1.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/45

(1)

A Bizottság sajtócikkek alapján és a magyar hatóságokkal való nem hivatalos kapcsolatfelvételt követően 2014. március 13-án előzetes vizsgálatot indított SA.38454 (2014/CP) ügyszám alatt a Paks II. Atomerőmű (a továbbiakban: Paks II.) megépítéséhez nyújtott lehetséges állami támogatással kapcsolatban.

(2)

Több információcserét és hivatalos találkozót követően a magyar hatóságok a jogbiztonság érdekében 2015. május 22-én bejelentették az intézkedést. A bejelentés szerint a projekt nem tartalmaz az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikke értelmében vett állami támogatást.

(3)

2015. május 22-i levelében Magyarország egy olyan intézkedést jelentett be a Bizottság felé, amelynek célja a paksi üzemben két új atomreaktor fejlesztéséhez nyújtott pénzügyi hozzájárulás.

(4)

2015. november 23-i levelében a Bizottság tájékoztatta Magyarországot határozatáról, amely szerint a támogatás tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást („az eljárás megindításáról szóló határozat”). Ezt a bizottsági határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(5)

Magyarország 2016. január 29-én nyújtotta be az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételeit.

(6)

A Bizottság megkapta az érintett felek észrevételeit. A Bizottság továbbította azokat Magyarországnak, amelynek lehetősége nyílt reagálni. Magyarország a 2016. április 7-i levelében nyújtotta be észrevételeit.

(7)

Magyarország 2016. április 21-én, május 27-én, június 9-én, június 16-án, július 28-án, 2017. január 16-án és 2017. február 20-án további tájékoztatást nyújtott.

(8)

2016. szeptember 12-én a magyar hatóságok nyelvi mentességet biztosítottak, és beleegyeztek abba, hogy a határozat hiteles nyelvi változata az angol legyen.

(9)

Az intézkedés két új atomreaktor (5. és 6. blokk) fejlesztésére irányul Magyarországon, amelyek kivitelezését teljes mértékben a magyar állam finanszírozza a Paks II. (MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.) entitás javára, amely az új reaktorok tulajdonosa és üzemeltetője lesz.

(10)

Az Oroszországi Föderáció és Magyarország 2014. január 14-én kormányközi egyezményt kötött egy nukleáris programról (3). A kormányközi egyezmény alapján a két ország együttműködik a jelenlegi Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásában és fejlesztésében. Ebbe beletartozik két új 5–6. atomerőművi blokk tervezése, megépítése, üzembe helyezése és üzemen kívül helyezése, VVER (vízhűtéses vízmoderátoros) típusú reaktorral, mindkét blokkra vonatkozóan legalább 1 000 MW beépített kapacitással (4), a meglévő 1–4. blokkok mellett. Az 5–6. blokk üzemeltetésének célja a jelenleg üzemelő 1–4. blokk leállításakor kialakuló (összességében 2 000 MW-os) teljesítményveszteség ellensúlyozása. Magyarország szerint az 1–4. blokk 2032, 2034, 2036, illetve 2037 végéig marad üzemben, élettartamuk meghosszabbítását nem tervezik.

(11)

A kormányközi egyezmény (5) szerint mind Oroszország, mind Magyarország kijelöl egy, szükséges tapasztalatokkal rendelkező, állami tulajdonban lévő és állami irányítás alatt álló szervezetet, amely pénzügyi és technikai szempontból is felel azért, hogy vállalkozóként/tulajdonosként végrehajtsa a projekttel kapcsolatos kötelezettségeit.

(12)

Oroszország a Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt (a továbbiakban: JSC NIAEP) részvénytársaságot jelölte ki az új reaktorok (5. és 6. blokk) megépítésére, Magyarország az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt-t (1) (a továbbiakban: Paks II) jelölte ki a két reaktor tulajdonosának és üzemeltetőjének.

(13)

Míg a kormányközi egyezmény a két ország közötti nukleáris együttműködéssel kapcsolatos általános jogokat és kötelezettségeket határozza meg, addig a kormányközi egyezmény részletes megvalósítását külön megállapodások, az ún. „megvalósítási megállapodások” (6) az alábbiak szerint határozzák meg:

(14)

A JSC NIAEP és a Paks II 2014. december 9-én kötötte meg az EPC-szerződést, mely előírja, hogy a két új 5. és 6. blokk 2025-ben illetve 2026-ban kezdi meg működését.

(15)

Oroszország ezenkívül vállalta, hogy Magyarországnak állami hitelt biztosít a Paks II fejlesztéséhez. A hitel feltételeit külön államközi hitelmegállapodás (7) rögzíti és 10 milliárd EUR rulírozó hitelkeretet biztosít, melyet kizárólag az 5-6. atomerőművi blokk tervezésére, megépítésére és üzembe helyezésére lehet fordítani. Magyarország ezzel a rulírozó hitelkerettel Paks II összes olyan beruházását közvetlenül fogja finanszírozni, amelyek az új 5-6. atomerőművi blokk tervezéséhez, megépítéséhez és üzembe helyezéséhez szükségesek, az államközi hitelmegállapodásban meghatározottak szerint. Az államközi hitelmegállapodáson túl Magyarország saját költségvetéséből további legfeljebb 2,5 milliárd EUR-t biztosít a Paks II-vel kapcsolatos beruházás finanszírozására.

(16)

A beruházáshoz nyújtott, a (15) preambulumbekezdésben vázolt beruházási támogatáson túl Magyarország nem tervez semmilyen egyéb pénzügyi támogatást nyújtani a Paks II számára az 5-6. blokk megépítését követően. Az új blokkok piaci feltételek mellett fognak üzemelni, fix bevételek vagy garantált ár nélkül. Magyarország szerint ebben a szakaszban nem szükséges, hogy közvetlenül a Paks II hitelt vegyen fel.

(17)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban említetteknek megfelelően a Paksi Atomerőmű a Magyarországon működő egyetlen atomerőmű. A 100  %-ban állami tulajdonban lévő villamosenergia-kereskedő és -termelő Magyar Villamos Művek Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: az MVM Csoport) (8) részét képezi. A négy blokk teljes beépített kapacitása 2 000 MW; jelenleg mindegyik blokk orosz technológiával (VVER-440/V213) van felszerelve. A blokkokat 2037-ig fokozatosan leállítják [lásd a (10) preambulumbekezdést].

(18)

A nukleáris villamosenergia-termelés stratégiai szerepet tölt be Magyarország villamosenergia-szerkezetében, hiszen a teljes hazai villamosenergia-termelés kb. 50  %-át a Paksi Atomerőmű jelenleg működő 4 reaktora adja (9).

(19)

A következő célkitűzések alapján:

a kormány megbízta az MVM Csoportot, hogy vizsgálja meg az atomerőművi villamosenergia-termelés kibővítésének alternatíváit. Az MVM Csoport megvalósítási tanulmányt készített, melyben egy olyan új atomerőmű létesítését és finanszírozását vizsgálta, amely integrálható lenne a villamosenergia-rendszerbe és amelyet gazdaságos, biztonságos és környezetbarát módon lehetne üzemeltetni. Az MVM Csoport által 2008-ban bemutatott megvalósíthatósági tanulmány alapján a kormány előterjesztést nyújtott be az Országgyűlésnek, amely hozzájárult a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokkok létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez (10). Ezt alátámasztották azok a számítások, amelyek szerint a 8–9 000 MW bruttó beépített kapacitásból 6 000 MW teljesítmény fog kiesni 2025-ig az elavult erőművek bezárása miatt. A kieső kapacitást részben a Paksi Atomerőmű bővítésével tervezik pótolni.

(20)

2011-ben elkészült a 2030-ig szóló Nemzeti Energiastratégia (11). Ez a stratégia Magyarország számára „atom-szén-zöld” forgatókönyvet irányoz elő. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) előrejelzése szerint Magyarországon 2026-ig 5,3 GW és 2031-ig valamivel több mint 7 GW új termelési kapacitásra lesz szükség a jövőbeli kereslet és a magyarországi termelési kapacitás leépítése miatt (12). A Mavir azt is előrejelzi, hogy 2025 és 2030 között a jelenlegi szénalapú erőműpark majdnem egésze megszűnik és Magyarország földgázbázisú erőműparkjának beépített kapacitása körülbelül 1 GW-al csökkenni fog (lásd a Magyarország által 2017. január 16-án benyújtott 1. táblázatot). Magyarország kifejtette, hogy a Mavir tanulmánya a 7 GW-os szükséges új kapacitás előrejelzésekor nem veszi figyelembe az esetleges importot, sem pedig az új beépített kapacitásokat.

1. táblázat

A hazai telepített kapacitás 2031-ig várható fokozatos leállása

(21)

A Magyarország és Oroszország által aláírt kormányközi egyezmény célja, hogy a paksi erőmű telephelyén új kapacitásokat fejlesszenek ki. Magyarország kifejtette, hogy ha megtartja energiaszerkezetében a nukleáris energia-termelést, azzal megoldhatja a fokozatosan megszüntetett kapacitás pótlását, új kapacitásokat fejleszthet, és teljesíteni tudja Magyarországnak az uniós éghajlat-politikai célkitűzésekkel (különösen a szén-dioxid-kibocsátás előrejelzett csökkentésével) kapcsolatos céljait.

(22)

A Paks II. Atomerőmű új, 5. és 6. blokkja VVER 1200 (V491) technológiával lesz felszerelve, és III+ generációs, modernebb reaktorokat foglal magában. Magyarország kifejtette, hogy a Paks II-nél beüzemelésre kerülő blokkok műszaki leírása a Paksi Atomerőmű jelenlegi blokkjaihoz képest jelentős előnyöket is tartalmaz, mint például a fokozott hatékonyság, gazdaságosabb működés, valamint a továbbfejlesztett biztonsági elemek.

(23)

A VVER 1200 (V491) jelentősen nagyobb beépített kapacitása mellett jelentős a különbség a tervezett üzemidő tekintetében (a VVER 1200-as blokkok esetében ez 60 év, szemben a Paksi Atomerőmű meglévő blokkjainak 30 éves élettartamával), és rugalmassága lehetővé teszi, hogy az egyes blokkok kapacitását – bizonyos tartományon belül – a hálózaton belül keletkező kereslethez igazítsák.

(24)

Az új blokkok csökkentett üzemanyag-igénye szintén az elmúlt években bekövetkezett technológiai fejlődést tükrözi. A meglévő 12 hónapos üzemanyag-ciklus helyett az új blokkok 18 hónapos ciklus mellett működnek. Ez azt jelenti, hogy az új blokkokat kevesebb alkalommal kell leállítani a üzemanyag betöltése céljából, így az üzem minden évben átlagosan hosszabb ideig tud működni, és nem veszít a termelési időből.

(25)

A műszaki leírás azt is jelzi, hogy az új üzemanyag-kazetták által biztosított teljesítménysűrűség jelentősen nagyobb lesz a jelenlegi üzemanyag-kazetták által biztosítottnál. Ez viszont azt jelenti, hogy egységnyi tömegű üzemanyaggal nagyobb teljesítményt lehet elérni, ami javíthatja az üzem gazdaságosságát.

(26)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 2.3. szakaszának megfelelően az intézkedés kedvezményezettje a jelenleg a magyar állam tulajdonban lévő Paks II. A tulajdonosi jogok gyakorlója a Miniszterelnökség. A Paks II lesz a magyar állam által finanszírozott 5-6. reaktorblokkok tulajdonosa és üzemeltetője.

(27)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (19) preambulumbekezdése kifejti, hogy hogyan ruházták át a Paks II eredetileg az MVM Csoport tulajdonában lévő részvényeit a magyar államra (13). A Magyarország által 2016. január 30-án benyújtott információk alapján az átruházás vételára 10,156 milliárd HUF, mintegy 33 millió EUR volt.

(28)

Az államközi hitelmegállapodás keretében (14) Oroszország rulírozó hitelkeret formájában 10 milliárd EUR állami hitelt biztosít Magyarországnak a Paksi Atomerőmű 5-6. blokkja fejlesztésének finanszírozásához. A hitel kamatlába 3,95  % és 4,95  % között mozog (15). A hitel kizárólag az említett új erőműblokkok tervezésére, megépítésére és üzembe helyezésére fordítható.

(29)

Az államközi hitelmegállapodás szerint Magyarország a hitelt a munkák, szolgáltatások és eszközbeszerzések teljesítésére kötött szerződés (EPC-szerződés) értéke 80  %-ának finanszírozására használja fel, míg az EPC-szerződés végösszegének 20  %-át Magyarország fedezi [lásd a (15) preambulumbekezdést]. A hitelt Magyarország 2025-ig használja fel.

(30)

Magyarország a hitelt a paksi atomerőmű 5. és 6. erőműblokkja üzembe helyezését követő március 15-től vagy szeptember 15-től számított 21 éven belül, de legkésőbb 2026. március 15-én fizeti vissza (16).

(31)

Az államközi hitelmegállapodás keretében csak akkor teljesíthetők kifizetések, ha azt Magyarország Nemzetgazdasági Minisztériuma kérelmezte és Oroszország Pénzügyminisztériuma jóváhagyta.

(32)

Az EPC-szerződés szerint a JSC NIAEP-nek a két reaktort a részletes műszaki leírásban meghatározottak szerint kell leszállítania a meghatározott időpontokra és a szerződés szerinti átalányáron ([…] (*1) milliárd EUR). Mindegyik korábban nem meghatározott költség úgy tekintendő, mint amely szerepel ebben az árban […] (17).

(33)

A szerződés előírja, hogy bizonyos körülmények között kötbér (18) fizetendő, […].

(34)

[…]

(35)

[…]

(36)

Magyarország eredetileg azt tervezte, hogy a Paks II a magyar állami és önkormányzati tulajdonban lévő MVM Magyar Villamos Művek Zrt. 100  %-os leányvállalata marad. 2014 novembere óta a Paks II már nem az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. leányvállalata vagy az MVM Csoport része, hanem közvetlenül 100  %-os állami tulajdonban lévő vállalat, mely jelenleg nem áll jogi kapcsolatban az MVM Csoporttal.

(37)

A Paks II tevékenységét – különösen a villamosenergia-értékesítést – illetően Magyarország kijelentette, hogy nem kötött külön villamosenergia-adásvételi megállapodást külön szolgáltatóval, illetve egyelőre nem áll rendelkezésre konkrét terv ezt illetően. A magyar hatóságok úgy tervezik, hogy a Paks II-ben termelt villamos energiát a piacon értékesítik a villamosenergia-fogyasztóknak a piacon szokásos zsinóráram eladási szerződéseknek megfelelően. A magyar hatóságok szerint a Paks II – várhatóan hosszú üzemelési időszakban működő, alapterhelést biztosító termelőként – árkövető lenne, hasonlóan a meglévő európai nukleáris erőművekhez.

(38)

A Paks II lesz a Paks II. Atomerőmű tulajdonosa, és a két reaktor kivitelezési fázisában a tőkefinanszírozást teljes mértékben a magyar állam nyújtja. A magyar hatóságok szerint ebben a szakaszban nem szükséges, hogy közvetlenül a Paks II hitelt vegyen fel.

(39)

Magyarország a Paks II. Atomerőmű vételárának kifizetéséhez szükséges forrásokat nem a Paks II számlájára utalják. E források legnagyobb részét Oroszország Fejlesztési és Külgazdasági Bankja (Vnesheconombank) fogja kezeli. Minden egyes, teljesítettnek tekintett mérföldkő esetében a Paks II kérelmet nyújt be a Vnesheconombanknak, hogy fizesse ki az esedékes összeg 80  %-át közvetlenül a JSC NIAEP-nek, továbbá kérelmet nyújt be a magyar Államadósság Kezelő Központnak, hogy fizesse ki a fennmaradó 20  %-ot.

(40)

A kivitelezési fázis alatt a Paks II finanszírozási igényeinek fennmaradó részét a magyar állam költségvetése biztosítja tőkefinanszírozással. A kivitelezési fázisra eredetileg elkülönített összeg legfeljebb[…] milliárd EUR lesz (a kormányközi egyezményben a nukleáris projektre meghatározott 12,5 milliárd EUR és a Paks II. Atomerőmű […] milliárd EUR-nyi tényleges vételára közötti különbség). Magyarország szerint ez – legalábbis további értékelés nélkül – a Paks II. Atomerőmű építéséhez lehívható állami források felső határát jelenti. Amennyiben a tőkeigények meghaladják ezt az összeget, Magyarország kijelenti, hogy további pénzt fog befektetni, amennyiben a majdan elkészített értékelése alapján ez a lépés számára gazdaságilag észszerűnek tűnik.

(41)

Magyarország szerint a Paks II-nél a kivitelezési fázisban felmerült esetleges többletköltségekre vonatkozóan elvégzett érzékenység-vizsgálat rámutatott arra, hogy a költségeit 10-zel kellene megszorozni ahhoz, hogy az elvárt belső megtérülési rátája (IRR) 1  %-kal csökkenjen. Ezért Magyarország szerint a költségek növekedésének hatása várhatóan csekély lesz.

(42)

A magyarországi villamosenergia-piac jelenlegi struktúrája 1995 körül alakult ki, amikor privatizálták a nagy teljesítményű erőművek, a közüzemi szolgáltatók, valamint a villamosenergia-elosztást végző vállalatok többségét. Az állam megőrizte erőfölényét az ágazatban, az állami tulajdonú, vertikálisan integrált energetikai vállalatcsoport, az MVM Csoport révén.

(43)

A Mavir (20) preambulumbekezdésben említett tanulmányában kifejti, hogy 2014 óta a teljes hazai fogyasztás 2,7  %-kal bővült, így 2015-ben a teljes hazai fogyasztás elérte a 43,75 TWh-t. E fogyasztásból a hazai termelés 30,06 Twh-t tett ki, ami a teljes villamosenergia-fogyasztás 68,72  %-ának felel meg (lásd az 1. ábrát). Az import 13,69 TWh-t tett ki, ami a teljes fogyasztás 31,28  %-ának felel meg. Villamosenergia-termelőként az állami tulajdonban lévő MVM Csoport piaci jelenléte jelentős, ami a fő villamosenergia-termelő vállalatának, a 2015-ben a hazai villamosenergia-termelés 52,67  %-át biztosító Paksi Atomerőműnek köszönhető (lásd az 1. ábra). A Mátrai Erőmű lignitüzemű erőmű, amelynek fő tulajdonosa az RWE Power (50,92  %), ugyanakkor a részvények 26,15  %-a az MVM Csoport tulajdonában van. A többi nagyerőmű és kiserőmű szerényebb szerepet játszik a magyar piac energiatermelési struktúrájában. Ezen túlmenően az MVM Csoport vertikálisan integrált nagykereskedelmi ágazata, az MVM Partner a villamos energia nagykereskedelmi piacán erőfölénnyel rendelkezik. (19)

1. ábra

Magyarország teljes villamosenergia-fogyasztásának összetétele 2015-ben

2. ábra

Magyarország bruttó hazai villamosenergia-termelése 2015-ben

(44)

Magyarországon a leggyakoribb nagykereskedelmi ügyleteket kétoldalú villamosenergia-adásvételi megállapodások révén kötik, ahol a termelők megállapodnak abban, hogy egy előre meghatározott minimális mennyiséget értékesítenek a nagykereskedők részére, és ahol a kereskedők kötelesek a minimális mennyiséget megvásárolni. A villamosenergia-adásvételi megállapodásokat többnyire az Európai Áramkereskedők Szövetsége által megállapított szabályok alapján kötik meg.

(45)

A Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. (HUPX) 2010 júliusában, a Mavir átvitelirendszer-irányító leányvállalataként kezdte meg működését. Másnapi aukcióval, valamint fizikai futures (folyamatos villamosenergia-) kereskedéssel egyaránt foglalkozik. A másnapi aukció minden nap 11:00 órakor kezdődik, az ajánlatokat órás intervallumokban lehet megtenni, másnapi szállítással. Az aukció legkésőbb 11:40-kor zárul. A folyamatos villamosenergia-kereskedés négy front hétre, három front hónapra, négy front negyedévre és három front évre vonatkozhat. Ilyen ügyletek kijelölt kereskedési napokon köthetők, ahol az ajánlatokat adott időintervallumon belül kell megtenni. 2016 márciusa óta a HUPX napon belüli piacán (Intra-day Market) 15 perces termékekkel és egy órás blokkokkal egyaránt lehet kereskedni. A szervezett másnapi és napon belüli piacokon túl a HUPX együttműködési megállapodásokat kötött két brókertársasággal, amelynek keretében a közös ügyfelek számára tőzsdén kívüli megállapodások (OTC) benyújtására nyújtanak lehetőséget.

(46)

A nem a HUPX által szervezett másnapi aukciók mellett a villamosenergia-kereskedés az EU-ban bejegyzett tőzsdéken vagy OTC platformokon, valamint közvetlen kétoldalú megállapodások révén is zajlik [lásd a (44) preambulumbekezdést].

(47)

A (43) preambulumbekezdésben található 1. ábrából kiderül, hogy Magyarország nettó villamosenergia-importőr, a behozatal a magyar villamosenergia-felhasználás kb. 30  %-át teszi ki. Ahogy a 3. ábrán látható, a villamos energia nagykereskedelmi ára a legmagasabb az országgal szomszédos összekapcsolt régióban (azaz Lengyelországot vagy Szlovéniát kivéve).

3. ábra

Havi átlagos másnapi alapterhelési árak a közép-kelet európai régióban (Magyarországot is beleértve) és Németországban (2010–2016)

(48)

Az alapterhelési árak régióban történő rövid távú előrejelzése ugyanezt a tendenciát mutatja, azaz azt, hogy a magyar alapterhelési árak lesznek a legmagasabbak az egész régióban (lásd a 4. ábrát).

4. ábra

Regionális alapterhelési határidős árak 2017 januárja és júniusa között

(49)

Az ország szomszédos országokkal való összeköttetése jó – a villamos energia tekintetében az összeköttetések kapacitása 2014-ben 30  % volt, ami nagyobb a 2020-ra meghatározott célnál (20). 2014-ben operatív szakaszba lépett a cseh-szlovák-magyar-román piac összekapcsolása, aminek eredményeként nőtt a HUPX likviditása és csökkent az árvolatilitás. Az 5. ábra összefoglalja a Magyarország szomszédos országokkal lebonyolított villamosenergia-forgalmának 2014-es adatait.

5. ábra

Magyarország villamosenergia-forgalma a szomszédos országokkal

(50)

A Mavir által kiadott, a (20) preambulumbekezdésben említett tanulmány (21) alapján 2025 és 2030 között a jelenlegi szénbázisú erőműpark majdnem egésze megszűnik és Magyarország földgáztüzelésű erőműparkjának beépített kapacitása 1 GW-tal csökkenni fog. Összevetve ezt a csúcsigény növekedésére vonatkozó előrejelzésekkel, a hazai villamosenergia-termelők rendelkezésre álló termelési kapacitása 2021-re várhatóan a csúcsterhelés alá esik. Következésképpen az átvitelirendszer-irányító becslése szerint a magyar piacon 2026-ig legalább 5,3 GW és az előrejelzési időszak végéig, vagyis 2031-ig 7 GW további új villamosenergia-termelési kapacitásra lesz szükség. Ez az alábbi 6. ábráról is kiderül, amely azt mutatja, hogy az egyre növekvő csúcsterhelésen felül is jelentős beépített kapacitásra lesz szükség. Magyarország a 2017. január 16-i beadványában kifejtette, hogy erre azért van szükség, hogy az ENTSO-E átvitelirendszer-irányítói iparági gyakorlatainak megfelelő szintű fennmaradó kapacitást biztosítani tudják. A fennmaradó kapacitás a megbízhatóan rendelkezésre álló hazai kapacitás plusz a nemzeti termelőkapacitás plusz a csúcsterhelés, valamint a rendszerszolgáltatási tartalék közötti különbséget jelenti. A fennmaradó kapacitás a nemzeti termelőkapacitás rendszerben maradt része, amely tervezett export, váratlan terhelésváltozások, rendszerszolgáltatási tartalék, valamint valamely referenciaponton bekövetkező, nem tervezett üzemszünetek fedezésére szolgál.

6. ábra

További kapacitásigény a magyarországi villamosenergia-ágazatban

(51)

Magyarország kijelenti, hogy annak ellenére, hogy állítólag viszonylag nagy új termelési kapacitásokra van szükség, a Platts Powervision adatai azt sugallják, hogy ténylegesen csak viszonylag kevés új kapacitás létesül, ahogy azt a 2. táblázat mutatja. Magyarország azt is ismerteti, hogy a Platts-adatok szerint a hulladékból energiát előállító 44 MW-os erőmű az egyetlen, amely jelenleg építés alatt áll Magyarországon. Magyarország kifejti továbbá, hogy bár vannak befektetői tervek nagyobb (gáztüzelésű) erőművek építésére, azonban e projektek egyike sem tekinthető megerősítettnek, mivel a befektetőknél még nem merültek fel jelentős, vissza nem téríthető költségek, mint például az építési költségek. Ez jelezné az amelletti elkötelezettséget, hogy a befektető valóban megvalósítja a projektet.

2. táblázat

A magyarországi villamosenergia-ágazatban építendő új kapacitások

(52)

2015 májusában Magyarország a jogbiztonság érdekében értesítette a Bizottságot arról, hogy a paksi üzem területén két új atomreaktor megépítésébe tervez beruházni, és azt állította, hogy az intézkedés nem tekinthető állami támogatásnak, mivel az állam észszerű haszonra törekvő piaci befektetőként jár el. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a rendelkezésére álló információk alapján az intézkedés az EUMSZ 107. cikke értelmében vett állami támogatást tartalmaz. A Bizottság különösen azzal kapcsolatban adott hangot súlyos kétségeinek, hogy az intézkedés a Paks II-t szelektív előnyben részesítheti, mivel Magyarország az értesítési szakaszban az állami támogatás egyéb elemeinek meglétével kapcsolatban nem emelt kifogást.

(53)

A Bizottság kétségei a piacgazdasági szereplő teszt eredményeiből fakadnak, amely azt vizsgálja, hogy egy piaci befektető a projektbe ugyanazon feltételek mellett fektetett-e volna be, mint az állami befektető az állami beruházási döntés meghozatala idején (22). A piacgazdasági szereplő tesztet az ítélkezési gyakorlat is elismeri (23).

(54)

Hivatalosan a piacgazdasági szereplő teszt azt hivatott indokolni, hogy a beruházás elvárt belső megtérülési rátája (IRR) nagyobb-e a beruházás tárgyát képező vállalkozás súlyozott átlagos tőkeköltségének (WACC) tisztán piaci alapú referenciaértékénél (24). Bár Magyarország becslései szerint a projekt belső megtérülési rátája a WACC tisztán piaci alapú referenciaértékénél nagyobb, a Bizottság kétségbe vonta, hogy a WACC nagyobbnak tekinthető.

