28.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 190/45

(1)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő állami finanszírozás nyújtása állami támogatásnak minősül, és azt az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében be kell jelenteni a Bizottságnak. Az EUMSZ 109. cikke értelmében a Tanács ugyanakkor meghatározhatja az ez alól az értesítési eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat. Az EUMSZ 108. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások ezen csoportjaira vonatkozóan. A Tanács a 994/98/EK rendelet alapján, az EUMSZ 109. cikkének megfelelően úgy határozott, hogy a csekély összegű támogatás az említett támogatási fajták közé sorolható. Ezek alapján a csekély összegű támogatás – mint egy és ugyanazon vállalkozásnak meghatározott időszakon belül nyújtott, egy meghatározott összeget nem meghaladó támogatás – úgy tekinthető, mint amely nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében rögzített valamennyi feltételnek, ezért az értesítési eljárás nem vonatkozik rá.

(2)

A Bizottság számos határozatban tisztázta az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatás fogalmát. A Bizottság kezdetben az állami támogatásra vonatkozó de minimis szabályról szóló értesítésben (3), azt követően pedig a 69/2001/EK bizottsági rendeletben (4) és az 1998/2006/EK bizottsági rendeletben (5) kifejtette a csekély összeg felső határával kapcsolatos álláspontját, amely alatt az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdését nem kell alkalmazni. Figyelembe véve a halászati és akvakultúra-ágazatra vonatkozó speciális szabályokat és azon kockázatot, hogy még a kis összegű támogatások is megfelelhetnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt szempontoknak, a halászati és akvakultúra-ágazat nem tartozott az említett rendeletek hatálya alá. A Bizottság már több olyan rendeletet elfogadott, amelyek szabályokat írnak elő a halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra vonatkozóan; a legutóbbi ezek közül a 875/2007/EK rendelet (6). Az említett rendelet alapján a halászati ágazatban működő egy és ugyanazon vállalkozás számára odaítélt csekély összegű támogatások összegét úgy kellett tekinteni, hogy az nem felelt meg az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése valamennyi szempontjának, ha egyik, három pénzügyi évet felölelő időszakban sem haladta meg a kedvezményezettenkénti 30 000 EUR-t, valamint a támogatások halmozott összege nem haladta meg a tagállamonként megállapított, az éves halászati termelés 2,5 %-ának megfelelő értéket. A 875/2007/EK rendelet alkalmazása terén szerzett tapasztalatok fényében indokolt az említett rendeletben meghatározott feltételek némelyikének felülvizsgálata és e rendelet felváltása.

(3)

Helyénvaló fenntartani, hogy 30 000 EUR legyen a felső határa a csekély összegű támogatás összegének, amelyben egy vállalkozás tagállamonként három éves időtartamon belül részesülhet. Az említett felső határ továbbra is szükséges annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi intézkedés úgy legyen tekinthető, mint amelynek nincs különösebb hatása a tagállamok közötti kereskedelemre, és amely nem torzítja a versenyt vagy nem fenyeget annak torzításával, amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban tevékenységet folytató valamennyi vállalkozásnak az utóbbi három évben nyújtott ilyen támogatás teljes összege nem éri el a halászat – azaz a halászati, feldolgozó-ipari és akvakultúra-ágazati tevékenységek – éves forgalmának 2,5 %-át képviselő, az egyes tagállamokra vonatkozóan megállapított halmozott összeget (a tagállamra vonatkozó korlátot).

(4)

A Szerződésben rögzített versenyszabályok alkalmazásában vállalkozás minden, gazdasági tevékenységet végző jogalany, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától (7). Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a (jogilag vagy ténylegesen) ugyanazon jogalany által ellenőrzött gazdálkodó egységeket egy és ugyanazon vállalkozásnak kell tekinteni (8). A rendeletnek a jogbiztonság megteremtése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében tartalmaznia kell azon egyértelmű kritériumok kimerítő felsorolását, amelyek alapján meg lehet határozni, mikor minősül két vagy több, egyazon tagállamon belül működő jogalany egy és ugyanazon vállalkozásnak. A Bizottság kiválasztotta a „kapcsolt vállalkozások” meghatározása tekintetében megalapozott feltételek közül a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (9) és a 800/2008/EK rendelet (10) I. mellékletében foglalt kkv-fogalommeghatározás azon kritériumait, amelyek e rendelet alkalmazásában megfelelőek. Ezek a kritériumok már ismerősek a hatóságok számára, és – a rendelet hatályát figyelembe véve – a kkv-kra és a nagyvállalkozásokra egyaránt alkalmazhatók. E kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a „kapcsolt vállalkozások” csoportja a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabály alkalmazása céljából egy és ugyanazon vállalkozásnak minősüljön, ugyanakkor ne kezeljék kapcsolt vállalkozásokként azokat a vállalkozásokat, amelyeket nem fűz egymáshoz egyéb viszony, mint az a tény, hogy mindegyikük közvetlen kapcsolatban áll ugyanazon közjogi szervezettel vagy szervezetekkel. Ugyanakkor figyelembe kell venni az olyan vállalkozások sajátos helyzetét, amelyeket egyazon közjogi szervezet(ek) irányít(anak), de önálló döntési jogkörük lehet.

