29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/25

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Észtország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Észtország 2012–2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Észtország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Észtország 2014. május 8-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, és 2014. április 29-én 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a program egésze során fenntartott középtávú költségvetési cél megvalósítása és elegendő költségvetési tartalék létrehozása a gazdaságilag nehéz időszakokra. A stabilitási program megerősíti a strukturális többlet elérésében meghatározott előző középtávú költségvetési célt, ami szigorúbb a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál. Észtország újraszámított strukturális egyenlege 2014-ben várhatóan GDP-arányosan 0,1 százalékponttal romlik, így eltér az előírt kiigazítási pályától, majd 2015-ben GDP-arányosan 0,4 százalékponttal javul, 2016‐2017-ben pedig egyensúlyközeli marad. Emellett a stabilitási program szerint 2014-ben a kiadási referenciaértéktől való eltérés, 2015-ben pedig az attól való jelentős eltérés kockázatával kell számolni. Összességében a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető tervezett kiigazítási pálya a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés tekintetében kockázatokat hordoz.

(9)

A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó – független szervezet által jóvá nem hagyott – makrogazdasági forgatókönyv megalapozott és nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésével. Az előrejelzés szerint a strukturális hiány 2014-ben a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékben romlik, ami azt jelenti, hogy a GDP 0,3 %-ával eltér az előírt kiigazítástól, és két év távlatában ez jelentős eltérésnek tekinthető. A Bizottság előrejelzése szerint a strukturális egyenleg 2015-ben a GDP további 0,2 %-ával romlik, vagyis jelentős lesz az eltérés a középtávú cél irányába mutató előírt kiigazítástól. 2014‐2015-ben jelentős eltérés várható a kiadási referenciaértéktől is. A 2014. évi stabilitási program értékelése és a bizottsági előrejelzés alapján, az 1466/97/EK tanácsi rendeletnek megfelelően a Tanács úgy véli, hogy 2014-ben és 2015-ben fennáll a középtávú céltól való jelentős eltérés kockázata. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés betartását célzó, a strukturális egyenlegre vonatkozó szabály az állami költségvetésről szóló új észt törvénnyel 2014. március 23-án hatályba lépett, de a szabályt még ki kell egészíteni a többéves kiadási célok kötelező jellegének megerősítésével.

(10)

Ami a munkaerőpiacot illeti, jelentős eredményt sikerült elérni az ifjúsági és a tartós munkanélküliség csökkentése terén. Kiemelt figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelműek munkára való ösztönzését célzó intézkedésekre. További intézkedésekre van szükség a növekvő munkaerőhiány kezeléséhez, ideértve az életkor, egészségügyi problémák és fogyatékosság miatt a munkaerőpiacról kikerülők kérdését is. Ezért alapvető a munkaképességgel összefüggő reform időben történő elfogadása és végrehajtása és a támogató szolgáltatások rendelkezésre állásának biztosítása. A családpolitikai kiadások költséghatékonyságát tovább lehet javítani, többek között a gyermekgondozási lehetőségekhez való hozzáférés javításával. Ez várhatóan előmozdítja a nők mihamarabbi visszatérését a munkaerőpiacra és csökkenti a nemek közötti, tartósan fennálló jelentős bérszakadékot. A Tallinon és Tartun kívüli régiókban fel kell gyorsítani a vállalkozások és a munkahelyteremtés ösztönzésére irányuló intézkedéseket a gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek szélesedésének megakadályozása és a munkanélküliség csökkentése érdekében különösen az alacsony képzettségűek esetében.

(11)

Az oktatás és képzés terén nemrég elfogadták az oktatásnak a munkaerő-piaci követelményekhez való hozzáigazítására irányuló reformokat. További erőfeszítésekre van szükség az oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítéséhez. Szisztematikus intézkedésekre van szükség – mindenekelőtt a szociális partnerek bevonásával – a szakképzésben és a munkaalapú tanulásban, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel növeléséhez. Az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégia végrehajtása komoly erőfeszítéseket igényel, hogy biztosítható legyen az új készségek elsajátítása, a készségfejlesztés és a képzettségi szint növelése, különösen a munkaerőpiacon gyenge pozícióban levő emberek esetében. A létrehozott intelligens szakosodási keret magában foglalja a vállalkozási és növekedési stratégiát, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiát, és – a tematikus területekre való további szakosodás mellett – a megosztott prioritásokra összpontosít. A gazdaság kis méretére tekintettel folytatni kell a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer nemzetköziesítése és prioritásainak meghatározása irányába ható intézkedéseket.

