(1)

2015. október 29-én a Bizottság az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) 5. cikkének értelmében értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelynek révén bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Tajvanról (a továbbiakban: az érintett országok) származó, egyes készterméknek vagy nem annak minősülő, rozsdamentes acélból készült, tompahegesztéses csőszerelvények Európai Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan dömpingellenes eljárást indít.

(2)

A Bizottság azt követően indított eljárást, hogy 2015. szeptember 14-én a tompahegesztéses acélszerelvények európai uniós iparágának érdekvédelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a teljes uniós termelés 37 %–48 %-át teszi ki. Egy gyártó adott elő kifogást.

(3)

Ennélfogva az eljárás megindításakor teljesültek az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott megfelelő küszöbök, amely szerint „[a]z (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek uniós gyártói/termelői részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok az uniós gyártók/termelők támogatják, akiknek együttes termelése az uniós gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50 %-át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató uniós gyártók/termelők részesedése az uniós gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25 %.” A vizsgálat megindítását követően nem szükséges, hogy az elfogadhatósági feltételek a teljes vizsgálat során fennálljanak. A Bíróság ezt olyan helyzet kapcsán erősítette meg, amelyben egy vállalat visszavonta a panasz melletti támogatását (4); analógia útján ugyanez az érvelés vonatkozik arra az esetre, ha a termékkör változik meg.

(4)

Az eljárás megindításakor az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem helyesen számította ki a panaszosnak az uniós gazdasági ágazat teljes termeléséhez viszonyított reprezentativitását. Meglátásuk szerint e panaszos nem képviselheti az uniós termelés 43–49 %-át, mivel a hasonló termékkört érintő korábbi esetben nyolc vállalat adta az uniós termelés 48 %-át. A Bizottság megjegyezte, hogy noha a két vizsgálat termékköre valóban hasonló, a jelenlegi vizsgálattal érintett pontos termékkör és időszak eltér a korábbi vizsgálat alá vont termékkörtől és időszaktól. Ennélfogva az elvégzett értékelések és ezen értékelés eredményei is különböznek (azaz más uniós gyártók jelentkeztek ebben a vizsgálatban, mint a 2012-ben indított vizsgálatban; és azokat az uniós gyártókat a 2012-es vizsgálat alá vont hasonló termék alapján határozták meg). Az elfogadhatóságról szóló, 2015. október 28-i aktafeljegyzés a hasonló termék teljes uniós termelését 8 600 tonnában állapítja meg a 2014. április 1. és 2015. március 31. közötti időszakra vonatkoztatva. A 2012-ben indított korábbi vizsgálat tekintetében az elfogadhatóságról szóló, 2012. november 9-i aktafeljegyzés a hasonló termék teljes uniós termelését 21 600 tonnában állapította meg.

(5)

Ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy a panaszt támogató vállalatok száma csekély, a 16 uniós gyártóból 3, és arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja ki, a többi uniós gyártó miért nem csatlakozott az eljáráshoz. Ezen észrevételre adott válaszában a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszt támogató gyártók számának nincs jelentősége az eljárás megindításakor, csak az uniós gazdasági ágazat termelési volumenéből való részesedésük számít az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint.

(6)

Emellett az érdekelt fél megkérdőjelezte egy adott uniós gyártónak az uniós gazdasági ágazat meghatározásába való felvételét, mivel ez az uniós gyártó jelentősen magasabb hozzáadott értéket képviselő szerelvényeket gyártott, mint más uniós gyártók. A vizsgálat ugyanakkor megerősítette, hogy ez az uniós gyártó a hasonló terméket is gyártotta és értékesítette, ezért a mintába való felvétele indokolt volt. A meghatározás csak a gyártó azon volumeneire terjed ki, amelyek a vizsgálat hatálya alá tartoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(7)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, az uniós gyártókat, az importőröket, a kereskedőket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, valamint az exportáló gyártókat és az érintett országok hatóságait a vizsgálat megindításáról.

(8)

A Bizottság felvette a kapcsolatot a Brazíliában, Indiában, Malajziában, Koreában, Svájcban, Thaiföldön és az Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) működő gyártókkal, amely országokat az eljárás megindításáról szóló értesítésben lehetséges analóg országként határozott meg a Kínára vonatkozó rendes érték megállapítása céljából.

(9)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy tekintettel a vizsgálattal érintett uniós gyártók nagy számára, elemzését ezen uniós gyártók észszerű számára fogja korlátozni. Az eljárás megindításakor a (2) preambulumbekezdésben említett gyártók, azaz a hasonló terméket előállító egy uniós gyártó és egy, az Unió területén található, két leányvállalatból álló csoport jelentkezett.

(12)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően egy másik uniós gyártó is kérte, hogy vegyék fel a mintába. A négy együttműködő uniós gyártó tehát bekerült a mintába. A mintába felvett uniós gyártók termelése így a becsült uniós össztermelés 47 %-át tette ki; a mintát az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak tekintették.

(13)

Ugyanakkor, a mintában szereplő egyik uniós gyártó, a Springer GmbH később arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván együttműködni. Ezt a gyártót tehát a továbbiakban nem vizsgálták. A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a mintába felvett másik három uniós gyártó termelése a becsült uniós össztermelés 43 %-át teszi ki; így a minta az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan továbbra is reprezentatív. Ez az uniós gyártó arról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy nemcsak uniós gyártóként működik, hanem passzív feldolgozási megállapodást is kötött egy kínai gyártóval.

(14)

Ezenfelül a Bizottság áttekintette a karimás és az alacsony érdességű szerelvények (lásd az alábbi 2.2. pontot) kizárásának a minta reprezentativitására gyakorolt hatását. A Bizottság azt állapította meg, hogy a karimás és az alacsony érdességű szerelvények gyártása nem volt jelentős sem a mintába felvett uniós gyártókat, sem a teljes uniós termelést tekintve, ezért e gyártás nem befolyásolta a már kiválasztott minta reprezentativitását.

(15)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a panaszt támogató gyártókon kívüli uniós gyártók növelték értékesítésüket 2010 és 2015 között, továbbá magasabb árakon és nagyobb mennyiségeket értékesítettek az Eurostat Unión belüli kereskedelem statisztikái alapján.

(16)

A Bizottság a makrogazdasági adatok alapján elemezte az érintett országokból származó behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak, köztük valamennyi uniós gyártónak esetlegesen okozott kárt (lásd a (193)–(207) preambulumbekezdést). Emellett a Bizottság megjegyezte, hogy a fél az elemzését nemcsak az érintett terméket, hanem az e vizsgálat hatályán kívüli termékeket is magában foglaló KN-kódokra építette. Ráadásul, az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikákban megjelenő volumenek általában nemcsak az uniós termelést, hanem a behozott termékek újraértékesítését is magukban foglalják. Ezért az uniós gyártók értékesítési árai vagy volumenei tekintetében nem lehet következtetést levonni e statisztikákból. Akárhogy is, továbbra is állítható, hogy a mintára vonatkozó mikrogazdasági adatokat reprezentatívnak kell tekinteni az uniós gazdasági ágazatra. Az, hogy ezek az adatok a panaszt nem tevő gyártókra nem terjednek ki, annak következménye, hogy ezek a gyártók nem kérelmezték a mintába való felvételüket.

(17)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(18)

Három független importőr szolgáltatott információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Ezek együttesen 10 %-át adták a vizsgálati időszakban Kínából és Tajvanról behozott becsült volumeneknek. Mivel a Bizottság valamennyi, az eljárás kapcsán jelentkező importőrt megvizsgálhatott, mintavételre nem volt szükség.

(19)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Tajvanon működő valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat. A vizsgálat megindításáról szóló tájékoztatást és az eljárás megindításáról szóló értesítést (amelyben mintavételi formanyomtatvány is szerepelt) megküldték a panaszban az érintett terméket az Unióba exportáló gyártókként azonosított 10 tajvani vállalatnak. Emellett Tajvan Európai Unió mellett működő képviseletét is felkérték, hogy azonosítsa a további exportáló gyártókat és/vagy lépjen velük kapcsolatba, ha vannak ilyenek.

(20)

Négy tajvani exportáló gyártó nyújtotta be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat és járult ahhoz hozzá, hogy felvegyék a mintába. Tekintettel az együttműködő tajvani exportáló gyártók számára, a mintavételt nem tartották szükségesnek.

(21)

A vizsgálat során négy vállalatból kettő a továbbiakban nem működött együtt. A Bizottság tájékoztatta ezeket a vállalatokat, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények alapján ideiglenes vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

(22)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat. Emellett a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét is felkérték, hogy azonosítsa a további exportáló gyártókat és/vagy lépjen velük kapcsolatba, ha vannak ilyenek.

(23)

Kilenc kínai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság négy vállalatból vagy vállalatcsoportból álló mintát választott ki, amely az Unióba exportáló, együttműködő gyártók exportjának körülbelül 79 %-át és a vizsgálati időszakban a Kínából az Unióba irányuló export teljes mennyiségének a becslések szerint 35 %-át tette ki. A mintába felvett négy vállalat kiválasztásához alkalmazott kritérium az érintett termék Unióba irányuló exportjának a vizsgálati időszak alatti volumene volt. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetés folyt a minta kiválasztásáról valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival; ezek során nem érkezett észrevétel.

(24)

A vizsgálat során a mintába felvett négy vállalatból egy a továbbiakban nem működött együtt. A Bizottság tájékoztatta ezt a vállalatot, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények alapján ideiglenes vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

(25)

A Kínában működő együttműködő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett piacgazdasági elbánást. Ugyanakkor öt, a mintában nem szereplő, Kínában működő exportáló gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. Amint az a (99) preambulumbekezdésben említésre kerül, e kérelmeknek a Bizottság nem adott helyt.

(26)

A Bizottság kérdőíveket küldött a négy tajvani vállalatnak, a mintába felvett négy kínai vállalatnak, a mintába felvett négy uniós gyártónak és a mintába felvett három importőrnek.

(27)

A kérdőívre csak két tajvani vállalat, három kínai vállalat, három uniós gyártó és három importőr válaszolt.

(28)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően válasz érkezett az egyik svájci, azaz potenciális analóg országból származó gyártótól is.

(29)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazon információkat, amelyeket a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. A következő vállalatok/szervezet telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(30)

A Bizottság emellett ellenőrző látogatást tett a svájci Rohrbogen AG (Bázel) telephelyén, amely vállalatot potenciális analóg országbeli gyártónak tekintett. Erre az ellenőrző látogatásra az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően került sor.

(31)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában a Bizottság úgy határozott, hogy nem vezet be ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket. E döntés mögött elsődlegesen az állt, hogy megfelelő analóg országot kerestek, amelynek alapján meg lehet állapítani a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket. A Kínára vonatkozó dömpingkülönbözet megállapításának hiányában nem lehetett meghatározni a két érintett országból érkező dömpingelt behozatal összesített szintjét sem. Míg az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álltak adatok a különböző kármutatók elemzése céljából, a dömpingelt behozatal volumene és árai elengedhetetlen elemei a kár alaprendelet 3. cikkével összhangban történő megállapításának. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem került sor a kár megállapítására, és ennélfogva a kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggés meghatározására sem.

(32)

Az érdekelt felek 2016. július 13-án értesültek az ideiglenes nyilvánosságra hozatalról. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy tajvani exportáló gyártó, egy kínai exportáló gyártó, a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (a továbbiakban: CCCMC) és a panaszos nyújtottak be beadványokat. E beadványokat az alábbi preambulumbekezdések tárgyalják.

(33)

Az érdekelt felek a végső nyilvánosságra hozatalról szóló dokumentumot 2016. október 27-én vették kézhez. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy 2016. november 16-ig nyújtsák be írásbeli észrevételeiket és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(34)

Három kínai exportáló gyártó, a CCCMC, két uniós importőr és a panaszos tettek észrevételt a végső nyilvánosságra hozatalt követően; az az unós gyártó, amelyik passzív feldolgozási megállapodással is rendelkezett, a meghallgató tisztviselő előtti, a CCCMC pedig a bizottsági szolgáltatok előtti meghallgatását kérte.

(35)

A meghallgató tisztviselő előtti meghallgatás során az uniós gyártó azt kérte, hogy a passzív feldolgozást követően újrabehozott termékeket mentesítsék a vámok alól, mert azok nem okoznak kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel nagyon csekély az átfedés a panaszosok termelésével, és mivel nem állna az Unió érdekében a vámok kivetése, figyelembe véve a gyártó kkv-jogállását, azt, hogy uniós strukturális alapokból részesült finanszírozásban a gyár létesítéséhez, és azt, hogy a vám kivetése ellehetetlenítené az üzleti tevékenységét. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy fejtsék ki álláspontjukat ezzel kapcsolatban.

(36)

Emellett egy kínai exportáló gyártó kérte a nevének kijavítását, minthogy azt nem helyesen írták le, és egy uniós gyártó javasolta az „alacsony érdességű szerelvények” pontosabb meghatározását, amit a Bizottság elfogadott.

(37)

A végső nyilvánosságra hozatalra tekintettel két kínai exportáló gyártó és a CCCMC állította, hogy a Bizottság által az érdekelt felek számára észrevételezésre biztosított idő nem volt megfelelő és nem tette lehetővé, hogy teljesen és átfogóan foglalkozzanak azokkal az adatokkal és indokolásokkal, amelyekről először a végső nyilvánosságra hozatal során szereztek tudomást. Úgy vélték, hogy az érdekelt felek védelemhez való joga súlyosan sérült ebben az eljárásban.