(55)

Az állami támogatás fennállásával kapcsolatos kételyek ismeretében a Bizottság tovább vizsgálta annak kérdését, hogy az esetleges állami támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet-e tekinteni. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar hatóságok szerint az intézkedés mentes az állami támogatástól, a magyar hatóságok az előzetes szakaszban nem indokolták meg, hogy az intézkedést miért kellene a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni. A Bizottság azzal kapcsolatban is kételyeinek adott hangot, hogy az intézkedés nem esik a Bizottság közleménye – Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról című dokumentum (25) hatálya alá, mivel az iránymutatás nem terjed ki a nukleáris energia és a radioaktív hulladék területén hozott intézkedésekre. Bár a Bizottság megállapította, hogy a bejelentett intézkedés értékelésére egyéb iránymutatás nem vonatkozik, a Bizottság azt is megállapította, hogy közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján is összeegyeztethetőnek nyilváníthat valamely intézkedést, ha az intézkedés célja közös érdeket szolgáló célkitűzés elérése, az intézkedés szükséges és arányos, valamint a közös célkitűzés megvalósítása tekintetében kifejtett pozitív hatások ellensúlyozzák a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt negatív hatásokat.

(56)

A Bizottság kételyeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az intézkedés arányosnak tekinthető-e, azaz hogy az intézkedés a közös célkitűzés elérése érdekében a további villamosenergia-termelő egységek sikeres kivitelezését lehetővé tevő szükséges, minimális szintű beruházási támogatásra korlátozódott-e. A kedvezményezett termelési eszközökhöz jut hozzá anélkül, hogy ki lenne téve a költségek refinanszírozásához kapcsolódó bármilyen különösebb kockázatnak, szemben más piaci szereplőkkel. A Bizottság nem kapott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Magyarország hogyan kívánja megakadályozni ezt a túlkompenzációt.

(57)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy Magyarország villamosenergia-termelési piacát viszonylag magas piaci koncentráció jellemzi, a hazai termelés kb. 50  %-át adó, jelenleg működő Paksi Atomerőművel. Új kapacitás hiányában a Paksi Atomerőmű és a Paks II által termelt villamos energia valószínűleg a kínálati piac még nagyobb részét tenné ki, ami torzító hatással lehet a magyar villamosenergia-piacra. Magyarország nem szolgált a Bizottság részére részletes bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánja biztosítani a meglévő és az új termelési eszközök folyamatos, független üzemeltetését.

(58)

Végezetül a Bizottság azt is megjegyezte, hogy a magyarországi villamosenergia-piac sajátosságai következtében a Paks II működése bizonyos likviditási kockázatot is okozhat a nagykereskedelmi piacon azáltal, hogy korlátozza a piacon a villamosenergia-ellátási ajánlatok számát. Az új reaktorok által termelt villamos energia piacon történő értékesítésének módja jelentősen érintheti a likviditást, belépési akadályok keletkezhetnek, és csökkenhet a verseny a piac különböző szintjein. Magyarország nem adott részletes magyarázatot arra, hogy a Paks II hogyan fogja értékesíteni a villamos energiát, és hogy hogyan fogják biztosítani a piac likviditását.

(59)

A Bizottság ezért kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül-e.

(60)

Elegendő bizonyíték hiányában a Bizottság azzal kapcsolatban sem tudott következtetéseket levonni, hogy ezek az intézkedések a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetők-e a belső piaccal. Továbbá az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott kételyek alapján, és mivel Magyarország akkor még nem nyújtott be az összeegyeztethetőséget alátámasztó érveket, a Bizottság a verseny torzulásával kapcsolatos aggályokat fogalmazott meg, és rámutatott arra, hogy a Paks II esetleges túlkompenzációban részesült.

(61)

Az (56) preambulumbekezdésben az arányossággal kapcsolatban megfogalmazott kétségeket illetően a Bizottság megvizsgálta, hogy a Paks II a támogatás eredményeként az állam részére osztalék formájában ki nem fizetett nyereséget be tudja-e fektetni annak érdekében, hogy további termelési eszközöket fejlesszen vagy vásároljon, és így erősítse piaci helyzetét.

(62)

Az (56) preambulumbekezdésben az arányossággal kapcsolatban megfogalmazott kétségeket illetően a Bizottság Magyarország osztalékokkal kapcsolatos tervezett politikáját is vizsgálta, különösen azt, hogy Magyarország igényt tart-e az osztalékra (saját belátása szerint, a Paks II által elért nyereség függvényében), vagy inkább hagyja, hogy a nyereséggel a Paks II rendelkezzen. A Bizottság attól tartott, hogy a Paks II a nyereségét arra használhatja fel, hogy további termelési eszközöket fejlesszen vagy vásároljon, és így tovább torzítsa a versenyt.

(63)

Az (57) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a magyar villamosenergia-termelési piac viszonylag magas koncentrációja miatt, és mivel a jelenlegi Paksi Atomerőmű (MVM Csoport) biztosítja a hazai termelés mintegy 50  %-át, a Bizottság aggályokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a Paksi Atomerőmű és a Paks II külön-külön fog-e működni, és így függetlennek és össze nem kapcsoltnak tekinthetők-e. Nem volt elegendő a Bizottság számára az a tény, hogy a Paks II jelenleg jogilag az MVM Csoporttól függetlenül működik, mivel a Bizottság a bejelentési szakaszban semmilyen információt nem kapott azzal kapcsolatban, hogy a Paksi Atomerőmű és a Paks II jogi és szerkezeti értelemben a továbbiakban is teljesen elkülönülve fog-e működni. Ilyen pontosításra azért is szükség van, hogy minimálisra csökkenjen a piaci koncentráció további növekedésének kockázata.

(64)

A 2.6. szakaszban kifejtettek szerint továbbá a magyarországi nagykereskedelmi villamosenergia-ágazatban a legáltalánosabb ügyleteket kétoldalú villamosenergia-adásvételi megállapodások útján kötik, és a Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. (HUPX) még nem váltott ki megfelelő szintű likviditást. Mivel a magyar bejelentés nem utalt a Paks II-ből származó villamos energia várható értékesítési módjaira, a Bizottság megvizsgálta a Paks II által a nagykereskedelmi villamosenergia-ágazatban jelenleg érvényes likviditási szintekre gyakorolt hatást.

(65)

A piaci likviditással kapcsolatos, az (58) preambulumbekezdésben ismertetett kétségeket illetően a Bizottság azt kívánta biztosítani, hogy a piacon villamosenergia-ellátási ajánlatok széles köre álljon rendelkezésre, különös tekintettel arra, hogy az MVM Partner a villamosenergia nagykereskedelmi piacán erőfölénnyel rendelkezik (26). A Bizottságot aggasztotta, hogy a likviditási szintet jelentősen befolyásolhatják, és hogy az értékesítési versenytársak költségei emelkedni fognak, ha korlátozzák valamely jelentős inputhoz való versenyképes hozzáférésüket (inputkizárás). Ez akkor fordulhat elő, ha a Paks II által termelt villamos energiát elsősorban hosszú távú szerződések útján, csak bizonyos szolgáltatók részére értékesítik, így a Paks II villamosenergia-termelési piacon érvényes piaci ereje a kiskereskedelmi piacon is megmutatkozik.

(66)

A Bizottság ezért további információt kért a Paks II villamosenergia-kereskedési stratégiájával kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy azt a szokásos piaci ár elve jellemzi-e, azaz hogy a villamos energiát tőzsdén vagy bármely egyéb átlátható kereskedési platformon kínálja-e.

(67)

Magyarország azt állítja a bejelentésben, hogy a beruházás nem képez az EUMSZ 107. cikke értelmében vett állami támogatást, mivel nem nyújt gazdasági előnyt a Paks II-nek. Magyarország ezt az állítását arra alapozza, hogy a Paks II-vel kapcsolatos beruházás megfelel a piacgazdasági szereplő tesztjének [lásd az (53) és az (54) preambulumbekezdést].

(68)

Magyarország különösen azzal érvelt, hogy a piacgazdasági szereplő tesztje két módon is teljesül (27). Először is a projekt súlyozott átlagos tőkeköltsége (WACC) a belső megtérülési rátánál alacsonyabb. A második érv az volt, hogy az energiatermelés teljes költsége (LCOE) kellően alacsony ahhoz, hogy az atomenergia az egyéb villamosenergia-termelési technológiákkal szemben versenyképes legyen, és hogy az érvényes villamosenergia-árak mellett észszerű megtérülést biztosítson (28).

(69)

Magyarország álláspontjának alátámasztására a következő tanulmányokat és alátámasztó dokumentumokat nyújtotta be:

(70)

A magyar kormány továbbá a projekt belső megtérülési rátáinak kiszámításához használt pénzügyi modellt is benyújtotta. A modell két változatát nyújtották be a Bizottsághoz:

(71)

A „További pontosítás” kivételével a (69) preambulumbekezdésben felsorolt dokumentumok – eltérő részletességgel ugyan, de – a WACC és az IRR kiszámítására vonatkoznak. A projekt belső megtérülési rátáját a pénzügyi modell (30) segítségével számították ki. Az LCOE megközelítést a Gazdasági tanulmány és a „További pontosítás” dokumentum tárgyalja [lásd a (69) preambulumbekezdést].

(72)

A Magyarország által végzett elemzéseket illetően a (69)(c)–(69)(f) preambulumbekezdésben felsorolt dokumentumok a MEIP-tanulmány és később a gazdasági tanulmány keretében megadott számadatok frissítését tartalmazzák. Kiemelendő, hogy egyes frissítések az EPC-szerződés 2014. december 9-i aláírása, azaz az eredeti beruházási döntés után keletkeztek.

(73)

Az eljárás megindításáról szóló határozat részletesen értékeli Magyarországnak minden egyes kulcsfontosságú kérdéssel kapcsolatos álláspontját, amelyet az eljárás megindításáról szóló határozat keltéig a beadványaiban megfogalmazott (31). Az e szakasz fennmaradó része áttekintést ad Magyarországnak az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően felmerült kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról. A WACC és az IRR alkalmazásával, illetve az LCOE-vel külön részek foglalkoznak.

(74)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Magyarország megismételte a korábbi beadványaiban szereplő, 6,2–7,7  % közötti becsült WACC-tartományt. Magyarország továbbá elismételte a pontosító levelekben ismertetett korábbi érveit, és megjegyezte, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság nem foglalkozott ezekkel az érvekkel.

(75)

Ez a szakasz Magyarországnak az IRR kiszámításával kapcsolatos álláspontját vizsgálja, amelynek során a pénzügyi modellt alkalmazta a projekt jövőbeli szabad pénzforgalmának kiszámítására, és belső megtérülési rátájának meghatározására. A pénzügyi modell fő elemei a következők:

(76)

A magyar kormány által alkalmazott ár-előrejelzéseket az eljárás megindításáról szóló határozat vizsgálta. Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Magyarország bírálta a Bizottságot, amiért csak egy ár-előrejelzési görbét alkalmazott (a Nemzetközi Energiaügynökség 2014-es „A világ energetikai kilátásai” (IEA WEO 2014) című kiadványa alapján) a projekt belső megtérülési rátájának kiszámításához (32). Különösen arra mutatott rá, hogy a gazdasági tanulmány keretében benyújtott összes ár-előrejelzést fel kell használni a belső megtérülési ráta értékeléséhez.

(77)

A pénzügyi modellel kapcsolatos működési feltételezéseket és a belső megtérülési ráta számításait a Paks II szakmai csapata szolgáltatta. Bár eredetileg a működési feltételezések alátámasztására nem nyújtottak be semmiféle adatot, Magyarország később, a Bizottság információkérésére adott válaszul háttérinformációkat nyújtott ezekhez a feltételezésekhez. E tekintetben kiemelt fontosságú beadvány az eljárás megindításáról szóló határozatot követő információkérésre és a harmadik felek észrevételeire adott válaszul benyújtott „További pontosítás”.

(78)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Magyarország megismételte a projekt belső megtérülési rátájára vonatkozó korábbi számításainak 8,6–12,0  % közötti eredményeit.

(79)

Magyarország az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában bírálta a Bizottságnak az esetleges késedelemnek a projekt belső megtérülési rátájára gyakorolt hatásával kapcsolatos értékelését (5 éves késedelem esetében 0,9  %-os csökkenés). Az adat kiszámítása a működési időszak során bekövetkező késések feltételezésével történt. Magyarország azonban azt állította, hogy a kivitelezési időszakban bekövetkező késedelem növeli a projekt belső megtérülési rátáját, ugyanis a költségek keletkezésében is késedelem következne be.

(80)

Ez a szakasz azt vizsgálja, hogy mi Magyarország álláspontja a Paks II teljes energiatermelési költségével kapcsolatban (33).

(81)

Magyarország a gazdasági tanulmányban azt állította, hogy a Paks II teljes energiatermelési költsége (LCOE) kellően alacsony ahhoz, hogy az egyéb termelési technológiákkal versenyezhessen. A tanulmány az LCOE-re három becslést nyújtott be egy magyarországi nukleáris projektre vonatkozóan. Az első becslés (70 EUR/MWh) 7  %-os leszámítolási kamatlábon alapult (ami az ugyanebben a gazdasági tanulmányban becsült WACC felső határának felel meg), és egy 2015-ös OECD/IEA/NEA kiadványból származik, amelynek címe „Projected Costs of Generating Electricity” (A villamos energia termelésének tervezett költségei, a továbbiakban: a 2015-ös OECD/IEA/NEA tanulmány (34)). A második LCOE-becslés 50–63 EUR/MWh volt, és Aszódi et al. (2014) tanulmányán alapult, amely az orosz hitel 4–5  %-os tartományba eső kamatlábán alapuló leszámítolási kamatlábat alkalmaz (35). A harmadik, 58–120 EUR/MWh (2013-as reálárakon) becsült LCOE-t különböző nemzetközi ügynökségek által közzétett adatokon alapuló referenciaérték-elemzés útján számították ki, ami az LCOE lehetséges tartományát adja meg (36). A tanulmány megállapította, hogy egy magyar atomerőmű esetében az LCOE az 50,5–57,4 EUR/MWh tartományba esik (2013-as reálárakon), l ahol az ugyanabban a gazdasági tanulmányban ismertetett WACC-tartomány két végpontjával egyenlő kamatláb (6,2  %, illetve 7,0  %) alapján két végeredményt számítottak ki (37). Az ugyanabból a gazdasági tanulmányból származó jövőbeli villamosenergia-árakkal összevetve lehet azzal érvelni, hogy a magyar atomerőmű-projekt nyereséges, és mint olyan, Magyarország azt állítja, hogy egy magánbefektető a projekt megvalósítását észszerűnek tartaná.

(82)

A Bizottság azon kérdésére válaszolva, hogy a gazdasági tanulmány végkövetkeztetésében foglalt, 50,5–57,4 EUR/MWh közötti LCOE-tartományt hogyan lehet összeegyeztetni az OECD/IEA/NEA tanulmányban foglalt 89–94 USD/MWh tartománnyal, Magyarország a „További pontosítások” című dokumentumban kifejtette, hogy az eltérés a gazdasági tanulmányban és az OECD/IEA/NEA tanulmányban alkalmazott igen eltérő feltételezésekből, pl. az atomerőművekre vonatkozó feltételezett kapacitástényezőnél (85  % kontra 92  %) és az üzembe helyezés időpontjainál (2020 kontra 2025) tapasztalható különbségből következik.

(83)

Bár az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Magyarország hangsúlyozta, hogy az intézkedés állami támogatást nem tartalmaz, nyújtott be a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott, az intézkedés belső piaccal való esetleges összeegyeztethetőségével kapcsolatos aggályaira vonatkozó észrevételeket arra az esetre, ha a Bizottság arra a következtetésre jutna, hogy fennáll állami támogatás.

(84)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Magyarország számos szakpolitikai megfontolást vázolt fel, amelyeket a közös érdeket szolgáló célkitűzés meghatározásához szükségesnek tartott a következők alapján:

(85)

Magyarország hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése alapján minden tagállam szuverén joga, hogy döntsön saját energiaszerkezetéről, majd hivatkozik saját, 2030-ig érvényes Nemzeti Energiastratégiájára [lásd a (20) preambulumbekezdést], amely az ország középtávú energiastratégiájaként az atomenergia-szén-megújuló energia útvonalat határozza meg.

(86)

Magyarország hivatkozott továbbá az Euratom-Szerződés 2. cikkének c) pontjára, amely kimondja, hogy az Euratom Közösség elősegíti a beruházásokat, és biztosítja az Euratom Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését. Magyarország hangsúlyozza, hogy az Euratom-Szerződés valamennyi aláíró tagállam számára kötelező érvényű rendelkezéseit az Unió közös célkitűzéseként kell értelmezni.

(87)

Magyarország ezen kívül azt is kifejti, hogy az átvitelirendszer-irányító a villamosenergia-kereslet terén 2030-ig mintegy 4  %-os várható növekedést jelzett előre, amelynek oka elsősorban a magyar közlekedés, ipar és fűtési rendszerek javasolt villamosítása. Az átvitelirendszer-irányító ugyanezen tanulmánya azt is megállapítja, hogy Magyarország meglévő régebbi szén- és földgáz-erőművei közül sok egyre inkább elavult, és 2030-ig várhatóan le is áll. A tanulmány azt is megállapította, hogy az újonnan beépített kapacitásokból ugyanezen határidőn belül nagyon keveset tudnak majd üzembe helyezni. Ennek következtében előreláthatóan 32  %-kal csökken a meglévő kapacitás, és Magyarország azt állítja, hogy a Paks II megépítése célirányos választ jelent a jövőbeli termelési kapacitásban beálló, előrejelzett hiányra.

(88)

Magyarország azt is hangsúlyozza, hogy a 28 uniós tagállami átlagnál nagyobb mértékben függ az import gáztól. A Magyarországon felhasznált gáz 95  %-a importált, főként Oroszországból érkezik. Magyarország azt állítja, hogy ha energiaszerkezetében nem szerepelne az atomenergia, jelentősen növekedne az olajtól vagy gáztól való függése. Ez különösen a Paksi Atomerőmű jelenleg működő blokkjainak leállítását követően lenne érvényes, ahol a további villamosenergia-termelő blokkoknak kellene felhasználniuk ezeket az üzemanyagokat arra, hogy áthidalják az (50) preambulumbekezdésben ismertetett teljes nemzeti beépített kapacitásban a jövőben mutatkozó hiányt. Következésképpen Magyarország úgy véli, hogy az intézkedés hozzájárul az energiaszerkezetében található üzemanyagforrások diverzitásához és az ország energiaellátásának biztonságához.

(89)

Magyarország azt állítja, hogy a projekt hozzájárul az Uniónak az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló 2020-as célkitűzéseihez, mivel az atommaghasadás alacsony széntartalmú energiaforrásnak minősül. A magyar hatóságok azzal érvelnek, hogy az ország topográfiája és földrajzi elhelyezkedése nem teszi lehetővég a tengeri szélerőművek vagy vízerőművek létesítését. A fennmaradó megújuló villamosenergia-termelési lehetőségek közé tartozik a szárazföldi szélenergia, napenergia és a biomassza, e technológiák bevetése azonban nem elegendő a jövőbeli termelési kapacitásban várhatóan beálló, az (50) preambulumbekezdésben említett hiány fedezésére, ha nincs előirányozva a további villamosenergia-termelés atomenergiából történő fedezése. Következésképpen Magyarország azt állítja, hogy a projekt a dekarbonizációs célkitűzés elérésére törekszik.

(90)

A magyar hatóságok szerint a projekt (a kivitelezés alatt és után) jelentős munkahelyteremtő hatással fog járni. Ez különösen a Paks II Atomerőmű földrajzi elhelyezkedése miatt lenne fontos, amely egy NUTS II. régióban található, ahol az egy főre jutó GDP az EU-átlag 45  %-ánál is kevesebb. Magyarország ezért úgy ítéli meg, hogy a projekt megvalósítása több ágazatban is a növekedés és a jelentős munkahelyteremtés célkitűzésének eléréséhez járul hozzá.

(91)

Végezetül Magyarország azt állítja, hogy az új, nukleáris termelőkapacitásba történő beruházás közvetlenül alacsonyabb ipari és fogyasztói villamosenergia-árakhoz vezet, ami összhangban áll a szolgáltatások megfizethetőségére irányuló uniós célkitűzéssel. Magyarország azt is állítja, hogy szintén a megfizethetőségre vonatkozó érvet támasztja alá az a tény, hogy a Paks II az üzemeltetése során nem részesülhet támogatásban.

(92)

A Magyarországot érintő, egyre növekvő villamosenergia-termelési hiány ismeretében Magyarország kifejtette, hogy a villamosenergia-termelési kapacitásba történő jelentős összegű beruházás szükséges, és a beruházás összegének nagyobbnak kell lennie a jelenleg kivitelezés vagy fejlesztés alatt álló projekteknél.

(93)

Ezen okokból Magyarország megbízta a Nera Economic Consultingot, hogy elemezze Magyarország és a szomszédos országok villamosenergia-piacát, valamint a Paks II projekt piacának meghatározását, amint az megkezdi működését („a NERA-tanulmány”). A tanulmány szerint a magyarországi piaci feltételek alapján a Paks II új, 5. és 6. blokkjának megépítése kereskedelmi szempontból előnyösebb lehet más energiatermelési beruházásoknál, mint például a nyílt ciklusú gázturbinák (OCGT) és a kombinált ciklusú gázturbinák (CCGT) által nyújtott hasonló kapacitás. Magyarország megállapítja, hogy nincs olyan lehetséges alternatíva, amely megfelelne a szakpolitikai célkitűzéseknek.

(94)

Magyarország megismétli, hogy a Paks II. atomerőműben történő beruházásból teljes megtérülésre számít, tőkefelértékelődésből és osztalékokból egyaránt.

(95)

Magyarország továbbá 2016. július 28-i beadványában – bár továbbra is fenntartja, hogy a projekt nem jár állami támogatással, és összhangban áll a piacgazdasági befektető elvével – további tájékoztatást nyújtott az eljárás megindításáról szóló határozat 3.3.6. szakaszában az arányossággal kapcsolatban megfogalmazott aggályokra, arra az esetre, ha a Bizottság megállapítaná, hogy a bejelentett projekt állami támogatást tartalmaz.

(96)

Magyarország a beadványában azt állítja, hogy a Paks II az erőmű 5. és 6. blokkjának tevékenységéből származó nyereséget kizárólag az alábbi célokra használja fel:

(97)

Magyarország azt is megerősítette, hogy a Paks II tartózkodik attól, hogy a Paks II saját kapacitásának vagy élettartamának bővítésébe, valamint további villamosenergia-termelési kapacitás beépítésébe ruházzon be, kivéve a Paks II 5. és 6. reaktorának kapacitását. Ilyen jellegű új beruházás esetén Magyarország bejelenti azt a Bizottságnak külön állami támogatási jóváhagyás céljából.

(98)

A magyar hatóságok előterjesztették, hogy még ha elő is fordul versenytorzító hatás, az arra az időszakra korlátozódik, amelynek során átfedésbe kerül a Paksi Atomerőmű meglévő reaktorainak fokozatos leállítása és a Paks II két új reaktorának üzembe helyezése. Magyarország észszerűtlennek tartja azt a feltételezést, hogy a Paksi Atomerőmű élettartama meghaladhatja az 50 évet, ezért az átfedés időtartama igen rövid lenne.

(99)

Magyarország véleménye szerint továbbá az átfedési időszak szükséges és észszerű, figyelembe véve annak fontosságát, hogy a Paks II már üzemképes legyen akkor, amikor a Paksi Atomerőmű kibővített élettartamának végéhez közelít, a Paks II fejlesztése és üzembe helyezése ráadásul késedelmet szenvedhet az új atomerőmű üzembe helyezésével járó műszaki összetettség, valamint a felek hibáján kívüli külső tényezők (pl. jogszabályok, biztonsági előírások, szabályozási környezet változása) miatt. Magyarország azt is állította, hogy a Paks II tervezett építési idejéhez képest egyes, III. és III+. generációs VVER-technológiával felszerelt blokkok késedelmet szenvedtek vagy várhatóan késedelmet fognak szenvedni; lásd az alábbi 3. táblázatot.

3. táblázat

VVER III. és III+ generációs blokkok felhalmozott építési késedelme

(100)

Magyarország azt is kiemeli, hogy a Paksi Atomerőműnek és a Paks II két új reaktorának más-más entitás a tulajdonosa és üzemeltetője, és hogy az MVM Csoport semmilyen kapcsolatban nem áll a Paks II projekttel vagy a Paks II-vel. Magyarország azt állítja továbbá, hogy még ha készülnének is a Paks II és az MVM Csoport közötti összefonódásra, arra összefonódás-ellenőrzési szabályok vonatkoznának.

(101)

Magyarország szerint az, hogy mindkét társaság állami tulajdonban van, első látásra nem kérdőjelezi meg kereskedelmi függetlenségüket. Sőt, bizonyított a két társaság egymástól való függetlensége, mivel mindkét társaság önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkezik.

(102)

Magyarország az alábbiak alapján fenntartja, hogy az MVM Csoport és a Paks II önálló és független társaságok:

(103)

Magyarország kifogásolja a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban foglalt, az MVM Csoport magyar villamosenergia-piaci részesedésének kiszámítására vonatkozó megállapításait. Magyarország azt állítja, hogy a piaci részesedést nem a magyar piacon jelen lévő egyéb termelőkkel való összehasonlítás alapján vizsgálták, és hogy az MVM Csoport piaci részesedését kizárólag a hazai termelésű villamos energia szempontjából számították ki, az exportot nem vették figyelembe.

(104)

A NERA-tanulmány alapján Magyarország azt állítja, hogy a verseny esetleges torzulását a magyar államnál nagyobb piaci kontextusban kell értelmezni. A NERA-tanulmány piaci értékelésében az alábbi inputokat veszi figyelembe:

(105)

Az arra vonatkozó érv, hogy a piacot miért kell Magyarországnál nagyobbnak tekinteni, azon a tényen alapul, hogy a szomszédos országokból importált villamos energia 2014-ben a magyar villamosenergia-fogyasztás 31,4  %-át tette ki. Magyarország azzal is érvel, hogy a szomszédos országokkal való fokozott összeköttetés tovább fog erősödni olyan új rendszerösszekötők eredményeként, amelyek 2016 és 2021 között kezdenek el üzemelni Szlovákia (2 × 400 kV és 1 × 400 kV) és Szlovénia (1 × 400 kV) között. 2017. január 16-i beadványában Magyarország részletesebb tájékoztatást nyújtott a határokon átnyúló vezetékekkel kapcsolatos jövőbeli projektekről, amely szerint 2029-ig Szlovákiával egy újabb, 2 × 400 kV-os rendszerösszekötő, 2030-ig pedig Romániával egy 1 × 400 kV-os rendszerösszekötő épül meg. Az import és export tekintetében várható teljes rendszerösszekötő kapacitás a 4. és az 5. táblázatban található.

