28.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 141/6

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2012. augusztus 29-énaz Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az Argentínából és Indonéziából (a továbbiakban: érintett országok) származó biodízel Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes vizsgálat azt követően indult, hogy 2012. július 17-én az Európai Biodízel Tanács (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Unió teljes biodízel-termelésének több mint 60 %-át képviselő gyártók nevében. Az említett termék dömpingjére és az abból eredő súlyos kárra a panaszban felhozott meggyőző bizonyítékok elegendőnek minősültek a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság 2013. január 30-án a 2013. január 28-i 79/2013/EU bizottsági rendelettel (3) nyilvántartásba vételt vezetett be az említett termék érintett országokból származó behozatalára.

(4)

A Bizottság 2012. november 10-énaz Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (4) útján szubvencióellenes eljárás megindítását is bejelentette az Argentínából és Indonéziából származó biodízel Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított.

(5)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2009. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(6)

A Bizottság hivatalosan értesítette a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert argentin és indonéz exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket, beszállítókat, forgalmazókat, felhasználókat és szövetségeket, valamint az argentin és indonéz hatóságokat a vizsgálat megindításáról. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérték a vizsgálatban érintett összes felet, hogy jelentkezzen a Bizottságnál.

(7)

A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(8)

A panaszoson kívül argentin és indonéz exportáló gyártók, importőrök és az argentin, illetve indonéz hatóságok ismertették álláspontjukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(9)

Tekintettel a vizsgálatban érintett, Argentínában és Indonéziában működő exportáló gyártók, valamint független uniós importőrök és uniós gyártók nagy számára, továbbá a vizsgálatnak a jogszabályban elrendelt határidőn belül való lezárása érdekében, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy az alaprendelet 17. cikkének megfelelően a vizsgálatba bevont argentin és indonéz exportáló gyártók, valamint a független importőrök és az uniós gyártók számát egy minta kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozhatja (erre a folyamatra a továbbiakban „mintavételként” is történik hivatkozás).

(10)

Valamennyi argentin exportáló gyártó felkérést kapott, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően adjon tájékoztatást annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintát.

(11)

Tíz exportáló gyártó/gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Közülük két vállalat jelezte, hogy a vizsgálati időszakban nem exportált az Unióba (vagy egyáltalán nem gyártotta a szóban forgó terméket).

(12)

A vizsgálati időszakban a fennmaradó nyolc exportáló gyártó/gyártói csoport képviselte az Unióba irányuló export teljes volumenét.

(13)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a három exportáló gyártóból/gyártói csoportból álló mintát az érintett termék Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta a (12) preambulumbekezdésben említett nyolc exportáló gyártó beszámolója szerint a vizsgálati időszakban az érintett termék Unióba irányuló exportja teljes volumenének 86 %-át képviselte.

(14)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság valamennyi ismert exportáló gyártóval, az argentin gyártók szövetségével, valamint az argentin hatóságokkal konzultált a minta kiválasztásával kapcsolatban; kifogást egyikük sem emelt.

(15)

A mintában nem szereplő argentin vállalatok közül egyik sem kérelmezett az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot.

(16)

Valamennyi indonéz exportáló gyártó felkérést kapott, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően adjon tájékoztatást annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintát.

(17)

Nyolc exportáló gyártó vagy gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Közülük három vállalat jelezte, hogy a vizsgálati időszakban nem exportált az Unióba.

(18)

A vizsgálati időszakban a fennmaradó öt exportáló gyártó/gyártói csoport képviselte az Unióba irányuló export teljes volumenét.

(19)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a négy exportáló gyártóból/gyártói csoportból álló mintát az érintett termék Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta a (17) preambulumbekezdésben említett öt exportáló gyártó beszámolója szerint a vizsgálati időszakban az érintett termék Unióba irányuló exportja teljes volumenének 99 %-át képviselte.

(20)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság valamennyi ismert exportáló gyártóval, valamint az indonéz hatóságokkal konzultált a minta kiválasztásával kapcsolatban; kifogást egyikük sem emelt.

(21)

A mintában nem szereplő indonéz vállalatok közül egyik sem kérelmezett az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot.

(22)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkért valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen, és bocsássa rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat. Egyetlen független importőr sem működött együtt a vizsgálatban.

(23)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ezt a mintát nyolc uniós gyártó alkotta, amelyekről a Bizottság a vizsgálat megindítása előtt tudta, hogy biodízelt gyártanak. A Bizottság a mintát a termelés és az értékesítés volumene, valamint a földrajzi elhelyezkedés alapján választotta ki. A mintába kiválasztott uniós gyártók az uniós gyártás 27 %-át képviselték.

(24)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat. A javasolt minta közzétételét követően a kiválasztandó vállalatok közül kettő visszavonta együttműködési szándékát, helyükre két másik vállalat került. Az uniós gazdasági ágazat azt az észrevételt tette, hogy tekintettel a biodízelt gyártó kkv-k nagy számára, legalább egyiküknek szerepelnie kellene a mintában. A kérelmet a Bizottság elfogadta.

(25)

A minta az uniós gazdasági ágazat szempontjából kellően reprezentatívnak minősül.

(26)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő három argentin exportáló gyártónak/gyártói csoportnak, a mintában szereplő négy indonéz exportáló gyártónak/gyártói csoportnak, valamint a mintában szereplő nyolc uniós gyártónak.

(27)

A kérdőíveket a mintában szereplő hét argentin, illetve indonéz exportáló gyártó/gyártói csoport, a mintában szereplő nyolc uniós gyártó, valamint három felhasználó töltötte ki.

(28)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(29)

Az érintett termék Argentínából és Indonéziából származó, jelenleg az ex 1516 20 98, ex 1518 00 91, ex 1518 00 95, ex 1518 00 99, ex 2710 19 43, ex 2710 19 46, ex 2710 19 47, 2710 20 11, 2710 20 15, 2710 20 17, ex 3824 90 97, 3826 00 10 és ex 3826 00 90 KN-kód alá besorolt, szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű, zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolaj akár tisztán, akár keverék formájában (a továbbiakban: érintett termék, amelyre gyakran „biodízelként” hivatkoznak).

(30)

A vizsgálat eredményei szerint az Argentínában előállított biodízel kizárólag szójaolajból származó „szójaolaj-metil-észter” (a továbbiakban: SME), az Indonéziában előállított biodízel pedig kizárólag pálmaolajból származó „pálmaolaj-metil-észter” (a továbbiakban: PME), ugyanakkor az Unióban az egyéb takarmánynövényekből, hulladékolajból, valamint szűz olajokból előállított biodízel mellett főként a „repcemagolaj-metil-észter” (a továbbiakban: RME) jellemző.

(31)

Az SME, a PME és az RME a zsírsav-metil-észterek (a továbbiakban: FAME) kategóriájába tartozik. Az „észter” kifejezés a növényi olajok átészterezésére, azaz az olaj alkohollal való keverésére utal, melynek következtében biodízel, és melléktermékként glicerin keletkezik. A „metil” kifejezés metanolra, a szóban forgó folyamatban leggyakrabban használt alkoholra utal.

(32)

Az SME és a PME biodízel tisztán is alkalmasak felhasználásra, mégis rendszerint egymással vagy RME-vel elegyítik őket az Európai Unióban történő felhasználásukat megelőzően. Az SME PME-vel történő elegyítését az indokolja, hogy a tiszta SME jódtartalmát és cetánszámát tekintve nem felel meg az EN 14214 európai szabványnak. A PME (és az SME) RME-vel történő elegyítését az indokolja, hogy a PME és az SME hidegszűrhetőségi határhőmérséklete magasabb, mint az RME-é, ezért a téli hónapokban tisztán nem alkalmasak az Európai Unió hideg régióiban történő felhasználásra.

(33)

A biodízel- és ásványi dízel keverékeket elsősorban a közlekedési ágazatban használják közúti gépjárművek, például személygépkocsik, kamionok, buszok, illetve vonatok dízelmotorjainak üzemanyagaként. A tiszta vagy ásványi dízellel kevert biodízel alkalmazható háztartási, kereskedelmi vagy ipari kazánok fűtésére vagy áramfejlesztők üzemanyagaként is.