(5)

Figyelembe véve a közös halászati politika alkalmazási körét, valamint a halászati és akvakultúra-ágazatnak az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11)5. cikkének d) pontjában szereplő fogalommeghatározását, e rendeletet kell alkalmazni a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásokra.

(6)

Általános alapelv, hogy nem nyújtható támogatás olyan körülmények között, amikor az uniós jogot és különösen a közös halászati politika szabályait nem tartják be. Ez az alapelv a csekély összegű támogatás esetére is vonatkozik.

(7)

Tekintettel arra, hogy biztosítani kell a közös halászati politika és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap céljaival való összhangot, azon támogatások nem tartozhatnak a rendelet hatálya alá, amelyek különösen a halászhajók vásárlására, a halászhajók főhajtóműveinek vagy kiegészítő hajtóműveinek korszerűsítésére vagy cseréjére, valamint az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) felsorolt bármely nem támogatható műveletre irányulnak.

(8)

Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ha az Unió jogszabályt alkotott valamely mezőgazdasági ágazat piacának közös szervezéséről, a tagállamok kötelesek tartózkodni olyan intézkedések meghozatalától, amelyek azt sérthetik, vagy amelyek az alól kivételeket teremthetnek (13). Ez az elv a halászati és akvakultúra-ágazatra is vonatkozik. Ezen oknál fogva a rendelet nem alkalmazható olyan támogatásra, amelynek összege a piacon beszerzett vagy forgalomba hozott termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre. Nem alkalmazható olyan csekély összegű támogatásra sem, amelyet kötelező megosztani az elsődleges termelőkkel.

(9)

E rendelet nem alkalmazható továbbá az exporttámogatásokra, illetve az importtermékekkel szemben hazai termékek felhasználásához kötött támogatásokra. Különösen nem alkalmazható más tagállamokban vagy harmadik országokban lévő értékesítési hálózat kialakításának és működtetésének finanszírozásához nyújtott támogatásra. A kereskedelmi vásárokon való részvétel, illetve egy új vagy már meglévő terméknek egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő új piacra történő bevezetéséhez szükséges tanulmányok vagy tanácsadói szolgáltatások költségeire adott támogatások általában nem minősülnek exporttámogatásnak.

(10)

Amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban működő valamely vállalkozás az 1407/2013/EU bizottsági rendelet (14) hatálya alá tartozó egyéb ágazatokban vagy tevékenységi körökben is folytat tevékenységet, a vonatkozó egyéb ágazatok vagy tevékenységek tekintetében nyújtott támogatásokra az említett rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett tevékenység ne részesüljön az említett rendelet alapján nyújtott csekély összegű támogatásban.

(11)

Amennyiben valamely vállalkozás mind a halászati és akvakultúra-ágazatban, mind pedig a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása területén folytat tevékenységeket, az előbbi ágazat vagy tevékenységek tekintetében nyújtott támogatásokra e rendelet rendelkezései alkalmazandók, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása e rendelet alapján ne részesüljön csekély összegű támogatásban.

(12)

E rendeletnek szabályokat kell megállapítania annak biztosítására, hogy ne lehessen kijátszani a külön rendeletekben és bizottsági határozatokban meghatározott maximális támogatási intenzitásokat. Továbbá könnyen alkalmazható, egyértelmű halmozhatósági szabályokat kell előírnia.

(13)

A jelen rendelet céljából figyelembe veendő hároméves időszakot „gördülő” módszerrel kell értékelni, tehát minden egyes új csekély összegű támogatás odaítélésekor az érintett pénzügyi évben, valamint az előző két pénzügyi évben odaítélt csekély összegű támogatások teljes összegét kell figyelembe venni.

