22.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/63

(1)

2014. március 4-én Németország bejelentette a Bizottságnál a filmgyártásra és filmterjesztésre vonatkozó támogatási program (Filmförderungsgesetz, a továbbiakban: FFG) módosítását. 2014. április 17-i és 2014. július 16-i leveleiben Németország további információkat közölt a Bizottsággal.

(2)

A Bizottság 2014. október 17-én kelt levelében tájékoztatta Németországot azon határozatáról, amely szerint az intézkedéssel kapcsolatban megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(4)

Németország az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban 2014. december 11-én kelt levelében foglalt állást.

(5)

A Bizottság továbbá észrevételeket kapott az érdekelt felektől, amelyeket a Bizottság továbbított Németország számára, hogy ezzel lehetőséget adjon az észrevételek megtételére; Németország állásfoglalását a 2015. március 5-én kelt levél tartalmazta.

(6)

A támogatási program jogalapját a hetedik módosító törvény által módosított FFG képezi, amely meghatározza a német Filmförderungsanstalt (a továbbiakban: FFA) által az audiovizuális művek számára nyújtható támogatás feltételeit. A támogatási programot a Bizottság az SA.36753. sz. ügyben hozott, 2013. december 3-i határozatával 2016. december 31-ig engedélyezte. Az említett támogatási program bejelentett tervezett módosítása a lekérhető videók németországi székhellyel vagy telephellyel nem rendelkező szolgáltatóinak pénzügyi támogatását, továbbá az ilyen szolgáltatókra kivetendő adót érinti.

(7)

A filmek gyártásához, terjesztéséhez és vetítéséhez nyújtott támogatásra vonatkozó, létező szövetségi programot egy különadóból finanszírozzák, amely megfizetésére a mozi- és videóiparban tevékenykedő vállalkozások, valamint a televíziós műsorszolgáltatók kötelesek. Az adókötelezettség hatálya kiterjed a moziüzemeltetőkre, valamint a videószolgáltatókra és a lekérhető videók szolgáltatóira is. Az FFA-nak fizetendő filmadó mértéke a filmértékesítésből származó mindenkori forgalomtól függ. A moziüzemeltetők által fizetendő adó alapját a játszóhelyenkénti pénztárbevétel képezi. A videószolgáltatók és lekérhető videók szolgáltatói által fizetendő adó alapját nettó éves forgalmuk képezi, amennyiben ez meghaladja az 50 000 EUR-t (3).

(8)

A támogatási program módosítását a gyors technológiai fejlődés indokolja, elsősorban a filmterjesztés területén. A magánháztartásokban megtekintetett filmeket egyre inkább az internetről töltik le. A fizikai adathordozók kikölcsönzése ezzel szemben egyre ritkább. A megfelelő szolgáltatások – jelen esetben filmek rendelkezésre bocsátása szűk körben történő megtekintés céljából – nyújtójának telephelye egyre kevésbé lényeges az üzleti modell sikere szempontjából. A szolgáltatás nyújtója egy általa választott helyről biztosíthatja szolgáltatását attól eltérő területeken. anélkül hogy jelentős szállítási költségei vagy a fizikai jelenléttel összefüggő költségei keletkeznének. A lekérhető videóknak a megcélzott tagállamban tartózkodó fogyasztók számára történő szolgáltatásához nem szükséges székhelyet vagy telephelyet fenntartani. Az intézkedés, amelyet Németország a szövetségi program javasolt módosításával bevezetni szándékozik, a lekérhető videók szolgáltatásán keresztül történő filmterjesztéshez nyújtott pénzügyi támogatást érinti. Eddig kizárólag a lekérhető videók németországi székhellyel vagy telephellyel rendelkező szolgáltatói részesülhettek támogatásban. A jövőben a támogatásnak a lekérhető videók Németországon kívüli székhellyel vagy telephellyel rendelkező szolgáltatói számára is elérhetővé kell válnia a németországbeli ügyfelek számára biztosított, interneten keresztül elérhető, német nyelvű kínálat vonatkozásában.

(9)

Továbbá az FFG 66a. cikkének (2) bekezdése is kiigazításra kerül a támogatási program finanszírozására tekintettel, eleget téve a fenti módosításnak, továbbá biztosítandó, hogy a lekérhető videók Németországon kívüli székhellyel vagy telephellyel rendelkező szolgáltatóit támogathatóságuk elismerése fejében adókötelezettség alá vonják. Az adó alapját az a forgalom képezi, amelyet az érintett vállalkozások támogatható termékekkel, azaz a németországi ügyfelek számára, interneten keresztül elérhető német nyelvű kínálat nyújtásával érnek el, amennyiben ez a forgalom a vállalkozás székhelyén nem képezi már egy hasonló, mozifilmek támogatását célzó adó alapját.

