5.8.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 208/10

(1)

A 2603/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a többek között Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) behozatalára. Az 1645/2005/EK rendelettel (3) a Tanács módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések mértékét. A módosítások az 597/2009/EK rendelet 20. cikke alapján indított gyorsított felülvizsgálat eredményei voltak. Hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács 193/2007/EK rendeletével (4) további öt éves időtartamra vetett ki végleges kiegyenlítő vámot. A kiegyenlítő intézkedéseket később az 1286/2008/EK tanácsi rendelet (5) és a 906/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (6) részleges időközi felülvizsgálatokat követően módosította. Egy későbbi részleges időközi felülvizsgálatot az 559/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (7) a hatályban lévő intézkedések módosítása nélkül megszüntetett. A Tanács – hatályvesztési felülvizsgálatot követően – 461/2013/EU végrehajtási rendeletével (8) további ötéves időtartamra végleges dömpingellenes vámot vetett ki. A Bizottság a 2000/745/EK határozattal (9) elfogadta három indiai exportáló gyártó minimum importár meghatározására vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlását. A Bizottság, a kötelezettségvállalások elfogadásakor fennálló körülmények megváltozása miatt, a 2014/109/EU végrehajtási határozattal (10) visszavonta a kötelezettségvállalások elfogadását.

(2)

A hatályos intézkedések egyedi kiegyenlítő vámok formájában, tonnánként 0 EUR és 106,5 EUR között jelennek meg az egyénileg megnevezett indiai gyártók esetében, míg a más gyártóktól származó behozatalra vonatkozó maradványvámtétel tonnánként 69,4 EUR.

(3)

Mind a Dhunseri Petrochem & Tea Limited (a továbbiakban: Dhunseri), mind a Reliance Industries Limited (a továbbiakban: Reliance) indiai polietilén-tereftalátot exportáló gyártó (a továbbiakban együttesen: a kérelmezők) időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmet nyújtott be az alaprendelet 19. cikkének alapján. A kérelem mindkét esetben a kérelmezőket illető támogatás vizsgálatára korlátozódott.

(4)

A kérelmezők meggyőző bizonyítékot szolgáltatattak arról, hogy a kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához az intézkedések jelenlegi szintű fenntartása már nem szükséges. A kérelmezők meggyőző bizonyítékot szolgáltattak különösen arra vonatkozóan, hogy támogatásaik összege jóval az esetükben jelenleg alkalmazandó vámok mértéke alá csökkent.

(5)

A Dhunseri esetében a támogatás mértékének összességében való csökkenése egyrészt a kérelmező exportorientált egység státusának megszűnésére, másrészt a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt nyersanyagokra alkalmazandó behozatali vámok csökkenésére vezethető vissza, ami az intézkedések jelenlegi mértékét eredményező vizsgálat óta jellemző.

(6)

A Reliance esetében a támogatás mértékének összességében való csökkenése a vámhitel-szabályozás (Duty Entitlement Passbook Scheme) és a jogosultak kedvezmény-utalvány (Status Holder Incentive Scrip) alkalmazhatósága megszűnésének, illetve az egyéb rendszereken keresztül (ilyen például a piacra összpontosító rendszer [Focus Market Scheme], a termékre összpontosító rendszer [Focus Product Scheme], az előzetes engedélyezési rendszer [Advance Authorisation Scheme] és a beruházási javak exportösztönzési rendszere [Export Promotion Capital Goods Scheme]) a kérelmező által igénybe vett összegek csökkentésének tulajdonítható.

(7)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2014. június 6-án (11) és 2014. augusztus 1-jén (12) értesítéssel bejelentette az alaprendelet 19. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását. A felülvizsgálat mindkét esetben a kérelmezőket illető támogatás vizsgálatára korlátozódott.

(8)

A felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőket, az exportáló ország képviselőit és az uniós gyártók szövetségét. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésekben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(9)

A Reliance meghallgatást kérelmezett és lehetőséget kapott arra.

(10)

A vizsgálat szempontjából szükségesnek tartott információk beszerzése céljából a Bizottság kérdőíveket küldött a kérelmezőnek és India kormányának, és az erre a célra megadott határidőn belül meg is kapta a válaszokat.

(11)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A Bizottság ellenőrző látogatásokat tett a Dhunseri kalkuttai és a Reliance mumbai telephelyén, valamint az indiai kormánynál Újdelhiben (a Külkereskedelmi Főigazgatóságon és a Kereskedelmi Minisztériumban) és Kalkuttában (a Kereskedelmi és Ipari Igazgatóságon és Nyugat-Bengália kormányánál).

(12)

A támogatás vizsgálata a 2013. április 1-jétől2014. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

(13)

2015. június 16-án és július 1-jén India kormányát és a további érdekelt feleket tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyekre a Bizottság a Dhunserire és a Reliance-re alkalmazandó vámtételek módosítására irányuló javaslatát kívánta alapozni. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére. Az összes beadványt és észrevételt az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vették.

(14)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá sorolt, Indiából származó, az ISO 1628-5 szabvány szerinti, legalább 78 ml/g viszkozitással rendelkező PET (a továbbiakban: az érintett termék).

(15)

Megállapítást nyert, hogy az érintett termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazokra a célokra használható, mint az Indiában gyártott és ott értékesített termék. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a hazai és az exportpiacokon értékesített termékeket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek kell tekinteni.

(16)

Az indiai kormány és a kérelmezők által benyújtott információ, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő – állítólagosan támogatásokkal járó – rendszerek megvizsgálására került sor:

országszintű rendszerek:

regionális rendszerek:

Az állítólagosan megszüntetett/nem alkalmazandó országszintű rendszerek, melyekben a kérelmezők korábban részt vettek:

Az állítólagosan megszüntetett/nem alkalmazandó regionális rendszerek, melyekben a kérelmezők korábban részt vettek:

(17)

A (16) preambulumbekezdés a), c)–f), valamint i)–k) pontjában megjelölt rendszerek az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja India kormányát, hogy közleményeket adjon ki az export- és importpolitika vonatkozásában. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. A felülvizsgálati időszakra vonatkozó külkereskedelem-politikai dokumentum a „Foreign Trade Policy 2009–2014” (a továbbiakban: FTP 09–14). Az indiai kormány ezenfelül az „FT 09–14” dokumentumra irányadó eljárásokat is meghatározza egy „Handbook of Procedures, Volume I” (Eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 09–14). Az eljárási kézikönyvet rendszeresen frissítik. 2015. április 1-jén India kormánya új külkereskedelem-politikai dokumentumot tett közzé a 2015–2020 közötti időszakra, amelyben megszüntette az FMS-t és az FPS-t.

