15.4.2014 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 111/50 |
A TANÁCS 2014/48/EU IRÁNYELVE
(2014. március 24.)
a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 115. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),
mivel:
(1) |
A tagállamok 2005. július 1-jétől alkalmazzák a 2003/48/EK tanácsi irányelvet (3), amely alkalmazásának első három évében, a hatálya által meghatározott határokon belül hatékonynak bizonyult. Az alkalmazásáról szóló első, 2008. szeptember 15-i bizottsági jelentésből kitűnik azonban, hogy nem felel meg teljes mértékben a Tanács 2000. november 26–27-i ülésén egyhangúlag elfogadott következtetésekben meghatározott célkitűzéseknek. Az említett irányelv nem terjed ki különösen a kamatozó értékpapírokkal egyenértékű egyes pénzügyi eszközökre és a kamatozó értékpapírok közvetett birtoklására szolgáló egyes módokra. |
(2) |
A 2003/48/EK irányelv céljának hatékonyabb megvalósítása érdekében először a haszonhúzók személyazonosságának és illetőségének meghatározására szolgáló információk minőségét kell javítani. E tekintetben a kifizetőnek fel kell használnia mind a születés helyét és idejét, mind amennyiben ilyen létezik, a tagállamok által kibocsátott adóazonosító számot vagy azzal egyenértékű azonosítót. A 2003/48/EK irányelv nem kötelezi a tagállamokat az adóazonosító számok bevezetésére. E tekintetben a közös számlákra és más megosztott haszonhúzásra vonatkozó információkat szintén javítani kell. |
(3) |
A 2003/48/EK irányelv hatálya csak a közvetlenül az Unióban illetőséggel rendelkező természetes személyeknek teljesített kamatkifizetésekre terjed ki. Ezek a személyek így egy közbenső szervezet vagy jogi konstrukció közbeiktatásával megkerülhetik a 2003/48/EK irányelvet, különösen akkor, ha az adott szervezet vagy jogi konstrukció olyan joghatóság alá tartozik, ahol az e szervezet vagy jogi konstrukció számára fizetett jövedelem adóztatása nem biztosított. A 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott pénzmosás elleni intézkedésekre is tekintettel ezért helyénvaló a kifizetőket arra kötelezni, hogy az olyan szervezetek és jogi konstrukciók részére történő kifizetések esetén, amelyek olyan országokban vagy területen telepedtek le, vagy rendelkeznek tényleges ügyvezetési hellyel, ahol a 2003/48/EK irányelv vagy az azzal azonos vagy egyenértékű céllal hozott intézkedések nem alkalmazandók, az átláthatósági („look-through”) megközelítést alkalmazzák. E kifizetőknek fel kell használniuk az ilyen szervezetek vagy jogi konstrukciók tényleges haszonhúzójáról vagy haszonhúzóiról számukra már rendelkezésre álló információkat annak biztosítása érdekében, hogy a 2003/48/EK irányelv alkalmazandó legyen, amikor az így azonosított haszonhúzó olyan természetes személy, akinek illetőség szerinti tagállama nem azonos a kifizető letelepedés szerinti tagállamával. A kifizetőket sújtó adminisztratív terhek csökkentése érdekében létre kell hozni az ezen intézkedésben érintett harmadik országok és joghatóságok szervezeteinek és jogi konstrukcióinak indikatív jegyzékét. |
(4) |
A 2003/48/EK irányelvnek az Unión kívül letelepedett gazdasági szereplő közvetítésével végzett kamatkifizetés útján történő megkerülését szintén meg kell akadályozni. E célból egyértelműen meg kell határozni a gazdasági szereplők felelősségét akkor, amikor tudatában vannak annak, hogy a 2003/48/EK irányelv területi hatályán kívül eső területen letelepedett szereplő részére teljesített kamatkifizetés olyan természetes személy számára történik, akiről tudják, hogy egy másik tagállamban tartózkodási hellyel rendelkezik, és aki ügyfelüknek tekinthető. Ilyen esetekben az említett gazdasági szereplőket úgy kell tekinteni, mint akik kifizetőként járnak el. Ez nagyban elősegítené a pénzügyi intézmények, nevezetesen a fiókok, leányvállalatok, társult vagy holding vállalkozások nemzetközi hálózatának igénybevételével történő, a 2003/48/EK irányelv megkerülését célzó esetleges visszaéléseket. |
(5) |
A tapasztalatok azt mutatják, hogy további pontosításokra van szükség azon kötelezettség tekintetében is, amely szerint a kamatok szerzésekor kifizetőként kell eljárni. Különösen az e kötelezettséggel terhelt közvetítő szervezeteket kell egyértelműen meghatározni. A 2003/48/EK irányelv rendelkezéseit minden olyan szervezetnek és jogi konstrukciónak alkalmaznia kell, amely nem esik tényleges adóztatás alá, a részére upstream gazdasági szereplő által fizetett kamatjövedelem jóváírásakor. Egy, az egyes tagállamok ilyen szervezeteiről és jogi konstrukcióiról szóló indikatív jegyzék meg fogja könnyíteni az új rendelkezések végrehajtását. |
(6) |
A 2003/48/EK irányelv alkalmazásáról szóló első jelentésből kiderül, hogy az megkerülhető olyan pénzügyi eszközök segítségével, amelyek – a kockázati szint, a rugalmasság és a meghatározott megtérülés tekintetében – egyenértékűek a követelésekkel. Biztosítani kell ezért, hogy az említett irányelv hatálya ne csak a kamatra, hanem az azzal lényegében egyenértékű jövedelemre is kiterjedjen. |
