2014.1.31.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 31/1

GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A FELEK RÉSZÉRE A BÍRÓSÁG ELÉ TERJESZTETT ÜGYEKRE VONATKOZÓAN

Tartalomjegyzék

I.

 ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 3
A Bíróság előtti eljárás egyes szakaszai és e szakaszok alapvető jellemzői 3
A felek Bíróság előtti képviselete 3
A Bíróság előtti eljárás költségei és a költségmentesség 4
A névtelenség 4

II.

 AZ ELJÁRÁS ÍRÁSBELI SZAKASZA 4
Az eljárás írásbeli szakaszának célja 4
Az eljárás írásbeli szakasza az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetében 5
Az eljárás írásbeli szakasza a közvetlen keresetek esetében 5
A keresetlevél 5
Az ellenkérelem 5
A válasz és a viszonválasz 6
Gyorsított eljárás iránti kérelem 6
A végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmek (Ideiglenes intézkedés iránti eljárás) 6
Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések esetében 6
A fellebbezési kérelem 6
A válaszbeadvány 7
A csatlakozó fellebbezés 7
A csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány 7
A válasz és viszonválasz 7
Az alapokmány 57. cikke alapján előterjesztett fellebbezések 8
A beavatkozás a közvetlen keresetek és a fellebbezések esetében 8
A beavatkozási kérelem 8
A beavatkozási beadvány 8
A beavatkozási beadványra tett észrevételek 8
A késedelmes beavatkozási kérelmek 8
Az ideiglenes intézkedés vagy a gyorsított eljárás iránti kérelem keretében történő beavatkozás 8
A beavatkozás kizártsága az előzetes döntéshozatali eljárásokban 9
Az eljárási iratok formája és felépítése 9
Az eljárási iratok benyújtása és továbbítása 10

III.

 AZ ELJÁRÁS SZÓBELI SZAKASZA 11
A tárgyalás célja 11
A tárgyalás tartása iránti kérelem 11
A tárgyalásra történő idézés és az ezen idézésre adott gyors válasz szükségessége 11
A tárgyalásra teendő előkészületek 11
A tárgyalás szokásos lefolytatása 11
A tárgyalás első szakasza: a szóbeli előadások 12
A szóbeli előadások célja 12
A beszédidő és annak esetleges meghosszabbítása 12
A felszólalók száma 12
A tárgyalás második szakasza: a Bíróság tagjai által feltett kérdések 12
A tárgyalás harmadik szakasza: a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok 13
A szinkrontolmácsolás velejárói és az általa szabott keretek 13
A tárgyalást követő eljárás 13

IV.

 ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 13

A BÍRÓSÁG,

tekintettel a 2012. szeptember 25-i eljárási szabályzatra (1) és különösen annak 208. cikkére,

mivel:

(1)

2012. szeptember 25-én a Bíróság a Tanács jóváhagyásával új eljárási szabályzatot fogadott el, amely hatályon kívül helyezi az 1991. június 19-i, legutóbb 2011. május 24-én módosított eljárási szabályzatot. E szabályzat, amely 2012. november 1-jén lépett hatályba, többek között arra irányul, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának szerkezeti felépítését, valamint tartalmát a peres eljárások alakulásához és különösen az Unió tagállamainak bíróságai által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek növekvő számához igazítsa, ezzel egyidejűleg pedig több jelentős szempontból kiegészíti és egyértelművé teszi a Bíróság előtti eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat.

(2)

Következésképpen a közvetlen keresetekről és a fellebbezésekről szóló, a korábbi eljárási szabályzat alapján kidolgozott gyakorlati útmutató helyébe a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében és a könnyebb átláthatóság kedvéért új változatnak kell lépnie, és olyan gyakorlati útmutatót kell kiadni a felek és képviselőik részére, amely az új eljárási szabályzaton alapul, továbbá figyelembe veszi többek között az e szabályzat alkalmazása során szerzett tapasztalatokat.

(3)

Ezen új útmutató – amely a Bíróság elé terjesztett ügyek valamennyi kategóriájára alkalmazandó – nem hivatott helyettesíteni az alapokmány és az eljárási szabályzat vonatkozó rendelkezéseit. Ezen útmutató célja az, hogy lehetővé tegye a felek és képviselőik számára, hogy jobban megértsék e rendelkezések tartalmát, továbbá pontosabb képet kapjanak a Bíróság előtti eljárás lefolytatásáról, főleg pedig a Bíróságot terhelő kötöttségekről, különösen azokról, amelyek az eljárási iratok feldolgozásához és fordításához, illetve a tárgyalások során előadott észrevételek szinkrontolmácsolásához kapcsolódnak. Olyan környezetben ugyanis, amelyet egyrészt a Bíróság elé terjesztett ügyek számának állandó növekedése, másrészt pedig a felmerülő kérdések egyre bonyolultabbá válása jellemez, a jelen útmutató tiszteletben tartása és figyelembevétele mind a felek, mind pedig a Bíróság számára a legjobb biztosítékát képezi annak, hogy a Bíróság az eljárásokat megfelelően folytatja le.

(4)

Az egyértelművé tétel érdekében továbbá ezen új útmutatóba bele kell foglalni az eljárási iratok benyújtására és kézbesítésére, valamint az eljárás szóbeli szakaszának konkrét lefolytatására vonatkozó bizonyos olyan, inkább gyakorlati jellegű rendelkezéseket, amelyeket korábban a jogi képviselők részére szóló útmutató, a Bíróság hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások vagy a tárgyalásra szóló idézések tartalmaztak,

ELFOGADJA A JELEN GYAKORLATI ÚTMUTATÓT:

I.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A Bíróság előtti eljárás egyes szakaszai és e szakaszok alapvető jellemzői

1.

 Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvben (a továbbiakban: alapokmány) vagy az eljárási szabályzatban megállapított különleges rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás főszabály szerint írásbeli és szóbeli szakaszt foglal magában. Az eljárás írásbeli szakaszának célja, hogy a Bíróság elé tárja az eljárásban részt vevő felek kifogásait, jogalapjait vagy érveit, illetve előzetes döntéshozatali eljárásokban azokat az észrevételeket, amelyeket az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek az Unió tagállamainak bíróságai által előterjesztett kérdések tárgyában tenni szándékoznak. Az ezt követő szóbeli szakasz arra irányul, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy e feleknek vagy érdekelteknek a tárgyaláson történő esetleges meghallgatása, valamint adott esetben a főtanácsnok indítványának meghallgatása révén az üggyel kapcsolatban teljes körű ismeretekhez jusson.

A felek Bíróság előtti képviselete

2.

 Az alapokmány 19. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Bíróság előtti eljárásban részt vevő feleket kötelezően olyan személynek kell képviselnie, aki erre jogosult. A tagállamok, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) más részes államai, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban: EFTA) Felügyeleti Hatósága, valamint az uniós intézmények kivételével, amelyeket esetenként kinevezett meghatalmazott képvisel, az eljárásban részt vevő többi felet olyan ügyvédnek kell képviselnie, aki valamely tagállam bírósága, illetve az EGT-megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult. E jogállást az eljárás bármely szakaszában egyszerű felszólításra igazolnia kell. Az alapokmány 19. cikkének hetedik bekezdése értelmében azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, az ügyvédekhez hasonló elbírálás alá esnek.

