(1)

Az atlanti-skandináv (más néven tavasszal ívó norvég) heringállomány a világ legjelentősebb méretű heringállománya. Az állományból származó fogások nagyságrendje egy- és kétmillió tonna között van. Miután azonban az intenzív halászatból adódó túlhalászás az állomány összeomlását eredményezte, az 1970-es évek elejétől az 1990-es évek közepéig megszűnt a halászati tevékenység, ami súlyos következményekkel járt az állományt kiaknázó flottákra nézve.

(2)

Az állomány helyreállítása és a halászat 1996-ban bekövetkezett újbóli megindulása óta az atlanti-skandináv heringállomány kezelését – rendszeres konzultációk keretében – az az öt állam biztosítja, melynek kizárólagos gazdasági övezetét (EEZ) az érintett halfaj vándorlási ciklusa érinti: az Oroszországi Föderáció, Norvégia, a Feröer szigetek, Izland és az Európai Unió (a továbbiakban: „parti államok”).

(3)

2007-től fogva a parti államok konzultációi során kidolgozott megállapodások végleges szabályokat rögzítettek a teljes kifogható mennyiség felosztásáról, és a felek kötelezettséget vállaltak, hogy a következő években e felosztási arányok viszonylag állandóak maradnak. A megállapodás az atlanti-skandináv heringállomány felosztását a következőképpen rögzítette: a Feröer szigetek 5,16 %, Izland 14,51 %, az Unió 6,51 %, Norvégia 61 %, az Oroszországi Föderáció pedig 12,82 % arányban részesedik a halászatból. A parti államok hosszú távra megállapodtak abban is, hogy a közösen kidolgozott állománykezelési terv kizárólag együttesen, új tudományos ajánlások alapján és adott időponttól vizsgálható felül és módosítható.

(4)

A teljes kifogható mennyiség megállapításának megkönnyítése érdekében a parti államok a rendelkezésre álló tudományos ismeretekre támaszkodva hosszú távú állománygazdálkodási tervet dolgoztak ki és valósítottak meg, az elővigyázatosság elve alapján, a biztonságos biológiai határértéken belüli fogások és a fenntartható halászat biztosítása érdekében.

(5)

E hosszú távú állománygazdálkodási terv célja annak elkerülése volt, hogy az állomány a 2 500 000 t biomasszaszint alá csökkenjen, ugyanakkor minden eszközzel arra törekedve, hogy ez a szint meghaladja a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító 5 000 000 t értéket. A terv végrehajtása során a lehalászás korlátozását 0,125 halászati állománypusztulási értékhez igazítva határozták meg. A megállapodás szerint amennyiben a biomasszaszint 5 000 000 t alá csökken, a halászati állománypusztulást is csökkenteni kell oly módon, hogy biztosítható legyen az állomány gyors helyreállítása.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) – az állománygazdálkodási tervben alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban – 2012. szeptemberi ajánlásában az öt parti állam számára megállapított teljes kifogható mennyiség (total allowable catch, a továbbiakban: TAC) 619 000 tonnára történő korlátozását javasolta 2013-ban, ami a 2012. évre megállapított TAC-hoz képest 26 %-os csökkenést jelent.

(7)

A parti államok 2012 októberétől 2013 januárjáig tartó, a 2013. évi megállapodásra irányuló konzultációja során a Feröer szigetek képviselői következetesen és ismételten elutasították a jelenlegi felosztási megállapodás fenntartását. Végül 2013. január 18-án négy parti állam részvételével létrejött a 2013. évre vonatkozó megállapodás, annak érdekében, hogy – amennyire csak lehetséges – folytatódjon a parti államok általi koordinált állománygazdálkodás. A konzultációk 2013. január 23-i keltezésű kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyve megállapítja: „A küldöttségek kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a Feröer szigetek előzetes értesítés nélkül visszalépett a parti államok között létrejött megállapodástól”. Mivel a Feröer szigeteknek a konzultációktól való visszalépése következtében az ötoldalú megállapodás lehetetlenné vált, a fennmaradó négy fél abban állapodott meg, hogy a Feröer szigetek halászati érdekeit figyelembe véve fenntartják az ország hagyományos, a 2007. évi megállapodás óta érvényben lévő részesedését, ami 31 000 tonna feröeri részesedésnek (a TAC 5,16 %-ának) felelt meg.

