2.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/7

(1)

A Bizottság 2004-ben elfogadta a halászati és akvakultúra-ágazat számára nyújtott állami támogatások felülvizsgálatára vonatkozó átdolgozott iránymutatást (2) (a továbbiakban: az iránymutatás). 2004. október 21-i levelében a Bizottság az említett iránymutatás 5.2. pontjának megfelelően felkérte a tagállamokat, köztük Finnországot, hogy legkésőbb 2005. január 1-jéig módosítsák a már meglévő támogatási programjaikat oly módon, hogy megfeleljenek ezen új iránymutatásnak, és legkésőbb 2004. november 15-ig írásban jelezzék, hogy elfogadják a megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat (3).

(2)

2004. november 15-i, 2005. január 20-i és 2005. június 14-i levelében Finnország jelezte, hogy nem ért egyet azzal, hogy módosítsa a „halászati biztosítási rendszer” elnevezésű támogatási programját annak érdekében, hogy az megfeleljen az új iránymutatásnak. A szóban forgó támogatási programot a Finn Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés 144. cikkének a) pontja alapján 1995. április 27-én jelentették be a Bizottságnak, amely programot később az EK-Szerződés 88. cikke (jelenleg az EUMSZ 108. cikke) (1) bekezdésének értelmében létező támogatásnak minősítettek.

(3)

A Bizottság és Finnország 2005. október 11-én egyeztetést tartott. 2005. november 24-én kelt levelében Finnország további információkat közölt.

(4)

2008-ban ismét átdolgozták az iránymutatást (4), és a Bizottság 2008. április 15-én levélben ismét felkérte a tagállamokat, hogy legkésőbb 2008. szeptember 1-jéig módosítsák meglévő programjaikat (5).

(5)

2008. május 30-i levelében Finnország azt válaszolta, hogy a 2005-ben javasoltaknak megfelelően kész módosítani halászati biztosítási rendszerét, de nem a megfelelő intézkedések által megkövetelt mértékben. A Bizottság és Finnország 2009. március 6-án újabb egyeztetést tartott.

(6)

A Bizottság 2009. október 1-jént kért utoljára információt, jelezve, hogy amennyiben Finnország nem fogadja el a javasolt megfelelő intézkedéseket, a Bizottság kénytelen lesz követni a 659/1999/EK tanácsi rendelet (6) 19. cikkének (2) bekezdése és 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást, megindítva az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárást. Finnország a 2009. november 18-án kelt levelében válaszolt.

(7)

Mivel Finnország nem fogadta el a szóban forgó rendszer módosítására vonatkozó teljes javaslatot, a Bizottság megindította az eljárást. A határozatról szóló értesítést a 2010. szeptember 15-i levél tartalmazta, amelyet közzétettek a Hivatalos Lapban (7).

(8)

Finnország a 2010. november 15-én kelt levélben válaszolt. Ezenkívül a határozat Hivatalos Lapban való kihirdetését követően a Bizottság három érdekelt féltől kapott észrevételt: két levelet a hivatásos finn halászokat képviselő két szövetség, a Suomen Ammatikalastajalitto SAKL ry (2011. november 8-i levél) és a Kalatalouden Keskusliitto (2010. november 16-i levél) küldött, egyet pedig a Finnországban működő hat halászati biztosítóegyesület (2010. november 16-i levél). E levelek másolatait 2010. december 6-án elküldték a finn hatóságoknak. Később, 2011. január 13-án az említett szervezetek képviselői egyeztetést tartottak a Bizottság szolgálataival, és kiegészítő dokumentumokat adtak át.

(9)

Mivel a 2010. november 15-én küldött levélben foglalt információkkal kapcsolatban a Bizottság számára nem volt minden világos, 2011. április 4-én egyeztetést tartottak a finn hatóságokkal a Bizottság épületében. A finn hatóságok 2011. április 13-i és május 13-i üzeneteikben további információkat is adtak.