3.

 Az előzetes döntéshozatali eljárásokban ugyanakkor a Bíróság az alapeljárásban részt vevő felek képviseletét illetően figyelembe veszi a kérdést előterjesztő bíróság előtt irányadó eljárási szabályokat is. Így minden olyan személy, aki a felet e bíróság előtt képviselni jogosult, a Bíróság előtt is képviselheti őt, ha pedig a nemzeti eljárási szabályok értelmében nem kötelező a képviselet, az alapeljárásban részt vevő feleknek joguk van arra, hogy saját maguk ismertessék írásbeli vagy szóbeli észrevételeiket. Ha a Bíróságnak ezzel kapcsolatban kétségei merülnek fel, bármikor beszerezheti a releváns információkat e felektől, a képviselőiktől vagy a kérdést előterjesztő bíróságtól.

4.

 A Bíróság előtt eljáró személyeknek szakmai címüktől és jogállásuktól függetlenül talárt kell viselniük. Tárgyalás tartása esetén ezért kérjük, hogy a tárgyaláson részt vevő meghatalmazottak és ügyvédek hozzák magukkal saját talárjukat; a Bíróság a talárral nem rendelkező felek vagy képviselők rendelkezésére fenntart néhány talárt.

A Bíróság előtti eljárás költségei és a költségmentesség

5.

 Az eljárási szabályzat 143. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás ingyenes, amennyiben a kereset előterjesztése vagy valamely eljárási irat benyújtása címén semmilyen díjat vagy illetéket nem kell a Bíróság részére fizetni. Az eljárási szabályzat 137. és azt követő cikkei szerinti költségek kizárólag az úgynevezett „megtérítendő” költségeket, vagyis a tanúnak és a szakértőnek adott esetben fizetendő összegeket, továbbá a feleknél a Bíróság előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült, a képviselőjük díjazásához, valamint – tárgyalás tartása esetén – a képviselő Luxemburgba utazásával és ott-tartózkodásával összefüggő kiadásokhoz kapcsolódó költségeket foglalják magukban. A Bíróság e költségek viseléséről és összegéről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben határoz, míg előzetes döntéshozatali ügyekben az eljárás költségeiről a kérdést előterjesztő bíróságnak kell határoznia.

6.

 Ha valamely fél, illetve előzetes döntéshozatali ügyekben az alapeljárásban részt vevő fél az eljárás költségeit teljes egészében vagy részben nem képes viselni, az eljárás során bármikor költségmentességet kérelmezhet az eljárási szabályzat 115–118. cikkében, illetőleg 185–189. cikkében meghatározott feltételek szerint. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kérelmeket figyelembe lehessen venni, azokhoz csatolni kell minden olyan információt és szükséges igazoló iratot, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára a kérelmező valós gazdasági helyzetének értékelését. Mivel a Bíróság előzetes döntéshozatali ügyekben a tagállami bíróság kérelmére jár el, az alapeljárásban részt vevő feleknek esetleges költségmentesség iránti kérelmüket először e bírósághoz vagy az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához kell benyújtaniuk, mert a Bíróság által biztosított költségmentesség a nemzeti szinten biztosított költségmentességhez képest csak másodlagos jellegű.

7.

 Fontos emlékeztetni arra, hogy ha a Bíróság a költségmentesség iránti kérelemnek helyt ad, a Bíróság pénztárát egyedül a jogsegély és a kérelmező Bíróság előtti képviseletének költségei terhelik, adott esetben az ítélkező testület által megállapított összeghatáron belül. Az eljárási szabályzatban foglalt szabályoknak megfelelően a Bíróság az eljárást befejező és a költségekről rendelkező határozatban e költségeket utólag megtéríttetheti, ezenkívül pedig az az ítélkező testület, amely a költségmentesség iránti kérelmet elbírálta, a költségmentességet bármikor visszavonhatja, ha az eljárás során az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megváltoznak.

A névtelenség

8.

 Ha valamely fél szükségesnek ítéli, hogy a Bíróság előtti eljárás keretében a személyazonosságát vagy az őt érintő bizonyos adatokat ne hozzák nyilvánosságra, kérheti a Bíróságtól, hogy a szóban forgó ügyben adott esetben biztosítson számára teljes vagy részleges névtelenséget. A névtelenség tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében ugyanakkor az ilyen kérelmet minél előbb elő kell terjeszteni. Az új információs és kommunikációs technológiák egyre növekvő mértékű használata folytán ugyanis a névtelenség érvényesítése sokkal nehezebb akkor, amikor az érintett ügyre vonatkozó közlemény már megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve előzetes döntéshozatali ügyekben akkor, amikor a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet – hozzávetőleg egy hónappal a kérelemnek a Bírósághoz való benyújtása után – már megküldte az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteknek.

II.   AZ ELJÁRÁS ÍRÁSBELI SZAKASZA

Az eljárás írásbeli szakaszának célja

9.

 Az eljárás írásbeli szakasza meghatározó szerepet játszik az ügy Bíróság általi megismerésében, amennyiben e szakasznak lehetővé kell tennie, hogy a Bíróságnak a benyújtott beadványok, illetve észrevételek átolvasása alapján pontos elképzelése alakuljon ki az előtte folyamatban lévő ügy tárgyáról és jelentőségéről. Jóllehet e cél a Bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi ügy esetében közös, az eljárás írásbeli szakaszának lefolytatása és hangsúlyai a kereset jellegétől függően eltérőek. Míg a közvetlen keresetek vagy a fellebbezések esetében a feleknek állást kell foglalniuk az eljárásban részt vevő többi fél által benyújtott beadványokról, addig az előzetes döntéshozatali eljárások írásbeli szakaszának nincs kontradiktórius jellege, amennyiben az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteknek csupán a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre vonatkozó esetleges észrevételeiket kell ismertetniük, anélkül hogy elvileg tudomásuk lenne a többi érdekelt ugyanezen kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról. Ebből következően eltérő követelmények érvényesülnek mind az említett észrevételek formáját és terjedelmét, mind pedig az eljárás további menetét illetően.

Az eljárás írásbeli szakasza az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetében

10.

 Az előzetes döntéshozatali eljárások nemperes jellege folytán semmilyen különleges alaki követelmény nem vonatkozik az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek írásbeli észrevételeinek benyújtására. Amikor tehát a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kézbesít nekik, ezen érdekeltek – amennyiben szándékukban áll – olyan beadványt terjeszthetnek elő, amelyben kifejtik a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott kérelemre vonatkozó álláspontjukat. Az a célja e beadványnak – amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell benyújtani –, hogy a Bíróság számára felvilágosítást nyújtson e kérelem tartalmáról, különösen pedig arról, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre milyen válaszokat kellene adni.

11.

