25.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/13

(1)

2011. szeptember 20-án a Bizottság határozatot hozott (a „2011-es határozat”), (2) mely jóváhagyott több, a HSH Nordbank AG („HSH” vagy „a bank”) részére nyújtott állami támogatást. A HSH német tartományi bank, melynek többségi tulajdonosa két német szövetségi állam (a „tartományok” vagy „állami tulajdonosok”): Schleswig-Holstein tartomány („Schleswig-Holstein”) és Hamburg városállam („Hamburg”). Az intézkedések között szerepelt egy második veszteségviselő garancia (a „garancia”), melyet a HSH Finanzfonds AöR nyújtott (a „Finanzfonds” vagy a „garancianyújtó”) 10 milliárd euro névleges összegben. A Bizottság a garanciát ideiglenesen már jóváhagyta egy korábbi megmentési határozatában, melyet 2009-ben hozott.

(2)

2011. március 9-én, június 18-án és szeptember 6-án a HSH megállapodott a garancianyújtóval a második veszteségviselő garancia egyes részeinek felmondásáról, a garancia felső összeghatárát ezzel 7 milliárd EUR-ra csökkentve. Ennek következtében az a szerkezetátalakítási terv, amelyen a 2011-es határozat alapult, azt feltételezte, hogy a HSH kizárólag 7 milliárd euro garancia után fizetne díjakat. (3)

(3)

2013. május 22-én Németország bejelentette a Bizottságnak Schleswig-Holstein és Hamburg azon szándékát, hogy a garancia felső összeghatárát ismét megnöveljék, 7 milliárd euróról 10 milliárd EUR-ra. A bejelentéssel egyidejűleg Németország benyújtotta a HSH aktualizált középtávú üzleti tervét is a 2013 és 2015 közötti időszakra.

(4)

A Bizottság 2013. június 21-én kelt levelében (az „eljárást megindító határozat”) arról tájékoztatta Németországot, hogy a garancia felső összeghatárának 3 milliárd EUR-val való ismételt megnövelését új támogatásnak tekinti, melyet ideiglenesen jóváhagyott, továbbá úgy határozott, hogy a támogatást illetően megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés („EUMSZ”) 108. cikk 2. bekezdésében előírt eljárást.

(5)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapja  (4) tette közzé. A Bizottság felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére.

(6)

Németország 2013. szeptember 30-án kelt levelében nyújtotta be észrevételeit az eljárást megindító határozattal kapcsolatban. A Bizottság az érdekelt felektől nem kapott észrevételeket.

(7)

2013. december 20-i levelében Németország benyújtott egy első szerkezetátalakítási tervet, egyúttal kötelezettséget vállalva arra, hogy a HSH 2013-as éves beszámolójának lezárását követően a tervet aktualizálja és konzervatívabb feltételezésekre alapozza. Németország 2014. április 28-án aktualizált szerkezetátalakítási tervet nyújtott be, és további megbeszéléseket és levelezést követően ezt a tervet ismét aktualizálta a 2015. április 17-i benyújtással.

(8)

A német hatóságok és a Bizottság szolgálatai között zajló eszmecserék során nem tisztázódott, hogy ezek a tervek eloszlatnák-e az eljárást megindító határozatban kifejezett kételyeket a HSH életképességének helyreállítását illetően. A német hatóságok ezért igyekeztek 2015 folyamán alternatív megoldásokat javasolni a Bizottság számára. Végül azonban a német hatóságok a továbbiakban már nem követték nyomon ezeket az elképzeléseket.

(9)

2015. október 19-én az állami tulajdonosok, Németország és a Bizottság képviselői megállapodtak egy bejelentés főbb vonalairól. Az intézkedések fő eleme a bank felosztása egy holdingtársaságra és egy operatív leányvállalatra, mely utóbbi viszi tovább a bank jelenlegi műveleteit. Ezt a leányvállalatot a későbbiekben értékesíteni kell, illetve az értékesítés sikertelensége esetén az új üzleti tevékenységet le kell állítani, és az eszközöket a felszámolásukat szem előtt tartva kell kezelni.

(10)

2016. március 21-én Németország megismételte bejelentését a garancia 2013-as ismételt növeléséről a HSH értékesítéséhez vagy felszámolásához nyújtott támogatásként, a vonatkozó kötelezettségvállalásokkal együtt. (5)

(11)

A HSH magántulajdonú részvénytársaság, mely 2003-ban jött létre a korábbi Hamburgische Landesbank és Landesbank Schleswig-Holstein összeolvadásának eredményeként. A HSH részvényeinek többségi tulajdonosa Hamburg és Schleswig-Holstein. Együttesen a bank részvényeinek 85,38 %-ával rendelkeznek, melyeket vagy közvetlenül, vagy a Finanzfonds révén tartanak, mely utóbbi olyan közjogi intézmény, melyet Hamburg és Schleswig-Holstein hozott létre és ellenőriz. (6) Schleswig-Holstein takarékpénztárainak szövetsége a részvények 5,31 %-ának tulajdonosa, a J.C. Flowers-t tanácsadóként alkalmazó kilenc trösztből álló csoport pedig a részvények 9,31 %-ával rendelkezik. A HSH-nak történelmi okokból két székhelye van, Hamburgban illetve Kielben.

(12)

A 2015. szeptember 30-i állás szerint 105 milliárd EUR-s teljes eszközértékével a HSH az ötödik legnagyobb a hét német tartományi bankcsoport közül. Az elsősorban Németország északi és városi területein működő bank a vállalati banki tevékenységekre, az ingatlan- és magánbanki tevékenységekre fókuszál. A vállalati ügyfeleket illető üzletág hazai és nemzetközi téren is elsősorban a hajózásra terjed ki az infrastrukturális és energiaprojektek mellett.

(13)

2009-ben a Finanzfonds 3 milliárd EUR tőkét injektált a bankba, és ugyanakkor 10 milliárd euro értékű második veszteségviselő garanciát biztosított neki 2009. április 1-jei hatállyal. Ezen kívül a német pénzügypiaci stabilizációs alap (SoFFin) olyan garanciákat biztosított a HSH számára, melyek legfeljebb 17 milliárd EUR-ig fedezetet nyújtottak új, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátására. Ezeket a támogatási intézkedéseket jóváhagyta a 2011-es határozat a szerkezetátalakítási terv és a hozzá kapcsolódó kötelezettségvállalások, illetve az ellentételezésre és a terhek elosztására vonatkozó feltételek alapján.

(14)

A Németország kötelezettségeit is tartalmazó szerkezetátalakítási terv a hajózási üzletágban való kitettség csökkentését és az üzleti modellen belüli diverzifikációt foglalta magában. Ez megkövetelte a banktól, hogy kockázatmentesítse mérlegét azzal, hogy korlátozza az olyan ciklikus üzletágaknak való kitettségét, mint a hajózás és a repülőgép-finanszírozás, hogy kiegyensúlyozza üzleti tevékenységstruktúráját, nagyobb hangsúlyt fektetve a regionális vállalati ügyfelekre és az ingatlanokra, valamint hogy stabilizálja finanszírozását azzal, hogy csökkenő mértékben támaszkodik a pénz- és tőkepiaci finanszírozásra, beleértve az USD-ben lévő finanszírozást is.

(15)

A második veszteségviselő garancia 10 milliárd EUR-s felső összeghatára a HSH kezdeményezésére 2011 folyamán fokozatosan 7 milliárd EUR-ra csökkent (1-1 milliárd EUR-s csökkentéssel 2011 márciusában, júniusában illetve szeptemberében). Ez a csökkentés mérsékelte a HSH által a Finanzfonds részére fizetendő díjakat, és a 2011-es határozat alapjául szolgáló szerkezetátalakítási terv részévé vált.

(16)

Bár a 2011-es szerkezetátalakítási terv feltételezte a charter díjak növekedését, a 2011-es határozatot követő évben a charter díjak, különösen a tartályhajók díjai körülbelül egyharmadukkal csökkentek, és hasonló hatások érték a hajók piaci értékét is. Bár a HSH jelentősen csökkentette a hajózást illető kitettségeit, a hajózási kölcsön portfóliója kulcsfontosságú üzletág maradt. Ennek következtében a HSH-t súlyosan érintették ezek a fejlemények, melyek az EUR/USD váltási árfolyammal együtt fő hajtóerői lettek a HSH hajózási portfólióját illető nemteljesítés valószínűségének és következésképpen a szükséges kockázati tartaléknak.

(17)

Ennek következtében a felügyelet 2013-ban azt követelte meg a banktól, hogy törekedjen a garancia felső összeghatárának 3 milliárd EUR-s megemelésére, visszatérve az eredeti, 10 milliárd EUR-s szintre. Amikor a Bizottság ezt az ismételt növelést új támogatási intézkedésként ideiglenesen jóváhagyta 2013 júniusában, az ismételt növelés bejelentésével együtt benyújtott üzleti terv alapján kifejezte a HSH hosszú távú életképességének helyreállítását illető kétségeit, és felvetette a kérdést, hogy a HSH-nak célja elérése érdekében nem kéne-e kiigazítania az üzleti stratégiáját és alternatív cselekvéseket fontolóra vennie. (7)

(18)

Az eljárást megindító határozatot követően a HSH nem csupán jelentősen alulteljesítette a szerkezetátalakítási tervet, mely a 2011-es határozatban a szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyásának alapjául szolgált, hanem alulteljesítette a Bizottság szolgálatainak átadott különféle aktualizált közbenső terveket is.

