(1)

A 852/2004/EK rendelet az élelmiszer-higiéniára vonatkozó általános szabályokat állapít meg az élelmiszer-ipari vállalkozók számára, különösen figyelembe véve a veszélyelemzés és a kritikus szabályozási pontok (HACCP) elvein alapuló eljárások alkalmazását. Az említett rendelet 4. cikke előírja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozóknak különleges higiéniai intézkedéseket kell elfogadniuk, többek között az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumaira, valamint a mintavételre és elemzésre vonatkozó előírásoknak való megfelelés tekintetében.

(2)

Az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló, 2005. november 15-i 2073/2005/EK bizottsági rendelet (2) mikrobiológiai kritériumokat állít fel egyes mikroorganizmusokra vonatkozóan, és lefekteti azokat a végrehajtási szabályokat, amelyeket az élelmiszer-ipari vállalkozóknak a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében említett általános és konkrét higiéniai intézkedések végrehajtásakor követniük kell.

(3)

A 2073/2005/EK rendelet I. mellékletének 1. fejezete meghatározza azokat az élelmiszer-biztonsági kritériumokat, amelyeknek bizonyos élelmiszer-kategóriáknak meg kell felelniük, többek között mintavételi terveket, vizsgálati referencia-módszereket és a mikroorganizmusokra vagy azok toxinjaira és anyagcseretermékeire vonatkozó határértékeket. A fejezet felsorolja a csíráztatott magvaknak a Salmonellára vonatkozó élelmiszer-biztonsági kritériumait.

(4)

Azt követően, hogy 2011 májusában az Unióban megjelent a Shigatoxint termelő Escherichia coli baktérium (STEC), a járvány kitörésének legvalószínűbb okaként a növényi csírák fogyasztását jelölték meg.

(5)

2011. október 20-án az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) tudományos véleményt fogadott el a magvakban és csíráztatott magvakban Shigatoxint termelő Escherichia coli (STEC) és más patogén baktériumok okozta kockázatokról (3). Véleményében az EFSA azt a következtetést vonja le, hogy a csírákkal összefüggő járványos kitörések legvalószínűbb elsődleges forrása a száraz magvak bakteriális kórokozókkal történő megfertőzése. Ezen túlmenően a vélemény azt is állítja, hogy a magas páratartalomból és a csírázás alatti kedvező hőmérsékletből eredően a száraz magvakon jelenlévő bakteriális kórokozók a csírázás alatt megsokszorozódhatnak, ami közegészségügyi kockázatot jelenthet.

(6)

Tudományos véleményében az EFSA többek között azt javasolja, hogy a mikrobiológiai kritériumokat, mint a csíráztatott magvak termelési lánca élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerének egyik alkotóelemét, meg kell erősíteni. Az ajánlás a csíráztatott magvaknak a Salmonellára vonatkozó, létező mikrobiológiai kritériumait érinti, valamint a mikrobiológiai kritériumok egyéb kórokozók tekintetében történő figyelembevételét. Az EFSA azt is állítja, hogy a rendelkezésre álló adatok más csíráztatott magvakkal összehasonlítva a csírák tekintetében nagyobb kockázatot jeleznek.

(7)

Az EFSA véleményében a magvak patogén E. coli baktériumokra vonatkozó mikrobiológiai kritériumainak különböző lehetőségeit mérlegeli: a termelési eljárás előtt, a csíráztatás alatt és a végső termékben. Ebben a vonatkozásban az EFSA azt állítja, előnyökkel járhat, ha a csíráztatott magvak termelési láncán belül hamarabb fedezik fel és csökkentik a fertőzést, mivel így elkerülhető, hogy a teljes kicsírázás folyamata során súlyosbodjon a fertőzés. A vélemény azt is elismeri, hogy csak a magok vizsgálatával nem mutatható ki olyan fertőzés, amely a termelési folyamat későbbi szakaszában jelenik meg. Ezért az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a mikrobiológiai kritériumok meghatározása a csíráztatási folyamat és/vagy a végső termék során is hasznos lenne. A végső kicsírázott magvak mikrobiológiai kritériumainak meghatározását mérlegelve az EFSA megjegyzi, hogy a patogén baktériumok kimutatására szolgáló módszerekhez szükséges idő, valamint a rövid eltarthatóság nem teljesítés esetén nem teszi lehetővé a termék forgalomból való visszahívását. Véleményében az EFSA úgy ítéli meg, hogy jelenleg nem lehet értékelni a magvakra és a csíráztatott magvakra vonatkozó különleges mikrobiológiai kritériumok által nyújtott közegészség-védelem mértékét. Ez rámutat arra, hogy egy kvantitatív kockázatértékelés elvégzéséhez adatok gyűjtése szükséges. Ezért a tudományos, technológiai és módszertani fejlődés, az élelmiszerekben újonnan megjelenő kórokozó mikroorganizmusok, és a kockázatértékelésből származó információk figyelembevételével ezt a kritériumot felül kell vizsgálni.

(8)

Annak érdekében, hogy a közegészség-védelem Unió-szerte biztosítva legyen, és figyelembe véve az említett EFSA-véleményt, a csírák és a csírák előállítására szánt magvak Unióba irányuló importjára vonatkozó bizonyítványkiállítási követelményekről szóló, 2013. március 11-i 211/2013/EU bizottsági rendeletet (4) és a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló, 2013. március 11-i 208/2013/EU bizottsági végrehajtó rendeletet (5) elfogadták.

(9)

Az említett jogszabályokban foglalt intézkedéseken túl, és figyelembe véve a csírákban esetleg jelenlévő kórokozók jelentette potenciális súlyos egészségügyi kockázatot, az EFSA-ajánlások nyomán további mikrobiológiai kritériumokra vonatkozó rendelkezéseket kell meghatározni, különösen azon STEC-szerocsoportokra vonatkozóan, amelyek a legjelentősebb közegészségügyi kockázatot jelentik.

(10)

Az élelmiszer-biztonság terén a számos különböző ellenőrzési lehetőség egyike a mikrobiológiai kritériumok meghatározása, melyet az élelmiszer-ipari vállalkozóknak eszközként kellene használniuk egy hatékony élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer végrehajtásának ellenőrzéséhez. Mivel azonban a magvakban és csíráztatott magvakban lévő egyes kórokozók elterjedtsége alacsony, és heterogén módon oszlanak el, a mintavételi terveknek statisztikai korlátai vannak, és a magvak termelésénél alkalmazott helyes mezőgazdasági gyakorlatokkal kapcsolatban hiányos az információ, a magvak valamennyi tételét meg kell vizsgálni a kórokozók jelenléte tekintetében olyan esetekben, amikor az élelmiszer-ipari vállalkozók nem alkalmaztak élelmiszer-biztonsági irányítási rendszereket, többek között nem tettek lépéseket a mikrobiológiai kockázatok csökkentése érdekében. Amennyiben élelmiszer-biztonsági rendszerek működnek, és hatékonyságukat korábbi adatok támasztják alá, mérlegelés tárgyát képezheti a mintavétel gyakoriságának csökkentése. Azonban a mintavétel gyakorisága soha nem lehet kevesebb havi egy alkalomnál.

(11)

A csírák mikrobiológiai kritériumainak meghatározásakor rugalmasságra van szükség a mintavétel szakaszaira és a mintavétel típusaira vonatkozóan, annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a termelési rendszerek sokféleségét, ugyanakkor egyenértékű élelmiszer-biztonsági szabályokat lehessen fenntartani. Különösen indokolt a csírák mintavételére vonatkozóan alternatívákat biztosítani olyan esetekben, amikor a mintavételezés technikailag nehezen oldható meg. Alternatív stratégiaként a használt öntözővíz kórokozó baktériumok jelenlétére irányuló ellenőrzését javasolták, mivel úgy tűnik, jó indikátornak bizonyul a csírákban lévő mikroorganizmus-típusokra is. Az e stratégia érzékenységével kapcsolatos bizonytalanságok miatt arra van szükség, hogy azok az élelmiszer-ipari vállalkozók, akik ezt az alternatívát alkalmazzák, mintavételi tervet készítsenek, mely mintavételi eljárásokból és a használt öntözővíz mintavételi pontjaiból áll.

(12)

Egyes STEC szerocsoportokról (nevezetesen O157, O26, O103, O111, O145 és O104:H4) kiderült, hogy ők felelősek a legtöbb, Unióban előforduló hemolitikus urémiás szindróma (HUS) eseteinek előfordulásáért. Továbbá a O104:h4 szerotípus okozta az Unióban 2011 májusában kitört járványt. Ezért e hat szerocsoport esetében indokolt a mikrobiológiai kritériumok megállapítása. Nem kizárható, hogy más STEC szerocsoportok is lehetnek emberekre patogének. Valójában az ilyen STEC szerocsoportok okozhatnak kevésbé súlyos fertőzéseket, mint például hasmenést és/vagy véres hasmenést, illetve okozhatnak HUS-t is, és ezért a fogyasztó egészségére nézve veszélyt jelentenek.

(13)

A csírákat fogyasztásra kész élelmiszereknek kell tekinteni, mivel főzés vagy másféle olyan feldolgozás nélkül fogyaszthatóak, amely egyébként hatékony lenne a kórokozó mikroorganizmusok megszüntetésére vagy elfogadható szintre való csökkentésére. A csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozóknak ezért meg kell felelniük a fogyasztásra kész élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott élelmiszer-biztonsági kritériumoknak, beleértve a feldolgozási területek és berendezések mintavételét, mely részét képezi mintavételi tervüknek.

(14)

A szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17-i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) célja annak biztosítása, hogy megfelelő és hatékony intézkedések álljanak rendelkezésre, amelyek célja a szalmonella és egyéb zoonózis-kórokozók kimutatása és visszaszorítása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi releváns szakaszában annak érdekében, hogy e kórokozók prevalenciája és az általuk a közegészségügyre jelentett kockázat csökkenjen.

(15)

Az 1086/2011/EU bizottsági rendelettel (7) módosított 2160/2003/EK rendelet részletes szabályokat állapít meg a friss baromfihús tekintetében a szalmonellára vonatkozó élelmiszer-biztonsági kritériumról. A 2160/2003/EK rendelet módosításainak következtében a 2073/2005/EK rendelet is módosításra került az 1086/2011/EU rendelettel. Azzal a módosítással azonban bizonyos terminológiai kétértelműség került a 2073/2005/EK rendelet szövegébe. Az uniós jogszabályok érthetősége és következetessége érdekében ezeket a kétértelműségeket tisztázni kell.

(16)

A 2073/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte azokat,

1.

A 2. cikk a következő m) ponttal egészül ki:

(*1)  Lásd e Hivatalos Lap 16. oldalát.” "

2.

Az I. melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.