(1)

2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(2)

Az 1472/2006/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: 1472/2006/EK rendelet vagy vitatott rendelet) a Tanács kétéves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámokat vetett ki a Vietnamból és a Kínából származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.

(3)

A Tanács a 388/2008/EK rendelettel (4) kiterjesztette a Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra.

(4)

A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot (5) követően a Tanács az 1294/2009/EU rendelettel (6) (a továbbiakban: 1294/2009/EU rendelet) további 15 hónappal, vagyis 2011. március 31-ig meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát, amikor is az intézkedések hatályukat vesztették.

(5)

A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co. Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: felperesek) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-671. o.) és a T-407/06. és T-408/06. sz., Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-747. o.) hozott ítéleteivel a Törvényszék elutasította a kereseteket.

(6)

Ezen ítéletek ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. A C-249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben (a továbbiakban: Brosmann- és Aokang-ítéletek) a Bíróság hatályon kívül helyezte az említett ítéleteket. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintába fel nem vett gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).

(7)

A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Kimondta, hogy: „[…] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5 %-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7 %-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).

(8)

Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett felpereseket érintő részében.

(9)

2013 októberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (7) útján bejelentette, úgy határozott, hogy a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja a dömpingellenes eljárást, és megvizsgálja, hogy a felperesek tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e, valamint felkérte az érdekelt feleket, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál.

(10)

A Tanács 2014 márciusában a 2014/149/EU végrehajtási határozattal (8) elutasította a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co. Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelikre vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló tanácsi végrehajtási rendelet elfogadására irányuló bizottsági javaslatot, és e gyártók tekintetében megszüntette az eljárást. A Tanács álláspontja szerint azon importőrök esetében, amelyek ezen exportáló gyártóktól vásároltak cipőt, és akik részére az illetékes nemzeti hatóságok a 2913/92/EGK tanácsi rendelet (9) (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 236. cikke alapján visszatérítették az érintett vámokat, jogos elvárás keletkezett a vitatott rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján, amely a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek és különösen a 221. cikkének alkalmazását írta elő a vámok beszedésére vonatkozóan.

(11)

Az érintett termék három importőre, a C&J Clark International Ltd (a továbbiakban: Clark), a Puma SE (a továbbiakban: Puma) és a Timberland Europe B.V. (a továbbiakban: Timberland) (a továbbiakban: érintett importőrök) az (5)–(7) preambulumbekezdésben említett joggyakorlatra hivatkozva megtámadta az egyes lábbelik Kínából és Vietnamból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket nemzeti bíróságaik előtt, amelyek az ügyeket előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztették.

(12)

A Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben 2016. február 4-én hozott ítéletével érvénytelennek nyilvánította az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU rendeletet, amennyiben az Európai Bizottság 384/96/EK tanácsi rendelet (10) 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelmények ellenére nem vizsgálta meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket (a továbbiakban: az ítéletek).

(13)

A harmadik, a C-571/14. sz., Timberland Europe B.V. kontra Inspecteur van de Belastingdienst, kantoor Rotterdam Rijnmond ügyet illetően a Bíróság 2016. április 11-én úgy határozott, hogy az ügyet – a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság kérésére – törli a nyilvántartásból.

(14)

Az EUMSZ 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal kell felváltani (11).

(15)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett (12). Ez elsősorban azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárás megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének (13).

(16)

Eltekintve attól a ténytől, hogy az intézmények nem vizsgálták meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket, az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU rendeletben foglalt minden egyéb ténymegállapítás érvényben marad.

(17)

A jelenlegi ügyben a jogellenesség a megindítás után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy a jelenlegi, az ítéletek nyomán még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között, amely időtartam a vizsgálati időszakot jelentette (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A Bizottság adott esetben azt is megvizsgálta, hogy az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (14) (a továbbiakban: módosítás előtti alaprendelet) (15) 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az érintett exportáló gyártók egyéni elbánásra jogosultak-e.

(18)

A Bizottság az (EU) 2016/1395 végrehajtási rendelettel (16) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Clark és Puma általi behozatalára, melyeket azon tizenhárom kínai exportáló gyártó gyártott, melyek piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet nyújtottak be, de nem kerültek be a mintába.

(19)

A Bizottság az (EU) 2016/1647 végrehajtási rendelettel (17) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot a Vietnamból származó és bizonyos, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet benyújtó, de a mintába fel nem vett vietnami exportáló gyártók által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Clark, Puma és Timberland általi behozatalára.

(20)

A Bizottság az (EU) 2016/1731 végrehajtási rendelettel (18) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot a Kínai Népköztársaságból származó és a General Footwear Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik, valamint a Vietnamból származó és a Diamond Vietnam Co. Ltd és a Ty Hung Footgearmex/Footwear Co. Ltd (a továbbiakban: Ty Hung Co. Ltd) – piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet benyújtó, de a mintába fel nem vett felek – által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Puma és Timberland általi behozatalára.

