28.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 357/1

(1)

2009 novemberében egy állampolgárok által küldött részletes tájékoztatás felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy négy spanyol sportklub, azaz az Athletic Club Bilbao, a Club Atlético Osasuna (Navarra), az FC Barcelona és a Real Madrid CF a sportrészvénytársaságokkal összevetve esetlegesen társaságiadó-kedvezményt élvez. Spanyolországot 2010. február 15-én, április 12-én és szeptember 28-án felkérték észrevételei benyújtására. Az észrevételek 2010. március 23-án és december 15-én érkeztek be a Bizottsághoz.

(2)

A Bizottság a 2013. december 18-án kelt levelében tájékoztatta Spanyolországot, hogy a támogatás tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). Spanyolország 2014. február 17-én kelt levelében közölte a szóban forgó határozattal kapcsolatos észrevételeit. 2015. december 17-én Spanyolország további tájékoztatást nyújtott.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a támogatásra/intézkedésre vonatkozó észrevételeiket.

(4)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit. Ezeket továbbította Spanyolországnak, amelynek lehetősége volt megjegyzéseket fűzni az észrevételekhez; Spanyolország a 2014. november 21-én kelt levelében juttatta el a megjegyzéseit.

(5)

Az 1990. évi „ley del deporte” (3) (a sportról szóló 10/1990. sz. törvény) 19. cikkének (1) bekezdése arra kötelezte valamennyi spanyolországi professzionális sportklubot (clubes deportivos), hogy sportrészvénytársasággá (sociedades anónimas deportivas) alakuljanak. Az intézkedést az indokolta, hogy számos klub rosszul gazdálkodott, mivel sem a tagokat, sem pedig a tisztségviselőket nem terhelte pénzügyi felelősség a gazdasági veszteségekért. A cél az volt, hogy az új sportrészvénytársasággal kialakítsák a professzionális tevékenységet végző klubok számára a gazdasági és jogi felelősség modelljét, és így növeljék a jó gazdálkodás esélyét.

(6)

A 10/1990. sz. törvény hetedik kiegészítő rendelkezése (a továbbiakban: 7a. kiegészítő rendelkezés) mentesítette e kötelező átalakulás alól azokat a labdarúgóklubokat, amelyek egyenlege az előző 4–5 évben pozitív volt. A törvény preambuluma szerint e mentesség alapjául az szolgál, hogy a szóban forgó klubok „jó vállalatirányításról” tettek tanúbizonyságot, és ezért esetükben nincs szükség az átalakulásra. Klubként megőrizhetik aktuális jogi struktúrájukat, kivéve, ha közgyűlésük ennek ellenkezőjéről dönt (4).

(7)

Kiderült, hogy ennek a feltételnek csupán a következő klubok felelnek meg: Athletic Club Bilbao, Club Atlético Osasuna (Navarra), FC Barcelona és a Real Madrid CF. A törvény nem tesz egyértelmű említést e négy klubról, amelyek végül e mentességben részesültek. E klubok nem alakultak át sportrészvénytársasággá, jóllehet ez jogukban állt.

(8)

A sportklubok adóügyi megítélése eltér a sportrészvénytársaságokra vonatkozó adózási szabályoktól, amelyekre a vállalkozásokat terhelő társasági adó általános szabályai vonatkoznak. A sportklubok nonprofit szervezetként (Entidades sin ánimo de lucro) részleges társaságiadó-mentességre jogosultak a spanyol társasági adóról szóló törvény (Ley del Impuesto sobre Sociedades) 9. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint. E részleges mentesség eredményeként a társasági adóról szóló törvény 28. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a mentességet élvező kluboknak nonprofit szervezetként a kereskedelmi bevételük után csökkentett, 25 %-os társasági adót kell fizetniük a 30 %-os általános adókulcs helyett (amely 2006-ig 35 % volt, 2007-ben pedig 32,5 %).

(9)

A spanyol sporttörvény nem tartalmaz e különleges megítélés esetleges újbóli értékelésére vonatkozó időtartamot. Ezért csak az eredetileg jogosult négy csapatnak van lehetősége arra, hogy a „sportklubok” adózási szempontból kedvező jogállását élvezze, függetlenül attól, hogy az egyéb csapatok pénzügyi helyzete hogyan alakul. Más gazdaságilag életképes társaság sem veheti vissza a klub jogállást.

(10)

A négy klub profitorientált professzionális tevékenységet végez. A 2013/2014-es szezonban például a Real Madrid CF bevétele 549 millió EUR volt, az FC Barcelonáé pedig 484 millió EUR (5). E bevételek a műsorszolgáltatási jogok értékesítéséből, szponzorálásból, ajándéktárgyak (azaz a klubbal kapcsolatos árucikkek, például szurkolói mezek) értékesítéséből és licencértékesítésből, valamint az úgynevezett mérkőzésnapi bevételekből (jegyértékesítésből és a stadionban keletkezett egyéb bevételekből) származtak. Bevétel szempontjából mindkét klub évek óta vezeti az európai első osztályú csapatok listáját. Az Athletic Club Bilbao folyamatosan a spanyol első osztályban játszik, és rendszeresen vesz részt az olyan nemzetközi versenyeken, mint például a Bajnokok Ligája. A 2012/2013-as szezonig a Club Atlético Osasuna is az első osztályban játszott, ekkor azonban átkerült a Nemzeti Hivatásos Labdarúgó-bajnokság másodosztályába (Segunda División), és alkalmanként részt vett a professzionális klubok európai versenyein.

(11)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság ismertette, hogy a 2000 utáni években legalább a Real Madrid CF és az FC Barcelona adóköteles nyereséget termelt. A Real Madrid CF éves beszámolója szerint például a 2008/2009-es szezonban az adózás előtti eredménye 25 millió EUR volt, 2009/2010-ben 31 millió EUR, 2010/2011-ben 47 millió EUR, 2011/2012-ben 32 millió EUR, 2012/2013-ban pedig 47 millió EUR. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy legalábbis a Real Madrid CF jelentős adóköteles jövedelemre tett szert az utóbbi években, a 30 % adókulcs helyetti 25 %-os kedvezményes adókulcs pedig versenytársaival szemben gazdasági előnyhöz juttathatta.

(12)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megállapította, hogy az érintett labdarúgóklubok nonprofit szervezetnek minősülnek. Ez nem zárja ki, hogy a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vállalkozásnak minősüljenek. A támogatott professzionális sporttevékenységek kereskedelmi jellegűek (6). E jövedelemtermelő tevékenységek gazdasági jellegűek, és azokat a többi nagy európai professzionális labdarúgóklubbal való kiélezett verseny keretében folytatják. A bevétel forrásai szorosan kapcsolódnak a csapatok sportversenyeken elért sikeres teljesítményéhez. E siker azonban szorosan függ az e klubok rendelkezésére álló forrásoktól, amelyekkel magukhoz csábíthatják vagy megtarthatják a legjobb játékosokat és edzőket.