(19)

Ez az intézkedés a második veszteségviselő garancia felső összeghatárának ismételt megnövelését jelenti a (17) pontban leírt módon. A második veszteségviselő garancia azt jelenti, hogy a garanciavállaló kizárólag a garantált portfólió HSH által viselt 3,2 milliárd EUR összegű első veszteségrészletet meghaladó veszteségeinek megtérítéséért felel. Következésképp az összeghatár 10 milliárd EUR-ra való visszaállításával a garancia a garantált portfólió 3,2 milliárd és 13,2 milliárd EUR közötti veszteségeit ellensúlyozza. (8)

(20)

A garantált portfólió kezdeti könyv szerinti értéke körülbelül 185 milliárd euro volt, amely a bank mérlegfőösszegének 75 %-át tette ki 2009-ben. A garantált eszközök java része ügyfeleknek nyújtott kölcsön volt (kezdetben 115 milliárd EUR), de szerepeltek köztük rögzített kamatozású értékpapírok is (kezdetben 27 milliárd EUR), fizetési garanciák (kezdetben 15 milliárd EUR), fizetési garanciák (kezdetben 5 milliárd EUR) valamint eszközfedezetű értékpapírok (kezdetben 9 milliárd EUR). (9)

(21)

A garancia keretében a hitelkockázati kitettség („EAD”) (10) alapján mérve mindössze körülbelül 50 milliárd EUR értékű eszköz maradt kifizetetlen 2015 végére. A fennmaradó eszközök szinte kizárólag az ügyfeleknek nyújtott kölcsönök voltak, elsősorban a hajózási, vállalati és ingatlanpiaci üzleti szegmensben.

(22)

A garanciából akkor származnak készpénz-kifizetések, amikor a garantált eszközöket végül a bank veszteségeként rendezik, és azt követően, hogy a 3,2 milliárd EUR-s teljes első veszteségrészletet felhasználták. A garancia keretében mostanáig csupán 1,6 milliárd EUR veszteség rendezése történt meg az eszközökre nézve. A garancia továbbá pozitív könyv szerinti eredményt hoz létre azzal, hogy a garantált portfólióra számba vett kockázati tartalékot ellensúlyozza, lehetővé téve a bank és a felügyelet számára, hogy kiszámítsa és felügyelje a garancia „virtuális” felhasználását, azaz a garancia keretében várható készpénz-kifizetéseket. Végül pedig mindaddig, amíg a garancia fennáll, a garantált eszközök kockázati súlya a felügyelet döntésének függvényében jelentősen lecsökken.

(23)

A garanciáért a HSH 4 %-os éves alapdíjat, továbbá egy 3,85 %-os kiegészítő díjat fizet.

(24)

A 4 %-os éves alapdíj két alkotóelemből áll – egy 2,20 %-os ellentételezésből és egy 1,80 %-os visszakövetelésből –, és számítása a fennálló összeghatár alapján történik. Következésképpen az, hogy a bank felhasználja a garanciát, nem csökkenti a garancia díjának számítási alapját. Az éves alapdíjat addig kell fizetnie a HSH-nak, amíg a teljes garanciát fel nem használja vagy fel nem mondja, hogy ne legyen további fennmaradó garancia. A jelenlegi előrejelzések értelmében a portfólió felszámolására 2025 vége előtt nem kerül sor.

(25)

A 3,85 %-os kiegészítő éves díjat 2009 és 2019 között kell fizetnie a HSH-nak – hacsak a garanciát teljesen fel nem használja vagy fel nem mondja 2019 előtt –, a garancia keretében rendezett tényleges veszteségösszegek után. Az ezen díjból fakadó tényleges összeg ezért kizárólag akkor válik ismertté, ha a garancia teljes rendezése megtörtént, vagy a felhasználása, vagy a felmondása nyomán. A kiegészítő díj függ továbbá a bank tőkearányát védő pótteljesítési nyilatkozattól („Besserungsschein”) is. Ha a bank közös sajáttőke-hányada a minimális 10 %-os elsődleges sajáttőke-hányad („CET1 mutató”) alá esik, akkor a kifizetések a lehető legkésőbbre lesznek halasztva [2030–2040] (*1). A garancianyújtónak joga van lemondania a kiegészítő díjat illető jogairól a bank sikeres értékesítése esetén.

(26)

2016. március 21-én Németország az alábbi két intézkedést jelentette be:

(27)

A felosztást és a legfeljebb 6,2 milliárd EUR EAD értékű eszköz átruházását a vonatkozó kötelezettségek részletezik, melyeket egy jegyzék („a kötelezettségvállalások jegyzéke”) tartalmaz, amelyet Németország a 2016. március 21-i bejelentéssel együtt nyújtott be, és amely jelen határozat mellékleteként szerepel (lásd I. melléklet). (11)

(28)

A 2016-os 1. intézkedés értelmében az OpCo tartja meg a HSH összes szokásos tevékenységhez kapcsolódó eszközét és forrását, köztük a garanciával fedezett eszközöket, magát a garanciát és a bankkoncessziót. A garanciából származó előny megtartásáért fizetendő díjként az OpCo 2,20 %-os ellentételezést fizet a garancia fel nem használt része után. (12) A garanciaszerződés minden más kötelezettségét a HoldCo viseli, nevezetesen a 2,20 %-os alapdíjat a garancia felhasznált részének ellentételezéseként, a 2011-es határozat értelmében visszakövetelésként előirányzott 1,80 %-os alapdíjat, valamint a 3,85 %-os további díjat, a pótteljesítési nyilatkozatot is beleértve. (13)

(29)

A HoldCo tisztán pénzügyi holdingtársaság lesz, operatív üzleti tevékenység nélkül. A HoldCo eszközeit az OpCo részvényeinek legalább 90 %-a fogja alkotni, és némi korlátozott mértékű likviditás, amelyet az OpCo (14) a HoldCo működési költségeinek és garanciadíj-fizetéseinek fedezésére nyújt azok esedékességekor. A HoldCo forrásait a felosztáskor átvett garanciadíj-fizetési kötelezettségek fogják alkotni. A HoldCo fizetésképtelenségi kockázatának minimalizálása érdekében hátrasorolási megállapodást köt a HoldCo és a források garanciájának nyújtója. A megállapodás értelmében minden olyan kifizetés, amelyet a HoldCo nem tud teljesíteni, 10 %-os kamat ellenében elhalasztható a következő fizetési dátumig.

(30)

Kísérő intézkedésként az OpCo a legfeljebb 6,2 milliárd euro EAD értékű eszközportfóliót értékesíthet piaci áron a tartományok részére. Az átruházásra különféle részletekben kerülhet sor. (15) A Bizottság a független eszközértékelésen alapuló eszközértékesítés előtt elvégezte a piaci ár független ellenőrzését. Ha valamely átruházásra 2016. augusztus vége után kerül sor, a Bizottság részéről a piaci érték újabb értékelésére lesz szükség. (16)

(31)

A HoldCo-ra és OpCo-ra való felosztáshoz és a garanciadíj-fizetések elosztásához kapcsolódó kötelezettségvállalásokon felül, melyeket a 2.2.2. szakasz ír le, Németország továbbiakat is benyújtott. Ezek először is azt a kötelezettséget érintik, hogy a HoldCo birtokában lévő OpCo-részvényeket nyílt, diszkriminációmentes, versenyen alapuló és átlátható eljárásban értékesítsék legkésőbb 2018. február 28-ig. (17) Annak érdekében, hogy ezt a privatizációt időben végrehajtsák, a német hatóságok a vonatkozó mérföldköveket tartalmazó tervet nyújtanak be a Bizottsághoz, még mielőtt az értékesítési eljárás megkezdődne. (18) Ha az értékesítési eljárás sikeresen befejeződik egy támogatásmentes, pozitív árajánlattal (a garancia fenntartása mellett), a tervezett adásvételt bejelentik a Bizottságnak, hogy ez utóbbi értékelni tudja az új entitás életképességét. Az adásvételre a Bizottság jóváhagyó határozata előtt nem kerül sor. (19) Sikeres értékesítés esetén a bank módosítja a nevét. (20)

(32)

Arra az esetre, ha az értékesítési eljárás a határidőig nem jár sikerrel, vagyis az eljárás nem eredményez támogatásmentes, pozitív árajánlatot (a garancia megtartása mellett), vagy ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az OpCo-nak az új entitásba való beolvasztása nem vezet hosszú távon életképes üzleti modellhez, Németország kötelezettséget vállalt arra, hogy az OpCo leállítja új üzleti tevékenységét, és eszközeit kizárólag a szabályos felszámolás céljából kezeli. (21) Az értékesítési határidőig terjedő időszakban a német hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a HoldCo azzal a céllal kezeli az OpCo-t, hogy fenntartsa annak életképességét, versenyképességét és értékesíthetőségét. (22) Ebből a célból további intézkedésekre kerül sor: az OpCo költségeinek csökkentésére (hogy az adminisztratív költségek ne haladják meg az [570–590] millió EUR-t 2016-ban és a [520–550] millió EUR-t 2017-ben), tőkealapjának megerősítésére (pl. önkéntes követeléskezeléssel, a Bizottság jóváhagyásának függvényében), körültekintő kockázatkezelés végrehajtására és az osztalékfizetés illetve más, olyan eszközökön, például hibrid pénzügyi eszközökön alapuló kifizetések mellőzésére, melyek a jövedelmezőségtől függenek. (23)

(33)

Az OpCo mérlegfőösszege továbbá 2016-ban nem haladja meg a [100–110] milliárd EUR-t, illetve 2017-ben a [90–100] milliárd EUR-t. (24) Ami a hajófinanszírozást illeti, az OpCo tovább csökkenti ezen tevékenységeit, és új üzleti ügyleteit e területen [1–2] milliárd EUR-ra korlátozza. (25) Németország ezen kívül kötelezettséget vállal arra, hogy továbbra is betartson a 2011-es határozat mellékletében szereplő egyes kötelezettségvállalásokat, például azt, hogy az OpCo felhagy a repülőgép-finanszírozási tevékenységekkel (26), nem törekszik külső növekedésre más vállalatok feletti ellenőrzés megszerzésével (27), nem végez saját számlás kereskedést (28), valamint nem hirdeti az állami támogatást illetve a belőle fakadó előnyöket a versenytársakkal való összehasonlításban (29).