(8)

A parti államok között 2013. január 23-ig zajló konzultáció folyamán a Feröer szigetek képviselői nem fogalmaztak meg konkrét részesedésre vonatkozó kérést, nem tettek sem írásbeli, sem szóbeli javaslatot újabb felosztási megállapodásra vonatkozóan, nem próbáltak megegyezésre jutni a másik négy érintett féllel, és egyáltalán nem törekedtek együttműködésre a 2013. évre szóló megállapodásról folyó vitákban.

(9)

A Feröer szigetek halászati minisztere 2013. március 26-i nyilatkozatában bejelentette, hogy egyoldalúan 105 230 tonna kifogható mennyiséget írt elő a feröeri flotta számára, ami az ajánlott TAC 17 %-ának felel meg, vagyis több mint háromszorosa a korábban kidolgozott megállapodás alkalmazása alapján járó részesedésnek, és a 2012. évhez képest a részesedés 145 %-os növekedését jelenti. Ezt az egyoldalú bejelentést a fent említett tudományos ajánlás fényében kell értékelni, amely a fogások 26 %-os csökkentését javasolta 2013-ban. E bejelentésével a Feröer szigetek ténylegesen kivonta magát a közösen kidolgozott állománygazdálkodási tervből.

(10)

Fenti lépéseivel a Feröer szigetek megtagadta az együttműködést az Unióval és a többi parti országgal egy közös érdekű halállomány – az atlanti-skandináv hering – fenntartása érdekében, és megszegte az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) 61. cikkének (2) bekezdésében, 63. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 118., 119. és 300. cikkében, továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodás (UNFSA) 5. és 6. cikkében, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében vállalt kötelezettségeit.

(11)

Amennyiben a fogások kimerítik a négy parti állam és a Feröer szigetek által megállapított kifogható mennyiségeket, összmennyiségük eléri a 692 290 tonnát, ami az ajánlott TAC-hoz képest túlhalászatot jelent. Az ICES által a 2013. évi halászati évad gazdálkodásához nyújtott ajánlások keretében készített értékelés és fogási előrejelzések alapján (2) ezzel a fogási mennyiséggel 2014. elejére a szaporodóképes állomány biomassza-szintje (SSB) 4 200 000 tonnára csökkenne, ami jóval alulmarad a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító 5 000 000 tonnához képest.

(12)

Ráadásul az ICES által 2013 májusában közzétett újabb, nyilvánosan hozzáférhető tudományos tények (3) is alátámasztják, hogy a jelenlegi hosszú távú állománygazdálkodási terv (amely 0,125 halászati állománypusztulással számol) megfelel az elővigyázatosságnak ugyan, de ha a kitűzött halászati állománypusztulás értéke 0,15-re emelkedik – ami pontosan megfelel a megnövelt feröeri részesedés következményének – a terv többé nem követi az elővigyázatosság elvét, és ezzel együtt megnő az állomány összeomlásának kockázata is.

(13)

Az 1026/2012/EU rendelet 3. cikke értelmében egy ország akkor tekinthető a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országnak, ha: a) nem működik együtt a közös érdekű állományok kezelésében az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. augusztus 4-i megállapodás (UNFSA), vagy bármely más nemzetközi megállapodás, vagy nemzetközi jogi norma rendelkezéseinek maradéktalan betartásával; és b) vagy: i. nem vezeti be a szükséges halászati gazdálkodási intézkedéseket; vagy ii. más országok és az Unió jogainak, érdekeinek és kötelezettségeinek körültekintő figyelembevétele nélkül fogad el halászati gazdálkodási intézkedéseket, és e halászati gazdálkodási intézkedések, más országok és az Unió intézkedéseivel összefüggésben tekintve, olyan halászati tevékenységhez vezetnek, amelynek hatására az állomány nem fenntartható állapotba kerülhetne.

(14)

A fenti megfontolásokat figyelembe véve minden feltétel teljesül ahhoz, hogy a Feröer szigetek a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országnak minősüljön, ezért a Bizottság elfogadhatja az 1026/2012/EU rendeletben meghatározott intézkedéseket.

