29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/1

(1)

Az 1185/2003/EK tanácsi rendelet (3) általános tilalmat rendel el a cápauszony-leválasztás azon gyakorlatára, amelynek során a cápauszonyt eltávolítják és a cápa egyéb részeit pedig visszadobják a tengerbe.

(2)

Az Elasmobranchii rendszertani egységbe tartozó halakat, amelyek közé a cápák és rájafélék is tartoznak, életciklusuk jellemzői, így a lassú növekedés, a késői ivarérettség és az utódok kis száma miatt a túlhalászás általában erősen veszélyezteti, noha a biológiai produktivitás fajonként eltérő. Az elmúlt években a cápatermékek, különösen a cápauszonyok iránti megnövekedett kereslet következtében drámaian fokozódott egyes cápapopulációkra irányuló halászat, ideértve az uniós lobogó alatt uniós és nem uniós vizeken közlekedő hajók általi halászatot, ami súlyos veszélyt jelent rájuk.

(3)

A cápauszony nem az európai étrend hagyományos alapanyaga, ugyanakkor a cápák az Unió tengeri ökoszisztémájának fontos elemei. Ezért prioritásnak kell tekinteni a cápaállomány kezelését és megóvását, valamint általában véve a fenntarthatóan irányított halászati ágazatnak a környezet és az ágazatban dolgozók javát szolgáló előmozdítását.

(4)

A cápafogási arányok vizsgálatán alapuló jelenlegi tudományos ismeretek általában azt jelzik, hogy számos cápaállomány súlyosan veszélyeztetett, ugyanakkor a helyzet nemcsak fajonként, hanem egyazon fajon belül más tengeri övezetben is eltérő. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a nyílt tengeri cápafajok összességének több mint 25 %-a – amelyek több mint 50 %-a nagyméretű nyílt tengeri óceáni cápafaj – veszélyeztetett. Az elmúlt években egyre több cápafaj fogását, fedélzeten tartását, átrakodását, illetve kirakodását tiltották be uniós jogszabályok értelmében vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében, köztük az olyan cápákét is, amelyek uszonya kereskedelmi szempontból különösen értékes.

(5)

Az uniós flotta által jelenleg leginkább fogott cápafajok a kék cápa (Priconace glauca) és a lándzsafogú cápa (Isurus oxyrinchus), amelyeket az IUCN a „mérsékelten fenyegetett”, illetve a „sebezhető” kategóriába sorolt; az összes bejelentett kirakodás mintegy 70 %-át a kék cápa teszi ki. Ugyanakkor az uniós és nem uniós vizeken – a halászat gazdasági életképességéhez hozzájárulva – olyan más fajokat is fognak, mint a pörölycápa és a selyemcápa.

(6)

A 1185/2003/EK rendelet jelenleg lehetővé teszi a tagállamok számára olyan különleges halászati engedélyek kiadását, amelyek lehetővé teszik a hajófedélzeten történő, a cápák uszonyának a testről való leválasztását magában foglaló feldolgozást. Az uszonyok és a testek közötti megfelelő tömegarány biztosítása érdekében az uszonyoknak a testekhez viszonyított tömegére vonatkozó arányszámot határoztak meg. Az uszonyok testekhez viszonyított tömegére vonatkozó arányszám alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel az ellenőrzés és a végrehajtás terén. Az arányszám alkalmazása nem elegendő az érték szerinti szelektálás gyakorlatának megszüntetéséhez, és – az uszonyok levágásának eltérő technikái és a különböző cápafajok uszonyának eltérő mérete és tömege miatt – lehetővé teheti, hogy észrevétlenül sor kerüljön a cápauszony-leválasztásra. A feldolgozást követően az uszonyok és a testek kirakodása eltérő kikötőkben is történhet. Ezek a körülmények gátolják a halászattal kapcsolatos természetvédelmi és gazdálkodási intézkedések alapjául szolgáló tudományos információkat megalapozó adatgyűjtést, többek között a fajmeghatározásról és a populációk struktúrájáról.

