„L.   IGEN NAGYMÉRETŰ TÉTELEK, ILLETVE OLY MÓDON TÁROLT VAGY SZÁLLÍTOTT TÉTELEK MINTAVÉTELI MÓDSZERE, AMELY NEM TESZI LEHETŐVÉ A TELJES TÉTEL MINTAVÉTELEZÉSÉT

L.1.   Általános alapelvek

Amennyiben egy tétel szállítási vagy tárolási módja nem teszi lehetővé, hogy elemi mintákat vegyünk a tétel valamennyi részéből, a mintavételezésre lehetőleg akkor kell sort keríteni, amikor a tétel mozgásban van (dinamikus mintavételezés).

Élelmiszerek tárolására szolgáló nagyméretű raktárak esetében a raktárak üzemeltetőit ösztönözni kell olyan berendezések felszerelésére, amelyek segítségével (automatikusan) mintát lehet venni az ott tárolt teljes tételből.

Az ebben az L. részben meghatározott mintavételezési eljárások alkalmazása esetén az élelmiszer-ipari vállalkozónak vagy képviselőjének tisztában kell lennie a mintavételezési eljárással. Ha az élelmiszer-ipari vállalkozó vagy annak képviselője kétségbe vonja a mintavételi eljárást, lehetővé kell tennie az illetékes hatóság számára, hogy a vállalkozó saját költségén a tétel minden részéből mintát tudjon venni.

A tétel egy részéből történő mintavétel abban az esetben megengedett, ha a minta mennyisége a teljes tétel legalább 10 %-át teszi ki. Ha azonos osztályú vagy megnevezésű élelmiszertétel egy részének mintavételezése esetén azt állapítják meg, hogy az nem felel meg az uniós követelményeknek, abból kell kiindulni, hogy a tétel többi része sem biztonságos, kivéve, ha a további részletes átvizsgálás során nem bizonyítható, hogy a tétel többi része nem felel meg a követelményeknek.

Az e melléklet más részeiben előírt, vonatkozó rendelkezések – mint például a részminta tömegére vonatkozóak – alkalmazandóak a nagyon nagyméretű tételek, illetve oly módon tárolt vagy szállított tételek mintavételezése esetén, amelyek esetében nem lehetséges a teljes tétel mintavételezése.

L.2.   Az elemi minták szükséges száma nagyon nagyméretű tételek esetén

A nagyméretű mintavételi tételek (> 500 tonna) esetében az elemi minták szükséges száma = 100 elemi minta + √tonna. Amennyiben azonban a tétel tömege 1 500 tonnánál kevesebb, és altételekre osztható a B. rész 1. táblázatának megfelelően, valamint amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, a B. részben előírt számú elemi mintát kell venni.

L.3.   Hajóval szállított nagy tételek

L.3.1.   A hajóval szállított nagy tételek dinamikus mintavételezése

A hajóval szállított nagy tételek mintavételezésére lehetőleg akkor kell sort keríteni, amikor az mozgásban van (dinamikus mintavételezés).

A mintavételezést rakterenként (fizikailag elkülöníthető egységenként) kell végezni. A rakterek kiürítése azonban egymás után, részlegesen történik, ezért a kezdeti fizikai elkülönítés a tároló létesítménybe történő áthelyezést követően már nem áll fenn. A mintavételezést ennek megfelelően vagy a kezdeti fizikai elkülönítés, vagy a tároló létesítménybe történő áthelyezést követő elkülönítés alapján lehet elvégezni.

A hajó rakterének kiürítése néhány napot is igénybe vehet. A mintavételezést rendszerint a kiürítés teljes időtartama alatt, szabályos időközönként kell végezni. Hatósági ellenőr jelenléte azonban nem mindig lehetséges vagy célszerű a teljes kiürítési művelet alatt. A mintavételezést tehát a tétel egy részén (mintavételi tétel) is el lehet végezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

Abban az esetben is, ha a hatósági mintát automata mintavevő segítségével veszik, ellenőr jelenléte szükséges. Amennyiben azonban az automatikus mintavételezés előre beállított paraméterekkel történik, amelyek a mintavételezés alatt nem módosíthatók, továbbá a csalás bármely formáját megelőzendő a mintákat pecséttel ellátott tárolóedényekbe gyűjtik, az ellenőrnek kizárólag a mintavételezés megkezdésekor és befejezésekor, valamint akkor kell jelen lennie, amikor a tárolóedényeket cserélni kell.

L.3.2.   A hajóval szállított nagy tételek statikus mintavételezése

Statikus mintavételezés esetén a felülről hozzáférhető tárolók (silók) tekintetében előírt eljárást kell alkalmazni (lásd: L.5.1. pont).

