29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/141

(1)

Az euróövezet jelenlegi gazdasági környezetét a fokozatos, ám egyelőre törékeny gazdasági élénkülés jellemzi. Az euróövezetben 2013-ban és 2014 elején lényegesen csökkent az infláció, és csupán fokozatos növekedésére lehet számítani az előrejelzési időszakban, ami a jelenlegi gyenge keresletet, a sérülékeny gazdaságokban zajló relatívár-alkalmazkodást és az euró árfolyamának múltbeli emelkedését tükrözi. Továbbá, miközben a fellendülés egyre szélesebb alapú, a hivatalos pénznemként az eurót használó tagállamok (az euróövezeti tagállamok) közötti különbségek továbbra is jelentősek.

(2)

Az euróövezet több, mint pusztán tagjainak összessége. A gazdasági és pénzügyi válság nyomán egyértelműen a felszínre kerültek az euróövezeten belüli szoros kölcsönhatások, és megerősítést nyert, hogy az euróövezeti tagállamok között a költségvetési, pénzügyi és strukturális politikák erősebb koordinációjára van szükség, amely koherens szakpolitikai irányvonalat biztosít az euróövezet egészében. Az euróövezeti tagállamok a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 2012. március 2-i aláírásával kötelezettséget vállaltak egy sor nagy horderejű politikai reformra és a szakpolitikai koordinációra. A második gazdasági kormányzási csomaghoz (kettes csomag) fűződő rendeletek (3) 2013-as hatálybalépése nyomán még inkább elmélyült az euróövezeten belüli költségvetési és gazdaságpolitikai koordináció. Az euróövezeti tagállamoknak különös felelősségük van az új kormányzási keret hatékony végrehajtásában. Ez szükségessé teszi, hogy a tagállamok erősebb „csoportnyomást” gyakoroljanak egymásra, ezáltal támogatva a nemzeti reformok végrehajtását és a prudens költségvetési politika alkalmazását, a nemzeti reformok értékelésében az euróövezeti perspektíva fokozottabb érvényesítését, a potenciális tovagyűrűző hatások internalizálását és a GMU megfelelő működéséhez elengedhetetlen szakpolitikák kialakítására való ösztönzést. Szükségessé teszi továbbá, hogy megfelelő kommunikáció folyjon az euróövezeti stratégiáról.

(3)

Az euróövezeti tagállamok közötti szoros kölcsönös függőségből adódóan potenciálisan jelentős tovagyűrűző hatások kapcsolódnak a strukturális reformok végrehajtásához, amit figyelembe kell venni a szakpolitikák optimális kialakítása és végrehajtása érdekében, mind az egyes euróövezeti tagállamokat, mind az euróövezet egészét illetően. A reformok összehangoltabb végrehajtása például elősegítené a szükséges konvergenciát a tagállamok között. Az euróövezeti tagállamok reformterveinek meglévő gyakorlatokon alapuló, korai szakaszban történő megvitatása és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás hatékony végrehajtása egyaránt kulcsfontosságú ebben az összefüggésben.

(4)

Az euróövezet előtt álló fő kihívások egyike, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési politikák érvényesítése révén csökkentse az államadósságot, ugyanakkor serkentse az euróövezet növekedési potenciálját, és megoldást találjon a válság szociális következményeire. Az elmúlt években megvalósult konszolidációs törekvéseknek köszönhetően az euróövezet költségvetési helyzete javult, viszont számos euróövezeti tagállamnak továbbra is folytatnia kell a költségvetési kiigazítást a rendkívül magas adósságszint mérséklése érdekében. Valamennyi euróövezeti tagállamnak javítania kell az államháztartás minőségét a termelékenység és a foglalkoztatási helyzet fellendítése céljából.

(5)

Az euróövezeti beruházások a válság kezdeti szakaszában erősen visszaestek, és egyelőre még nem álltak vissza a szokásos hosszú távú átlagszintre. A lomha beruházási tendenciák hátterében a magánszektor hitelállomány-leépítésének, a pénzügyi töredezettségnek, valamint az állami beruházások csökkenését előidéző szükséges költségvetési konszolidációnak az együttes hatása áll. Az infrastruktúrát és a készségeket célzó beruházások növelése meghatározó jelentőségű az élénkülés fenntartása és a potenciális növekedés serkentése szempontjából. A beruházások nagy részének a magánszférából kell érkeznie, mindazonáltal a hatóságok is jelentős szerepet játszhatnak a kedvező feltételek kialakításában.