(18)

A (16) preambulumbekezdés b) pontjában megjelölt rendszer a Customs Act of 1962 (a vámokról szóló 1962. évi törvény) 75. szakaszán, a Central Excise Act of 1944 (a központi jövedéki adókról szóló 1944. évi törvény) 37. szakaszán, a Financial Act of 1994 (a pénzügyekről szóló 1994. évi törvény) 93A. és 94. szakaszán, valamint a Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995 (a vámok, központi fogyasztási adók és szolgáltatási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) rendelkezésein alapul. A visszatérítésre vonatkozó szabályokat rendszeresen közzéteszik.

(19)

A (16) preambulumbekezdés g) pontjában szereplő rendszer alapja az Income Tax Act of 1961 (a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény), amelyet az évente kibocsátott pénzügyi törvény módosít.

(20)

A (16) preambulumbekezdés h) pontja szerinti rendszert Nyugat-Bengália kormánya kezeli, és a nyugat-bengáli kormány Kereskedelmi és Ipari Igazgatósága hozta létre 1999. június 22-i 580-CI/H sz. értesítésével.

(21)

A (16) preambulumbekezdés l) pontja szerinti rendszert Gudzsarát állam kormánya kezeli, és a gudzsaráti iparösztönző politikán alapul.

(22)

A vizsgálat megállapította, hogy a (16) preambulumbekezdés i)–l) pontjában szereplő rendszereket vagy megszüntették vagy a kérelmezők többé nem vehetnek részt bennük.

(23)

A Bizottság megállapította, hogy a Reliance igénybe vette az AAS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(24)

A rendszer részletes leírását az FTP 09–14 dokumentum 4.1.1–4.1.14. bekezdése, valamint a HOP I 09–14 4.1–4.30. fejezete tartalmazza.

(25)

Az AAS hat alrendszerből áll, amelyeket a (26) preambulumbekezdés mutat be részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultak körének tekintetében különböznek egymástól. A gyártó-exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolódó” kereskedő-exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” és „éves igény” alrendszerére jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó-exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások” alrendszerét vehetik igénybe. Az FTP 09–14 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók – mint például az exportorientált egységeket ellátó beszállítók – az AAS „exportnak tekintett művelet” alrendszerének igénybevételére jogosultak. Végezetül a gyártó-exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” műveleteknek nyújtott kedvezményekre jogosultak.

(26)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

a)   Tényleges export (physical exports): ez a legfőbb alrendszer. Az alapanyagok vámmentes behozatalát teszi lehetővé egy meghatározott exporttermék gyártásához. A „tényleges” jelző itt azt jelenti, hogy az exportterméknek el kell hagynia India területét. Az engedélyben szerepel az importtámogatás és az exportkötelezettség, beleértve az exporttermék fajtáját is;

b)   Éves igény (annual requirement): Az ilyen engedély nem egy adott exporttermékre, hanem egy szélesebb termékcsoportra (például vegyi és kapcsolódó termékekre) vonatkozik. Az engedély jogosultja bármilyen alapanyagot vámmentesen hozhat be bármely, az adott termékcsoportba tartozó termék gyártásához, a korábbi exportteljesítménye alapján megállapított értékhatárig. Az adott termékcsoportba tartozó és az említett vámmentes nyersanyag felhasználásával gyártott bármely terméket exportálhatja;

c)   Köztes szállítások (intermediate supplies): Ez az alrendszer abban az esetben alkalmazható, amikor két gyártó ugyanazt az exportterméket szeretné gyártani, és a gyártási folyamatot felosztják maguk között. A közbenső terméket előállító gyártó-exportőr vámmentesen hozhat be alapanyagokat, és e célból igénybe veheti az előzetes engedélyezési rendszert a köztes szállításokra. A végső exportőr befejezi a gyártást, és köteles a készterméket exportálni.

d)   Exportnak tekintett műveletek (deemed exports): Ez az alrendszer lehetővé teszi a fővállalkozó számára, hogy az FTP 09–14 dokumentum 8.2. bekezdésének b)–f), valamint g), i) és j) pontjában említett vevőkategóriák részére „kváziexportként” értékesített áruk előállításához szükséges alapanyagokat vámmentesen importálja. Az indiai kormány szerint az exportnak tekintett műveletek, azaz kváziexportok azok az ügyletek, amelyek során a szállított áruk nem hagyják el az országot. Számos szállítási kategória kváziexportnak minősül, feltéve, hogy az árukat Indiában állítják elő; ide tartozik például egy exportorientált egységhez vagy egy különleges gazdasági övezetben található vállalathoz történő áruszállítás;

e)   ARO: Az AAS azon jogosultjának, aki közvetlen import helyett belföldi forrásból kíván alapanyagot beszerezni, lehetősége van azoknak az ARO-k terhére történő beszerzésére. Ilyenkor az előzetes engedélyeket ARO-megrendelésként érvényesítik, és a bennük meghatározott tételek szállításakor átruházzák azt a szállítóra. Az ARO átruházása feljogosítja a belföldi szállítót az FTP 09–14 8.3. bekezdésében meghatározott kváziexport-kedvezményekre (azaz közbenső szállításra/kváziexportra vonatkozó AAS-re, kváziexport-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére). Az ARO-mechanizmus a szállítónak téríti vissza az adókat és a vámokat, nem pedig – vámkedvezmény/vámvisszafizetés formájában – a végső exportőrnek. Az adók, illetve vámok visszatérítése belföldi alapanyagok és importált alapanyagok esetében egyaránt igénybe vehető;

f)   Fedezett belföldi akkreditív (back to back inland letter of credit): Ez az alrendszer szintén az előzetes engedély jogosultja részére történő belföldi szállításokra vonatkozik. Az előzetes engedély jogosultja kérheti valamely banktól belföldi akkreditív belföldi szállító javára történő megnyitását. Az engedélyt a bank a közvetlen behozatalra kizárólag a behozatal helyett belföldről beszerzett cikkek értéke és mennyisége tekintetében érvényesítheti. A belföldi szállító jogosult lesz az FTP 09–14 8.3. bekezdésében említett kváziexport-kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére).

(27)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban a Reliance a termék tekintetében továbbra is részt vett az egyik alrendszerben, mégpedig az AAS tényleges export rendszerében. Ezért nem szükséges a többi, igénybe nem vett alrendszer kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(28)

Ami a felülvizsgálati időszakban igénybe vett, a (26) preambulumbekezdésben említett „tényleges export” alrendszer alkalmazását illeti, az indiai kormány mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat feltünteti az előzetes engedélyen. Ezenfelül az import és az export lebonyolításakor a kapcsolódó műveleteket a kormány tisztviselőinek fel kell vezetniük az előzetes engedélyre. Az AAS rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg a standard input-output normák (a továbbiakban: SION) alapján, amelyek a legtöbb termékre, így az érintett termékre is léteznek.

(29)

Az előzetes engedély jogosultjait jogszabály kötelezi arra, hogy – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez – a vámmentesen importált, illetve belföldön beszerzett áruk tényleges felhasználásról nyilvántartást vezessenek minden egyes engedélyre vonatkozóan, meghatározott formátumban (a HOP I 09–14 4.26. és 4.30. bekezdése, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak, illetve kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és vonatkozó dokumentumok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

(30)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az adott exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónappal).