A mintavételezést a tétel/raktér hozzáférhető részén (felülről) kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

L.4.   A raktárakban tárolt nagy tételek mintavételezése

A mintavételezést a tétel hozzáférhető részén kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

L.5.   A raktározási létesítmények (silók) mintavételezése

L.5.1.   A felülről (könnyen) hozzáférhető silók mintavételezése

A mintavételezést a tétel hozzáférhető részén kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

L.5.2.   A felülről nem hozzáférhető (zárt) silók mintavételezése

L.5.2.1.   Felülről nem hozzáférhető (zárt), egyedileg 100 tonnát meghaladó kapacitású silók

Az ilyen típusú silókban tárolt élelmiszerből nem lehet statikus módon mintát venni. Ezért amennyiben silóban tárolt élelmiszer mintavételezését kell elvégezni, és nincs lehetőség a szállítmány mozgatására, meg kell állapodni a létesítmény üzemeltetőjével, hogy értesíteni fogja az ellenőrt a siló – részleges vagy teljes – kiürítésének időpontjáról annak érdekében, hogy mintát lehessen venni a mozgásban lévő élelmiszerből.

L.5.2.2.   Felülről nem hozzáférhető (zárt), egyedileg 100 tonnánál kisebb kapacitású silók

Az L. rész 1. pontjának előírásaival ellentétben (a minta mennyisége legalább 10 %), a mintavételezési eljárás az 50–100 kg közötti mennyiség tartályba történő helyezését és annak mintavételezését foglalja magában. Az egyesített minta mérete megfelel a teljes tételnek, az elemi minták száma pedig a silóból mintavételezési céllal a gyűjtőbe engedett élelmiszer mennyiségének.

L.6.   Nagyméretű zárt tartályokban tárolt ömlesztett élelmiszer mintavételezése

Az ilyen típusú tételekből sokszor csak a tartályból történő eltávolítás során lehet mintát venni. Bizonyos esetekben erre nincs lehetőség a behozatal vagy az ellenőrzés helyén, ezért a mintavételezésre a tartály kiürítésekor kell sort keríteni. Az üzemeltetőnek tájékoztatnia kell az ellenőrt a tárolók kiürítésének helyéről és időpontjáról.

M.   MINTAVÉTELI MÓDSZER A MONASCUS PURPUREUS VÖRÖS ÉLESZTŐVEL FERMENTÁLT RIZSEN ALAPULÓ ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK ESETÉBEN

Ez a mintavételi módszer a Monascus purpureus vörös élesztővel fermentált rizsen alapuló étrend-kiegészítőkben előforduló citrinin felső határértékeinek hatósági ellenőrzésére alkalmazandó.

Mintavételezési eljárás és mintaméret

A mintavételezési eljárás azon a feltevésen alapul, hogy a Monascus purpureus vörös élesztővel fermentált rizsen alapuló étrend-kiegészítők olyan kiskereskedelmi egységekben kerülnek forgalomba, amelyek kiskereskedelmi csomagonként általában 30–120 kapszulát tartalmaznak.

Tétel mérete (a kiskereskedelmi csomagok száma)	A mintaként használandó kiskereskedelmi csomagok száma	Mintaméret
1 – 50	1	Minden kapszula
51 – 250	2	Minden kapszula
251 – 1 000	4	Mintavétel minden kiskereskedelmi csomagból, a kapszulák fele
> 1 000	1 000 kiskereskedelmi csomagból 4 + 1 kiskereskedelmi csomag, legfeljebb 25 kiskereskedelmi csomag	≤ 10 kiskereskedelmi csomag: minden kiskereskedelmi csomagból, a kapszulák fele > 10 kiskereskedelmi csomag: minden kiskereskedelmi csomagból megegyező számú kapszula, amely 5 kiskereskedelmi csomag tartalmával megegyező mintát eredményez”

„4.2.   Általános követelmények

Az élelmiszer-ellenőrzés céljára használt megerősítő analitikai módszereknek a 882/2004/EK rendelet III. mellékletének 1. és 2. tételében foglalt rendelkezéseknek kell megfelelniük.

4.3.   Egyedi követelmények

4.1.3.   A megerősítő módszerekre vonatkozó egyedi követelmények

4.3.1.1.   Alkalmassági kritériumok

Adott esetben, és amennyiben rendelkezésre áll, kívánatos teljesen igazolt – vagyis a releváns mátrixok tekintetében körvizsgálatokkal validált – megerősítő módszereket alkalmazni. Más alkalmas megerősítő módszerek (pl. az adott árucsoport vonatkozó mátrixain alkalmazott, laboratóriumon belül validált módszerek) is alkalmazhatók, feltéve, hogy teljesítik az alábbi táblázatban meghatározott alkalmassági kritériumokat.