(10)

Végül, mivel a Finnország által küldött információkból azt lehetett kiolvasni, hogy Finnország kész oly módon módosítani a biztosítási rendszert, hogy az összeegyeztethető legyen a belső piaccal, a Bizottság 2011. július 6-i levelében felkérte Finnországot, hogy erősítse meg hivatalos elkötelezettségét a szóban forgó rendszer jogalapját képező jogszabályok módosítása iránt. Finnország erre pozitív választ adott 2011. szeptember 19-i levelében.

(11)

A támogatási program az 1958. július 23-i 331. sz. törvényen alapul, amelyet legutóbb az 1999. január 29-i 1236. sz. törvény módosított (8). Európai uniós csatlakozását követően Finnország a Finn Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés 144. cikkének a) pontja alapján bejelentette a Bizottságnak a szóban forgó támogatási programot. Azóta a támogatási program az EK-Szerződés 88. cikke (jelenleg az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése) alapján létező támogatásnak minősül.

(12)

A biztosítási rendszer kedvezményezettjei azok a halászati vállalkozások, amelyek folyamatos halászati tevékenységet folytatnak Finnországban. A biztosítást hat halászati biztosítóegyesület nyújtja, amelyek Finnország egészét lefedik. Az egyesületek mindegyike meghatározott földrajzi területen illetékes.

(13)

Az említett törvény 7. cikke szerint a halászati biztosítóegyesület évente állami támogatást kap az egyesület által a törvény hatálya alá tartozó biztosítási szerződések alapján kifizetett követelések egy részének megfelelő összegben. A 2. cikk értelmében a követelések a következő károkra terjedhetnek ki:

(14)

A törvény azokat a feltételeket is meghatározza, amelyek teljesülésére szükség van ahhoz, hogy a követelést figyelembe vegyék. A következő feltételek különösen fontosak a Bizottság értékeléséhez: a biztosított dolgoknak megfelelően kivitelezettnek és teljes körűen használhatónak kell lenniük, a felszerelést teljes értékében biztosítani kell, a kárt hitelt érdemlően be kell bizonyítani.

(15)

2004. november 15-i levelében Finnország elmagyarázta, hogyan működik a támogatási program a halászati vállalkozások által elszenvedett károkkal kapcsolatban. Először is az elszámolható követelés összegéhez kapcsolódik egy önrész, amely az 504,56 EUR-t nem meghaladó károk esetén 25 %, az ezt az összeget meghaladó károk esetén pedig legfeljebb 5 %; az érintett halászati biztosítóegyesület által a vállalkozásnak fizetett kártérítés összege az említett önrész levonásával számítható ki. Az állam által a halászati biztosítóegyesületnek fizetett visszatérítés a kifizetett kártérítés 40 %-a, ha a kár összege legfeljebb 504,56 EUR, és 90 %-a, ha ez az összeg nagyobb 504,56 EUR-nál.

(16)

Következő, 2005. november 24-i levelében Finnország a biztosítási rendszer oly módon történő módosítását javasolta, hogy az állami támogatás csak a Finnországra jellemző különleges körülmények által okozott károk megtérítésére járjon; ilyen körülmény az, ha a kár az 59. szélességi körtől északra következik be.

(17)

Finnország a 2004. november 15-i levélben meghatározta, hogy mit tekint Finnországra jellemző különleges körülménynek a halászati tevékenység szempontjából. Ezeket a körülményeket éghajlati viszonyok okozzák, így többek között a jégképződés, amely a hajókban és a halászeszközökben is kárt okozhat, valamint a fagyos hőmérséklet, amely károsan hathat a hajók motorjára. Ezeket a sajátos körülményeket tovább súlyosbíthatják olyan tényezők, mint a finnországi tengeri domborzat a sűrű szigetcsoportok sekély vizeivel és egyenetlen tengerfenekével; ilyen körülmények között, amelyekhez viharok és jeges áramlatok is társulnak, meglehetősen nagy a hajótörés veszélye. Meg kell említeni továbbá a nagy fókapopulációt, amely jelentős veszteségeket okoz a halászati ágazatnak a halászeszközök megrongálásával; a halászeszközöket (kopoltyúhálókat) néha a kormoránok is megrongálhatják.

