12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/179

(1)

Az integrált és hatékony pénzügyi piac, valamint az erősebb befektetői bizalom megköveteli a piac integritását. Az értékpapírpiac zavartalan működése és a piacok iránti közbizalom a gazdasági növekedés és a jólét előfeltételeit képezi. A piaci visszaélés sérti a pénzügyi piacok integritását, valamint aláássa az értékpapírok, a származtatott pénzügyi eszközök és a referenciaértékek iránti közbizalmat.

(2)

A 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) kiegészítette és naprakésszé tette a piac integritásának védelmét szolgáló uniós jogi keretet. Emellett megköveteli a tagállamoktól, hogy illetékes hatóságaik rendelkezzenek a piaci visszaélés felderítéséhez és kivizsgálásához szükséges jogkörökkel. A 2003/6/EK irányelv előírja azt is, hogy a tagállamok – a büntetőjogi szankciók alkalmazásához való joguk sérelme nélkül –biztosítsák, hogy az említett irányelv végrehajtására elfogadott nemzeti szabályok megsértéséért felelős személyek ellen megfelelő közigazgatási intézkedésre, illetve közigazgatási szankció alkalmazására kerülhessen sor.

(3)

A Jacques de Larosière által elnökölt, európai uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport (a továbbiakban: a de Larosière-csoport) 2009. február 25-i jelentésében megfogalmazta, hogy a pénzügyi szektor számára kidolgozott prudenciális és üzletviteli szabályok stabil keretrendszerének erős felügyeleti és szankciórendszerre kell épülnie. E célból a de Larosière-csoport úgy vélte, hogy a felügyeleti hatóságokat kellő eljárási hatáskörrel kell ellátni, és egyenlő, szigorú és elrettentő erejű szankciórendszereket kell alkalmazniuk minden pénzügyi bűncselekménnyel szemben, olyan szankciókat, amelyeket hatékonyan érvényesíteni kell a piac integritásának megőrzése érdekében. A de Larosière-csoport arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok szankciórendszerei általában gyengék és heterogének.

(4)

A piaci visszaélésekre vonatkozó, jól működő jogszabályi keretrendszer hatékony végrehajtást követel meg. A 2003/6/EK irányelv szerinti nemzeti közigazgatásiszankció-rendszerek értékelése megmutatta, hogy nem minden illetékes nemzeti hatóság rendelkezett a jogkörök teljes spektrumával annak biztosításához, hogy a piaci visszaélésre a megfelelő szankciókkal reagálhassanak. Nem minden tagállamban írtak elő ugyanis pénzbeli közigazgatási szankciót a bennfentes kereskedelemre és a piaci manipulációra vonatkozóan, és a szankciók szintjében nagy eltérések álltak fenn a tagállamok között. Ezért új jogalkotási aktusra van szükség az egész Unióban közös minimumszabályok biztosítása érdekében.

(5)

A tagállamok által elfogadott közigazgatási szankciók eddig elégtelennek bizonyultak a piaci visszaélésekre megelőzése és leküzdésére vonatkozó szabályok betartásához.

(6)

Lényeges, hogy a piaci visszaélésre vonatkozó szabályok betartását olyan büntetőjogi szankciók segítsék elő, amelyek a közigazgatási szankciókhoz képest a társadalmi helytelenítés egy erőteljesebb formáját fejezik ki. Az, hogy a piaci visszaéléseknek legalább a súlyos formáit bűncselekményként határozzák meg, világos határvonalat állít fel az olyan típusú magatartás tekintetében, amely különösen elfogadhatatlannak minősül, valamint olyan üzenetet közvetít a nyilvánosság és a lehetséges elkövetők felé, hogy az illetékes hatóságok nagyon komolyan veszik az ilyen magatartást.

