31.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 373/8

A BIZOTTSÁG 1398/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. október 24.)

az önkéntesjelöltekre és az uniós segítségnyújtási önkéntesekre vonatkozó előírások meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest létrehozásáról (az „EU segítségnyújtási önkéntesei” kezdeményezés) szóló, 2014. április 3-i 375/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 375/2014/EU rendelet szerint a Bizottság előírásokat és eljárásokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek harmadik országokban zajló humanitárius segítségnyújtási műveletek támogatása céljából történő azonosítása, kiválasztása, felkészítése, irányítása és kiküldése során a küldő és a fogadó szervezeteknek milyen feltételeket, szabályokat és követelményeket kell alkalmazniuk. A 375/2014/EU rendelet értelmében ezeket az előírásokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formájában, az eljárásokat pedig végrehajtási aktusok formájában kell elfogadni.

(2)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés valamennyi érintettjét – köztük magukat az önkénteseket, valamint a küldő és a fogadó szervezeteket – arra kell ösztönözni, hogy közös identitástudatot alakítsanak ki a kezdeményezéshez kapcsolódóan.

(3)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés kapcsán alkalmazandó kompetencia-referenciakeretnek meg kell határoznia az önkéntesség és a foglalkoztatás számos ágazatában megkövetelt transzverzális kompetenciákat, valamint rögzítenie kell az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezéshez és a humanitárius segítségnyújtás terén folytatott munkához szükséges különleges kompetenciákat. Ezen túlmenően nem kimerítő jelleggel fel kell sorolnia a szakmai kompetenciákat. Ez elősegíti, hogy az önkéntesjelöltek kiválasztása és felkészítése hatékony és a szükségleteknek megfelelő legyen, és a közös kompetencia-referenciakeret alapján történjen.

(4)

Annak érdekében, hogy az uniós segítségnyújtási önkéntesek kompetenciái, képzési igényei és elért eredményei dokumentálhatók és értékelhetők legyenek, könnyen használható tanulási és fejlődési tervet kell követniük a kezdeményezésben való részvételük teljes időtartama alatt. A terv kialakításakor figyelembe fogják venni az ifjúsági bizonyítvány (Youthpass) (2) és az Europass (3) kezdeményezés tanulságait.

(5)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben való részvétel az ennek során elsajátított tudásnak, készségeknek és kompetenciáknak köszönhetően javíthatja az önkéntesek foglalkoztathatóságát. Ezen túlmenően kifejezi a rászoruló emberek iránti szolidaritásukat és az európai polgárság szellemiségének látható előmozdítása iránti elkötelezettségüket. A várakozások szerint a különleges rendelkezések – a lehetséges mértékben – megkönnyítik majd az uniós segítségnyújtási önkéntesek nem formális és informális tanulásának elismerését, összhangban a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlással (4).

(6)

A fogadó és a küldő szervezetek közötti partnerséget szabályozó előírások mind a humanitárius ágazat, mind az önkéntes szervezetek szempontjából jelentősek. Előmozdítják a végrehajtó szervezetek közötti partnerség kialakítására vonatkozó célkitűzést, és tükrözik e szervezetek kölcsönös felelősségét egyrészt az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés, másrészt pedig az uniós segítségnyújtási önkéntesek mint egyének céljainak elérése terén. Meg kell határozni a partnerség alapelveit, és a partnerségi megállapodásnak teljesítenie kell a minimumkövetelményeket, hogy a partnereknek lehetőségük legyen uniós segítségnyújtási önkéntesek harmadik országokba történő kiküldését magukban foglaló projektekre pályázni, illetve ilyeneket irányítani.

(7)

Az esélyegyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elveket a nemzeti és az uniós jog egyaránt rögzíti, és ezeket az elveket a küldő és a fogadó szervezeteknek is mindig tiszteletben kell tartaniuk és elő kell mozdítaniuk. Ugyanakkor a különleges körülményekkel kapcsolatos kivételekre – szükség esetén – külön rendelkezés vonatkozik, amely az uniós segítségnyújtási önkéntesek szerepének és profiljának meghatározásával áll összefüggésben.

(8)

A vonatkozó nemzeti és uniós jognak, illetve a fogadó ország jogának való megfelelés rendkívüli jelentőséggel bír. Ez a küldő és a fogadó szervezetek felelőssége, amelyek emellett kötelesek tájékoztatni az uniós segítségnyújtási önkénteseket a vonatkozó jogból fakadó jogaikról és jogi kötelezettségeikről, illetve a biztosításhoz való jogukról. Az önkéntesek egyértelmű jogállása a kiküldésük előfeltétele, ezért azt a küldő szervezet és az uniós segítségnyújtási önkéntes közötti önkénteskiküldési szerződésben meg kell határozni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a személyes adatok védelmére, a magatartási kódexnek megfelelő, feddhetetlen tevékenység szükségességére, valamint a gyermekek és a kiszolgáltatott felnőttek védelmére, többek között a szexuális zaklatással szembeni zéró tolerancia elvének bevezetése révén.