(18)

A következő táblázat bemutatja, hogyan alakult a 2004 és 2009 közötti időszakban a kártérítéssel végződő esetek éves száma, a halászati biztosítóegyesületek által fizetett teljes éves kártérítések és az állam által visszatérített részek összege:

(19)

A biztosítóegyesületek által teljesített kifizetések mintegy 50 %-a halászeszközökre, 45 %-a hajókra, 5 %-a pedig egyéb felszerelésre vonatkozott.

(20)

Amint erre már utalás történt (9), a szóban forgó támogatási programot 1995-ben a Finn Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés 144. cikkének a) pontja alapján jelentették be a Bizottságnak, és ezt követően az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében létező támogatásnak minősítették. A 2004. évi átdolgozásig alkalmazott iránymutatás külön rendelkezést tartalmazott a biztosítási díjakra nyújtható támogatásról, a szóban forgó támogatási program pedig ez alapján minősült a belső piaccal összeegyeztethetőnek. A 2004. évi átdolgozás során ez a rendelkezés kikerült az iránymutatásból.

(21)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy a halászati biztosítási rendszer által lefedett károk nem tekinthetők rendkívüli esemény vagy természeti csapás által okozott kárnak, azokat inkább egy állandó és strukturális helyzet, vagyis az az állandó és strukturális környezet okozza, amelyben a finn vizeken a halászati tevékenységet végzik.

(22)

Ezért az iránymutatással összhangban (10) a Bizottság úgy vélte, hogy ez a támogatás működési támogatás, amely a belső piaccal elvben összeegyeztethetetlen, hiszen növeli a kedvezményezett vállalkozás üzleti likviditását, illetve úgy került kifizetésre, hogy az abban részesülő fél számára nem eredményezett semmilyen kötelezettséget.

(23)

A Bizottság nem értett egyet a finn hatóságokkal abban, hogy a szóban forgó támogatási programot az indokolná, hogy az az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatás. Finnország nem hozott fel olyan konkrét érvet, amely igazolná, hogy a halászati vállalkozások számára nyújtott biztosítás ilyen jellegű szolgáltatásnak lenne minősíthető, a Bizottság pedig arra a megállapításra jutott a szóban forgó biztosítási rendszer tulajdonságai alapján, hogy az nem minősíthető ilyennek. A Bizottság megjegyzi különösen, hogy a halászati biztosítóegyesületek a gazdasági tevékenységként piaci értékesítés céljából árut termelő vállalkozások csak egy speciális csoportjának, a halászati ágazatban tevékenykedőknek nyújtanak biztosítási szolgáltatásokat. A Bizottság ezért erősen kételkedik abban, hogy a gazdasági vállalkozások egy meghatározott csoportja számára nyújtott kereskedelmi jellegű biztosítási szolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősülne.

(24)

A finn hatóságok felhívták a figyelmet a szóban forgó biztosítási rendszer működésének fő jellegzetességeire. Részletes áttekintést is adtak azokról a sajátos körülményekről, amelyekkel a halászati ágazatnak Finnországban meg kell küzdenie: sajátos éghajlati viszonyok télen jéggel és sötéttel, a parti vizek domborzati viszonyai sekély vizekkel és egyenetlen tengerfenékkel, nagy fókapopuláció.

(25)

Tájékoztatást adtak arról is, hogy a magánbiztosítók részéről nem érkezett az ilyen károkra ugyanilyen szintű biztosítást kínáló ajánlat a halászati ágazat számára. Álláspontjuk alátámasztása céljából válaszukhoz mellékelték a finn pénzügyi szektor szereplőinek szövetsége, a Finanssialan Keskusliitto által megfogalmazott levelet.

(26)

Emellett jelezték, hogy a behozatal értéke a kivitel értékének 6,8-szerese. Finnország 2009-ben 95 046 tonna halat importált 244,5 millió EUR értékben, és 59 905 tonnát exportált 36 millió EUR értékben. Az elfogyasztott halnak csak 30 %-a származott Finnországból. Az éves fogyasztás 2000 és 2009 között a Finnországból származó hal tekintetében 6,1-ről 4,5 kg-ra csökkent, míg a behozott hal tekintetében 6,6-ről 11,2 kg-ra nőtt. A finn hatóságok szerint ez arra utal, hogy a szóban forgó állami támogatási program nem befolyásolhatja hátrányosan a versenyt.