4. táblázat

Az ENTSO-E előrejelzései a magyarországi importtal kapcsolatos beépített rendszerösszekötő kapacitás tekintetében

5. táblázat

Az ENTSO-E előrejelzései a magyarországi exporttal kapcsolatos beépített rendszerösszekötő kapacitás tekintetében

(106)

A tanulmány azt is megállapította, hogy Szlovákiával, a Cseh Köztársasággal és Romániával sikeresen összekapcsolták az energiaellátási piacokat, továbbá hivatkozott az ENTSO-E 2015 októberében közzétett javaslataira, amely Magyarországot az egységes közép- és kelet-európai koordinált kapacitási régió részének tekinti több olyan országgal együtt, amellyel még nem kötött összekapcsolási megállapodást, mind például Ausztria, Németország és Lengyelország (39). Magyarország azt állítja, hogy más tagállamokhoz képest a magyar villamosenergia-piac az Európai Unión belül már most nagy mértékben integrált, ahol a rendszerösszekötő kapacitás a teljes beépített hazai kapacitás mintegy 75 százalékát teszi ki, azaz nagyjából 8-szorosa a 2020-ig és 5-szöröse a 2030-ig az uniós tagállamok által elérendő célnak. Magyarország szerint ez elegendő ok arra, hogy a verseny esetleges torzulásait tágabban értelmezzék.

(107)

Ami az új technológiák telepítését illeti mind az alaphelyzeti forgatókönyvben és a Paks II hiánya esetén, a NERA-tanulmány szerint a CCGT-k és az OCGT-k jelenthetik a belépő technológiákat, mivel a tanulmány azt feltételezi, hogy az egyéb technológiák – mint például a megújuló energiák, szén és az atomenergia – be- és kilépése valószínűleg nem pusztán gazdasági alapon történik, a következő okokból:

(108)

A NERA-tanulmány azt mutatja, hogy az alaphelyzeti forgatókönyv esetében (a Paks II megépítése) az alábbi következtetéseket lehet levonni:

7. ábra

Előrejelzett termelés technológia szerinti lebontásban és nemzeti kereslet 2040-ig (alaphelyzeti forgatókönyv)

(109)

A fenti (93) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően a NERA tanulmány megismétli, hogy a Paks II megépítésének hiányában az egyéb villamosenergia-termelési beruházásokkal szemben Magyarország piaci körülményei alapján kereskedelmi szempontból előnyösebb hasonló kapacitást az OCGT-k és a CCGT-k biztosítanák. A NERA tanulmány szerint ha Magyarországon a Paks II üzem kapacitását új gázalapú kapacitás váltja fel, a modellezési időszak során a gázalapú összehasonlító forgatókönyv szerint Magyarország még ekkor is nagymértékben függ a villamosenergia-importtól (lásd a 8. ábrát).

8. ábra

Előrejelzett termelés technológia szerinti lebontásban és nemzeti kereslet 2040-ig (összehasonlító forgatókönyv)

(110)

Magyarország továbbá azt állítja, hogy a szomszédos országok és Magyarország piaci árai közötti erős konvergencia miatt a versenytársak valószínűleg azzal tudják fedezni kockázataikat, hogy a szomszédos piacokon folytatnak villamosenergia-kereskedést, és így nem kell közvetlenül kereskedniük magyarországi villamos energiával. Magyarország azt állítja a NERA tanulmány modellezése alapján, hogy az alapterhelési villamos energia ára a regionális piacon az összehasonlító forgatókönyvben is változatlan lenne (lásd a 9. ábrát).

9. ábra

A magyar alapterhelési árak közötti különbség az alaphelyzeti és az összehasonlító forgatókönyvben

(111)

Magyarország hangsúlyozza, hogy a Paks II lehetséges hatásait tágabb piaci összefüggésben vizsgálta. Magyarország a NERA tanulmány alapján úgy érvel, hogy mivel Szlovákia a legkisebb olyan szomszédos piac, amellyel Magyarország piaca jelenleg össze van kapcsolva, a Paks II lehetséges hatásait leginkább ott lehetne érezni. Magyarország szerint a Paks II piaci jelenléte ezen az összekapcsolt piacon 2040-ig mintegy 20  %-os szinten maradna.

(112)

A NERA tanulmány egy lehetséges tágabb összekapcsolt piacot (Magyarország + Szlovákia + Románia) is figyelembe vesz, azzal érvelve, hogy ezek azokat a közvetlen szomszédos piacok, amelyekkel Magyarország piaca jelenleg össze van kapcsolva. Ennek alapján Magyarország azt állítja, hogy Magyarország + Szlovákia + Románia összekapcsolt piacán még az MVM Csoport és a Paks II együttes (10 és 20  % közötti) piaci részesedése is jóval azon küszöb alatt maradna, amely az erőfölény lehetőségét jelentheti (lásd a 10. ábrát).

10. ábra

Az MVM Csoport és a Paks II együttes piaci részesedése termelés szerint (MWh) a Magyarország + Szlovákia + Románia piacon

(113)

Magyarország továbbá azt is kiemeli, hogy az ármeghatározó technológiák nyáron és télen egyaránt a lignit- és széntüzelésű erőművek lennének, amelyek határköltségei a Paks II-nél magasabbak, ami azt jelenti, hogy a Paks II várhatóan még a Paksi Atomerőmű és a Paks II közötti átfedés időszakában is árkövető lenne, nem pedig ármeghatározó, amikor annak valószínűsége, hogy az atomenergia legyen az ármeghatározó technológia, minden esetben 5  % alatt marad (lásd a 11. ábrát).

11. ábra

Ármeghatározó üzemanyag a magyar villamosenergia-piacon

(114)

Magyarország az Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozat (144) preambulumbekezdésében foglalt megállapításaival szemben azt is állítja, hogy a Paks II atomerőmű a villamosenergia-ellátási ajánlatok számának korlátozásával semmiféle nagykereskedelmi piaci likviditási kockázatot nem fog okozni. Magyarország azt állítja, hogy különálló villamosenergia-termelő egységként az új erőmű fokozza a villamosenergia-termelési kínálat likviditását és sokféleségét. Magyarország azt is megjegyzi, hogy a Paks II jelenleg nem rendelkezik olyan ügyfélbázissal, amelynek piaci kereskedésen kívül, közvetlenül értékesíthetne villamos energiát.

(115)

Magyarország a verseny esetleges torzulásával kapcsolatban az Egyesült Királyság által a Hinkley Point C-ügyben (40) benyújtott érvekre támaszkodik, és azt állítja, hogy ezek az érvek a Paks II-re is vonatkoznak. A szóban forgó érvek az alábbiak:

(116)

Magyarország továbbá 2016. július 28-i beadványában kiegészítő tájékoztatást nyújtott a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozat 3.3.7. szakaszában felvetett, az intézkedés belső piacra gyakorolt esetleges versenytorzító hatásának átfogó mérlegelésére vonatkozó aggályaival kapcsolatban, arra az esetre, ha a Bizottság azt állapítaná meg, hogy az intézkedés állami támogatást foglal magában.

(117)

E beadványában Magyarország azt állítja, hogy a Paks II, annak jogutódai és leányvállalatai jogi és szerkezeti szempontból egyaránt teljes mértékben elkülönülnek egymástól, az összefonódásokról szóló bizottsági közlemény (41) 52. és 53. pontja értelmében önálló döntéshozatali hatáskörrel rendelkeznek, továbbá fenntartásuk, irányításuk és működésük az MVM Csoporttól és annak vállalkozásaitól, jogutódjaitól és leányvállalataitól, valamint villamos energia termelése, nagy- és kiskereskedelme terén aktív egyéb állami irányítású vállalatoktól függetlenül és elkülönülten történik.

(118)

Ezenkívül a Paks II-ből származó villamos energia értékesítését illetően Magyarország ugyanebben a beadványában rámutat, hogy a Paks II villamosenergia-kereskedési stratégiája a szokásos piaci áron alapuló nyereség-optimalizáló stratégia, amelyet átlátható kereskedési platformon vagy tőzsdén tett ajánlatok révén kötött kereskedelmi értékesítési megállapodásokon keresztül valósítanak meg. Magyarország azt is állítja, hogy a Paks II által termelt villamos energia (a Paks II saját fogyasztásának kivételével) kereskedési stratégiáját az alábbiak alapján kell kidolgozni:

(119)

Magyarország szerint amennyiben a projekt az Euratom-Szerződés (pl. a 41. cikk és a II. melléklet, az 52–66. cikk és a 103. cikk) hatálya alá tartozik, Magyarország kormánya úgy gondolja, hogy az EUMSZ-ben és különösen az EUMSZ 107. és 108. cikkében található, állami támogatásokra vonatkozó szabályok a szóban forgó projektre nem alkalmazandók. Magyarország azt állítja, hogy az Euratom-Szerződés az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összevetve lex specialis. Ezért amennyiben a hatásköröknek az Euratom-Szerződés szerinti gyakorlását az EUMSZ-ből eredő hatáskörök gyakorlása megakadályozná, az Euratom-Szerződés rendelkezései érvényesülnek. Ezen állítás alátámasztására Magyarország a Kernkraftwerke Lippe-Ems GmbH-ügyben hozott bizottsági határozatra (42) támaszkodik.

(120)

Magyarország megjegyzi, hogy bár az Euratom-Szerződés az állami támogatásokkal kapcsolatban nem fogalmaz meg konkrét szabályokat, az Euratom-Szerződés 6. cikkének d) pontja és 70. cikke azt jelzi, hogy az állami támogatások esetében nincs érvényben általános tilalom, és hogy bizonyos esetekben ösztönzik a tagállami támogatásokat.

(121)

Magyarország hangsúlyozza, hogy az atomenergia-iparban a projekt finanszírozása az Euratom-Szerződés 43. cikke értelmében bejelentésköteles. Magyarország továbbá azzal érvel, hogy a Bizottság 1209/2000/EK rendelete (43) szerint a finanszírozási módszerekre vonatkozó adatokat az adott tagállamnak minden egyes új projektnél meg kell adnia. Magyarország azt állítja, hogy az Euratom-Szerződés 41. és 43. cikke értelmében minden szükséges információt megadott, és mivel az üzemanyag-ellátásról szóló megállapodást (44) 2015 áprilisában az Euratom Ellátási Ügynökség jóváhagyta, Magyarország szerint a Bizottság így már nem állíthatja azt, hogy a projekt finanszírozása jogellenes.

(122)

Magyarország az Euratom-Szerződést az ESZAK-Szerződéshez hasonlítja, mivel mindkettő ágazati jellegű, és azzal érvel, hogy az ESZAK-Szerződés messzeható tilalmat tartalmaz az állami támogatásokkal kapcsolatban, amelyet a gyakorlatban az ESZAK-Szerződés 67. és 95. cikke révén hangoltak össze az EUMSZ 107. cikkével. Magyarország azt állítja, hogy az EUMSZ állami támogatásokkal kapcsolatos szabályainak alkalmazásával a Bizottság félreértelmezné az állami támogatásokra vonatkozó konkrét rendelkezéseket nem tartalmazó Euratom-Szerződés megszövegezőinek szabályozási célját.

(123)

Magyarország továbbá azt is megjegyzi, hogy a Bizottság az Unióban egy atomerőmű megépítésébe történő sajáttőke-befektetés esetében még Flamanville vagy Hanhikivi esetében sem végzett állami támogatásra vonatkozó vizsgálatot. Magyarország szerint a Hinkley Point C-n történt beruházás csak azért tartozott az állami támogatások ellenőrzésének hatálya alá, mert a többi európai beruházástól eltérő, sajátos pénzügyi jellemzőkkel bírt (mint például az állami hitelgarancia és a különbözeti szerződés).

(124)

A Bizottsághoz az alábbi harmadik felektől beérkezett észrevételek az intézkedések meglétére vonatkozó számszerű információkat és elemzést tartalmaztak:

(125)

Jávor Benedek beadványa a tulajdonosi költségekre összpontosít, amelyek az EPC-szerződésben (lásd e határozat 2.5.2. szakaszát) nem szereplő költségek, és állítása szerint előfordulhat, hogy e költségeket erősen alábecsülték. A beadvány különösen az alábbi állításokat tartalmazza:

(126)

A beadvány szerint a (125) preambulumbekezdésben felsorolt költségtételeket hozzá kell adni a projekt költségeihez, ami viszont jelentős mértékben csökkenti a projekt belső megtérülési rátáját. A beadvány arra is rámutat, hogy a késedelmek és az üzem lerövidült élettartama tovább csökkentheti a projekt belső megtérülési rátáját.

(127)

A Candole-tanulmány a gazdasági tanulmányban foglalt feltételezésekkel és információkkal dolgozik, és ezek alapján vizsgálja a Paks II projekt életképességét. A tanulmány azt állítja, hogy a gazdasági tanulmányban foglalt ár-előrejelzések túlzottan optimisták, és hogy realistább ár-előrejelzésekkel a projekt még akkor is veszteséges lenne, ha a gazdasági tanulmány működési feltételezéseit elfogadják.

(128)

Ennek a pontnak a szemléltetésére a Candole-tanulmány saját hosszú távú villamosenergiaár-előrejelzéseket készített. A hosszú távú villamosenergia-árak előrejelzését a Nemzetközi Energiaügynökség 2015-ös, „A világ energetikai kilátásai” (IEA WEO 2015) című kiadványában foglalt, a szén, az olaj és a földgáz árainak előrejelzései alapján készítette el, és különböző generátor-típusokra is kiszámította a termelés határköltségét (48). Ezen kívül külön előrejelzéseket is készített az IEA WEO 2015-ös kiadványban vizsgált különböző forgatókönyvekre: i. „Új politikák forgatókönyve”: az energiapiacokat érintő, a legkésőbb az IEA WEO 2015-ös kiadvány nyomdába kerülése előtti néhány hónapban elfogadott szakpolitikák és végrehajtási intézkedések, továbbá a vonatkozó megfogalmazott szakpolitikai szándékok, ii. „Jelenlegi politikák forgatókönyve”: a legkésőbb a Candole-tanulmány nyomdába kerülése előtti néhány hónapban törvénybe foglalt szakpolitikák, valamint iii. „Az alacsony olajárak forgatókönyve”, amely (az alacsonyabb olajárakból eredő) tartósan alacsonyabb áraknak az energiarendszerre gyakorolt hatásait vizsgálja (49). Az alábbi grafikon szemlélteti a mindhárom forgatókönyvre vonatkozóan származtatott hosszú távú villamosenergiaár-előrejelzéseket.

12. ábra

A villamosenergia-árak hosszú távú előrejelzéseit mutató görbék (EUR/MWh)

(129)

Az ábra azt mutatja, hogy a „Jelenlegi politikák forgatókönyve” némileg magasabb jövőbeni árakat állapít meg a villamos energiára vonatkozóan, míg „Az alacsony olajárak forgatókönyve” lényegesen alacsonyabb jövőbeli villamosenergia-árakat tartalmaz, mint a központi „Új politikák forgatókönyve”, amelyet Magyarország is használt a beadványaiban.

(130)

A 12 található előrejelzések mellett a Candole-tanulmány az IEA WEO 2015-ös kiadványban szereplő „Alacsony olajárak forgatókönyvén” alapuló hosszú távú villamosenergiaár-előrejelzéseket összeveti a német és a magyar villamosenergia-tőzsdén (2016 februárjától) jegyzett határidős szerződésekkel. Ezek a görbék az alábbi 13 szerepelnek.

13. ábra

A villamosenergia-árak hosszú távú előrejelzéseit mutató görbék (EUR/MWh)

(131)

Az ábra rámutat arra, hogy 2022-ig – amikor a német-osztrák szerződések megkötésére sor kerülhet – a német határidős szerződések árai az IEA WEO 2015 „Alacsony olajárak forgatókönyvének” ár-előrejelzései alatt maradnak. Ugyanez igaz a magyar tőzsde határidős szerződéseire, amelyekkel 2019-ig lehet kereskedni (50).

(132)

Ezen megfontolások alapján a Candole-tanulmány azt állítja, hogy a gazdasági tanulmányban foglalt hosszú távú villamosenergiaár-előrejelzések alapján a Paks II még akkor is veszteséges lenne, ha elfogadnák a gazdasági tanulmány működési feltételezéseit (51).

(133)

Az EK-beadvány az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat lehetséges hiányosságait, valamint a magyar gazdasági tanulmány problémás pontjait vizsgálja. A beadvány a projektet érintő esetleges kockázatokra is rámutat. A Felsmann-tanulmányt is tartalmazza, amely a Paks II projekt életképességének számszerű elemzése. A tanulmány a Paks II projekt nettó jelenértékét a jelenlegi Paksi Atomerőmű működési költségeinek segítségével számítja ki, és azt állapítja meg, hogy a figyelembe vett forgatókönyvek többségénél a projekt veszteséges lenne.

(134)

Az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban az EK-beadvány rámutat arra, hogy egyes költségelemek kimaradtak az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett értékelésből, vagy azokat nem teljességükben vették figyelembe. Azt állítja például, hogy nem világos, hogy az EPC-szerződésben foglalt összeg milyen mértékben tartalmazta a nukleáris biztonság rendkívüli költségeit, a Paks II két új reaktorának a rendszerbe történő integrálásához szükséges hálózatfejlesztés vagy a megfelelő hűtőrendszer költségeit. A beadvány azzal kapcsolatban is fogalmaz meg kétségeket, hogy az előzetes tanulmányok, engedélyek, kommunikáció költségeit pontosan tüntették-e fel.

(135)

A beadvány azt is megfogalmazza, hogy a hulladék és az üzemen kívül helyezés 2,1-2,7 EUR/MWh költségeit vélhetően alábecsülték, mivel ez az összeg a jelenlegi Paksi Atomerőmű esetében 4,5 EUR/MWh. Hangsúlyozza továbbá, hogy a projekt a jövőben milyen negatív hatással lesz a központi kormányzati költségvetésekre, amely állítása szerint ütközik az Unió statisztikai elszámolási rendszerre és adósságnövelésre vonatkozó szabályával (52). A beadvány végül rámutat a korrupció kockázatára, amely elsősorban a projekt méretéből, valamint a szolgáltató és tulajdonos információs előnyéből fakad (53).

(136)

A Magyarország által készített gazdasági tanulmánnyal kapcsolatban a beadvány megkérdőjelezi a számítások során alkalmazott magas (92  %-os) kihasználtságot – különösen a Paksi Atomerőmű és a Paks II párhuzamos üzemeltetése során –, alacsony keresletű időszakok során, valamint a tanulmányban alkalmazott ár-előrejelzések érvényességét.

(137)

A projekttel kapcsolatos különböző kockázatokkal kapcsolatban az EK-beadvány hangsúlyozza a projekt késedelmeinek és a költségtúllépéseknek a lehetséges hatásait, valamint a projekt élettartama során szükségessé váló további állami támogatásokat.

(138)

A Paks II projekt életképességével kapcsolatos aggályainak alátámasztására az EK-beadvány a Felsmann-tanulmányra hivatkozik. A tanulmány a Paks II projekt nettó jelenértékét a jelenlegi Paksi Atomerőmű működési költségei alapján (amelyek az üzem középtávú nagyjavítását is magukban foglalják), valamint a kihasználtsági rátára vonatkozó alternatív számadatok (azaz 75  %, 85  % és 92  %) alapján, nyilvánosan hozzáférhető nemzetközi forrásokon alapuló villamosenergiaár-előrejelzésekkel (pl. az amerikai Energy Information Administration és az Egyesült Királyság-beli National Grid) számítja ki. A tanulmány megállapítja, hogy a vizsgált esetek többségében a projekt veszteséges lenne, ami valószínűsíti az állami támogatás meglétét.

(139)

Ausztria előadja, hogy „a szennyező fizet” elv alapján vállalandó összes kapcsolódó költség következtében az atomerőművek építése és üzemeltetése veszteséges. Ausztria szerint Magyarországnak a Paks II-vel kapcsolatos beruházásai esetében nem teljesül a piacgazdasági befektető elve. Ausztria azt állítja, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a Magyarország által a Bizottsághoz benyújtott gazdasági tanulmányokat kellő gondossággal készítették el, vagy hogy a számításoknál „a szennyező fizet” elvének megfelelően az összes lehetséges költséget figyelembe vették.

(140)

Ausztria azt is állítja, hogy az állami támogatás meglétének egyéb feltételei is teljesülnek.

(141)

A Paks II azzal érvelt, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat helytelenül egyetlen ár-előrejelzési görbét alkalmazott, különösen a projekt hosszú élettartamát figyelembe véve. Észrevételeiben azt is megjegyezte, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta a jelenlegi Paksi Atomerőmű működési és fenntartási költségeit a III+ generációs 5. és 6. blokk működési és fenntartási költségeinek igazolására. A Paks II hangsúlyozza továbbá, hogy bár az eredeti beruházási döntés az EPC-szerződés aláírásakor született, és hogy e kötelezettségvállalás csak a fejlesztési szakasz kiadásaira vonatkozott, mivel a Paks II-nek a kivitelezési szakasz kiadásaira vonatkozó végleges kötelezettségvállalására egy adott jövőbeli időpontban fog sor kerülni. A Paks II azt állítja, hogy e jövőbeli időpontig – ha külső piaci változások következtében módosul a projekt gazdaságossága – a társaság dönthet úgy, hogy nem valósítja meg a projektet, bár ennek valószínűsége igen kicsi. A Paks II a Rothschild & Co által a magyar kormány részére készített jelentésre („a Rothschild-tanulmány”) (54) is hivatkozik, amely megállapította, hogy a belső megtérülési ráta akár a 12  %-ot is elérheti, ami jelentősen magasabb a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban hivatkozott 6,7–9  %-os tartománynál. Végezetül a Paks II megjegyzi, hogy a Bizottság által számított WACC és IRR-tartományok átfedésben vannak egymással, tehát a projekt várhatóan megfelelő megtérülést biztosít.

(142)

Az Enersense Group azt állítja, hogy a Bizottság által alkalmazott WACC-képlet nem pontos, mivel a Bizottság annak meghatározásához túlzottan konzervatív tényezőket vett figyelembe. Véleménye szerint a MEIP-értékelés WACC-eleméhez alkalmazandó megfelelő idegentőke-költség adózás előtt 4,5  % vagy adózás után 3,6  %, idővel kisebb tervezett kiigazításokkal. Az Enersense azt állítja, hogy mivel az orosz kivitelező biztosítja a szerződéses ár finanszírozásának mintegy 80  %-át, a beruházás megtérülését 80  %-os tőkeáttétel alapján kellene meghatározni, ami – más atomerőművekkel összhangban – tükrözi a beruházás finanszírozási forrásait. Az Enersense Group szerint 11  %-os sajáttőke-költség és 3,6  %-os adózás utáni idegentőke-költség feltételezése és a tőkeáttétel alapján 80  %-os csökkentés alkalmazása esetén a WACC eredménye 5,1  %. Továbbá azzal érvel, hogy ez 6,2  %-ra emelkedne, ha 65  %-os tőkeáttételen alapuló csökkentést alkalmaznának. Következtetésként megjegyzi, hogy a beruházás megtérülése piaci alapú idegentőke-költség és tőkeáttételi tényező kiválasztása esetén jelentősen javulhat.

(143)

Az érdekelt felek további érveket is előterjesztettek, amelyek szerint a WACC jelentősen csökkenni fog, amint az üzem csatlakozik a hálózathoz, miközben nő a vállalat értéke. Ezért az üzem részeit vagy egészét a jelenleg működő atomerőművekhez hasonló áron lehetne értékesíteni. Megfogalmazódott az az érv, hogy a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett számításai nem tükrözik ezt a beruházási rugalmasságot.

(144)

A Bizottság annak fontosságával kapcsolatban is kapott érveket, hogy a meglévő villamosenergia-termelő kapacitási portfólió jelentős változásainak összefüggésében teljeskörűen értékelje és vegye figyelembe az atomenergiának a nemzeti energiaszerkezetből való kizárásával járó alternatív költségeket. Ezen észrevételek szerint a „beruházás megtérülésével” vagy a „diszkontált cash-flow-val” kapcsolatos modellek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a Paks II projekt egy meglévő ágazatban megvalósuló jelentős beruházás, amely valódi értéket képvisel, nem csupán egy portfólióberuházási lehetőség vagy rövid távú spekuláció. Az érvelés szerint ezeket a jellemzőket a Bizottságnak a projekt életképességével kapcsolatos számításaiban is meg kell jeleníteni.

(145)

Több észrevétel hivatkozik a Rothschild-tanulmányban megfogalmazott következtetésre, amely szerint a projekt csak piaci alapon lehet életképes, még ha ezt igen pesszimista feltételezések alapján támasztják is alá. Egyesek azt is állítják, hogy a jövőbeli villamosenergia-árakra vonatkozó legfontosabb feltételezések meglehetősen visszafogottak, és hogy az árak 2025 után várhatóan emelkedni fognak. Ennek alapján a Paks II nem részesülne előnyben.

(146)

Egyes észrevételek szerint az a tény, hogy a projekt kivitelezése kulcsrakész alapon, EPC-szerződés útján zajlik, bármely piacgazdasági befektető számára vonzóvá tenné azt, ezért Magyarország szintén piaci alapú feltételek mellett fog beruházni.

(147)

Ausztria, az IG Windkraft, az Oekostorm AG és más harmadik felek azt állítják, hogy új atomerőművek kivitelezése és üzemeltetése az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében foglalt elvek alapján nem összeegyeztethető a belső piaccal. Az atomenergia nem a villamosenergia-termelést szolgáló új, innovatív vagy fenntartható technológia, amely hozzájárulna az Unió azon céljának eléréséhez, hogy növeljék a megújuló technológiákkal megtermelt villamos energia arányát. Ezért a projektnek a piaci érettség eléréséig nem kellene ideiglenes támogatásban részesülnie.

(148)

Ausztria azt állítja, hogy az Euratom-Szerződés 2. cikkének c) pontja és 40. cikke nem teszi lehetővé, hogy az új nukleáris beruházások támogatása közös érdeket szolgáló célkitűzésnek minősüljön, mivel az EUMSZ 107. cikkének (3) értelmében vett közös érdek az Euratom-Szerződésben nem értelmezhető. E célkitűzés ráadásul ütközne az Unió EUMSZ szerinti egyéb célkitűzéseivel, mint például a 191. cikk szerinti elővigyázatosság elve, valamint a Horizont 2020 program szerinti fenntarthatósági elv (55).

(149)

A projekt több beadvány szerint is hozzájárul a nukleáris létesítmények telepítésének európai szintű célkitűzéséhez, valamint a nukleáris kutatáshoz, amely célkitűzéseket az Euratom-Szerződés szintén elismer.

(150)

Több észrevétel azzal érvel, hogy a Bizottságnak a beruházást indokolttá tevő közös uniós célkitűzésként kellene elismernie, hogy a nukleáris energia tiszta, alacsony széntartalmú energiaforrás.

(151)

Egyes észrevételek az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdésére hivatkoznak, amely lehetővé teszi a tagállamok számára energiatermelési szerkezetük meghatározását. Az észrevételek rámutatnak, hogy Magyarország tervezett energiatermelési szerkezete a Nemzeti Energiastratégia része, és az atomenergia-szén-zöld energia útvonalat követi. Ennek alapján a beruházás indokolható.

