4.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/50

(1)

A 2009/138/EK irányelv kockázatalapú prudenciális rendszert vezet be az Unióban a biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében A 2009/138/EK irányelv teljes körűen 2016. január 1-jétől alkalmazandó az uniós biztosítókra és viszontbiztosítókra.

(2)

A 2009/138/EK irányelv 311. cikkének megfelelően a Bizottság az irányelv alkalmazásának kezdete előtt az említett irányelvben rögzített felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el.

(3)

A 2009/138/EK irányelv 172. cikke olyan harmadik ország szolvenciarendszerének egyenértékűségére vonatkozik, amely ott központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmazandó. Az egyenértékűség megállapítása lehetővé teszi, hogy az adott harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokkal megkötött viszontbiztosítási szerződéseket ugyanúgy kezeljék, mint a Szolvencia II. irányelv szerint engedélyezett vállalkozásokkal megkötött viszontbiztosítási szerződéseket.

(4)

A 2009/138/EK irányelv 227. cikke az olyan harmadik országbeli biztosítók egyenértékűségére vonatkozik, amelyek az Unióban található központi irodával rendelkező csoporthoz tartoznak. Az egyenértékűség megállapítása lehetővé teszi e csoportok számára, hogy – amennyiben a csoportszintű jelentéstételhez konszolidációs módszerként a levonási és aggregálási módszert használják – a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet és a figyelembe vehető szavatoló tőke kiszámítása céljából a tőkekövetelményt és a rendelkezésre álló tőkét (szavatoló tőke) a 2009/138/EK irányelv helyett az Unión kívüli joghatóság szabályai alapján számítsák ki.

(5)

A 2009/138/EK irányelv 260. cikke azon biztosítók és viszontbiztosítók egyenértékűségére vonatkozik, amelyek anyavállalatának központi irodája az Unión kívül található. A 2009/138/EK irányelv 261. cikkének (1) bekezdésével összhangban az egyenértékűség megállapítása esetén a tagállamok a harmadik országbeli csoportfelügyeleti hatóságok által végzett egyenértékű csoportfelügyeletre támaszkodnak.

(6)

A harmadik országbeli jogi rendszer akkor tekintendő teljes mértékben egyénértékűnek a 2009/138/EK irányelv által megállapított rendszerrel, ha megfelel a szerződők és kedvezményezettek hasonló szintű védelmét biztosító követelményeknek.

(7)

2015. március 11-én az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 33. cikkének (2) bekezdése szerint szakvéleményt adott a Bizottságnak a viszontbiztosítókra és biztosítókra, valamint viszontbiztosítói és biztosítói csoportokra vonatkozó hatályos bermudai szabályozási és felügyeleti rendszerről. A biztosításra vonatkozó jogszabályok Bermuda által 2015 júliusában végrehajtott módosításának elfogadását követően az EIOPA 2015. július 31-én elfogadta szakvéleményének aktualizált változatát. Az EIOPA a vonatkozó bermudai jogszabályi keretek alapján dolgozta ki szakvéleményét, így figyelembe vette a 2015 júliusában elfogadott 2015. évi biztosításról szóló (2.) törvénymódosítást (a továbbiakban: a törvény), amely 2016. január 1-jén lép hatályba. Figyelembe vette továbbá a 2015. júliusi hatállyal módosított biztosítási magatartási kódexet és a bermudai monetáris hatóság (a továbbiakban: Bermudan Monetary Authority – BMA) által elfogadott és 2016. január 1-től hatályos, biztosítókra vonatkozó módosított prudenciális szabályokat. A Bizottság értékelése az EIOPA által benyújtott információkon alapul.

(8)

Figyelembe véve az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (3) és különösen a rendelet 378., 379. és 380. cikkében foglaltakat, valamint az EIOPA megállapításait, az egyenértékűségnek a 2009/138/EK irányelv 172. cikke (2) bekezdése, 227. cikke (4) bekezdése és 260. cikke (3) bekezdése szerinti értékelésére számos kritériumot kell alkalmazni.