(7)

Nem minden tagállam írt elő büntetőjogi szankciókat a 2003/6/EK irányelvet végrehajtó nemzeti jog súlyos megsértésének egyes formáira. A tagállamok eltérő megközelítései aláássák a belső piac működési feltételeinek egységességét, és ösztönzést jelenthetnek egyes személyeknek, hogy azokban a tagállamokban kövessenek el piaci visszaélést, amelyek ezekre a bűncselekményekre nem írnak elő büntetőjogi szankciókat. Ezen túlmenően, eddig nem volt uniós szintű egyetértés abban, hogy mely magatartás tekintendő a piaci visszaélésre vonatkozó szabályok súlyos megsértésnek. Ezért minimumszabályokat kell megállapítani a természetes személyek által elkövetett bűncselekmények fogalommeghatározása, a jogi személyek felelőssége és a vonatkozó szankciók tekintetében. A közös minimumszabályok továbbá lehetővé tennék hatékonyabb módszerek alkalmazását a nyomozás során, valamint a tagállamokon belüli és tagállamok közötti eredményesebb együttműködés terén. A pénzügyi válság következményeinek fényében világosan látszik, hogy a piaci manipuláció emberek millióinak életét károsíthatja széles körben. A referenciaértékek manipulálásával kapcsolatos, nemrégiben bekövetkezett Libor-botrány megmutatta, hogy a releváns problémák és joghézagok súlyosan kihatnak a piaci bizalomra, és jelentős veszteségeket okozhatnak a befektetőknek, valamint torzíthatják a reálgazdaság működését. Az Unió egészére kiterjedő közös büntetőjogi szankció-rendszerek hiánya alkalmat kínál a piaci visszaélések elkövetőinek arra, hogy kihasználják egyes tagállamok enyhébb rendszereit. A büntetőjogi szankciók piaci visszaélések miatti kivetése nagyobb elrettentő hatást gyakorol majd a potenciális elkövetőkre.

(8)

Ezért a piaci visszaélések elleni küzdelmet szolgáló uniós politika eredményes végrehajtásához alapvető fontosságú, hogy valamennyi tagállam legalább a súlyos piaci visszaélések esetére büntetőjogi szankciókat vezessen be.

(9)

Ezen irányelv hatálya, valamint az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) hatálya közötti összhang megteremtése érdekében a részvény-visszavásárlási programok keretében bonyolított, saját részvényekre vonatkozó ügyleteket és az értékpapírokkal vagy kapcsolódó eszközökkel értékpapírok stabilizálása céljából folytatott ügyleteket; az olyan ügyleteket, megbízásokat vagy magatartásokat, amelyek monetáris, árfolyam- és államadósság-kezelési politika keretében valósulnak meg; a kibocsátási egységeket érintő, az Unió éghajlat-politikájának végrehajtására irányuló tevékenységeket; valamint a közös uniós agrárpolitika és a közös uniós halászati politika keretében végrehajtott tevékenységeket ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(10)

A tagállamokat kötelezni kell annak előírására, hogy a bennfentes kereskedelemnek, a piaci manipulációnak és a bennfentes információk jogosulatlan közzététele legalább a súlyos esetei minősüljenek bűncselekménynek, amennyiben azokat szándékosan követik el.

(11)

Ezen irányelv alkalmazásában a bennfentes kereskedelmet és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételét például olyan esetekben kell súlyosnak tekinteni, amikor jelentős a piac integritására gyakorolt hatásuk, az abból eredő tényleges vagy potenciális nyereség, illetve elkerült veszteség, a piacnak okozott kár nagysága vagy a pénzügyi eszközök összértéke. Egyéb figyelembe vehető körülmény például az, ha a bűncselekményt szervezett bűnözés keretében követték el, vagy ha az adott személy már korábban is követett el ilyen bűncselekményt.

(12)

Ezen irányelv alkalmazásában a piaci manipulációt például olyan esetekben kell súlyosnak tekinteni, amikor jelentős a piac integritására gyakorolt hatása, az abból eredő tényleges vagy potenciális nyereség, illetve elkerült veszteség, a piacnak okozott kár nagysága, a pénzügyi eszközök vagy az azonnali árutőzsdei ügyletek értékében vagy az eredetileg felhasznált tőke összegében bekövetkező változás, illetve amikor a manipulációt olyan személy hajtja végre, aki a pénzügyi ágazatban vagy valamely felügyeleti vagy szabályozási hatóságnál alkalmazott vagy ott dolgozik.

(13)

A bennfentes kereskedelem kísérletét és a piaci manipuláció kísérletét, ezeknek a pénzügyi piacok integritására és a befektetői bizalomra gyakorolt káros hatásai miatt, szintén bűncselekményként kell büntetni.