 Jóllehet ezen okfejtésnek teljes körűnek kell lennie, különösen pedig tartalmaznia kell azt az érvelést, amely megalapozhatja a Bíróság által a feltett kérdésekre adandó választ, a jogvitának az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett jogi vagy ténybeli hátterét nem szükséges újból előadni, kivéve, ha ez az ismertetés további észrevételeket igényel. Különleges körülményektől, illetve az eljárási szabályzatban foglalt, az ügy sürgőssége folytán a beadványok terjedelmét korlátozó különleges rendelkezésektől eltekintve, az előzetes döntéshozatali eljárásokban benyújtott írásbeli észrevételek lehetőleg ne haladják meg a 20 oldalt.

Az eljárás írásbeli szakasza a közvetlen keresetek esetében

A keresetlevél

12.

 A közvetlen kereset tárgyában lefolytatott eljárásra annak peres jellege folytán szigorúbb szabályok vonatkoznak. E szabályokat az eljárási szabályzat 119. és azt követő cikkei (a IV. cím) tartalmazzák, és azok kiterjednek mind a felek meghatalmazott vagy ügyvéd általi kötelező képviseletére, mind pedig a beadványok tartalmára és előterjesztésére vonatkozó alaki követelményekre. Különösen az eljárási szabályzat 120. cikkéből tűnik ki, hogy a keresetlevélnek a felperes nevén és lakóhelyén vagy székhelyén, valamint azon fél megjelölésén kívül, aki ellen a keresetet benyújtották, tartalmaznia kell a jogvita tárgyának, továbbá a felhozott jogalapoknak és érveknek a pontos megjelölését, adott esetben alátámasztva azokat bizonyítékokkal vagy felajánlott bizonyítékokkal, valamint a felperes kérelmeit. Ezen előírások tiszteletben tartásának elmulasztása esetén a keresetlevél – amelynek terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 30 oldalt – elfogadhatatlan.

13.

 Mint az kitűnik az eljárási szabályzat 120. cikkének c) pontjából, a keresetlevélnek a fentieken kívül kötelezően tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az ismertetésnek – amely nem haladhatja meg a két oldalt – az a rendeltetése, hogy megkönnyítse a Bíróságra beérkező minden egyes ügy esetében elkészítendő azon közlemény megszövegezését, amelyet az eljárási szabályzat 21. cikkének (4) bekezdése alapján közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Az ellenkérelem

14.

 Az eljárási szabályzat 124. cikke szerinti ellenkérelemnek lényegében ugyanazon alaki követelményeknek kell megfelelnie, mint a keresetlevélnek, és azt a keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül kell előterjeszteni. Ez – a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó – határidő csak kivételesen, és csak abban az esetben hosszabbítható meg, ha ez iránt megfelelő időn belül kellően megindokolt kérelmet terjesztenek elő, amely ismerteti azokat a körülményeket, amelyek igazolhatják e meghosszabbítást.

15.

 Mivel az eljárás jogi kereteit a keresetlevél határozza meg, az ellenkérelemben kifejtett érvelést lehetőség szerint a keresetlevélben előadott jogalapoknak vagy kifogásoknak megfelelően kell tagolni. Az eljárás további részében új jogalapokat nem lehet felhozni, kivéve, ha azok olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származnak, amely az eljárás során merült fel. Továbbá a jogvita jogi vagy ténybeli hátterét az ellenkérelemben csak annyiban kell kifejteni, amennyiben annak a keresetlevélben foglalt ismertetése vitatott vagy további pontosítást igényel. Hasonlóan a keresetlevélhez, az ellenkérelem terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 30 oldalt.

A válasz és a viszonválasz

16.

 Amennyiben a felperes és az alperes szükségesnek ítéli, a felperes válaszával, az alperes pedig viszonválaszával egészítheti ki érvelését. E beadványoknak ugyanazon alaki követelményeknek kell megfelelniük, mint a keresetlevélnek és az ellenkérelemnek, fakultatív és kiegészítő jellegüknél fogva azonban szükségképpen rövidebbek, mint a keresetlevél és az ellenkérelem. Mivel a jogvita középpontjában álló jogalapokat vagy kifogásokat a keresetlevélben és az ellenkérelemben alaposan kifejtették (vagy vitatták), a válasz és a viszonválasz egyedüli célja az, hogy lehetővé tegye a felperesnek és az alperesnek, hogy valamely fontos kérdést illetően pontosítsák az álláspontjukat vagy finomítsák az érvelésüket, másfelől pedig az eljárási szabályzat 126. cikke alapján az elnök maga is megjelölheti azokat a kérdéseket, amelyekre e beadványokban lehetőleg ki kell térni. Ezért a válasz és a viszonválasz különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a tíz oldal körüli terjedelmet. E beadványokat a Bíróság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani a Hivatalhoz, e határidőt pedig az elnök csak kivételesen és csak kellően megindokolt kérelem alapján hosszabbítja meg.

Gyorsított eljárás iránti kérelem

17.

 Ha az ügy jellege azt követeli, hogy elbírálására rövid időn belül kerüljön sor, a felperes vagy az alperes kérheti a Bíróságtól, hogy az ügyet az eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárásban bírálják el. Az eljárási szabályzat 133. cikkében szabályozott e lehetőség biztosításának azonban az a feltétele, hogy ez iránt külön iratban kifejezett kérelmet terjesszenek elő, amely részletesen kifejti azokat a körülményeket, amelyek igazolhatják az ilyen eljárás lefolytatását, ha pedig a Bíróság e kérelemnek helyt ad, e lehetőség az eljárás írásbeli szakaszának kiigazításával jár. A beadványok benyújtására nyitva álló rendes határidők ugyanis lerövidülnek, hasonlóképp a beadványok terjedelme csökken, az eljárási szabályzat 134. cikke alapján pedig válasz, viszonválasz vagy beavatkozási beadvány csak akkor nyújtható be, ha az elnök azt szükségesnek tartja.

A végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmek (Ideiglenes intézkedés iránti eljárás)

18.

 A közvetlen keresettel együtt a végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelem is előterjeszthető, az előbbi az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 278. cikke, az utóbbi pedig annak 279. cikke alapján. Az eljárási szabályzat 160. cikkében foglalt rendelkezések szerint ugyanakkor az ilyen kérelem csak akkor fogadható el, ha attól a kérelmezőtől származik, amely a szóban forgó jogi aktust a Bíróság előtt megtámadta, illetve azt a Bíróság előtti ügyben részt vevő más fél terjesztette elő, továbbá e kérelmet olyan külön iratban kell előterjeszteni, amely megjelöli mind a jogvita tárgyát és a sürgősségre okot adó körülményeket, mind pedig azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért intézkedés szükségességét. Főszabály szerint a kérelmet ekkor kézbesítik az eljárásban részt vevő másik félnek, aki számára az elnök rövid határidőt állapít meg írásbeli vagy szóbeli észrevételek előterjesztésére. Különösen sürgős esetben az elnök ideiglenesen még azt megelőzően helyt adhat a kérelemnek, hogy ilyen észrevételeket nyújtottak volna be. Ilyen esetben azonban az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező határozatot csak a másik fél meghallgatását követően lehet meghozni.

Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések esetében

19.

 Az eljárás írásbeli szakasza a fellebbezések kapcsán számos hasonlóságot mutat e szakasznak a közvetlen keresetek keretében történő lefolytatásával. A vonatkozó szabályokat az eljárási szabályzat 167. és azt követő cikkei (az V. cím) tartalmazzák, amelyek meghatározzák mind a fellebbezési kérelem és a válaszbeadvány szükséges tartalmát, mind pedig a bennük foglalt kérelmek terjedelmét.

A fellebbezési kérelem

20.

 Mint az kitűnik az eljárási szabályzat 168. és 169. cikkéből – amelyek e tekintetben az alapokmány 56–58. cikkét egészítik ki –, a fellebbezés nem az Unió valamely intézményének, szervének vagy hivatalának jogi aktusa ellen, hanem az első fokon előterjesztett keresetet elbíráló Törvényszék határozata ellen irányul. E pontosításból következik, hogy a fellebbezésben foglalt kérelmeknek szükségképpen a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére, nem pedig a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus megsemmisítésére kell irányulniuk. Továbbá a fellebbezésben – amelynek terjedelme különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 25 oldalt – felhozott jogalapoknak és jogi érveknek elfogadhatatlanság terhe mellett pontosan meg kell jelölniük az említett határozatban szereplő indokolás vitatott részeit, valamint részletesen ki kell fejteniük azokat az indokokat, amelyek alapján e határozat a fellebbező szerint téves jogalkalmazást valósít meg.

21.

 Ezenkívül az eljárási szabályzat 21. cikkének (4) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő közlemény megszövegezésének megkönnyítése érdekében a fellebbező kérelmének tartalmaznia kell e jogalapok legfeljebb két oldal terjedelmű rövid ismertetését, a fellebbezőnek továbbá be kell nyújtania a Hivatalhoz azokat a szükséges iratokat és dokumentumokat, amelyek igazolják az alapokmány 19. cikkében meghatározott és az eljárási szabályzat 119. cikkében megismételt követelmények tiszteletben tartását.

A válaszbeadvány

22.

 Minden olyan fél, aki a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vett, a fellebbezés részére történő kézbesítésétől számított – a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó – két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül válaszbeadványt nyújthat be. E beadvány tartalmára az eljárási szabályzat 173. cikkében meghatározott követelmények vonatkoznak, ugyanezen szabályzat 174. cikke szerint pedig a benne foglalt kérelmeknek a fellebbezésnek egészben vagy részben történő helyt adására vagy a fellebbezés egészben vagy részben történő elutasítására kell irányulniuk. A válaszbeadványban foglalt jogi érvelést lehetőség szerint a fellebbező által felhozott jogalapoknak megfelelően kell tagolni, a jogvita jogi és ténybeli hátterét azonban e beadványban nem szükséges felidézni, kivéve, ha annak fellebbezési kérelemben foglalt ismertetése vitatott vagy pontosítást igényel. Ezzel szemben a fellebbezés teljes vagy részleges elfogadhatóságának vitatását magában a válaszbeadványban kell előadni, mivel a fellebbezésekre nem vonatkozik az eljárási szabályzat 151. cikkében biztosított azon lehetőség, hogy a keresettel szemben külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emeljenek. A fellebbezési kérelemhez hasonlóan a válaszbeadvány különleges körülményektől eltekintve lehetőleg ne haladja meg a 25 oldalt.

A csatlakozó fellebbezés

23.

 Ha az a fél, aki a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vett, a fellebbezés részére történő kézbesítésekor a Törvényszék határozatát olyan szempontból szándékozik vitatni, amelyre a fellebbezési kérelemben nem hivatkoztak, akkor e félnek a Törvényszék határozatával szemben csatlakozó fellebbezést kell előterjesztenie. E csatlakozó fellebbezést külön iratban, a válaszbeadvány benyújtására megállapított határidővel azonos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell előterjeszteni, és meg kell felelnie az eljárási szabályzat 177. és 178. cikkében meghatározott követelményeknek. A csatlakozó fellebbezésben foglalt jogalapoknak és jogi érveknek szükségképpen el kell különülniük a válaszbeadványban felhozott jogalapoktól és érvektől.

A csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány

24.

 Csatlakozó fellebbezés esetén a fellebbező, valamint a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő, a csatlakozó fellebbezésnek való helyt adásban vagy a csatlakozó fellebbezés elutasításában érdekelt valamennyi egyéb fél válaszbeadványt nyújthat be, amelynek tárgya a csatlakozó fellebbezésben felhozott jogalapokra korlátozódik. Az eljárási szabályzat 179. cikke szerint e válaszbeadványt a csatlakozó fellebbezés kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) két hónapos, meg nem hosszabbítható határidőn belül kell benyújtani.

A válasz és viszonválasz

25.

 Akár fellebbezésről, akár pedig csatlakozó fellebbezésről van szó, a fellebbezés és a válaszbeadvány kiegészíthető válasszal és viszonválasszal, többek között annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felek számára, hogy állást foglaljanak valamely elfogadhatatlansági kifogásról vagy a válaszbeadványban hivatkozott új körülményekről. A közvetlen keresetekre irányadó szabályoktól eltérően ugyanakkor erre csak akkor van lehetőség, ha ezt a Bíróság elnöke kifejezetten engedélyezi. Ennek érdekében a fellebbezőnek (illetve a csatlakozó fellebbezést előterjesztő félnek) a válaszbeadvány (illetve a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány) kézbesítésétől számított (a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodó) hétnapos határidőn belül kellően megindokolt kérelmet kell előterjesztenie, amely kifejti azokat az okokat, amelyek alapján a fellebbező álláspontja szerint válaszra van szükség. E kérelemnek – amely lehetőleg ne haladja meg a három oldalt – a fellebbezésre vagy a válaszbeadványra történő utalás nélkül önmagában is érthetőnek kell lennie.

26.

 Ezenkívül a fellebbezések jogkérdések vizsgálatára korlátozódó sajátos jellege folytán az elnök – amennyiben a válasz előterjesztése iránti kérelemnek helyt ad – korlátozhatja a válasz, valamint az azt követő viszonválasz tárgyát és oldalszámát. Ezen útmutatások tiszteletben tartása az eljárás megfelelő lefolytatásának elengedhetetlen feltétele, amennyiben a megengedett oldalszám túllépése, illetve egyéb kérdéseknek a válaszban vagy a viszonválaszban történő felvetése azt eredményezi, hogy a Bíróság e beadványt visszaküldi az előterjesztőjének.

Az alapokmány 57. cikke alapján előterjesztett fellebbezések

27.

 A jelen útmutató 19–26. pontjában foglalt szabályok ugyanakkor nem alkalmazandók teljes egészükben a Törvényszék beavatkozási kérelmet elutasító, valamint az EUMSZ 278. cikk vagy az EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedés iránt előterjesztett kérelem alapján hozott határozatai elleni fellebbezésekre. Az alapokmány 57. cikkének harmadik bekezdése értelmében ugyanis az ilyen fellebbezésekről ugyanazon eljárás szerint kell határozni, mint az ideiglenes intézkedések iránt közvetlenül a Bírósághoz benyújtott kérelmekről. Ezért a feleknek rövid határidő áll rendelkezésükre a fellebbezésre vonatkozó esetleges észrevételeik előterjesztésére, a Bíróság pedig a fellebbezésről további írásbeli szakasz, sőt szóbeli szakasz nélkül határoz.