(10)

Németország a hatálynak a lekérhető videók külföldön letelepedett szolgáltatóira való kiterjesztését egyrészt a lekérhető videók szolgáltatásának a filmterjesztésben és -értékesítésben megjelenő, összességében véve erősen emelkedő arányával, másrészről pedig azzal az új jelenséggel indokolta, hogy a lekérhető videók nemzetközileg tevékenykedő szolgáltatói több vagy akár az összes tagállam kiszolgálásához csak egyetlen telephelyet hoznak létre az Unióban. A hatály kiterjesztésének célja az FFG rendszerének és a mögötte rejlő filozófiának a megőrzése: A németországi filmfogyasztás – adathordozótól függetlenül – egy olyan szövetségi alap bevételeit biztosítja, amelyből különböző kulturális célkitűzések, köztük a filmgyártás és a filmterjesztés részesülnek támogatásban.

(11)

Ami a belföldi és külföldi videószolgáltatókra kivetett adóból beszedett források felhasználását illeti, a befolyt összegek 30 %-a a videók vagy a lekérhető videók szolgáltatása révén megvalósuló filmterjesztés támogatására kerül elkülönítésre; míg a fennmaradó összeg a moziüzemeltetőktől és televíziós műsorszolgáltatóktól beszedett adókkal együtt más csatornákon keresztül folyik be a filmgyártás és a filmterjesztés támogatásába. Az említett célhoz kötött 30 %-ot kitevő összeg jelenti az egyetlen, videóterjesztésre irányuló támogatási forrást.

(12)

A bejelentett intézkedés a Bizottság általi engedélyezésének napján lép hatályba és 2016. december 31-ig marad érvényben. A videószolgáltatásra vonatkozó adó évente mintegy 13 millió EUR bevételt eredményezhet.

(13)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetettek szerint az említett intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül. A Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének megfelelően a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az ismertetett intézkedés megfelel azoknak a kumulatív feltételeknek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy intézkedés támogatásnak minősüljön. A filmterjesztéshez nyújtott pénzügyi támogatást állami forrásból nyújtják; a támogatás gazdasági előnyhöz juttat vállalkozásokat, és ez az előny szelektív, így torzíthatja a versenyt és a belső piaci kereskedelmet, vagy azzal fenyeget.

(14)

Az FFG által előirányzott állami támogatást különböző, az FFG-ben meghatározott adójellegű illetékekből származó bevételekből nyújtják. Az adókból származó bevételeknek a filmgyártáshoz és filmterjesztéshez nyújtott támogatásként való odaítélését az FFA, vagyis egy közjogi intézmény végzi. Az intézkedéshez ezért állami forrásokat vettek igénybe, és az intézkedés az államnak tulajdonítható.

(15)

A szóban forgó támogatási program kedvezményezettjei – filmproducerek, forgatókönyvírók, filmterjesztők és moziüzemeltetők – gazdasági tevékenységet folytatnak, ebből következően vállalkozásnak tekintendők. Az állami támogatás olyan előnyt jelent, amelyben a támogatás kedvezményezettjei rendes piaci feltételek mellett nem részesülnének. A támogatási program emellett szelektív is, mivel csak olyan vállalkozások részesülhetnek támogatásban, amelyek tevékenysége a filmek gyártására, terjesztésére és vetítésére irányul.

(16)

A filmgyártás és filmterjesztés piaca nemzetközi. A támogatás kedvezményezettjei a nemzetközi piacon más tagállamok producereivel és forgalmazóival állnak versenyben. Ezért ez a filmgyártásra, -terjesztésre és -támogatásra irányuló intézkedés hátráltatja a tagállamok közötti versenyt és kereskedelmet, és az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(17)

A tervezett intézkedés – azaz a lekérhető videók Németországon kívüli székhellyel vagy telephellyel rendelkező szolgáltatóinak pénzügyi támogatása és az ilyen szolgáltatókra vonatkozó adók kivetése – esetében a Bizottság által 2016. december 31-ig engedélyezett támogatási program módosításáról van szó. Az állami támogatások értékelésére vonatkozó kritériumok a támogatási program utolsó jóváhagyása óta nem változtak; a tervezett módosítás csak a lekérhető videók szolgáltatásán keresztüli filmterjesztéshez nyújtott támogatást, valamint a lekérhető videók külföldi szolgáltatói által fizetendő adót érinti.

(18)

A Bizottság a lekérhető videók szolgáltatásán keresztüli filmterjesztéshez nyújtott támogatásról korábban már megállapította, hogy összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjával (4). A támogatás lehetséges kedvezményezettjei körének a másutt letelepedett vállalatokra való kiterjesztése nem befolyásolja kedvezőtlen módon a fenti cikk szerinti összeegyeztethetőségi értékelést.