(13)

A differenciált adóztatás szelektív előnyben részesítheti a négy szóban forgó klubot. A Bizottság ezért az eljárás megindításáról szóló határozatban előzetesen megállapította, hogy a szóban forgó négy sportklub az adórendszer jellegével nem indokolható kedvező adókulcs formájában nyújtott előnyt élvez. Az e klubok és egyéb klubok közötti differenciált adóztatást a 10/1990. sz. törvény váltotta ki, amely meghatározott számú kedvezményezettet választott ki. A Bizottság továbbá úgy találta, hogy az előny állami forrásokból származik, mivel általa az állam lehetséges adóbevételekről mond le, és a professzionális labdarúgókluboknak nyújtott támogatás hatással van a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság előzetesen megállapította, hogy az állami pénzügyi támogatás, amely az Athletic Club Bilbao, a Club Atlético Osasuna (Navarra), az FC Barcelona és a Real Madrid CF professzionális sportklubokat előnyben részesíti, minden valószínűség szerint potenciálisan torzítja a versenyt, és befolyásolja a kereskedelmet. Ezért a támogatás a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(15)

A Bizottság kétségbe vonta a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Azt is megállapította, hogy nincs a jelen ügyre alkalmazható, az összeegyeztethetőségi kritériumokra vonatkozó iránymutatás. Az összeegyeztethetőséget ezért közvetlenül a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell felmérni, amely szerint a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha a közös érdeket szolgálva előmozdítja az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését.

(16)

A Bizottságnak kételyei merültek fel a közös érdekű célkitűzés meglétével kapcsolatban, amellyel meg lehetne indokolni egy igen versenyképes gazdasági ágazat rendkívül erős szereplőinek nyújtott szelektív működési támogatást. Ennek megfelelően a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában arra a megállapításra jutott, hogy a 10/1990. sz. törvénnyel létrehozott program értelmében Spanyolország négy sportklubot – név szerint: Athletic Club Bilbao, Club Atlético Osasuna (Navarra), FC Barcelona és Real Madrid CF – kedvező adókulcs formájában nyújtott egyedi működési támogatásban részesít, ami a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján nem indokolható. A Bizottság felkérte Spanyolországot és az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(17)

Az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően a Bizottság a Real Madrid CF-től, az FC Barcelonától, az Athletic Club Bilbaótól, a Liga Nacional de Fútbol Profesionaltól, egy állampolgártól és olyan szervezetektől kapott észrevételeket, amelyek identitásuk bizalmas kezelését kérték.

(18)

A Liga Nacional de Fútbol Profesional a sportnak a Szerződés 165. cikke szerinti különleges státusára hivatkozik. A Liga azt állítja, hogy a 10/1990. sz. törvény célja pusztán az volt, hogy bevezesse a klubok társadalmi felelősségvállalásának önkéntes rendszerét. A Liga azt állítja, hogy ennek értelmében a reformnak nem volt adóügyi célja. Az adóügyi következmények az egyéb célok közvetett hatásaként alakulhattak ki.

(19)

Az Athletic Club Bilbao a társasági adózással kapcsolatban a baszkföldi Vizcaya történelmi terület (Territorio Histórico de Bizkaia) adóügyi autonómiájára hivatkozott, amelyet a Törvényszék is elismert (7). Az Athletic Club Bilbao esetleges szelektív előnyének megállapításához a területi referenciakeret tehát a Territorio Histórico de Bizkaia (Vizcaya történelmi terület). Bár a sporttörvény hatálya nemzeti, adószabályokat nem tartalmaz. Az Európai Unióról szóló szerződés értelmében az Unió azonban köteles tiszteletben tartani a tagállamok regionális és helyi önkormányzati struktúráit. Vizcaya történelmi területen nincsenek sportrészvénytársaságok. A klub szerint a szóban forgó régióban tehát nem fordulhat elő a sportegyesületek irányában tanúsított szelektív bánásmód. Az Athletic Club Bilbao csupán a Vizcaya történelmi területen érvényes, valamennyi nonprofit szervezetre vonatkozó általános társaságiadó-rendszer hatálya alá tartozik.

(20)

A Liga Nacional de Fútbol Profesional, a Real Madrid CF, az FC Barcelona és az Athletic Club Bilbao úgy véli, hogy a társasági adó differenciált kiszabását az adó jellege indokolja; ezért az nem minősül szelektív előnynek. A sportklubok adóztatása ugyanúgy történik, és rájuk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más nonprofit szervezetekre. A nonprofit szervezetekre alkalmazandó általános rendszert nem lehet a társaságokra vonatkozó adórendszer alóli kivételnek tekinteni. Saját jogon létező, elkülönült általános rendszer ez, amely az ágazattól, méretétől és a régiótól függetlenül valamennyi spanyolországi nonprofit szervezetre vonatkozik. Ez a független jogi rendszer korlátozza nonprofit egyesületek piaci tevékenységét, és visszafogja a profitorientált társaságokhoz hasonló nyereség elérésére irányuló képességüket. A profitorientált társaságok nyereségszerzésének oka lényegében az, hogy felosztható forrásokat termeljenek, és így megfelelő befektetési megtérülést kínálhassanak a részvényesek számára.

(21)

A Real Madrid CF a Bíróság Kennemer Golf ügyben hozott ítéletére (8) hivatkozik, amely 26., 31. és 35. pontjában kimondja, hogy a nonprofit szervezetnek nem lehet célja, hogy a tagok számára nyereséget termeljen.

(22)

A Real Madrid CF és az Athletic Club Bilbao úgy érvel, hogy bár a rendszeres nyereségszerzés nem zárja ki egy szervezet nonprofit szervezetként történő besorolását, e nyereséget saját szolgáltatásai nyújtásának céljából kell felhasználnia. Azt a tényt is hangsúlyozzák, hogy egy sportklub nyereségét nem szabad a tagok között felosztani. Következésképpen a sportklubok és sportrészvénytársaságok nincsenek hasonló ténybeli és jogi helyzetben. Mindenesetre az esetleges eltérő adózást a spanyol adórendszer jellege vagy általános felépítése indokolhatja.

(23)

A Real Madrid CF szerint ezért közös referenciaalapként nem elegendő a nyereségszerzés célját megadni. Ehelyett referenciaként az olyan nyereség megszerzését kellene meghatározni, amely felosztható; ez a klubok esetében nem lehetséges. A Real Madrid szerint a klubok a szövetkezetekkel egyező jellemzőkkel bírnak, és a Bíróságnak a Paint Graphos ügyben hozott ítéletében (9) felsorolt érvekre hivatkozik.

(24)

A Real Madrid CF, az FC Barcelona és a Liga Nacional de Fútbol Profesional hangsúlyozza, hogy a sportklubok ügyvezető szervére vonatkozó felelősségi rendszer sokkal szigorúbb, mint a sportrészvénytársaságok esetében. Az igazgatótanácsnak a klub költségvetésben tervezett kiadásainak 15 %-át fedező bankgaranciát kell bemutatnia, hogy így garantálja a megbízatása során keletkezett veszteségek fedezését. Emellett az igazgatótanács tagjai jelenlegi és jövőbeli személyes vagyonukkal szigorúan és korlátlanul felelnek az e garantált összeget meghaladó bármely veszteségért. A sportklubok ezenkívül kereskedelmi magatartásuk tekintetében szigorú, a Spanyol Sportügyi Legfelsőbb Tanács (Consejo Superior de Deportes) nevű állami szerv általi felügyelet és ellenőrzés alatt állnak, különösen a hitelfelvételt illetően.

(25)

Az Athletic Club Bilbao és a Liga Nacional de Fútbol Profesional azzal érvel, hogy a klubok a tőkepiachoz való hozzáférés tekintetében nem rendelkeznek a részvénytársaságokéval megegyező eszközökkel. Különösen igaz az, hogy részvénykibocsátással nem tudnak tőkeemelést végrehajtani. A klub és az általa ellenőrzött társaságok között továbbá költségvetési konszolidációra sincs lehetőség, mivel eltérő adókulcsok vonatkoznak rájuk. Következésképpen a klub és e társaságok között nincs mód a nyereség és veszteség leírására, szemben a részvénytársaságokkal, amelyek költségvetési szempontból konszolidálhatják az ellenőrzésük alatt álló leányvállalataikat. Az FC Barcelona megjegyzi, hogy a klubok ezért egyértelműen hátrányosabb helyzetben vannak, mint Európa más részein, ahol a befektetők jelentős tőkeinjekcióval láthatják el a sportklubokat.