(14)

Ezen irányelvnek köteleznie kell a tagállamokat arra, hogy nemzeti jogukban büntetőjogi szankciókat írjanak elő az ezen irányelv hatálya alá tartozó bennfentes kereskedelem, a piaci manipuláció és a bennfentes információk jogosulatlan közzététele tekintetében. Ezen irányelv nem keletkeztethet kötelezettségeket az ilyen szankciók vagy bármely más, rendelkezésre álló bűnüldözési rendszer egyedi esetekre való alkalmazását illetően.

(15)

Ennek az irányelvnek meg kell követelnie a tagállamoktól, hogy a bűncselekmények elkövetésére való felbujtás és a bűnsegély is büntetendő legyen.

(16)

Ebben az irányelvben meg kell határozni a kiszabható szabadságvesztés felső határának minimális időtartamát annak érdekében, hogy az ezen irányelvben említett jogsértések szankciói hatékonyak és visszatartó erejűek legyenek.

(17)

Ezen irányelv alkalmazása során figyelembe kell venni az 596/2014/EU rendelet által megállapított jogi keretrendszert és annak végrehajtási intézkedéseit.

(18)

Az 596/2014/EU rendeletben meghatározott, a pénzügyi piacok integritásának biztosítását célzó európai szakpolitika hatékony végrehajtása érdekében a tagállamoknak az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmények miatti felelősséget – például az 596/2014/EU rendeletben előírtakhoz hasonló hatékony, arányos és visszatartó erejű, büntetőjogi, illetve nem büntetőjogi szankciók vagy egyéb intézkedések kiszabása révén – a jogi személyekre is ki kell terjeszteniük. Az ilyen szankciók vagy egyéb intézkedések magukban foglalhatják a szankcióról hozott – a felelős jogi személy nevét tartalmazó – végső döntés közzétételét, figyelembe véve az alapvető jogokat, az arányosság elvét, valamint a pénzügyi piacok stabilitására és a folyamatban lévő nyomozásokra jelentett kockázatokat. A tagállamoknak adott esetben, és amennyiben a nemzeti jog a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről rendelkezik, a nemzeti joggal összhangban ki kell terjeszteniük ezt a büntetőjogi felelősséget az ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekre. Ez az irányelv nem akadályozza meg, hogy a tagállamok közzétegyék a felelősséggel vagy a szankciókkal kapcsolatos végső döntéseket.

(19)

A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy eredményes vizsgálati eszközök álljanak a bűnüldözési és igazságügyi hatóságok, vagy az ezen irányelvben említett jogsértések kivizsgálásáért vagy üldözéséért felelős egyéb illetékes hatóságok rendelkezésére. Figyelembe véve többek között az arányosság elvét, az ilyen eszközök nemzeti joggal összhangban történő igénybevételének igazodnia kell a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények jellegéhez és súlyosságához.

(20)

Mivel ez az irányelv minimumszabályokat ír elő, a tagállamok a piaci visszaélésre elfogadhatnak vagy érvényben tarthatnak ezeknél szigorúbb büntetőjogi szabályokat.

(21)

A tagállamok például rendelkezhetnek úgy, hogy a gondatlanságból vagy súlyos hanyagságból elkövetett piaci manipuláció bűncselekménynek minősüljön.

(22)

Az ezen irányelv szerinti, a természetes személyekkel és a jogi személyekkel szembeni szankcióknak a nemzeti jogukban való kiszabására vonatkozó kötelezettségek nem mentesítik a tagállamokat azon kötelezettség alól, hogy nemzeti jogukban közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket írjanak elő az 596/2014/EU rendeletben meghatározott jogsértésekre vonatkozóan, kivéve, ha a tagállamok az 596/2014/EU rendelettel összhangban úgy határoznak, hogy az ilyen jogsértések tekintetében kizárólag büntetőjogi szankciókat írnak elő nemzeti jogukban.

