(1)

2001. december 20-i (2001. december 28-án iktatott) levelükben az Egyesült Királyság hatóságai értesítették a Bizottságot egy támogatási programról, amely „A sóderkitermelési díj szakaszos bevezetése Észak-Írországban” elnevezést viselte. Az Egyesült Királyság hatóságai bejelentésükben tájékoztatták a Bizottságot, hogy a sóderkitermelési díjat 2002. április 1-jei hatállyal szándékoznak bevezetni. A díj bevezetése a 2001. évi költségvetési törvény 2. részének 16–49. cikkében és 4–10. mellékletében szerepel. A leírás szerint maga a támogatási program (a sóderkitermelési díj szakaszos bevezetése Észak-Írországban) a díj Észak-Írországban több szakaszban történő bevezetéséből állt, amelynek célja, hogy megőrizze azon észak-írországi vállalatok nemzetközi versenyképességét, amelyek sóderből állítanak elő feldolgozott termékeket, például betont és aszfaltot. A díj észak-írországi szakaszos bevezetését a 2002. évi költségvetési törvény rendelte el.

(2)

Az értesítésen kívül a Bizottsághoz 2001. szeptember 27-én két, a sóderkitermelésben és -feldolgozásban érdekelt vállalattól érkezett panasz, 2002. április 15-én pedig egy újabb panaszt vettek nyilvántartásba, amelyet a British Aggregates Association (a továbbiakban: BAA) nyújtott be. A panaszosok úgy találták, hogy a 2001. évi költségvetési törvény állami támogatást nyújt a sóderkitermelési díj (a továbbiakban: AGL) alól mentesült termékek és eljárások tekintetében, és úgy ítélték meg, hogy az Észak-Írországra vonatkozó eltérések a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülnek.

(3)

A Bizottság, miután 2002. február 21-én további információkhoz jutott, 2002. április 24-én jóváhagyta az AGL-ről szóló engedélyező határozatot (2). Véleménye szerint a díj mögött meghúzódó logika indokolttá teszi a 2001. évi költségvetési törvényben előírt különböző mentességeket, és a 2001. évi költségvetési törvény nem tartalmaz állami támogatást. A Bizottság emellett úgy vélte, hogy a sóderkitermelési díj Észak-Írországban történő szakaszos bevezetése a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül.

(4)

2002. július 12-én a BAA a Bizottság 2002. április 24-i határozatának megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be, amelyet T-210/02. sz. ügyként vettek nyilvántartásba. 2006. szeptember 13-án a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította. 2006. november 27-én a BAA megfellebbezte a Törvényszék ítéletét. A C-487/06 P. sz. ügyben 2008. december 22-én hozott ítéletében a Bíróság hatályon kívül helyezte a megfellebbezett ítéletet, és az ügyet visszautalta a Törvényszékhez.

(5)

A T-210/02 RENV. sz. ügyben 2012. március 7-én hozott ítéletében a Törvényszék semmissé nyilvánította a Bizottság (3) preambulumbekezdésben említett határozatát. A Törvényszék szerint a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az adómentességből eredő adójogi megkülönböztetést indokolja az AGL alapját képező „általános” adóztatási elv vagy az AGL környezetvédelmi célkitűzése. A Törvényszék különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az általános adóztatási elvet az AGL által biztosított esetleges előnyök szelektív jellegének értékelésekor. Ezzel összefüggésben a Törvényszék rámutatott a Bizottság határozatában használt terminológia következetlenségére, főként a „tiszta”, „elsődleges” és „másodlagos” sóder kifejezések tekintetében, amelyek nem feleltek meg a 2001. évi költségvetési törvény módosított változatában használt kifejezéseknek. A Bizottság továbbá határozatában azt sem fejtette ki, hogy bizonyos adómentes anyagok (sóderként használt anyagok, mint például az agyagkavics) jogi és ténybeli helyzete miért tért el a megadóztatott anyagokétól.

(6)

A Bizottság 2002. április 24-i határozatának megsemmisítését követően a Bizottságnak újra értékelnie kellett, hogy a 2002., majd 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított, 2001. évi költségvetési törvényben foglalt mentességek, kizárások és adókedvezmények valóban állami támogatásnak minősülnek-e. A Bizottság az aktát NN hivatkozási szám alatt vette nyilvántartásba, mivel az AGL már 2002. április 1-je óta hatályban volt. Az AGL Észak-Írországban történő szakaszos bevezetésének összeegyeztethetőségét egy másik eljárás összefüggésében vizsgálták (lásd az SA.18859 (11/C) sz., az Egyesült Királyság által végrehajtott, a sóderkitermelési díj elengedése Észak-Írországban megnevezésű állami támogatást).

(7)

Az uniós bíróságokon zajló eljárások során tett észrevételek és beadványok mellett a panaszos 2012. június 13-án és 2012. október 26-án további észrevételeket és információkat juttatott el a Bizottsághoz. Ezen észrevételeket 2013. május 15-én továbbították az Egyesült Királyságnak. 2012. szeptember 27-én és 2013. május 27-én az Egyesült Királyság hatóságai további tájékoztatást nyújtottat az AGL-ről.

(8)

2013. július 31-i levelében a Bizottság tájékoztatta az Egyesült Királyságot arról a döntéséről, hogy megindítja a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (3) bekezdésének e) pontjában, 17. cikke (3) bekezdése f) pontjának i. és ii. alpontjában, 17. cikke (4) bekezdésének a) pontjában (amennyiben a mentességet élvező anyag teljes egészében sóderként felhasználásra kerülő szén, lignit, agyagpala és pala vagy főként szénből, lignitből, agyagpalából és palából áll), 17. cikke (4) bekezdése c) pontjának i. és ii. alpontjában (amennyiben főként meddőkőzet), 17. cikke (4) bekezdésének f) pontjában (az agyagot illetően), 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában (amennyiben sóderként használt anyagokhoz kapcsolódó, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik) és 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti, sóderként használt anyagokhoz kapcsolódó, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik) meghatározott adómentesség, kizárás és adókedvezmény tekintetében. A Bizottság nem emelt kifogást a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában, 17. cikke (3) bekezdésének b), c) d) és da) pontjában, 17. cikke (4) bekezdésének d) és e) pontjában, 17. cikke (4) bekezdésének a) pontjában (amennyiben a mentességet élvező anyag teljes egészében sódertől eltérő felhasználásra kerülő szénből, lignitből, agyagpalából, palából áll), 17. cikke (4) bekezdése c) pontjában (amennyiben teljes egészében meddőkőzetből áll), 17. cikke (4) bekezdésének f) pontjában (az agyagot kivéve), 18. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában (amennyiben sóderként nem használt anyagokra vonatkozik), 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, 30. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontja szerinti, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik), 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti, nem sóderként használt anyagokhoz kapcsolódó, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik), valamint a 30. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott adómentességgel, kizárással és adókedvezménnyel kapcsolatban, mivel ezek nem minősülnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak.

(9)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata közzétételre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3) („az eljárás megindításáról szóló határozat”). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a támogatással kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(10)

A Bizottság 2013. december 20. és 2014. január 17. között tizenhat érdekelt féltől kapott részletes észrevételeket, majd 2014. február 10-én kiegészítő tájékoztatást kapott a British Aggregates Association egyik tagjától, 2014. március 5-én pedig a British Aggregates Association-től. E dokumentumok 2014. május 27-én és 2014. június 13-án továbbításra kerültek az Egyesült Királyságnak, amely lehetőséget kapott a válaszadásra. Az Egyesült Királyság a 2014. június 30-án kelt levelében küldte meg válaszát. Ezen kívül az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeket nyújtott be 2013. október 1-jén, 2013. október 31-én és 2014. február 28-án.

(11)

A Bizottság 2014. július 14-én, 2014. szeptember 1-jén, 2014. szeptember 8-án és 2014. november 28-án további információk benyújtására kérte fel az Egyesült Királyságot. Az Egyesült Királyság ezt az információt 2014. augusztus 29-én, 2014. szeptember 9-én, 2014. szeptember 18-án, valamint 2014. december 8-án és 9-én nyújtotta be.

(12)

Egy, 2014. július 15-én tartott háromoldalú megbeszélést követően a Bizottság 2014. július 18-án további információt kért, amelyet az Egyesült Királyságnak és a BAA-nak közösen kellett benyújtania. Ezeket az információkat 2014. szeptember 8-án nyújtották be a Bizottságnak. A BAA a Bizottság kérdéseire válaszolva 2014. szeptember 15-én kiegészítő információkat nyújtott be. A benyújtott információkat később, 2014. október 17-én továbbították az Egyesült Királyság hatóságainak, amelyek 2014. november 12-én, 2014. november 14-én és 2014. november 17-én küldték meg válaszukat.

(13)

A Bizottság 2014. július 10-én és 2014. október 16-án további információk benyújtására kérte fel a BAA-t. A BAA ezeket az információkat 2014. november 6-án és 2014. november 21-én küldte el. A benyújtott információkat 2014. december 2-án továbbították az Egyesült Királyság hatóságainak, amelyek 2014. december 18-án válaszoltak.

(14)

A sóder olyan anyag, amelyet az építőiparban használnak. Rendszerint (4) granulált vagy szemcsés anyagként jellemezhető, amely fizikai és kémiai semlegessége miatt önmagában vagy az építőiparban cement, mész, illetve bitumenes anyagok hozzáadásával beton (5), útkövező kő, aszfalt vagy csatorna (6) készítéséhez, illetve építőipari töltőanyagként (7) is használható. A sóder származhat természetes, előállított vagy újrahasznosított anyagokból. (8). Az eljárás megindításáról szóló határozat (8)–(13) preambulumbekezdése részletesen leírja a sóder fogalmának meghatározását és felhasználási módját.

(15)

A sóder fogalommeghatározása szorosan kapcsolódik az egyes szemcsés vagy kőbányában kitermelt szemcsés anyagok lehetséges építőipari felhasználásához, ahogyan azt a fenti (14) preambulumbekezdés is tartalmazza, mivel ez az, ami elsődlegesen megkülönbözteti a sóder fogalmát az ásványok fogalmától.

(16)

A természetes sóder a természetben előforduló sóder, amelyet ipari feldolgozás nélkül is fel lehet használni. Ide tartozik a homok, a kavics és a zúzott kő (9), kitermelésük történhet kőbányákból, kavicsbányából vagy tengerfenékkotrással.

(17)

Az újrahasznosított sóder az építőiparban korábban felhasznált anyagok újbóli feldolgozásából származik, az építési és bontási maradékanyagokat is ideértve (10).

(18)

A mesterségesen előállított sóder általában könnyű és nagy tömörségű, speciális felhasználásra készül. E sódertípus előállítása valamely ipari folyamat (általában termikus folyamat) alkalmazását követően történik. Például: kohósalak, duzzasztott agyagkavics, duzzasztott perlit, habosított polisztirol gyöngy (11).

(19)

A sóderként felhasználható anyagokat egyéb termékek előállítására is fel lehet használni. E tekintetben az ipar különbséget tesz a homok, a kavics és a zúzott kő sóderként és nem sóderként (12) történő felhasználása között. A kő, homok és kavics nem sóderként történő felhasználása lehet például a cement- vagy üveggyártás, valamint egyéb ipari (13) vagy mezőgazdasági célú felhasználás (14).

(20)

Az elfogadható kitermelőhelyek tekintetében a sóder szűkös természeti erőforrásnak minősül (15). A sóderbányászat közép- és hosszú távon földterület-igényes, valamint környezetkárosító és környezetszennyező tevékenység.

(21)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (15)–(18) preambulumbekezdésében leírt sóder kitermelésével kapcsolatos környezetvédelmi aggályok kezelését célzó intézkedéseket követően az AGL-t 2002 áprilisában vezették be azzal a céllal, hogy ösztönözzék a sóder hatékonyabb építőipari felhasználását az alábbi eszközökkel:

(22)

Ezzel kapcsolatban az Egyesült Királyság hatóságai az eljárás megindításáról szóló határozat alkalmával kifejtették, hogy az építőipari sóder viszonylag csekély értékű termék, főként összevetve azon építési projektek összköltségével, amelyekben a sódert inputanyagként használják. A sóder a talajból viszonylag könnyen kitermelhető. Következésképpen a további, például az AGL által nyújtott árjelzések nélkül semmi sem ösztönöz különösebben a sóder hatékonyabb felhasználására.

(23)

További árjelzések nélkül a sóder újrahasznosítása sem lenne gazdaságos. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az újrahasznosított sóder használatának ösztönzése – amelynek szintén megvannak a maga környezetvédelmi költségei, mint például az energiafelhasználás és a zajszennyezés – fontos szempontot jelent az anyagok talajból történő kitermelésével kapcsolatos környezetvédelmi költségek (például a biodiverzitásra gyakorolt hosszú távú hatások) csökkentésénél. Sőt, az újrahasznosított anyagok használatához nincs szükség újabb földterület vagy a tengerfenék feldúlásához.

(24)

Az újonnan bányászott anyagok helyett az újrahasznosított sóder használatának ösztönzése mellett az AGL struktúrája a kifejezetten sóderként felhasznált homok, kavics és kő kitermelésének csökkentését célozza azáltal, hogy ösztönzi az olyan egyéb anyagok felhasználását, amelyeket egyébként eldobtak volna. Az egyéb kitermelési eljárásokból vagy ipari folyamatokból származó melléktermékek, meddőkőzet és hulladék általában gyengébb minőségű és alacsonyabb besorolású, mint a kifejezetten sóderként való felhasználás céljából kitermelt és bányászott anyagok. Felhasználásuk és alkalmazásuk kis mértékben eltérhet. Például kisebb tömörségük vagy egyenetlen méretük következtében előfordulhat, hogy használatuk nem elég biztonságos bizonyos útfelületek építéséhez vagy egyéb helyzetekben, amikor a sóder nagy nyomásnak, továbbá jelentős kopásnak és elhasználódásnak van kitéve. A melléktermék, hulladék és meddőkőzet azonban még így is számos alkalommal kiválthatja akár a legkiválóbb minőségű sódert is. Az AGL hiányában a 2001. évi költségvetési törvényben felsorolt eljárásokból származó melléktermékeket, hulladékot és meddőkőzetet eldobnák. Mivel azonban ezen anyagok számos olyan eljárás elkerülhetetlen melléktermékei, amelyek során az építőipar vagy más iparágak számára fontos anyagokat állítanak elő (mint például a palából készült tetőcserepek, illetve az üvegiparban használt földpát), az Egyesült Királyság hatóságai környezetvédelmi szempontból hatékonyabbnak találták ezen anyagok sóderként történő felhasználásának ösztönzését, mint hogy ezen anyagokat hulladékként helyezzék el. Így el lehet kerülni a további környezetvédelmi költségeket azáltal, hogy egy olyan, már kibányászott anyagot használnak fel, amely egyébként hulladékként végezné, szemben az új sóder (további) kitermelésének szükségtelen további környezetvédelmi költségeivel (újabb földterület feldúlása). Ráadásul ez a hulladékkupacok és meddőhányók által elcsúfított táj rehabilitációját is elősegíti. Az Egyesült Királyság hatóságai hozzátették, hogy az AGL-nek ezen anyagokra történő alkalmazása azzal a nemkívánatos következménnyel járhat, hogy elriasztja a társaságokat ezen anyagok akár kismértékben megvalósuló felhasználásától, így nem csökkenni, hanem nőni fog e melléktermékek lerakása. Az eljárás megindításáról szóló határozat (23) preambulumbekezdése részletesen beszámol a helyettesítő anyagok rendelkezésre álló mennyiségére vonatkozó becslésekről.

(25)

A kezdeti előrejelzések szerint az AGL a tiszta sóder iránti keresletet átlagosan évi 20 Mt-val csökkentené.

(26)

Az Egyesült Királyság hatóságai jelezték, hogy mivel a cél a hatékonyabb kitermelés és a tiszta sóder hatékonyabb felhasználásának elősegítése, „a díj azokat terheli, akik a sódert kereskedelmi hasznosítás céljából történő kibányászásával foglalkoznak” (17). Ezzel összefüggésben az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy míg a szigorú műszaki előírásoknak megfelelő, az építőiparban felhasználandó anyagok bányászata során szintén keletkeznek gyengébb minőségű, így alacsonyabb árú anyagok, szemben az ipari eljárások vagy más kitermelési tevékenység melléktermékeivel, ezen anyagokat a gyakorlatban nem lehetséges mentesíteni a díjkötelezettség alól. Először is, a minőségi és a gyengébb minőségű sóder aránya a geológiai tényezők miatt kőbányánként változik, de egyetlen kőbánya esetében sem megváltoztathatatlan adat, hiszen a hatékonyabb gyakorlatok segíthetnek a gyengébb minőségű sóder arányának csökkentésében. Ezen túlmenően a gyengébb minőségű sóder kifejezés bizonyos mértékig szubjektív. Amit az egyik kőbánya üzemeltetője gyengébb minőségűnek tart, az akár egy másik kőbánya elsődleges termékvonalának része is lehet. A gyenge minőségű sóder adómentessége így az üzemeltetőkkel szembeni egyenlőtlen elbánást eredményezne, és adókikerüléshez vagy adókijátszáshoz vezetne. Az AGL bevezetésekor az iparággal e témában folytatott széles körű nyilvános konzultáció nem tudott használható meghatározást adni arról, hogy hogyan lehet különbséget tenni a minőségi, tehát adóköteles anyagok és a minőségi sóder kitermelése során keletkezett, gyengébb minőségű melléktermékek között. Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá megállapították, hogy a gyenge minőségű sóder megadóztatása a sóderkitermelés környezetvédelmi költségeinek rendezésére irányuló szándékot tükrözi, függetlenül attól, hogy a kitermelt terméket végül kiváló vagy gyenge minőségűnek tekintik.

(27)

Az Egyesült Királyság hatóságai végül megállapították, hogy az AGL nem minősül az ásványkitermelésre kivetett általános adónak, hanem célja az építőiparban sóderként használt és az Egyesült Királyságban történő kereskedelmi célú kitermelés tárgyát képező kő, homok és kavics kitermelésének megadóztatása. Az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy míg az egyéb anyagok kitermelése is hasonló környezeti hatásokkal járhat, nem mindegyik alkalmas arra, hogy a helyettesítő anyagok, mint például az újrahasznosított anyagok és a meddőkőzet felhasználásával csökkentsék kitermelésük intenzitását. Továbbá a sóderkitermelés volt az Egyesült Királyságban a legfontosabb ásványkitermelő tevékenység (2002-ben az összes ásványkitermelés mennyiségének mintegy 70 %-át tette ki), így ez jelentette az egész Egyesült Királyságban az ásványkitermelés okozta környezeti károk fő forrását. Az adó alkalmazásának hatályát úgy határozták meg, hogy a sóderkitermelés csökkenésével és a stratégiai erőforrások megóvásával a lehető legnagyobb környezeti hasznot érjék el, ugyanakkor nem kívántak holtteherveszteséget okozó adót kivetni olyan anyagokra, amelyeknél nem létezik helyettesítő anyag.

(28)

Az AGL-t szabályozó elsődleges jogszabályt a 2001. évi költségvetési törvény 16–49. cikke és 4–10. melléklete tartalmazza. A 2001. évi költségvetési törvényt 2001. május 11-én fogadták el, majd az eljárás megindításáról szóló határozat (28) és (29) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően több alkalommal módosították. E határozat a 2001. évi költségvetési törvény későbbiekben módosított változatára hivatkozik. Az AGL 2002. április 1-jén lépett hatályba, és azóta is érvényben van. A jog időben nem korlátozza az AGL alkalmazását.

(29)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően az Egyesült Királyság hatóságai módosították a 2001. évi költségvetési törvényt, és felfüggesztették azon anyagok adómentességét, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság 2014. április 1-jén kétségeinek adott hangot.

(30)

Az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy a felfüggesztéshez szükséges jogszabály előkészítése során a gazdasági ágazattól kapott észrevételek alapján megállapították, hogy gyakorlati szempontból nem meghatározható, hogy bizonyos anyagokat „sóderként való felhasználás céljából” bányásztak-e. Ez alapján egy új kritériumot állapítottak meg, amelynek megnevezése „építőipari célú”; ez megfelel ugyanis a meglévő jogszabályokban használt fogalommeghatározásoknak. Ahhoz azonban, hogy ez utóbbi kritérium alkalmazása ugyanazt az eredményt nyújtsa, mint amelyet az eljárás megindításáról szóló határozat előirányzott, a felfüggesztésről szóló jogszabály az alábbi kiegészítő rendelkezést tartalmazza: (i) az építőipari kerámiatermékek előállításához használt agyagot (ideértve a fazekasagyagot, kaolint és tűzálló agyagot) és agyagpalát; valamint a vakolat és gipszkarton előállításához használt gipszet adómentesség illeti. Ez annak köszönhető, hogy ezen anyagok tartozhatnak ugyan az „építőipari célokra” kitermelt anyagok csoportjába, de használatuk nem tekinthető a vonatkozó anyagokból előállított sóderként történő felhasználásnak.

(31)

A 2001. évi költségvetési törvény 16. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „e Résszel összhangban sóderkitermelési díj elnevezéssel adót kell kivetni a kereskedelmi hasznosítás tárgyát képező sóderre”. A 16. cikk (2) bekezdése szerint „A díjkötelesség akkor merül fel, ha a hatálybalépés napján vagy azt követően az adóköteles sódermennyiség az Egyesült Királyságban történő kereskedelmi hasznosítás tárgyát képezi.”

(32)

A 17. cikk (1) bekezdése szerint a „sóder”„alatt (a fenti 18. cikkre figyelemmel) kő, kavics vagy homok értendő, valamint az összes olyan anyag, amely azoknak átmenetileg részét képezi vagy azoknak természetes keveréke”.

(33)

A 18. cikk (1) bekezdése előírja, hogy: „Ebben a részben a sóderre történő hivatkozás: a) vonatkozik a bármely adómentes eljárásnak bármely sóderre történő alkalmazásából származó meddőkőzetre, hulladékra, maradékokra és egyéb melléktermékekre, b) de nem vonatkozik ezen eljárásnak a bármely sóderre történő alkalmazásából származó bármely más anyagra” .

(34)

A 18. cikk (2) bekezdése szerint az adómentes eljárások az alábbiak:

(35)

A 18. cikk (3) bekezdésében foglalt felsorolás szerint a releváns anyagok: a) anhidrid; b) fazekasagyag; c) barit; e) kaolin; f) földpát; g) tűzálló agyag; i) folypát; j) fuller föld; k) drágakövek és féldrágakövek; l) gipsz; m) bármely fém vagy bármely fémérc; n) muszkovit; o) perlit; p) hamuzsír; q) horzsakő; r) ásványi foszfát; s) nátrium-klorid; t) talkum; u) vermikulit. A 2002. évi költségvetési törvénnyel bevezetett változások következtében a 18. cikk (3) bekezdésének d) és h) albekezdését 2002. április 1-jétől visszamenőleges hatállyal törölték a szövegből.

(36)

A 2001. évi költségvetési törvény 19. cikkének (1) és (2) bekezdésével értelmezett 16. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy az AGL az Egyesült Királyságban történő kereskedelmi hasznosítás alábbi négy típusának bármelyike esetében esedékessé válik, amelyik előbb következik be:

(37)

Az AGL alkalmazásának céljából a 2001. évi költségvetési törvény alapvetően háromféle lelőhelyet különböztet meg egymástól:

(38)

A kereskedelmi hasznosítás fogalmának eredményeként az AGL vonatkozik mind az Egyesült Királyságban kitermelt, mind pedig az importált sóderre. Az importált sóderre nem akkor vetik ki az AGL-t, amikor azt az Egyesült Királyságban kirakodják (22), hanem amikor valamely megállapodás tárgyát képezi vagy építési célokra használják fel vagy a víztől eltérő bármely anyaggal keverik, kivéve, ha erre engedélyezett körülmények között kerül sor (23).

(39)

A 2001. évi költségvetési törvény 19. cikkének (3) bekezdése további részleteket tartalmaz a kereskedelmi hasznosítás fogalmáról. Az e) pont úgy rendelkezik, hogy nem kerül sor kereskedelmi hasznosításra, ha a sóder – anélkül, hogy azt (a víz kivételével) bármely, más anyaggal történő keverésével járó eljárásnak vetették volna alá – újra azon telephely talajának részévé válik, amelyből kinyerték (24).

(40)

A 21. és 22. cikk meghatározza, hogy ki a telephely üzemeltetője, és hogy a telephely üzemeltetője vagy más személy az, aki egy adott helyzetben a hasznosításért (és így az AGL megfizetéséért) felel.

(41)

A 2001. évi költségvetési törvény 17. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a sóder négy esetben nem adóköteles:

(42)

A sóder akkor minősül építőipari célra használt anyagnak, ha anyagként vagy támasztékként bármely szerkezet építéséhez vagy megerősítéséhez használják (beleértve az utakat, járdákat, vasút nyomvonalát, töltéseket, épületeket és hidakat), vagy ha habarcs, beton, kátrány-makadám, bevonattal ellátott útépítő kő vagy bármely hasonló építőanyag előállítására szolgáló eljárás során valamivel keverik (25).

(43)

A 17. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy a sóder mentesül az AGL hatálya alól, ha:

(44)

A 17. cikk (3) bekezdésének a 2007. évi költségvetési törvény 22. cikkének (3) bekezdésével bevezetett (da) pontja 2007. augusztus 1-től hatályos.

(45)

A 17. cikk (4) bekezdése továbbá megállapítja a teljes egészében vagy részben az alábbi anyagok valamelyikéből vagy akár több anyagból álló, illetve az ilyen anyagokból álló termék részét képező sóder adómentességét:

(46)

Az AGL 1. sz. értesítés szerint a „teljes egészében” azt jelenti, hogy a szóban forgó anyag 100 %-a az adómentes anyagok közé tartozik. A „főként” azt jelenti, hogy az anyag több mint 50 %-a az adómentes anyagok közé tartozik. A sóder nagy mennyiségű adómentes anyaggal történő mesterséges keverése nem adómentes keveréket eredményez, hanem azt jelenti, hogy a sóderre kivetett AGL-t a keverés időpontjában kell megfizetni.

(47)

A 2001. évi költségvetési törvény 30. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy milyen szabályok alapján állapítható meg, hogy egy adott személy jogosult-e adócsökkentésre, ha:

(48)

A 2001. évi költségvetési törvény 30. cikke (1) bekezdésének b) pontja rendelkezik adókedvezményről abban az esetben, ha a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontja szerinti adómentes eljárást alkalmaztak egy olyan anyagra, amely az AGL hatálya alá tartozik. Ez tehát a 18. cikk (2) bekezdésében előírt adómentességeket tükrözi.

(49)

A 2002. évi, sóderkitermelési díjra vonatkozó (általános) szabályok 13. szabályához tartozó, „Ipari és mezőgazdasági eljárások” című melléklet tartalmazza azon ipari és mezőgazdasági eljárások felsorolását, amelyek a 30. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében adókedvezményben részesülhetnek. Az AGL 2. számú értesítés (27) részletesen leírja az érintett eljárástípusokat. Ezek a következők:

Ipari eljárások

Mezőgazdasági folyamatok

(50)

Eredetileg az AGL mértéke tonnánként 1,60 GBP volt. Ezt a 2008. április 1-jén vagy azt követően kereskedelmi hasznosítás tárgyát képező sóder esetében 1,95 GBP-re emelték. A jelenleg alkalmazott díj tonnánként 2 GBP (2009. április 1-jétől).

(51)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (170) preambulumbekezdésében található magyarázat szerint a Bizottság kétségbe vonta, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat (139) preambulumbekezdésében található mentességek és kizárások (28) („a vizsgált mentességek”) az AGL általános alapelvei és logikája alapján indokoltak lennének. Az érintett mentességek és kizárások látszólag olyan adó megfizetése alól mentették fel a kedvezményezetteket, amelyet rendes esetben meg kellett volna fizetniük, és működési támogatásnak minősültek. Mivel a Bizottságnak nem állt elég információ a rendelkezésére annak megállapításához, hogy az intézkedés megfelel-e a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2001. évi közösségi iránymutatás (29) (a továbbiakban: 2001-es EAG) és a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2008. évi közösségi iránymutatás (30) (a továbbiakban: 2008-as EAG) feltételeinek, kételkedett abban, hogy a vizsgált mentességek és kizárások a belső piaccal összeegyeztethetők.

(52)

Ahogyan a (10) preambulumbekezdésben is olvasható, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően részletes észrevételeket kapott az érdekelt felektől.

(53)

Az érdekelt felek észrevételei a következőkre vonatkoztak: i. magára az eljárás megindításáról szóló határozatra; ii. az AGL logikájára; iii. azokra a mentességekre, amelyekről az eljárás megindításáról szóló határozat megállapította, hogy nem minősülnek állami támogatásnak; valamint iv. a vizsgált mentességekre.

(54)

A hivatkozás megkönnyítése érdekében e rész az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételekkel foglalkozik. A többi észrevétel e határozat vonatkozó részeiben kerül ismertetésre.

(55)

Bird úr a Bizottság rendelkezésére bocsátotta az Egyesült Királyság hatóságai által tartott nyilvános konzultáció keretében elhangzott hozzászólását, amelynek témája az AGL megfizetése alóli azon mentességek felfüggesztésével kapcsolatos megközelítés, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kételyeinek adott hangot.

(56)

Bird úr továbbá azt állítja, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban több pontatlanság is szerepel, például:

(57)

Bird úr ezt az információt 2014. február 10-én egy beadvánnyal egészítette ki, ami a salakból készült sóder, az acélgyártó-ipar egyik melléktermékének felhasználási céljairól szólt. A beadvány célja annak bemutatása, hogy a salak nem hulladék, hanem első osztályú sóder, amelyet a cement helyettesítőjeként is lehet használni.

(58)

A BAA úgy véli, hogy a sóder fogalmát nem szabad annak meghatározására használni, hogy az AGL állami támogatásnak minősül vagy sem, mivel a sódernek nincs olyan egyértelmű fogalommeghatározása, amely az adó hatályával egybeesne. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság a következő fogalommeghatározást adja a sóderről: „építőipari ömlesztett anyagként történő felhasználásra kitermelt kő, kavics és homok”. Ugyanakkor állítólag az AGL sok olyan anyagot is sújt, amelyeket nem „építőipari ömlesztett anyagként” használnak, mint például a falak építéséhez használt vágatlan építőkő, tengerparti védművekhez használt kő, vasúti ágyazatkő és a csúszásmentes aszfalthoz használt magas simakőértékű (a továbbiakban: PSV-értékű) kő stb. A BAA megemlíti, hogy a brit versenyhatóságok számos alkalommal felmérték a sóderpiacot, és általában arra a következtetésre jutottak, hogy a speciális anyagok, mint például a vasúti ágyazatkő és a magas PSV-értékű kő egymásétól és az „építőipari ömlesztett anyagétól” eltérő piaccal rendelkeznek, mivel eltérő célokra használják azokat, és nincs sem a keresleti, sem a kínálati oldalról helyettesítő termékük (33).

(59)

A BAA fenntartja azon álláspontját, hogy a három mentesség, amelyet a Bizottság pozitívan értékelt az eljárás megindításáról szóló határozatban, azaz az újrahasznosított építési hulladék, az utak, vasút, épületek stb. építése során kiásott sóder és az ipari hulladék/melléktermék esete szelektív. A BAA azt állítja, hogy „a kereslet terelésére” irányuló célkitűzés szempontjából az adómentes anyagok e három kategóriája ugyanabban a helyzetben van, mint többek között a kaolin, pala és szén hulladéka/mellékterméke, amivel kapcsolatban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kételyeinek adott hangot.

(60)

A Lantoom Quarry azt állítja, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat bizonytalanságot eredményezett, ami hatással volt a beruházásokra és a munkahelyekre.

(61)

Az Egyesült Királyság hatóságai részletes észrevételekkel reagáltak az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott kételyekre, és kiegészítő információkat, valamint az összeegyeztethetőséget alátámasztó okokat szolgáltattak a vizsgált mentességek tekintetében.

(62)

Nem érkeztek észrevételek az Egyesült Királyság hatóságaitól az eljárás megindításáról szóló határozat tartalmát illetően. A hivatkozás megkönnyítése értekében a többi észrevétel és információ e határozat vonatkozó részeiben kerül ismertetésre.

(63)

Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadásával a Bizottság már döntött arról, hogy nem emel kifogást a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában, 17. cikke (3) bekezdésének b), c), d) és da) pontjában, 17. cikke (4) bekezdésének d) és e) pontjában, 17. cikke (4) bekezdésének a) pontjában (amennyiben a mentességet élvező anyag teljes egészében sódertől eltérő felhasználásra kerülő szénből, lignitből, agyagpalából, palából áll), 17. cikke (4) bekezdésének c) pontjában (amennyiben teljes egészében meddőkőzetből áll), 17. cikke (4) bekezdésének f) pontjában (az agyagot illetően), 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában, 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában (amennyiben sóderként nem használt anyagokra vonatkozik), 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, 30. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének a) és c) pontja szerinti, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik), 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti, nem sóderként használt anyagokhoz kapcsolódó, mentességet élvező eljárásokra vonatkozik) az AGL vonatkozásában meghatározott adómentesség, kizárás és adókedvezmény tekintetében, mivel a Bizottság úgy találta, hogy ezek nem minősülnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak. A Bizottság tehát nem vizsgálja az AGL kapcsán a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvényben biztosított mentességeket, kizárásokat és adókedvezményeket, és csak a vizsgált mentességek értékelésére szorítkozik.

(64)

Az (59) preambulumbekezdés szerint a BAA fenntartja azon álláspontját, hogy az újrahasznosított építési hulladékra, az utak, vasút, épületek stb. építése során kiásott sóderre és az ipari hulladékra/melléktermékre vonatkozó mentességek „a kereslet terelésére” irányuló célkitűzés szempontjából nem felelnek meg az AGL logikájának.

(65)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy az AGL célkitűzésének ismeretében az újrahasznosított sóder és az újonnan kitermelt sóder nincs összehasonlítható helyzetben, és hogy az újrahasznosított és az újonnan kitermelt sóder közötti megkülönböztetés az AGL természetéből és logikájából ered. Világos, hogy az újrahasznosított sóder felhasználása még akkor is megakadályozza az azonos mennyiségű újonnan kitermelt sóder kiásását, ha az újrahasznosítási folyamat kevésbé környezetbarát, mint az újonnan kitermelt sóder kiásásának folyamata. Sőt, olyan anyagok használatának ösztönzése, amelyek bizonyos, mindenképpen bekövetkező tevékenységek elkerülhetetlen eredményeként jönnek létre, nyilvánvalóan segít a hulladék felhalmozódásának csökkentésében, és megakadályozza ugyanakkora mennyiségű új sóder kitermelését.

(66)

E három mentesség következtében tehát az újabb kitermelés elkerülésével nagyobb környezeti haszon érhető el.

(67)

Ezzel kapcsolatban több érdekelt fél megemlítette, hogy voltak esetek, amikor kizárólag azért került sor további ásatásokra, hogy értékesítési célból termeljenek ki sódert. Ezek az esetek azonban egyértelmű visszaélések, amelyeket az Egyesült Királyság nemzeti joga értelmében kell jelenteni és kezelni, és amelyek nem képzik az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok tárgyát.

(68)

A Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban a többek között a kaolin, pala és szén hulladékával/melléktermékével kapcsolatban megfogalmazott kételyek mögött meghúzódó okok nem befolyásolják az előbbiekben említett három mentesség értékelését, a Bizottság által felvetett kételyek elsősorban nem zárják ki a hivatalos vizsgálati eljárás végeredményét, továbbá a mentességet élvező anyagok különböznek, így eltérő körülményeket eredményeznek.

(69)

Bird úr rámutatott az AGL alóli mentességben részesített anyagok sóderként történő felhasználására, ami bizonyítja, hogy az AGL alóli mentességek elősegítik a környezetvédelmi cél elérését, mivel sikeresen helyettesítik az újonnan kitermelt sódert.

(70)

Az Egyesült Királyság hatóságai által szolgáltatott adatok, amelyeket a (143) preambulumbekezdés is tartalmaz, azt mutatják, hogy az AGL bevezetését követően az adómentes anyagokat kitermelő kőbányák száma nem nőtt, sőt csökkent.

(71)

Az egyik kőbánya, amelyet Bird úr az állítólag csak palakövet, és nem tetőpalát előállító kőbányaként említett, valójában saját weboldala szerint tetőpalát állít elő. Egy másik kőbányával kapcsolatban az Egyesült Királyság hatóságai vállalták annak kivizsgálását, hogy valójában milyen anyagot termel ki, és a vizsgálat eredményétől függően fogják megkezdeni a nemzeti jogszabályok szerinti végrehajtási eljárást.

(72)

Az Egyesült Királyság hatóságai és a BAA egyaránt azt állították, hogy nincs arról információjuk, hogy a közelmúltban megnyitottak volna korábban lezárt kaolinbányákat. Az Egyesült Királyság hatóságainak nincs tudomásuk ilyen célból kiadott engedélyekről, és a két kaolin- és fazekasagyag-kitermelő sem tud ilyen újranyitásról.

(73)

Valamely intézkedés akkor minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak, ha négy feltételnek megfelel. Először is, az intézkedés előnyhöz juttatja a kedvezményezettet. Másodszor, az intézkedés bizonyos vállalkozásokat vagy gazdasági tevékenységeket előnyben részesít (szelektivitás). Harmadszor, az intézkedést az állam finanszírozza vagy állami forrásból finanszírozzák. Negyedszer pedig, az intézkedés befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja a versenyt a belső piacon.

(74)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás fogalma a szubvencióénál általánosabb, mivel nem csupán a pozitív juttatásokat foglalja magában, mint amilyenek maguk a szubvenciók, hanem azon beavatkozásokat is, amelyek – különböző formákban – enyhítik a vállalkozás költségvetésére rendszerint nehezedő terheket, és amelyek így – anélkül, hogy a szó szoros értelmében vett szubvenciók lennének – ugyanilyen természetűek és azonos hatásúak (34).

(75)

Az előny szelektív jellegének kritériumát illetően azt kell megvizsgálni, hogy az adott jogrendszer vagy adórendszer keretein belül valamely állami intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében előnyben részesíthet-e bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését az érintett jogrendszer vagy adórendszer által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest (35).

(76)

Nem tesz azonban eleget e szelektivitási feltételnek az az intézkedés, amely – bár előnyt jelent a kedvezményezettjének – a vonatkozó adórendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható (36). A tagállam így igazolhatja, hogy az intézkedés közvetlenül saját adórendszerének alapelvéből vagy vezérelveiből fakad.