(31)

A Bizottság megállapította, hogy nincsen szoros kapcsolat az importált alapanyagok és az exportált késztermékek között. A támogatásra jogosult alapanyagokat szintén importálják, és az érintett terméktől eltérő termékeknél használják fel. Ezenkívül a különböző termékekre vonatkozó engedélyeket lehet egyesíteni és egyesítik is őket. Ez azt jelenti, hogy egy adott termékre szóló AAS engedély keretébe tartozó export feljogosíthat egy másik termékre szóló AAS engedély keretébe tartozó vámmentes alapanyagimportra. A Bizottság által végzett ellenőrző látogatás során a Reliance megerősítette, hogy a közvetlen kapcsolat hiánya miatt az alapanyag-felhasználásokról szóló jelentések a SION-ok alapján történnek. Az e rendelet (29) preambulumbekezdésben említett ellenőrzési követelmények tekintetében a vállalatok nem vezettek olyan nyilvántartásokat, amelyek bizonyítanák, hogy külső ellenőrzésére sor került volna. Összességében a Bizottság úgy véli, hogy a Reliance nem tudta bizonyítani, hogy teljesültek az FTP vonatkozó előírásai.

(32)

A behozatalivám-mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, vagyis az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel csökkenti az egyébként esedékes vámbevételét és a vizsgált exportőröket gazdasági előnyhöz juttatja, mivel javítja azok likviditását.

(33)

Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszer alapján nem juthatnak kedvezményekhez, azaz gazdasági előnyökhöz. A jelen esetben érintett alrendszer jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(34)

Az ebben az esetben érintett alrendszer nem minősíthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának értelmében engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazott hatékonyan ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja; a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Úgy vélik továbbá, hogy az érintett termékre vonatkozó SION-ok nem voltak kellően pontosak, és önmagukban nem alkothatnak a tényleges felhasználás ellenőrzésére szolgáló rendszert, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exporttermelésben. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(35)

A (26) preambulumbekezdés a) pontjában említett alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(36)

Engedélyezett vámkedvezményrendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny az alapanyagok importálása esetén normális esetben járó teljes elengedett behozatali vámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a nagyobb mértékű visszautalása kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a nagyobb mértékű visszautalások egyenlíthetők ki, feltéve, hogy az alaprendelet II. és III. mellékletében előírt feltételek fennállnak. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát, ha a megfelelő nyomonkövetési eljárás megléte nem bizonyított, a vámkedvezményrendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és helyette a ki nem fizetett vámok (elmaradt bevételek) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó nagyobb mértékű visszautalás kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul. Ezzel szemben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a vizsgálatot folytató hatóságnak elegendő bizonyítékot kell találnia az állítólagos ellenőrző rendszer alkalmasságának megcáfolására.

(37)

Ahogy az a (31) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a kedvezményekre való jogosultság (azaz az engedély keretében történő export) és a kedvezmények nyújtása (azaz az alapanyagok vámmentes importja) nem kapcsolódik szorosan egymáshoz. Nem vonatkoznak rájuk sem sorrendi, sem időrendi követelmények. Lehetséges tehát, hogy a kedvezményekre való jogosultság a felülvizsgálati időszakban jelentkezik, a hozzá kapcsolódó kedvezménynyújtás azonban történhet a felülvizsgálati időszak előtt és után is. Továbbá az engedélyek egyesítésével az egy adott termékre szóló engedély keretében érvényes jogosultságot át lehet adni, amely így egy másik termékkel kapcsolatosan jelent előnyt.

(38)

A Reliance-re jelenleg hatályos vám (906/2011/EU rendelet, a továbbiakban: az előző rendelet) mértékének megállapításához vezető vizsgálatban az AAS-ből származó támogatási összeget a Reliance-re vonatkozóan a felülvizsgálati időszak alatt, az összes termékhez importált összes anyag tekintetében elmaradt behozatali vámok alapján számították ki. Ezt a támogatási összeget aztán kivetítették a felülvizsgálati időszak teljes exportforgalmára.

(39)

E felülvizsgálatban nem állt a Bizottság rendelkezésére adat az összes, a felülvizsgálati időszakban az AAS engedély keretében végzett importra vonatkozóan. Ezeket az adatokat a korábbi vizsgálatban használták fel, amikor az AAS-ből származó támogatási arányt először megállapították a Reliance-re vonatkozóan. A Reliance csak a felülvizsgálati időszakra és csak az érintett termékre vonatkozó AAS engedélyekkel kapcsolatos adatokat nyújtotta be. A Bizottság értesítette a Reliance-t, hogy az e rendelet (31) és (37) preambulumbekezdésében ismertetett okokból ezek az adatok nem elegendőek, és felkérte a Reliance-t, hogy szolgáltasson releváns információkat, mint ahogyan azt a Bizottság a kérdőívben kérte. A Reliance nem nyújtotta be a kért információkat, azzal a magyarázattal, hogy az AAS keretében importált, PET-gyártáshoz szükséges alapanyagot sok más termékre vonatkozó AAS engedély keretében is importálták, mégpedig olyan termékek esetében is, amelyeket a vállalat más üzletágai gyártanak.

(40)

A megfelelő adatok hiánya miatt a Bizottság nem tudta a korábbi vizsgálathoz hasonló módon a felülvizsgálati időszak alatt, a támogatási rendszer alá tartozó összes termékhez importált összes anyag tekintetében elmaradt behozatali vámok alapján kiszámítani a támogatási összeget. E körülmények között a számítást a felülvizsgálati időszakban az érintett termékkel kapcsolatos AAS engedélyek keretében elszámolt teljes exportügyletek alapján végezték el, ahogyan azt a Reliance javasolta. India kormánya megerősítette, hogy nem valószínűsíthető, hogy egy vállalat ne vegyen igénybe egy olyan kedvezményt, amelyre jogosult egy AAS engedély keretében. Ennek alapján, a SION-t használva, megbízható módon ki lehet számolni az importált alapanyagokon megtakarított vám mértékét.

(41)

A felülvizsgálati időszakban a Reliance esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 4,67 % volt.

(42)

A Reliance nem értett egyet a SION használatával az AAS keretében igénybe vett kedvezmény megállapításához. A vállalat rámutatott, hogy a Bizottság azért vette igénybe ezt a módszert, mert a Reliance feltehetőleg felhasználhatja a más termékekre megadott AAS engedélyeket a PET gyártásához szükséges nyersanyagok importjához. A Reliance vitatta, hogy a Bizottság alátámasztotta volna ezt a megállapítást. A vállalat továbbá úgy érvelt, hogy a SION-alapú módszer alkalmazásával a Bizottság a lehető legmagasabb kedvezményt számította ki, amelyet a Reliance feltehetőleg megkaphatott. A Reliance megjegyezte, hogy a korábbi vizsgálatokban a Bizottság csak az adott termékre ténylegesen megkapott kedvezményt vette figyelembe, a más termékekre feltehetőleg megkapott kedvezményeket nem. A Reliance úgy érvelt, hogy az AAS keretében igénybe vett kedvezmény megállapításánál a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a felülvizsgálati időszakban a PET-re vonatkozó AAS engedélyek keretében történt összes import tekintetében elmaradt vámot.