(34)

A vizsgálat szerint az érintett termék és az Argentínában és Indonéziában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített termék azonos fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkezik, továbbá a felhasználásuk is megegyezik. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(35)

Az egyik indonéz gyártó kérelmezte, hogy a szakaszosan előállított metil-észtereket zárják ki az eljárásban érintett termékek köréből. A zsírsav-metil-észtereket szakaszos desztilláció révén olyan komponensekre bontják, amelyek eltérő kémiai jellemzőkkel bírnak, valamint a felhasználásuk is különbözik. A kérelem szerint a vállalat által gyártott és az Unióba exportált szakaszosan előállított metil-észterek nem minősülnek biodízelnek, és nem használatosak üzemanyagként: alkalmazásuk egyéb ipari folyamatokhoz kapcsolódik. A vállalat ezenfelül azt állította, hogy az Indonéziában gyártott biodízel esetében rendszerint használt nyers pálmaolajjal ellentétben a szakaszosan előállított metil-észterekhez kókuszolajat vagy pálmamagbélolajat használnak nyersanyagként.

(36)

A szakaszosan előállított metil-észterek az érintett termék termékleírásába tartoznak, mivel zsírsav-metil-észternek minősülnek, és előállításukhoz a biodízelgyártásban használt nyersanyagokat alkalmazzák. A szakaszosan előállított metil-észterek nem felelnek meg az európai szabványnak (EN 14214), ám egyéb biodízelekkel elegyítve az előírásoknak megfelelő keverék jöhet létre. A pálmaolaj-metil-észter e tekintetben hasonló biodízel, mivel elegyítés nélkül nem felel meg az európai szabványnak. Az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(37)

Az egyik európai importőr, amely pálmamagbélolajból előállított zsírsav-metil-észtert importál Indonéziából, meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményt kérelmezett a nem üzemanyagként hasznosítandó, hanem telítetlen zsíralkohol előállítására szolgáló behozatalaira.

(38)

A meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény rendszerét a nemzeti vámigazgatási szervek igazgatják: a behozatalkor fizetendő vám alóli mentesség az importált nyersanyag igazolt, végleges felhasználásától függ. A rendszert a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezései határozzák meg (6).

(39)

A Bizottság a kérelemmel a vizsgálat végső szakaszában foglalkozik majd, miután az érdekelt felek jelezték észrevételeiket a nem üzemanyagként hasznosítandó, pálmamagbélolajból előállított zsírsav-metil-észter importjával kapcsolatos, szóban forgó kérelem elbírálására vonatkozóan. Az észrevételeknek ki kell térniük arra, hogy a mentesség alkalmas-e az esetlegesen kivetendő végleges vámok kijátszására, valamint arra, hogy milyen hatással bír a nem üzemanyagként hasznosítandó, azon országokból származó biodízelimportra, amelyekre vonatkozóan már intézkedéseket léptettek életbe.

(40)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintába kiválasztott egyes exportáló gyártók reprezentatív mennyiségben értékesítették-e hazai piacon a hasonló terméket argentin független vevők részére, azaz az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése értelmében ezen értékesítések teljes volumene a vizsgálati időszakban elérte-e az egyes exportáló gyártók által az Unióban értékesített érintett termék teljes mennyiségének öt százalékát. A Bizottság megállapította, hogy a mintába kiválasztott vállalat/vállalatcsoport mindegyike esetében a szóban forgó értékesítések teljes volumene a vizsgálati időszakban elérte az uniós export teljes értékesítési mennyiségének öt százalékát.

(41)

A Bizottság ezt követően a mintába kiválasztott vállalatok/vállalatcsoportok mindegyike esetében meghatározta azokat a hazai piacon értékesített terméktípusokat, amelyek az Unióba exportált típusokkal megegyeznek vagy azokkal összehasonlíthatók.

(42)

A mintába kiválasztott vállalatok/vállalatcsoportok által hazai piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében, amelyet az Unióba irányuló exportra eladott terméktípussal azonosnak vagy összehasonlíthatónak találtak, megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi értékesítések kellően reprezentatívak voltak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a terméktípus hazai piacon független vevőknek történő értékesítésének volumene az Unióba exportált, összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át tette ki.

(43)

Ezt követően a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján értékelte, hogy a hasonló terméket a mintába kiválasztott vállalatok/vállalatcsoportok hazai piacon a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül értékesítették-e. Ennek során a Bizottság minden terméktípus esetében megvizsgálta, hogy a vizsgálati időszakban mekkora volt a hazai piacon független vevőknek történő nyereséges értékesítés aránya.

(44)

A vizsgálat rámutatott, hogy az argentin piac államilag szigorúan szabályozott. Argentínában előírás az ásványi dízel és a biodízel elegyítése (a vizsgálati időszakban 7 %-os biodízel-tartalommal). Az elegyítéssel kapcsolatos előírás teljesítéséhez szükséges teljes biodízel-mennyiséget kvóták révén felosztják az arra kiválasztott argentin biodízelgyártók között. Az olajtársaságoknak a kötelező elegyítéshez ezektől a biodízelt gyártó argentin vállalatoktól kell beszerezniük a biodízelt. Az árakat államilag állapítják meg, és azokat az argentin Energiaügyi Minisztérium teszi közzé. A vizsgálati időszakban az államilag megállapított referenciaárat egy összetett képlettel számították ki, amely figyelembe vette az előállítási költségeket (nyersanyagok, szállítás és egyéb költségek), és bizonyos mértékű nyereséggel is kalkulált. A referenciaár meghatározásához használt paramétereket az ország legfélreesőbb részén működő, legkevésbé hatékony gyártó becsült költségei alapján állapították meg, ami az argentin gyártók számottevő jövedelmezőségét vonta maga után.

(45)

Az adott körülmények között a Bizottság megítélése szerint a belföldi értékesítést a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül folytatták, így a hasonló termék rendes értékét ideiglenesen az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján kellett kiszámítani oly módon, hogy a vállalat vizsgálati időszak alatt felmerült előállítási költségeihez hozzáadták az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és egy ésszerű haszonkulcsot. A panaszosok állítása szerint az Argentínában alkalmazott differenciált exportadórendszer leszorítja a szójabab és a szójababolaj árát, minek következtében a biodízelgyártók költségei torzulnak. A Bizottság jelenleg nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy eldöntse, mi az állítás vizsgálatának a legmegfelelőbb módja. Ezért a vizsgálat végső szakaszában, csakúgy mint a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatban tovább vizsgálják, hogy a költségek kellőképpen tükrözik-e az érintett termék gyártásával összefüggő költségeket.

(46)

A (43) preambulumbekezdésben említett piaci viszonyokat figyelembe véve a Bizottság megítélése szerint a nyereség összegének megállapításához nem lehetett a mintába kiválasztott vállalatok tényleges adatait alapul venni. Ebből adódóan a rendes érték kiszámításához a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében olyan ésszerű nyereség alapján határozták meg, amelynek összege megfelelhet egy hasonlóan új és innovatív, tőkeigényes ágazat szabad és nyílt piacon, hagyományos versenyfeltételek mellett elért nyereségének, ami ez esetben a forgalom 15 %-át jelenti.

(47)

A mintába kiválasztott exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül a független vevőknek vagy kapcsolódó vállalatokon keresztül exportáltak.

(48)

Amennyiben az érintett terméket közvetlenül független uniós vevőknek exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termék ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportára alapján határozták meg.

(49)

Abban az esetben, ha az Unióba irányuló exportértékesítést kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolították, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történő első viszontértékesítetésekor alkalmazott ára alapján állapították meg. Ilyen esetekben a behozatal és a viszonteladás között felmerült minden költségen, valamint a felhalmozódó nyereségen kiigazításokat hajtottak végre. A kiigazítást egy ésszerűnek tekintett, a forgalom 5 %-ának megfelelő nyereség figyelembevételével számították ki.