(9)

E kritériumok között több olyan, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378., 379. és 380. cikke közül legalább két cikkben említett kritérium szerepel, amelyek az egyes (viszont)biztosítók szintjén és a (viszont)biztosítói csoportok szintjén érvényesek. A jelen aktusban meghatározásra kerül, hogy egyedi szintről vagy csoportszintről van-e szó, mivel az egyedi vállalkozások vagy csoporthoz tartoznak, vagy sem. A kritériumok kiterjednek a hatáskörök, a tőkemegfelelés, az irányítás, az átláthatóság, a hatóságok közötti együttműködés kérdéseire, a bizalmas információk kezelésére és a felügyeleti intézkedések pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatására.

(10)

Ami az eszközöket, jogköröket és feladatköröket illeti, a helyi felügyelet, a BMA rendelkezik azokkal a jogkörökkel, amelyek alapján hatékonyan felügyelheti a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet végző vállalkozásokat, és adott esetben szankciókat alkalmazhat, vagy kényszerítő intézkedéseket tehet, ezek körében például bevonhatja a vállalkozás működési engedélyét, vagy leválthatja a vállalkozás vezető tisztségviselőit vagy azok egy részét. A BMA rendelkezik azokkal a pénzügyi és emberi erőforrásokkal, szakértelemmel, kapacitással és felhatalmazással, amely a szerződők és kedvezményezettek hatékony védelméhez szükséges.

(11)

Ami a tőkekövetelményt illeti, a biztosító és viszontbiztosító vállalkozások és csoportok pénzügyi helyzetének értékelésére alkalmazott bermudai szavatolótőke-követelmény (BSCR) megfelelő gazdasági elvekre támaszkodik, a tőkekövetelmények pedig valamennyi eszköz és kötelezettség gazdasági értékelésén alapulnak. Ez biztosítja a biztosítók közötti összehasonlíthatóságot. A BSCR előírja, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkezzenek, meghatározza a biztosítástechnikai tartalékokra, a befektetésekre, a tőkekövetelményekre (minimális tőkekövetelmény) és a szavatoló tőkére vonatkozó követelményeket, valamint a tőkekövetelmények megsértése és a szerződők érdekeinek veszélyeztetése esetén rendelkezik a BMA késedelem nélküli beavatkozásáról. A tőkekövetelmények kockázatalapúak, céljuk a számszerűsíthető kockázat számításba vétele. A legfőbb tőkekövetelmény – a megnövelt tőkeszükséglet (Enhanced Capital Requirement – ECR), – úgy került megállapításra, hogy az fedezetet nyújtson a meglévő üzleti tevékenység váratlan veszteségeire. Ezen túlmenően az abszolút minimális tőkeszükséglet, a minimális szavatolótőke-szükséglet (Minimum Solvency Margin) jelenleg nem kockázatalapú, de azt a BMA módosítani fogja, és 2017. január 1-jei hatállyal valamennyi életbiztosítóra alkalmazni fogja az ECR 25 %-os alsó határát. 2015 végétől ezek a minimális és megnövelt követelmények a zárt biztosítók és speciális célú biztosítók kivételével a biztosítók minden osztályára vonatkoznak majd. A modellek tekintetében a biztosítók standard formulát vagy belső modellt használhatnak.

(12)

Ami az irányítást illeti, a bermudai szolvenciarendszer előírja, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók működtessenek hatékony irányítási rendszert; ezen belül megköveteli áttekinthető szervezeti rendszer kialakítását, a vállalkozásokat ténylegesen vezető alkalmazottakra vonatkozó megfelelő követelmények előírását és a vállalkozások közötti, illetve a vállalkozások és a BMA közötti információáramlás hatékony eljárásainak létrehozását. Emellett a BMA a kiszervezett feladatköröket és tevékenységeket is hatékonyan felügyeli.

(13)

A BSCR előírja azt is, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók és biztosítói és viszontbiztosítói csoportok kockázatkezelési, megfelelési, belső ellenőrzési és aktuáriusi feladatkört működtessenek. A BSCR rendelkezik a kockázatok azonosítására, mérésére, monitorozására, kezelésére és jelentésére alkalmas kockázatkezelési rendszer és a hatékony belsőkontroll-rendszer létrehozásáról.