(38)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 5. cikke szerint indított dömpingellenes eljárásban szigorú határidők érvényesülnek. A szóban forgó érdekelt felekkel közölték a Bizottság azon határozatát, hogy nem állapít meg ideiglenes intézkedéseket, valamint azon javaslatát, hogy végleges intézkedéseket vezet be, így észszerű idejük volt válaszolni. Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdése szerint a Bizottságnak legalább 10 napos határidőt kell biztosítania az észrevételek végső nyilvánosságra hozatalt követő benyújtására. 22 nap biztosításával a Bizottság megfelelt e követelménynek. Egyetlen érdekelt fél sem kérte e határidő meghosszabbítását. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az ideiglenes szakaszban további adatot nem lehetett nyilvánosságra hozni, nemcsak a Kínára vonatkozó, dömpinggel kapcsolatos ténymegállapítások tekintetében, hanem a kárt érintően sem. A Kínára vonatkozó dömpingkülönbözet megállapításának hiányában nem lehetett meghatározni a két érintett országból érkező dömpingelt behozatal szintjét. Míg az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok a különböző kármutatók elemzése céljából, a dömpingelt behozatal volumene és árai elengedhetetlen elemei a kár alaprendelet 3. cikkével összhangban történő megállapításának. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem került sor kármegállapításra. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(39)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek észrevételei és kérései nyomán a Bizottság további adatot és információt adott át. Ezen újabb nyilvánosságra hozatalra 2016. november 25-én került sor. Két kínai exportáló gyártó, a CCCMC, a panaszos és három uniós importőr nyújtott be további beadványokat.

(40)

A meghallgató tisztviselő előtt zajló meghallgatás során a panaszos kérte, hogy a fenti (35) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az egyik uniós gyártó által benyújtott, passzív feldolgozási rendszerre vonatkozó mentesítési kérelemnek a Bizottság ne adjon helyt, mivel a szóban forgó uniós gyártó importálja is a Kínában előállított érintett terméket. Ezenfelül, e gyártó állításaival ellentétben, termékei versenyben állnak az uniós gazdasági ágazat által előállított termékkel. Ugyanezen meghallgatás során a panaszos azt is kifejtette, hogy az uniós kereskedők többsége olyan termékeket tart készleten, amelyeket mind az EN/DIN, mind az ASME/ANSI szabvány szerint, duplán tanúsítanak. Ezenfelül, az egyik kereskedő állításával ellentétben, a különböző szabványok hatálya alatt álló termékek egymás helyettesítői.

(41)

Két kínai exportáló gyártó és a CCCMC megismételték állításukat, különösen a kárra vonatkozó ténymegállapítások ideiglenes szakaszban történő nyilvánosságra hozatalának elmaradására tekintettel, amely véleményük szerint nem indokolható adathiánnyal.

(42)

A fentiekre válaszul a Bizottság megjegyzi, hogy a kármutatókra vonatkozó következtetéseket csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha a dömpingelt behozatal volumenét meghatározták. Ebben az egyedi esetben Kína tekintetében nem határozták meg a dömpinget az ideiglenes szakaszban. Az a tény, hogy a kármutatókra nyersadatokat gyűjtöttek, nem jelenti, hogy a kármutatókkal kapcsolatos következtetéseket le lehetne vonni. A Bizottság garantálta a megfelelő nyilvánosságra hozatalt az alaprendelet 20. cikkének értelmében. A Bizottság úgy véli, hogy ezen érdekelt felek védelemhez való jogát tiszteletben tartották.

(43)

A dömping vizsgálata a 2014. október 1-je és 2015. szeptember 30-a közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) terjedt ki.

(44)

A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(45)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak a 2010 és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot kellett volna vizsgálnia, nem a 2012-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakot. A Bizottságnál állandó gyakorlat, hogy a kár tendenciáinak elemzéséhez négyéves időszakot vesznek alapul. A felek nem nyújtottak be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a figyelembe vett időszak nem volt megfelelő.

(46)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC megismételte a kártendenciák szempontjából figyelembe vett időszakkal kapcsolatos állítását. A fent kifejtettek szerint a Bizottságnál állandó gyakorlat, hogy négyéves időszakot vesz alapul a kár értékeléséhez, a piacvédelmi vizsgálatok során meglévő széles mérlegelési jogköre alapján. Ezenfelül az érdekelt felek nem nyújtottak be semmilyen kényszerítő bizonyítékot, amely alapján a Bizottságnak el kellett volna térnie állandó gyakorlatától. Ezenfelül, az érdekelt felek által hivatkozott ügy (5) a panasz visszavonásával zárult. Ezért ott nem került sor a kár megállapítására. Az e vizsgálatban érintett termék továbbá eltér a lezárt vizsgálat hatálya alá tartozó terméktől. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(47)

A vizsgálat tárgyát képező termék a Kínából és Tajvanról származó, ausztenites korrózióálló minőségű acélból készült, tompahegesztéses, az AISI 304, 304L, 316, 316L, 316Ti, 321 és 321H és azokkal más szabványok szerint egyenértékű típusoknak megfelelő, nem karimás, késztermék vagy nem annak minősülő csőszerelvények, amelyek legnagyobb külső átmérője legfeljebb 406,4 mm és falvastagsága legfeljebb 16 mm, érdessége pedig legalább 0,8 mikrométer. A termék az ex 7307 23 10 és ex 7307 23 90 KN-kód alá tartozik.

(48)

Az érintett terméket lényegében csövek vágásával és alakításával állítják elő. Az érintett terméket rozsdamentes acélcsövek összeillesztéséhez használják, és különböző formában forgalmazzák, például könyökdarab, szűkítő, T-idom, sapka.

(49)

Az érintett terméket a fogyasztói ágazatok és végfelhasználások széles köre alkalmazza. Ezek közül néhány példa:

(50)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az egyik uniós importőr azt állította, hogy a sapkákat nem kellene a termékkörbe felvenni, mivel azokat nem csövek vágásával és alakításával készítik.

(51)

Ezen állításra válaszul meg kell jegyezni, hogy az érintett terméket „lényegében”, de nem „kizárólag” csövek vágásával és alakításával gyártják. Meg kell jegyezni továbbá, hogy piaci szempontból a sapkák szerelvénytípusok, és azokat a vállalatok katalógusai ilyenként jelenítik meg. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(52)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél állította, hogy a behozott termékek és az uniós termelés műszakilag nem helyettesítői egymásnak a különböző műszaki szabványok (EN/DIN és ASME/ANSI) miatt, illetve hogy az EN/DIN szabványok szerint előállított termékeket ki kellene venni a termékkörből.

(53)

Először is, helyénvaló tisztázni, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind a vizsgálat alá vont exportáló gyártók mindkét műszaki szabványnak megfelelően állítanak elő termékeket. Ez igaz a mintába felvett vállalatokra is. Emellett a különböző szabványok szerinti gyártáshoz használt gépek és a gyártási eljárás is ugyanazok.

(54)

Másodszor, a vizsgálat és az azon uniós gyártó meghallgatása, amely passzív feldolgozási megállapodással is rendelkezik, rámutatott arra, hogy az EN/DIN és az ASME/ANSI szabványok szerint jóváhagyott termékek fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai hasonlóak. Minthogy a szabványok enyhe különbségeket írnak elő a vastagság vagy az ellenálló képesség tekintetében, e különbségek terméktípusonként eltérnek, és számos terméktípus esetében jelentős vagy teljes az átfedés.

(55)

Harmadszor, e két terméktípus versenyben áll egymással. Jóllehet igaz, hogy egyes projektek tekintetében az előírások megkövetelik a EN/DIN vagy az ASME/ANSI alkalmazását, akkor, amikor a mérnökök döntenek a szabvány megválasztásáról, mindkét előírás versenyben van. Ezt az is tanúsítja, hogy az EN/DIN és az ASME/ANSI szabványok használata tagállamonként történeti minta alapján eltér, de nincs akadálya annak, hogy az új projektek akármelyik szabványt alkalmazzák bárhol az Unióban.

(56)

Végül, még a szabvány megválasztását követően is közvetlen verseny áll fenn, ha a szabványok teljesen fedik egymást, ami igaz egyes terméktípusokra.

(57)

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy az együttműködő importőrhöz intézett konkrét kérések ellenére sem kapott semmilyen bizonyítékot, amely igazolná, hogy a hasonló termék és az érintett termék nem verseng egymással.

(58)

A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(59)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél, köztük egy független importőr megerősítette a vizsgálat fenti ténymegállapításait. Ezek az érdekelt felek megismételték, hogy az ASME/ANSI és az EN/DIN szabványok nagymértékben helyettesíthetők egymással. Ezenfelül egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós csőbeszállítók duplán tanúsított termékeket szállítanak le és az érintett termékek bármely gyártója szerezhet kettős tanúsítást. Ez az érdekelt fél később azt állította, hogy valójában a kereskedők érintett termékből és hasonló termékből felhalmozott készleteinek többsége duplán tanúsított.

(60)

A termékszabványokra vonatkozó további észrevételek hiányában azt az érvelést, amely szerint az érintett terméket és a hasonló terméket külön kellett volna vizsgálni az ASME/ANSI és az EN/DIN szabvány szerint, el kell utasítani.

(61)

Három független importőr, a CCCMC és két kínai exportáló gyártó állította, hogy a termék meghatározása nem tesz kellő különbséget az ipari és az úgynevezett „szaniterszerelvények” között, jóllehet ezek fizikai tulajdonságai eltérnek. Emellett kifejtették, hogy az uniós gazdasági ágazat nem állít elő „szaniterszerelvényeket”, ezért ezt a dömpingellenes eljárást csak az „ipari szerelvényekre” kellene kiterjeszteni.

(62)

Egy közös meghallgatás során három független importőr bizonyítékot terjesztett elő állításuk alátámasztására, és több fontos különbséget mutattak be az „ipari” és a „szaniterszerelvények” között a fizikai tulajdonság, a csomagolás, a végfelhasználás és az árszint alapján.

(63)

E különbséget újra kellett fogalmazni a fizikai tulajdonság szempontjából, és a megfelelő különbségtételt a szerelvények felületi érdessége adta. Ezért a „szaniterszerelvények” kifejezés használata helyett inkább „alacsony érdességű szerelvényekről” kell beszélni, azaz olyan szerelvényekről, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatt van. Ezeket a szerelvényeket az élelmiszeriparban és az italágazatban, a félvezetők ágazatában, továbbá a gyógyszeriparban és az egészségügyben használják.

(64)

Fontos különbségek figyelhetők meg a felület egyenletessége és kikészítése szempontjából. Az alacsony érdességű szerelvények vége szokásosan négyszögletű (és nem kúpos), továbbá falvastagságuk és külső átmérőjük általában kisebb. A különálló szabványok megléte nem látható, ahogy az sem, hogy az alacsony érdességű szerelvények alapanyaga mindig hidegen hengerelt tekercs vagy hidegen húzott cső (a nagy érdességű szerelvények esetében melegen hengerelt). Végül az alacsony érdességű szerelvényeket egyenként csomagolják műanyag zsákokba, míg a nagy érdességű szerelvényeket ömlesztve, kartondobozba.

(65)

E termékek egymással nem helyettesíthetők: az alacsony érdességű szerelvényeket használó ágazatok nem alkalmazhatnak nagy érdességű szerelvényeket higiéniai követelmények miatt; másfelől az alacsony érdességű szerelvények nem megfelelőek a nagy érdességű szerelvényeket használó alkalmazásokban, mivel a nyomásnak és a hőmérsékletnek kevésbé kell ellenállniuk, emellett drágábbak is. A vizsgálat azt mutatta, hogy az alacsony érdességű szerelvények árszintje kilogrammonként átlagosan 2-3-szor magasabb. Ez főként a polírozással és a további minőség-ellenőrzéssel összefüggő munkaerő-intenzitásának tudható be.

(66)

mivel a meghallgatás idejére már kiküldték a kérdőíveket, a termékkódhoz kapcsolódó jelentéstételen már nem lehetett érdemben változtatni. Ugyanakkor azzal, hogy az érdességet, mint fizikai tulajdonságot hozzáadták a tranzakciónkénti táblázat oszlopaihoz, továbbá az előállítási költségről szóló táblázatba további kritériumot foglaltak bele a kérdőívre adott válaszban, különbséget lehetett tenni a szerelvények két típusa között. Mind az uniós gazdasági ágazat, mind az uniós importőrök egyetértettek azzal, hogy azok a szerelvények, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatt van, nem tekinthetők érintett terméknek. Ezért a bizottsági szolgálatok a vizsgálat ideiglenes szakaszában úgy vélték, hogy e szerelvényeket ki kell venni a vizsgálat hatálya alól.

(67)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett egyik kínai gyártó azt állította, hogy az alacsony érdességű szerelvényeket nem szabadna kivenni a termékkörből. E vállalat vitatta az érdekelt felek által hivatkozott, a fizikai tulajdonságokra, a csomagolóanyagokra, a költség/ár szintjére vonatkozó különbségtételt, továbbá az alacsony és nagy érdességű szerelvények közötti helyettesíthetőség hiányát. Ugyanakkor a Bizottság Tajvanon a helyszínen meggyőződött a fizikai tulajdonságokban, a csomagolóanyagokban és az árszintekben rejlő, az alacsony és nagy érdességű szerelvények közötti különbségről és azt megerősítette. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(68)

Egy kínai–tajvani exportáló gyártó azt állította, hogy a karimás szerelvények, azaz a végükön karimával ellátott szerelvények az eljárás megindításáról szóló értesítés alapján nem tartoznak az érintett termék körébe.

(69)

Meg kell jegyezni, hogy a szerelvény végének kialakítása meghatározó tényező abban, hogy a szerelvényeket milyen módszerrel lehet a csőhöz kapcsolni. Különböző módszereket alkalmaznak a tompahegesztéses és a karimás szerelvények előállításához. A tompahegesztéses szerelvények hegesztési technikával készülnek, míg karimás szerelvények előállításához befogást és összecsavarozást alkalmaznak. Emellett a termékmeghatározás KN-kódjaihoz fűzött magyarázó megjegyzések kifejtik, hogy a tompahegesztéses szerelvény végeit négyszögletesre kell vágni, vagy úgy kell lesarkítani, hogy megkönnyítsék a csőhöz való hegesztését.

(70)

Azt is megállapították, hogy a karimás szerelvények előállítása többletköltséggel jár, mivel nagyobb ráfordítást igényel nyersanyagból és közbülső anyagokból, továbbá a gyártási eljárás is kidolgozottabb. A gyártási eljárás szempontjából a tompahegesztéses szerelvények félkész terméknek tekinthetők a karimás szerelvények előállításához.