A beavatkozás a közvetlen keresetek és a fellebbezések esetében

A beavatkozási kérelem

28.

 Az alapokmány 40. cikke szerint egyrészt a tagállamok és az Unió intézményei, másrészt pedig – az e cikk második és harmadik bekezdésében meghatározott feltételek mellett – az EGT-megállapodásban részes harmadik államok, az EFTA Felügyeleti Hatóság, az Unió szervei és hivatalai, valamint minden egyéb természetes vagy jogi személy beavatkozhatnak a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba annak érdekében, hogy egészben vagy részben támogassák a felek valamelyikének kérelmeit. Ahhoz, hogy a beavatkozási kérelmet figyelembe lehessen venni, azt közvetlen keresetek esetében az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése, illetve fellebbezések esetében a 190. cikkének (2) bekezdése szerinti határidőn belül kell előterjeszteni, és meg kell felelnie az e szabályzat 130. cikkének (2)–(4) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

A beavatkozási beadvány

29.

 Ha a beavatkozási kérelemnek helyt adnak, a beavatkozó megkapja a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratot, kivéve adott esetben a titkos vagy bizalmas iratokat, illetve dokumentumokat, ezen iratok közlésétől számítva pedig egy hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy beavatkozási beadványt terjesszen elő. Jóllehet e beadványnak meg kell felelnie az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, annak tartalma szükségképpen tömörebb a támogatott fél beadványánál, a terjedelme pedig lehetőleg ne haladja meg a 10 oldalt. Mivel ugyanis a beavatkozás az alapjogvitához képest járulékos jellegű, a beavatkozónak tartózkodnia kell attól, hogy a beadványában megismételje az általa támogatott fél beadványaiban szereplő jogalapokat vagy érveket, és csak azokat a további jogalapokat vagy érveket kell előadnia, amelyek megerősítik a támogatott fél álláspontját. A jogvita jogi és ténybeli hátterének ismételt előadása felesleges, kivéve, ha e háttérnek a felperes és az alperes, illetve a fellebbező és az eljárásban részt vevő többi fél beadványaiban foglalt ismertetése vitatott vagy további pontosítást igényel.

A beavatkozási beadványra tett észrevételek

30.

 A beavatkozási beadvány benyújtása után az elnök – amennyiben szükségesnek ítéli – határidőt állapíthat meg arra, hogy e beadványra rövid észrevételeket tegyenek. Az ilyen, lehetőleg az 5 oldalt nem meghaladó észrevételek benyújtása azonban fakultatív jellegű. Ezen észrevételeknek kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegyék a felperes és az alperes, illetve a fellebbező és az eljárásban részt vevő többi fél számára, hogy reagáljanak a pontatlan állításokra, vagy állást foglaljanak a beavatkozó által felhozott új jogalapokról vagy érvekről. Ha nem állnak fenn ilyen körülmények, azt javasoljuk, hogy mondjanak le az ilyen észrevételek benyújtásának lehetőségéről annak érdekében, hogy ne húzzák el feleslegesen az eljárás írásbeli szakaszát.

A késedelmes beavatkozási kérelmek

31.

 Amennyiben megfelel az eljárási szabályzat 130. cikkének (2)–(4) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a Bíróság az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése, illetve 190. cikkének (2) bekezdése szerinti határidő lejártát követően előterjesztett beavatkozási kérelmet is figyelembe veheti, azzal a feltétellel azonban, hogy e kérelem még azt megelőzően beérkezik a Bíróságra, hogy az meghozná az eljárási szabályzat 60. cikkének (4) bekezdése szerinti, az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról szóló határozatot. Ebben az esetben a beavatkozó esetleges észrevételeit a tárgyaláson adhatja elő, ha arra sor kerül.

Az ideiglenes intézkedés vagy a gyorsított eljárás iránti kérelem keretében történő beavatkozás

32.

 Főszabály szerint ugyanez a helyzet az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében vagy a gyorsított eljárás lefolytatása esetén. Az ilyen eljárásokban beavatkozásra jogosult személy vagy közjogi jogalany az írásbeli észrevételek benyújtását indokoló különleges körülményeken kívül csak szóban adhatja elő észrevételeit, amennyiben tárgyalásra kerül sor.

A beavatkozás kizártsága az előzetes döntéshozatali eljárásokban

33.

 A beavatkozásra vonatkozó fenti szabályok ezzel szemben nem alkalmazhatók az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre. Az ügyek e kategóriájának nemperes jellege, valamint az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről előzetes döntéshozatal keretében történő határozathozatal során a Bíróságra háruló különleges feladat folytán egyedül az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek jogosultak arra, hogy a tagállami bíróságok által a Bíróság elé terjesztett kérdésekre vonatkozóan írásbeli vagy szóbeli észrevételeket tegyenek.

Az eljárási iratok formája és felépítése

34.

 A fenti szabályoktól, valamint az eljárási iratok tartalmára vonatkozó, az alapokmányban és az eljárási szabályzatban foglalt rendelkezésekből következő előírásoktól függetlenül a Bírósághoz benyújtott beadványoknak és írásbeli észrevételeknek bizonyos olyan további követelményeknek is meg kell felelniük, amelyeknek az a rendeltetése, hogy megkönnyítsék ezen iratoknak a Bíróság általi elolvasását és – különösen elektronikus formában történő – feldolgozását. E követelmények az eljárási iratoknak mind a formájára és megjelenítésére, mind pedig a felépítésére vagy terjedelmére vonatkoznak.

35.

 Formai szempontból mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a felek által benyújtott beadványokat vagy észrevételeket oly módon jelenítsék meg, hogy az lehetővé tegye e beadványoknak a Bíróság általi elektronikus feldolgozását, különösen a szkennelést és a karakterfelismerő programok alkalmazását. Ennek érdekében lehetőleg a következő előírásokat kell betartani:

—

a beadványt vagy az észrevételeket fehér, vonalazatlan, A4-es méretű papíron fogalmazzák meg, szöveg pedig kizárólag az egyik oldalon, és ne mindkét oldalon szerepeljen,

—

a szöveget széles körűen használt betűtípussal (mint például Times New Roman, Courrier vagy Arial) jelenítsék meg, a fő szövegben legalább 12-es, a lábjegyzetekben pedig legalább 10-es betűméretben, másfeles sorközzel és legalább 2,5 cm-es felső, alsó, bal és jobb oldali margóval,

—

a beadvány vagy az észrevételek valamennyi bekezdését lássák el folyamatos és növekvő számozással,

—

ugyanez irányadó a beadvány vagy az észrevételek oldalaira, ideértve azok esetleges mellékleteit és az iratok jegyzékét is, amelyeket az oldal jobb felső sarkában folyamatos és növekvő számozással lássák el,

—

végül, amennyiben a beadványt vagy az észrevételeket nem elektronikus úton küldik meg a Bíróságnak, azoknak az oldalait olyan eszközökkel fogják össze, amelyek könnyen eltávolíthatók, ne pedig olyan merev rögzítőeszközökkel, mint a ragasztó vagy a tűzőkapocs.