(9)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében e rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, hiszen azokat a rendelkezéseket rögzíti, amelyek alapján a végrehajtó szervezetek kiküldik az uniós segítségnyújtási önkénteseket a harmadik országokba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet célja az önkéntesjelöltekre és az uniós segítségnyújtási önkéntesekre vonatkozó előírások meghatározása a 375/2014/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében felsorolt alábbi szempontokra való tekintettel:

a)

az önkéntesek mint kezdő vagy vezető szakemberek azonosítására, kiválasztására és felkészítésére használt kompetencia-referenciakeret,

b)

az azonosítási és kiválasztási eljárás során az esélyegyenlőségnek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a biztosítására irányuló rendelkezések,

c)

az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy a küldő és a fogadó szervezetek megfeleljenek a vonatkozó nemzeti és uniós jognak, valamint a fogadó ország jogának,

d)

a küldő és a fogadó szervezetek közötti partnerséget szabályozó előírások, valamint

e)

az uniós segítségnyújtási önkéntesek által elsajátított készségek és kompetenciák elismerésére vonatkozó rendelkezések, a meglévő vonatkozó uniós kezdeményezésekkel összhangban.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 375/2014/EU rendelet 3. cikkében, valamint a 375/2014/EU rendelet 9. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadandó bizottsági végrehajtási rendeletben szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók. E rendelet alkalmazásában továbbá:

a)   „kompetenciák”: az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák közös európai referenciakeretében (5) szereplő fogalommeghatározásnak megfelelően az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözete, amely lehetővé teszi az uniós segítségnyújtási önkénteseknek a szükségleteken alapuló humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulást;

b)   „transzverzális kompetenciák”: az önkéntesség és a foglalkoztatás számos ágazatában megkövetelt kompetenciák, amelyek nem kizárólag a humanitárius segítségnyújtáshoz kapcsolódnak;

c)   „különleges kompetenciák”: az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés és tágabb értelemben a humanitárius segítségnyújtás területén megkövetelt kompetenciák;

d)   „szakmai kompetenciák”: a humanitárius segítségnyújtás szempontjából releváns szakismeretekből eredő kompetenciák;

e)   „tanulási eredmény”: az Európai Képesítési Keretrendszerben (6) szereplő fogalommeghatározásnak megfelelően a tudás, készségek és kompetencia szempontjából meghatározott megállapítások arra vonatkozóan, hogy a tanuló egy tanulási folyamat befejezésekor mit tud, ért és képes elvégezni.

2. FEJEZET

KOMPETENCIA-REFERENCIAKERET

3. cikk

Kompetencia-referenciakeret

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés terén használt kompetencia-referenciakeretnek három dimenziója van:

a)

transzverzális kompetenciák;

b)

különleges kompetenciák; valamint

c)

szakmai kompetenciák.

(2)   A kompetencia-referenciakeretet az alábbi csoportokra vonatkozóan alakítják ki:

a)

kezdő szakemberek, különösen az öt évnél kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező, illetve a humanitárius területen öt évnél kevesebb tapasztalattal rendelkező frissdiplomások; valamint

b)

vezető szakemberek, akik legalább ötéves, felelős beosztásban vagy szakértői beosztásban szerzett tapasztalattal rendelkeznek.

(3)   A kompetencia-referenciakeret elősegíti az uniós segítségnyújtási önkéntesek személyes fejlődésének folyamatát a kezdeményezésben való részvételük különböző szakaszai során, és méri az előrehaladásukat. Az egyes kompetenciák tekintetében a szakértelem szintjét – az Európai Képesítési Keretrendszer megközelítésével összhangban – az alábbi skála alapján határozzák meg:

a)

4. szint: kiváló szakértelem;

b)

3. szint: fenntartott szakértelem;

c)

2. szint: fejlődőképes szakértelem;

d)

1. szint: hiányos szakértelem.

(4)   Az alkalmazott fő kompetenciák fogalommeghatározása a mellékletben található.

4. cikk

Tanulási és fejlődési terv

(1)   A tanulási és fejlődési terv rögzíti az uniós segítségnyújtási önkéntesektől elvárt tanulási eredményeket, valamint információval szolgál az uniós segítségnyújtási önkéntesek elvárt kompetenciáiról, képzési igényeiről és eredményeiről az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben való részvételük különböző szakaszaiban.

(2)   A tanulási és fejlődési terv magában foglalja az alábbi információkat:

a)

az uniós segítségnyújtási önkéntesre vonatkozó alapinformációk;

b)

az önkéntes munkára vonatkozó alapinformációk és az elvégzendő feladatok leírása;

c)

a kompetencia-referenciakeretben meghatározott kompetenciák és ezek alapján az önkéntes teljesítményének és tanulási eredményeinek értékelése;

d)

adott esetben a képzési igények és a tervezett fejlesztő tevékenységek;

e)

a képzés vagy az önkéntes munka során látogatott tanfolyamok; valamint

f)

bármely más lényeges információ.

(3)   A tanulási és fejlődési terv egyes elemeinek alkalmazása az uniós segítségnyújtási önkéntes egyéni szükségleteitől és törekvéseitől függ, és rendszeresen aktualizálni kell, többek között az alábbi szakaszokban:

a)

kiválasztás;

b)

képzés, ideértve adott esetben a gyakorlatot is;

c)

kiküldés; valamint

d)

adott esetben a kiküldés utáni beszámoló.

3. FEJEZET

AZ UNIÓS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI ÖNKÉNTESEK ÁLTAL ELSAJÁTÍTOTT KÉSZSÉGEK ÉS KOMPETENCIÁK ELISMERÉSE

5. cikk

Értékelési és dokumentációs eljárás

(1)   Az uniós segítségnyújtási önkéntesek által az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben való részvételük során elsajátított kompetenciák értékelése és dokumentációja az alábbiakat támogatja:

a)

a szakmai környezetben felhasználható, az önkéntes foglalkoztathatóságát esetlegesen javító elsajátított kompetenciák szakmai elismerése; valamint

b)

annak társadalmi elismerése, hogy az önkéntes hozzájárult a rászoruló emberek iránti szolidaritás és az európai polgárság szellemiségének látható előmozdítása által képviselt uniós értékek érvényre juttatásához.

(2)   Az értékelés és a dokumentáció terjedelmét és az alkalmazott eljárást úgy alakítják ki, hogy megfelelő legyen a kezdő, illetve a vezető szakemberek számára, továbbá illeszkedjen az uniós segítségnyújtási önkéntesek egyéni szükségleteihez és törekvéseihez.