(77)

A szóban forgó intézkedés által biztosított előny szelektív jellegének értékelése céljából fontos meghatározni, hogy mi minősül viszonyítási alapnak, hiszen az előny meglétét csak a viszonyítási alappal összevetve lehet megállapítani (37).

(78)

Összefoglalva a szelektivitás három lépésből álló megközelítés segítségével értékelhető:

(79)

Ahogyan azt a Törvényszék is megerősítette (38), a jelen esetben a felek elismerik, hogy maga az AGL az a viszonyítási alap, amelynek fényében meg kell határozni az általános adóztatást és az esetleges szelektív előnyök fennállását, mivel az AGL vezette be az Egyesült Királyságban a sóderágazatban alkalmazandó különös adórendszert. Ezért tehát az általános adóztatásra és az AGL célkitűzésére történő hivatkozással kell megvizsgálni, hogy indokolt-e az adójogi megkülönböztetés.

(80)

A Bizottság tanulmányozta az utólag a 2002. évi költségvetési törvénnyel módosított, 2001. évi költségvetési törvényt. Mivel az AGL jelenleg is érvényben lévő adónem, a Bizottság a 2007. évi költségvetési törvény által bevezetett, a 17. cikk (3) bekezdésének da) pontjában található mentességet is vizsgálta.

(81)

Az AGL egy, a sóderkitermelésre kivetett díj. A 2001. évi költségvetési törvény 16. cikkének (1) és (2) bekezdése díjat vet ki a hatálybalépés napján vagy azt követően az Egyesült Királyságban kereskedelmi hasznosítás tárgyát képező adóköteles sóderre.

(82)

Az AGL bevezetésére 2002. április 1-én került sor. A 19. cikk határozza meg, hogy mi minősül kereskedelmi hasznosításnak. A kereskedelmi hasznosításnak négy típusát sorolja fel: a) a sódert a lelőhelyéről elszállították; b) szállítási megállapodás megkötése; c) építőipari felhasználás; vagy d) a víztől eltérő bármely anyaggal történő keverés.

(83)

Ami a sóder fogalmát illeti, az Egyesült Királyság hatóságai több alkalommal is megerősítették, hogy az AGL nem tekinthető az összes kitermelt ásványi anyagra vagy akár az összes kőre, kavics vagy homokra kivetett adónak, hanem kizárólag arra a kőre, kavicsra vagy homokra kivetett adónak, amelyet építőipari ömlesztett anyagként történő hasznosításra termelnek ki.

(84)

Ezt az AGL előkészítő munkálatai is megerősítették (39). E munkálatok megerősítették, hogy az AGL célja kezdettől fogva az volt, hogy a sóderre, nem pedig bármely kitermelt ásványra kivetett adó legyen. Ezt a Törvényszék is elismerte (40).

(85)

A (14) preambulumbekezdés szerint a sóder rendszerint granulált vagy szemcsés anyagként jellemezhető, amely fizikai és kémiai semlegessége miatt önmagában vagy az építőiparban cement, mész, illetve bitumenes anyagok hozzáadásával beton, útkövező kő, aszfalt vagy csatorna készítéséhez, illetve építőipari töltőanyagként is használható. Természetes sóder a homok, kő és kavics. A sóderként felhasznált anyagokat azonban más célokra is fel lehet használni. Más szóval az AGL alkalmazásának céljából az a tény, hogy egy adott anyagot sódernek kell-e tekinteni vagy sem, nem annyira az anyag felhasználási módján, hanem inkább geológiai összetételén alapul.

(86)

Az AGL-re vonatkozó jogszabály megszövegezése során az Egyesült Királyság hatóságai úgy találták, hogy az adó hatályának felhasználásalapú meghatározása problémás lehet, mivel a termék rendeltetése az adófizetés esedékessége után megváltozhat (41). E nehézség megoldására az Egyesült Királyság hatóságai másik technika mellett döntöttek. A „sóder” fogalmának vagy az általános adóztatási kritériumoknak a pontos meghatározása helyett a 2001. évi költségvetési törvény a homokot, kavicsot vagy követ nevezi meg az adó tárgyaként, de később az adó alkalmazását és hatályát kizárások, mentességek és adócsökkentések útján leszűkíti olyan kőre, homokra vagy kavicsra, amelyet adott célokra használnak, vagy amely adott eljárások tárgyát képezi.

(87)

Az AGL célja annak biztosítása, hogy a sóderkitermelés környezeti hatásait (különösen a biodiverzitásban és a tájképben okozott károkat) az ár jobban tükrözze, így ösztönözve a sóder hatékonyabb kitermelését és felhasználását. Célja továbbá, hogy ösztönözze a keresletben a kitermelt sóderről a helyettesítő termékekre történő átállást, mint például az újrahasznosított sóder és az egyes kitermelési vagy ipari eljárások melléktermékének és hulladékának minősülő sóder. A keresletben bekövetkezett átállás ezzel szemben csökkenteni fogja az újonnan kitermelt sóder iránti keresletet, és így korlátozza a kitermelési tevékenységekkel kapcsolatos környezeti károkat.

(88)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban úgy találta, hogy szükséges anélkül meghatározni az AGL adórendszerének tulajdonított célt, hogy közben nem a tiszta vagy elsődleges sóder fogalmára hivatkoznak, hanem a tartalmára. A terminológia részletes leírása az eljárás megindításáról szóló határozat (64)–(65) preambulumbekezdésében található.

(89)

A használt terminológiától függetlenül az Egyesült Királyság hatóságai azt a sódert, amelyet (újonnan) sóderként történő felhasználás céljából termeltek ki, szembeállítják olyan anyagokkal, amelyeket vagy nem újonnan termeltek ki sóderként történő felhasználásra, vagy amelyek egyéb, nem sóderkitermelés céljából végzett tevékenységek eredményeként, elkerülhetetlen módon keletkeztek, de amelyeket még így is fel lehet használni az újonnan és célzottan kitermelt sóder helyettesítő termékeként.

(90)

Figyelembe véve az Egyesült Királyság hatóságai által nyújtott magyarázatot a Bizottság megállapította az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy az AGL általános adóztatási elve az építőiparban sóderként használt és az Egyesült Királyságban történő kereskedelmi hasznosítás tárgyát képező kő, homok és kavics 2002. április 1-én vagy azt követően történő kitermelésének megadóztatása.

(91)

Ami a célkitűzést illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy az AGL célja, hogy a sóderkitermelést e tevékenység környezeti költségeinek internalizációja révén hatékonyabbá tegye. Ezen kívül célja a kereslet terelése: a kő, kavics és homok az építőiparban sóderként történő felhasználás céljából való kitermelése helyett olyan sóder használata, amely bizonyos eljárások mellékterméke vagy hulladéka, illetve újrahasznosított sóder.

(92)

A Bizottság részletes észrevételeket kapott az érdekelt felektől az általános adóztatási elvvel és az AGL céljával kapcsolatban.

(93)

A BAA elismételte korábbi beadványaiban szereplő állítását, amely szerint az AGL alapvetően logikátlan. A BAA azt állítja, hogy nincs a sódernek olyan egyértelmű meghatározása, amely alapján magyarázható lenne az AGL hatálya. A BAA fenntartja állítását, amely szerint az AGL sok olyan anyagra is vonatkozik, amely nem tartozik az eljárás megindításáról szóló határozat hatálya alá, azaz az „építőipari ömlesztett anyagtól” vagy a betonhoz, útburkoló kőhöz, aszfalthoz, vízelvezetőkhöz, illetve építőipari töltőanyaghoz történő felhasználástól eltérő célra használt anyagokra is. A BAA azt állítja, hogy a tengerparti védművekhez használt kő adóköteles, azt mégsem használják építőipari ömlesztett anyagként, és sokkal nagyobb és nehezebb, mint a betonhoz vagy a felsorolt egyéb célokra használt sóder. Ezenkívül a vágatlan építőkő is adóköteles az AGL szerint, míg azt épületek és hagyományos kőkerítések (legelőket egymástól elválasztó falak) építésére, nem pedig a felsorolt célokra használják. A BAA érvelése szerint nem jelenthető ki, hogy ezek az anyagok „sódernek” minősülnek, és hogy a tetőfedő pala, vágott építőkő vagy a téglagyártáshoz használt agyag nem számít „sódernek”. Mindezen anyagok talajból kinyert kőzetek, azonban más célra használják azokat, és egymással nem felcserélhetők. Feltételezhetően nincs továbbá környezetvédelmi alapja annak, hogy egyes anyagokat „sódernek” minősítsenek, míg másokat nem.

(94)

A BAA azt állítja, hogy problémás az a tény, hogy a mentességek az adott anyag geológiáján alapulnak, mivel az agyag, agyagpala és pala geológia meghatározása kőzetek széles geológiai körére vonatkozik, amelyeket olyan kőbányákból termelnek ki, amelyek tetőfedő pala vagy kerámiatermékek előállítására nem alkalmasak. Ez az anyag geológiai szempontból azonban még így is adómentes agyagnak, agyagpalának és palának minősül. A BAA Dr. Rachel Hardie geológiai szakértő nyilatkozatát is mellékelte, amely szerint hibásan választották ki a kőzetek megkülönböztetésére használt geológiai meghatározásokat. A főként adott geológiai csoportokból álló anyagra vonatkozó mentességek továbbá csak súlyosbítják a helyzetet. A BAA e témában egy, a British Geological Society (Brit Geológiai Társaság) által az Egyesült Királyság adóhatóságai számára készített jelentést is rendelkezésre bocsátottak, amelynek célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak az adóhivatal munkatársainak ahhoz, hogy geológiai szempontból megfelelően alkalmazzák a palára, agyagpalára és agyagra vonatkozó mentességeket (a továbbiakban: Jelentés). A Jelentés célja, hogy tulajdonságaik és geológiai eredetük szempontjából meghatározza az agyagpala, pala és agyag fogalmát, ezzel segítve az Egyesült Királyság adóhatóságait. A Jelentés ugyanakkor azt is megemlíti, hogy „e fogalmakat a törvény alkalmazásának céljából eredetileg vélhetően inkább gazdasági ásványi nyersanyagként, nem pedig geológiai szervezetként történő felhasználásuk alapján választották ki”. Megállapítja továbbá azt is, hogy „az agyag, agyagpala, iszapkőzet és pala az Egyesült Királyság széles körben előfordul”, ahol az agyagpala gyakran „homokkőbe ágyazódik be”.

(95)

A BAA állítása szerint az Egyesült Királyság hatóságai az agyagpalát és az iszapkőzetet szinonimaként kezelték, következésképpen a teljes kőzetcsaládot adómentesként kezelték. A BAA ezenkívül azzal érvel, hogy a három anyagnak az említett jelentés szerinti meghatározása nagyon szűk, és egyéb anyagok is tartozhatnának az agyagpala, pala vagy agyag kategóriájába. A szükséges „palássági klivázzsal” rendelkező, tetőpala előállításához használt palakő viszonylag ritka, és sokkal több olyan kő található, amelynek palássági klivázsa gyenge, így hasításra alkalmatlan, viszont még azt is palaként sorolják be. A BAA továbbá azzal érvel, részben a Jelentést idézve, hogy a palát dekorációs építészeti célokra is kitermelik, azaz méretre vágott kő, falburkolat, útburkolat, párkányok, kandallók, asztallapok és lakás-, illetve kerti dísztárgyak előállításához, amelyeknél a palássági klivázs kevésbé fontos, mint a vágás és csiszolás. A BAA egy olyan palabányát hoz fel példaként, amelyben a tetőfedő palától eltérő palát bányásznak, és amelynek tekintetében így nem világos, hogy ez az anyag egyáltalán palának minősül-e.

(96)

A BAA arra hivatkozik, hogy tapasztalata szerint geológus szakértő véleményét szokás kikérni annak megerősítésére, hogy az AGL alkalmazásának céljából milyen kőzet található az adott kőbányában, és hogy annak kitermelése lehet-e adómentes.

(97)

A BAA fenntartja azon álláspontját, hogy bár nincs információja arról, hogy az AGL bevezetése óta hogyan alakult a pala- és agyagpala-meddőhányók helyzete, az adóköteles sóder melléktermékeinek meddőhányói nőttek. A BAA három kőbányát említ példaként, ahol felhalmozódtak a melléktermékek. Az egyik kőbányának több mint 1 millió tonna mellékterméket kellett elküldenie, egy másik kőbánya pedig 2 millió GBP-t fektetett be egy új, a melléktermék további feldolgozását végző létesítménybe, hogy a mellékterméket értékesíteni tudja.

(98)

A BAA azt állítja, hogy amikor az Egyesült Királyság hatóságai felfüggesztették az AGL alóli azon mentességeket, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kétségeinek adott hangot, a hatóságok valójában két új mentességet vezettek be: az építőipari kerámiatermékeknél használt agyag és agyagpala, valamint a vakolat és gipszkarton előállításához használt gipsz vonatkozásában. A BAA úgy találja, hogy az AGL környezetvédelmi logikája alapján ezek az anyagok nem tekinthetők az AGL alapján adóköteles anyagoktól eltérő helyzetűnek. A BAA fenntartja azon álláspontját, hogy ezek az anyagok ugyanolyan helyzetűnek minősülnek, mint az építési célokra kitermelt kő, homok és kavics. Azt állítja, hogy e további mentességek állami támogatásnak minősülnek, amelyet a Bizottság nem minősíthet összeegyeztethető támogatásnak, mivel a vonatkozó feltételek nem teljesülnek.

(99)

A BAA fenntartja azon álláspontját, hogy csökkenthető az építőipari kerámiatermékek előállításához használt agyag és agyagpala kitermelése olyan beton építési termékek használatával, amelyeket kőbányák (gyakran adóköteles) hulladékából/melléktermékéből lehet előállítani.

(100)

A BAA azt állítja, hogy nem számít, hogy az agyag kémiai átalakuláson megy keresztül, amikor azt tégla és egyéb, építőiparban használt kerámiatermékek előállításához használják fel, hiszen ez környezetvédelem szempontjából irreleváns.

(101)

A Cloburn Quarry állítása szerint gránit és greywacke kitermelésével foglalkozik. Ez utóbbit simakőértékű csúszásgátló sóderként használják, amelynek simakőértéke több mint 70. Mivel ezen anyag melléktermékei nem számítanak adómentesnek, a greywacke-por nagy mennyiségben halmozódik fel, és idővel jelentős problémát okozhat.

(102)

A Cloburn Quarry azt állítja, hogy a kőbánya által értékesített volumen a 2007/2008-ban jellemző 1,3 millió tonnáról 0,5 millió tonnára csökkent. Ennek oka állítólag nem is a recesszió, hanem inkább a konkurens kőbányák által élvezett adómentesség.

(103)

A Cloburn Quarry szerint az AGL csökkenti a kőbánya importált sóderrel szembeni versenyesélyeit, mivel azok melléktermékeit máshol adófizetési kötelezettség nélkül értékesítik, valamint azon kőbányákkal szembeni versenyesélyeit, amelyeknek nem kell hasonló díjat fizetniük.

(104)

A Cloburn Quarry fenntartja azon álláspontját, hogy az AGL következtében hanyatlik a piac, azaz alacsony a sóder ára, az adómentességet élvező kőbányák pedig távolabbra is szállíthatják termékeiket.

(105)

A Cloburn Quarry szerint 2013-ban 50 ezer tonna sóder értékesítésétől esett el az adómentességet élvező kőbányákkal szemben. Ez különösen nagy problémát jelent azon agyagpala-lelőhelyek esetében, amelyeket nagy építési területeken, főként a Glasgow–Edinburgh folyosó mentén használnak. Mintegy 1 millió tonna agyagpalát használtak fel útépítésre. Ez pedig kihatással volt a versenyre, hiszen más kőbányák nem tudták értékesíteni a kevésbé értékes melléktermékeiket. Ezenkívül a kőbánya élénkpiros sóderje az adómentes sötétbordó dekorációs palával versenyez.

(106)

A kőbánya azt állítja, hogy olyan kőbányákkal szemben került versenyhelyzetbe, és veszített el pályázatokat, amelyekről úgy sejti, hogy azok az AGL alóli mentességet élveznek. A kőbánya szerint az egyik szerződést egy olyan kőbánya nyerte el, amely sóderkitermelés céljából kapott engedélyt egy adómentes agyagpala-lelőhely megnyitására. A kőbánya szerint legalább 800 ezer tonna agyagpala vált így elérhetővé, amelyet előre értékesíthettek a fővállalkozónak.

(107)

A kőbánya egy sor általános észrevételt is benyújtott az AGL környezetvédelmi hatályának hiányára vonatkozóan.

(108)

A Blinkbonny Quarry arról számol be, hogy egy másik kőbányával szemben került versenyhelyzetbe, amely feltételezhetően a készre kevert beton részét képező adómentes anyagot értékesít, következésképpen alacsonyabb árakat tud ajánlani. A Blinkbonny Quarry úgy véli, hogy az adómentesség nélkül a konkurens kőbánya nem nyitott volna meg, és nem tudott volna versenyezni a piacon. A kőbánya azt állítja, hogy a mentesség következtében versenytársa nagyobb távolságra is el tudja szállítani termékét, ami pedig környezeti károkat okoz.

(109)

A Blinkbonny Quarry továbbá számos észrevételt nyújtott be az eljárás megindításáról szóló határozat vonatkozásában. A kőbánya azt állítja, hogy az intézkedés következtében az adómentességet élvező társaságok előnyben részesülnek, mert az lehetővé teszi számukra, hogy az előnyben nem részesülő társaságok által megfizetendő költségek nélkül, a szabadpiacon értékesítsék termékeiket.

(110)

A Blinkbonny Quarry úgy véli, hogy az AGL nem teljesíti környezetvédelmi célját, mivel a díj eredményeként olcsóbb anyag jött létre, amelyet nagyobb távolságra szállítanak, és amely olyan olcsóbb anyagok előállítása céljából kitermelt adómentes sóder bányászását ösztönzi, amelyek nem minősülnek mellékterméknek vagy hulladéknak. A kőbánya továbbá azt állítja, hogy az adómentes agyagpalát és palát építőipari sóderként értékesítik, a mentesség következtében pedig több agyagpalát és palát termelnek ki sóderként történő felhasználás céljából.

(111)

A Kinegar Quarries azt állítja, hogy minden kőbánya állít elő gyengébb minőségű sódert. A kőbánya véleménye szerint nem számít, hogy a termék olyan pala, amelyet világszerte exportálnak, vagy a kőbányától számított 15 mérföldön belül használt hétköznapi sóder. A Kinegar Quarries fenntartja azon álláspontját, hogy mivel a sóder másodlagos termék, számos módon felhasználható, és mindig is olcsó volt. A Kinegar Quarries továbbá úgy véli, hogy a sóder költsége azért alacsony, mert magasabb osztályú termék mellékterméke, és a készletek egyensúlyának fenntartása érdekében árazása a kereslet és kínálat alapján történik. Azt is állítja azonban, hogy a sóder az AGL bevezetéséig mindig hozott valamennyi bevételt. Ezt követően a másodlagos sódernek az adómentességet élvező sóderrel kellett versenyeznie, ami bizonyos körülmények között lehetetlennek bizonyult. A másodlagos sóder előállítása azonban nem csökkent, hiszen még mindig van kereslet a jobb minőségű termék iránt. Egyszerűen arról van szó, hogy a kétféle termék nem értékesíthető ugyanolyan mértékben. Ennek eredményeként állítólag megnövekedett a felhalmozott másodlagos sóder mennyisége. A Kinegar Quarries továbbá azt állítja, hogy a sóder nagyobb távolságra történő szállítása miatt nem lehet környezeti előnyről beszélni.

(112)

A Kinegar Quarries szerint az Egyesült Királyság kormánya annak biztosítására törekedett, hogy a nem sódert előállító termelők adómentes sóderként értékesíthessék melléktermékeiket, hogy így minimálisra csökkentsék a felhalmozódott melléktermékek mennyiségét. A társaság úgy véli, hogy e célt a nem sódert gyártó termelők részére nyújtott mentességekkel elérték azon termékek esetében, amelyeket valójában sódernek kellene nevezni, mivel e termékeket ugyanolyan célokra értékesítik, mint a sódert gyártó termelő termékeit. A melléktermékek felhalmozott készletei azonban átkerültek a sóderen kívüli anyagok gyártóiról a díjat megfizető sódergyártókra.

(113)

A Kinegar Quarries megemlíti, hogy az AGL bevezetését követően az általuk értékesített másodlagos sóder mennyisége a 2007-es 50 ezer tonnáról 2009-ben 9 ezer tonnára esett vissza, ami nem kizárólag a gazdasági recesszióra vezethető vissza. Azt állítja, hogy már nem tud versenyezni a mentességet élvező sóderrel, mivel az általa kínált ár 1,5–2,0 GBP-vel magasabb, mint a versenytársai által kínált ár.

(114)

A Torrington Stone azt állítja, hogy ha két kőbányájának nem lenne azonos a tulajdonosa, az AGL bevezetésének következtében ma működésképtelenek lennének. Állítása szerint az ügyfelek az anyag leírása, azaz minősége és mérete alapján hozzák meg beszerzési döntéseiket, nem pedig az anyagok geológiája alapján. Az ügyfelek nem tudják, hogy az adott anyag adóköteles vagy sem.

(115)

Az egyik kőbányában elsősorban agyagpalát termelnek ki iszapkőzet melléktermékkel, míg a másik elsősorban durvahomokkövet termel ki, agyagpala-meddőkőzettel. Mindet sóderként értékesítik. Az iszapkőzet mellékterméket nem lehet nyereségesen értékesíteni, ezért azt meddőhányóba hordják.

(116)

A Mineral Products Association azt állítja, hogy ellentétes az AGL kialakításának eredeti elveivel, ha egyes piaci szereplők a sóderpiac ellátásának céljából termelhetnek ki olyan adómentes anyagokat, mint például az agyagpala és a pala. A társaság úgy véli, hogy a sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagokat az AGL hatálya alá kellene vonni, és a mentességnek csak ezen anyagok sódertől eltérő felhasználására lenne szabad vonatkoznia.

(117)

A társaság azt állítja, hogy az egyes égési folyamatokból vagy a fémkohászatból vagy fémfinomításból származó anyagok e folyamatok valódi melléktermékei, amelyeknek így adómentességet kell élvezniük, hiszen megfelelnek az AGL-t alátámasztó célnak, amely az újrahasznosított anyagok használatának és az erőforrás-hatékonyság ösztönzése. Összehasonlításképpen az agyagpalára, palára és egyéb kitermelt anyagokra vonatkozó adómentesség a helyi piacok torzulásához vezet, mivel ezek következtében az adóköteles anyagokat adómentes anyagokkal helyettesítik.

(118)

A BAA azt állítja, hogy az AGL környezetvédelmi célkitűzése az, hogy a keresletet a hulladék-/melléktermék-anyagok javára terelje el, nem pedig „a szennyező fizet elvének” végrehajtása, ahogyan azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban állítja. Ez az állítólagos elsődleges cél (a szennyező fizet elvének célja), ha valóban érvényes, az anyagokkal kapcsolatos szelektív megközelítést jelent (a „sóderágazatra” vonatkozik, de a többi nyersanyag-kitermelő tevékenységre nem), ami elkerülhetetlenül állami támogatást eredményez. Ehelyett az AGL környezetvédelmi célja, hogy az egyes eljárások melléktermékeként létrejött vagy újrahasznosított sóder használatát elősegítse, ezáltal csökkentse a kitermelt sóder használatát (a kereslet terelésének logikája).

(119)

A BAA azt állítja, hogy az adónak a kereslet elterelésére vonatkozó állítólagos logikájának hatása azt jelentené a gyakorlatban, hogy az AGL az építőipari ömlesztett anyagként felhasznált kőre, homokra és kavicsra korlátozódna, és e célra való tekintettel csak a kitermelt ásványokat helyettesíteni képes melléktermékek és hulladék részesülhetnének a mentességben. A BAA azonban rámutat, hogy ez a korlátozás nem felel meg az AGL adóztatási irányelvének, amely lehetővé teszi a nem helyettesíthető anyagok adóztatását.

(120)

A BAA úgy véli, hogy még ha meg is szüntetik a vizsgált mentességeket, az AGL hatálya akkor sem állna összhangban annak környezetvédelmi logikájával, azaz „a kereslet elterelésének logikájával”. A BAA szerint a melléktermékekre/hulladékokra vonatkozó mentességek megszüntetése eredményeként az AGL kevésbé igazodna környezetvédelmi célkitűzéséhez. Ezzel szemben azt állítja, hogy a „sóderként történő felhasználásra” kitermelt anyagok, például a pala és az agyagpala mentességének megszüntetése megfelelne az AGL környezetvédelmi célkitűzésének.

(121)

A BAA úgy véli, hogy a tényt, amely szerint az AGL hatálya nem felel meg „a kereslet elterelésére” irányuló környezetvédelmi célnak, alátámasztja az, hogy adóköteles a mészkő vagy a csiszolt építőkő mellékterméke/hulladéka, valamint az olyan anyagok, mint a vasúti ágyazatkő és a magas PSV-értékű kő, amelyek nem helyettesíthetőek.

(122)

A BAA úgy véli, hogy az AGL hatálya túlságosan eltér annak környezetvédelmi logikájától. Ez annak tulajdonítható, hogy a nem adóköteles anyagok közül néhány helyettesíthető lenne melléktermékkel vagy hulladékkal. Példaként hozza a téglagyártáshoz használt agyagot, valamint a csempegyártásban használt fazekasagyagot.

(123)

A BAA megküldte a Cornish Building Stone and Slate Guide 2007 című dokumentumot, és megjegyezte, hogy a kiadványban számos, gránitot és palát kitermelő kőbánya hirdeti magát úgy, mint amely hasonló terméktípusokat és építőkövet is előállít. A BAA érvelése szerint a kiadványból kiderül, hogy a AGL alóli mentességek nincsenek összhangban annak logikájával, tehát azzal, hogy elérje a keresletnek a sóderként történő felhasználás céljából bányászott anyagokról a sóderként is felhasználható hulladék felé történő elterelését.

(124)

A BAA állítása szerint van bizonyíték arra, hogy a kaolinbányák melléktermékére/hulladékára vonatkozó mentességek lehetősége a szükségesnél több anyag kitermelését eredményezte, aminek célja csupán az volt, hogy az állítólagos melléktermékek, azaz a jó minőségű gránit mentességét kihasználhassák (42). A BAA továbbá azt is állítja, hogy szintén bizonyítható, hogy egyes kaolinbánya-üzemeltetők erőfeszítéseiket ezen állítólagos melléktermékek, és nem pedig az eredeti kaolin kitermelésére összpontosítják (43). A BAA egy kőbánya-üzemeltetőtől kapott e-mailre (44) hivatkozik, amelyben az üzemeltető azt állította, hogy az AGL bevezetése óta súlyos nehézségekbe ütközik a kaolinbányákban kitermelt sóderrel való verseny során, mivel az általuk kitermelt sóder olcsóbb, és átvették a piacot. Az e-mail szerint a kaolinbányák által értékesített sóder jó minőségű kő, nem pedig másodlagos vagy melléktermék. Az említett kőbánya-üzemeltető által kitermelt mennyiség a felére esett vissza, és 9 éve nem nyereséges. A hulladékanyagot nem tudja értékesíteni.

(125)

A BAA továbbra is azt állítja, hogy az AGL-nek a mészkőkitermelés összefüggésében történő alkalmazása problémás. A mészkő kitermelése önmagában nem adóköteles, de annak hulladéka vagy melléktermékei adókötelesek. Az AGL ezenkívül vonatkozik egyes kőbányákból származó finomszemcséjű anyagokra, melléktermékekre és hulladékra, amelyeket olyan beton építőelemek gyártására lehet használni, amellyel helyettesíthető az adómentes agyaggal gyártott tégla.

(126)

A QPANI azt állítja, hogy az építőipart bányatermékekkel ellátó vállalatok mintegy 95 %-át képviseli Észak-Írországban. A QPANI úgy véli, hogy az AGL kialakítása már kezdettől fogva hibás volt, mivel az anyagokat felhasználásuk, nem pedig geológiájuk alapján kellene megadóztatni.

(127)

A QPANI úgy véli, hogy a sóderként felhasznált agyagpala és pala esetében nem lenne szabad a sóderkitermelési díj alóli mentességet nyújtani. Az Egyesült Királyság építőipari piacán a palát és az agyagpalát sóderként használják, és jelentős hatást gyakorolhat a helyi piacokra, ha ezeket az anyagokat a sóderpiacon értékesítik. Ez különösen igaz Észak-Írországban. Míg a sóderként történő felhasználás céljára szállított pala és agyagpala olyan anyag, amely ténylegesen a nem sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok (pl. a tetőpala gyártásához kitermelt pala) mellékterméke, ezeket az anyagokat elsődlegesen a sóderpiac ellátására is bányásszák.

(128)

A QPANI megkérdőjelezi azon anyagok mentességét is, amelyek „főként” szénből, lignitből, palából vagy agyagpalából állnak. A QPANI szerint egyszerűbb és következetesebb lenne, ha egyszerűen egyrészről a sóderként felhasznált anyagok, másrészről pedig a nem sóderként felhasznált anyagok között tennének különbséget. A sóderként felhasznált anyagokra kellene kivetni az AGL-t, a nem sóderként felhasznált anyagok pedig mentesülnének a díj alól.

(129)

A QPANI azt állítja, hogy az AGL környezeti károkhoz vezetett, mivel az adómentes anyagokat nagyobb távolságra lehet elszállítani.

(130)

A QPANI úgy tartja, hogy Észak-Írországba több százezer tonna agyagpalát importáltak az írországi Donegalból. Az Írországból származó agyagpalát egész Észak-Írországban értékesítik az építőipari piacokon. Az Írországgal közös határ mentén zajló építési projektek az Írországból származó, agyagpalaként besorolt adómentes sódert használják.

(131)

A QPANI hivatkozik továbbá az agyagpalaként leírt kőre, amely így indokolatlanul részesül a mentességből.

(132)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják álláspontjukat, amely szerint a vizsgált mentességek és adócsökkentések nem minősülnek állami támogatásnak. Különösen azt emelik ki, hogy a díj szerinti különbségtételt az adórendszer természete vagy általános belső felépítése indokolja, következésképpen az nem felel meg a szelektivitás feltételének.

(133)

Az Egyesült Királyság hatóságai tudomásul veszik a sódernek az eljárás megindításáról szóló határozat (8) preambulumbekezdésében foglalt leírását. A hatóságok ezenkívül egyetértenek az AGL logikájának az eljárás megindításáról szóló határozat (67) preambulumbekezdésében foglalt leírásával.

(134)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt is megemlítik, hogy a Törvényszék 2012. március 7-i ítéletének 55. pontjában az alábbiakat jegyezte meg: „az AGL alapját képező általános adóztatási elv csak a »sóderként« adóköteles építőanyagnak az Egyesült Királyságban való kereskedelmi felhasználásának fogalmán alapszik”. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy mivel az AGL-nek nem célja az ipari vagy mezőgazdasági felhasználásra kitermelt kő, homok vagy kavics megadóztatása, az ilyen, nem sóderként felhasznált anyagok után befizetett díjat adójóváírásként vissza lehet igényelni. Ugyanezt a logikát követve, a kitermelt, de (a jogszabály meghatározása szerint) kereskedelmi célból nem hasznosított kő, homok vagy kavics szintén nem tartozik a díj hatálya alá.

(135)

Az Egyesült Királyság a Törvényszék ítélet idézve kifejtette, hogy az AGL célja: „… lényegében az építőiparban a mellékterméknek, vagy egyes eljárások hulladékának minősülő sóderek (»másodlagosnak« is nevezett sóderek), illetve az újrahasznosított sóderek használatának ösztönzésére irányul a nem megújuló erőforrásnak minősülő, bányákban kitermelt sóderek (»elsődlegesnek« is nevezett sóderek) használatának csökkentése, és ennélfogva az e kitermelési eljárásokhoz kapcsolódó környezeti hatások korlátozása érdekében (a továbbiakban: a kereslet elterelésére irányuló cél vagy az AGL környezetvédelmi célkitűzése).”

(136)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják azon álláspontjukat, amely szerint az adó logikáját a szabályozási hatásvizsgálat kezdetektől fogva egyértelműen meghatározta: „A kormány által választott opció fő célja a kitermelésnek a magánszemélyekre és vállalkozásokra, valamint általában a társadalomra háruló környezeti költségeinek csökkentése, valamint az újrahasznosítás ösztönzése.”

(137)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az AGL a környezetvédelmi célt két különböző, de egymással szorosan összefüggő módon próbálja megvalósítani. Először, a díj kivetése segít internalizálni a sóder kitermelése és szállítása által okozott károk egy részét. A díj következtében így csökken az újonnan kitermelt sóder iránti kereslet, hiszen nőnek a költségek. Másodszor mentességet és adócsökkentést élvez a hulladék és az újrahasznosított anyagok, hogy így ösztönözzék a keresletnek az újonnan kitermelt sóderről ezekre az anyagokra történő elterelését, miközben nem akadályozzák a nem sóderként felhasznált anyagok előállítását. Az AGL környezetvédelmi céljainak elérése érdekében a díjat úgy alakították ki, hogy biztosítson az újonnan kitermelt, adóköteles sóder helyett gazdaságilag vonzó helyettesítő anyagokat.

(138)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a mentességeken keresztül az AGL ösztönözni próbálja az újrahasznosított anyagok vagy melléktermékek használatát (amelyek a nem sóder előállítására irányuló eljárások során keletkeznek), hogy így csökkentse a tiszta sóder iránti keresletet, következésképpen a sóderkitermeléssel kapcsolatos környezeti károkat. Az adó hatálya alóli eltérések két kategóriába sorolhatók: újrahasznosított sóder és az elkerülhetetlen hulladék melléktermékek. Ez utóbbi kategória meghatározása olyan anyag, amelyet az Egyesült Királyságban kereskedelmi céllal hasznosítanak, és építőipari sóderként használnak fel, de amely a nem szándékosan sóder előállításának céljából lefolytatott eljárás elkerülhetetlen következményeként jön létre. Az ilyen termékek viszont két csoportba sorolhatók: (a) azon anyagok, amelyek sódernek nem minősülő ásványi anyag kitermeléséből óhatatlanul keletkeznek; vagy (b) azon anyagok, amely nem az anyagoknak a kereskedelmi hasznosítását célzó kitermelésére irányuló ásási vagy kotrási folyamatból óhatatlanul keletkeznek.

(139)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a sóderként kereskedelmi hasznosítás céljából kitermelt anyagok vagy amelyek kereskedelmi hasznosítás céljából sóder kitermelésére irányuló eljárás melléktermékeként keletkeznek, eltérő ténybeli helyzetben vannak, mint az adómentes anyagok.

(140)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják álláspontjukat, amely szerint az előbbiekben leírt eltérésekkel összhangban a díjfizetés alóli mentesség megkülönbözteti egymástól azokat a hulladékanyagokat, amelyek az adómentes, sódernek nem minősülő ásványi anyagok kitermelése során keletkeznek melléktermékként, valamint azokat a hulladékanyagokat, amelyek a továbbra is adóköteles sóder kitermelése során keletkező melléktermékek (mint például a mészkő hulladéka). E különbségtétel véleményük szerint abból a célból ered, hogy csökkenjen a sóderként felhasznált mészkő kitermelése, miközben nem csökken a sódernek nem minősülő anyag előállítása. Az AGL akadályozza a sóder természetes kőből történő kitermelését, ugyanakkor ösztönzi a sóder helyettesítő anyagainak használatát.

(141)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az adó alóli mentesség kulcsfontosságú az AGL környezetvédelmi céljának eléréséhez, hiszen ezáltal csökkenthető az új kitermelés által okozott kár. A hatóságok szerint az adómentes és adóköteles anyagok között árkülönbség az, ami csökkenti az újonnan kitermelt anyagok iránti keresletet. A mentesség összhangban van az AGL környezetvédelmi céljával, amennyiben az adómentes anyagok használata valóban csökkenti az újonnan kitermelt sóder iránti keresletet és a kapcsolódó környezeti ártalmakat.

(142)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy számos példa van arra, hogy az adómentes anyagokkal helyettesítik a prémium minőségű sódert. A 2012-es olimpiai park építéséhez például több mint egy millió tonna töltőanyagsóderre volt szükség. A prémium minőségű sóder, mint például az újonnan kitermelt mészkő vagy gránit helyett a cornwalli kaolingyártásból származó melléktermékeket és újrahasznosított sódert használtak fel. Egy […] (*1) palabányából származó palahulladékot használtak csővezeték ágyazataként […]. Ezt a zúzott palát egyéb zúzott kőből álló sóder helyett használták fel. Prémium minőségű sóder helyett ugyanabból a kőbányából származó pala mellékterméket használtak a […]-i építkezésen.

(143)

Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy az adómentes kőbányák száma nem nőtt az AGL bevezetése után, ahogyan az az alábbi, az egy bizonyos időpontban működő kőbányák számát mutató táblázatból is látható:

(144)

2009-ben az Egyesült Királyságban az elsődleges sóder értékesített mennyiségének 59,4 %-át a zúzott kő tette ki. A fennmaradó rész pedig homokból és kavicsból állt. A zúzott kőből álló sóder elsődleges forrása a mészkő volt az összes mennyiség 66 %-ával, ezt követték a magmás kőzetek, mint például a gránit (24 %) és a homokkő (9 %). A mészkő, magmás kőzet és homokkő más célokra is használható, például építőkőként vagy a mészkő esetében ipari mészként.

(145)

2012-ben egy tonna mészkősóder eladási ára 7,16–11,70 GBP volt. Egy tonna gránit eladási ára 6,12–12,82 GBP volt. Egy tonna palasóder eladási ára 2–8 GBP volt.

(146)

A dekorsódert illetően az Egyesült Királyság hatóságai a BAA-val közösen azt a tájékoztatást adták, hogy az a sóder atipikus felhasználásának minősül. A tájépítészetben ezt az anyagot kis mennyiségben használják, a vizuális tulajdonságai, azaz szín és forma alapján választják ki, és szemben a sóderként történő felhasználással az építési tulajdonságok, mint például a kopásállóság kevésbé fontosak. Mivel kis mennyiségekről van szó, a dekorsóder az Egyesült Királyságban a piaci keresletnek csupán kis részét teszi ki.