(34)

Végül pedig Németország kötelezettséget vállalt arra, hogy az OpCo betart bizonyos likviditási referenciaértékeket, (30) valamint az OpCo alkalmazottainak, irányító testületei és egyéb szervei tagjainak javadalmazására vonatkozó korlátozásokat. Így az említett személyek egyikének javadalmazása sem haladhatja meg a német nemzeti átlagfizetés 15-szörösét, illetve a HSH Nordbank (felosztás előtti) átlagfizetésének 10-szeresét. (31)

(35)

Ahogy a (2) és (15) pontokban szerepel, a garancia felső összeghatárát 2011-ben 7 milliárd EUR-ra csökkentették, de 2013. júniusban ismét meg kellett növelni, visszaemelve azt az eredeti 10 milliárd EUR-s szintre a hajózási piac 2011 óta tartó gyengülése miatt (lásd (16) és (17) pont).

(36)

Németország bejelentette az ismételt növelést. Arra az álláspontra jutott, hogy a garancia támogatásnak számít, viszont kétségbe vonta, hogy a 10 milliárd EUR-s felső összeghatár visszaállítása új támogatásnak tekintendő, mivel ez ugyanaz a felső küszöbérték, mint amelyet a 2011-es határozat már jóváhagyott. (32) Amellett érvelt továbbá, hogy még ha új támogatásnak is tekintené a Bizottság az ismételt növelést, azt a 2011-es határozatban már összeegyeztethetőnek találta. (33)

(37)

A Bizottság azonban az eljárást megindító határozatban úgy döntött, hogy az ismételt növelés új támogatás. A garancia növelését először is a Finanzfonds biztosította, melynek tulajdonosai Hamburg és Schleswig-Holstein, tehát állami forrásokból származott és egy nemzetközi téren aktív bankot támogatott, ezzel befolyásolva a versenyt a bankszektorban, és hatást gyakorolva az Unión belüli kereskedelemre. (34) Mivel magánbefektető ilyen feltételekkel nem nyújtott volna garanciát, ezzel a HSH állami támogatást képező előnyhöz jutott az EUMSZ 107. cikke 1. bekezdésének értelmében. (35)

(38)

Másodsorban, bár Németország azt az álláspontot képviselte, hogy az ismételt növelés nem tekinthető új támogatásnak, mivel a 10 milliárd EUR-s felső összeghatárt már jóváhagyta a 2011-es határozat, a Bizottság az eljárást megindító határozatban kifejtette, hogy a garancia felmondása kötelező jellegű, és bármely visszaállítása új megállapodásnak tekintendő a garanciavállaló és a garancia kedvezményezettje között, amely az időközben esetlegesen megváltozott kockázati tényezők új gazdasági értékelésén alapul. Mivel a garancia felső összeghatárának növeléséről a 2011-es határozatban elfogadott garancia feltételei nem rendelkeztek, a korábbi feltételek megváltoztatására volt szükség. Következésképpen a Bizottság úgy döntött, hogy a növelés az új garancia nyújtása volt. (36)

(39)

A támogatás ideiglenes összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság az eljárást megindító határozatban az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) alpontjára alapozta az értékelését, mely szerint az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” irányul. A pénzügyi piacok továbbra is törékeny helyzetének fényében a Bizottság elismerte, hogy a HSH összeomlása közvetlen hatással lenne a pénzügyi piacokra és ezáltal Németország egész gazdaságára. (37) A pénzintézeteknek nyújtott állami támogatások alapelveit illetően a Bizottság a 2008-as bankokról szóló közlemény (38) 15. pontjára hivatkozott, melyet az eljárást megindító határozat idején tovább pontosított a feltőkésítésről szóló közlemény, (39) valamint 2010-ben és 2011-ben a meghosszabbítási közlemények (40).

(40)

Mint említettük, Németország 2013-ban azt állította, hogy még ha új támogatásnak is tekintené a Bizottság a garancia felső összeghatárának növelését, azt a 2011-es határozatban már összeegyeztethetőnek találta, így a Bizottságot most köti az az értékelés, és nem juthat más következtetésre. (41)

(41)

A Bizottság az eljárást megindító határozatban kifejtette, hogy bár 2011-ben valóban úgy döntött, hogy a 10 milliárd EUR-s felső összeghatár összeegyeztethető a belső piaccal, az az értékelés a Németország részéről 2009. április 30-án bejelentett garancia Bizottság általi értékelésén alapult, és az akkori gazdasági helyzet, valamint a határozat keretében végzett vizsgálat alapjául a HSH részéről bemutatott pénzügyi előrejelzések fényében hozta meg a 2011-es határozatot. Így az akkori szerkezetátalakítási terv azt feltételezte, hogy a HSH kizárólag egy 7 milliárd EUR-s garancia után fizetne díjakat. (42)

(42)

A Bizottság az eljárást megindító határozatában azt is megjegyezte, hogy az új támogatás összeegyeztethetőségének értékelésében releváns tényezők a korábbi értékelésben is relevánsak voltak, viszont meg kell ezeket vizsgálni jelenlegi formájukban. Mindezt figyelembe véve, különösen a HSH életképességének értékelését illetően tekintetbe kell venni az aktuális gazdasági helyzetet a támogatás összeegyeztethetőségét illető döntés érdekében. (43)

(43)

A Bizottság ebben a kontextusban tette azt az észrevételt, hogy a gazdasági helyzet időközben tovább romlott a hajózási szektorban, mely a HSH kulcstevékenysége és ezért a 2011-es határozat a bank életképessége szempontjából problémás területként azonosította. A hajózás válsága pedig a vártnál hosszabbnak és mélyrehatóbbnak bizonyult, általánosan befolyásolta a hajófinanszírozás hitelképességét, és növekedést eredményezett a HSH tulajdonában lévő kockázattal súlyozott eszközökben. (44)

(44)

A Bizottság azt is megjegyezte az eljárást megindító határozatban, hogy a garancia növelése körülbelül 1 milliárd EUR-val magasabb garanciadíj-kifizetéseket eredményezne, és ezek a további költségek jelentősen befolyásolnák a HSH jövőbeli jövedelmezőségét. (45)

(45)

Bár a további garanciadíjakat beépítették a 2013-ban a garancia ismételt megnöveléséről szóló bejelentéssel együtt benyújtott üzleti tervbe, a Bizottság kétségbe vonta az üzleti terv alapját képező feltevések robusztusságát, valamint szóvá tette az aktualizált stresszhelyzeti forgatókönyv hiányát. Tekintettel arra, hogy a HSH-nak nem sikerült teljesítenie a 2011-es szerkezetátalakítási terv alapesetének pénzügyi előrejelzéseit és kialakítani a várt mértékű új üzleti tevékenységet, a Bizottság felvetette azt a kérdést, hogy nem kell-e kiigazítani az üzleti stratégiáját, és nincs-e szükség alternatív cselekvésekre a bank hosszú távú életképességének helyreállítása érdekében. (46)

(46)

Ezen okokból kifolyólag a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a HSH képes-e visszanyerni életképességét úgy, ahogyan a 2011-es határozatban vállalta, és további, az üzleti tervet illető és a hajózási piacok kilátásairól benyújtott feltevéseket alátámasztó adatokat kért, valamint bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a további garanciadíjak még stresszhelyzeti forgatókönyv esetén sem haladják meg a bank pénzügyi kapacitásait. (47)

(47)

A Bizottság azonban az eljárást megindító határozatban nem vonta kétségbe a terhek elosztását illetve 2011-es határozatban jóváhagyott versenyt illető intézkedéseket, és kijelentette, hogy az új támogatás a 2011-ben jóváhagyott intézkedés határain belül maradt, és ezek az intézkedések ebben a fázisban is megfelelőek. (48) Tekintettel a garancianövelés szükségességére és arra a tényre, hogy az ellentételezést megfelelőnek ítélték meg, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás ideiglenesen összeegyeztethető a belső piaccal. (49)

(48)

Németország az eljárást megindító határozatra adott észrevételeiben (50) először is megismételte kezdeti álláspontját, mely szerint a garancia ismételt megnövelése nem új támogatási intézkedés, hiszen az ismételt növelés nem haladja meg a 2011-es határozattal jóváhagyott 10 milliárd EUR-s összeghatárt. Álláspontját tehát nem változtatták meg azok a tények, hogy a csökkentés kötelező érvényű, illetve hogy a garanciaszerződés nem rendelkezik az ismételt növelésről és új megállapodásnak kell tekinteni. Németország meglátása szerint az ismételt növelésnek a tartományok mint garanciavállalók helyzetére gyakorolt gazdasági hatása a döntő, ezek helyzete márpedig nem változott az ismételt növelés következtében, különösen mivel nem növekedett meg jelentősen az ismét megnövelt garanciarész felhasználásának valószínűsége. Ezen kívül az ismételt növelés nagymértékben egybevág a kezdeti teljes garanciával, amelyet a Bizottság a 2011-es határozat kontextusában már elemzett, nem csupán az alapeset, hanem a legrosszabb forgatókönyv alapján is. (51)

(49)

Másodsorban, Németország megerősítette korábbi meglátását, mely szerint az ismételt növelésre, még ha új támogatásnak minősül is, vonatkoznak a 2011-ben adott jóváhagyás indokai, ahogyan a Bizottság meg is jegyezte az eljárást megindító határozatában, kijelentve, hogy – ebben a fázisban – nincs kétsége afelől, hogy a terhek elosztása és a versenyt illető intézkedések, amelyeket a 2011-es határozat megfelelőnek és elegendőnek tekintett, továbbra is helytállóak a 2011-es határozatban jóváhagyott intézkedések határain belül maradó új támogatás tekintetében. (52) Németország szerint a Bizottságot kötik ugyanazok az indokok, amelyekkel a 2011-es határozatban támasztotta alá a támogatás jóváhagyását.