(71)

Az uniós gazdasági ágazat egyetértett azzal, hogy a karimás szerelvények más terméknek tekinthetők, ezért azokat ki kell venni a termékkörből.

(72)

A bizottsági szolgálatok már a vizsgálat ideiglenes szakaszában úgy vélték, hogy a karimás szerelvényeket ki kellene venni a vizsgálat hatálya alól. Az érdekelt felektől nem érkezett e megállapítást vitató észrevétel, ezért ezt a döntést a Bizottság fenntartotta.

(73)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(74)

A Bizottság ezért azt a döntést hozta, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(75)

Amint az a (27) preambulumbekezdésben szerepelt, mindössze két tajvani vállalat működött együtt a vizsgálatban, amelynek során kimerítő válaszokat adtak a dömpingellenes kérdőívekre. E vállalatok értékesítése az érintett termék Tajvanról az Unióba irányuló behozatalának 36 %-át tette ki a vizsgálati időszakban.

(76)

Az együttműködő vállalatok egyike főként olyan szerelvényeket gyártott, amelyek nem tartoztak a vizsgálat felülvizsgált termékkörébe a (61)–(71) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint (olyan szerelvények, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométernél kisebb és/vagy karimás szerelvények). E gyártó nem értékesítette a hasonló terméket belföldön a vizsgálati időszakban.

(77)

A második együttműködő vállalat ezzel szemben a szerelvények szabványos típusainak többségét nagy mennyiségben gyártotta; e szerelvényekre a vizsgálat is kiterjed. A vállalat kizárólag hegesztett csövekből és kizárólag 304 és 316 minőségi osztályú acélból készít kizárólag könyökdarabokat és T-idomokat (T-idomokat csak a főcsővel és a csatlakozócsövekkel megegyező átmérőben; ezeket nem hegesztik, hanem egy darab csőből készítik úgy, hogy a cső közepét „lehúzzák”, így az T-alakot ad). E gyártó nem értékesítette a hasonló terméket belföldön a vizsgálati időszakban.

(78)

Mindkét tajvani exportáló gyártó esetében a hasonló termék belföldi értékesítésének hiánya miatt a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapították meg, úgy, hogy a vonatkozó termék gyártásának átlagköltségéhez hozzáadták a felmerült értékesítési, általános és igazgatási (SGA-) költségeket, valamint egy észszerű nyereséget.

(79)

Az első együttműködő vállalat esetében az SGA-költségek és a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontja alapján határozták meg, azaz a kérdéses gyártónál az azonos általános kategóriába tartozó termékek előállítására és értékesítésére a szokásos kereskedelmi forgalomban a származási ország hazai piacán (nevezetesen olyan szerelvények belföldi értékesítésében, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatti) alkalmazandó tényleges összegek alapján;

(80)

A második együttműködő vállalat esetében a hasonló termék vagy az azonos általános kategóriába tartozó termék saját belföldi értékesítésének hiányában az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontját alkalmazták. Ebből a célból a Bizottság a rendes érték megállapításához az SGA-költségek és a nyereség ugyanazon összegét vette alapul, mint az első vállalatnál, mivel ez volt az egyetlen rendelkezésre álló és ellenőrzött adat, amely az azonos általános kategóriába tartozó termék tajvani piacon történő értékesítésére vonatkozott.

(81)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a második tajvani exportáló gyártó kifogással élt az első tajvani gyártóra vonatkozó adatoknak az őt érintő rendes érték megállapításához történő alkalmazása ellen. Először, a vállalat azt állította (a kérdőívre és a hiánypótlást kérő levélre a másik gyártó által adott válaszok nyilvános verziója alapján), hogy az első gyártó egyáltalán nem tekinthető az érintett termék exportáló gyártójának, mivel állítása szerint csak olyan terméktípusokat gyárt és exportál az Unióba, amelyeket kivettek a termékkörből, azaz alacsony érdességű és karimás szerelvényeket. Másodszor, a vállalat azt állította, hogy az, hogy egyetlen vállalat SGA-számadatait veszik alapul egy másik vállalatra vonatkozó rendes érték megállapításához, ellentmond a WTO Fellebbezési Testülete ténymegállapításainak (6), amely szerint a rendes érték megállapításához nem használhatók egyetlen vállalat SGA-költségei.

(82)

A fenti állításokra válaszul a Bizottság a szóban forgó vállalatnál tartott helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy a vállalat vizsgálati időszak alatti termelésének és Unióba irányuló értékesítéseinek egy része (azaz vákuumos szerelvények, amelynek felületét kezelték és ennek eredményeként a felületi érdessége 0,8 mikrométer felett van) e vizsgálat termékkörébe tartozik. Ezért a vállalatot az érintett termék exportáló gyártójának tekintették, és kiszámították a rá vonatkozó dömpingkülönbözetet. Ki kell emelni, hogy a szóban forgó vállalat ezt a fajta terméket nem értékesítette a tajvani belföldi piacon a vizsgálati időszakban, ami érinti a rendes érték két exportáló gyártó vonatozásában történő kiszámításának módszerét a (79)–(80) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Másodszor azt is meg kell jegyezni, hogy a WTO Fellebbezési Testületének az érdekelt fél által hivatkozott határozata az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában leírt helyzetre vonatkozik, amely más gyártók SGA-költségeinek súlyozott átlagát használja a hasonló terméknek a származási ország hazai piacán való előállítására és értékesítésére vonatkozóan. Ebben az esetben azonban a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján állapították meg; azaz az SGA-költségeket „bármilyen más észszerű módszer alapján [határozták meg], feltéve, hogy az így megállapított nyereség összege nem haladja meg más exportőrök vagy gyártók/termelők által az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a származási ország hazai piacán rendesen elért nyereséget.” A fentiekre tekintettel a Bizottság fenntartja a rendes érték megállapításához használt adatforrásokkal kapcsolatos döntését. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság alternatív adatforrást is megvizsgált az SGA-költségek rendes érték megállapításához szükséges meghatározásához, ezek pedig az együttműködő svájci analóg gyártó által szolgáltatott adatok. A szóban forgó számadatot nem a vizsgálati időszak vonatkozásában közölték, de megerősítést nyert, hogy a 2014. és 2015. pénzügyi években a 8–12 %-os tartományban volt, ami hasonló a (86) preambulumbekezdésben feltüntetett számításhoz végül felhasznált, kiigazított SGA-számadathoz.

(83)

A tajvani exportáló gyártó továbbá azt állította beadványában, hogy a rendes érték meghatározásához használt kritikus adatokat nem megfelelően hozták nyilvánosságra. Üzleti titoktartási okokból ugyanis ez az adott nyilvánosságra hozatal nem tárta fel a számításokhoz használt SGA-költségekre, nyereségre és a költségekkel kapcsolatos kiigazításokra vonatkozó számadatokat. A vállalat, amely ismeri saját gyártási költségeit, könnyen megbecsülhette az elvégzett teljes átlagos kiigazítást. Ugyanakkor a konkrét számadatok nyilvánosságra hozatalát kérte a számítás egyes elemei vonatkozásában, azaz az SGA-költségek és a nyereség szintjeit, a rendes érték költségekre és árakra vonatkozó kiigazításainak szintjét, továbbá a rendes érték héa-korrekcióját érintően.

(84)

E kérelemre válaszul ki kell emelni, hogy a rendes érték megállapítása során alkalmazott SGA-költségekkel, nyereséggel és költségkiigazításokkal kapcsolatos pontos számadatok nem hozhatók nyilvánosságra, mivel egyetlen vállalattól származnak, amely az ezen információt kérő vállalat tajvani versenytársa, és az a vállalat az adatok bizalmas kezelését kérte, mivel azok üzleti titkot tartalmaznak. A kérelem nyilvánvalóan indokolt. Ugyanakkor a legfontosabb számadatok, azaz a végső számításhoz használt SGA-költségek és nyereség tartományokban kifejezve szerepelnek az alábbi (86) preambulumbekezdésben. Azt is meg kell jegyezni, hogy a költségekkel kapcsolatos kiigazítások szintje igen alacsony volt, és jelentéktelen hatással bírt a rendes érték szintjére és a dömpingkülönbözetre. Árakra vonatkozóan nem alkalmaztak kiigazításokat, mivel a rendes érték kiszámításához nem használtak belföldi árakat. Tajvan esetében nem került sor a rendes érték héa-korrekciójára sem.

(85)

Végül e vállalat azt állította, hogy a versenytársának SGA- és nyereségszintje nem reprezentatív rá nézve. Kifejtette, hogy a másik tajvani gyártó kis léptékben gyárt és értékesít rendkívül specializált termékeket, míg ő szabványos termékek tömeggyártásában és értékesítésében érdekelt.

(86)

Az ellenőrző látogatások során valóban megerősítést nyert, hogy a két vállalat által gyártott és értékesített termékek különbözőek, és így az SGA-költségstruktúrájuk is eltér. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy e második együttműködő exportáló gyártóra vonatkozó rendes érték meghatározásához használt SGA-költségek szintjét csökkenti a minőség-ellenőrzéssel összefüggő munkaerőköltségek és a kutatási és fejlesztési költségek arányában. Ennek eredményeként az SGA-költségek kiigazítása 7–13 %-ra csökkent a forgalom százalékos arányában kifejezve, ami tovább csökkentette az egyedi dömpingkülönbözetet. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy a rendes érték megállapításához alkalmazott haszonkulcs (a forgalom 1–5 %-a) észszerű volt. A szóban forgó exportáló gyártóra vonatkozó rendes érték kiszámítása során a gyártási költségekre alkalmazott végső átfogó kiigazítás 15,36 % volt.

(87)

A két együttműködő exportáló gyártó közvetlenül uniós független vevők számára exportálta termékeit az Unióba.

(88)

Az exportárat az exportáló országból exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(89)

A rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(90)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(91)

Ez alapján kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, csomagolási, hitelköltségek, árengedmények és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Az összes kiigazítás az 1–10 %-os tartományba esett a tajvani exportáló gyártók által bejelentett és a helyszínen ellenőrzött tényleges értékek alapján. Ezek a számadatok azok, amelyeket a releváns költségtételek tekintetében a tajvani vállalatok bejelentettek és amelyeket a tudomásukra hoztak a konkrét nyilvánosságra hozatalok során ellenőrzési célból.

(92)

Meg kell jegyezni, hogy a számításban a Bizottság elutasított az egyik érdekelt fél által kért, valutaátváltással összefüggő korrekciót. A fél arra kérte a Bizottságot, hogy a számla kiállításának napján érvényes átváltási árfolyam helyett a kifizetés napján érvényes árfolyamot vegye alapul. Az alaprendelet kimondja, hogy általában a számla keltét kell alapul venni az átváltási árfolyam megállapításához, de rendkívüli körülmények között korábbi dátum is figyelembe vehető, például a szerződés dátuma. Ugyanakkor az alaprendelet nem szolgáltat jogalapot a számla kelténél későbbi dátum használatára. Ennek az az oka, hogy a számla keltekor az ár rögzített, és attól kezdve a vállalat nem befolyásolhatja a dömpingeléssel kapcsolatos döntést. Mindenesetre, még ha alapul lehetne venni későbbi időpontot is (ami kizárt), amint az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor kifejtésre került, a kérelmező nem igazolta, hogy további feltétel, azaz tartós árfolyamváltozás állt volna be.

(93)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát minden egyes együttműködő vállalat esetében összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(94)

Ez alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(95)

A nem együttműködő gyártók esetében a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az alaprendelet 18. cikkének (6) bekezdése értelmében. Az együttműködés megtagadásának jegyében az érintett exportáló gyártók nem kötelesek vállalatspecifikus adataikat megosztani, amely adatok alapján értékelhető lenne exportmagatartásuk, és a Bizottságnak az e vállalatok vonatkozásában rendelkezésre álló legjobb tényeket kell alapul vennie. A Bizottság határozathozatali gyakorlatában e célból különbséget tesz az olyan vizsgálatok között, ahol az együttműködés magas (azaz a bejelentések szerint az Unióba exportálók több mint 80 %-a), és olyan helyzetek között, ahol az együttműködés alacsony (80 % vagy az alatti együttműködés). Ebben az esetben az együttműködés szintje lényegesen elmaradt a 80 %-tól. Ilyen helyzetben a Bizottság úgy véli, hogy az együttműködő gyártók legmagasabb dömpingkülönbözete nem ad jó közelítést a nem együttműködő gyártók dömpingkülönbözetére a következő okokból: fel kell tételezni, hogy az egyik oka annak, amiért számos gyártó nem kívánt együttműködni az, hogy tisztában voltak vele, a dömpingkülönbözeteik jóval meghaladják az együttműködő gyártókét. Az, hogy ebben az esetben a vizsgálat alatt álltak el az együttműködéstől, csak erősíti ezt a felfogást. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a nem együttműködő gyártók általi dömping szintjét a volumen szempontjából reprezentatív (azaz az Unióba irányuló export több mint 10 %-át képviselő) terméktípusra azon együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában kiszámított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni, amelyről megállapították, hogy dömpingelt.

(96)

A tajvani együttműködő exportáló gyártóra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához használt SGA-költségek (86) preambulumbekezdésben leírt kiigazítását követően az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 12,1 %.

(97)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította e tekintetben, hogy a maradékvámot Tajvan esetében a panasz alapján kellene meghatározni, 34,8 %-ban. A panaszos azt állította, hogy az érintett termék tajvani gyártóinak többsége szándékosan nem működött együtt az eljárásban, hogy a Bizottság ne tudja felhasználni belföldi értékesítésüket a rendes érték megállapításához. Ezért a panaszos szerint a rendes érték panaszban szereplő kiszámítását, amely a tajvani belföldi árakon alapult, kell rendelkezésre álló legjobb ténynek tekinteni.

(98)

A fentiekre válaszul meg kell jegyezni, hogy a Tajvanra vonatkozó maradékvám kiszámításakor a Bizottság a vizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött adatokon alapuló, rendelkezésre álló legjobb tényeket alkalmazza. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(99)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (analóg ország) ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani. Az együttműködő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett piacgazdasági elbánást.