(147)

A Bizottság más az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy az AGL általános adóztatási elve összefoglalható úgy, hogy az az építőiparban sóderként használt és az Egyesült Királyságban történő kereskedelmi hasznosítás tárgyát képező kő, homok és kavics 2002. április 1-jén vagy azt követően történő kitermelésének megadóztatása.

(148)

Az Egyesült Királyság hatóságainak az AGL-t alátámasztó adóztatási elvet illető, a fentiekben felsorolt észrevételein kívül a Bizottság az alábbi észrevételeket teszi.

(149)

Számos harmadik fél jegyezte meg, hogy az AGL nem részesíti az anyagokat következetes elbánásban, mivel az egyéb adómentes anyagokból (egy vagy több sík felülettel rendelkező kő előállítására használt kő (a továbbiakban: terméskő), mészkő) származó melléktermékek, a magas PSV-értékű kő, tengerparti védművekhez használt kő, falazókő és az elsődleges, kiváló minőségű sóder kitermeléséből származó melléktermék/hulladék nem adómentes. Állítólag ezen anyagok jogi és ténybeli helyzete megegyezik a sódernek nem minősülő anyagok jelenleg adómentes melléktermékeinek vagy a speciális felhasználású, adómentes anyagok helyzetével.

(150)

Maga a Bizottság vetette fel a kérdést az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy miért is minősül indokoltnak a fazekasagyag, kaolin, szén, lignit, agyagpala és pala melléktermékeinek adómentessége, szemben a mezőgazdasági célú mészkő és a terméskő melléktermékeivel.

(151)

A harmadik felektől és az Egyesült Királyság hatóságaitól kapott részletes tájékoztatást követően a Bizottság megállapítja, hogy a terméskő és mészkő kitermeléséből származó hulladék vagy melléktermékek ugyanolyan jellegű kőzetből tevődnek össze, mint a terméskő és a mészkő: i. a mész előállítására használt mészkő kitermeléséből származó hulladék valószínűleg szintén mészkőből áll; és ii. a terméskő előállításához használt kő kitermeléséből származó hulladék főként ugyanolyan kőnek a törmelékéből áll, amelyből a terméskövet vágták.

(152)

Az AGL alóli mentesség megkülönbözteti egymástól azon hulladékanyagokat, amelyek a nem sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékeként keletkeznek (például a kaolin és fazekasagyag, szén, lignit és pala kitermeléséből származó hulladék), amelyek adómentesek, és azokat a hulladékanyagokat, amelyek sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékei (például a mészkőből származó hulladék), amelyek továbbra is adókötelesek.

(153)

Ez az adójogi megkülönböztetés abból a célból fakad, hogy csökkentsék a sóderként felhasznált mészkő, gránit, homokkő stb. újonnan történő kitermelését, ami ugyanakkor nem befolyásolja a sódernek nem minősülő anyagok előállítását.

(154)

Az Egyesült Királyság hatóságainak leírása szerint a sóderként történő felhasználásra leggyakrabban kitermelt anyagok a mészkő, a homokkő és a gránit. A terméskő vagy mész előállítására használt mészkő melléktermékei vonatkozó AGL alóli mentesség valójában legalább fenntartja, ha nem is ösztönzi ezen anyagok újonnan történő kitermelését.

(155)

Ezenkívül a terméskőnek és a mészkőnek a főbb kitermelt anyagokból történő kinyerése nem jár további (feldolgozási) költségekkel. Ezzel ellentétben például a fazekasagyag és a kaolin kitermelése esetében ezen anyagoknak a hulladéktól való szétválasztása rendkívül költséges.

(156)

Az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy a terméskőhöz használt követ és a mész előállítására használt mészkövet egyaránt szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelik ki. Melléktermékeiket és hulladékaikat önmagukban, az alapanyag nélkül is lehet értékesíteni, mivel a sóderként történő felhasználáshoz jó minőségű anyagot szolgáltatnak. Ennek bizonyítására az Egyesült Királyság hatóságai árképzési információkat nyújtott, amelyek alátámasztják, hogy az esetek többségében a mészkő és a terméskő ára nem sokkal magasabb a melléktermékeik áránál. A mész előállításához használt mészkő költsége tonnánként 12,50–19,50 GBP, míg melléktermékének ára tonnánként 7,16–11,70 GBP. A magmás kőzet (a gránitot is beleértve), amelyet a terméskő előállítására is használnak, tonnánként 5,51–12,91 GBP-ba kerül, míg a melléktermékét tonnánként 6,12–12,82 GBP-ért értékesítik. Ez azt jelentheti, hogy ha nincs kereslet a kiváló minőségű, célzott felhasználású termékre, a kőbánya akkor is folytatja az új kitermeléseket, hiszen gazdasági szempontból ésszerű az újonnan kitermelt terméket és a sóderként felhasználható melléktermékét is értékesíteni. Nem zárható ki, hogy ez alapján a melléktermékek mentessége további új kitermeléseket ösztönözne, és aláásná az AGL környezetvédelmi logikáját.

(157)

Ezenkívül objektív módon nem lehet különbséget tenni a mezőgazdasági célú mész előállításának melléktermékeként keletkezett mészkő és a célzottan, sóderként történő felhasználásra kitermelt mészkő között. Ugyanez vonatkozik a gránitra és a homokkőre, valamint a terméskő melléktermékeire. Így ezek az újonnan kitermelt anyagok és melléktermékeik egymással felcserélhetők, következésképpen a kőbánya üzemeltetője a kereslet függvényében dönthet úgy, hogy „sóderként történő felhasználásra” mindkettőt értékesíti.

(158)

A (151)–(157) preambulumbekezdésben felsorolt szempontok alapján a Bizottság megállapítja, hogy a mészkő és terméskő kitermeléséből származó melléktermékek az újonnan kitermelt termékekkel összevetve nincsenek eltérő ténybeli és jogi helyzetben. Továbbá a mészkő/terméskő előállítására felhasznált kő kitermeléséből keletkező meddőkőzetre vagy a sóderként történő felhasználástól eltérő felhasználásra vonatkozó esetleges mentesség csak ösztönözné az új kő és mészkő fokozott kitermelését, és nem járulna hozzá a kereslet eltereléséhez.

(159)

A magas PSV-értékű kő, tengerparti védművekhez használt kő, falazókő és az elsődleges, kiváló minőségű sóder előállításához használt anyagok valóban a vonatkozó anyagok célzott használatának minősülnek, vagy olyan használatnak, amelynél ezeket az anyagokat nem lehet újrahasznosított sóderrel, vagy nem adóköteles anyagokból származó hulladékkal helyettesíteni.

(160)

A magas PSV-értékű kő, tengerparti védművekhez használt kő, falazókő és az elsődleges, kiváló minőségű sóder előállításához használt anyagok és ezek melléktermékei azonban ugyanabból a kőzetből származnak. A védművekhez használt követ például ugyanabból a kőből állítják elő, mint a kisebb méretű, sóderként használt törmeléket, amelyek mellékterméknek minősülnek.

(161)

E kőzetek általában sódernek is alkalmasak, és a kőbánya-üzemeltetők maguk dönthetik el, hogy a kereslettel összhangban hogyan értékesítik vagy hasznosítják az adott kőzetet.

(162)

A terméskő és mészkő melléktermékeit illetően a (151)–(157) preambulumbekezdésben kifejtett okok alapján a Bizottság nem zárhatja ki, hogy a magas PSV-értékű kő, tengerparti védművekhez használt kő, mellékkőzet és az elsődleges, kiváló minőségű sóder, valamint az ezekből származó melléktermék/hulladék vonatkozásában megállapított mentesség ösztönözheti ezen anyagok sóderként történő felhasználás céljából való kitermelését.

(163)

Azzal kapcsolatban, hogy több érdekelt fél megkérdőjelezte az AGL logikáját annak ismeretében, hogy adóköteles a magas PSV-értékű kőzet és a védművekhez használt kő, míg az árvízvédelemhez használt agyag vagy egyéb célzott felhasználású anyagok nem adókötelesek, az Egyesült Királyság hatóságai a BAA-val közösen azt a tájékoztatást nyújtották, hogy a PSV (simakőérték) a sódernek a csiszolással szembeni ellenállóképességét jelzi; a magas PSV-értékű köveket bitumenes keverék részeként csúszásgátlás céljából az utak felületére öntik. A legnagyobb PSV-értékű sódert olyan helyeken használják, mint például a kanyarok és fékezőfelületek, és azt a PSV-értéke és a sóder kopásállósága (aggregate abrasion value, AAV) alapján speciális célokra használják. E tulajdonságok a kőzet lelőhelyének velejárói, amelyeket az előállítási folyamat fokozhat. Az anyagok még így is sódernek minősülnek, és e felhasználási mód besorolása az AGL alkalmazásának céljából: sóderként történő felhasználás.

(164)

A tengerparti védművekhez használt kőzet feladata, hogy megvédje az Egyesült Királyság partvonalát az eróziótól. A vonatkozó előírás követelményei az adott tengeri környezet súlyosságától függnek. Az előírt tulajdonságok közé tartozik a tömörség és a sóder kopásállósága (AAV). Az AGL alkalmazásának céljából sóderként kerül besorolásra, mivel tartósság biztosítására és ömlesztett anyagként használják.

(165)

Továbbá az, hogy egy konkrét célra használt anyag helyettesíthető vagy sem, nem befolyásolja sem az AGL logikáját, sem pedig az egyéb anyagok részére biztosított mentességeket. Sőt, a Bizottság megjegyzi, hogy ebben az esetben az AGL különböző, egymással nem helyettesíthető felhasználási módokra is vonatkozhat. Azonban amíg ezen anyagok sóderként széles körben felhasználhatók és azokat fel is használják, és sóderként történő felhasználásuk gazdasági szempontból ésszerű, ezen anyagok mentessége, még ha csak bizonyos felhasználási módokra vonatkozik, alááshatja az AGL célját.

(166)

Számos érdekelt fél mutatott rá arra a tényre, hogy az adómentes sóder a másodlagos sódereket helyettesíti, nem pedig a jobb minőségű termékeket. A Bizottság megjegyzi először is azt, hogy ez a szempont semmilyen módon nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy az AGL megvalósítja környezetvédelmi célját, mivel azok az adómentes anyagok, amelyek a nem sóderként való felhasználásra kitermelt anyag elkerülhetetlen melléktermékei, az újonnan kitermelt sódert helyettesítik. Ha csökken az újonnan kitermelt sóder mennyisége, nem számít, hogy e termékek jobb vagy gyengébb minőségű sódert helyettesítenek. A Bizottság továbbá azt is megállapítja, hogy esetenként az adómentes anyagok akár jobb minőségű sódert is helyettesíthetnek, ahogyan azt az Egyesült Királyság hatóságai a (142) preambulumbekezdésben kifejtették.

(167)

A Bizottság tudomásul veszi az AGL-nek és a mentességeknek az anyagok geológiáján alapuló végrehajtásával kapcsolatos problémákat. A Bizottság azonban azt is megjegyzi, hogy még nehezebb lenne a mentességeket az anyagok felhasználási céljai alapján megállapítani, hiszen ez végrehajtási nehézségekhez vezethet, és több lehetőséget adna a visszaélésre. Úgy tűnik továbbá, hogy az Egyesült Királyság hatóságai a Jelentést az AGL végrehajtásának támogatásául, valamint az abban foglalt fogalommeghatározások és vizsgálatok követése céljából használják. Maga a BAA is elismerte, hogy az Egyesült Királyság hatóságai geológus szakértő segítségével határozták meg, hogy melyek a kőbányák által kitermelt anyagok.

(168)

A kerámiatermékekhez használt agyagnak és agyagpalának az AGL felfüggesztése alóli kizárását illetően a Bizottság megállapítja, hogy ez olyan adómentes ipari eljárás, amelyet már az eljárás megindításáról szóló határozatban is vizsgált, és megállapította, hogy az nem minősül állami támogatásnak.

(169)

Ami a BAA által benyújtott Cornish Building Stone and Slate Guide 2007 című kiadványt illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy az egy adott kőbánya összes termékének átfogó áttekintése céljából nem tekinthető pontos információforrásnak. A kiadvány egy, promóciós célokra készült útmutató, amelyben a kőbányák az építőiparnak szánt termékeiket reklámozhatják. A Bizottság tehát úgy véli, hogy a Cornish Building Stone and Slate Guide 2007 című kiadványban megjelent kőbányák az építőiparhoz intézett marketingstratégiájukkal összhangban mutathatták be termékeiket. Az Egyesült Királyság hatóságai megemlítették, hogy engedélyezik a kőbányák számára, hogy saját igényeik szerint, az adott anyagok geológiai összetételétől függetlenül reklámozzák termékeiket, és e promóciós leírásokat nem tekintik az AGL alkalmazásának céljából relevánsnak.

(170)

Ebből következik, hogy a magas PSV-értékű kő, tengerparti védművekhez használt kő, falazókő és az elsődleges, kiváló minőségű sóder, valamint az ezekből származó melléktermék/hulladék az AGL általános adóztatási elvének hatálya alá esik, és ezt az elérendő cél indokolja.

(171)

A Bizottság úgy véli, hogy az összes érdekelt féltől kapott észrevételek nem szolgáltatnak elég okot arra, hogy eltérjen az eljárás megindításáról szóló határozatban foglalt, az AGL általános adóztatási elvére és az AGL céljára vonatkozó megállapításaitól.

(172)

Az AGL általános adóztatási elvének lényege az, hogy a 17. cikk (1) bekezdése értelmében sóderként meghatározott kő, kavics és homok adóköteles, ha 2002. április 1-jén vagy azt követően az Egyesült Királyságban a 19. cikkben meghatározott kereskedelmi hasznosítás tárgyát képezi (45).

(173)

Az Egyesült Királyság hatóságai által az eljárás megindításáról szóló határozat előtt nyújtott, és az AGL előkészítő feladatai (46) során megerősített leírással összhangban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban (47) megállapította, hogy a sóder rendszerint granulált vagy szemcsés anyagként jellemezhető, amely fizikai és kémiai semlegessége miatt önmagában vagy az építőiparban cement, mész, illetve bitumenes anyagok hozzáadásával beton, útkövező kő, aszfalt vagy csatorna készítéséhez, illetve építőipari töltőanyagként is használható („sóderként történő felhasználás”).

(174)

Beadványukban az érdekelt felek és az Egyesült Királyság hatóságai tudomásul vették a „sóderként történő felhasználás” kifejezést, és észrevételeiket ennek megfelelően nyújtották be. A BAA ténylegesen olyan észrevételeket nyújtott be, amelyek célja annak bizonyítása volt, hogy az AGL nem logikus, mivel megadóztat egyes anyagokat, amelyek nem felelnek meg ennek a meghatározásnak. A Bizottság ezekkel az észrevételekkel a (151)–(158) és a (159)–(165) preambulumbekezdésben foglalkozott részletesen.

(175)

Más szóval az AGL általános adóztatási elve a „sóderként történő felhasználás” céljából kitermelt/sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából kitermelt, az előbbiekben leírt kő, homok és kavics adóztatását jelenti.

(176)

A fenti leírás összhangban áll az AGL azon céljával, hogy a sóderkitermelést hatékonyabbá tegye azáltal, hogy internalizálja a tevékenység környezeti költségeit. A Törvényszék (48) azt is megerősítette, hogy az AGL célja az építőiparban a mellékterméknek, vagy egyes eljárások hulladékának minősülő sóderek („másodlagosnak” is nevezett sóderek), illetve az újrahasznosított sóderek használatának ösztönzésére irányul a nem megújuló természeti erőforrásnak minősülő, bányákban kitermelt sóderek („elsődlegesnek” is nevezett sóderek) használatának csökkentése, és ennélfogva az e kitermelési eljárásokhoz kapcsolódó környezeti hatások korlátozása érdekében (a kereslet elterelésére irányuló célkitűzés).

(177)

A 2001. évi költségvetési törvény eredetileg tágabb alapot állapított meg az AGL kivetésére. A díj kivetésének hatályát később kivételek és mentességek útján szűkítették le. A 2001. évi költségvetési törvény továbbá bizonyos számú adókedvezményről is rendelkezik. A Bizottság újból megvizsgálja, hogy a kivételek, mentességek és adókedvezmények, amelyekkel kapcsolatban kételyeit fejezte ki az eljárás megindításáról szóló határozatban, az AGL célkitűzésének fényében összhangban állnak-e az általános adóztatási elvekkel.

(178)

Az AGL szerinti adójogi megkülönböztetés értékelésének céljából a Bizottság által használt viszonyítási alap/általános adóztatási elv az AGL olyan anyagokra történő kivetése, amelyeket az Egyesült Királyságban sóderként termelnek ki kereskedelmi hasznosítás céljából (49). A (173) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a „sóderként történő felhasználás” szorosan kapcsolódik a kő, kavics és homok építőipari célú kereskedelmi hasznosításához, ami azokra az esetekre vonatkozik, amikor a követ, kavicsot és homokot anyagként vagy támasztékként bármely szerkezet építéséhez vagy megerősítéséhez használják (beleértve az utakat, járdákat, vasút nyomvonalát és töltéseket), vagy ha habarcs, beton, kátrány-makadám, bevonattal ellátott útépítő kő vagy bármely hasonló építőanyag előállítására szolgáló eljárás során valamivel keverik (50).

(179)

A sóderként történő felhasználás fentiekben is leírt fogalmát a 2001. évi költségvetési törvény 30. cikke (1) bekezdésének (d) pontjában is használja, ami lehetőséget biztosít az egyének számára, hogy adójóváírást kérjenek, ha „az AGL hatálya alá tartozó sódert oly módon ártalmatlanítják, amely nem minősül az előírtaknak megfelelő, építőipari felhasználásnak”.

(180)

Ha egy adómentes anyagot sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki vagy a fentiekben leírt, építőipari célú kereskedelmi hasznosítás tárgyát képezi, az AGL szerinti általános adóztatási elv hatálya alá kell esnie, mivel hasonló ténybeli és jogi helyzetben van, mint az adóköteles anyagok, és mentessége csak az AGL által elérni kívánt célkitűzés vonatkozásában lehet indokolt.

(181)

Az egyéb anyagokból vagy eljárásokból származó melléktermékekre, hulladékra vagy meddőkőzetre vonatkozó mentességeket illetően a Bizottság fenntartja az eljárás megindításáról szóló határozatban alkalmazott értékelési kritériumokat. Értékelése során a Bizottság figyelembe veszi, hogy az adott hulladék, meddőkőzet vagy melléktermék egy olyan tevékenység elkerülhetetlen eredménye, amely nem kapcsolódik az anyagok sóderként való felhasználás céljából történő szándékos kitermeléséhez, azaz vagy olyan anyag kitermeléséből származik, amelyet nem szándékosan sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki, vagy olyan folyamatból, amely nem kapcsolódik a sóderkitermeléshez. A fő anyag nem sóderként történő felhasználás céljából való kitermelése azt jelzi, hogy az adott hulladék, meddőkőzet vagy melléktermék mentessége hozzájárul-e az AGL-t alátámasztó célkitűzéshez.

(182)

Az adott anyag sóderként történő felhasználás céljából való kitermeléséből származó melléktermékek, hulladék vagy meddőkőzet esetén a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy ezek mentessége következtében csökkenhet-e a sóderként való felhasználás céljából újonnan kitermelt anyagok mennyisége, és teljesül-e így az AGL környezetvédelmi célja.

(183)

A fentiekben említett értékelési kritériumok megegyeznek az AGL általános adóztatási elvével annak megállapításában, hogy az adómentes anyagok ugyanolyan ténybeli és jogi helyzetben vannak, mint az adóköteles anyagok, és figyelembe veszik az Egyesült Királyság hatóságai által említett szempontokat, amelyek szerint az AGL nem vonatkozhat a sóderként történő felhasználás céljából történő kitermeléshez nem kapcsolódó eljárásokra.

(184)

Az eljárást megindító határozatot megelőző beadványaik vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai jelezték, hogy a 18. cikkben adómentessé nyilvánított anyagok (53) egyikét sem termelik ki vagy bányásszák sóderként történő felhasználás céljából.

(185)

A Bizottság úgy vélte, hogy amíg ezeket az ásványokat nem használják építőipari ömlesztett áruként, ezen ásványok kizárása az AGL hatályából összhangban áll az AGL általános adóztatási elveivel (54).

(186)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (74) preambulumbekezdésében megállapította, hogy amennyiben az érintett ásványokat nem sóderként használják fel, azoknak az AGL alóli mentessége/kizárása nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében szelektív előnynek.

(187)

A Bizottság azonban azt is megállapította, hogy ezen ásványok közül néhányat időnként sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki. A vermikulitot és a perlitet például könnyű sóder gyártására szokták használni (55). Ezen ásványok kizárásáról, amennyiben azokat könnyű sóder gyártása céljából termelik ki, és úgy is használják fel, a Bizottság úgy vélte, hogy az nem áll összhangban az AGL általános adóztatási elvével. Nem volt világos tehát a Bizottság számára, hogy ezen ásványok kitermelése miért ne lenne az egyéb adóköteles sóder kitermeléséhez hasonló helyzetben.

(188)

Mivel a Bizottságnak nem állt rendelkezésére az értékeléshez szükséges releváns információ, kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezen anyagok általános mentessége, amelynek során nem veszik figyelembe sóderként való felhasználásukat, összhangban áll-e az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvekkel.

(189)

Az Egyesült Királyság hatóságai rendelkezésre bocsátották a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagok felhasználási módjait tartalmazó listát, külön megemlítve, hogy ezen anyagok felhasználhatóak-e sóderként, illetve hogy sóderként használják-e azokat. E listával összhangban a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagok közül csak a perlit, a horzsakő és a vermikulit olyan anyagok, amelyek sóderként is felhasználhatók.

(190)

Mivel a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt egyéb anyagokat vagy nem használják sóderként, vagy nem használhatók fel sóderként, ezen anyagok nincsenek az adóköteles sóderrel azonos jogi és ténybeli helyzetben.

(191)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a perlit fellelhető ugyan Észak-Írországban, de a kitermelése még a sóderkitermelési díj bevezetése előtt megszűnt. Ezt az anyagot, amely hőszigetelő tulajdonságai és feldolgozás utáni könnyű súlya miatt hasznos, továbbra is importálják az Egyesült Királyságba.

(192)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a perlitet a könnyű építési anyagok (vakolat, habarcs, szigetelés, álmennyezet) előállításához, valamint talajjavítóként lehet felhasználni. Hevítéskor jelentősen tágul, következésképpen nem természetes sóder. A perlit használható könnyű sóderként, pl. betonba vagy portlandcementbe keverve. Az ilyen felhasználás előtt azonban fizikai átalakuláson kell keresztülmennie, amelyhez nem elegendő az egyszerű zúzás és rostálás. Különleges tulajdonságai miatt újrahasznosított anyaggal vagy a nem sóder előállításából származó melléktermékkel sem helyettesíthető.

(193)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a horzsakő természetes módon nem fordul elő az Egyesült Királyságban, ezért importálni kell. Sejtes megjelenése miatt sűrűsége alacsony, ennek köszönhetően lebeg a vízen. Csiszolóanyagként és a könnyűszerkezetes építési anyagok előállításában egyaránt felhasználható. Sokkal könnyebb, mint az adóköteles sóderanyagok.

(194)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint bizonyítható, hogy a horzsakövet az Egyesült Királyságban könnyűsóderként használják az építőiparban, könnyűbeton, előregyártott beton és betontömbök gyártásához. Az ilyen esetekben történő felhasználása rendkívül alacsony sűrűségéből adódik. A perlithez és a vermikulithoz hasonlóan különleges tulajdonságai és felhasználási módjai miatt nem helyettesíthető egyéb újrahasznosított anyaggal vagy nem sódernek minősülő termék előállításának melléktermékével.

(195)

A Bizottság mérlegelte, hogy a horzsakövet össze lehet-e hasonlítani a magas PSV-értékű kőzettel vagy védművekhez használt kőzettel, amelyek szintén olyan speciális termékek, amelyek adómentes anyaggal nem helyettesíthetők. Úgy tűnik azonban, hogy a horzsakő különbözik a magas PSV-értékű kőzettől és a védművekhez használt kőzettől, mivel sóderként használva csak ezen a speciális területen, könnyűsóderként használható. Másfelől a magas PSV-értékű kőzet és a védművekhez használt kőzet előállításához használt anyagok széles körben használhatók sóderként, ha nem ezen különleges célú, speciális körülmények között használják azokat.

(196)

A vermikulit az Egyesült Királyság hatóságai szerint a csillám egy formája, amely a perlithez hasonlóan azzal a szokatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy hevítéskor jelentősen tágul. Nem ismert, hogy az Egyesült Királyságban is előfordulna, de importálják.

(197)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a perlithez hasonlóan a vermikulitot is lehet szigetelésre, vakolat és beton előállításakor könnyűsóderként, valamint talajjavítóként használni. Az ilyen felhasználás előtt azonban fizikai átalakuláson kell keresztülmennie, amelyhez nem elegendő az egyszerű zúzás és rostálás. Különleges tulajdonságai miatt újrahasznosított anyaggal vagy a nem sóder előállításából származó melléktermékkel sem helyettesíthető.

(198)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint e termékek importmennyisége a következők szerint alakul, ahol a perlit és vermikulit adatait az importstatisztikában 2010 óta együtt tartják nyilván:

(199)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az importált horzsakő 2012-ben tonnánként átlagosan 408 GBP-ba került, a vermikulit és a perlit ára pedig tonnánként átlagosan 128 GBP. E magas árak tükrözik az említett ásványok speciális felhasználási területét, és azt jelzik, hogy ezeket az anyagokat nem lehet az Egyesült Királyságban kitermelt sóder helyettesítő anyagaként használni.

(200)

Az Egyesült Királyság hatóságai továbbra is azt állítják, hogy a perlit, horzsakő és vermikulit az Egyesült Királyságban nem kerül sóderként kereskedelmi hasznosításra, és az AGL környezetvédelmi céljára figyelemmel nincs ugyanabban a jogi és ténybeli helyzetben, mint az adóköteles sóder.

(201)

A Bizottság úgy véli, hogy mivel a perlit és vermikulit a sóderként történő felhasználás előtt fizikai átalakuláson megy keresztül, amelyhez nem elegendő az egyszerű zúzás és rostálás, nem hasonlítható össze azon adóköteles anyagokkal, amelyek nem mennek át ilyen átalakuláson.

(202)

A perlit, horzsakő és vermikulit természetes tulajdonságai megkülönböztetik ezen anyagokat a többi sódertől. E három anyag továbbá nem minősül természetes sódernek, hanem speciális könnyűsódernek, amelyet nem lehet helyettesíteni és amely nem helyettesíthet más anyagokat. Áruk speciális felhasználási területüket tükrözi, valamint azt, hogy ezek az anyagok vélhetően nem helyettesíthetik az Egyesült Királyságban kitermelt sódert.

(203)

Ezenkívül ezen anyagok egyikét sem termelik ki jelenleg az Egyesült Királyságban, mivel a perlit kitermelése még az AGL bevezetése előtt megszűnt.

(204)

A Bizottság ezen anyagokkal kapcsolatban nem kapott észrevételeket az érdekelt felektől.

(205)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a perlit, horzsakő és vermikulit az AGL célkitűzését figyelembe véve nincs ugyanabban a jogi és ténybeli helyzetben, mint az adóköteles sóder.

(206)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, egyes ásványokra vonatkozó kizárás és adókedvezmény nem jár ezen anyagokra nézve szelektív előnnyel.

(207)

A Bizottság megjegyezte, hogy mindezen anyagok kőzetnek, tehát a 2001. évi törvény 17. cikkének (1) bekezdése értelmében sódernek minősülnek.

(208)

Ami a palát és az agyagpalát illeti, ezeket gyakran úgy hasítják, hogy egy vagy több sík felületük legyen. Ebben az esetben a 18. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében rájuk is vonatkozik a kedvezmény (a kő hasításának folyamata adómentes). Azon anyagok adójóváírása, amelyeken adómentes eljárást végeztek, összhangban áll az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvekkel.

(209)

Az eljárást megindító határozatot megelőző beadványaik vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai jelezték, hogy a szenet, lignitet, palát vagy agyagpalát elsősorban nem sóderként történő felhasználás céljából termelik ki. A palát hagyományosan speciális építőanyagként történő felhasználás (pl. tetőfedés vagy padlóburkolás) céljából termelik ki. Egyes régiókban használatát hagyományőrzés céljából is ösztönzik. Az agyagpala magas agyagtartalmú hasadó ásvány. Mivel a természetes agyagkészletek fokozatosan kimerülnek, az agyagpalát egyre szélesebb körben használják tégla és cserép gyártására. Az agyagpala a cement előállításának egyik összetevője is lehet. A szén elsősorban szénből álló üledékes kőzet. A lignit széntartalma sokkal kisebb a szénénél, nedvességtartalma rendkívül magas. Mindkettőt energiatermelésre használják.

(210)

A Bizottság megállapította, hogy a sódertől eltérő felhasználású anyagok kizárása az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvvel összhangban van.

(211)

A Bizottság megjegyezte (56), hogy a BAA által a T-210/02. sz. ügyben a Törvényszékhez benyújtott válaszához csatolt bizonyíték szerint a palát és az agyagpalát sóderként használják (57). Ugyanez nem vonatkozik a szénre és a lignitre.

(212)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (84) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az agyagpalára és palára vonatkozó általános mentesség, még ha ezen anyagokat sóderként vagy építőipari ömlesztett anyagként használják is, láthatóan nincs összhangban az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvekkel, és nem az AGL természetéből és logikájából következik.

(213)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (85) preambulumbekezdésében azt is felvetette, hogy az az érv, amely szerint az agyagpalát és a palát a legtöbb esetben nem használják sóderként, nem indokolja ezen anyagoknak az AGL alóli általános mentességét. Az Egyesült Királyság pontosan azért döntött úgy, hogy adójóváírást biztosít azokban az esetekben, ha egyes adóköteles anyagokat ipari és mezőgazdasági célokra használnak, mert nehéz volt előre meghatározni, hogy az adott anyagot milyen célra fogják felhasználni. A Bizottság úgy találta, hogy az egyértelmű mentesség megadása helyett helyesebb lett volna az adókedvezményt az agyagpalára és a palára is kiterjeszteni.

(214)

A Bizottság kétségeit fejezte ki a mentesség olyan anyagokra történő kiterjesztésének indoklásával kapcsolatban, amelyek főként (azaz több mint 50 %-ban) szénből, lignitből, agyagpalából vagy palából állnak.

(215)

A Bizottság megállapította, hogy ezen anyagok, főként a pala és az agyagpala általános mentessége nem áll összhangban az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvekkel, még akkor sem, ha ezeket az anyagokat sóderként, azaz építőipari ömlesztett anyagként használják.

(216)

Az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően a Bizottsághoz számos beadvány érkezett ezzel kapcsolatban az érdekelt felektől.

(217)

A BAA egyetért az Egyesült Királyság hatóságaival a pala melléktermékek sóderként történő felhasználását illetően, többek között abban is, hogy az a betongyártásban és a közepes erősségű technológiai alkalmazásokban helyettesítheti az újonnan kitermelt sódert.

(218)

A BAA azt állítja, hogy a palát, agyagpalát (és agyagot) mindig (azaz már az AGL bevezetése előtt) is használták „sóderként”, amikor a konkrét célnak megfelelt, és az anyag a megfelelő áron elérhető volt. Az A55 számú bangori elkerülőút építéséhez például 1980–81-ben és 1990–91-ben mintegy 230 ezer tonna palasódert használtak fel.

(219)

A BAA Dr. Rachel Hardie geológus szakértő nyilatkozatára utalva azt állítja, hogy vannak vegyes geológiájú kőbányák, amelyeknél az agyagnak vagy palának minősülő kőzetlerakódások más kőzetekbe ágyazódnak. E nyilatkozat szerint Skóciában és az Egyesült Királyság egyéb részein vannak olyan kőbányák, ahol az előállított sóder zöme az AGL hatálya alá tartozik, de amelyeknél a kőzetrétegek adómentes kőzettípusokat is tartalmaznak. E kőbányák termékei között teljes egészében vagy főként adómentes kőzettípusokból, például agyagpalából vagy palából álló készletek is voltak (58).

(220)

A BAA azt állítja, hogy vannak olyan palabányák, amelyeknél az anyag az építőipari tetőcserépgyártáshoz nem tartalmaz elég palássági klivázst, de az anyag még így is palának minősül. A BAA a British Geological Survey (Brit Geológiai Felmérés, BGS) Bányák és kőbányák 2010-es jegyzékéből felsorolt hét palabányát, amelyek a jegyzék szerint kizárólag sóderként történő felhasználásra szánt kőzet, például építőipari sóder, szegélykő, vágatlan építőkő kitermelésével foglalkoznak, valamint olyan bányákat, amelyek vágott építőkövet csupán kis mennyiségben állítanak elő. A BAA azt állítja, hogy ezek a kőbányák valójában gránit- vagy homokkő-bányák, amelyek ugyanakkor építőkő előállításával is foglalkoznak. A két típusú kőbánya termékei azonos jellegűek, a palabányák azonban adómentesek, míg a többi bánya nem az.

(221)

Az adóköteles kőzetet, például gránitot kitermelő kőbányák jellegét illetően a BAA továbbra is azt állítja, hogy a kőbányák eltérő mennyiségű vágatlan tömbkövet értékesítenek. A BAA szerint, ha a kőbánya természetes módon „tömbös” kőzetet tartalmaz, amely könnyen metszhető, e kőbánya valószínűleg a helyi piaci kereslet (pl. lakossági, kertészeti) és a kitermelt tömbkő színének függvényében fog e termékből bizonyos mennyiséget értékesíteni.

(222)

A BAA tájékoztatást nyújtott az értékesített palamennyiségre, valamint ezen belül a tetőcserép és az egyéb felhasználásra szánt töltőanyag, azaz sóder megoszlására vonatkozóan. A BAA ezen kívül a mészkőbányákról is nyújtott be információkat. Ezek szerint a mezőgazdasági mész értékesítései jelentősen meghaladják a melléktermékként előállított sóder mennyiségét. 2013-ban az arány 4,2:1 volt. A BAA azt állítja, hogy ezt az arányt azzal lehet magyarázni, hogy az AGL következtében versenyképtelen lett a mészkő melléktermékként történő értékesítése. A BAA megadta egy kőbánya mezőgazdasági mészre vonatkozó eladási árait (az exportra vonatkozó gyártelepi ár tonnánként 5,02 és 5,95 GBP között mozog), valamint a melléktermékként keletkezett sóder árait (5–8,5 GBP/tonna, ami az AGL-t is tartalmazza). A BAA egy másik kőbánya árait is megadta nagy tisztaságú kalcium-karbonát porokra (25–55 GBP/tonna gyártelepi ár, egyes speciális termékeknél pedig akár 1 000 GBP/tonna), üveggyártáshoz használt mészkőre (23 GBP/tonna gyártelepi ár), mezőgazdasági mészre (11 GBP/tonna) és hulladék/melléktermék-anyagokra (2–7,5 GBP/tonna, AGL nélkül).

(223)

A BAA azt állítja, hogy az Egyesült Királyság hatóságaihoz eredetileg benyújtott palaárak túl magasak, és nem a piaci értéket tükrözik. A BAA szerint a pala melléktermékek ára 6 GBP-ról csökkent 3 GBP-ra. Az importált tetőpala ára 2010-ben 390 GBP/tonna, az exportált tetőpala ára pedig 618 GBP/tonna volt.

(224)

Az Egyesült Királyság jelenleg a természetes pala iránti hazai keresletének kevesebb mint 10 %-át tudja saját előállítású tetőpalával fedezni.

(225)

A Welsh Slate főtevékenysége a tetőpala gyártása és értékesítése. A társaság azt állítja, hogy bevételének mintegy 65 %-a származik a tetőpalából, míg a palazúzalékból csupán 30 %, a fennmaradó rész pedig építészeti és egyéb termékekből származik. A palazúzalék kitermelésére azért van szükség, mert csak így lehet hozzáférni a tetőpala anyagához. A tetőpala kitermeléséből származó melléktermékek a termelés jelentős hányadát teszik ki (jelenleg az összes kitermelt anyag 95 %-át).

(226)

A Welsh Slate szerint a palazúzalékot a következő forrásokból lehet előállítani: bányahulladék (31 %), splitterhulladék (12 %), régi meddőhányók (31 %), valamint fúrás és robbantás (27 %). A társaság azt állítja, hogy a palasóder előállításának költsége magasabb, mint egy átlagos sóderbánya költségei. A szokásos sódertermékek előállítási költsége, amelybe nem tartoznak bele az adott társaságra jellemző egyéb költségek, tonnánként […] GBP és […] GBP között mozog, ami azt jelenti, hogy a díj költsége […]. A sóder jelenlegi eladási ára tonnánként […] és […] GBP között van. A tetőpala tonnánkénti eladási ára átlagosan […] GBP, míg a tetőpala legmagasabb ára több mint […] GBP tonnánként.

(227)

A BAA benyújtotta a Cornwall Megyei Önkormányzat által összeállított, Cornish Building Stone and Slate Guide 2007 című dokumentumot. A dokumentum az építőanyagokat előállító kőbányákra, például palabányákra vonatkozó információkat tartalmaz.

(228)

A Mineral Products Association szerint a palát és az agyagpalát az Egyesült Királyságban sóderként használják. Míg a sóderként történő felhasználás céljára szállított pala és agyagpala olyan anyag, amely a nem sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok (pl. a tetőpala gyártásához kitermelt pala) mellékterméke, ezeket az anyagokat elsődlegesen a sóderpiac ellátására is bányásszák.

(229)

A Lantoom Quarry azt állítja, hogy Cornwall megyében a pala- és kaolingyártás következtében nagy mennyiségű sóder melléktermék keletkezik. Jelenleg ezekből az anyagokból adómentességük ellenére is komoly többlet áll rendelkezésre. A piacok nagyon árérzékenyek, így az áremelkedést nem lehet a vevőkre áthárítani.

(230)

A beadványok szerint azok a sódertípusok, amelyekért a Lantoom Quarry-nak meg kellene fizetnie a díjat, ha megállapítást nyer, hogy az adómentesség összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, jelenleg tonnánként mintegy 2 GBP-ba kerülnek (a gyártelepi ár 1,5 és 3 GBP között mozog). Ez azt jelenti, hogy a sóderkitermelési díjjal kétszeresére emelkednének az árak.

(231)

A Lantoom Quarry azt állítja, hogy az AGL alóli mentesség segített az adómentes anyagokból készült sóder piacának fellendítésében. A társaság szerint a hulladék a kitermelt ásványmennyiség 75 %-át is elérheti. A kőbánya palasóder-melléktermékeit csak a kőbányától számított 30 mérföld sugarú körön belül értékesítik.