(50)

Harmadsorban, Németország kijelentette, hogy a garancia összeghatárának ismételt megnövelése támogatja a HSH hosszú távú életképessége helyreállításának célját, ráadásul illeszkedik a 2011-ben jóváhagyott szerkezetátalakítási terv céljaihoz. Németország ebben a kontextusban kijelentette, hogy nincs ok megkérdőjelezni a bank hosszú távú életképességét és üzleti modelljének fenntarthatóságát. Vitatta, hogy az üzleti tervtől való időközbeni eltérések ne igazolnának más következtetéseket. A részleges garanciafelmondások két-három éves elhalasztása fenntarthatóbb és kevésbé kockázatos üzleti modellt biztosítana a hajózás tovább folytatódó válságának fényében és a felügyeleti követelményekre való tekintettel. A magasabb díjkifizetések, melyeket a banknak a garancia ismételt megnövelése következtében kell fizetnie, a bank részéről fenntarthatóak, mivel kellő tőkealappal rendelkezik, illetve az egyéb intézkedésekre való tekintettel, melyeket a 2011-es határozatban jóváhagyott szerkezetátalakítási terv tartalmazott.

(51)

Végül pedig Németország megjegyezte, hogy az ismét megnövelt garanciát külső eredetű tényezők tették szükségessé, mint például a tovább folytatódó pénzügyi válság, a pénzintézeteket érintő nagyobb szabályozói követelmények, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok („IFRS”) sajáttőkekvóták számítását illető számviteli standardjának változása.

(52)

Németország észrevételeinek megtételét követően szorosan együttműködött a Bizottsággal, és több aktualizált szerkezetátalakítási tervet is benyújtott. Az elsőt 2013 decemberében adta be, 2014 áprilisban óvatosabb feltevéseket tartalmazó felülvizsgált szerkezetátalakítási tervet adott át, majd az üzleti terv további aktualizálását küldte meg 2015 áprilisában. Amikor pedig ezek a tervek nem oszlatták el a Bizottság kétségeit a HSH életképességének helyreállítására való alkalmasság tekintetében, a német hatóságok más megoldásokat kerestek. Ezek az erőfeszítések vezettek aztán a 2016-os intézkedések főbb vonalaihoz, amelyekről 2015. októberben Németország megállapodott a Bizottsággal.

(53)

Ennek következtében 2016. március 21-én Németország megismételte bejelentését a garancia 2013-as ismételt növeléséről a HSH értékesítéséhez – vagy az értékesítés sikertelensége esetén a felszámolásához – nyújtott támogatásként.

(54)

Ami a 2013-as intézkedést illeti, azaz a garancia ismételt megnövelését 7 milliárd euróról 10 milliárd EUR-ra, melyet az eljárást megindító határozat ideiglenesen jóváhagyott, a Bizottság már úgy határozott, hogy ez az intézkedés állami támogatásnak számít. (53) Németország ugyan az eljárást megindító határozatra tett észrevételeiben (lásd (49) pont) azt az álláspontot tette magáévá, hogy az ismételt növelés nem új támogatás – de még ha az volna is, a 2011-es jóváhagyás indokai vonatkoznak rá –; ezt az álláspontját azonban nem fejtette ki részletesebben, valamint bizonyítékkal sem szolgált az alátámasztására. Németország végül megerősítette a Bizottság értékelését azzal, hogy ismét bejelentette az ismételt növelést „mint állami támogatást az EUMSZ 107. cikke 1. bekezdésének értelmében”, (54) melyet a HSH értékesítésére vagy felszámolására kell felhasználni. Ennek következtében jelen határozatában a Bizottság megerősíti azt az eljárást megindító határozatba foglalt ténymegállapítást, hogy ez az intézkedés állami támogatást foglal magában, mégpedig a határozatban kifejtett okokból és bárminemű újraértékelés nélkül.

(55)

A Bizottságnak azonban értékelnie kell, hogy a 2016-os intézkedések is tartalmaznak-e támogatást. (55)

(56)

Végül pedig a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a kérdéses támogatási intézkedések – a 2013-as intézkedés és a 2016-os intézkedések (amennyiben tartalmaznak támogatást) – a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők-e.

(57)

A Bizottság megállapítja, hogy a német hatóságok szerint a 2016-os intézkedések részeként nem kerül sor további állami támogatás nyújtására.

(58)

Az EUMSZ 107. cikke 1. bekezdésének megfelelően az állami támogatás „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti versenyt”. E rendelkezés értelmében egy intézkedés akkor számít állami támogatásnak, ha az összes alábbi feltétel teljesül: a) a tagállam finanszírozza vagy állami forrásból finanszírozzák; b) olyan előnyt biztosít, amelynek révén bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelése előnyben részesülhet; c) az előny szelektív és d) az intézkedés torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, valamint érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(59)

Ami az állami forrásokat illeti, a 2016-os 1. intézkedés tartalmaz egy hátrasorolási klauzulát, valamint egy részleges halasztási mechanizmust az állami tulajdonosokat megillető garanciadíj-kötelezettségek kapcsán. Ezeket azért foglalták bele, hogy a HoldCo-t illető fizetésképtelenségi kockázatot minimalizálják. Ezek a rendelkezések olyan kötelezettségekhez kapcsolódnak, melyeket az állami tulajdonosoknak kell ellentételezésként megfizetni, és ha a 2016-os 1. intézkedés előnyhöz juttatja a HSH-t, akkor ezek az elemek az állami források veszteségét vonhatják maguk után.

(60)

A Bizottság ezért úgy gondolja, hogy a két 2016-os intézkedés állami forrásokat foglal magában, a 2016-os 1. intézkedés a hátrasorolási megállapodás és a 2011-es határozat értelmében a garanciáért ellentételezésként fizetendő díjak részleges halasztási mechanizmusa révén, a 2016-os 2. intézkedés pedig a tartományok részéről az OpCo-nak az átruházott eszközökért kifizetett pénz révén.

(61)

A 2016-os 2. intézkedés – az eszközök megvásárlása a tartományok részéről – az állam részéről vállalt intézkedés. A 2016-os 1. intézkedés – a díjfizetési szerkezet módosítása – a Finanzfonds állami tulajdonosainak, ennélfogva az államnak tudható be. Ez a betudhatóság mutatkozik meg abban a tényben, hogy ez a módosítás egy olyan nagyobb intézkedéscsomag része, melyet a tartományok aktív részvételével állítottak össze.

(62)

A 2016-os intézkedések kizárólag a HSH-nak kedveznek. Ezért szelektívek. Potenciálisan torzítják a versenyt azzal, hogy megakadályozzák a piaci erők működésének szokásos kimenetelét. Az Unió pénzügyi szolgáltatásainak liberalizált jellegére való tekintettel érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

(63)

Annak érdekében tehát, hogy megállapítsa a 2016-os intézkedések támogatás jellegét, a Bizottságnak értékelnie kell azt a kérdést, hogy a HSH olyan további előnyhöz jut-e a 2016-os intézkedések révén, amelyek túlmutatnak azon az előnyön, amelyhez a 2013-as intézkedés már hozzájuttatta.

(64)

Mielőtt értékelhetné a 2016-os intézkedésekből fakadó további előny kérdését, a Bizottságnak fel kell idéznie a garancia működését, hogy annak a hatásnak az értékelésére alkalmas helyzetben legyen, melyet a 2016-os intézkedések javasolt bevezetése gyakorol a garancia működésére.

(65)

A 2011-es határozatban jóváhagyott második veszteségviselő garancia szintetikus értékpapírosítás formáját ölti. Ez azt jelenti, hogy a garanciával fedezett teljes portfóliót mesterségesen három részre osztják:

(66)

A garancia léte két fő csoportba tartozó hatással jár, egyrészt az IFRS szerinti számviteli hatásokkal, másrészt a felügyelet által alkalmazott szabályozás és a prudenciális szabályok szerinti tőkekövetelményeket érintő hatásokkal.

(67)

A garancia mindenekelőtt a garantált portfóliót érő összesen 3,2 milliárd EUR feletti és 13,2 milliárd EUR alatti veszteséget ellensúlyozza. (56)

(68)

Mindaddig, amíg a garantált eszközök a mérlegben szerepelnek, az IFRS szerint az ezen eszközökre elszámolt értékvesztések és céltartalékok ugyanakkora összegű kiegyenlítő tétellel lesznek ellensúlyozva. A garanciával fedezett kompenzációs igények tényleges, készpénzbeli rendezésére csak akkor kerül sor, amikor az eszközök végleges rendezése megtörténik és a mérlegből kikerülnek, kikristályosítva a keletkezett veszteségeket.

(69)

A garanciával fedezett kompenzációs igényeknek ezek az eltérő típusai a garancia felhasználásának különféle intézkedéseihez vezetnek:

(70)

A garanciáért két díjkomponenst kell fizetni: a 4,00 %-os alapdíjat (az „alapdíj”) és a 3,85 %-os kiegészítő díjat (a „kiegészítő díj”). Az alapdíj számítási alapja a fennálló garancia teljes összege, 10 milliárd euro. A kiegészítő díj számítási alapja a teljes felhasznált összeg, amit még nem tudhatunk. (57)

(71)

Az IFRS szerint a fennálló garanciára kifizetett díjakat biztosítási díjakként kell értelmezni, és egyszerű kiadásként jelentkeznek az eredménykimutatásban.