(3)   A tanulási tapasztalatok értékelése és dokumentációja tükrözi az uniós segítségnyújtási önkéntesek fejlődési folyamatát, ezáltal elismerve és támogatva az önkéntes tanulását és fejlődését a kezdeményezésben való részvételének különböző szakaszaiban. Az értékelés és a dokumentáció a 4. cikkben említett tanulási és fejlődési terven alapul.

(4)   A küldő és a fogadó szervezetek folyamatos elkötelezettséget mutatnak az uniós segítségnyújtási önkéntesek tanulási tapasztalatainak értékelése és dokumentációja iránt, ezáltal ösztönözve a szakmai és társadalmi elismerést.

(5)   A Bizottság és az uniós tagállamok megfelelő tájékoztatást nyújtanak a nem formális és informális tanulás érvényesítéséért felelős illetékes nemzeti hatóságoknak az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésről, valamint az értékelési és dokumentációs eljárásról annak érdekében, hogy adott esetben ösztönözzék az uniós segítségnyújtási önkéntesek tanulási tapasztalatainak formális érvényesítését az önkéntesek saját országában.

6. cikk

Szakmai elismerés

(1)   Az uniós segítségnyújtási önkénteseknek – kérésre – a kezdeményezésben való részvételt igazoló tanúsítványt állítanak ki. A tanúsítványt a Bizottság adja ki és az alábbi információkat tartalmazza:

a)

az önkéntes tevékenység időszaka;

b)

a küldő és a fogadó szervezet neve és elérhetősége;

c)

az önkéntes mentorának és közvetlen felettesének neve és elérhetősége;

d)

a küldő és a fogadó intézmény azon munkatársainak neve és elérhetősége, akiktől referencia kérhető az önkéntesről;

e)

az uniós segítségnyújtási önkéntes fő feladatai és felelősségei;

f)

az uniós segítségnyújtási önkéntes által az önkéntes tevékenység során elért fő eredmények bemutatása;

g)

az uniós segítségnyújtási önkéntes által a kezdeményezésben való részvétel különböző szakaszaiban elért tanulási eredmények bemutatása, e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban értékelve.

(2)   Az uniós segítségnyújtási önkéntes kérésére a tanúsítványhoz mellékelhető a tanulási és fejlődési terv másolata.

7. cikk

Társadalmi elismerés

(1)   A 375/2014/EU rendelet 17. cikkében említett kommunikációs tervben szereplő tevékenységek előmozdítják a társadalmi elismerést. Az uniós segítségnyújtási önkénteseknek lehetőségük van részt venni a kezdeményezést, illetve az önkéntesek kötelezettségvállalását népszerűsítő külső kommunikációs tevékenységben.

(2)   A Bizottság adott esetben magas szintű rendezvényeket szervez a nyilvánosság tudatosságának fokozása és a kezdeményezés láthatóságának javítása érdekében.

(3)   A küldő szervezetek tájékoztatást nyújtanak az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hálózatáról és ösztönzik a hálózatban való szerepvállalást, kiemelve az önkénteseknek biztosított lehetőségeket, amelyek révén kiküldésük után is szerepet vállalhatnak a humanitárius segítségnyújtáshoz és az aktív európai polgársághoz kapcsolódó ügyekben.

(4)   A küldő és a fogadó szervezetek tájékoztatják az uniós segítségnyújtási önkénteseket azokról a lehetőségekről, amelyek révén szerepet vállalhatnak a humanitárius segítségnyújtáshoz és az aktív európai polgársághoz kapcsolódó ügyekben. Különösen az uniós és nemzeti szintű konferenciákon és műhelytalálkozókon való részvételre bátorítják az uniós segítségnyújtási önkénteseket, hogy megoszthassák tapasztalataikat a fő érintettekkel.

4. FEJEZET

A KÜLDŐ ÉS A FOGADÓ SZERVEZETEK KÖZÖTTI PARTNERSÉGET SZABÁLYOZÓ ELŐÍRÁSOK

8. cikk

A partnerség célja és tagjai

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek közötti partnerség rögzíti az uniós segítségnyújtási önkéntesek harmadik országokba történő kiküldését magukban foglaló, és adott esetben kapacitásépítési és/vagy technikai segítségnyújtási tevékenységre is kiterjedő projektekre pályázó és az ilyen projekteket irányító partnerek közötti megállapodásokat.

(2)   A partnerség tagjai olyan küldő szervezetek, amelyek megfelelnek a 375/2014/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak, valamint olyan fogadó szervezetek, amelyek megfelelnek a 375/2014/EU rendelet 10. cikkének (4) bekezdésében foglaltaknak.

(3)   Partnerség kialakításakor a küldő és a fogadó szervezetek a fenti (1) bekezdésben említett projektcélok vagy projekttevékenységek szempontjából jelentős területekre szakosodott egyéb szervezeteket is bevonhatnak partnerként, hogy azok különleges szaktudásukkal hozzájáruljanak a projekthez.

(4)   Amennyiben a projekt kapacitásépítési és/vagy technikai segítségnyújtási tevékenységre is kiterjed, azok a küldő és fogadó szervezetek is alkalmas partnernek minősülnek, amelyek még nem kapták meg az akkreditációt, azonban akkreditációs eljárásuk a 375/2014/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadandó bizottsági végrehajtási rendelet szerint már lezárult, valamint rendelkeznek a kapacitásépítésre és/vagy a technikai segítségnyújtásra vonatkozó, szükségleteken alapuló stratégiával.

(5)   Amennyiben a projektek célja veszélyhelyzet-reagálási műveletek támogatása, a partnerség kizárólag küldő szervezetek között is létrejöhet.