(15)

A Bizottság az 1026/2012/EU rendelet 6. cikke alapján úgy határozott, hogy 2013. május 17-i határozatában (4) és ugyanazon a napon kelt levelében értesíti a Feröer szigetek helyi kormányát és Dánia kormányát arról a szándékáról, hogy a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országnak minősíti a Feröer szigeteket, kifejtve döntésének indokait, és részletezve az említett rendelet alapján meghozható lehetséges intézkedéseket. A Feröer szigetek helyi kormánya ugyanazon a napon jelezte a levél kézhezvételét.

(16)

A Feröer szigetek helyi kormánya 2013. június 17-én az értesítésre küldött válaszában vitatta a Bizottság által felhozott érveket, saját érveit hangoztatva, nevezetesen hogy nem vonult vissza a konzultációból, hogy továbbra is elkötelezetten keresi a tárgyalásos megoldást az állomány felosztásával kapcsolatban, illetve hogy az EU nem jogosult kényszerítő intézkedéseket alkalmazni. Azonban sem arra nem mutatott hajlandóságot, hogy felülvizsgálja a 2013. évi, nem fenntartható kifogható mennyiségeket, sem világos indoklást nem adott a 2013. évi magas kifogható mennyiségekre, azon a megalapozatlan állításon túl, hogy „az elmúlt években az állomány nagyobb számban fordul elő a Feröer szigetek fennhatósága alatt álló tengeri területeken”.

(17)

A Bizottság tanulmányozta a témáról rendelkezésre álló szakirodalmat, és kizárólag arra vonatkozó megállapításokat talált, hogy a heringek alkalmanként hosszabb időt töltenek a Feröer szigetek felségvizeiben, de semmilyen utalást nem talált arra, ami alapján ez a jelenség az állomány stabil és állandó növekedéseként volna értelmezhető. Ami a Feröer szigetek azon érvét illeti, hogy az állomány 2014-ben mindenképpen, a szigetek részesedésének egyoldalú növelésétől függetlenül a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szint alá csökkenne, meg kell jegyezni, hogy a legújabb tudományos ajánlások alapján (lásd a (12) preambulumbekezdést) bár az állomány helyreállhat a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szintre, abban az esetben mégis hosszan az alatt marad és az összeomlás nagyobb veszélyének lesz kitéve, ha az előirányzott halászati állománypusztulás a Feröer szigetek nagyobb részesedésének megfelelő értékre emelkedik.

(18)

A Feröer szigetek helyi kormánya által felhozott érvek részletes elemzését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy azok nem cáfolják meg a bizottsági értesítés érveit, és nem adnak objektív magyarázatot az ország együttműködést elutasító magatartására. A fenti következtetés, továbbá a 2013. évi kifogható mennyiségek egyoldalú módosításának felülvizsgálatára irányuló szándék hiánya alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a Feröer szigetek esetében továbbra is teljesülnek a nem fenntartható halászatot lehetővé tévő országgá minősítés kritériumai.

(19)

Ezért a Bizottság szükségesnek ítéli az 1026/2012/EU rendelet 4. cikke szerinti intézkedések alkalmazását.

(20)

Ezeknek az intézkedéseknek hatékonyaknak és arányosaknak kell lenniük a kitűzött állományvédelmi célokhoz mérten, és meg kell akadályozniuk, hogy a Feröer szigetek a fenntarthatatlan heringhalászat folytatására használhassa az Unió piacait, kikötőit és létesítményeit.

(21)

A Bizottság értékelte továbbá az 1026/2012/EU rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadható intézkedések rövid és hosszú távú környezeti, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi hatásait, valamint a végrehajtásukhoz kacsolódó adminisztratív terheket is.

(22)

Az értékelés alapján első lépésként az 1026/2012/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c), d), e) és i) pontjában felsorolt egyes intézkedések bevezetése tűnik helyénvalónak. Amennyiben ezek az intézkedések hatástalannak bizonyulnak és a Feröer szigetek továbbra is lehetővé teszi a nem fenntartható halászatot, további intézkedésekre kerülhet sor.