(27)

A finn hatóságok felidézik, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság úgy foglalt állást, hogy azzal, hogy a 2004. évi iránymutatás már nem tartalmazta a biztosítási díjakra nyújtható támogatásra vonatkozó rendelkezést, az ilyen állami támogatás többé már nem megengedett. A finn hatóságok nem értenek egyet ezzel az állásponttal. Mindenekelőtt a finn vizeken uralkodó sajátos éghajlati és földrajzi körülmények továbbra is teljes mértékben indokolják a szóban forgó biztosítási rendszert. Ezenkívül 2000-ben összeegyeztethetőnek minősült ez a biztosítási rendszer, holott ilyen támogatás nem szerepelt azok között, amelyeket az abban az időben érvényes 1997. évi iránymutatás (11) összeegyeztethetőnek nyilvánítható támogatásként felsorolt, miközben a körülmények hasonlóak voltak a 2004-től fennálló körülményekhez a 2004. és 2008. évi iránymutatás vonatkozásában.

(28)

Észrevételeiben ugyanakkor Finnország jelzi, hogy kész módosítani a rendszert a következőképpen:

(29)

Finnország úgy véli, hogy ezt a módosítást 2012. december 31-ig végre tudná hajtani. A haladékra két okból van szükség: egyrészt módosítani kell a jelenleg hatályos jogszabályt, amely a rendszer jogalapját képezi (az 1958. július 23-i 331. sz. törvény), másrészt meg kell szüntetni a jelenlegi rendszeren alapuló szerződéseket. Az új halászati biztosítási rendszer így 2013. január 1-jén lépne hatályba.

(30)

Amint erre már történt utalás (12), a finn hatóságok 2011. szeptember 19-i levelükben megerősítették elkötelezettségüket a szóban forgó rendszer jogalapját képező jogszabály módosítására. Jelezték, hogy amennyiben a Bizottság ésszerű időn belül meghozza végleges határozatát, 2012-ben még megfelelő időben a finn parlament elé tudják terjeszteni a javaslatot ahhoz, hogy a törvény 2013. január 1-jén hatályba léphessen. Hangsúlyozták azonban, hogy az új szabályok bevezetéséhez átmeneti időre van szükség, mivel meg kell változtatni a hatályos biztosítási szerződések feltételeit. E célból úgy vélik, hogy az említett szerződésekben a változtatásokat 2014. január 1-jéig végre lehetne hajtani, és a módosított feltételek ettől az időponttól kezdve vonatkoznának a biztosítóknak nyújtott támogatásokra.

(31)

Két halászati szövetség küldött észrevételeket a Bizottságnak: a Suoman Ammattikalastajaliitto és a Katatalouden Keskuliitto. A finn hatóságokhoz hasonlóan mindkét szervezet a finnországi halászat sajátos körülményeire és a károkra vonatkozó biztosítási ajánlat hiányára helyezte a hangsúlyt. Egyikük (a Suoman Ammattikalastajaliitto) megjegyezte, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó támogatási program befolyásolhatja a tagállamok közötti versenyt, és kiemelte különösen, hogy a hivatásos halászat az ország halfogyasztásának jelenleg csak a 7 %-át adja, és a finnországi halászati ágazat és halpiac ezért a halbehozataltól függ. A felsorolt okok alapján ez a szervezet megalapozatlannak tartja az eljárás megindításáról szóló határozat előzetes megállapításait.

(32)

A halászati biztosítóegyesületek szintén a finn hatóságok által kifejtett álláspontot osztották. Rámutatnak, hogy a halászati ágazatnak a finn vizeken nagyon sajátos éghajlati és földrajzi körülményekkel kell megküzdenie. Rámutatnak, hogy a szóban forgó biztosítási rendszer azért jött létre, mert nem érkezett ajánlat a magánbiztosítók részéről, amelyek nem voltak készek az elhanyagolható jelentőségű tevékenységnek tekintett halászati tevékenységgel kapcsolatos kockázatok fedezésére. A halászati biztosítóegyesületek ezenkívül kötelesek biztosítani az illetékességi területükön letelepedett vagy ott székhellyel rendelkező halászokat.