9. cikk

A partnerség elvei

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés tevékenységei elősegítik a küldő és a fogadó szervezetek közötti nemzetközi partnerségeket, amelyek az alábbi elvekre épülnek:

a)

egyenlőség;

b)

közös értékek és közös elképzelések;

c)

átláthatóság;

d)

felelősség, elszámoltathatóság és megbízhatóság;

e)

kölcsönös bizalom és tisztelet;

f)

komplementaritás, a humanitárius és az önkéntes közösség sokféleségében rejlő lehetőségek kiaknázása a helyi kapacitásépítés előtérbe helyezése mellett;

g)

rugalmasság és alkalmazkodóképesség; valamint

h)

kölcsönösség az erőforrások elosztása és a célok meghatározása terén.

10. cikk

Partnerségi megállapodás és előírások

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek partnerségének létrejötte előtt a fogadó szervezetek – adott esetben a küldő szervezetekkel együttműködve – igényfelmérést végeznek, figyelembe véve a Bizottság humanitárius segítségnyújtási igényfelmérését.

(2)   Az igényfelmérés legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)

a kiküldési országra vonatkozó sebezhetőségi és kockázatértékelés, ideértve az uniós segítségnyújtási önkéntes számára jelentős biztonsági, utazási és egészségügyi kockázatokra vonatkozó értékelést;

b)

a fogadó szervezetnek az uniós segítségnyújtási önkéntes fogadására vonatkozó jelenlegi kapacitásával kapcsolatos megfontolások;

c)

a fogadó szervezetben és a helyi közösségben jelenleg hiányzó kompetenciákról és kapacitásokról készült elemzés, amely azonosítja a szükségleteket és feltárja a kezelésük lehető legjobb módját;

d)

az uniós segítségnyújtási önkéntes és adott esetben a tervezett kapacitásépítési támogatás által a fogadó szervezet, illetve a helyi közösség számára biztosított várható hozzáadott érték.

(3)   A partnerségi megállapodást valamennyi partner aláírja, így biztosítva az alábbi partnerségi minimumszabályoknak való megfelelést:

a)

a partnerségek a közös értékekről és a közös elképzelésekről kötött megállapodáson alapulnak, különösen ami az önkéntességet és a humanitárius segítségnyújtást illeti;

b)

világosan meghatározzák az egyes partnerek hozzáadott értékét és szerepét;

c)

valamennyi partner megállapodik a partnerség közös céljairól és a partnerség irányításának kívánatos módjáról, különösen az alábbiak tekintetében:

i.

döntéshozatali eljárások és munkamódszerek;

ii.

pénzügyi megállapodások és pénzgazdálkodás;

iii.

az érintettek közötti kommunikációs csatornák; az ülések és a küldő szervezetek helyszíni látogatásainak gyakorisága;

iv.

munkaterv és tevékenységek, beleértve az időkereteket;

v.

a feladatok elosztása a kezdeményezés kommunikációs tervének megfelelően;

vi.

a partnerség ellenőrzése és értékelése;

vii.

könyvelés és dokumentáció;

viii.

az (1) bekezdésben említett igényfelmérés finomítása és véglegesítése;

ix.

az uniós segítségnyújtási önkéntesek feladatkiosztásának együttes meghatározása és értékelése;

x.

az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek szerepe és felelőssége az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben való részvételük különböző szakaszaiban;

xi.

panaszkezelési eljárások (a partnerségen belülről és a partnerség munkájában érintett külső felektől érkező panaszok tekintetében egyaránt) és a partnerek közötti viták rendezése;

xii.

a partner kilépésére vonatkozó szabályok és eljárások;

xiii.

pénzügyi vonatkozások; valamint

xiv.

szerződéses következmények (többek között az uniós segítségnyújtási önkéntesek és az érintett közösségek vonatkozásában).

d)

Adott esetben kidolgozzák a partnerek közötti, szükségleteken alapuló kapacitásépítési és/vagy technikai segítségnyújtási stratégiát, és elkülönítik az erre előirányzott költségvetést.

e)

A partnerek hozzájárulnak a tanulási tevékenységekhez és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a 375/2014/EU rendelet 17. cikkében említett kommunikációs tervvel összhangban a kommunikációhoz és a láthatósághoz kapcsolódó fellépéseket valósítanak meg.

5. FEJEZET

ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSMENTESSÉG

11. cikk

Általános elvek

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés valamennyi alkalmas jelölt számára nyitott, állampolgárságra, nemre, faji vagy etnikai hovatartozásra, életkorra, társadalmi háttérre, vallásra vagy világnézetre, családi állapotra, szexuális irányultságra, valamint fogyatékosságra való tekintet nélkül.

(2)   A küldő és a fogadó szervezetek elkötelezik magukat az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elve mellett. Ezeket az elveket teljes mértékben érvényre juttatják az azonosítási, kiválasztási és toborzási eljárásban, az önkéntesek felkészítésében, valamint a teljesítménymenedzsmentre vonatkozó szabályokban és gyakorlatokban.

12. cikk

Egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség, megkülönböztetésmentesség

(1)   A küldő szervezet egy elvi nyilatkozat és az érvényesített politika révén biztosítja, hogy a munkahelyi gyakorlatok tükrözzék az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét, valamint elősegítsék az inkluzív szervezeti kultúra kialakulását.

(2)   Az egyenlő bánásmódra, esélyegyenlőségre és megkülönböztetésmentességre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett politika eleget tesz legalább az alábbiaknak:

a)

megfelel a vonatkozó uniós és nemzeti jognak, és törekszik a megkülönböztető szabályok vagy gyakorlatok – köztük az adott jogszabályban azonosított csoportok és/vagy a munkakeresés során köztudomásúlag rendszerint előítéletekkel szembesülő és ebből adódóan az alulreprezentáltság veszélyének kitett valamennyi csoport előtt álló akadályok – elkerülésére vagy kezelésére és megszüntetésére;

b)

kiterjed – ám nem korlátozódik – az önkéntes tapasztalatának valamennyi vetületére, köztük az egyéni magatartási normákra, a kiküldési gyakorlat meghirdetésére, a toborzásra és a kiválasztásra, a képzésre és a fejlődésre, a teljesítménymenedzsmentre, a munkakörülményekre – így a bérezésre – és az elbocsátási eljárásokra;

c)

világosan meghatározza valamennyi alkalmazott és önkéntes, a felső vezetés és a vezetői csoportok, a humánerőforrás-osztály és a szervezet által azonosított bármely egyéb érintett szerepét és felelősségeit;

d)

rendszeres ellenőrzés és felülvizsgálat tárgyát képezi, ami biztosítja a vonatkozó jognak való megfelelését, valamint helyes és hatékony végrehajtását.