(100)

A panaszos az USA-t javasolta lehetséges analóg országként. Ezenfelül a rendelkezésre álló információ szerint a hasonló terméket számos ország gyártja világszerte, köztük Brazília, India, Japán, Malajzia, Korea, Svájc és Thaiföld. A Bizottság mindezen országokat lehetséges analóg országnak tekintette.

(101)

A Bizottság a hasonló termék valamennyi ismert, a fent említett országokban működő gyártójával (52) felvette a kapcsolatot, de egyikük sem működött együtt. Csak egy malajziai vállalat egyezett bele az együttműködésbe, de nem adott kielégítő tájékoztatást. A vállalat nem tudott termékkódonkénti adatot szolgáltatni a költségek és a belföldi árak tekintetében. Ezért ezek a hiányos adatok nem használhatók fel a rendes érték meghatározásához. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó malajziai vállalat visszautasította az átadott adatok helyszíni ellenőrzését.

(102)

Egy későbbi szakaszban egy svájci gyártó jelentkezett mint lehetséges analóg gyártó, és vállalta az együttműködést. A vállalat benyújtotta az előírt kérdőívre adott válaszokat, amelyeket a helyszínen is ellenőriztek. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy az e vállalat által előállított terméktípusok skálája meglehetősen korlátozott a mintába felvett kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált termékek széles köréhez képest, a Bizottság úgy döntött, hogy a svájci vállalat által közölt adatok nem megfelelőek a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a kínai gyártók által az Unióba exportált terméktípusok mindössze 4,6 %-át (ami a kínai exportvolumen 4,2 %-át jelenti) lehetett közvetlenül megfeleltetni a svájci gyártó által előállított terméktípusoknak. Tajvan esetében, amelyet végül analóg országnak használtak, a kínai gyártók által az Unióba exportált terméktípusoknak való közvetlen megfeleltetés 7,7 %-os volt a terméktípusok száma és 11,1 %-os az exportvolumen tekintetében.

(103)

Ebben a helyzetben a Bizottság a másik, vizsgálat alá vont ország, azaz Tajvan analóg országkénti alkalmazása mellett döntött a panaszosok által előzetesen kifejtett érvek ellenére, amelyek szerint a tajvani vállalatok főként hegesztett cső alapanyagból készítenek szerelvényeket (szemben a kínai gyártókkal, amelyek főként varratmentes csöveket használnak). A kínai exportáló gyártók ugyanezt az érvet adták elő. Másfelől, a CCCMC az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő beadványában úgy vélte, hogy a tajvani gyártási költségekre vonatkozó adatok helytállóbbak a rendes érték megállapítása szempontjából, mint az uniós gyártók adatai, amelyeket a Bizottság alternatívának tekintett az ideiglenes nyilvánosságra hozatal során.

(104)

Tajvan megfelelő analóg országnak tekinthető, mivel a panaszosok állításával ellentétben és a különböző alapanyagok felhasználása ellenére az átadott adatok alapján megfelelő hozzárendelési módszert lehetett alkalmazni a költségekre a termékkódok eltérő jellemzőivel összefüggésben. Ezenfelül a tajvani piacokon zajló verseny élénk, mivel legalább 10 ismert belföldi gyártó állítja elő az érintett terméket, és ezt tükrözi a különböző eredetű behozatal erőteljes jelenléte is, miközben a vámok szintje mérsékelt (7,5 %–10 %).

(105)

A fenti okokból a Bizottság úgy döntött, Tajvant veszi alapul analóg országként Kína tekintetében.

(106)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC azt állította, hogy Tajvan analóg országkénti választása nem megfelelő, mivel a figyelembe vett gyártási költségek kizárólag egy tajvani vállalattól származtak, amelynek nem voltak belföldi értékesítései. A szóban forgó felek azt is állították, hogy az összehasonlítható termékek megfelelési szintje alacsony volt. Az összehasonlítható termékek alacsony megfelelési szintjével kapcsolatos állítást az egyik uniós importőr is előterjesztette. Ez utóbbi vállalat arra is rámutatott, hogy Kína nem hasonlítható Tajvanhoz, mivel a két országnak eltérő a humán fejlettségi mutatója (a továbbiakban: HDI) és az egy főre jutó GDP-je.

(107)

Ezen állításokra válaszul először is emlékeztetni kell arra, hogy egy WTO-határozat (7) szerint a kínai exportáló gyártók által exportált valamennyi terméktípushoz rendes értéket kell társítani. A Bizottság úgy véli, hogy az analóg ország egy exportáló gyártójának szintjén talált adatok elegendőek ahhoz, hogy a fennmaradó terméktípusokat ezekre lehessen alapozni, mivel az azonosított terméktípusokból kiindulva megállapításokat lehet tenni a hiányzó terméktípusokra. Az, hogy egyetlen egy ilyen exportáló gyártó van, semmi esetre sem kivételes vagy új gyakorlat. Az alaprendelet továbbá megállapítja, hogy a rendes érték belföldi értékesítés hiányában meghatározható a termelési költség alapján is. Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a HDI- és GDP-szinteket nem veszik figyelembe annak megállapítása során, hogy egy analóg ország megfelelő-e. A megfelelő analóg ország meghatározása során a Bizottság a (104) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint jár el. A Bizottság ezért elutasította a fenti állításokat.

(108)

Végül két kínai exportáló gyártó és a CCCMC kétségeket fogalmazott meg egy állításuk szerint súlyos eljárási hiba kapcsán, amely arra épül, hogy a Bizottság a kínai gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözeteket az alaprendelet nem piacgazdasági országokat érintő rendelkezéseire alapozta. A felek azt állították, hogy a nem piacgazdasági módszertannak a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához való alkalmazásával kapcsolatos jogosultság 2016. december 11-én lejár. Ezért a szóban forgó felek szerint az ezen időpontot követően elfogadott bármilyen végleges dömpingellenes intézkedés tekintetében (amint ebben az eljárásban is ez a helyzet) a Bizottság a WTO-jog szerint köteles a standard dömpingszámítási módszert alkalmazni.

(109)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy nincs mérlegelési szabadsága az alaprendelet hatályos szabályainak alkalmazása kérdésében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(110)

A (103) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Kínában működő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban az analóg ország – ebben az esetben Tajvan – számtanilag képzett értéke alapján határozták meg.

(111)

Ezenfelül, a hasonló termék tajvani belföldi értékesítésének hiánya miatt a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapították meg, úgy, hogy a vonatkozó terméktípus gyártásának átlagköltségéhez hozzáadták a felmerült SGA-költségeket, valamint a vizsgálati időszakban a tajvani piacon realizált nyereséget.

(112)

A gyártási költségek megállapításának alapjául a Bizottság az együttműködő tajvani gyártók egyikének (Ta Chen) adatait használta. Meg kell jegyezni, hogy a második tajvani együttműködő gyártó (King Lai) csak nagyon kis mennyiségben állította elő az érintett terméket a vizsgálati időszakban, és ez a termelés nagymértékben specializált terméktípusokat érintett. A termelésének e nagyon kis részében, amelyet továbbra is érintett terméknek kell tekinteni, a King Lai olyan termékeket gyárt, amelyek alacsony érdességű szerelvényeknek minősülhetnének, de amelyekre olyan további felületi kezelést alkalmaznak, hogy felületi érdességük 0,8 mikrométer fölé emelkedik, ezért a (47) preambulumbekezdésben foglalt fogalommeghatározás értelmében érintett terméknek minősülnek. E szerelvények előállítási költsége rendkívül magas, ezért figyelembevételük torzítaná a versenyt. Ezenfelül, e terméktípusokat a mintába felvett kínai gyártók nem exportálják az EU-ba (noha a termékkódjuk alapján érintettek lehetnének, mivel az érdesség a termékkód paramétereinek nem része). Ezért a Bizottság úgy tekintette, hogy e vállalat gyártási költségeire vonatkozó adatok nem megfelelőek a kínai gyártókra alkalmazandó rendes érték megállapításához.

(113)

A rendes érték megállapítása tekintetében egy uniós importőr azt állította, hogy a King Lai tajvani vállalat gyártási költségei nem vehetők alapul a kínai vállaltokra vonatkozó rendes érték kiszámításához, mivel a King Lai másfajta terméket gyárt, amely nem tekinthető ipari szerelvénynek, emellett más az előállítási módszer és a nyereségtartomány is.

(114)

Ezen állításra válaszul meg kell ismételni, hogy a Bizottság nem vette alapul a King Lai gyártási költségeivel kapcsolatos adatokat más vállalatokkal való összevetéshez. A más vállalatokra vonatkozó rendes érték megállapításához a Bizottság a King Lainak csak az SGA-költségeit és az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a belföldi piacon elért nyereséget használta fel, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az e számításokhoz alapul vett SGA-költségeket kiigazították a King Lai és a más vállalatok által gyártott termékek közötti különbség figyelembevétele érdekében. Az alkalmazott nyereség tekintetében hangsúlyozni kell, hogy az nem esik más vállalatokéhoz képest más tartományba (1–5 %).

(115)

Ugyanez az uniós importőr azt is állította, hogy a második tajvani gyártó, a Ta Chen, amelynek gyártási költségeit a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték kiszámításához alapul vették, egy nagy és integrált vállalat, amely ekként képes költségeit optimalizálni. Ezért ezt a vállalatot nem lehet a kis kínai gyárakhoz hasonlítani.

(116)

E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kínai gyártók gyártási költségei nem képezték az elemzés részét ebben az eljárásban, hiszen a kínai gyártók egyike sem kérte a piacgazdasági elbánást. Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy a tajvani gyártó által állítólagosan optimalizált költségek révén a kínai exportáló gyártókra számított rendes érték alacsonyabb lesz, és így a dömpingkülönbözetek is.

(117)

Figyelembe véve, hogy a mintába felvett kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált terméktípusoknak csak korlátozott része lelhető fel Tajvanon, a Bizottság a fennmaradó terméktípusokra vonatkozó rendes értéket a Tajvanon gyártott leginkább hasonló terméktípusok gyártási költségére tekintettel állapította meg, a teljes és tisztességes összehasonlítás végett a következők tekintetében kiigazított gyártási költségek alapján:

(118)

A CCCMC az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő beadványában alternatív kiigazítási alapot javasolt az a) és b) pont tekintetében, és ebben a vonatkozásban bemutatta a kínai piac adatait. Ugyanakkor ezek az adatok először is nem ellenőrzöttek, és másodszor, nem piacgazdasággal rendelkező országból származnak. Ezért ezek használata szembemenne a rendes érték kiszámításához használt analóg ország módszerrel. A Bizottság ezért elutasította a CCCMC e javaslatát.

(119)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCMC, valamint két kínai exportáló gyártó állította, hogy nem volt észszerű a tajvani költségadatokat az uniós gazdasági ágazatra jellemző költségadatok felhasználásával kiigazítani. A szóban forgó felek a korábbi esetekkel kapcsolatos uniós általános gyakorlatra hivatkoztak, amelyekben a Bizottság nem így járt el.

(120)

A fent említettek szerint az EU korábbi gyakorlatát a (107) preambulumbekezdésben említett WTO-határozat fényében felülvizsgálták. A hiányzó terméktípusok rendes értékének meghatározása érdekében a Bizottság tajvani költségadatokra támaszkodott, és az azonosított és ellenőrzött költségeket kiigazította az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek szintjén megállapított arányos korrekciókkal. A CCCMC nem indokolta, hogy ez miért volt észszerűtlen, és nem javasolt alternatív megközelítést sem.

(121)

Az újabb nyilvánosságra hozatal során a CCCMC és a két kínai exportáló gyártó megismételték azt érintő kifogásukat, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazati adatokat alkalmazza a hiányzó terméktípusok rendes értékének megállapításához használt gyártási adatok kiigazításához. A felek hangsúlyozták, hogy a Bizottság nem igazolta, hogy az uniós piac nyersanyagköltségeiben mutatkozó eltérések ugyanúgy alakulnának-e, mint a tajvani piacon. Ezenfelül a felek megismételték állításukat, amely szerint a Bizottság alapul vehetné a fenti kiigazításhoz a varratmentes és hegesztett szerelvények kínai exportértékesítési árai közötti különbséget, minthogy az értékesítési árak „bizonyos mértékben a termelési költségekben jelentkező különbségek tendenciáját tükrözik”.

(122)

A fenti állításokra válaszul először is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság nem hasonlíthatta az alapanyagként használt csőtípusokra vagy az acél minőségi osztályaira tekintettel alkalmazott kiigazítások szintjét a tajvani piacokról származó adatokhoz, mivel az a tajvani gyártó, amelynek gyártási költségeit a rendes érték megállapításához alapul vették, egyszerűen nem használt bizonyos alapanyagtípusokat. Ez volt a fő oka annak, hogy a Bizottság miért mérlegelte egyáltalán a hiányzó költségadatok analóg ország piacán kívüli beszerzését. Másodszor, a kínai árak alkalmazását illetően meg kell ismételni, hogy ebben az eljárásban egyik kínai exportáló gyártó sem kért piacgazdasági elbánást. Ezért a kínai gyártási költségek nem álltak rendelkezésre, és azokat a Bizottság nem is vizsgálta. A Bizottság így nem tud következtetést levonni arra nézve, hogy az értékesítési árak eltérései „milyen mértékben” tükrözik az egyes szerelvénytípusok előállítási költségeiben jelentkező különbségeket. (8) Ezenfelül, még ha ilyen következtetéseket le is lehetne vonni, azok egy nem piacgazdasággal rendelkező ország előállítási költségeire lennének alkalmazandók. A Bizottság ezért elutasította a fenti állításokat.

(123)

Ezek az érdekelt felek továbbá megkérdőjelezik azt a kiigazítást, amely szerint a varratmentes csövekből gyártott szerelvények előállítása 2,12–2,97-szer drágább, mint a hegesztett csövekből készülteké. Hivatkoznak a CCCMC ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő, árszintekkel kapcsolatos, alá nem támasztott állítására, amelynek értelmében a hegesztett és a varratmentes csövek közötti különbség kevesebb, mint a hegesztett csövek árának 30 %-a.