(21)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott – (12) preambulumbekezdésben említett – ítélet végrehajtására tekintettel a Bizottság elfogadta a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 végrehajtási rendeletet (19). E rendelet 1. cikkében a Bizottság utasította a nemzeti vámhatóságokat az összes olyan importőri kérelem továbbítására, amelyet a Kínából és Vietnamból származó lábbelik behozatala után fizetett végleges dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan nyújtottak be a Közösségi Vámkódex 236. cikke, valamint azon tény alapján, hogy mintába fel nem vett exportáló gyártó piacgazdasági elbánást vagy egyéni elbánást kérelmezett az eredeti vizsgálat során. A Bizottság köteles értékelni a vonatkozó, piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránt benyújtott kérelmet, és ismét kivetni a megfelelő vámtételt. A nemzeti vámhatóságok ez alapján hoznak a későbbiekben határozatot a dömpingellenes vámok visszafizetésére és elengedésére irányuló kérelemről.

(22)

A Finanzgericht Düsseldorf 2016. május 9-én előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett elő az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet érvényességének tárgyában (C-256/16. sz. Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg ügy). Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére a Deichmann SE, németországi lábbeliimportőr és az illetékes nemzeti vámhatóság, a Hauptzollamt Duisburg közötti jogvita keretében került sor. A jogvita tárgyát a Deichmann SE által fizetett azon dömpingellenes vámok visszatérítése képezte, amelyek a kínai beszállítójától – a piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást kérelmező, mintába fel nem vett Chengdu Sunshine Shoes Co. Ltd-től – érkező lábbelibehozatalra vonatkoztak.

(23)

2016. április 20-án a franciaországi vámhatóságok bejelentést tettek a Bizottságnak az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkének megfelelően az unióbeli importőrök visszatérítés iránti kérelmeiről, és továbbították az alátámasztó okmányokat. A franciaországi vámhatóságok bejelentése 46 vállalatot nevezett meg kínai és vietnami lábbelibeszállítóként.

(24)

Közülük számos vállalat (az e rendelet III. mellékletében felsorolt 36 vállalat) esetében a Bizottság nyilvántartásában nem szerepel adat arra vonatkozóan, hogy e vállalatok az eredeti vizsgálat során benyújtottak volna piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. E kör emellett olyan vállalatokat is magában foglalt, amelyeket nem érint a vizsgálat, például abból adódóan, hogy nem Kínában vagy Vietnamban találhatók, vagy mert kereskedelmi vállalatokként semmiképp sem jogosultak egyéni dömpingkülönbözetre. Az unióbeli importőrök vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeinek ezért nem lehet helyt adni, hiszen a vitatott rendeletet az őket érintő részben nem semmisítették meg.

(25)

A fennmaradó 10 vállalat közül négyet (az e rendelet IV. mellékletében felsorolt vállalatokat) már értékeltek egyedileg vagy valamely, az exportáló gyártók mintájába felvett vállalatcsoport részeként az eredeti vizsgálat keretében. Mivel e vállalatok egyike sem részesült egyedi vámtételben, a Feng Tay Chine-tól érkező lábbelibehozatalra a Kínára vonatkozó 16,5 %-os vám, míg a Pou Yuen Vietnam Enterprise-tól és a Pou Yuen Vietnam Company Ltd-től, valamint a Sky High Trading Limitedtől érkező behozatalra a Vietnam esetében kivetett 10 %-os maradékvám volt alkalmazandó. A (12) preambulumbekezdésben említett ítélet e vámtételeket nem érintette. Az unióbeli importőrök vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeinek ezért nem lehet helyt adni, hiszen a vitatott rendeletet az őket érintő részben nem semmisítették meg.

(26)

A fennmaradó hat vállalat közül hármat (az e rendelet V. mellékletében felsorolt vállalatokat) már értékeltek egyedileg vagy valamely vállalatcsoport részeként a (12) preambulumbekezdésben említett ítélet végrehajtása keretében, nevezetesen a (19) preambulumbekezdésben hivatkozott (EU) 2016/1647 rendeletben. Az unióbeli importőrök vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeinek ezért nem lehet helyt adni, hiszen a vámot esetükben ismételten kivetették.

(27)

A fennmaradó három vállalat közül a Fujian Sunshine Footwear Co. Ltd és a (franciaországi vámhatóságok bejelentésében Shyang Yuu Footwear néven szereplő) Foshan Nanhai Shyang Yuu Footwear Ltd olyan kínai exportáló gyártók voltak, amelyeket nem vettek fel a mintába, és amelyek benyújtottak piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. A Bizottság következésképp értékelte e vállalatok piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeit.

(28)

Az utolsó vállalat, a „Capital Concord Enterprises Ltd” kapcsolatban állt a (27) preambulumbekezdésben említett vállalatok egyikével, viszont sem lábbelik gyártásával, sem pedig lábbelik értékesítésével nem foglalkozott. Ennélfogva nem jogosult egyedi vámtételre.

(29)

Összegezve: e rendelet keretében a Bizottság három olyan kínai exportáló gyártó – nevezetesen a Chengdu Sunshine Shoes Co. Ltd, a Fujian Sunshine Footwear Co. Ltd és a Foshan Nanhai Shyang Yuu Footwear Ltd – piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapjait értékelte, amelyek benyújtottak ilyen igénylőlapot, és nem szerepeltek a mintába.

(30)

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítse, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (20).

(31)

E rendelet a vitatott rendelet azon aspektusainak helyesbítésére irányul, amelyekről megállapítást nyert, hogy nem állnak összhangban az alaprendelettel, és ezáltal a (29) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártókat érintő részében történő érvénytelenítés kinyilvánításához vezettek.

(32)

A vitatott rendelet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendelet összes többi ténymegállapítása, amelyeket a Bíróság nem nyilvánított érvénytelennek, továbbra is érvényes marad, és beillesztésre kerül e rendeletbe.