Lehetőség szerint a laboratóriumon belül validált módszereket tanúsított referenciaanyaggal kell igazolni.

a)

Alkalmassági kritériumok aflatoxinokra Kritérium Koncentráció Tartomány Ajánlott érték Legnagyobb megengedett érték Vakminta Mindegyik Elhanyagolható -         Kinyerés – aflatoxin M1 0,01 – 0,05 μg/kg 60 – 120 %     > 0,05 μg/kg 70 – 110 %           Kinyerés – aflatoxin B1, B2, G1, G2 < 1,0 μg/kg 50 – 120 %     1 – 10 μg/kg 70 – 110 %     > 10 μg/kg 80 – 110 %           Reprodukálhatóság (RSDR) Mindegyik A Horwitz-egyenletből levezetve (*) (**) A Horwitz-egyenletből levezetett érték kétszerese (*) (**) Az RSDr megismételhetőség a szóban forgó koncentráció mellett fennálló reprodukálhatóság (RSDR) 0,66-szorosaként vehető. Megjegyzés: — Mind a B1, mind pedig a B1 + B2 + G1 + G2 összeg esetében alkalmazandó értékek — Ha az egyes B1 + B2 + G1 + G2 aflatoxinok összegét kell a jegyzőkönyvben rögzíteni, akkor vagy ismerni kell mindegyik aflatoxinnál azt, hogy az hogyan viselkedik az adott analitikai rendszerben, vagy az aflatoxinok viselkedésének azonosnak kell lenniük.

b)	Alkalmassági kritériumok az ochratoxin-A-ra Mennyiség μg/kg Ochratoxin-A RSDr % RSDR % Visszanyerés % < 1 ≤ 40 ≤ 60 50 – 120 ≥ 1 ≤ 20 ≤ 30 70 – 110

c)	Alkalmassági kritériumok patulinra Mennyiség μg/kg Patulin RSDr % RSDR % Visszanyerés % < 20 ≤ 30 ≤ 40 50 – 120 20 – 50 ≤ 20 ≤ 30 70 – 105 > 50 ≤ 15 ≤ 25 75 – 105

d)	Alkalmassági kritériumok deoxinivalenolra Mennyiség μg/kg Deoxinivalenol RSDr % RSDR % Visszanyerés % > 100 – ≤ 500 ≤ 20 ≤ 40 60 – 110 > 500 ≤ 20 ≤ 40 70 – 120

e)	Alkalmassági kritériumok zearalenonra Mennyiség μg/kg Zearalenon RSDr % RSDR % Visszanyerés % ≤ 50 ≤ 40 ≤ 50 60 – 120 > 50 ≤ 25 ≤ 40 70 – 120

f)	Alkalmassági kritériumok fumonizin B1-re és B2-re egyenként Mennyiség μg/kg Fumonizin B1 és B2 egyenként RSDr % RSDR % Visszanyerés % ≤ 500 ≤ 30 ≤ 60 60 – 120 > 500 ≤ 20 ≤ 30 70 – 110

g)	Alkalmassági kritériumok T-2 és HT-2 toxinra egyenként Mennyiség μg/kg T-2 és HT-2 toxin egyenként RSDr % RSDR % Visszanyerés % 15 – 250 ≤ 30 ≤ 50 60 – 130 > 250 ≤ 25 ≤ 40 60 – 130

h)	Alkalmassági kritériumok citrininre Mennyiség μg/kg Citrinin RSDr % Ajánlott RSDR % Maximálisan megengedett RSDR % Visszanyerés % Mindegyik 0,66 × RSDR A Horwitz-egyenletből levezetve (*) (**) A Horwitz-egyenletből levezetett érték kétszerese (*) (**) 70 – 120

i)

Megjegyzések a mikotoxinokra vonatkozó alkalmassági kritériumokhoz — Az alkalmazott módszerek kimutatási határai nincsenek megadva a pontossági értékek a kérdéses koncentrációjaként. — A pontossági értékek a Horwitz-egyenletből, különösen az eredeti Horwitz-egyenletből (1,2 × 10–7 ≤ C ≤ 0,138 koncentráció esetén) (*) és a módosított Horwitz-egyenletből (C < 1,2 × 10–7 koncentráció esetén) lettek kalkulálva (**). (*) Horwitz-egyenlet 1,2 × 10–7 ≤ C ≤ 0,138 koncentráció esetén: RSDR = 2(1-0.5 logC) (hiv.: W. Horwitz, L.R. Kamps, K.W. Boyer, J.Assoc.Off.Analy.Chem.,1980, 63, 1344) (**) Módosított Horwitz-egyenlet C < 1,2 × 10–7 koncentráció esetén: RSDR = 22 % (hiv.: M. Thompson, Analyst, 2000, 125, 385–386. o.) ahol: — RSDR a reprodukálhatósági körülmények között kapott eredményekből számított relatív szórás [(sR/) x 100] — C a koncentráció (azaz 1 = 100 g/100 g, 0,001 = 1 000 mg/kg). Ez egy általános pontossági egyenlet, amely független a vizsgált komponenstől és mátrixtól, és a legtöbb rutinszerű analitikai módszer esetében kizárólag a koncentrációtól függ.