(50)

A rendes értéket és a mintába kiválasztott exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(51)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették.

(52)

Ez alapján az összes esetben kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségek, exportvámok és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát.

(53)

Abban az esetben, ha az Unióba irányuló exportértékesítést az Unión kívüli székhelyű, kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolították, a Bizottság megvizsgálta, hogy a szóban forgó kapcsolódó kereskedők az exportáló gyártó exportértékesítési részlegének, vagy jutalékos alapon működő ügynökségnek minősülnek-e.

(54)

Az egyik kereskedelmi vállalat szoros kapcsolatban áll az exportáló gyártóval és annak teljes irányítása alá tartozik, és az árképzést, illetve a szállítási feltételeket érintően nem rendelkezik tárgyalóerővel vagy befolyással, mindemellett kizárólag a szóban forgó argentin exportáló gyártó által előállított termékek kereskedelmével foglalkozik. Ebből adódóan az exportáló gyártó exportértékesítési részlegének minősült, és a jutalék tekintetében nem került sor kiigazításra. Az egyik, Unión kívüli székhelyű kereskedelmi vállalatról bebizonyosodott, hogy az argentin exportáló gyártóhoz lazábban kapcsolódik, nem áll annak irányítása alatt, és más gyártók számos egyéb termékének kereskedelmével is foglalkozik. A szóban forgó kereskedelmi vállalat jutalékos alapon működő kereskedőhöz hasonló tevékenységeket végző vállalatnak minősült. Következésképpen az exportértékesítési árakat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében a kereskedőnek juttatott képzett árrés figyelembevétele végett kiigazították.

(55)

Az argentin exportáló gyártó által a kapcsolódó kereskedőnek felszámított értékesítési árak és a kapcsolódó kereskedő által az uniós független vevőknek felszámított értékesítési árak közötti tényleges különbséget nem használták fel a kiigazítás mértékének kiszámításához. A kiigazítás mértékét a kapcsolódó kereskedő SGA-költségei, valamint a nyereség ésszerű összege alapján számították ki. A vállalat tényleges nyeresége a kapcsolódás természetéből adódóan nem minősült megbízható adatnak.

(56)

A mintába kiválasztott exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát – az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően – összehasonlították az exportár súlyozott átlagával.

(57)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban számították ki. Ezt a dömpingkülönbözetet a mintába kiválasztott három exportáló gyártó vonatkozásában megállapított különbözet alapján számították ki.

(58)

Az összes többi argentin exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg. Ennek érdekében először az együttműködés szintjét határozták meg oly módon, hogy az Unióba irányuló export együttműködő exportáló gyártók által bejelentett volumenét összehasonlították az Eurostat importstatisztikáiban szereplő, erre vonatkozó adatokkal. Mivel az együttműködés mértéke a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes export 100 %-át képviselően igen magas volt, az összes többi argentin exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingkülönbözetet a mintába kiválasztott, azon együttműködő exportáló gyártó szintjén határozták meg, amelynél a legmagasabb dömpingkülönbözetet állapították meg.

(59)

Az így megállapított ideiglenes dömpingkülönbözetek – a vámfizetés nélküli uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következők:

Dömpingkülönbözet

(60)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintába kiválasztott egyes exportáló gyártók reprezentatív mennyiségben értékesítették-e hazai piacon a hasonló terméket indonéz független vevők részére, azaz az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése értelmében ezen értékesítések teljes volumene a vizsgálati időszakban elérte-e az egyes exportáló gyártók által az Unióban értékesített érintett termék teljes mennyiségének öt százalékát. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy két exportáló gyártó esetében a belföldi értékesítés nem minősült reprezentatívnak.

(61)

A globálisan reprezentatív értékesítések jellemezte exportáló gyártók esetében a Bizottság következő lépésként meghatározta azokat a hazai piacon értékesített terméktípusokat, amelyek az Unióba exportált típusokkal megegyeznek vagy azokkal összehasonlíthatók.

(62)

A megegyező vagy összehasonlítható terméktípusok tekintetében megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi értékesítések kellően reprezentatívak voltak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a terméktípus hazai piacon független vevőknek történő értékesítésének volumene az Unióba exportált, összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át tette ki. A globálisan reprezentatív értékesítések jellemezte exportáló gyártók esetében megállapították, hogy az exportált terméktípus belföldi értékesítése nem volt reprezentatív, vagy egyáltalán nem zajlott ilyen értékesítés.

(63)

Ezért a hasonló termék rendes értékét ideiglenesen az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján az összes exportáló gyártó tekintetében oly módon számították ki, hogy a vállalat vizsgálati időszak alatt felmerült előállítási költségeihez hozzáadták az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és egy ésszerű haszonkulcsot. A panaszosok állítása szerint az Indonéziában alkalmazott differenciált exportadórendszer leszorítja a pálmaolaj árát, minek következtében a biodízelgyártók költségei torzulnak. A Bizottság jelenleg nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy eldöntse, mi az állítás vizsgálatának a legmegfelelőbb módja.. Ezért a vizsgálat végső szakaszában, csakúgy mint a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatban, tovább vizsgálják, hogy a költségek kellőképpen tükrözik-e az érintett termék gyártásával összefüggő költségeket.

(64)

A vizsgálat rámutatott, hogy az indonéz biodízelpiac államilag szigorúan szabályozott. A 100 %-os állami tulajdonban lévő Pertamina olaj- és gázipari vállalat a hazai piac messze legjelentősebb aktív vállalata (a mintába kiválasztott gyártóktól szerzi be a hazai gyártású biodízel 90 %-át). A Pertamina államilag kijelölt feladata, hogy a benzinkútjain árusított bioüzemanyagot fosszilis tüzelőanyaggal elegyítse. Az indonéz Kereskedelmi Minisztérium havonta központilag határozza meg az export-ellenőrzési árat, amely viszonyítási árként szolgál az exportadók adott havi mértékének kiszámításához. A Pertamina az indonéz kormány által megállapított export-ellenőrzési áron szerzi be a biodízelt.

(65)

Az adott körülmények között a nyereség összegét nem lehetett a mintába kiválasztott vállalatok tényleges adataira alapozni, mivel a Bizottság megítélése szerint a belföldi értékesítés a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül folyik. Ebből adódóan a rendes érték kiszámításához a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében olyan ésszerű nyereség alapján határozták meg, amelynek összege megfelelhet egy hasonlóan új és innovatív, tőkeigényes ágazat szabad és nyílt piacon, hagyományos versenyfeltételek mellett elért nyereségének, ami ez esetben a forgalom 15 %-át jelenti.

(66)

A mintába kiválasztott exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek vagy kapcsolódó vállalatokon keresztül exportáltak.

(67)

Amennyiben az érintett terméket közvetlenül független uniós vevőknek exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termék ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportára alapján határozták meg.

(68)

Abban az esetben, ha az Unióba irányuló exportértékesítést kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolították, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történő első viszontértékesítetésekor alkalmazott ára alapján állapították meg. Ilyen esetekben a behozatal és a viszonteladás között felmerült minden költségen kiigazításokat hajtottak végre, egy ésszerűnek tekintett, a forgalom 5 %-ának megfelelő nyereség figyelembevételével.

(69)

A egyik tagállamban egy biodízelvásárlási ügyletet követően a biodízel „kétszeres beszámítására” vonatkozó hatályos szabályozási keret (7) kínálta előnyöket kiaknázni szándékozó ügyfelek részére felszámított díjak nem minősültek az exportár részének. A szóban forgó külön díjak nem kapcsolódnak magához a termékhez; sokkal inkább a dokumentumokkal kapcsolatban merülnek fel, amelyeket a kapcsolódó importőrnek be kell nyújtania a kormányzati tanúsítvány megszerzése érdekében, lehetővé téve, hogy a kapcsolódó importőr ügyfelei teljesítsék a fele mennyiségű biodízel elegyítése esetében előírt feltételeket (tekintve, hogy a biodízelt kétszeresen beszámítják).