(124)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által végzett kiigazítás a varratmentes csövekből készült szerelvények és a hegesztett csövekből készült szerelvények közötti megfigyelt költségkülönbségen, és nem magán a hegesztett és varratmentes csövek közötti árkülönbségen alapul. Arra is rá kell mutatni, hogy a kínai exportáló gyártók egyike sem kért piacgazdasági elbánást. Ennek következtében a kínai exportáló gyártók nem nyújtottak be az előállítási költségekre vonatkozó adatokat, és ezt akkor sem tették meg, amikor kétségbe vonták a Bizottság által megállapított költségeket és különbségeket. Ráadásul az egységárakra vonatkozó listák még távolabb vannak a költség- és ármeghatározásoktól, minthogy nem bizonyítják a ténylegesen alkalmazott árakat, nem is beszélve a költségekről.

(125)

Beadványuk alátámasztása érdekében az érdekelt felek elemezték a Zhejiang Good és a Zhejiang Jndia gyártók árszintjein alapuló különbségeket, és arra jutottak, hogy az alkalmazandó árkiigazításnak 0,43 és 1,70, illetve 0,64 és 1,80 között kellene lennie.

(126)

Eltekintve attól, hogy ezek a tartományok az árakra és nem a költségekre vonatkoznak, az, hogy a hegesztett csőből készült szerelvényeket olykor magasabb áron értékesítik, mint a varratmentes csövekből készülteket, nem bizonyítja, hogy a költségek magasabbak. A hivatkozott árszintek inkább arra utalnak, hogy semmilyen gazdasági összefüggés nincs a költségek és az ügyfeleknek felszámított árak között, vagy azt jelentik, hogy más tényezők is, mint például a megrendelés nagysága, szerepet játszottak. A Bizottság bizalmassági okokból nem hozhatja nyilvánosságra az alapul szolgáló számadatokat, de feltárhat további adatokat, amelyek szerint a termékkódok szerinti összehasonlításhoz használt, a hegesztett csövekből készült szerelvények (H) és a varratmentes csövekből készült szerelvények (V) közötti kiigazítás a következőképpen alakul:

Más átalakításokra nem volt szükség a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusok meghatározásához.

(127)

A Bizottság további kiigazításokat végzett, amelynek során átalakította a legolcsóbb minőségi osztályú acélból készült H1 költségeit más osztályokká és/vagy varratmentes csövek alapján más osztályokká, itt is az uniós gazdasági ágazat termelési költségeire vonatkozó adatokat alapul véve. A Bizottság, bizalmassági okokból itt sem hozhatja nyilvánosságra az alapul szolgáló számadatokat, de feltárhat további adatokat:

Más átalakításokra nem volt szükség a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusok meghatározásához.

(128)

A Bizottság azt is ki kívánja emelni, hogy az e kiigazítási tényezőkre vonatkozó észrevételeikben az érdekelt felek nem hivatkoznak a két kínai exportáló gyártó árszintjeire, mint tették ezt más kiigazítások esetében, valószínűség szerint azért, mert ezek a számadatok nem vonják kétségbe a bizottsági módszertant.

(129)

Az idombeli különbségekre tekintettel a kiigazításokat a mintába felvett négy exportáló gyártó értékesítési áraira vonatkozó adatok alapján végezték el, amelyek sokkal átfogóbbak, mint a kínai érdekelt felek által képviselt két gyártóéi.

A könyökdarabok árszintjéből kiindulva az arányok a következőképpen alakulnak:

(130)

A rendes érték megállapításának következő lépésében a Bizottság kiigazította a (112)–(117) preambulumbekezdés szerint kiszámított gyártási költséget azzal, hogy ahhoz hozzáadta az SGA-költségeket és a nyereséget. Mivel a két együttműködő tajvani gyártó egyike sem értékesítette a hasonló terméket belföldön, és egyikük (Ta Chen) nem értékesített ugyanolyan általános kategóriájú termékeket, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontját kellett alkalmazni. Ebből a célból a Bizottság a rendes érték megállapításához a másik együttműködő tajvani vállalat (King Lai) SGA-költségeinek és nyereségének összegét vette alapul, mivel ez volt az egyetlen rendelkezésre álló és ellenőrzött adat, amely az azonos általános kategóriába tartozó termék tajvani piacon történő értékesítésére vonatkozott.

(131)

Meg kell jegyezni, hogy a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték kiszámításához használt SGA-költségeket kiigazították (csökkentették), mivel az ellenőrzések szerint a mintába felvett három kínai gyártó is többnyire szabványos termékeket gyárt és értékesít, a (86) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. A rendes érték SGA-költségekre és nyereségre tekintettel elvégzett kiigazításainak végső szintje tehát megegyezik az abban a preambulumbekezdésben megjelölttel.

(132)

Az SGA-költségeket érintő kiigazítás tekintetében a két kínai exportáló gyártó és a CCCMC a végső nyilvánosságra hozatalt követő beadványukban egyetértenek abban, hogy csökkentéseket kell alkalmazni az SGA-költségek rendes érték megállapításához történő felhasználása során. Erre azért van szükség, mert a tajvani exportőr, amelynek az adatait e tekintetben felhasználták, nem állítja elő a szabványos terméket. Ugyanakkor ezek a felek kétségbe vonják, hogy a Bizottság helyesen értékelte-e e csökkentés összegét.

(133)

Meg kell jegyezni ebben a tekintetben, hogy a kiigazításokra a tajvani King Lai és a második tajvani vállalat, a Ta Chen általános SGA-költségstruktúrájának összevetése alapján került sor. Ezt a megközelítést azért alkalmazták, mert a King Lai volt az egyetlen vállalat, amely belföldi értékesítésekkel rendelkezett Tajvanon (a Ta Chen nem értékesítette belföldön az érintett terméket, sem az ugyanezen általános termékkategóriába sorolható termékeket). A kiigazítások indokoltak, mivel az első vállalat nagyon bonyolult, specializált termékeket gyárt, a második pedig szabványos termékeket (így az SGA-költségeik egy része egyértelműen eltér). Ezen összehasonlítás alapján a Bizottság levonta a King Lai SGA-költségeiből a K+F költségeket és a minőség-ellenőrzési részleg munkaerőköltségeinek egy részét. A két vállalat SGA-költségeinek egyéb kategóriái tekintetében nem volt jelentős eltérés. Ki kell emelni, hogy ezzel a kiigazítással a Bizottság a fent említett SGA-költségek két teljes kategóriáját levonta. A Bizottság így konzervatív megközelítést fogadott el a kiigazítással, mivel inkább magasabb, mint alacsonyabb korrekciót alkalmazott.

(134)

Az érdekelt felek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság nem vetette össze az SGA-költségek struktúráját a szóban forgó tajvani vállalat és a kínai exportáló gyártók között.

(135)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel Tajvan analóg ország, a tajvani belföldi értékesítéssel összefüggő tajvani SGA-költségeket kell használni. Ezek kiigazítása a kínai gyártók SGA-költségeivel való összevetés alapján azt jelentené, hogy referenciaköltségként egy nem piacgazdasággal rendelkező ország költségeit vennék alapul. Mindazonáltal ki kell emelni, hogy a Bizottság kiigazításának eredményeként a rendes érték kiszámításához használt SGA-költségeket olyan szintre csökkentették, amely a mintába felvett kínai vállalatok SGA-költségeivel összehasonlítva nem észszerűtlen. Jelenleg a mintába felvett három kínai vállalatból kettő magasabb szintű SGA-költségekről számolt be, mint amelyeket a Bizottság a rendes érték megállapításához alapul vett.

(136)

Az együttműködő exportáló gyártók uniós exportjukat közvetlenül független vevők számára vagy az Unión kívüli, független kereskedelmi vállalatoknak értékesítették.

(137)

Az exportárat az exportáló országból exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(138)

A rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(139)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(140)

Ez alapján kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, csomagolási, hitelköltségek, árengedmények és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Az összes kiigazítás az 5–16 %-os tartományba esett a kínai exportáló gyártók által bejelentett és a helyszínen ellenőrzött tényleges értékek alapján. Ezek a számadatok azok, amelyeket a releváns költségtételek tekintetében a kínai vállalatok bejelentettek és amelyeket a tudomásukra hoztak a konkrét nyilvánosságra hozatalok során ellenőrzési célból.

(141)

Kína olyan politikát alkalmaz, amely szerint az exporttal kapcsolatos héa-visszatérítés csak részleges, és ebben az esetben 8 % héát nem térítenek vissza. Annak biztosítására, hogy a rendes értéket ugyanazon adózási szinten fejezzék ki, mint az exportárat, a rendes értéket felfelé korrigálták a nagy átmérőjű varratmentes csövek exportjára kivetett héa azon részével, amelyet nem térítettek vissza az exportáló gyártóknak (9).

(142)

A fenti kiigazítást a végső nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC észrevételezte beadványában. A szóban forgó felek nem értettek egyet azzal az elvvel, hogy az export után fizetendő, vissza nem térített héa tekintetében kiigazítást kell végezni. Mivel ugyanakkor a rendes érték lényegesen meghaladja az exportárat, az érdekelt felek azt állítják, hogy a 8 %-os korrekciót az exportárra kell alkalmazni, és hivatkoznak a piacgazdasági elbánás hiányára és a magasabb dömpingkülönbözetekre.

(143)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a Törvényszék T-423/09. sz. ügyben hozott ítéletével összhangban igazította ki a rendes értéket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(144)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát minden egyes együttműködő vállalat esetében összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(145)

Ez alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(146)

A dömpingkülönbözet súlyozott átlagát kell alkalmazni a mintába fel nem vett, kínai együttműködő exportáló gyártókra.

(147)

A fentiekkel összefüggésben egy uniós importőr a végső nyilvánosságra hozatalt követően azt állította beadványában, hogy a tajvani King Lai vállalatra és a vele kapcsolatban álló kínai vállalatra megállapított dömpingkülönbözet (0 %, illetve 41,9 %) észszerűtlen, mivel a két vállalat ugyanolyan típusú szerelvényeket gyárt, mint amelyek nem tartoznak a termékkörbe.

(148)

A fentiekre válaszul először is ki kell hangsúlyozni, hogy a tajvani King Lai vállalat tekintetében nem azért állapítottak meg 0 %-os dömpingkülönbözetet, mert e vállalat a termékkörből kivett szerelvényeket gyárt, legalábbis az uniós importőr meglátása szerint. A termékkörből kivett termékeket a Bizottság nem vette figyelembe a King Laira vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításánál. A vállalat ugyanakkor gyártott és exportált kis mennyiségben az Unióba az e vizsgálat hatálya alá vont termékkörbe tartozó termékeket. Így dömpingkülönbözetet kellett számítani e vállalatra, amely különbözet negatív volt. Másfelől, a King Lai Kínában nem képezte a minta részét, ezért egyedi dömpingkülönbözetet nem számítottak ki e vállalatra. E vállalatra tehát a mintába felvett kínai vállalatokra vonatkozó súlyozott átlagú dömpingkülönbözetet kell alkalmazni. Mindazonáltal dömpingellenes vámot nem fognak kivetni arra a termékre, amelyre nem terjed ki e vizsgálat termékköre. Így, ha helytálló, hogy a Kínában működő King Lai olyan terméket exportál az EU-ba, amely nem tartozik e vizsgálat termékkörébe, akkor arra a termékre nem fognak dömpingellenes vámot felszámítani a behozatalkor.

(149)

A kínai exportáló gyártók részéről tapasztalható csekély együttműködés és a (95) preambulumbekezdésben leírt indoklás miatt a Kínára vonatkozó országos dömpingkülönbözetet a volumen szempontjából reprezentatív terméktípusra azon együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában kiszámított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni, amelyről megállapították, hogy dömpingelt.

(150)

Ennek alapján az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 64,9 %.

(151)

Öt, mintába fel nem vett kínai exportáló gyártó kért egyedi vizsgálatot az eljárásban. Figyelembe véve a kérelmek nagy számát, a Bizottság megállapította, hogy e kérelmek bármelyikének elfogadása túlzott terhet jelentene az eljárás időbeni lezárása szempontjából. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó vállalatok kérelmeinek elfogadása több mint kétszeresére növelné azon vállalatok számát, amelyek a dömpingkülönbözet egyedi számítását kérik, minthogy az eredeti mintában négy exportáló gyártó szerepelt. Meg kell említeni továbbá, hogy az egyedi vizsgálatot kérelmezők némelyike a csoportok tagja. A szóban forgó vállalatok által előzetesen adott válaszok (mintavételi formanyomtatvány) szerint az egyedi vizsgálathoz legalább 7 vállalat kérdőívre adott válaszát elemezni és ellenőrizni kellene.

(152)

A panaszból rendelkezésre álló információk és a későbbi vizsgálat alapján a vizsgálati időszak alatt legalább 16 uniós gyártó foglalkozott a hasonló termék gyártásával. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot” a teljes uniós termelést képviselő uniós gyártók alkotják (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(153)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége körülbelül 8 270 tonna volt. A Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívek, valamint a panaszos által átadott, becsült adatok alapján jutott erre a számadatra. A (11)–(13) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében mintavételt alkalmaztak. A mintába felvett uniós gyártók a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének kb. 43 %-át képviselték.

(154)

Az egyik fél magyarázatot kért arra, hogy a teljes uniós termelés miért csökkent 80 tonnával az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatal között. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor úgy becsülték, a teljes uniós termelés körülbelül 8 350 tonna volt. A fenti preambulumbekezdés szerint a teljes uniós termelés mintegy 8 270 tonna volt. A különbség oka, hogy az ideiglenes szakaszban a bizottsági szolgálatok az egyik, mintába fel nem vett uniós gyártó termelési volumenét rosszul becsülték meg. Ez az uniós gyártó felhagyott a termeléssel a vizsgálati időszakban. Ezért termelését a bezárásra figyelemmel újraszámították. A Bizottság megerősítette, hogy a vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége 8 270 tonna volt.

(155)

mivel a mintába felvett vállalatok közé mindössze egy gyártó és egy vállalatcsoport tartozott, valamennyi, mikromutatókra vonatkozó adatot indexálni kellett, hogy megőrizzék az alaprendelet 19. cikkében garantált bizalmas jelleget.