36.

 E formai követelményeken kívül a Bírósághoz benyújtott eljárási iratokat oly módon kell megszövegezni, hogy az első oldalaktól kezdve érthetővé váljék azok felépítése és rendeltetése. Az irat megnevezésének, az ügy számának (amennyiben a Hivatal már közölte azt) és az ügyben érintett feleknek (az alapjogvitában részt vevő felek, a felperes és az alperes, vagy a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő felek) az érintett beadvány vagy észrevételek első oldalán történő feltüntetésén kívül a benyújtott beadvány vagy észrevételek az előterjesztőjük által kialakított felépítés rövid ismertetésével vagy tartalomjegyzékkel kezdődnek. E beadvány vagy ezen észrevételek kötelezően azzal zárulnak, hogy az előterjesztőjük előadja a kérelmeit, vagy – előzetes döntéshozatali ügyekben – megfogalmazza azokat a válaszokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre javasol.

37.

 Jóllehet a Bírósághoz benyújtott iratokra a tartalmukat illetően az alapokmányból és az eljárási szabályzatból eredő követelményeken kívül nem vonatkozik semmilyen más követelmény, szem előtt kell tartani, hogy az ilyen iratok képezik az ügyiratok Bíróság általi tanulmányozásának alapját, általános szabályként pedig azokat a Bíróságnak vagy annak az intézménynek, amelytől ezen iratok származnak, le kell fordítania. Ezért az eljárás megfelelő lefolytatásának, valamint maguknak a feleknek az érdekében a benyújtott beadványokat vagy észrevételeket egyszerű és pontos nyelvezetben kell megszövegezni, mellőzve a csak az adott nemzeti jogrendszerrel összefüggésben érthető szakkifejezések használatát. Az ismétléseket kerülni kell, az összetett, közbevetéseket és alárendeléseket tartalmazó hosszú mondatok helyett pedig lehetőség szerint a rövid mondatokat kell előnyben részesíteni.

38.

 Ha a felek a beadványukban vagy az észrevételeikben a nemzeti jog vagy az uniós jog valamely konkrét szövegére vagy szabályozására utalnak, e szöveg vagy szabályozás hivatkozásait pontosan kell megadni, mind e dokumentum elfogadásának időpontját és – amennyiben lehetséges – a közzétételének időpontját, mind pedig az időbeli hatályát illetően. Hasonlóképp, ha a felek valamely bírósági határozat vagy főtanácsnoki indítvány kivonatát vagy szövegrészletét idézik, kérjük, jelöljék meg mind az érintett ügy számát, mind pedig a szóban forgó kivonat vagy szövegrészlet pontos hivatkozásait.

39.

 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek jogi érvelését a beadványoknak vagy az írásbeli észrevételeknek, nem pedig az esetlegesen csatolt mellékleteknek kell tartalmazniuk, amelyeket főszabály szerint nem fordítanak le. A beadványhoz vagy az észrevételekhez csak azokat a dokumentumokat kell mellékletként csatolni, amelyeket e beadványnak vagy ezen észrevételeknek maga a fő szövege említ, és amelyek szükségesek a tartalmának megvilágításához vagy alátámasztásához. Továbbá a mellékletek benyújtását a Bíróság az eljárási szabályzat 57. cikkének (4) bekezdése alapján csak akkor fogadja el, ha ahhoz csatolják a mellékletek jegyzékét. E jegyzék minden egyes mellékelt dokumentum vonatkozásában tartalmazza a melléklet számát, a jellegének rövid megjelölését, valamint a beadvány vagy az észrevételek azon oldalának vagy bekezdésének megjelölését, amely hivatkozik a dokumentumra, indokolttá téve a melléklet benyújtását.

Az eljárási iratok benyújtása és továbbítása

40.

 A Hivatalhoz csak az eljárási szabályokban kifejezetten említett iratok nyújthatók be. Ezen iratokat az előírt határidőkön belül, az eljárási szabályzat 57. cikkében meghatározott követelményeket betartva kell benyújtani. A benyújtásra sor kerülhet elektronikus vagy postai úton, továbbá a szóban forgó iratnak a Bíróság Hivatalában, vagy a Hivatal nyitvatartási idején kívül a Bíróság épületeinek portáján (rue du Fort Niedergrünewald) történő személyes átadásával, ahol a portás a benyújtás napjának és órájának az iraton történő feltüntetésével igazolja ezen irat átvételét.

41.

 Az eljárási iratok benyújtásának legbiztosabb és leggyorsabb módja az e-Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtás. Ezen, az Európai Unió Bíróságát alkotó három igazságszolgáltatási fórum tekintetében közös alkalmazást 2011-ben léptették működésbe. Ezen alkalmazás lehetővé teszi, hogy az eljárási iratok benyújtását és átvételét kizárólag elektronikus úton bonyolítsák, anélkül hogy szükség lenne a Bírósághoz továbbított iratról hitelesített másolatok készítésére vagy e továbbítás postai úton történő megismétlésére. Az e-Curia alkalmazáshoz való hozzáférés módjait és az alkalmazás használati feltételeit pontosan ismerteti a Bíróságnak az eljárási iratok e-Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló, 2011. szeptember 13-i határozata, valamint a használati feltételek, amelyekre e határozat utal. E dokumentumok elérhetők a Bíróság internetes oldalán, a „Bíróság – Eljárás” menüpontok alatt.

42.

 Ha az eljárási iratot nem a fent említett alkalmazáson keresztül továbbítják, akkor az postai úton is elküldhető a Bíróságra. Az ezen iratot tartalmazó borítékot a Bíróság Hivatalának kell címezni, a következő címre: Rue du Fort Niedergrünewald – L-2925 Luxembourg. E tekintetben hasznos kiemelni, hogy az eljárási szabályzat 57. cikkének (7) bekezdése szerint az eljárási határidők szempontjából kizárólag az eredeti példány Hivatalhoz történt benyújtásának napja és órája irányadó. Ezért a határidők elmulasztásának elkerülése érdekében nyomatékosan tanácsoljuk, hogy a szóban forgó iratot ajánlott vagy elsőbbségi küldeményként adják fel, több nappal az irat benyújtására megállapított határidő lejártát megelőzően.

43.