(232)

A Lantoom Quarry szerint a pala nem túl jó sóderalapanyag, mivel puhább, és nem használható fel beton vagy bitumenmakadám előállítására.

(233)

A BSL fő üzleti tevékenysége a méretre szabott palatermékek, például tetőfedésre, burkolásra, padlóburkolásra, járdákhoz és építészeti termékekhez használt termékek előállítása.

(234)

A BSL úgy véli, hogy a palára vonatkozó mentesség nem minősül állami támogatásnak, mivel azt az AGL környezetvédelmi céljai indokolják, és teljes mértékben összhangban van e célok természetével és logikájával. A palát hagyományosan nem sóderként történő felhasználásra termelik ki, hanem inkább építőanyagként, tetőfedés, homlokzatburkolás, padlóburkolás, útburkolás céljából, de az Egyesült Királyságban gyakran használják műemléképületek állapotmegóvására is.

(235)

A BSL állítása szerint a pala meddőkőzete a kifejezetten sóderként történő felhasználásra újonnan kitermelt sódertől eltérő ténybeli helyzetben van, mivel a palakitermelésből származó sóder azoknak az eljárásoknak a szükséges és elkerülhetetlen mellékterméke, amelyek során a méretre szabott palatermékeket előállítják.

(236)

A BSL úgy véli, hogy a mentességek arra ösztönzik a palabányákat, hogy a hulladékot sóderként hasznosítsák újra. Ha a palabányák a hulladékot többé nem hasznosítanák újra sóderként, több, a palakitermelésből származó hulladék és meddőkőzet kerülne hulladéklerakóba vagy meddőhányóba.

(237)

A BSL szerint a palakitermelés folyamata a következő körülmények miatt rendkívül költséges: nagy mélységből kell kibányászni, alkalmanként kedvezőtlen geológiai formációkkal kell szembesülni, és a kőbányát olyan geotechnikai szempontok alapján kell kialakítani, amelyekre a biztonságos munkakörnyezet megőrzése miatti frontstabilitás biztosítása érdekében van szükség. A palát a kőbányából lemezekben termelik ki, amelyek mérete mintegy 1 méter × 0,5 méter és 3,5 méter × 1,5 méter között mozog, a jellemző súly pedig darabonként 500 kg és 12 tonna között van. A feldolgozás az elkészítendő termék jellegétől függ: tetőcserép, homlokzatburkolat, padlóburkolat vagy építészeti termékek. A feldolgozás vágással kezdődik, amelyet hasítás követ, bevonat alkalmazása, majd további vágás vagy formázás. A BSL építészeti palatermék-eladásainak mintegy 50 %-át exportálják az Egyesült Királyságból.

(238)

A BSL rámutatott, hogy a folyamat minden egyes szakaszában a hulladék és a meddőpala kőzet elkerülhetetlen melléktermék. A BSL becslései szerint a kitermelt anyagnak csupán körülbelül 4 %-át dolgozzák fel méretre vágott késztermékké (amelyet jellemzően tetőfedésre, út- vagy padlóburkolásra használnak), ami azt jelenti, hogy 96 % a hulladék. A palahulladék és -törmelék sóderként történő újrahasznosítása csökkenti a hulladék mennyiségét, amelyet a BSL-nek egyébként hulladéklerakóba vagy meddőhányóba kellene hordania. A palahulladék és -törmelék egy részének újrahasznosítása segít a palakitermelés egyes költségeinek ellensúlyozásában, de az ilyen értékesítés legfeljebb kiegészíti a palakő termékek előállítására és értékesítésére szolgáló palakitermelés fő tevékenységét.

(239)

A BSL szerint a palakőbányát semmi nem ösztönzi arra, hogy csak sóderként történő felhasználásra bányásszon, mivel a kitermelés költségei sokkal magasabbak, mérnöki szempontból pedig sokkal nagyobb kihívást jelentenek, mint egy hagyományos sóderbánya (felszíni kőfejtő) esetében, ezért kereskedelmi szempontból ésszerűtlen lenne a bányászás, ha az egyetlen kitermelt anyagot csak sóderként lehetne felhasználni.

(240)

Beadványa szerint a BSL annak alapján kapott tervezési engedélyt, hogy a helyi népi építőanyagok forrásául szolgáló kőzetet termel ki. Ha csak sóder kitermelésére kért volna engedélyt, azt vélhetően elutasították volna, mivel a kőbányák a Lake District Nemzeti Parkon belül vagy annak közelében találhatók.

(241)

A BSL szerint a palakitermelésből származó sóder adómentessége nem tette számára lehetővé, hogy több palasódert termeljen ki.

(242)

A BSL két mészkőbányát is üzemeltet. Azt állítja, hogy a palakitermelésből származó meddőkőzetet meg lehet különböztetni a mész előállításához kitermelt mészkőből származó anyagtól, mivel a palával szemben a mészkőt elsősorban építőipari sóderként való felhasználásra szánt nyersanyagként termelik ki, és nem gazdaságos a felszínről a mészkőtől eltérő anyagot kitermelni, míg a pala olyan üledékes kőzet, amelyhez mélyebb kifejtés szükséges. A mészkő jobban hasonlít azokhoz a nem adómentes sódertípusokhoz, amelyeket kizárólag sóderként történő felhasználásra bányásznak, mint a palához. A BSL szerint nagyon kevés olyan bánya van, ahol a mészkő minősége következtében megéri a „méretre vágott kövek” (azaz útburkoló kövek) kitermelése.

(243)

Az Eunomia észrevételeit egy, az Egyesült Királyságban található, másodlagos sódert (pala, bányameddő és égetőmű-kazánhamu) gyártó vállalkozásokból álló konzorcium nevében küldték.

(244)

A kizárólag sóderként használható anyag keletkezése a tetőfedésre szánt pala kitermelésének vagy más értékes eljárásoknak elkerülhetetlen része. A sóderként történő felhasználáskor a kapott ár jóval alacsonyabb, és önmagában nem jelent a kitermeléshez elegendő ösztönzést. A Welsh Slate jelezte, hogy a tetőpala tonnánkénti eladási ára átlagosan […] GBP, a legmagasabb ára pedig több mint […] GBP tonnánként. Ezzel szemben a másodlagos sóder ára tonnánként […] GBP és […] GBP között mozog. Ennek megfelelően a mentesség következtében nem nőtt az elsődlegesen kitermelt anyagok mennyisége, a mentesség megléte pedig nem ösztönzi a kitermelést.

(245)

Az AGL bevezetése előtt keletkezett pala-meddőhányók kizárják a további palasóder kitermelésének szükségességét.

(246)

Az Eunomia úgy véli, hogy ha a palára vonatkozó mentességet megszüntetnék, az ALG […]-né a palasóder kitermelést követő termelési költségeit, amelyek […] és […] GBP között mozognak.

(247)

A Wincilate olyan palakőbánya, amely támogatja a palának az AGL alóli mentességét. A kőbánya tájékoztatása szerint szokásos üzleti tevékenysége mellett több mint 100 évvel ezelőtt keletkezett pala-meddőhányóból származó pala zúzásával is foglalkozik. Úgy véli, hogy a mentességre továbbra is szükség van a meddőhányók csökkentéséhez és az elsődleges sóder kitermelésének helyettesítéséhez.

(248)

A Torrington Stone szerint egyik kőbányája, amelynek elsődleges terméke az adóköteles durvahomokkő, természetes kőtermékeket is kínál, például falazókövet, kerítéskövet és gabionkövet. Ez az adóköteles durvahomokkő közvetlenül versenyez a palakőbányákkal, amelyek ugyanezeket a termékeket kínálják. A falazókövet kézzel válogatják, de a kőbányában nem vágják fel, így nem részesülhet az AGL alóli mentességben. A követ a kőfaragó vágja a helyszínen, de ekkorra az AGL-t már befizették.

(249)

A Torrington Stone azt állítja, hogy másrészt a pala természetes formája szabálytalan, ezért azt vágni (fűrészelni) kell, hogy akár a szélessége megfelelő legyen.

(250)

A Berwyn Stale kőbánya kész palalemezeket állít elő, amelyek melléktermékként hulladékot termelnek. A palabányászat 200-300 évvel ezelőtti kezdete óta ezt a hulladékot hagyományosan a kőbánya közelében öntötték ki. A beadvány szerint a kőbánya tervezi, hogy ezt a hulladékot értékesíthető sóderré dolgozza fel. Az AGL megszüntetése azonban megakadályozná e tervek megvalósítását.

(251)

A társaság azt állítja, hogy a mentességet nem lenne szabad olyan anyagokra alkalmazni, amelyek főként szénből, lignitből, palából és agyagpalából állnak, ha ezeket az anyagokat a sóderpiacon vagy sóderként használják fel.

(252)

Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak arra, hogy a Törvényszék a T-210/02 RENV ügyben 2012. március 7-én hozott ítéletében megállapította, hogy az olyan anyagok, mint az agyag, pala és agyagpala elvben megfelelnek az AGL szerinti általános adóztatási elv feltételének, mivel a 2001. évi költségvetési törvény értelmében vett „sódernek” minősülnek (71. pont), és „amennyiben e sódereket mint ilyeneket használják és forgalmazzák”, azok az egyéb adóköteles helyettesítő sóderekéhez hasonló helyzetben vannak (72. pont). Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a Törvényszék egyértelművé tette, hogy az említett anyagoknak az adó hatálya alá történő „potenciális” bevonása „csak azok tényleges és igazolt, sóderként történő felhasználásától függ”.

(253)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nincs egyértelmű bizonyíték – ideértve a BAA által a bírósági eljárás során benyújtott beadványait –, amely igazolná, hogy a palát, agyagpalát, szenet vagy lignitet szándékosan az Egyesült Királyságban sóderként történő felhasználás céljából termelik ki.

(254)

A palát illetően az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a pala egy vékony lemezekre hasítható kőzet. Elsősorban tetőfedésre, de dekorációs burkolatként és emlékművekhez is használják. Előállítási helye Észak-Wales, a Lake District, Devon és Cornwall.

(255)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a pala azért élvez az AGL alóli mentességet, mivel a jó minőségű palát tetőfedés és padlóburkolás céljára, valamint dekorációs tulajdonságai miatt termelik ki, nem pedig sóderként történő felhasználás céljából. Ide tartozik a tetőpala, berendezési tárgyak, építészeti termékek (ablakpárkányok és fedőkövek, konyhai és fürdőszobai pultok, munkafelületek, kandalló előtétek, kandallók, homlokzatburkolat, házszámok, műemlékek és padlólapok) valamint díszítőelemek (a továbbiakban együttesen: speciális építészeti termékek). Azonban a palatörmelék és -nyesedék, amely a minőségi pala kitermeléséből és formázásából származik, helyettesítheti az újonnan kitermelt sódert. A mentesség tehát ösztönzi hulladékpala-törmelék, valamint bármely kapcsolódó melléktermék használatát, amely így a további sóderkitermelésből adódó környezeti károk csökkentésével nettó környezetvédelmi nyereséget eredményez.

(256)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a palasódert és sóderként történő felhasználásra palatörmeléket kínáló kőbányák hirdetéseikben a minőségi palatermékeiket – mint például a tetőpala, munkalapok, kandalló-előtétek, padlóburkolatok és emléktáblák – emelik ki, amelyek egyértelműen a kitermelési tevékenységek középpontjában állnak (59).

(257)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a pala sódernek nem igazán alkalmas, mivel többnyire lapos, lemezkés és egyenetlen formát ölt, a sóderként történő használat során pedig a téglatest formát részesítik előnyben. A minőségi palát nem használják sóderként, mert fizikai és/vagy kémiai tulajdonságai miatt alkalmatlan e célra, ezért értékesebb célokra értékesítik.

(258)

Az Egyesült Királyság hatóságainak becslése szerint minden egyes tonna kibányászott pala 95 % törmeléket és mintegy 5 % minőségi, tetőcserépként vagy burkolatként hasznosítható terméket tartalmaz (60). A minőségi palát tartalmazó kőzet nagy része kevés tökéletes klivázst tartalmaz, így nem lehet azt vékony lemezekre hasítani. A minőségi anyagból azonos méretűre vágott és hasított pala szintén jelentős mennyiségű nyesedékkel jár. Ennek eredményeként a palakitermeléssel foglalkozó telephelyekhez hagyományosan palatörmelékből álló óriási palahulladék-halmok kapcsolódnak. Az Egyesült Királyság hatóságai ezzel kapcsolatos tanulmányokból származó információkat nyújtottak be. Rámutattak arra, hogy a palahulladék előállítása még mindig meghaladja az ásvány sóderként történő felhasználásának piacát, és még mindig képződnek palahulladék-halmok. A palatermelés 2000 óta csökkent, mivel csökkent a tetőpalagyártás. Az AGL 2014. április beszüntetése óta a palakitermelők visszaesést tapasztaltak a palahulladék iránti keresletben, így még több anyag került meddőhányóba.

(259)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a pala melléktermékét fel lehet használni gyenge minőségű sóderként műszaki töltőanyagnak vagy dekorációs célokra, és gondos válogatást és zúzást követően akár az útépítés alapkövetelményeinek is megfelelhet (61). Bár a palahulladék nem olyan szilárd, mint az egyéb sóderfajták, megfelelően tud működni ebben az alap szerepkörben, következésképpen megfelelő helyettesítő anyaga lehet az újonnan kitermelt sódernek a betongyártás és a közepes szilárdságú mérnöki alkalmazások terén. A palahulladék egy részét ipari felhasználás céljából porrá vagy granulátummá zúzzák, és kátránypapír vagy bitumenes festékek gyártásához használják. A palára vonatkozó mentességgel a sóderkitermelési díj ösztönzi e palatörmelék használatát, következésképpen csökkenti a természetes élőhelyekben okozott kárt és a meddőhányók okozta vizuális károkat. Ez pedig olyan projektekre is ösztönzőként hat, mint például a BAA által hivatkozott A55 számú bangori elkerülőút.

(260)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a díj alóli egyes kivételek 2014. április felfüggesztése óta […] arra kényszerült, hogy a palahulladékot 3 %-os veszteséggel értékesítse, ami azt jelzi, hogy a mentesség nélkül a palahulladéknak nincs piaca.

(261)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy bár a palabányászatból származó anyagoknak csak mintegy 5 %-a jó minőségű, a tetőfedésre vagy padlóburkolásra, illetve falburkolás vagy egyéb dekorációs célokra szolgáló, megfelelő méretű palalemezek relatív értéke indokolja a palakitermelést. Egy tonna kiváló minőségű pala eladási ára 727–1 076 GBP. Az Egyesült Királyság hatóságai által megadott, egy adott palatermelő termékeire vonatkozó árak (GBP/tonna):

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy egy másik palatermelő a tetőpalát körülbelül 700 GBP/tonna áron értékesítette. Az építészeti palatermékeik eladása pedig az alábbiak szerint alakult:

(262)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a palamelléktermékek előállításának költsége tonnánként 5,7–6,5 GBP között mozog (62). Az eladási ár azonban az évek során jelentősen változott, a 7,36 GBP/tonna maximumtól egészen a legalacsonyabb, 4,10 GBP/tonna árig. Egy másik palatermelő az építőipari palasódert 4,40–6,42 GBP áron értékesítette. A kiváló minőségű pala magas értéke következtében a palakészletekkel rendelkező kőbányák tevékenysége ennek az anyagnak a kitermelésére összpontosul. Gazdaságilag ésszerűtlen lenne bármely üzemeltető számára olyan palát kitermelni, amelyet csak sóderként kíván értékesíteni ahelyett, hogy azt a kiváló minőségű pala kitermelésének eszközeként használná.

(263)

Az Egyesült Királyság hatóságai a palatermelők pénzügyi információiból kivonatolt adatokat nyújtottak be, amelyek azt mutatták, hogy az építészeti termékekből származó bevétel következtében ezek minősülnek a vállalatok elsődleges termékének. Az évek során a tetőpala sóderhez viszonyított aránya bevétel szempontjából 2,54 és 3,52 között mozgott.

(264)

Ami a BAA által benyújtott, a pala árára vonatkozó információkat illeti, ahol az importárakra vonatkozó adatokat használták fel, az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy az Egyesült Királyság építészeti palatermékei és az importált építészeti palatermékek eltérnek egymástól, és eltérő piacokon versenyeznek. Az importárakra vonatkozó adatok tehát az árak összevetése szempontjából nem pontosak.

(265)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a dekorációs palát a kiváló minőségű pala kitermelésének melléktermékeként állítják elő. Eladási ára tonnánként mintegy 15 GBP. Bár ez magasabb, mint az építőipari töltőanyag eladási ára, lásd fent, még így sokkal alacsonyabb, mint a tetőpala ára (amely meghaladja a tonnánkénti 200 GBP-t). A dekorációs pala ára összevethető egyéb dekorációs sóderek árával, amelyeket a kiskereskedők az egész Egyesült Királyságban forgalmaznak. A palára vonatkozó mentesség környezetvédelmi logikája még így is érvényes, hiszen a dekorációs pala a kiváló minőségű pala gyártásának elkerülhetetlen mellékterméke, míg a dekorációs termékek piaca prémium piac a mészkőt vagy gránitot előállító vállalkozások számára.

(266)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják álláspontjukat, amely szerint az AGL környezetvédelmi céljaival összhangban áll, hogy a pala és melléktermékei mentesülnek a díj alól, ezzel ösztönzik ugyanis az újonnan kitermelt sóder helyettesítő anyagaként a hulladék melléktermék használatát.

(267)

Az Egyesült Királyság hatóságainak állítása szerint úgy tűnik, hogy az agyagpalához hasonlóan a pala is számos egyéb kőzettípussal társulva lelhető fel. A pala gyakran a homokkőbe és/vagy a mészkőbe rétegződik be. A „főként” kifejezés célja, hogy a nagyrészt, de nem teljes egészében az adómentes anyagból álló összetételeket is magában foglalja, hiszen a természetben ezek az anyagok így fordulnak elő. Ha az összetétel főként agyagpalából vagy palából áll, fizikai tulajdonságai miatt kevésbé alkalmas sódernek, mint ha nagyrészt olyan anyagokból állna, amelyek nagyobb valószínűséggel használhatók sóderként.

(268)

Az Egyesült Királyság becslései szerint évente 6,33 millió tonna palatörmeléket állítanak elő, és a régóta fennálló, hasznosítható meddőhányók mintegy 277 millió tonnát tesznek ki. Ebből az AGL bevezetése előtt csupán 0,66 millió tonnát értékesítettek sóderként. (63) A fennmaradó részt vagy tömedékként használták, vagy meddőhányóba hordták.

(269)

Az Egyesült Királyság hatóságai arra hivatkoznak, hogy a pala melléktermékeire vonatkozó mentesség megléte nem ösztönzi a további palakitermelést, mivel a palabánya-üzemeltetők már így is nehezen találnak piacot annak az adómentes hulladékanyagnak, amely a meglévő kőfejtő tevékenységükből származik. A hatóságok azt állítják, hogy a palabányák/palakitermelő tevékenységek teljes száma a sóderkitermelési díj bevezetése óta nagyjából változatlan, 2000-ben 50, 2010-ben pedig 49 volt.

(270)

Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy helyes a palahulladék-törmeléket az olyan kitermelési folyamat elkerülhetetlen melléktermékeként kezelni, amelyet nem sóder előállítása céljából folytatnak, hanem amelynek célja a kiváló minőségű, tetőcserép, falburkoló anyagok és egyéb értékes termékek gyártásához szükséges pala előállítása.

(271)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a vágott pala előállításából származó melléktermékeket nem lehet megkülönböztetni a szándékosan sóder előállítása céljából termelt palától.

(272)

Az Egyesült Királyság hatóságai vitatják a BAA által a T-210/02 RENV. sz. ügyben folytatott bírósági eljárás során megfogalmazott és a Bizottsághoz benyújtott állításokat, amelyek szerint vannak olyan palabányák, amelyek kizárólag sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki sódert. Miután az Egyesült Királyság hatóságai utánanéztek a BAA által az eljárás során felsorolt kőbányák nevének, fenntartották e következtetésüket. Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá kétségeiket fejezték ki a benyújtott bizonyítékkal kapcsolatban, mivel egyes kőbányákat úgy említettek, hogy azok tetőpalát és elsősorban sódernek szánt palát is termelnek ki.

(273)

A BGS-sel kapcsolatban az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az adatok a kőbányák által előállított anyagok és végső felhasználási céljuk saját bevalláson alapuló leírásaira támaszkodik. A hatóságok azt is megállapították, hogy előfordulhat, hogy a kőbányák nem úgy írják le az adott anyagot, mint ahogyan azt az AGL alkalmazásának céljából leírnák, és az adott kőbánya által kitermelt anyagok idővel változhatnak. Az adatok tehát megfelelnek az Egyesült Királyságban található kőbányák és a meglévő anyagok végső felhasználási céljait tartalmazó lehető legpontosabb listának, de nem lehet kimondani, hogy az Egyesült Királyságban található kőbányáknak és a kitermelt anyagok meghatározott felhasználási céljainak a teljesen pontos listáját tartalmazza. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az adatok elévültek, és hogy tudomásuk van arról, hogy a felsorolt kőbányák közül néhány már nem üzemel. Az Egyesült Királyság hatóságai azt is állítják, hogy a lista olyan társaságokat is tartalmaz, amelyek érvényes kőbányalétesítési-engedéllyel rendelkeznek ugyan, de a valóságban nem folytatnak ilyen tevékenységet, és soha nem is működtek kőbányaként.

(274)

Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy a BAA által benyújtott, állítása szerint palát, agyagpalát és agyagot kizárólag sóderként történő felhasználás céljára kitermelő kőbányák listájáról nyolc kőbányáról megállapítást nyert, hogy vagy soha nem termeltek ki sódert, az AGL hatálya alá nem tartozó tevékenységeket folytattak vagy az AGL bevezetése óta vagy még az előtt felhagytak a tevékenységgel. E kőbányák közül néhány hulladéklerakóként működik.

(275)

Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak továbbá, hogy a 2003-ban készült Jelentésben foglalt fogalommeghatározásokat kifejezetten azért alkalmazták, hogy segítsék az adóhatóságokat az AGL végrehajtásában. Az Egyesült Királyság hatóságai által az egymással szorosan összefüggő kőzettípusok megkülönböztetése céljából használt objektív kritérium szerint a palaként besorolt anyagot „csak vésővel lehet éles pikkelyekre és lemezekre hasítani”. Ha az adott anyag nem rendelkezik ezzel a palássági klivázzsal, az AGL alkalmazása céljából nem minősül palának, azaz nem adómentes. A BAA által hivatkozott feltételeknek megfelelő anyag besorolása iszapkőzet, amely adóköteles.

(276)

Az Egyesült Királyság hatóságai tudomásul vették a különböző érdekelt felek beadványait, amelyek egy adott kőbánya termékeinek a hamisan palaként történő feltüntetésére vonatkoztak. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy ha az anyag megfelel az általuk a pala meghatározására használt kritériumnak – azaz hogy vésővel hasítható –, akkor az anyagot az AGL alkalmazásának céljából helyesen sorolták be palaként. Az Egyesült Királyság hatóságai azonban megjegyezték, hogy az általában a vésővel hasítható palából kinyert anyag a kőbánya honlapján importként jelenik meg. Az adott kőbányában kitermelt anyag geológiáját az Egyesült Királyság adóhatóságai (a továbbiakban: Her Majesty's Revenue and Customs vagy HMRC) még nem ellenőrizték.

(277)

Figyelembe véve, hogy a HMRC végrehajtási rendszere kockázatalapú megközelítést alkalmaz, és akkor jár el, ha az adórendszert helytelenül alkalmazó kőbányára vonatkozó tájékoztatást kap, az Egyesült Királyság hatóságai vállalták, hogy kivizsgálják ezt és bármely egyéb ügyet, ahol a Bizottság részére benyújtandó bizonyíték megszerzése céljából végzett kutatás esetében felmerül az aggály, hogy hibásan sorolták be az anyagokat. A HMRC vállalta, hogy bekéri e kőbányák geológiai mintáit vagy ő maga vételezi azokat. Ha az anyagról bebizonyosodik, hogy nem pala, a díjat kivetik a kitermelt anyagra, és az anyag hibás besorolása miatt büntetést is felszámítanak.

(278)

Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá arra is rámutattak, hogy a kőzet értékesítési célú forgalmazása során a kőbányák dönthetnek olyan leírás használata mellett, amely nem felel meg a HMRC által a díj alkalmazásának céljából használt objektív vizsgálatnak.

(279)

Az Egyesült Királyság hatóságai titkos adónyilvántartásokat és nyilvános információkat egyaránt megvizsgáltak azon kőbányák vonatkozásában, amelyekről a BAA azt állította, hogy azok kizárólag sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki palát, vagy amelyek állítólag megtévesztő módon palaként jellemezték termékeiket, hogy így részesülhessenek a mentességből. A vizsgálat eredményeit benyújtották a Bizottsághoz, és jelezték, hogy egy kőbánya esetében előfordulhatnak végrehajtási problémák. Az Egyesült Királyság hatóságai megvizsgálták, hogy ténylegesen milyen anyagokat termelnek ki, és hogy jogszerűen jellemezték-e az anyagot palaként. A többi még aktív vagy igazoltan aktív kőbánya esetében azonban nem találtak arra utaló jelzést, hogy szándékosan sóderként történő felhasználás céljából termelnének ki palát.

(280)

Megemlítendő, hogy a Bizottság az Egyesült Királyság hatóságai által benyújtott információk vizsgálatakor figyelembe vette azt is, hogy a speciális építészeti palatermékeket méretre vágják. A Bizottság tehát úgy vélte, hogy azok a palabányák, amelyek fő terméke a terméskő, speciális építészeti termékeket (tehát nem sódert) állítanak elő, főként azért, mert a palasóder a zúzás eredményeként keletkezik.

(281)

Az Egyesült Királyság hatóságai statisztikákkal támasztották alá azon véleményüket, hogy a pala nem szorította ki a másodlagos sódert, és bár a sóderkitermelési díj hatálya idején csökkent mind a kiváló minőségű zúzott kő és a kiváló minőségű homok és kavics iránti kereslet, a pala, agyag és agyagpala építőipari eladásai nem nőttek ugyanekkora mértékben. Úgy látszik, hogy az előbbi termékek értékesítésének aránya a kereslet csökkenésével áll összhangban. Az Egyesült Királyság hatóságai megállapítják, hogy a pala, agyag és agyagpala nem váltotta fel nagymértékben a kiváló minőségű zúzott követ, homokot vagy kavicsot.

(282)

A BAA azt állítja, hogy az agyagpala sóderként is használható, azaz gyengébb minőségű sóder céljára, ahogyan erre a Jelentés is utalt (64). Az agyagpala, agyag és iszapkőzet a zúzott kő fedükőzeteként fordulhat elő, és gyenge minőségű töltőanyagként értékesíthető.

(283)

A BAA szerint az agyagpala és a pala sóderként történő speciális felhasználási célokra alkalmazható, amelyekre más kőzetek egyáltalán nem vagy kevésbé állnak rendelkezésre, mint például hulladéklerakó telepek bélelése és lefedése, valamint mesterséges tavak és csatornák bélelése. A BAA azt állítja, hogy az agyag és agyagpala ilyetén hasznosítása ugyanúgy sóderként történő felhasználásnak minősül, mint az anyagoknak vízelvezetésre és a tengeri védművekre történő felhasználása. A BAA azzal érvel, hogy míg az agyagpalát az agyag és a szén melléktermékeként termelik ki, az Egyesült Királyságban vannak olyan kiterjedt területek, ahol keményebb, érettebb agyagpala rétegződik a homokkő közé.

(284)

A BAA azt állítja, hogy a keményebb típusú agyagpalát a kemény kőzethez hasonlóan már az AGL bevezetése előtt is használták sóderként. A BAA egy agyagpalabánya példáját említette, amely 1981 óta működik, és építő- valamint falazókövet, sziklakertekhez használt követ és térkövet állít elő, valamint kis mennyiségű töltőanyagot.

(285)

A BAA benyújtott egy, 20 agyag- és agyagpala-bányát tartalmazó listát, amelyet a BGS Directory of Mines and Quarries 2010 jegyzékből nyert ki, amelyek állítólag kizárólag sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki anyagot.

(286)

A BAA azt állítja, hogy egyes, a BGS Directory of Mines and Quarries jegyzékben „homokkő”-bányaként jelzett kőbányák ténylegesen részesülnek az AGL alóli mentességből annak alapján, hogy ezek valójában a skóciai Caithness agyagpalaösszlet részét képező agyagpalabányák.

(287)

A BAA azt állítja, hogy számos vegyes geológiájú, agyagpalát is tartalmazó kőbánya létezik, amely részesül a főként agyagpalából álló anyag után járó mentességből, mivel az agyagpala széles körben előfordul az Egyesült Királyságban, és gyakran más kőzetekkel rétegződik közbe. A BAA példaként egy olyan kőbányát említ, amely kizárólag sódert állít elő, és ily módon részesül a mentességből.

(288)

A BAA állítása szerint az Egyesült Királyság hatóságai rendelkeznek azon kőbányák nevére vonatkozó információval, amelyek az AGL alól mentességet kaptak azon az alapon, hogy teljes mértékben vagy főként palát vagy agyagpalát tartalmaznak. Ezt az információt titoktartási okokból azonban nem bocsáthatták a BAA rendelkezésére.

(289)

A BAA azt állítja, hogy az AGL környezetvédelmi logikája alapján a kerámiagyártásban használt agyag és agyagpala, valamint a gipsz nem tekinthető az AGL szerint adóköteles anyagoktól eltérő helyzetűnek. A BAA azt állítja, hogy ezek az anyagok az építőipari célokra kitermelt kőhöz, homokhoz vagy kavicshoz hasonló helyzetben vannak, mivel építőipari célokra termelték ki, az agyag és az agyagpala pedig kőzetnek minősül. Állítólag az építési kerámiatermékek gyártásához nagy mennyiségű agyagot és agyagpalát használnak fel. A tégla előállításához használt agyag és agyagpala kitermelése csökkenthető olyan beton építési termékek használatával, amelyeket kőbányák (gyakran adóköteles) hulladékából/melléktermékéből lehet előállítani. A BAA szerint az építési kerámiatermékekhez használt agyag és agyagpala adóztatásának hiánya aláássa az AGL-t.

(290)

A Torrington Stone szerint az egyik kőbányája a durvahomokkő melléktermékeként agyagpalát állít elő. Az anyag jó minőségű, és ömlesztett töltőanyagként hasznosítható. Egy másik kőbányája főtermékként agyagpalát állít elő, másodlagos termékként pedig homokkövet, amely adóköteles. Úgy tűnik, hogy a Torrington Stone arra próbál utalni, hogy az általa értékesített termékek törmelékek, alsó alaphoz használt anyagok (útépítéshez), furadékok vagy töltőanyag, amely bármelyik anyagukból kinyerhető.

(291)

Az AGL bevezetését követően a piaci árak miatt emelkedett az agyagpala ára.

(292)

A Torrington Stone a Venn kőbányával kapcsolatban is nyújtott tájékoztatást, amely melléktermékként a töltések töltőanyagához ideális agyagpalát állított elő, amely a Torrington Stone egyik kőbányájának adóköteles melléktermékével versenyez. Az agyagpala mint melléktermék beszerzési ára mintegy 3,50 GBP volt, amely tartalmazta a 3,00 GBP-ra becsült szállítási díjat.

(293)

Az Eunomia észrevételeit egy, az Egyesült Királyságban található, másodlagos sódert (pala, bányameddő és égetőmű-kazánhamu) gyártó vállalkozásokból álló konzorcium nevében küldték.

(294)

Az Eunomia szerint a bányameddő (amely jellemzően agyagpalát tartalmaz) újrafelhasználható akár a még működő mélyművelésű bányákból, akár a lezárt/átmenetileg leállított mélyművelésű bányákból. A bányameddő a szén mélyműveléses módszerekkel történő bányászata során keletkezik. A bányameddő minőségi tulajdonságai az adott bányától és az eltérő kitermelési fázisoktól függően jelentősen eltérhetnek, ami a rétegeknek a bányászat idején érvényes geológiájához kapcsolódik. A bányameddő nem állandó tulajdonságai miatt az anyag rendkívül gyenge minőségű és alacsony az újrafelhasználási értéke.

(295)

Az Eunomia azt állítja, hogy a bányameddőt jellemzően nem lehet kedvező áron értékesíteni. Ha azonban a bánya rendelkezik értékesítési hellyel, az lehetővé teszi működését, és így elősegíti, hogy a földtulajdon meddőhányóktól mentes legyen. Az Eunomia azt állítja, hogy a bányameddő gyengébb minőségét tükröző, költség nélküli vagy versenyképes áron történő szállításának lehetősége nélkül nincs egyéb pénzügyileg életképes módja annak, hogy a bányameddőt az ingatlanfejlesztés elősegítéséhez elmozdítsák. Az Eunomia fenntartja azon álláspontját, hogy a bányameddő esetében a kitermelés utáni termelési költség, a lelőhelytől számított 5 km-en belüli szállítással számolva jellemzően […] GBP/tonna a működő mélyműveléses bányák esetében, és […] GBP/tonna a lezárt/leállított mélyművelésű bányáknál. A 2 GBP/tonna összegű AGL kivetése tehát […] költséggel járna. Olcsóbb lenne tehát a bányameddőt meddőhányóba hordani.

(296)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala adómentességének logikája abban rejlik, hogy az agyagpala túlnyomó többségét nem sóderként használják fel. Sőt, a legtöbb agyagpala általában nem alkalmas sódernek. Az agyagpala minőségi hasznosítása a téglagyártás, amely kerámiagyártó eljárás, és így mentes az AGL alól. A téglagyártás céljából kitermelt agyagpala bármely mellékterméke tehát a nem sóderként történő felhasználásra kitermelt anyag melléktermékének minősülne.

(297)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az agyagpala ugyanabba a kőzetcsaládba tartozik, mint az agyag. Az agyag a puha és formázható agyagtól egészen a kemény iszapkőzetig terjed. Fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint ásványtani összetétele határozza meg, hogy leginkább mire használható. A hasíthatóság (65) mértékétől függően nehéz lehet megkülönböztetni egymástól a spektrum egyik végén az agyagpalát és az agyagot, a spektrum másik végén pedig az agyagpalát és a palát.

(298)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala szorosan kapcsolódik az agyagkitermeléshez, és a szénbányászatban is előfordul. Az agyaghoz hasonlóan az agyagpalát is fel lehet használni a homlokzatburkolatok, járófelületek és építőtégla (a téglagyártáshoz használt agyag iránti kereslet 90 %-a a lakásépítésekhez felhasznált homlokzatburkoló tégla gyártásában jelentkezik), tetőfedésre és burkoláshoz használt csempe, valamint vízelvezetésre és csatornázásra használt mázas csővezetékek gyártásához. Hatalmas mennyiséget használnak fel a cementgyártásban. Egyéb felhasználási módjai közé tartozik hulladéklerakó telepek bélelése és lefedése, valamint mesterséges tavak és csatornák bélelése, tájépítészeti anyagként, tömbgyártáshoz használt könnyűsóder előállításában, valamint általános építőipari töltőanyagként való hasznosítás.

(299)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala gyenge minőségű sóderként is használható, főként térkitöltésre és utak felülete alatti ömlesztett töltőanyagként. Némely agyagpala könnysóder előállítására is alkalmas, de csak a gyártási folyamat elvégzése után, amelynek során az anyagot magas hőmérsékletnek teszik ki. Bizonyos körülmények között a geológiai feltételek (nyomás és hő) következtében keményebb agyagpala jön létre, amely zúzáskor tömbösebb granulátummá alakul, amely alkalmas lehet gyengébb minőségű sóderként történő felhasználásra, például építőipari töltőanyagnak.

(300)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint mivel az agyagpala és az agyag geológiailag hasonlítanak, az Egyesült Királyság nemzeti statisztikáiban együtt szerepelnek. 2000-ben az Egyesült Királyságban értékesített 10,838 millió tonna agyagból és agyagpalából 7,88 millió tonnát tégla, csővezeték és csempe előállítására használtak fel, 2,958 millió tonna agyagot és agyagpalát pedig egyéb célokra értékesítettek. 2012-ben a Nagy-Britanniában értékesített 5,497 millió tonna agyagból és agyagpalából 3,569 millió tonnát használtak fel tégla, csővezeték és csempe előállítására. Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják, hogy mivel 2000 és 2012 között az agyag és agyagpala kitermelése a felére csökkent, és az agyag és agyagpala tégla, csővezeték és csempe gyártásától eltérő célokra történő értékesítése pedig 35 %-kal volt alacsonyabb 2012-ben, mint 2002-ben, nem valószínű, hogy a díj bevezetése megnövelné a kifejezetten sóderként történő felhasználásra szánt agyagpala kitermelését.

(301)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a szénkitermelés során keletkező agyagpala-hulladék nem szándékolt és nem kívánatos melléktermék. Ez az anyag általában csak az útépítésben vagy árvízvédelemben használt alapvető töltőanyagnak alkalmas, ennek eredményeként elhanyagolható áron értékesítik. A hulladékot általában állandósult meddőhányókba hordják vagy kiegészítő töltőanyagként használják, ha van a szomszédban felszíni bánya. Míg magát a kőszenet tonnánként mintegy 50 GBP-ért lehet eladni, az agyagpalát többnyire nagyon alacsony áron, átlagosan tonnánként legfeljebb 1–2 GBP-ért értékesítik, ha a kitermelés helyszínének közelében igény merül fel. A termelési költségek a becslések szerint tonnánként 0,50 és 2 GBP között mozognak. Alkalmanként az agyagpalát akár ingyen is odaadják, ha a vevő maga gondoskodik a szállításról.

(302)

Ugyanez vonatkozik egyéb bányameddőkre, amelyeket általában csak akkor hasznosítanak gyenge minőségű sóderként, ha a kitermelés helyszínének közelében igény merül fel.

(303)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az egyéb kitermelési tevékenységből származó agyagpala-melléktermék egy részét sóderként értékesítik, de a szállítási költségek miatt általában csak akkor gazdaságos az agyagpalát sóderként használni, ha a kitermelés közelében van rá kereslet. A hatóságok szerint mivel az ilyen agyagpalát nem sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából termelték ki, és az csökkenti az újonnan kitermelt sóder iránti keresletet, a mentessége összhangban áll az AGL környezetvédelmi céljával, valamint természetével és logikájával.