(152)

A Bizottság olyan észrevételeket is kapott, amelyek rámutattak, hogy a nukleáris energia rendkívül hosszú távú, biztonságos és megbízható energiaforrást jelent az Unió energiatermelési szerkezetében. Ezen észrevételek szerint a nukleáris forrásokból termelt villamos energia – jellemzően nagy, 85–90  % közötti kapacitási szinten – jelentős mértékben hozzájárulhat az ellátás hosszú távú biztonságához. Egyéb érdekelt felek azt állították, hogy a jövőbeli beépített kapacitásban a Paksi Atomerőmű meglévő reaktorainak fokozatos leállítása miatt várhatóan 2030-ig bekövetkező jelentős hiány, valamint a villamosenergia-importtól való függés következtében a projekt ideális megoldás lehet a magyarországi ellátás biztonságának biztosítása, valamint az üzemanyag-függés csökkentése érdekében.

(153)

Olyan érveket is benyújtottak a Bizottságnak, amelyek szerint a projekt megvalósítása főként a munkahelyteremtés révén hozzájárul a régió növekedéséhez. Egyes észrevételek továbbá arra mutatnak rá, hogy az Unióban mindenfajta méretű társaság számára komoly lehetőséget jelent a projekt megvalósításában való részvétel, ami így fellendíti a kereskedelmi ellátási láncot. Ezek az észrevételek arra utalnak, hogy ez a tervezett növekedés olyan közös érdek, amely a projekt megvalósítását indokolttá teszi.

(154)

Az IG Windkraft és az Energiaklub szerint a projekt költségeiből kifolyólag – főként ha azokat összevetjük a jövőbeli beépített kapacitásban jelentkező villamosenergia-hiányt célzó lehetséges alternatívákkal – az intézkedés nem megfelelő. Hasonló összegű támogatással éves szinten sokkal nagyobb mennyiségű villamos energiát lehetne termelni más villamosenergia-forrásokba, például megújuló technológiákba történő beruházásokkal.

(155)

Ausztria azt állítja, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az érintett piacot – azaz a magyarországi nukleárisenergia-piacot – annak értékelése céljából, hogy fennáll-e piaci hiányosság. Ausztria szerint a helyesen meghatározott érintett piac az Unió liberalizált belső villamosenergia-piaca. Ausztria továbbá azt állítja, hogy a villamos energia belső piacán nincs piaci hiányosság a villamosenergia-termelés és -ellátás terén. Épp ellenkezőleg: részben az elegendő termelési kapacitásnak köszönhetően csökkennének a villamosenergia-árak. Magyarországnak ráadásul jó a szomszédos tagállamok hálózataival való összeköttetése.

(156)

Ausztria és az IG Windkraft azt állítja, hogy amennyiben Magyarország ellátásbiztonsági problémával találná szembe magát, nem a nukleáris erőművek jelentik erre a megoldást. Érvelésük szerint megfelelőbb lenne kisebb, decentralizált egységekben termelt környezetbarátabb, rugalmasabb és olcsóbb energiaforrások használata. Ausztria továbbá azt is állítja, hogy az atomerőművek a hűtési előírások miatt jobban ki vannak téve a hőhullámoknak, és hogy a tagállamok szinte 100  %-ban függnek az importált uránérctől.

(157)

A harmadik felek azt is állították, hogy a piac a villamosenergia-termelés ágazatában saját maga is megoldja az új termelési kapacitások építését. Az a tény, hogy Magyarország függ a villamosenergia-importtól, önmagában nem jelent piaci hiányosságot, és főként nem olyat, amelyre egy új atomerőmű jelentené a megoldást. A benyújtott észrevételek azt mutatják, hogy olcsóbb villamos energia más tagállamokból történő behozatala a működő piac szokásos és elfogadható hatása, nem pedig piaci hiányosság. Ez csupán az áruknak a legalacsonyabb piaci áron történő beszerzésének képességét jelzi. A kapott észrevételek szerint a villamos energia árát több tényező határozza meg, a nyersanyagárakat, valamint a kínálatot és keresletet is beleértve. Kiváltképp Európában a csökkenő villamosenergia-árak krónikus termelési túlkapacitásra adott válaszreakciót jelentenék. Mivel ezt a hatékonyan működő piacra adott reakciónak lehet tekinteni, új nukleáris kapacitás építésének megindoklására nem állja meg a helyét az az érv, hogy a villamos energia piaci árának az import eredményeként bekövetkező csökkenése piaci hiányosságot jelent.

(158)

A kapott észrevételek szerint még ha volna is piaci hiányosság a villamosenergia-termelési ágazatban, Magyarországnak akkor is érdemes lenne átlátható és diszkriminációmentes módon egyéb opciókat is mérlegelnie.

(159)

Egyéb észrevételek arra utalnak, hogy bár az atomenergiába történő beruházások kihívásai jól ismertek – a jelentős kezdeti tőkebefektetést, valamint a lakossági és politikai támogatás szükségességét is beleértve –, e nehézségek felismerése nem jelent egyet annak megállapításával, hogy a nukleáris energia fejlesztése piaci hiányossággal társul. Ugyanezen észrevétel kiemeli, hogy míg a Bizottság a Hinkley Point C esetében piaci hiányosságot állapított meg, nem feltételezhető, hogy a nukleáris beruházásokat kizárólag támogatási rendszerek útján lehet megvalósítani, vagy hogy megalapozottan feltételezhető egyfajta általános nukleáris piaci hiányosság.

(160)

Ausztria azt állította, hogy az állami támogatás összegét mindig a szükséges minimumra kell korlátozni. Ebben az esetben, ahol a javasolt projekt kivitelezésére pályázati felhívás nélkül kerül sor, nem lehet megállapítani, hogy a projekt teljes költsége a szükséges minimális összegre korlátozódik-e.

(161)

Az Energiaklub azt állítja, hogy a magyar hatóságok nem vizsgálták meg a projekt teljesíthetőségét biztosító pénzügyi támogatás minimális szintjét. A magyar hatóságok ehelyett a teljes projekt finanszírozására törekedtek, valószínűleg a működési költségek finanszírozását is beleértve. Az Energiaklub azt is hangsúlyozza, hogy a Magyarország által végzett számítások alapján az állami támogatás nem csupán a beruházás megvalósítására korlátozódik, hanem a projekt működésére is fordítják azt, ami a Paks II esetében túlkompenzálást eredményezhet.

(162)

Ausztria azt állítja, hogy az olyan technológia esetében nyújtott állami támogatás, amely önmagában a villamos energia liberalizált belső piacán nem nyereséges, a verseny túlzott mértékű torzulását eredményezi. Ezen túlmenően megakadályozhatja az új, fenntartható és költséghatékonyabb piaci szereplők piacra lépését, vagy e piaci szereplőket kiszoríthatja a piacról. Ausztria érvelése szerint az atomerőművek létesítése magas alapterhelési kapacitás fedezésére szolgál, és e kapacitás elsőbbséget élvez a hálózathoz való csatlakozás esetén, mivel az atomerőművek kapacitása csak kismértékben változtatható. Az atomerőművek építési és üzemen kívül helyezési költségei igen magasak, működési költségeik azonban alacsonyak, ezért szerepelhetnek az érdemi sorrendben.

(163)

Az osztrák hatóságok és az IG Windkraft azt állítják, hogy az új atomerőművek építése a paksi erőművek üzemeltetőit jelentős piaci erővel ruházza fel, mivel fokozza a piaci koncentrációt, és vélhetően az EUMSZ 102. cikke szerinti erőfölénnyel való visszaéléshez vezet.

(164)

Az MVM Csoport és a Paks II azt állítja, hogy miután az MVM Csoport a Paks II részvényeinek 100  %-át eladta az államnak, a két társaság egymástól teljesen függetlenné vált. Hangsúlyozzák, hogy az MVM Csoport sem közvetlen, sem más módon nem befolyásolja a Paks II irányítását és üzemeltetését. Azt is kiemelik, hogy az MVM Csoport és a Paks II más versenytársakhoz hasonlóan két különálló villamosenergia-termelő vállalat, ezért nincs ok azt feltételezni, hogy a tevékenységeiket összehangolják, vagy hogy a két társaság összefonódik. Az MVM Csoport továbbá azzal is érvel, hogy saját stratégiája olyan lehetséges beruházásokat is tartalmaz, amelyek a jövőben a Paks II-vel versenyezhetnek.

(165)

A Paks II szerint a projekt célja, hogy a Paksi Atomerőmű jelenlegi négy blokkjának helyettesítő kapacitásául szolgáljon. E jelenlegi blokkok várhatóan a 2030-as évek közepére fokozatosan megszűnnek, míg az új, 5. és 6. blokk (a Paks II projekt) csak a 2020-as évek közepén kezdené meg működését. A Paks II azt állítja, hogy ezért a piaci részesedés értékelése, és a piaci erőfölényre vonatkozó állítások megalapozatlanok, és ebben az időpontban nem vehetők figyelembe.

(166)

Több érdekelt fél hangsúlyozta, hogy a vizsgálandó energiapiac az adott állam területénél nagyobb, ahol számos nemzetközi versenytárs található, figyelembe véve Magyarország jelentős villamosenergia-importját és a szomszédos országokkal való rendkívül jó összeköttetését.

(167)

Egyes felek kifejezetten azt állítják, hogy a projekt a regionális villamosenergia-piacokra, például a német piacra lefelé irányuló hatást gyakorolhat, ahol az éves alapterhelési ár 2025-re várhatóan akár 0,6  %-kal, 2030-ra 1,1  %-kal, 2040-re pedig akár 1,2  %-kal csökkenhet. Másrészt egyes felek azt is állítják, hogy a németországi megújuló létesítmények a Paks II új reaktorai következtében alacsonyabb bevételeket termelnének, és emelkednének az adófizetőket a megújuló villamos energiára irányuló német támogatási programok finanszírozása miatt sújtó terhek, ugyanakkor a „szürke villamos energia” szolgáltatói 2030-ig akár 1,02  %-os megtakarítást érhetnek el.

(168)

Több észrevétel hangsúlyozza, hogy a projekt részleteit nem teljes egészében osztották meg a magyar közvéleménnyel. Azt is állítják, hogy a Paks II-vel kapcsolatos döntés műszaki szempontból nem indokolható, mivel nem végeztek előzetes vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy az energiahatékonysági intézkedésekbe és megújuló energiaforrásokba történő, ugyanilyen léptékű beruházások hogyan tudnák elősegíteni az ellátás biztonságát. Ezek az észrevételek ezért arra mutatnak rá, hogy a nyilvánosság és a szakma bevonásának hiánya miatt a projektet nem lenne szabad megvalósítani.

(169)

Bizonyos beadványok az atomerőművek jelentette potenciális veszélyre hivatkoznak. Egyes észrevételek Magyarország és a Paks II azon képességével kapcsolatban fogalmaznak meg aggályokat, hogy meg tud-e birkózni a nukleáris biztonsági eseményekkel, a nukleáris hulladék biztonságos ártalmatlanítását is beleértve.

(170)

Egyes észrevételek az új blokkok kivitelezőjének kijelölése során a versenytárgyalási eljárás hiányát hangsúlyozták, ami véleményük szerint ellentétes az uniós jog rendelkezéseivel. Jávor Benedek EP-képviselő ezenkívül azt állítja, hogy az uniós közbeszerzési szabályok feltételezett megsértése az intézkedéssel jár és ahhoz szervesen kapcsolódik, mivel – véleménye szerint – Oroszország nem adott volna hitelt Magyarországnak a Paks II projektre, ha nem garantálták volna, hogy a beruházást a Roszatom kapja meg, ami viszont megkerüli az uniós közbeszerzési szabályokat. A képviselő megállapítja, hogy annak értékelése, hogy az orosz hitel felhasználása jogellenes állami támogatásnak minősül-e, nem választható külön a közbeszerzési szabályok megkerülésétől; ezek szorosan összefüggnek, és hatásukat együttesen kell értékelni.

(171)

Több észrevétel tiltakozott az ellen, hogy a projektet orosz hitelből valósítják meg. Azzal érvelnek, hogy ez üzemanyag- és pénzügyi függéshez vezet, ugyanakkor ellentétes az EU energiabiztonsági stratégiájával, mivel kizárja az uniós piaci szereplőket egy uniós szintű energiahálózat és -infrastruktúra fejlesztéséből.

(172)

Egyes érdekelt felek azt állítják, hogy amikor Magyarország úgy döntött, hogy jövőben új villamosenergia-kapacitásra lesz szüksége, teljesítenie kellett volna az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelvének 8. cikkét (56). Ebben az esetben az új kapacitások létesítésének biztosításához nem került sor semmilyen versenytárgyalási eljárásra vagy a megkülönböztetéstől való mentesség és az átláthatóság szempontjából azzal egyenértékű, egyéb eljárásra. Ezért véleményük szerint a Paks II beruházás uniós jogot sérthet.

(173)

Egyes felek azt állítják, hogy az állami támogatás használata nem megfelelő olyan esetekben, ahol a szennyezőt mentesítheti a szennyezéssel járó költségek megfizetésének – a környezetvédelmi állami támogatásokról szóló iránymutatás (57) szellemiségének megfelelő – terhe alól.

(174)

Magyarország 2016. április 8-án nyújtotta be a harmadik feleknek az állami támogatási eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeire adott válaszát („A harmadik felek észrevételeire adott válasz”).

(175)

Magyarország határozottan ellenzi az osztrák kormány, a Greenpeace Energy, az Energiaklub és Jávor Benedek EP-képviselő észrevételeit, amelyekben a különböző harmadik felek azt állították, hogy a Magyarország által készített elemzésben nem tüntették fel a biztonsági és környezetvédelmi előírásokkal, adósságfinanszírozással, biztosítással, biztonsággal, hulladék ártalmatlanításával, üzemen kívül helyezéssel, átviteli összeköttetésekkel és utólagos átalakítási beruházásokkal kapcsolatos költségeket, és azt állítja, hogy a szóban forgó felek nem jól tájékozottak, és állításaik megalapozatlanok.

(176)

A válasz tartalmazza a Jávor Benedek EP-képviselő által benyújtott észrevételek részletes cáfolatát. Magyarország különösen az alábbiakat hangsúlyozza:

(177)

Magyarország azzal érvel, hogy kiterjedt érzékenységelemzést végzett, hogy figyelembe vegye a feltételezéseknek és változóknak – mint például az üzem élettartama, működési és fenntartási költségek, hulladékgazdálkodási és üzemen kívül helyezési költségek, kihasználtság, makroökonómiai tényezők, mint például a devizaárfolyam és infláció, különböző piaciár-forgatókönyvek, késedelmek stb. – a döntés-előkészítő tanulmányra gyakorolt hatását, és ez az érzékenységelemzés teljes mértékben alátámasztja azon megállapítását, hogy az intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

(178)

Ami az intézkedés esetleges összeegyeztethetőségével kapcsolatos észrevételeket illeti, Magyarország megismétli az energiatermelési szerkezet szabadon történő megválasztásával és diverzifikációjával kapcsolatban előterjesztett érveit, a helyettesítő kapacitás szükségességét, dekarbonizációt, munkahelyteremtést, megfizethetőséget és az állított multiplikátor hatásokat.

(179)

Magyarország azt állítja, hogy téves az osztrák kormány azon állítása, hogy az Euratom-Szerződésnek „a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztésével” kapcsolatos célkitűzése „már eleve teljesül, és az Európában már megvalósult számos műszakilag fejlett atomerőmű miatt nem használható fel az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése értelmében vett közös érdek alátámasztására”. Magyarország véleménye szerint ez az érv összekeveri a nukleáris energiatermelést a technológia koncepciójával, amelyről nem állítható, hogy statikus lenne. Magyarország azt állítja, hogy az Euratom-Szerződés továbbra is az Unió alkotmányos rendjének része, és egyelőre még nem helyezték hatályon kívül. Magyarország végül hangsúlyozza, hogy Ausztria és a Greenpeace nem hivatkoztak az ítélkezési gyakorlatra annak jelzése céljából, hogy a közös érdeket szolgáló célkitűzésekkel kapcsolatos ügyek végesek vagy időben korlátozottak lennének.

(180)

Az energiatermelési szerkezet diverzifikációját illetően Magyarország cáfolja Ausztria és az Osztrák Szélenergia-társaság az egész Unióra érvényes uránfüggéssel kapcsolatos állításait, és hangsúlyozza, hogy jelentős és sokféle kiaknázatlan forrás van, amelyekből rendelkezésre áll az urán. Azt is állítja Magyarország, hogy valamely forrás végességének puszta ténye nem azt jelenti, hogy használata fenntarthatatlan, és válaszában Loreta Stankeviciute energetikai közgazdász által a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) nevében megfogalmazott észrevételekre (58) hivatkozik, amelyek szerint „a nukleáris energia az összehasonlítások során számos fenntarthatósági mutató esetében kedvező képet mutat”.

(181)

Magyarország hangsúlyozza, hogy a dekarbonizáció nukleáris energiaforrások útján történő biztosításának szükségességével kapcsolatban előterjesztett érvek közül néhány megalapozott, mivel a megújuló technológiák igen költségesek, és az energiatermelés típusától függően időszakos jellegűek. Magyarország arra is hivatkozik, hogy a megújuló energiák rögzített, támogatott ára összeegyeztethetetlen a szabad piaci feltételek biztosításával, és a Greenpeace-t idézi, amely azt állította, hogy a rögzített villamosenergia-vételáras megállapodások az alacsonyabb piaci árak helyzeteiben kevésbé előnyösek, bár a Paks II nem így fogja értékesíteni a megtermelt villamos energiát.

(182)

Magyarország számos forrásra hivatkozik, amelyek azt állítják, hogy az intézkedés nem torzítja indokolatlanul a versenyt, és hangsúlyozza, hogy a Bizottság inkább a támogatás meglétével, és nem az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban (ahogyan a Greenpeace javasolta) fogalmazott meg kétségeket.

(183)

Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban (a verseny esetleges torzulása) Magyarország cáfolja a Greenpeace által felhozott érveket, amelyek szerint (a Hinkley Point C-hez hasonlóan) Magyarország rögzíteni kívánja az árakat, hogy így támogassa a Paks II hosszú távú működését.

(184)

Magyarország vitatja azokat az észrevételeket, amelyek szerint a projekt Magyarországról és a szomszédos országokból ki fogja szorítani a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokat. Azzal érvel, hogy a nemzeti energiastratégia a nukleáris energia mellett a megújuló energiaforrásokat is tartalmazza, és hogy a beépített kapacitásban a jövőben jelentkező hiányt kizárólag a nukleáris energiával nem lehet fedezni. Ennek alapján a további nukleáris kapacitások nem akadályozzák meg a megújuló energia fejlesztését. Magyarország megjegyzi, hogy a Greenpeace beadványának részét képző, az Energy Brainpool által készített piaci elemzés a megújuló energiaforrásoknak a Magyarország nemzeti megújulóenergia-célkitűzésével összhangban történő bevezetését feltételezi.

(185)

Magyarország megerősíti az MVM Csoport által megfogalmazott véleményt, amely szerint az MVM Csoport és a Paks II között semmilyen összefonódás nincs kilátásban, ezért nem lehet piaci koncentrációról beszélni. Magyarország az MVM Csoport azon állítását is megismétli, hogy az MVM Csoport üzleti stratégiája olyan lehetséges beruházásokat is tartalmaz, amelyek a jövőben a Paks II-vel versenyezhetnek.

(186)

Magyarország azokat a beadványokat is megerősíti, amelyek szerint a magas fokú összeköttetés miatt a vizsgálandó piacot a magyar államnál tágabban kell értelmezni. Ebben az összefüggésben az intézkedés hatása elhanyagolható. Magyarország a Greenpeace nevében az Energy Brainpool által a projektnek a regionális villamosenergia-piacokra, például Németországra gyakorolt potenciális hatásáról készített elemzés módszertanát is vitatja. Azzal érvel, hogy az alkalmazott megközelítés a projekt hatását kizárólag belföldi összefüggésben vizsgálja, és nem veszi figyelembe a Magyarországra irányuló energiabehozatal szerepét, mindezt pedig azon implicit feltételezés alapján extrapolálja Németországra, hogy a német villamosenergia-piacra gyakorolt hatás megegyezik a Magyarországra gyakorolt hatással. Magyarország azt is állítja, hogy az elemzés több ponton téves, mivel a rendszerösszekötő kapacitások jelenlegi mértékét feltételezi, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az uniós célkitűzések részét képező további összeköttetéseket.

(187)

A biztonsági problémákat hangsúlyozó észrevételeket illetően Magyarország azt állítja, hogy az országban a már meglévő négy atomerőművi blokknak köszönhetően jelentős tudás és szakértelem áll rendelkezésre. Azt is megjegyzi, hogy a nukleáris létesítmények engedélyeit kibocsátó Országos Atomenergia Hivatal jól ismeri a VVER-technológiát, amellyel kapcsolatban kétéves belső képzési programot dolgozott ki. A programban a szabályozó testület azon tagjai vesznek részt, akik jelentős tudományos és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, ők végzik az új alkalmazottak képzését és fejlesztését, hogy felkészítsék őket a szabályozó hatóság részeként elvégzendő feladataikra.

(188)

Magyarország továbbá hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi hatóság és a szabályozó hatóság egymástól függetlenek, ami megbízható és objektív biztonsági keretrendszert biztosít. Magyarország azt is megjegyzi, hogy a projekt nukleáris biztonsággal kapcsolatos vonatkozó műszaki előírásai a magyar jog, az európai közüzemi előírások, a NAÜ és a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége által megfogalmazott biztonsági ajánlások, valamint a fukusimai balesetből levont tanulságok alapján készültek el.

(189)

A projekt előkészítése során az átláthatóság állítólagos hiányával kapcsolatos észrevételekre adott válaszul Magyarország kifejtette, hogy az átláthatóságot a parlamenti döntéshozatali eljárás révén sikerült biztosítani. A parlamenti eljárás biztosította az összes érdekelt fél és a hatóságok, így a Bizottság számára az összes releváns információhoz való hozzáférést. Az eljárás részeként minden független szakértői jelentést közzétettek, a projekt gazdasági elemzéseit is beleértve, valamint több nyelven elérhetővé tették az összes környezeti hatásvizsgálati anyagot.

(190)

Magyarország a projektért felelős kormánybiztos által 2015. március 17. és május 4. között tartott nyilvános konzultációkra is hivatkozott, amelyek során a Paks II építésének és üzemeltetésének lehetséges környezeti hatásaival foglalkoztak. Magyarország az összes (uniós és nem uniós) szomszédos harmadik országot is értesítette a projektről, és a projekttel kapcsolatban több országban összesen kilenc nyilvános konzultációt tartott.

(191)

Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek szerint a projekt megvalósítása sérti az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU (59), valamint az európai parlamenti és a Tanács 2014/25/EU irányelvét (60), a magyar hatóságok kifejtik, hogy a kormányközi egyezmény és a megvalósítási megállapodások nem esnek az EUMSZ, valamint a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelv hatály alá. A magyar hatóságok azt is állítják, hogy még ha az EUMSZ-t kellene is alkalmazni, a kormányközi egyezményre és a megvalósítási megállapodásokra a 2014/25/EU irányelv 22. cikkében a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban megállapított mentesség vagy ugyanazon irányelv 50. cikkének c) pontjában meghatározott technikai mentesség vonatkozna, ezért mentesülnek az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazása alól. Magyarország kifejti, hogy a kormányközi egyezmény egyértelmű eljárásokat állapít meg a megvalósítási megállapodások odaítélésére, a gazdasági társaságok kijelölésére és az alvállalkozói szerződések odaítélésére vonatkozó konkrét követelményeket is beleértve.

(192)

Magyarország azokat az észrevételeket is cáfolja, amelyek szerint megsértette a 2009/72/EK irányelv 8. cikkét. Magyarország azzal érvel, hogy a szóban forgó irányelv erre a projektre nem vonatkozik, mivel az az Euratom-Szerződés kizárólagos hatálya alá tartozik, amely elsőbbséget élvez az EUMSZ-ben és az abból eredő másodlagos jogszabályokban foglalt szabályokkal szemben. A magyar hatóságok azt is kiemelik, hogy véleményük szerint mivel a projekt mentes az állami támogatástól, a 2009/72/EK irányelvben foglalt, a kapacitásokkal kapcsolatos versenytárgyalási rendelkezések nem érvényesek.

(193)

Magyarország végül az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára (61) hivatkozik, amely kimondja, hogy az uniós jog megsértésének fennállását vagy hiányát az állami támogatásokkal kapcsolatos vizsgálatok keretében nem kell figyelembe venni. Ennek ismeretében Magyarország úgy véli, hogy a villamosenergia-irányelv esetleges megszegését az állami támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálat hatályán kívül kell vizsgálni. Magyarország hivatkozik továbbá a Bizottság által a Hinkley Point C ügyében hozott állami támogatási határozatára, azt állítva, hogy a 2009/72/EK irányelv 8. cikke értelmében versenytárgyalási eljárás helyett a megkülönböztetéstől való mentesség és az átláthatóság szempontjából azzal egyenértékű, egyéb eljárás is alkalmazható. Magyarország azt állítja, hogy az alvállalkozói szerződések odaítélésre a megkülönböztetés-mentesség és az átláthatóság elveivel összhangban kerül sor.

(194)

Magyarország a Bizottsághoz benyújtott észrevételekre adott válaszában azzal érvel, hogy a Bizottság saját nukleáris indikatív programról szóló közleménye (PINC) (62) is azt jelzi, hogy 2015 és 2050 között több milliárd eurót (a becslések szerint 650 milliárd és 760 milliárd EUR közötti összeget) kellene az atomenergiába beruházni, hogy az egész Unióra kiterjedő alapon tudják biztosítani az energiaellátás biztonságos jövőjét.

(195)

Valamely intézkedés akkor minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, ha teljesít négy halmozott feltételt. Először is az intézkedést az államnak kell finanszíroznia vagy állami forrásból kell nyújtani. Másodszor, az intézkedés előnyt nyújt a kedvezményezettnek. Harmadszor, az intézkedés bizonyos vállalkozásokat vagy gazdasági tevékenységeket előnyben részesít (azaz bizonyos mértékű szelektivitásnak kell fennállnia). Negyedszer pedig, az intézkedés befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja a versenyt a belső piacon.

(196)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 3.1. szakaszában a Bizottság azt az előzetes megállapítást tette, hogy az intézkedés gazdasági előnyhöz juttathatja a Paks II-t, állami támogatásnak minősül, mivel azt a magyar államnak betudható állami forrásokból nyújtották, az intézkedés szelektív, továbbá befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzíthatja a versenyt a belső piacon. A Bizottság nem talált okot arra, hogy a hivatalos vizsgálat során megváltoztassa az ezekkel kapcsolatos értékelését.

(197)

A Bizottság azt értékelte, hogy az intézkedés előnyt nyújt-e a Paks II számára annak következtében, hogy a magyar állam által teljes mértékben finanszírozott két új atomerőművi blokk tulajdonosa és üzemeltetője. A Bizottság azt is értékelte, hogy a Paks II részére nyújtott gazdasági előny megléte kizárható-e abban az esetben, ha a magyar állam beruházása profitorientált indoklás által vezérelt, piaci alapú beruházás lenne.