(43)

A Bizottság megjegyzi, hogy a jelenlegi vizsgálatban alkalmazott módszert a Reliance dolgozta ki. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a PET-től különböző termékekre vonatkozó AAS engedélyek keretében importált nyersanyagok PET-gyártásban való felhasználása nem merő hipotézis, mint ahogyan az sem, hogy a PET-engedélyek keretében importált nyersanyagokat nem PET-gyártáshoz használják fel. Szerkezetéből kifolyólag a Reliance által a PET-re vonatkozó AAS engedélyek keretében vámmentesen importált alapanyagok nem közvetlen alapanyagok, hanem alapvető nyersanyagok, mint például a nafta. Ahogyan azt a vizsgálat során a Reliance is megerősítette, és ahogyan azt a (31) preambulumbekezdés ismertette, ezeket az alapvető nyersanyagokat más, a petrolkémiai ágazati és azon kívüli termékekre szóló AAS engedélyek keretében importálják (és ezen termékeknél használják fel őket). Nincsenek egyedi zárt rendszerek e termékek gyártása tekintetében, így ezek a PET-re vonatkozó AAS engedélyek keretében importált alapanyagok keverednek egyéb, más termékekre vonatkozó AAS engedélyek keretében importált alapanyagokkal. Ebből a keverékből az AAS engedélyek vagy más rendszerek keretében exportált és belföldi piacon értékesített termékek palettáját gyártják. Ellentétben azzal, amit a Reliance állít, ez a helyzet, valamint a (37) preambulumbekezdésben említett megfontolások megerősítik, hogy a felülvizsgálati időszakban a PET-exportokra nyújtott tényleges kedvezmények meghatározásakor nem lehet csak az ezen időszak alatt a PET-re vonatkozó AAS engedélyek keretében importált alapanyagok vizsgálatára támaszkodni.

(44)

Ami a Reliance utalásában szereplő, korábbi vizsgálatok során alkalmazott módszereket illeti, relevánsnak csak a vámok jelenlegi mértékéhez vezető vizsgálat tekinthető. A (38)–(40) preambulumbekezdésben említettek szerint, a Bizottságnak nem állt rendelkezésére elengedő adat e módszertan alkalmazásához. Ennek fényében a Bizottság megállapította, hogy a jelenlegi vizsgálatban alkalmazott módszertan hitelesen tükrözi az AAS rendszerben a felülvizsgálati időszak során a PET-exportokra nyújtott tényleges kedvezményeket.

(45)

A Bizottság nem ért egyet abban, hogy a kiválasztott módszerrel a lehető legmagasabb mértékű kedvezményt számította ki, amelyet a Reliance a PET-exportok tekintetében megkaphatott. A számítások a felülvizsgálati időszakban alkalmazott árakon és vámokon alapulnak, míg a releváns exportok, a (37) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, történhettek ezen időszak előtt, alatt és után. Ami a Bizottság által kiszámított kedvezmény vélelmezettségét illeti, a (40) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, India kormánya megerősítette, hogy nem valószínűsíthető, hogy egy vállalat ne vegyen igénybe egy olyan kedvezményt, amelyre jogosult egy AAS engedély keretében. Egy vállalat csak akkor exportál az AAS keretében, ha már importálta a releváns alapanyagokat vagy erre készül. Különben a későbbiekben részletesen leírt DDS rendszert vette volna igénybe, amelynek nem előfeltétele az alapanyagok importálása. A végső közzététel után a Reliance nem nyújtott be észrevételéket arra vonatkozóan, hogy miért ne tudná igénybe venni azokat a kedvezményeket, amelyekre az AAS keretében történő export őt feljogosítja.

(46)

A Reliance és India kormánya azzal érvelt, hogy az AAS alapján történő kedvezményszámítás során csak a Reliance által nagyobb mértékű kedvezményként kapott kedvezményeket kellene figyelembe venni. A Reliance és India kormánya úgy érvelt, hogy az AAS-t a 23. függelék-alapú, a ténylegesen felhasznált értékek jelentését előíró rendszer létezése miatt az alaprendelet 3. cikke 1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni. A Reliance és India kormánya szerint ez, a 23. függelék szerinti, független ellenőrök általi tanúsítással, valamint az India kormánya által végrehajtható ellenőrzésekkel együtt megfelelő ellenőrzési eljárást alkot. Végezetül a Reliance úgy érvelt, hogy a hatékonysága miatt, India kormánya biztos lehet abban, hogy – amennyiben tiszteletben tartják a SION-t – nem ítélnek meg nagyobb mértékű vámvisszautalást.

(47)

A (31) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Reliance (43) preambulumbekezdésben leírt helyzete miatt az alapanyagok felhasználása a SION-ok alapján történik. A Bizottság helyszíni ellenőrző vizsgálata során a Reliance nem nyújtott be a Bizottságnak 23. függeléket az érintett termék tekintetében. Ilyen 23. függeléket csak az indiai kormányon keresztül juttattak el a Bizottsághoz a Reliance telephelyén és India kormányának helyiségeiben tett helyszíni ellenőrző vizsgálatok után. A 23. függelék is tartalmazza a független ellenőr által a tanúsításban közölt nyilatkozatot, mely szerint az ellenőrzött ténylegesen felhasznált mennyiség a vállalat költségkimutatásain alapszik. A Bizottság nem talált arra vonatkozó bizonyítékot, hogy India kormánya a PET, vagy más, a Reliance által gyártott termék tekintetében ellenőrizte volna a 23. függelékben benyújtott információkat. Így a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy létezik megfelelő ellenőrzési eljárás. Végezetül, a (34) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, a standard input-output normák nem tekinthetők a tényleges felhasználás ellenőrzésére szolgáló rendszernek, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exportértékesítésre irányuló gyártás során. Ezért az e preambulumbekezdésben kifejtett indokok miatt a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy az AAS-t az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni.

(48)

A Reliance megjegyezte továbbá, hogy 2014 júliusa óta a reformátumokra érvényes importteher 10 %-ról 2,5 %-ra esett vissza. Mivel az AAS keretében érvényesülő kedvezményt az elmaradt behozatali vám alapján számították ki, a Reliance úgy érvelt, hogy ezt a változást, mivel tartós jellegű, figyelembe kell venni a rendszer keretében nyújtott kedvezmény kiszámításánál.

