(1)

A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: az 1996. évi HNS-egyezmény) célja azoknak a személyeknek a megfelelő, azonnali és hatékony kártalanítása, akik tengeren szállított veszélyes és ártalmas anyagok kiömlése következtében kárt szenvednek. Az 1996. évi HNS-egyezmény jelentős joghézagot szüntetett meg a tengeri szállítással kapcsolatos felelősség nemzetközi szabályozásában.

(2)

2002-ben a Tanács elfogadta a 2002/971/EK határozatot (2). A határozat arra kötelezte a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy észszerű időn belül, de lehetőleg 2006. június 30. előtt megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz. Ezt követően négy tagállam erősítette meg az egyezményt. Az 1996. évi HNS-egyezmény nem lépett hatályba.

(3)

Az 1996. évi HNS-egyezményt az ahhoz csatolt, 2010. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: a 2010. évi jegyzőkönyv) módosította. A 2010. évi jegyzőkönyv 2. cikke és 18. cikkének (1) bekezdése szerint az 1996. évi HNS-egyezményt és a 2010. évi jegyzőkönyvet együttesen, a 2010. évi jegyzőkönyv részes feleinek egységes eszközeként kell olvasni, értelmezni és alkalmazni.

(4)

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a továbbiakban: az IMO) Titkársága elkészítette az 1996. évi HNS-egyezmény és a 2010. évi jegyzőkönyv egységes szerkezetbe foglalt szövegét (a továbbiakban: az 2010. évi HNS-egyezmény), amelyet az IMO Jogi Bizottsága a 98. ülésén jóváhagyott A 2010. évi HNS-egyezményt nem lehet aláírni vagy megerősíteni. A 2010. évi HNS-egyezmény akkor lép hatályba, amikor a 2010. évi jegyzőkönyv a tagállamokban hatályba lép.

(5)

A 2010. évi jegyzőkönyv 20. cikkének (8) bekezdése értelmében a 2010. évi jegyzőkönyvnek egy adott állam által magára nézve kötelezőnek való elismerése semmissé teszi az 1996. évi HNS-egyezmény ugyanezen állam által kötelezőként való elismerését Ennek eredményeként a 2010. évi jegyzőkönyv 20. cikke és különösen annak (2), (3) és (4) bekezdése szerint azok az államok, amelyek részes felei az 1996. évi HNS-egyezménynek, abban a pillanatban megszűnnek azok lenni, amikor a 2010. évi jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

(6)

A 2010. évi HNS-egyezmény, akárcsak elődje, különösen fontos az Európai Unió és tagállamai számára, mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a tengerjogról szóló 1982. évi egyezményével összhangban fokozott védelmet biztosít a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő károk– beleértve a környezeti károkat is –elszenvedői részére.

(7)

Annak érdekében, hogy az államok a 2010. évi jegyzőkönyv, és ezáltal a 2010. évi HNS-egyezmény részes felévé váljanak, az egyezmény magukra nézve kötelezőnek való elismerését kifejező okirattal egyidejűleg az egyezmény 20. cikkének (4) bekezdése szerint releváns adatokat is kell szolgáltatniuk az IMO főtitkára részére az előző naptári évben fogadott, a 2010. évi HNS-egyezmény hatálya alá tartozó, járulékalapot képező rakományok (a továbbiakban: HNS-járulékalap) teljes mennyiségéről. E célból az államoknak – mielőtt a 2010. évi jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezőnek ismernék el – létre kell hozniuk egy rendszert a HNS-járulékalapot képező rakományok jelentésére.

(8)

A 2010. évi HNS-egyezmény 38., 39. és 40. cikke érinti a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott másodlagos uniós jogot.

(9)

Ezért az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a 2010. évi HNS-egyezmény 38., 39., és 40. cikke tekintetében, amennyiben az egyezmény érinti az 1215/2012/EU rendeletben megállapított szabályokat.

(10)

A veszélyes és ártalmas anyagokat tartalmazó, járulékalapot képező rakományok jelentésére szolgáló rendszerek létrehozásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréje elősegítheti az ilyen rendszerek létrehozására irányuló tagállami erőfeszítéseket.

(11)

Mint már az 1996. évi HNS-egyezmény esetében is, a regionális gazdasági integrációs szervezetekről (Regional Economic Integration Organisations, REIO) szóló rendelkezés hiányában a 2010. évi jegyzőkönyvnek is csak szuverén államok lehetnek részes felei. Ezért nem lehetséges, hogy az Unió a 2010. évi jegyzőkönyvet megerősítse vagy ahhoz – és ezáltal a 2010. évi HNS-egyezményhez – csatlakozzon.

(12)

Ha a 2010. évi jegyzőkönyvet meghatározott időn belül minden tagállam megerősíti, az az Unión belül a 2010. évi HNS-egyezmény alkalmazásában érintett valamennyi szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosít

(13)

A HNS-rendszer nemzetközi jellegére tekintettel arra kell törekedni, hogy globálisan is egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre a 2010. évi HNS-egyezmény alkalmazásában érintett valamennyi szereplő számára. Következésképpen arra van szükség, hogy a 2010. évi jegyzőkönyvet globálisan alkalmazzák.

(14)

A tagállamok számára ezért engedélyezni kell, hogy adott esetben – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó szempontok tekintetében – a 2010. évi jegyzőkönyvet megerősítsék, illetve hogy az említett részekhez csatlakozzanak. A 2010. évi HNS-egyezménynek az Unióra ruházott hatáskörbe tartozó, de nem a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezései egy e határozattal párhuzamosan elfogadott másik határozat tárgyát képezik.

(15)

A 2010. évi jegyzőkönyv megerősítésekor, illetve az ahhoz való csatlakozáskor a tagállamoknak nyilatkozatot kell tenniük a 2010. évi HNS-egyezmény hatálya alá tartozó határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan.

(16)

Az 1215/2012/EU rendelet az Egyesült Királyságra és Írországra nézve kötelező, így részt vesznek e határozat elfogadásában és alkalmazásában.

(17)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,