 Jelenleg lehetőség van arra is, hogy az eljárási irat aláírt eredeti példányának másolatát faxon ([+ 352] 43 37 66) vagy e-mail mellékleteként (ecj.registry@curia.europa.eu) továbbítsák a Hivatalba. Az eljárási irat e módok egyikén történő benyújtása azonban az eljárási határidők betartása szempontjából csak azzal a feltétellel vehető figyelembe, hogy az irat aláírt eredeti példánya – az eljárási szabályzat 57. cikkének (2) bekezdése szerinti mellékletekkel és másolatokkal együtt – a faxon vagy e-mailben történő elküldést követően legfeljebb tíz nappal maga is beérkezik a Hivatalba. Ezért ezt az eredeti példányt közvetlenül a másolat elküldését követően haladéktalanul el kell küldeni, anélkül hogy azon bármely – mégoly jelentéktelen – javítást vagy módosítást tennének. Az aláírt eredeti példány és a korábban továbbított másolat közötti eltérés esetén csak az aláírt eredeti példány benyújtásának napját veszik figyelembe.

III.   AZ ELJÁRÁS SZÓBELI SZAKASZA

44.

 Mint az az alapokmány 20. cikkének negyedik bekezdéséből kitűnik, az eljárás szóbeli szakasza lényegében két különálló részből áll: a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek meghallgatásából és a főtanácsnok indítványának ismertetéséből. Az alapokmány 20. cikkének ötödik bekezdése szerint ugyanakkor a Bíróság – amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel – úgy is határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt. Ami a tárgyalás tartását illeti, arra nem kerül sor feltétlenül minden ügyben.

A tárgyalás célja

45.

 Tekintettel az eljárás írásbeli szakaszának a Bíróság előtt indított eljárások kapcsán betöltött jelentőségére, továbbá az eljárási szabályzat 76. cikke (3) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, a tárgyalás tartásának nem annyira az a meghatározó feltétele, hogy ez iránt kifejezett kérelmet terjesztettek elő, mint inkább az, hogy maga a Bíróság hogyan mérlegeli azt, hogy e tárgyalás potenciálisan mennyiben járulna hozzá a jogvita elbírálásához, illetve annak meghatározásához, hogy a Bíróság a valamely tagállami bíróság által feltett kérdésekre milyen választ adjon. Ezért a Bíróság minden olyan esetben tárgyalást tart, amikor ez hozzájárulhat az ügynek és jelentőségének jobb megértéséhez, függetlenül attól, hogy a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek ez iránt kérelmet terjesztettek-e elő, vagy sem.

A tárgyalás tartása iránti kérelem

46.

 Ha a felek vagy ezen érdekeltek úgy ítélik meg, hogy valamely ügyben tárgyalást kell tartani, az eljárás írásbeli szakaszának lezárásáról szóló értesítést követően minden esetben levélben jelezniük kell a Bíróságnak azokat az okokat, amelyek alapján a Bíróság általi meghallgatásukat kérik. Ezen indokolásnak – amely nem tévesztendő össze a beadványokkal vagy az írásbeli észrevételekkel, és lehetőleg ne haladja meg a három oldalt – annak konkrét értékelésén kell alapulnia, hogy miért lenne hasznos a szóban forgó fél számára a tárgyalás, valamint meg kell jelölnie az ügyiratok azon elemeit vagy az abban szereplő azon érveket, amelyeknek a tárgyaláson történő teljesebb kifejtését vagy cáfolását a fél szükségesnek tartja. Az olyan általános jellegű indokolás, amely például az ügy vagy a Bíróság által tárgyalandó kérdések jelentőségére hivatkozik, önmagában nem elegendő.

A tárgyalásra történő idézés és az ezen idézésre adott gyors válasz szükségessége

47.

 Ha a Bíróság úgy dönt, hogy adott ügyben tárgyalást tart, kitűzi annak pontos napját és óráját, a Hivatal pedig a feleket és az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteket nyomban megidézi, tájékoztatva őket azon ítélkező testület összetételéről, amely elé a Bíróság az ügyet utalta, továbbá a Bíróság által elrendelt pervezető intézkedésekről, adott esetben pedig arról is, hogy a Bíróság a főtanácsnok indítványa nélkül dönt. Annak érdekében, hogy a Bíróság e tárgyalást kedvező feltételek mellett készíthesse elő, felhívjuk a fent említett feleket vagy érdekelteket, hogy a Hivatal levelére rövid időn belül válaszoljanak, jelezve különösen, hogy szándékukban áll-e ténylegesen részt venni a tárgyaláson, valamint megadva azon ügyvéd vagy meghatalmazott nevét, aki a tárgyaláson képviselni fogja őket. A Hivatal által kiküldött idézésekre adott késedelmes válasz veszélyeztetheti a tárgyalás megfelelő előkészítését, mind a Bíróság által a szóban forgó fél részére biztosított beszédidő szempontjából, mind pedig a tolmácsszolgálat működése által szabott keretek tekintetében.

A tárgyalásra teendő előkészületek

48.

 Tekintettel az olykor kedvezőtlen luxemburgi közlekedési helyzetre, valamint a Bíróság épületeibe történő belépéssel járó biztonsági intézkedésekre, javasoljuk, hogy tegyék meg a szükséges előkészületeket annak érdekében, hogy a tárgyalás napján a tárgyalás helyszínéül szolgáló tárgyalóteremben már jóval a tárgyalás megnyitására kitűzött időpont előtt megjelenjenek. A tárgyalás megkezdése előtt ugyanis szokás szerint rövid megbeszélésre kerül sor az ítélkező testület tagjai, valamint a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselői között a tárgyalás lefolytatását illetően. Ennek során az előadó bíró vagy a főtanácsnok felhívhatja az említett képviselőket, hogy a tárgyalás során bizonyos kérdésekről nyújtsanak további pontosítást, vagy a szóban forgó ügy egyik vagy másik sajátos vetületére részletesebben térjenek ki.

A tárgyalás szokásos lefolytatása

49.

 Bár a Bíróság előtti tárgyalás lefolytatása az egyes ügyek sajátos körülményei alapján eltérő lehet, annak főszabály szerint három különálló része van: a tulajdonképpeni szóbeli előadások, a Bíróság tagjai által feltett kérdések és a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok.

A tárgyalás első szakasza: a szóbeli előadások

A szóbeli előadások célja

50.

 Különleges körülményektől eltekintve a tárgyalás rendszerint a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek szóbeli előadásaival kezdődik. E szóbeli előadások elsődlegesen arra irányulnak, hogy eleget tegyenek a szóbeli előadás adott kérdéskörre összpontosítása iránti esetleges kérelmeknek, továbbá választ adjanak azokra a kérdésekre, amelyeket a Bíróság a tárgyalást megelőzően az eljárási szabályzat 61. vagy 62. cikke alapján a felekhez vagy az érdekeltekhez intézhetett, ezt követően pedig adott esetben kiemeljék azokat a kérdésköröket, amelyeket a felszólaló a Bíróság döntése szempontjából különösen fontosnak tart, tekintettel többek között az előzetes döntéshozatali ügyekben az eljárás többi résztvevője által előterjesztett írásbeli észrevételekre.

51.