(49)

A Bizottság megjegyzi, hogy – összhangban az alaprendelet 5. cikkével – a „kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő félre átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani.” Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban az olyan változásokat, amelyek a felülvizsgálati időszak után léptek fel, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a támogatást vagy támogatásokat visszavonták, vagy ha bizonyították, hogy a támogatások semmilyen kedvezményt nem jelentenek az érintett export tekintetében. Ebben az esetben nem ez a helyzet.

(50)

India kormánya úgy érvelt, hogy a Bizottság ugyanazon exportügyletek tekintetében mind az AAS-ből, mind a DDS-ből származó kedvezményt figyelembe vette. India kormánya megjegyezte, hogy a vállalatok a PET-alapanyagok importálásához igénybe vehetik az AAS-t, de később exportálhatják a legyártott PET egy részét a DDS keretében. Ebben az esetben a vállalatnak kötelezettséget kell vállalnia más exportra az alapanyagok után meg nem fizetett vám fejében. India kormánya úgy érvelt, hogy ha a Bizottság ebben az esetben a kedvezményt ezen alapanyagok tekintetében az AAS keretében elmaradt teljes behozatali vám, valamint a DDS keretében történő exportnál megadott teljes vámkedvezmény alapján számítja ki, akkor azzal kétszer számolna a kedvezménnyel.

(51)

A Bizottság megjegyzi, hogy India kormányának érve előfeltételezi, hogy az AAS keretében megadott kedvezményt kizárólag a felülvizsgálati időszak során történt import alapján, a DDS keretében megadott kedvezményt pedig kizárólag az export alapján számították ki. Azonban, ahogyan azt a (40) preambulumbekezdés is ismertette, az AAS keretében megadott kedvezményt a felülvizsgálati időszak alatt történt PET-export alapján, valamint azon elmaradt importok alapján számították ki, amelyekre ezen export jogosította fel a vállalatot. Ebben a helyzetben a kétszeres figyelembevétel lehetetlen. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az e rendszer keretében fennálló lehetőség miatt, mely szerint az alapanyagokat egy adott rendszer keretében lehet importálni, a keletkező termékeket pedig egy másik rendszer keretében exportálni, is bizonyított, hogy a Bizottság által alkalmazott módszer megfelel arra, hogy megfelelően ki lehessen számítani az AAS keretében megadott kedvezményt. Szintén bizonyítja a tényleges alapanyag-felhasználás nyomonkövethetőségének hiányát, amely alátámasztja, hogy az AAS nem tekinthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek.

(52)

Végezetül a Reliance úgy érvelt, hogy mivel az AAS és a DDS egymást kizáró rendszerek, ezért az e rendszerek keretében nyújtott kedvezményt csak az adott volumen tekintetében kell kiszámolni, az AAS és a DDS által biztosított kedvezmény átlagát alkalmazva.

(53)

Ahogyan azt a Reliance is jelezte a végleges közzétételhez fűzött észrevételeiben, a Bizottság az e két rendszer keretében nyújtott kedvezményt az Indiából származó érintett termék teljes exportvolumene alapján számította ki. Ez a módszer összhangban áll az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével. Továbbá, ahogyan azt (51) preambulumbekezdés is ismertette, a Bizottság által az AAS és a DDS keretében nyújtott kedvezmények kiszámításakor alkalmazott módszerek figyelembe veszik e két rendszer egymást kizáró voltát. A Reliance ezen érvelését ezért a Bizottság elutasítja.

(54)

A Bizottság megállapította, hogy a kérelmezők igénybe vették a DDS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(55)

A DDS részletes leírását a későbbi értesítésekkel módosított Custom & Central Excise Duties Drawback Rules, 1995 (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) tartalmazzák.

(56)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(57)

A jogosult exportőr kérelmezhet vámkedvezményt, amelyet a rendszer keretében exportált termékek FOB-paritáson számított értékének százalékos arányaként számítanak ki. Az indiai kormány számos termék vonatkozásában meghatározta a vámkedvezmény mértékét, beleértve az érintett terméket is. E mértékeket a termék gyártása során alapanyagként felhasznált anyagok átlagos mennyisége vagy értéke, valamint az alapanyag után fizetett vámok átlagos összege alapján számítják ki. Ezek attól függetlenül alkalmazandók, hogy a behozatali vámokat megfizették-e vagy sem. Az FOB-paritáson vett DDS-arány a felülvizsgálati időszakban az érintett termék esetében 3,9 % volt 2013. szeptember 21-ig, majd 3 % lett.

(58)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Amikor a szállítási adatokat felviszik a vámhatóság szerverére (ICEGATE), jelzik, hogy az export a DDS hatálya alatt zajlik, és visszavonhatatlanul rögzítik a DDS összeget. Miután a szállító vállalat kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest, EGM) és a vámhatóság megfelelő módon összevetette e dokumentumot a szállítási számla adataival, minden feltétel teljesül a visszatérítési összeg kifizetésének engedélyezéséhez, akár az exportőr bankszámlájára történő közvetlen utalással, akár intézvényezés révén.

(59)

Az exportőrnek emellett bizonyítékot kell benyújtania az exportjövedelem jóváírásáról, a kivitelt igazoló banki bizonylatok (Bank Realisation Certificate, BRC) révén. E dokumentumot azután lehet benyújtatni, hogy a visszatérítés összegét kifizették, ha azonban az exportőr meghatározott határidő belül nem nyújtja be a BRC-t, a kifizetett összeget vissza kell fizetni az indiai kormánynak.

(60)

A visszatérítés összege bármilyen célra felhasználható.

(61)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint a vámkedvezmény összege az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolható.

(62)

A DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az úgynevezett vámkedvezmény összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az indiai kormány részéről közvetlen finanszírozás formájában történik. E finanszírozás igénybevételekor nem alkalmaznak semmilyen korlátozást. Emellett a vámkedvezmény összege gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel növeli likviditását.

(63)

A kivitelre adott vámkedvezmény mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Ugyanakkor, bár a támogatást vámkedvezménynek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a engedélyezett vámkedvezményrendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek jellemzőivel. Az exportőrnek kifizetett készpénz nem kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál.

(64)

Az exportőrök általi kivitelt követően az indiai kormány általi közvetlen finanszírozás formájában megvalósuló kifizetés az indiai kormány általi, az exportteljesítménytől függő közvetlen támogatásnak minősül, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(65)

A fentiekben kifejtett indokok alapján megállapítást nyert, hogy a DDS kiegyenlíthető.

(66)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exportügylet megtörtént. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a vámkedvezmény összegét, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az exportfuvarszámlát – amely többek között megjelöli az adott exportügyletre nyújtandó vámkedvezmény összegét –, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DDS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott vámkedvezmények összegét.

(67)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára mint megfelelő nevezőre vetítette ki, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(68)

A Bizottság így megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 3,27 % volt a Dhunseri és 1,09 % a Reliance esetében.