(6)

Az euróövezetben változatlanul visszafogott a reálgazdaságba irányuló hiteláramlás, a pénzügyi piacok pedig – az állampapírokat érintő nyomás enyhülése ellenére is – erősen fragmentáltak. A forráshoz jutás – különösen a kkv-k számára – több tagállamban még mindig problémát jelent, ami veszélyeztetheti a gazdasági fellendülést. Kezdeményezésekre van tehát szükség a hiteláramlás helyreállítása, a tőkepiacok mélységének fokozása és a gazdaság hosszú távú finanszírozásának előmozdítása céljából. Az olyan intézkedéseknek köszönhetően, mint például a bankok mérlegének további javítása, szükség esetén a sajáttőke-pufferek folytatólagos megerősítése, az eszközminőség-elemzések és a stressztesztek, könnyebb meghatározni a még fennmaradt sebezhető pontokat, és következésképpen megerősödik az ágazat egésze iránti bizalom. A bankunió tekintetében számottevő előrelépés történt, különösen az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása és az egységes szanálási mechanizmusról született megállapodás révén.

(7)

A pénzügyi válság feltárta a gazdasági és monetáris unió struktúrájának hiányosságait. A Bizottság 2012. november 28-án előterjesztette a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezetéről szóló közleményét, amelyet európai vitaindítónak szánt. Az Európai Tanács elnöke 2012. december 5-én közzétette az Európai Bizottság elnökével, az eurócsoport elnökével és az Európai Központi Bank elnökével szoros együttműködésben készített jelentését, amely számos elképzelést átvett a Bizottság tervezetéből és a gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséhez vezető szakaszos folyamat részleteit és ütemtervét is tartalmazta. Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalásában kifejtette nézeteit. Azóta több fontos lépésre is sor került: Az Európai Tanács 2013 decemberében további szempontokkal járult hozzá a folyamathoz. A GMU továbbfejlesztése lépésenkénti megközelítést tesz szükségessé, amelyben a fegyelem a szolidaritással ötvöződik. A gazdasági kormányzásról szóló hatos (4) és kettes csomag 2014 végére irányozza elő a benne foglaltak végrehajtására vonatkozó első felülvizsgálat elvégzését.

1.

A Bizottsággal szorosan együttműködve segítsék elő és kövessék nyomon a strukturális reformok végrehajtását az euróövezet zökkenőmentes működése szempontjából legfontosabb területeken, hogy ezáltal ösztönözzék a növekedést és a konvergenciát, valamint a belső és külső egyensúlyhiányok kiigazítását. Mérjék fel és ösztönözzék a túlzott egyensúlyhiánnyal küzdő euróövezeti tagállamokban a reformvállalások teljesítése terén, illetve a határozott beavatkozást igénylő egyensúlyhiányokkal küzdő euróövezeti országokban a reformok végrehajtása terén tett előrelépéseket, hogy ezáltal csökkentsék az euróövezet más részeibe tovagyűrűző negatív hatásokat. A pozitív tovagyűrűző hatásokhoz való hozzájárulás céljából mozdítsák elő a megfelelő szakpolitikák érvényesítését a folyó fizetési mérleg jelentős többletével rendelkező országokban. Rendszeresen tartsanak tematikus megbeszéléseket azokról a munkaerő-, illetve termékpiaci strukturális politikai reformokról, amelyek potenciálisan erőteljes tovagyűrűző hatásokkal rendelkeznek, és e megbeszélések keretében összpontosítsanak a munka nagy adóékének csökkentésére és a szolgáltatáspiacok reformjára.

2.

A Bizottsággal szorosan együttműködve koordinálják az euróövezeti tagállamok költségvetési politikáit, különösen a költségvetésiterv-javaslatok értékelése keretében, hogy ezáltal biztosítsák az egységes és növekedésbarát költségvetési irányvonal érvényesülését az euróövezet egészében. Javítsák az államháztartás minőségét és fenntarthatóságát azáltal, hogy nemzeti és uniós szinten elsőbbséget biztosítanak a tárgyi és immateriális beruházások számára. Gondoskodjanak a nemzeti költségvetési keretek – és azok részeként a nemzeti költségvetési tanácsok – szilárdságáról.

3.

Teremtsék meg a bankrendszer ellenálló képességét, különösen az eszközminőség-elemzések és stressztesztek nyomán szükséges lépések megtétele, valamint a bankunióra vonatkozó rendeletek végrehajtása és az egységes szanálási mechanizmus átmeneti időszakára előirányzott további munkában való előrelépés révén. Ösztönözzék a magánberuházásokat és növeljék a gazdaságba irányuló hiteláramlást a kkv-k hitelhez jutásának javítását célzó intézkedések, a tőkepiacok mélységének fokozása és az értékpapírosítási piac újbóli megélénkítése révén, összhangban az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló bizottsági közleménnyel, illetve az abban felvázolt ütemezéssel.

4.

Vigyék tovább a gazdasági és monetáris unió elmélyítésére irányuló munkát, és a 2014 végére tervezett felülvizsgálat keretében járuljanak hozzá a gazdasági felügyeleti keret tökéletesítéséhez.