(198)

A Bizottság értékelésében egyetért Magyarországgal a piacgazdasági szereplő teszt alkalmazását illetően, amellyel meghatározhatja, hogy bizonyos beruházás piaci alapú-e. Ez a teszt azt vizsgálja, hogy egy piacgazdasági befektető az állami befektetővel azonos feltételek mellett fektetett volna be a projektbe akkor, amikor megszületett a döntés a beruházás megvalósításáról (lásd még az (53) és az (54) preambulumbekezdést).

(199)

Ez a teszt elismeri a gazdasági előny és így az állami támogatás meglétét, ha a beruházás várható belső megtérülési rátája alacsonyabb ugyanezen projekt esetében a WACC piaci alapú referenciaértékénél, mivel egy észszerű magánbefektető ilyen feltételek mellett nem ruházna be a projektbe.

(200)

A piacgazdasági befektető teszt előírja, hogy az IRR és a WACC becsléséhez használt bizonyíték a beruházási döntéssel egyidejű legyen, hogy az adott időpontban a befektetők rendelkezésére álló információkat reprodukálja. A Bizottság a Paks II projekt vonatkozásában meghatározta a döntéshozatali folyamat időrendi sorrendjét, hogy megállapíthassa, hogy a befektetők számára milyen információk álltak rendelkezésre a projekt folytatására vonatkozó döntés meghozatalának időpontjában (63).

(201)

E döntés időpontjától kezdődően a Paks II még mindig nem adott visszavonhatatlan megbízást a két új reaktor építési munkálataira (64) […]. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a 2017 februárjától rendelkezésre álló adatok (a továbbiakban: a 2017. évi adatok) a piacgazdasági szereplő teszt szempontjából a leginkább relevánsak, és ezeket veszi alapeseti forgatókönyvként figyelembe.

(202)

A Paks II-vel kapcsolatos tárgyalások azonban több mint két évvel korábban kezdődtek. A piacgazdasági szereplő tesztjén elért eredmények megbízhatóságának ellenőrzéséhez a Bizottság az eredeti beruházási döntés meghozatalának időpontjában, azaz a 2014. december 9-én aláírt EPC-szerződés időpontjában érvényes adatokat (a továbbiakban: a 2014. évi adatok) külön is értékelte. A Bizottság szemlélteti, hogy ugyanennek az elemzésnek egy korábbi időpontban – azaz az eredeti beruházás időpontjában – kapott eredményei összhangban állnak a 2017. évi adatok felhasználásával kapott eredményekkel.

(203)

A piacgazdasági szereplő teszt teljesülésének megállapításához a Bizottság megbecsülte egy, a Paks II-höz hasonló kockázati profilú beruházás elméleti WACC-értékét. A Bizottság ezt a becsült piaci WACC-t összevetette a projekt WACC-értékével, először az alapeseti forgatókönyvben, a 2017. évi adatok segítségével, majd a megbízhatóság ellenőrzésének céljából a 2014. évi adatokkal is, amelyek az eredeti beruházási döntés szempontjából lényegesek.

(204)

A Bizottság a WACC becsléséhez a Magyarország által használt két módszert alkalmazza, azaz a szokásos alulról építkező megközelítést, amely az összes összetevő becslésével építi fel az elméleti WACC-t, valamint az összehasonlító teljesítményértékelést (benchmarking-elemzés), amely a Paks II szempontjából releváns és ahhoz hasonló hivatkozásokra alapoz. Az azonos módszerek alkalmazásának ellenére a Bizottság eredményei eltérnek a Magyarország által levont következtetésektől, mivel a Bizottság megkérdőjelezett bizonyos, Magyarország által felhasznált paraméterértékeket, és cáfolta azok érvényességét. Az egyéb paramétereket és referenciaértékeket a Bizottság a Magyarország által javasolt formában elfogadja, és névértéken figyelembe veszi. Értékelésében a Bizottság alátámasztó bizonyítékokat nyújt minden olyan érték esetében, amely eltér a Magyarország által javasoltaktól.

(205)

A Bizottság értékelésében alkalmazott mindkét módszer a 2017. évi adatokat használja alapadatként, a 2014. évi adatokat pedig a megbízhatóság ellenőrzéséhez.

(206)

Tekintettel a pénzügyi becslésekre jellemző viszonylag jelentős bizonytalansági tényezőkre, a Bizottság egy tartományt ad meg a WACC piaci alapú elméleti referenciaértékéhez, amelyet a piacgazdasági szereplő tesztjében kell használni.

(207)

A két módszer alkalmazása során a Bizottság névértéken, a megbízható referenciaértékekkel összhangban állóként vette figyelembe a teljes élettartamra vonatkozó, 40–50  % közötti átlagos tőkeáttételt, amelyet Magyarország a MEIP-tanulmányban és a gazdasági tanulmányban javasolt. E határozat alkalmazásában a tőkeáttételre történő hivatkozás a projekt idegen tőkéje és teljes saját tőkéje közötti arányt jelenti. A Bizottság továbbá a 19  %-os magyarországi társasági adót is elfogadta.

(208)

A Bizottság saját értékelésének elvégzése előtt a következő hiányosságokat állapította meg a Magyarország által benyújtott végső WACC-referenciaértékkel kapcsolatban:

(209)

Az alulról építkező megközelítés a WACC szokásos képleteit alkalmazza (amelyeket Magyarország használ), és a paramétereit a következőképpen becsüli meg:

ahol D és E az idegen tőke (debt) és a saját tőke (equity) értékeit jelöli, az Rd és az Re az idegen tőke illetve a saját tőke költségeit jelöli, és a t a társasági adó kulcsa, amely Magyarország esetében 19  %. Ez a képlet a paraméterek várható értékén alapul. Az R d és az R e a beruházási döntések időpontjában érvényes idegentőke-költségek illetve sajáttőke-költségek, nem pedig historikus költségek.

(210)

Ezzel szemben az idegentőke-költséget a következő képlettel lehet meghatározni (Magyarország is ezt használta):

ahol Rf jelöli a piaci kockázatmentes kamatlábat és (Rd  –Rf ) jelöli a piacon érvényes kötvénypiaci kockázati prémiumot.

(211)

Ezzel szemben a sajáttőke-költséget a szokásos CAPM-képlettel lehet meghatározni (Magyarország is ezt használta) (69):

ahol Rf jelöli a piacon érvényes kockázatmentes kamatlábat, jelöli a részvénypiaci kockázati prémiumot, és β (béta) a projekt idioszinkratikus, diverzifikálható kockázatának mértéke.

(212)

A Bizottság egyetért a WACC kiszámításához használt paraméterek közül az alábbi értékekkel:

(213)

A WACC (212) preambulumbekezdésben említett bemeneti adatait, valamint a származtatott WACC-tartományokat a 7 tartalmazza. Külön oszlopban találhatók az adott, az értékelés szempontjából lényeges időszakra vonatkozó adatok.

7. táblázat

A WACC alulról építkező számítása

(214)

A WACC 7 ismertetett elemei [9,66–10,36  %] közötti WACC-tartományt jeleznek 2014 decemberére és [7,75–8,38  %] közötti tartományt 2017 februárjára (75). Megjegyzendő azonban, hogy e számítások esetében az egyetlen ágazatspecifikus bemeneti adat az iparágra vonatkozó bétaérték (0,92). Ennek eredményeként nem valószínű, hogy a nukleáris projektekkel kapcsolatos nagyobb kockázathoz társuló teljes felár szerepel a számításokban (lásd a 68. lábjegyzetet), ezért azt a tényleges kockázat alsó korlátjaként kell tekinteni.

(215)

A Bizottság egyetért Magyarországgal abban, hogy az lehet a piaci WACC releváns tartományának megállapítására szolgáló alternatív megközelítés, ha összehasonlíthatják a Paks II projekthez hasonló referenciaértékekkel. Az (a) preambulumbekezdésben említett okok miatt azonban a Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott referenciaértékeket és tartományokat nem találta kellően megbízhatónak. A Bizottság ezért kidolgozta saját összehasonlító teljesítményértékelését, amely a Damodaran-adatbázis alapján (76)  (77), mind a 2017-es és a 2014-es adatokat felhasználva ágazat- és országspecifikus WACC-referenciaértéket határoz meg.

(216)

Ez a megközelítés a következő három lépést követi (a mindhárom lépéshez kapcsolódó számadatok kiszámítása 2014 decemberére és 2017 februárjára vonatkozóan külön-külön történt):

(217)

Ez a módszer a Paks II esetében az eredeti beruházási döntés meghozatalának időpontjában, azaz 2014 decemberében 9,15–9,81  % közötti projekt-WACC-t javasol, 2017 februárjában pedig 7,40–8,07  % közötti értéket. Ez a tartomány a MEIP-tanulmányban meghatározott 40–50  % közötti tőkeáttételi értékeken alapul. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 2014-es WACC 9,15  %-os alsó határát valószínűleg felfelé kell kiigazítani azokban az esetekben, amelyekben a „Zöldenergia és megújuló energiaforrások” pontra vonatkozó 2014-es adatok rendelkezésre állnak. Az atomerőművekkel kapcsolatos rendkívüli kockázati felár (lásd a 68 lábjegyzetet) egyértelmű beépítése pedig mindkét tartományt megemelné.

(218)

A WACC piaci alapú referenciaértékének becsléséhez használt két módszer egymást átfedő időszakokat eredményezett. A 2017-re vonatkozó összesített értékek átlagosan alacsonyabbak a 2014-es értékeknél, ami elsősorban a magyar kockázatmentes kamatláb piaci alakulását tükrözi. Az érintett időszakokat a 11 foglalja össze.

11. táblázat

A WACC összefoglalása

(219)

A 11 az eredeti beruházási döntés meghozatalának időpontjában, azaz 2014 decemberében 9,15–10,36  % közötti WACC-értékeket, 2017 februárjában pedig 7,40–8,38  % közötti értéket jelez. Mindezen WACC-értékeket konzervatívnak kell tekinteni, mivel nem tartalmazzák az atomerőmű-projektekhez szükséges potenciális kockázati prémiumot (85).

(220)

A Bizottság az IRR értékelése során a Magyarország által benyújtott pénzügyi modell használta. A Bizottság elfogadta a pénzügyi modellben használt módszert, valamint a modellben foglalt inputértékeket, kivéve a villamos energia árára vonatkozó előrejelzést (a vizsgált központi forgatókönyv esetében). A Bizottság azonban a következőket jegyzi meg:

(221)

Ezért a Bizottság annak érdekében, hogy a projektek belső megtérülési rátájához, valamint a kísérő érzékenységelemzéshez és a megbízhatóság ellenőrzéséhez pontosabb becslési eredményeket biztosítson, a belső megtérülési ráta becsléséhez használt elemeknél bizonyos finomításokat végzett el. A Bizottság elsősorban a Magyarország által benyújtott ár-előrejelzések vizsgálatát és kiegészítését végezte el. A Magyarország által a pénzügyi modell központi forgatókönyvénél javasolt költségértékek és kihasználtsági ráta felhasználása mellett a Bizottság az érdekelt felek által benyújtott információkat is beépítette, hogy ezáltal javítsa az eredmények pontosságát. A Bizottság végül egy alapos érzékenység-ellenőrzést is végzett az eredményeken, amelynek során szimulálta a modell összes releváns paraméterének változásait.

(222)

A WACC-hez hasonlóan a releváns IRR-tartományokat mind a 2017 februárjában, mind pedig a 2014. december 9-én meghozott eredeti beruházási döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló információk (a 2017-es illetve a 2014-es adatok) alapján végezte el.

(223)

A Bizottság ár-előrejelzésekkel kapcsolatos értékelésének kiindulópontját a Magyarország által benyújtott gazdasági tanulmány 16. ábráján található ár-előrejelzési görbék, valamint a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban használt, az IEA WEO (2014) alapján készült ár-előrejelzés jelenti. A Paks II blokkjai teljes várható üzemidejének lefedése érdekében a Bizottság a szóban forgó grafikonokat módosította, hogy az előrejelzett árszinteket végponti (azaz 2030-as és 2040-es) értékeken állandóként kezelve csak azokat vegye figyelembe, amelyek a 2030-ig illetve 2040-ig tartó időszakra vonatkoztak. Ezeket az ár-előrejelzéseket a 14 tartalmazza.

14. ábra

A villamosenergia-árak hosszú távú előrejelzéseit mutató görbék (EUR/MWh) (87)

(224)

A 14. ábrán található D görbét a Bizottság használta az eljárás megindításáról szóló határozatban a projekt belső megtérülési rátájának kiszámításához. A H görbe továbbá a 2014-es BMWi (német gazdasági minisztérium) piaci tanulmányi előrejelzését mutatja, az I görbe a 2014-es BMWi referencia-forgatókönyv előrejelzését, a J görbe az IEA WEO (2014) villamosenergia-árakra vonatkozó előrejelzését, ahol az USD-ben megadott adatokat a 2015 szeptemberében érvényes 0,9 EUR/USD árfolyamon számították át EUR-ra (88). A Magyarország által benyújtott IRR-számítások elsősorban a H, I és J görbén alapultak.

(225)

A Bizottság a 14 látható görbékkel kapcsolatban a következő kiigazításokat tette. A J görbét az IEA WEO (2014) 2014 novemberében közzétett USD-alapú előrejelzéseivel egy időben rendelkezésre álló EUR/USD árfolyam átlaga alapján korrigálta. Abban az időpontban a megelőző 3 hónap EUR/USD árfolyamának átlaga 0,79 volt. A 15 található L görbén ugyanezt a kiigazítást kellett elvégezni (89).

(226)

A 2017 februárjában érvényes pontos IRR becsléséhez a Bizottság a Nemzetközi Energiaügynökség 2016-os „A világ energetikai kilátásai” (IEA WEO 2016) című, 2016. november 16-án megjelent kiadványát használta fel (90). Mivel az eredeti adatokat USD-ban adták meg, a Bizottság a kiadvány keltének szempontjából releváns három havi (2016. augusztus közepe – 2016. november közepe) átlagnak megfelelő 0,9 EUR/USD árfolyamot használta az EUR-alapú adatok kiszámításához (91)  (92). A 15 látható M görbe is ezt az ár-előrejelzést tartalmazza.

15. ábra

A villamosenergia-árak hosszú távú előrejelzéseit mutató görbék (EUR/MWh) (93)

(227)

Ez az adat két fontosabb betekintést nyújt. Először is az USD-ban megadott értékek EUR-ra történő átváltásakor a megfelelő árfolyamot használva az IEA WEO 2014 szerinti, Európára vonatkozó ár-előrejelzés megközelítőleg 12  %-kal alacsonyabb (az L görbe a J görbe alatt halad). Másodszor, a 2016 novemberében közzétett IEA WEO ár-előrejelzés átlagosan valamivel több mint 20  %-kal alacsonyabb, mint az ugyanabban a kiadványban két évvel korábban megjelent ár-előrejelzés (L görbe és M görbe). Ez a 2014-ben és 2016-ban csökkenést mutató villamosenergia-áraknak és az előrejelzés szükséges kiigazításainak tulajdonítható (94). Ennek megfelelően a 2016-os előrejelzéssel és a kapcsolódó IRR-számításokkal kapcsolatos bármely értékelés során figyelembe kell venni az ár-előrejelzésekben mutatkozó csökkenést, és a 15 (95) látható M görbére kell összpontosítani.

(228)

Az IEA WEO-n alapuló ár-előrejelzésekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy azok az „Új politikák forgatókönyvének” értékelésén alapultak (96). Egy átfogó értékelésnek az IEA WEO által vizsgált egyéb forgatókönyveket is tartalmaznia kell, mint például „Jelenlegi politikák forgatókönyve” és „Az alacsony olajárak forgatókönyve”, ahogyan azt a Candole-tanulmány is tette az IEA WEO 2015-ös ár-előrejelzéseivel kapcsolatban (97). Ez azért fontos, mert az eltérő politikai opció kiválasztása más ár-előrejelzési útvonalakat eredményez, ahogyan azt a 12 és az alábbi 16 is tartalmazza.

16. ábra

A villamosenergia-árak hosszú távú előrejelzéseit mutató görbék (EUR/MWh)

(229)

A 16 látható „Alap, Magas és Alacsony ár”-helyzetek megfelelnek az IEA WEO 2015-ben található „Új politikák forgatókönyvének”, „Jelenlegi politikák forgatókönyvének” illetve „Az alacsony olajárak forgatókönyvének” [lásd még a (128) preambulumbekezdést]. A 16 látszik, hogy a „Jelenlegi politikák forgatókönyve” a jövőre nézve valamivel magasabb árakat jelez, mint „Az új politikák forgatókönyve”, „Az alacsony olajárak forgatókönyve” pedig lényegesen alacsonyabb villamosenergia-árakat jelez előre, mint a középen álló „Új politikák forgatókönyve” (2015-ben készült előrejelzések). A Paks II projekt IRR-jének kiszámításához kapcsolódó átfogó érzékenységelemzésnek ezt is figyelembe kell vennie (98).

(230)

A különböző intézmények által készített hosszú távú ár-előrejelzési adatok pontos értelmezéséhez és értékeléséhez továbbá ezeket a számadatokat a villamosenergia-tőzsdéken aláírt jövőbeli villamosenergia-szerződésekben foglalt árakkal kell összekapcsolni még akkor is, ha az utóbbi árak a 12 leírtaknál sokkal rövidebb időtávra vonatkoznak. A 13 látható árgörbék – amelyek a német és a magyar határidős ármegállapodásokat vetik össze a legalacsonyabb IEA WEO ár-előrejelzésekkel (ez felel meg „Az alacsony olajárak forgatókönyvének”) – azt jelzik, hogy még a legújabb, 2015-ös IEA WEO ár-előrejelzések is túlontúl optimisták, mivel vélhetően túlbecsülték a jövőbeli villamosenergia-árakat. Ezt a tényt is figyelembe kell venni a Paks II projekt belső megtérülési rátájának meghatározásakor, valamint bármely alátámasztó érzékenységelemzésnél.

(231)

Nagy méretük, az építési munkálatok összetettsége és hosszú élettartamuk miatt az atomerőműveket többek között a kihasználtság, az építési idő és a különböző költségtételek tekintetében számos bizonytalanság érinti. Ez viszont jelentős hatással van a projekt belső megtérülési rátájára.

(232)

E bizonytalanságok értékelésének nehézsége abból fakad, hogy a Paks II III+ generációs atomerőmű, és jelenleg ilyen egyetlen sem működik (99). Ezért mindenfajta teljesítményértékelés csak elméleti jellegű. A III. generációs és a III+ generációs atomerőművek közötti technológiai különbségek eléggé jelentősek annak vitatásához, hogy a (231) preambulumbekezdésben említett bizonytalansági tényezők a Paks II-t nem érintik.

(233)

A magyar kormány IRR-becslései a Paks II esetében átlag [90–95] % (*7) -os feltételezett kihasználtsági tényezőn alapulnak. Ez sokkal magasabb, mint a világ összes atomerőművére vonatkozó átlag 72  %-os éves kihasználtsági tényező, amint azt a „Nukleáris ipar a világban – 2015. évi helyzetjelentés” (The World Nuclear Industry – Status Report 2015, WNISR2015) (100) kiemelte. Az IEA WEO 2014 viszont „Az atomenergia kilátásai” c. kiadványában azt a megállapítást teszi, hogy „1980 és 2010 között a reaktorok globális kapacitáskihasználtsági tényezője 56  %-ról 79  %-ra emelkedett. Ez az eredmény az irányítás fejlődésének köszönhető, amely jelentősen lerövidítette a tervezett karbantartás és újratöltés miatti leállásokat. A legjobban teljesítő reaktorok a 95  % körüli kapacitáskihasználtságot is elérik. Amint azonban az üzemek életkora nő, ezt a magas szintet nehéz biztosítani, mivel egyre gyakrabban van szükség ellenőrzésre és az alkatrészek tesztelésére” (101).

(234)

Megjegyzendő, hogy az ilyen magas kihasználtsági szintet könnyen veszélyeztethetik az üzem élettartama során előforduló incidensek. Például a Paksi Atomerőmű 2. blokkjában 2003-ban bekövetkezett incidens közel öt százalékponttal, 85,3  %-ról 80,7  %-ra csökkentette az 1990–2015 közötti időszak átlagos kihasználtsági tényezőjét.

(235)

A Paks II két új reaktora számára további kihívást jelent a kihasználtsági tényező 90  % fölötti tartományban tartása szempontjából, hogy várhatóan a Paksi Atomerőmű néhány blokkjával egy időben fog üzemelni. A Duna mentén található két atomerőmű közelségének környezeti hatása a meleg nyári napokon szükségessé teheti valamelyik üzem termelésének csökkentését. Mivel feltételezhető, hogy a Paks II két új reaktora folyamatosan, magas kihasználtsággal fog működni, ez a Paksi Atomerőmű számára termeléscsökkenéssel és bevételcsökkenéssel jár, azaz olyan gazdasági költséggel, amelyet figyelembe kell venni a Paks II projekt gazdasági életképességének értékelésekor.

(236)

Egy hosszú távú projekt élettartama során keletkező költségek számottevően eltérhetnek a projekt eredeti üzleti terve során előrejelzett hosszú távú értékektől. Ennek jellemzően az lehet az oka, ha nem sikerül az összes releváns költségtételt feltüntetni az üzleti tervben, vagy ha túlságosan optimista feltételezésekkel és költségbecslésekkel élnek.

(237)

E projektek összetettsége miatt az atomerőművek megépítésének tényleges költségei gyakran az előrejelzettnél sokkal magasabbak. Például az AREVA EPR III+ generációs atomerőművek építési költségei Franciaországban és Finnországban a kivitelezési megállapodásban foglalt eredeti költségek közel háromszorosát tették ki (102). A Kínában és az USA-ban jelenleg kivitelezés alatt álló Westinghouse AP1000 reaktorok szintén jelentős, 20  % körüli vagy annál nagyobb költségtúllépést mutatnak, a Belaruszban található Roszatom AES-2006 atomerőmű esetében pedig az eredeti építési költségek szinte a duplájukra nőttek (103).

(238)

Bár elvileg a rögzített áras kulcsrakész szerződések védelmet nyújthatnak a tulajdonosnak a megnövekedett építési költségekkel szemben, gyakran nem terjednek ki az új reaktorok összes költségére. Ennek megfelelően a tulajdonosi költségek – többek között a szükséges engedélyek beszerzésével kapcsolatos költséget, a hálózathoz csatlakozás költségét, a hulladékkezelés és az üzemen kívül helyezés költségét, valamint a környezeti költségeket – nem rögzítik, így azok emelkedhetnek. A kivitelező viszont dönthet úgy, hogy bizonyos határokon túl nem vállalja a többletköltségeket, és arra hivatkozhat, hogy a költségnövekedés a tulajdonos által kért módosításoknak tulajdonítható. Ilyen vita választott bírósági vagy bírósági eljárást vonhat maga után, ami tovább növeli a beruházással kapcsolatos költségeket.

(239)

Úgy tűnik, hogy a Paks II üzleti terve is tartalmaz optimistának tekinthető költségfeltételezéseket. Az érdekelt felek beadványai arra utalnak, hogy az ideiglenes számadatok az alábbi tételek esetében túlontúl optimisták:

(240)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Magyarország által a Paks II üzleti tervében (és a pénzügyi modellben) ismertetett számoktól való, a (239) preambulumbekezdésben felsorolt aggályok által vezérelt eltérések a projekt belső megtérülési rátájának csökkenéséhez vezetnének (107).

(241)

Az atomerőművek építése során gyakran fordul elő késedelem, és ez növeli az építés időtartamát (108). A késedelmes kivitelezés fő okai közé tartoznak a tervezési problémák, a szakképzett munkaerő hiánya, a szaktudás hiánya, az ellátási lánc problémái, a rossz tervezés és prototípusokra jellemző problémák (109)  (110).,

(242)

A kivitelezés terén bekövetkező késedelmek tekintetében az első két III+ generációs erőmű, amelyet meg is rendeltek és építettek, a finnországi Oikiluoto-3 (építés kezdete: 2005) és a franciaországi Flamanville atomerőmű (építés kezdete: 2007), mindkettőnél több mint öt éves késedelem alakult ki (111). Mindkét erőmű Areva EPR-modell.

(243)

A Roszatom négy III+ generációs AES-2006 projektjénél Oroszországban – amelyek építését 2008 és 2010 között kezdték meg – szintén késedelem alakult ki, amint azt a (99) preambulumbekezdésben található 3 már ismertette. Például a két V-491 blokk egyikének építése (a Paks II is ilyen tervezésű) a szentpétervári Leningrád II. fázisban (amelynek üzembe helyezése eredetileg 2013 októberében volt esedékes) félbeszakadt, amikor egy tárolásra szolgáló acélszerkezet 2011. július 17-én összeomlott (112), így üzembe helyezése most 2017 közepére várható, míg a másik blokkot 2016-ban kellett volna üzembe helyezni, de a hálózathoz való csatlakozása csupán 2018-ra várható (113). Egy második blokknak a kalinyingrádi Nyemenben történő megépítését 2013-ban felfüggesztették (114).

(244)

Ennek eredményeként a III+ generációs erőművek építésének közelmúltbeli története azt sugallja, hogy a késedelmes kivitelezés egyáltalán nem szokatlan (115). Ez viszont hatással van a belső megtérülési rátára. Ezt a hatást csak bizonyos mértékig enyhítheti, ha bizonyos körülmények között kötbért számítanak fel.

(245)

A Bizottság a Magyarország által benyújtott pénzügyi modellt használta fel a 2014 decemberében és 2017 februárjában érvényes IRR-értékek tartományának kiszámításához. A Bizottság különösen:

(246)

A Monte Carlo-alapú érzékenységelemzést az IRR középponti értékétől való, a modell különböző bemeneti értékeinek kisebb módosításait követő eltéréseinek becslésére használta. A Magyarország által megadott bemeneti értékektől való következő eltéréseket feltételeztük:

Az alábbi 17 és 18 mutatja a projekt IRR-értékeinek a két vizsgálati időszakban történő eloszlását. Az eredmény minden egyes esetben 10 000 szimuláción alapul (119).

(247)

2014 decemberénél a becsült IRR megoszlásának középértéke 8,79  %, míg a kiszámított IRR-értékek 90  %-a esik a [8,20  %; 9,36  %] intervallumba.

17. ábra

2014. decemberi IRR-értékek

(248)

2017 februárjánál a becsült IRR megoszlásának középértéke 7,35  %, míg a kiszámított IRR-értékek 90  %-a esik a [6,79  %; 7,90  %] intervallumba (120):

18. ábra

2017. februári IRR-értékek

(249)

Megjegyzendő, hogy a lehetséges késedelmek hatása nem szerepel a 17 és a 18 alapjául szolgáló IRR-számításokban. Ennek fő oka, hogy a pénzügyi modell hiányosan kezeli a késedelmeket. A pénzügyi modell elsősorban az alábbi típusú késedelmeket veszi figyelembe:

(250)

A Bizottság megjegyzi, hogy ez a két, a pénzügyi modellben leírt késedelmes helyzet alaphelyzet, és nem használható fel arra, hogy a szokásos típusú késedelmek valódi hatását megfelelően modellezze, például ha az építési időszak eltérő szakaszaiban különböző időtartamú késedelmek alakulnak ki (121).