(69)

A Reliance megjegyezte, hogy a DDS keretében nyújtott kedvezmény 3 %-ról 2,4 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak után. A Reliance úgy érvelt, hogy mivel ez a változás tartós jellegű, így figyelembe kellene venni a DDS keretében nyújtott kedvezmény meghatározásakor. A Reliance továbbá úgy érvelt, hogy a DDS alapján számított kedvezmény meghatározásakor csak a nagyobb mértékű kedvezményt kellene figyelembe venni, mivel a DDS-t az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni.

(70)

Ami a DDS keretében nyújtott kedvezmény csökkenését illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy – az alaprendelet 5. cikke szerint – a „kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő félre átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani.” Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban az olyan változásokat, amelyek a felülvizsgálati időszak után léptek fel, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a támogatást vagy támogatásokat visszavonták, vagy ha bizonyították, hogy a támogatások semmilyen kedvezményt nem jelentenek az érintett export tekintetében. Itt nem ez az eset áll fenn, ezért ezt az érvet el kell utasítani.

(71)

Ami azt az érvet illeti, hogy a DDS-t az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni, semmilyen, ezt az állítást alátámasztó bizonyítékot nem nyújtottak be a Bizottsághoz. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(72)

A Bizottság megállapította, hogy az EPCGS keretében a Reliance koncessziókat kapott, amelyeket a felülvizsgálati időszakban az érintett termék vonatkozásában nyújtottak.

(73)

Az EPCGS részletes leírása az FTP 09–14 5. fejezetében, valamint a HOP I 09–14 5. fejezetében található.

(74)

Az e rendszer keretében nyújtott támogatásra a gyártó-exportőrök, valamint a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolódó” kereskedő-exportőrök jogosultak.

(75)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb tíz éves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 3 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű exportáru előállítására kell felhasználni. Az FTP 09–14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

(76)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója igénybe veheti a beruházási javak előállításához szükséges alkotóelemek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Másik megoldásként a belföldi gyártó a beruházási javak exportösztönzési rendszere szerinti engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt exportnak tekintett tranzakcióból származó kedvezményre.

(77)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai kormány részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

(78)

Továbbá az EPCGS-szabályozás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(79)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem engedélyezett vámkedvezményrendszernek, sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen engedélyezett rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(80)

A Bizottság a támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számította ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A felülvizsgálati időszakban kifizetett támogatási összeget ezután a meg nem fizetett vámok teljes összegének az értékcsökkenési időszakkal való elosztásával számították ki. Az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot az idők során juttatott kedvezmény teljes értékének tükrözése érdekében. E célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélték megfelelőnek. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás összegének a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták.

(81)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeg került elosztásra az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára – amely nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(82)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,43 % volt a Reliance esetében.

(83)

A Bizottság megállapította, hogy a kérelmezők igénybe vették az FMS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(84)

Az FMS részletes leírása az FTP 09–14 3.14. pontjában, valamint a HOP I 09–14 3.8. pontjában található.

(85)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(86)

E rendszer keretében minden PET terméknek a HOP I 09–14 37C. függelékének 1. és 2. táblázatában felsorolt országokba irányuló exportja a FOB paritáson számított értékének 3 %-áig vámhitelre jogosult. 2011. április 1-jétől minden terméknek a 37C. függelék 3. táblázatában (különlegesen fontos piacok, Special Focus Markets) felsorolt országokba irányuló exportja a FOB-paritáson számított értékének 4 %-áig vámhitelre jogosult. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, az exportnak tekintett műveleteket, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek exportforgalmát.

(87)

Az FMS keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére, a beruházási javakat is beleértve.

(88)

A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – a kivitel vagy a javak elszállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan a kivitelt végezték. Amennyiben a panaszos a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

(89)

Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az FMS-vámhitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FMS-vámhitel gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(90)

Ezen túlmenően az FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(91)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem tekinthető engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak az FMS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak az FMS-támogatás igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak az engedélyezett vámkedvezményrendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják fel őket az exportált termékek előállítása során.

(92)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy azt a felülvizsgálati időszakban a kérelmezők eredményszemléleti alapon az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelték el. Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeg (számláló) került kivetítésre az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára – amely megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(93)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,41 % volt a Dhunseri és 1,16 % a Reliance esetében.

(94)

2015. április 1-jén India kormánya új külkereskedelem-politikai dokumentumot tett közzé a 2015–2020 közötti időszakra. Az új külkereskedelem-politikai dokumentumban az FMS-t, másik négy rendszerrel együtt, az áruexport-ösztönző rendszer (Merchandise Export Incentive Scheme, MEIS) váltotta fel. A MEIS nem alkalmazható az érintett termékre, mivel a PET nem szerepel a jogosult termékek jegyzékében. Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban e támogatási rendszer tekintetében nem kell intézkedést hozni.

(95)

A Bizottság megállapította, hogy a kérelmezők igénybe vették az FPS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(96)

A rendszer részletes leírását az FTP 09–14 3.15–3.17. bekezdése és a HOP I 09–14 3.9–3.11. fejezete tartalmazza.

(97)

Az FTP 09–14 3.15.2. bekezdése szerint e rendszer igénybevételére a HOP I 09–14 37D. függelékében feltüntetett termékek exportőrei jogosultak.

(98)

A HOP I 09–14 37D. függelékében található jegyzékben szereplő termékeket forgalmazó exportőrök benyújthatnak vámhitelre jogosító igazolvány iránti kérelmet az FPS rendszer keretében (FPS Duty Credit scrip); a vámhitel az export FOB-paritáson számított értéke 2, illetve 5 %-ának felel meg. Az érintett termék a 37D. függelék 1. táblázatában szerepel és 2 %-os vámhitelre jogosult.

(99)

Az FPS kiviteltől függő rendszer, vagyis az e rendszer kedvezményeire való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. A vállalat online kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, mellékelve az exportmegrendelés és a számlák másolatát, a kérelmezési díj kifizetését igazoló banki elismervényt, a szállítólevelek másolatát és a fizetést igazoló banki bizonylatot („bank realization certificate”) vagy a dokumentumok közvetlen negociálása esetén az átutalt valuta beérkezését igazoló dokumentumot („foreign inward remittance certificate”). Amennyiben a vállalat egy másik rendszerben igényelhető kedvezmény kérelmezése során már benyújtotta a szállítólevelek és/vagy a banki bizonylatok eredetijét, azok saját maga által igazolt másolatait is benyújthatja, amelyeken fel kell tüntetnie, hogy mely hatósághoz nyújtotta be az eredeti dokumentumokat. Az FPS rendszer keretében nyújtott hitel iránti online kérelem legfeljebb 50 szállítólevélre terjedhet ki.

(100)

A Bizottság megállapította, hogy az indiai számviteli standardok szerint az FPS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolhatók. Az ilyen hitelek felhasználhatók vámkifizetésre bármely, későbbiekben importált termék vonatkozásában, kivéve a beruházási javakat és az importkorlátozás alatt álló termékeket. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. Az FPS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

(101)

Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az FPS-vámhitel India kormányának pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve India kormányának egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FPS-hitel gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja a likviditását.