(19)

A Bizottságnak az állami támogatásra vonatkozó elemzésében meg kell vizsgálnia azt is, hogy a támogatási intézkedés finanszírozása a versenyszabályok mellett megfelel-e az uniós jog egyéb előírásainak is, amennyiben a finanszírozás a támogatási intézkedés szerves részének minősül. Ez abban az esetben áll fenn, ha az adó és a támogatás között hozzárendeltségi viszony áll fenn abban az értelemben, hogy a járulékbevételt szükségképpen a támogatás finanszírozására fordítják, és az közvetlenül befolyásolja a támogatás nagyságát (5). A Bizottság tehát az említett adót magában foglaló támogatási programot nem minősítheti a belső piaccal összeegyeztethetőnek, amennyiben ez az adó a Szerződés egyéb rendelkezéseivel ellentétesnek bizonyul (6).

(20)

A bejelentett támogatási program értelmében a videószolgáltatók által fizetendő adóból származó bevétel 30 %-át a videóterjesztés finanszírozására használják fel. Emellett az ilyen típusú támogatásoknak más finanszírozási forrása nincs. Ezáltal kapcsolat jön létre a videóterjesztés pénzügyi támogatása és az e tevékenységre kivetett adóból származó bevétel között, mivel az adóból származó bevétel a videóterjesztéshez nyújtott támogatás finanszírozásának egyetlen forrása, amely közvetlen hatással van az e támogatáshoz rendelkezésre álló összegre. Ily módon szükségszerűen hozzárendeltségi viszony áll fenn az adó és a támogatás között, és meg kell vizsgálni, hogy az intézkedés a versenyszabályok mellett megfelel-e az uniós jog egyéb előírásainak is.

(21)

Vizsgálni kell tehát, hogy az adófizetési kötelezettségnek a lekérhető videók Németországon kívüli szolgáltatóira való kiterjesztése összhangban áll-e az EUMSZ 110. cikkével, miszerint a tagállamok nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre kivetett adónál magasabb adót. Megvizsgálandó továbbá, hogy az adó nem sérti-e a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) a lekérhető videók más tagállamokban letelepedett szolgáltatói feletti joghatóságra vonatkozó rendelkezéseit.

(22)

Az adó a 110. cikkel annyiban összeegyeztethetetlen és ezáltal nem megengedett, amennyiben a behozott termék vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető, valamint az érintett belföldi termék terheit részben kiegyenlíti (8).

(23)

Ennek megfelelően az olyan adójellegű illetékek, mint az ismertetett támogatási program keretében kivetett adó, összeegyeztethetetlen lehet az EUMSZ 110. cikkével, amennyiben a támogatási program keretében kizárólag belföldi szolgáltatók részesülnek támogatásban, vagy ha a belföldi szolgáltatók a más tagállamokban letelepedett szolgáltatóknál nagyobb támogatásban részesülnek. Egy ilyen esetben a behozott szolgáltatásokra nem vethető ki adó, mert ez az EUMSZ megsértését jelentené. Ugyanakkor nem ellentétes az EUMSZ 110. cikkével az, ha a más tagállambeli szolgáltató által behozott, adófizetési kötelezettség alá vont szolgáltatások a belföldi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokkal megegyező módon támogathatók a támogatási program keretében.

(24)

Önmagában véve nem elegendő az sem, ha egy támogatási program a jelen esethez hasonlóan előirányozza, hogy a külföldi szolgáltatók megkülönböztetéstől mentes módon szintén támogatásban részesülhessenek. Emellett ki kell zárni, hogy a támogatási feltételek a gyakorlatban strukturális előnyhöz juttassák a belföldi üzemeltetőket.

(25)

A Bizottság felszólította Németországot és az összes érdekelt felet, hogy nyújtsanak be állásfoglalást, valamint a támogatási programnak az EUMSZ 110. cikkével való összeegyeztethetőségére vonatkozó információkat.

(26)

A bejelentett intézkedés révén a lekérhető videók más tagállamokban letelepedett szolgáltatóira olyan adót vetnek ki, melynek összegét az ilyen szolgáltatásokkal a német piacon elért forgalom alapján határozzák meg. Ezért felmerül a kérdés, hogy a 2010/13/EU irányelv alkalmazandó-e a szóban forgó adóra.

(27)

A 2010/13/EU irányelv 13. cikke alapján a tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások, amennyiben lehetséges, az erre alkalmas eszközökkel támogassák európai alkotások előállítását és az ilyen alkotásokhoz való hozzáférést. E támogatás formái közé tartozhat a 13. cikk szerint többek között, hogy e szolgáltatások pénzügyi hozzájárulást nyújtanak az európai alkotások előállításához és jogainak megszerzéséhez, vagy ahhoz, hogy az európai alkotások a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás műsorkínálatában meghatározott arányban és helyen szerepeljenek. A 2010/13/EU irányelv – (19) preambulumbekezdése alapján – nem érinti a tagállamok és hatóságaik felelősségét „a szervezés – beleértve az engedélyezés, a közigazgatási felhatalmazás vagy az adózás rendszereit – a programok finanszírozása és tartalma tekintetében”.