4.3.1.2.   Alkalmassági elv

A laboratóriumon belül validált módszerek esetében alternatívaként megengedett a alkalmassági elv (***) alkalmazása annak értékelésére, hogy a szóban forgó módszerek alkalmasak-e hatósági ellenőrzésre. Hatósági ellenőrzésre azok a módszerek alkalmasak, amelyek esetében az eredmények eredő standard mérési bizonytalansága (u) kevesebb, mint az alábbi képlettel kiszámított legnagyobb standard mérési bizonytalanság:

ahol:

—	Uf a legnagyobb standard mérési bizonytalanság (μg/kg)

—	LOD a módszer kimutatási határa (μg/kg)

—	α egy állandó, a C értékétől függően használandó szorzótényező. Lehetséges értékeit az alábbi táblázat tartalmazza

—	C a kérdéses koncentráció (μg/kg)

Ha az analitikai módszer a legnagyobb standard bizonytalanságnál kisebb bizonytalanságú eredményeket ad, akkor a módszer ugyanúgy megfelelőnek tekinthető, mint az, amelyik megfelel a 4.3.1.1. pontban megadott alkalmassági kritériumoknak.

Táblázat:

Az α mint az ebben a pontban megadott egyenletben szereplő állandó lehetséges értékei, a kérdéses koncentráció függvényében

C (μg/kg)	α
≤ 50	0,2
51–500	0,18
501 – 1 000	0,15
1 001 – 10 000	0,12
> 10 000	0,1

(***)

Hiv.: M. Thompson and R. Wood, Accred. Qual. Assur., 2006, 10, 471–478. o.

4.3.2.   A félmennyiségi szűrőmódszerekre vonatkozó egyedi követelmények

4.3.2.1.   Alkalmazási terület

Az alkalmazási terület immunfelismerésen vagy receptorkötésen (mint például ELISA, tesztcsíkok, laterális eszközök, immunszenzorok) alapuló bioanalitikai módszerekre és kromatográfián vagy tömegspektrometriás közvetlen érzékelésen alapuló fizikai-kémiai módszerekre (pl. környezeti MS) vonatkozik. Más módszerek (pl. vékonyréteg-kromatográfia) alkalmazása nincs kizárva, feltéve, hogy a küldött jelzések közvetlenül az érintett mikotoxinokra vonatoznak és lehetővé teszik az alábbiakban ismertetett elv alkalmazhatóságát.

Az egyedi előírások azokra a módszerekre érvényesek, amelyek esetében a mérés eredménye számszerű érték, például egy tesztcsíkleolvasó adta (relatív) érték, egy jel az LC-MS-től stb., és amelyek a szokásos statisztikán alapulnak.

A követelmények nem vonatkoznak olyan módszerekre, amelyek nem adnak számszerű értékeket (pl. csak egy vonal, amely megjelenik van nem), ami más hitelesítési megközelítést tesz szükségessé. Az ezen módszerekre vonatkozó egyedi követelmények a 4.3.3. pontban találhatók.

Ez a dokumentum a laboratóriumközi validálás szűrési módszereinek eljárásait, a laboratóriumközi gyakorlat révén validált módszer teljesítményének ellenőrzését és a szűrési módszer egy egyetlen laboratóriumon belüli validálását írja le.

4.3.2.2.   Terminológia

Szűrési célkoncentráció (Screening target concentration, a továbbiakban: STC): a mikotoxin mintában való kimutatására vonatkozó adott koncentráció. Amikor az előírt határértékeknek való megfelelés vizsgálata a cél, az STC egyenlő az alkalmazandó felső határértékkel. Más célból vagy abban az esetben, amikor a felső határértéket meghatározták, az STC-t a laboratórium határozza meg.

Szűrési módszer: azoknak a mikotoxin-tartralmú mintáknak a kiválasztására irányuló módszer, amelyek a szűrési célkoncentrációt (STC-t) egy adott bizonyossággal túllépik. A mikotoxinok szűrése céljából a 95 %-os bizonyosság tekinthető megfelelőnek. A szűréses analízis eredménye vagy »negatív« vagy »kétes«. A szűrőmódszereknek biztosítaniuk kell nagy mennyiségű minta költséghatékony feldolgozását, amely által nagyobb az esély az olyan új szennyeződési esetek felismerésére, amelyek nagy fogyasztói expozíciót és egészségi kockázatot jelenthetnek. Ezek a módszerek bioanalitikai, LC-MS vagy HPLC módszereken alapulnak. A minták küszöbértéket túllépő értékeit az eredeti mintának a teljes körű újraelemzése útján megerősítő módszerrel kell ellenőrizni.