(14)

A Bermudán hatályban lévő rendszer megköveteli, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók, illetve biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok üzletpolitikájában vagy irányításában, vagy az ilyen vállalkozásokban lévő minősített részesedésekben eszközölt módosítások összhangban legyenek a körültekintő és megbízható irányítás elveivel. Ennek keretében jelenteni kell a BMA számára a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, illetve biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportokat érintő felvásárlásokat, ezek üzleti terveit vagy minősített részesedéseit érintő változásokat, a BMA pedig indokolt esetben megfelelő szankciókkal élhet, például megtilthatja a felvásárlást. A törvény olyan, a részvényesekre kiterjesztett szabályokat tartalmaz, amelyek alapján kötelesek bejelenteni a részesedések állami és magánvállalatokba történő elidegenítését.

(15)

Ami az átláthatóságot illeti, a biztosítók vagy viszontbiztosítók és biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok a felügyelethez szükséges minden információt kötelesek megküldeni a BMA részére, és legalább évente jelentést tesznek közzé szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzetükről. A közzéteendő minőségi és mennyiségi információk fajtái összhangban vannak a 2009/138/EK irányelvben foglaltakkal. A jelentés közzétételéről szóló, biztosítókra és biztosítói csoportokra vonatkozó követelmények nagyrészt tükrözik a 2009/138/EK irányelv rendelkezéseit. Ez alól mentesség akkor adható, ha a közzététel révén versenyhátrányba kerülnének a vállalkozások. A bermudai szabályok szerint azonban még ebben az esetben is közzétennék a szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzetre vonatkozó információkat.

(16)

Ami a szakmai titoktartást, együttműködést és információcserét illeti, a Bermudán hatályos szabályozás a BMA-nál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt valamennyi személy, továbbá BMA nevében eljáró könyvvizsgálók és szakértők tekintetében szakmai titoktartási szabályokat állapít meg. Ezek a szabályok azt is előírják, hogy a bizalmas információk – a büntetőjogi esetek – csak összefoglaló és összevont formában fedhetők fel. Továbbá, a más felügyeleti hatóságoktól kapott bizalmas információkat a BMA csak feladatainak ellátása során és a törvény által engedélyezett célokra használhatja fel. A Bermudán hatályos szabályozás azt is előírja, hogy amennyiben egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy az kötelező felszámolási eljárás alatt áll, a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállításában érdekelt harmadik felet nem érintő bizalmas információt át lehet adni. A BMA a más felügyeleti hatóságtól kapott bizalmas információkat csak akkor közölheti a szakmai titoktartási kötelezettségeknek megfelelő bermudai hatóságokkal, testületekkel vagy személyekkel, ha ehhez az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezetten hozzájárul. A nemzetközi együttműködés összehangolására és különösen a bizalmas információk cseréjére vonatkozóan a BMA egyetértési megállapodást írt alá a Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetségével és az Unió minden tagállamával.

(17)

Ami az intézkedések hatását illeti, a BMA és a pénzügyi piacok megfelelő működésének biztosításával megbízott más bermudai hatóságok megfelelően felkészültek arra, hogy értékeljék, hogyan hatnak intézkedéseik a globális pénzügyi rendszer stabilitására, különösen szükséghelyzetben, és hogy számításba vegyék döntéseik esetleges prociklikus hatásait a pénzügyi piacokon tapasztalható kivételes folyamatok esetén. A Bermudán hatályban lévő rendszer keretében az említett hatóságok rendszeres találkozók keretében információt cserélnek a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokról, és összehangolják fellépéseiket. Ugyanez a helyzet nemzetközi szinten is, ahol is a bermudai hatóságok konzultációkat folytatnak az uniós tagállamok felügyeleti kollégiumaival és az EIOPA-val a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kérdésekről.

(18)

Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378. és 380. cikke a viszontbiztosítási tevékenységek és a csoportfelügyelet egyenértékűségére vonatkozóan specifikus kritériumokat is megállapít.