(26)

Az eltérő adókulcsokból származó lehetséges előnyt illetően a Real Madrid CF azt állítja, hogy a klubok mint nonprofit szervezetek működési bevételére kivetetett alacsonyabb adókulcs megállapítása önmagában nem tekinthető állami támogatásnak minősülő kedvezőbb szelektív intézkedésnek. A klubokra és a részvénytársaságokra vonatkozó társaságiadó-rendszerek közötti jelentős különbségek a klubokra nézve kedvezőtlenek, és ellensúlyozzák a rájuk vonatkozó, kissé alacsonyabb adókulcs hatásait. A Real Madrid CF arra hivatkozik, hogy a rendkívüli nyereség vagy a tőkeátruházásból származó tőkenyereség újbóli befektetéséért járó adólevonás a sportrészvénytársaságoknál magasabb (12 %), mint a sportkluboknál (7 %). A körülményektől függően e levonás alkalmanként akár igen jelentős is lehet.

(27)

A Real Madrid CF a klub egy, az adótanácsadói által készített adóügyi beszámolóját is benyújtotta, amely a 2000. július és 2013. június 30. közötti időszakban befizetett társasági adóra vonatkozott. A beszámoló igazolja, hogy a Real Madrid CF esetében a vizsgált időszak során a nonprofit szervezetként történő adóügyi besorolás jelentősen hátrányosabb volt, mint a társaságokra vonatkozó általános rendszer elméleti, kontrafaktuális alkalmazása.

(28)

A Real Madrid CF beadványa szerint […] (*1).

(29)

Az Athletic Club Bilbao hangsúlyozza […].

(30)

A Real Madrid CF, az FC Barcelona és az Athletic Club Bilbao szerint az állítólagos támogatás fennállása esetén azt létező támogatásnak kellene tekinteni. A nonprofit szervezetekre vonatkozó különleges adókulcsot még Spanyolországnak az Európai Unióhoz történő, 1986. január 1-jei csatlakozása előtt vezették be, és lényegesen azóta sem változott. A társasági adóról szóló, 1978. december 27-i 61/1978. sz. törvény (Ley 61/1978, de 27 de diciembre, del Impuesto sobre Sociedades) részleges mentességet és alacsonyabb adókulcsot állapított meg a nonprofit egyesületek, például labdarúgóklubok gazdasági műveleteiből származó bevételekre.

(31)

Az FC Barcelona megjegyzi, hogy a 10/1990. sz. törvény önmagában nem létesít új állami támogatási intézkedést. Sőt, ennek alapján a klubok nagy része kikerül a preferenciális rendszerből. Lehet tehát azzal érvelni, hogy a törvény nem előnyös helyzetet teremtett e négy klub számára, hanem a kedvezményezettek számát csökkentette. Ez nem új támogatás, hanem csak egy későbbi módosítás, amelynek célja annak biztosítása, hogy a korábbi helyzettel szemben kevésbé torzuljon a verseny. Az Athletic Club Bilbao érvelése szerint a 10/1990. sz. törvény egyáltalán nem változtatott a klub helyzetén, amely egyszerűen továbbra is a nonprofit szervezetekre vonatkozó társaságiadó-rendszer hatálya alá tartozik.

(32)

Spanyolország észrevételei a baszkföldi Vizcaya tartományi kormánya (Diputación Foral de Bizkaia) és Navarra autonóm közösség (Comunidad Foral de Navarra) beadványait is tartalmazták.

(33)

Spanyolország megerősíti, hogy a 10/1990. sz. törvény előírja a professzionális sportversenyeken részt vevő klubok számára, hogy sportrészvénytársasággá alakuljanak. Spanyolország hangsúlyozza, hogy a nonprofit szervezetek adóztatásával kapcsolatos szabályok nem csupán a labdarúgóklubokra, hanem valamennyi nonprofit szervezetre vonatkoznak. E szervezetek esetében a törvény úgy rendelkezik, hogy kötelesek 25 %-os társasági adót fizetni azon nyereség után, amelyet kereskedelmi jellegű tevékenységek folytatása során termeltek. Tehát a hivatásos sportból származó bevételek adókötelesek. A sportklubok adóügyi megítélése ezért valamennyi nonprofit szervezetre vonatkozó általános intézkedés.

(34)

2015. február 9-én Spanyolország a társaságiadó-szabályoknak a társaságok adóztatásáról szóló (del Impuesto sobre Sociedades), 2014. november 27-i 27/2014. sz. törvény (10) által történő módosításáról tájékoztatta a Bizottságot, amely módosítás szerint az általános társaságiadó-kulcs 2015-ben 30 %-ról 28 %-ra, majd 2016-tól kezdődően 25 %-ra csökken. Ez azt jelenti, hogy a sportrészvénytársaságok 2016-tól szintén 25 %-os társasági adót kötelesek fizetni. 2016-tól Spanyolország szerint már nem lesz különbség a klubok és a sportrészvénytársaságok adóztatása között.

(35)

Spanyolország hangsúlyozza, hogy a differenciált adóztatás nem jár előnnyel, mivel a klubok ténylegesen nem fizetnek kevesebb adót. A nonprofit szervezetektől függő, eltérő adórendszer alá tartozó társaságok (pl. mivel részvénytársaságok) nem részesülhetnek a tulajdonos klubra vonatkozó adórendszer előnyeiből. A részvénytársaságok azonban konszolidálhatják a vállalatcsoport különböző tagjainak nyereségét. Spanyolország a társasági adó hatálya alá tartozó szervezetek által 2008 és 2011 között fizetett tényleges társaságiadó-kulcsra vonatkozó adatokkal mutatja be, hogy a különbség nem annyira jelentős, mint azt az 5 százalékpontos adókulcs-különbség sejteti (11):

(36)

Spanyolország és különösen Vizcaya tartományi kormánya, valamint Navarra autonóm közösség az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közlemény (12) 25. pontjára hivatkozik, amely szerint az eltérő bánásmódot az adórendszer jellege és általános szerkezete indokolhatja. Az alacsonyabb adókulcs indokolt, hiszen a kedvezményezett klubok olyan nonprofit szervezetek, amelyek nem termelnek nyereséget. Ezenkívül még azért is indokolt, mert szemben a részvénytársaságok részvényeseikhez való viszonyával, a kluboknak nem célja, hogy a nyereséget felosszák a klub tagjai között.

(37)

Ezen érvelés alátámasztására Spanyolország a Bíróságnak az olasz szövetkezetekre vonatkozó ítéletére (13) hivatkozik. Az említett ítélet 61. pontjában, amely a szövetkezetek adóztatásáról szól, a Bíróság a szövetkezetek sajátos jellemzőire tekintettel megállapítja, hogy a termelő- és munkaszövetkezetek főszabály szerint nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a kereskedelmi társaságokkal összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, feltéve, hogy tagjaik gazdasági érdekében tevékenykednek, és nem tisztán kereskedelmi, hanem sajátosan személyes kapcsolatot is fenntartanak ez utóbbiakkal, amely alapján a tagok aktívan részt vesznek a tevékenységben és a gazdasági eredmények méltányos elosztására jogosultak.

(38)

Vizcaya tartományi kormánya rámutat a valamely társaságba történő befektetés megtérülését remélő befektetők, valamint az e joggal nem bíró klubtagok közötti különbségre. A Bizottság tévedne, ha a társasági adó általános céljának a vállalatok nyereségének megadóztatását tekintené. Vizcaya tartományi kormánya szerint az adóztatás általános célja nem csupán egy jogi személy nyereségének megadóztatása, hanem annak figyelembevétele, hogy a nyereséget elosztják-e a részvényesek között, és hogy a részvényeseket megadóztatják-e a nyereségből való részesedésük után.

