MELLÉKLET

AZ EURÓPAI UNIÓNAK A DOHÁNYTERMÉKEK ILLEGÁLIS KERESKEDELMÉNEK FELSZÁMOLÁSÁRÓL SZÓLÓ JEGYZŐKÖNYV ÁLTAL SZABÁLYOZOTT KÉRDÉSEK TEKINTETÉBEN FENNÁLLÓ HATÁSKÖRÖK TÁRGYÁBAN

(A JEGYZŐKÖNYV 44. CIKKE ALAPJÁN TETT NYILATKOZATA)

Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 44. cikkének megfelelően benyújtja a hatáskörökről szóló következő nyilatkozatot, amely meghatározza azokat a kategóriákat és szakpolitikai területeket, amelyek tekintetében az EU tagállamai hatásköröket ruháztak az EU-ra a jegyzőkönyv által érintett területeken.

1.   Általános alapelvek

Az EUMSZ 2–6. cikke rögzíti az Unió hatáskörébe tartozó kategóriákat és területeket. Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az EU-ra, e területen kizárólag az EU alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az EU erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az EU által elfogadott jogi aktusok végrehajtása. Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az EU-ra, e területen mind az EU, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az EU hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.

A nemzetközi megállapodások megkötése tekintetében az EUMSZ 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt szakpolitikai területeken kizárólag az EU rendelkezik hatáskörrel. Az EUMSZ 4. cikkének (2) bekezdésében felsorolt szakpolitikai területeken az EU és a tagállamok megosztják hatásköreiket, de olyan esetekben csak az EU rendelkezik hatáskörrel, amikor az EUMSZ 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a tervezett fellépés az EU hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben a megállapodás rendelkezései a közös szabályokat érintik, vagy azok alkalmazási körét megváltoztatják; amennyiben ez az eset nem áll fenn (azaz nem teljesülnek az EUMSZ 3. cikke (2) bekezdésének feltételei), a tagállamok gyakorolhatják hatáskörüket ezeken a szakpolitikai területeken.

A Szerződések által az EU-ra nem ruházott hatáskörök az EU tagállamainak hatáskörébe tartoznak.

A jegyzőkönyv 44. cikkének megfelelően az EU megfelelő értesítést tesz hatásköreinek bármely lényeges módosulásáról anélkül, hogy ez előfeltételt képezne a jegyzőkönyv által érintett kérdésekkel kapcsolatos hatásköreinek gyakorlásához.

2.   Az EU kizárólagos hatásköre

2.1.   Az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a jegyzőkönyv által szabályozott azon kérdések tekintetében történő eljárásra, amelyek az EU közös kereskedelempolitikájának keretébe tartoznak (az EUMSZ 207. cikke).

2.2.   Ezen túlmenően az EU csak annyiban rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a jegyzőkönyv által szabályozott azon kérdések tekintetében történő eljárásra, amelyek a vámügyi együttműködésnek (EUMSZ, 33. cikk), a belső piacra vonatkozó jogszabályok közelítésének (EUMSZ, 113. és 114. cikk), a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek (EUMSZ, 82. cikk), a bűncselekményi tényállások meghatározásának (EUMSZ, 83. cikk) a keretébe tartoznak, amennyiben egy adott uniós jogi aktus rendelkezései olyan közös szabályokat hoznak létre, amelyeket a jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések érinthetnek, vagy amelyek alkalmazási körét megváltoztathatják.

Az alábbiakban felsorolt uniós jogi aktusok szemléltetik, hogy az Unió milyen mértékben gyakorolja e területen az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban lévő belső hatáskörét. Minden egyes intézkedés konkrét rendelkezéseire való pontos hivatkozással kell értékelni az ezen aktusokból fakadó kizárólagos uniós hatáskörnek és különösen annak a mértékét, hogy e rendelkezések mennyiben hoznak létre olyan közös szabályokat, amelyek esetében fennáll a kockázat, hogy a jegyzőkönyvben vagy az annak végrehajtásaként elfogadott valamely jogi aktusban foglalt rendelkezések e szabályokat érinthetik, illetve alkalmazási körüket megváltoztathatják.

—

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/40/EU irányelve (2014. április 3.) a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 127., 2014.4.29., 1. o.);

—	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.);

—	Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.);

—	A Tanács 2008/118/EK irányelve (2008. december 16.) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 9., 2009.1.14., 12. o.);

—	A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról (HL L 176., 2011.7.5., 24. o.);

—	A Tanács 2001/500/IB kerethatározata (2001. június 26.) a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról (HL L 182., 2001.7.5., 1. o.);

—	A Tanács jogi aktusa (1995. július 26.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény létrehozásáról (HL C 316., 1995.11.27., 48. o.).

3.   A tagállamok hatásköre

A 2.1. és 2.2. pontban nem említett, a jegyzőkönyv által szabályozott kérdések tekintetében – amelyek tekintetében az EU nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel –, a tagállamok továbbra is jogosultak eljárni.