(251)

Az értékelés szempontjából releváns két időpontra vonatkozó IRR-tartományok összefoglalóját az alábbi 12. táblázat tartalmazza. 2017 februárjában alacsonyabb a becsült IRR, mivel 2014 és 2017 között csökkent a villamosenergia-árak előrejelzése. Azonban mindkét becslés konzervatívnak tekinthető, mivel egyes, a (238) és (239) preambulumbekezdésben ismertetett minőségi szempontokat, valamint a magyar hatóságok becsléseinek hiányosságait nem lehetett mennyiségileg beépíteni a pénzügyi modellbe.

12. táblázat

IRR-összefoglaló

(252)

A teljesség kedvéért és a Magyarország által benyújtott összes információ megjelenítése céljából [lásd a (69) és a (81)–(82) preambulumbekezdést], a Bizottság az LCOE-módszer segítségével röviden a Paks II gazdasági életképességét is vizsgálta (lásd a 3.1.1.3. szakaszt).

(253)

Egy, a Paks II-höz hasonló magyar atomerőmű LCOE-értékének vizsgálatához a Bizottság kiindulópontként az OECD/IEA/NEA 2015 tanulmányt használta [lásd a (81) preambulumbekezdést]. E tanulmány becslései szerint egy magyar atomerőmű esetében az LCOE 80,95 EUR/MWh 7  %-os kamatláb mellett, 10  %-os kamatláb esetén pedig 112,45 EUR/MWh, ahol a kihasználtsági tényező 85  %-os (122). Mivel ezeket az adatokat 2015 augusztusában tették közzé, csak a 2017-es LCOE értékelésére használhatók fel, a 2014-re már nem.

(254)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kihasználtsági tényező [90–95] % (*9)-ra növelésével a Magyarország beadványában szereplő kihasználtsági tényező középértéke, az előző preambulumbekezdésben szereplő LCOE-számok 74 EUR/MWh-ra illetve 103 EUR/MWh-ra módosulnak (123).

(255)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egy magyar atomerőmű LCOE-értéke 74 EUR/MWh-nál magasabb, ami viszont magasabb a 2015-ben kiszámított 73 EUR/MWh ár-előrejelzésnél vagy a 2016-ban kiszámított 68 EUR/MWh ár-előrejelzésnél (124).

(256)

A Bizottság a 5.1.1.1 és a 5.1.1.2. szakaszban végzett WACC- és IRR-becsléseket használta annak mérlegelésére, hogy teljesül-e a piacgazdasági befektető elve. Az alábbi 13 foglalja össze a mindkét időpontban releváns információkat:

13. táblázat

A WACC és az IRR összehasonlítása

(257)

A 13 az alábbiakba nyújt betekintést:

(258)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy ezek konzervatív eredmények, mivel:

Ez arra utal, hogy a valóságban az egyes időpontoknak megfelelő IRR-értékek és WACC-értékek közötti potenciális különbség valószínűleg még ennél is nagyobb.

(259)

Ráadásul a projekt IRR-jének becslését megalapozó számítások a becsült WACC-értékekkel együttesen szintén felhasználhatók a projekt élettartama során várhatóan akkor keletkező összes veszteség nettó jelenértékének számszerűsítésére, ha azt piacgazdasági befektető finanszírozná. A projekt várhatóan 600 millió EUR veszteséget termelne a 7,88  %-os piaci WACC és a 7,35  %-os IRR jellemezte alapesetben (ezek a 2017-es adatok középértékei) (127).

(260)

Sőt, a WACC-IRR összehasonlítás mellett az LCOE rövid elemzése is megerősítette, hogy a Paks II által termelt villamos energia teljes költségét az előrejelzett árakból nem lehetne fedezni.

(261)

Ezen eredmények alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a projekt nem termelne elegendő megtérülést ahhoz, hogy egy olyan magánbefektető költségeit fedezze, aki csak piaci áron juthatna finanszírozáshoz. Bár a 2017. februári adatok a leginkább relevánsak a piacgazdasági szereplő teszt elvégzéséhez, az ezen adatok elemzéséből nyert eredmények még akkor is érvényesek, ha az elemzésre a 2014 decemberében meghozott eredeti beruházási döntés időpontjában rendelkezésre álló adatok felhasználásával kerül sor.

(262)

Az ebben található értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy egy magánbefektető ugyanilyen feltételek mellett nem ruházott volna be a projektbe. Ezért mivel a Paks II teljeskörűen részesül egy gazdasági értékkel bíró új eszközből, a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés a Paks II számára gazdasági előnyt nyújt.

(263)

Amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat is kifejtette, Magyarország a projekt kivitelezését állami forrásokból finanszírozza, amelyekből 80  %-ot az Orosz Föderációtól kapott hitelből, 20  %-ot pedig Magyarország saját forrásaiból fedez. Magyarország az 5-6. atomerőművi blokk tervezéséhez, megépítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges összes beruházást közvetlenül fogja finanszírozni, az államközi hitelmegállapodásban meghatározottak szerint. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés magyar állami források átruházásával jár.

(264)

A Bizottság arra is emlékeztet, hogy az intézkedés a magyar államnak tudható be, mivel Magyarország döntött úgy, hogy beruház a projektbe, illetve dönt majd az EPC-szerződésben kikötött kifizetésekhez szükséges források rendelkezésre bocsátásáról, valamint Paks II két új reaktorának tőkefinanszírozásáról.

(265)

Egy intézkedés akkor szelektív, ha csak bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését részesíti előnyben. A Bizottság megismétli, hogy az intézkedés szelektív, mivel Magyarország a 1429/2014. (VII. 31.) sz. Korm. határozat alapján Magyar Kijelölt Szervezetként az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-t jelölte ki, amely az új atomerőművi blokkok tulajdonosa és üzemeltetője lesz. Az előny ennek alapján szelektívnek minősül.

(266)

Amint azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban is kiemelte, az Unióban a villamosenergia-piac liberalizált, a villamosenergia-termelők részt vesznek a tagállamok közötti kereskedelemben. Továbbá, Magyarország villamosenergia-infrastruktúrája viszonylag erős, a szomszédos tagállamokhoz stabil (a hazai beépített kapacitás 30  %-ának megfelelő) összeköttetésekkel kapcsolódik. Bár Magyarország nettó importőr, a (49) preambulumbekezdésben található 5. ábra azt mutatja, hogy Magyarország exportálja is a villamos energiát, nemcsak a másnapi termékek összekapcsolt cseh-szlovák-magyar-román piacára (2014 óta működik), hanem Ausztriába és Horvátországba is.

(267)

A bejelentett intézkedés jelentős kapacitások fejlesztését teszi lehetővé, amelyek egyébként alternatív technológiákat használó más, magyarországi vagy más tagállambeli piaci szereplők által eszközölt magánberuházások tárgyát képeznék. Továbbá, mivel a villamosenergia-kereskedelem határokon átnyúló, a valamely vállalatnak nyújtott bármilyen szelektív előny potenciálisan érintheti az Unión belüli kereskedelmet.

(268)

Ezért a Bizottság megismétli, hogy az intézkedés a verseny torzulásával fenyeget.

(269)

mivel a Bizottság megállapította, hogy az intézkedés a Paks II-t gazdasági előnyben részesíti, és az állami támogatás meglétéhez fűződő összes egyéb feltétel is fennáll, a Bizottság megállapítja, hogy a projekt során a magyar állam támogatást nyújt a Paks II-nek, amely az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás.

(270)

Amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat [(116) preambulumbekezdése] is megállapította, a Bizottság fenntartja azt az állítását, hogy bár több megállapodást már aláírtak, és az eredeti beruházási döntést is meghozták, a végső beruházási döntést, amellyel a Paks II visszavonhatatlanul megrendeli a két új reaktort érintő kivitelezési munkákat, még nem hozták meg, és az EPC-szerződés keretében eddig még nem került sor kifizetésekre. Ezért Magyarország azzal, hogy az intézkedést a végrehajtása előtt bejelentette, eleget tett az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti felfüggesztési kötelezettségének.

(271)

mivel megállapítást nyert, hogy az intézkedés állami támogatást foglal magában, a Bizottság tovább vizsgálta annak kérdését, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(272)

A Bizottság megjegyzi, hogy Magyarország szerint az intézkedés nem minősül állami támogatásnak, ennek ellenére az eljárás megindításáról szóló határozatra és a Bizottsághoz az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően harmadik felektől érkezett észrevételekre adott válaszul benyújtott az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos érveket (lásd a 3.2. szakaszt).

(273)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 3.3.1. szakaszában kifejtetteknek megfelelően a Bizottság az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal közvetlenül összeegyeztethetőnek nyilváníthatja az intézkedést, amennyiben az intézkedés hozzájárul közös érdeket szolgáló célkitűzés eléréséhez, e célkitűzés eléréséhez szükséges és azzal arányos, és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdeket szolgáló célkitűzéssel ellentétes mértékben.

(274)

Az intézkedésnek a következő feltételeknek kell megfelelnie: i. az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlesztésének elősegítését célozza; ii. célja, hogy olyan lényegi fejlődést eredményezzen, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani, (például egy piaci hiányosság megszüntetését); iii. a javasolt intézkedés a közös érdeket szolgáló célkitűzés kezelésére szolgáló megfelelő szakpolitikai eszköz; iv. ösztönző hatása van; v. arányos azokkal az igényekkel, amelyek miatt az intézkedést meghozták; és vi. nem torzítja indokolatlanul a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet.

(275)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszukban a magyar hatóságok azzal érveltek, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok és különösen az állami támogatás nyújtására vonatkozó általános tilalom nem alkalmazandók az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó intézkedésekre.

(276)

A Bizottság elismeri, hogy a szóban forgó beruházás az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó ipari tevékenység (lásd az Euratom-Szerződés II. mellékletét); pusztán ez a tény nem jelenti azonban, hogy az ilyen jellegű tevékenység finanszírozási módszerének értékelése során az EUMSZ 107. és 108. cikke nem érvényes.

(277)

Sőt, bár az Euratom-Szerződés 2. cikkének c) pontja arra kötelezi az Uniót, hogy segítse elő az atomenergiával kapcsolatos beruházásokat, az Euratom-Szerződés 40. cikke pedig arra kötelezi az Uniót, hogy rendszeres időközönként indikatív programokat tegyen közzé az atomenergiával kapcsolatos beruházások fejlesztésének megkönnyítése érdekében, az Euratom-Szerződés semmilyen konkrét szabályt nem tartalmaz az ilyen beruházások valamely tagállam általi finanszírozásának ellenőrzésére. Az Euratom-Szerződés 106a. cikkének (3) bekezdése szerint az EUMSZ rendelkezései nem térhetnek el az Euratom-Szerződés rendelkezéseitől.

(278)

Valójában az EUMSZ 107. és 108. cikke nem tér el az Euratom-Szerződés rendelkezéseitől, hiszen az Euratom-Szerződés nem tartalmaz az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eltérő szabályokat, és az állami támogatásoknak a Bizottság által az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján végzett ellenőrzése sem akadályozza az Euratom-Szerződésben foglalt, az új nukleáris beruházások elősegítésére irányuló célkitűzés teljesítését.

(279)

Több érdekelt fél tett észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy az intézkedés megfelel-e a 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvnek (különös tekintettel a 2014/25/EU irányelvre, az ágazatspecifikus szabályok miatt), valamint a 2009/72/EK irányelv (a villamosenergia-irányelv) 8. cikkének; a Bizottság ezért megvizsgálta, hogy a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvek, valamint a 2009/72/EK irányelv 8. cikke rendelkezéseinek való megfelelés hiánya a Paks II két új reaktorának megépítésére vonatkozó szerződés adott vállalkozásnak történő közvetlen odaítélése esetében hogyan befolyásolhatja az állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti értékelését.

(280)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „amennyiben a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó eljárást alkalmazza, a Szerződés általános rendszere alapján köteles tiszteletben tartani az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések és az egyéb, nem az állami támogatásokra vonatkozó konkrét rendelkezések közötti koherenciát, és ekképpen értékelnie kell a szóban forgó támogatás e konkrét rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét. Ugyanakkor ilyen kötelezettség csak a támogatás azon feltételei tekintetében terheli a Bizottságot, amelyek olyan elválaszthatatlanul összefüggenek a támogatás céljával, hogy nem lenne lehetséges azokat külön-külön vizsgálni. (…) A Bizottság azon kötelezettsége ugyanis, hogy egy állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás keretében, függetlenül attól, hogy milyen kapcsolat áll fenn a szóban forgó támogatás támogatási szabálya és célja között, végleges jelleggel foglaljon állást az (…) EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikken kívüli egyéb uniós jogi rendelkezések megsértésének fennállásáról vagy hiányáról, sértené egyrészt a – részben erősen eltérő és különböző jogkövetkezményekkel járó – eljárási szabályokat és garanciákat, amelyek az e rendelkezések alkalmazásának ellenőrzésére előírt eljárásokra jellemzők, másrészt pedig a közigazgatási eljárások és jogorvoslati lehetőségek autonómiájának elvét. (…) Ekképpen, ha a szóban forgó támogatási feltétel elválaszthatatlanul összefügg a támogatás céljával, akkor a Bizottság annak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét az EUMSZ 108. cikk által előírt eljárásban vizsgálja, és e vizsgálat eredménye az is lehet, hogy az érintett támogatást összeegyeztethetetlenné nyilvánítják a belső piaccal. Ezzel szemben, ha a szóban forgó feltétel elválasztható a támogatás céljától, a Bizottság az EUMSZ 108. cikk által előírt eljárásban nem köteles értékelni annak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét” (128).

(281)

A fentiek alapján a bejelentett intézkedés összeegyeztethetőségével kapcsolatos értékelést befolyásolhatja a 2014/25/EU irányelvvel való esetleges ellentmondás, amennyiben a villamos energia piacán (azaz azon a piacon, amelyen a támogatás kedvezményezettje, a Paks II is aktív) a verseny és a kereskedelem további torzulását eredményezné.

(282)

Ezen a ponton a Bizottság megjegyzi, hogy a 2014/25/EU irányelv a két új reaktor megépítésére irányuló munkák közvetlenül egy konkrét vállalkozásnak történő odaítélése miatt releváns. A szóban forgó ügyben bár a kormányközi megállapodás közvetlenül a nukleáris építőipari ágazatban aktív JSC NIAEP-t bízta meg a két új reaktor megépítésével, nem a JSC NIAEP a támogatás kedvezményezettje. A támogatás kedvezményezettje valóban a Paks II, a villamosenergia-piac piaci szereplője, amely a két új atomreaktor tulajdonosa és üzemeltetője lesz. Amint azt már az eljárás megindításáról szóló határozat is kifejtette, a JSC NIAEP nem tekinthető a szóban forgó intézkedés potenciális kedvezményezettjének.

(283)

Ezért a szóban forgó ügyben a közbeszerzési szabályok lehetséges be nem tartása a nukleáris építési munkák piacára gyakorolhat versenytorzító hatást. A Paks II-nek nyújtott beruházási támogatás tárgya azonban a villamos energiának a nukleáris létesítmények építésével kapcsolatos beruházási költségek viselése nélkül történő termelése. Ezért nem állapítható meg a villamos energia piacán a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt további versenytorzító hatás, amelyet a 2014/25/EU irányelvnek az építési munkák közvetlenül a JSC NIAEP-nek történő odaítélésével kapcsolatos be nem tartása eredményezne.

(284)

Ezért mivel nincs „feloldhatatlan összefüggés” a 2014/25/EU irányelv esetleges megsértése és a támogatás tárgya között, a támogatás összeegyeztethetőségének értékelését e lehetséges jogsértés nem befolyásolja.

(285)

Mindenesetre Magyarország 2014/25/EU irányelvnek való megfelelését a Bizottság egy külön eljárásban vizsgálta, ahol a rendelkezésre álló információkon alapuló előzetes következtetés az, hogy a 2014/25/EU irányelvben megállapított eljárások az 50. cikk c) pontja alapján nem vonatkoznak a két reaktor építési munkáira irányuló megbízásra.

(286)

Ami a 2009/72/EK irányelv 8. cikkének esetleges megsértését illeti, a Bizottság úgy véli, hogy az új kapacitások létesítésének biztosítására irányuló versenytárgyalási eljárás vagy a megkülönböztetéstől való mentesség és az átláthatóság szempontjából azzal egyenértékű, egyéb eljárás alkalmazásának követelménye nem abszolút követelmény. Sőt, a 8. cikk (1) bekezdése előírja a tagállamok részére, hogy új kapacitás létesítéséhez a hazai jogszabályaikban gondoskodjanak a versenytárgyalási eljárás lehetőségének igénybe vételéről. Magyarország eleget tett ennek a követelménynek, amikor az előírást átültette a villamos energiáról szóló törvénybe (129). Ezenkívül a 8. cikk (1) bekezdésének második mondatával összhangban nem írható elő versenytárgyalási eljárás, ha a 2009/72/EK irányelv 7. cikkében ismertetett engedélyezési eljárás során létesítendő termelői kapacitás elegendő az ellátás biztonságának biztosításához. Ez a szóban forgó ügyben is érvényes: a projektet (a 7. cikkben ismertetett engedélyezési eljárás alapján) pontosan azért engedélyezték, hogy így fedezzék többek között a teljes beépített hazai kapacitásban várhatóan jelentkező jövőbeli hiányt, és a Bizottságnak nem áll rendelkezésére olyan információ, amely azt igazolná, hogy a beépített kapacitás nem a jövőben nem lesz elegendő. Ezért úgy tűnik, hogy a 2009/72/EK irányelv 8. cikke szerinti, versenytárgyalási vagy azzal egyenértékű eljárásra vonatkozó követelmény a szóban forgó projektre nem alkalmazandó. A fentiek ismeretében a Bizottság nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy a 2009/72/EK irányelv 8. cikkének esetleges alkalmazhatóságára mutasson rá.

(287)

Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett intézkedésnek az állami támogatási szabályok értelmében történő értékelését nem befolyásolja az uniós jog egyéb rendelkezéseivel való megfelelése.

(288)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 3.3.2. szakaszában kifejtetteknek megfelelően a támogatási intézkedésnek pontosan meghatározott, közös érdeket szolgáló célkitűzésre kell irányulnia. Amikor az Unió egy célkitűzést a tagállamok tekintetében közös érdeket szolgálóként ismer el, abból az következik, hogy az közös érdeket szolgáló célkitűzés.

(289)

A Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedés nukleáris technológiára irányuló támogatást tartalmaz. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az Euratom-Szerződés 2. cikkének c) pontja úgy rendelkezik, hogy az Unió „elősegíti a beruházásokat, és – különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával – biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését”.

(290)

A Bizottság úgy vélte, hogy a Magyarország által a Paks II részére nyújtani kívánt, a nukleáris energia támogatására irányuló beruházási támogatás ezért úgy tekinthető, mint amely az új nukleáris beruházások támogatása révén a közös érdeket szolgáló célkitűzés elérésére törekszik.

(291)

Több érdekelt fél nyújtott be olyan észrevételeket, amelyek szerint a Magyarország nukleáris energiába történő, az Euratom-Szerződésen alapuló beruházás nem tekinthető közös érdeket szolgáló célkitűzésnek.

(292)

A Bizottság azonban úgy találta, hogy az Euratom-Szerződés rendelkezéseit a Lisszaboni Szerződés egyértelműen megerősítette, ezért az Euratom-Szerződés nem tekinthető érvénytelen, hatályát vesztett vagy idejétmúlt szerződésnek. A Lisszaboni Szerződés részes felei szükségesnek tartották, hogy az Euratom-Szerződés rendelkezései továbbra is teljes joghatással rendelkezzenek (130). Az Euratom-Szerződés preambuluma elismeri, hogy meg kell teremteni egy erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit. Amint ezt korábbi bizottsági határozatok (131) is elismerték, a Bizottság megállapítja, hogy a nukleáris energia előmozdítása az Euratom-Szerződés, és így az Unió kiemelt célkitűzése. Amint az az Euratom-Szerződés preambulumában szerepel, a Bizottság mint az Euratom-közösség intézménye köteles arra, hogy megteremtse egy „olyan erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit, amely révén bővül az energiatermelés”. Ezt a kötelezettséget akkor is figyelembe kell venni, amikor a Bizottság az állami támogatásoknak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja és 108. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő engedélyezésére irányuló mérlegelési jogkörét gyakorolja.

(293)

Bár a nukleáris energia fejlesztése a tagállamok számára nem kötelező, és egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy nem építenek és fejlesztenek atomerőműveket, a nukleáris beruházások előmozdítása az állami támogatások ellenőrzése céljából közös érdeket szolgáló célkitűzésnek tekinthető. Valójában az állami támogatási szabályok értelmében és a gyakorlatban is elfogadott és elismert számos célkitűzés – mint például a regionális fejlesztés – csupán egy vagy néhány tagállam számára releváns.

(294)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a magyar hatóságok által előirányzott intézkedés az Euratom-Szerződésben foglalt, új nukleáris beruházások előmozdítására irányuló célkitűzés megvalósítására törekszik.

(295)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően a magyar hatóságok átvitelirendszer-irányítói tanulmányokból származó naprakész információkat nyújtottak be, amelyek az importot és a kereslet alakulását is figyelembe veszik. A Mavir által kibocsátott és az (50) preambulumbekezdésben idézett tanulmány szerint a magyar piacon 2026-ig legalább 5,3 GW és az előrejelzési időszak végéig, vagyis 2031-ig 7 GW további új villamosenergia-termelési kapacitásra lesz szükség. A Bizottság ezért megállapítja, hogy a nukleáris energia előmozdítását célzó intézkedés az Euratom-Szerződésben foglalt közös érdeket szolgáló célkitűzés megvalósítására irányul, ugyanakkor a villamosenergia-ellátás biztonságához is hozzájárul.

(296)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban elismerte, hogy a nukleáris energiát szélsőségesen magas, fix meg nem térülő költségek, és nagyon hosszú időszakok jellemzik, amelyek alatt az ilyen költségeket amortizálni kell. Ez azt jelzi, hogy a nukleárisenergia-termelési ágazatba belépni szándékozók jelentős finanszírozási kockázatoknak vannak kitéve.

(297)

A Bizottság információt kért az esetleges új nukleáris beruházásokra (állami támogatás nélküli) és azok időzítésére vonatkozóan (figyelemmel a magyar villamosenergia-piac jellegzetességeire), várható alakulásukra, valamint e tekintetben a piac modellezésére vonatkozóan, annak értékelése érdekében, hogy volt e olyan piaci hiányosság, amely befolyásolhatta a nukleáris projektekbe történő új beruházásokat Magyarországon, és hogy miből álltak volna ezek a projektek.

(298)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (129) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően annak megállapítása érdekében, hogy szükséges-e az állami támogatás, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az intézkedés olyan esetre irányul-e, amikor az intézkedés olyan lényegi fejlődést eredményez, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani, például egy jól meghatározható piaci hiányosság megszüntetését.

(299)

A piaci hiányosság megléte annak az értékelésnek a része, amely arra vonatkozik, hogy az állami támogatás szükséges-e a közös érdeket szolgáló célkitűzés megvalósításához. A szóban forgó ügyben Magyarország az Euratom-Szerződésben foglaltaknak megfelelően az új nukleáris beruházások előmozdítására törekszik, hogy áthidalja a teljes nemzeti beépített kapacitásban hamarosan mutatkozó hiányt. A Bizottságnak ezért azt kell értékelnie, hogy az állami támogatás szükséges-e az új nukleáris beruházások előmozdítására irányuló célkitűzés eléréséhez.

(300)

Ebben a tekintetben a Bizottság emlékeztet az érdekelt felek azzal kapcsolatos észrevételeire, hogy a Bizottságnak kell-e értékelnie, hogy a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos beruházásokat általánosságban jellemzi-e a piaci hiányosság. Egyes érdekelt felek megjegyzik, hogy az ilyen beruházásoknál nem állhat fenn piaci hiányosság, és hogy a villamos energia jelenleg alacsony nagykereskedelmi ára pusztán a piac rendes működésére adott válasz. Más érdekelt felek azzal érveltek, hogy a Bizottságnak azt az érintett piacot, amelyen a piaci hiányosság meglétét vizsgálja, a villamos energia liberalizált belső piacaként kell meghatároznia. Ráadásul ha az érintett piacon volna is piaci hiányosság, azt nem egy atomerőművel lehet a legjobban kezelni.

(301)

A támogatás szükségességéről szóló értékelésében azonban a Bizottság azt vizsgálja, hogy a közös érdeket szolgáló célkitűzést meg lehet-e valósítani állami támogatás nélkül, vagy hogy ezt a piaci hiányosság megakadályozná. A támogatás szükségességének értékelése során nem fontos, hogy a Bizottság először az érintett piacot határozza meg. A piaci hiányosság fennállásának megállapításához a Bizottságnak először azt kell meghatároznia, hogy az adott tagállam milyen közös érdeket szolgáló célkitűzést kíván elérni. A szóban forgó intézkedés közös érdeket szolgáló célkitűzése nem általánosságban vonatkozik a villamos energia belső piacára vagy a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos beruházásokra; sokkal inkább az Euratom-Szerződésben foglalt új nukleáris beruházások előmozdítását jelenti, amelyek természetesen tagadhatatlanul részét képezik a villamosenergia-piacnak, és segítenek Magyarországnak áthidalni az általános beépített kapacitása terén a jövőben keletkező hiányt. Másodszor, a Bizottságnak vizsgálnia kell, hogy a kínálat és a kereslet szabad összjátéka a villamos energia piacán általánosságban biztosítja-e, hogy az új nukleáris fejlesztések célkitűzését állami beavatkozás nélkül is meg lehessen valósítani. E tekintetben nincs szükség egy adott piac meghatározására.

(302)

A Bizottság ezért azt vizsgálta, hogy Magyarországon új nukleáris beruházások előmozdításának célkitűzését illetően fennáll-e piaci hiányosság, és hogy ez a magyar piac általános jellemzője, vagy kizárólag az atomenergiára vonatkozó sajátos jellemző.

(303)

E határozat 5.1.1.4. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a projekt nem érné el egy magánbefektető költségeinek fedezéséhez szükséges megtérülést, aki csak piaci áron jutna finanszírozáshoz, mivel a beruházás várható belső megtérülési rátája alacsonyabb a projekt esetében a WACC piaci alapú referenciaértékénél, és egy észszerű magánbefektető ilyen feltételek mellett, kiegészítő állami támogatás nélkül nem ruházna be a projektbe.

(304)

A nukleáris energiába történő beruházások kapcsán Magyarország elismeri, hogy a technológiát a rendkívül magas kezdeti beruházási költségek jellemzik, valamint az, hogy a befektetőknek igen hosszú ideig kell várniuk a megtérülésre.

