30.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 370/31

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír a délnyugati vizeken. Ezek a tagállamok a Nyílt Tengeri Tanácsadó Testülettel, a Távolsági Tanácsadó Testülettel és a Délnyugati Vizek Tanácsadó Testülettel folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket tartalmazó közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az illetékes tudományos szervek tudományos munkával vettek részt a folyamatban. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe.

(4)

A délnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a kirakodási kötelezettségnek legkésőbb 2015. január 1-jétől minden olyan hajóra vonatkoznia kell, amelyet a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata keretében használnak az e halászati tevékenységek során fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok esetében.

(5)

A közös ajánlás szerint a visszadobási tervnek 2015. január 1-jétől ki kell terjednie egyes kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, nevezetesen a fattyúmakrélának, a makrélának, a sprattnak, a szardellának, a germonnak, a kék puhatőkehalnak és a kék fattyúmakrélának az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 övezetekben folytatott halászatára.

(6)

A közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli mentességet tartalmaz a bizonyos feltételek mellett az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2 övezetekben erszényes kerítőhálóval fogott szardella, fattyúmakréla, kék fattyúmakréla és makréla vonatkozásában a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok alapján, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. A magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok szerepelnek a közös ajánlásban, amely egy, a halak visszaengedés utáni túlélésére irányuló, Európa déli vizeinek erszényes kerítőhálót használó halászterületein végzett konkrét tudományos vizsgálatra hivatkozott. A tanulmány eredményei szerint a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek a szóban forgó halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. Ezeket az adatokat a HTMGB áttekintette (a 2014. évi második plenáris ülésén). A HTMGB úgy ítélte meg, hogy – a túlélési vizsgálat eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve – a visszaengedett halak túlélési aránya minden bizonnyal meghaladja az 50 %-ot. A makréla és a hering az előtt történő visszaengedésére vonatkozó tilalmat, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, a 850/98/EK tanácsi rendelet (2) 19b. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné. Ez a túlélési arányon alapuló mentesség nem érinti a hatályban lévő tilalmat, mert a halak visszaengedésére a halászati tevékenység olyan szakaszában kerül sor, amikor a halaknak a visszadobás után magas a túlélési aránya. Ezért ezt a mentességet bele kell foglalni e rendeletbe.

(7)

A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában és bizonyos szintekig négy de minimis kivételt is tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat megvizsgálta a HTMGB, amely úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlások megalapozott érveket tartalmaznak a nem szándékos fogások költségeinek megemelkedésére vonatkozóan, amit egyes esetekben a költségek minőségi elemzésével is alátámasztottak. A fentiek fényében és az azoktól eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó értékekkel.

(8)

A kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7 %-át, 2017-ben pedig 6 %-át érintő de minimis kivételt az indokolja, hogy fokozott szelektivitás nem érhető el, valamint hogy aránytalanul magasak a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(9)

A germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VIII övezetben vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7 %-át, 2017-ben pedig 6 %-át érintő de minimis kivételt a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségei indokolják. Ide tartoznak a tengeri és szárazföldi tárolás és kezelés költségei. A HTMGB értékelésében jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát. Ez a kivétel azonban nem sérti a 850/98/EK rendelet 19a. cikkét. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(10)

A szardella (Engraulis encrasicolus), a makréla (Scomber scombrus) és a fattyúmakréla (Trachurus spp.) esetében az ICES VIII övezetben nyílt tengeri vonóhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 5 %-át, 2017-ben pedig 4 %-át érintő de minimis kivételt a szelektivitás javítása tekintetében e halászati tevékenységek során felmerülő nehézségek indokolják. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy a kivétel indoklása a makréla és a fattyúmakréla esetében megalapozott, a szardella esetében pedig jelezte az érték szerinti szelektálás részleges kockázatát. Ez a kivétel azonban nem sérti a 850/98/EK rendelet 19a. cikkét. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(11)

Az utolsó de minimis kivétel az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 területeken erszényes kerítőhálóval folytatott halászatra vonatkozik a következők szerint: a fattyúmakréla (Trachurus spp.) és a makréla (Scomber scombrus) esetében az éves összfogás legfeljebb 5 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 4 %-a 2017-ben, a szardella (Engraulis encrasicolus) esetében pedig az éves összfogás legfeljebb 2 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 1 %-a 2017-ben. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy ez a kivétel megalapozott érvekkel van alátámasztva, amelyek szemléltetik a szelektivitás javítása tekintetében az adott halászati tevékenységek során felmerülő nehézségeket. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(12)

Végül a közös ajánlás 9 cm-es minimális védelmi referenciaméretet tartalmaz a szardella két területen folytatott halászata esetében a faj fiatal egyedei védelmének biztosítása céljából. A HTMGB értékelte ezt az intézkedést és azt a következtetést vonta le, hogy az nem érintené kedvezőtlenül a szardella fiatal egyedeit, a halak mortalitásának megemelkedése nélkül növelné az emberi fogyasztásra értékesíthető fogások arányát, és kedvező lehet az ellenőrzés és a betartatás szempontjából. Ezért a szardella minimális védelmi referenciaméretét 9 cm-ben kell rögzíteni.

(13)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a közzététele után azonnal hatályba kell lépnie. A rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2015. január 1-jétől alkalmazandó. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb 3 évig lehet érvényben,

a)

a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben;

b)

a germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VIII övezetben vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben;

c)

a szardella (Engraulis encrasicolus), a makréla (Scomber scombrus) és a fattyúmakréla (Trachurus spp.) esetében az ICES VIII övezetben nyílt tengeri vonóhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 5 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 4 %-a 2017-ben;

d)

A fattyúmakréla (Trachurus spp.) és a makréla (Scomber scombrus) esetében az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 területeken erszényes kerítőhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 5 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 4 %-a 2017-ben, valamint a szardella (Engraulis encrasicolus) esetében az éves összfogás legfeljebb 2 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 1 %-a 2017-ben pedig.