(28)

Megjegyzendő, hogy a 2010/13/EU irányelv hatálybalépése idején a lekérhető szolgáltatásoknak a megcélzott tagállamon kívüli székhellyel rendelkező nyújtói még jóval jelentéktelenebb szerepet töltöttek be. Mára azonban e szolgáltatások piaci részesedése jelentősen megnőtt. A lekérhető videók szolgáltatásának piaci értéke 2014-ben 2,501 milliárd EUR volt az Unióban, ami 2010-hez képest 272 %-os emelkedést jelent. Németországban az említett piac értéke 2014-ben 315,2 millió EUR volt, ami 2010-hez képest 172 %-os emelkedést jelent (9).

(29)

Amennyiben az FFG a 2010/13/EU irányelv 13. cikkét átültető intézkedésnek tekinthető, úgy a Németország által a lekérhető videók más tagállamban letelepedett szolgáltatói felett gyakorolt joghatóságot az irányelv joghatóságra vonatkozó rendelkezéseinek értelmében kell értékelni. A 2010/13/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdése, (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése alapján – összhangban az irányelvben foglalt különleges rendelkezésekkel – a tagállam joghatósága alá tartozik a tagállamban letelepedett médiaszolgáltatók által közvetített valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatás. A 2010/13/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „[A] tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, és nem korlátozzák területükön azok továbbközvetítését olyan okokból, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekre vonatkoznak”.

(30)

Amennyiben a 2010/13/EU irányelv alkalmazandó, úgy a médiaszolgáltató letelepedési helye szerinti tagállam lenne köteles a joghatósága alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó előírások betartásának biztosítására. A 2010/13/EU irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja tételesen felsorolja azokat a lehetséges okokat, amelyek esetében a tagállamok ettől az alapelvtől a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében eltérhetnek.

(31)

Következésképpen a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában kételyeinek adott hangot azt illetően, hogy az FFG, azaz a létező állami támogatási program bejelentett módosítása összeegyeztethető-e a belső piaccal. A kételyek különösen arra vonatkoztak, hogy összeegyeztethető-e a 2010/13/EU irányelvvel a filmterjesztéshez nyújtott olyan támogatás, amelyet egy, többek között a lekérhető videók Németországon kívüli telephellyel rendelkező szolgáltatói által fizetett adóból felállított alapból finanszíroznak.

(32)

A Bizottság 10 érdekelt féltől kapott észrevételeket. Észrevételt tett az ARD és a ZDF német közszolgálati műsorszolgáltató, a Verband Privater Rundfunk und Telemedien e.V. német szövetség (a továbbiakban: VPRT), a European Digital Media (a továbbiakban: EDiMA), a Verband Deutscher Kabelnetzbetreiber (a továbbiakban: ANGA), a Mitteldeutsche Medienförderung GmbH közszolgálati filmalap (a továbbiakban: MDM), a Spitzenorganisation der Deutschen Filmwirtschaft e.V. (a továbbiakban: SPIO) a filmgyártás, filmterjesztés és filmtechnika területén tevékenykedő tagjainak képviseletében, az AG Kino és HDF Kino moziüzemeltető vállalat, valamint az Allianz deutscher Produzenten (a továbbiakban: Produzentenallianz). Egy érdekelt fél megnevezésének mellőzését kérte.

(33)

A megnevezésének mellőzését kérő érdekelt fél (a továbbiakban: az X vállalkozás) aggodalmát fejezte ki az EUMSZ 110. cikkének megsértését illetően. Akkor is, ha a támogatási program előirányozza, hogy a külföldi szolgáltatók megkülönböztetéstől mentes módon ugyancsak támogatásban részesülhessenek, a belföldi üzemeltetők a támogatási feltételek révén a gyakorlatban strukturális előnyhöz jutnak.

(34)

Ebben az esetben is sor kerülhet a megkülönböztetésre, mivel a támogatás odaítéléséről döntő testület, legalábbis jelenleg, kizárólag német személyekből áll. A támogatások odaítélése mérlegelésen alapul, azért valószínűsíthető, hogy a támogatásokat német vállalkozásoknak juttatják majd. Az X vállalkozás előadja továbbá, hogy a külföldi szolgáltatók kínálatában még akkor is nagyobb arányban szerepelnek külföldi tartalmak, ha a német közönséget célközönségnek tekintik. Mivel kínálatukban kevesebb német film szerepel, filmjeik közül csak kevesebb jogosult a terjesztéshez nyújtott támogatásra. Emellett a lekérhető videók szolgáltatói nyelvi akadályokkal is szembesülnének, mivel a vonatkozó rendelkezések kizárólag német nyelven állnak rendelkezésre, és a kérelmeket is német nyelven kell benyújtani.

