3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/1

(1)

Meg kell határozni az intézmények által a szavatolótőke-követelmények számításához használt belső módszerek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeket, és részletes szabályokat kell megállapítani ezen értékelések azon illetékes hatóságok közötti megosztására, amelyek felhatalmazással rendelkeznek a kockázattal súlyozott kitettségértékek vagy sajáttőke-követelmények belső módszerek alapján történő számítására jogosult intézmények kockázattal súlyozott kitettségérték-tartományainak vagy szavatolótőke-követelményeinek nyomon követésére.

(2)

Az intézmények által használt fejlett módszerek minőségének értékelése lehetővé teszi a belső módszerek uniós szintű összehasonlítását, és ezáltal az Európai Bankhatóság (EBH) elősegíti, hogy az illetékes hatóságok feltárhassák a sajáttőke-követelmények esetleges alulbecslésének veszélyét. Az értékelések megosztására vonatkozó szabályok körében megfelelő rendelkezéseket kell elfogadni az értékelések releváns illetékes hatóságokkal és az EBH-val való megosztásának időzítéséről.

(3)

Az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó csoportokhoz sorolt intézmények felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak jogos érdekük fűződik az adott intézmények által használt belső módszerek jó minőségéhez, mivel hozzájárulnak a belső módszerek jóváhagyásáról szóló, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 20. cikke szerinti együttes határozatokhoz. A 2013/36/EU irányelv 78. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelések megosztására vonatkozó szabályok körében azt is meg kell határozni, milyen módon alkalmazandók a benchmarkolási gyakorlat keretében a felügyeleti kollégiumokon belüli együttműködésre és információcserére vonatkozó általános szabályok.

(4)

A 2013/36/EU irányelv 78. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelések hatékony és gyakorlatias módon történő megosztása érdekében az illetékes hatóságoknak tájékoztatást kell adniuk az intézmények által használt belső módszerek használatából eredő potenciális szavatolótőkekövetelmény-alulbecslés szintjére vonatkozó becslésükről vagy álláspontjukról és az illetékes hatósági értékelés következtetéseit megalapozó tényezőkről. Emellett az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó csoportokhoz sorolt intézmények felügyeletéért felelős valamennyi más illetékes hatóság számára ugyancsak fontos, hogy tudomást szerezzen az irányelv 78. cikkének (4) bekezdése szerinti tényleges vagy tervezett korrekciós intézkedésekről, mivel ezen illetékes hatóságoknak jogos érdekük fűződik az intézmények által használt belső módszerek folyamatosan jó minőségéhez. Az illetékes hatóságok által foganatosítandó tényleges vagy tervezett korrekciós intézkedésekről az irányelv 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az EBH-t is tájékoztatni kell, mivel ezen intézkedések szükségesek az EBH számára feladatának ellátásához.

(5)

A benchmarkolási gyakorlat egyik legfontosabb eleme az illetékes hatóságokat a belső módszerek minőségértékelésében segítő EBH-jelentés, amely tartalmazza a releváns intézmények uniós szintű összehasonlításának eredményeit. Következésképpen az illetékes hatóságoknak az EBH-jelentés alapján kell megállapítaniuk, mely vállalkozásokra és portfóliókra kell a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfelelően „különös figyelmet” fordítani az értékelés során.

(6)

A belső módszerek minőségértékelésének eredményei a releváns intézmények által az (EU) 2016/2070 bizottsági végrehajtási rendelet (3) szerint szolgáltatott adatok minőségétől függnek, amelynek ugyancsak konzisztensnek és összehasonlíthatónak kell lennie. Ezért az illetékes hatóságoknak meg kell erősíteniük az említett végrehajtási rendelet intézmények általi helyes alkalmazásának tényét, különös tekintettel bizonyos egyedi portfóliók bejelentésének elhagyását az intézmények számára lehetővé tevő opció alkalmazására.

(7)

Amikor az illetékes hatóságok a sztenderd módszer alapján számítanak referenciaértékeket, a sztenderd módszer alapján adódó, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket prudenciális okból ki kell igazítaniuk. A kiigazítás mértékét az átmeneti Bázel I-es alsó korlátnak az 575/2013/EU rendelet 500. cikke szerinti számításához alkalmazott szinten kell meghatározni.