(3)   A fogadó szervezet írásbeli elismerést ad a küldő szervezetnek az egyenlő bánásmódra, az esélyegyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó politikáról, és tájékoztatja a küldő szervezetet az uniós segítségnyújtási önkéntes szerepének és profiljának meghatározásával kapcsolatos esetleges kivételekről, amelyeket a rendkívüli munkakörülmények tesznek szükségessé.

(4)   A küldő szervezet segíti a fogadó szervezetet az egyenlő bánásmódra, az esélyegyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó politika végrehajtásában, valamint – kivételek biztosítása útján – elősegíti, hogy a fogadó szervezet szükség esetén a körülményektől függően módosítsa ezeket az elveket.

(5)   A küldő szervezet lehetőség szerint minden munkatársának rendszeres és alapos képzést és tájékoztatást nyújt a politikáról és az érvényesített elvekről annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érintett megértse, támogassa és végrehajtsa a politikát.

6. FEJEZET

A NEMZETI ÉS AZ UNIÓS JOGNAK, VALAMINT A FOGADÓ ORSZÁG JOGÁNAK VALÓ MEGFELELÉS

13. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek biztosítják a vonatkozó nemzeti és uniós jognak, valamint a fogadó ország jogának való megfelelést, ami kiterjed az alábbiakra:

a)

a 375/2014/EU rendelet, ideértve az 5. cikkben említett általános elveket;

b)

az uniós segítségnyújtási önkéntesek jogállására vonatkozó jogszabályok;

c)

az önkéntesek munkakörülményeire, egészségére, biztonságára és védelmére vonatkozó jogszabályok;

d)

az egyenlő bánásmódra és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályok; valamint

e)

a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok.

(2)   A küldő és a fogadó szervezetek tájékoztatják az uniós segítségnyújtási önkénteseket az (1) bekezdésben említett jogszabályokból fakadó jogaikról és jogi kötelezettségeikről, illetve a 375/2014/EU rendelet 9. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadandó bizottsági végrehajtási rendeletben foglalt, biztosításhoz való jogukról.

14. cikk

Az uniós segítségnyújtási önkéntesek jogállása

(1)   A küldő szervezet betartja az uniós segítségnyújtási önkéntesek jogállására vonatkozó jogszabályokat. Ebből adódóan előkészíti a 375/2014/EU rendelet 14. cikkének (5) bekezdésében említett önkénteskiküldési szerződést, amelyet maga a szervezet és az uniós segítségnyújtási önkéntes ír alá. A szerződésben feltüntetik a szerződésre vonatkozó jogszabályokat és a szerződés hatályát.

(2)   A küldő szervezet biztosítja, hogy a fogadó szervezet tiszteletben tartsa a szerződést, valamint felelősséget vállal az önkénteskiküldési szerződés rendelkezéseinek a fogadó szervezet általi esetleges megsértése esetén.

15. cikk

Az uniós segítségnyújtási önkéntes kötelező tájékoztatása az adózási szabályokról

(1)   A küldő szervezet a kiküldést megelőzően tájékoztatja az uniós segítségnyújtási önkéntest a küldő szervezet székhelye szerinti ország és adott esetben a kiküldési ország napidíjra vonatkozó adózási szabályairól.

(2)   Amennyiben az uniós segítségnyújtási önkéntes a küldő szervezet székhelye szerinti országban nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, a küldő szervezet értesíti az uniós segítségnyújtási önkéntest arra vonatkozó kötelezettségéről, hogy tájékozódjon a származási országának az adott helyzetre vonatkozó adózási szabályairól.

16. cikk

Adatvédelem

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) és adott esetben a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően dolgozzák fel a személyes adatokat.

(2)   A küldő és a fogadó szervezetek biztosítják, hogy az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek személyes adatának semmiféle feldolgozása – így az adatok gyűjtése, felhasználása, közzététele és törlése – során ne kerüljön sor a személyes adatokkal való visszaélésre vagy azok helytelen kezelésére. Ez az önkéntesjelölteket és az uniós segítségnyújtási önkénteseket érintő valamennyi tevékenységre vonatkozik, különösen az alábbiakra:

a)

toborzás és kiválasztás (ideértve a jelentkezési lapokat, az interjúvázlatokat és az önértékelési kérdőíveket); valamint

b)

az uniós segítségnyújtási önkéntesek felkészítése és irányítása (ideértve a tanulási és fejlődési terveket, a teljesítményértékeléseket, valamint a mentori támogatás, az orvosi ellenőrzések és az esetleges fegyelmi ügyek dokumentációját).

(3)   A küldő és a fogadó szervezetek biztosítják, hogy kizárólag a releváns adatokat dolgozzák fel, továbbá hogy bármilyen személyes adat – például név, életkor, lakcím és születési dátum, ideértve az érzékeny adatokat –, valamint a toborzással, foglalkoztatással vagy teljesítménnyel kapcsolatos információk tekintetében érvényesülnek az alábbiak: a személyes adatokat

a)

jogszerű és megfelelő módon, legitim célból gyűjtik;

b)

tisztességesen és jogszerűen dolgozzák fel;

c)

szükség szerint helyesbítik vagy frissítik;

d)

kizárólag az erre jogosult személyzet férhet hozzájuk;

e)

az érintett önkéntesjelölt vagy uniós segítségnyújtási önkéntes kérésére az ő számára is hozzáférhetővé teszik;

f)

biztonságosan tárolják; valamint

g)

tárolásuk nem haladja meg a szükséges időt.