(39)

Spanyolország arra is hivatkozik, hogy a szövetkezeteknek kevesebb lehetőségük van a tőkepiacokhoz való hozzáférés terén, mivel nem bocsáthatnak ki forgalomképes részvényeket. Spanyolország azzal érvel, hogy ugyanígy a klubok sem rendelkeznek a tőkepiacokhoz való hozzáférés terén a részvénytársaságokéval azonos eszközökkel. A klubok versenyhelyzete javításának, pl. drága futballjátékosok leszerződtetésének finanszírozása céljából nincs mód részvényesi tőkeinjekciókra. Ezenkívül a hitelfelvételüket is korlátozzák (pl. a Consejo Superior de Deportes jóváhagyása szükséges hozzá). Spanyolország a sportklubok vezető testületeinek tagjait a klub által elért negatív eredmények miatt terhelő személyes pénzügyi felelősségére vonatkozó szabályokra is hivatkozik, amelyek szigorúbbak, mint a részvénytársaságok vezetőire vonatkozó szabályok.

(40)

Spanyolország végül arra hivatkozik, hogy a Real Decreto 177/1981 sobre clubs y federaciones deportivas (14) 30. cikke szerint, ha valamely klub sportinfrastruktúrájának vagy sportpályájának értékesítésével jövedelemre tesz szert, azt hasonló jellegű javak építésére vagy fejlesztésére kell fordítania.

(41)

A Real Madrid CF-hez és az Athletic Club Bilbaóhoz hasonlóan Spanyolország azt állítja, hogy ha megállapítják a támogatás fennállását, akkor azt létező támogatásnak kell minősíteni. A 10/1990. sz. törvényt a 13/1980. sz. General de la Cultura Física y del Deporte törvény előzte meg. E törvény értelmében Spanyolország 1986-os csatlakozásakor valamennyi labdarúgóklub nonprofit szervezet volt. 1982 óta e kluboknak – bármely egyéb nonprofit szervezethez hasonlóan – kereskedelmi nyereségük után 15 %-os társasági adót kellett fizetniük. Ezért bármilyen támogatás létező támogatásnak minősülne a (EU)2015/1589 tanácsi rendelet (15) (eljárási rendelet) 1. cikke b) pontjának i. alpontja alapján, amely kiterjed minden olyan támogatási programra és egyedi támogatásra, amelyet a Szerződésnek az érintett tagállamokban történő hatálybalépése előtt vezettek be és azt követően is alkalmazható. A 10/1990. sz. törvény csak megerősíti a klubok jogállását, annak adóügyi következményeivel együtt, bár ez csak a bizonyos feltételeket teljesítő klubokra korlátozódik. A szóban forgó klubok adóelőnye tehát még Spanyolország 1986-os csatlakozása előtt jött létre.

(42)

Spanyolország és különösen Navarra autonóm közösség és Vizcaya tartományi kormánya rámutatott e régiók adóügyekben érvényes autonómiájára. Ez az autonómia a társasági adó kulcsára is kiterjed. Navarra autonóm közösségben a társasági adó kulcsa 30 %, Vizcaya történelmi területen pedig 28 %. A nonprofit szervezetek kereskedelmi nyereségét terhelő adókulcs 25 %, illetve 21 %.

(43)

Mivel az adóügyi autonómiáról a spanyol alkotmány rendelkezik, a Navarra autonóm közösség és Vizcaya tartományi kormány által elfogadott általános adóintézkedés nem számít területi szempontból szelektívnek. E két területen egyetlen sportrészvénytársaság sincs. Ennélfogva nem lesz olyan sportszervezet, amelyet tisztességtelen bánásmódban részesítenének. A Bizottság hibát követett el, amikor nem állapította meg a referenciarendszer területi hatályát. Ezért, ha a Bizottság megvizsgálja, hogy bizonyos adóügyi megítélés diszkriminatív-e, a vonatkozó nemzeti rendszert kell az e tekintetben független régiók adórendszerével kapcsolatos releváns referenciarendszernek tekinteni.

(44)

Navarra autonóm közösség arról tájékoztat, hogy […].

(45)

Vizcaya tartományi kormánya továbbá azt állítja, és ezt az adóhatóság adómegállapítása is alátámasztja, hogy az Athletic Club Bilbao […].

(46)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy egy intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatásnak minősüljön, a szóban forgó rendelkezésben megállapított valamennyi feltételnek teljesülnie kell (16). Joggal megállapítható tehát, hogy ahhoz, hogy egy intézkedést a szóban forgó rendelkezés értelmében állami támogatásnak lehessen minősíteni, először is állami beavatkozásról vagy állami forrásból történő beavatkozásról kell, hogy szó legyen; másodszor ennek a beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet; harmadszor egy adott vállalkozást kell szelektív előnyben részesítenie, negyedszer pedig torzítania kell a versenyt vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie (17).

(47)

Az alacsonyabb adókulcs révén a 10/1990. sz. törvény által bevezetett támogatási program lehetővé teszi, hogy négy sportklub állami forrásokból származó előnyt élvezzen, mivel az állam lemond a lehetséges adóbevételekről. Ez az előny az olyan gazdasági terhek enyhítéséből származik, mint például a valamely vállalkozás költségvetését rendszerint érintő adóterhek (18). Ez az alacsonyabb adókulcs olyan állami forrásnak tekinthető, amelyről az állam lemondott. Az intézkedés az államnak tudható be, mivel az a 10/1990. sz. törvény alkalmazásának eredménye.

(48)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése előírja annak meghatározását, hogy egy állami intézkedés szelektív előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest.

(49)

Először is egy vállalkozás számára előnyt kell biztosítani. A labdarúgóklubok a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak minősülnek jogállásuktól függetlenül, amennyiben gazdasági tevékenységet végeznek. A Bíróság a vállalkozásokat következetesen gazdasági tevékenységet ellátó jogalanyként határozta meg, azok jogállásától és finanszírozási módjától függetlenül (19). Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása önmagában nem attól függ, hogy a szervezetet nyereségtermelés céljából hozták-e létre. A Bíróság és a Törvényszék szerint a nonprofit szervezetek is kínálhatnak a piacon árukat és szolgáltatásokat, ezért vállalkozásnak minősülhetnek (20). Ennek alapján a professzionális sportklubok kereskedelmi vállalkozásnak minősülnek, és így az Európai Unió versenyjoga hatálya alá tartoznak, amennyiben gazdasági tevékenységet folytatnak (21). A professzionális labdarúgóklubok a jegyértékesítésből, marketingtevékenységekből, műsorszolgáltatási jogokból, ajándéktárgyak értékesítéséből, szponzorálásból stb. származó bevételekkel termelnek nyereséget, és egymással, valamint más (sportrészvénytársaság jogállású) professzionális sportszervezetekkel versengenek. Ennek megfelelően a vizsgálatban érintett négy klub a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában vállalkozásnak minősül.

(50)

Az igénybe nem vett adóbevétel formájában nyújtott lehetséges szelektív előnyt illetően a Bíróság kritériumrendszert dolgozott ki a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából (22).

(51)

Ahogyan azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtette, a differenciált adóztatás prima facie szelektívnek minősül, ha az az általános vagy a referenciát jelentő adórendszertől való eltérést jelent egyes vállalkozások esetében. Mérlegelni kell, hogy az intézkedés bizonyos vállalkozásokra vonatkozó eltérést tartalmaz-e az adórendszer által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest. Ha ez így van, megállapítható, hogy az intézkedés által nyújtott előny prima facie szelektív. Az ilyen intézkedést azonban még így is indokolhatja az adórendszer logikája és jellege.