(70)

A rendes értéket és a mintába kiválasztott exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(71)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették.

(72)

Ez alapján az összes esetben kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási, járulékos és hitelköltségek, exportvámok, vizsgálati díjak, banki díjak és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát.

(73)

Abban az esetben, ha az Unióba irányuló exportértékesítést az Unión kívüli székhelyű, kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolították, a Bizottság megvizsgálta, hogy a szóban forgó kapcsolódó kereskedők az exportáló gyártó exportértékesítési részlegének, vagy jutalékos alapon működő ügynökségnek minősülnek-e.

(74)

Az egyik vállalat/vállalatcsoport esetében megállapították, hogy egy kapcsolódó kereskedelmi vállalattal többek között jutalékért bonyolított biodízel-kereskedelemre kötött szerződést. Ebben az esetben a Bizottság megítélése szerint a kapcsolódó kereskedő jutalékos alapon működő ügynökségnek minősül, ezért az exportértékesítési árakat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében a kereskedőnek juttatott képzett árrés figyelembevétele végett kiigazították.

(75)

Az egyik exportáló gyártó az érintett terméket (PME) RME-vel elegyítette, mielőtt az első független vevőnek értékesítette. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja értelmében az érintett termék fizikai jellemzőiből adódó különbségeinek figyelembevétele végett kiigazításra került sor.

(76)

A mintába kiválasztott exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát – az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően – összehasonlították az exportár súlyozott átlagával.

(77)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban számították ki. Ezt a különbözetet a mintába kiválasztott exportáló gyártók esetében megállapított különbözetek alapján határozták meg, figyelmen kívül hagyva a nulla dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártók különbözetét.

(78)

Az összes többi indonéz exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg. Ennek érdekében először az együttműködés szintjét határozták meg oly módon, hogy az Unióba irányuló export együttműködő exportáló gyártók által bejelentett volumenét összehasonlították az Eurostat importstatisztikáiban szereplő, erre vonatkozó adatokkal. Mivel az együttműködés mértéke a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes export 99 %-át képviselően igen magas volt, az összes többi indonéz exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingkülönbözetet a mintába kiválasztott, azon együttműködő exportáló gyártó szintjén határozták meg, amelynél a legmagasabb dömpingkülönbözetet állapították meg.

(79)

Az így megállapított ideiglenes dömpingkülönbözetek – a vámfizetés nélküli uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következők:

Dömpingkülönbözet

(80)

Az Unióban hasonló terméket 254 gyártó állít elő. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(81)

A Bizottsághoz olyan állítások érkeztek, amelyek szerint a nagy uniós gyártók jelentős hányada argentin exportőrökhöz kapcsolódik és/vagy Argentínából importál biodízelt, ezért őket ki kell zárni a vizsgálatban a gazdasági ágazatot képviselő csoportból.

(82)

Az állítás vizsgálatát követően az érintett országokból származó importtevékenységük miatt három vállalatot kizártak a gazdasági ágazatot képviselő csoportból; esetükben a vizsgálati időszakban az import aránya saját termelésük 63 %-ának, 85 %-ának, illetve 71 %-ának felelt meg. További két vállalatot azért zártak ki, mert a vizsgálati időszakban nem gyártottak biodízelt. Az alábbiakban szereplő információkhoz nem használták fel az említett vállalatoktól származó adatokat. A Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonta le, hogy semmi sem indokolta további uniós gyártók kizárását a gazdasági ágazatot képviselő csoportból.

(83)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – köztük a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat – felhasznált a vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapítására. Ezen információk alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy az uniós össztermelés körülbelül 9 052 871 tonna volt a vizsgálati időszakban. A fentiekben említettek szerint a mintába az a nyolc uniós gyártó került be, amely a hasonló termék teljes uniós termelésének 27 %-át képviseli.

(84)

Az uniós felhasználást az összes uniós gyártó által az uniós piacon előállított össztermelés volumene alapján állapították meg, ebből kivonták az exportot, és hozzáadták az Argentínából, Indonéziából és más harmadik országokból származó behozatalt.

(85)

Az Argentínából és Indonéziából származó import volumenét a termék besorolása szerinti különböző KN-kódokra vonatkozó Eurostat-adatok alapján határozták meg.

(86)

A fentiek alapján a biodízel uniós felhasználása 2009 és a vizsgálati időszak vége között 5 %-kal nőtt.

(87)

Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint két országból érkező termék behozatalának hatásait kizárólag két feltétel együttes teljesülése esetén lehet összesítve értékelni.

(88)

Az egyik feltétel, hogy az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet meghaladja a minimum százaléklábat, és egyik ország importmennyisége sem lehet elhanyagolható. Az Argentínából és Indonéziából származó behozatalra az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módon megállapított dömpingkülönbözet meghaladta a minimális küszöbértéket, és az ezekből az országokból származó behozatal volumene nem minősült elhanyagolhatónak az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében, mivel piaci részesedésük a vizsgálati időszakban elérte a 10,8 %-ot (Argentína), illetve a 8,5 %-ot (Indonézia).

(89)

A második feltétel, hogy az importtermékek között, valamint az importtermékek és a hasonló uniós termék között versenyhelyzet álljon fenn. Az Argentínából és Indonéziából importált biodízelt egyazon kereskedelmi vállalatok elegyítik ásványi dízellel, amely az uniós vevőknek történő értékesítések során közvetlen versenyben áll az uniós gazdasági ágazat által előállított biodízellel.

(90)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel teljesül, és így a kárelemzés céljából az Argentínából és Indonéziából származó behozatal összesítve értékelendő.

(91)

Az Argentínából és Indonéziából származó import volumene 2009 és a vizsgálati időszak között jelentősen nőtt, ezen belül az indonéz import gyorsabb növekedési ütemet mutatott. Ugyanezen időszakban a piaci részesedés 9,1 %-ról 19,3 %-ra nőtt.

(92)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban, és ezen belül különösen 2010 és 2011 között az importárak növekedtek, a figyelembe vett időszakban mind az Argentínából származó, mind az Indonéziából származó biodízel ára az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradt.

(93)

A vizsgálati időszak alatti alákínálás meghatározása céljából összehasonlították a mintába kiválasztott uniós gyártók által az uniós piacon független vevőknek felszámított, gyártelepi szinten kiigazított értékesítési árak súlyozott átlagát a mintába kiválasztott argentin és indonéz gyártók első független uniós vásárlónak felszámított, CIF-paritás alapján megállapított, a fennálló vámokkal és a behozatal utáni költségekkel megfelelően kiigazított importárainak súlyozott átlagával.

(94)

Az Argentínából származó SME és az Indonéziából származó PME, illetve az uniós piacon előállított és értékesített termék összehasonlítását a hidegszűrhetőségi határhőmérséklet (a továbbiakban CFPP) – az a hőmérséklet, amelyen a biodízel zsírrá alakul és nem használható üzemanyagként – alapján végezték.

(95)

Az Argentínából érkező, Unióban értékesített összes termék CFPP-je 0°C. Ezeket az értékesítéseket ezért az uniós gyártók által előállított, 0°C CFPP-vel rendelkező biodízel értékesítéseivel hasonlították össze.

(96)

Az Indonéziából érkező, Unióban értékesített összes termék CFPP-je 13°C. Figyelembe véve, hogy az uniós gyártók igen csekély mennyiségben értékesítenek ennek megfelelő CFPP-vel rendelkező terméket – az indonéz PME-t rendszerint más forrásokból beszerzett biodízellel elegyítik, mielőtt az első független vevőnek értékesítik – a közvetlen összehasonlítás nem tűnt ésszerűnek. A 13°C CFPP-vel rendelkező, Indonéziából származó PME exportárát ennek megfelelően felfelé igazították ki a 0°C CFPP-nek megfelelő árra oly módon, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított, 13°C CFPP-vel rendelkező PME értékesítési árának és a 0°C CFPP-vel rendelkező biodízel átlagárának uniós piaci különbözetét vették figyelembe.