(19)

Ami az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378. cikkének a viszontbiztosítási tevékenységekre vonatkozó specifikus kritériumait illeti, a viszontbiztosítási tevékenységek megkezdésének előfeltétele a BMA előzetes engedélye.

(20)

Ami az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 380. cikkének a csoportfelügyeletre vonatkozó specifikus kritériumait illeti, a BMA hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy mely vállalkozások tartoznak a csoportszintű felügyelet hatálya alá, valamint az, hogy felügyelje egy csoport részét képező biztosítókat vagy viszontbiztosítókat. A BMA felügyeletének hatálya kiterjed minden olyan biztosítóra és viszontbiztosítóra, amelyben a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti részesedő vállalkozás domináns vagy jelentős befolyással rendelkezik.

(21)

A BMA képes a csoport részét képező biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profiljának, szavatolótőke-megfelelésének és pénzügyi helyzetének, valamint a szóban forgó csoport üzleti stratégiájának eredményes értékelésére.

(22)

A jelentéstételi és számviteli szabályok lehetővé teszik a csoporton belüli ügyletek és a kockázatok koncentrációjának monitorozását, amelynek eredményéről a biztosítási és viszontbiztosítási csoportoknak évente legalább egyszer jelentést kell tenniük.

(23)

A BMA korlátozza a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-elemeinek felhasználását, amennyiben azok nem állnak ténylegesen rendelkezésre azon részesedő vállalkozás szavatolótőke-szükségletének a fedezésére, amelyre vonatkozóan a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása történik. A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása olyan eredményt hoz, amely legalább megegyezik a 2009/138/EK irányelv 230. és 233. cikkében megállapított számítási módszerek eredményeivel, és a számítás garantálja, hogy a szavatoló tőke kettős felhasználása, illetve a kölcsönös finanszírozáson keresztül történő, csoporton belüli tőkeképzés ki van zárva.

(24)

Ennek megfelelően, mivel a Bermudán a biztosítókra és viszontbiztosítókra, valamint biztosító és viszontbiztosító csoportokra vonatkozó hatályos szabályozási és felügyeleti rendszer teljesíti az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378., 379. és 380. cikkében meghatározott összes feltételt, e rendszer megfelel a teljes egyenértékűség megállapításához szükséges, a 2009/138/EK rendelet 172. cikke (2) bekezdésében, 227. cikke (4) bekezdésében és 260. cikke (3) bekezdésében megállapított kritériumoknak, kivéve a zárt biztosítókra és speciális célú biztosítókra vonatkozó szabályokat, amelyek eltérő szabályozási rendszer alá tartoznak.

(25)

A 2009/138/EK irányelv 2016. január 1-jétől alkalmazandó. E határozatnak ezért ettől a naptól kezdve kell megállapítania a Bermudán hatályos szolvenciarendszer és prudenciális rendszer egyenértékűségét.

(26)

A Bizottság 2015. június 5-i (EU) 2015/2290 felhatalmazáson alapuló határozata (4) ideiglenes egyenértékűséget állapított meg az Ausztráliában, Bermudán, Brazíliában, Kanadában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban hatályos szolvenciarendszer tekintetében. A jogbiztonság érdekében és tekintve, hogy a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra és biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportokra vonatkozó, Bermudán hatályos szolvenciarendszer – a zárt biztosítókra és speciális célú biztosítókra vonatkozó szabályok kivételével – megfelel a teljes egyenértékűség megállapításához szükséges kritériumoknak, az említett határozatot módosítani kell,

(1)

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság 2015. június 5-i (EU) 2015/2290 felhatalmazáson alapuló határozata az Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban hatályos és az említett országokban központi irodával rendelkező biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó szolvenciarendszer ideiglenes egyenértékűségéről”;

(2)

A 1. cikk helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. cikk

Az Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Mexikóban és az Egyesült Államokban hatályos és az említett országokban központi irodával rendelkező biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó szolvenciarendszert ideiglenesen egyenértékűnek kell tekinteni a 2009/138/EK irányelv I. címének VI. fejezetében meghatározott rendszerrel.”