31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 145/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/14/EU IRÁNYELVE

(2013. május 21.)

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41/EK irányelvnek, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek és az alternatív befektetésialap-kezelőkről szóló 2011/61/EU irányelvnek a hitelminősítések túlzott figyelembevétele tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) előírja a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények uniós szintű szabályozását. A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) előírja az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) uniós szintű szabályozását. A 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hasonlóképp előírja az alternatív befektetési alapok kezelőinek (ABAK-ok) uniós szintű szabályozását. Mindhárom irányelv prudenciális követelményeket határoz meg a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-kat kezelő alapkezelő vagy befektetési társaságok és az ABAK-ok által végzett kockázatkezelés tekintetében.

(2)

A pénzügyi válság egyik hatása a hitelminősítések befektetők – köztük a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-k és az alternatív befektetési alapok (ABA-k) – általi túlzott figyelembevétele az adósságinstrumentumokhoz kapcsolódó befektetéseik végrehajtása során, és nem szükségszerűen végeznek az ilyen adósságinstrumentumok kibocsátóinak hitelképességére vonatkozó saját értékeléseket. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-k és az ABA-k által végrehajtott befektetések minőségének javítása, és így az említett alapok befektetőinek védelme érdekében indokolt a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-kat kezelő alapkezelő vagy befektetési társaságok és az ABAK-ok számára előírni, hogy kerüljék el a hitelminősítések kizárólagos vagy automatikus figyelembevételét vagy egyedüli értékelési szempontként való alkalmazását, amikor a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, ÁÉKBV-k és ABA-k által végzett befektetésekhez kapcsolódó kockázatot értékelik. A hitelminősítések túlzott figyelembevételének elkerülésére vonatkozó általános elvet ezért be kell építeni a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-kat kezelő alapkezelő vagy befektetési társaságok és az ABAK-ok kockázatkezelési eljárásaiba és rendszereibe, és hozzá kell igazítani a sajátosságaikhoz.

(3)

A 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvbe beillesztendő, a hitelminősítések túlzott figyelembevételére vonatkozó általános elv részletesebb meghatározása a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el annak biztosítása érdekében, hogy az ÁÉKBV-kat kezelő alapkezelő vagy befektetési társaságok és az ABAK-ok ténylegesen nem veszik túlzott mértékben figyelembe a hitelminősítéseket az eszközök hitelminőségének értékelése során. E tekintetben indokolt módosítani az említett irányelvekben a Bizottság arra vonatkozó felhatalmazását, hogy az ÁÉKBV-kat kezelő alapkezelő vagy befektetési társaságok és az ABAK-ok által alkalmazott kockázatkezelési eljárásokat és rendszereket érintő általános rendelkezések tekintetében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációk eredményeit nyilvánosságra hozza. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(4)

Az ezen irányelvben foglalt intézkedések ki kell egészíteniük a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) egyéb rendelkezéseit. Az említett rendelkezések meghatározzák a hitelminősítések befektetők általi túlzott figyelembevételének csökkentésére irányuló általános célkitűzést és az említett rendelkezéseknek elő kell segíteniük e célkitűzés megvalósítását.

(5)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a hitelminősítéseknek a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-k és az ABAK-ok általi, befektetéseik során történő túlzott figyelembevételének csökkentéséhez való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően, összehangolt módon megvalósítani, és ezért - a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az ÁÉKBV-k, az ABAK-ok és a hitelminősítő intézetek tevékenységének összeurópai szerkezete és hatása miatt - az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(6)

A 2003/41/EK, a 2003/65/EK és a 2011/61/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely részletesen ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/41/EK irányelv módosítása

A 2003/41/EK irányelv 18. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A felügyelt intézmények tevékenységének jellegét, körét és összetettségét figyelembe véve a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok elvégzik az intézmények hitelminősítési eljárásainak megfelelőségének monitoringját, értékelik a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 3. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre való hivatkozások szerepét azok befektetési politikáiban, és szükség esetén ösztönzik az ilyen hivatkozások hatásainak mérséklését annak érdekében, hogy csökkenjen e hitelminősítések kizárólagos és automatikus figyelembevétele.

2. cikk

A 2009/65/EK irányelv módosításai

A 2009/65/EK irányelv 51. cikke a következőképpen módosul:

1.

az (1) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az alapkezelő vagy befektetési társaságnak olyan kockázatkezelési eljárást kell alkalmaznia, amely bármikor lehetővé teszi a pozíciók kockázatának és azoknak az ÁÉKBV portfoliójának teljes kockázati profiljához való hozzájárulásának monitoringját és mérését. Különösen az ÁÉKBV eszközei hitelminőségének értékelése során nem hagyatkozhat kizárólagosan vagy mechanikusan a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 3. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre.

2.

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a)   Az ÁÉKBV-k tevékenységének jellegét, körét és összetettségét figyelembe véve az illetékes hatóságok elvégzik az alapkezelő vagy befektetési társaságok hitelminősítési eljárásainak megfelelőségének monitoringját, értékelik az (1) bekezdés első albekezdésében említett hitelminősítésekre való hivatkozások szerepét az ÁÉKBV-k befektetési politikáiban, és szükség esetén ösztönzik az ilyen hivatkozások hatásainak mérséklését annak érdekében, hogy csökkenjen e hitelminősítések kizárólagos és automatikus figyelembevétele.”;

3.

a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

a)

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)

az alapkezelő vagy befektetési társaság által az (1) bekezdés első albekezdésével összhangban alkalmazott kockázatkezelési eljárás megfelelőségének értékelésére vonatkozó kritériumok;”;

b)

a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdés a) pontjában említett kritériumok biztosítják, hogy az alapkezelő vagy befektetési társaság az ÁÉKBV eszközei hitelminőségének értékelése során ne hagyatkozzon kizárólagosan vagy automatikus a (1) bekezdés első albekezdésében említett hitelminősítésekre.”.

3. cikk

A 2011/61/EU irányelv módosításai

A 2011/61/EU irányelv 15. cikke a következőképpen módosul:

1.

a (2) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az ABAK-ok megfelelő kockázatkezelési rendszereket működtetnek az egyes ABA-k befektetési stratégiája szempontjából releváns, valamint az egyes ABA-kkal kapcsolatban ténylegesen vagy potenciálisan fennálló minden kockázat megfelelő azonosítása, mérése és monitoringja érdekében. Az ABAK-ok különösen az ABA-k eszközei hitelminőségének értékelése során nem hagyatkozhatnak kizárólagosan vagy automatikusan a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 3. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre.

2.

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a)   Az ABA-k tevékenységének természetét jellegét, körét és összetettségét figyelembe véve az illetékes hatóságok elvégzik az ABAK-ok hitelminősítési eljárásainak megfelelőségének monitoringját, értékelik a (2) bekezdés első albekezdésében említett hitelminősítésekre való hivatkozások szerepét az ABA-k befektetési politikáiban, és szükség esetén ösztönzik az ilyen hivatkozások hatásainak mérséklését annak érdekében, hogy csökkenjen e minősítések kizárólagos és mechanikus figyelembevétele.”;

3.

az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdés a) pontjában említett kockázatkezelési rendszerek megakadályozzák az ABAK-okat abban, hogy az ABA-k eszközei hitelminőségének értékelése során kizárólagosan vagy automatikusan a (2) bekezdés első albekezdésében említett hitelminősítésekre hagyatkozzanak.”.

4. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2014. december 21-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2013. május 21-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON


(1)  HL C 167., 2012.6.13., 2. o.

(2)  HL C 229., 2012.7.31., 64. o.

(3)  Az Európai Parlament 2013. január 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. május 13-i határozata.

(4)  HL L 235., 2003.9.23., 10. o.

(5)  HL L 302., 2009.11.17., 32. o.

(6)  HL L 174., 2011.7.1., 1. o.

(7)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(8)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(9)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.”.

(10)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.”.

(11)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.”.