(12)

Az észt gazdaság erőforrás-intenzitása továbbra is magas. Történt előrelépés a középületek energiahatékonyságának kezelése terén, de – különösen a lakóépületek és az ipari ágazatok tekintetében – fenn kell tartani és fokozni kell az erőfeszítéseket. Jelentős eredményeket értek el a hulladékkezelés és -lerakás terén, ugyanakkor biztosítani kell az újrahasznosítás gazdasági életképességét. Végre kell hajtani a közlekedésfejlesztési tervet, különösen azért, hogy Észtország a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban vissza tudja fogni szén-dioxid-kibocsátását. Fenntarthatóbb szállítási módok kialakítása révén javítható a teherszállítás energiahatékonysága. A regionális hálózatok egymást kiegészítő jellegének, valamint a buszközlekedés és a vasúti személyszállítás összekapcsolásának fokozása révén tovább növelhető a tömegközlekedés igénybevétele. A személygépkocsi-használat növekszik, ugyanakkor az autók átlagéletkora az uniós átlagnak csaknem duplája, és az újautó-flotta a legszennyezőbbek között van az Unióban. A környezetvédelmi ösztönzők – többek között az adózás – jelentős megerősítésére van szükség. Bár ígéretes lépésekre került sor a határokon átnyúló energia-összeköttetések terén, az észt energiapiac és az uniós piac teljes összekapcsolásához időre és beruházásokra van szükség.

(13)

A negatív demográfiai tendenciákkal kombinált szélesedő regionális különbségek és a helyi önkormányzatok hatékonysági problémái, valamint együttműködésük hiánya hátrányosan hat Észtország növekedési potenciáljára. Ez részben tükrözi a kisebb önkormányzatok költségvetési kapacitása és a rájuk ruházott felelősségek közötti aránytalanságokat és a rossz méretgazdaságosságot. A szolgáltatási területeken és szolgáltatási minimumkövetelményeken alapuló hatékonyabb és elérhető minőségi helyi közszolgáltatások – különösen a közlekedés, a tartós ápolás-gondozás, a koragyermekkori nevelés és a szociális szolgáltatások terén – előfeltételét jelentik az aktivizálási és munkaerő-piaci intézkedések eredményességének.

(14)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Észtország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(15)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Észtország stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(16)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ennek alapján a Tanács külön ajánlásokat adott ki azon tagállamok részére, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro (7). Észtországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzés alapján a GDP 0,3 %-ának megfelelő eltérés alakul ki, ami arra utal, hogy fennáll a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeitől való jelentős eltérés kockázata. 2015-ben jelentős mértékben szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát a középtávú költségvetési cél elérése és a későbbi időszakban történő fenntartása érdekében. A középtávú költségvetési keretbe tartozó többéves kiadási szabályok kötelező erejének megerősítésével egészítse ki a költségvetési szabályt és folytassa a közkiadások hatékonyságának fokozását.

2.

Javítsa a munkára való ösztönzést az alacsony jövedelműekre irányuló intézkedések révén. Az aktivizálási erőfeszítéseket tegye célzottá a foglalkoztathatóságra irányuló reform időben történő elfogadásának és végrehajtásának biztosításával. A gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének javításával egyidejűleg növelje a családpolitika eredményességét és költséghatékonyságát. Dolgozzon ki összehangolt intézkedéseket a gazdasági fejlődés és a vállalkozások előmozdítása érdekében a magas munkanélküliséggel küzdő régiókban.

3.

Az oktatási és képzési rendszerek munkaerő-piaci jelentőségének biztosítása érdekében az egész életen át tartó tanulásra irányuló intézkedések kiterjesztése, valamint a szakképzésben, többek között a tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel szisztematikus növelése révén javítsa a készségek és képzettség szintjét. Erősítse tovább a prioritások megállapítását és a szakosodást a kutatási és innovációs rendszerekben és fokozza az együttműködést a vállalkozások, a felsőoktatás és a kutatóintézetek között, a nemzetközi versenyképességhez való hozzájárulás érdekében.

4.

Fokozza az energiahatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseket, különösen a lakó- és ipari épületek tekintetében. A kevésbé erőforrás-intenzív mobilitás megvalósítása érdekében jelentősen erősítse a közlekedési ágazatban a környezetvédelmi ösztönzőket. Folytassa a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztését a szomszédos tagállamok között az energiaforrások diverzifikálása céljából, és a balti energiapiacok fokozott integrációja révén mozdítsa elő a versenyt.

5.

Teremtsen megfelelőbb egyensúlyt a helyi önkormányzatok bevételei és az önkormányzatokra ruházott felelősségek között. Javítsa a helyi önkormányzatok hatékonyságát és biztosítsa a minőségi közszolgáltatások – különösen az aktivizálási intézkedéseket kiegészítő szociális szolgáltatások – nyújtását helyi szinten.