(23)

A feröeri heringhalászat, amely vízközi vonóhálós hajókat alkalmaz, az év hidegebb hónapjaiban célzott halászatként is művelhető, de késő tavasszal és nyáron vegyes halászatot jelent, hasonló mennyiségű hering- és a makrélafogást eredményezve. A két halfaj az egész évad során egyazon hajóval, ugyanazon hálóval, ugyanazon halászút során és ugyanazon a halászati területen fogható. A makréla ezért a heringhez kapcsolódó fajnak tekinthető. Következésképpen amennyiben folytatja a makréla halászatát és exportját, a Feröer szigetek szükségszerűen – elkerülhetetlen mellékfogásként – nagy mennyiségű heringet is lehalászna akkor is, ha a heringet nem exportálhatja az Unióba. Ezért a makréla behozatalának kivonása az intézkedések hatálya alól aláásná a heringimportra előírt tilalom – mint a heringállomány fenntarthatóságának további károsítását megelőző eszköz – hatékonyságát. A makréla olyan mértékben együtt él a heringgel, hogy a Feröer szigetek felségvizein folytatott makrélahalászat esetében mindig fennáll a heringfogások kockázata. Ezért minden, a Feröer szigetek fennhatósága alatt megvalósított makrélafogásról feltételezhető, hogy heringfogással jár együtt. Következésképpen a kereskedelmi korlátozásoknak hatékonyságuk érdekében a heringre és a makrélára egyaránt ki kell terjedniük.

(24)

Az intézkedések arányosságának értékelése során és különösen annak mérlegelésekor, hogy a heringhalászat során kifogott főbb halfajokra kivetett kereskedelmi korlátozások bizonyos mennyiségre szorítkozzanak-e vagy teljes behozatali tilalmat jelentsenek-e, a Bizottság megvizsgálta, hogy a heringből, illetve makrélából készült vagy ezeket tartalmazó termékek importjának teljes tilalmával szemben szóba jöhetnek-e egyéb, arányosabb alternatív intézkedések. A Bizottság három lehetőséget mérlegelt: i. az összes termék mennyiségi korlátozását, a behozatalt a hagyományos kereskedelemre korlátozva; ii. a kizárólag a friss, fagyasztott és konzerv halra vonatkozó teljes importtilalmat, amely nem vonatkozna olyan feldolgozott termékekre, mint a halliszt és a halolaj; valamint iii. a heringre és a heringtermékekre korlátozott behozatali tilalmat. Jóllehet a három lehetőség közül az első – a Feröer szigetekről az EU-ba irányuló rendkívül jelentős hallisztexportot figyelembe véve – rendkívül hatékonynak bizonyulhat, a jelenlegi fázisban túlzott terheket jelenthet, különös tekintettel arra, hogy egyrészről a Feröer szigetek halászati iparának olyan ágazatait is sújthatja, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a nyílt tengeri halászati szektorhoz, és másrészről jelentős adminisztratív terhekkel járna, mivel a halliszt- és a halolajmintákat szaklaboratóriumokban kellene elemezni annak meghatározása érdekében, hogy milyen halfajokat tartalmaznak. A harmadik lehetőség, mint a fentiekből kiderül, hatástalannak tekinthető, mivel lehetséges gazdasági következményeit a makrélaexport könnyen semlegesítheti. Ezért a második lehetőség kínálja a legjobb egyensúlyt az eszközök és kívánt hatásuk között, és nem is állapíthatók meg kevésbé erélyes intézkedések a szükséges eredmény eléréséhez.

(25)

Az arányosság értékelése során a Bizottság azt is mérlegelte, hogy az importkorlátozásokon túlmenően egyéb intézkedés – nevezetesen a kikötőhasználat korlátozása – is szükségesnek bizonyulhat-e. Minthogy a kikötők használata – az üzemanyag-feltöltés, a partra szállás, a legénységváltás, a javítások és a pihenés – a heringhalászathoz tartozó szükséges rutintevékenységeket jelent, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az intézkedések szintén szükségesek, és nem léteznek kevésbé korlátozó intézkedések annak elkerülésére, hogy a Feröer szigetek az EU létesítményeit a nem fenntartható heringhalászat folytatására használja fel.

