(1)

Az (EU) 2015/478 rendelet 10. cikke szerint előzetes uniós felügyeletet lehet bevezetni, amennyiben az Unió érdekei úgy kívánják, és valamely termék behozatalának alakulása az uniós gyártók számára károkozással fenyeget. Az (EU) 2015/755 rendelet 7. cikke is lehetőséget biztosít előzetes felügyelet bevezetésére, amennyiben az Unió érdekei úgy kívánják.

(2)

Az Európai Bizottság 2016. március 16-án közleményt tett közzé arról, hogy miként lehetne leküzdeni az európai acélgyártók előtt álló jelenlegi kihívásokat (3).

(3)

A vas- és acéltermékek Unióba irányuló behozatala 2012 és 2015 között általában véve 32 %-kal, 41,8 millió tonnáról 55 millió tonnára nőtt. Ugyanebben az időszakban az acélbehozatal során érvényesített ár összességében 17 %-kal csökkent. Ugyanakkor az acéltermékek uniós kivitele átlagosan közel 20 %-kal visszaesett: 2012-ben 62,3 millió tonnát, míg 2015-ben mindössze 50,7 millió tonnát tett ki (4).

(4)

A tendencia még ennél is szembetűnőbb azoknál az acéltermékeknél, amelyek korábban előzetes uniós felügyelet alatt álltak 2012-ig (5). E termékek esetében a behozatal szintje ugyanebben az időszakban 53 %-kal (a 2012. évi 13,3 millió tonnáról 2015-ben 20,2 millió tonnára) emelkedett, míg a kapcsolódó importárak átlagosan 22 %-kal visszaestek (6).

(5)

A 2000-es évek eleje óta gyorsan növekedett a világszintű acélgyártási kapacitás, és az új kapacitás legnagyobb része a Kínai Népköztársaságban (a továbbiakban: Kína) jött létre. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslése szerint a világ névleges acélgyártási kapacitása 2014-ben elérte a 2 243 millió tonnát, amely több mint kétszerese a 2000-re vonatkozóan 1 060 millió tonnában megállapított kapacitásnak.

(6)

Ezzel párhuzamosan az általános gazdasági visszaesés és a csökkenő belső kereslet következtében drasztikusan megemelkedett mindenekelőtt a Kínából érkező export összmennyisége. Ez világszerte leszorította az acélárakat. Kína ma a világ első acélgyártója a 2014-ben 822,7 millió tonnát kitevő nyersacélgyártással (7), ami a világ acélgyártásának közel felét jelenti. A kínai kapacitásfelesleg a becslések szerint közel 350 millió tonna (8). Ez a mennyiség Kína termelésének körülbelül 40 %-át és a teljes éves uniós acélgyártás mintegy kétszeresét teszi ki.

(7)

Már 2015-ben is a kínai export 10 %-a az Unióba irányult, és ez a mennyiség az uniós összbehozatal több mint 30 %-át adta. Következésképpen az uniós belső kereslet enyhe növekedését teljes mértékben a behozatal elégítette ki. Tekintettel arra, hogy az Unió mind méret, mind ár szempontjából fontos acélpiacnak minősül, több mint valószínű, hogy az acélgyártás terén jelentkező bárminemű kapacitásfelesleg továbbra is átirányulna az uniós piacra.

(8)

Emellett az elmúlt időszakban jelentős mértékben csökkent a harmadik országbeli piacokhoz való hozzáférés. A globális acélipart sújtó válságra válaszul a kormányok egyre inkább kereskedelempolitikai intézkedésekre hagyatkoznak, és ma már több olyan ország is hoz ilyen intézkedéseket, amely korábban nem élt velük. Ezek az intézkedések különböző kereskedelmi akadályok (vámemelés, dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések) formáját öltötték, és a globális felhasználásban jelentős részesedéssel rendelkező piacokat érintenek (9). Mindez tovább növeli az acélkereskedelem Unió felé történő áthelyeződésének lehetőségét.

(9)

Az uniós acélipar továbbra is vezető szerepet tölt be a magas technológiai színvonalat képviselő speciális termékek szegmensében. Ugyanakkor az uniós acélgyártók versenyhelyzete a globális acélpiacon az utóbbi néhány évben romlott. Az uniós acélipar pénzügyi teljesítménye ugyancsak gyors ütemben romlott az elmúlt években. Az átlagos működési jövedelmezőség elmarad a fenntartható szinttől, a beruházások üteme lelassult, a foglalkoztatási szint csökkent, és szinte alig van lehetőség terjeszkedésre. Az uniós gazdasági ágazatnak magas energiaköltségekkel és az importált nyersanyagtól való függéssel kell szembesülnie.