(33)

Az alábbi preambulumbekezdések ezért az ítéletekben foglaltak teljesítéséhez szükséges új értékelésre korlátozódnak.

(34)

A Bizottság megvizsgálta, hogy piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás vonatkozott-e a (29) preambulumbekezdésben említett, a vizsgálati időszak tekintetében piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet benyújtó exportáló gyártókra (a továbbiakban: érintett exportáló gyártók). E meghatározás célja, hogy a Bizottság meggyőződjön arról, milyen mértékben jogosultak az érintett importőrök az e beszállítók kivitelére fizetett dömpingellenes vámok tekintetében fizetett dömpingellenes vám visszafizetésének átvételére.

(35)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy azokat az érintett exportáló gyártókat, amelyek kivitele az érintett importőrök által fizetett dömpingellenes vám hatálya alá tartozott, piacgazdasági elbánásban kellett volna részesíteni, úgy az adott exportáló gyártó számára egyedi vámtételt kellene meghatározni, és a vám visszafizetését a befizetett vám – azaz a 16,5 % – és az egyetlen piacgazdasági elbánásban részesülő, mintába felvett exportáló vállalatra, vagyis a Golden Stepre kivetett 9,7 %-os vám közötti különbözetnek megfelelő összegre kellene korlátozni.

(36)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy egyéni elbánásban kellett volna részesíteni azt a kínai exportáló gyártót, amelytől megtagadták a piacgazdasági elbánást, úgy az érintett exportáló gyártó számára egyedi vámtételt kellene meghatározni, és a vám visszafizetését a befizetett, nevezetesen a 16,5 %-os vám és – ha van ilyen – az érintett exportáló gyártó esetében kiszámított egyedi vám közötti különbözetnek megfelelő összegre kellene korlátozni.

(37)

Amennyiben azonban az ilyen piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek elemzéséből az derül ki, hogy mindkét kérelmet el kell utasítani, úgy a dömpingellenes vámok visszafizetését nem lehet elrendelni.

(38)

Amint azt a (12) preambulumbekezdés is tárgyalja, a Bíróság az egyes lábbelik bizonyos kínai és vietnami exportáló gyártóktól érkező kivitele tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet és az 1294/2009/EU rendeletet, amennyiben a Bizottság nem vizsgálta meg az ezen exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket.

(39)

A Bizottság ennélfogva megvizsgálta az érintett exportáló gyártók piacgazdasági elbánásra és egyéni elbánásra vonatkozó kérelmeit a kiviteleikre alkalmazandó vámtétel meghatározása érdekében. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a szolgáltatott információk nem bizonyítják, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági feltételek alapján működtek vagy egyéni elbánásra voltak jogosultak (a részletes magyarázatot lásd a (40) és az azt követő preambulumbekezdésekben).

(40)

Hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezt az értékelést valamely nyilvánvaló hiba nem érvényteleníti-e (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 32. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja).

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint az e cikkben felsorolt mind az öt kritériumnak teljesülnie kell ahhoz, hogy egy exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesülhessen. Ennélfogva a Bizottság úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasításához.

(42)

Az érintett exportáló gyártók közül kettő (a 4. és a 6. vállalat) (21) nem tudta bizonyítani, hogy megfelelt az 1. kritériumnak (a vállalkozás döntései). Konkrétabban: a 4. vállalat által szolgáltatott információk a belföldi és exportpiacokra értékesíthető mennyiségek korlátozásáról tanúskodtak. A vállalat nem bizonyította, hogy e korlátozások ellenére a vállalkozás a keresletet és a kínálatot tükröző piaci jelzések alapján, jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg döntéseit. Ami a 6. vállalatot illeti, az elmulasztotta bemutatni a vállalat belső döntéshozatali rendjét, és ily módon azt sem bizonyította, hogy e döntéseket ténylegesen a piaci jelzésekkel összhangban, jelentős állami beavatkozás nélkül hozták meg.

(43)

A három vállalat egyike sem tudta bizonyítani, hogy megfelelt a 2. kritériumnak (könyvelés). A könyvelési nyilvántartás mindegyik vállalatnál hiányos volt, és egyikük esetében sem felelt meg a nemzetközi számviteli szabályoknak. A 4. vállalat esetében például a befektetett eszközök mérlege, valamint az értékcsökkenési módszer és e vállalat befektetett eszközeinek típusai hiányoztak. Emellett – a nyereség ellenére – nem mutattak ki nyereségadót, és a mérlegben a kapott támogatások sem jelentek meg. A 6. vállalat esetében az egymást követő évek mérlegeiben jelentett összegek között következetlenségek voltak tetten érhetők. Végezetül: az 5. vállalat pénzügyi kimutatásaiban több – konkrétan a tőkenyereség összegét illető – hiányosságot is feltártak. Az 5. vállalat ugyanis nem nyújtott tájékoztatást a tőkenyereség eredetéről, vagy annak értékeléséről.

(44)

A 3. kritérium (eszközök és áthozott torzulások) kapcsán a három érintett exportáló gyártó egyike sem tudta bizonyítani, hogy a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből nem maradtak fenn torzulások. Egyik vállalat sem szolgáltatott bizonyító erejű információt az érintett földhasználati jogok átruházásáról és/vagy az átruházás feltételeiről, ahogy a földhasználati jogok értékéről sem.