(33)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(34)

A halászati biztosítóegyesületek által a halászati vállalkozásoknak fizetett kártérítések egy része az állam által ezen egyesületeknek juttatott pénzekből származik. Ezek a pénzek az állami költségvetésből származnak. Mivel ez a kártérítés pénzügyi előnyt jelent a halászati ágazat vállalkozásai számára, ez egy állami forrásból nyújtott ágazati előny.

(35)

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban maga a tény, hogy egy vállalkozás versenyhelyzete a versenytárs vállalkozásokhoz képest megerősödik azáltal, hogy olyan gazdasági előnyben részesül, amelyet rendes körülmények között tevékenységéhez nem kapott volna meg, azt jelzi, hogy fennáll a verseny torzulásának veszélye (13). Továbbá, az Unión belüli kereskedelem előtt nyitott piacon működő vállalkozás számára nyújtott támogatás alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet (14).

(36)

Mivel az Európai Unión belül a halászati termékekkel jelentős kereskedelem folyik, ez az intézkedés megerősíti e vállalkozások helyzetét az uniós piacon, és ezért alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt vagy ezzel fenyegessen, és érintse az Unión belüli kereskedelmet (15). Az a tény, hogy a behozatal nagyobb, mint a kivitel, illetve az elfogyasztott hal nagy része külföldről származik, nem releváns. Ezzel szemben rámutat arra, hogy a halászati termékek finnországi piaca valóban nagyon nyitott, és azt sugallja, hogy a finn vállalkozásoknak nyújtott támogatás erősíti a helyzetüket azokhoz a vállalkozásokhoz képest, amelyek székhelye más tagállamban van, valamint torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget. Ebből a szempontból még az a tény sem változtat semmin, hogy a behozatalból származó elfogyasztott hal mennyisége megnövekedhetett a nem behozatalból származó elfogyasztott hal mennyiségéhez képest; ez csak azt sugallja, hogy a finn vállalkozások nem végezték el azokat az átalakításokat, amelyek a halászati termékek finnországi piacát jellemző gazdasági körülmények alakulásának követéséhez szükségesek voltak. Akárhogy is, ezeknek a vállalkozásoknak előnyük származott a támogatásból, amely erősítette belső piaci helyzetüket a külföldi vállalkozásokhoz képet.

(37)

Az előzőekben kifejtettek fényében megállapítható, hogy teljesültek a 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek, és a halászati vállalkozásoknak fizetett, állami költségvetésből származó kártérítés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatás.

(38)

A halászati biztosítási rendszer célja az, hogy fedezze a biztosítási díjak által csak részben fedezett költségeket. Önmagában nem a biztosítási díjakra nyújtott támogatás, nem a biztosítási díjak egy részének fedezésére irányul, hanem arra, hogy a vállalkozások által a halászati biztosítóegyesületekhez benyújtott kártérítési követelések egy részét fedezze.

(39)

Mivel azoknak az egyesületeknek, amelyekhez ezeket a követelések benyújtják, ki kell fizetniük az elszenvedett károk elszámolható mértékét, a Bizottság úgy véli, hogy a támogatás hatása az, hogy csökkentse azokat a díjakat, amelyeket a halászati vállalkozásoknak ki kellett volna fizetniük, ha az érintett halászati biztosítóegyesületek nem számíthattak volna arra, hogy pénzt kapnak az államtól. Ennek tehát ugyanaz a hatása, mint egy biztosítási díjakra irányuló támogatási programnak. Ezért ez a rendszer biztosítási díjakra irányuló támogatási programnak tekinthető.