(14)

E rendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendeletben nem említett egyéb indokok alapján nem tekinthető állami támogatásnak, például mivel az intézkedés megfelel a piacgazdasági szereplő elvének, vagy mert az nem foglalja magában az állami források átruházását. Így különösen a Bizottság által központilag kezelt uniós finanszírozás, amely nem áll a tagállam közvetett vagy közvetlen ellenőrzése alatt, nem minősül állami támogatásnak, és azt nem lehet figyelembe venni annak meghatározásakor, hogy betartják-e az adott felső határt és a nemzeti korlátot.

(15)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony nyomon követés céljából e rendeletet csak arra a csekély összegű támogatásra kell alkalmazni, amely esetében előre kiszámítható a bruttó támogatási egyenérték pontos összege anélkül, hogy szükség lenne kockázatértékelés elvégzésére (a továbbiakban: átlátható támogatás). Ilyen pontos számítás végezhető például vissza nem térítendő támogatások, kamattámogatások és felső határhoz kötött adómentesség vagy egyéb olyan eszközök esetében, amelyek biztosítják azt a korlátot, amely garantálni tudja, hogy az alkalmazandó felső határt nem lépik túl. A korlát előírása azt jelenti, hogy amíg a támogatás pontos összege nem vagy még nem ismert, a tagállamnak – annak biztosítása érdekében, hogy több támogatási intézkedés együttesen ne haladja meg az e rendeletben meghatározott felső határt, és a halmozhatósági szabályok alkalmazhatók legyenek – azt kell feltételeznie, hogy az összeg megegyezik a korláttal.

(16)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a csekély összegű támogatásra vonatkozó felső határ helyes alkalmazása céljából indokolt, hogy valamennyi tagállam ugyanazt a számítási módszert alkalmazza. E számítás megkönnyítése érdekében a készpénzben meg nem jelenő támogatási összegeket bruttó támogatási egyenértékre kell átszámolni. A vissza nem térítendő támogatásokon kívüli átlátható támogatások vagy a több részletben fizetendő támogatások bruttó támogatási egyenértékének kiszámításakor az ilyen jellegű támogatás odaítélése idején érvényes piaci kamatlábat kell alkalmazni. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok egységes, átlátható és egyszerű alkalmazása érdekében e rendelet alkalmazásában a piaci kamatlábak tekintendők referencia-kamatlábnak, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleményben meghatározottaknak megfelelően (15).

(17)

A hitelekből álló támogatás – a hitel formájában nyújtott csekély összegű kockázatfinanszírozási támogatást is ideértve – átlátható csekély összegű támogatásnak minősül, amennyiben a bruttó támogatási egyenértéket a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatlábak alapján számították ki. A rövid lejáratú, alacsony összegű hitelek kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek egyértelmű szabályt kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi a hitel összegét és lejárati idejét is. A Bizottság tapasztalatai alapján azok a hitelek, amelyeknek összege nem haladja meg a 150 000 EUR-t és lejárati idejük nem hosszabb öt évnél, illetve amelyeknek összege nem haladja meg a 75 000 EUR-t és lejárati idejük nem hosszabb tíz évnél, és amelyeket legalább a hitel 50 %-áig terjedő fedezet biztosít, úgy tekinthetők, hogy bruttó támogatási egyenértékük nem haladja meg a csekély összegű támogatások felső határát. Tekintettel a hitel visszafizetésére esetleg nem képes vállalkozásoknak odaítélt támogatás bruttó támogatási egyenértékének meghatározásához kapcsolódó nehézségekre, ez a szabály nem alkalmazható az ilyen vállalkozásokra.

(18)

A tőkeinjekciókból álló támogatás nem tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a csekély összegű felső határt. A kockázatitőke-befektetésekről szóló iránymutatásokban (16) hivatkozott, tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megvalósuló kockázatfinanszírozási célú intézkedésekből álló támogatás nem tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az érintett intézkedés csupán a csekély összegű támogatásokra vonatkozó felső határig nyújt tőkét.