(304)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a BGS és az Egyesült Királyság Ásványtani Évkönyve, az Egyesült Királyság éves adatgyűjteménye az agyagot és az agyagpalát egy kategóriába sorolja. A Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint átlagos eladási áruk tonnánként 2,52 és 2,88 GBP között mozog. 2012-ben az áruk 3,34 és 4,44 GBP/tonna között alakult.

(305)

Az Egyesült Királyság hatóságai tájékoztatást nyújtottak egy olyan kőbányával kapcsolatban, amely az utak felületéhez használt aszfalt gyártásánál alkalmazott durvahomokkövet állít elő. A kőbánya a durvahomokkőbe ágyazott agyagpalát is kitermeli és értékesíti. A kőbánya becslései szerint az agyagpala termékek termelési költsége tonnánként 6,31 GBP.

(306)

A kerámiagyártási folyamatokhoz használt agyagpalát illetően az Egyesült Királyság hatóságai a British Ceramic Conferederation (a továbbiakban: BCC), az Egyesült Királyság kerámia-iparának kereskedelmi szövetsége által rendelkezésre bocsátott információkat nyújtották be. Megjegyezték, hogy az agyagpala termelési költségeiben különböző tényezőktől függően jelentős eltérések mutatkoznak. Becsléseik szerint a kitermelés költsége tonnánként […]-[…] GBP.

(307)

A BCC becslései szerint a sóderként hasznosított agyagpala eladási ára tonnánként […]–[…] GBP. A BCC megjegyzi, hogy az agyagpala veszteséggel is értékesíthető, ha a cél a szóban forgó agyagpala-réteg alatt található, téglagyártáshoz való jó minőségű alapanyag feltárása.

(308)

A BCC továbbá azt is megjegyzi, hogy a téglagyártás nagy része a kőbányákhoz kapcsolódó helyszíneken zajlik, így az anyagot be sem árazzák. Azonban harmadik fél részére történő értékesítés esetén tonnánként […]–[…] GBP költséget becsülnek, plusz szállítási költség. A BCC megjegyzi, hogy az agyagpala eladási ára a kiváló minőségű agyag áránál alacsonyabb.

(309)

A főként szénből, lignitből, palából és agyagpalából álló anyagok mentessége tekintetében az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy mivel a természetben előforduló kőzetek nem 100 %-os tisztaságúak, szükség van a mentességre.

(310)

Az Egyesült Királyság hatóságai úgy vélik, hogy az agyagpalát nem kizárólag sóderként történő felhasználás céljából bányásszák, és megvizsgálták a BAA ezzel kapcsolatos, az uniós bíróságokon folytatott eljárások alkalmával megfogalmazott eredeti állításait. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy megállapításaik szerint az agyagpalát továbbra is egyéb, különösen az agyagra, szénre és mészkőre irányuló kitermelési tevékenységek melléktermékeként állítják elő. Az Egyesült Királyság hatóságai állítják, hogy a BAA által az uniós bíróságokhoz vagy az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadása előtt a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok egyike sem bizonyítja, hogy léteznének olyan kőbányák, amelyek az agyagpalát és az agyagot elsődlegesen sóderként történő felhasználásra termelik ki.

(311)

A Bizottság felkérte az Egyesült Királyság hatóságait, hogy nyújtsanak tájékoztatást az egyik érdekelt fél beadványában említett négy kőbánya termékeit illetően, amelyről az érdekelt fél, hogy olyan, adómentes kőbányák, amelyek kizárólag a mentesség miatt nyertek el szerződéseket, és ugyanolyan típusú termékeket kínálnak, mint amilyeneket az ő saját adóköteles kőbányája is kínálhatott volna. Az egyik kőbánya állítólag palakitermelésre kapott engedélyt. Az Egyesült Királyság hatóságai megállapították, hogy mind a négy kőbányát regisztrálták az AGL befizetésére, amit a díj 2002-es bevezetése óta meg is tettek. Úgy tűnik, hogy a kőbányák bányászott követ, homokot, kavicsot, újrahasznosított termékeket és betontermékeket is tartalmazó sódert, kemény kőzetből készült sódert, sódert és töltőanyagot, építési termékeket, dekorációs sódert és tipegőkövet, valamint homokot, kavicsot és egyéb sódert értékesítenek (66). Nincs arra utaló jel, hogy bármely kőbánya részesült volna az agyagpalára vonatkozó mentességből.

(312)

Az Egyesült Királyság hatóságai szintén vizsgáltak nyolc kőbányát, amelyek a BGS adatbázisában úgy szerepeltek, mint amelyek szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki agyagpalát. Azt állítják, hogy e kőbányák közül néhány az agyagpalán kívül más terméket is termel ki. Így láthatóan nem tudtak egyértelműen azonosítani olyan kőbányákat, amelyek kizárólag sóderként történő felhasználásra termelnek ki agyagpalát.

(313)

Az Egyesült Királyság hatóságai elmagyarázták, hogy az agyagpala akkor is részesülhet a mentességből, ha az adóköteles sóder mellékterméke. Például az agyagpala a mészkő vagy durvahomokkő kitermelésének elkerülhetetlen melléktermékeként is bányászható. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala a mészkőnél kevésbé értékes anyag, és sóderként való felhasználás esetén egy sor célra alkalmatlan. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az ily módon, melléktermékként kitermelt agyagpala az adó környezetvédelmi céljával összhangban kapott mentességet, hogy az azt melléktermékként kitermelő kőbányák az egyéb, újonnan kitermelt sóder helyettesítőjeként értékesíthessék azon korlátozott számú alkalmazási célra, amelyre felhasználható. Ha az anyag eredetileg a mészkővel összhangban adózott volna, a kőbányák az agyagpala-hulladékot nem tudták volna értékesíteni.

(314)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint tekintettel arra, hogy az agyagpala általában sóderként csupán kevés és nagyon speciális célra használható fel, és agyagpalát sóderként felhasználni csak akkor gazdaságos, ha a kereslet a kitermelés helyének közelében merül fel, nagyon kevéssé valószínű, hogy elegendő kereslet lenne az agyagpalára az elsősorban egyéb sódert (pl. durvahomokkövet) kitermelő kőbányák bármelyikének közelében ahhoz, hogy azzal ösztönözzék a további adóköteles sódernek az adómentes agyagpala-melléktermékhez való hozzáférés céljából történő kitermelését. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nem tudnak olyan esetről, amikor ez előfordult volna, vagy hogy ez a jövőben előfordulhatna.

(315)

Az egyik érdekelt félnek a Bizottsághoz benyújtott beadványára (amely szerint az észak-devoni (Torrington Stone-hoz tartozó) Vyse kőbánya által elsődlegesen kitermelt anyag az iszapkőzet és a sóderként használt agyagpala, a másodlagos anyag pedig a szennyezett homokkő) adott válaszukban az Egyesült Királyság hatóságai megkérdőjelezik, hogy ennek a kőbányának az agyagpala az elsődleges kitermelt anyaga, mivel a kőbánya honlapja részletesen leírja a kiváló minőségű homokkő termékeit, és kiemeli, hogy „a Braunton Aggregates számos, kimagasló tartósságáért és a minőségéért általánosan elismert homokkő-terméket szállít, például díszkövet, kerítéskövet, kerti kőzúzalékot, sziklakerthez való köveket, szűrőtöltetet és ömlesztett sódert”. A bányák és kőbányák British Geological Survey által összeállított 2010-es jegyzékében a Beam Quarry úgy szerepel, mint amely „homokkövet, karbonos bude-i formációt” állít elő. Nem fogadják el, hogy a Vyse kőbánya azt bizonyítja, hogy az agyagpalát szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelik ki.

(316)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az agyagpalát illetően a HMRC azt, a Jelentésben is leírt kritériumot alkalmazza, hogy az anyagnak „(bicskával) mm vastagságú pikkelyekre kell hasadnia”. Annak az anyagnak a besorolása, amely apró, centiméteres tömbökre törik (tehát alkalmasabb a sóderként történő felhasználásra), iszapkőzet, és adóköteles. A BAA azt állítja beadványában, hogy számos kőbánya kizárólag az adó alkalmazásának céljából agyagpalaként besorolt anyagot termeli ki, és ezt az anyagot sóderként értékesíti. Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy ha van érdemi bizonyíték arra, hogy az AGL alóli mentesség céljából a kitermelt kőzetet megtévesztő módon agyagpalaként írták le, a HMRC ezt az esetet lehetséges adócsalásként vizsgálná ki.

(317)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a HMRC által végzett összes adótevékenység kockázatalapú. Ez azt jelenti, hogy a HMRC-nél bejegyzett vállalkozásokat csak akkor ellenőrzik, ha van okuk megkérdőjelezni a HMRC-nek benyújtott adóbevallásukat. Az Egyesült Királyság hatóságai tisztában vannak annak veszélyével, hogy egyes kőbányák úgy részesülhetnek az AGL alóli mentességből, hogy az általuk előállított anyagokról megtévesztő leírást adnak. A HMRC ellenőrzéseket végez az AGL helyes alkalmazása érdekében, és nyomozást indít, ha bizonyítást nyer, hogy az anyagok leírása megtévesztő.

(318)

Az Egyesült Királyság hatóságai titkos adónyilvántartásokat és nyilvános információkat egyaránt megvizsgáltak azon kőbányák vonatkozásában, amelyekről a BAA azt állította, hogy azok kizárólag sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki agyagot és agyagpalát, vagy amelyek állítólag megtévesztő módon agyagpalaként jellemezték termékeiket, hogy így részesülhessenek a mentességből. A vizsgálat egyes kőbányákra vonatkozó eredményeit benyújtották a Bizottsághoz. A vizsgálat során egy kőbánya esetében mutatkoztak végrehajtási problémák, ezért az Egyesült Királyság hatóságai nyomozást kezdtek. A többi még aktív vagy igazoltan aktív kőbánya esetében azonban nem találtak arra utaló jelzést, hogy kizárólag sóderként történő felhasználás céljából termelnének ki agyagpalát vagy agyagot. A Bizottságnak nyújtott tájékoztatás szerint azonban legalább négy vagy öt (67) kőbánya részesül a mentességből, bár fő termékük a terméskő, és az agyagpalát csak azon kívül termelik ki.

(319)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a szén éghető, üledékes kőzet. A hazai előállítású szén magas kéntartalmú, és szinte kizárólag a széntüzelésű, füstgáz-kéntelenítővel felszerelt villamosenergia-erőművekben használják, bár háztartási felhasználásra is van példa. Jelenleg az összes kokszolószén (amelyet acélkohókban használnak) importból származik. A szén sóderként történő felhasználásra alkalmatlan.

(320)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint ahol a kőszenet felszíni fejtéssel termelik ki, a fedükőzetet (68) és a széntelepek közötti rétegeket a széntelepektől és a közvetlenül az egyes telepek alatt található samottól külön emelik ki. A szénkitermelés melléktermékét, a samottot külön termelik ki, eladási ára a szén árának mintegy 10 %-a, elsősorban színezőanyagként használják a téglagyártás során. Minden esetben a fedőréteget, a rétegek közötti szennyeződéseket és a bányászati feldolgozást követően fennmaradt bármely maradványt kitermelés után a keletkezett hézagban feltöltik.

(321)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a föld alatti bányák a szenet egy nagy sűrűségű leválasztó üzemben dolgozzák fel. A folyamatból származó hulladékot általában meddőhányóba hordják és konszolidálják. A régi meddőhányókat általában parkosítják, és növényzettel borítják, így csökkentve a vizuális hatást. Ha a szén és/vagy egyéb ásványok külszíni fejtése egymás mellett történik, a hulladékot időnként a keletkezett üregek helyreállítására használják kiegészítő töltőanyagként.

(322)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a széntermelésből származó meddőkőzet vagy hulladék egy részét fel lehet használni gyenge minőségű sóderként, például ömlesztett műszaki töltőanyagként vagy árvízvédelmi gátakhoz. A hulladék finomszemcsés és nem rendelkezik azokkal a mérnöki tulajdonságokkal, amelyek alapján például egy teljes épületet alá tudna támasztani.

(323)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az Egyesült Királyságban lenne olyan kőbánya, amely kőszenet kizárólag azért termel ki, hogy sódert állítson elő. Azt állítják, hogy az AGL célja annak biztosítása, hogy a teljes egészében a szénbányászatból származó meddőkőzetből álló anyag adómentes legyen. A tiszta sódertelepek, amelyeket a szén kiásása során termelnek ki, az AGL hatálya alá tartoznak.

(324)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a lignit a tőzeg és a szén közötti köztes anyag. Nagy-Britanniában az egyetlen jelentős lignitlelőhely Devonban található, ahol a kaolin kitermelésének egyik mellékterméke. Kis mennyiségben kertészeti célokra értékesítik. Észak-Írországban is találhatók nagyméretű lelőhelyek, de a jelentős helyi ellenállás következtében nincs kereskedelmi célú lignitkitermelés. A lignit nem alkalmas sódernek, különösen a magas nedvesség- és illóanyag-tartalma miatt.

(325)

Bár a pala a 2001. évi törvény 17. cikkének (1) bekezdése értelmében sódernek minősül, az Egyesült Királyság hatóságai és az érdekelt felek beadványaiból következik, hogy a palát építészeti és méretre vágott termékek előállítása céljából termelik ki, amelyeket sokkal magasabb áron lehet értékesíteni, mint a palasódert. Gazdaságilag tehát értelmetlen lenne a kőbányákat kizárólag a pala sóderként történő felhasználás céljából való kitermelésére használni, amely a tulajdonságai következtében a legtöbb esetben nem alkalmas az első osztályú sóderként történő hasznosításra, hanem csak gyenge minőségű sódernek felel meg. A kitermelési módszerek ráadásul sokkal drágábbak a hagyományos sóderkitermelési módszereknél, így gazdaságilag nem lenne logikus szándékosan sódert előállítani ilyen költséges módszerekkel. A palasóder előállítási költsége például 5,7–6,5 GBP/tonna, eladási ára viszont legfeljebb 6,42 GBP tonnánként.

(326)

A kiváló minőségű palatermékekhez használt anyagnak van egy vágott oldala a kitermelés módja következtében; a nehéz palalapokat a második hasadólapon keresztül fűrésszel megadott méretűre vágják, ezután kialakul még legalább egy oldala, amely a kőzeten belüli természetes sík mentén hasad, ezt hasítással (kalapáccsal és vésővel) érik el. Ilyen esetben a palán a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében adómentes eljárást végeznek el, és a 30. cikk értelmében adójóváírásban részesülhet.

(327)

A BAA és több érdekelt fél azt állította, hogy az asztallapok, falazókövek és kerítéskövek sóderként történő felhasználásnak minősülnek, és hogy az e termékeket elsődleges termékként előállító kőbányákat meg kell adóztatni. Erre fő érvként azt hozták fel, hogy az adott kőbányák termékstruktúrája nem tér el a kőzetet (például gránitot vagy homokkövet) kitermelő kőbányákétól, amelyek szintén első helyen falazókövet termelnek ki, és csak utána jön a másodlagos, gyengébb minőségű sóder.

(328)

Más sóderrel, például a mészkővel szemben a pala kitermeléséhez mélyebb kifejtés szükséges, aminek következtében kitermelése a szokásos kőbányák költségeihez képest drága. Az Egyesült Királyság hatóságai és az érdekelt felek rámutattak, hogy jelentős a különbség a szokásos sóderbányák (mint például a gránit-, homokkő- és mészkőbányák) és a palabányák között, és így teljes mértékben indokolt az eltérő adójogi megítélésük.

(329)

A BAA és több érdekelt azt állítja, hogy vannak olyan palabányák, amelyek nem speciális építészeti termékeket állítanak elő, hanem a palát szándékosan sóderként történő felhasználásra termelik ki. Sőt, olyan kőbányák is vannak, amelyek állításuk szerint adómentességet érdemelnek, mivel palát termelnek ki, de valójában az általuk előállított anyag nem rendelkezik a megfelelő palássági klivázzsal, vagy az anyagot helytelenül azonosították.

(330)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi először is, hogy az Egyesült Királyság hatóságai szerint nincs arra utaló jel, hogy bármely kőbánya szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelne ki palát. Valóban, mivel hiányoznak az ennek ellenkezőjére vonatkozó egyértelmű bizonyítékok, az Egyesült Királyság hatóságaitól nem várható el egy negatív tény bizonyítása, azaz hogy nincs olyan kőbánya, amely szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelne ki palát. Amikor olyan kőbányákról hoztak példákat, amelyek állítólag a palát szándékosan sóderként történő felhasználásra termelik ki, a Bizottság arra kérte az Egyesült Királyság hatóságait, hogy nyújtsanak tájékoztatást az ilyen kőbányákról. Az információk azt mutatják, hogy e kőbányák egyike sem termel ki palát szándékosan és elsődlegesen a sóderként történő felhasználás céljából. Ezek az információk kizárólag egyetlen kőbánya esetében vetettek fel kétségeket azzal kapcsolatban, hogy a termékei valóban palának minősülnek-e, aminek vizsgálatát az Egyesült Királyság hatóságai vállalták. Az anyag megtévesztő megnevezése az AGL-lel való visszaélést jelentene, nem pedig állami támogatással kapcsolatos kérdést.

(331)

Másodszor a (169) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy azok a hirdetések, amelyekben a kőbányák saját termékeiket ügyfélszerzés céljából jellemzik, nem kifejezetten relevánsak az anyagoknak az AGL alkalmazásának céljából történő értékeléséhez. Adóügyi végrehajtás céljából az Egyesült Királyság hatóságai sem veszik figyelembe ezeket a leírásokat.

(332)

Az Egyesült Királyság hatóságai által a Jelentéssel (69) összhangban használt kritérium, amelynek alapján azt ellenőrzik, hogy az adott kőbánya által kitermelt anyag valóban pala-e, az, hogy „csak vésővel lehet-e éles pikkelyekre és lemezekre hasítani”. Következésképpen ha van olyan kőbánya, amely azt állítja, hogy palát állít elő, és így részesül a mentességben, de valójában olyan anyagot állít elő, amely nem rendelkezik elegendő palássági klivázzsal, ahogyan ezt a BAA állítja, az ilyen kőbánya jogtalanul nem nyújtott be AGL-bevallást. Ez pedig már adóvégrehajtási kérdés, és azt a HMRC csalásként vizsgálja ki. Az Egyesült Királyság hatóságai vizsgálatot indítottak az említett kőbányával és bármely egyéb esettel kapcsolatban, amelynél a Bizottságnak benyújtandó bizonyítékok megszerzése céljából végzett kutatás aggályokat vetett fel az anyagok helytelen besorolásával kapcsolatban. Ha az anyagról bebizonyosodik, hogy nem pala, a díjon kívül büntetést is felszámítanak.

(333)

A Törvényszék megállapításaival összhangban (70) bizonyos anyagoknak az adó hatálya alá vonása az alkalmazandó általános adóztatási szabály értelmében „csak azok tényleges és igazolt, sóderként történő felhasználásától függ”. Az újonnan kitermelt pala esik esetében ez úgy értelmezhető, hogy ha nem bizonyítható, hogy a kőbányák a palát szándékosan sóderként történő felhasználás céljából termelik ki, a pala nem hasonlítható össze az adóköteles anyagokkal, és így a palára vonatkozó mentesség az AGL általános adóztatási elvéhez tartozik.

(334)

A Bizottság számára bebizonyosodott, hogy a palát nem szándékosan sóderként történő felhasználás céljából termelik ki, hanem méretre vágott és dekorációs termékek előállítása céljából.

(335)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy az újonnan kitermelt sóder más ténybeli és jogi helyzetben, mint az adóköteles anyagok, és így nem tartozik az AGL rendes adóztatási elvének hatálya alá.

(336)

Míg a beadványokból a következik, hogy a palabányászat során kitermelt anyagnak csupán kis része (mintegy 5 %-a) kiváló minőségű pala, amely megfelelő méretű lapokra vágva méretezett, építészeti termékként, és nem pedig sóderként történő felhasználás céljából értékesíthető, a kitermelt anyag fennmaradó része mellékterméknek vagy hulladéknak minősülő pala, amelyet sóderként is fel lehet használni (palameddő kitermelésére vonatkozó mentesség értékelése az 5.6.4. szakaszban olvasható).

(337)

Azonban mivel a pala-melléktermék kitermelése a kiváló minőségű, építőiparban felhasznált dekorációs és méretezett pala kitermelésének elkerülhetetlen jelensége, és egyéb anyagok kitermelése során nem fordulhat elő, annak mentessége hozzájárul az AGL céljához. Valóban elősegítheti a keresletnek az újonnan, sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagokról a melléktermék-palára történő elterelését. Sőt, nincs olyan veszély, hogy e mentesség a pala újonnan történő kitermelését ösztönözné, mivel a palakitermelés rendkívül költséges, és ezt csak a dekorációs és méretezett termékek előállítására szánt pala kitermelésével lehet fedezni. Ezt támasztja alá az is, hogy az AGL bevezetése óta (43-ról 32-re) csökkent az aktív palabányák száma, az Egyesült Királyság hatóságainak tájékoztatása szerint (71).

(338)

A Bizottság megjegyzi, hogy előfordulhat olyan természetes pala, amely nem 100 %-os tisztaságú, de még így is megfelel annak a követelménynek, hogy csak vésővel lehet éles pikkelyekre és lemezekre hasítani. Ilyen esetekben az Egyesült Királyság hatóságai úgy vélik, hogy a mentességnek a főként palából álló anyagokra is vonatkoznia kell.

(339)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy mivel nincs bizonyíték arra, hogy a főként palából álló anyagot szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelték ki, ugyanaz az érvelés vonatkozik a főként palából álló anyagokra, mint amely a teljes egészében palából álló anyagokra, ami megfelel a (338) preambulumbekezdésben leírt helyzetnek.

(340)

Így a 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (4) bekezdésének (a) pontja szerinti mentesség, amely teljes egészében vagy főként palából áll, vagy palából álló bármilyen anyag részét képezi, nem tér el az AGL általános adóztatási elvétől.

(341)

Mivel az agyagpala kőzet, és így a 2001. évi költségvetési törvény 17. cikkének (1) bekezdése értelmében sódernek minősül, az AGL alóli mentessége nem számít az AGL szerinti általános adóztatási elvtől való eltérésnek, ha az agyagpalát nem szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelik ki. Ilyen jellegű kitermelés esetében annak mentessége csak akkor lehet indokolt, ha az hozzájárul az AGL környezetvédelmi céljához, azaz ha megvalósítja a kereslet elterelését.

(342)

Az érdekelt felek beadványai és az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy számos alkalommal használják az agyagpalát sóderként, főként gyengébb minőségű sóderként és utak felülete alatt használt ömlesztett töltőanyagként vagy töltések töltőanyagaként.

(343)

A Bizottság továbbá azt is megjegyzi, hogy az agyagpala gyakran homokkővel vagy más adóköteles anyagokkal rétegződik. Ilyen esetekben úgy lehet tekinteni, hogy az agyagpalát szándékosan, ezekkel az anyagokkal együtt termelik ki, sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából.

(344)

Az Egyesült Királyság hatóságai maguk is azt állítják, hogy a sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok vagy amelyek kereskedelmi hasznosítás céljából sóder kitermelésére irányuló eljárás melléktermékeként keletkeznek, eltérő ténybeli helyzetben vannak, mint az adómentes anyagok. Az az agyagpala tehát, amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából termelnek ki, szintén az adómentes anyagoktól eltérő ténybeli helyzetben van, ugyanúgy, mint a többi újonnan kitermelt anyag. Ezért nem indokolható egy olyan anyagnak az AGL alóli mentessége, amelyet szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termeltek ki.

(345)

Az Egyesült Királyság hatóságai rámutattak, hogy az agyagpala túlnyomó többségét nem sóderként hasznosítják, mivel az agyagpala általában nem alkalmas sódernek. Az agyagpala minőségi felhasználása a téglagyártás, ami kerámiatechnológiai eljárás.

(346)

Az érdekelt felektől kapott tájékoztatás alapján a Bizottság megállapítja, hogy az újonnan kitermelt agyagpala sóderként is lehet használni, bár nem a széles körben elterjedt helyzetekben, és a pala kitermelésével szemben az agyagpalából nem állítanak elő olyan speciális, első osztályú termékeket, amelyekért mentesség jár. Ezen túlmenően az agyagpala maga is olyan anyag, amely a kitermelés helyszínétől függően nagyon eltérő jellemzőkkel bírhat.

(347)

A Bizottság figyelembe veszi az Egyesült Királyság hatóságainak beadványát, amelynek részletezése a (297) preambulumbekezdésben olvasható, és amely szerint az agyagpala az agyaggal megegyező kőzetcsaládba tartozik, a keményebb agyagpala azonban a palával tartozik egy családba.

(348)

Sőt, szemben az agyaggal az agyagpala egy részét építőipari ömlesztett anyagként is fel lehet használni, és ehhez nincs szükség fizikai átalakulásra ((299) preambulumbekezdés).

(349)

Először is az érdekelt felek Bizottsághoz beérkezett észrevételei azt mutatják, hogy az agyagpalát lehet és szokás is szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából kitermelni. Az agyagpala ára […] és 4,44 GBP között mozog (lásd a (292), (304) és (307) preambulumbekezdéseket). Ebből az árból esetenként 3 GBP maga az agyagpala szállítási költsége. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy nem kapott olyan árképzési információkat, amelyek az agyagpalának egy kőbánya elsődleges termékeként kivetett árára vonatkoznának, csak másik anyag melléktermékeként kitermelt agyagpalára vonatkozó árakat.

(350)

Az agyagpala újonnan történő kitermelését illetően a Bizottság legalább négy vagy öt (72) kőbánya tekintetében kapott bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy e kőbányák elsősorban sóderként történő felhasználás céljából termelik ki az agyagpalát. A (318) preambulumbekezdésben leírtak szerint a BAA által benyújtott, az agyagpalát sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából kitermelő kőbányáknak a BGS Directory of Mines and Quarries 2010 jegyzékben megjelent listájára adott válaszul a Bizottság felkérte az Egyesült Királyság hatóságait, hogy a titkos adónyilvántartásokból nyújtsanak tájékoztatást ezekkel a kőbányákkal kapcsolatban. Ebből az derült ki, hogy négy vagy öt (72) kőbányát regisztráltak az agyagpalára vonatkozó mentességre, miközben e kőbányák terméskőt és sóderként történő felhasználásra szánt agyagpalát termeltek ki. Az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy mivel a kőbányák terméskőt termelnek ki, az agyagpalát a terméskő melléktermékeként kell tekinteni, amely így jogosan részesül mentességben. Ezt az érvelést azonban a Bizottság nem tudja elfogadni. A (151)–(158) preambulumbekezdésben leírtak szerint a terméskő melléktermékei nem részesülnek az AGL alóli mentességben. Sőt, minden sóderbánya állíthat elő terméskőt, ha van rá kereslet, és a kő vágható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha van rá kereslet, és gazdasági szempontból is ésszerű, akkor nem fognak e kőbányák elsősorban sódert előállítani, amikor nincs kereslet a terméskőre. Ennélfogva e kőbányákat úgy kell tekinteni, mint amelyek szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelik ki az agyagpalát.

(351)

A Bizottság megállapítja, hogy ellentmondás található egy kapott beadványból. A Torrington Stone-tól kapott észrevétel az egyik kőbányájukból (Vyse) elsődleges termékként kinyert agyagpalasóder kitermelésére és értékesítésére vonatkozik. Az Egyesült Királyság hatóságai azonban a társaság honlapján feltüntetett termékek alapján azt állítják, hogy a szóban forgó kőbánya egyáltalán nem termel ki agyagpalát. A Bizottság mindazonáltal megjegyzi, hogy a Vyse kőbánya honlapján említett agyagpala nem a termékek leírásában szerepel, hanem az általuk kitermelt termékek műszaki előírásaiban (73).

(352)

Továbbá mivel ez maga a kőbánya által benyújtott beadvány, a Bizottság kénytelen azt figyelembe venni. Előfordulhat, hogy az általuk előállított anyagot hibásan jelölték meg agyagpalaként, de a kőbánya azt állítja, hogy részesült az agyagpalára vonatkozó mentességben. Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá több alkalommal is jelezték, hogy az AGL alkalmazása céljából nem veszik figyelembe, hogy az adott kőbánya hogyan mutatja be termékeit a nyilvánosság előtt. Nem történt említés a kőbányában végzett esetleges geológiai vizsgálatról.

(353)

A Bizottság a rendelkezésére álló információk és bizonyíték alapján úgy véli, hogy az újonnan kitermelt sóder az egyéb adóköteles anyagokéhoz hasonló ténybeli és jogi helyzetben van.

(354)

Az Egyesült Királyság hatóságai nem állapították meg, hogy a sóderként történő felhasználás céljából újonnan kitermelt agyagpala mentességét az AGL-nek a „kereslet átalakítására” irányuló céljával lehet indokolni. E mentesség valóban lehetővé teszi az agyagpala sóderként való felhasználás céljából újonnan történő kitermelésének legalább a fenntartását, és ily módon eltérést jelent az AGL általános adóztatási elvétől, ami pedig ellentétes az AGL célkitűzésével.

(355)

Az agyagpala kitermeléséből származó meddőkőzet mentességének értékelése az 5.6.4. szakaszban olvasható.

(356)

A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a szénkitermelés melléktermékeként előforduló agyagpala a 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (4) bekezdésének (a) pontjában foglalt mentességen kívül a 17. cikk (3) bekezdésének (f) pontjában szereplő mentességben is részesül. Az e határozat (367) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás szerint a szén nem minősül sódernek és nem is használható sóderként.

(357)

A szénkitermelés elkerülhetetlen melléktermékeként kitermelt agyagpala alkalmas a sóderként történő felhasználásra, és így az AGL általános adóztatási elvének hatálya alá tartozik. A mentessége azonban indokolható az AGL „kereslet átalakítására” irányuló célkitűzésével. Értéke miatt továbbá nagyon kevéssé valószínű, hogy a melléktermékként adómentes agyagpala miatt nőne az újonnan kitermelt szénmennyiség, mivel az gazdaságilag ésszerűtlen lenne.

(358)

Továbbá mivel az agyagpalát az agyaghoz hasonlóan főként csővezetékek, csempék és tégla gyártásában, amelyek mind kerámiatechnológiai eljárások, a 2001. évi költségvetési törvény 30. cikke (1) bekezdésének c) értelmében a kerámiatechnológiai eljárások után járó adójóváírásban részesül. Mivel ez nem sóderként történő felhasználás, és mivel a kerámiatechnológiai eljárásokban használt anyagok lényeges fizikai átalakuláson mennek keresztül, azaz égetés útján szilárd, tartós és időjárásálló termékké válnak, a kerámiatechnológiai eljárásokhoz használt agyagpala joggal részesül az AGL-re vonatkozó kedvezményből. A Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy az ipari és mezőgazdasági eljárásokra vonatkozó kedvezmény megfelel az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvnek ((137) preambulumbekezdés).

(359)

A Bizottság megjegyzi, hogy a BAA és más érdekelt felek észrevételei szerint a téglagyártáshoz használt anyagoknak nem jár a mentesség. Az Egyesült Királyság hatóságai azonban rámutattak, hogy a téglagyártás és egyéb kerámiatechnológiai folyamatok nem minősülnek sóderként történő felhasználásnak. A tégla széles körű gyártási folyamaton megy keresztül. E folyamat során az agyagpalát vagy agyagot magas hőmérsékletre (több mint 1 000 °C-ra) hevítik egy kemencében, amitől megváltozik az agyagpala vagy agyag szerkezete, az eredmény pedig a szilárd, tartós tégla. Az egyéb kerámiatermékeket hasonlóképpen, kemencében égetik ki, de máshogyan, pl. csővezetékké vagy csempévé formázzák.

(360)

A tégla nem azért készül, hogy a zúzott kőhöz hasonlóan ömlesztett töltőanyagként használják fel. A téglát rendezett módon felhalmozzák, hogy falat építsenek belőle.

(361)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az agyagpala kerámiatechnológiai eljárásokban történő alkalmazása részesülhet AGL-kedvezményben, hiszen ez nem minősül az agyagpala sóderként történő felhasználásának.

(362)

Az agyagpala ráadásul használható az agyag, salak vagy más anyag helyettesítőjeként, a cementgyártásban használt alumínium-szilikát forrásaként. Mészkővel keverik, ez a folyamat azonban az AGL alóli mentességet élvez. A mészkő vagy a mészkő és egyéb anyagok cementben történő használata a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikke (2) bekezdésének (c) pontja értelmében díjmentességet élvez, mivel e felhasználás során számítanak az anyag kémiai tulajdonságai (a mészkő nyújtja a kalcium-szilikátot, az agyag vagy agyagpala pedig az alumínium-szilikátot). A cementgyártáshoz használt agyagpala tehát a mészkővel együtt jogosan élvez a 2001. évi költségvetési törvény e cikke szerint mentességet. A Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy az erre az eljárásra vonatkozó kedvezmény megfelel az AGL-t alátámasztó általános adóztatási elvnek ((90) preambulumbekezdés).

(363)

Az AGL alóli mentesség kérvényezéséhez az agyagpala-termelőknek kell igazolniuk, hogy az általuk előállított, teljes egészében vagy főként agyagpalából álló anyagot mire használják fel.

(364)

Az agyagpala például az agyagkitermelés elkerülhetetlen melléktermékeként is kialakulhat. Ha erre sor kerül, és az agyagpala még nem részesül másik mentességben vagy kedvezményben, értékelni lehet, hogy az adott agyagpala jogosult-e az AGL alóli kedvezményre, és hogy azt szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelték-e ki. A mentesség megfelelne az AGL elveinek, mivel ez olyan agyagpalára vonatkozik, amelyet olyan anyag elkerülhetetlen melléktermékeként állítanak elő, amely se nem sóder, se nem használják sóderként, és amelyet újonnan kitermelt sóder helyettesítő termékeként lehet felhasználni.

(365)

Az egyéb adóköteles termékek, például durvahomokkő vagy mészkő újonnan történő kitermelésének melléktermékeként keletkező agyagpalát illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a mentesség valóban megkülönbözteti az agyagpalát más adóköteles anyagoktól. Figyelembe kell venni azonban, hogy ezt az adójogi megkülönböztetést indokolja-e az AGL célja. Még ha a mentesség eredményeként meg is nőne az agyagpalának a sóderként történő felhasználás melléktermékeként történő kitermelése más, nem adómentes termékek kárára, a Bizottság nem kapott az Egyesült Királyság hatóságaitól vagy az érdekelt felektől olyan bizonyítékot, amely igazolná, hogy ez a mentesség hozzájárul az AGL céljának megvalósításához, amelynek célja a sóderként felhasznált anyagok újonnan történő kitermelésének csökkentése.

(366)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a teljes egészében vagy főként agyagpalából álló anyag, amelyet szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki, ideértve az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermelése során melléktermékként keletkezett agyagpalát is, ugyanabban a ténybeli és jogi helyzetben van, mint azok az egyéb sóderek, amelyek adóztatása az AGL általános adóztatási elvével és környezetvédelmi céljával összhangban történik. Ennélfogva a mentesség ténylegesen is szelektív.

(367)

Az Egyesült Királyság hatóságaitól és a BAA-tól kapott közös beadványt, valamint a más alkalmakkor az Egyesült Királyság hatóságaitól kapott tájékoztatás megerősíti, hogy a szenet nem lehet sóderként felhasználni. Következésképpen a szén nincs ugyanolyan jogi és ténybeli helyzetben, mint az AGL céljával összhangban az AGL alapján adóköteles anyag. Ugyanez érvényes arra az anyagra, amely főként szénből áll, ami lefedi azt a helyzetet, amelyben a kitermelt szén nem tiszta geológiai összetételű.

(368)

Az Egyesült Királyság hatóságaitól és a BAA-tól kapott közös beadványt, valamint a más alkalmakkor az Egyesült Királyság hatóságaitól kapott tájékoztatás megerősíti, hogy a lignitet nem lehet sóderként felhasználni. Következésképpen a lignit nincs ugyanolyan jogi és ténybeli helyzetben, mint az AGL céljával összhangban az AGL alapján adóköteles anyag. Ugyanez érvényes arra az anyagra, amely főként lignitből áll, ami lefedi azt a helyzetet, amelyben a kitermelt lignit nem tiszta geológiai összetételű.

(369)

Az Egyesült Királyság hatóságai az eljárást megindító határozatot megelőző beadványaikban kifejtették, hogy a kaolin (74) és a fazekasagyag (75) értékes ásványok. Általában nem a sóderként történő felhasználás céljából termelik ki. A kőhulladékból és homokból álló meddőkőzet e kitermelési folyamat elengedhetetlen mellékterméke. A kaolinhulladékot töltések építése során és általános töltőanyagként lehet felhasználni, autópálya-építés során használt bitumenkötésű anyagok gyártásában, a betongyártás során egyéb finomszemcsés sóderrel is helyettesíthető. A fazekasagyag-hulladékot szintén lehet sóderként értékesíteni az építőipari piacon.

(370)

Az Egyesült Királyság hatóságai kiemelték, hogy mivel a fazekasagyag és a kaolin kitermeléséből származó meddőkőzet e két anyag kitermelése után azonnal rendelkezésre áll, és mivel e meddőkőzet helyettesítője lehet a különböző, kifejezetten sóderként történő felhasználás céljából kitermelt homoknak, kavicsnak és kőnek, a mentesség elősegíti a homok, kavics és kő kifejezetten sóderként történő felhasználás céljából történő kitermelését, mindent összevetve a mentesség elősegíti a sóderkitermelés környezetre gyakorolt hatásainak csökkentését. Az Egyesült Királyság hatóságai információt nyújtottak a kaolin és fazekasagyag kitermeléséből származó hulladékról, és az így létrejött meddőhányókról.

(371)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (106) preambulumbekezdésében megkérdőjelezte, hogy ez az anyag ne lenne a nem adómentes sóderrel összehasonlítható helyzetben, ugyanakkor megjegyezte, hogy lehet eltérés az adómentes és a nem adómentes anyagok között abban, hogy az adómentes anyagok a kaolin és fazekasagyag kitermelése során keletkezett meddőkőzetnek minősülnek. Ez a kitermelés elkerülhetetlen mellékterméke, amely nem feltétlenül a sóderkitermelés céljából keletkezik, hanem általában a kaolin és agyag kitermelésének eredményeként. Valójában mind a kaolin, mind pedig a fazekasagyag rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyeket nem mindig lehet reprodukálni.

(372)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (107) preambulumbekezdésében megkérdőjelezte, hogy e különbség elegendő-e annak bizonyítására, hogy adómentességet az AGL jellege és logikája indokolja, és megjegyezte, hogy további információra van szüksége.