(97)

A fenti módszer alapján az argentin és indonéz, illetve uniós árak közötti különbség az uniós gazdasági ágazat súlyozott gyártelepi átlagárának százalékos arányában kifejezve 2,5 % és 9,1 % között változik; ez az alákínálás mértéke.

(98)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását célzó vizsgálatnak ki kell terjednie az összes olyan közgazdasági mutatószám értékelésére, amelyet az uniós gazdasági ágazat tekintetében az elemzett időszakban megállapítottak.

(99)

A fentiekben említetteknek megfelelően a mintába kiválasztott uniós gyártóktól származó ellenőrzött adatokat használták annak vizsgálatához, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár.

(100)

A kárelemzés során a Bizottság makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatók között tett különbséget. A Bizottság az uniós gazdasági ágazat által rendelkezésre bocsátott adatok alapján elemezte a figyelembe vett időszakra és valamennyi uniós gyártóra vonatkozó makrogazdasági mutatókat. A Bizottság a mintába kiválasztott uniós gyártók által rendelkezésre bocsátott adatok alapján elemezte a mikrogazdasági mutatókat.

(101)

A valamennyi uniós biodízelgyártóra vonatkozó információk alapján értékelt makrogazdasági mutatók az alábbiak: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, az értékesítés volumene, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, és a korábbi dömping hatásának leküzdése.

(102)

A mintába kiválasztott uniós biodízelgyártókra vonatkozó információk alapján értékelt mikrogazdasági mutatók az alábbiak: átlagos egységárak, egységnyi költség, bérköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség.

(103)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszakban a felhasználással párhuzamosan nőtt. A kapacitás viszonylag stabilnak mutatkozott, különösen 2010 és a vizsgálati időszak között; ezért a kapacitáskihasználás az egész időszakot jellemzően alacsony volt. Az USA-val szemben elrendelt intézkedések hatására – újonnan bevezetendő kvótarendszerekre és tagállami megbízásokra számítva – az uniós gazdasági ágazat korábban berendezkedett a kapacitás fokozására, ám ezt és az elemzett időszak alatt bekövetkezett kapacitásnövekedést nem állt módjában kihasználni.

(104)

A független uniós vevőkkel bonyolított értékesítések volumene az elemzett időszak során meglehetősen stabil volt. Tekintve, hogy az elemzett időszakban a felhasználás enyhén nőtt, a stabil értékesítési volumen egyúttal alacsonyabb piaci részesedést jelent; az 5,5 százalékpontos csökkenés hátterében az érintett országokból származó import áll.

(105)

Az uniós gazdasági ágazat növekedését a volumenmutatók – vagyis a termelés, az értékesítés, főként pedig a piaci részesedés – is tükrözik. Az elemzett időszak alatt a felhasználás növekedett, az uniós gyártók piaci részesedése azonban nem emelkedett hasonló ütemben. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése az elemzett időszakban az importvolumen növekedésével egyidejűleg csökkent. Ugyanebben az időszakban az Indonéziából és Argentínából származó behozatal piaci részesedése több mint 10 százalékponttal nőtt. Az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kiaknázni a piaci növekedést, összességében kedvezőtlenül érintette gazdasági helyzetét.

(106)

A biodízel-ágazat tőkeigényes, ugyanakkor a termelési folyamat nem igényel nagy munkaerőt, és a tényleges biodízelgyártást jellemzően alvállalkozók végzik, így a gyártás során foglalkoztatottak száma nem magas. Annak köszönhetően, hogy az elemzett időszakban a gyártás volumene emelkedett, a foglalkoztatás is nőtt.

(107)

Mivel a foglalkoztatás nagyobb mértékben nőtt, mint a gyártás, a termelékenység 2009 és a vizsgálati időszak vége között 7 százalékponttal csökkent.

(108)

Az uniós gazdasági ágazatnak 2009-ig – a jelen eljárás vizsgálati időszakának kezdetéig – károkat okozott az Amerikai Egyesült Államokból származó dömpingelt import. Az Amerikai Egyesült Államokból származó importra alkalmazandó hatályos vámokat úgy alakították ki, hogy az uniós gazdasági ágazat egyenlő versenyfeltételek mellett tisztességes versenyben álljon az említett importtal, valamint le tudja küzdeni az okozott kár hatását.

(109)

Erre azonban nyilvánvalóan nem került sor. Az uniós gazdasági ágazat jelenleg kevésbé nyereséges, mint 2009-ben, és az uniós árak alá kínáló argentin és indonéz importtal szemben 2009 óta veszít piaci részesedéséből. Az uniós felhasználás növekedése ellenére a kapacitáskihasználás alacsony. Egyértelmű, hogy a korábbi dömping káros hatása még mindig érezhető.

(110)

Az argentin és indonéz exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a fenti, dömpingről szóló rész mutatja be. Az indonéz import alacsony hányadát képviselő egyik indonéz exportáló gyártó esetében megállapították, hogy nem folytat dömpinget. A többi indonéz exportáló gyártó, valamint az összes argentin exportáló gyártó esetében azonban megállapítást nyert, hogy biodízelt dömpingelnek az uniós piacra. Ezenfelül, tekintettel az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal volumenére és áraira, a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(111)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat emelhette értékesítési árait, a 2011-es gyenge repcemagtermés miatt a gyártási költségek olyan mértékben emelkedtek, hogy azokat nem fedezte az értékesítési ár emelkedése. Az Argentínában és Indonéziában alkalmazott adórendszerből adódóan az uniós gazdasági ágazat számára gazdaságilag előnytelennek bizonyult az alternatív alapanyagok e két országból történő behozatala, ezért alacsony költségei megtartása és az általános veszteség mérséklése érdekében kész biodízelt kellett importálnia.

(112)

Ezzel egyidejűleg a mintába kiválasztott vállalatok bérköltségei a figyelembe vett időszakban emelkedtek, ami szintén arra késztette azokat, hogy megtalálják a költségterhek csökkentésének módját.

(113)

Az elemzett időszakban a biodízelkészletek körülbelül 40 %-kal nőttek. Ez a készletnövekedés a teljes elemzett időszakra jellemző volt. Ugyanakkor, mivel a biodízel nem tárolható 6 hónapnál tovább (az átlagos raktározási idő körülbelül három hónap), a készletekre vonatkozó adatok csak korlátozott mértékben hasznosak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének értékelése szempontjából.

(114)

A mintába kiválasztott uniós gyártók nyereségességét a hasonló termék uniós piacon történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségnek az említett értékesítések forgalmi százalékában állapították meg. Az elemzett időszakban a mintába kiválasztott uniós gyártók nyereségessége jelentősen, 3,5 %-ról – 2,5 %-ra csökkent.

(115)

A mintába kiválasztott uniós gyártók biodízelgyártás terén eszközölt beruházásai az elemzett időszakban csökkentek, ami alátámasztja, hogy jóllehet a mintában szereplő gyártóknak módjában állt beruházni a biodízelgyártásba, az erre fordítható források összege az uniós gyártók piaci részesedésével párhuzamosan csökkent.

(116)

A mintában szereplő uniós gyártók beruházásainak megtérülése, ami az adózás előtti eredményüket a biodízelgyártásban felhasznált eszközök átlagos nyitó és záró nettó könyv szerinti értékének százalékos arányában fejezi ki, veszteségre utaló tendenciát követett. A mérsékelten megtérülő beruházások egyértelműen jelzik az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlását a vizsgálati időszakban.

(117)

A pénzforgalom, amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal, az elemzett időszakban jelentős visszaesést mutatott, jól szemléltetve a mintában szereplő vállalatok nehézségeit az Argentínából és Indonéziából származó dömpingelt importtal szembeni versenyben.

(118)

Az ellenőrzött adatok elemzése egyértelműen alátámasztja, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében jelentős kár érte. A növekvő felhasználás jellemezte időszakban a piaci részesedése és a nyereségessége csökkent, miközben az import piaci részesedése az uniós gyártók árai alá kínálva nőtt.