(52)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban ennek megfelelően meghatározta a professzionális sportklubokra vonatkozó, referenciául szolgáló közös adórendszert. Előzetes véleménye megerősítéseként a Bizottság úgy véli, hogy az általános szabály szerint 1990-től kezdődően e vállalkozások adóztatása a részvénytársaságokéval azonos módon történt a társaságiadó-törvény értelmében. Egyes, a megelőző évek során nyújtott gazdasági teljesítményükkel összefüggő jellemzőkkel bíró klubok azonban a továbbiakban is adózhatnak nonprofit szervezetként. E feltételeket ténylegesen négy professzionális labdarúgóklub teljesítette. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság azt is megállapította, hogy e négy klub az adórendszer céljára tekintettel más professzionális sportvállalkozásokhoz hasonló jogi és ténybeli helyzetben van, e cél pedig a társasági nyereség alapján állami bevételek termelése. Mindkét esetében az adóalap a valamely vállalkozás által megtermelt nettó nyereségnek az adóév végén fennálló összege. A Bizottság megerősíti előzetes álláspontját.

(53)

A hivatásos sport terén tevékenykedő szervezetekre vonatkozó rendes adókulcstól való eltérésként egyes professzionális labdarúgóklubok adóköteles jövedelme eltérő adórendszer alapján, alacsonyabb adókulccsal adózik más hasonló jogalanyokhoz képest. Az előbbieket eltérő bánásmódban részesítik, mivel alacsonyabb adókulcsot alkalmazhatnak, amelyre a részvénytársaságként létrejött, és így az általános társaságiadó-rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások nem jogosultak. Ennek megfelelően a 10/1990. sz. törvény 7a. kiegészítő rendelkezése prima facie szelektív előnyben részesít egyes professzionális labdarúgóklubokat.

(54)

Az előny ténylegesen is szelektív, mivel a 10/1990. sz. törvény korlátozott számú kedvezményezettet választott ki. A klubok 1990-ben érvényes gazdasági teljesítményén alapuló tartós megkülönböztetést vezetett be, és így ténylegesen is a négy klubra korlátozta annak lehetőségét, hogy az általános társaságiadó-rendszerből kimaradjanak, és így rájuk a nonprofit szervezetekre vonatkozó alacsonyabb adókulcsot lehessen alkalmazni. Ha Spanyolország úgy vélte, hogy egy klub jogi személyisége nem felel meg a professzionális versenyeknek, logikus lett volna a rendszert valamennyi klub vonatkozásában megváltoztatni.

(55)

Azt illetően, hogy Spanyolország állítása szerint miért nincsenek a professzionális labdarúgóklubok és sportrészvénytársaságok azonos ténybeli és jogi helyzetben, a Bizottság megjegyzi, hogy a gazdasági teljesítmény különbségei nem indokolhatják az eltérő bánásmódot a kötelező szervezeti formát vagy az ezzel kapcsolatos szabad választás lehetőségének hiányát tekintve. A veszteségek nem köthetők bizonyos szervezeti formához. Az üzleti teljesítmény ezért nem olyan objektív kritérium, amely indokolhatja az eltérő adóalapokat, vagy határozatlan időre kötelezővé tehet bizonyos társulási formákat.

(56)

A megkülönböztetést azokkal a szigorúbb belső ellenőrzési mechanizmusokkal sem lehet indokolni, amelyekre a Real Madrid CF és az FC Barcelona hivatkozik. Ezek a belső ellenőrzések a klubok adóztatási szintje szempontjából nem relevánsak, és a szervezeteket adóügyi szempontból nem sorolják két össze nem hasonlítható csoportba. Az ilyesfajta indoklás ráadásul az eltérő adóügyi megítélés logikájának sem felel meg, ahogyan azt az alábbiak (az (57) preambulumbekezdés) ismertetik.

(57)

Ezt az eltérő megítélést azonban indokolhatja az adórendszer jellege és általános szerkezete (23). Ahogyan a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megjegyezte, a professzionális labdarúgás terén tevékenykedő egyes vállalkozásokat előnyben részesítő differenciált adóztatást bevezető tagállamra hárul annak bizonyítása, hogy a megkülönböztetést a szóban forgó rendszer jellege és általános felépítése ténylegesen igazolja (24).

(58)

Az előbbiekben felvázoltaknak megfelelően a gazdasági teljesítmény eltérései nem indokolhatják az eltérő megítélést a kötelező szervezeti formát illetően, amely eltérő adóztatást eredményez. Az üzleti teljesítmény nem az adó logikájának szerves részét képező objektív kritérium.

(59)

A megkülönböztetést továbbá azokkal a szigorúbb belső ellenőrzési mechanizmusokkal sem lehet indokolni, amelyekre a Real Madrid CF és az FC Barcelona hivatkozik (lásd az (55) preambulumbekezdést). Ezek a belső ellenőrzések a klubok adóztatási szintjének szempontjából nem relevánsak. Az ilyesfajta indoklás ráadásul az eltérő adóügyi megítélés logikájának sem felel meg. A 10/1990. sz. törvény által bevezetett megkülönböztetés magyarázata az volt, hogy számos klub rosszul gazdálkodott, mivel sem a tagokat, sem pedig a tisztségviselőket nem terhelte pénzügyi felelősség a gazdasági veszteségekért. Az új sportrészvénytársaságnak a professzionális tevékenységet végző klubok számára a gazdasági és jogi felelősség modelljévé kell válnia, hogy ezáltal növeljék a jó gazdálkodás esélyét. A klubokra vonatkozó állítólagos szigorúbb szabályok azonban látszólag csorbítják ezen indokolás alapját. Ha egyes klubokat szigorúbb ellenőrzések alá kellene vonni, a szóban forgó törvény céljának elérése szempontjából nem lenne szükséges a részvénytársasággá történő kötelező átalakulás.

(60)

Spanyolország és több érdekelt fél a Bíróságnak a Paint Graphos ügyben, a szövetkezetek adóztatásával kapcsolatban hozott ítéletére (25) hivatkozva érvel azzal, hogy az általános adókulcstól való eltérés indokolt, ezért az nem jelent előnyt. A szóban forgó ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a sajátos működési elveket követő szövetkezetek sajátos jellemzőire tekintettel e vállalkozások nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a kereskedelmi társaságokkal összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, feltéve, hogy tagjaik gazdasági érdekében tevékenykednek, a tagok aktívan részt vesznek a tevékenységben és a gazdasági eredmények méltányos elosztására jogosultak (26).

(61)

Spanyolország és az érdekelt felek azzal érvelnek, hogy ezen ítélettel összhangban az a tény, hogy a klubok nem osztják fel a nyereséget a részvényesek között, olyan releváns sajátos jellemző, amely indokolja az általános adókulcstól való eltérést.

(62)

Ugyanígy Vizcaya tartományi kormánya megállapítja, hogy a valamely társaságba történő befektetés megtérülését remélő befektetők, valamint az e joggal nem bíró klubtagok közötti különbség indokolja a klubokra kivetett alacsonyabb adót. Az adóztatás általános célja nem csupán egy jogi személy nyereségének megadóztatása, hanem annak figyelembevétele, hogy a nyereséget elosztják-e a részvényesek között, és hogy a részvényesek szintjén is megtörténik-e az adóztatás.