(72)

Amikor azonban valószínűvé válik, hogy a garanciát felhasználják, vagy a ténylegesen felhasznált összeg nullánál nagyobb, akkor a garancia ezen részére vonatkozó díjfizetések előrejelezhetővé válnak. Az IFRS szerint az ilyen kiadások a kötelezettségekhez hasonlítanak (a juttatást megkapták, de vissza kell fizetni), a visszafizetésre pedig céltartalékot kell képezni. Az IFRS szerint a vonatkozó céltartalék-szinteknek növekedniük kell, valahányszor növekszik a becsült teljes felhasznált összeg. Ezért a garancia minden további felhasználása a becsült teljes felhasznált összeg emelkedéséhez, ennek megfelelően nagyobb jövőbeni díjfizetésekhez és ennek ellenében a szükséges céltartalékok emelkedéséhez vezet.

(73)

A kiegészítő díj egy halasztási mechanizmustól, a pótteljesítési nyilatkozattól (Besserungsschein) függ, mely a HSH (HoldCo + OpCo) CET1 10 %-os konszolidált tőkeszintjén lép érvénybe. A halasztási mechanizmus lehetővé teszi a fizetendő teljes kifizetések elhalasztását akár a [2030–2040] közötti időszakra. A halasztási mechanizmus magában foglal továbbá a jövőbeni kifizetésekre vonatkozó céltartalékokat, melyeket magukat a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) tartalmaz. Ez maga után vonja azt, hogy ezek a céltartalékok feloldhatók, hogy pufferként szolgáljanak a veszteségek ellen, ha ezek a veszteségek a CET1-mutató 10 % alá csökkenéséhez vezetnének. (58)

(74)

Másodsorban, a Bázel II felügyeleti képlet („felügyeleti képlet”) szerint, mely az olyan szintetikus értékpapírosítási struktúrákra alkalmazandó, mint amilyen a második veszteségviselő garancia, a garancia léte 20 %-ra csökkenti a kockázattal súlyozott eszközök („RWA”) számítása során a szenior részletre alkalmazandó kockázati súlyt. (59)

(75)

A szabályozási elvek alapján és tekintettel a felügyelet döntési jogkörére ezek alkalmazása során két határértékre kell odafigyelni ahhoz, hogy a garanciának ez a hatása fennmaradjon. Az első határérték a várható veszteségek prudenciális számításától függ (az alapeset forgatókönyve szerint), míg a második határérték a váratlan veszteségektől függ (további veszteségek a legrosszabb forgatókönyv szerint) a fennmaradó garanciával fedezett portfólió esetében. A fennmaradó portfólió várható és váratlan veszteségeinek szintjét bizonyos mértékig fedezni kell a garancia fel nem használt összegével. Az tehát, hogy az egyik vagy mindkét határértéket elérik-e, a garancia rendelkezésre álló fel nem használt összegétől függ, amit a rendezett veszteségek összege jelentős mértékben befolyásol.

(76)

Ha elérik az első határértéket, a felügyeleti képlet alkalmazása az RWA-szintek emelkedését eredményezi a szenior részlet miatt, mely növekedés arányos a fedezethiány mértékével a fedezet 20 %-os minimális szintjéhez képest. Ha elérik a második határértéket, a felügyeleti képlet már egyáltalán nem alkalmazható. Ebben az esetben a szenior részletre vonatkozó RWA-szintek azonnal megnövekednek a minimális 20 %-ról arra a szintre, amely a garancia híján vonatkozna rájuk („hirtelen kilengés”).

(77)

A bejelentés szerint a HSH kettéoszlik a HoldCo és az OpCo vállalatra. A garancia 2011-es határozattal jóváhagyott ellentételezésének megfelelő garanciadíjak változatlanok maradnak. Kifizetésük azonban a következőképpen fog megoszlani:

(78)

Ez az OpCo-ra és HoldCo-ra való felosztás maga után vonja azt, hogy a garancia ellensúlyozásából fakadó számviteli hatás tovább növekszik az OpCo-nál, míg az IFRS szerinti céltartalék-képzési követelmények, melyek a garancia felhasznált része utáni díjfizetések kezeléséből fakadnak, így már a HoldCo-nál fognak jelentkezni. A Bizottság azonban hangsúlyozza, hogy a bank (HoldCo + OpCo) konszolidált szintjén nincs változás a garancia struktúráját vagy hatásait illetően, így a felosztás önmagában nem juttatja további előnyhöz a HSH-t.

(79)

A Németország által vállalt kötelezettségek alapján a HoldCo maga nem fog semmilyen üzleti tevékenységet végezni, ezért nem lesz semmilyen más bevételi forrása, mint ami az OpCo-ban lévő részesedéséből származik. A HoldCo azonban 260 millió EUR-s likviditást kap az OpCo-tól: 50 millió EUR-t működési kiadásokra az értékesítési időszakban, valamint 210 millió EUR-t a garanciadíj-fizetések teljesítésére azok esedékességekor.

(80)

A kötelezettségek fent felvázolt megosztása nyomán a Bizottság rámutat arra, hogy a HoldCo által az értékesítési folyamat során a 2016-os illetve a 2017-es év végén fizetendő díjösszegek a következőktől fognak függeni:

(81)

Az 1. díjkomponenst illetően a fennálló garancia teljes szintje jelenleg 10 milliárd EUR, a 2013-as intézkedést is beleértve. Ez a szint nem mehet feljebb, mivel a 10 milliárd EUR rögzített összeghatár. Valószínűtlen az is, hogy ez a szint az értékesítési folyamat során lejjebb menjen.

(82)

Mivel a 10 milliárd EUR-s szint szolgál az 1,80 %-os 1. díjkomponens számítási alapjául, a Bizottság úgy gondolja, hogy az 1. díjkomponensre vonatkozó éves díjfizetési kötelezettség 180 millió EUR lesz.

(83)

A 2. díjkomponenst illetően a Bizottság felidézi, hogy a garantált portfóliót érintő rendezett veszteségek összegére vonatkozó legújabb rendelkezésre álló becslések szerint nagyjából [3,2–5,0] milliárd EUR-ra fog rúgni 2016-ban, ami [0–1,8] milliárd EUR-val több, mint a 3,2 milliárd EUR-s első veszteségrészlet.

(84)

Ez az összeg tovább fog növekedni a 2016-os 2. intézkedés révén a HSH által felvállalt veszteségek összegével, azaz a legfeljebb 6,2 milliárd EUR EAD értékű garantált eszköz állami tulajdonosokra való átruházásával. A kötelezettségvállalások értelmében az eszközök átruházási értékeit a bejelentéshez mellékelt lista alapján fogják meghatározni, mely a Bizottság szakértői által elvégzett piaciár-értékelés eredményeinek felel meg.

(85)

A Bizottság felidézi, hogy a kötelezettségvállalások értelmében a bank célja az, hogy mindössze 5 milliárd EUR EAD értékű eszközét ruházza át 2016. június végéig. Az átruházás időpontjáig a garancia javarészt felhasználatlan marad, a vonatkozó díjfizetéseket ezért az OpCo teljesíti.

(86)

Az átruházási értékek listája alapján (lásd jelen határozat II. melléklete) és attól függően, hogy a garancia felhasználását hogyan optimalizálják, a rendelkezésre álló és a garancia keretében rendezett [8–10] milliárd EUR EAD értékű eszköz listájából kiválasztott 5 milliárd EUR EAD értékű portfólió átruházásából fakadó további veszteségek valószínűleg [1–4] milliárd euro és [1–4] milliárd EUR közötti nagyságrendűek lesznek.

(87)

A Bizottság ezért úgy gondolja, hogy a 2. díjkomponenst érintő, 2016. hat hónapjára eső díjfizetési kötelezettség valószínűleg [25–35] millió EUR és [25–35] millió EUR közötti összegnek fog megfelelni.

(88)

A 3. díjtételt illetően a Bizottság felidézi, hogy a 3,85 % kifizetése a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) függvénye, mely a HSH (HoldCo + OpCo) CET1 10 %-os konszolidált tőkeszintjén lép érvénybe. A legújabb rendelkezésre álló számok alapján a HSH már most is a 10 %-os CET1-mutató alsó küszöbértékénél jár, mivel a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) keretében nagyjából [700–800] millió EUR-nyi tartaléka maradt.

(89)

Az [1–4] milliárd EUR és [1–4] milliárd EUR közötti további veszteségek, melyek abból fakadnak, hogy a bank átruházza 5 milliárd EUR EAD értékű eszközét a tartományokra, a garancia várható teljes felhasznált összegének növekedéséhez vezet, és ennek megfelelően további IFRS szerinti céltartalék-képzési követelményekhez a 2. és a 3. díjkomponensre nézve is.

(90)

A Bizottság értékelése szerint a 2. díjkomponenst illető, az IFRS alapján felmerülő további céltartalékképzés valószínűleg a nagyjából [700–900] millió EUR és [700–900] millió EUR közötti összegnek fog megfelelni.

(91)

A bank által átadott szerkezetátalakítási terv szerint ezeket a további céltartalékokat nem valószínű, hogy a bank nettó bevételéből finanszírozzák, ezért valószínűleg a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) igénybe vételéhez fog vezetni, a konszolidált szinten nagyjából ugyanezen összegben. A pótteljesítési nyilatkozatból (Besserungsschein) származó bárminemű ellensúlyozás azonban a fennmaradó pufferösszegre, azaz [700–800] millió EUR-ra korlátozódik. A [700–900] millió EUR-s további kiadás a [700–900] millió EUR-hoz ezért a CET1-mutató 10 % alá esését okozná a konszolidált szinten.