(8)

A jelenlegi álláspont szerint a piaci kockázat esetében nem célszerű sztenderd módszeren alapuló referenciaértékeket számolni, mivel ezek torzulásokhoz vezethetnek. A sztenderd módszer és a belső módszerek szerinti szavatolótőkekövetelmény-számítás jelentős módszertani különbségei következtében, mely különbségek oka az egyes pozíciók aggregálásával és diverzifikálásával kapcsolatos számottevő eltérésekben keresendő, a két mérőszám összehasonlítása a kis portfóliókat érintő piaci kockázat esetében nem eredményezne a szavatolótőke-követelmény potenciális alulbecslésének indikációja tekintetében értelmezhető eredményeket. Amennyiben az illetékes hatóságok figyelembe vesznek sztenderd módszer szerinti számításokat a hitelkockázati modellek értékelése során, e számításokat csak értékelési referenciaértékként használhatják, nem pedig alsó korlátként.

(9)

Az intézmények belső módszerei általános minőségének és az egyes módszerek közötti eltérések fokának értékelése során az illetékes hatóságoknak nemcsak az eredményeket kell szem előtt tartaniuk, hanem az eltérésekhez vezető főbb tényezőket is fel kell tárniuk, és következtetéseket kell levonniuk a különböző modellezési megközelítésekről. Ezért az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az eredmény-idősoron alapuló alternatív kockáztatottérték (VaR)- és stresszhelyzeti kockáztatottérték (sVar)-számítások eredményeit.

(10)

Tekintettel arra, hogy az illetékes hatóságok alapvető szerepet játszanak a belső módszerek minőségének feltárásában és jóváhagyásában, az illetékes hatóságoknak az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint benyújtott információkon kívül kezdeményező módon alkalmazniuk kell a számukra az 575/2013/EU rendeletben a belső módszerek jóváhagyása és felülvizsgálata tekintetében biztosított hatásköröket, és be kell szerezniük minden olyan további információt, amely hasznos lehet a belső módszerek minőségének esedékes értékeléséhez.

(11)

Ami a piaci kockázat értékelését illeti, a portfólióérték feltételezett és tényleges változásain alapuló, naponta a teljes portfólió nap végi pozíciója alapján elvégzendő utótesztelés követelményéről már rendelkezik az 575/2013/EU rendelet 366. cikkének (3) bekezdése. A túllépések számát jelenteni kell az illetékes hatóságok számára, amelyek azt rendszeresen felhasználják a modellek teljesítményének értékeléséhez és a szabályozói VaR és sVAR multiplikátorok többlettényezőinek meghatározásához. Ennek megfelelően a piaci kockázati belső módszerekkel kapcsolatos portfóliók esetében nem kell további utótesztelést alkalmazni vagy értékelni.

(12)

Az a tény, hogy a benchmarkolási gyakorlat eredményeként valamely egyedi portfólió esetében szélsőséges érték vagy olyan érték adódik, amelyet az EBH-jelentés az illetékes hatóság által felülvizsgálandóként azonosít, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az intézmény által használt modell helytelen vagy hibás. E tekintetben az illetékes hatóságok által elvégzett értékelések során mélyrehatóbb ismereteket kell szerezni az intézmények által használt modellekről és modellezési feltételezésekről. Ezenfelül az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény és a historikusan megfigyelt kockázati paraméterek („kimenetek”) alkalmazásából adódó hitelkockázati szavatolótőke-követelmény közötti esetleges eltéréseket az illetékes hatóságoknak a szavatolótőke-követelmények jelentős és szisztematikus alulbecslését jelző közvetett mutatóként kell használniuk, de az semmilyen esetben nem helyettesítheti a belső módszer megfelelő ellenőrzését.