(45)

A (40) preambulumbekezdésben meghatározott okokból kifolyólag egyik érintett exportáló gyártó esetében sem került sor a 4. kritérium (csődre és a tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok) és az 5. kritérium (valutaváltások) értékelésére.

(46)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a három érintett exportáló gyártó egyike sem részesülhet piacgazdasági elbánásban, és erről megfelelően tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, akiket felkért észrevételeik megtételére. A három érintett exportáló gyártó egyikétől sem érkezett észrevétel a Bizottsághoz.

(47)

Ennélfogva a három érintett exportáló gyártó egyike sem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott összes feltételt, és így mindegyiküktől megtagadták a piacgazdasági elbánást.

(48)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben ugyanazon rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, mindenféleképpen egyedi vámtételt kell megállapítani az olyan exportőr esetében, amely bizonyítani tudja, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes kritériumnak megfelel.

(49)

A (40) preambulumbekezdésben említettek szerint hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése alapján egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ebből a célból a 9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a kérelmet megfelelően alá kell támasztani. Ilyenformán nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy az exportőr nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett exportőr által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése által az egyéni elbánás megadása tekintetében előírt feltételek teljesülnek.

(50)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az egyéni elbánás megadása érdekében az exportőröknek megfelelően alátámasztott kérelem alapján bizonyítaniuk kell, hogy az ebben a cikkben felsorolt öt kritérium mindegyike teljesül.

(51)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt az egyéni elbánás iránti kérelem elutasításához.

(52)

Az öt kritérium a következő:

(53)

Mind a három érintett, piacgazdasági elbánásért folyamodó exportáló gyártó egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha az előbbit nem adják meg számukra.

(54)

A három érintett exportáló gyártó egyike (4. vállalat) nem tudta bizonyítani a 2. kritérium (az exportértékesítések és -árak szabadon történő meghatározása) teljesítését. Konkrétabban: a szóban forgó exportáló gyártó alapszabálya bizonyos piacok esetében korlátozta az értékesíthető mennyiségeket. Ebből adódóan nem tudta bizonyítani, hogy az olyan üzleti döntéseket, mint például a kivitel mennyisége szabadon, továbbá a keresletet és kínálatot tükröző piaci jelzésekre adott válaszul hozta meg.

(55)

Ezen túlmenően a három exportáló gyártó egyike sem tudta a 3. kritérium (a vállalat – azaz a kulcsfontosságú vezetői pozíciók és részvények – megfelelően független az állami befolyástól) teljesítését igazolni. Egyetlen vállalat sem tudta igazolni, hogy az érintett földhasználati jogokra átruházás révén tettek szert, vagy hogy az átruházásra milyen szerződéses feltételek mellett került sor. A 6. vállalat továbbá sem igazgatótanácsának összetételére, sem pedig a vállalat belső döntéshozatali rendjére vonatkozóan nem szolgáltatott információt. Ennek alapján a három érintett exportáló gyártó egyike sem bizonyította, hogy kellőképpen független az állami befolyástól.

(56)

A három érintett exportáló gyártó egyike sem teljesítette tehát a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott feltételeket, amiről a Bizottság megfelelően tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, akiket felkért észrevételeik megtételére. A három érintett exportáló gyártó egyike sem nyújtott be észrevételt, és az egyéni elbánást – következésképpen – mindegyiküktől megtagadták.

(57)

A három érintett exportáló gyártó által bonyolított kivitelre ezért a Kínára alkalmazandó maradék dömpingellenes vámot kell kivetni az 1472/2006/EK rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan. Az említett rendelet alkalmazási időszaka eredetileg a 2006. október 7-től2008. október 7-ig tartó időtartamot ölelte fel. A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását követően 2009. december 30-án ezt az időszakot 2011. március 31-ig meghosszabbították. Az ítéletek által megállapított jogellenesség abban áll, hogy az uniós intézmények nem állapították meg, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozóan a maradékvámot vagy pedig egyedi vámtételt kell-e alkalmazni. A Bíróság által megállapított jogellenesség nem jelent jogalapot arra, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékek után egyáltalán ne kelljen dömpingellenes vámot fizetni. A Bíróság által megállapított jogellenesség jogorvoslatára szolgáló új aktusnak ezért kizárólag az alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell újra felmérnie, és nem kell magukat az intézkedéseket értékelnie.

(58)

Mivel megállapítást nyert, hogy az érintett exportáló gyártók esetében a vitatott rendelettel és az 1294/2009/EU rendelettel eredetileg kivetett vám mértékével azonos maradékvámot kell ismét kivetni, nem szükséges a 388/2008/EK tanácsi rendelet módosítása. A szóban forgó rendelet érvényben marad.

(59)

A benyújtott észrevételek figyelembevételével és azok vizsgálata után megállapítást nyert, hogy a Kína esetében alkalmazandó 16,5 %-os maradék dömpingellenes vámot kell ismét kivetni a vitatott rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan.

(60)

Az érintett exportáló gyártók és az összes jelentkező fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a három érintett exportáló gyártó kivitelére alkalmazandó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetését javasolták. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően előadhatták észrevételeiket.