(4)   A küldő és a fogadó szervezetek az uniós segítségnyújtási önkéntes kifejezett hozzájárulását kérik a (3) bekezdésben említett adatok feldolgozásához.

(5)   A küldő és a fogadó szervezetek tájékoztatják az önkéntesjelöltet vagy az uniós segítségnyújtási önkéntest, hogy joga van a személyes adatainak védelméhez, a panasztételhez, a saját adatainak felhasználásához és a saját adataihoz való hozzáféréshez, továbbá joga van ismerni, hogy mely szervezetek férhetnek hozzá személyes adataihoz és az egyes szervezetek milyen típusú adatokhoz férhetnek hozzá.

17. cikk

Feddhetetlenség és magatartási kódex

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek megállapodnak a korrupció és a vesztegetés megelőzését célzó feddhetetlenségi politikáról, valamint a küldő szervezet irányítási politikáján alapuló megfelelő magatartási kódexről, amely az uniós segítségnyújtási önkénteseknek iránymutatást ad az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben való részvételük teljes időtartama alatt elvárt viselkedésről, tisztességességről és feddhetetlenségről.

(2)   A magatartási kódex az uniós segítségnyújtási önkéntesekre nézve kötelező erejű, és minimumszabályként az alábbi követelményeket tartalmazza:

a)

az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezéssel összefüggő identitástudat kialakítására és a kezdeményezés célkitűzéseihez való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettség;

b)

más emberek és méltóságuk tiszteletben tartása, valamint a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartása;

c)

a 375/2014/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett, a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó alapelvek tiszteletben tartása;

d)

a gyermekek védelmére és a kiszolgáltatott felnőttek védelmére vonatkozó kötelezettség, ideértve a szexuális zaklatással szembeni zéró toleranciát;

e)

zéró tolerancia a kiküldési országban illegális kábítószerek fogyasztásával szemben;

f)

a helyi jogszabályok tiszteletben tartása;

g)

feddhetetlenség, csalásellenesség és korrupcióellenesség;

h)

a személyes és szakmai magatartás magas színvonalának fenntartása;

i)

a védelmi, egészségügyi és biztonsági eljárásoknak való megfelelés;

j)

a szabálysértések kötelező bejelentése és a visszaélésekre vonatkozó rendelkezések;

k)

a médiával való kapcsolatra és az információkezelésre vonatkozó szabályok; valamint

l)

a szervezet eszközeivel való visszaélést tiltó szabályok.

(3)   Amennyiben egy uniós segítségnyújtási önkéntes megszegi a magatartási kódex valamely rendelkezését, az eset a küldő szervezet irányítási politikájával összhangban kezelendő.

(4)   A súlyos kötelezettségszegésnek minősülő szabálysértés az uniós segítségnyújtási önkéntes idő előtti visszatérését eredményezi, és a magatartásról szükség esetén tájékoztatják az érintett szakmai vagy jogi szervezeteket, illetve hatóságokat.

18. cikk

A gyermekek és a kiszolgáltatott felnőttek védelme, ideértve a szexuális zaklatással szembeni zéró toleranciát

(1)   A küldő és a fogadó szervezetek elkötelezik magukat a gyermekeket és/vagy a kiszolgáltatott felnőtteket érintő visszaélés bármilyen formájával – így például a szexuális zaklatással – szembeni zéró tolerancia politikája mellett. Kialakítják az arra vonatkozó kapacitásokat, hogy a visszaéléseket bejelentsék, az incidenseket gyorsan és megfelelően kezeljék, támogassák az áldozatokat, megelőzzék a visszaélést bejelentő személyek áldozattá válását és felelősségre vonják az elkövetőket.

(2)   A küldő és a fogadó szervezetek az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiválasztási eljárásának, kezdeti tájékoztatásának és képzésének teljes időtartama alatt megelőzik a visszaéléseket azáltal, hogy kialakítják a témával kapcsolatos nyitottság és tudatosság kultúráját, valamint egyértelműen kijelölik az irányítási és felügyeleti feladatköröket.

(3)   A küldő szervezetek elvégeznek minden, jogilag kötelező törvényességi ellenőrzést, hogy az önkéntesjelöltek engedélyezett módon dolgozhassanak az adott célcsoportokkal.

(4)   A küldő és a fogadó szervezetek tájékoztatják az önkéntesjelölteket vagy az uniós segítségnyújtási önkénteseket a kockázatokról és az ajánlott megelőző intézkedésekről, ezáltal biztosítva, hogy ne forduljon elő visszaélés.

7. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. október 24-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1)  HL L 122., 2014.4.24., 1. o.

(2)  https://www.youthpass.eu/hu/youthpass/

(3)  https://europass.cedefop.europa.eu/editors/hu/esp/compose#

(4)  HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(5)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(6)  HL C 111., 2008.5.6., 1. o.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

MELLÉKLET

Kompetencia-referenciakeret

1.   Az önkéntesség és a foglalkoztatás számos ágazatában megkövetelt transzverzális kompetenciák, amelyek nem kizárólag a humanitárius segítségnyújtáshoz kapcsolódnak

Kompetencia

Leírás

1.   Együttműködésen alapuló kapcsolatok kialakítása és fenntartása

Csapatmunka

—

Felismeri és tiszteletben tartja a különböző munkastílusokat, és képes hozzájuk alkalmazkodni.

—

Tisztában van a csapatban betöltött szerepével és elfogadja azt, valamint pozitívan és proaktívan hozzájárul a csapat céljainak eléréséhez.