(13)

A benchmarkolási eredmények használata során az illetékes hatóságoknak tekintetbe kell venniük az adatok esetleges korlátozott rendelkezésre állását, és ezt a megfelelőnek tekintett módon tükrözniük kell az értékelésben. A begyűjtött információk alapján az EBH-nak a kimeneteken alapuló, kiegészítő mérőszámokat kell számítania az elemzés további elősegítése céljából. Hasonlóképpen, mivel a piaci kockázati modellek alkalmazásával számolt szavatolótőke-követelmények portfóliófüggők, és az aggregálatlan szinteken megfogalmazott következtetések nem terjeszthetők ki fenntartás nélkül az intézmények tényleges portfólióira, a kizárólag az aggregált portfóliókból levezetett teljes tőkeszinten alapuló előzetes következtetéseket megfelelő óvatossággal kell kezelni. A kapott eredmények értékelése során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy méretük és szerkezetük tekintetében még a legtöbb eszközt tartalmazó aggregált portfóliók is jelentősen eltérnek majd a tényleges portfólióktól. Ezenfelül, mivel a legtöbb intézmény nem lesz képes az összes nem aggregált portfólió modellezésére, az eredmények nem szükségképpen lesznek minden esetben összemérhetők. Tekintetbe kell továbbá venni azt is, hogy az adatok nem tükröznek majd a szavatoló tőkével kapcsolatos minden intézkedést, például a diverzifikációs nyereségre vonatkozó korlátokat vagy az ismert modellezési hibák vagy hiányzó kockázati tényezők miatt bevezetett szavatolótőke-többleteket.

(14)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(15)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikke alapján létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az értékelés következtetései és az azt megalapozó tényezők, az értékelésre vonatkozóan a 3–11. cikkben megállapított követelmények alapján;

b)

az intézmények által használt belső módszerek használatából eredő potenciális szavatolótőkekövetelmény-alulbecslés szintjével kapcsolatos véleményük.

a)

az EBH-jelentésben szélsőségesként azonosított modellezési értékeket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre utaló jelként kezelik;

b)

az EBH-jelentésben azonosított, az ugyanabban a benchmark-portfólióban vagy a hasonló benchmark-portfóliókban szereplő kitettségekre vonatkozó modellezési értékeket és ezek szórását a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre és magas vagy adott esetben alacsony eltérésre utaló előzetes jelként kezelik;

c)

az e rendelet 4. cikke szerint számított potenciális eltéréseket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős és szisztematikus alulbecslésre utaló előzetes jelként kezelik;

d)

az intézmény által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett becsült kockázati paraméterek és az intézmény által az említett végrehajtási rendelet szerint jelentett historikusan megfigyelt kockázati paraméterek („kimenetek”) közötti esetleges eltéréseket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre utaló előzetes jelként kezelik;

e)

az intézmény által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények és a kimenetek használatával az intézmény által az említett végrehajtási rendeletnek megfelelően számított vagy az EBH által a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentésben számított, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények közötti esetleges eltéréseket a szavatolótőke-követelmények a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős és szisztematikus alulbecslésére utaló előzetes jelként kezelik. Az EBH-jelentés használata során az illetékes hatóságok figyelembe vehetik az adatok esetleges korlátozott rendelkezésre állását, és ezt a megfelelőnek tekintett módon tükrözniük kell az értékelésben.

a)

az alacsony nemteljesítési arányú portfóliók (LDP) esetében portfóliószinten, a tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott, az 575/2013/EU rendelet 114. cikkének (4) bekezdésében említett kitettségek kizárásával;

b)

a magas nemteljesítési arányú portfóliók (HDP) esetében portfóliószinten.

a)

a hitelkockázati módszerekkel kapcsolatos értékelés esetében a 7. és 8. cikkben említett követelmények alkalmazásával;

b)

a piaci kockázati módszerekkel kapcsolatos értékelés esetében a 9–11. cikkben említett követelmények alkalmazásával.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentés;

b)

az intézmény rendszeres validációs jelentései;

c)

kézikönyvek, a modell kidolgozásával és kalibrálásával foglalkozó és a belső módszerek metodológiáját ismertető dokumentáció és egyéb mintadokumentáció;

d)

helyszíni látogatásokra vonatkozó jelentések.