(19)

A kezességvállalásokból álló támogatás – a kezességvállalás formájában nyújtott csekély összegű kockázatfinanszírozási támogatást is ideértve – átlátható csekély összegű támogatásnak tekinthető, amennyiben a bruttó támogatási egyenérték az érintett vállalkozástípusra vonatkozó bizottsági közleményben (17) meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra. A rövid lejáratú, viszonylag alacsony összegű hitelt maximum 80 %-ig biztosító hitelgaranciák kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek a hitelekre egyértelmű szabályt kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi az alapul szolgáló hitel összegét és a hitelgarancia lejárati idejét is. E szabály nem vonatkozhat az alapul szolgáló ügyletekre vonatkozó olyan – hitelnek nem számító – kezességvállalásokra, mint például a tőkeműveletekre adott garanciák. Amennyiben a biztosított fedezet nem haladja meg az alapul szolgáló hitel összegének 80 %-át, a hitelgarancia összege nem haladja meg a 225 000 EUR-t és a garancia lejárati ideje nem hosszabb öt évnél, a hitelgarancia úgy tekinthető, hogy bruttó támogatási egyenértéke nem haladja meg a csekély összegű támogatások felső határát. Ugyanez a szabály érvényes abban az esetben, ha a fedezet nem haladja meg az alapul szolgáló hitel összegének 80 %-át, a hitelgarancia összege nem haladja meg a 112 500 EUR-t és a garancia lejárati ideje nem hosszabb tíz évnél. Ezen túlmenően a garanciák bruttó támogatási egyenértékének kiszámítására a tagállamok használhatnak olyan módszert, amelyet valamely másik, állami támogatásokról szóló, az adott időpontban hatályos bizottsági rendelet alapján bejelentettek a Bizottságnak, és amelyet a Bizottság a kezességvállalásokról szóló közleménnyel vagy az azt felváltó valamely közleménnyel összhangban levőként elfogadott, amennyiben az említett módszer kifejezetten e rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és a szóban forgó, alapul szolgáló tranzakciók típusaival. Tekintettel a hitel visszafizetésére esetleg nem képes vállalkozásoknak odaítélt támogatás bruttó támogatási egyenértékének meghatározásához kapcsolódó nehézségekre, ez a szabály nem alkalmazható az ilyen vállalkozásokra.

(20)

Amennyiben a csekély összegű támogatási rendszer pénzügyi közvetítők közbeiktatásával valósul meg, biztosítani kell, hogy az utóbbiak ne részesüljenek állami támogatásban. Ez például oly módon valósítható meg, hogy az állami kezességvállalás előnyeit élvező pénzügyi közvetítőktől megkövetelik, hogy a piaccal összeegyeztethető díjakat fizessenek, vagy hogy az előnyöket teljes mértékben átruházzák a végső kedvezményezettekre, illetve hogy a közvetítők szintjén is tartsák be a csekély összegű támogatás felső határát és e rendelet egyéb feltételeit.

(21)

A tagállam által tett bejelentést követően a Bizottság megvizsgálhatja, hogy a támogatási intézkedés, amely nem tartalmaz támogatást, kölcsönt, garanciát, tőkeinjekciót vagy tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megvalósuló kockázatfinanszírozási célú intézkedéseket, olyan bruttó támogatási egyenértéket eredményez-e, amely nem lépi túl a csekély összegű támogatások felső határát, és ezért e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozhat.

(22)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok – az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított együttműködési alapelvnek megfelelően – segítsék e feladat megvalósítását, megalkotva a szükséges eszközöket annak érdekében, hogy az egy és ugyanazon vállalkozásnak a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabály szerint folyósított csekély összegű támogatás teljes összege ne haladja meg az összességében megengedett felső határt. Helyénvaló ezért, hogy a tagállamok, ha csekély összegű támogatást nyújtanak, tájékoztassák az érintett vállalkozást – e rendeletre kifejezetten hivatkozva – a támogatás összegéről és arról, hogy az csekély összegű támogatásnak minősül. Az alkalmazandó felső határok, valamint a halmozhatósági szabályok betartásának biztosítása érdekében a tagállamoknak nyomonkövetési kötelezettséget kell előírni a nyújtott támogatások tekintetében. E kötelezettség teljesítése érdekében a támogatás nyújtását megelőzően az érintett tagállamnak nyilatkozatot kell beszereznie a vállalkozástól a szóban forgó és az azt megelőző két pénzügyi év során az e rendelet vagy más, a csekély összegű támogatásokra vonatkozó rendelet értelmében kapott egyéb csekély összegű támogatásokról. A tagállamoknak fenn kell tartani azt a választható lehetőséget is, hogy az odaítélt csekély összegű támogatásról teljes körű információkat tartalmazó központi nyilvántartás kialakítása révén ellenőrizhessék a felső határok tiszteletben tartását.

(23)

Új csekély összegű támogatások nyújtását megelőzően valamennyi tagállamnak ellenőriznie kell, hogy az új csekély összegű támogatással nem lépi-e túl a csekély összegű támogatás összegének felső határát vagy a tagállamra vonatkozó korlátot, és teljesülnek-e az e rendeletben meghatározott egyéb feltételek.