(63)

Ezek az érvek azonban nem indokolhatják bizonyos professzionális labdarúgóklubok más professzionális sportszervezetekhez képest alacsonyabb adóztatását. A Bizottság megjegyzi, hogy ezen érvek inkább azt kívánják sugallni, hogy a labdarúgóklubok nincsenek más részvénytársaságéhoz hasonló ténybeli vagy jogi helyzetben, és nem pedig azt kívánják megmagyarázni, hogy bizonyos professzionális sportszervezetek eltérő adóügyi megítélése indokolt. Mindenesetre e négy klub ugyan nonprofit szervezet, de aktívan törekszik arra, hogy saját maga számára nyereséget termeljen. A Paint Graphos ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a szövetkezetek nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a kereskedelmi társaságokkal összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel tagjaik gazdasági érdekében tevékenykednek és különösen a tagok a gazdasági eredmények méltányos elosztására jogosultak. A Bíróság ezenkívül a vállalkozások közvetlen adóztatásáról szóló bizottsági közlemény 25. pontjára is hivatkozik, amelyben a Bizottság álláspontja szerint a nemzeti adórendszer jellege vagy felépítése indokolhatja, hogy a teljes nyereségüket a tagok között felosztó szövetkezetek a szövetkezet szintjén ne adózzanak, amennyiben az egyes tagokat viszont megadóztatják (27).

(64)

Ahogyan Spanyolország felvázolta, a nonprofit jogalanyokat – szemben a szövetkezetekkel – az jellemzi, hogy nem kívánják a nyereséget a tagok vagy a jogalanyt alkotó egyéb egységek között felosztani. A klubok nem oszthatják fel a nyereségüket. A kluboknak a bevételüket a klub céljaira kell fordítaniuk, ami azt jelenti, hogy ezt a bevételt teljes mértékben felhasználhatják, és egy részét sem kell odaadniuk a tagoknak.

(65)

Hasonlóképpen az a tény, hogy a klubok kötelesek a sportinfrastruktúrájuk vagy sportpályájuk értékesítésével termelt jövedelmet hasonló jellegű infrastruktúra építésére vagy fejlesztésére felhasználni, nem gyengíti versenyhelyzetüket, és nem indokolja az eltérő, kedvezőbb adóügyi megítélést a hivatásos sport terén tevékenykedő egyéb szervezetekkel szemben. Inkább létesítményeik fejlesztésére ösztönzi azokat.

(66)

Azzal kapcsolatban, hogy a kluboknak kevesebb lehetőségük van a tőkepiaci hozzáféréshez, a tőkepiacon részvények értékesítésére irányuló lehetőség hiánya nem akadályozza meg ezt a négy klubot abban, hogy más módon jussanak likviditáshoz. A professzionális sportklubok több lehetőséggel is rendelkeznek, mint például a hitelfelvétel vagy az ajándéktárgyak értékesítése, ahol a tőkepiaci hozzáférés más társaságokéhoz hasonló. A tőkepiacokhoz való hozzáférés állítólagos hiánya tehát nem indokolja, hogy egyes labdarúgóklubok adóköteles nyeresége eltérő megítélés alá essen. Még az sem bizonyított, hogy ez az eszköz csökkenti-e a kockázatokat, illetve hogy növeli vagy csökkenti-e a profittermelés esélyét. Ha a klubok ilyetén hátránya annyira nyilvánvaló, ahogyan ők állítják, még mindig van módjuk arra, hogy a vállalkozási formát megváltoztassák.

(67)

Ami a spanyol hatóságok és más érdekelt felek által ismertetett egyéb szempontokat illeti, Spanyolország azon érvelésével kapcsolatban, hogy nem áll fenn előny a nonprofit szervezetek tényleges adó-hozzájárulásait összehasonlítva, az átadott és a fenti (35) preambulumbekezdésben ismertetett számadatok azt mutatják, hogy ugyan nem mindegyik, de a legtöbb évben a professzionális labdarúgóklubok nonprofit szervezetként történő tényleges megadóztatása alacsonyabb összeget tett ki, mint a hasonló szervezeteknek az általános adórendszer alapján történő megadóztatása. Ha a Bizottság figyelembe is venné, hogy egy nonprofit szervezet nem konszolidálhatja a saját ellenőrzése alatt álló egyéb társaságok nyereségét, ez nem változtat azon a tényen, hogy a főtevékenységet alacsonyabb adókulcs terheli.

(68)

A Real Madrid CF továbbá az újrabefektetések után járó adójóváírás rendszerére hivatkozik. Az átdolgozott társaságiadó-törvény 42. cikke szerint a rendkívüli nyereség vagy tőkeátruházásból származó tőkenyereség újbóli befektetéséért járó adólevonás a sportrészvénytársaságoknál magasabb (12 %), ezeket ugyanis a teljes összegű társasági adó terheli, mint a sportkluboknál (7 %), amelyeket 25 %-os társasági adó terhel. Az említett klub szerint bizonyos időszak során a Real Madrid CF esetében a nonprofit szervezetként történő adózás hátrányosabb volt, mint a részvénytársaságokra vonatkozó, kontrafaktuális általános rendszer. De még ha ezt a körülményt meg is erősítik, még ez sem igazolja azt, hogy a klubok újrabefektetés után járó adójóváírásának szokásos rendszere elvben és hosszabb távon előnyösebb. Az adójóváírást ráadásul csak bizonyos feltételek mellett adják meg, amelyek nem folyamatosan érvényesek.

(69)

Végül Spanyolország azokra a lehetséges hátrányokra hivatkozik, amelyek az UEFA pénzügyi fair play szabályai értelmében a klubokat érinti. Ezek azonban egy labdarúgó-szervezet saját belső szabályai, amelyeknek célja a sportszervezetek észszerű pénzgazdálkodásának biztosítása, és a folyamatos veszteségtermelés elkerülése. E szabályok nem indokolhatják a nyereségeknek az állam általi eltérő megadóztatását. Ez az indokolás valójában a referencia-adórendszer logikáján és jellegén kívül áll, ezért nem zárja ki a szelektivitás fennállását.

(70)

A négy sportklub számára kedvező, ténylegesen fizetett adó ezért általában alacsonyabb a hivatásos sport terén tevékenykedő részvénytársaságok által szokásosan fizetett adónál (ahogyan azt a Spanyolország által benyújtott és a (35) preambulumbekezdésben szereplő számadatok is mutatják), még – a részvénytársaságok és nonprofit szervezetek rendelkezésére álló azon különböző lehetőségek – a Real Madrid hivatkozása szerinti – figyelembevétele esetén is, hogy leírhassák adójukból a rendkívüli nyereség vagy tőkeátruházásból származó tőkenyereség újbóli befektetését a szóban forgó újrabefektetések vagy átutalások megvalósulásának évében. Ezért a nonprofit szervezetek adóügyi megítélésének e négy klubra történő korlátozása – az egyéb professzionális sportklubokénál alacsonyabb adókulcsot is beleértve – egyik adórendszer logikájának sem felel meg, és eredményeként bizonyos klubok előnyösebb adózást élvezhetnek (28). Spanyolország és az érdekelt felek észrevételei nem tartalmaztak olyan jogi vagy ténybeli elemeket, amelyek a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban az előny fennállásával kapcsolatban megfogalmazott előzetes következtetéseit befolyásolnák.

(71)

Ennek megfelelően az olyan adómentességek, amelyek a vonatkozó adórendszertől idegen célkitűzés eredményei, nem mentesülhetnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelmények alól (29). Az állami intézkedés szelektív, mivel négy konkrét vállalkozás számára kedvez, amelyek más helyzetben vannak, mint az összes többi professzionális sportklub, amelyek a részvénytársaságok adóztatásának hatálya alá tartoznak.