(156)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő teljes becsült értékesítési volumene és az érintett termék Unióba irányuló behozatalának teljes volumene alapján állapította meg.

(157)

Az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termékre vonatkozó értékesítési volumenét a mintába felvett gyártók által a kérdőívre adott válaszban közölt, tényleges ellenőrzött adatok alapján becsülték meg, a nem együttműködő gyártók esetében pedig a panaszos által szolgáltatott adatok alapján.

(158)

Amint a fenti (47) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az érintett termék két KN-kód alá tartozik: ex 7307 23 10 és ex 7307 23 90. Ez a két KN-kód ugyanakkor nemcsak az érintett termékre vonatkozik, hanem a vizsgálat hatálya alá nem vont termékekre is. Ezért az e vizsgálat hatálya alá nem tartozó behozatal volumenét le kellett vonni az említett KN-kód alatt nyilvántartásba vett behozatal teljes volumenéből.

(159)

A panaszos piaci ismeretei szerint becsülte meg a bármilyen eredetű érintett termék behozatalának volumenét. Az érintett országokat tekintve úgy vélte, hogy a vizsgált termékek tették ki a fent említett két KN-kód alatt bejelentett volumen döntő többségét Kína és Tajvan esetében (90, illetve 100 %-ot).

(160)

E becslés ellenőrzése érdekében a Bizottság egy korábbi, a varratmentes acélszerelvények tárgyában 2012. november 10-én indított vizsgálat során szerzett információra támaszkodott. Az a vizsgálat az e két KN-kód alá tartozó valamennyi termékre kiterjedt, többek között az e vizsgálat alá vont érintett termékre is. Az elemzésből kiderül, hogy a kínai exportáló gyártók által e KN-kódok alatt exportált termékek legalább 22,3 %-a nem e vizsgálat hatálya alá tartozik. Tajvan esetében a panaszos által közölt százalékos arány megerősítést nyert, azaz 100 %.

(161)

Kína esetében a Bizottság úgy döntött, a behozatal volumenét a leginkább konzervatív aránnyal igazítja ki, azaz 22,3 %-kal.

(162)

Ezenfelül a felhasználást tovább korrigálták a karimás/alacsony érdességű szerelvények volumenével (lásd a 2.2.1. és a 2.2.2. pontot), minthogy egyik sem tartozik a vizsgálat termékkörébe. A behozott volument a mintavétel során adott válaszok alapján körülbelül 150 tonnára becsülték Kína, és 20 tonnára Tajvan esetében. Ezért ezeket a mennyiségeket levonták a Kínából és Tajvanról érkező behozatal becsült volumenéből. Az uniós gazdasági ágazat esetében a vizsgálat feltárta, hogy az e kizárt terméktípusok előállítási és értékesítési volumene jelentéktelen.

(163)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonnában)

(164)

2012 és a vizsgálati időszak között 3 %-kal emelkedett az uniós felhasználás.

(165)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(166)

A Kínából és a Tajvanról érkező behozatallal kapcsolatban megállapított dömpingkülönbözeteket a fenti (145) és (94) preambulumbekezdés összesíti.

(167)

A King Lai kivételével e dömpingkülönbözetek mindegyike meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében a csekély mértékűre (de minimis) vonatkozóan rögzített küszöbértéket. A (94) preambulumbekezdésben említettek szerint a nem dömpingelt behozatal volumene jelentéktelen volt. E nem dömpingelt behozatalokat mindenesetre kivették az érintett termék tajvani behozatalának teljes volumenéből.

(168)

Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében véve nem volt elhanyagolható. Kína 22,9 %-os, míg Tajvan 7,8 %-os piaci részesedéssel rendelkezett a vizsgálati időszakban, a (181) preambulumbekezdésben említettek szerint.

(169)

Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei is hasonlóak voltak. A behozott termékek ugyanis egymással és az Unióban gyártott érintett termékkel versenyeztek. A termékek egymással helyettesíthetőek, és azokat az Unióban hasonló értékesítési csatornákon keresztül forgalmazták, továbbá hasonló kategóriájú végfelhasználóknak értékesítették.

(170)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és az érintett országokból érkező behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(171)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta kielégítően az egyfelől a kínai és tajvani szerelvények közötti, az uniós behozatalkor meglévő verseny feltételeit, másfelől a behozott szerelvények és az uniós termelés közötti verseny feltételeit.

(172)

E felek piaci ismereteik alapján azt állították, hogy jelentős különbségek vannak a Kínában és Tajvanon előállított és az Unióba exportált szerelvények között. E felek úgy vélték, hogy az exportált termékek között nem volt verseny a termékek fizikai tulajdonságai és amiatt sem, hogy ezek a termékek milyen mértékben képesek ugyanazokat vagy hasonló végfelhasználókat kiszolgálni, és hogy a fogyasztók milyen mértékben látják és tartják e termékeket egy konkrét igény kielégítéséhez szükséges konkrét funkciók teljesítésére szolgáló alternatív eszköznek.

(173)

E felek azt állították, hogy a Bizottság által végrehajtott, kiterjedt kiigazítások, amelyeket azért végeztek, hogy némi hasonlóság legyen a kínai és tajvani termékek ára közötti összehasonlíthatóságot tekintve, arra utalnak, hogy komolyabb különbségek vannak az alapanyagokat (varratmentes és hegesztett csövek), az acél minőségi osztályát és a gyártási eljárást illetően. Ez hatást gyakorol az árra, ami eleve kizárja a piacon való helyettesíthetőséget. Ezenfelül az ártendencia árkülönbözetet mutat a termékek kétféle származása szerint.

(174)

Először is, a Bizottság álláspontja szerint a különböző terméktípusok közötti verseny kérdése nem döntő jelentőségű a kár értékelésének vonatkozásában. Ameddig valamennyi terméktípus egy terméket alkot, a fenti (43)–(50) preambulumbekezdésben kifejtett okokból, a kár értékelését nem kell megosztani azon az alapon, hogy a különböző terméktípusok állítólagosan külön termékpiacnak minősülnek versenyjogi szempontból.

(175)

Másodszor, még ha a terméktípusok közötti tényleges verseny kérdése releváns lenne is, a Bizottság megjegyzi, hogy a verseny hiányára vonatkozó állítást nem támasztja alá rendelkezésre álló bizonyíték. A Bizottság ugyanis azt állapította meg, hogy a kínai exportáló gyártó és a tajvani exportáló gyártók által exportált érintett termékek ténylegesen versengenek az uniós piacon. Ezek a termékek nagymértékben egymás helyettesítői. Ezt a következtetést az érintett termék átlagára is alátámasztotta. Egyértelmű az átfedés ott, ahol a varratmentes csövekből előállított érintett terméket ugyanúgy árazzák, mint a hegesztett csövekből előállítottat (10). Az uniós gazdasági ágazattal fennálló versenyt érintően a vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett uniós gyártók mindkét alapanyagból és mindegyik terméktípust előállították vagy elő tudták állítani. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította, és megerősítette a behozatal hatásainak összesített értékelését.

(176)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően ezek az érdekelt felek megismételték állításukat, amely szerint az érintett országokból érkező behozatalt nem szabadott volna összesítetten értékelni. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy még ha az érintett országokból érkező behozatalt termékkódok alapján elemezné is, az eredmény ugyanez lenne, azaz hogy nyilvánvaló az árverseny. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(177)

Ezenfelül e felek azt állították, hogy az egyik uniós gyártó termelésének középpontjában a speciális rozsdamentes acélból készült szerelvények állnak, míg a kínai termelés 70 %-a 304-es vagy 316-os, ausztenites, szokványos minőségi osztályú acél, ezek a termékek tehát nem versengenek egymással.

(178)

Ezen állításokat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az érintett termék és a hasonló termékek közötti versengést a vizsgálat is megerősítette, amint azt a fenti (174) preambulumbekezdés is kifejti az összesített elemzésnél. Ezenfelül, az acél minőségi osztályát tekintve, a mintába felvett egyik uniós gyártó valójában gyártott hasonló terméket szokványos minőségű rozsdamentes acélból, ami termelésének 90 %-át tette ki. Ebből következik, hogy a kínai termékek közvetlen versenyben állnak az ezen uniós gyártó termékeivel. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(179)

Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdését érintő további megjegyzések hiányában az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelése megerősítést nyert.

(180)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa, a panaszos piaci ismeretei és a Bizottság rendelkezésére álló egyéb információk (lásd a (156)–(164) preambulumbekezdést) alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította az 1. táblázat szerinti uniós felhasználással.

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(181)

Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

(182)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országokból érkező behozatal abszolút számokban kifejezve jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt (28 %-kal). Az Unióba irányuló dömpingelt behozatal teljes piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt 6 százalékponttal nőtt.

(183)

Az importárak alakulásának értékeléséhez alternatív forrás hiányában a Bizottságnak az Eurostat adatait kellett alapul vennie az átlagos importárak megállapításához. Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(184)

A kínai dömpingelt behozatal átlagára a 2012. évi 8 285 EUR/tonnáról 6 936 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszakban (amely 2012-től a vizsgálati időszak végéig tart) a kínai dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése hozzávetőleg 16 % volt. Ugyanebben az időszakban a tajvani dömpingelt behozatal átlagára a 2012. évi 7 543 EUR/tonnáról 5 840 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszakban a tajvani dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése hozzávetőleg 23 % volt.

(185)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottságnak értékelnie kellett volna a nikkelárcsökkenés érintett termék árára gyakorolt hatását a vizsgálati időszakban, minthogy a nikkel árának alakulása döntő tényező a rozsdamentes acél ára szempontjából. Noha igaz, hogy a nikkel az egyik fő költségtényező a csövek előállításánál (az érintett termék alapanyaga), nincs közvetlen összefüggésben az érintett termékkel. Ezenfelül a Bizottság azt állapította meg, hogy az érintett termék ára nem korrelál a nikkel árával (11). A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(186)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(187)

Az árakat terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén a tényleges költségek alapján kiigazítva, a mintába felvett uniós gyártók által bejelentett árengedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(188)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a Kínából és Tajvanról érkező dömpingelt behozatalra vonatkozó áralákínálás 59,4 %, illetve 76,1 % volt az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest.

(189)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(190)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszban szereplő adatok és információk, továbbá adott esetben az Eurostat statisztikái alapján értékelte; az adatok így valamennyi uniós gyártóra vonatkoznak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívre adott, kellően ellenőrzött válaszokban közölt adatok alapján értékelte.

(191)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(192)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(193)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(194)

A termelési volumen 2012 és 2013 között meglehetősen stabil maradt. 2013 és a vizsgálati időszak vége között 6 %-kal csökkent az uniós gazdasági ágazat termelési volumene. A figyelembe vett időszakban a termelési volumen összességében 8 %-kal esett vissza.

(195)

Ezzel egyidejűleg a termelési kapacitásban határozott, 13 %-os csökkenés volt megfigyelhető. Ez főleg az egyik uniós gyártó bezárásának, valamint egy másik uniós gyártó termelése visszaesésének volt köszönhető, így a termelési kapacitás megközelítőleg 3 600 tonnával csökkent.

(196)

A kapacitásra vonatkozóan bejelentett adatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették. Ugyanakkor ez az uniós gazdasági ágazat elméleti termelési kapacitása.

(197)

E gazdasági ágazat kapacitáskihasználását nehéz megbecsülni, mivel eltérő lehet a berendezés típusa és a legyártott mennyiség függvényében. A mintába felvett egyik uniós gyártó úgy vélte, hogy a múltban legfeljebb 60 %-os kapacitáskihasználás valósult meg. Ezért a fenti elméleti termelési kapacitást egyértelműen felülértékelték a valós termelési kapacitáshoz képest.

(198)

Ebből következően a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban végig alacsony, 42 % körüli volt. A mintába felvett egyik uniós gyártó szerkezetátalakítása és egy másik uniós gyártó bezárása miatt a kapacitáskihasználás 3 százalékponttal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Az alacsony kapacitáskihasználás rontott az állandó költségek kitermelésére való képességen, amely az uniós gazdasági ágazat csekély jövedelmezőségének egyik oka volt a figyelembe vett időszakban.

(199)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére történő, unióbeli értékesítésének volumene, valamint az ágazat piaci részesedése a következőképpen alakult:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(200)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene összességében 11 %-kal esett vissza, míg az uniós felhasználás 3 %-kal emelkedett. A kínai és tajvani dömpingelt termékek értékesítési volumene 945 tonnával (21, illetve 55 %-kal), míg az uniós felhasználás 379 tonnával nőtt. Az uniós piac növekvő felhasználásával összefüggésben az uniós gazdasági ágazat értékesítésének és piaci részesedésének csökkenése egybeesik az érintett országokból érkező megnövekedett behozatallal. Ezenfelül, a dömpingelt behozatal jelentette folyamatos árnyomásnak köszönhetően az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett termelését, hogy elkerülje a veszteséges áron való értékesítést.

(201)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(202)

A termelés és az értékesítés visszaesésével megfigyelhető volt, hogy az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatottsága is jelentősen csökkent. A munkaerő leépítése érdekében alkalmazottakat kellett elbocsátani, ami a munkaerő 17 %-os csökkenését eredményezte. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat – egy alkalmazottra jutó éves termelésként számított – munkaerő-termelékenysége 10 %-kal emelkedett, sokkal nagyobb ütemben, mint a kapacitáskihasználás 3 százalékpontos növekedése (lásd a (193) preambulumbekezdést). Mindez azt sugallja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat megpróbált alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz (a dömpingelt behozatal növekvő mennyiségéhez).

(203)

Az uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Készletek

(204)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 23 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. Az ágazatnak ugyanakkor készleteket is kell tartania változatos termékskálákból, hogy versenyezni tudjanak más gyártók gyors kiszállítási idejével. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámasztja. E mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 20–24 %-a körüli szinten maradt.

(205)

Megállapítást nyert, hogy a készletek szintjében bekövetkezett csökkenés hátterében elsősorban az uniós gazdasági ágazat irányítása által előírt szigorúbb forgótőke-követelmény állt.