(61)

A Bizottság a nyilvánosságra hozatalt követően i. az Európai Sportszergyártók Szövetsége (a továbbiakban: FESI) és a Footwear Coalition, továbbá két unióbeli lábbeliimportőr, ii. a Deichmann vállalatcsoport (a továbbiakban: Deichmann) és iii. a Skechers SARL (a továbbiakban: Skechers) nevében kapott észrevételeket.

(62)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeikben a FESI és a Footwear Coalition először is megjegyezte, hogy a jelenlegi végrehajtás ugyanazon jogalapokra és indokokra épül, mint a Bizottság ugyanezen végrehajtási eljárással összefüggésben elfogadott korábbi rendeletei, vagyis az (EU) 2016/1395 rendelet, az (EU) 2016/1647 rendelet és az (EU) 2016/1731 rendelet. A nyilvánosságra hozatalra adott válaszukban ezért egyszerűen megemlítették, illetve hivatkozásként szerepeltették a fenti rendeletek kapcsán 2015. december 16-án, 2016. június 6-án, 2016. június 16-án és 2016. augusztus 11-én benyújtott észrevételeiket, amely észrevételeket és állításokat azonban nem fejtettek ki részletesen.

(63)

A FESI és a Footwear Coalition elsősorban ismét azzal érvelt, hogy az eljárás újbóli megindítása és a dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú ismételt kivetése i. nélkülözne minden jogalapot, a Bizottság hatásköre pedig nem terjedne ki az EUMSZ 266. cikke szerinti kötelezettség kézzelfogható teljesítését célzó további intézkedések elfogadására; ii. sértené a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a visszaható hatály tilalmának elvét; iii. aránytalan lenne, valamint sértené az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdését és az EUMSZ 266. cikkét; továbbá iv. sértené a megkülönböztetésmentesség elvét.

(64)

Ezen észrevételekre válaszul a Bizottság az (EU) 2016/1395 rendeletre, az (EU) 2016/1647 rendeletre és az (EU) 2016/1731 rendeletre hivatkozik, amelyek a FESI és a Footwear Coalition jelenlegi végrehajtás keretében tett összes észrevételét figyelembe vették. Mivel a FESI és a Footwear Coalition további részletekkel nem szolgált érveiket illetően, a Bizottság úgy véli, hogy ezeket a nevezett rendeletekben maradéktalanul megválaszolta, és az e rendeletekben levont, idevágó következetések megerősítést nyernek.

(65)

A FESI és a Footwear Coalition emellett azt állította, hogy a jogbiztonság érdekében egészen addig, amíg a Bíróság nem határoz az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet érvényességéről a Finanzgericht Düsseldorf által előterjesztett, folyamatban lévő – a (22) preambulumbekezdésben említett – előzetes döntéshozatali eljárásban (a C-256/16. sz. ügyben), a Bizottságnak tartózkodnia kellene attól, hogy a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott bírósági ítélet végrehajtásával összefüggésben további jogi aktusokat fogadjon el és hirdessen ki.

(66)

Az intézmények által elfogadott jogi aktusokkal szembeni kereseteknek az EUMSZ 278. cikke alapján nincs halasztó hatályuk. Ezenfelül a nemzeti bíróságok – az ítélkezési gyakorlat szerint – kizárólag abban az esetben függeszthetik fel a jogi aktusok végrehajtását, ha teljesülnek a Zuckerfabrik Süderdithmarschen/Altana-ítéletekben meghatározott kritériumok. A kérdést a C-256/16. sz. ügyben előterjesztő bíróság nem függesztette fel az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet végrehajtását. A Bizottságnak tehát nem áll módjában elállni az említett rendeletben foglaltak teljesítésétől. Akárhogy is, e rendelet érvényessége független az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet érvényességétől.

(67)

A FESI és a Footwear Coalition végezetül azt állította, hogy a Bizottság egyrészről megsértette a jó közigazgatás elvét, amikor az e rendelet III. mellékletében szereplő vállalatok státusát felületesen, a nyilvántartásában rendelkezésére álló bizalmas információk áttekintése nélkül értékelte, másrészről tévesen sorolt az említett mellékletbe olyan vállalatokat, amelyek pedig a lábbelikre vonatkozó 2005. évi eljárás keretében megfelelő módon kérelmeztek piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást.

(68)

A Bizottság megerősíti, hogy nyilvántartásában nem szerepel arra vonatkozó adat, hogy a III. mellékletben felsorolt vállalatok bármelyikétől piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet kapott volna az eredeti vizsgálat során. E kérelmek létezéséről sem a FESI, sem a Footwear Coalition nem szolgált bizonyítékokkal. A III. mellékletben felsorolt vállalatok között – miként azt a (24) preambulumbekezdés megemlíti – olyan vállalatok is szerepeltek, amelyeket nem érint a vizsgálat, például abból adódóan, hogy nem Kínában vagy Vietnamban találhatók, vagy mert kereskedelmi vállalatokként semmiképp sem jogosultak egyéni dömpingkülönbözetre. Ezt az állítást a Bizottság ezért elutasította.

(69)

A Deichmann először is azt állította, hogy a Bizottságnak nincs jogalapja vizsgálni az exportáló gyártók eredeti vizsgálat keretében benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit. A Deichmann érvként arra hivatkozott, hogy az intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével lezárult eljárást nem érvénytelenítette a C-659/13. sz. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, és így az eljárás nem indítható újra.