(72)

A nemzeti első osztályban játszó klubok előnye ezen kívül a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lehet. A nonprofit szervezetekre vonatkozó adószabályok hatálya alá tartozó valamennyi klub szerepel az első osztályban, vagy szerepelt ott legalább egy ideig. Az első és a másodosztályban tevékenykedő klubok azért versengenek, hogy bekerülhessenek az európai versenyekre, és az ajándéktárgyak, valamint a televíziós jogok piacán is aktívak. A műsorszolgáltatási jogok, az ajándéktárgyak értékesítése és a szponzorálás olyan bevételi források, amelyek terén a nemzeti első osztálybeli csapatok saját országukon belül és kívül más klubokkal versenyeznek. Minél több forrás áll a klubok rendelkezésére, hogy odacsábítsák és meg is tartsák a legjobb játékosokat, annál sikeresebbek lehetnek a sportversenyeken, ami az említett tevékenységekből származó még több bevétel ígéretével kecsegtet. A klubok tulajdonosi szerkezete ráadásul nemzetközi.

(73)

Ezért az a pénzügyi állami támogatás, amely a versenytársak által fizetett adónál alacsonyabb adó formájában megvalósuló előnyben részesít egyes professzionális sportklubokat, érintheti az Unión belüli kereskedelmet és torzíthatja a versenyt, mivel e klubok pénzügyi helyzete e támogatás eredményeként a professzionális labdarúgás piacán tevékenykedő egyéb versenytársakéhoz képest megerősödik (30). Következésképpen a támogatás a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül. Ezt a támogatást éves alapon nyújtották az említett négy klubnak a 10/1990. sz. törvény 1990. októberi hatálybalépésétől 2015-ig. Nem lényeges, hogy nem ez a hatás volt a 10/1990. sz. törvény elsődleges célja (31).

(74)

Az Athletic Club Bilbao Vizcaya történelmi területen, a Club Atlético Osasuna pedig Navarrában van bejegyezve. A Bizottság nem kérdőjelezi meg Vizcaya tartományi kormány és Navarra autonóm közösség adóügyi autonómiáját, az előjogaikat is beleértve. A Bizottság nem kérdőjelezi meg a területükön érvényes társaságiadó-kulcs megállapítására irányuló hatáskörüket. A Bizottság ezt az autonómiát az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazásának és valamely intézkedés szelektivitása megállapításának összefüggésében is figyelembe veszi. Amit azonban a Bizottság a jelenlegi határozatban vizsgál, az azokra a hatásokra vonatkozik, amelyeket az eltérő társasági formák gyakorolhatnak a rájuk vonatkozó adórendszer keretében, és hogy ez a megítélés az adott esetben szelektív-e, kellő mértékben figyelembe véve az egyes területeken érvényes társaságiadó-kulcsok közötti különbségeket.

(75)

A 10/1990. sz. törvény azonban Spanyolország egész területén érvényes, és így a differenciált megítélés hatását eredményezheti azokban a régiókban is, amelyek eltérő társaságiadó-kulcsot állapítottak meg, amennyiben ez az adókulcs az ebben a bánásmódban nem részesülő klubokéhoz (sportrészvénytársaságokéhoz) hasonló helyzetben lévő bizonyos professzionális labdarúgóklubok (nonprofit szervezetek) vonatkozásában eltér. Valójában – a (42) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően – mindkét régió eltérő, bár a spanyol adórendszerhez hasonló társaságiadó-kulcsot alkalmaz. Nem döntő jelentőségű, hogy a szóban forgó területeken véletlenül csak egyetlen szervezet részesülhet a 10/1990. sz. törvény által nyújtott kedvezményből (32). A kérdés ez esetben azonban nem az, hogy az Athletic Club Bilbao és a Club Atlético Osasuna továbbra is részesüljön-e a nonprofit szervezeti jogállásból, hanem hogy a hasonló helyzetben lévő egyéb vállalkozásokra általánosan alkalmazandó adókulcsnál alacsonyabb adókulcsot élvezhetnek.

(76)

A Spanyolország és az érdekelt felek által tett javaslatot illetően, amely szerint a sportklubok részére biztosított alacsonyabb adókulcs formájában nyújtott támogatás létező támogatás, egyértelmű, hogy a részvénytársaságok és a nonprofit szervezetek közötti differenciált adóztatás a Spanyolország csatlakozása előtti időkre nyúlik vissza. Ahogyan már elhangzott, e megkülönböztetés valamennyi ágazat nonprofit szervezetei számára kedvező, függetlenül a vállalkozás méretétől vagy helyétől. Spanyolország azt is kifejtette, hogy 1986-os csatlakozásakor valamennyi labdarúgóklub nonprofit szervezet volt. A Bizottság ezért nem jogosult arra, hogy a vizsgált intézkedést új támogatásként kezelje.

(77)

Az eljárási rendelet 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében létező támogatás minden olyan támogatás, amely az EUMSZ-nek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, és azt követően is alkalmazható. Az eljárási rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében az új támogatás fogalma nem csupán a teljesen új támogatási intézkedésekre vonatkozik, hanem a létező támogatások módosítását is magában foglalja. Az eljárási rendelet 1. cikke c) pontjának alkalmazásában a 794/2004/EK bizottsági rendelet (33) 4. cikkének (1) bekezdése szerint a létező támogatás módosítása alatt – a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével – minden olyan változtatás értendő, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését. Ez azt jelenti, hogy ha a létező támogatást úgy módosítják, hogy az hatással lehet a Bizottságnak a program összeegyeztethetőségére vonatkozó eredeti értékelésére, akkor az új támogatásnak minősül.

(78)

A 794/2004/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése a bejelentést igénylő változtatások alatt példaként említi valamely támogatási program alkalmazására vonatkozó feltételek szigorítását. Ide tartozik a támogatásra jogosult kedvezményezettek számának (ez esetben igen jelentős) csökkentése. Ezért – az előcsatlakozási szabályok elemzésétől függetlenül – a 10/1990. sz. törvény új rendszert vezetett be, amely egyes labdarúgóklubokra korlátozza a nonprofit szervezetekre vonatkozó adóügyi megítélést, ugyanakkor a többi professzionális sportklubot arra kötelezi, hogy lépjenek át az általánosan alkalmazandó társaságiadó-rendszerbe.

(79)

A kifogásolt intézkedéssel négy vállalkozást hoztak a törvény értelmében az általános adókulcsok hatálya alá tartozó vállalkozásokénál előnyösebb helyzetbe. Az intézkedés tehát megkülönböztetést eredményez azon az ágazaton belül, amelyben a klubok tevékenykednek, és hatással van az ágazaton belüli versenyegyensúlyra. Az intézkedés a négy kiváltságos klubot viszonylag erősebb helyzetbe hozza, ugyanakkor gyengíti versenytársaik versenyhelyzetét. A 10/1990. sz. törvény általánosságban kizárta a hivatásos sportot annak lehetőségéből, hogy nonprofit szervezetként működjön, a professzionális labdarúgás terén tevékenykedő egyes szervezetek számára azonban lehetővé tette, hogy a kedvezőbb jogi környezetben maradjanak. E módosítás ugyanazon az ágazaton belül differenciált adóztatást eredményezett. Ez pedig a szóban forgó ágazaton belül a vállalkozások közötti diszkriminációnak minősül, ami nem tisztán formai vagy adminisztratív jellegű, és hatással lehet a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére (lásd a következő szakaszt).

(80)

Végül, de nem utolsósorban a Bizottság megjegyzi, hogy az eljárási rendelet 17. cikkében előírt jogvesztő határidő lejártával az ilyen új támogatás nem alakul át létező támogatássá (34).