(206)

Egy kisebb tajvani exportőrt kivéve valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

(207)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 3 %-kal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 11 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a megnövekedett felhasználás ellenére veszített piaci részesedéséből. Másfelől az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt.

(208)

Az uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(209)

E táblázat az uniós értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított változását mutatja. Az átlagos értékesítési egységár nagyjából a termelési költséggel párhuzamosan változott. 2014-től a vizsgálati időszak végéig 2 %-os csökkenés volt megfigyelhető a termelési költségben, amelyet az elsődleges alapanyag árának csökkenése befolyásolt, ám az értékesítési egységár 5 %-kal esett vissza.

(210)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az általános piaci helyzetet. Közelebbről: az olajár visszaesése mérsékelte a termék költségeit. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá bizonyítékokkal. Továbbra sem tisztázott különösen az, hogy az olaj világpiaci árának csökkenése hogyan függ össze e konkrét hasonló termék termelési költségével. Ezenfelül, a Bizottság kárelemzése a 2012-től induló és a vizsgálati időszakot magában foglaló időszakra terjedt ki, amelynek során valamennyi nyersanyagot, az energiát is, figyelembe vett. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(211)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(212)

A figyelembe vett időszak alatt 10 %-kal emelkedett az alkalmazottankénti átlagbér, ami valamivel magasabb, mint az uniós árak infláció miatti általános növekedése. Ezt azonban nem szabad a foglalkoztatás – (201) és (202) preambulumbekezdésben részletezett – jelentős csökkenésétől elszigetelten értelmezni.

(213)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(214)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(215)

A jövedelmezőség negatívan alakult: a 2012. évi [8 %–10 %]-ról a 2013. és 2014. évi [2 %–4 %]-ra esett vissza, a vizsgálati időszakban pedig [4 %–6 %]-ra emelkedett. A figyelembe vett időszakban a mintába felvett vállalatok értékesítési volumene és piaci részesedése visszaesett, ezért e vállalatok a drága szegmensekre összpontosítottak, ahol kevésbé volt jelen a dömpingelt behozatal. E stratégia lehetővé tette számukra, hogy a vizsgálati időszakban növeljék jövedelmezőségüket.

(216)

Ennek eredményeként míg 2013-ban és 2014-ben a mintába felvett vállalatok nem tudták áthárítani a termelési költségek növekedését az ügyfelekre, a vizsgálati időszakban a mintába felvett vállalatok jövedelmezőségének jót tett az, hogy a magasabb kapacitáskihasználásának köszönhetően csökkentek a termelési költségeik, valamint hogy a piac drágább szegmenseiben kisebb volt a versenykényszer.

(217)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom – elsősorban a készletcsökkentés következményeként – csökkenő tendenciát (–43 %) mutatott.

(218)

A beruházások megtérülése csökkent 2012 és 2014 között, majd a vizsgálati időszakban a jövedelmezőségi tendenciának köszönhetően állt helyre. Az uniós gazdasági ágazat 2012 és a vizsgálati időszak vége között 22 %-kal növelte a beruházási szintet. E 22 %-os növekedést azonban az abszolút számok fényében kell vizsgálni. Az uniós gazdasági ágazatból vett minta beruházási szintje kevesebb volt, mint egymillió EUR 2012-ben, az egymilliót a vizsgálati időszakban érte el, főként a szokásos karbantartással és a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos kiadások miatt.

(219)

Több fél állította, hogy a jövedelmezőség 2012 és 2013 közötti visszaesését az uniós gazdasági ágazat jelentős beruházásnövekedésének fényében kell értelmezni. E felek meglátása szerint a beruházások 78 %-kal emelkedtek 2012 és 2013 között. A második nyilvánosságra hozatalt követően e felek megismételték állításukat, és kifejtették, hogy a 78 %-os növekedést „hatalmas” beruházási kiadásnak kell tekinteni.

(220)

Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók nem azért hajtottak végre beruházásokat, hogy termelési módszereiket javítsák, hanem ezeket az összegeket a kötelező biztonsági berendezésekre és karbantartásra fordították a fent kifejtettek szerint. Noha a beruházás valóban emelkedett, ezzel egyidejűleg a beruházások megtérülése lényegesen visszaesett. Ezenfelül, a beruházást a hasonló termék összes értékesítéséhez kell viszonyítani, és a szóban forgó beruházás a hasonló termék összes értékesítésének csak 2–4 %-át jelentette. Végezetül, a beruházás csak az egyik kármutató, amelyet nem lehet elszigetelten vizsgálni.

(221)

Megállapítható, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. Különösen az uniós gyártók termelésére és piaci részesedésére vonatkozó kármutatók jelzik az uniós gazdasági ágazat komoly nehézségeit, valamint a tartós áralákínálás meglétét. Az egyetlen pozitív mutató, nevezetesen a jövedelmezőség enyhe növekedése a vizsgálati időszakban az értékesítési volumen és a piaci részesedés kárára történt, a drágább szegmensre való átállás eredményeként. Ez sem lehet tartós, ha a dömpingelt behozatal ezt a szegmenst is eléri. Ennek megfelelően valamennyi makro- és mikrogazdasági mutató összességében negatív tendenciát mutat. Ezért az a következtetés vonható le, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(222)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák.

(223)

E tényezők a következők: harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása, valamint a Tajvanról érkező, nem dömpingelt behozatal.

(224)

Az exportáló gyártók értékesítési árai a 2012. évi 8 129 EUR/tonnáról 6 658 EUR/tonnára csökkentek átlagosan (–18,1 %) a vizsgálati időszak alatt. Az érintett országokban működő exportáló gyártók azáltal, hogy a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkentették értékesítési egységáraikat, jelentős mértékben növelni tudták piaci részesedésüket 2012-től (24,7 %) a vizsgálati időszak végéig (30,7 %).

(225)

2012 óta az érintett országokból érkező, az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló behozatal folyamatos növekedése egyértelműen negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményére. Míg ugyanis az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatás csökkentésével, valamint a gyárak bezárásával visszaszorította költségeit, addig a dömpingelt behozatal volumene folyamatos árcsökkentés mellett növekedett, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse értékesítési volumenét. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből, és nem tudta kihasználni a megnövekedett felhasználásból származó előnyöket.

(226)

Tekintettel az egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre egyfelől a dömpingelt behozatalnak a folyamatosan csökkenő árak melletti egyre növekvő szintje, másfelől az uniós gazdasági ágazat csökkenő értékesítési volumene között, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingelt behozatal okolható az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzetéért.

(227)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az exportáló gyártók értékesítési árainak csökkenését a nikkel árának visszaesése magyarázza. Ugyanakkor, a fenti (185) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nincs közvetlen korreláció a nikkel ára és az importárak között. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(228)

Több fél állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár nem az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalnak tulajdonítható, mivel csak a mintába felvett egyik uniós gyártó árai csökkentek a figyelembe vett időszakban, a mintába felvett többi uniós gyártó tartani tudta értékesítési árait. Ezt az állítást a következők miatt kell elutasítani. E tekintetben az Unión belüli statisztikák nem megbízhatóak, mivel nemcsak az érintett termékre terjednek ki, hanem más típusú szerelvényekre is. Ráadásul az uniós gazdasági ágazat nem csökkent jelentősen (– 5 %) a figyelembe vett időszakban, ugyanakkor az értékesítési volumen (amely 11 %-kal esett vissza) és a piaci részesedés kárára, amely utóbbi 5,5 %-kal csökkent ugyanezen időszakban.

(229)

A második nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek kifejtették, hogy a Bizottság fenti (228) preambulumbekezdésben ismertetett állításával ellentétben az Eurostat statisztikáiban szereplő adatok jelzik az uniós gyártók árazási magatartását, ezért helyénvaló azt állítani, hogy az uniós gyártók árai állandóak maradtak a figyelembe vett időszakban. Erre vonatkozóan a Bizottság észrevétele a következő. A fent kifejtettek értelmében a megfelelő KN-kód meghatározása tágabb, mint az érintett termék és a hasonló termék meghatározása (lásd a fenti (158) preambulumbekezdést). Ezenfelül, ezek az érdekelt felek tévednek, ha azt állítják, hogy az uniós gyártók csak a két szóban forgó KN-kód alá sorolt hasonló terméket gyártják. Az uniós gazdasági ágazat ugyanis az e rendelet termékmeghatározása alá nem tartozó olyan termékeket is gyárt, amelyek a két szóban forgó KN-kód alá tartoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(230)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(231)

A harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene (tonnában) és piaci részesedése

(232)

Kína után Svájc a legjelentősebb olyan ország, amely az érintett terméket az Unióba exportálja, 10 %-os piaci részesedéssel (Kínáé/Tajvané 30,7 %). E behozatalok ára az uniós gazdasági ágazat áraihoz hasonlóan 10 300 EUR/tonna volt.

(233)

A minden egyéb forrásból származó behozatal volumene és piaci részesedése állandó maradt a figyelembe vett időszakban; azaz megközelítőleg 2 500 tonna és 37 %. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó behozatal hatása nem olyan jellegű, hogy megszüntetné a kínai/tajvani dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(234)

Több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna az Indiából származó behozatal árhatását is. A második nyilvánosságra hozatalt követően a felek megismételték ezt az állítást, és kifejtették emellett, hogy a figyelembe vett időszakban az indiai átlagárak zuhanása volt megfigyelhető. A Bizottság megállapítása szerint az indiai behozatal piaci részesedése 1,4 %. Az Indiából származó hasonló termék átlagára 9 500 EUR/tonna volt a vizsgálati időszak alatt. Igaz ugyan, hogy az Indiából származó termék átlagára a 2012. évi körülbelül 13 700 EUR/tonnáról 9 500 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszakban, még mindig 27 %-kal magasabb volt, mint a Kínából származó érintett termék átlagára, és 61 %-kal haladta meg a tajvani árakat. Ezért ezek a behozatalok nem szüntetik meg az ok-okozati összefüggést.

(235)

Több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna a hasonló termék Oroszországból érkező behozatalát is. Ezzel szemben a panaszos azt állította, hogy ezeket a behozatalokat nem szabadna figyelembe venni az ok-okozati összefüggés elemzésekor, mivel az érintett KN-kódok alatt bejelentett termékek nem hasonló termékek.

(236)

A Bizottság megállapította, hogy az Eurostat szerint az érintett KN-kódokra vonatkozó oroszországi importárak 1 000 EUR/tonna körül voltak a vizsgálati időszakban. Ennélfogva az oroszországi behozatalok olyan más termékre vonatkoztak, amelyek ára kevesebb, mint hetede volt a kínai behozatalénak. Ezért a Bizottság ezeket a behozatalokat az ok-okozati összefüggés elemzése szempontjából irrelevánsnak tekintette.

(237)

A második nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy az Oroszországból és Indiából származó behozatal hatásait összesítve kellene értékelni. A fenti (236) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ok-okozati összefüggés elemzése során a Bizottság nem vette figyelembe az Oroszországból származó behozatalt, mivel azt állapította meg, hogy az Oroszországból származó termékekre nem terjed ki az érintett termék meghatározása, ezért azok nem képezik e vizsgálat részét. Ebből következően e behozatalokat nem lehet az Indiából származó behozatallal összesítve értékelni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(238)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Exportteljesítmény

(239)

A mintába felvett uniós gyártók adatai szerint az exportárak 14 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, és a harmadik országbeli független vevőknek történő exportértékesítés volumene az uniós gazdasági ágazat összértékesítésének kevesebb, mint 1 %-ával visszaesett. Ugyanakkor a vizsgálati időszakban megjelenő veszteség jelentéktelen volt, az uniós gazdasági ágazat teljes forgalmának 0,8 %-át sem tette ki.

(240)

Ezért megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat exporttevékenysége nem befolyásolja az ok-okozati összefüggést.

(241)

Tekintettel a mintába felvett vállalatok alacsony kapacitáskihasználására a figyelembe vett időszakban, a Bizottság azt is vizsgálta, hogy a kapacitásfelesleg hozzájárulhatott-e a kárhoz, vagy akár meg is szüntette-e az ok-okozati összefüggést. Ebben a szakaszban a Bizottság úgy véli, hogy nem ez a helyzet. Először is, a fenti (197) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vállalatoknak jelentős elméleti kapacitással kell rendelkezniük, hogy valamennyi vásárlói igényt ki tudjanak elégíteni, de irreális ezt az elméleti kapacitást teljesen kihasználni. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb kapacitáskihasználási arány mellett is jövedelmező volt 2012-ben, ami azt jelzi, hogy a kárt nem kapacitásfelesleg okozza. Megállapítható tehát, hogy az ilyen alacsony kapacitáskihasználás hatása jelentéktelen, ezért nem szünteti meg az ok-okozati összefüggést.

(242)

A nem dömpingelt behozatal volumene jelentéktelen volt (300 kg a vizsgálati időszakban) a teljes uniós felhasználáshoz képest (14 145 tonna). Megállapítható tehát, hogy e behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentéktelen, ezért nem szünteti meg az ok-okozati összefüggést.

(243)

Megállapítást nyert, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gyártókat ért kár és az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal között.

(244)

Az érintett országokból a figyelembe vett időszakban érkező, egyre nagyobb volumenű dömpingelt behozatal olyan erős nyomás alá helyezte az uniós gazdasági ágazatot az árak és volumenek tekintetében, hogy az nem volt képes előnyt kovácsolni az európai gazdaság lassú fellendüléséből. A fenti kármutatók elemzése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat egészének gazdasági helyzetét befolyásolta a Kínából és Tajvanról érkező olcsó, egyre növekvő dömpingelt behozatal, amely alákínált az uniós áraknak. A kínai/tajvani exportőrök jelentős piaci részesedést szereztek (30,7 % a vizsgálati időszakban a 2012. évi 24,7 %-hoz képest) az uniós gazdasági ágazat kárára. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 5,5 százalékponttal esett vissza 2012 és a vizsgálati időszak vége között, az értékesítési volumen pedig 11 %-kal, miközben az uniós piacon emelkedett a felhasználás.