(35)

Az X vállalkozás kritikával illeti a filmenként biztosított terjesztési támogatás alacsony összegét, valamint az ilyen típusú lekérhető videók terjesztéséhez nyújtott támogatás összességében véve alacsony arányát a videók DVD vagy Blu-ray formátumú eladásához nyújtott támogatáshoz képest. Kifogásolja továbbá, hogy az adó kivetésének alapját a valamennyi film terjesztésével elért forgalom jelenti, függetlenül attól, hogy ezek német, illetve európai filmként részesülhetnek-e a terjesztési támogatásban vagy sem. Emellett a lekérhető videók belföldi szolgáltatóit kisebb mértékben érinti az adó, mivel némelyikük lekérhető videók vertikálisan integrált szolgáltatójaként, televíziós műsorszolgáltatóként vagy kábelszolgáltatóként működik, és így gyártási támogatásban is részesülhet a lekérhető videók szolgáltatói által fizetett hozzájárulásokból felállított német filmtámogatási alapból (Deutscher Filmförderfonds).

(36)

Ezzel szemben az ANGA, amely a lekérhető videók szolgáltatóit képviseli Németországban, a belföldi szolgáltatók megkülönböztetését kifogásolta, mivel ezek kötelesek adót fizetni belföldi kínálatuk után, ezzel szemben a külföldi versenytársak, amelyek testre szabott kínálatukkal ugyanazon a piacon velük versenyben állnak, csak amiatt, mert székhelyük külföldön található, vonatkozó forgalmuk után semmilyen adót sem kötelesek fizetni. Az SPIO, a VPRT, a Produzentenallianz és az MDM emellett abból indul ki, hogy az adó véget vet a belföldi szolgáltatók megkülönböztetésének. Az SPIO adatai szerint a lekérhető videók szolgáltatói által Németországban elért forgalom legnagyobb része 13 vállalkozáshoz köthető, melyek közül 6 külföldön telepedett le. E számok esetében nem vették tekintetbe a lekérhető videók egyik vezető, egyesült államokbeli, Hollandiában letelepedett szolgáltatójának közelmúltban történt piacra lépését. Az SPIO véleménye szerint az adó kivetése szempontjából nem a szolgáltató többé-kevésbé véletlenszerű telephelyét kellene döntő tényezőként figyelembe venni. A digitális korban elegendő, ha egy szolgáltató egyetlen, a belső piac területén található telephellyel rendelkezik. Az adó kivetése szempontjából nagyobb jelentőséggel bír az a kérdés, hogy a szolgáltató a német piacra vonatkozó filmjogokat szerez-e, amelyek lehetővé teszik számára, hogy ott üzletet létesítsen a végfelhasználókkal. Az SPIO továbbá utal az általa gyűjtött adatokra, amelyekből kiderül, hogy a lekérhető videók szolgáltatóinak kínálata a belföldi szolgáltatók kínálatához hasonló arányban tartalmaz német filmeket.

(37)

A 2010/13/EU irányelv tekintetében az X vállalkozás és az EDiMA azt a véleményt képviseli, hogy a bejelentett támogatási program az európai alkotásokhoz való hozzáférést támogató intézkedést jelent az irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében, és megsérti a származási ország elvét.

(38)

A többi érdekelt fél egyetértett a német javaslattal és úgy ítélte meg, hogy az adó nem sérti meg a 2010/13/EU irányelv 2. és 3. cikkével összefüggésben alkalmazott 13. cikk (1) bekezdését.

(39)

Németország előadja, hogy általában véve valamennyi tagállamnak érdekében áll megakadályozni azt, hogy a vállalkozások székhelyüket elsősorban adójogi szempontok alapján válasszák meg, és ezzel a filmgyártás területén a telephelyválasztás által befolyásolt, torzított verseny alakuljon ki. A lekérhető videók Németországon kívül letelepedett és a német közönséget célközönségnek tekintő szolgáltatóinak kizárása kedvezőtlenül hatna az európai alkotások támogatására.

(40)

Németország megerősíti meggyőződését, miszerint a lekérhető videók külföldi szolgáltatóira vonatkozó tervezett adó a gyakorlatban sem eredményezne előnyöket a belföldi szolgáltatók számára a külföldi szolgáltatókkal szemben. Németország számára elfogadhatatlan az X vállalkozás kijelentése, miszerint a támogatási forrásokat a német vállalkozások számára biztosítanák, mivel az odaítélésért felelős testület tagjai német személyek. A támogatás odaítélése nem a pályázó székhelyétől függ, hanem a terjesztési támogatás szempontjából támogathatónak minősülő audiovizuális alkotások kulturális és kreatív minőségétől. Németország kifejezetten elismeri és üdvözli, hogy a lekérhető videók külföldi szolgáltatóinak kínálatában jelentős számú támogatható német film szerepel.