(23)

Ezen irányelv hatálya olyan módon került meghatározásra, hogy kiegészítse az 596/2014/EU rendeletet és biztosítsa annak hatékony végrehajtását. Miközben a bűncselekményeknek, amennyiben szándékosan követik el őket és legalább a súlyos esetekben, ezen irányelv szerint büntethetőnek kell lenniük, az 596/2014/EU rendelet megsértéséért járó szankciók kiszabásához nem szükséges a szándék bizonyítása, vagy az, hogy a jogsértések súlyosnak minősüljenek. Az ezen irányelvet átültető nemzeti jog alkalmazása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bűncselekmények tekintetében büntetőjogi szankcióknak az ezen irányelvvel összhangban való kiszabása, valamint közigazgatási szankcióknak az 596/2014/EU rendelettel összhangban való kiszabása ne eredményezze a kétszeres büntetés tilalma elvének megsértését.

(24)

Az egyes esetekben a konkrét körülményekkel összhangban a büntetések alkalmazására és végrehajtására vonatkozó nemzeti büntetőjog általános szabályainak sérelme nélkül a szankciók kiszabásának arányosnak kell lennie, figyelembe véve a felelősségre vont személyek által elért nyereségeket vagy az elkerült veszteségeket, valamint a más személyek ellen elkövetett bűncselekményekből következő kárt, és ahol szükséges, a piacok működésének és a tágabb gazdaságnak okozott kárt.

(25)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen azt, hogy legalább a súlyos piaci visszaélésre az Unióban mindenütt rendelkezésre álljanak büntetőjogi szankciók – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban ezen irányelv terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(26)

A határokon átnyúló tevékenységek egyre nagyobb száma hatékony és eredményes együttműködést követel meg a piaci visszaélések kivizsgálásáért és üldözéséért felelős nemzeti hatóságok között. A különböző tagállamokban működő nemzeti hatóságok szervezete és hatásköre nem akadályozhatja meg együttműködésüket.

(27)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) elismert elveket, amint azokat az EUSZ rögzíti. Különösen, az irányelvet a személyes adatok védelméhez való jognak (8. cikk), a véleménynyilvánítás és információ szabadságának (11. cikk), a vállalkozás szabadságának (16. cikk), a hathatós jogorvoslathoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jognak (47. cikk), az ártatlanság vélelmének és a védelemhez való jognak (48. cikk) kellő tiszteletben tartásával, továbbá a törvényesség, valamint a bűncselekmények és büntetések arányosságának elveivel (49. cikk), valamint a bűncselekmények kétszeres eljárás alá vonása és a kétszeres büntetés tilalmával (50. cikk) összhangban kell alkalmazni.

(28)

Ezen irányelv alkalmazása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a bűncselekményekben gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogait. Az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik nem érintik a büntető eljárások során biztosítandó eljárási jogokkal kapcsolatos uniós jog szerinti kötelezettségeiket. Ezen irányelv egyetlen rendelkezésének sem célja az Unióban és a tagállamokban mindenekelőtt a Charta 11. cikke és egyéb vonatkozó rendelkezések értelmében biztosított sajtószabadságnak vagy a médiában a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozása. Ezt különösen a bennfentes információknak az ezen irányelv bennfentes információk közzétételére vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történő közzétételével kapcsolatban kell hangsúlyozni.

(29)

Az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(30)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 1., 2., 3. és 4. cikkének megfelelően Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában.

(31)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(32)

Az európai adatvédelmi biztos 2012. február 10-én véleményt nyilvánított (6),

a)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyeket szabályozott piacra bevezettek, vagy amelyekre vonatkozóan a szabályozott piacra történő bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek, amelyeket multilaterális kereskedési rendszerbe bevezettek, vagy amelyekre vonatkozóan a multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetés iránti kérelmet benyújtották;

c)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel szervezett kereskedési rendszerben kereskednek;

d)

az a), a b) vagy a c) pont hatálya alá nem tartozó olyan pénzügyi eszközökre, amelyek ára vagy értéke a felsorolt pontokban említett pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ, vagy azokra hatást gyakorol, és amelyek közé tartozhatnak, de nem kizárólag hitel-nemteljesítési csereügyletek és különbözeti ügyletek.

a)

a részvény-visszavásárlási programok keretében bonyolított, saját részvényekre vonatkozó ügyletekre, ha az ilyen kereskedés az 596/2014/EU rendelet 5. cikke (1), (2) és (3) bekezdésének megfelelően zajlik;

b)