(7) |
Hasonlóképpen, azon életbiztosítási szerződéseket, amelyek hozamgaranciát tartalmaznak, vagy amelyek hozama több mint 40 %-ban függ a 2003/48/EK irányelv hatálya alá tartozó, követelésekből származó jövedelemtől vagy azzal egyenértékű jövedelemtől, be kell vonni az említett irányelv hatálya alá. |
(8) |
Az Unió területén letelepedett befektetési alapokat illetően, a 2003/48/EK irányelv hatálya jelenleg csak a – többek között a 85/611/EGK tanácsi irányelvet (5) hatályon kívül helyező és felváltó – 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) megfelelően engedélyezett, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) közvetítésével szerzett jövedelemre terjed ki. A nem ÁÉKBV-ből származó egyenértékű jövedelem csak abban az esetben tartozik a 2003/48/EK irányelv hatálya alá, ha a nem ÁÉKBV-k jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, és ezért a kamat szerzésekor kifizetőként járnak el. Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi befektetési alapra vagy formára – függetlenül azok jogi formájától – ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, a 2003/48/EK irányelvbe a 85/611/EGK irányelvre történő hivatkozás helyett azok valamely tagállam joga szerinti bejegyzésére vagy a valamely tagállam joga alá tartozó alapszabályukra vagy létesítő okiratukra való hivatkozást kell beépíteni. Ezenkívül, az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződés figyelembevételével biztosítani kell számukra az egyenlő elbánást. |
(9) |
A nem az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában letelepedett befektetési alapokat illetően egyértelművé kell tenni, hogy az irányelv valamennyi ilyen alapból származó kamatra vagy azzal egyenértékű jövedelemre kiterjed, függetlenül azok jogi formájától vagy attól, hogy azokat hogyan helyezik el a befektetőknél. |
(10) |
Pontosítani kell a kamatkifizetés fogalommeghatározását annak biztosítása érdekében, hogy ne csak a követelésekbe történő közvetlen befektetéseket, hanem a közvetett befektetéseket is figyelembe vegyék az ilyen eszközökbe fektetett vagyon százalékos arányának kiszámításakor. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy a kifizetők számára megkönnyítsék a 2003/48/EK irányelv alkalmazását a más országban letelepedett kollektív befektetési vállalkozásokból származó jövedelem esetében, egyértelműen meg kell határozni, hogy a vagyon összetételének az ilyen vállalkozásokból származó bizonyos jövedelmek kezelése céljából történő kiszámítására a letelepedés szerinti európai uniós vagy Európai Gazdasági Térség-beli tagállamban megállapított szabályok vonatkoznak. |
(11) |
Mind az „igazolási” eljárás, amely lehetővé teszi az egyik tagállamban adóilletőséggel rendelkező haszonhúzó számára, hogy egy, a 2003/48/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében említett tagállamban kapott kamatkifizetésre kivetett forrásadó alól mentesüljön, mind a haszonhúzó illetősége szerinti állam számára történő önkéntes adatközlés alternatív eljárása rendelkezik bizonyos érdemekkel. Az önkéntes adatközlés eljárása azonban kisebb terhet jelent a haszonhúzó számára, ezért helyénvaló, hogy az eljárás megválasztásának lehetőségével a haszonhúzók rendelkeznek. |
(12) |
A tagállamoknak megfelelő statisztikai adatokat kell nyújtaniuk a 2003/48/EK irányelv alkalmazásáról azon információk minőségének javítása érdekében, amelyek a Bizottság számára ahhoz szükségesek, hogy elkészíthesse az említett irányelv alkalmazásáról szóló, a Tanács elé háromévente terjesztendő jelentést. |
(13) |
A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (7) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve az Európai Unió érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé. |
(14) |
A 2003/48/EK irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni. |
(15) |
Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen azon, megtakarításokból származó kamatjövedelem tényleges adóztatásának biztosítását, amely rendszerint valamennyi tagállamban az illetőséggel rendelkező személyek adóztatás alá eső jövedelmének részét képezi, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
(16) |
A 2003/48/EK irányelvet módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A 2003/48/EK irányelv a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ezen irányelv végrehajtásához szükséges feladatokat a belföldön letelepedett vagy adott esetben ott tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező kifizetők vagy más gazdasági szereplők elvégezzék, függetlenül a kamatkifizetést eredményező követelés kötelezettjének letelepedési helyétől.” |
2. |