(102)

Ezen túlmenően az FPS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(103)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállítása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult az FPS-ből származó kedvezmények igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak az FPS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(104)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jut hozzá a gazdasági előnyhöz, amikor e rendszer alapján kerül sor exportügyletekre. Jelenleg az indiai kormánynak le kell mondania a vámilletékek beszedéséről, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az exportfuvarszámlát, amelyen egyebek között a szóban forgó exportügylethez nyújtandó FPS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet a támogatás odaítéléséről. A fentiek fényében a Bizottság indokoltnak tekinti az FPS keretében biztosított kedvezmények értékelése során figyelembe venni a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott hitelek összegét.

(105)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 1,66 % volt a Dhunseri és 1,27 % a Reliance esetében.

(106)

2015. április 1-jén India kormánya új külkereskedelem-politikai dokumentumot tett közzé a 2015–2020 közötti időszakra. Az új külkereskedelem-politikai dokumentumban az FMS-t, másik négy rendszerrel együtt, az áruexport-ösztönző rendszer (Merchandise Export Incentive Scheme, MEIS) váltotta fel. A MEIS nem alkalmazható az érintett termékre, mivel a PET nem szerepel a jogosult termékek jegyzékében. Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésével összhangban e támogatási rendszer tekintetében nem kell intézkedést hozni.

(107)

A Bizottság megállapította, hogy a Dhunseri igénybe vette az IEIS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(108)

Az IEIS részletes leírása az FTP 3. fejezetének 3.14.4. pontjában, valamint a HOP I 09–14 3. fejezetének 3.8.3 pontjában található.

(109)

A rendszert olyan exportőrök vehetik igénybe, amelyek exportáltak a 2011–2012-es és a 2012–2013-as pénzügyi évben.

(110)

A rendszer célja, hogy ösztönözze a többletexportot. A rendszer régióspecifikus és az Egyesült Államokba, Európába és Ázsiába, valamint Latin-Amerika és Afrika 53 országába irányuló exportra vonatkozik.

(111)

Az exportőr a két egymást követő pénzügyi év tekintetében elért többletexportra az export FOB-paritáson számított értéke 2 %-nak megfelelő vámhitelre jogosító igazolványra jogosult. Az exportőrnek a kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmét az adott pénzügyi év végén kell benyújtania. A kedvezmény mértéke az exportőr által elért teljes exportforgalmon alapszik. Az ezen az alapon kiszámított és nyújtott vámhitelre jogosító igazolvány szabadon átruházható. Az ilyen igazolvánnyal továbbá belföldi beszerzést lehet eszközölni és szolgáltatási adót lehet megfizetni.

(112)

Az IEIS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az IEIS-vámhitel India kormányának pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve India kormányának egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az IEIS-hitel gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja a likviditását.

(113)

Ezen túlmenően az IEIS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(114)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető engedélyezett vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállítása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult az IEIS-ből származó kedvezmények igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak az IEIS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(115)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeg (számláló) került kivetítésre az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára – amely nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(116)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,74 % volt a Dhunseri esetében.

(117)

A végleges közzétételre vonatkozó megjegyzéseiben a Dhunseri úgy érvelt, hogy a rendszer megszűnt és a 2015–2020-ra szóló új FTP-ben nem jelent meg újra.

(118)

A Bizottság megerősítette, hogy a rendszert nem vezették be újra az új FTP-ben, és hogy az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban az IEIS tekintetében így nem kell intézkedést hozni. A Bizottság ennek megfelelően kiigazította a Dhunserire vonatkozó általános támogatási arányt.

(119)

A Bizottság megállapította, hogy a Reliance igénybe vette az ITIRAD rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(120)

Az ITIRAD részletes leírása a jövedelemadó-törvény 35(2AB). szakaszában található.

(121)

A biotechnológiai tevékenységet végző vagy bármely, a Tizenegyedik Ütemtervben nem szereplő árucikk vagy dolog gyártását vagy előállítását végző vállalat jogosult e rendszerben részt venni. A rendszer PET-gyártást végző vállalatokra is kiterjed.

(122)

Az indiai kormány Tudományos és Ipari Kutatási Minisztériuma által jóváhagyott saját kutatási-fejlesztési létesítmények bármely költsége esetében (a földterület és az épület költségein kívül) a jövedelemadóból a ténylegesen felmerült költségek 200 %-ának megfelelő összeget lehet levonni.

(123)

Az ITIRAD az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A jövedelemadó-törvény 35(2AB). szakasza szerinti adólevonás az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenkívül a nyereségadó-levonás gazdasági előnyt biztosít a vállalatnak, mivel növeli annak likviditását.

(124)

A jövedelemadó-törvény 35(2AB). szakaszának megfogalmazása azonban azt bizonyítja, hogy az ITIRAD az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében jog szerint egyedi és ezért kiegyenlíthető. Az e rendszerre való jogosultságot nem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett objektív és semleges kritériumok vezérlik. Az e rendszer szerinti előnyök csak egyes gazdasági ágazatok számára érhetők el, mivel az indiai kormány e rendszert nem tette elérhetővé az összes ágazat részére. E korlátozás a rendszert egyedivé teszi, mivel az alaprendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt „gazdasági ágazatok csoportja” kategória egyes ágazatokra való korlátozással egyenértékű. Ez a korlátozás nem gazdasági jellegű, és nem is horizontális, mint az alkalmazottak száma vagy a vállalat mérete lenne.

(125)

A támogatás összegét a felülvizsgálati időszakban a jövedelemadó-törvény 35(2AB). szakasza rendelkezéseinek alkalmazása, illetve nem alkalmazása esetén esedékes nyereségadó-különbség alapján számították ki. Ez a támogatás az érintett termék minden, belföldi vagy külföldi értékesítésére igénybe vehető. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében e támogatási összeg (számláló) került kivetítésre az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti forgalmára – amely megfelelő nevezőként szolgál.

(126)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,04 % volt a Reliance esetében.

(127)

A Reliance a végleges közzétételre vonatkozó megjegyzéseiben úgy érvelt, hogy bár az ITIRAD az érintett termék mindenfajta értékesítésére vonatkozik, a Bizottság a rendszer keretében nyújtott támogatás arányának meghatározásakor csak az érintett termék exportértékesítését vette figyelembe nevezőként.

(128)

E megjegyzés elemzése után a Bizottság a fentieknek megfelelően újra kiszámította a támogatási arányt. A Bizottság így megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,01 % volt a Reliance esetében.

(129)

A Bizottság megállapította, hogy a Dhunseri igénybe vette az 1999-es WBIS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(130)

A Nyugat-Bengália kormánya által alkalmazott rendszer részletes leírása a Nyugat-Bengália kormánya Kereskedelmi és Ipari Igazgatóságának 1999. június 22-i 580-CI/H sz. értesítésében található meg.