(92)

A 3. díjkomponensre vonatkozó tartalékképzés maga is a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) függvénye (lásd (73) pont). Ezért, mivel a 2. díjkomponensre vonatkozó tartalékképzés nyomán a pótteljesítési nyilatkozat (Besserungsschein) keretében nyújtott teljes tartalék puffer felhasználása megtörténik, a CET1-mutató addigra már 10 % alá esik, így a 3. díjkomponensre vonatkozó további tartalékképzést is el kell halasztani.

(93)

Az értékesítési időszakban bármely, az 5 milliárd EUR-s összeget meghaladó eszközátruházás, melyet a Németország által vállalt kötelezettségek lehetővé tesznek, valószínűleg további veszteségekhez vezet. Az ilyen veszteségek tovább csökkentik a CET1-mutatót a konszolidált szinten, még inkább lecsökkentve annak valószínűségét, hogy a CET1-mutató 10 % fölé emelkedik. A 3. díjkomponensre vonatkozó kifizetésekre vagy tartalékképzésre csak ilyen esetben lenne szükség.

(94)

A Bizottság ezért valószínűnek gondolja, hogy a 3. díjkomponenst illető kifizetésre vagy tartalékképzésre az értékesítési folyamat során nem lesz szükség. A Bizottság felidézi továbbá, hogy sikeres értékesítés esetén a garanciaszerződés értelmében a tartományoknak jogukban áll lemondani a 3,85 %-os kiegészítő díj megfizetésének kötelezettségéről. (60)

(95)

Így a megadott információk, köztük azon tény alapján, hogy a 2016-os 2. intézkedést, az eszközök átruházását 2016. június végén vezetik be, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a HoldCo 2016-os díjfizetési kötelezettségei valószínűleg [205–210] millió EUR és [210–220] millió EUR között lesznek. A Bizottság pozitívan értékeli azt a tényt, hogy ez a tartomány nagyjából összevethető az OpCo részéről a HoldCo-nak nyújtott 210 millió EUR-s likviditással.

(96)

A garancia fel nem használt összegét illető díjak 2,20 %-át továbbá mindennemű halasztási mechanizmus igénybe vétele nélkül fizeti az OpCo, fedezve különösen az összeg teljes kifizetését 2016 első hat hónapjában, még a 2016-os 2. intézkedés bevezetése előtt.

(97)

A rendelkezésre álló információk alapján ezért a tartományok által 2016-ra, a 2016-os intézkedések bevezetése előtt kapott garanciadíj-kifizetések minden valószínűség szerint magasabbak lesznek, mint [385–400] millió EUR ([175–190] millió EUR az OpCo + 210 millió EUR a HoldCo részéről). Ez a 2016-os díjfizetésekből legfeljebb [0–15] millió EUR olyan összeget von maga után, amelyet a következő fizetési időpontra halasztanak. Minden ilyen halasztás 10 %-os éves kamatlábbal lenne ellentételezve.

(98)

A Bizottság megjegyzi viszont, hogy a 2017-ben esedékes díjfizetések szintje a HoldCo szintjén magasabb lehet, tekintettel arra a lehetőségre, hogy további garantált eszközöket ruházzanak át az állami tulajdonosokra, valamint arra a tényre, hogy a HoldCo-nak az egész évben 2,20 %-os garanciadíjat kell fizetnie.

(99)

Mint korábban bemutattuk, a HoldCo-nak semmilyen bevétele nem lesz, ezért valószínűnek látszik, hogy ha az OpCo értékesítése a 2017-es díjak megfizetését követően történik, a HoldCo nem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a 2017-es díjfizetési kötelezettségeket teljesítse, amikor ezek esedékessé válnak. Ebben az esetben a Németország által vállalt kötelezettségek szerint a következő fizetési időpontra halasztják el a díjfizetéseket, 10 %-os éves kamatlábbal növelten.

(100)

A Bizottság felidézi, hogy a Németország által vállalt kötelezettségek szerint a HSH értékesítésének végső időpontja 2018. február 28., és a sikeres értékesítés nyomán a HoldCo-hoz befolyó jövedelmet elsősorban és leginkább arra használják fel, hogy a garanciát illetően felmerült díjfizetési kötelezettségeket teljesítsék.

(101)

Ezért bármely olyan díjfizetési kötelezettséget, amelyet 2017 végén nem lehetett teljesíteni, csak akkor halasztanak el, ha az OpCo értékesítése addig az időpontig nem történt meg. A halasztás még ebben az esetben is csupán két hónapra szólna, amíg az OpCo értékesítése meg nem történik, vagy meg nem kezdődik annak szabályos felszámolása vagy szanálása. Ez az esetleges halasztás 10 %-os éves kamatlábbal lesz ellentételezve.

(102)

Következtetésként a Bizottság megjegyzi, hogy van valamennyi valószínűsége annak, hogy a jelenlegi garanciamegállapodás alapján 2016 végén esedékes 400 millió EUR-s díjfizetések (1,80 % + 2,20 % a fennálló 10 milliárd EUR garancia után) kifizetése nem történik meg teljes egészében, ám legfeljebb [0–15] millió EUR elhalasztása valószínűsíthető. Továbbá, bár a 2017-ben esedékes díjfizetéseket teljes egészében halasztani kell, ez a halasztás legfeljebb két hónapra korlátozódik, a 2018. február 28-i értékesítési határidőre való tekintettel.

(103)

A kötelezettségvállalások alapján minden halasztás ellentételezése 10 %-os éves kamatlábbal történik. A HSH (61) leginkább likvid hátrasorolt kötvényeivel a 2015. októberben kötött megállapodás nyomán 7,5 % és 8 % éves hozamon kereskedtek, jelenleg pedig 10,6 % körüli hozammal kelnek el. Ez a két kibocsátás a 2017. februári értékesítési folyamat idején érkezik a lejáratához, amikor is 928 millió euro feltételezett fennálló összeget kell visszafizetni. Az előbbiek jelzésértékűek a piaci árat érintő kockázatra nézve a HSH tőkejellegű kitettségét illetően, ezért konzervatív becslést adnak arra nézve, mekkora lenne a piaci szintű ellentételezése az esetleges díjhalasztásnak.

(104)

Tekintetbe véve a HSH ezen hátrasorolt kibocsátásaira vonatkozó hozamok kereskedési tartományát, valamint azt a tényt, hogy bármely 2016-os halasztás valószínűleg legfeljebb [0–15] millió EUR-ra korlátozódik, a Bizottság úgy gondolja, hogy az egy évre elhalasztott [0–15] millió EUR fizetési kockázatát ellentételező éves 10 % a piaci feltételeknek megfelelő.

(105)

Ami a 2017-ben esedékes kötelezettségekből fakadó esetleges halasztást illeti, a Bizottság először is megjegyzi, hogy erre csupán akkor kerülne sor, ha az értékesítés nem történne meg 2017 vége előtt. Másodsorban, míg az esetleges halasztás összege valószínűleg hasonló a két hátrasorolt kibocsátás mindegyikének fennálló összegéhez, ez a halasztás a végső értékesítési határidő miatt legfeljebb két hónapra korlátozódik, ezzel jelentősen korlátozva a kiadások halasztásával vállalt kockázatot. Mivel bármely 2017-re vonatkozó halasztás lejárata jelentősen rövidebb, mint a hátrasorolt kibocsátások lejárata, és ennek megfelelően alacsonyabb a kockázata, a Bizottság úgy gondolja, hogy az éves 10 %-os ellentételezés a piaci feltételeknek megfelelő.

(106)

A Bizottság összességében azt a következtetést vonja le, hogy mivel az állami tulajdonosoknak fizetendő garanciadíjak egy részének bármely esetleges halasztása a) 2016-ban valószínűleg nagyon csekély összegű lesz, ha egyáltalán sor kerül rá, b) a 2017-ben esedées díjakra nézve időben korlátozott (ha egyáltalán megtörténik, a tényleges értékesítési időponttól függően), valamint c) egyébként is a piaci feltételeknek megfelelő kamatláb ellentételezi, ezért a HSH nem jut további előnyhöz a 2016-os 1. intézkedés bevezetésével az a) és b) pontból fakadó kockázatok eredményeként.

(107)

A Németország által vállalt kötelezettségek alapján a HSH legfeljebb 6,2 milliárd EUR EAD értékű jelenleg garanciával fedezett eszköz portfólióját fogja átruházni a tartományokra. Ez az átruházás több részletben történhet az értékesítési folyamat során, 2016-ban és 2017-ben.

(108)

Az átruházandó portfólió meghatározása érdekében Németország és a bank [8–10] milliárd EUR EAD értékű garanciával fedezett eszközt azonosított az állami tulajdonosokra átruházhatóként. A Bizottság megjegyzi, hogy ezen eszközök mindegyike nem teljesítő hitel, melyek mindegyike a hajózási szegmensbe tartozik, ami a bank nehézségeinek egyik fő okozója volt (62).

(109)

Mivel ezekre az eszközökre jelenleg nincs piaci vevő, a Bizottság úgy gondolja, hogy ez az állami tulajdonosokra való átruházás értékvesztett eszközzel kapcsolatos intézkedésnek felel meg. Az első alapelveknek megfelelően, ahogyan azt a Bizottság közelmúltbeli határozatai is felidézték Olaszország és Magyarország nem teljesítő hiteleit illetően (63), az ilyen eszközátruházás csakis akkor tekinthető állami támogatástól mentesnek, ha az ügylet piaci feltételek szerint zajlik le.