a)

használ-e az intézmény saját becsléseket a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényező meghatározására az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének megfelelően;

b)

a modell alkalmazási köre és a benchmark-portfóliók reprezentativitása;

c)

a modell fő jellemzői, így például a központi, csoportszinten kidolgozott és kalibrált (globális) modellek és a helyi joghatóság szintjén kidolgozott és kalibrált (lokális) modellek megkülönböztetése, az értékesítői (vendor) modellek és az intézményi modellek megkülönböztetése, valamint a belső adatok használatával kidolgozott és kalibrált modellek és a külső adatok használatával kidolgozott és kalibrált modellek megkülönböztetése;

d)

a modell jóváhagyásának időpontja és a modell fejlesztésének időpontja;

e)

az előre jelzett és a megfigyelt nemteljesítési ráták összehasonlítása megfelelő időszakon belül;

f)

a gazdasági visszaeséskor előre jelzett LGD-k és a megfigyelt LGD-k összehasonlítása;

g)

a becsült és megfigyelt nemteljesítéskori kitettség összehasonlítása;

h)

a használt idősorok hossza és adott esetben az idősorokban szereplő különösen nehéz időszakok vagy a modell kalibrálását érintő, a gazdasági visszaesés körülményeit tükröző kiigazítások, illetve újonnan beépített óvatossági pufferek jellege és mértéke;

i)

az intézmény belső módszerrel számolt portfóliójának összetételét érintő közelmúltbeli változások;

j)

az intézményi portfólió mikro- és makrogazdasági helyzete, a kockázati és üzleti stratégia és a belső eljárások, például a nemteljesítő eszközök visszanyerésére kidolgozott eljárások (workout);

k)

a gazdasági ciklus aktuális állapota, a választott minősítési megközelítés – „pillanatnyi helyzet” (PIT) vagy „teljes ciklus” (TTC) módszer – és a modell megfigyelt ciklikussága;

l)

nemteljesítési valószínűség (PD), az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező számítása során az intézmény által használt minősítési fokozatok és dimenziók;

m)

a nemteljesítési ráta és gyógyulási arány intézmény által használt definíciója;

n)

adott esetben tartalmaznak-e az LGD-modellek kalibrálásához használt idősorok nemteljesítő eszközök visszanyerésére szolgáló nyílt eljárásokat (open workout).

a)

az LDP-mintákba felvett partnerek eltérő besorolása vagy az egyes fokozatokhoz rendelt PD-szintek eltérése;

b)

speciális hitelkerettípusok és fedezeti eszközök vagy a partner speciális földrajzi elhelyezkedése;

c)

heterogén PD-értékek, LGD-értékek, lejáratok és hitel-egyenértékesítési tényezők;

d)

fedezeti gyakorlatok;

e)

a külső minősítéstől való függetlenség szintje és a belső minősítés aktualizálásának gyakorisága.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentés;

b)

az intézmények független, megfelelő szakértelemmel rendelkező felek által a belső modell kidolgozásakor és a modellt érintő jelentős módosításokkor készített validációs jelentései. Ezeknek tartalmazniuk kell az azon tesztekre vonatkozó információkat, amelyek igazolják, hogy a belső módszerekben alkalmazott feltételezések megfelelőek és nem becsülik sem alá, sem fölé a kockázatokat, továbbá tartalmazniuk kell a portfólió kockázataira és szerkezetére vonatkozóan kialakított specifikus utótesztelésre vonatkozó információkat és azon hipotetikus portfóliók alkalmazására vonatkozó információkat, amelyek biztosítják, hogy a belső módszerek képesek számot adni az esetlegesen felmerülő strukturális jellemzőkről, például a lényeges báziskockázatról és a koncentrációs kockázatról;

c)

az utótesztelés során az előző évben észlelt túllépések napi számát és indoklását tartalmazó értesítések a portfólió értékének hipotetikus és tényleges változásaira vonatkozó utótesztelés alapján;

d)

kézikönyvek, a modell kidolgozásával és kalibrálásával foglalkozó és a belső módszerek metodológiáját ismertető dokumentáció és egyéb mintadokumentáció;

e)

helyszíni látogatásokra vonatkozó jelentések.