(131)

A hátrányos területeken új ipari létesítményt létrehozó vagy egy létező ipari létesítményt jelentősen bővítő vállalatok jogosultak kedvezményekre e rendszer keretében. Mindamellett létezik a nem jogosult vállalatok teljes listája (a vállalatok negatív listája), és ennek következtében bizonyos területeken a vállalatok nem részesülhetnek kedvezményekben e rendszerek keretében.

(132)

Nyugat-Bengália állam számos ösztönzőt biztosít az ipari vállalatoknak, többek közt a késztermékek eladására kivetett központi forgalmi adók (central sales tax, CST) alóli mentesség és a központi hozzáadottérték-adó (central value added tax, CENVAT) visszautalása formájában, az ezen államon belüli gazdaságilag hátrányos helyzetű területek ipari fejlődésének elősegítése érdekében.

(133)

A rendszer keretében a vállalatoknak beruházásokat kell végrehajtaniuk a hátrányos helyzetű területeken. E területek, amelyek bizonyos területi egységeket képviselnek Nyugat-Bengáliában, gazdasági fejlettségük szerint különböző kategóriákba vannak besorolva, ugyanakkor léteznek az ösztönző rendszerek alkalmazásából kizárt területek is. Az ösztönzők összegének megállapítását szolgáló fő kritérium a beruházás mérete, valamint az a terület, ahol a vállalat elhelyezésre kerül.

(134)

A rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának (ii) alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A rendszer a nyugat-bengáli kormány pénzügyi hozzájárulását képezi, mivel a folyósított ösztönzők – jelen esetben a késztermékek eladására kivetett forgalmi adók és központi hozzáadottérték-adók alóli mentesség – csökkentik az egyébként esedékes adóbevételt. Ezenkívül ezek az ösztönzők gazdasági előnyt biztosítanak az adott vállalat számára, mert javítják a pénzügyi helyzetét, mivel az egyébként esedékes adók nem kerülnek befizetésre.

(135)

Továbbá a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében regionális szinten egyedi, mivel csak azon vállalatok számára elérhető, amelyek az adott állam jogszabályaiban meghatározott bizonyos megjelölt földrajzi területen hajtottak végre beruházást. A rendszer nem elérhető az e területen kívül működő vállalatok számára; ezenkívül a gazdasági előny mértéke az adott terület szerint eltérő.

(136)

Az 1999-es WBIS ennek értelmében kiegyenlíthető.

(137)

A Bizottság a támogatás összegét a felülvizsgálati időszak alatt szokásos esetben esedékes, de az e rendszer keretében meg nem fizetett, a késztermékekre kivetett forgalmi adó és központi hozzáadottérték-adó nagysága alapján számította ki. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) kivetítették a felülvizsgálati időszak alatti összes eladásra (megfelelő nevező), mert a támogatás nem az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(138)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,09 % volt a Dhunseri esetében.

(139)

A Dhunseri a jelentős kapacitásbővítést követően, amely jogosította a rendszerben való részvételre, 11 évig volt jogosult kedvezményre a rendszer keretében. Ez a jogosultság 2014 májusában megszűnt és nem újították meg. Ettől az időponttól kezdve a rendszer nem juttatja gazdasági előnyhöz a Dhunserit.

(140)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban e támogatási rendszer tekintetében nem kell intézkedést hozni.

(141)

A Bizottság emlékeztet, hogy a Dhunseri vállalatra az 1645/2005/EK tanácsi rendeletben meghatározott támogatáskülönbözet 13,9 %, a Reliance vállalatra a 906/2011/EK tanácsi rendeletben meghatározott támogatáskülönbözet pedig 10,7 % volt.

(142)

A jelenlegi részleges időközi felülvizsgálat során a Bizottság a kiegyenlíthető támogatásokat a termék értékének százalékában kifejezve 3,2 %-ban határozta meg a Dhunseri esetében és 6,2 %-ban a Reliance esetében.

1. táblázat

Támogatási arányok az egyes kiegyenlített rendszerek bontásában

(143)

A Bizottság emlékeztet, hogy az Indiából származó PET-behozatalokra bevezetett, jelenleg hatályos kiegyenlítő intézkedések egyedi vámokat határoznak meg. A Bizottság a Dhunseri esetében 35,69 EUR/tonna, a Reliance esetében pedig 69,39 EUR/tonna egyedi kiegyenlítő vámot állapított meg.

(144)

Az alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a támogatással kapcsolatos körülmények lényegesen megváltoztak-e a felülvizsgálati időszakban.

(145)

A Bizottság megállapította, hogy a kérelmezők továbbra is gazdasági előnyökhöz jutottak a felülvizsgálati időszakban az indiai kormány által nyújtott kiegyenlíthető támogatások révén. Ezenfelül megállapításra került, hogy az egyes támogatási arányok alacsonyabbak a 1645/2005/EK rendelet, illetve a 906/2011/EK rendelet által megállapított támogatási arányoknál. Nincsen bizonyíték a kiegyenlített rendszerek közeljövőben történő esetleges megszüntetésére, illetve új rendszerek bevezetésére.

(146)

Mivel bizonyítást nyert, hogy a kérelmezők a korábbiaknál kisebb összegű támogatásban részesülnek, és hogy valószínűleg továbbra is a legutóbbi felülvizsgálatban meghatározott összegnél kevesebb támogatást kapnak, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban levő intézkedés további alkalmazása túlzott a kárt okozó kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához, ezért – az új megállapításokat figyelembe véve – az intézkedés szintjét módosítani kell.

(147)

A Dhunseri arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy 2014. április 1-jén, átszervezését követően Dhunseri Petrochem Limitedre változtatta nevét.

(148)

A vállalat úgy érvelt, hogy az átszervezés és a névváltozás nem befolyásolja jelentős mértékben a jelen felülvizsgálatot, mivel a vállalat már így is külön üzleti egységként üzemeltette a vállalaton belül a tea- és a petrolkémiai egységeket, külön számlavezetés mellett.

(149)

A Bizottság megvizsgálta a rendelkezésére bocsátott információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a névváltoztatás semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi megállapításokat.

(150)

A végleges közzétételt követően a Dhunseri és a Reliance is árra vonatkozó kötelezettségvállalást nyújtott be. Mindkét vállalást elutasították, mivel a támogatás jellege olyan helyzetet teremt, ahol a minimális importárra vonatkozó kötelezettségvállalás alkalmazása a támogatás emelkedéséhez vezetne. Ez azért van, mivel a mindkét vállalat által igénybe vett DDS rendszer keretében nyújtott támogatás szintje az e rendszer keretében exportált termékek FOB-paritásos értékétől függ. Ezenkívül mindkét vállalat és csoportjaik szerkezetéből kifolyólag kivitelezhetetlen lett volna a kötelezettségvállalás hatékony nyomon követése.

(151)

Ez a rendelet összhangban van az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (13) 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,