(70)

A kérdéses intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésére vonatkozó állítás kapcsán a Bizottság számára nem világos, hogy az intézkedés hatályvesztése miért bírna bármiféle jelentőséggel a tekintetben, hogy a Bizottságnak lehetősége van a megsemmisített aktust új aktus elfogadásával felváltani. Az ítélkezési gyakorlat szerint az eredeti aktust megsemmisítő ítélet újból megindítja az igazgatási eljárást, amely a jogellenesség bekövetkeztének időpontjától folytatható.

(71)

A dömpingellenes eljárás így tehát – az eljárást lezáró aktus megsemmisítéséből adódóan – továbbra is folyamatban van. A Bizottságnak kötelessége az említett eljárást lezárni, mivel az alaprendelet úgy rendelkezik, hogy a vizsgálatot bizottsági jogi aktussal kell lezárni.

(72)

Másodszor: a Deichmann szerint a jelenlegi eljárás sérti a visszaható hatály tilalmának és a jogbiztonság elvét, továbbá az alaprendelet 10. cikkét.

(73)

Ami az alaprendelet 10. cikkén és a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikkén alapuló visszamenőleges hatállyal kapcsolatos állítást illeti, az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése – amely a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikke (1) bekezdésének szövegét követi – kiköti, hogy ideiglenes intézkedéseket és végleges dömpingellenes vámot csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése vagy 9. cikkének (4) bekezdése szerint hozott határozat hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba. A jelenlegi ügy kapcsán a szóban forgó dömpingellenes vámok kizárólag azokra a termékekre alkalmazandók, amelyek az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése, illetve 9. cikkének (4) bekezdése szerint hozott ideiglenes és vitatott (végleges) rendelet hatálybalépése után kerültek szabad forgalomba. Az alaprendelet 10. cikke (1) bekezdésének értelmében a visszamenőleges hatály azonban csak olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az árut az intézkedések bevezetése előtt hozták szabad forgalomba, mint ahogy az az említett rendelkezés szövegéből és az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében előírt kivételből is kiderül.

(74)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi ügyben nincs szó visszamenőleges hatályról, és nem forog fenn a jogbiztonság és bizalomvédelem megsértése.

(75)

Ami a visszamenőleges hatályt illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata – annak értékelésekor, hogy egy intézkedés visszamenőleges hatályú-e – különbséget tesz egy új szabálynak már véglegessé vált helyzetre (más néven „hatálybalépése előtt létrejött” vagy „véglegesnek minősülő jogi” helyzetre) történő alkalmazása (22), és az új szabály hatálybalépése előtt létrejött, de még nem végleges helyzetre (más néven „ideiglenes helyzetre”) történő alkalmazása (23) között.

(76)

A jelenlegi ügyben az érintett termékek 1472/2006/EK rendelet alkalmazási időszaka alatti behozatalainak helyzete nem vált véglegessé, mivel a vitatott rendelet megsemmisítése miatt a rájuk alkalmazandó dömpingellenes vám végleges megállapítására még nem került sor. Másfelől, a lábbeliimportőröket az eljárás megindításáról szóló értesítés (24) és az ideiglenes rendelet közzétételével értesítették arról, hogy sor kerülhet ilyen jellegű vámok kivetésére. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági szereplőknek csak az után keletkezhet jogos elvárása, hogy véglegessé válik az intézmények által elfogadott, az igazgatási eljárást lezáró aktus (25).

(77)

E rendelet azonnali alkalmazást ír elő a folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásaira: a lábbelikre vonatkozó vámokat a nemzeti vámhatóságok kivetették. A visszatérítések iránti kérelmek – amelyekről még nem született végleges döntés – azt eredményezik, hogy a helyzet még folyamatban lévő helyzetnek minősül. E rendelet az említett behozatalra alkalmazandó vámtételt határozza meg, és így egy még folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásait szabályozza.

(78)

Mindenesetre még ha fenn is állna az uniós jog értelmében visszamenőleges hatály (mint ahogyan nem áll fenn), az ilyen visszamenőleges hatály az alábbi okból indokolt lenne:

(79)

A hatálybalépés előtt létrejött helyzetekre alkalmazhatók az uniós jogrendben szereplő anyagi jogi szabályok, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (26). A C-337/88. sz. Società agricola fattoria alimantare (SAFA) ügyben (27) a Bíróság kimondta: jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos elvárását megfelelően tiszteletben tartják.

(80)

Jelen ügyben a cél a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikkéből eredő kötelezettségének teljesítése. Minthogy a (12) preambulumbekezdésben hivatkozott ítéletekben a Bíróság kizárólag az alkalmazandó vámtétel meghatározásával kapcsolatban állapított meg jogellenességet, az intézkedések bevezetésével (vagyis a dömping és az okozott kár fennállására, illetve az uniós érdekre vonatkozó megállapításokkal) kapcsolatban pedig nem, az érintett exportáló gyártóknak nem keletkezhetett jogos elvárása a tekintetben, hogy nem fog sor kerülni végleges dömpingellenes intézkedések bevezetésére. Következésképpen az intézkedések szóban forgó bevezetése, még akkor is, ha az visszamenőleges hatályú lenne (mint ahogy nem az), nem tekinthető a jogos elvárások megsértésének.