a)

az intézmény által választott VaR-módszertan;

b)

a modell alkalmazási köre és a benchmark-portfóliók reprezentativitása;

c)

annak indoklása és logikája, amikor valamely kockázati tényezőt az intézmény beépít árazási modelljébe, de nem épít be kockázatmérési modelljébe;

d)

a modellbe beépített kockázati tényezőket minden egyes olyan pénznem kamatlábaira vonatkozóan, amelyben az intézmény mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli, kamatláb-érzékeny pozícióval rendelkezik;

e)

az egyes hozamgörbék felosztására alkalmazott lejárati sávok száma;

f)

a különböző hozamgörbék közötti, nem tökéletes korrelációban lévő mozgások kockázatát kimutatni hivatott módszertan;

g)

a modellbe beépített, az arannyal és az intézmény által tartott pozíciók különböző külföldi pénznemeivel összefüggő kockázati tényezőket;

h)

a részvénypiaci kockázat kimutatására hivatott kockázati tényezők száma;

i)

a kevésbé likvid és a korlátozott árátláthatósággal rendelkező pozíciókból adódó, reális piaci helyzetekben megvalósuló kockázat megállapítására alkalmazott módszertan;

j)

a modellben alkalmazott helyettesítő értékek megfelelőségére vonatkozó korábbi tapasztalatok, valamint a helyettesítő értékek kockázati mérőszámokra gyakorolt hatásának értékelése;

k)

a VaR számításához használt idősorok hossza;

l)

az sVaR esetében a stresszidőszak meghatározásához használt módszertan, a választott stresszidőszak megfelelősége a benchmark-portfóliók tekintetében;

m)

a kockázatmérési modellben az opciók és egyéb termékek nemlineáris jellegének kimutatására, valamint a korrelációs és a báziskockázat mérésére használt módszertan (opciók esetében különösen akkor, ha az intézmény Taylor-közelítést alkalmaz teljes átértékelés helyett);

n)

a névhez kapcsolódó báziskockázat mérésére alkalmazott módszertan, és hogy e módszertan érzékeny-e a hasonló, de nem azonos pozíciók közötti lényeges idioszinkratikus különbségekre;

o)

az eseménykockázat mérésére alkalmazott módszertan;

p)

a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó belső modell (IRC) tekintetében a pozíciónkénti likviditási horizont meghatározására alkalmazott módszertan, valamint az 575/2013/EU rendelet 374. cikkében említett szimuláció során használt PD-értékek, LGD-értékek és átmeneti mátrixok;

q)

a korrelációkereskedés belső modellje tekintetében az 575/2013/EU rendelet 377. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kockázatok mérésére alkalmazott módszertan, valamint a releváns, modellezett kockázati tényezők közötti korrelációra vonatkozó feltételezések.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett jelentésben az EBH által esetlegesen közölt, a rendelkezésre álló P&L-adatokat felhasználó alternatív homogenizált VaR számítást; valamint

b)

az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendeletnek megfelelően közölt VaR-mérőszám tekintetében megfigyelt szóródást.

a)

az érintett pozíciókkal vagy kockázati tényezőkkel kapcsolatos félreértés;

b)

a modell hiányos alkalmazása;

c)

hiányzó kockázati tényezők;

d)

a szimuláció során alkalmazott kalibrálás vagy adatsorok különbségei;

e)

a modellbe beépített kiegészítő kockázati tényezők;

f)

alternatív modellezési feltételezések;

g)

az intézmény által választott módszertannak tulajdonítható különbségek.

a)

a szavatoló tőke szintje nem aggregált portfóliók szerint; valamint

b)

az egyes intézmények által az aggregált portfóliókban alkalmazott diverzifikációs nyereség hatása, az e bekezdés a) pontjában említett nem aggregált portfóliók szavatoló tőkéi összegének és az aggregált portfólió a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentésben közölt szavatolótőke-szintjének összehasonlításával.

a)

a felügyeleti többletek hatása; valamint

b)

az EBH által gyűjtött adatok körében figyelembe nem vett felügyeleti intézkedések hatása.