A következő cikk kerül beillesztésre: „1a. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában:
|
3. |
A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép: „2. cikk A haszonhúzó fogalmának meghatározása (1) Ezen irányelv alkalmazásában, és a (2)–(4) bekezdés sérelme nélkül, »haszonhúzó«: bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek kamatot írnak jóvá, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá, azaz, ha:
(2) Amennyiben egy kifizetőnek olyan információ van a birtokában, amely arra utal, hogy lehetséges, hogy a kamatban részesülő természetes személy vagy akinek a kamatot jóváírják, nem a haszonhúzó, továbbá az (1) bekezdés a), b) pontja vagy c) pontja nem vonatkozik az említett természetes személyre, köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó személyazonosságának a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően történő megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, a szóban forgó természetes személyt kell haszonhúzónak tekintenie. (3) Amennyiben egy, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1), 2. cikkének hatálya alá is tartozó gazdasági szereplő kamatot fizet vagy ír jóvá olyan szervezet vagy jogi konstrukció részére, amely nem esik tényleges adóztatás alá, és amely az ezen irányelv 7. cikkében említett területen és az ezen irányelv intézkedéseivel azonos vagy azokkal egyenértékű intézkedéseket előíró megállapodások és rendelkezések területi hatályán kívüli országban vagy joghatóság alá tartozó területen telepedett le vagy ott rendelkezik tényleges ügyvezetési hellyel, az e bekezdés második-ötödik albekezdését kell alkalmazni. A kifizetés közvetlenül a gazdasági szereplő tagállamától eltérő tagállamban illetősséggel rendelkező és a 2005/60/EK irányelv 3. cikkének 6. pontjában a szervezet vagy jogi konstrukció tényleges tulajdonosaként meghatározott természetes személy javára történt kifizetésnek vagy jóváírásnak minősül. Ezen természetes személy személyazonosságát az említett irányelv 7. cikke, valamint 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti ügyfél-átvilágítási intézkedésekkel összhangban kell megállapítani. Ez a természetes személy ezen irányelv alkalmazásában is haszonhúzónak tekintendő. Az első albekezdés alkalmazásában az I. melléklet indikatív jegyzékében említett szervezet- és jogikonstrukció-kategóriákat tényleges adóztatás alá nem esőnek kell tekinteni. Az első albekezdésben említett gazdasági szereplő a szervezet vagy jogi konstrukció nevében eljáró bármely természetes személy által, különösen az (1) bekezdés b) és c) pontjával összhangban közölt információk felhasználásával – kivéve abban az esetben, ha a gazdasági szereplő annál megbízhatóbb információk birtokában van, és azok alapján a kapott tájékoztatás helytelennek vagy e bekezdés alkalmazása céljából nem teljesnek tekinthető – megállapítja a szervezet vagy jogi konstrukció jogi formáját és letelepedési helyét, illetve adott esetben a tényleges ügyvezetési helyét. Amennyiben egy szervezet vagy jogi konstrukció nem tartozik az I. mellékletben említett egyik kategóriába sem, vagy ha azon kategóriákba tartozik, de saját állítása szerint tényleges adóztatás alá esik, az első albekezdésben említett gazdasági szereplő az általánosan ismert tények alapján, illetve a szervezet vagy jogi konstrukció által benyújtott, vagy a 2005/60/EK irányelvvel összhangban hozott ügyfél-átvilágítási intézkedések keretében rendelkezésre álló hivatalos dokumentumok alapján állapítja meg, hogy a szervezet vagy jogi konstrukció tényleges adóztatás alá esik-e. (4) Ha egy szervezetet vagy jogi konstrukciót a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban a kamat kifizetésekor vagy ilyen kifizetés jóváírásakor kifizetőnek tekintenek, a kamatkifizetés az alábbi természetes személyek számára esedékes kamatkifizetésnek minősül, aki(ke)t ezen irányelv alkalmazásában haszonhúzónak kell tekinteni:
(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).”" |
4. |
a 3. és 4. cikk helyébe a következő szöveg lép: „3. cikk A haszonhúzók személyazonossága és illetősége (1) Saját területén belül minden tagállam elfogadja azokat az eljárásokat és biztosítja azok alkalmazását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kifizető számára lehetővé tegyék a haszonhúzóknak és azok illetőségének a 8–12. cikk alkalmazásában történő azonosítását. Az ilyen eljárásoknak meg kell felelniük a (2) és (3) bekezdésben megállapított minimumszabályoknak. (2) A kifizető a haszonhúzó személyazonosságát az alábbi minimumszabályok alapján állapítja meg, amelyek a következőképpen változnak attól függően, hogy mikor jött létre az ügyleti kapcsolat a kifizető és a haszonhúzó között:
Az első albekezdés b) pontjában említett adatokat a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy hivatalos személyazonosító igazolvány vagy – adott esetben a (4) bekezdésben említett listában foglaltak szerint – bármely más hivatalos azonosító okmány alapján állapítják meg. Amennyiben ezekben az okmányokban az említett adatok nincsenek feltüntetve, azokat a haszonhúzó által bemutatott bármilyen más, a személyazonosságot igazoló okmány alapján kell megállapítani. (3) Amennyiben a haszonhúzó egy ország illetékes hatósága által a kifizetés időpontját megelőző – vagy egy olyan későbbi időpontot megelőző, amikor a kifizetés a haszonhúzó számára esedékessé válik – három éven belül kiállított illetőségigazolást mutat be önkéntesen, úgy kell tekinteni, hogy az adott országban rendelkezik illetőséggel. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy a haszonhúzó abban az országban rendelkezik illetőséggel, ahol állandó lakóhelye található. A kifizető a haszonhúzó állandó lakóhelyét a következő minimumszabályok alapján állapítja meg:
Az első albekezdés b) pontjában említett esetekben, amennyiben a haszonhúzók valamely tagállam által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt vagy más, személyazonosságot igazoló hivatalos személyazonosító okmányt mutatnak be, és kijelentik, hogy egy harmadik országban rendelkeznek illetőséggel, az illetőséget az azon harmadik ország illetékes hatósága által a kifizetés időpontját megelőző – vagy egy olyan későbbi időpontot megelőző, amikor a kifizetés a haszonhúzó számára esedékessé válik – három éven belül kibocsátott illetőségigazolás alapján kell megállapítani, amely a haszonhúzó állítása szerint a lakóhelye. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti országnak tekinteni, amely az útlevelet, a hivatalos személyazonosító igazolványt vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította. Azon haszonhúzók esetében, amelyekre vonatkozóan a kifizetőnek olyan hivatalos dokumentumok állnak rendelkezésére, amelyek bizonyítják, hogy – diplomáciai státusukhoz vagy más nemzetközileg elismert szabályokhoz kapcsolódó előjogaik következtében – állandó lakóhelyüktől eltérő országban rendelkeznek illetőséggel, az illetőséget a kifizető rendelkezésére álló említett dokumentumok felhasználásával kell megállapítani. (4) Minden, adóazonosító számot vagy azzal egyenértékű azonosítót kibocsátó tagállam 2014. december 31-ig tájékoztatja a Bizottságot az említett szám vagy azonosító felépítéséről és formátumáról, valamint a kiadott azonosító számokra vonatkozó információkat tartalmazó hivatalos dokumentumokról. A tagállamok tájékoztatják továbbá a Bizottságot, ha e tekintetben bármilyen változás történik. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a kapott információk alapján összeállított listát. 4. cikk Kifizetők (1) A valamely tagállamban letelepedett gazdasági szereplő, aki közvetlenül a haszonhúzó javára kamatot fizet ki vagy kamatot ír jóvá, ezen irányelv alkalmazásában kifizetőnek minősül. E bekezdés alkalmazásában lényegtelen, hogy az érintett gazdasági szereplő a jövedelmet eredményező követelés vagy értékpapír kötelezettje vagy kibocsátója, vagy a kötelezett vagy a kibocsátó vagy a haszonhúzó által a jövedelem kifizetésével vagy a jövedelem jóváírásával megbízott gazdasági szereplő. A valamely tagállamban letelepedett gazdasági szereplőt ezen irányelv alkalmazásában szintén kifizetőnek kell tekinteni a következő feltételek teljesülése esetén:
Az első albekezdés a) és b) pontjában említett feltételek teljesülése esetén az első gazdasági szereplő által teljesített vagy jóváírt kifizetés közvetlenül az első albekezdés b) pontjában említett haszonhúzó javára teljesített vagy jóváírt kifizetésnek minősül. (2) Kifizetőnek kell tekinteni a kamat kifizetésekor vagy ilyen kifizetés jóváírásakor azt a valamely tagállamban tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező szervezetet vagy jogi konstrukciót, amely nem esik tényleges adóztatás alá a közvetlen adókra vonatkozó, a szervezet vagy jogi konstrukció ezen tényleges ügyvezetési helye szerinti államban, a letelepedési helye szerinti tagállamban vagy minden olyan országban vagy joghatóság alá tartozó területen alkalmazandó általános szabályok alapján, amelyben más módon adóügyi illetőséggel rendelkezik. E bekezdés alkalmazásában a II. melléklet indikatív jegyzékében említett szervezet- és jogikonstrukció-kategóriákat tényleges adóztatás alá nem esőnek kell tekinteni. Amennyiben egy szervezet vagy jogi konstrukció nem tartozik a II. mellékletben említett egyik kategóriába sem, vagy ha a melléklet hatálya alá tartozik, de saját állítása szerint tényleges adóztatás alá esik, a gazdasági szereplő az általánosan ismert tények alapján, illetve a szervezet vagy jogi konstrukció által benyújtott, vagy a 2005/60/EK irányelvvel összhangban hozott ügyfél-átvilágítási intézkedések keretében rendelkezésre álló hivatalos dokumentumok alapján állapítja meg, hogy a szervezet vagy jogi konstrukció tényleges adóztatás alá esik-e. A valamely tagállamban letelepedett gazdasági szereplő, aki az ebben a bekezdésben említett olyan szervezet vagy jogi konstrukció javára fizet ki vagy ír jóvá kamatot, amelynek tényleges ügyvezetési helye a gazdasági szervezet letelepedési helye szerinti államtól eltérő tagállamban található, tájékoztatja letelepedése szerinti tagállamának illetékes hatóságát az alábbiaknak a 2. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésében említett információk vagy más rendelkezésre álló információk felhasználásával történt megállapításáról:
Az e bekezdés első albekezdésében említett szervezetek vagy jogi konstrukciók számára történt kamatkifizetés vagy kamatjóváírás haszonhúzójának tekintendő természetes személyeket a 2. cikk (4) bekezdésében foglalt szabályokkal összhangban kell meghatározni. Ha a 2. cikk (4) bekezdésének c) pontja alkalmazandó, akkor amennyiben egy természetes személy egy későbbi időpontban válik jogosulttá az ilyen kamatkifizetést eredményező eszközökre vagy más, a kamatkifizetést képviselő eszközökre, úgy a szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a tényleges ügyvezetésének helye szerinti tagállam illetékes hatósága rendelkezésére kell bocsátania a 8. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott információkat. A szervezetnek vagy jogi konstrukciónak tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot továbbá a tényleges ügyvezetési helyével kapcsolatos mindennemű változásról. Az ötödik albekezdésben említett kötelezettségek a szervezet vagy jogi konstrukció számára történt utolsó kamatkifizetés vagy -jóváírás dátumától vagy azon legutolsó időponttól számított 10 évig maradnak hatályban, amikor a természetes személy jogosulttá vált az ilyen kamatkifizetést eredményező eszközökre vagy más, a kamatkifizetést képviselő eszközökre, attól függően, hogy melyik időpont esik későbbre. Abban az esetben, ha a 2. cikk (4) bekezdésének c) pontját kell alkalmazni, ha a szervezet vagy jogi konstrukció más tagállamba helyezi át tényleges ügyvezetésének helyét, akkor az első tagállam illetékes hatósága megosztja az alábbi információkat az új tagállam illetékes hatóságával:
Ezt a bekezdést nem kell alkalmazni, ha a szervezet vagy jogi konstrukció bizonyítékkal tud szolgálni arra vonatkozóan, hogy az alábbi esetek valamelyike vonatkozik rá:
(3) A (2) bekezdésben említett azon szervezetek, amelyek hasonlóak a (2) bekezdés nyolcadik albekezdése a) pontjában említett kollektív befektetési vállalkozásokhoz vagy más kollektív befektetési alapokhoz, illetve formákhoz, választhatják azt a lehetőséget, hogy ezen irányelv alkalmazásában ilyen vállalkozásként, alapként, illetve formaként kezeljék őket. Amennyiben egy szervezet él az e bekezdés első albekezdésében említett választási lehetőséggel, a tényleges ügyvezetési helye szerinti tagállam igazolást állít ki erről. A szervezet bemutatja az igazolást a kamatot kifizető vagy jóváíró gazdasági szereplőnek. Ez esetben a gazdasági szereplő mentesül a (2) bekezdés negyedik albekezdésében foglalt kötelezettségek alól. Ezen irányelv hatékony alkalmazásának biztosítása céljából a tagállamok a saját területükön tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező szervezetek számára megállapítják az e bekezdés első albekezdésében említett választási lehetőség részletes szabályait.” |
5. |
A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép: „6. cikk A kamat fogalmának meghatározása (1) Ezen irányelv alkalmazásában »kamat«:
(2) Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik a kifizetett, megszerzett vagy jóváírt jövedelem összegére vonatkozó információval, a teljes kifizetett összeget kamatnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés első albekezdésének c) pontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik az átruházáskor, beváltáskor vagy visszavásárláskor felhalmozódott vagy tőkésített kamat vagy jövedelem összegére vonatkozó információval, a teljes kifizetett összeget kamatnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés első albekezdésének d) és e) pontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik az említett albekezdés a), b) és c) pontja értelmében vett kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés első albekezdésének f) pontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik az életbiztosítási szerződésből származó haszon összegére vonatkozó információval, a teljes kifizetett összeget kamatnak kell tekinteni. (3) Az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik információval a követelésekbe, értékpapírokba, illetve az említett pont meghatározása szerinti részesedésekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40 % felettinek kell tekinteni. Amennyiben nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részesedés átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából eredő jövedelemnek. Az (1) bekezdés első albekezdése f) pontjának ii. alpontja esetében, amennyiben egy kifizető nem rendelkezik információval az említett albekezdés a), b), c), d) vagy e) pontja értelmében vett kamatkifizetésekhez kapcsolódó hozamszázalékról, akkor azt 40 % felettinek kell tekinteni. (4) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott kamatot a 4. cikk (2) bekezdésében említett szervezet vagy jogi konstrukció számára fizetik ki vagy egy ilyen szervezet vagy jogi konstrukció számláján írják jóvá, akkor azt a 2. cikk (4) bekezdésében említett természetes személy számára esedékes kamatnak kell tekinteni. Szervezet esetében ez csak akkor alkalmazandó, ha a szervezet nem élt a 4. cikk (3) bekezdésében említett választási lehetőséggel. (5) Az (1) bekezdés első albekezdésének c) és e) pontja tekintetében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a területükön lévő kifizetők évesítsék az egy évet meg nem haladó időszakra vonatkozó kamatot vagy egyéb megfelelő jövedelmet, és ezt az éves szinten megállapított kamatot vagy egyéb megfelelő jövedelmet kamatként kezeljék akkor is, ha ezen időszakban nem történik átruházás, beváltás vagy visszavásárlás. (6) Az (1) bekezdés első albekezdésének d) és e) pontjától eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kamat fogalmából kizárnak bármely, az említett rendelkezésekben szereplő, ezen államok joga alá tartozó alapszabállyal vagy létesítő okirattal rendelkező vállalkozásoktól, szervezetektől vagy befektetési alapoktól, illetve formáktól eredő jövedelmet, amennyiben az ilyen vállalkozásoknak, szervezeteknek, befektetési alapoknak, illetve formáknak az említett albekezdés a) pontjában említett követelésekbe vagy az említett albekezdés b) pontjában említett értékpapírokba való közvetlen vagy közvetett befektetései nem haladják meg eszközeik 15 %-át. A (4) bekezdéstől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett kamat fogalmából kizárják azon kamatkifizetéseket, amelyeket a 4. cikk (2) bekezdésében említett, területükön tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező szervezetek vagy jogi konstrukciók számára fizettek ki vagy ezek számláin írtak jóvá, amennyiben az ilyen szervezeteknek vagy jogi konstrukcióknak az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett követelésekbe vagy az említett albekezdés b) pontjában említett értékpapírokba való befektetései nem haladják meg eszközeik 15 %-át. Szervezet esetében ez csak akkor alkalmazandó, ha a szervezet nem élt a 4. cikk (3) bekezdésében említett választási lehetőséggel. Amennyiben valamely tagállam él az első és második albekezdésben említett egyik vagy mindkét választási lehetőséggel, arról tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a választás tényét, és – a közzététel napjától számított hatállyal – a választás a többi tagállamra is kötelező érvényű. (7) Az (1) bekezdés első albekezdése e) pontjában és f) pontjának ii. alpontjában, valamint a (3) bekezdésben említett 40 %-os küszöb 2016. január 1-jétől 25 %-ra változik. (8) Az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontjában, valamint a (6) bekezdésben említett százalékos arányt az érintett vállalkozások, szervezetek, befektetési alapok, illetve formák működését szabályozó dokumentációban meghatározott befektetési politika, befektetési stratégia vagy célkitűzések alapján kell meghatározni. E bekezdés alkalmazásában a dokumentáció az alábbiakat tartalmazza:
Amennyiben a dokumentáció nem határoz meg befektetési politikát vagy befektetési stratégiát és célokat, a százalékos arányt az érintett vállalkozások, szervezetek, befektetési alapok, illetve formák eszközeinek tényleges összetétele alapján kell meghatározni, az azon időpontot megelőző legutolsó számviteli időszakuk elején vagy az első féléves jelentés időpontjában, valamint ezen időszak végén meglévő eszközök átlaga alapján, amikor a kifizető a haszonhúzó javára a kamatot kifizeti vagy jóváírja. Az újonnan létrehozott vállalkozások, szervezetek, befektetési alapok, illetve formák eszközeinek tényleges összetételét a működésük kezdetének időpontjában és a működést szabályozó dokumentációban foglaltak szerinti első eszközértékelés időpontjában meglévő eszközök átlaga alapján kell meghatározni. Az eszközök összetételét az azon tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségnek az Unióhoz nem tartozó azon országában alkalmazandó szabályok szerint kell meghatározni, amelyben a kollektív befektetési vállalkozást vagy más kollektív befektetési alapot, illetve formát mint ilyet bejegyezték, vagy amelyiknek a jogszabályai az alapszabályra vagy létesítő okiratra vonatkoznak. Az ilyen módon meghatározott összetétel a többi tagállamra nézve kötelező érvényű. (9) Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett jövedelmet csak akkor