14.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 128/1

(1)

A Bizottság az 1042/2010/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes intézkedések) vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó bevont finompapír behozatalára.

(2)

A szubvencióellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy a Finompapírgyártók Európai Szövetsége (CEPIFINE) (a továbbiakban: panaszos) 2010. január 4-én panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a bevont finompapír teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(4)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához.

(5)

Az együttműködő kínai exportáló gyártók egy csoportja (a továbbiakban: exportáló gyártó) azt állította, hogy az átmeneti intézkedések elrendelését megelőzően őket meg kellett volna hallgatni, mivel e csoport szerint az ideiglenes rendelet az Európai Unió Alapjogi Chartájának (3) 41. cikke értelmében egyedi intézkedés.

(6)

A fent említett állítással kapcsolatban a következőket kell kiemelni. Az alaprendelet ismerteti a feleket a dömpingellenes eljárások keretében megillető jogokat, és erre a konkrét kérdésre vonatkozóan a 7. cikk meghatározza az ideiglenes intézkedések elrendelésére vonatkozó eljárási lépéseket. Az alaprendelet 7. cikke kijelenti többek között azt, hogy ideiglenes intézkedéseket, ha sor kerül ilyenekre, az ügy megindításától számított 9 hónapon belül lehet elrendelni. A jelenlegi eljárásban a Bizottság az alaprendelet 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban folytatta le a vizsgálatát és az alaprendelet 7. cikke rendelkezéseinek megfelelően rendelt el ideiglenes intézkedéseket, miközben minden érdekelt felet, aki ezt kérte, meghallgattak, és azoknak megvolt a megfelelő lehetőségük arra, hogy információkat terjesszenek elő és észrevételeket tegyenek. A Bíróság következetesen azt állapította meg, hogy „még ha a meghallgatáshoz való jog elve megköveteli is, hogy az exportőröket tájékoztassák azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján ideiglenes vámokat szándékoznak kivetni, e jog tiszteletben tartásának hiánya önmagában nem járhat azzal a következménnyel, hogy a végleges vámokat kivető rendelet hibás legyen, amennyiben az utóbbi rendelet elfogadására irányuló eljárás során orvosolták az ideiglenes vámokat kivető megfelelő rendelet elfogadására irányuló eljárás hibáját okozó hiányosságot” (4). Ebben az ügyben a Bizottság eleget tett az alaprendelet szerinti nyilvánosságra hozatali kötelezettségeinek, és az e rendelet elfogadásához vezető eljárás során tiszteletben tartották az exportáló gyártó tisztességes meghallgatáshoz való jogát.

(7)

Az alaprendelet 7. cikke alapján elfogadott intézkedések ideiglenes jellegét tükrözi többek között az, hogy maximum hat hónapos időszakra lehet azokat elrendelni, valamint az, hogy az ideiglenes vámokat csak garanciával biztosítják. Ezenkívül a Bizottság soha nem akadályozott meg egyetlen felet sem abban, hogy a jogszabályok által az ideiglenes intézkedések elrendelésére meghatározott 9 hónapos határidő lejárta előtt több meghallgatásra vonatkozó kéréssel álljon elő, amennyiben úgy véli, hogy az adott szakaszban további meghallgatására volt szükség.

(8)

Az exportáló gyártó hozzáférést kért azokhoz az adatokhoz, amelyek az egyetlen, a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontjával összhangban információt szolgáltató Amerikai Egyesült Államokbeli (USA) vállalattól származnak, és amelyeket a rendes érték megállapításához használtak fel. Arra hivatkoztak, hogy ennek hiányában az érintett fél nem férhet hozzá azokhoz a bizonyítékokhoz, amelyek alapján az ideiglenes intézkedéseket bevezették, és hogy ez megsérti a fél védelemhez való jogát és ellentétes a megfelelő ügyintézés elvével. Ugyanez az érintett fél azt állította, hogy az együttműködő kínai exportáló gyártók csoportjának jogi képviselői számára elérhetővé lehetne tenni az egyes felekre vonatkozó bizalmas adatokat. A jogi képviselők vállalnák azt a kötelezettséget, hogy garantálják a vállalatok üzleti titkainak bizalmas kezelését. Az igényt az USA-beli és a kanadai rendszerekre, valamint az Európai Unió Bíróságának a G.J. Dokter és társai kontra Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit ügyben hozott ítéletére való hivatkozással támasztották alá.

(9)

Ezeket a kéréseket el kellett utasítani. Az exportáló gyártó kérése a korábban említett USA-beli vállalat által szolgáltatott, az árakra vonatkozó bizalmas adatokhoz való hozzáférésre vonatkozott. A Bizottság nem engedélyezhette az ilyen részletes, üzleti titkot képező információkhoz való hozzáférést. Az ilyen adatokhoz való hozzáférés megadása ellentétes lett volna az uniós joggal, nevezetesen az alaprendelet 19. cikkével, mivel az USA-beli vállalat korlátozott és érzékeny üzleti adatainak engedély nélküli nyilvánosságra hozatalához vezetett volna. Ami azt a javasolt módszert illeti, hogy egy vállalat üzleti titkait más érdekelt felek jogi képviselőivel közöljék, az alaprendelet – az USA-beli és a kanadai rendszerrel ellentétben – nem rendelkezik ilyen eljárásról. Így ez egyértelműen kívül esik a dömpingellenes eljárásokra vonatkozóan megállapított uniós jogi kereten. A fent hivatkozott bírósági ügy mindenesetre nem támaszt alá semmilyen, a bizalmas adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó igényt. Az ítélet hivatkozik a védelemhez való jog egyes benne rejlő korlátaira is.