(40)

A Bizottság nem osztja a finn hatóságok azon véleményét, amely szerint a 2004. és 2008. évi iránymutatás tekintetében a helyzet összehasonlítható az 1997. évi iránymutatással kapcsolatos helyzettel, mivel egyik iránymutatás sem fogalmazott meg rendelkezéseket a biztosítási díjakra vonatkozó támogatásra. Az a tény, hogy a 2001. évi iránymutatásban (16) rögzített külön rendelkezés 2004-ben törlésre került, rámutat arra, hogy a Bizottság a 2004. évi átdolgozáskor egyértelműen úgy vélte, hogy az ilyen támogatások nem részesülhetnek tovább az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének elvétől való eltérés kedvezményében, és a 2004. évi iránymutatás hatálybalépésének időpontjától nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Ez a szakpolitikai döntés nem változott a következő átdolgozáskor sem, azaz megmaradt a 2008. évi iránymutatásban is.

(41)

Ezenkívül a biztosítási díjakra vonatkozó állami támogatások Bizottság általi értékelésére szolgáló általános keret megváltozott. A Bizottság 2000-ben a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette (17) ezt az állami támogatási programot a „finn időjárásra és parti övezetekre jellemző kivételes körülmények” következtében felmerülő kártérítések tekintetében. E határozat meghozatalakor a Bizottság érvelésében a mezőgazdasági ágazattal kapcsolatos helyzetre hivatkozott, mert a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó iránymutatás sem tartalmazott megfelelő rendelkezést, de a Bizottság gyakorlata az volt, hogy eseti alapon pozitívan döntött a természeti katasztrófák elleni biztosításokkal és kivételes biztosításokkal kapcsolatos támogatási intézkedések tekintetében. 2000-ben a Bizottság mind a mezőgazdasági, mint a halászati ágazat tekintetében pontosította az általa követett irányvonalat, és a vonatkozó iránymutatásokban meghatározta az ilyen típusú támogatások értékelése során követendő kritériumokat (18). A mezőgazdasági iránymutatásban ezek a kritériumok továbbra is megvannak (19), míg a halászati iránymutatásban már nem szerepelnek. Ez tehát azt jelenti, hogy míg a Bizottság a mezőgazdasági ágazatban meghatározta azokat a pontos kritériumokat, amelyek alapján a biztosítási díjakra vonatkozó támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthető, a halászati iránymutatásból törölte ezeket a kritériumokat. A halászati ágazat tekintetében a Bizottság ezért köteles visszatérni az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének általános elvéhez, és a szóban forgó típusú támogatási programok összeegyeztethetőségének kérdését köteles az alkalmazandó rendelkezések alapján értékelni.

(42)

A jelenlegi iránymutatás esetlegesen alkalmazandó rendelkezése a 4.9. pontban szerepel, amely kimondja, hogy az olyan támogatási intézkedés, amelyre vonatkozóan a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások különböző kategóriáit felsoroló többi pont nem tartalmaz alkalmazandó rendelkezést, elvben nem tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(43)

A támogatási program azonban kivételesen összeegyeztethetőnek minősíthető, ha a tagállam bizonyítja, hogy az megfelel az iránymutatásban meghatározott különböző elveknek és a közös halászati politika célkitűzéseit szolgálja.

(44)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Finnország konkrét javaslatot tett a támogatási program korlátozott mértékű módosítására (20). A program fenntartását ezenkívül azzal indokolta, hogy e károk egy jelentős részének fedezését illetően a biztosítási piac nem működik megfelelően.

(45)

Az említett válaszhoz mellékelt levélben a finn pénzügyi szektor szereplőinek szövetsége, a Finanssialan Keskusliitto elismeri, hogy – hasonlóan a halászati biztosítóegyesületekhez – nem tudnák fedezni valamennyi kárt. Csak nagyon részleges fedezetet tudnának biztosítani, illetve egyes esetekben, például a halászeszközökben bekövetkezett károk esetén, nem is lenne erre lehetőség. A biztosítótársaságok ezeket a károkat nem, vagy csak abban az esetben tekinthetik biztosíthatónak, ha a biztosítási díjak meghaladnának egy ésszerű mértéket.

(46)

Mindez azt mutatja, hogy a halászati biztosítóegyesületek nincsenek olyan helyzetben, hogy torzíthatnák a versenyt a magánbiztosítók tekintetében. Ez azt jelzi, hogy a piac e károk magánvállalkozások által történő fedezése tekintetében nem működik megfelelően Finnországban.