 Figyelemmel az eljárás írásbeli szakaszának eredményeként a Bíróság által az ügyről már megszerzett ismeretekre, a tárgyaláson felesleges felidézni a benyújtott beadványok és írásbeli észrevételek tartalmát, különösen pedig az ügy jogi és ténybeli hátterét. Csak a Bíróság döntése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdésekre kell felhívni a Bíróság figyelmét. Ugyanakkor pontosítani kell, hogy ha a Bíróság a tárgyalást megelőzően felhívja a fent hivatkozott feleket vagy érdekelteket, hogy szóbeli előadásaikat az ügy valamely sajátos kérdésére vagy vetületére összpontosítsák, a szóbeli előadás során főszabály szerint lehetőleg csak erre a kérdésre vagy vetületre térjenek ki. Ezenkívül a tárgyalás azon résztvevői, akik ugyanazon elgondolás mellett állnak ki, vagy ugyanazon álláspontot képviselik, a tárgyalás előtt lehetőség szerint egyeztessenek annak érdekében, hogy elkerüljék a már előadott érvek ismételt kifejtését.

A beszédidő és annak esetleges meghosszabbítása

52.

 A beszédidőt az előadó bíróval, adott esetben pedig az ügyben eljáró főtanácsnokkal történő egyeztetést követően az ítélkező testület elnöke határozza meg. E beszédidő – függetlenül azon ítélkező testülettől, amely elé a Bíróság az ügyet utalta– főszabály szerint tizenöt perc, ez az időtartam azonban az ügy jellegétől vagy különleges bonyolultságától, a tárgyalás résztvevőinek számától és eljárási jogállásától, valamint az esetleges pervezető intézkedésektől függően meghosszabbítható vagy lerövidíthető. Az ítélkező testület elnöke kivételesen, a fél vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelt megfelelően indokolt kérelme alapján meghosszabbíthatja az engedélyezett beszédidőt. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kérelmet figyelembe lehessen venni, azt az érintett félnek vagy az érdekeltnek a tárgyalásra történő idézésre adott válaszában kell előterjesztenie, és e kérelemnek mindenképpen legalább két héttel a tárgyalás tényleges időpontját megelőzően be kell érkeznie a Bíróságra.

A felszólalók száma

53.

 A tárgyalás megfelelő lefolytatásával összefüggő okokból a tárgyaláson részt vevő felek vagy érdekeltek szóbeli előadásait mindegyikük esetében egyetlen személynek kell megtartania. Ugyanakkor kivételesen második személynek is engedélyezhető, hogy szóbeli előadást tartson, amennyiben ezt az ügy jellege vagy különleges bonyolultsága indokolja, továbbá azzal a feltétellel, hogy az érintett fél vagy az érdekelt a tárgyalásra történő idézésre adott válaszában, és mindenképpen legalább két héttel a tárgyalás tényleges időpontját megelőzően megfelelően indokolt kérelmet terjeszt elő ez iránt. Az ilyen engedély megadása azonban semmilyen módon nem eredményezi a beszédidő meghosszabbítását, amennyiben a szóban forgó fél részére biztosított beszédidőt a két felszólalónak egymás között meg kell osztania.

A tárgyalás második szakasza: a Bíróság tagjai által feltett kérdések

54.

 Függetlenül a szóbeli előadások során a Bíróság tagjai által feltehető kérdésektől és az általuk kérhető magyarázatoktól, a Bíróság e szóbeli előadások végén felhívhatja a felszólalókat, hogy válaszoljanak a Bíróság tagjai által feltett további kérdésekre. E kérdések célja, hogy kiegészítsék a Bíróság tagjai által az ügyiratokról szerzett ismereteket, a felszólalók számára pedig lehetővé teszik bizonyos olyan kérdések tisztázását vagy részletesebb kifejtését, amelyek az eljárás írásbeli szakasza és a tárgyalás végén adott esetben további pontosítást igényelnek.

A tárgyalás harmadik szakasza: a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszok

55.

 A fenti kérdéseket és válaszokat követően a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselőinek végül lehetőségük van arra, hogy amennyiben szükségesnek ítélik, egymás észrevételeire röviden válaszoljanak. E válaszok – amelyek időtartama egyenként legfeljebb öt perc – nem képezik a szóbeli előadások második körét. Egyedüli céljuk az, hogy lehetővé tegyék a felszólalók számára, hogy röviden reagáljanak a tárgyalás többi résztvevője vagy a Bíróság tagjai által a tárgyalás során előadott észrevételekre vagy kérdésekre. Ha a Bíróság két felszólalónak is engedélyezte, hogy valamely fél nevében felszólaljanak, az észrevételekre csak egyikük válaszolhat.

A szinkrontolmácsolás velejárói és az általa szabott keretek

56.

 Akár a szóbeli előadásokról, akár a tárgyalás során elhangzottakra vonatkozó válaszokról, akár pedig a Bíróság kérdéseire adott válaszokról van szó, a felszólalóknak szem előtt kell tartaniuk, hogy felszólalásaikat az ítélkező testület tagjai gyakran szinkrontolmácsolással hallgatják. A tárgyalás megfelelő lefolytatása érdekében, valamint a tolmácsolás minőségének biztosítása céljából ezért felhívjuk a felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek képviselőit, hogy amennyiben rendelkezésükre áll a szóbeli előadás jegyzeteinek akár tömör szövege vagy a felszólalás vázlata, azt (vagy azokat) faxon ([+ 352] 43 03 36 97) vagy e-mailben (interpret@curia.europa.eu) előzetesen küldjék meg a tolmácsolási igazgatóságnak. A szóbeli előadás e szövegét vagy jegyzetét kizárólag a tolmácsok kapják kézhez, azt sem az ítélkező testület tagjainak és az ügyben eljáró főtanácsnoknak nem továbbítják, sem pedig az ügy irataihoz nem csatolják.

57.

 A tulajdonképpeni tárgyalás során ugyanakkor nem tanácsos szöveget felolvasni. A tolmácsolás megkönnyítése érdekében javasoljuk, hogy megfelelően tagolt jegyzetek alapján, szabadon beszéljenek. Mindenképpen elengedhetetlen, hogy higgadtan, természetes és nem túl gyors ütemben beszéljenek a mikrofonba, előre ismertetve a felszólalás vázlatát, továbbá minden esetben előnyben részesítve a rövid és egyszerű mondatokat.

A tárgyalást követő eljárás

58.

 A felek vagy az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek tevékeny részvétele a tárgyalás végén befejeződik. Azon kivételes esettől eltekintve, amikor a Bíróság az eljárási szabályzat 83. cikke alapján újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, a felek vagy az említett érdekeltek a továbbiakban nem tehetnek írásbeli vagy szóbeli észrevételeket többek között a főtanácsnok indítványára reagálva, miután az ítélkező testület elnöke már berekesztette a tárgyalást.

IV.   ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

59.

 E gyakorlati útmutató hatályon kívül helyezi a 2009. január 27-én (HL L 29., 51. o.) módosított, 2004. október 15-i, a közvetlen keresetekről és a fellebbezésekről szóló gyakorlati útmutatót (HL L 361., 15. o.), és annak helyébe lép.

60.

 E gyakorlati útmutatót ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. E gyakorlati útmutató a kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt Luxembourgban, 2013. november 25-én.

(1)   HL L 265., 2012. szeptember 29., 1. o., a 2013. június 18-i módosítással (HL L 173., 2013. június 26., 65. o.).