(1)

A jogbiztonság és átláthatóság érdekében egyértelművé kell tenni a repülőterek nemzetközi területein való átutazásra vonatkozó szabályokat.

(2)

A Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alá eső azon harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely tagállam, Kanada, Japán vagy az Amerikai Egyesült Államok által kibocsátott érvényes vízummal, illetve valamely tagállam, Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Amerikai Egyesült Államok által kibocsátott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, mentesülnek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól. Egyértelműsíteni kell, hogy ez a mentesség azokat is megilleti, akik a 810/2009/EK rendelet elfogadásából kimaradt, illetve a schengeni vívmányok rendelkezéseit még nem teljes mértékben alkalmazó tagállam által kibocsátott érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

(3)

Az érvényes vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra akkor érvényes a mentesség, amikor a vízumot kibocsátó országba vagy egyéb harmadik országba utaznak, illetve amikor a vízum felhasználása után visszatérnek a kibocsátó országból.

(4)

Mivel a rendelet célját, nevezetesen a repülőterek nemzetközi területein való átutazásra vonatkozó szabályok egyértelművé tételét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(5)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (3) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (4) 1. cikkének B. pontja által említett területhez tartoznak.

(6)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (5) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (6) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(7)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (7) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (8) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(8)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(9)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal (9) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(10)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (10) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(11)

Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(12)

Bulgária és Románia tekintetében ez a rendelet a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

„b)

azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásából kimaradó vagy a schengeni vívmányokat még nem teljes mértékben alkalmazó tagállam által kibocsátott, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, vagy azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Amerikai Egyesült Államok által kiadott olyan érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, amely birtokosának feltétel nélküli visszatérést biztosít, és amely szerepel az V. mellékletben található jegyzékben;

c)

azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásából kimaradó, vagy a schengeni vívmányok rendelkezéseit még nem teljes mértékben alkalmazó tagállam területére, vagy Kanadába, Japánba vagy az Amerikai Egyesült Államokba érvényes vízummal rendelkeznek, abban az esetben, amikor a kibocsátó országba vagy egyéb harmadik országba utaznak, illetve amikor a vízum felhasználását követően visszatérnek a kibocsátó országból;”.