kell kamatnak tekinteni, ha az adott jövedelmet eredményező értékpapírokat 2014. július 1-jén vagy azt követően bocsátották ki először. Az ezen időpont előtt kibocsátott értékpapírokat nem kell figyelembe venni az említett albekezdés e) pontjában és a (6) bekezdésben említett százalékok megállapításakor. (10) Az életbiztosítási szerződésből származó hasznot csak akkor kell az (1) bekezdés első albekezdésének f) pontjának megfelelően kamatnak tekinteni, ha a hasznot eredményező életbiztosítási szerződést első ízben 2014. július 1-jén vagy azt követően kötötték meg. (11) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (*2) megfelelően engedélyezett ÁÉKBV-ktől eltérő, bejegyzett kollektív befektetési vállalkozások részesedéseinek átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó, az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontjának i. alpontjában említett jövedelmet csak akkor tekintik kamatnak, ha az e vállalkozások számára 2014. július 1-jén vagy azt követően vált esedékessé. (*2) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).”;" |
6. |
a 8. cikk helyébe a következő szöveg lép: „8. cikk Kifizető általi információszolgáltatás (1) Amennyiben a haszonhúzó a kifizetőétől eltérő tagállamban bír illetőséggel, a kifizető által a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatósága részére kötelezően szolgáltatott információ legalább a következőket tartalmazza:
Amennyiben a haszonhúzó lakóhelye a 4. cikk (2) bekezdése szerinti kifizető tényleges ügyvezetési helye szerintitől eltérő tagállamban található, az ilyen kifizető benyújtja a tényleges ügyvezetési helye szerinti tagállam illetékes hatóságának az e bekezdés első albekezdése a)–d) pontjában meghatározott információkat. A kifizető ezenkívül jelenti az alábbiakat is:
(2) A kifizető által a kamatkifizetés tekintetében kötelezően szolgáltatott információk minimális adattartalma a következő kamatkategóriákat különbözteti meg:
A kifizető tájékoztatja a letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát, vagy – a 4. cikk (2) bekezdése szerinti kifizető esetében – a tényleges ügyvezetési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát, amikor az e bekezdés első albekezdésének b), c), d) és g) pontja szerinti teljes összegekről jelentést tesz. (3) Haszonhúzói társulás esetén a kifizető tájékoztatja a letelepedési helye szerinti vagy – a 4. cikk (2) bekezdése szerinti kifizető esetében – a tényleges ügyvezetésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságát, hogy az egyes haszonhúzók tekintetében bejelentett összeg a haszonhúzókat együttesen megillető teljes összeg, a haszonhúzónak járó rész vagy egyenlő rész. (4) A (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok engedélyezhetik a kifizetők számára, hogy csak a következő információkat szolgáltassák:
A kifizető tájékoztatást ad arról, hogy az e bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontja szerinti teljes összegekről tesz-e jelentést.” |
7. |
A 9. cikk a következőképpen módosul:
|
8. |
A 10. cikk a következőképpen módosul:
|
9. |
A 11. cikk a következőképpen módosul:
|
10. |
A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép: „13. cikk Forrásadó-eljárás alóli kivételek (1) A 11. cikknek megfelelően forrásadót kivető tagállamok előírják a következő eljárások alkalmazását annak érdekében, hogy a haszonhúzó a forrásadó alóli mentességet kérelmezhesse:
(2) A haszonhúzó kérelmére az illetősége szerinti tagállam illetékes hatósága igazolást állít ki, amely a következőket tartalmazza:
Az ilyen igazolás három évet meg nem haladó időszakra érvényes. Az igazolást bármely azt kérelmező haszonhúzó részére a kérelmet követő két hónapon belül ki kell állítani.” |
11. |
A 14. cikk a következőképpen módosul:
|
12. |
A 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében az „a mellékletben” szöveg helyébe az „a III. mellékletben” szöveg lép. |
13. |
A 18. cikk első mondata helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság háromévenként jelentést tesz a Tanácsnak ezen irányelv működéséről a IV. mellékletben meghatározott statisztikai adatok alapján, amelyeket minden tagállam benyújt a Bizottság számára.” |
14. |
A következő cikkek kerülnek beillesztésre: „18a. cikk Végrehajtási intézkedések (1) A Bizottság a 18b. cikk (2) bekezdésében említett eljárás keretében intézkedéseket fogadhat el a következők tekintetében:
(2) A Bizottság a közvetlenül érintett tagállamok kérésére frissíti a III. mellékletben szereplő jegyzéket. 18b. cikk A bizottság (1) A Bizottságot az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.”; |
15. |
A melléklet ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul. |
2. cikk
(1) A tagállamok 2016. január 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok a Bizottság számára haladéktalanul megküldik e rendelkezések szövegét.