A »negatív minta« azt jelenti, hogy a minta mikotoxintartalma 95 %-os bizonyossággal < STC (vagyis 5 % esélye van a minták helytelenül negatív besorolásának).

Az »álnegatív minta« azt jelenti, hogy a minta mikotoxintartalma > STC, de negatívként azonosították.

A »kétes minta« (szűrés pozitív) azt jelenti, hogy a minta túllépi a küszöbértéket (lásd lent) és az STC-nél magasabb szinten tartalmazhat mikotoxint. Minden kétes eredmény esetén megerősítő elemzés szükséges a mikotoxin egyértelmű azonosítására és mennyiségének meghatározására.

Az »álkétes minta« olyan negatív minta, amelyet kétesként azonosítottak.

A »megerősítő módszerek« olyan módszerek, amelyek teljes vagy kiegészítő információkat szolgáltatnak ahhoz, hogy elvégezhető legyen a mikotoxin egyértelmű azonosítása és számszerűsítése a kérdéses szinten.

Küszöbérték: a szűrőmódszerrel kapott reakció, jelzés vagy koncentráció, amely felett a minta »kétes« besorolású. A küszöbértéket a validálás során határozzák meg és figyelembe veszi a mérés variabilitását.

Negatív (vak mátrix) kontrollminta: olyan minta, amelyről tudni lehet, hogy nem tartalmazza (1) a szűrni kívánt mikotoxint, pl. kellő érzékenységű igazoló módszert alkalmazó előzetes meghatározás által. Ha vakminta nem nyerhető, a lehető legalacsonyabb szintet tartalmazó anyagot lehet használni, amennyiben e szint alapján levonható az a következtetés, hogy a szűrési módszer a cél szempontjából elfogadható.

Pozitív kontrollminta: mikotoxint a szűrési cél koncentrációjában tartalmazó minta, pl. tanúsított referenciaanyag, ismert tartalmú anyag, (pl. szakmai vizsga tesztanyaga) vagy igazoló módszerrel máshogy kellően jellemzett módszer. A fentiek hiányában laboratóriumban készített különféle szennyezettségi szintű minták keveréke vagy preparált és kellően jellemzett minták használhatók, feltéve, hogy bizonyítható a szennyezettségi szint ellenőrzöttsége.

4.3.2.3.   A validálási eljárás

A validálás célja a szűrőmódszer rendeltetésnek való megfelelésének igazolása. Ezt a küszöbérték meghatározásával, valamint az álnegatív minták és az álkétes minták arányának meghatározásával végzik. E két paraméterbe olyan teljesítményjellemzőket ágyaztak be, mint az érzékenység, a szelektivitás és a pontosság.

A szűrési módszerek laboratóriumok között vagy egy egyetlen laboratóriumon belül validálhatók. Amennyiben bizonyos mikotoxin/mátrix/STC-kombinációkra már rendelkezésre áll laboratóriumok között validált adat, elegendő, ha a módszert alkalmazó laboratórium ellenőrzi a módszer alkalmasságát.

4.3.2.3.1.   Első validálás egy egyetlen laboratóriumban végzett validálással

Mikotoxinok:

A validálást az alkalmazási területhez tartozó minden egyes mikotoxin esetében el kell végezni. Olyan bioanalitikai módszerek esetében, amelyek bizonyos mikotoxincsoportokra kombinált választ adnak, (pl. B1, B2, G1 & G2 aflatoxinok; B1 & B2 fumonizinek), az alkalmazhatóságot bizonyítani kell és ki kell mutatni a vizsgálat korlátait a módszer alkalmazási területén belül. A nemkívánatos keresztreaktivitás (pl. DON-3-glikozid, 3- vagy 15-acetil-DON, DON-ra vonatkozó, immun-alapú módszerekhez) nem tekinthető úgy, hogy növeli a cél-mikotoxinok álnegatív rátáját, de növelheti az álkétes rátát. A nemkívánatos növekedést csökkenti a mikrotoxinok egyértelmű azonosítását és mennyiségi meghatározását igazoló elemzés.

Mátrixok:

Minden áru esetében első validálást kell végezni, vagy – amennyiben a módszer tudvalevőleg összetett árukra is alkalmazható – minden árucsoport esetében. Az utóbbi esetben az adott csoportból egy reprezentatív és egy releváns árut kell kiválasztani (lásd az A. táblázatot).