(119)

Egyéb mutatók is csökkenő, illetve stagnáló tendenciát jeleznek még az Amerikai Egyesült Államokból származó importtal szemben hozott intézkedések és a Kanadából származó, az intézkedések kijátszására törekvő importra alkalmazandó vámok kiterjesztése ellenére is.

(120)

Az uniós gyártók 2010 és 2011 között a megnövekedett előállítási költségek többségét át tudták hárítani (+33 százalékpont), ám ez a nyereségességet a megtérülési küszöbig csökkentette. 2011 és a vizsgálati időszak között azonban nem tudták áthárítani a biodízelgyártás teljes költségének közel 80 %-át kitevő alapanyag árának emelkedéséből adódó további költségnövekedést. Ezeket a költségemelkedéseket az uniós piacon nem lehetett teljes mértékben a fogyasztókra áthárítani, ami a vizsgálati időszakban veszteséget okozott.

(121)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek alapján azt jelentősnek lehet minősíteni.

(122)

A dömpingelt behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert tényezőket is, amelyek ugyancsak károsíthatták az uniós gazdasági ágazatot, annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó egyéb tényezők által okozott károkat a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák.

(123)

A vizsgálati időszakra vonatkozóan az Indonéziából az Unióba irányuló import csekély arányban (2–6%) nem minősült dömpingeltnek. Az Indonéziából származó import fennmaradó része, és a teljes Argentínából származó import esetében dömpinget állapítottak meg. Amennyiben az Indonéziából származó teljes bejelentett importba nem számítjuk bele a csekély arányú nem dömpingelt behozatalt, a fentiekben megállapított importtendenciák továbbra is érvényesek.

(124)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az érintett országokból származó olcsó dömpingelt behozatal volumene a figyelembe vett időszakban jelentősen (több mint kétszeresére) növekedett. Ezáltal piaci részesedésük 2009 és a vizsgálati időszak vége között jelentősen, 9,1 %-ról 18,8 %-ra emelkedett.

(125)

Ezzel egyidejűleg a fokozott felhasználás ellenére az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban 5,5 százalékpontnyi piaci részesedést veszített.

(126)

A dömpingelt behozatal átlagárai 2009 és a vizsgálati időszak között 48 %-kal emelkedtek, de még így is lényegesen alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat által ugyanabban az időszakban alkalmazott árak. A dömpingelt import az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált; Indonézia esetében 4 %-os, Argentína esetében 8 %-os átlagos alákínálási különbözetet állapítottak meg a vizsgálati időszakra vonatkozóan.

(127)

Az olcsó, dömpingelt import növekedése által az uniós piacra gyakorolt nyomás következtében az uniós gazdasági ágazat nem volt képes az értékesítési árait a piaci feltételekkel és a költségnövekedéssel összhangban meghatározni. A mintába kiválasztott vállalatok azonban csak 38 %-os, korlátozott mértékű áremelkedést tudtak a fogyasztókra áthárítani, jóllehet ugyanebben az időszakban az összköltségük 47 %-kal növekedett.

(128)

A fentiek alapján a Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonja le, hogy az érintett országokból származó, alacsony áron értékesített dömpingelt behozatal, amely a vizsgálati időszakban jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, és amely ugyanakkor a volumen tekintetében jelentős mértékben nőtt, meghatározó szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár előidézésében.

(129)

A harmadik országokból – elsősorban az USA-ból, Norvégiából és Dél-Koreából – származó behozatal 2009 és a vizsgálati időszak vége között jelentősen csökkent. A csökkenő tendencia az Egyesült Államokból származó importtal szemben 2009-ben bevezetett intézkedéseknek tudható be, amelyeket 2010-ben kijátszást vizsgáló eljárás követett a Kanadából feladott importokkal szemben. Tekintettel arra, hogy a harmadik országokból származó import piaci részesedése azzal párhuzamosan csökkent, hogy az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete romlott, az egyéb harmadik országokból származó behozatal csak elhanyagolható mértékben járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Ebből adódóan nem vonható le az a következtetés, miszerint a szóban forgó tényező befolyásolja a kár és a dömpingelt behozatal hatása közötti okozati összefüggést.

(130)

Az érintett országokból származó nem dömpingelt behozatalt azonosítottak, ám ez csak 2011 második felében fordult elő. Figyelembe véve, hogy ilyen jellegű importot csak rövid ideig és korlátozott mennyiségben bonyolítottak, az csak elhanyagolható mértékben járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, így nem befolyásolja a kár és a dömpingelt behozatal hatása közötti okozati összefüggést.

(131)

Tekintettel arra, hogy a vizsgálatban az uniós gazdasági ágazatot képviselő csoportból alacsony gyártási volument képviselő uniós gyártókat zártak ki, amelyek összességében kis mennyiségben bonyolítanak importot, a szóban forgó gyártókat nem tekintették az uniós gazdasági ágazatot ért kár előidézőinek.

(132)

Az argentin biodízelgyártók szövetsége, a CARBIO azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az uniós gyártók Argentínából és Indonéziából beszerzett importja idézte elő. A szóban forgó behozatalt az ágazat önmagának okozott kárnak minősíti, és érvelése szerint nem tekinthető az argentin gyártók magatartásán alapuló károkozó tényezőnek.

(133)

Az uniós gazdasági ágazat által rendelkezésre bocsátott adatok egyértelműen rámutatnak, hogy a figyelembe vett időszakban az Argentínából és Indonéziából származó import mennyisége a vizsgálati időszakot jellemző, e két országból származó teljes importmennyiség 60 %-át tette ki. Egyúttal úgy nyilatkoztak, hogy a behozatalra a saját érdekükben került sor. Az említett import dömpingelt árai jelentette rövid távú előnyök révén az uniós gyártók középtávon fenntarthatták üzleti tevékenységüket.

(134)

Az uniós gazdasági ágazat 2011-ben, valamint a vizsgálati időszakban jelentősen növelte a dömpingelt árú biodízel behozatalát; ez egybeesett azzal időszakkal, amikor egyrészt a biodízelre és alapanyagaira alkalmazott differenciált exportvám leginkább éreztette hatását, másrészt a nyersanyag (szójababolaj és pálmaolaj) behozatala a késztermék behozatalával összevetve gazdaságilag veszteségesnek bizonyult. Mindkét ország differenciált exportadó-rendszere magasabb adót vet ki a nyersanyagok exportjára, mint a késztermékekére. A párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálat elemzi, hogy a differenciált exportadórendszer a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikke értelmében támogatásnak minősül-e.

(135)

A vizsgálati időszakon belül néhány hónapig például az Argentínából származó szójababolaj importára meghaladta az SME importárát, minek következtében a szójababolaj-vásárlás gazdaságilag előnytelen volt. Az adott körülmények között kizárólag az SME-vásárlás minősült gazdaságilag előnyös alternatívának.

(136)

Mindazonáltal ha az uniós gazdasági ágazat nem importált volna ilyen mennyiségű biodízelt, a behozatalt az uniós kereskedelmi vállalatok az uniós gazdasági ágazat árai alá kínálva bonyolították volna és értékesítették volna az uniós piacon, mivel azok hasonlóképpen az uniós gazdasági ágazattal versenyezve importálnak biodízelt az érintett országokból dízelfinomítóknak történő értékesítésre. A szóban forgó behozatal nem befolyásolja az okozati összefüggést, ezért az érvelést a Bizottság ideiglenesen visszautasítja.

(137)

A CARBIO azt állítja továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat kárát a túlzott terjeszkedésből adódó túlkínálat okozza. Állításuk szerint a 2008-ban jellemző 50 %-os kapacitáskihasználást követően az ágazat tovább terjeszkedett annak ellenére, hogy azt nem kísérte a kereslet hasonló mértékű növekedése.

(138)

A figyelembe vett időszakban az egész Unióban alacsony volt a kapacitáskihasználás, a legalacsonyabb, 40 %-os szint a vizsgálati időszakban jelentkezett. Ebből következik, hogy egyes vállalatok nem használták ki a rendelkezésükre álló kapacitást.