(47)

A Bizottság úgy véli, hogy az az állami támogatási intézkedés, amely egy piaci hiányosságot orvosol, összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal, ha közérdekű célkitűzéseket szolgál. Ez teljesíti az iránymutatás 4.9. pontjában foglalt követelményeket, amelyek előírják az iránymutatásban meghatározott különböző elveknek és a közös halászati politika célkitűzéseinek való megfelelést.

(48)

A közös halászati politika célkitűzése, hogy fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítsa az élő vízi erőforrások kiaknázását (21). A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó támogatási program a Finnország által javasolt módosított formában hozzájárulna e feltételek biztosításához. Az erőforrások kiaknázására vonatkozó védelmi és kezelési szabályok alkalmazása mellett ez lehetővé tenné a halászat folytatását a finnországi parti vizekre jellemző körülmények között, e körülmények közé értve a fókák, illetve időnként a kormoránok által a felszerelésben (halászhálók) okozott károkat is. Ez segítene abban, hogy megfelelő gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket biztosítsanak a halászati vállalkozásoknak, amelyek az e vizeken való halászat speciális korlátaival küzdenek. Segítene továbbá fenntartani az érintett part menti közösségek társadalmi-gazdasági életének struktúráját.

(49)

A Bizottság megjegyzi emellett, hogy ez a támogatási program, ha módosítják, semmilyen esetben sem fog teljes kártérítést kínálni az érintett károkért. A jelenlegi rendszer, egyrészt egy önrésszel, másrészt pedig a kifizetett kártérítés után járó, csak részleges visszatérítéssel (22), továbbra is megmarad. Így a támogatási rendszer kedvezményezettje részéről továbbra is megmarad az az ellentételezés, amelyet az iránymutatás 3.3. pontja előír.

(50)

Végül a Bizottság úgy véli, hogy a Finnország által a támogatási program módosításához szükségesnek ítélt időtartam (23) elfogadható. Figyelembe véve a szükséges jogalkotási eljárást, a támogatási program jelenlegi jogalapját módosító törvény hatálybalépéséhez 2013. január 1. ésszerű időpont. Emellett, a halászati vállalkozások és a halászati biztosítóegyesületek közötti hatályos biztosítási szerződéseket 2012 folyamán az abban az időpontban érvényes feltételek szerint kell megújítani, 2013-as lejárattal. Indokolt, hogy ezek a szerződések az elfogadott feltételekkel maradhassanak érvényben lejártukig. 2013-ban már az akkor alkalmazandó új feltételekkel lesznek ismét megújítva. Ezért a 2013. december 31-i végleges határidő és a kiigazított szerződések azt követő napon, azaz 2014. január 1-jén történő hatálybalépése megalapozott.

(51)

A fenti vizsgálat fényében a Bizottság megállapítja, hogy a halászati biztosítási rendszer a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha a következő elvekkel összhangban kiigazításra kerül:

(52)

A Bizottság tudomásul veszi a finn hatóságok elkötelezettségét az iránt, hogy legkésőbb 2013. január 1-jéig módosítsák a szóban forgó támogatási program jogalapját annak érdekében, hogy a biztosítási szerződések feltételei legkésőbb 2014. január 1-jéig megváltozzanak,

—

a nyílt tengeren halászó hajók kizárása, ami a gyakorlatban a 12 méternél hosszabb hajók kizárását jelenti,

—

csak a Finnország parti vizein vagy kizárólagos gazdasági övezetében elszenvedett károkra nyújtható támogatás,

—

kizárólag azon károkra terjed ki a biztosítás, amelyeket a finnországi sajátos körülmények, így a kedvezőtlen éghajlati és földrajzi viszonyok (jég, hó, heves viharok, zátonyok a sekély vizekben), vagy a fókák és a kormoránok okoztak hajókban, halászeszközökben, valamint szállító és vontató járművekben, továbbá a téli halászáshoz használt egyéb speciális felszerelésekben.