(110)

A Bizottság azt különösen egyértelművé tette, hogy a portfólió jellege miatt és piaci vevő hiányában az értékelését az értékvesztett eszközökről szóló közleményben (64) meghatározott piaciérték-számítás alapelveire alapozza. Az értékelés fő célja ezért nem a valós érték, hanem a piaci érték kiszámítása, amely – egy állami hatósággal zajló ügyletben transzferárként való használata esetén – lehetővé teszi, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy az ezen az áron zajló ügylet nem juttatja előnyhöz a bankot, ezért kizárja, hogy állami támogatás volna jelen. Az értékelésnek ezért különösen óvatosnak és konzervatívnak kell lennie.

(111)

A Bizottság független értékelési szakértőket alkalmazott arra, hogy segítsenek ezen eszközök piaci értékének meghatározásában.

(112)

A Bizottság és a szakértői első, 2015. december közepi adatkérése után a bank 2016. január 18-án rendelkezésre bocsátotta az információkat. 2016. január 20. és március 19. között több kapcsolatfelvételre, találkozóra, megbeszélésre és adatátadásra került sor.

(113)

A portfólió körülbelül […] hitelkonstrukciót tartalmaz, melyekre […] hajó és néhány egyéb eszköz nyújt biztosítékot. A keresztbiztosíték-nyújtási problémák kivédésére a bank biztosította az úgynevezett képzési szintet is, amely az a legalacsonyabb szint, amelyen egy biztosíték biztosítékként azonosítható pontosan egy tételhez. A portfólióban […] képzési tétel van.

(114)

Az óvatos és konzervatív értékelés alapelveinek megfelelően, valamint a bank által rendelkezésre bocsátott adatok alapján a Bizottság szakértői számos feltevést fogalmaztak meg. Ahol például nem bocsátottak adatokat a Bizottság szakértőinek rendelkezésére, mint például a hajókon kívüli biztosítékokat illetően, ott ezeket a biztosítékokat konzervatív módon nullára értékelték és kizárták a számításból. Ezen kívül, ahol hiányoztak az adatok a biztosítékokból származó cash flow-kra vonatkozó különféle hitelezői igények pontos nagyságrendjét illetően, ott a nem a garanciával fedezett igényekből származó hajózási biztosítékokat illető összes igényt szeniornak tekintették, és levonták a biztosíték értékéből. Végül pedig nem számoltak semmilyen előnnyel olyan esetben, ahol a bank a közelmúltban átalakította a hiteleket.

(115)

A Bizottság szakértői által használ modell a diszkontált cash flow modell. Minden működési cash flow-t a megfigyelhető piaci adatokhoz, például a meglévő hajózási szerződésekhez kalibráltak. A hajók értékét diszkontálták a közelmúltbeli értékelők értékeléseiből, hogy számításba vegyék az értékesítési költségeket és az értékesítéshez szükséges időt is, valamint kijavítsák a statisztikailag megfigyelhető torzításokat az egyes értékelők becsléseiben. A hajók gazdasági élettartamát lefelé igazították a megfigyelhető adatokhoz. Minden cash flow-t összevetettek a rendelkezésre álló, harmadik fél szolgáltatóktól származó piaci referenciaértékekkel, és ezeken a referenciaértékeken határozták meg. A cash flow-kban és felszámolási értékben mért növekedési rátákat ezekből a piaci referenciaértékekből számították ki, de ötéves horizontra határozták meg.

(116)

Míg az értékelés határnapja a bankkal egyetértésben 2015. december 31. volt, a bank által nyújtott adatok java részének 2015. szeptember 30. volt a dátuma. A Bizottság szakértői ezért az értékelésből kivontak minden cash flow-t, amely a vonatkozó előrejelzések szerint 2015 negyedik negyedévében merül fel.

(117)

A Bizottság szakértőinek értékelése alapján arra jutott a Bizottság, hogy a teljes [8–10] milliárd EUR EAD értékű portfólió piaci értéke [33,4–56,8] % EAD. A portfóliók 6,2 milliárd EUR EAD tartománya tehát, amely ezekből az eszközökből kiválasztható, 33,4 % és 56,8 % közötti piaci értékekkel rendelkezik. Az értékelést tételenkénti képzési szinten bocsátották Németország és a bank rendelkezésére.

(118)

A kötelezettségvállalások alapján a bank és az állami tulajdonosok a bejelentéshez és a jelen határozathoz (II. melléklet) csatolt tételenkénti értékelést fogják felhasználni arra, hogy megállapítsák az adott portfólióra alkalmazandó transzferértéket. A kiválasztott portfólió összes részletével együtt nem lehet nagyobb összegű, mint 6,2 milliárd EUR EAD. A kötelezettségvállalások alapján minden 2016. augusztus 31. után zajló átruházás a kiválasztott eszközök átértékelését fogja igényelni a Bizottság részéről, annak biztosítása érdekében, hogy a piaci árat az eszközök és a piac alakulására való tekintettel kiigazítsák.

(119)

Végül pedig a Bizottság hangsúlyozza, hogy a hitelek ezen szinteken való értékesítése a tartományok részére további veszteségeket fog generálni a banknál, melyet a nyereség és veszteség kell, hogy felvegyen, és a bank rendelkezésre álló tőkepozíciója révén kell fedezni. A Bizottság felidézi továbbá, hogy minden ilyen értékesítés negatív hatást gyakorolhat a garancia (75) és (76) pontban leírt működésére, és a felügyelet kizárólagos döntésétől függene. Mindezek a hatások tovább gyengíthetnék a bank tőkepozícióját. A Bizottság azonban hangsúlyozza, hogy a banknak semmilyen körülmények között nem nyújtható további tőketámogatás.

(120)

Az értékelt kötelezettségvállalások alapján a Bizottság elégedett azzal, hogy a 2016-os 2. intézkedés, az eszközök állami tulajdonosokra való átruházása piaci értéken fog zajlani, és ennek megfelelően nem vezet előnyhöz. A keletkező veszteségeket a bank jelenlegi tőkepozíciójának kell felvennie, további támogatás nélkül.

(121)

A fenti értékelés alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 2016-os intézkedések nem foglalnak magukban állami támogatást az EUMSZ 107. cikke 1. bekezdésének értelmében.

(122)

A Bizottság előző szakaszban található értékelése szerint a 2016-os intézkedések nem foglalnak magukban állami támogatást.

(123)

Ami a 2013-as intézkedést illeti, ezt a Bizottság ideiglenesen összeegyeztethetőnek nyilvánította az eljárást megindító határozatban, de formális vizsgálati eljárást indított az intézkedés összeegyeztethetőségét illető kételyek, különösen azon kételyek miatt, „hogy a HSH képes lesz-e az új üzleti terv alapján visszanyerni az életképességét úgy, ahogyan a 2011-es szerkezetátalakítási határozatban azt vállalta” (65).

(124)

Mivel a 2013-as intézkedés bejelentése és ideiglenes összeegyeztethetőnek nyilvánítása az előtt történt, hogy a 2013-as bankokról szóló közleményt (66) alkalmazni kellett volna, a Bizottság a 2013-as intézkedést illető értékelését továbbra is az EUMSZ 107. cikke 3. bekezdésének b) pontjára alapozza, ahogyan azt a 2011-es meghosszabbítási közlemény kifejti, valamint azon a pénzintézeteknek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó általános alapelvek szerint, melyeket a 2008-as bankokról szóló közlemény ír elő, és tovább részletez a feltőkésítésről szóló közlemény és a szerkezetátalakításról szóló közlemény, (67) melyet később a 2010-es hosszabbítási közlemény és a 2011-es hosszabbítási közlemény módosított.

(125)

Az életképességet illető kétségei kapcsán a Bizottság elsősorban három tényezőt vetett fel az eljárást megindító határozatban (a teljesebb áttekintésért lásd a 2.4. szakaszt):

(126)

Ahogyan az 1. szakaszban szerepel, Németország számos, a bank által átadott szerkezetátalakítási tervet küldött meg a Bizottságnak. Azonban:

(127)

A Bizottság ezért úgy látja, hogy a szerkezetátalakítási tervek nem enyhítenék az eljárást megindító határozatban kifejezett kétségeit.

(128)

A Bizottság megemlíti a tényt, hogy Németország a 2013-as intézkedést állami támogatásként jelentette be újra, mely a HSH Nordbank szabályos felszámolását szolgálja, vagy támogatásmentes értékesítéssel, vagy az új üzleti tevékenység leállításával és a felszámolással. A támogatás új célja alapján a Bizottság szükségtelennek ítéli meg, hogy a kapott szerkezetátalakítási terveket részletesebben értékelje, és nem von le semmilyen következtetést abból a tényből, hogy a bank életképességét illető kétségei nem enyhültek.

(129)

A Bizottság ehelyett a támogatás összeegyeztethetőségét fogja értékelni a szerkezetátalakításról szóló közlemény 2. szakasza és különösen az „Életképesség egy bank értékesítése révén” alszakasz alapján, valamint a 2008-as bankokról szóló közlemény (68) 5. szakasza, a „Támogatás pénzintézetek szabályozott felszámolásához” alapján.

(130)

A szerkezetátalakításról szóló közlemény 2. szakasza szerint egy nehézségekkel küzdő bank értékesítése egy másik pénzintézet részére hozzájárulhat a hosszú távú életképességhez, amennyiben a vevő életképes, és képes fedezni a nehézségekkel küzdő bank átvételét. A vevőnek be kell bizonyítania a Bizottság részére, hogy az integrált entitás életképes lesz.

(131)

A 2008-as bankokról szóló közlemény 5. szakasza szerint a pénzintézetek szabályozott felszámolásához nyújtott támogatást mutatis mutandis a 2008-as bankokról szóló közlemény 3. szakasza szerint kell értékelni, különösen az alábbi szempontokból:

Ezek a követelmények sikeres értékesítés esetén megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a szerkezetátalakításról szóló közlemény 2. szakaszában szerepelnek.