—

Megosztja munkatársaival a hasznos információkat és ismereteket, adott esetben szélesebb körben is.

—

Építő jellegűen lép fel a felmerülő konfliktusok megoldása érdekében.

Kommunikáció

—

Hatékonyan kommunikál a csapat többi tagjával és a csapaton kívüli felekkel.

—

Figyelmesen fogadja a csapat más tagjainak új és eltérő nézőpontú észrevételeit.

—

Az adott körülményeknek és helyzetnek megfelelően él a különböző kommunikációs lehetőségekkel (személyes kapcsolatfelvétel, telefon, e-mail), beleértve a nonverbális kommunikációt is.

2.   Önkéntes gondolkodásmód

 

—

Az önkéntes munkát kiteljesítő tevékenységnek tekinti.

—

Tisztában van az önkéntesség és az aktív polgárság fogalmával, valamint ezek társadalomban betöltött szerepével, és saját véleménye van a témáról.

—

Anyagi ellenszolgáltatás nélkül is készen áll a szerepvállalásra.

—

Elkötelezett a feladatok iránt és a legjobb tudása szerint hajtja végre őket, akár anyagi ellenszolgáltatás nélkül is.

—

Önkéntesként a szervezethez való hozzájárulásra és a kedvezményezetteknek (azaz a helyi közösségeknek) való segítségnyújtásra törekszik.

3.   Helytállás feszült és gyorsan változó helyzetekben

Önismeret és ellenálló képesség

—

Képes kezelni a stresszt és megoldani a nehézségeket.

—

Azonosítja a stresszforrásokat és tudja, hogyan minimalizálja negatív hatásaikat.

—

Készen áll beszélni a stresszről és a nehézségekről, és szükség esetén segítséget kér.

—

Képes alkalmazkodni az olyan életkörülményekhez, ahol az erőforrások rendkívül szűkösek és a kényelem szintje igen alacsony.

—

Higgadtan alkalmazkodik a változó körülményekhez és korlátokhoz, és konstruktív hozzáállást tanúsít.

—

Tudatában van erősségeinek és korlátainak, valamint annak, hogy ezek miként befolyásolhatják munkáját.

Önállóság

—

Munkahelyi és szabadidős tevékenységeit egyaránt önállóan szervezi meg.

—

Megszervezi munkanapját és helyesen határozza meg a prioritásokat.

—

Felismeri feladatkörének korlátait, és adott esetben jelentést tesz illetékes felettesének.

A saját magával szembeni elvárások kezelése

—

Reálisan értékeli a szervezet munkájához való hozzájárulását és azt, hogy mennyiben képes segítséget nyújtani a kedvezményezetteknek.

—

Elvárásait a helyzet alakulásának megfelelően alakítja.

Interkulturális érzékenység

—

Kerüli a kulturális sztereotípiákat.

—

Nyitott és befogadó a kulturális különbségekkel szemben.

—

Tiszteletben tartja a többi kultúrát és a félreértések elkerülése végett a helyzetnek megfelelően alakítja ki magatartását.

—

Figyel a multikulturális környezetbeli nonverbális kommunikációra.

—

Ítélkezéstől mentes megközelítéssel fogadja a különböző meggyőződéseket, társadalmi konvenciókat és értékeket.

—

Együttérzést és érzékenységet tanúsít.

4.   Vezetői készségek érvényesítése

 

—

Motiválja a csapat többi (helyi vagy nemzetközi) tagját a feladat elvégzésére.

—

Arra ösztönzi az embereket, hogy vállaljanak felelősséget tevékenységi körükön belül.

—

Figyelmesen meghallgat másokat.

—

Magabiztosságra ösztönzi a többieket.

Felelősségteljes szerepben:

—

Egyértelműen meghatározza a mások által elvégzendő feladatokat és a velük szemben támasztott elvárásait.

—

Meggyőződik arról, hogy ezeket megértették.

—

Visszajelzést ad és elismeri mások hozzájárulását.

—

Döntései az adott fellépésben rejlő kockázatok és a fellépés sürgőssége közötti helyes egyensúlyt tükrözik.

5.   Eredmények elérése

Eléri és kommunikálja a fellépés azonnali eredményeit és a kapacitásépítés terén tett előrelépéseket

—

A „képesek vagyunk rá” elvet vallja és proaktív hozzáállást tanúsít.

—

Azonosítja a tartós eredmények biztosításához elengedhetetlen előrelépéseket.

—

Hatékonyan kommunikálja az eredményeket.

—

Azonosítja azokat a személyeket, akiktől elvárt, hogy szerepvállalásából tanuljanak, valamint igyekszik alaposan megismertetni az elvégzett munkával azokat, akiktől az eredmények fenntartását várják.

—

Megoldásokat keres.

—

Fellép a felmerülő konfliktusok megoldása érdekében.

Kapacitásépítési feladatkörben:

—

Számos különböző módszert ismer és alkalmaz a szűkös források mellett történő szervezeti kapacitásépítést illetően.

—

Ismeri és alkalmazza a szükségletek felmérésének módszereit és eszközeit a kapacitásépítés keretében megcélzandó területek azonosítása érdekében.

Elszámoltathatóság

—

Hangsúlyt fektet az eredmények időben történő elérésére.

—

Igényli a visszajelzést és a kapott visszajelzésre építve cselekszik.

—

Beszámol az illetékes személy(ek)nek.

—

Fellép a szervezeti magatartási kódexet és/vagy az egyéb jelentős humanitárius normákat sértő döntések és magatartások ellen.

2.   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés és tágabb értelemben a humanitárius segítségnyújtás területén megkövetelt különleges kompetenciák

Kompetencia

Leírás

6.   Az EU segítésnyújtási önkéntesei kezdeményezés humanitárius hátterének ismerete és a humanitárius elvek alkalmazása

 

—

Tevékenysége igazolja, hogy ismeri a humanitárius segítségnyújtás rendszerét, a különféle érintett szereplőket és az egyéb külső politikákkal fennálló kapcsolatokat, különösen uniós szempontból.