Minta összetétele:

A validáláshoz szükséges különböző minták minimális száma 20 homogén negatív kontrollminta és 20 homogén pozitív kontrollminta, amelyek a mikotoxint STC értéken tartalmazzák, és amelyeket 5 különböző napra kiterjedő közbenső módszerpontossági (RSDRi) feltételek szerint elemeztek. Opcionálisan további 20, mikotoxint más szinten tartalmazó mintacsomagot is hozzá lehet adni a validálandó tartalomhoz annak megállapítása céljából, hogy a módszer mennyire képes különbséget tenni a különböző mikotoxinkoncentrációk között.

Koncentráció:

Minden, a rendszeres alkalmazás során használandó STC esetében validálást kell végezni.

4.3.2.3.2.   Első validálás körvizsgálatok alkalmazásával

Körvizsgálatok alkalmazásával történő validálást kell végezni a körvizsgálatokról szóló nemzetközileg elismert protokolloknak (pl. ISO 5725:1994 vagy az UPAC nemzetközi harmonizált jegyzőkönyv) megfelelően, amely legalább nyolc különböző laboratóriumból érkező érvényes adat bevonását igényli. Ettől eltérően az egyetlen eltérés az egyetlen laboratóriumon belül elvégzett validáláshoz képest az, hogy árunként/szintenként ≥ 20 minta osztható egyenlően el a résztvevő laboratóriumok között úgy, hogy minden laboratóriumra legalább két minta jusson.

4.3.2.4.   A vakminták küszöbértékének és az álkétes eredmények rátájának meghatározása

A kötelező paraméterek kalkulációjánál a negatív és pozitív kontrollminták (relatív) válaszait veszik alapul.

Szűrési módszerek, amelyeknél a válasz a mikotoxinkoncentrációval arányos

A mikotoxinkoncentrációval arányos választ adó szűrési módszerekre az alábbiak érvényesek:

Küszöb = RSTC – t-érték0,05 *SDSTC

RSTC =	a pozitív kontrollminták átlagos válasza (STC)
t-érték:	egyoldalú t-érték 5 %-os álnegatív eredményt adó arányra (lásd a B. táblázatot)
SDSTC =	szórásSzűrési módszerek a mikotoxinkoncentrációval fordítottan arányos válasszal

Ennek megfelelően, a mikotoxinkoncentrációval fordítottan arányos választ adó szűrési módszerek esetében az alábbiakban meghatározott küszöb érvényes:

Küszöb = RSTC + t-érték0,05 *SDSTC

A küszöb meghatározására használt ezen speciális t-érték alkalmazásával az álnegatív eredmények aránya alapértelmezésben 5 %.

A cél szempontjából való megfelelés értékelése

A negatív kontrollminták eredményeit a megfelelő álkétes eredmények becslésére használják. A t-értéket azon eset alapján számítják ki, amikor a negatív kontrollminta eredménye a küszöbérték felett van, vagyis tévesen kétesként lett besorolva.

t-érték == (küszöb – átlagvak)/SDvaka mikotoxinkoncentrációval arányos választ adó szűrési módszerekhez

vagy

t-érték == (átlagvak – küszöb)/SDvaka mikotoxinkoncentrációval fordítottan arányos választ adó szűrési módszerekhez

A kapott t-értékből a kísérletek számából kalkulált szabadsági fokok alapján az egyoldalú eloszlás esetén az álkétes minták valószínűségi értéke vagy kiszámítható (pl. »TDIST« táblázati függvénnyel) vagy a t-eloszlás táblázata alapján határozható meg.

Az egyoldalú t-eloszlás adott értéke meghatározza az álkétes eredmények rátáját.

E fogalom részletes ismertetője, példával a következő forrásban található: Analytical and Bioanalytical Chemistry DOI 10.1007/s00216 -013-6922-1.

4.3.2.5.   A módszer alkalmazási területének kiterjesztése

4.3.2.5.1.   Az egyéb mikotoxinok alkalmazási területének kiterjesztése:

Amikor egy létező szűrési módszer alkalmazási területéhez új mikotoxinokat vesznek fel, teljes körű validálás szükséges a módszer alkalmasságának igazolására.

4.3.2.5.2.   Más árukra való kiterjesztés:

Ha a szűrési módszerről ismert, vagy feltételezhető, hogy más árukra is alkalmazható, az ezen egyéb árukra való alkalmazás érvényességét igazolni kell. Amíg az új áru olyan árucsoportba tartozik (lásd: A. táblázat), amelynél elvégezték az első validálást, elegendő korlátozott kiegészítő validálás elvégzése. Ehhez legalább 10 homogén negatív kontrollminta és 10 homogén kontrollminta (STC értéken történő) elemzése szükséges közbenső módszerpontossági feltételek mellett. A pozitív kontrollminták mindegyikének a küszöbérték felettinek kell lennie. Amennyiben ez a kritérium nem teljesül, teljes körű validálásra van szükség.