(10)

Emellett annak ellenére, hogy az uniós nyersacélgyártás viszonylag állandó szinten maradt a 2013 és 2015 közötti időszakban (évente körülbelül 166–169 millió tonna), 2015 második felére – az év első feléhez képest – jelentős, mintegy 10 %-os visszaesés következett be.

(11)

Az acéltermékek behozatala terén mutatkozó legutóbbi tendenciák, az uniós gazdasági ágazat jelenlegi kiszolgáltatott helyzete, az uniós piacra jellemző, folyamatosan gyenge kereslet és annak valószínűsége alapján, hogy a jelenlegi és jövőbeni kapacitásfelesleg a kereslet erősödésével az uniós piacra irányulna át, megállapítható, hogy fennáll az uniós gyártókat érintő károkozás kockázata.

(12)

Az uniós érdek ezért úgy kívánja, hogy egyes acéltermékek behozatala előzetes uniós felügyelet alatt álljon annak érdekében, hogy előzetes statisztikai adatok álljanak rendelkezésre az összes Unión kívüli országból érkező behozatal tendenciáinak gyors elemzéséhez. Gyors és korai kereskedelmi adatokra van szükség ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen az uniós acélpiacnak a nemzetközi acélpiacokon végbemenő hirtelen változásokkal szembeni sérülékenységét. Ez különösen fontos a jelenlegi válsághelyzetben, amelyet bizonytalanság övez azt illetően, hogy a kereslet strukturálisan fellendül-e, és hogy ebből az uniós gazdasági ágazatnak ténylegesen előnye származik-e majd.

(13)

Az egyes acéltermékek piacának fejleményeire tekintettel helyénvaló, hogy az előzetes felügyelet hatálya alá az e rendelet I. mellékletében felsorolt termékek tartozzanak.

(14)

A belső piac megvalósítása megkívánja, hogy az Unióba behozatalt végző importőrök által teljesítendő alakiságok azonosak legyenek függetlenül attól, hogy az árukat hol vámkezelik.

(15)

Az adatgyűjtés megkönnyítése érdekében az e rendelet hatálya alá tartozó termékek szabad forgalomba bocsátásának feltételéül az egységes kritériumoknak megfelelő felügyeleti okmány bemutatását kell szabni. Ennek a követelménynek az e rendelet hatálybalépését követő 21. munkanaptól kezdve kell alkalmazandóvá válnia annak érdekében, hogy ne legyen akadálya a már az Unió felé tartó termékek szabad forgalomba bocsátásának, és hogy elegendő idő álljon az importőrök rendelkezésére a szükséges okmányok igényléséhez.

(16)

Ezt az okmányt az importőr egyszerű kérelmezésére a tagállamok hatóságainak adott időn belül záradékkal kell ellátniuk, ám ezzel az importőr nem juthat behozatali joghoz. Az okmány ezért csak addig lehet érvényes, amíg a behozatali szabályok változatlanok maradnak.

(17)

Az előzetes uniós felügyelet céljára kibocsátott felügyeleti okmányoknak az Unió egész területén érvényesnek kell lenniük, a kibocsátó tagállamtól függetlenül.

(18)

A tagállamoknak és a Bizottságnak az előzetes uniós felügyelet eredményeit a lehető legteljesebb mértékben ki kell cserélniük.

(19)

A felügyeleti okmányok kibocsátásának, az egységesített uniós feltételek teljesítése mellett, a nemzeti hatóságok felelősségi körébe kell tartoznia.

(20)

A szükségtelen korlátozások minimalizálása és a határokhoz közeli vállalkozások által végzett tevékenységek túlzott megzavarásának elkerülése érdekében a 2 500 kilogrammot meg nem haladó nettó tömegű behozatalokat ki kell zárni e rendelet alkalmazásából.

(21)

Az Unió nagyon szoros gazdasági integrációt alakított ki Norvégiával, Izlanddal és Liechtensteinnel az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül. Továbbá az EGT-megállapodás értelmében az EGT-tagországok – elvben – egymás közötti kapcsolataikban nem alkalmaznak piacvédelmi intézkedéseket. Ezen okok miatt a Norvégiából, Izlandról és Liechtensteinből származó termékeket ki kell zárni e rendelet alkalmazásából,