(81)

Harmadszor: a Deichmann azt állította, hogy téves a Bizottság azon – a (38) preambulumbekezdésben szereplő – megállapítása, miszerint a Bíróság az egyes lábbelik bizonyos kínai és vietnami exportáló gyártóktól érkező kivitele tekintetében semmisítette meg a vitatott rendeletet és az 1294/2009/EU rendeletet, mivel a C-659/13. sz. és C-34/14. sz. ügyekben hozott ítélet az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU rendeletet erga omnes hatállyal, nem pedig a három érintett exportáló gyártó tekintetében semmisítette meg. A Deichmann szerint, ha a Bizottság kizárólag a három érintett exportáló gyártótól érkező behozatalra vetne ki ismét dömpingellenes vámot, a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott bírósági ítélettel ugyancsak érintett többi exportáló gyártótól érkező behozatalra pedig nem, az indokolatlan megkülönböztetést jelentene e többi exportáló gyártó behozatalával szemben, amellett, hogy az EUMSZ 266. cikkét is sértené.

(82)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott bírósági ítélettel érintett többi exportáló gyártó behozatalával szembeni megkülönböztető bánásmódra vonatkozó állítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a jelenlegi rendelettel érintett exportáló gyártók, továbbá egyes importőrök jogvédelemben részesülnek az uniós bíróságok előtt e rendelettel szemben. Más importőrök a nemzeti bíróságok és igazságszolgáltatási fórumok előtt élveznek ilyen védelmet, amelyek a rendes uniós jog bíráiként lépnek fel.

(83)

A megkülönböztetés vádja szintén megalapozatlan. Ahogy azt a (21) preambulumbekezdés is megemlíti, a Bizottság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtására tekintettel fogadta el a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 végrehajtási rendeletet. E rendelet 1. cikkében a Bizottság utasította a nemzeti vámhatóságokat az összes olyan importőri kérelem továbbítására, amelyet a Kínából és Vietnamból származó lábbelik behozatala után fizetett végleges dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan nyújtottak be a Közösségi Vámkódex 236. cikke, valamint azon tény alapján, hogy mintába fel nem vett exportáló gyártó piacgazdasági elbánást vagy egyéni elbánást kérelmezett az eredeti vizsgálat során. A Bizottság köteles értékelni a vonatkozó, piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránt benyújtott kérelmet, és ismét kivetni a megfelelő vámtételt. A nemzeti vámhatóságok ez alapján hoznak a későbbiekben határozatot a dömpingellenes vámok visszafizetésére és elengedésére irányuló kérelemről.

(84)

A Bizottság tehát minden olyan lábbelibehozatal esetében, amely megfelel a fenti kritériumoknak, meg fogja vizsgálni a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket, valamint a módosítás előtti alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében megállapított objektív kritériumok alapján ismételten ki fog vetni dömpingellenes vámokat. Következésképpen a mintába fel nem vett összes többi kínai és vietnami exportáló gyártó, továbbá importőreik az (EU) 2016/223 végrehajtási rendeletben meghatározott eljárás értelmében ugyanilyen elbánásban részesülnek majd egy későbbi szakaszban. A piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésére kizárólag abban az esetben nem fog sor kerülni, ha nincs folyamatban nemzeti eljárás, hiszen annak így nem lenne semmilyen gyakorlati haszna.

(85)

Negyedszer: a Deichmann állítása szerint annak alapján, hogy a Brosmann- és Aokang-ítéleteket követően nem vetettek ki ismételten dömpingellenes vámokat, diszkriminatív lenne, ha a három érintett exportáló gyártóra ismételten kivetnének dömpingellenes vámot.

(86)

Ez az állítás nem megalapozott. A Brosmanntól, illetve a C-247/10. P. sz. és a C-249/10. P. sz. ügyekben hozott ítélettel érintett másik négy exportáló gyártótól importáló importőrök más ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel exportáló gyártóik úgy határoztak, hogy megtámadják a vitatott rendeletet, és mivel a rájuk vonatkozó vámokat részükre visszatérítették, és így a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése szerinti védelem alatt állnak. Mások tekintetében nem került sor ilyen megkérdőjelezésre és visszatérítésre.

(87)

Ötödször: a Deichmann állítása szerint e vizsgálat számos eljárási szabálytalanságot eredményezett. Legfőbb érvként arra hivatkozott, hogy az érintett exportáló gyártók immár nem feltétlenül tudnak érdemi észrevételeket tenni, vagy további bizonyítékokkal szolgálni az évekkel ezelőtt benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik alátámasztására. Így például előfordulhat, hogy a vállalatok már nem is léteznek, vagy hogy a releváns dokumentumok immár nem állnak rendelkezésre.

(88)

A Deichmann emellett azzal is érvelt, hogy a Bizottság intézkedései – szemben az eredeti vizsgálatkori helyzettel – de facto és de jure kizárólag az importőröket érintik, márpedig azoknak semmilyen lehetőségük nincs érdemi hozzászólásokra, illetve kötelezni beszállítóikat a Bizottsággal való együttműködésre.

(89)

A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet nem írja kötelezettségként elő a Bizottság számára, hogy lehetőséget kell biztosítania a piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást kérelmező exportáló vállalatoknak a hiányzó tényadatok pótlására. Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően, ahogy azt a bírósági ítéletek is kimondják a Brosmann- és Aokang-ügyekben, nem az intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. A Bizottságnak ellenben mérlegelnie kell, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek (lásd a (40) preambulumbekezdést). A meghallgatáshoz való jog az említett tények értékelésére vonatkozik, a hiányos információk pótlására viszont nem terjed ki. Ha nem így lenne, akkor az exportáló gyártó bármeddig elnyújthatná az értékelést azzal, hogy részletekben szolgáltat információt.