(41)

Nem helytálló az az érv sem, hogy a külföldi vállalkozások kínálata nagyobb arányban tartalmaz külföldi tartalmakat, és ezáltal kevesebb olyan filmet, amely jogosult lenne a terjesztési támogatásra, noha az adó alapját a valamennyi film terjesztésével elért forgalom képezi. Először is nem tesznek különbséget a belföldi és külföldi szolgáltatók között. Azok a belföldi szolgáltatók, amelyek kínálatában nagyrészt nem támogatható filmek szerepelnek, a külföldi szolgáltatókkal megegyező helyzetben vannak. Másrészt ez nem jelent közvetett megkülönböztetést, mivel a külföldi vállalkozások kínálata belföldi versenytársaikhoz képest valójában nem kevesebb, hanem több támogatható filmet tartalmaz, ahogyan azt a Bizottság „Az európai film a digitális korszakban” c. közleményében (10) szereplő, az Európai Audiovizuális Megfigyelőintézettől szármató adatok is igazolták.

(42)

Németország emellett visszautasítja azt az érvet, miszerint a lekérhető videók külföldi szolgáltatói nyelvi akadállyal szembesülnének. Az adókötelezettség hatálya alá kizárólag olyan szolgáltatók tartoznak, amelyek kínálatukat német nyelven bocsátják forgalomba a német piacon, vagyis mindenképpen tisztában kell lenniük a vonatkozó jogszabályokkal. Egyebekben az alap a szolgáltatók számára szükség esetén angol nyelven is nyújt tájékoztatást.

(43)

Ami a filmenként biztosított terjesztési támogatás állítólagosan alacsony összegét, és a lekérhető videók szolgáltatásához nyújtott támogatásnak az ilyen fajta támogatáson belüli, összességében véve alacsony arányát illeti, Németország azt a véleményt képviseli, hogy a terjesztési támogatás nyújtásának feltételei nem különböznek a különböző formában megvalósuló technikai támogatás nyújtásának feltételeitől. Semmi esetre sem támogathatók például azok a költségek, amelyek a filmek különböző adathordozókon való rendelkezésre bocsátásához szükséges általános technikai infrastruktúra létrehozásával függenek össze. A támogatást egy meghatározott, támogatható alkotás tekintetében nyújtják.

(44)

Végezetül ami azt az érvet illeti, hogy a lekérhető videók belföldi szolgáltatóit kisebb mértékben érinti az adó, mivel néhányuk esetében a lekérhető videók vertikálisan integrált szolgáltatóiról, televíziós műsorszolgáltatókról vagy kábelüzemeltetőkről van szó, Németország leszögezi, hogy ez egyrészt csak néhány szolgáltató esetében igaz, másrészt pedig az érvelés során nem vették tekintetbe, hogy e vállalkozások műsorszolgáltatási üzletága szintén hozzájárulást fizet a filmalapba.

(45)

Németország azt a véleményt képviseli, hogy a tervezett adó nem tartozik a 2010/13/EU irányelv alkalmazási körébe, és így nem is sérti az említett irányelv 2. és 3. cikkével összefüggésben alkalmazott 13. cikkének (1) bekezdését. Az adó nem tekinthető olyan szabályozási intézkedésnek, amely kihat a médiaszolgáltatásokra, azok műsoraira és azok terjesztésére. A filmtámogatást uniós szinten nem harmonizálták. A médiaszolgáltatás használatának, illetve igénybevételének helyén kivetett adó továbbá azt a logikát is követi, amelyet az Unióban nyújtott szolgáltatásoknak a 2015. január 1-jétől hatályos héa alá vonása során vettek alapul.

(46)

A lekérhető videók külföldi szolgáltatóinak gyorsan növekvő piaci részesedése a német szolgáltatók számára okoz versenyhátrányt, ha továbbra is egy olyan adó megfizetésére kötelesek, amelynek hatálya nem terjed ki a hazai piacon tevékenykedő külföldi versenytársaikra. Így például a Németországon kívül letelepedett iTunes már ma a lekérhető videók vezető szolgáltatója a német filmek tekintetében.

(47)

Az e határozat (13)–(16) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint az említett intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül. A filmterjesztéshez nyújtott pénzügyi támogatást állami forrásból nyújtják; a támogatás gazdasági előnyhöz juttat vállalkozásokat, és ez az előny szelektív, így torzíthatja a versenyt és a belső piaci kereskedelmet, vagy azzal fenyeget.