(132)

Továbbá, mivel a bank szabályos felszámolása teljesíthető az OpCo értékesítésével, a 2008-as bankokról szóló közlemény 49. pontjában előírt specifikus kritériumoknak is teljesülniük kell, nevezetesen „annak biztosítása érdekében, hogy a pénzintézetet vagy annak részeit megvásárló vevőknek vagy az értékesített entitásoknak ne nyújtsanak támogatást, fontos, hogy:

Ezek a követelmények az értékesítési folyamat tekintetében megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a szerkezetátalakításról szóló közlemény 2. szakaszában szerepelnek.

(133)

A 2008-as bankokról szóló közlemény 50. pontja szerint bármely új támogatás, amelyet akár a vevőnek, akár az értékesített entitásnak nyújtanak, a fenti kritériumok értelmében külön értékelést von maga után.

(134)

Ami a támogatás minimálisra korlátozását és a magánszektor hozzájárulását illeti, a Bizottság az eljárást megindító határozat (57) pontjában található értékelésére hivatkozik, melyben megállapította, hogy a második veszteségviselő garancia növelése – bár új támogatás –, a 2011-es határozatban eredetileg jóváhagyott kereteken belül maradt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a 2011-es határozatban jóváhagyott ellentételezés az új intézkedés esetében is megfelelő.

(135)

Amikor az intézkedést ideiglenesen összeegyeztethetőnek találta, a Bizottság alaposabban megfontolta az egyszeri 275 millió EUR-s kifizetés létét a bank részéről a garancianyújtónak, valamint azt a tényt, hogy a további 3 milliárd EUR értékű garancia szeniornak tekinthető a meglévő 7 milliárd EUR-s garanciához képest. Ez a két további elem lehetővé tette a Bizottság számára annak megállapítását, hogy az ellentételezés megfelelően számításba veszi a garancianyújtó nagyobb kockázatát.

(136)

A Bizottság tartja magát ehhez az értékeléshez, ugyanakkor arra is rámutat, hogy a garanciadíj-struktúra nagy részét azért vezették be, hogy biztosítsa a támogatási összeg kellő visszakövetelését. Ez az új megállapodás annak biztosításával, hogy a garancianyújtónak ténylegesen visszafizetik ezeket az összegeket, továbbra is biztosítja, hogy a HSH által a válság idején kapott támogatás a minimálisra korlátozódjon.

(137)

Megtörtént a terhek elosztását szolgáló intézkedések bevezetése a 2011-es határozatban tervezett módon, a Bizottság pedig megismétli azt az értékelését az eljárást megindító határozatból, mely szerint nincs kétsége afelől, hogy ezek az intézkedések továbbra is megfelelőek a 2013-as intézkedés összeegyeztethetősége szempontjából.

(138)

A Bizottság ezen az alapon azt a következtetést vonja le, hogy a támogatás a minimálisra korlátozódik, és kellő saját hozzájárulást foglal magában.

(139)

A verseny torzulásait illetően a Bizottság számításba veszi, hogy a nyújtott támogatás annak biztosítását szolgálja, hogy a HSH végül önálló entitásként eltűnjön a piacról, vagy a) egy másik entitásnak való értékesítés révén, vagy b) az új üzleti tevékenység leállításával, amivel a piac többi résztvevőjének rendelkezésére bocsátja a HSH kezében lévő piaci részesedést.

(140)

A Bizottság úgy gondolja, hogy az értékesítési folyamat ideje alatt a Németország által vállalt üzleti kötelezettségek azoknak a feltételeknek a teljesítését szolgálják, amelyek a verseny torzulásainak minimalizálását írják elő, ahogyan azt a 2008-as bankokról szóló közlemény 3. szakasza követeli meg, azaz:

(141)

A Bizottság pozitív előjellel veszi számításba azt a tényt is, hogy Németország kötelezettséget vállal arra, hogy a HSH Nordbank név a sikeres értékesítést követően eltűnik, valamint azt a tényt, hogy a HSH részenként vagy eszközcsomagonként való értékesítése különböző feleknek kifejezetten megengedett, ahogyan azt a kötelezettségvállalások tükrözik.

(142)

Abban az esetben, ha az értékesítési folyamat sikertelen, mert a) nincsenek ajánlattevők, vagy b) csak olyan ajánlattevők vannak, akik a kötelezettségvállalások szerint nem megfelelőek, vagy c) a legmagasabb ajánlat negatív árat eredményez, vagy d) a Bizottság negatív értékelést ad a közös entitás életképességéről, Németország és a HSH kötelezettséget vállal arra, hogy a bank leállítja az új üzleti tevékenységét és eszközeit a felszámolásra való tekintettel kezeli. (69)

(143)

Ennek alapján a Bizottság úgy gondolja, hogy az értékesítési folyamat során, valamint annak végső kimenetelétől függetlenül is biztosítják a Németország által vállalt kötelezettségek a verseny indokolatlan torzulásainak megelőzését.

(144)

Ahogyan azt részletesen értékelte a 4.1. szakasz, a 2016-os intézkedések a HSH-t kettéosztják egy holdingtársaságra, a HoldCo-ra, valamint egy operatív leányvállalatra, az OpCo-ra, mely utóbbit vagy értékesítik 2018. február 28-ig, vagy leállítja új üzleti tevékenységét. Ezek az intézkedések nem foglalnak magukban új támogatást.

(145)

A szerkezetátalakításról szóló közlemény 2. szakasza és a 2008-as bankokról szóló közlemény 5. szakasza szerint vannak az értékesítési eljárás elfogadhatóságát illető követelmények: a) a bank értékesítésével el kell érni az életképességet, valamint b) biztosítania kell, hogy a vevő ne kapjon támogatást.

(146)

A vevőnek nyújtott támogatást illetően a Bizottság pozitívan értékeli Németország azon kötelezettségvállalásait, hogy az OpCo-t nyílt, átlátható és versenyre épülő értékesítési versenyeljárásban, valamint pozitív áron értékesítse 2018. február 28-ig. Amint az értékesítési folyamat megindul, Németország az ellenőrzési mérföldköveket is tartalmazó ütemezést ad át a Bizottságnak. Németország a kötelezettségvállalásokba már belefoglalta a főbb mérföldkövek legkésőbbi lehetséges időpontjait.

(147)

Azt a kérdést illetően, hogy életképes entitást eredményez-e az értékesítési folyamat, a Bizottság pozitívan értékeli Németország következő két kötelezettségvállalását, jelesül, hogy az értékesítési folyamatban részt vevő ajánlattevőknek a) bizonyítaniuk kell, hogy rendelkeznek a szükséges pénzügyi forrásokkal és a vonatkozó szakértelemmel ahhoz, hogy az OpCo-t a verseny életképes és aktív szereplőjeként működtessék, valamint b) függetlennek kell lenniük az állami szektortól. A versenyfolyamatban részt vehetnek a tartományi bankok és az állami tulajdonú takarékpénztárak (ha más ajánlattevőkkel közös ajánlatot tesznek).

(148)

A Bizottság szintén pozitívan értékeli Németország számos olyan kötelezettségvállalását, melyek célja, hogy javítsák az OpCo üzleti tevékenységének állapotát, azaz a költségcsökkentések formáját öltő további szerkezetátalakítási intézkedések bevezetése (költségcsökkentés [570–590] millió EUR-ra 2016-ban, illetve [520–550] millió EUR-ra 2017-ben), a bank likviditását és kockázatkezelését illető fejlesztések, valamint az általános elköteleződést az iránt, hogy a bank eszközeit és forrásait fenntartható módon kezeljék annak érdekében, hogy maximalizálják a sikeres értékesítés esélyeit a maximális áron, ami az adott korlátok között elérhető.

(149)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Bizottság további határozatára lesz szükség, amint az értékesítési folyamatban megszületett a végleges ajánlat. Ez a határozat fogja értékelni, hogy a) a közös entitás valóban életképes-e vagy sem, valamint b) hogy a végső ajánlati ár valóban pozitív-e, az értékesítési folyamat bevezetése pedig nem foglalt magában támogatást sem a vevő, sem az értékesített entitás részére (70). A Bizottság pozitívan értékeli Németországnak azt a kötelezettségvállalását, hogy a végső ajánlatot értékelésre és jóváhagyásra benyújtja a Bizottsághoz.

(150)

Az életképesség elvégzendő értékelését illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a puszta tulajdonosváltás, amely nem jár együtt az üzleti modell megváltoztatásával, például nyilvános tőzsdei kibocsátás (IPO) révén, ugyanazokat a kétségeket kelti az életképességet illetően, mint amelyeket a Bizottság az eljárást megindító határozatban megfogalmazott, és amelyek a későbbiekben sem csillapodtak, a jelen határozat 4.1.2. szakaszában kifejtett értékelés szerint.

(151)

A kötelezettségvállalások és a fent említett megfontolások alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 2008-as bankokról szóló közlemény 49. pontja szerinti, valamint a szerkezetátalakításról szóló közlemény 17. és 18. pontja szerinti követelmények teljesülnek.

(152)

Végül, a Bizottság pozitívan tekint Németországnak arra a kötelezettségvállalására, hogy a kötelezettségek teljes sorát szigorú ellenőrzésnek vesse alá egy szakképzett és független ellenőrző megbízott részéről.

(153)

A megadott kötelezettségvállalások és a fenti értékelés alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 2013-as intézkedés, melyet a HSH szabályos felszámolását szolgáló támogatásként jelentettek be ismét, összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piac szabályaival, és