(10)

Az exportáló gyártó hozzáférést kért az alábbiakhoz kapcsolódó bizonyítékokhoz is: rotációs gyorssajtóban használt, az uniós gyártók által előállított tekercsek, részletes adatok az uniós gazdasági ágazatot képviselő egyik gyártó jogi helyzetéről, a kiválasztott gyárak tevékenységei és pénzügyi adatai, az uniós gazdasági ágazat termelési költségeire vonatkozó részletes adatok, valamint az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók termékeinek termékkódjai. A kért információk egy része kívül esett a vizsgálat hatályán, mivel a vizsgálat által nem érintett termékekre vagy az uniós gyártók olyan tevékenységére vonatkozott, amelynek nem része a bevont finompapír előállítása. A kért egyéb információkat illetően a Bizottság nem volt olyan helyzetben, hogy engedélyezze az azokhoz való hozzáférést, mivel az alaprendelet 19. cikke értelmében ez bizalmas üzleti titkok engedély nélküli nyilvánosságra hozatalát jelentette volna.

(11)

Ugyanezen exportáló gyártó kérte a vizsgálatot ellenző és bizalmas kezelést nem kérő vállalatok nevének nyilvánosságra hozatalát is. Az ilyen nyilvánosságra hozatal felfedte volna a titoktartást kérő gyártók kilétét és helyzetét; így ezen információk közlése nem volt lehetséges.

(12)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatal a lehető legrészletesebb volt, anélkül, hogy bizalmas információkat hozott volna nyilvánosságra, így nem sértette az exportáló gyártó alapvető jogait, a védelemhez való jogát vagy a megfelelő ügyintézés elvét.

(13)

Az ennek a dömpingellenes vizsgálatnak, illetve a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatnak a keretében végzett kárelemzések megegyeznek, mivel az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározása és az azt képviselő uniós gyártók mindkét vizsgálatban azonosak, és a vizsgálati időszak is megegyezik. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik eljárás során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

(14)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2009. január 1. és 2009. december 31. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2006. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(15)

Ideiglenes intézkedéseket követően az exportáló gyártó és a panaszos további észrevételeket terjesztett elő a termék meghatározására vonatkozóan. Ezeknek az észrevételeknek egy része az ideiglenes rendeletben már tárgyalt észrevételek megismétlése volt.

(16)

Az exportáló gyártó megismételte, hogy nincs lényeges különbség az íves nyomdagépekben használható, ívekben és tekercsekben lévő bevont finompapír (a továbbiakban: az érintett termék) és a rotációs gyorssajtóhoz használható tekercsek alapvető jellemzői között, és hogy a rotációs gyorssajtóban való használatra szánt bevont finompapírt így nem kellett volna kizárni a termékkörből. A fél arra is hivatkozott, hogy a Bizottság azon megállapítását, hogy ezek a termékek egymással nem felcserélhetők, nem támasztották alá.

(17)

Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat azt állapította meg, hogy a rotációs gyorssajtóban illetve az íves nyomdagépekben használt bevont finompapír két elkülönülő termékcsoport, és azok az ideiglenes rendelet (18) és (20) preambulumbekezdésében leírtaknak megfelelően nem cserélhetőek fel egymással. Maga az exportáló gyártó is elismerte, hogy ezek a termékek nem cserélhetők fel egymással teljes mértékben.

(18)

Megjegyzendő az is, hogy rotációs gyorssajtóhoz használható tekercseket a figyelembe vett időszakban nem importáltak Kínából. Valószínűtlennek tekinthető az is, hogy ezeket a termékeket a jövőben importálni fogják, mivel e termékek távolról való beszerzése az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésében említett okokból nem gazdaságos.

(19)

Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében meghatározott kritériumok, azaz a tépőszilárdság műszaki jellemzői nem voltak megfelelőek a rotációs gyorssajtóban használható bevont finompapír és az íves nyomdagépekben használt bevont finompapír megkülönböztetéséhez. Állítása szerint a rotációs tekercsek kizárása önkényes alapon történt, valamint hogy az uniós gyártók által előállított, rotációs gyorssajtóhoz használt tekercsek a tépőszilárdság jellemzőit tekintve nem felelnek meg az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében meghatározott kritériumoknak.

(20)

Az exportáló gyártó arra is hivatkozott, hogy a Bizottság nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy objektív módon megvizsgálja az említett exportáló gyártó által az ideiglenes rendeletet megelőzően a Bizottság szolgálatainak benyújtott bizonyítékokat, nevezetesen az exportáló gyártó saját laboratóriumában elvégzett, az uniós gyártók által előállított rotációs tekercsek tépőszilárdságát mérő vizsgálatok eredményeit.