(90)

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles felkérni az exportáló gyártókat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik kiegészítésére. Amint az említésre került az előző preambulumbekezdésben, a Bizottság az exportáló gyártó által benyújtott információkra támaszkodva végezheti el az értékelését. Az érintett exportáló gyártók ugyanakkor nem vitatták a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik bizottsági értékelését, és azt sem jelezték, hogy mely dokumentumok vagy személyek nem állnak immár a rendelkezésükre. Az állítás tehát annyira elvont, hogy az intézmények nem vehetik figyelembe az említett nehézségeket a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésekor. Ezt az érvet a Bizottság elutasítja, mivel egyfelől feltevésen alapul, másfelől pedig nem határozták meg pontosan, hogy mely dokumentumok és személyek nem állnak immár rendelkezésre, illetve azt sem, hogy e dokumentumok és személyek milyen jelentőséggel bírnak a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelése szempontjából.

(91)

Azon állítással összefüggésben, miszerint az importőrnek nincs lehetősége érdemi hozzászólásokra, a Bizottság a következőkre hívja fel a figyelmet: először is, az importőröket nem illeti meg a védelemhez való jog, mivel a dömpingellenes intézkedés nem ellenük, hanem az exportáló gyártók ellen irányul. Másodszor: az importőrök számára adott volt a lehetőség, hogy e kérdés kapcsán a vitatott rendelet elfogadását megelőző igazgatási eljárás keretében megtegyék észrevételeiket. Harmadszor: amennyiben az importőrök úgy vélik, hogy e tekintetben szabálytalanság történt, akkor ahhoz, hogy a szükséges dokumentáció rendelkezésre álljon, beszállítóikkal rögzíteniük kell az erre vonatkozó szerződéses feltételeket. Ezt az állítást ezért el kell utasítani.

(92)

Hatodszor: a Deichmann szerint a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni, hogy az uniós érdekkel összhangban áll-e a dömpingellenes vámok kivetése, és azzal érvelt, hogy az intézkedések ellentétesek az uniós érdekkel, mivel i. az intézkedésekkel már akkor elérték a kívánt hatást, amikor azok első alkalommal bevezetésre kerültek; ii. az intézkedések nem járnak további hozadékkal az uniós gazdasági ágazat szempontjából; iii. az intézkedések az exportáló gyártókra nincsenek hatással és iv. az intézkedések komoly költségterhet rónak az unióbeli importőrökre.

(93)

A jelenlegi ügy kizárólag a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmekre vonatkozik, mert ez az egyetlen olyan pont, amellyel kapcsolatban az uniós bíróságok jogi tévedést állapítottak meg. Az uniós érdek szempontjából az 1472/2006/EK rendeletben szereplő értékelés továbbra is teljeskörűen érvényes. A jelenlegi intézkedést ráadásul az uniós pénzügyi érdekek védelme indokolja.

(94)

Végezetül a Deichmann azt állította, hogy a dömpingellenes vám – amennyiben az ismételten kivetésre kerül – már nem beszedhető, mert a Közösségi Vámkódex 103. cikke szerinti elévülési idő lejárt. A Deichmann szerint ez a helyzet azt jelentené, hogy a Bizottság visszaél hatáskörével.

(95)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Közösségi Vámkódex 103. cikkével összhangban az elévülési idő nem alkalmazandó, ha a Közösségi Vámkódex 44. cikke szerinti jogorvoslati kérelmet nyújtanak be, ahogyan az a jelenlegi, a Közösségi Vámkódex 236. cikkén alapuló jogorvoslati kérelemre vonatkozó ügyek mindegyikében történt.

(96)

Ami a Skecherst illeti: a vállalat elismerte, hogy a jelenlegi végrehajtásban érintett egyik exportáló gyártó sem volt beszállítója, ami miatt úgy vélte, hogy vonatkozásában a következtetések nem bírnak relevanciával. Ebből adódóan a nemzeti vámhatóságokhoz benyújtott visszatérítés iránti kérelmei – érvelése szerint – a jelenlegi végrehajtás következtetései alapján nem utasíthatók el. Az importőr továbbá azt kérte, hogy beszállítóinak piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit az illetékes belgiumi vámhatóságok által a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok alapján vizsgálják.

(97)

A fenti kérés kapcsán a Bizottság a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 végrehajtási rendeletre hivatkozik, amely megállapítja az e kérdéskör esetében követendő eljárást. Kiemelendő, hogy az említett rendelet 1. cikkének és 2. cikkének megfelelően a Bizottság amint megkapja a vámhatóságoktól a vonatkozó dokumentációt, megvizsgálja a kapcsolódó piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeket. Megjegyzendő, hogy a belgiumi vámhatóságok időközben eljuttatták a Bizottságnak a mintába fel nem vett azon kínai és vietnami exportáló gyártók jegyzékét, amelyek az eredeti vizsgálat során állítólag piacgazdasági elbánást vagy egyéni elbánást kérelmeztek, illetve olyan importőrök beszállítói voltak, amelyek kérelmezték a vámok visszatérítését. Ezen állítások bizottsági értékelése az indokolt esetekben folyamatban van. Ennek vizsgálata jelenleg is zajlik.

(98)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,