(373)

Az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételét követően a Bizottsághoz számos beadvány érkezett ezzel kapcsolatban az érdekelt felektől.

(374)

A Sibelco saját beadványa szerint a kaolin és fazekasagyag kitermelésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó társaság. Az előállított fazekasagyag és kaolin nagy részét, mintegy 80–90 %-át exportálják. A Sibelco azt állítja, hogy kőbányáinak elsődleges tevékenysége a fazekasagyag és a kaolin kitermelése. A szükségszerűen kitermelt egyéb anyagokat másodlagos anyagoknak lehet tekinteni, amelyek vagy alkalmasak sóderként történő végfelhasználásra vagy nem, ez az összetevőiktől és esetleges feldolgozásuktól függ.

(375)

A Sibelco azt állítja, hogy a kaolin és a fazekasagyag, valamint az azokból származtatott anyagok nem használhatók sóderként. Ezek olyan speciális ipari ásványok, amelyek kizárólag nem sóderként történő alkalmazásokra és végcélokra használhatók fel. A kaolint és a fazekasagyagot egyedi fizikai és kémiai jellemzőik és ritkaságuk teszi különlegessé, így ezek rendkívül értékes anyagok.

(376)

A Sibelco szerint az ezen ásványok kitermeléséből származó meddőkőzet nem minősül olyan anyagnak, amelyet kifejezetten sóderként történő felhasználásra termeltek ki. A meddőkőzet kitermelése a kaolin és a fazekasagyag kinyerésének elengedhetetlen következménye. A melléktermékek teljesen eltérnek a fazekasagyagtól és a kaolintól, továbbá felhasználásuk sem azonos, sőt nem is helyettesíthető egymással. A Sibelco továbbá azt is állítja, hogy e kőbányákban a fazekasagyag és a kaolin kitermelése nélkül nem bocsátanának a piacra potenciálisan sóderként felhasználható anyagokat, mivel a kőbányák üzemeltetése a fazekasagyag és kaolin kitermelésén kívül más célokból nem lenne gazdaságos. A kaolin és a fazekasagyag eladási ára lényegesen magasabb, mint a helyszínen kinyert másodlagos sóder ára. Az eladási érték valóban […]–[…]-szor magasabb a kaolin, és mintegy […]–[…]-szor magasabb a fazekasagyag esetében. A Sibelco szerint a kaolin kitermelése során mintegy 8–10-szer több elkerülhetetlen meddőkőzetet termelnek ki, a fazekasagyag kitermelése során pedig mintegy kétszer annyi egyéb anyagot.

(377)

A Sibelco úgy véli, hogy a kaolin- és fazekasagyag-lelőhelyek elhelyezkedése és megoszlása és az e területeken bányászati tevékenység megkezdéséhez szükséges különleges geológiai feltételek és tőkeberuházás következtében a kaolin és fazekasagyag kitermelése nélkül meddőkőzet kitermelésére irányuló tevékenységet egyik helyen sem végeznének.

(378)

A Sibelco szerint a kaolin- és fazekasagyag-kitermelés melléktermékeiből származó sóder értékesítésének eredményeként közvetlenül csökken e melléktermékekből a kitermelés helyén keletkező meddőhányók mennyisége.

(379)

A Sibelco által adott tájékoztatással összhangban a kaolinrétegekben az agyagos ásvány (kaolin) a gránitban a földpátos ásványok bomlásával és részleges bomlásával keletkezik. Ez a folyamat kaolinizáció néven ismert, és míg a kaolin aránya és tulajdonságai a lelőhelyen belül is változhatnak, a teljes kőzettömegben fellelhető kaolin kitermelési aránya jellemzően 10 % körül van. Bár valamennyi szelektív kitermelésre van lehetőség, legtöbbször a teljes kőzettömeget ki kell termelni, mielőtt a kaolint szét lehetne választani. A kaolin vizes szeparációval, gravitációs módszerekkel és több szakaszból álló rostálással és méretezéssel történő leválasztásának eredményeként olyan melléktermék jön létre, amely mállott és üde gránitot, stentet (kőzet), kvarcot és csillámot tartalmaz. Ez a melléktermék kitermelt formájában nem alkalmas sódernek. Feldolgozásra van szükség ahhoz, hogy akár egy része alkalmas legyen a sóderként történő végfelhasználásra.

(380)

A Sibelco szerint a fazekasagyag-lelőhelyeken az agyag lényegében szintén kaolinos ásvány, de üledékes geológiai folyamatok során rakódott le, és gyakran különálló rétegeket képez. A rétegek között fazekasagyag-, lignites fazekasagyag- és homoktelepek is fellelhetők. Ezeket az összefonódó telepeket azért kell kitermelni, hogy így feltárhassák az egymást követő fazekasagyag-telepeket. A fazekasagyag-telepeket és a köztes kőzettelepeket gondosan szét kell választani annak biztosítására, hogy a fazekasagyag ne szennyeződjön más anyaggal, és ne következzen be az eltérő minőségű fazekasagyag-telepek véletlen keveredése. A köztes kőzet jellemzően legfeljebb a teljes kitermelt mennyiség 50 %-át képviseli. A fazekasagyag-telepek kitermelését követően ezeket pontosan meghatározott, az adott végfelhasználástól függő keverékekben elegyítik.

(381)

A Sibelco szerint a fő különbség a kaolin- és fazekasagyag-bányák, valamint a sóderbányák között az, hogy a sóderbányákban a hulladék vagy melléktermék lényegében ugyanaz az anyag. A fazekasagyag- és kaolinbányákban a keletkező melléktermékek teljesen különbözik azoktól az agyagoktól, amelyeket elsődleges anyagként kitermeltek.

(382)

A Sibelco szerint a kaolin- és fazekasagyag-kitermelésének elkerülhetetlen melléktermékeként keletkező anyag megfelelő feldolgozásával értékesített sóderre vonatkozó jelenlegi mentesség következtében nem fog nőni a kaolin- és fazekasagyag-kitermelési tevékenység. A kőbányafejlesztést a kaolin és fazekasagyag iránti kereslet és az eladások ösztönzik. Bár a kaolin és a fazekasagyag kitermelése során keletkező egyes melléktermékeket később feldolgoznak, így alkalmassá válnak a sóderként történő végfelhasználásra, a keletkező melléktermékek nagy részét még így is meddőhányókba hordják. Ez azért van, mert nincs a sóder iránt ennél nagyobb kereslet (még a jelenlegi adómentesség ellenére sem), a kőbányákban zajló kitermelést azonban folytatni kell, hogy fedezhessék a kaolin és fazekasagyag iránti piaci keresletet. Jelenleg a Sibelco kaolin- és fazekasagyag-kőbányáiban kezelt meddőkőzet, hulladék és melléktermék mennyisége mintegy ötszöröse az eladott sódermennyiségnek. Ez azt bizonyítja, hogy még a jelenlegi adómentesség sem tudja tovább ösztönözni az anyag sóderként való felhasználás céljából történő kitermelését. Sőt, úgy tűnik, hogy az agyageladások és a sódereladások teljesen más mintát követnek. A sódergyártásban a szállítási szerződés egy adott projektre irányul, és viszonylag rövid időtartamra vonatkozik. A fazekasagyag- és kaoliniparnak azonban a kerámiagyártókat sok éven át állandó anyagmennyiséggel kell ellátnia.

(383)

Beadványán túl a Sibelco a Bizottságnak benyújtotta a kaolin és fazekasagyag geológiájára, kitermelésére és feldolgozására vonatkozó áttekintést.

(384)

Az IML kaolin- és fazekasagyag-műveleteket végez több mint 5 000 hektáron a dél-angliai Cornwallban, Devonban és Dorsetben.

(385)

Az IML azt állítja, hogy az Egyesült Királyság az előállított mennyiség 80 %-ának exportálásával vezető szerepet tölt be a világon a kiváló minőségű fazekasagyag előállításában és exportjában. A fazekasagyagot elsősorban kerámiatermékek (különösen szaniterek, csempék, padlólapok és étkészletek) gyártásában használják nyersanyagként. Az egyéb felhasználási módok közé tartoznak a zománcok és mázak, téglák, tűzálló alkalmazások, valamint töltőanyagként és tömítőanyagként történő felhasználás. A fazekasagyag anyagi jellemzői következtében alkalmatlan sódernek. A sóder többnyire kemény, szemcsés anyag. Ezzel ellentétben a fazekasagyag puha és finom szemcséjű. A fazekasagyag relatív értéke szintén kizárja annak sóderként történő felhasználását. Viszonylag ritka és fontos anyag, amelynek gyártelepi értéke a minőségétől és a piaci kereslet szintjétől függően elérheti a […] GBP/tonna összeget.

(386)

Az IML szerint az Egyesült Királyság az előállított mennyiség több mint 90 %-ának exportálásával a világ egyik legnagyobb kaolintermelője és exportőre.

(387)

Az IML azt állítja, hogy a kaolin fő értékei a fehérség, finom szemcseméret és a lapos szemcsék, a sima, nem karcoló textúrája és kémiai semlegessége. Fő felhasználási területei a papírgyártás (töltőanyagként és bevonatpigmentként), szaniterek és étkészletek gyártása. A speciálisabb alkalmazások közé tartozik a festék, ragasztók, műanyagok, gumi és tömítőanyagok töltőanyaga, valamint az üvegrost- és gyógyszergyártás.

(388)

Az IML szerint a kaolin anyagi jellemzői következtében alkalmatlan sódernek. A kaolin relatív értéke szintén kizárja annak sóderként történő felhasználását. A kaolin belföldön és külföldön egyaránt rendkívül ritka termék. Ritkasága és az anyag iránti számos iparágban tapasztalható kereslet következtében viszony magas áron értékesítik. Egy alapvető alkalmazás során használt, gyengébb minőségű termék gyártelepi eladási ára […] GBP körül mozog, míg a műszaki alkalmazású, rendkívül kifinomult, speciális terméket több mint […] GBP áron értékesítik.

(389)

Az IML szerint a másodlagos sóderként értékesített anyagért szerény, átlagosan mintegy […] GBP/tonna árat tudnak felszámítani. Az IML szerint a fazekasagyag és a kaolin kitermelése bármely egyéb tényezőtől függetlenül is megvalósul, és a hulladék keletkezése elkerülhetetlen. Sóderként történő felhasználása sokkal előnyösebb a környezet számára, mint az elsődleges sóderkitermelés. A hulladék stabil piacának hiányában több anyagot kell meddőhányóba hordani.

(390)

Az IML szerint az összesen kibányászott 8,47 millió tonnából mintegy 6,5 millió tonna minősül lehetséges sóderalapanyagnak. A breccia, zúzott kő, kavics, köztes kőzet, kő és stent feldolgozható, hogy így valamilyen típusú zúzott sóder jöjjön létre, az azonos méretű zúzaléktól az alsó alapréteghez használt vagy töltőanyagokig. A zúzási folyamat során kavics és homok is keletkezik. A homok továbbá a kaolin tolóhengeres szétválasztása során jön létre. Nem lehet mind a 6,5 millió tonna alapanyagot piacképes másodlagos sóderré feldolgozni, és a hulladék mennyisége az adott kaolinkitermelő terület jellegétől is függ. Egy már létező kaolinhulladék-feldolgozó számításai szerint a 65 %-os hozam az általános, ami azt jelenti, hogy a 6,5 millió tonna éves bányasóder-mennyiségből több mint 4 millió tonna értékesíthető terméket lehet előállítani.

(391)

Az IML szerint a „szárazon rostált” betonhomok átlagos gyártelepi eladási ára […] GBP, a zúzott termék (sóder) gyártelepi eladási ára pedig […] GBP. Az értékesítést nem maga az IML végzi, hanem a kaolinhulladék-feldolgozó.

(392)

Az IML szerint az AGL alóli mentesség semmilyen körülmények között nem eredményezheti azt, hogy a fazekasagyagot/kaolint nagyobb mennyiségben termeljék ki azért, hogy több adómentes anyagot állítsanak elő. Az IML már így is több hulladékot halmoz fel, mint amennyit sóderfeldolgozásra szállít, ami azt bizonyítja, hogy a kitermelés szintje teljes mértékben az elsődleges ásvány, azaz a kaolin/fazekasagyag iránti piaci kereslettől függ.

(393)

Az IML állítása szerint a kitermelési folyamat már így is több hulladékkal jár, mint amennyit jelenleg értékesíteni tud, ezért nem lenne logikus még több kaolint/fazekasagyagot kitermelni csak azért, hogy másodlagos melléktermékként sódert állítsanak elő.

(394)

Az IML szerint az értékesíthető sóder előállításához további feldolgozásra van szükség. A társaság azt állítja, hogy a homok előállításához szükséges szárazrostáló üzem mintegy 0,75 millió GBP-ba kerül, a zúzóüzem mintegy 2 millió GBP-ba, a habarcshomok feldolgozásához szükséges mosóüzem pedig akár 1,5 millió GBP-ba is kerülhet. A homok átlagos […] GBP/tonna és a zúzott sóder […] GBP/tonna eladási árával számolva a termelési költségek a homoknál jellemzően 35 %-ot, a zúzott sódernél pedig 50 %-ot tennének ki.

(395)

Az IML szerint ha a kaolintartalmat először nem távolítják el, kizárólag a lehetséges sódertermelés céljából nem lenne költséghatékony a kőbányák üzemeltetése. A lehetséges sóderanyagok csak a kaolin és fazekasagyag kitermelése következtében kerülnek piacra, enélkül ugyanis a kőbányák üzemeltetése nem lenne gazdaságos. Mivel az ásványok kitermelése igen költséges, és az elsődleges sóderrel szemben a folyamatból származó melléktermék viszonylag gyenge minőségű, a kőbányák az ásványianyag-tartalom hiányában egyáltalán nem termelnének ki sódert.

(396)

Az IML szerint az AGL alóli mentesség megkülönbözteti egymástól azon hulladékanyagokat, amelyek a nem sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékeként keletkeznek (például a kaolin és fazekasagyag kitermeléséből származó hulladék), amelyek adómentesek, és azokat a hulladékanyagokat, amelyek sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékei (például a mészkőből származó hulladék), amelyek továbbra is adókötelesek.

(397)

Az IML azt állítja, hogy a mészkő- és terméskő-bányákból származó melléktermékeket szándékosan sóderként történő felhasználásra termelik ki, és úgy is hasznosítják, míg a kaolin- vagy fazekasagyag-kitermelés melléktermékei az ásványok kitermelésének elkerülhetetlen következményeként keletkeznek.

(398)

Az IML a Bizottsághoz egy, a „Construction News”-ban megjelent esettanulmányt is benyújtott, amely a kaolinkitermelésből származó újrahasznosított és másodlagos sóder egy nagyobb londoni üzemben betonhoz történő felhasználásáról szólt.

(399)

A Kaolin and Ball Clay Association szerint a kaolin- és fazekasagyag-bányák tevékenységének részeként elkerülhetetlenül kitermelt egyéb anyagokat „másodlagos” anyagnak kell tekinteni, amelyek lehetnek alkalmasak sóderként történő felhasználásra. A másodlagos anyagokra vonatkozó AGL alóli jelenlegi mentességeket azért vezették be, hogy ösztönözzék azok hasznosítását, és csökkentsék a meddőhányóba hordott anyagok mennyiségét. A Kaolin and Ball Clay Association azt állítja, hogy a kaolint és a fazekasagyagot nem lehet sóderként felhasználni, és hogy ilyen felhasználásra soha nem is termelik ki azokat.

(400)

A Kaolin and Ball Clay Association szerint a kaolin és a fazekasagyag kitermelése nélkül az azokból származó sóderanyagok sem kerülnének forgalomba. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a kaolin és a fazekasagyag sódertől történő szétválasztásának költségei, valamint a sóder értéke miatt ez egyáltalán nem lenne gazdaságos. A kaolin és a fazekasagyag eladási ára lényegesen magasabb, mint a sóderé, ezért ez költséghatékony, hogy ezen anyagokat saját jogon is kitermeljék.

(401)

A Kaolin and Ball Clay Association azt állítja, hogy további bizonyíték erre az a tény, hogy jelenleg még a sóderkitermelési díj alóli mentességgel együtt is a sóderként hasznosítható anyagnak csupán mintegy egyharmadát dolgozzák fel sódernek.

(402)

A Kaolin and Ball Clay Association szerint bizonyos, hogy vissza fog esni a melléktermék eladási mennyisége, ha a sóderkitermelési díjat ezekre a jelenleg adómentes anyagokra is kivetik, sőt a 2014 áprilisában indult projekteknél erre már van is bizonyíték.

(403)

A BCC azt állítja, hogy a kaolin- és fazekasagyag-bányák fejlesztésének elsődleges célja ezen anyagok kitermelése és feldolgozása, amely anyagok ritkaságuk és egyedülálló fizikai és kémiai tulajdonságaik következtében kiemelkedő, speciális termékek. A BCC szerint a kaolint és a fazekasagyagot, valamint a belőlük származó termékeket nem lehet sóderként hasznosítani, és kitermelésük soha nem ebből a célból történik. Az egyéb anyagokat, amelyek kitermelése elkerülhetetlenül bekövetkezik, másodlagos anyagoknak lehet tekinteni, amelyek alkalmasak lehetnek a sóderként történő felhasználásra. A BCC szerint ezeket elszigetelten, sóderként történő felhasználás céljából nem termelnék ki, és csak akkor kerülnek forgalomba, ha kaolint vagy fazekasagyagot termelnek ki, másként a kőbánya üzemeltetése nem lenne gazdaságos.

(404)

A BCC azt állítja, hogy a fazekasagyag eladási ára legalább 5–6-szor, a kaoliné pedig legalább 10–12-szer magasabb, mint a mellékterméké, amely potenciálisan értékesíthető másodlagos sóderként. A gazdasági szempontok és a helyszín korlátai nem eredményezhetnek olyan helyzetet, amelyben az eladhatónál több kaolint és fazekasagyagot termelnek ki azért, hogy a sódergyártáshoz további mellékterméket állítsanak elő. A kaolin és fazekasagyag melléktermékeinek a nagy részét (mintegy ötszörösét) még a mentességgel együtt sem tudják értékesíteni, így azok a kőbánya területén található meddőhányóba kerülnek.

(405)

A BCC szerint az adómentes és nem adómentes kőbányák jelentősen eltérnek egymástól. A nem adómentes sóderbányák főként ugyanazt az anyagot termelik ki elsődleges anyagként, mint melléktermékként és hulladékként. A kaolin- és fazekasagyag bányákban azonban a hulladék különbözik az elsődleges anyagtól. Az utóbbiak főként földpátos ásványok, míg az előbbi főként szilíciumalapú homok.

(406)

A BCC azt állítja, hogy a kaolin- és fazekasagyag-bányákból származó melléktermék értékesítése vissza fog esni, ha arra is kivetik a sóderkitermelési díjat. A kereslet kielégítése érdekében több tiszta sódert kell majd kitermelni.

(407)

A BAA továbbította a Cornwallban található tagjaitól származó információt, amely szerint a kaolin ára az osztályozástól és minőségtől függően jelentősen, akár 50–5 000 GBP/tonna között is változhat.

(408)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nem csupán a kaolin és a fazekasagyag tulajdonságai, hanem ezen anyagok relatív értéke is kizárja sóderként történő felhasználásukat. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy ténylegesen nem állapítható meg, hogy a kaolint vagy fazekasagyagot bárhol sóderként termelnék ki. Ennek megfelelően teljes mértékben helyes a Bizottságnak az az összefoglalója, ami ezen anyagok kitermelése során keletkezett meddőkőzet, hulladék vagy melléktermék eltérő helyzetére vonatkozik. A sóderként nem hasznosítható és nem hasznosított anyagok elkerülhetetlen melléktermékeire vonatkozó mentesség teljes mértékben megfelel az AGL környezetvédelmi céljának.

(409)

Az Egyesült Királyság hatóságai részletes leírást adtak a kaolinról és a fazekasagyagról, és kifejtették, hogy miért használják és miért nem használhatók fel sóderként. Továbbá mindkét termék magas áron értékesíthető. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a fazekasagyag viszonylag ritka anyag, amelynek értéke a fazekasagyag keresett osztályozásától és a piaci kereslet szintjétől függően akár a 100 GBP-t is elérheti tonnánként. A kaolin rendkívül ritka, ennek következtében piaci ára nagyon magas, tonnánként 70 és 400 GBP között mozog. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az egyéb sódertípusok előállítási költségével összevetve a kaolin és fazekasagyag előállítási költsége szintén nagyon magas. Az Egyesült Királyság hatóságai az ezen a területen aktív társaságoktól gyűjtött információkat is benyújtották. Az egyik társaság szerint egy tonna kaolin esetében ez az összeg […] GBP, az eltérő kaolintermékek esetében […] és […] között mozog. Egy másik társaság […] GBP/tonna összeget említett. Egy tonna fazekasagyag esetében az átlagos előállítási költség Dorsetben […] GBP, Devonban pedig […] GBP. Egy másik társaság […] GBP/tonna összeget említett.

(410)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az Egyesült Királyságban jelenleg két társaság szállít fazekasagyagot és kaolint. Az Egyesült Királyság hatóságai példaként egy, kaolin és fazekasagyag melléktermékekre vonatkozó szállítási szerződést említenek, amelynél a 2012-es ár tonnánként […] GBP volt. Egy másik szerződés esetében egy tonna kaolinhulladék eladási ára […] GBP volt. A fazekasagyag hulladéka […] GBP-ba került. E két társaság egyike sem értékesíti a tevékenységeik során keletkezett meddőkőzetet vagy elkerülhetetlen mellékterméket közvetlenül az ilyen sóder építőipari végfelhasználói részére. Ehelyett mindkét társaság (sóderértékesítésre szakosodott) harmadik felekkel kötött megállapodást, amely szerint bizonyos mennyiségig fix áron szállítják a sódert, a ténylegesen szállított mennyiségtől függetlenül. Ennek megfelelően mivel az árat nem közvetlenül állapítják meg az általuk előállított sóder tonnánkénti mennyiségére vonatkozóan, a fazekasagyag- és kaolinbányákat semmi sem ösztönzi arra, hogy növeljék a megállapodásban szereplő mennyiséget meghaladó meddőkőzet kitermelt mennyiségét. A harmadik felek a sódert továbbértékesítik a végfelhasználók részére. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a gazdasági visszaesés következtében még a teljes meglévő sódermennyiséget sem lehet értékesíteni.

(411)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a kaolinkitermelés nem választható el a kaolinhulladék termelésétől. A nedves kitermelési eljárás jellege miatt a szivattyúk szükségszerűen szétválasztják a kívánt kaolint és a hulladéktermékeket. Hagyományosan a kaolin-kitermelés/bányászat első állomása a fedükőzet eltávolítása és az agyagot tartalmazó kőzet feltárása. A folyamat második szakaszában a kőbánya üzemeltetője a feltárt agyagot vagy aknát nagynyomású vízsugárnak teszi ki. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint ez eltávolítja a kaolint, valamint az egyéb termékeket (homokot és csillámot), amelyekkel a kaolin összekeveredett.

(412)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a kitermelés során keletkezett fedükőzet az AGL hatálya alá esik. A kaolinkitermelési eljárás során elkerülhetetlen egyéb anyagokra vonatkozik a mentesség.

(413)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a fazekasagyagot teljes egészében külszíni módszerekkel termelik ki. A külszíni fejtés során hidraulikus kotrógépeket és dömpereket használnak, hogy szelektív módon kiássák, felrakodják és kiszállítsák az egyedi előállítású agyagot a raktár- és keverőlétesítményekbe. Az iparág esetében az általános agyag/hulladék arány körülbelül 1:1,5.

(414)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint ha az üzemeltető nem tudja kinyerni az értékes kaolin- vagy fazekasagyag-terméket, semmi sem ösztönzi arra, hogy külön a melléktermékeket kitermelje, főként ezek alacsony gazdasági értéke miatt. A kaolinit vagy bármely más agyagfajta egy adott kőzetben való jelenléte csökkenti az anyag szilárdságát, tehát negatívan hat a kőzet sóderként való esetleges felhasználására. Ha az üzemeltető nem is akarja kinyerni az értékes anyagot, még akkor is viselnie kell a finom anyag, azaz a kaolinit, egyéb agyag és a csillám kiemelésének és megsemmisítésének magas költségeit. Ennélfogva nem lenne logikus kinyerni az értékes termékeket, majd megsemmisíteni azokat azért, hogy kinyerhesse a kevésbé értékes, sóderként hasznosítható melléktermékeket. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint még a díjmentességgel sem lenne gazdaságilag ésszerű a kitermelés tevékenységeket elvégezni a helyszíneken azért, hogy adómentes meddőkőzetet termeljenek ki, kivéve, ha értékesebb kaolint és fazekasagyagot is kitermelnek.

(415)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a kaolin és a fazekasagyag kitermeléséből származó elkerülhetetlen melléktermékek alkalmasak bizonyos, sóderként történő felhasználásra.

(416)

Az Egyesült Királyság hatóságai véleményezték a mészkő mész és terméskő előállítása céljából történő kitermelése és a fazekasagyag- és kaolinkitermelés során keletkezett elkerülhetetlen melléktermékek közötti különbségtételt. Azt állítják, hogy a terméskőt és a mészkőt sóderként történő felhasználásra, és nem sóderként történő felhasználásra egyaránt kitermelik. A terméskőt homokkőből vagy gránitból állítják elő, mindkettőt sóderként történő felhasználás céljából termelik ki. A terméskő és mészkő előállítása során keletkezett meddőkőzet, hulladék vagy melléktermékek szintén használható sóderként.

(417)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint részben az anyagi jellemzőikkel magyarázható az, hogy mind a mészkőt, mind pedig melléktermékeit lehet sóderként hasznosítani. A mész előállítására használt mészkő kitermeléséből származó hulladék valószínűleg nem egyéb hulladékanyagból, hanem további mészkőből áll. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy kis számú esetben a mészkő „hulladéka”, amely a mész előállítására szánt mészkő kitermeléséből származik, kémiailag alkalmatlan lehet a mészgyártásra. Az esetek többségében azonban tökéletesen alkalmas akár sóderként való felhasználásra, akár pedig a mész gyártására. A mészkő végfelhasználását nem annyira a kémiai összetétel, hanem inkább a helyi kereslet határozza meg.

(418)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint továbbá a mészkő előállítására szánt kőzet kitermeléséből származó hulladék valószínűleg nagyrészt a kitermelt kőzet zúzalékából áll. A fazekasagyaggal és a kaolinnal ellentétben ugyanazon anyag jobb és gyengébb minőségű változatának szétválasztásával kapcsolatban nem merülnek fel további költségek.

(419)

A BGS-t idézve az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy mind az újonnan kitermelt anyagot, mind pedig melléktermékeit szándékosan sóderként történő felhasználásra termelik ki, és úgy is használják fel (76). A mészkő és terméskő előállítására szánt kőzet kitermelése során kiváló minőségű sóder keletkezik, amelyet önmagában való értékesítésre is termelnek ki még akkor is, ha a mészkő vagy terméskő iránt nem mutatkozik helyi kereslet. A mész előállításához használt mészkő költsége tonnánként 12,50–19,50 GBP, míg melléktermékének ára tonnánként 7,16–11,70 GBP. A terméskő előállítására szánt homokkő és kvarcit tonnánkénti ára mintegy 45,76–82,42 GBP körül alakul, míg a melléktermékéből készült sóder költsége 6,58–10,04 között mozog.

(420)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint egy gránitbánya változó arányban állít elő terméskőt padlóburkolásra, irodaházakhoz, konyhákhoz stb. és sóderhez. A magmás kőzet (a gránitot is beleértve), amelyet a terméskő előállítására is használnak, tonnánként 5,51–12,91 GBP-ba kerül, míg a melléktermékéből készült sódert tonnánként 6,12–12,82 GBP-ért értékesítik.

(421)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a mészkő/terméskő és meddőkőzete (amely minden esetben ugyanaz az anyag) árának hasonlósága azt jelenti, hogy a helyi kereslettől függően létezhetnek mindkettő kitermelését célzó ösztönzők. Az Egyesült Királyság hatóságai vitatják, hogy a kaolin és a fazekasagyag elkerülhetetlen mellékterméke, valamint a mészkő és terméskő mellékterméke közötti árkülönbség indokolt, és hogy bármely más adóügyi megítélés ellenőrizhetetlen visszaélésekhez vezetne, és azt nem lehetne végrehajtani.

(422)

Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá rámutattak, hogy teljes mértékben megfelel a díj célkitűzésének a kaolin és fazekasagyag kitermeléséből származó elkerülhetetlen melléktermékek használatának ösztönzése, hiszen e termékek valóban használhatók sóderként. Mivel mind a mészkő/terméskő és a kitermelésükből származó melléktermékek használhatók sóderként, és kitermelésük e célra is történik, a mészkő/terméskő előállításához használt kőzet kitermeléséből származó meddőkőzet mentessége csupán a sóder újonnan történő kitermelésének megnövekedését ösztönözné, a kereslet így nem tolódna el az újonnan kitermelt sódertől az újrahasznosított sóder és hulladék melléktermékek irányába.

(423)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a mészkő kiváló minőségű sóder, amely iránt van piaci kereslet. A kizárólag sóderként kitermelt mészkőnek van piaca (a BAA és az Egyesült Királyság hatóságainak közös beadványa szerint az Egyesült Királyságban 88 kőbánya érintett), és így környezetvédelmi szempontból indokolható ezt az anyagot más kitermelésből származó melléktermékekkel helyettesíteni. Állítólag objektív módon nem lehet különbséget tenni a mezőgazdasági célú mész előállításának melléktermékeként keletkezett mészkő és a célzottan, sóderként történő felhasználásra kitermelt mészkő között.

(424)

Az egyik érdekelt fél megemlítette, hogy vannak olyan kaolin- és fazekasagyag-bányák, amelyeket a díj bevezetése miatt kizárólag az adómentes sóder kitermelése céljából újra megnyitottak. Az Egyesült Királyság hatóságai azt a tájékoztatást kapták a két nemzeti fazekasagyag- és kaolintermelőtől, hogy ez nem így van, és azt állították, nem tudnak ilyen újbóli megnyitásra irányuló engedélyről.

(425)

Az egyik érdekelt fél észrevételei szerint a szilikátos homok a kaolinkitermelés egyik mellékterméke, és azt Cornwallban mindig is használták sóder előállítására, a mentesség tehát nem csökkenti az újonnan kitermelt bányahomok mennyiségét; az Egyesült Királyság hatóságai ezt ellenőrizték, és benyújtották a Devonban és Cornwallban értékesített homokra vonatkozó részleges információkat, amelyek azt mutatták, hogy a termelést nem lehet a kaolinkitermelés melléktermékeinek előállításával kapcsolatba hozni.

(426)

A fazekasagyag- és kaolintermelők, szakmai szövetségeik és az Egyesült Királyság hatóságainak beadványai egyértelműen azt mutatják, hogy a melléktermékek keletkezése véletlen és elkerülhetetlen. A fazekasagyag és kaolin költséges és bonyolult kitermelési folyamata, valamint az, hogy több melléktermék keletkezik, mint amennyit a kaolin- és fazekasagyag-termelők értékesíteni tudnának, azt mutatja, hogy a fazekasagyagot és a kaolint nem szándékosan, sóderként felhasználható, adómentes melléktermékek előállítására termelik ki.

(427)

Ezenkívül a fazekasagyag- és kaolintermelő vállalkozások kereskedelmi szempontból máshogyan működnek, mint azok a kőbányák, amelyek építőipari felhasználásra szállítanak sódert, mivel hosszú távú szerződéseket kell kötniük, hogy így biztosítsák végtermékeik folyamatos termelését. Ez azt jelenti, hogy a szerződésben előírt fazekasagyag- és kaolinmennyiségnél sem többet, sem kevesebbet nem termelhetnek ki, így a kitermelés melléktermékeinek mennyisége sem változik. Az AGL-nek a fazekasagyag és kaolin melléktermékekre történő bevezetése kizárólag az érintett vállalkozások pénzügyi helyzetét befolyásolná, és semmilyen környezeti előnnyel nem járna.

(428)

A mészkő és terméskő melléktermékeivel ellentétben a fazekasagyag és kaolin melléktermékeit soha sem bányásznák önmagukért, hogy azokból több adómentes sódert állítsanak elő. A fazekasagyag és kaolin melléktermékeinek mentessége eredményeként nem fognak több újonnan kitermelt fazekasagyagot és kaolint kitermelni, és eladási értékük is jóval alacsonyabb. Szemben a mészkővel és a terméskővel, a kétféle termék ára nem közelít egymáshoz. Sőt, az árkülönbség sokkal nagyobb. Így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a mentesség következtében szándékosan megnő az újonnan kitermelt mennyiség. A fazekasagyag és kaolin kitermeléséből származó melléktermékek mentessége ösztönzi az újonnan kitermelt sóder helyett történő használatukat, így összhangban van az AGL-t alátámasztó alapelvekkel.

(429)

A szenet, lignitet, palát és agyagpalát, valamint a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagokat általában nem sóderként történő felhasználásra bányásszák, hanem egyéb célokra. Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadása előtt az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy a mentesség célja a hasznosítás ösztönzése, hogy a meddőkőzet ne kerüljön meddőhányókba. Ez egyrészt javítja a tájkép megjelenését, másrészt pedig csökkenti az egyéb anyagok sóderként való felhasználásra történő kitermelésének szükségességét.

(430)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megjegyezte először azt, hogy lehet különbség az adómentes anyag és a nem adómentes anyag között, mivel az adómentes anyagok a szén, lignit, pala, agyagpala és a 18. cikk (3) bekezdésében felsorolt anyagok kitermeléséből származó meddőkőzetnek minősülnek. Ezen anyagok az említett kitermelés elkerülhetetlen melléktermékei, amelyek általában nem sóderkitermelés céljából keletkeznek, hanem az érintett anyagok, valamint az (általában) sóderként nem használt anyagok kitermelése céljából. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a szén, lignit, pala, agyagpala és a 18. cikk (3) bekezdésében felsorolt anyagok kitermeléséből származó meddőkőzet az AGL célkitűzésének ismeretében nincs az adóköteles sóderhez hasonló helyzetben.

(431)

A Bizottság azonban kétségbe vonta, hogy e különbség elegendő-e annak igazolására, hogy az adómentességet az AGL-t alátámasztó elvek indokolják. A Bizottság úgy vélte, hogy az adóköteles sódertől való megkülönböztetés csak akkor indokolt, ha a mentesség az említett anyagok kitermeléséből származó elkerülhetetlen meddőkőzetre korlátozódik. A Bizottság úgy találta, hogy ez a helyzet, mivel a mentesség arra az anyagra korlátozódik, amely a leválasztási folyamat meddőkőzetének 100 %-át adja.

(432)

A Bizottság kétségbe vonta, hogy eltérő a helyzete az adómentes anyagoknak azon, nem adómentes anyagok helyzetétől, amelyek a mészkő kitermeléséből származó meddőkőzetként keletkeznek, ha a mészkőt mész előállításához termelik ki, vagy ha azt az egy vagy több sík felülettel rendelkező terméskő előállításához kitermelt kőzet meddőkőzetének helyzetével vetik össze. A Bizottság továbbá abban is kételkedik, hogy a mentesség az AGL-nek tanúsított célkitűzés miatt indokolt lehet-e, ha például a palát vagy agyagpalát, illetve a 18. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyéb anyagok bármelyikét sóderként való felhasználás céljából termelik ki.

(433)

A Bizottság részletes észrevételeket kapott az érdekelt felektől, amelyek ismertetése a szén, lignit, pala vagy agyagpala mentességére vonatkozó szakaszokban olvasható.

(434)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az AGL alóli mentesség megkülönbözteti egymástól azon hulladékanyagokat, amelyek a nem sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékeként keletkeznek (például a kaolin és fazekasagyag kitermeléséből származó hulladék), amelyek adómentesek, és azokat a hulladékanyagokat, amelyek sóderként történő felhasználás céljából kitermelt anyagok melléktermékei (például a mészkőből származó hulladék), amelyek továbbra is adókötelesek.

(435)

A szén kitermeléséből származó meddőkőzetet illetően az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala- és a bányameddő rendkívül alacsony ára azt jelzi, hogy nem érdemes ösztönözni a szén kitermelésének a több melléktermék előállítását célzó növelését, függetlenül attól, hogy e melléktermék adómentes vagy sem.

(436)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a palabányászatból származó hulladék mentessége nem vezet ahhoz, hogy több palát termeljenek ki a palazúzalék kinyerése céljából, főként mivel a palatermelés már így is nagy mennyiségű palazúzalékot állít elő, amelynek mindössze 10 %-át használják fel jelenleg sóderként, és mivel gazdaságilag nem lenne ésszerű a kőbányát ilyen célokra üzemeltetni.

(437)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy egyrészről a palahulladék, másrészről pedig a terméskő és mészkő hulladéka közötti megkülönböztetés abból a célkitűzésből ered, hogy visszaszorítsák a mészkő újonnan, sóderként való felhasználás céljából történő további kitermelését, ugyanakkor ne akadályozzák a sódernek nem minősülő anyag termelését. Még ha elő is fordul, hogy a mészkőt nem sóderként való felhasználásra vagy követ terméskő előállítása céljából termelnek ki, az ezekből származó meddőkőzet kitermelése ugyanakkor szándékosan, sóderként való felhasználásra történik, és e célra nagyon is alkalmas. A kitermelés során kiváló minőségű sóder keletkezik, amelyet még az önmagában való értékesítésre is kitermelnének, még akkor is, ha a mészkő vagy terméskő iránt nem mutatkozna helyi kereslet. Ugyanez nyilvánvalóan nem igaz a pala, agyagpala, szén, lignit, agyag és a 18. cikk (3) bekezdésében említett anyagok meddőkőzete esetében. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nincs bizonyíték arra, hogy bármely kőbánya szándékosan, a meddőkőzet sóderként történő hasznosításáért termelne ki palát, agyagpalát, szenet, lignitet, agyagot vagy a 18. cikk (3) bekezdésében említett anyagokat. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint továbbá a mentesség nem ösztönzi az adómentes sóderként való felhasználásra szánt meddőkőzet kinyerésére irányuló további kitermelést.