596/2014/EU rendelet 3. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett értékpapírokkal vagy kapcsolódó eszközökkel értékpapírok stabilizálása céljából folytatott ügyletekre, ha az ilyen kereskedésre az említett rendelet 5. cikke (4) és (5) bekezdésének megfelelően kerül sor;

c)

az olyan ügyletekre, megbízásokra vagy magatartásokra, amelyek monetáris, árfolyam- és államadósság-kezelési politika keretében valósulnak meg az 596/2014/EU rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 6. cikkének (2) bekezdése értelmében megvalósuló ügyletekre, megbízásokra vagy magatartásokra, a 6. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió éghajlat-politikájának végrehajtására irányuló tevékenységekre, valamint a 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a közös uniós agrárpolitika és a közös uniós halászati politika keretében végrehajtott tevékenységekre;

a)

a nagykereskedelmi energiaterméknek nem minősülő olyan azonnali árutőzsdei ügyletekre, amelyeknél az ügylet, a megbízás vagy a magatartás az e cikk (2) bekezdésében említett valamely pénzügyi eszköz árára vagy értékére hatást gyakorol;

b)

az olyan pénzügyi eszközökre, ideértve a származtatott ügyleteket vagy a hitelkockázatot átruházó származtatott eszközöket is, amelyeknél az ügylet, a megbízás, az ajánlat vagy a magatartás valamely azonnali árutőzsdei ügylet árára vagy értékére hatást gyakorol, amennyiben az ár vagy az érték e pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ;

c)

a referenciaértékekkel kapcsolatos magatartás.

a)

a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piaca résztvevőjének ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervének tagja;

b)

a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca résztvevőjének tőkéjében részesedése van;

c)

munkaviszonyból, foglalkozásból vagy feladatokból eredő kötelezettség teljesítése során fér hozzá az információhoz; vagy

d)

bűncselekményekben vesz részt.

a)

ezen információ alapján más személyt arra hív fel, hogy az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközt szerezzen meg vagy idegenítsen el, vagy más személyt ennek megszerzésére vagy elidegenítésére bír rá; vagy

b)

ezen információ alapján más személyt arra hív fel, hogy az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközre vonatkozó megbízást vonjon vissza vagy módosítson, amelyekre az információ vonatkozik, vagy más személyt ennek visszavonására vagy módosítására bír rá.

a)

olyan ügylet kötése, vételi vagy eladási megbízás adása, vagy olyan egyéb magatartás, amely:

kivéve, ha az ügyletet megkötő, illetve a vételi vagy eladási megbízást adó személy ezt törvényes okokból tette, és az ügylet vagy a vételi vagy eladási megbízás megfelel az érintett kereskedési helyszínen elfogadott piaci gyakorlatoknak;.

b)

olyan ügylet megkötése, vételi vagy eladási megbízás adása vagy olyan egyéb tevékenység vagy magatartás, amely egy vagy több pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árát érinti, és amelynek során fiktív eszközhöz vagy a megtévesztés vagy félrevezetés egyéb formájához folyamodnak;

c)

olyan információk terjesztése a médián, többek között az interneten keresztül, vagy bármely egyéb módon, amelyek hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak pénzügyi eszközök kínálata, kereslete vagy ára, vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet tekintetében, illetve egy vagy több pénzügyi eszköz vagy egy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árát a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzítik, amennyiben az információt terjesztő személyek – saját maguk vagy más személyek számára – előnyre vagy haszonra tesznek szert az adott információ terjesztéséből; vagy

d)

hamis vagy félrevezető információk továbbítása, hamis vagy félrevezető adatok közlése, illetve egy referenciaérték kiszámítását manipuláló bármely egyéb magatartás.

a)

a jogi személy képviseletének joga;

b)

a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c)

a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga.

a)

kizárás az állami kedvezményekből vagy támogatásokból;

b)

kereskedelmi tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c)

bírósági felügyelet alá helyezés;

d)

a bíróság által elrendelt felszámolás;

e)

a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

a)

egészben vagy részben a területükön követték el; vagy

b)

egy állampolgáruk követte el, legalább azokban az esetekben, ha a cselekmény az elkövetés helye szerint bűncselekménynek minősül.

a)

az elkövető szokásos tartózkodási helye a területükön van; vagy

b)

a bűncselekményt a területükön letelepedett jogi személy javára követték el.