(7)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által 1999-ben elfogadott, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó nemzetközi cselekvési terv fényében az Uniónak minden szükséges intézkedést el kell fogadnia a cápák védelme, valamint a cápafogásokból származó hulladék és a tengerbe visszadobott halmennyiség minimálisra csökkentése érdekében. A Tanács 2009. április 23-i következtetéseiben jóváhagyta a kapcsolódó, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről szóló, 2009. február 5-i bizottsági közleményben rögzített általános uniós megközelítést és konkrét uniós célkitűzéseket. A Tanács arra is bíztatta a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a cápauszony-leválasztás ügyére, és a lehető leghamarabb nyújtson be az 1185/2003/EK rendelet módosítására irányuló javaslatot, különösen a kapcsolódó eltérések és feltételek vonatkozásában.

(8)

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) elismeri a cápauszony-leválasztás problémáját, annak eltérés nélküli megszüntetésére szólít fel, és azt tanácsolja, hogy minden, az Elasmobranchii rendszertani egységbe tartozó faj kirakodása a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt történjen.

(9)

A cápauszony-leválasztással egyre gyakrabban foglalkoznak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek. Tudományos testületeik ezenkívül a cápatestnek a természetesen hozzá csatlakozó uszonnyal együtt történő kirakodását részesítik előnyben és megjegyzik, hogy ez a legjobb módszer a cápauszony leválasztásának megakadályozására, illetve ez könnyíti meg az állományfelméréshez szükséges adatgyűjtést. Az ENSZ Közgyűlése által 2007 óta évente kiadott, fenntartható halászatról szóló határozatok, a Természetvédelmi Világszövetség cápauszony-leválasztással szembeni 2008. évi globális politikája és a halállományokról szóló egyezmény felülvizsgálatával foglalkozó konferencia 2010. évi ülése felszólította a nemzeteket, hogy tegyenek intézkedéseket annak előírása érdekében, hogy minden cápát a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt rakodjanak ki.

(10)

Az előírt hatásvizsgálat részeként a Bizottság 2010–2011 folyamán nyilvános konzultációt folytatott azzal a céllal, hogy információt gyűjtsön az 1185/2003/EK rendelet módosításának legalkalmasabb módjáról. A Bizottság hatásvizsgálatában megállapította, hogy a cápaállományok megőrzése, mint alapvető cél elérése érdekében az említett rendeletnek elő kell írnia, hogy minden cápatestet a testéhez természetesen rögzülő uszonyaival együtt rakodjanak ki.

(11)

Az 1185/2003/EK rendeletet ezért megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk 3. pontját el kell hagyni.

2.

A 3. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a fedélzeten történő tárolás megkönnyítésére a cápauszonyok részben átmetszhetők, és ráhajlíthatók a testre, de kirakodás előtt nem választhatók le a testről.”

3.

A 4. és 5. cikket el kell hagyni.

4.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Jelentések

(1)   Amennyiben a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók cápát fognak, szállítanak a fedélzeten, rakodnak át vagy rakodnak ki, a lobogó szerinti tagállam a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelettel (*) és a 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. április 8-i 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (**) összhangban minden év május 1-jéig megküldi a Bizottságnak az e rendelet előző évi végrehajtására vonatkozó átfogó jelentést. A jelentésnek tartalmaznia kell, hogy a lobogó szerinti tagállam miként felügyelte a hajói e rendeletnek való megfelelését az uniós és nem uniós vizeken és milyen végrehajtási intézkedéseket alkalmazott a megfelelés elmulasztása esetén. A jelentésben a lobogó szerinti tagállamnak különösen minden következő információt meg kell adnia:

(2)   A tagállamok (1) bekezdés szerinti második éves jelentésének benyújtása után, a Bizottság 2016. január 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet működéséről, és az e téren megvalósuló nemzetközi fejleményekről.

(*)  HL L 343., 2009.12.22., 1. o."

(**)  HL L 112., 2011.4.30., 1. o.”"