(438)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint azonban a mészkő (függetlenül attól, hogy nem sóderként történő felhasználásra, azaz mész előállítására szánják-e) és a terméskő előállítására szolgáló kő kitermeléséből származó meddőkőzet mentessége vélhetően ösztönzi a meddőkőzet adómentes sóderként való hasznosítását szolgáló további kitermelést. Ez azért van, mert a meddőkőzet anyaga ugyanaz, mint az elsődlegesen kitermelt anyagé, értékben viszonylag közel áll az elsődleges anyag árához, és kiváló minőségű sóderként történő felhasználásra alkalmas. Ezen anyagok adómentessége valószínűleg ösztönözné a további kitermelést, és így ellentétes lenne az AGL környezetvédelmi logikájával.

(439)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy egy időben fontolóra vették az elsődleges sóderkitermelésből vagy a jobb minőségű sóder kitermeléséből származó hulladék adómentességének bevezetését. A gazdasági ágazattal folytatott konzultáció azonban rámutatott, hogy ez nem lenne megvalósítható, mivel a kőbányák termékköre jelentősen eltér egymástól, és amit egyes kőbányák kiváló minőségű sódernek tekintenek, az más kőbányáknál hulladéknak minősül. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az adókikerülés jelentés kockázatán túl a sóderbányászatból származó hulladék mentessége ellentétes lenne az AGL logikájával és átfogó környezetvédelmi céljával. A mentesség valójában a gyengébb minőségű sóder relatív árát csökkentené, ezáltal nőne a kereslet, és potenciálisan nőne a kitermelt sódermennyiség (és az a kapcsolódó környezeti károk) az érintett kőbányákban.

(440)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a palabányák kiváló minőségű építészeti termékeket állítanak elő, amelyeket legalább 200 GBP/tonna áron lehet értékesíteni. A pala geológiai formációja következtében a kitermelt pala mintegy 5 % -a alkalmas erre a célja, így nagy mennyiségű palahulladék keletkezik. E palahulladék értékesíthető bizonyos sóderként történő felhasználási célokra, a termelődött hulladéknak egy kis részét 2–8 GBP/tonna áron értékesítik, a fennmaradó rész pedig meddőhányókba kerül. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy egy tonna termék sóderként történő felhasználás céljából való előállítása többe kerül, mint a tipikus fúrásos-robbantásos eljárás, amellyel a mészkő- vagy gránitbányák üzemelnek, mivel a palát többféle eljárásból nyerik ki, és zúzás előtt sokszor kezelik. A marketingstratégia szerint az erőforrás értékét annak rendelkezésre állási helyén kell maximalizálni, így növelve az értékes anyag hozamát.

(441)

A Bizottság már a (366) preambulumbekezdésben megállapította, hogy mivel bizonyítást nyert, hogy az agyagpalát legalább egy kőbányában szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelik ki, a 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti mentességét az AGL-t alátámasztó elvek nem indokolják.

(442)

A Bizottság már a (205), (333), (367) és (368) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a szén, lignit, pala és a 18. cikk (3) bekezdésében felsorolt anyagok újonnan nem termelhetők ki sóderként történő felhasználás céljából, és nem is kerül sor ilyen kitermelésükre, következésképpen nincsenek az adóköteles anyagokkal megegyező jogi és ténybeli helyzetben.

(443)

A (149)–(158) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság továbbá értékelte e mentességek és a mészkő kitermeléséből származó meddőkőzet közötti különbséget, ha a mészkőt mész előállításához termelik ki, vagy ha azt az egy vagy több sík felülettel rendelkező terméskő előállításához kitermelt kőzet meddőkőzetének helyzetével vetik össze az AGL-t alátámasztó elvek megállapításának összefüggésében.

(444)

Ami a pala meddőkőzetének kitermelését illeti, amely sóderként is felhasználható és szintén palát tartalmaz, a Bizottság megjegyzi, hogy e termékek alacsony árának következtében szándékos kinyerésük céljából nem kerülne sor a pala újonnan történő kitermelésére (lásd a (226) és a (237)–(240) preambulumbekezdéseket). A palakitermelésből származó meddőkőzet eladási ára tonnánként […] és […] GBP között mozog. A kiváló minőségű építészeti palatermékek eladási ára tonnánként 200 GBP-nál kezdődik és akár a tonnánkénti 1 000 GBP-t is meghaladja. Az AGL alóli mentesség ellenére a palakitermelésből származó meddőkőzetnek csupán kis része talál piacra és adható el. A palakitermelés ráadásul rendkívül költséges folyamat, amelynek során több költség merül fel, mint a szokásos kőfejtés során. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a pala-meddőkőzet előállításának költsége tonnánként 5,7–6,5 GBP között mozog ((263) preambulumbekezdés). Ez azt bizonyítja, hogy gazdaságilag nem ésszerű az agyagpalát szándékosan, kizárólag a kitermeléséből származó adómentes meddőkőzet nyújtotta előnyök miatt kitermelni. Ebből következik, hogy mentesség vélhetően nem növeli az újonnan történő kitermelést.

(445)

A palabányák tipikus bevételeinek megfelelően a speciális építészeti termékek – bár a termelésnek csupán 5 %-át teszik ki – a kőbányák számára a pala meddőkőzete által nyújtott bevételnek a 2,54–3,52-szeresét biztosítják (lásd a (263) preambulumbekezdést).

(446)

Mivel a palakitermelésből származó meddőkőzet felhasználható sóderként, és fel is használják azt, úgy tekinthető, hogy az egyéb adóköteles anyagokéhoz hasonló ténybeli és jogi helyzetben van.

(447)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy a palakitermelésből származó meddőkőzet AGL alóli mentessége először is egy olyan anyag kitermeléséből származó meddőkőzet mentessége, amelyet nem újonnan termelnek ki sóderként történő felhasználás céljából, és másodszor nem okozza az anyagok további, újonnan történő kitermelését, hanem fokozhatja egy olyan anyag sóderként történő felhasználását, amelyet egyébként kidobnának vagy meddőhányóba hordanának. E mentessége tehát az AGL „kereslet átalakítására” irányuló célkitűzésével indokolható.

(448)

Ugyanez érvényes a szén, lignit és a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagok meddőkőzetére, amelyek vagy nem minősülnek sódernek vagy nem sóderként történő felhasználás céljából termelik ki azokat.

(449)

Először is a lignit kitermelése során meddőkőzet keletkezik. Az Egyesült Királyság hatóságaitól kapott tájékoztatás szerint maga a lignit a devoni fazekasagyag-kitermelés mellékterméke. Az észak-írországi lignitlelőhelyeket nem hasznosítják.

(450)

Másodszor az érdekelt felek és az Egyesült Királyság hatóságainak beadványai szerint a szénkitermelésből származó meddőkőzet, amely agyagpalát is tartalmazhat, vagy nem alkalmas sóderként történő felhasználásra, mint például a samott, vagy azt általában meddőhányóba hordják és megszilárdítják. A szénkitermelésből származó meddőkőzet vagy hulladék egy része alkalmas a sóderként történő felhasználásra, és így helyettesítheti az újonnan kitermelt sódert.

(451)

A szén árának (50 GBP) a szénkitermelésből származó meddőkőzet árával (1–2 GBP) történő összevetéséből kiderül, hogy a szénkitermelésből származó meddőkőzet mentessége következtében nem fognak több szenet kitermelni csak azért, hogy így adómentes anyagot nyerjenek ki.

(452)

A szénkitermelésből származó meddőkőzet AGL alóli mentessége elősegíti az AGL környezetvédelmi céljának megvalósítását.

(453)

Harmadszor: ahogyan az 5.6.2. szakaszban is szerepel, a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagokat szándékosan nem sóderként történő felhasználás céljából termelik ki, mivel nagy részük nem sóder vagy nem alkalmas sódernek. A könnyűsódernek alkalmas anyagok közé kizárólag a perlit, a horzsakő és a vermikulit tartozik, amelyeket az Egyesült Királyságban nem bányásznak. Az Egyesült Királyság hatóságai továbbá rámutattak, hogy a 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésében felsorolt anyagok kitermelése során vagy nem termelődik olyan meddőkőzet, amelyet sóderként lehetne felhasználni, vagy ezen anyagok maguk is valamely más anyag kitermelése során keletkezett meddőkőzet, vagy megszűnt a kitermelésük. A 2001. évi költségvetési törvény 18. cikkének (3) bekezdésben felsorolt anyagok meddőkőzetére vonatkozó mentesség tehát semmiképpen nem vezethet ahhoz, hogy az elsődleges anyagból azért termeljenek ki többet, hogy így az adómentes sódert kinyerhessék.

(454)

A Bizottság ezek után megállapíthatja, hogy a teljes egészében olyan eljárásból származó meddőkőzetből álló sóder mentessége, amely eljárás során szenet, lignitet, palát vagy agyagpalát választottak le kitermelés után egyéb kőzetről vagy ezen egyéb kőzettel együtt nyertek ki, illetve amely eljárás során a 18. cikk (3) bekezdésében felsorolt anyagot választottak le kitermelés után egyéb kőzetről vagy ezen egyéb kőzettel együtt nyertek ki, az AGL célját figyelembe véve más ténybeli és jogi helyzetben van, mint az AGL értelmében adóköteles anyagok.

(455)

Az agyagpala kitermelése során keletkező meddőkőzet, amikor az agyagpalát szándékosan sóderként történő felhasználás céljából termelik ki, az egyéb adóköteles anyagok (például mészkő, gránit és durvahomokkő) kitermeléséből származó meddőkőzetéhez hasonló helyzetben van. A Bizottság megjegyzi, hogy nagyon kevés információt kapott a agyagpala-kitermelés költségeivel, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen áron értékesítik az agyagpalát, ha az a kőbánya elsődleges terméke. A Bizottsághoz érkezett olyan információ, amely a téglagyártáshoz használt agyagpala, egyéb anyag melléktermékeként keletkezett agyagpala vagy agyagpala és agyag árára vonatkozott. Azon tény miatt azonban, hogy sor kerül az agyagpala szándékos, sóderként való felhasználás céljából történő kitermelésére (lásd a (350) és (351) preambulumbekezdést), kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy e mentesség hozzájárul-e az AGL környezetvédelmi céljának eléréséhez, ahogyan azt a Törvényszék is megállapította (77).

(456)

Az olyan eljárásból származó meddőkőzet, amelynek során az agyagpalát más kőzetről választották le, még használható sóderként. Az AGL alóli mentességet élvező, az agyagpala kitermeléséből származó meddőkőzet sóderként történő felhasználásra való értékesítésének lehetősége az agyagpalát kitermelő vállalkozásoknak extraprofitot jelent, és ez akár ösztönözheti is az agyagpala újonnan történő kitermelését, ahogyan ezt a Törvényszék is jelezte (78). Mivel a főtermék, az agyagpala bizonyos esetekben úgy tűnik, mint amelyet szándékosan, sóderként történő felhasználásra termeltek ki. Az agyagpala kitermeléséből származó meddőkőzetet szintén lehet sóderként értékesíteni. Következésképpen nincs arra garancia, hogy a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzetének mentessége nem eredményezi az agyagpala további, újonnan történő kitermelését, aláásva így az AGL környezetvédelmi célját.

(457)

Az agyagpala-kitermelés meddőkőzete, ahol az agyagpalát szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termelik ki, az AGL általános adóztatási szabályának hatálya alá tartozik, és nincs más ténybeli és jogi helyzetben, mint az AGL értelmében, az AGL környezetvédelmi céljának érdekében adóköteles anyagok. Továbbá e meddőkőzet mentessége nem indokolható az AGL jellege és logikája alapján, ahogyan arra a (456) preambulumbekezdés is utalt.

(458)

Ami az agyagpalát az agyagpala nem sóderként való felhasználásra történő kitermelése során keletkezett meddőkőzetként illeti, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy jóllehet az az egyéb adóköteles anyagokhoz hasonló jogi és ténybeli helyzetben van, nem bizonyítható, hogy e meddőkőzet mentessége következtében megnőne a nem sóderként történő felhasználásra újonnan kitermelt agyagpala mennyisége. Mivel az agyagpala mint sóderként történő felhasználásra értékesített melléktermék ára viszonylag alacsony ([…]–4,4 GBP/tonna, szállítási költségekkel együtt), nagyon valószínűtlen, hogy az agyagpala-kitermelésből származó meddőkőzet mentessége következtében nőne az agyagpala-bányászat. Mindenesetre az agyagpala nem sóderként való felhasználásra újonnan történő kitermelésének e növekedése nem lenne ellentétes az AGL célkitűzésével.

(459)

A meddőkőzet AGL alóli mentességének igényléséhez az agyagpala-termelőknek bizonyítaniuk kellene, hogy milyen célra, azaz hogy sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termelték-e ki az agyagpalát.

(460)

Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadása előtt az Egyesült Királyság hatóságai jelezték, hogy az érintett ipari folyamat (pl. széntüzelésű villamosenergia-termelés, vasérc olvasztása acélgyártáshoz) elsődleges célja olyan termék előállítása, amelyet nem használnak sóderként. Az érintett meddőkőzet, hulladék és melléktermék lehet például az ipari salak (kohósalak, konverterben képződő acélsalak, ívkemencében képződő acélsalak és égési hamu).

(461)

A mentesség célja a hulladéklerakóban történő elhelyezés helyett a hasznosítás ösztönzése (a kereslet elterelése). Ez egyrészt javítja a tájkép megjelenését, másrészt pedig csökkenti a friss sóder kitermelésének szükségességét.

(462)

A Bizottság kétségbe vonta, hogy a mentesség olyan anyagokra történő alkalmazása, amelyek főként valamely ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó meddőkőzetből vagy hulladékból, illetve egyéb melléktermékből állnak, továbbra is összhangban állna az AGL jellegével és logikájával.

(463)

A Bizottság e tekintetben számos észrevételt kapott harmadik felektől.

(464)

A Mineral Products Association támogatja a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott észrevételeit, amely szerint ezek az anyagok nincsenek az adóköteles anyagokkal megegyező jogi és ténybeli helyzetben. Az indokoltság a teljes egészében meddőkőzetből vagy hulladékból álló anyagok esetében egyértelmű. Főként meddőkőzetből vagy hulladékból álló anyagok esetében azonban a mentesség csak akkor lenne indokolt, ha valamely egyéb anyag maradványa keveredne az adómentes anyaggal.

(465)

A QPANI szerint jelentős mennyiség áll rendelkezésre a sóderpiacon olyan anyagokból, amelyek ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékek, mint például a vas- és acélsalak, valamint az égetőmű-kazánhamu. A szakmai egyetért a (124) preambulumbekezdésben foglalt megállapítással, amely szerint ezek az anyagok „az AGL céljára való tekintettel nincsenek ugyanolyan jogi és ténybeli helyzetben, mint az adóköteles anyagok”. Egyértelmű az AGL alóli mentesség indokoltsága olyan anyagok esetében, amelyek „teljes egészében” ezen eljárásokból származó meddőkőzetből vagy hulladékból, illetve melléktermékből állnak a kereskedelmi hasznosítás helyén.

(466)

A BAA benyújtotta a Hart Quarry, egy mezőgazdasági meszet előállító kőbánya levelét, amelyben kifejtették, hogy milyen nehézségeket okoz a kőbánya számára, hogy másodlagos termékeinek a közeli acélművekből származó salaksóderrel kell versenyeznie. A kőbánya által kitermelt sóder adómentes, bár az acélművek környezetre gyakorolt hatása sokkal jelentősebb, mint a Hart Quarry-é. Az AGL állítólag megakadályozta a Hart Quarry-t abban, hogy a sóderpiacon versenyezzen. A BAA szerint a kőbánya az összes előállított meszet értékesíti, és a melléktermékként előállított sóder mennyiségének az összes termeléshez viszonyított aránya változatlan, azt csökkenteni vagy növelni nem lehet. Következésképpen az AGL érvényessége alatt nem halmozódott fel eladatlan sóder. A kőbánya állítólag az eladatlan melléktermékek miatt még az exportkereslet fedezése céljából sem tudja növelni a mészkőgyártást.

(467)

Bird úr azt állítja, hogy a salaksóder nem az acélipar hulladékterméke, hanem sóderként is használható melléktermék. Bird úr benyújtotta a salakra vonatkozó információt, amely az Egyesült Királyság Versenybizottsága által készített, az Egyesült Királyság sóder- és cementpiacairól szóló zárójelentésből származik. Bird úr szerint a salakot őrlés útján adalékanyagként vagy helyettesítő anyagként lehet használni a hagyományos portlandi cement gyártásában, amelynek következtében a termék első osztályú sóderré válhat.

(468)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a mentesség az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó anyagokhoz a sóderként történő felhasználás céljából adott vegyi anyagokra is vonatkozik.

(469)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint több oka is van annak, hogy az ipari égetési folyamatok mellékterméke nem mindig megfelelő minőségű vagy elegendő ahhoz, hogy önmagában sóderként használják fel. Ha azonban egy további anyagot adnak hozzá, az javíthatja az e célra történő felhasználhatóságát. Például a rozsdamentes acél előállítása során hűlés közben dikalcium-szilikát képződik. Ez az anyag a salakot (AOD (79)-salakot) porrá alakítja át, ami felveti a porzás problémáját, ennek következtében az anyag építési sóderként vagy más célokra alkalmatlanná válik. Ha az acélgyártó nátrium-tetraborát-dekahidrátot (bóraxot) add hozzá az olvasztott salakhoz, miután az a kemencében megolvadt, ez a vegyi anyag stabilizálja a salakot. E vegyi anyag hozzáadásával megszűnik a porzás problémája, a stabilizált salak pedig egy kristályos, kőzet-szerű anyaggá alakul át, amely ekkor fémkinyerési eljáráson, zúzáson és rostáláson, majd időjárás elleni védelmen megy keresztül, és ekkor válik bizonyos, sóderként történő felhasználási célokra, például aszfaltanyagok készítésére alkalmassá.

(470)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy valamely vegyi anyagnak az ipari égési folyamat melléktermékéhez történő hozzáadása következtében a mentesség nem válik a sóderkitermelési díj céljával összeegyeztethetetlenné, hiszen a végeredményként létrejövő anyag nem adóköteles.

(471)

A Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozat (124) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó meddőkőzetből vagy hulladékból, illetve egyéb melléktermékből álló vagy a főként ezekből álló anyag részét képező sóder („ipari égetési folyamatokból, illetve a fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékek”) az AGL céljára való tekintettel nincs ugyanolyan jogi és ténybeli helyzetben, mint az adóköteles anyagok.

(472)

Az Egyesült Királyság hatóságai és a Mineral Products Association egyaránt bizonyította, hogy a főként az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékből álló sóder az AGL céljára való tekintettel nincs ugyanolyan jogi és ténybeli helyzetben, mint az adóköteles anyagok.

(473)

Sőt a Bizottság kapott olyan beadványokat is, amelyek rámutattak, hogy az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermék értékes sóder és több célra is felhasználható. A BAA egy mészkőbánya példáját hozta fel, amely elsősorban mezőgazdasági meszet állít elő, azonban a másodlagos termékeivel, azaz a mészkő sóderrel az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékekkel versenyez. Ez azt mutatja, hogy nagyon is indokolt az ipari égetési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékek adómentessége, mivel az ilyen elkerülhetetlen melléktermék ténylegesen helyettesítheti az egyéb, újonnan kitermelt sódert, például a mészkő sódert.

(474)

A Bizottság a (151)–(158) preambulumbekezdésben már foglalkozott a mezőgazdasági mész előállításához kitermelt mészkő melléktermékei és a nem sóderként történő felhasználásra irányuló folyamatok melléktermékei közötti különbséggel.

(475)

A BAA azt állítja, hogy az ipari égési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékek után nem járhat az AGL alóli mentesség, mivel az acélművekből származó környezeti hatás sokkal nagyobb, mint a sóderkitermelés környezeti hatása. Elképzelhető, hogy ez így van. Az acélgyártás azonban olyan folyamat, amely nem függ össze az AGL-lel. Az ipari égési folyamatból, illetve fémkohászatból vagy fémfinomításból származó melléktermékek adómentessége csupán az ilyen sóder értékesíthetőségét szolgálja, hogy ezekkel lehessen helyettesíteni az újonnan kitermelt sódert.

(476)

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kapott észrevételek nem szolgáltatnak elég okot arra, hogy eltérjen az eljárás megindításáról szóló határozatban ((124) preambulumbekezdés) megfogalmazott eredeti értékelésétől.

(477)

Azon mentességet illetően, amely kiterjed azokra az anyagokra is, amelyek főként, de nem teljes egészében az ipari égési folyamatok vagy fémkohászat/fémfinomítás melléktermékeiből állnak, az Egyesült Királyság hatóságai kifejtették, hogy időnként további vegyi anyagokra van szükség az anyag stabilizálásához, hogy az alkalmassá váljon a sóderként történő felhasználásra.

(478)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kitermelőiparban keletkező hulladékról szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (80) (2006/21/EK) a 3. cikk (3) bekezdésében a következő leírást adja az „inert hulladékról”: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át, és így környezetszennyezést sem okoz. Az Egyesült Királyság hatóságai által hozott példa (a (469) preambulumbekezdésben) a „bórax” használatára vonatkozóan értelmezhető úgy is, hogy ez olyan kiegészítő vegyi anyag példája, amely a használt mennyiségtől, koncentrációtól és az érintett területektől (talaj, víztömeg stb.) függően növelheti a környezetszennyezés kockázatát. A bórax használata azonban nem tartozik e határozat hatálya alá.

(479)

A Mineral Products Association azt javasolta, hogy ha az anyagokat díjköteles anyagokkal keverik, az adófizetési kötelezettségnek a keverékben található adóköteles anyag mennyiségével kell arányban állnia. Az AGL felépítését illetően már eleve ez a helyzet. Az a sóder, amelyet „a víztől eltérő bármely anyaggal kevertek”, kereskedelmi hasznosítású anyagnak tekintendő, és így adóköteles (a törvény 19. cikke (1) bekezdésének d) pontja).

(480)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a törvény 17. cikke (4) bekezdése c) pontjának i. és ii. alpontja szerinti mentesség az AGL-t alátámasztó elveknek megfelel, így nem minősül szelektív előnynek.

(481)

Az agyagot illetően az Egyesült Királyság hatóságai még az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadása előtt kifejtették, hogy formázhatósága miatt az agyagot többnyire nem szokás kőzetnek tekinteni. A mentesség ezt pontosítja, és így elkerüli annak szükségességét, hogy az agyaggal természetes módon előforduló homokot vagy követ azonosítsanak és arra az AGL-t kivessék.

(482)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy geológiai szempontból az agyag kőzet, és mint olyan, sóderként is használható (81). Amennyiben a teljes egészében vagy főként agyagot tartalmazó anyagot sóderként történő felhasználás céljából termelték ki, a Bizottságnak nem világos, hogy az általános adóztatási elvek alapján hogyan indokolható a mentesség, vagy hogy milyen mértékben tekinthető ez az AGL céljára való tekintettel az adóköteles anyagoktól eltérő helyzetnek.

(483)

A Bizottság a következő észrevételeket kapta a BAA-tól.

(484)

A BAA azt állítja, hogy az agyag kémiai vagy fizikai módosítás nélkül is használható sóderként. Azt is állítja, hogy az agyag az eljárás megindításáról szóló határozat fogalommeghatározása szerint sódernek minősül. Számos sóderként történő felhasználási célra használható, például építőipari töltőanyagként. A BAA az agyag magas- és mélyépítésben és az építőiparban történő felhasználási módjairól mellékelte egy könyv fejezetét. A BAA szerint az agyagot az Egyesült Királyság Autópálya Ügynöksége nagy mennyiségben használja autópálya-építési munkák során. A BAA szerint ez is sóderként történő felhasználásnak minősül. Az agyag az Egyesült Királyságban az autópálya-építés műszaki előírásaiban meghatározott elfogadható anyagok kategóriájába tartozik. Az autópálya-építés során kohéziós töltőanyagként használható. A BAA példákkal szolgált olyan kőbányákra, amelyek állítólag autópálya-építésre alkalmas agyagot termelnek ki. Az agyag továbbá sóderként történő speciális felhasználási célokra alkalmazható, amelyekre más kőzetek nem, mint például hulladéklerakó telepek bélelése és lefedése, valamint mesterséges tavak és csatornák bélelése.

(485)

A BAA nyolc olyan kőbányát sorolt fel, amelyek állítólag sóderként történő felhasználásra termelnek ki agyagot. A felsorolást a BGS Directory of Mines and Quarries 2010 jegyzékből másolták ki. A BAA továbbá két olyan kőbányát is példaként említett, amelyek hullámtörőkhöz/árvízvédelemre, mérnöki projektekre, hulladéklerakó befedésére, tavak bélelésére, töltőanyagnak és talajjavításra, valamint feltételezhetően sóderként történő felhasználásra is alkalmas agyagot termel ki. A kitermelt anyag szintén az autópálya-építésre alkalmas kohéziós anyag kategóriájába tartozik. A BAA továbbá egy olyan példát is említ, amelynél az egyik kőbányából származó agyagot útépítésre használják.

(486)

A BAA azt állítja tehát, hogy számos kőbánya van, amely az agyagot nem csupán kerámiatechnológiai eljárásokhoz, hanem sóderként történő felhasználásra is termeli és értékesíti. A BAA szerint szintén több olyan kőbánya van, ahol az agyag más anyagokkal rétegződik, amelynél a főként agyagot tartalmazó anyag adómentességet élvez.

(487)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyag képlékenysége és késsel vagy kanállal történő vághatósága és formázhatósága miatt könnyen megkülönböztethető más, nagyon finomszemcsés üledékes kőzettípusoktól (a fogalommeghatározásért lásd a Jelentést (82)). Az agyag ezen képlékenysége következtében alkalmatlan a sóderként történő legtöbb hasznosítási célra, mivel víz hatására megdagad, kiszáradva viszont repedezik.

(488)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a legtöbb agyag puha és nem szemcsés, kémiai vagy fizikai átalakulás nélkül pedig csak földmunkák során használható töltőanyagnak alkalmas, pl. hulladéklerakó béleléséhez vagy árvízvédelemre. Az agyagot általában nem használják épületek alapozásához töltőanyagként, mivel kis szilárdságú, préselhető és zsugorodásra/duzzadásra hajlamos, ezért valószínűleg az épület mozgása túllépne a megengedett határokon, megrepedne és összedőlne. E célokra a kemény, szemcsés állagú sóder az előnyös, mivel az sokkal stabilabb alapot képez az épület számára. Így a kezeletlen agyag többnyire a „sóderként való tipikus felhasználási célokra” (mint például épületek alapozásának feltöltése, betongyártás, kavics vagy habarcs) alkalmatlannak minősül. E felhasználási célok teszik ki az Egyesült Királyságban a termelés túlnyomó részét. A „sóderként való tipikus felhasználási célokhoz” szinte mindig kemény szemcsés anyagra van szükség – általában homokra, kavicsra és/vagy zúzott kemény kőzetre, mint például a mészkő, magmás kőzetek vagy homokkő, illetve bontási hulladékból vagy útépítésből származó újrahasznosított szemcsés anyagra. Egyetlen esetben lehet az agyagot „sóderként való tipikus felhasználási célra” használni: ha az agyagot ipari eljárás során pelletizálják és 1 000 °C fölé hevítik, aminek eredményeként könnyű, kemény pellet jön létre, amely így szemcsés sóderként betonhoz használható néhány speciális, de kevésbé jelentős alkalmazásban. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy nem sikerült olyan kőbányát azonosítaniuk, amelyről kijelenthető, hogy az agyagot kifejezetten sóderként való felhasználás céljából termeli ki.

(489)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint azonban az agyag tulajdonságai következtében alkalmas olyan, nem sóderként történő felhasználási célokra, ahol az agyagot nedvesen tartják, és vízzáró tulajdonsága alapkövetelmény. Az Egyesült Királyság hatóságai úgy vélik, hogy a hulladéklerakó telepek bélelése és lefedése során az anyagot nem sóderként használják – mivel nem az anyag ömlesztett jellege számít, hanem a víz- és csurgalékvíz-állósága. Az agyag speciális felhasználási céljai közé tartozik a hulladéklerakók bélelése, vízfolyások és tavak vagy mesterséges tavak bélelése, és az árvízvédelem. Az agyag ilyen célokra történő felhasználása nem minősül sóderként való felhasználásnak, hiszen nem ömlesztett töltőanyagként használják, ahol az anyag kemény, szemcsés jellege alapvető fontosságú, hanem az agyagot – amely se nem szemcsés, se nem kemény – olyan akadály kialakítására használják, amelyen keresztül korlátozott a folyadék átjutása.

(490)

A BAA azon észrevételére, amely szerint az agyagot útépítéshez is fel lehet használni, az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy az Autópálya Ügynökség értesítette őket az agyag használatáról. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az útépítési projekt helyszínén kitermelt agyagot áteresztőképességének köszönhetően ömlesztett földmunkákhoz is fel lehet használni, mint például a feltöltés vagy töltés építése, ahol nincs szükség szállításra (azaz az agyagot nem célzottan termelik ki, hanem az útépítés melléktermékeként jön létre). Az agyagot mészkővel vagy cementtel kezelhetik, hogy növeljék a teherbírását. Használható vízelvezető csatornák bélelésére (ahol számít az áteresztőképesség) vagy kisebb struktúrák visszatöltésére, ahol nem kell nagy terhet elbírnia. Az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy az útépítés során kitermelt felesleges agyagot hulladékként lerakóba is küldhetik, alkalmanként pedig kereskedelmi szervek hőkezelésnek vethetik alá, hogy így az útépítéshez használható könnyűsódert állítsanak elő.

(491)

Az Egyesült Királyság hatóságai az Autópálya Ügynökségre hivatkozva kifejtették, hogy a földmunkákhoz használt anyagokat két osztályba sorolják: szemcsés (1. osztály) és kohezív (2. osztály) anyagok. A szemcsés anyagok osztályába tartoznak a sóderek – olyan anyagok, amelyek stabil ömlesztett töltőanyagként használhatók. A kohezív anyagok nem sóderek, hanem kisebb részecskeméretű anyagok, amelyek kohezív módon viselkednek, azaz tapadnak és vízáteresztő képességük korlátozott.

(492)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az agyagot csak akkor lehet szemcsés anyagként használni, ha azt hőkezelik és pelletté formázzák. Hőkezelés nélkül azonban kohezív anyagként használható. E felhasználási céloknál az agyagot nem lehet sóderrel, pl. zúzott gránittal vagy mészkővel helyettesíteni, hiszen ezek szemcsés anyagok. Az agyag helyettesíthető porított tüzelőanyag-hamuval (pl. széntüzelésű erőművekből), mivel az is kohezív jellegű.

(493)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az agyaggal szemben a tengerparti védművekhez használt kő sóderből áll. Ez olyan ömlesztett szerepkör, ahol a vágatlan, szabálytalan kőzetdarabok kemény, szemcsés tulajdonságai következtében olyan stabil anyag jön létre, amely a puhább földet megvédi a tenger okozta eróziótól. A tengerparti védművekhez használt kőzet merőben eltér az agyag árvízvédelmi felhasználásától; ez a kőzet ugyanis ellenáll a víz okozta eróziónak, nem pedig vízállósága következtében akadályozza meg a víz átszivárgását. Az adott felhasználási cél követelményei a tengeri környezet súlyosságától függnek, de a tömörség és a sóder kopásállósága kiemelt tulajdonságok.

(494)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy még a Bizottság által azonosított vagy a BAA által a Törvényszékhez benyújtott anyagokban sincs egyértelmű bizonyíték, amely azt igazolná, hogy az agyagot az Egyesült Királyságban sóderként történő felhasználás céljából termelik ki. A Törvényszék véleménye egyértelműen „az ellenkező bizonyításáig” érvényes (lásd a T-210/02. RENV. sz. ügyben hozott ítélet 86–91. pontját). Az Egyesült Királyság hatóságai megvizsgálták a BAA olyan kőbányákra vonatkozó utalásait, amelyek az agyagot kizárólag sóder előállítása céljából termelik ki, és megállapították, hogy ez nem így van. A titkos adónyilvántartásokból kivonatolt információt megküldték a Bizottságnak.

(495)

Az Egyesült Királyság hatóságai felvették a kapcsolatot egy olyan kőbányával, amelyről a BAA azt állította, hogy az általuk kitermelt agyagot útépítésre használják. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a kőbánya kifejtette, hogy az agyagot az útépítésre arra használták, hogy nem vízáteresztő réteget képezve az utat kiemeljék az árterületből, amelyre a kősóder és az aszfalt került. Nem a kősóder helyettesítésére használták, hiszen kezelés nélkül arra nem lenne alkalmas.

(496)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyag tulajdonságai és értéke következtében alapvetően valószínűtlen sóderként való felhasználásra történő kitermelése.

(497)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a természetben előforduló agyag, talaj vagy szerves anyag nem 100 %-os tisztaságú. Az agyag, talaj, növényi vagy egyéb szerves anyag sóderkitermelési díj alóli mentességének megállapításakor tehát olyan anyagok engedélyezésére is szükség volt, amelyek főként ezen anyagokból állnak.

(498)

Az érdekelt felek és az Egyesült Királyság hatóságai között nézetkülönbség alakult ki az agyag sóderként történő felhasználásával kapcsolatban. Az agyag csak akkor lehet az adóköteles anyagokéhoz hasonló ténybeli és jogi helyzetben, ha megállapítható, hogy az agyagot ilyen célokra használják.

(499)

Az agyag képlékenysége és késsel vagy kanállal történő vághatósága és formázhatósága, valamint vízzáró tulajdonsága miatt könnyen megkülönböztethető más anyagoktól, ennek következtében alkalmatlan a sóderként történő legtöbb hasznosítási célra, mivel víz hatására megdagad, kiszáradva viszont repedezik.

(500)

A BAA azt állítja, hogy az agyag hulladéklerakók bélelésére, árvízvédelemre és útépítés során kohezív anyagként történő felhasználása sóderként való felhasználásnak minősül. Az Egyesült Királyság hatóságai azonban megemlítik, hogy ezek nem minősülnek az agyag sóderként való felhasználásának. Mivel mindezen felhasználási célok az agyag vízzáró tulajdonságán és képlékenységén alapulnak, nem pedig az anyag ömlesztett jellegén, a Bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság hatóságai joggal tekintik úgy, hogy az agyag hulladéklerakók bélelésére, árvízvédelemre és útépítés során kohezív anyagként történő felhasználása nem minősül sóderként való felhasználásnak.

(501)

A Bizottság arra kérte az Egyesült Királyság hatóságait, hogy engedjenek betekintést a titkos adónyilvántartásokba azon nyolc kőbánya vonatkozásában, amelyekről a BAA azt állította, hogy sóderként történő felhasználás céljából termelnek ki agyagot. A Bizottsághoz az Egyesült Királyság hatóságaitól beérkezett információk azt mutatják, hogy e kőbányák egyike sem termel ki sóderként történő felhasználásra agyagot. Sőt, néhányuk nem is kőbánya, hanem hulladéklerakó.

(502)

A kapott információt követően a Bizottság megjegyzi, hogy az agyagot nem sóderként történő felhasználásra termelik ki. Az agyagot nem használják és nem is használhatják sóderként, kivéve, ha fizikai átalakuláson megy keresztül, azaz ipari eljárás során pelletizálják és 1 000 °C fölé hevítik, aminek eredményeként könnyű, kemény pellet jön létre.

(503)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy az agyagot nem lehet sóderként hasznosítani, és nem is termelik ki ilyen célokra, így az AGL általános adóztatási szabályára tekintettel az adóköteles anyagoktól eltérő jogi és ténybeli helyzetben van.

(504)

Sőt, mivel az agyag nem 100 %-os tisztaságú, a főként agyagot tartalmazó anyagról is elmondható, hogy az AGL általános adóztatási szabályára tekintettel az adóköteles anyagoktól eltérő jogi és ténybeli helyzetben van.

(505)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy i. a teljes egészében vagy főként agyagot tartalmazó anyag, amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete az AGL általános adóztatási szabályára és céljára tekintettel az adóköteles anyagokéval megegyező jogi és ténybeli helyzetben van, és az ilyen anyagok mentessége nem indokolható az AGL jellegével és logikájával. Ezért ezek mentessége szelektív.

(506)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (3) bekezdésének e) pontjában, 17. cikke (3) bekezdése f) pontjának i. és ii. alpontjában (kivéve a sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzetét), 17. cikke (4) bekezdésének a) pontjában (kivéve a teljes egészében vagy részben olyan agyagpalából álló anyagot, amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, beleértve az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként előállított agyagpalát), 17. cikke (4) bekezdése c) pontjának i. és ii. alpontjában, 17. cikke (4) bekezdésének f) pontjában (az agyagot illetően), 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti mentességet élvező eljárásokra vonatkozik) meghatározott adómentesség, kizárás és adókedvezmény olyan anyagokra vonatkozik, amelyek az AGL céljára tekintettel nincsenek az adóköteles anyagokéval azonos ténybeli és jogi helyzetben, az adómentesség, kizárás és adókedvezmény tehát nem szelektív.

(507)

A mentesség megadásával i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagot tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében az Egyesült Királyság forrásokról mond le, és e mentességek kedvezményezettjeit mentesíti egy olyan adóteher alól, amelyet egyébként meg kellene fizetniük. Következésképpen az intézkedés i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagot tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében a mentesség kedvezményezettjeit szelektív előnyhöz juttatja.

(508)

Az intézkedést állami forrásokból finanszírozzák, mivel az állam lemond bizonyos forrásokról. Az intézkedés továbbá az államnak tulajdonítható, mivel azt jogszabály útján állapították meg.

(509)

A sóderágazatban létezik a tagállamok közötti kereskedelem, az adómentes sódert gyártó vállalkozások pedig az egyéb sódert gyártó vállalkozásokkal versenyeznek. A Bizottság továbbá részletes beadványokat kapott az AGL alóli mentesség okozta versenytorzulásról. Az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság között természetes szárazföldi határ húzódik, amelyen keresztül nagy mennyiségben zajlik a sóderkereskedelem (83).

(510)

Következésképpen az AGL alóli mentesség i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagot tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében torzíthatja a versenyt és hatással lehet a kereskedelemre.

(511)

A Bizottság megállapítja, hogy az AGL alóli mentesség i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagpalát tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében állami támogatásnak minősül.

(512)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy a 2002. évi költségvetési törvénnyel és a 2007. évi költségvetési törvénnyel módosított 2001. évi költségvetési törvény 17. cikke (3) bekezdésének e) pontjában, 17. cikke (3) bekezdése f) pontjának i. és ii. alpontjában (kivéve a sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzetét), 17. cikke (4) bekezdésének a) pontjában (kivéve a teljes egészében vagy részben olyan agyagpalából álló anyagot, amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, beleértve az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként előállított agyagpalát), 17. cikke (4) bekezdése c) pontjának i. és ii. alpontjában, 17. cikke (4) bekezdésének f) pontjában (az agyagot illetően), 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (amennyiben a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti mentességet élvező eljárásokra vonatkozik) meghatározott adómentesség, kizárás és adókedvezmény nem minősül állami támogatásnak.