(26)

Az intézkedések rövid és hosszú távú környezeti, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi hatásainak, valamint a végrehajtásukhoz kacsolódó adminisztratív terheknek az értékelése arra a következtetésre vezetett, hogy az intézkedések ésszerűek és nem járnak elfogadhatatlan hatásokkal vagy hoznak létre felesleges terheket. Az intézkedések a környezeti hatásaik szempontjából megalapozottak, mivel várhatóan hozzájárulnak a heringállomány fenntarthatóságának javításához. Kereskedelmi hatásaik mérsékeltek lesznek, miután – a várható azonnali gazdasági kihatásokon túlmenően – középtávon alternatív kereskedelmi mechanizmusokat lehet találni, és végső soron az EU-n belül várhatóan nem okoznak ellátási hiányosságokat. Rövidtávú gazdasági és társadalmi hatásaik várhatóan szintén mérsékeltek lesznek, mivel a kereskedelmi hatásokhoz kapcsolódnak; ugyanakkor közép- és hosszú távon, amennyiben az intézkedések elérik a kívánt hatást, szükségszerűen rendkívül pozitív hatások várhatók számos olyan flotta számára, amelyek gazdaságilag nagy mértékben függenek a nyílt tengeri halászattól. Az intézkedésekhez kapcsolódó adminisztratív terhek viszonylag csekélyek lesznek, tekintettel arra, hogy az intézkedések tagállami végrehajtásához szükséges eszközök nagy része – az emberi erőforrásokat is beleértve – már rendelkezésre áll.

(27)

Végezetül a Bizottság megvizsgálta az intézkedések összeegyeztethetőségét a nemzetközi joggal, és arra a következtetésre jutott, hogy mivel azok az atlanti-skandináv heringállománynak a biztonságos biológiai határértéken belül való megtartására irányulnak, céljuk egy veszélyeztetett halállomány megóvása és az állomány tényleges túlhalászatának elkerülése. Az intézkedéseket az Unió saját állományvédelmi intézkedéseivel (az 1026/2012/EU rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja) együtt valósítja meg. Az Unió a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) ajánlásával összhangban 26 %-kal csökkentette saját heringfogásait, és maradéktalanul alkalmazza a parti államok által 1999-ben elfogadott és azóta érvényben lévő hosszú távú állományvédelmi terv valamennyi feltételét és korlátozását, az ICES pedig 2013 májusában ismételten megerősítette, hogy az állományvédelmi terv megfelel az elővigyázatosság elvének, és alkalmas állománygazdálkodási módszert kínál arra, hogy a halfogások a biztonságos biológiai határértéken belül maradjanak. Ráadásul semmilyen komoly tudományos érv nem támasztja alá azt, hogy a Feröer szigetek jogosult volna magasabb halászati részesedést követelni az atlanti-skandináv heringállományból; ezért 2013-ban az országnak az ICES ajánlásai alapján csökkentenie kellett volna halfogásait.

(28)

Mindezek fényében az első lépésben elfogadandó intézkedések a következőket foglalják magukban: a) az atlanti-skandináv állományból származó hering és makréla, valamint az ezen halakat tartalmazó vagy azokból készülő halászati termékek behozatalának tilalma; valamint b) az uniós kikötők használatának korlátozása az atlanti-skandináv hering- és makrélaállományra halászó, a Feröer szigetek fennhatósága alatt álló hajók, továbbá az említett halászatból származó halat vagy halászati terméket szállító hajók számára. Az érintett hering- és makrélaállomány halászatában részt vevő, vagy az állományból származó halat vagy halászati termékeket szállító hajókra vonatkozó korlátozások érvényre juttatásának megkönnyítése érdekében a tagállamok rendelkezésére kell bocsátani az érintett hajók jegyzékét. Annak meghatározásához, hogy egy adott hering- vagy makrélafogást a Feröer szigetek fennhatósága alatt fogtak-e ki, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendelet (5) III. fejezetében meghatározott fogási tanúsítási rendszert kell alkalmazni.

(29)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság véleményével,

a)

„atlanti-skandináv heringállomány”: az I., II., V., XII. és XIV. ICES (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) alterületen található heringegyedek (Clupea harengus) (6);

b)

„atlanti-skandináv hering”: az atlanti-skandináv heringállományból származó egyedek;

c)

„makréla”: a Scomber scombrus halfajhoz tartozó egyedek, melyeket az atlanti-skandináv hering élőhelyét alkotó területen fogtak ki;

d)

„a Feröer szigetek fennhatósága alatti halfogás”: a Feröer szigetek lobogója alatt közlekedő hajónak vagy olyan, más tagállamok lobogója alatt hajózó hajónak a halfogása, amely a Feröer szigetek kizárólagos gazdasági övezetébe tartozó vizeken halászati engedéllyel rendelkezik, illetve amelyet valamely feröeri vállalkozás vagy a feröeri hatóságok bérelnek.