(139)

Ugyanakkor a kapacitáskihasználás már a figyelembe vett időszak kezdetekor is alacsony volt, és a teljes elemzett időszakban alacsony szintet mutatott; hasonlóképpen a mintában szereplő vállalatok esetében is stabil szinten maradt.

(140)

A mintába kiválasztott vállalatok változatlan kapacitáskihasználás mellett a figyelembe vett időszak kezdetekor nyereségesek, ám annak végén veszteségesek voltak. Ésszerű arra következtetni tehát, hogy változatlan kapacitáskihasználás mellett a teljes ágazat nyeresége csökkent. Ezért e tényező nem tekinthető jelentős károkozónak, mivel okozati összefüggés látszólag nem áll fenn. Ezt az érvelést ezért a Bizottság ideiglenesen elutasította.

(141)

A CARBIO állítása szerint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár a hatékonyság hiányának tudható be, elsősorban amiatt, hogy hiányzik a vertikális integráció, a nyersanyagok pedig távolról szerezhetők be.

(142)

Ezeket az érveket a Bizottság ideiglenesen elutasítja. A mintába kiválasztott vállalatok némelyikének székhelye egyszerű hozzáférést tesz lehetővé a hajón szállított nyersanyagokhoz, mások egyazon a telepen alakították ki biodízelüzemüket és növényi olajat előállító üzemüket. Sok dél-európai biodízelgyártó kikötői telephellyel rendelkezik, kifejezetten az Argentínából és Indonéziából importált nyersanyagokhoz való hozzáférés érdekében, vagy ugyanott működik, ahol az ügyfeleik (fosszilis olajfinomítók). Figyelembe véve, hogy a differenciált exportvám következtében a nyersanyagok ára meghaladta a késztermékét, az uniós gazdasági ágazat egyértelmű kárt szenvedett azáltal, hogy a PME és az SME uniós előállítása gazdasági szempontból lehetetlenné vált.

(143)

A CARBIO több olyan szabályozási tényezőre hivatkozott, amelyek állításuk szerint kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak; ezek némelyike javaslat, amely még nem lépett hatályba. Ugyanakkor előtérbe helyezik a kétszeres beszámításon alapuló rendszert, amelynek leírása az alábbiakban található.

(144)

A megújulóenergia-irányelv előírja, hogy a tagállamok a felhasználóknak történő értékesítés előtt a biodízelt maghatározott arányban elegyítsék ásványi dízellel. Néhány tagállam élt azzal a megújulóenergia-irányelvbe foglalt rendelkezéssel, hogy az említett arány megfelezhető, amennyiben a felhasznált biodízel hulladékolajból vagy használt állati eredetű zsírból készül. Például ha egy adott tagállam előírásai szerint 7 %-nyi biodízel 93 %-nyi ásványi dízellel elegyítendő, a szóban forgó 7 %-os arány hulladékolajból előállított biodízel alkalmazásakor 3,5 %-ra csökken.

(145)

A CARBIO állítása szerint a kétszeres beszámításra vonatkozó szabályok okozták az úgynevezett „első generációs” biodízel értékesítésében bekövetkezett 1 millió tonnányi visszaesést, és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár emiatt következett be. Az állítást a Bizottság visszautasítja, mivel az uniós gyártók mintájában olyan vállalatok is megtalálhatók, amelyek kétszeresen beszámított biodízelt gyártanak, ugyanakkor pénzügyi helyzetük nem tér el lényegesen a mintában szereplő, szűz növényolajakból biodízelt előállító vállalatokétól. Adataik ellenőrzésekor ezek a vállalatok rámutattak, hogy esetükben a biodízel árára hatással volt az Argentínából és Indonéziából származó dömpingelt import alacsony ára, mivel közvetett versenyben állnak az érintett országokból érkező PME-vel és SME-vel.

(146)

Az érvek között az is szerepelt, hogy az uniós gazdasági ágazat kárát a második generációs bioüzemanyagokba történő – többek között a hulladékolajak felhasználására irányuló – beruházások fokozásának elmaradása okozza. Ezt az érvet a Bizottság ideiglenesen visszautasítja, mivel az Unióban nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre hulladékolaj ahhoz, hogy jelentősen növeljék a feldolgozási mennyiséget.

(147)

A CARBIO állítása értelmében az uniós gazdasági ágazat kárát a több tagállamban hatályos, piacra lépést korlátozó kvóta- és adórendszerből adódóan nem okozhatta az érintett országokból származó import. Továbbá állításuk szerint egyes uniós piacok az időjárási viszonyok miatt zártak az SME-vel és a PME-vel szemben.

(148)

Helyénvaló meglátás, hogy a PME 13°C-os hidegszűrhetőségi határhőmérséklete (CFPP) azt vonja maga után, hogy a PME-t nem lehet a teljes Unióban felhasználni anélkül, hogy a CFPP csökkentése érdekében azt egyéb biodízelekkel elegyítenék. Az SME 0°C-os CFPP-értéke azonban lehetővé teszi a szélesebb körű felhasználást, különösen a nyári hónapokban.

(149)

A vizsgálat során részletesen elemezték azt az érvelést, miszerint egyes tagállamok szabályozási rendszerei idézik elő az uniós gazdasági ágazat kárát.

(150)

Egyes tagállamokban kvótarendszer van érvényben, amely meghatározott termelési kvótát ad az adott tagállam vállalatainak, illetve egyéb uniós vállalatoknak. Mindeddig a legtöbb országban az adórendszer révén előnyöket biztosítottak, ám ezek mérséklése vagy visszavonása folyamatban van.

(151)

Franciaország például tonnánként 90 EUR adókedvezményt biztosít a kvótában előállított biodízelre. Tekintettel ugyanakkor a dömpingelt behozatal alacsony árára, még az adókedvezmény ellenére is gyakran olcsóbb a biodízelt importálni, mint az uniós gazdasági ágazattól vásárolni Mindezt az is alátámasztja, hogy az argentin import határozottan jelen van a francia piacon.

(152)

Némely tagállamban az éghajlati viszonyok vagy a kvótarendszer miatt nincs jelen az Argentínából és Indonéziából származó import. Ugyanakkor az Unió túlnyomó részén piacra lépett az Argentínából és Indonéziából származó import, vagy azért, mert nincs érvényben kvótarendszer, vagy azért, mert ára a tagállam által adott esetben biztosított adókedvezmény ellenére is alacsony.

(153)

Abból adódóan, hogy az Unióban előállított RME-vel vagy egyéb biodízellel elegyített PME és SME a teljes Unióban értékesíthető, továbbá a dömpingelt árú import nagy mennyiségben jelen van még azokban a tagállamokban is, amelyek adókedvezmény-rendszert léptettek életbe, az érvelést a Bizottság ideiglenesen visszautasítja, mivel a hatályos kvóta- és adórendszerek nem befolyásolják a kár és a dömpingelt behozatal hatása közötti okozati összefüggést.

(154)

A fenti elemzés rámutatott, hogy az érintett országokból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal volumene és piaci részesedése jelentősen megnőtt. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy ez a behozatal a vizsgálati időszakban alákínált az uniós gazdasági ágazatban alkalmazott árnak.

(155)

Az adatok azt mutatják, hogy az érintett országokból származó olcsó import volumenének növekedésével párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete jelentősen romlott.

(156)

A fenti elemzés kellőképpen megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Az elemzés alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(157)

A dömpingelt importtól eltérő ismert tényezőket az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése alapján értékelték, és semmi sem támasztja alá, hogy az említett tényezők befolyásolják a kár és a dömpingelt behozatal hatása közötti okozati összefüggést.

(158)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping meglétét alátámasztó megállapítás ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő okok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ebben az adott esetben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nyersanyag-beszállítók és a felhasználók érdekeit is.

(159)

A fentiekben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el, amit az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozott. Az intézkedések meghozatalának mellőzése esetén valószínűleg folytatódna az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása. Az uniós gazdasági ágazat helyzetét 2009 és a vizsgálati időszak között elsősorban a nyereségesség +3 %-ról – 2,5 %-ra történő csökkenése jellemezte. A teljesítmény további visszaesése végeredményben a termelés mérsékléséhez és még több telephely bezárásához vezetne, ami veszélyeztetné a foglalkoztatottságot és a beruházásokat az Unióban.

(160)

Intézkedések bevezetése esetén helyreállna a tisztességes piaci verseny. Az uniós gazdasági ágazat nyereségességének kedvezőtlen alakulása egyrészt abból ered, hogy az ágazat nehezen veszi fel a versenyt az érintett országokból származó olcsó dömpingelt behozatallal, másrészt abból, hogy a két ország exportadórendszere az uniós piacon csökkenti az SME és a PME importárát, és növeli a nyersanyagárakat. A dömpingellenes intézkedések alkalmazása várhatóan olyan helyzetbe hozná az uniós gazdasági ágazatot, hogy annak nyereségessége a tőkeigényes ágazat számára szükséges szintnek megfelelően alakulna.

(161)

Az intézkedések révén az uniós gazdasági ágazatnak minden bizonnyal lehetősége lesz arra, hogy a vizsgálat során feltárt, kárt okozót dömpinget ellensúlyozza.

(162)

A független uniós importőröket/kereskedőket felkérték, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál. A vizsgálat során nem működött együtt egyetlen importőr sem.

(163)

A független uniós importőrök/kereskedők által rendelkezésre bocsátott adatok hiányában semmi sem bizonyította, hogy az intézkedések bevezetése egyértelműen sértené e felek érdekeit.

(164)

A Bizottság az ásványi dízel előállításában és forgalmazásában érdekelt, valamint az ásványi dízel biodízellel történő keverésére kötelezett összes ismert felhasználó vállalatnak kérdőíveket küldött az eljárás megindításakor.

(165)

A kérdőívet három biodízel-felhasználó töltötte ki, amelyben azt állították, hogy a biodízel az üzleti tevékenységük csekély részét teszi ki. Kijelentették, hogy amennyiben törvényileg kötelezően biodízelt kellene vásárolniuk és a korábbiakhoz hasonlóan a biodízel árára vámot vetnének ki, azt automatikusan ügyfeleikre terhelnék át.

(166)

Tekintettel arra, hogy korlátozott mértékben áll rendelkezésre információ, az intézkedések várhatóan roppant korlátozott mértékben érintik a végső felhasználókat, mivel a kutaknál általuk megvásárolt ásványi dízelhez csekély arányban elegyítenek biodízelt. Semmi sem támasztotta alá, hogy az intézkedések bevezetése egyértelműen sértené a felhasználók vagy a fogyasztók érdekeit.

(167)

A nyersanyag-beszállítók egyik szövetsége, a FEDIOL (az európai növényi olaj és fehérjekészítmény ágazat európai képviseleti szövetsége) kitöltötte a nyersanyag-beszállítóknak küldött kérdőívet. Állítása értelmében az érintett országokból származó import az egész Unióban csökkentette a repcemagolaj iránti keresletet; a kereslet-visszaesés 2009 és 2011 között meghaladta az 1 millió tonnát.

(168)

A FEDIOL szerint az intézkedések bevezetése kedvező hatást gyakorol az uniós beszállító-ágazatra, mivel növekszik a kapacitáskihasználás. A repcemagolaj iránti kereslet növekedése a takarmánykeverék-ágazatban is éreztetné hatását – ez a repcemagolaj előállításakor és a repcemagtermelő uniós mezőgazdasági ágazat tevékenységéből keletkező maradékanyag.

(169)

A rendelkezésre bocsátott adatok ezért alátámasztják, hogy az intézkedések elrendelése az uniós nyersanyag-beszállítók érdekében áll.

(170)

Az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalával kapcsolatos intézkedések meghozatala egyértelműen az Unió érdekeit szolgálná. Lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára a növekedést és a dömpingelt behozatal okozta kár ellensúlyozását. Amennyiben azonban nem kerül sor intézkedésre, az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tovább romlana, és további gazdasági szereplők hagynának fel tevékenységükkel. Jóllehet a felhasználók és az importőrök tekintetében nem lehetett egyértelmű következtetést levonni, az intézkedések bevezetése nagy valószínűséggel a nyersanyag-beszállítók érdekeit szolgálná.

(171)

Nincsenek olyan kényszerítő okok, amelyek arra utalnak, hogy az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára bevezetendő ideiglenes dömpingellenes vámok az Unió érdekével ellentétesek lennének.

(172)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(173)

A Bizottság az említett intézkedések mértékének meghatározásához a megállapított dömpingkülönbözeteket és az uniós gyártókat ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét vette figyelembe, anélkül hogy azokat túllépnék.

(174)

A káros dömping hatásainak ellensúlyozásához szükséges vám mértékének kiszámításakor úgy ítélték meg, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy az uniós gazdasági ágazat fedezze gyártási költségeit, és olyan adózás előtti nyereséget érjen el, amely rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt import hiányában ésszerűen elérhető lenne.

(175)

Ebben a tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy a forgalom 15 %-ával megegyező haszonkulcs olyan megfelelő szint, amelyet az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában várhatott volna az előző, Amerikai Egyesült Államokból származó importtal kapcsolatos vizsgálat megállapításai alapján; akkor is ezt a szintet tekintették méltányosnak az ágazat hosszú távú termelési beruházásainak biztosítása tekintetében.

(176)

Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó ár kiszámításához a mintába kiválasztott uniós gyártók értékesítési árait kiigazították a vizsgálati időszak tényleges nyereségével és veszteségével, és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot.

(177)

Ezt követően a mintába kiválasztott exportáló gyártóknak az alákínálás kiszámításához megállapított importára súlyozott átlagát és a mintába kiválasztott uniós gyártók által a vizsgálati időszakban az uniós piacon értékesített hasonló termék kárt nem okozó árát összehasonlítva határozták meg a szükséges áremelést. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután a teljes CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(178)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára a dömping- és a kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – a kisebb vámtétel szabályával összhangban – ideiglenes dömpingellenes vámok bevezetését kell elrendelni.

(179)

A dömpingellenes vámok megállapításához összehasonlították a kár megszüntetéséhez szükséges szinteket és a dömpingkülönbözeteket. Ennek alapján az ideiglenes vámok a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(180)

Mivel a dömpingellenes vám a tiszta biodízelre és azokra a keverékekre is alkalmazandó, amelyek biodízelt tartalmaznak (a biodízel-tartalom súlyával arányosan), annak érdekében, hogy a tagállamok vámhatóságai a vámot megfelelően szedjék be, pontosabb és helyénvalóbb a vámot EUR/tonna nettó tömeg szerinti rögzített értékben kifejezni és az importált tiszta biodízelre, valamint a keverékek biodízel-tartalmára alkalmazni.

(181)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezen vámok (ellentétben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó érintett termékek behozatalára alkalmazandók, amelyeket az említett vállalatok és az említett konkrét jogi személyek állítottak elő. A rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – ideértve a külön említett vállalatokhoz kapcsolódó vállalatokat is – által gyártott érintett termékek importjára nem ezeket a vámokat, hanem az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámot kell alkalmazni.

(182)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) haladéktalanul a Bizottsághoz kell intézni (8), mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(183)

A Bizottság a 2013. január 28-i 79/2013/EU bizottsági rendelettel nyilvántartásba vételt vezetett be az érintett termék érintett országokból származó behozatalára. Mindezt a dömpingellenes intézkedéseknek az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti lehetséges visszamenőleges alkalmazása indokolta. Az eljárás jelenlegi szakaszában a Bizottság nem hoz döntést a dömpingellenes intézkedések lehetséges visszamenőleges alkalmazásáról.

(184)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek lehetőséget kapnak arra, hogy e rendelet kihirdetésétől számított egy hónapon belül írásban ismertessék álláspontjukat, illetve meghallgatást kérjenek. A vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából ismételten megvizsgálják,