(48)

A tervezett intézkedés – azaz a lekérhető videók Németországon kívüli székhellyel vagy telephellyel rendelkező szolgáltatóinak pénzügyi támogatása és megadóztatása – esetében a Bizottság által 2016. december 31-ig engedélyezett támogatási program módosításáról van szó. Az állami támogatások értékelésére vonatkozó kritériumok a támogatási program utolsó jóváhagyása óta nem változtak.

(49)

A Bizottság a filmterjesztéshez nyújtott fenti támogatásról korábban már megállapította, hogy összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjával (11). Ezért az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy a támogatás lehetséges kedvezményezettjei körének a Németországon kívül letelepedett vállalatokra való kiterjesztése nem befolyásolja kedvezőtlen módon a fenti cikk szerinti összeegyeztethetőségi értékelést.

(50)

Az új adó nem sérti az EUMSZ 110. cikkét. A lekérhető videók külföldi szolgáltatói a gyakorlatban is ugyanolyan módon igénybe vehetik a támogatást. A támogatási program a Németország által ismertetettek szerint hatékony intézkedéseket foglal magában, amelyek a lekérhető videók szolgáltatói számára lehetővé teszik, hogy német versenytársaikkal megegyező módon nyújtsanak be terjesztési támogatás iránti kérelmet.

(51)

A külföldi vállalkozások ugyanúgy tájékozódhatnak a támogatás lehetőségéről, mint a Németországban letelepedett vállalkozások. Mindenféleképp egyénileg is felhívják a figyelmüket arra, ha egy olyan alap számára kötelesek hozzájárulást fizetni, amelyből a filmterjesztést támogató forrásokat nyújtanak. A támogatást emellett csak kérelemre nyújtják, és a külföldi vállalkozások kérelmeit a német vállalkozásokéval azonos módon kezelik. A kiválasztási testület köteles a kérelmeket kizárólag azon filmek kulturális minősége alapján értékelni, amelyekre a támogatást kérelmezik. Ez alapján a forgalmazó telephelye nem tartozik azon kritériumok sorába, amelyeket a kiválasztási testület döntése meghozatala során tekintetbe vehet.

(52)

Emellett a német filmek külföldi szolgáltatói – német versenytársaikkal megegyezően – közvetett módon is profitálnak a németországi filmgyártás támogatásából. E támogatás révén tartós kínálat biztosítható a Németország által támogatott filmek tekintetében, amelyeket a külföldi szolgáltatók is felvehetnek kínálatukba. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a német filmek aránya a külföldi szolgáltatók katalógusaiban a belföldi szolgáltatók katalógusaiban szereplő arányhoz hasonló.

(53)

Az X vállalkozás által felhozott érv értelmében a lekérhető videók belföldi szolgáltatóit kisebb mértékben érinti az adó, mivel némelyikük lekérhető videók vertikálisan integrált szolgáltatójaként, televíziós műsorszolgáltatóként vagy kábelszolgáltatóként működik, és így gyártási támogatást is igénybe vehet. Ezen érvelés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az integrált és nem integrált vállalkozások közötti ilyenfajta megkülönböztetés nem függ össze a letelepedés kérdésével. A német televíziós műsorszolgáltatókat és a lekérhető videók szolgáltatóit érintő hatások is különbözőek lennének. Emellett nem veszik figyelembe azt, hogy a lekérhető videók szolgáltatói is gyártanak támogatható filmeket.

(54)

Felmerül a kérdés, hogy a szóban forgó adó, amelyet kialakítása révén olyan szolgáltatásokra vetnek ki, amelyek célközönsége német, a 2010/13/EU irányelv alkalmazási körébe tartozik-e. Az érintett adó egy állami alapba (FFA) kerül, amely különböző kulturális célok támogatására kerül felhasználásra az audiovizuális ágazaton belül. Az adó beszedéséből származó bevételek 30 %-át a videószolgáltatás vagy a lekérhető videók szolgáltatása útján történő filmterjesztés támogatására fordítják. A fennmaradó összeg a moziüzemeltetőktől és televíziós műsorszolgáltatóktól beszedett adókkal együtt más csatornákon keresztül épül be a filmgyártás, illetve a filmterjesztés általánosabb támogatásába.

(55)

A 2010/13/EU irányelv 13. cikkének (1) bekezdése intézkedéseket határoz meg az európai alkotások lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások általi támogatásával kapcsolatban, valamint azt, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtója feletti joghajtósággal rendelkező tagállam rendelkezésre bocsátja ezt a támogatást. Ez például az ilyen szolgáltatásoknak az európai alkotások előállításához való pénzügyi hozzájárulásán keresztül történhet.

(56)

Annak ténye, hogy a szóban forgó adó egy olyan közintézmény finanszírozását szolgálja, melynek feladata többek között abban áll, hogy támogassa az európai alkotások előállítását és terjesztését, kételyeket ébreszt azt illetően, hogy az adó a 2010/13/EU irányelv 13. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e. A 2010/13/EU irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében nem határozták meg, hogy az európai alkotások támogatásában a lekérhető videók szolgáltatóitól eltérő felek nem vehetnek részt.