(24)

Tekintettel a Bizottság tapasztalataira és különösen arra, hogy általában milyen gyakran szükséges felülvizsgálni az állami támogatási politikát, célszerű e rendelet alkalmazási idejét korlátozni. Amennyiben e rendelet meghosszabbítás nélkül hatályát veszti, az e rendelet hatálya alá tartozó csekély összegű támogatással kapcsolatosan hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára,

a)

olyan támogatás, amelynek összegét a piacon beszerzett vagy forgalomba hozott termékek ára vagy mennyisége alapján állapították meg;

b)

a harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységekhez nyújtott támogatás, nevezetesen az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez vagy az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó támogatás;

c)

az importáru helyett belföldi áru használatához kötött támogatás;

d)

halászhajók vásárlására nyújtott támogatás;

e)

halászhajók főhajtóműveinek vagy kiegészítő hajtóműveinek korszerűsítésére vagy cseréjére irányuló támogatás;

f)

a hajó halászati kapacitásának növelését célzó műveletekre vagy halfelderítési képességének növelését célzó berendezésekre irányuló támogatás;

g)

új halászhajók építésére vagy halászhajók behozatalára nyújtott támogatás;

h)

a halászati tevékenységek ideiglenes vagy végleges szüneteltetésére irányuló támogatás, kivéve, ha az 508/2014/EU rendelet erről kifejezetten rendelkezik;

i)

a felderítő halászatra irányuló támogatás;

j)

vállalkozás tulajdonjogának átadására irányuló támogatás;

k)

közvetlen újratelepítésre irányuló támogatás, kivéve abban az esetben, ha azt valamely uniós jogi aktus állományvédelmi intézkedésként kifejezetten előírja, illetve kísérleti újratelepítés esetén.

a)

egy vállalkozás rendelkezik egy másik vállalkozás részvényesei vagy tagjai által birtokolt szavazati jogok többségével;

b)

a vállalkozás jogosult kinevezni vagy elmozdítani egy másik vállalkozás igazgatási, irányítási vagy felügyeleti testülete tagjainak többségét;

c)

a vállalkozás jogosult meghatározó befolyást gyakorolni valamely másik vállalkozás felett az utóbbi vállalkozással kötött szerződés alapján vagy az alapító okiratában vagy társasági szerződésében meghatározott rendelkezésnek megfelelően;

d)

egy vállalkozás, amely részvényese vagy tagja egy másik vállalkozásnak, az adott vállalkozás egyéb részvényeseivel vagy tagjaival kötött megállapodás szerint egyedül irányítja az említett vállalkozás részvényesei, illetve tagjai szavazati jogának többségét.

a)

a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt, és a nemzeti jog szerint nem is felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján hitelezői kérelmére kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá lenne vonható. Nagyvállalkozások esetében a kedvezményezettnek legalább B-hitelminősítésnek megfelelő helyzetben kell lennie; valamint

b)

legalább a hitel 50 %-ára biztosíték nyújt fedezetet, továbbá a hitel összege vagy 150 000 EUR ötéves lejárati idővel, vagy 75 000 EUR tízéves lejárati idővel; amennyiben a hitel összege a fentieknél alacsonyabb és/vagy öt, illetve tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, bruttó támogatási egyenértékét a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határ arányos részeként kell kiszámítani; vagy

c)

a bruttó támogatási egyenértéket a támogatás odaítélésekor érvényes referencia-kamatláb alapján számították ki.

a)

a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt, és a nemzeti jog szerint nem is felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján hitelezői kérelmére kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá lenne vonható. Nagyvállalkozások esetében a kedvezményezettnek legalább B-hitelminősítésnek megfelelő helyzetben kell lennie; valamint

b)

a kezességvállalás nem haladhatja meg az alapul szolgáló hitel 80 %-át, továbbá a hitelgarancia összege nem haladja meg a 225 000 EUR-t és lejárati ideje öt év, vagy a hitelgarancia összege nem haladja meg a 112 500 EUR-t és lejárati ideje tíz év, amennyiben a hitelgarancia ezeknél az összegeknél alacsonyabb összegnek felel meg és/vagy öt, illetve tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, bruttó támogatási egyenértékét a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határ arányos részeként kell kiszámítani; vagy

c)

a bruttó támogatási egyenérték a bizottsági közleményben meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra; vagy

d)

a program végrehajtását megelőzően