Ezeket a rendelkezéseket az irányelv hatálybalépésének naptári évét követő harmadik naptári év első napjától kezdődően alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
3. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
4. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2014. március 24-én.
a Tanács részéről
az elnök
A. TSAFTARIS
(1) HL C 184. E., 2010.7.8., 488. o.
(2) HL C 277., 2009.11.17., 109. o.
(3) A Tanács 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelve a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról (HL L 157., 2003.6.26., 38. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).
(5) A Tanács 1985. december 20-i 85/611/EGK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 375., 1985.12.31., 3. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(7) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
MELLÉKLET
A 2003/48/EK irányelv melléklete a következőképpen módosul:
1. |
A melléklet számozása III. mellékletre változik. |
2. |
A következő melléklet kerül beillesztésre I. mellékletként: „I. MELLÉKLET A 2. cikk (3) bekezdése alkalmazásában tényleges adóztatás alá nem esőnek tekintendő szervezet- és jogikonstrukció-kategóriák indikatív jegyzéke
|
3. |
A következő melléklet kerül beillesztésre II. mellékletként: „II. MELLÉKLET A 4. cikk (2) bekezdése alkalmazásában tényleges adóztatás alá nem esőnek tekintendő szervezetek és jogi konstrukciók kategóriáinak indikatív jegyzéke.
|
4. |
A szöveg a következő IV. melléklettel egészül ki: „IV. MELLÉKLET A TAGÁLLAMOK ÁLTAL ÉVENTE A BIZOTTSÁG RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTANDÓ STATISZTIKAI CÉLÚ ADATOK JEGYZÉKE 1. Gazdasági tételek 1.1. Forrásadó: Ausztria és Luxemburg esetében (ameddig a III. fejezetben meghatározott átmeneti rendelkezéseket alkalmazzák) a forrásadóból származó, megosztott adóbevétel teljes éves összege, a haszonhúzók illetőségi tagállama szerinti bontásban. Ausztria és Luxemburg esetében (ameddig a III. fejezetben meghatározott átmeneti rendelkezéseket alkalmazzák), a 11. cikk (5) bekezdése szerint kivetett forrásadóból származó, más tagállamokkal megosztott adóbevétel teljes éves összege. A forrásadóból származó teljes adóbevételre vonatkozó adatokat, a haszonhúzó illetőségi tagállama szerinti bontásban, ugyancsak el kell küldeni a fizetési mérlegre vonatkozó statisztika elkészítéséért felelős nemzeti intézménynek. 1.2. A kamatkifizetések/értékesítésekből származó haszon összege: Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a saját területükön belül kifizetett azon kamat összege, amely a 9. cikk szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a haszonhúzók illetőségi tagállama vagy függő és társult területe szerinti bontásban. Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a saját területükön értékesítésből eredő jövedelem összege, amely a 9. cikk szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a haszonhúzó illetőségi tagállama vagy függő és társult területe szerinti bontásban. Az információszolgáltatásban résztvevő, vagy az önkéntes adatközlési mechanizmust választó tagállamok esetében, az információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozó kamatkifizetések összege, a 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott kategóriáknak megfelelően kamattípusok szerinti bontásban. A kamatkifizetések és értékesítésből eredő jövedelmek teljes összegére vonatkozó adatokat, a haszonhúzók illetőségi tagállama szerinti bontásban, a fizetési mérlegre vonatkozó statisztika elkészítéséért felelős nemzeti intézmény számára is meg kell küldeni. 1.3. Haszonhúzók: Valamennyi tagállam esetében, a más tagállamban vagy függő és társult területen illetőséggel rendelkező haszonhúzók száma, az illetőségi tagállam vagy függő és társult terület szerinti bontásban. 1.4. Kifizetők: Valamennyi tagállam esetében, az ezen irányelv alkalmazásában az információszolgáltatás vagy a forrásadó által érintett kifizetők száma (a küldő tagállam szerint). 1.5. Jóváíráskori kifizetők: Valamennyi tagállam esetében, azon jóváíráskori kifizetők száma, akik a 6. cikk (4) bekezdése értelmében vett kamatkifizetésekben részesültek. Ez egyaránt vonatkozik a küldő tagállamokra, amelyekben a kamatot az egy másik tagállamban tényleges ügyvezetéssel rendelkező jóváíráskori kifizetőnek kifizették, és a fogadó tagállamokra, amelyek területén az említett szervezetek vagy jogi konstrukciók találhatók. 2. Technikai tételek 2.1. Nyilvántartások: Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a küldött és kapott nyilvántartások száma. Egy nyilvántartás egy kifizetést jelent egy haszonhúzó számára. 2.2. Feldolgozott/javított nyilvántartások:
3. Választható tételek:
|
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikkének (3) bekezdése értelmében az Egyesült Királyság az a tagállam, amely Gibraltár külkapcsolataiért felelős.”