(305)

Az eljárás megindításáról szóló határozat már tartalmazta a magyar villamosenergia-piac bemutatását, valamint Magyarország új atomerőmű-projekt megvalósítására irányuló döntésének indoklását, különös tekintettel arra, hogy a meglévő erőműveket hamarosan üzemen kívül helyezik. Az eljárás megindításáról szóló határozat (14) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az MVM Csoport által kidolgozott, egy új atomerőmű kivitelezésére és finanszírozására vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány azokon a feltételezéseken alapult, amelyek szerint Magyarországon a 8–9 000 MW bruttó beépített kapacitásból 6 000 MW teljesítmény fog kiesni 2025-ig az elavult erőművek bezárása miatt.

(306)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (15) és (45) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a magyar átvitelirendszer-irányító, a Mavir, a jövőbeli magyarországi általános beépített kapacitásban jelentős hiányt jelez előre (132). A rendelkezésre álló legfrissebb információk alapján – lásd e határozat (50) preambulumbekezdését – az új becslések azt jelzik, hogy 2031-ig több mint 7 GW általános kapacitásra lesz szükség. A magyar hatóságok szerint a jelenlegi helyi villamosenergia-termelés egyre kevésbé tudja kielégíteni a villamos energia iránti keresletet, ezért ha nem ruháznak be új villamosenergia-termelő létesítményekbe, Magyarországon elkerülhetetlenül kialakul a kereslet és a kínálat közötti hiány, a villamosenergia-importtól való egyre növekvő függés, valamint a végső fogyasztói villamosenergia-árak emelkedése. A 2,4 GW-os Paks II projekt hozzájárul a követelmény teljesítéséhez.

(307)

A magyar hatóságok továbbá rámutattak a Mavir megállapítására, amely szerint a megállapított jelentős kapacitáshiány ellenére viszonylag kevés új kapacitás épül Magyarországon, ahogyan az az eljárás megindításáról szóló határozat (46) preambulumbekezdésében és e határozat (51) preambulumbekezdésének 2. táblázatában is szerepel. A Bizottság ezért megkérdőjelezi, hogy az új magyarországi nukleáris beruházásokra vonatkozó piaci hiányosság kifejezetten az ilyen típusú beruházásokat jellemzi-e.

(308)

A Bizottság megjegyzi, hogy az új európai nukleáris beruházásokat a bizonytalanság jellemzi, és egyes esetekben lehet állami támogatási intézkedéseket tervezni. A Bizottság megvizsgálta a Magyarország által a finnországi, franciaországi és szlovákiai új nukleáris projektekkel kapcsolatban benyújtott információkat, amelyek finanszírozása állítólag piaci alapon történt. Magyarország azt állítja, hogy e projektek piaci finanszírozása kizárta volna a nukleáris projektekkel kapcsolatos piaci hiányosság meglétét (legalábbis egyes tagállamoknál). A Bizottság azonban megjegyzi, hogy Szlovákiában, Franciaországban és a finnországi Olkiluoto 3. esetében a projektekkel kapcsolatos beruházási döntést a 2008-as gazdasági válság és a fukusimai katasztrófa – a beruházási paramétereket jelentősen befolyásoló események – előtt hozták meg. A finnországi beruházások továbbá a Mankala üzleti modellen (133) alapulnak, ahol a finn beruházók az összes megtermelt villamos energiát önköltségi áron kapják meg. A Mankala-modell lehetőséget biztosít a beruházó szövetkezetet alkotó számos tag számára, hogy megosszák a kockázatokat, ahelyett, hogy egyetlen vagy néhány nagyobb részvényesnek kellene vállalnia az új atomerőmű-építési projekt megvalósításával járó teljes kockázatot.

(309)

Magyarország azt állította, hogy a Paks II hasonló a finnországi Hanhikivi-1 projekthez, amelyet Fennovoimában fognak megépíteni. A Bizottság megjegyzi, hogy a Hanhikivi-1 projektben a Mankala üzleti modell mellett az erőművet építő Roszatom 34  %-os tulajdonrésszel rendelkezik. A Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy összehasonlítsa a két projektet, amely látszólag eltérő kockázati profillal rendelkezik, legalábbis a részesedés tekintetében. Beruházóként Magyarország egyedül vállalná a Paks II kockázatát, míg a Mankala-modell szerinti befektetők megosztják a terhet egymással. Ezen túlmenően a Hanhikivi-1-projekt közvetlen részvényeseként az üzem kivitelezője máshogyan viselkedhet a Paks II esetében, ahol kizárólag az EPC-szerződésért terheli felelősség, nem pedig beruházóként vagy részvényesként.

(310)

Ezért a már építés alatt álló nukleáris projektek nem szolgálhatnak jó referenciaértékük annak értékeléséhez, hogy az új nukleáris beruházások esetében fennáll-e piaci hiányosság.

(311)

Magyarország továbbá más tagállamokban – Litvániában, Romániában, Bulgáriában és a Cseh Köztársaságban – fejlesztésre váró új atomerőművekre vonatkozó tervekkel kapcsolatos információkat is benyújtott. Ezeket a terveket azonban vagy a bizonytalanság jellemzi, és a szükséges támogatási intézkedések és finanszírozási struktúra tekintetében még mindig tárgyalás alatt állnak (134), vagy az árkockázatot különbözeti szerződésekkel tervezik fedezni (135). Mivel úgy tűnik, hogy ezek a tervek még nem realizálódtak, nem tekinthetők a piaci hiányosság meglétének értékelésére szolgáló megalapozott mutatónak.

(312)

Az ICF Consulting Services által a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága megbízásából az Euratom-hiteleszköz hatásvizsgálatáról készített tanulmány (136) („az ICF-tanulmány”) megállapította, hogy a nukleáris projekteknek vannak bizonyos sajátos jellemzőik, amelyek következtében finanszírozásuk különösen nagy kihívást jelent. E jellemzők közé tartozik: az atomreaktorok magas tőkeköltsége és műszaki összetettsége, amely az engedélyezés, kivitelezés és üzemeltetés során viszonylag magas kockázatot jelent; hosszú megtérülési idő; a nukleáris projektek gyakran vitatott jellege, amely további politikai, közéleti és szabályozási kockázatokat jelent; valamint a radioaktív hulladékok kezelésére és az üzemen kívül helyezésre vonatkozó egyértelmű megközelítések és finanszírozási rendszerek szükségessége. A finanszírozáshoz kapcsolódó hagyományos kihívásokon túl az ICF-tanulmány azt is megállapítja, hogy az atomerőmű-fejlesztők a jelenlegi piaci körülmények – azaz a 2008-as gazdasági világválság elhúzódó hatásai, a fukusimai katasztrófa, az euróövezet problémái és a Bázel III – miatt a lehetséges finanszírozók részéről fokozott ellenőrzést és konzervativizmust tapasztalnak. A finanszírozási kihívások miatt újra középpontba került a projektkockázat (137). Az ICF-tanulmány a megkérdezett érdekelt felek véleménye alapján megállapítja, hogy a finanszírozási kihívások nem annyira a magánszektorbeli finanszírozás rendelkezésre állásának hiányából, hanem inkább abból a tényből fakadnak, hogy az ilyen beruházásokhoz társuló kockázat az egyéb beruházási lehetőségekhez (például a hagyományos és a megújuló energiába történő beruházásokhoz) képest túlontúl nagy. Az ICF-tanulmány megállapítja, hogy ebből következően a nukleáris technológia finanszírozása nem vonzó, emiatt hiány tapasztalható a szükséges finanszírozási szint és azon finanszírozás között, amit a piac biztosítani hajlandó.

(313)

Az új nukleáris fejlesztésekhez kapcsolódó pénzügyi kockázatok a következőket foglalják magukban: fejlesztési és projektelőkészítési kockázat, építési kockázat, piaci és bevételi kockázat, politikai kockázatok és szabályozási kockázatok. Az ICF-tanulmány megállapítja, hogy a kifejezetten a nukleáris energiához kapcsolódó kockázatok – a villamosenergia-termelés egyéb fajtáival összevetve – az atomenergia esetében kötelező biztonsági előírásokat tesznek szükségessé, ami egyéb technológiákhoz képest magasabb építési és működési költségeket eredményez, továbbá az atomerőművek átlagos élettartama is jelentősen hosszabb egyéb hasonló infrastrukturális beruházásokénál, ez pedig pénzügyi kockázatokat von maga után. Ez a megállapítás összhangban van a Bizottságnak a Hinkley Point C atomerőműnek nyújtott állami támogatás (138) értékelése során tett megállapításaival.

(314)

A tanulmány során megkérdezett érdekelt felek véleménye szerint az atomenergiába történő beruházások fő akadálya a piaci kockázat. A piaci kockázatokat illetően az ICF-tanulmány megállapítja, hogy a hagyományos energiaforrásokkal összevetve – amelyek három éven belül üzemképesek és bevételt termelnek – az atomerőművek megépítése és üzemképessége hosszabb időt vesz igénybe, mielőtt bevételt kezdenének termelni. Az erőmű hosszabb élettartama azt is jelenti, hogy a beruházás csak hosszabb távon térül meg, szemben a hagyományos energiaforrásokba történő beruházások rövid és középtávú megtérülésével. Mivel hosszú távra nehéz pontosan előrejelezni az energiaárak alakulását, a befektetők a jövőbeli fosszilis üzemanyagárak előrejelzéseire, a megújuló energiaforrásoknak az ágazatban történő elterjedésére, valamint a megújuló energiaforrásoknak a hálózathoz való hozzáférési feltételeire és a jövőbeli szénárakra támaszkodnak (139). Míg a fosszilis üzemanyagok árait a piaci diktálja, és ebből kifolyólag alakulásuk bizonytalan, a szén árát bizonyos mértékig szakpolitika határozza meg. Az ICF tanulmány megállapítja, hogy bizonytalanság övezi azt is, hogy a szén ára kellően magas lesz-e ahhoz, hogy biztosítsa a nem fosszilis technológiák, többek között a nukleáris energia versenyképességét.

(315)

A Bizottság ezen túlmenően tudomásul veszi, hogy általánosságban nagy a bizonytalanság a hosszú távú villamosenergia-árakkal kapcsolatban, mivel a gáz, szén és olaj beszerzési piaci árai, valamint a megújuló energiaforrásokkal, atomenergiával és a kibocsátás-kereskedelemmel kapcsolatos politikák mind befolyásolják a jövőbeli villamosenergia-árakat, és nagyon nehéz azokat előrejelezni. Ezt a következtetést az Unióban található hasonló projektek státusza is alátámasztja, ahol a bevétel bizonyossága és a megtermelt villamos energia biztosítása kulcsfontosságú volt a beruházási döntések meghozatalában. Sőt, az Európában tapasztalható, csökkenő villamosenergia-árak és a villamosenergia-piacokon a rugalmas energiatermelés iránti növekvő kereslet irányába mutató jelenlegi tendencia tovább fokozza egy olyan atomerőmű jövőbeli bevételeivel kapcsolatos bizonytalanságot, amely rugalmatlan alapterhelést biztosít.

(316)

Az ICF-tanulmány a piaci kockázat egy további elemére is rámutat, ami a projektért felelős fejlesztő/közüzemi cég, valamint a projektet pénzügyileg támogató tagállam hitelképességére vonatkozik. A hitelképesség befolyásolja a finanszírozás költségeit, és a magánberuházások esetében akár túlságosan meg is drágíthatja a hitelfelvételt.

(317)

Az ICF-tanulmány azt is megállapítja, hogy az atomerőművek hosszadalmas pénzügyi és kezdeti tervezési élettartamuk következtében jobban ki vannak téve az állami és politikai támogatásban esetlegesen bekövetkező változásoknak, ami befolyásolja a nukleáris projektek kereskedelmi és pénzügyi életképességét. A befektetők tehát azt a megerősítést és bizonyosságot keresik, hogy az üzem megépítését követően az energiaszerződés vagy az üzem becsült élettartama teljesülni fog. A befektetők aggályai a szabályozási standardokra is vonatkoznak, amelyek az atomerőmű életciklusa során változhatnak, és további tőkeberuházást vagy a működési költségek emelését tehetik szükségessé. A befektetők nem szívesen finanszíroznak ilyen projekteket, kivéve, ha elegendő rendkívüli tartalék áll rendelkezésre a biztonsági fejlesztésekhez. Ez különösen fontos akkor, ha az atomerőmű rendes élettartamának végéhez közeleg, és üzemidejét meghosszabbítják, amihez új engedély és további feltételek teljesítése szükséges (140). A megkérdezett érdekelt felek jelezték, hogy a politikai és szabályozási kockázat az atomerőművekbe történő beruházás harmadik legfontosabb akadálya.

(318)

A tanulmány megállapítja, hogy a piaci liberalizáció a szükséges, más technológiákhoz képest nagyobb beruházás miatt negatívan is befolyásolhatja az atomenergiába történő beruházások szintjét. Az egyes tagállamok szabályozási kerete is fontos szerepet játszik, mivel érinti a közüzemi szolgáltató nyereségtermelő képességét, és ezért befolyásolja a társaság értékét és a nukleáris fejlesztés saját mérlegből vagy pénzügyi intézményektől felvett hosszú lejáratú hitelekből történő finanszírozására irányuló képességét. Az új nukleáris beruházások további finanszírozási akadálya a Bázel III bizottság legújabb tőkepiaci szabályaihoz kapcsolódik, amely megemelte a bankok által kötelezően tartandó, hosszú lejáratú hiteleket, például az atomerőművek fejlesztéséhez nyújtott hiteleket fedező tőkét (141).

(319)

E megállapítások összhangban állnak a magyar hatóságok beadványaival, amelyek azzal érvelnek, hogy a magánvállalatok és az állami költségvetés esetében ugyanolyan korlátozott az a pénzügyi kitettség, amelyet nagy finanszírozást igénylő, hosszú kivitelezési idejű, és kockázatos teljesítésű és üzembe helyezésű projektek esetében vállalni tudnak, ha nincsenek kellően védve az időt és költségvetést túllépő építkezésekkel szemben. Az olaj- és földgáz-ágazat nagyobb beruházási múlttal rendelkezik, mint a közüzemi ágazat, különösen a szóban forgó társaságok értékelésének a közelmúltban bekövetkezett romlását követően. Ha a közüzemi vállalatok be is ruháznak, szokásuk, hogy a kockázat megosztása érdekében más közüzemi vállalatokkal közösen teszik azt.

(320)

Az ICF-tanulmány céljából végzett modellezés azt mutatja, hogy általánosságban az atomerőművi beruházások 2030-ig nem lesznek versenyképesek, 2040-től azonban a versenyképesség ezen hiánya határozottan csökkenni fog. A legrosszabb esetben, azaz kedvezőtlen gazdasági hangulat esetén azonban új beruházásra gyakorlatilag a teljes időszak alatt nem kerül sor (142). Az ICF-tanulmány azt is megállapította, hogy a piac 2030 után nagyobb versenyképességet mutat, mivel a szén és a villamos energia ára 2030 után tovább emelkedik. Az ICF-tanulmány érzékenység-modellezést alkalmazott annak értékeléséhez, hogy hogyan alakul a szén ára és annak az atomerőművekbe történő beruházásokra gyakorolt hatása. A tanulmány megállapítja, hogy a szén árának forgatókönyvei közül elméletileg egyik sem eredményezi az atomenergia nyereségességét a 2020–2025 közötti időszakban.

(321)

Ezenkívül a hitelminősítési szolgáltatásoktól (143) származó nyilvános információk azt mutatják, hogy az új atomerőművek építése hitelezési szempontból általában negatív, míg a nukleáris ágazatból való kilépés a közüzemi cégek számára hitelezési szempontból pozitívnak bizonyult.

(322)

Az ICF-tanulmány modelljei és megállapításai teljes egészükben alkalmazhatók a magyarországi piaci helyzetre, amely – a (305) és (306) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a jövőben várhatóan jelentős hiánnyal kénytelen szembenézni az általános beépített kapacitás terén. Az 5.3.4. szakaszban felvázolt elemek figyelembevételével a Bizottság ezért megállapítja, hogy az új nukleáris beruházásokat illetően finanszírozási piaci hiányosság áll fenn, ami az új magyarországi nukleáris beruházásokra is vonatkozik.

(323)

Lehet persze azzal érvelni, hogy ebben a határozatban a fejlesztéssel, projekt-előkészítéssel és kivitelezéssel kapcsolatos kockázatokat – legalábbis bizonyos mértékig – mérsékli a kulcsrakész EPC-szerződés. Ez azonban a Paks II projekt tekintetében még mindig nem mérsékli a piaci és bevételi kockázatokat, sem pedig a szakpolitikai és szabályozási kockázatokat. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedés szükséges az új nukleáris beruházások magyarországi előmozdítására irányuló célkitűzés eléréséhez.

(324)

A Bizottságnak az értékelésében azt kell meghatároznia, hogy a tervezett támogatási intézkedés megfelelő eszköz-e az atomenergia előmozdításának – mint közös érdeket szolgáló célkitűzés – megvalósítására.

(325)

Az intézkedés a magyar állam által a Paks II-nek projektfejlesztés céljából nyújtott beruházási intézkedés formáját ölti. Magyarország megerősítette, hogy nem tervez semmiféle működési támogatást nyújtani a Paks II-nek működése során, és hogy az állami támogatás csupán a projekt megvalósításának beruházási költségeit fogja fedezni.

(326)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően Magyarország nem nyújtott semmiféle tájékoztatást azon lehetséges alternatív eszközökről, amelyek ösztönözhetnék az atomenergiába történő új beruházásokat.

(327)

Egyéb szakpolitikai eszközök és programok, mint például a kedvezményes hitelek vagy adókedvezmények a Bizottság véleménye szerint nem elegendőek ugyanezen eredmény eléréséhez, figyelembe véve a projekt sajátosságait, a szükséges pénzügyi és egyéb források nagyságát, valamint a megállapított lehetséges piaci hiányosságot.

(328)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés megfelelő eszközül szolgál a Paks II két új reaktorának megépítéséhez.

(329)

Az intézkedésnek akkor van ösztönző hatása, ha olyan módon változtatja meg az érintett vállalkozások magatartását, hogy azok olyan többlettevékenységekbe kezdenek, amelyeket az intézkedés nélkül nem, vagy csak korlátozott mértékben, illetve másképpen végeznének.

(330)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Paks II olyan cég, amelyet az állam egyetlen célból, az atomerőmű 5. és 6. blokkjának fejlesztése és üzemeltetése érdekében hozott létre. A fenti (12), (26) és (27) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a magyar állam úgy döntött, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújt a Paks II-nek e cél megvalósításához.

(331)

Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a projekt nem valósulhatna meg, mivel a szükséges pénzügyi és egyéb források nem állnának a kedvezményezett rendelkezésére, vagy nem lennének számára hozzáférhetők, a kedvezményezett pedig nem végez egyéb jövedelemtermelő tevékenységet, és tőkeszerkezetét teljes mértékben az állam biztosítja és alakítja. Ezt a hivatalos vizsgálat is megerősítette, ahol a Bizottság azt állapította meg, hogy a projekt a magyar állam támogatása nélkül nem eredményezne elegendő megtérülést (lásd az e határozat 5.1.1. szakaszában foglalt elemzést).

(332)

Ezért az állami támogatás ösztönzi a közös érdeket szolgáló célkitűzésnek az atomerőmű fejlesztése révén való elérését.

(333)

Valamely intézkedés arányosságának értékelésekor a Bizottságnak arról kell meggyőződnie, hogy az intézkedés az ahhoz szükséges minimumra korlátozódik-e, ami lehetővé teszi a projekt sikeres megvalósítását a közös érdeket szolgáló célkitűzés elérése érdekében.

(334)

A szóban forgó esetben a kedvezményezett termelési eszközök építéséhez pénzügyi hozzájárulásban részesül anélkül, hogy ki lenne téve a költségek refinanszírozásához kapcsolódó bármilyen kockázatnak, szemben más piaci szereplőkkel.

(335)

A Bizottsághoz érkezett számos észrevételben állították, hogy mivel a projektet versenytárgyalási eljárás nélkül valósítják meg, nem lehet megállapítani, hogy az összes költség fedezésére szolgáló intézkedés a projekt megvalósításához szükséges minimumra korlátozódik-e.

(336)

A Bizottság megjegyzi, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok értelmében a költségek és bevételek becsléséhez nincs szükség versenytárgyalási eljárásra. A versenytárgyalási eljárás csak egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel egy becslést el lehet végezni. Ezért az a tény, hogy Magyarország nem versenytárgyalási eljárás eredményeként választotta ki a Paks II-t mint az intézkedés kedvezményezettjét, önmagában nem jelent túlkompenzációt.

(337)

Azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a magyar hatóságok nem vizsgálták a projekt megvalósíthatóságához szükséges minimális támogatást, és a projekt teljes egészében történő finanszírozása mellett döntöttek, a Bizottság valóban úgy véli, hogy a fennálló piaci hiányosság miatt a Paks II két új reaktorának megépítéséhez nyújtott teljes finanszírozás állami támogatásnak minősül, amint azt a jelen határozat 5.1. szakasza is megerősíti.

(338)

Ami a kedvezményezettnek az intézkedés következtében nyújtott esetleges túlkompenzációt illeti, a Bizottság felidézi az 5.1. szakaszban kifejtett gazdasági elemzését, amely arra a következtetésre jutott, hogy a projekt önmagában nem lenne nyereséges, mivel a várható belső megtérülési ráta nem haladná meg a piaci WACC-t, hiszen a megtermelt bevétel várhatóan még a meglehetősen kedvező forgatókönyvek esetében sem lesz elegendő a projekt kezdeti és későbbi költségeinek fedezéséhez. Értékelésében a Bizottság piaci árra vonatkozó előrejelzések és egyéb, piackonformnak minősülő paraméterek alapján becsülte meg a belső megtérülési ráta szintjét. A tőkeköltség és a megtérülés közötti hiány meghatározásakor a Bizottság ezért teljes mértékben figyelembe vette, hogy a kereskedelmi bevételek (villamosenergia-értékesítés) várhatóan hogyan járulnak hozzá a projekt életképességéhez. Valójában a projekt várható költségei lettek összevetve a várható megtérüléssel, mivel Magyarország nem tervezi további állami források nyújtását.

(339)

Tekintettel arra, hogy a projekt tőkeköltsége a várható megtérülésnél nagyobb, a Bizottság azon a véleményen van, hogy a Magyarország által nyújtott állami támogatás egészében a projekt kivitelezéséhez szükséges és azzal arányos, és hogy e tekintetben kizárt a túlkompenzáció. Amint azt Magyarország is megerősítette, a működési fázishoz nem nyújt további támogatást.

(340)

E tekintetben – a (96) és (97) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően – Magyarország elkötelezett amellett, hogy a Paks II az állami forrásokat kizárólag a projektre fordítsa, és az esetleges többletet utalja vissza az állami költségvetésbe. A Bizottság véleménye szerint ez a kötelezettségvállalás kizárja az állami források oly módon történő felhasználását, amely a Paks II számára a kedvezményezett gazdasági életképességének biztosításához szükséges mértéket meghaladó további nyereséget eredményezhetne, és biztosítja, hogy a támogatás a minimumra korlátozódjon.

(341)

Egyéb észrevételek azt hangsúlyozták, hogy az állami támogatás nem csupán a beruházás megvalósítására korlátozódik, hanem hogy azt a működési szakaszban is nyújtanák, ami a Paks II túlkompenzációjához vezethet. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy Magyarország jelezte: a szóban forgó bejelentett intézkedéshez nem nyújt további állami támogatást. Ezenfelül a Bizottság arra is emlékeztet, hogy a Magyarország által 2016. július 28-án benyújtott kiegészítő információk alapján a Paks II részére nyújtandó esetleges új támogatás mindenképpen állami támogatási jóváhagyás alá esne.

(342)

A Bizottság megvizsgálta, hogy előfordulhat-e túlkompenzáció, ha az intézkedés kedvezményezettje a reaktorok üzemeltetése során olyan megtérülésre tenne szert, amely magasabb a Bizottság által az IRR-számításokban becsült összegnél (lásd az 5.1. szakaszt). A Bizottság azt is vizsgálta, hogy mi történne akkor, ha a Paks II az állam részére osztalék formájában ki nem fizetett nyereséget be tudná fektetni annak érdekében, hogy további termelési eszközöket fejlesszen vagy vásároljon, és így erősítse piaci helyzetét. E célból a Bizottság megjegyzi, hogy a Magyarország által 2016. július 28-án benyújtott kiegészítő információk szerint (lásd a (96) preambulumbekezdést) a kedvezményezett nem forgathatja vissza a nyereséget a Paks II saját kapacitásának vagy élettartamának bővítésébe, vagy további villamosenergia-termelési kapacitás beépítésébe, kivéve az e határozat tárgyát képező 5. és 6. reaktor kapacitását.

(343)

Figyelembe véve a jelen 5.3.7. szakaszban vázolt információkat, a Bizottság – különösen (96) és (97) preambulumbekezdésben említett és az értesítésben foglalt kiegészítő információk ismeretében – úgy véli, hogy a kedvezményezettnek ellentételeznie kellene az államot az atomerőmű rendelkezésre bocsátásáért, és nem tarthat vissza extra profitot azon a szinten túl, ami a gazdasági működéséhez és az életképességéhez szükséges. Következésképpen az intézkedés arányos.

(344)

Az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetősége érdekében az intézkedésnek a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem torzulása tekintetében jelentkező negatív hatásait korlátozni kell, és azokat meg kell haladniuk a közös érdeket szolgáló célkitűzés megvalósítása tekintetében jelentkező pozitív hatásoknak. Kiemelendő, hogy amint megállapítást nyert az intézkedés célja, kötelező az intézkedés által a versenyre és kereskedelemre gyakorolt esetleges negatív hatásokat a minimumra csökkenteni.

(345)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság a verseny esetleges torzulásának háromféle módját állapította meg. Először is, a jelenleg is üzemelő Paksi Atomerőmű és a Paks II összevont jövőbeli tulajdonjogának és üzemeltetésének eredményeként kialakult, esetlegesen fokozott piaci koncentráció. Másodszor, a Bizottságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a magas kihasználtsággal jellemezhető új alapterhelési kapacitások akadályozhatják-e az új piaci szereplők belépését, és bizonyos magasabb költségű termelési kapacitást jobbra tolnak-e a kínálati görbén. Ezzel kapcsolatban a Bizottság a következő paramétereket vizsgálta: i. az intézkedésnek a magyar piacra gyakorolt potenciális hatásait; ii. az intézkedés lehetséges határokon átnyúló hatásait, iii. a Paksi Atomerőmű és a Paks II párhuzamos üzemeltetésének lehetséges hatásait. Végül a Bizottság lehetséges versenytorzulást állapított meg, mivel azt gyanította, hogy Paks II működése bizonyos likviditási kockázatot is okozhat a nagykereskedelmi piacon azáltal, hogy korlátozza a piacon a villamosenergia-ellátási ajánlatok számát.

(346)

Miután a Bizottság kételyeinek adott hangot az eljárás megindításáról szóló határozatban az esetleges piaci koncentrációval kapcsolatban, az érdekelt felek egyes állításai szintén a Paks II és a Paksi Atomerőmű jelenleg is üzemelő négy blokkjának üzemeltetője közötti esetleges összefonódásra utaltak. Ezt az MVM Csoport, a Paks II és a magyar állam egyaránt tagadta.