—

A gyakorlatban is érvényesíti a humanitárius tevékenység alapját képező elméleti elveket és általánosan elterjedt gyakorlatokat.

—

Tevékenysége igazolja, hogy ismeri a jelentős humanitárius segítségnyújtási normákat és magatartási kódexeket, köztük az elszámoltathatóságra és a minőségirányításra vonatkozó szabályokat, valamint a humanitárius segítségnyújtás jogi keretét.

—

Tevékenysége igazolja, hogy ismeri a humanitárius reagálás szakaszait, köztük a megelőzést és a felkészültséget, a katasztrófakockázat-csökkentést, a katasztrófakockázat-kezelést, a katasztrófareagálást és a helyreállítást.

—

Tevékenysége igazolja, hogy ismeri a segélyezés és fejlesztés elméleti és gyakorlati oldalát, valamint a rezilienciapolitikát.

—

Figyelembe veszi a katasztrófák vagy humanitárius katasztrófák által érintett emberek szükségleteit, készségeit, kapacitásait és tapasztalatait.

—

Ismeri az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés céljait és e céloknak a kiküldés során végzett munkával kapcsolatos következményeit.

—

Ismeri a kiválasztási, a képzési és a kiküldési eljárást.

—

Ismeri az önkéntesek szerepét és a kiküldés előtt, alatt és után végzendő tevékenységet.

—

Az e kezdeményezés céljáról alkotott elképzelését az uniós humanitárius segítségnyújtás tágabb összefüggésében is érvényesíti.

7.   Mindenkor biztos és biztonságos tevékenység

 

—

Tisztában van az érintett szervezetek biztonsági eljárásainak jelentőségével a kiküldetés során.

—

Ismeri és alkalmazza a „nem ártás” elvét.

—

Azonosítja és megelőzi a kockázatokat a projekt során.

—

Képes cselekedni azokban a helyzetekben, amikor tényleges veszély merül fel.

—

Képes kezelni a biztonsági eseményekkel összefüggő stresszt.

—

Alapfokú elsősegély-nyújtási ismeretekkel rendelkezik.

8.   Humanitárius segítségnyújtással összefüggő projektek irányítása

 

—

Képes leírni és elemezni a humanitárius segítségnyújtási projektciklus különböző szakaszait, köztük az igényfelmérést, a keretjavaslat és a költségvetés kidolgozását, valamint a projekt végrehajtását, nyomon követését és értékelését.

—

Ismeri és alkalmazza a költségvetés-tervezés és a pályázatírás alapelveit.

—

Ismeri és alkalmazza a projektek pénzgazdálkodásának alapelveit.

—

Ismeri és fenntartja a projektirányítási folyamatok átláthatóságát.

—

Ismeri és alkalmazza a teljesítmény menedzsmentjének, nyomon követésének és értékelésének alapelveit.

9.   Kommunikáció és érdekképviselet

 

—

Ismeri az uniós segítségnyújtási önkéntesek kommunikációs tervét, és feladatainak eleget téve tevékeny szerepet vállal annak végrehajtásában.

—

Adott esetben egyértelműen kiáll a szervezeti értékek és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés értékei mellett.

—

Azonosítja az elsődleges, másodlagos és meghatározó érdekelteket a helyi humanitárius helyzetben.

—

Ismeri és alkalmazza azokat az eszközöket, amelyek a humanitárius segítségnyújtás nemzetközi és helyi érdekeltek általi támogatásának mozgósítására szolgálnak az önkéntes tevékenységi területén.

—

A kezdeményezés elkötelezettjeként világos és bizonyítékokon alapuló érveket sorakoztat fel, valamint hatékony kommunikációs stratégiát alakít ki.

3.   A humanitárius segítségnyújtás összefüggésében releváns szakismeretekből eredő szakmai kompetenciák;

Az uniós segítségnyújtási önkéntesek az alábbi területeken rendelkezhetnek kompetenciákkal (a felsorolás nem kimerítő):

—

pénzügy és számvitel

—

jogi ügyek

—

projektirányítás és adminisztráció

—

projektek nyomon követése és értékelése

—

kommunikáció (ideértve a láthatóságot, a nyilvános kapcsolatokat és az érdekképviseletet)

—

logisztika és közlekedés

—

humánerőforrás-menedzsment és tanulás

—

szervezetfejlesztés és kapacitásbővítés

—

stratégiai politikai döntéshozatal és tervezés

—

kockázatközlés és információs technológia

—

vízellátás és higiénia

—

védelem és menedék

—

élelmiszer, táplálkozás és egészség

—

menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek

—

a nemek közötti különbségekkel kapcsolatos kérdések

—

gyermekvédelem

—

megélhetés

—

a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása

—

katasztrófakockázat-kezelés

—

az ellenálló képesség erősítése

—

katasztrófákra vonatkozó adatok és ismeretek

—

a kockázatok és a sebezhetőség értékelése és feltérképezése, valamint instabilitás- és konfliktuselemzés

—

az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és ökoszisztéma-alapú gazdálkodás

—

tudatosítás és oktatás

—

a városok ellenálló képessége és területhasználat-tervezés

—

közösségalapú fejlesztés

—

szociális védelem és biztonsági hálók

—

ellenálló vállalkozások és infrastruktúra, ideértve a kritikus infrastruktúra védelmét

—

kockázatfinanszírozás

—

monitoring- és riasztási rendszerek

—

katasztrófakészültség és vészhelyzeti tervezés

—

polgári védelem és vészhelyzet-reagálás

—

katasztrófa utáni, illetve konfliktus utáni értékelés és helyreállítás

—

egészségügyi és paramedicinális szolgáltatások

—

műszaki tudományok

—

önkéntesek irányítása