(513)

Bár az AGL-t az Egyesült Királyság hatóságai még a hatálybalépés előtt bejelentették, az Egyesült Királyság nem tartotta be a 108. cikk (3) bekezdésében foglalt felfüggesztési záradékot, mivel az AGL 2002. április 1-jén hatályba lépett, még mielőtt a Bizottság 2002. április 24-én elfogadta volna határozatát, amely szerint nem emel kifogást. A Bizottság határozatát a Törvényszék 2012. március 7-én megtámadta és végül megsemmisítette (T-210/02 RENV. sz. ügy). E határozatot tehát az elfogadásának időpontjától számítva minden személy vonatkozásában semmisnek kell tekinteni. Abból fakadóan, hogy a bizottsági határozat megsemmisítése visszamenőleges hatállyal megszüntette a jogszerűség vélelmének alkalmazását, a szóban forgó támogatás 2002. április 1. óta zajló végrehajtását jogellenesnek kell tekintetni (84). Az ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás kedvezményezettje nem alapozhatja jogos bizalmát a támogatás végrehajtásának jogszerűségére, mivel a Bizottságnak az intézkedéssel szembeni ellenvetések hiányáról szóló határozatát a Törvényszék előtt kellő időben megtámadták (85).

(514)

Az AGL környezetvédelmi célját tekintve a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban megvizsgálta, hogy az AGL-lel kapcsolatos mentességek és kedvezmények az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése (c) pontjának értelmében és a környezetvédelmi állami támogatásról szóló iránymutatásra tekintettel összeegyeztethetők-e a belső piaccal.

(515)

A (513) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság határozatának semmissé nyilvánítása azt jelenti, hogy a támogatást jogellenesnek kell tekinteni. A Bizottság jogszerűtlen állami támogatások értékelésére alkalmazandó szabályok megállapításáról szóló közleményével (86), a 2001-es EAG 82. pontjával, valamint a 2008-as EAG 205. pontjával összhangban a Bizottság a 2001-es EAG értelmében megvizsgálta a 2002. április 1. és 2008. április 2. között alkalmazott adómentességeket és adókedvezményeket, a 2008-as EAG értelmében pedig a 2008. április 2. és 2014. március 31., azaz a mentességek felfüggesztésének időpontja között alkalmazott adómentességeket és kedvezményeket.

(516)

A Bizottság megkapta az AGL alóli mentességek összeegyeztethetőséggel kapcsolatos észrevételeket a BAA-tól és az Egyesült Királyság hatóságainak érvelését. A Bizottság csak azokat az észrevételeket mutatja be és vizsgálja, amelyek a sóderként használt agyagpalára és főként agyagpalát tartalmazó termékekre, valamint a sóderként használt agyagpalával együtt kitermelt agyagpala-meddőkőzetre alkalmazott, AGL alóli mentességekre vonatkoznak.

(517)

Megemlítendő, hogy a BAA észrevételei és az Egyesült Királyság hatóságai által benyújtott érvelés egyaránt főként azokra a mentességekre vagy egy részükre vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kételyeit fejezte ki, és csak néhány olyan konkrét érv van, amely kizárólag az agyagpalára vonatkozik.

(518)

Az Egyesült Királyság hatóságainak beadványa továbbá azon a feltételezésen alapul, hogy az agyagpalát nem szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából termelik ki, és nem szolgáltattak a szóban forgó helyzetre vonatkozóan az összeegyeztethetőséget alátámasztó okokat, amely helyzetben a Bizottság megállapította, hogy vannak olyan esetek, amikor az agyagpalát szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosítás céljából termelik ki.

(519)

A BAA úgy véli, hogy az AGL alóli mentességek, kivételek és adókedvezmények az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének (c) pontja, valamint a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás értelmében nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, és erről részletes észrevételeket nyújtott be. Azt állítja, hogy e mentességek alkalmazása gyengíti az AGL környezetvédelmi célját, nevezetesen a keresletnek az alternatív sóderforrások felé történő terelését.

(520)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják, hogy a vizsgált mentességek egyike sem vonatkozik olyan anyagra, amelyet szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelnek ki. Az állítják, hogy azok a mentességek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kételyeit fejezte ki, csak olyan anyagokra vonatkoznak, amelyek a nem sóderre irányuló kitermelés során véletlenül és elkerülhetetlen módon keletkeznek. Az Egyesült Királyság hatóságaival összhangban nem találtak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az adómentes anyagokat szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából termelnék ki.

(521)

Az Egyesült Királyság hatóságainak véleménye szerint a véletlenül keletkezett melléktermék vagy hulladék sóderként történő felhasználása környezetvédelmi szempontból előnyösebb, mint az újabb sóderkitermelés végzése. Azt állítják, hogy mentességek nem minősülnek állami támogatásnak. A vizsgált mentességek mindegyike a környezetvédelem javításához vezet, legalább az alábbi két mód egyike által:

(522)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy ha a vizsgált mentességek bármelyike állami támogatásnak minősül, akkor ez az állami támogatás a 107. cikk (3) bekezdésének (c) pontjával összhangban, a 2001. évi és a 2008. évi környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat is beleértve, és/vagy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése b) vagy c) pontjának közvetlen alkalmazása alapján mindenképpen összeegyeztethető a belső piaccal.

(523)

Az Egyesült Királyság hatóságai fenntartják, hogy az AGL alóli mentességek nem tartoznak az állami támogatásokról szóló iránymutatás szigorú értelemben vett hatálya alá, és összeegyeztethetőségüket közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontja alapján kell vizsgálni. Az Egyesült Királyság hatóságai az Egyesült Királyság szén-dioxid-csökkentési kötelezettségvállalást tervével kapcsolatos N 629/2008. sz. ügyre hivatkoznak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel az adott rendszert és annak módozatait a környezet védelmét szem előtt tartva alakították ki, ennek eszköze pedig a források olyan vállalkozásokat előnyben részesítő újraelosztása, amelyek leginkább védik a környezetet, az iránymutatást nem kell alkalmazni, így közvetlenül a Szerződés alapján végezte el a vizsgálatot.

(524)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a 2008-as EAG adómentességről szóló fejezete olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben valamely vállalkozás az alábbi indokok alapján mentesül az környezetvédelmi adó megfizetése alól: (a) az adó bizonyos vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatásaival kapcsolatos szempontok; (b) egyéb gazdasági szempontok; valamint (c) az adott tagállam nem vethet ki magasabb adót anélkül, hogy bizonyos vállalkozások számára mentességet ne adna. Azt állítják, hogy az iránymutatás célja annak biztosítása, hogy a környezetvédelmi adók alóli mentesség legalább közvetett módon járuljon hozzá az a bevezetésre váró adó környezetvédelmi céljához, és hogy a mentességek ne hátráltassák az általános környezetvédelmi cél elérését.

(525)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a teljes AGL célja a környezet védelme, és hogy az AGL alóli mentességeket szándékosan úgy alakították ki, hogy kettős célt érjenek el: (a) az újonnan kitermelt sódertől a hulladék és egyéb melléktermékek irányába tereljék el a keresletet; és (b) csökkentsék a hulladék felhalmozódását. A mentességek tehát hozzájárulnak az AGL céljának eléréséhez, és biztosítják azt. A mentesség az AGL környezetvédelmi céljának eléréséhez vezető egyik kiemelt mód. Ezért az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy előfordulhat, hogy az intézkedésre sem a 2001-es, sem pedig a 2008-as EAG-t nem kell alkalmazni.

(526)

Közvetlenül az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján tehát az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a vizsgált mentességből származó támogatás bármelyike besorolható az alábbi kategóriákba: i. valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására, azaz a környezet védelméhez nyújtott támogatás (EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja); vagy ii. az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek (az újrahasznosított sóder vagy hulladék sóderként történő felhasználásának) fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (107. cikk (3) bekezdésének c) pontja).

(527)

Az Egyesült Királyság hatóságai továbbra is azt állítják, hogy a mentesség az AGL környezetvédelmi céljának elérését biztosító szükséges és arányos eszköz, és a mentességekből származó bármely támogatás nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem járulna hozzá a verseny torzulásához. A mentességek tehát nem befolyásolják hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(528)

A Bizottság a 2001-es EAG és a 2008-as EAG értelmében meg fogja vizsgálni az intézkedést, és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének (c) pontja alapján meg fogja vizsgálni az intézkedést. Az alábbi magyarázat alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó intézkedésre nem alkalmazható az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének (b) pontja.

(529)

Az EAG 47. cikke előírja, hogy: „Amikor környezetvédelmi okoknál fogva vetnek ki egyes tevékenységekre adót, az európai szintű harmonizáció hiányában, illetve a nemzetközi versenyképesség időleges csökkenésének kockázatai miatt a tagállamok szükségesnek vélhetik, hogy ideiglenesen eltérést állapítsanak meg egyes vállalkozások tekintetében. Általában véve az ilyen eltérés működési támogatás, amely az EK-Szerződés 87. cikkének hatálya alá tartozik. Az ilyen intézkedések elemzésekor egyebek közt tisztázni kell, hogy valamely közösségi határozat vagy a tagállam önálló döntése következtében kell-e az adót kivetni.”

(530)

A 48. bekezdés pedig így rendelkezik: „Ha az adót a tagállam önálló döntése alapján vetik ki, az érintett vállalkozások alkalmasint nehezen tudnak alkalmazkodni az új adóteherhez. Ilyen körülmények között indokolható az ideiglenes eltérés, amely segít bizonyos vállalkozásoknak az új helyzethez való alkalmazkodásban.”

(531)

Ebben az összefüggésben a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (149) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az AGL olyan adó, amelyet környezetvédelmi okokból vetnek ki a sóderkitermelésre. A Bizottság továbbá azt is megjegyezte, hogy az AGL az Egyesült Királyság hatóságai önálló döntése következtében kerül bevezetésre.

(532)

A panaszos azt (87) állította, hogy egyes mentességeket azért adtak meg, hogy védjék az adómentes anyagokat előállító vállalkozások nemzetközi versenyképességét. Ez arra utalhat, hogy bizonyos cégeknek nehézséget okoz az új adóteherhez való gyors alkalmazkodás, és ebben az esetben az AGL alóli mentességeket a 2001. évi EAG 47. és 48. bekezdése alapján kell vizsgálni.

(533)

Az eljárás megindításáról szóló határozat időpontjában az Egyesült Királyság hatóságai nem adták meg az intézkedés összeegyeztethetőségének lehetséges indokait, a Bizottságnak pedig nem állt elegendő információ a rendelkezésére annak megállapításához, hogy teljesültek-e a 2001. évi EAG 47. és 48. bekezdésének feltételei. A Bizottságnak annak megállapításához sem volt elegendő információja, hogy a 2001. évi EAG 47. és 48. bekezdésétől eltérő rendelkezések alapján lehet-e a mentességeket a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni.

(534)

A BAA azt állítja, hogy az AGL alóli mentességek a 2001. évi EAG szerint nem tekinthetők összeegyeztethetőnek. A BAA szerint az agyagpalára, palára és agyagra vonatkozó mentességek nem járulnak hozzá jelentős mértékben a környezet védelméhez (50. bekezdés és az 51. bekezdés (2) albekezdésének (a) pontja). A mentességek jellegüknél fogva hátráltatják az általános célkitűzések teljesülését, és nem gyakorolnak értékelhető pozitív hatást a környezetvédelemre.

(535)

A BAA fenntartja azon álláspontját, hogy az agyagpala, pala és agyag mentessége nem minősül a 47. és 48. bekezdés értelmében indokolható időszakos mentességnek. Azt állítja, hogy az AGL megpróbálja versenyképessé tenni az olyan, sóderként történő felhasználásra kitermelt anyagot, mint például az agyagpala.

(536)

A BAA fenntartja azt az állítását, hogy a mentességek nem jelentenek működési támogatást, amely egyébként az 51. bekezdés értelmében engedélyezett. Nem kötöttek olyan megállapodásokat, amelyben a kedvezményezett vállalkozások környezetvédelmi célok megvalósítására vállalnak kötelezettséget a mentesség időszakában. Továbbá a BAA szerint az 51. bekezdés (1) albekezdésének (b) pontjában foglalt alternatív feltétel sem teljesült, mivel a csökkentésre jogosult vállalkozások nem fizették meg az AGL jelentős hányadát.

(537)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az AGL-nek az adómentes anyagokra történő alkalmazásának az lenne az eredménye, hogy emelkednek az érintett piaci ágazatokban a vállalkozások termelési költségei, amit nem tudnak az ügyfelekre hárítani. Ennek eredményeként jelentősen csökkenne a sóderként történő felhasználásra értékesített hulladék és melléktermék mennyisége, ennek megfelelően pedig emelkedne az újonnan kitermelt sóder mennyisége.

(538)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az AGL adómentes anyagokra történő alkalmazása hátráltatná annak környezetvédelmi célját, hiszen nem terelné el a keresletet az említett anyagok kitermelése során keletkezett elkerülhetetlen hulladék és melléktermékek irányába.

(539)

Az Egyesült Királyság hatóságai a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőségének indokolásához kizárólag a 2001. évi EAG 47. és 48. bekezdésére támaszkodnak.

(540)

Úgy tűnik, hogy érvelésük szerint az adómentes sódert kitermelő kőbányáknak súlyos nehézségekkel kell megküzdeniük az adóteher következtében, ahogyan azt az (537) preambulumbekezdés összegzi.

(541)

A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a 2001. évi EAG csak ideiglenes mentességet tesz lehetővé, amellyel a vállalkozások alkalmazkodhatnak az új helyzethez, ez azonban nem érvényes az AGL alóli mentességekre. A szóban forgó mentesség időben nem korlátozott, már 12 éve van érvényben. A mentességek alkalmazását a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárása miatt átmenetileg felfüggesztették, a felfüggesztésről szóló jogszabály azonban egyértelműen kimondja, hogy minden mentességet visszaállítanak, amint lezárult a Bizottság vizsgálata, és annak eredménye pozitív.

(542)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a 2001. évi EAG 47. és 48. bekezdése alapján nem mondható ki, hogy a sóderként használt agyagpalára és főként agyagpalát tartalmazó termékekre, valamint a sóderként használt agyagpalával együtt kitermelt agyagpala-meddőkőzetre alkalmazott, AGL alóli mentességek a belső piaccal összeegyeztethetők.

(543)

A Bizottság továbbá azt is megjegyzi, hogy a 2001. évi EAG-nak nincs olyan további rendelkezése, amely az AGL összeegyeztethetőségének megállapításához alapul szolgálhat, mivel az agyagpala-termelők nem fizetik meg az adó jelentős részét (51. bekezdés (1) albekezdés (b) pont), és nem került sor megállapodás megkötésére az Egyesült Királyság hatóságai és az agyagpala-termelők között (51. bekezdés (1) albekezdés (a) pont.

(544)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az AGL alóli mentesség i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagpalát tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében a 2001. évi EAG alapján nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(545)

Tekintettel az AGL környezetvédelmi céljára, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat alkalmával a 2008. évi EAG 4. fejezete (környezetvédelmi adók összegének csökkentése, vagy az ilyen adók alóli mentesség formájában nyújtott támogatás) alapján is megvizsgálta az adómentességeket és kivételeket.

(546)

A 2008. évi EAG 70. bekezdésének (14) albekezdése a következő meghatározást adja a környezetvédelmi adóról: „olyan adó, ahol az adó alapja olyan tevékenység, amely egyértelműen káros hatással van a környezetre, illetve amelynek célja bizonyos tevékenységek, áruk vagy szolgáltatások megadóztatása a környezetvédelmi költségeknek az árba történő beépítése és/vagy annak érdekében, hogy a termelőket és fogyasztókat olyan tevékenységek felé irányítsák, amelyek jobban tekintettel vannak a környezetre.”

(547)

A Bizottság elismerte, hogy nem képzi vita tárgyát az, hogy a sóderkitermelés káros hatással van a környezetre, különösen a biodiverzitás károsítása, por, zaj és tájképrontás formájában. Ezt az Egyesült Királyság hatóságai által megrendelt, az eljárás megindításáról szóló határozat (17) preambulumbekezdésében említett tanulmányok is alátámasztják. Az AGL tehát a 2008. évi EAG 70. bekezdésének (14) albekezdése értelmében környezetvédelmi adónak minősül, és az adómentességet a 2008. évi EAG 4. fejezete alapján lehet vizsgálni, amennyiben azt 2008. április 2. óta alkalmazták.

(548)

A 2008. évi EAG 151. bekezdésével összhangban a vállalkozásokat terhelő környezeti adók összegének csökkentését a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve, hogy az legalább közvetett módon hozzájárul a környezetvédelem szintjének javításához, és az adócsökkentések nem hátráltatják a kitűzött általános célok elérését. A 2008. évi EAG 57. bekezdésének magyarázata szerint a környezetvédelmi adók csökkentése és a mentességek nyújtása egyes gazdasági ágazatok, illetve vállalatcsoportok számára a 2008. évi EAG 4. fejezetének értelmében engedélyezhetők, ha lehetővé teszik, hogy más vállalatokat nagyobb mértékben megadóztassanak, és ezáltal a költségek jobb internalizálása és a környezet magasabb fokú védelme érhető el. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a támogatás e típusára szükség lehet a negatív externáliák közvetett megcélzásához a viszonylag magas nemzeti környezeti adók bevezetésének vagy fenntartásának elősegítése által.

(549)

A Bizottság úgy találta, hogy ebben az esetben az Egyesült Királyság számára az tette lehetővé az AGL bevezetését, hogy bizonyos anyagok számára adómentességet biztosíthatott.

(550)

A BAA továbbra is azt állítja, hogy a mentességek nem felelnek meg a 2008. évi EAG-ban foglalt kritériumoknak, és ennek alapján azok nem összeegyeztethetők.

(551)

A BAA azt állítja, hogy a mentesség nem járul hozzá a környezetvédelem szintjének javításához, sőt, valójában hátráltatja a kitűzött általános célok elérését (2008. évi EAG 151. bekezdés).

(552)

A BAA hivatkozik egy, a Cornish Building Stone and Slate Guide 2007 című dokumentumban pala- és agyagpalabányaként említett, falazókövet előállító kőbányára, hogy így mutassa be: egyes kőbányák csak azért kaptak adómentességet, mert agyagpalát és palát állítanak elő, ez pedig hátráltatja az adó céljának megvalósítását, hiszen az építőiparban még nagyobb keresletet gerjeszt ezen anyagok iránt. A beadványát illetően a BAA számos olyan esetről tud (88), amikor kőbánya-üzemeltetők pala- és agyagpala-bányákat nyitottak az AGL alóli mentességek eredményeként, azért, hogy részesülhessenek e mentességekből származó előnyökből. Az AGL hatálya alá tartozó kőbányák továbbá jelentős csökkentést tapasztaltak a kevésbé értékes melléktermékek vagy hulladék terén, mint például a nyesedékek és bányahomok. Az ezen anyagokból felhalmozódott mennyiség több mint 500 %-kal nőtt. A BAA szerint ez azt bizonyítja, hogy az AGL egyáltalán nem érte el környezetvédelmi célját, hiszen egyes meddőhányók helyett újabbak keletkeztek.

(553)

A BAA példaként említett olyan mészkőbányákat, amelyek elsődleges terméke az adómentes mezőgazdasági mész, és amelyek akkora hulladék- és eladatlan melléktermék-halmokkal rendelkeznek, ami még a megnövekedett kereslet mellett is akadályozza a mezőgazdasági mész előállítását.

(554)

A BAA szerint a 2008. évi EAG 158. pontja (b) és (c) bekezdésének célja annak elkerülése, hogy egy vállalkozás versenyhátrányba kerüljön adókötelessége miatt, miközben közvetlen versenytársaira ez az adó nem vonatkozik. A BAA szerint azonban ebben az esetben világos, hogy a mentességben részesülő termelők versenytársai ténylegesen adófizetésre vannak kötelezve, és az AGL által okozott hátrányok miatt nem tudják értékesíteni termékeiket.

(555)

A BAA azt állítja, hogy az agyagpalára vonatkozó mentesség se nem szükséges, se nem arányos (155–159. pont). A BAA azt állítja, hogy a pala, agyag és agyagpala mentessége nem objektív kritériumokon alapul, és hogy a vállalkozók, a területük geológiája alapján nagyon eltérő adóügyi megítélésben részesülnek. Sőt, az arányosság egyetlen kritériuma sem teljesül, és a mentességeket 10 évnél hosszabb időszakra nyújtották.

(556)

A BAA a Bizottsághoz egy bizonyos kőbányától kapott levelet is benyújtott, amelyben kőbánya beszámol arról, hogy milyen hatással volt az AGL a kevésbé értékes termékeik (másodlagos sóderek), azaz útépítés alsó alapjához használt anyagok, nyesedékek, zúzalékok, bányahomok eladására, amely kétharmadával esett vissza.

(557)

A BAA benyújtott a Bizottsághoz egy, az AGL 2002-es bevezetése óta a sódergyártásra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányt, amelyet a BAA megbízásából a BDS Marketing Research Ltd. készített 2014 februárjában.

(558)

A tanulmány megállapításai a következők:

(559)

A 2 GBP/tonna sóderkitermelési díj a kevésbé értékes sóder összköltségének felét vagy harmadát jelentheti a vevő számára.

(560)

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az AGL legfontosabb hatása az adómentes sóder (elsődleges és melléktermék) használatának az értékesebb, adóköteles anyagok adóköteles melléktermékeinek rovására történő növekedése. A bányatársaságok számára nehéznek, gyakran pedig lehetetlennek bizonyult, hogy a fennmaradó, kevésbé értékes anyagoknak piacot találjanak. Ennek eredményeként a bányatársaságok kénytelenek voltak ezeket az anyagokat lerakóba hordani. A nettó változás tehát az, hogy az adómentes (elsődleges és melléktermék) anyagokat szélesebb körben használják az adóköteles, melléktermékből előállított sóderek rovására, amelyeket korábban eladtak, most viszont hulladéknak minősülnek. Az egyik hulladéknak tehát egyszerűen egy másik hulladék lépett a helyébe. Időnként ez akár a jó minőségű tartalékok meddővé tételét is magában foglalta.

(561)

A jelentés szerint 2001 óta az elsődleges (értékes) sóder értékesítése a recesszió következtében 24,9 %-kal esett vissza. Az AGL 2002-es bevezetése óta az adóköteles melléktermék-sóderek eladása 60 %-kal, azaz 31,5 millió tonnával csökkent. Az adóköteles melléktermékek eladása 2001-ben 52 190, 2011-ben 20 648 millió tonna volt, az adóköteles elsődleges (értékes) sóder eladásai pedig 188 843 millió tonnáról (2001) 2011-re 141 754 millió tonnára esett vissza. Az eladások csökkenését az alábbi grafikon mutatja be:

Adóköteles melléktermékek értékesítésének aránya 2001 óta – Összesen

.

(562)

Három részletes grafikon foglalkozik az adóköteles melléktermékek értékesítésének alakulásával a következő kategóriákban: kemény kőzet, homokkő, mészkő, valamint homok és kavics. Míg a homok és kavics esetében az eladások látszólag állandó szinten maradtak, még enyhe növekedés is tapasztalható, az előbbi három anyag eladásai csökkentek.

(563)

Az adómentes sóder értékesítési mennyisége az AGL bevezetése óta kevesebb mint 5 millió tonnáról közel 30 millió tonnára nőtt. Ezek a számok nem tartalmazzák azokat a kőbányákat, amelyek csak adómentes sódert termelnek ki, hiszen nekik nem kell adóbevallást benyújtaniuk. Így a tanulmány szerint az adómentes mennyiség teljes növekedése még magasabb is, mint a számok alapján javasolt hatszoros növekedés. A tanulmány azt mutatja, hogy évről évre folyamatosan nőtt az adómentes sóder értékesítési volumene. A tanulmány megállapítja, hogy egyre több kőbánya részesül teljes vagy részleges mentességben, azaz az adózott eladásokat az adómentes eladások váltják fel.

(564)

Az AGL 2002-es bevezetése óta csak kismértékben nőtt az újrahasznosított sóder iránti kereslet. A hulladéklerakási adó 1996-ban történő bevezetése volt az, aminek eredményeként megnőtt az újrahasznosított sóder iránti kereslet. A BDS szerint a kevésbé értékes adóköteles sóder helyét átvette a kevésbé értékes adómentes sóder, ahogyan azt az alábbi táblázat mutatja:

(565)

Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a mentességek állami támogatásnak minősülnének, akkor összeegyeztethetők a 2008. évi EAG-gal, mert:

(566)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a mentességeken keresztül az AGL ösztönözni próbálja az újrahasznosított anyagok vagy melléktermékek használatát (amelyek a nem sóder előállítására irányuló eljárások során keletkeznek), hogy így csökkentse a tiszta sóder iránti keresletet, következésképpen a sóderkitermeléssel kapcsolatos környezeti károkat.

(567)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a vizsgált mentességek mindegyike a környezetvédelem javításához vezet, legalább az alábbi két mód egyike által: i. elősegíti a kereslet további sóderkitermelésről történő terelését; és/vagy ii. elősegíti a hulladék felhalmozódásának csökkentését.

(568)

Az agyagpala mentessége megfelel a 2008-as EAG 4. fejezetében megállapított kritériumoknak. Az agyagpala bizonyos esetekben alkalmas sódernek, de fizikai összetétele és lemezes jellege miatt alkalmatlan a magas színvonalú felhasználási célokra. Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy mivel nincs tudomásuk arról, hogy az agyagpalát kifejezetten sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termelnék ki, az agyagpala csak elkerülhetetlen melléktermékként kerül kinyerésre. Az agyagpala használata következtében csökken az újonnan kitermelt sóder iránti kereslet, így az AGL alóli mentessége csökkenti a sóderkitermeléshez társuló környezeti károkat. A díj alóli mentesség továbbá elősegíti a felhalmozott hulladékanyag mennyiségének csökkenését, és csökkenti a kapcsolódó vizuális károkat.

(569)

Továbbá ami az agyagpala-kitermelés meddőkőzetét illeti az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a véletlenül és elkerülhetetlen módon keletkező meddőkőzet használatának ösztönzésével a mentesség eltereli a keresletet a kitermelt sóderről, és így csökkenti az ezáltal okozott környezeti károkat.

(570)

Az Egyesült Királyság hatóságai azzal érvelnek, hogy még ha a Bizottság talál is arra bizonyítékot, hogy az adómentes anyagok bármelyikét szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelik ki, az ezen anyagokhoz nyújtott mentesség még így is közvetlenül hozzájárul az AGL környezetvédelmi céljának megvalósításához. Azt állítják, hogy ha van is bizonyíték arra, hogy az adómentes anyagokat valóban szándékosan, sóderként történő felhasználásra termelik ki, erre legfeljebb nagyon kis mértékben, korlátozott számú kőbányában kerülhet sor. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint ha előfordulna, hogy az adómentes anyagok rendkívül korlátozott mennyiségben szándékosan, sóderként történő felhasználás céljából kerülnek kitermelésre, ez nem befolyásolná azt a tényt, hogy az érintett anyagok adómentessége objektív módon indokolt. Az indoklás pedig a következő: (a) az anyagokat általában nem sóderként történő felhasználás céljából termelik ki; és (b) ezen anyagok kitermelése nagy mennyiségű elkerülhetetlen melléktermékkel és hulladékkal jár, amelyet sóderként lehet hasznosítani, ha van rá megfelelő kereskedelmi ösztönző.

(571)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint ha korlátozott számú kőbánya valóban szándékosan termel ki adómentes anyagokat sóderként történő felhasználásra, a mentesség akkor is indokolt, amennyiben lehetővé teszi, hogy egyéb vállalkozások esetében magasabb adókat alkalmazzanak, ez pedig a költségek internalizálásának általános javulását eredményezi, és tovább ösztönzi az AGL környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítását.

(572)

Az Egyesült Királyság hatóságainak ezzel kapcsolatos érvelése a bányameddő-pala esetére vonatkozott.

(573)

A Bizottság már megállapította, hogy az AGL környezetvédelmi célú adónem.

(574)

Az agyagpalára vonatkozó általános mentesség azonban sértheti az AGL környezetvédelmi célkitűzését, mivel ösztönözheti az agyagpala és az agyagpala meddőkőzetének kitermelését, ahogyan azt a Törvényszék is megállapította (89).

(575)

Az agyagpala olyan anyag, amely sóderként is felhasználható, ám csak korlátozott esetekben, gyengébb minőségű sóderként, amelyet ténylegesen felhasználnak sóderként, és kifejezetten sóderként történő felhasználás céljából is kitermelnek, ahogyan arra az érdekelt felek beadványai és a Bizottsághoz érkezett bizonyítékok is rámutattak. A kifejezetten sóderként történő felhasználásra kitermelt agyagpala valóban újonnan kitermelt anyag, és a mentessége csak ösztönzi a további kitermelést.

(576)

Ezért tekintettel arra, hogy a Bizottság talált olyan eseteket, amikor az agyagpalát szándékosan, sóderként történő hasznosításra termelik ki, az agyagpalára vonatkozó általános mentesség csak versenyképesebbé teszi kitermelését, és ösztönzi a további kitermelést.

(577)

Ezen túlmenően az agyagpala jelenleg akkor részesül mentességben, ha azt egy adóköteles anyag (mint például a durvahomokkő, homokkő és mészkő) melléktermékeként termelik ki. A Bizottság a (365) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a mentesség valóban megkülönbözteti egymástól az agyagpalát és az egyéb adóköteles anyagokat, mint például a durvahomokkő, homokkő és mészkő célzott kitermeléséből származó egyéb melléktermékek. A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy ezt az adójogi megkülönböztetést meg lehet-e indokolni az AGL célja alapján. A Bizottság azonban nem kapott semmilyen bizonyítékot az Egyesült Királyság hatóságaitól vagy az érdekelt felektől arra vonatkozóan, hogy e mentesség hozzájárul-e az AGL céljának eléréséhez, ami az anyagok sóderként való felhasználás céljából újonnan történő kitermelésének csökkentése.

(578)

Továbbá a mentesség általában nem segíti elő a hulladék felhalmozódásának csökkentését, mivel az agyagpala meddőhányóinak felhalmozódását egyszerűen az adóköteles, gyengébb minőségű, nem eladható sóder meddőhányóinak felhalmozódásával váltja fel.

(579)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az agyagpala mentessége lehetővé tette, hogy más vállalkozások esetében magasabb adókat alkalmazzanak; azonban nem támasztották alá érvekkel ezt az állítást, így a Bizottság ezt az indokolást az értékelésében nem tudja figyelembe venni. Az Egyesült Királyság hatóságai által e tekintetben benyújtott egyetlen érvelés a bányameddőre vonatkozik, amelynek mentességéről a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az nem minősül állami támogatásnak.

(580)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy ha a Bizottság talál is bizonyítékot arra, hogy az agyagpalát sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termelik ki, a szándékos kitermelés korlátozott mennyisége miatt a mentesség még ekkor is környezetvédelmi célt valósítana meg. A Bizottság azonban megállapította, hogy az AGL alóli mentesség csak i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagpalát tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében minősül állami támogatásnak, az agyagpalára és az agyagpala kitermeléséből származó meddőkőzetre vonatkozó általános mentesség nem minősül annak. A Bizottság értékelése ezért már megkülönbözteti az agyagpalát a szándékos, sóderként való kereskedelmi hasznosításra történő kitermelése tekintetében, és nem veszi figyelembe a nagy mennyiségű agyagpalát és az agyagpala elkerülhetetlen meddőkőzetét, ha azt nem szándékosan, sóderként való kereskedelmi hasznosításra termelik ki. Tehát az Egyesült Királyság hatóságainak a sóderként történő korlátozott kitermelésre alapuló indoklása nem szolgálhat alapul az összes agyagpala és az összes agyagpala-meddőkőzet közös értékeléséhez.

(581)

A Törvényszék megállapításaival összhangban (90) ha vannak olyan kőbányák, amelyek szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termelik ki az agyagpalát, nincs arra semmilyen garancia arra, hogy a mentesség eredményeként nem fognak még többet kitermelni az adómentes anyagból.

(582)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy az agyagpalára és az agyagpala meddőkőzetére vonatkozó általános mentesség ellentétes az AGL által elérni kívánt általános környezetvédelmi céllal, mivel ösztönözheti az ezen anyagok újonnan történő kitermelését.

(583)

A sóder adóztatását nem harmonizálták uniós szinten, ezért a Bizottság a javasolt intézkedés arányosságát a 2008-as EAG 159. pontjára való tekintettel vizsgálta.

(584)

Az arányosságot illetően a 2008. évi EAG 159. pontjával összhangban az adócsökkentés vagy – mentesség kedvezményezettjének teljesítenie kell az alábbi feltételek valamelyikét:

(585)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy miközben e mentességek nem garantálják, hogy a kedvezményezett a nemzeti adónak legalább 20 %-át megfizesse, a teljes mentesség a verseny torzulásának korlátozott jellegével indokolható.

(586)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a vizsgált adómentes anyagok még kombinálva is csupán nagyon kis hányadát teszik ki az Egyesült Királyság sóderpiacának. A Nemzeti Statisztikai Hivatal, a Helyi Közösségek és Önkormányzatok Minisztériuma és az Üzleti, Innovációs és Szakképzési Minisztérium által szolgáltatott adatok alapján az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a Nagy-Britanniában évente értékesített összesen 205 millió tonna sóderből csupán 6 millió származik a Bizottság vizsgálatának tárgyát képező anyagokból, amiből 3 millió kaolin- és fazekasagyag-hulladékból származik. A Mineral Products Association, az Egyesült Királyság sódergyártóinak legnagyobb szakmai szervezete szerint a vizsgált mentességek az Egyesült Királyság sóderpiacának csupán mintegy 3 %-át érintik.

(587)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy az adómentes anyagok versenyre gyakorolt hatását a sóder szállítási költségei korlátozzák. Fenntartják azt az állításukat, hogy a szállítási költségek tonnánként 8,55 penny-t tesznek ki. Átlagosan tehát a tonnánként 2 GBP díj alóli mentesség az adómentes anyag termelőjének csupán 23 mérföld sugarú körön belül nyújtana versenyelőnyt. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az adómentes anyagot oda-visszaút esetén is csak további 11,6 mérföldre lehet elszállítani. Sőt, az Egyesült Királyság hatóságai azt is állítják, hogy a szállított mennyiségek általában nagyon kicsik, mivel az adómentes anyagok csak gyenge minőségű sódernek alkalmasak. Ha egy adott projekthez hagyományosabb sóderre van szükség, nem következik be versenytorzulás.

(588)

A Bizottsághoz beérkezett információk rámutattak, hogy az agyagpala mentessége jelentősen torzítja a versenyt.

(589)

Számos érdekelt fél állította, hogy az agyagpalát sóderként is használják, és jelentős hatással van a helyi piacokra, különösen Észak-Írországban. Állítólag Észak-Írországban több százezer tonna agyagpalát importáltak az írországi Donegalból. Az Írországból származó agyagpalát egész Észak-Írországban értékesítik az építőipari piacokon. Az Írországgal közös határ mentén zajló építési projektek az Írországból származó, agyagpalaként besorolt adómentes sódert használják.

(590)

Az érdekelt felek is rámutattak egy konkrét problémára azon agyagpala-lelőhelyek vonatkozásában, amelyeket nagy építési területeken, főként a Glasgow-Edinburgh folyosó mentén használnak. Mintegy 1 millió tonna agyagpalát használtak fel útépítésre. Ez pedig kihatással volt a különböző kőbányák közötti versenyre, és megakadályozta, hogy más kőbányák értékesítsék a kevésbé értékes melléktermékeiket.

(591)

A Bizottság továbbá azt is megjegyzi, hogy az agyagpala-sóder piac meglehetősen helyi jellegű, és hogy az Egyesült Királyság nemzeti sóderpiaca nem nyújt jó értékelést alapot. Ahogyan erre az Egyesült Királyság hatóságai is felhívták a figyelmet, az agyagpala-sóder alacsony ára és magas szállítási költségei miatt csak korlátozott távolságra szállítható, egyéb esetben nem tudna versenyezni a gyengébb minőségű sóderek egyéb termelőivel. E sódertípus helyi szinten történő értékelése ezért relevánsabb volna. A Bizottsághoz az érdekelt felektől érkező információ arra mutat rá, hogy az agyagpala mentessége kiszorítja a gyengébb minőségű, adóköteles sóder eladását, amellyel az agyagpala helyi szinten versenyez.

(592)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az agyagpalára és az agyagpala meddőkőzetére vonatkozó általános mentesség a helyi sóderpiacokon torzítja a versenyt. Az Egyesült Királyság hatóságainak az agyagpalára vonatkozó mentesség korlátozott mértékű versenytorzító hatását illető érvelése ezért nem fogadható el. Következésképpen ez az indoklás nem eredményezheti az AGL 20 %-ának megfizetésére vonatkozó kizárást.

(593)

Az intézkedés tehát a 2008-as EAG 159. pontjában előírt arányosságnak nem felel meg.

(594)

A Bizottság az intézkedés szükségességének értékelését nem tartja fontosnak vizsgálni, és így megállapítja, hogy az AGL alóli mentesség i. olyan anyag esetében, amely teljes egészében vagy főként agyagpalát tartalmaz és amelyet szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra termeltek ki, az egyéb adóköteles anyagok újonnan történő kitermeléséből származó melléktermékként keletkező agyagpalát is beleértve; valamint ii. a szándékosan, sóderként történő kereskedelmi hasznosításra kitermelt agyagpala meddőkőzete esetében a 2008. évi EAG alapján nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(595)

A fentiekben említettek szerint az Egyesült Királyság hatóságai azt állítják, hogy a teljes egészében vagy főként agyagpalából és az agyagpala meddőkőzetéből álló termékek mentessége az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének (b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, mivel a környezetvédelem mint közös európai érdeket szolgáló projekt előmozdítására irányul. Az Egyesült Királyság hatóságai semmilyen érvet nem nyújtottak be annak alátámasztására, hogy az intézkedések összeegyeztethetőségét ezen az alapon is lehessen értékelni.

(596)

A Bizottság az 2008-as EAG 147. pontjában felsorolta azokat a feltételeket, amelyek alapján kész megállapítani, hogy a támogatás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének (b) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethető.

(597)

E feltételek a következők: