30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/89

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Hollandia 2012. évi Nemzeti Reformprogramjáról, valamint véleményezte Hollandia 2012–2015-es aktualizált stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Hollandiára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, de nem túlzott mértékben.

(9)

Hollandia 2013. április 29-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy ítéli meg, hogy Hollandia jelentős mértékű konszolidációs intézkedéseket hajtott végre 2011–2013 folyamán, de a költségvetési erőfeszítés valószínűleg nem lesz elég a túlzott hiány 2013-ban történő megszüntetéséhez, főként a vártnál rosszabb gazdasági fejlemények fényében. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv nagyjából megalapozott. A stabilitási program 2013-ra és 2014-re –0,4 %-os, illetve 1,1 %-os reálgazdasági növekedést vetít előre, ami elég közel van a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésében szereplő –0,8 %-hoz, illetve 0,9 %-hoz. A stabilitási program azt tűzi ki célként, hogy az államháztartási hiány 2014-től fenntartható módon a GDP 3 %-a alá csökkenjen. A stabilitási program nem hivatkozik kifejezetten a középtávú költségvetési célkitűzésre, ami arra enged következtetni, hogy megerősítik az előző évi stabilitási programban közölt –0,5 %-os középtávú célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Emellett, míg a program 2015-ben a strukturális egyenlegnek az éves minimális strukturális követelménnyel összhangban strukturális értelemben a GDP 0,5 %-át kitevő csökkenését várja, 2016-ban a strukturális egyenleg várhatóan a GDP 0,4 %-ának megfelelő mértékben romlik, majd 2017-ben a GDP 0,1 %-ával javul, és így elmarad a megfelelő kiigazítási pályától. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése alapján 2010-2013 folyamán a GDP 0,7 %-a körüli éves átlagos költségvetési erőfeszítés összhangban van a Tanács által ajánlott, a GDP 0,75 %-át kitevő strukturális erőfeszítéssel. A költségvetési kiigazítás 2011-ben és 2012-ben elsősorban a kiadási oldalra irányult, 2013-ban azonban nagymértékben a bevételi intézkedésekre támaszkodott. A stabilitási programban tervezett államháztartási hiány összhangban van a túlzott hiány 2014-ben, a túlzotthiány-eljárás keretében a Tanács által 2009. december 2-án meghatározott határidőt követően egy évvel történő megszüntetésével. A Tanács szerint a hatóságok által tervezett költségvetési erőfeszítés nem egyeztethető össze a túlzott hiány 2014-ig történő tényleges megszüntetésével. A stabilitási programban meghatározott lehetséges kiegészítő konszolidációs intézkedéseket átmenetileg visszavonták és egyébként sem lennének elegendőek. Hollandiának további intézkedéseket kell meghatároznia ahhoz, hogy az államháztartási hiányt 2014-ben fenntartható módon a GDP 3 %-ának megfelelő küszöb alá szorítsák. A stabilitási program alapján az adósság GDP-hez viszonyított aránya várhatóan tovább emelkedik 2013-ban a GDP 74 %-ára, majd 2014-ben kismértékben még tovább, a GDP 75 %-ára. Az adósságráta tehát továbbra is jóval meghaladja majd a 60 %-os referenciaértéket. A stabilitási program várakozásai szerint az adósságráta 2015-ben a GDP 71,4 %-ára csökken, majd azután kismértékben tovább csökken, 2017-ben 70,8 %-ot érve el. Az adósságráta 2014 utáni csökkenését mindazonáltal nem támasztják alá kellőképpen szakpolitikai intézkedések.

(11)

Hollandia jövőbeli növekedési potenciáljának fokozása céljából kiemelt fontosságú, hogy a túlzott hiány fenntartható megszüntetéséhez és a középtávú költségvetési cél rövid távú, illetve középtávú eléréséhez szükséges konszolidáció megőrizze a növekedésfokozó kiadásokat. A kiegyensúlyozott kiigazításhoz elengedhetetlenek különösen az innovációt és a kutatást, beleértve az alapkutatást, az oktatást és képzést elősegítő erőfeszítések. Ez nem csak a gazdaságélénkülést támogatná, de segítene az innovációs és a humántőke megalapozásában, javítaná a versenyképességet és a közép- és hosszú távú növekedési kilátásokat.

(12)

A legnagyobb kihívást az ingatlanpiac jelenti, ahol az évtizedek során az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat formáló merevségek és torzító ösztönzők alakultak ki. A háztartások az ingatlantulajdont további bruttó jelzáloghitel-adósságok felhalmozására használták fel, és ez a tendencia nagymértékben tükrözi a régóta fennálló költségvetési ösztönzőket, például a jelzáloghitel-kamatok adóból való teljes levonhatóságát. 2012 áprilisa óta számos intézkedést részben végrehajtottak. Ezek közül néhány az ingatlanfinanszírozás költségvetési kezelésének kiigazítását érinti. A jelzáloghitel-kamatok leírásának korlátozása felé való fokozatos elmozdulás és a törlesztés ösztönzése indokolt, de ennek az intézkedésnek a bevezetése túl lassú ahhoz, hogy jelentős mértékben befolyásolja a törlesztési magatartást. A bérlemények piacát szabályozás és rendkívül jelentős szociálislakás-szegmens korlátozza, ahol a hosszú várólisták is problémát jelentenek. A szociális lakáspiacon a lakbéreknek a jövedelem alapján való, nemrégiben bevezetett kiigazítása a helyes irányba tett lépés, de hatása korlátozott. Így noha a javasolt intézkedések helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, a mögöttes problémák kezelésére szolgáló reformok általános üteme lassú, ezért fel kell gyorsítani, míg a hatást a jelenlegi gazdasági környezetben kell figyelembe venni és ugyanakkor biztosítani kell, hogy a szociális lakhatás továbbra is a hátrányos helyzetű polgárok rendelkezésére álljon, akik nem képesek piaci feltételek mellett lakáshoz jutni, többek között a nagy kereslettel jellemzett helyeken.

(13)

A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát megerősítették azáltal, hogy a törvény szerinti nyugdíjkorhatárt a 2012. évi 65 évről 2021-re fokozatosan 67 évre emelik. Hollandia ezzel teljes mértékben végrehajtotta a 2012. évi ajánlás azon részét, amely a kötelező nyugdíjkorhatár emelésére és a várható élettartamhoz történő hozzákapcsolására vonatkozott, mind az első, mind a második nyugdíjpillér esetében. A fennmaradó kihívások közé tartozik a költségek és kockázatok nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő elosztása. Ezenfelül esedékes a második pilléres nyugdíjalapok irányításának átalakítása az idősödéssel szembeni rugalmasság alátámasztása érdekében. A tartós ápolás-gondozás reformjára vonatkozó tervek végrehajtása segítene visszafogni az idősödéshez kapcsolódó gyorsan növekvő költségeket, és ezáltal hozzájárulna az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához. E tekintetben fenn kell tartani a tartós ápolás-gondozás minőségének és hozzáférhetőségének megfelelő szintjét.

(14)

A kormány által javasolt munkaerő-piaci reformok célja a munkaerő-piaci részvétel és a mobilitás növelése. A részvételről szóló törvényben szereplő reform ambiciózus és releváns a munkaerő-piaci részvétel megnövelése szempontjából. A reformokat azonban még nem rögzítették jogszabályban. A munkaerőpiac szélére szorult polgárok – köztük a nők, a migráns hátterű polgárok, a fogyatékossággal élők és az idősebb korúak – foglalkoztathatóságának javításához további intézkedésekre van szükség. Hollandia bejelentette a munkanélküliségi ellátások rendszerének és viszonylag szigorú foglalkoztatásvédelmi jogszabályainak reformját. Ezek a reformok az azon munkáltatóknak járó mobilitási adójóváírással együtt („mobiliteitsbonus”), akik társadalombiztosítási ellátásokban részesülő legalább 50 éves, vagy fogyatékossággal élő embereket vesznek fel, jól célozzák a munkaerőpiac alacsony részvétellel érintett részét. Ezek az intézkedések azonban, noha helyes irányba mutatnak, csak elfogadásuk után értékelhetők teljes mértékben. Végül, a másodikjövedelem-keresőket a ledolgozott órák számának növelésétől visszatartó fennmaradó ellenösztönzők megszüntetésének felgyorsítása lehetőséget teremtene a jövőbeli munkaerőhiányok további enyhítésére.

(15)

Jelentős előrelépés történt az innovációra és a tudomány és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatokra vonatkozó 2012. évi ajánlás kapcsán. A „To the Top” elnevezésű vállalkozáspolitika a kutatás, innováció és oktatás (húzóágazatok) területén köz- és magánszféra közötti partnerségekre irányuló ágazati megközelítésével együtt a végrehajtási szakaszban van. Az ágazati innovációs politika mellett fontos a horizontális kutatási és innovációs politika folytatása, és a nem címzett alapkutatásra szánt állami finanszírozás megfelelő szintjének fenntartása.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Hollandia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait a 2. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság az európai szemeszter keretében elvégezte a teljes euroövezet gazdaságpolitikájának elemzését is. A Tanács ez alapján specifikus ajánlásokat (6) címzett azokhoz a tagállamokhoz, amelyeknek pénzneme az euro. Hollandiának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Kellően konkrét intézkedésekkel alátámasztva szilárdítsa meg és hajtsa végre a 2014-re és az azt követő évekre szóló költségvetési stratégiát annak biztosítása érdekében, hogy a túlzott hiányt 2014-re időben és fenntartható módon kiigazítsa és elérje a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítést. Őrizze meg a növekedés szempontjából közvetlenül releváns területeket, így az oktatást, az innovációt és a kutatást érintő kiadásokat. A túlzott hiány megszüntetését követően folytassa a strukturális kiigazítási erőfeszítést, amely révén Hollandia 2015-re eléri a középtávú költségvetési célt.

2.

Fokozza az ingatlanpiac fokozatos reformja érdekében tett erőfeszítéseit azáltal, hogy felgyorsítja a jelzáloghitel-kamatok leírhatóságának tervezett csökkentését, míg a hatást a jelenlegi gazdasági környezetben kell figyelembe venni, és hogy piacorientáltabb bérlakáspiaci árképzési mechanizmust alakít ki, valamint hogy a szociális lakáspiaci lakbéreket még inkább hozzáigazítja a háztartások jövedelméhez. A szociális lakhatással foglalkozó vállalatok fókuszát helyezze át a leginkább rászoruló háztartások támogatására.

3.

A szociális partnerekkel konzultálva módosítsa a második nyugdíjpillért úgy, hogy az biztosítsa a nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő költség- és kockázatmegosztást. A törvényes nyugdíjkorhatár fokozatos emelését támassza alá az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát javító intézkedésekkel. Hajtsa végre a tartós ápolás-gondozás rendszerének tervezett reformját, hogy biztosítsa annak költséghatékonyságát, és a fenntarthatóság biztosítása céljából egészítse ki a költségnövekedés visszafogására irányuló további intézkedésekkel.

4.

Hozzon további intézkedéseket különösen a munkaerőpiac szélére szorult emberek munkaerő-piaci részvételének fokozása érdekében. Csökkentse tovább a munkavállalási hajlandóságot visszafogó adóztatást, többek között a második keresők átruházható adójóváírásának kivezetésével. Segítse elő a munkaerő-piaci mozgásokat és számolja fel a rugalmatlanságokat, többek között a foglalkoztatásvédelmi jogszabályokat és a munkanélküliségi ellátások rendszerét érintő reformokkal.