(57)

Emellett egy, a szóban forgó adóhoz hasonlatos adó kivetése egy valamely tagállamból egy másik tagállamra irányuló szolgáltatásra, felveti a kérdést, hogy ezzel az adóval nem kérdőjeleződik-e meg a 2010/13/EU irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott alapelv, miszerint az a tagállam rendelkezik a médiaszolgáltató feletti joghatósággal, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett.

(58)

Javasolásra került a 2010/13/EU irányelv módosítása annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv megfelelő módon vegye figyelembe az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos lineáris és nem lineáris piaci fejleményeket. A módosításra vonatkozó javaslatot a Bizottság 2016. május 25-én elfogadta (12). Ebben egyértelművé teszik, hogy a tagállamok megkövetelhetik azoktól a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóktól, akik a joghatóságuk alá tartoznak, hogy pénzügyileg járuljanak hozzá az európai alkotások készítéséhez. A 13. cikk javasolt módosításával különösen azt pontosítják, hogy a tagállamok megkövetelhetik az ilyen pénzügyi hozzájárulást a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó azon szolgáltatóktól, amelyek az érintett tagállam területén lévő közönséget célozzák meg, de egy másik tagállamban rendelkeznek székhellyel. Erre az esetre a javasolt módosítás előirányozza, hogy a pénzügyi hozzájárulás alapja csak a megcélzott tagállamban keletkezett bevétel lehet. Amennyiben a szolgáltató székhelye szerinti tagállam pénzügyi hozzájárulást ír elő, figyelembe kell vennie minden olyan pénzügyi hozzájárulást, amelyet a megcélzott tagállamok vetnek ki.

(59)

A 2010/13/EU irányelv 13. cikkének javasolt szövege a Bizottság véleménye szerint egyértelműsíti a jelenleg hatályos irányelv keretében biztosított lehetőséget. Ez a cikk a jelen határozatra alkalmazandó szövegváltozatában sem értelmezhető azonban úgy, hogy a szolgáltató székhelye szerinti tagállam kizárólagos hatáskörrel rendelkezne arra vonatkozóan, hogy a lekérhető médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra adót vessen ki az európai alkotások előállításához és jogainak megszerzéséhez, vagy az ahhoz való hozzájárulás gyanánt, hogy az európai alkotások a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás műsorkínálatában meghatározott arányban és/vagy helyen szerepeljenek. A cikk szövege ugyanis nem kategorikus és nem korlátozás nélküli. A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra kivetett adó csupán példa egy lehetséges intézkedésre, amelyet a joghatósággal rendelkező tagállam meghozhat.

(60)

Egy olyan értelmezés, miszerint a 2010/13/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti származási ország elve egy olyan adóra alkalmazandó, mint amelyről jelen esetben szó van, olyan helyzetekhez vezet, ahol az azonos piacon tevékenykedő szolgáltatókra eltérő kötelezettségek vonatkoznak. Valójában az az értelmezés, amely szerint egy tagállamnak mentesítenie kellene az európai alkotások támogatásának céljával kivetett adó fizetése alól azokat a lekérhető videókat szolgáltató vállalkozásokat, amelyek tevékenysége célzottan az adott tagállam közönségére irányul ugyan, de székhelye egy másik tagállamban található, vezetne azon szolgáltatók megkülönböztetéséhez, amelyek székhelye az első tagállamban található, és adófizetési kötelezettség vonatkozik rájuk, holott a két szolgáltató versenyben áll egymással ugyanazon a piacon.

(61)

Emellett a lekérhető videók határon átnyúló szolgáltatása piaci részesedésének mértéke, és ennek megfelelően e szolgáltatás a filmalaphoz való hozzájárulásának a jelentősége a (28) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a 2010/13/EU irányelv hatálybalépése idején még nem volt felismerhető. A Bizottság különösen megállapítja, hogy a Németország által bejelentett intézkedés az adóköteles bevételeket kifejezetten a megcélzott tagállamban elért bevételekre korlátozza, amelyre a letelepedés helye szerinti tagállamban korábban nem vetettek ki adót.

(62)

Következésképp az adónak a lekérhető videók bizonyos olyan szolgáltatóira vonatkozó kivetését, amelyek szolgáltatásaikat Németországon kívüli telephelyeikről nyújtják, a 2010/13/EU irányelv különösen nem kérdőjelezi meg.

(63)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy az FFG támogatási program módosítása, amelyet Németország a lekérhető videók szolgáltatásának támogatására végrehajtani szándékozik, összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontjával és 110. cikkével, valamint nem sérti a 2010/13/EU irányelvet,