(81)

Ezért az 1990. évi törvény által bevezetett módosítás, amely korlátozza a lehetséges kedvezményezettek körét, és új versenyhelyzetet teremtett a piacon, új támogatásnak minősül.

(82)

Az állami támogatás akkor tekintendő a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében említett kategóriák bármelyikébe sorolható (35), és akkor tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében (36) említett kategóriák bármelyikébe sorolható. Ugyanakkor az állami támogatást nyújtó tagállam feladata igazolni, hogy az általa nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikke (2) vagy (3) bekezdésének értelmében összeegyeztethető a belső piaccal (37).

(83)

Sem Spanyolország, sem pedig a kedvezményezettek nem állították, hogy az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében felsorolt kivételek vonatkoznának erre az esetre.

(84)

A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy mivel az alacsonyabb adók formájában nyújtott támogatás következtében csökkennek azok a terhek, amelyeket általában a kluboknak üzleti műveleteik során viselniük kellene, a támogatást működési támogatásnak kell tekinteni. Általános szabályként az ilyen támogatás nem tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése c) pontjának megfelelően, mivel nem mozdítja elő az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését, emellett az adókedvezmény időben nem korlátozott, nincs tervbe véve a fokozatos csökkentése, és nem áll arányban azzal, ami a kérdéses területeken valamely meghatározott gazdasági hátrány orvoslásához szükséges.

(85)

A sport támogatása tekinthető a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti közös érdekű célkitűzésnek. A Szerződés 165. cikkének (1) bekezdése megemlíti, hogy az Unió hozzájárul a sport előmozdításához. Az említett cikk (2) bekezdése szerint azonban ezt a sport európai dimenzióinak fejlesztésére tekintettel kell elvégezni, a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának előmozdításával.

(86)

Spanyolország és az érdekelt felek nem terjesztettek be olyan érveket, amelyek alátámaszthatnák a támogatásnak a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a Szerződés 165. cikkében leírt értelemben vett összeegyeztethetőségét. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó intézkedés célja nem a sport általános támogatása, mivel az intézkedés négy konkrét professzionális sportklub támogatására irányul.

(87)

A Bizottság ezért nem tud azonosítani olyan közös érdekű célkitűzést, amely igazolhatná a nagy mértékben versenyképes gazdasági ágazatban egyes nagyon erős szereplőknek nyújtott szelektív támogatást, és ellensúlyozná a belső piacon a verseny torzulásának lehetőségét. Következésképpen az állami támogatás nem összeegyeztethető a belső piaccal.

(88)

Az EUMSZ és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság – amennyiben meggyőződött arról, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal – jogosult annak eldöntésére, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e a támogatást (38). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában a tagállamra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (39). A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti helyzet (40).

(89)

Az ítélkezési gyakorlattal összhangban az eljárási rendelet 16. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […].”

(90)

Ezért mivel nem jelentették be a Bizottságnál azt a programot, amelynek alapján négy professzionális labdarúgóklub a Szerződés 108. cikkét megsértő egyedi támogatásban részesült, amely támogatás következésképpen jogellenes és a belső piaccal nem összeegyeztethető támogatásnak minősül, a támogatások engedélyezését megelőző piaci helyzet helyreállítása érdekében azokat vissza kell téríteni. A visszatérítés ezért arra az időszakra vonatkozik, amikor a kedvezményezett előnyben részesült, azaz arra az időtartamra, amely a támogatásnak a kedvezményezett részére történő rendelkezésre bocsátásával veszi kezdetét és a támogatás tényleges visszafizetésével fejeződik be; a visszatérítendő összegek tartalmazzák a tényleges visszafizetés időpontjáig esedékes kamatokat is. A támogatásnak a kedvezményezett részére történő rendelkezésre bocsátásának dátuma az a dátum, amikor kedvezményes adókulcs alapján fizették be a társasági adót.

(91)

Az eljárási rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint a jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt. Következésképpen a 17. cikkben hivatkozott jogvesztő határidő kezdőnapjának meghatározásában alkalmazandó döntő tényező az, hogy ténylegesen mikor nyújtották a támogatást. Ez a rendelkezés a támogatásnak a kedvezményezett részére történő nyújtására vonatkozik, nem pedig a támogatási program elfogadásának napjára.

(92)

Rendszeres időközönként nyújtott előnyökkel járó program esetén a támogatás jogalapjául szolgáló aktus elfogadásának napja és a támogatás érintett vállalkozások részére történő tényleges nyújtásának napja egymástól időben jelentősen eltérhet. Ilyen esetben a jogvesztő határidő kiszámításának céljából a támogatást egészen addig a napig, amíg a kedvezményezett azt ténylegesen meg nem kapta, úgy kell tekinteni, mint amelyet nem ítéltek meg a kedvezményezettnek. Ezért a jogvesztő határidő minden évben azon a napon kezdődik, amely napon a tárasági adó esedékessé válik, bár a támogatás jogalapjául szolgáló aktust 1990-ben fogadták el (41).

(93)

Spanyolországnak a támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettsége ezért arra a tíz évre vonatkozik, amely addig telt el, hogy a Bizottság először kért tájékoztatást Spanyolországtól a támogatási intézkedéssel kapcsolatban. Ez 2010. február 15-én történt. Ennek megfelelően az adókülönbözet visszatérítése a 2000. évi adóévvel kezdődik.

(94)

A négy labdarúgóklubnak nyújtott támogatás összege a klubok által ténylegesen fizetett társasági adó és azon társasági adó összege közötti különbözet, amely akkor lett volna esedékes, ha e klubok az adott évben a részvénytársaságokra vonatkozó társaságiadó-szabályok hatálya alá tartoztak volna.

(95)

A tényleges előnyt azonban úgy kell megállapítani, hogy figyelembe veszik a nonprofit szervezetekre vonatkozó társaságiadó-rendszer sajátosságait, amelyek egyes években a körülményektől függően magasabb tényleges társasági adót eredményezhetnek, mint egy sportrészvénytársaság adóztatásának kontrafaktuális forgatókönyve esetén. A Bizottság tudomásul veszi a Real Madrid CF által benyújtott érveket […]. A Bizottság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a visszatérítendő támogatás pontos összegét eseti alapon fogják megállapítani a visszatérítési eljárás során, amelyet a spanyol hatóságok a Bizottsággal szorosan együttműködve fognak lefolytatni.

(96)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az Unicredito-ügy ítélkezési gyakorlatának alapján a visszafizetendő támogatásnál nem szabad figyelembe venni olyan hipotetikus tényeket, hogy a kedvezményezettek milyen, gyakorta sokféle döntést hozhattak volna meg, mivel a támogatással ténylegesen hozott döntések visszafordíthatatlannak bizonyulhatnak (42).

(97)

A Bizottság megállapítja, hogy a 10/1990. sz. törvénnyel Spanyolország jogellenes támogatást vezetett be az Athletic Club Bilbao, a Club Atlético Osasuna, az FC Barcelona és a Real Madrid CF részére a tárasági adóval kapcsolatban nyújtott kiváltság formájában, és ezzel megsértette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését.

(98)

Ez a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen. Ennek megfelelően Spanyolországnak meg kell szüntetnie az e négy klubbal szemben tanúsított szelektív bánásmódot, és vissza kell fizettetnie a 2000-es adóévtől kezdődően az általuk ténylegesen fizetett társasági adó és azon társasági adó összege közötti különbözetet, amelyet akkor kellett volna megfizetniük, ha sportrészvénytársaság formában működtek volna,

a)

az 1. cikkben említett minden egyes kedvezményezettnek kifizetett támogatás teljes összege;

b)

az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőkeösszeg és kamat);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már megtett és tervezett intézkedések részletes leírása;

d)

azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.