(347)

A Bizottság megjegyzi, hogy Magyarország villamosenergia-termelési piacát viszonylag magas piaci koncentráció jellemzi, ahol a hazai termelés kb. 50  %-át a jelenlegi Paksi Atomerőmű (MVM Csoport) adja. Az ilyen mértékű piaci koncentráció káros lehet a hatékony piaci versenyre, mivel akadályozhatja új piaci szereplők belépését, és likviditási kockázatot is okozhat azáltal, hogy korlátozza a rendelkezésre álló ellátási ajánlatok számát.

(348)

A Paks II két új atomreaktora a tervek szerint már akkor üzemképes lesz, amikor a meglévő négy atomreaktort még nem helyezték üzemen kívül. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban rámutatott, hogy ennek még nagyobb torzító hatása lenne a magyar piacra, amennyiben a Paksi Atomerőmű és Paks II nem lenne teljesen különálló illetve a versenyszabályok értelmében egymástól független, avagy egymáshoz nem kapcsolódó.

(349)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a Paks II jelenleg jogilag független az MVM Csoporttól. A Bizottságot azonban aggasztotta, hogy ez a jogi szempontból történő elkülönítés nem elegendő, vagy hogy az ezzel kapcsolatos kiegészítő garanciák híján nem fenntartható. A Bizottság azzal kapcsolatban is aggályainak adott hangot, hogy a Paks II a jövőben összekapcsolódhat az energia területén tevékenykedő állami irányítású vállalatokkal, ami megerősítheti a magyar energiapiacra gyakorolt befolyásukat.

(350)

Először is a Bizottság megjegyzi, hogy a magyar intézkedés célja a Paksi Atomerőmű meglévő nukleáris kapacitásainak 2025 és 2037 közötti fokozatos helyettesítése. Valóban várható, hogy lesz olyan időszak, amikor a jelenleg is használt négy reaktor a Paks II reaktoraival párhuzamosan működik; ez azonban a 2026 és 2032 közötti időszakra korlátozódik, és a teljes nukleáris kapacitás 2037-ig lezajló üzemen kívül helyezésével az MVM Csoport piaci részesedése jelentősen csökkenne.

(351)

Másodszor a Bizottság emlékeztet arra [lásd a (102) preambulumbekezdést], hogy Magyarország állítása szerint az MVM Csoport és a Paks II önálló és független társaságok, mivel:

(352)

Ezt az MVM Csoport is megismételte, és hangsúlyozta, hogy az MVM Csoport és a Paks II más versenytársakhoz hasonlóan két különálló villamosenergia-termelő vállalat, ezért nincs ok azt feltételezni, hogy a tevékenységeiket összehangolják, vagy hogy a két társaság összefonódik. Az MVM Csoport továbbá azzal is érvel, hogy saját stratégiája olyan lehetséges beruházásokat is tartalmaz, amelyek a jövőben a Paks II-vel versenyezhetnek.

(353)

Harmadszor, a Bizottság emlékeztet a Magyarország által nyújtott és a (117) preambulumbekezdésben idézett kiegészítő tájékoztatásra, amely szerint a Paks II, annak jogutódai és leányvállalatai jogi és szerkezeti szempontból egyaránt teljes mértékben elkülönülnek egymástól az összefonódásokról szóló bizottsági közlemény 52. és 53. pontja értelmében, továbbá fenntartásuk, irányításuk és működésük az MVM Csoporttól és annak vállalkozásaitól, jogutódjaitól és leányvállalataitól, valamint villamos energia termelése, nagy- és kiskereskedelme terén aktív egyéb állami irányítású vállalatoktól függetlenül és elkülönülten történik.

(354)

A Bizottság meggyőződött arról, hogy ez a kiegészítő tájékoztatás választ ad a magyar villamosenergia-piacon kialakuló lehetséges jövőbeli összefonódások és a jelenleg működő energiaszolgáltatók közötti kapcsolatok tekintetében megfogalmazott aggályaira. Nincs arra lehetőség, hogy a Paks II akár az MVM Csoporttal, akár más állami irányítású vállalattal összekapcsolódjon, ezért nincs arra lehetőség, hogy a Paksi Atomerőmű jelenleg működő négy blokkjának működése során és azon túl növelje piaci befolyását.

(355)

Ami a Bizottság azon kételyeit illeti, hogy az új kapacitások akadályozhatják az új piaci szereplők belépését, egyes észrevételek hangsúlyozták, hogy az atomerőművek létesítése magas alapterhelési kapacitás fedezésére szolgál, amely elsőbbséget élvez a hálózathoz való csatlakozás esetén, és alacsony működési költségeiknek köszönhetően az atomerőművek a piac ellátási oldalán is előnyösebb helyzetben vannak.

(356)

A Bizottság vizsgálta, hogy az intézkedés milyen versenyre gyakorolt hatással jár a magyar piac, illetve a szomszédos piacok piaci szereplőire nézve. A Bizottság külön is megvizsgálta a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő négy blokkjának és a Paks II-nek a párhuzamos üzemidejét, azaz a 2026 és 2032 közötti időszakot.

(357)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Paks II 5. és 6. blokkja üzemeltetésének célja a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő 1–4. blokkjának fokozatos, 2032-ig, 2034-ig, 2036-ig illetve 2037-ig történő leállításakor kialakuló kapacitásveszteség ellensúlyozása; e blokkok élettartamának meghosszabbítását nem tervezik [lásd a (10) preambulumbekezdést]. A Paks II két új, 5. és 6. blokkja várhatóan 2025-ben illetve 2026-ban kezdi meg működését. A nukleáris kapacitások ilyen módon történő alakulását feltételezi a Mavir 2016-os tanulmánya is [lásd a (20) preambulumbekezdést].

(358)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Paksi Atomerőműben megtermelt villamos energia jelenleg Magyarország teljes villamosenergia-fogyasztásának 36  %-át fedezi, amely az (50) preambulumbekezdésben említett várható keresletnövekedés következtében csökkenni fog, a Paks II termelése a Paksi Atomerőmű üzemen kívül helyezését követően pedig várhatóan hasonlóan alakul.

(359)

Figyelembe véve a Paks II projekt kapacitáshelyettesítő jellegét, a Bizottság megjegyzi, hogy amint 2037-ben üzemen kívül helyezték a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkját, az átvitelirendszer-irányító által előre jelzett és az (50) preambulumbekezdésben ismertetett, a teljes nemzeti beépített kapacitásban a jövőben mutatkozó hiány vissza fog térni a korábbi szintekre [lásd még a (108) preambulumbekezdés 7. ábráját], azaz a Paks II 2,4 GW-os kapacitása nem vezet a magyarországi beépített nukleáris kapacitás teljes szintjének hosszú távú emelkedéséhez.

(360)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a villamos energiát termelő létesítmények terén folyamatban lévő beruházások és jóváhagyott új beruházások listája igen rövid [lásd az (51) preambulumbekezdésben a 2. táblázatot]. Ezen adatok figyelembevételével a Bizottság úgy véli, hogy Magyarország a jelenleg működő Paksi Atomerőmű négy blokkjának fokozatos üzemen kívül helyezését követően is jelentős nettó importőr lesz.

(361)

Ahogyan az a fenti (93) preambulumbekezdésből kiderül, Magyarország azt állította, hogy a NERA elemzése szerint a bejelentett intézkedés hiányában a Paks II által biztosított 2,4 GW-os kapacitást a kereskedelmi OCGT-k és CCGT-k nyújtanák. A piacon még a Paks II-vel is lesz lehetőség az új gázüzemű vagy egyéb kapacitás fejlesztésére. A NERA-tanulmány szerint ha Magyarországon a Paks II üzem kapacitását új gázalapú kapacitás váltja fel, Magyarország még ekkor is nagymértékben függeni fog a villamosenergia-importtól.

(362)

A Paks II mellett egyéb lehetséges technológiák bevezetését illetően a Bizottság emlékeztet Magyarország azon állítására, hogy a megújuló üzemekkel kapcsolatos jelenlegi és korábbi piacralépési döntések kiemelten a kormány támogatási programjaitól függnek, nem pedig a piaci áraktól [lásd a (107) preambulumbekezdés a) pontját]. A Bizottság tudomásul veszi, hogy Magyarország Nemzeti Energiastratégiája (144) az Unió 2020-as éghajlatpolitikai és energiaügyi csomagjával (145), a megújulóenergia-irányelvben (146) megállapított nemzeti megújulóenergia-célokkal és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben (147) megállapított kiemelt célokkal összhangban előirányozza, hogy energiaszerkezete megújuló energiát is tartalmazzon. A Bizottság megjegyzi, hogy a megújuló technológiák változó költségei (148) üzemanyag-független jellegük miatt a nukleáris technológia változó költségeinél hagyományosan alacsonyabbak. Az említett európai és nemzeti megújulóenergia-célok és -kötelezettségek ismeretében ráadásul Magyarország nem képez kivételt, amikor támogatási mechanizmusokat vezet be, hogy olyan új erőműveket helyezzen üzembe, amelyek megújuló forrásokból termelnek villamos energiát. A Bizottság megjegyzi, hogy Magyarország METÁR elnevezésű megújulóenergia-programjának egy része 2017. január óta már működik (149), míg a program egyéb, megújuló forrásokból energiát előállító nagyobb termelőkre vonatkozó részei a Bizottság állami támogatási jóváhagyására várnak.

(363)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Mavir 2016-os tanulmánya szerint [lásd a (20) preambulumbekezdést] 2025 és 2030 között a jelenlegi szénalapú erőműpark majdnem egésze megszűnik [lásd a (43) preambulumbekezdés 1. és 2. ábráját], aminek köszönhetően új létesítményeket lehet üzembe helyezni, különösen mivel a (362) preambulumbekezdésben említett időszakos technológiákhoz párhuzamosan kiegészítő, rugalmas kapacitásokra is szükség lesz.

(364)

A magyar intézkedést beruházási támogatásként alakították ki, és amint a villamosenergia-termelő egységek megkezdik a működést, a Paks II további működési támogatásban nem részesül, tehát ki lesz téve a piaci kockázatoknak.

(365)

A villamosenergia-árakat elsősorban az adott piacon részt vevő termelők határköltségei határozzák meg. A megújuló technológiák határköltségei alacsonyak, mivel legtöbbjük üzemanyag-költség nélkül is képes üzemelni. A nukleáris technológia szintén alacsony működési költségekkel rendelkezik, és sorrendben a megújuló technológiákat követi. Bár az üzemanyag-költségek miatt a széntüzelésű erőművek általában az atomerőműveknél magasabb határköltséggel működnek, a szén alacsony engedélyezési árai miatt a széntüzelésű erőművek üzemeltetési költségei a CCGT-üzemeknél jellemzően alacsonyabbak. Ez azt jelenti, hogy a magasabb működési költségű technológiák növelhetik az árakat, ezért a nukleáris energia jelenléte az energiaszerkezetben önmagában várhatóan nem növeli a villamos energia árát Magyarországon, és a nukleáris energia inkább árkövető lesz, nem pedig ármeghatározó.

(366)

Magyarország és több érdekelt fél mutatott rá, hogy a vizsgálandó energiapiac az adott állam területénél nagyobb, főként a rendkívül jó összeköttetés miatt, és hogy az intézkedés torzítja a versenyt, ami érinti legalábbis a Magyarország közelében található tagállamokat.

(367)

A Bizottság megjegyzi, hogy a jelen határozat (49) preambulumbekezdésében található 5. ábra szerint Magyarország villamosenergia-kereskedelmének import-export mérlege szinte minden szomszédos tagállam felé negatív. A Bizottság azt is figyelembe veszi, hogy Magyarország általánosságban nettó importőr; a (43) preambulumbekezdésben található 1. ábra szerint 2015-ben az ország keresletének mintegy 30  %-át importból fedezték, ami körülbelül 13 TWh-nak felel meg. A Bizottság emlékeztet arra, hogy – az eljárás megindításáról szóló határozat (43) preambulumbekezdésében található 2. ábrában kifejtetteknek megfelelően – a behozatal 2014-ben ugyanezen a szinten volt.

(368)

A Bizottság úgy véli, hogy a magyar villamosenergia-piac az Európai Unión belül nagy mértékben integrált, ahol a rendszerösszekötő kapacitás a teljes beépített hazai kapacitás mintegy 75 százalékát teszi ki. Ezenkívül – ahogyan az a (105) preambulumbekezdés 4. és 5. táblázatából kiderül – a rendszerösszekötő kapacitások 2030-ig jelentősen nőni fognak, aminek köszönhetően a kereskedelmi forgalom továbbra is el fogja érni a magyar árrégiót.

(369)

A fenti (365) preambulumbekezdésben kifejtettek a határokon átnyúló kontextusban is érvényesek. A Paks II megépítése a magyar piacra a jövőben lefelé irányuló árnyomást fog gyakorolni, mivel a Paks II által termelt villamos energia határköltsége viszonylag alacsony, szemben az alternatív OCGT- és CCGT-kapacitással, amelyet a NERA véleménye szerint egyébként megépítenének. A NERA-tanulmány azonban kimutatta, hogy a Paks II árkövető lesz, és a magyarországi árakat a többi üzem továbbra is magasabb árszínvonalon fogja meghatározni. Ebből adódóan a Magyarországra irányuló behozatal továbbra is nyereséges lesz.

(370)

A Bizottság figyelembe vette Magyarország beadványait, amelyek a Paks II lehetséges hatásaira tágabb piaci összefüggésben tekintettek. A (112) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően a NERA megvizsgálta azokat a közvetlen szomszédos piacokat, amelyekkel Magyarország piaca jelenleg össze van kapcsolva (Magyarország + Szlovákia + Románia), és megállapította, hogy Magyarország + Szlovákia + Románia összekapcsolt piacán az MVM Csoport és a Paks II együttes piaci részesedése nem fogja meghaladni a 20  %-ot [lásd a (112) preambulumbekezdés 10. ábráját].

(371)

Ami az egyéb szomszédos piacokat illeti, ezeknél az új Paks II hatásai kevésbé lesznek jelentősek a szóban forgó árzónákkal való piaci összekapcsolódás hiánya, valamint az érintett tagállamok felé irányuló (meglévő és tervezett) rendszerösszekötő kapacitások korlátozottabb jellege miatt (lásd a 3. és a 4. táblázatot).

(372)

A (98)–(99), valamint a (241)–(244) preambulumbekezdésben említettek szerint az atomerőművek építése során gyakran fordul elő késedelem, ami növeli az építés időtartamát. A Bizottság tudomásul veszi, hogy a projekt megvalósítása az eredeti ütemezéshez […] képest már most is jelentős késedelemben van. Továbbá, ahogyan az a (99) preambulumbekezdés 3. táblázatából is kiderül, a JSC NIAEP által kínált technológia Oroszországban – a kivitelező hazai piacán, ahol üzemeinek nagy részét megépítette – átlagosan 2 éves késedelmet mutat. A késedelem pedig még ennél is jóval nagyobb (India esetében akár 7 év), ha a projektet Oroszországon kívül valósítják meg. Magyarország azt állítja, hogy az EU-ban a Paks II lesz az első VVER III+ technológiával felszerelt atomerőmű, ahol a legszigorúbb nukleáris biztonsági előírásoknak kell megfelelni, és a projekt technikailag nem mentesített részét az uniós követelményeknek megfelelően kell lebonyolítani. Észszerű tehát arra számítani, hogy ez további késedelmet okozhat. A Bizottság véleménye szerint ezért a Paksi Atomerőmű négy blokkjának és a Paks II két blokkjának eredetileg 6 évben megállapított párhuzamos üzeme várhatóan jelentősen csökkenni fog. Ezenkívül a meglévő és az új blokkok működésének bizonyos ideig tartó átfedése – amely a már említett okok miatt időben valószínűleg igen korlátozott lesz –, bár egyértelmű hatást gyakorol a hazai piacra, az ellátás biztonságának célja, valamint a Paksi Atomerőmű blokkjai üzemen kívül helyezésével kapcsolatos gondos előkészítés szükségessége ismeretében arányosnak tekinthető, figyelembe véve, hogy a nukleáris termelési kapacitások a magyarországi hazai villamosenergia-termelés több mint 50  %-át teszik ki.

(373)

Mindenesetre a Bizottság emlékeztet a NERA-tanulmány megállapításaira [lásd különösen a (108) preambulumbekezdés 7. ábráját], amelyek szerint a várhatóan növekvő nemzeti csúcsigényt még a Paksi Atomerőmű és a Paks II párhuzamos üzeme során (2025 és 2037 között) sem tudják csupán hazai erőművekkel kielégíteni, mivel a további megújuló és földgáz-alapú kapacitások, plusz az atomerőművek által megtermelt összes villamos energia együttesen sem éri el az előre jelzett hazai keresletet (amelyet a 7. ábrán fekete vonal jelez). A tanulmány szerint ez főként annak tulajdonítható, hogy Magyarországon jelenleg kínálati hiány tapasztalható, ezért az ország jelentős mennyiségű villamosenergia-importra szorul. A NERA kifejti, hogy ez a hiány 2015 és 2025 között növekedni fog, mivel 2040-ig a magyarországi villamosenergia-kereslet várhatóan jelentősen megnő, továbbá Magyarország második legnagyobb folyamatosan működő erőműve [a Mátrai Erőmű – lásd a (43) preambulumbekezdés 1. és 2. ábráját] 2025 és 2030 között várhatóan bezár, amint azt az átvitelirendszer-irányító tanulmánya is jelzi [lásd a (20) preambulumbekezdést].

(374)

Következésképpen a rendszernek az említett, nukleáris, megújuló és gáztüzelésű kapacitások mellett további hazai vagy importkapacitásokra lesz szüksége, hogy kielégítse a hazai keresletet, valamint hogy biztosítsa a rendszer stabilitását a várható kapacitáshiánnyal szemben. A kiegészítő kapacitásokra az ENTSO-E által előírt kötelező tartalékképzés miatt is szükség van [lásd az (50) preambulumbekezdést].

(375)

A Bizottság arra is emlékeztet, hogy a (105) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően Magyarország szomszédos országokkal való már eleve magas szintű összeköttetése tovább fog erősödni olyan új rendszerösszekötők eredményeként, amelyek 2016 és 2021 között, azaz jóval a Paks II két új reaktorának üzembe helyezése előtt kezdenek el üzemelni Szlovákia (2 × 400 kV és 1 × 400 kV) és Szlovénia (1 × 400 kV) között. A Bizottság úgy gondolja, hogy ezek a Magyarország által említett új rendszerösszekötők valószínűleg javítják a határokon átnyúló kereskedelmi, különösen az importból származó villamosenergia-szolgáltatás rendelkezésre állását.

(376)

A (369) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság a NERA-tanulmány megállapításait is figyelembe vette, amelyek szerint a nukleáris technológia várhatóan még a Paksi Atomerőmű és a Paks II közötti átfedés időszakában is árkövető lesz, nem pedig ármeghatározó, amikor annak valószínűsége, hogy az atomenergia legyen az ármeghatározó, minden esetben 5  % alatt marad [lásd a (113) preambulumbekezdésben található 11. ábrát].

(377)

A 2.6. szakaszból az derül ki, hogy a magyarországi nagykereskedelmi villamosenergia-ágazatban a legáltalánosabb ügyleteket kétoldalú villamosenergia-adásvételi megállapodások útján kötik, és a HUPX még nem váltott ki megfelelő szintű likviditást. A Bizottságnak eleinte kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy egy olyan forgatókönyv esetében, amikor az erőfölénnyel rendelkező szolgáltató (az MVM Partner) és az új termelési kapacitás (Paks II) jelentős része ugyanazon jogalany (a magyar állam) tulajdonában van, a piacok kevésbé likviddé válnak, mivel az érintett szereplők korlátozhatják a piacon hozzáférhető ellátási ajánlatok számát.

(378)

A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy attól függően, hogy az új reaktorok által termelt villamos energiát hogyan értékesítik a piacon, a likviditási szintet jelentősen befolyásolhatják, és az értékesítési versenytársak költségei emelkedni fognak, ha korlátozzák valamely jelentős inputhoz való versenyképes hozzáférésüket (inputkizárás). Ez akkor fordulhat elő, ha a Paks II által termelt villamos energiát elsősorban hosszú távú szerződések útján, csak bizonyos szolgáltatók részére értékesítenék, így a Paks II villamosenergia-termelési piacon érvényes piaci ereje a kiskereskedelmi piacon is megmutatkozna.

(379)

A Paks II és az állami tulajdonban lévő vállalatok kiskereskedelmi piaci kapcsolatainak kizárása – lásd a (353) preambulumbekezdést – segített a Bizottság egyes aggályainak megválaszolásában.

(380)

A Bizottság megjegyzi, hogy Magyarország megerősítette, hogy a Paks II villamosenergia-kereskedési stratégiája a szokásos piaci áron alapuló nyereség-optimalizáló stratégia, amelyet átlátható kereskedési platformon vagy tőzsdén tett ajánlatok révén kötött kereskedelmi értékesítési megállapodásokon keresztül valósítanak meg (lásd a (118) preambulumbekezdést).

(381)

Magyarország azt is megerősítette, hogy az ilyen jellegű kereskedési stratégiát az alábbiak alapján lehet kidolgozni (a Paks II saját fogyasztásának kivételével):

(382)

A Bizottság azt is megállapítja, hogy Magyarország biztosítaná, hogy a Paks II által üzemeltetett aukciós platformon az ajánlatok minden engedéllyel rendelkező vagy bejegyzett kereskedő számára ugyanolyan piaci feltételek mellett álljanak rendelkezésre, és hogy az ajánlattételi rendszer ellenőrizhető és átlátható legyen. A megvásárolt villamos energia végső felhasználását nem fogják korlátozni.

(383)

Ennek alapján biztosított, hogy a Paks II által termelt villamos energia átlátható módon minden piaci szereplő számára hozzáférhető legyen a nagykereskedelmi piacon, és hogy ne álljon fenn annak kockázata, hogy a Paks II által termelt villamos energiát hosszú távú szerződések révén monopolizálják, ami veszélyeztetné a piaci likviditást.

(384)

Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés jelenlegi formájában az esetlegesen felmerülő piaci likviditási kockázatok nem jelentősek.

(385)

A jelen határozat 5.3. szakaszában elvégzett gondos értékelést követően a Bizottság elismeri, hogy az intézkedés a nukleáris energia előmozdítását célozza, tehát az Euratom-Szerződésben foglalt közös érdeket szolgáló célkitűzés megvalósítására irányul, ugyanakkor a villamosenergia-ellátás biztonságához is hozzájárul.

(386)

A támogatást arányosan fogják nyújtani. Magyarország biztosítja, hogy a Paks II ellentételezi az államot a Paks II új villamosenergia-termelő blokkjaiért, és nem tart vissza extra profitot azon a szinten túl, ami szigorúan a gazdasági működéséhez és az életképességéhez szükséges. A Bizottság azt is megállapítja, hogy a kedvezményezett által termelt nyereséget állami támogatási jóváhagyás nélkül nem fogják a Paks II kapacitásbővítésére vagy új villamosenergia-termelő kapacitás megvételére vagy építésére fordítani.

(387)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy az intézkedés akadályozhatja-e a egyéb típusú villamosenergia-termelő kapacitások piacra lépését, különösen a Paksi Atomerőmű és a Paks II korlátozott idejű párhuzamos üzemelése során. A Bizottság azon a véleményen van, hogy a piacra lépés akadályozása korlátozott, mivel az átvitelirendszer-irányító által azonosított, az általános beépített kapacitás terén a jövőben jelentkező hiány a Paks II megépítésétől függetlenül is lehetővé tenné egyéb villamosenergia-termelő technológiák (megújuló és nem alacsony széndioxid-kibocsátású energiaforrások) piacra lépését.

(388)

A Bizottság az intézkedés határokon átnyúló lehetséges hatását is vizsgálta, azonban mivel a Paks II mérete hasonló a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő négy blokkjához, a határokon átnyúló hatás várhatóan nem lesz jelentős – Magyarország jó összeköttetése miatt sem, mivel Magyarország várhatóan továbbra is nettó importőr lesz, a régióban az egyik legmagasabb árszinttel. Magyarország várhatóan fennmaradó import/export deficitjén túl a Bizottság úgy gondolja, hogy a Paks II közvetlenül a Magyarországgal szomszédos országokon kívül eső villamosenergiaár-régiókra gyakorolt hatása a távolság és a hálózati akadályok miatt korlátozott lesz, ezek ugyanis a Magyarországon megtermelt villamos energiát a távoli régiók számára még inkább megdrágítják.

(389)

A Bizottság azt a megállapítást is figyelembe vette, hogy a Paksi Atomerőmű és a Paks II párhuzamos üzeme során – amely várhatóan az eredetileg tervezettnél rövidebb ideig tart – a várhatóan növekvő nemzeti csúcsigényt nem tudják csupán hazai erőművekkel kielégíteni.

(390)

A Bizottság megismétli, hogy a Magyarország által 2016. július 28-án tett megerősítések alapján minimálisra csökkentek az egyéb lehetséges piaci torzulások, mint például az esetleges piaci koncentráció fokozódása, valamint a piaci likviditás hiánya.

(391)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a verseny összes esetleges torzulása korlátozott, és azt ellensúlyozza az arányos módon elérni kívánt közös célkitűzés, különösen a Magyarország által 2016. július 28-án benyújtott megerősítések figyelembevételétel.

(392)

E megfontolások ismeretében a Bizottság megállapítja, hogy a Magyarország által bejelentett intézkedés állami támogatást tartalmaz, amely – Magyarország által 2016. július 28-án módosított formájában – az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal,

a)

A Paks II projekt („a projekt”), amelynek meghatározása: két új, VVER típusú atomerőművi blokk fejlesztése, megépítése, üzembe helyezése, üzemeltetése és karbantartása, felújítása, hulladékgazdálkodása és üzemen kívül helyezése (5. és 6. reaktor, Paks II. Atomerőmű, Magyarország). A nyereség nem használható fel olyan tevékenységekkel kapcsolatos beruházások finanszírozására, amelyek nem tartoznak az előbbiekben meghatározott projekt alkalmazási körébe.

b)

A nyereség magyar állam részére történő kifizetése (például osztalék útján).

1. szint: A Paks II az általa megtermelt összes villamos energia legalább 30  %-át a Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zrt. (HUPX) másnapi, napon belüli és határidős piacain értékesíti. Egyéb hasonló villamosenergia-tőzsdéket is igénybe lehet venni, de ehhez a Bizottság szolgálatainak beleegyezésére vagy hozzájárulására van szükség, amelyet a magyar hatóságok által megküldött kérelemtől számított két héten belül kell engedélyezniük vagy elutasítaniuk.

2. szint: A Paks II által megtermelt összes villamos energia fennmaradó részét a Paks II objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett, aukciók útján értékesíti. Ezen aukciók feltételeit a magyar energiaipari szabályozó határozza meg, az MVM Partnerre vonatkozóan az aukcióra meghatározott követelményekhez hasonlóan [(a magyarországi szabályozó 741/2011. sz. határozata)]. A magyar energetikai szabályozó hatóság felügyeli ezen aukciók lefolytatását.

*

***