4.3.2.6.   Körvizsgálatok útján már validált módszerek ellenőrzése

A laboratóriumi körvizsgálat útján már sikeresen validált szűrési módszerek esetében a módszer alkalmasságát kell ellenőrizni. Ehhez legalább 6 negatív kontrollminta és 6 pozitív kontrollminta (STC értéken történő) elemzése szükséges. A pozitív kontrollminták mindegyikének a küszöbérték felettinek kell lennie. Amennyiben ez a kritérium teljesül, a laboratóriumnak el kell végeznie az alapvető okok elemzését annak azonosítására, hogy miért nem teljesülnek a körvizsgálatban meghatározott specifikációk. Csak korrekciós intézkedést követően igazolható újra a laboratóriumban a módszer alkalmassága. Amennyiben a laboratórium nem alkalmas a körvizsgálat eredményeinek igazolására, a saját küszöbértékét egy teljes körű, egyetlen laboratóriumban elvégzett validálás útján kell meghatároznia.

4.3.2.7.   Folyamatos módszer-ellenőrzés/meglévő módszer-ellenőrzés

Az első validálást követően kiegészítő validálási adatot kell nyerni legalább két pozitív kontrollminta bevonásával, minden vizsgált mintaköteg esetében. Az egyik pozitív kontrollminta egy ismert minta (pl. első validálás során használt minta), a másik, egy ugyanabba az árucsoportba tartozó más áru (abban az esetben, ha csak egy árut elemeznek, helyette ugyanannak az árucsoportnak egy másik mintáját kell használni). Negatív kontrollminta bevonása opcionális. A két pozitív kontrollmintából nyert eredményeket hozzá kell adni a meglévő validációs csomaghoz.

Legalább évente egyszer újra meg kell határozni a küszöbértéket és újra kell értékelni a módszer érvényességét. A folyamatos módszer-ellenőrzés számos célt szolgál:

—	a szűrni kívánt mintakötegek minőségellenőrzése

—	információ a módszer megalapozottságáról a módszer esetében alkalmazandó laboratóriumi körülmények között

—	a módszer különböző áruk esetében történő alkalmazhatóságának igazolása

—	a küszöbértékek fokozatos időbeli eltolódásokhoz való igazíthatósága

4.3.2.8.   Validálási jelentés

A validálási jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

—	kimutatás az STC-ről

—	kimutatás a kapott küszöbértékekről

Megjegyzés: A küszöbértékeket ugyanannyi tizedesjeggyel kell megadni, mint az STC-t. A küszöbérték kiszámítására használt számszerű értékek esetében a tizedesjegynek legalább eggyel többnek kell lennie, mint az STC esetében.

—	kimutatás a kalkulált álkétes rátáról

—	kimutatás az álkétes ráta előállításának módjáról.

Megjegyzés: A kalkulált álkétes rátáról szóló jelentés a módszer célnak való megfelelőségét jelzi, és megadja az ellenőrzés tárgyát képező vakminták (vagy alacsony szintű szennyezettség) számát.

A. táblázat

Árucsoportok a szűrési módszerek validálásához

Árucsoportok	Árukategóriák	A kategóriába tartozó tipikusan jellemző áruk
Magas víztartalom	Gyümölcslevek	Almalé, szőlőlé
	Alkoholtartalmú italok	Bor, sör, almabor
	Gyökér- és gumós zöldségek	Friss gyömbér
	Gabona- vagy gyümölcsalapú pürék	Csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt pürék
Magas olajtartalom	Fán termő héjas gyümölcsűek	Dió, mogyoró, gesztenye
	Olajos magvak és ezekből készült termékek	Olajrepce, napraforgó, gyapotmag, szójabab, amerikai mogyoró, szezámmag stb.
	Olajos gyümölcsök és azokból készült termékek	Olajok és paszták/krémek (pl. mogyoróvajkrém, szezámpaszta)
Magas keményítő- és/vagy fehérjetartalom és alacsony víz- és zsírtartalom	Gabonaőrlemények és ezekből készült termékek	Magvak: búza, rozs, árpa, kukorica, rizs, zab, teljes kiörlésű lisztből készült kenyér, fehérkenyér, sós kekszek, reggeli gabonapelyhek, tésztafélék
	Diétás készítmények	Csecsemők és kisgyerekek számára szánt ételek elkészítésére szolgáló szárított porok
Magas savtartalom és magas víztartalom (*1)	Citrustermékek
»Problémás vagy egyedi áruk« (*2)		Kakaóbab és ebből készült termékek, kopra és ebből készült termékek, kávé, tea Fűszerek, édesgyökér
Magas cukor-, alacsony víztartalom	Szárított gyümölcs	Füge, mazsola, ribizlifélék, malagaszőlő
Tej és tejtermékek	Tej	Tehén-, kecske- és bivalytej
	Sajt	Tehén-, kecskesajt
	Tejipari termékek (pl. tejpor)	Joghurt, tejszín