(245)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. A többi azonosított tényező, azaz a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása, valamint a Tajvanról érkező, nem dömpingelt behozatal a megállapítások szerint nem szüntette meg az ok-okozati összefüggést. A Bizottság következtetése ezek együttes hatásának figyelembevételével sem változott meg: nem érintette volna ennyire hátrányosan az uniós gazdasági ágazat helyzetét, ha minderre nem a dömpingelt behozatal mellett került volna sor. Nevezetesen: a piaci részesedés nem esett volna vissza ilyen alacsony szintre és kedvezőbb jövedelmezőséget lehetett volna elérni.

(246)

A fentiek alapján a Bizottság e szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozta, és a többi tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta ezt az ok-okozati összefüggést.

(247)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping meghatározása ellenére fennáll-e olyan kényszerítő ok, amely alapján megállapítható, hogy jelen esetben az intézkedések elfogadása nem áll az Unió érdekében. Az uniós érdek meghatározása a különböző szóba jöhető érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(248)

Az uniós gazdasági ágazat 10 tagállamot ölel fel (Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Svédország), és közvetlenül mintegy 500 alkalmazottat foglalkoztat a rozsdamentes acélból készült tompahegesztéses csőszerelvényekkel összefüggésben.

(249)

Az ismert gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Miként a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a teljes uniós gazdasági ágazat esetében romlott a helyzet és negatív hatással járt a dömpingelt behozatal.

(250)

A végleges dömpingellenes vámok kivetése várhatóan visszaállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, valamint lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat fellendülését. Ez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének olyan mértékű javulását eredményezné, hogy az megközelítené az ebben a tőkeigényes iparban szükséges szintet. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Emlékeztetni kell arra, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott.

(251)

Különösen az uniós gyártók termeléséhez, termelési kapacitásához és piaci részesedéséhez kapcsolódó kármutatók esetében volt tapasztalható komoly negatív hatás. Ezért fontos intézkedést bevezetni, hogy a piac újfent a nem dömpingelt vagy kárt nem okozó szintre álljon vissza, ami lehetővé teszi, hogy a gyártók mindegyike tisztességes kereskedelmi körülmények között tudjon működni az uniós piacon. Ezzel szemben nagyon valószínűnek tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete intézkedések hiányában tovább romlana.

(252)

A fenti (35) preambulumbekezdésben szereplő állítást követően a Bizottság megvizsgálta a kérelmet (ideértve az uniós gazdasági ágazat székhelyein tett helyszíni ellenőrző látogatásokat). A Bizottság megállapította, hogy a benyújtott kérelemmel ellentétben: i. a passzív feldolgozási rendszerben behozott termékek közvetlen versenyben állnak más uniós gyártók termékeivel; ii. a kivetett vám, amely az azzal a kínai gyártóval szemben megállapított 41,9 %-os vám, amellyel az uniós vállalat passzív feldolgozási megállapodást kötött, valószínűleg csekély pénzügyi hatással bírt (10–15 %) az uniós gyártó passzív feldolgozási tranzakcióiból származó bevételeire; iii. az uniós gyártó passzív feldolgozási tevékenységének életképességét az intézkedések bevezetése nem fogja veszélyeztetni, ennek eredményeképpen az alkalmazottak száma nem csökken és az uniós alapok rendeltetése nem kerül veszélybe. A Bizottság ezért elutasította az állítást. A Bizottság arra is emlékeztet ebben az összefüggésben, hogy az uniós vámkódex főszabályként előírja, hogy a piacvédelmi vámok akkor alkalmazandók a passzív feldolgozási rendszerekre, ha az Unión kívül végrehajtott művelet nem preferenciális származáshoz juttatja az árut, amint itt is ez a helyzet. Nem kell vámot alkalmazni ezzel szemben akkor és amennyiben az áru nem preferenciális származása az Unió marad.

(253)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az azonosított, kárt okozó dömping hatásaiból.

(254)

A (18) preambulumbekezdésben feltüntetettek szerint csak egy importőr szolgáltatott részletes információt a dömpingellenes vámok hatásáról. Ez az importőr úgy vélte, hogy a kezdeti hatás áremelkedés lesz, amely hátrányos lesz a teljesítményére a kiszállítási idő és a versenyképesség szempontjából. Ez az importőr azt állította továbbá, hogy más, szerelvényeket gyártó országokra fog összpontosítani, azaz Malajziára, Vietnamra és Koreára. Ugyanakkor a máshol található, új üzleti partnerek kiválasztása időigényes és költséges lehet. Ezenfelül megtörné a készletszint és a termékminőség folytonosságát, ami kedvezőtlen hatást gyakorolna a vevőknek nyújtott szolgáltatások minőségére.

(255)

Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az importőrök képesek más beszállítói forrásokra átállni, amivel enyhítik az intézkedések negatív következményeit.

(256)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél vitatta ezt a megállapítást. Kifejtette, hogy az uniós gyártók nem fogják tudni kiszolgálni az uniós piacot. Ezenfelül a például malajziai és thaiföldi meglévő szerelvénygyártók nem lesznek képesek az uniós importőröket kiszolgáló mennyiséget és minőséget leszállítani.

(257)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Az uniós gyártók jelenleg átlagosan kapacitásuk 42 %-át használják ki. Ezért valószínű, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben tudják fokozni termelésüket és az uniós piaci kínálatot. Ezenfelül szerelvényeket több harmadik ország, például India, Malajzia, Thaiföld, Korea és Japán is előállít. Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy nem áll fenn az uniós piacon a termékhiány kockázata.

(258)

Ennek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az uniós importőrökre.

(259)

Az érintett termék és a hasonló termék felhasználói számos ipari területen tevékenykednek. A felhasználók szempontjából a döntő tényező a termék kívánt mennyiségben és minőségben való rendelkezésre állása.

(260)

mivel csak egy felhasználó működött együtt a vizsgálatban, a Bizottság nem tudta számszerűsíteni az intézkedés felhasználók széles körére gyakorolt hatását. Ugyanakkor, ezen együttműködő felhasználó válaszából az olvasható ki, hogy bármely dömpingellenes intézkedés e vállalat költségeire gyakorolt hatása jelentéktelen (forgalmának kevesebb, mint 1 %-a) lesz. Az uniós gazdasági ágazat mindenesetre elegendő kapacitással rendelkezik az uniós kereslet kielégítésére, és vannak még olyan egyéb harmadik országok, amelyek be tudnak szállítani az Unióba, ha a tisztességes kereskedelem feltételei tartósan érvényesülnek.

(261)

A fenti okok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős hatást a felhasználókra.

(262)

A fentiekre tekintettel a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az érintett termék érintett országokból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen nem állnak fenn kényszerítő okok.

(263)

A független importőrökre és a felhasználókra gyakorolt bárminemű kedvezőtlen hatást mérsékli az alternatív beszállítói források rendelkezésre állása.

(264)

Ezenfelül, a dömpingellenes intézkedések uniós piacra gyakorolt összhatását mérlegelve úgy tűnik, hogy különösen az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatások meghaladják a többi érdekcsoportra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat.

(265)

A Bizottság dömpinggel, kárral, ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján végleges intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazat felépülhessen a dömpingelt behozatal okozta kárból.

(266)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(267)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül észszerűen elérhet.

(268)

Az előirányzott nyereség meghatározása céljából a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításához használt, független felek közötti értékesítések során elért nyereséget vette figyelembe.

(269)

A nyereségcélt ideiglenesen [7–12 %]-ban határozták meg a mintába felvett uniós gyártók által 2012-ben a független felek közötti értékesítésből elért nyereség alapján. Noha a kínai és tajvani behozatal már jelen volt az uniós piacon, 2012-ben a dömpingelt behozatal árai még nem csökkentek jelentősen. Ezért a Bizottság úgy tekintette, hogy a 2012-ben elért jövedelmezőség szokásos piaci viszonyok között valósult meg.

(270)

A Bizottság az említett [7–12 %]-os haszonkulcs és a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségének összeadásával kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát. A három uniós gyártó egyike által jelentett gyártási költségeket a normatív költségek (nyersanyagköltség+konverziós költség+SGA-költségek) alapján újraszámították, mivel a tényleges költségek a vizsgálati időszakban értékesített, egyes konkrét termékkódok alá tartozó termékek nagyon alacsony mennyisége miatt nem voltak reprezentatívak.

(271)

A Bizottság az érintett országok együttműködő exportáló gyártóinak az áralákínálás kiszámításához megállapított, a behozatali költségek és a vámok tekintetében megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(272)

Ennek eredményeként az áron aluli értékesítés különbözete 75,4–127,1 % volt a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árainak összevetése és 104,4–110,0 % a tajvani CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árainak összehasonlítása esetében.

(273)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél részletesebb kárszámítást kért. A Bizottság meglátása szerint valamennyi érdekelt fél már részletes kárszámítást kapott. A Bizottság szokásos gyakorlatát követve hozta nyilvánosságra a megfelelő ténymegállapításokat, kellő figyelemmel a forrásadatok bizalmasságára.

(274)

Több fél állította, hogy a kárt nem okozó árat nem helyénvaló a mintába felvett három uniós gyártó termelési költségeire alapozni, mivel nem bizonyított, hogy termelési költségeik az egész uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívak. E felek nem fejtették ki, hogy a Bizottságnak miért kellene eltérnie szokásos gyakorlatától, azaz attól, hogy a mintába felvett uniós gyártók termelési költségét veszi alapul ebben a konkrét esetben. Ezenfelül, az állítással ellentétben a vizsgálat azt állapította meg, hogy a mintába felvett három uniós gyártó termelési költsége igenis reprezentatív az uniós gazdasági ágazat szempontjából. A vizsgálat során a Bizottság nem határozott meg olyan kérdést vagy problémát, amely arra utalt volna, hogy a mintába felvett uniós gyártók termelési költsége ne lett volna reprezentatív a hasonló termék tekintetében.

(275)

Az érdekelt felek továbbá azt állították, hogy az áron aluli értékesítés különbözetének számítása hibás, mivel a statisztikák szerint a mintába felvett három uniós gyártó egyikének átlagára jelentősen meghaladja a másik kettőét. Noha a Bizottság elismeri, hogy az uniós gyártók egyikének árai magasabbak a többiénél, megjegyzi, hogy az árak KN-kód szinten történő elemzése félrevezető, mert nem veszi figyelembe az alapul szolgáló termékösszetételt, sem azt, hogy egyes termékeket kivettek a termékkörből. Ezenfelül, a fent kifejtettek szerint az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat a terméktípusonkénti termelési költségek alapján végezték el. Így csak a megfeleltethető terméktípusok termelési költségét vették alapul.

(276)

Ezenfelül, még ha a Bizottság ki is venné e konkrét uniós gyártó költségadatait és csak a többi, mintába felvett uniós gyártó költségadatait venné alapul, az eredmények ugyanabba a tartományba esnének. E módszertan eredményeként az áron aluli értékesítés különbözete 60–95 % lenne a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelei irányárainak összevetése esetében. Ugyanakkor a végső intézkedéseken az sem változtatna, ha a Bizottság helyt adna ennek az állításnak. Emellett azzal járna, hogy teljesen különböző alapanyagból készülő terméktípusokat hasonlítanának össze. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(277)

Több fél állította, hogy a normatív költségek tényleges költségek helyett történő használata torzult irányárhoz vezetett, mivel a termék számos jellemzőjét nem vették figyelembe. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy figyelmen kívül hagyta a mintába felvett egyik uniós gyártó által jelentett gyártási költségeket, mivel, ellentétben az érdekelt felek állításával, a tényleges gyártási költség alapul vétele torzította volna az eredményt. A normatív költségszámítási módszerrel a Bizottság ki tudta küszöbölni a nem reprezentatív alacsony mennyiségek okozta torzulást. A Bizottság tehát megerősítette az alkalmazott módszer helytállóságát.

(278)

Több fél állította, hogy az áron aluli értékesítés kiszámítását egyenletesebben kellene alkalmazni, azaz a terméktípusok ugyanazon csoportját kellene alapul venni az érintett termék és a hasonló termék vonatkozásában. A Bizottság elismerte az eredetileg alkalmazott módszer hiányosságait, és ennek megfelelően felülvizsgálta az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat. A Bizottság megjegyzi, hogy ez csak a varratmentes csövekből mint alapanyagból készült terméktípusokat, és kizárólag azokat az exportáló gyártókat érintette, amelyek ezzel az alapanyaggal dolgoznak. Ezért az áron aluli értékesítés új különbözete 75,7–112,2 % lenne a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi irányárainak összevetése esetében.

(279)

A második nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy nem helyénvaló az exportáló gyártók árait összehasonlítani a varratmentes csövekből készített szerelvények anyagosztálya alapján megállapított irányárakkal. Ezenfelül a felek megismételték, hogy az irányárakat az egyes terméktípusokra és nem az anyagosztályokra kellett volna megállapítani.

(280)

A Bizottság kifejti, hogy megpróbálta a számításokat az érdekelt felek igényei alapján elvégezni, azaz termékkódonként történő elemzéssel. Azt állapította meg ugyanakkor, hogy az eredmények egyes termékkódok esetében nem megbízhatóak, mivel az Unióba behozott és az uniós gyártók által előállított mennyiségek között jelentős a különbség. A Bizottság tehát arra jutott, hogy a (270)–(271) preambulumbekezdésben leírt módszer helytállóbb volt, ennek eredményeként az állítást elutasította.

(281)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az áron aluli értékesítés különbözetei Tajvan esetében a (272) preambulumbekezdésnek felelnek meg.

(282)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(283)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokhoz kapcsolt szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(284)

Amennyiben egy vállalat módosítja a jogalany nevét, illetve új gyártási vagy értékesítési szervezetet hoz létre, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell minden vonatkozó információt, ideértve: a vállalat termeléssel kapcsolatos tevékenységeinek módosulását, valamint a belföldi és exportértékesítéseket, amelyek például a névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. A Bizottság indokolt esetben frissíteni fogja az egyedi dömpingellenes vámokban részesülő vállalatok jegyzékét.

(285)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(286)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(287)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(288)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,