B. táblázat

Egyoldalú t-érték 5 %-os álnegatív rátához

Szabadságfok	A párhuzamos próbák száma	t-érték (5 %)
10	11	1,812
11	12	1,796
12	13	1,782
13	14	1,771
14	15	1,761
15	16	1,753
16	17	1,746
17	18	1,74
18	19	1,734
19	20	1,729
20	21	1,725
21	22	1,721
22	23	1,717
23	24	1,714
24	25	1,711
25	26	1,708
26	27	1,706
27	28	1,703
28	29	1,701
29	30	1,699
30	31	1,697
40	41	1,684
60	61	1,671
120	121	1,658
∞	∞	1,645

4.3.3.   A minőségi szűrés módszereinek követelményei (azok a módszerek, amelyek nem adnak számszerű értéket)

A bináris vizsgálat módszere validálási útmutatójának elkészítését jelenleg különféle szabványosító testületek végzik (pl. AOAC, ISO). Az AOAC nemrég útmutatót készített e tárgyban. Ez a dokumentum tükrözi e terület jelenlegi helyzetét. Ezért a bináris értéket adó módszerek (pl. tesztcsík vizuális ellenőrzése) ezen útmutató alapján validálandók.

http://www.aoac.org/imis15_prod/AOAC_Docs/ISPAM/Qual_Chem_Guideline_Final_Approved_031412.pdf

4.4.   A mérési bizonytalanság becslése, a visszanyerés kiszámítása és az eredmények jelentése (2)

4.4.1.   Megerősítő módszerek

A vizsgálati eredményt az alábbiak szerint kell megadni:

a)	Visszanyerésre korrigáltan, ebben az esetben fel kell tüntetni a visszanyerés mértékét. Nem szükséges feltüntetni a visszanyerési korrekciót, ha a visszanyerés aránya 90–110 % közötti.

b)	x +/– U formában, ahol x a vizsgálati eredmény, U a kiterjesztett mérési bizonytalanság, a kiterjesztési tényező 2, amely körülbelül 95 %-os konfidenciaszintet eredményez.

Állati eredetű élelmiszereknél a mérési bizonytalanság figyelembe vehető a 2002/657/EK bizottsági határozat (3) szerinti döntési határérték (CCα) meghatározásával (az I. melléklet 3.1.2.5. pontja – Megállapított engedélyezett határértékkel rendelkező anyagok).

Ha azonban a vizsgálat eredménye jelentősen (> 50 %) alacsonyabb, mint a legmagasabb szint vagy sokkal magasabb, mint a legmagasabb szint (vagyis a legmagasabb szint több mint ötszöröse), és feltéve, hogy megfelelő minőségi eljárásokat alkalmaznak és az analízis célja kizárólag a jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzése, a vizsgálati eredményeket visszanyerési korrekció nélkül lehet feltüntetni a jegyzőkönyvben és ezekben az esetekben el lehet hagyni a visszanyerés arányának és a mérési bizonytalanságnak jegyzőkönyvi feltüntetését.

A tétel elfogadására vagy el nem fogadására vonatkozóan az analitikai eredmények itt ismertetett értelmezési szabályai a hatósági ellenőrzéshez vett mintákkal kapott analitikai eredményre vonatkoznak. Az érdekvédelmi és szakértői célokra végzett vizsgálatok esetében a nemzeti szabályok alkalmazandók.

4.4.2.   Szűrési módszerek

A szűrés eredményét »megfelelő« vagy »feltehetően nem megfelelő« megjelöléssel kell megadni.

A »feltehetően nem megfelelő« azt jelenti, hogy a minta túllépi a küszöbértéket és az STC-nél magasabb szinten tartalmazhat mikotoxint. Minden kétes eredmény esetén megerősítő elemzés szükséges a mikotoxin egyértelmű azonosítására és mennyiségének meghatározására.

A megfelelő azt jelenti, hogy a minta mikotoxintartalma 95 %-os bizonyossággal < STC (vagyis 5 % esélye van a minták helytelenül negatív besorolásának). Az analitikai eredményt: »< STC-szint«-ként adják meg, az STC-szint meghatározása mellett.”