(21)

Az exportáló gyártó által benyújtott vizsgálati eredmények a saját laboratóriumában elvégzett vizsgálatok eredményeinek az összefoglalását tartalmazták. Különösen fontos megjegyezni, hogy az exportáló gyártó az eredményeket nem bocsátotta az egyéb érdekeltek, különösen az uniós gazdasági ágazat rendelkezésére, hogy azokat ellenőrizhessék, illetve hogy az észrevételeiket megtehessék, továbbá többszöri felhívás ellenére sem nyújtott be nem bizalmas jellegű egyértelmű összefoglalót ezzel kapcsolatban.

(22)

Mint ismeretes, az ideiglenes szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat nem volt kellően objektív és megbízható ahhoz, hogy annak alapján következtetéseket lehessen levonni. Az exportáló gyártó semmiféle további részletes információval nem szolgált, amely segíthette volna a vizsgálat megbízhatóságának további értékelését. Mivel az exportáló gyártó nem bocsátotta rendelkezésre az elvégzett vizsgálatokról készült összefoglaló nem bizalmas jellegű változatát, azok a vállalatok, amelyeknek a rotációs tekercseit állítólag vizsgálták, a levont következtetésekkel kapcsolatban nem tudták észrevételeiket megtenni. A Bizottság így nem tudta objektíven ellenőrizni, hogy a benyújtott vizsgálati eredmények megbízhatóak és pontosak-e, illetve hogy a jelenleg folyó bizottsági vizsgálat során lehet-e azokra támaszkodni. A Bizottság rendelkezésére álló tények alapján a vizsgálatok objektivitására és megbízhatóságára vonatkozóan az ideiglenes szakaszban levont következtetéseket nem lehetett újraértékelni, mivel az exportáló gyártó által közölt bizalmas információkat megbízható források révén nem lehetett ellenőrizni.

(23)

Az ideiglenes intézkedések elrendelése után az exportáló gyártó olyan újabb vizsgálati eredményeket bocsátott a Bizottság rendelkezésére, amelyeket a nevében külső vizsgáló laboratórium végzett el, és ismételten azt állította, hogy a rotációs gyorssajtóban való használatra szánt bevont finompapírt önkényesen zárták ki a vizsgálat hatálya alól. A vizsgálati jelentésben az szerepel, hogy a tépőszilárdság mérését 25 olyan, rotációs gyorssajtóhoz használt tekercsmintán végezték el, amelyeket az exportáló gyártó bocsátott a laboratórium rendelkezésére és azokat az uniós gyártók által előállított papírmintákként azonosította. E szerint a jelentés szerint az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében foglalt két követelménynek egyetlen papír sem felelt meg.

(24)

A vizsgálati jelentés értékelése feltárta először is azt, hogy a külső laboratórium által készített vizsgálati jelentés főként olyan termékekre vonatkozott, amelyekre nézve ezek az eredmények irrelevánsak voltak, mivel a vizsgált minták túlnyomó többsége voltaképpen nem rotációs tekercs volt; másodszor, a vizsgálati jelentés olyan termékekre vonatkozott, amelyeket nem azonosítottak megfelelően, ugyanis a vizsgálati jelentésből nem lehetett megállapítani, hogy a vizsgált papírt íves nyomdagépekben vagy rotációs gyorssajtóban való használatra szánták-e, mivel a jelentésben megjelölt papírmárka mindkét formátumban létezett. A vizsgálati jelentés ezenkívül semmiféle biztosítékot nem nyújt arra, hogy tényleg azokon a tekercseken végezték el a vizsgálatokat, amelyeket mintaként megjelöltek.

(25)

A külső laboratórium vizsgálati jelentésére válaszul a panaszos benyújtotta azon vizsgálatok eredményeit, amelyeket az egyik uniós gyártó végzett el a rotációs tekercsek ugyanazon mintáin, mint amelyeket állítólag a külső laboratórium is vizsgált. Ez a vizsgálat más eredményeket mutatott. A különbségeket a panaszos annak tulajdonította, hogy a vizsgálati körülmények eltérhettek, és így lehetséges, hogy megsértették az ISO 3783:2006 szabványt, azaz azt a szabványt, amely szerint az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében meghatározott tépőszilárdságot mérni kell.

(26)

A végleges megállapítások közzétételét követően az exportáló gyártó kétségbe vonta a Bizottság objektivitását, mivel az elutasította a külső laboratórium vizsgálati eredményeit. Azzal érvelt, hogy a független szakértő vakvizsgálatot végzett, a megfelelő ISO-szabvány betartása mellett. Az exportáló gyártó egy, az igazgatója által eskü alatt tett nyilatkozatot nyújtott be, amely magyarázatot tartalmaz a vizsgálatban felhasznált minták eredetére vonatkozóan, hogy bizonyítsa a vizsgálat függetlenségét, pontosságát és reprezentatív jellegét.

(27)

Először is a Bizottság sohasem vonta kétségbe a külső laboratórium vizsgálati jelentésének objektivitását; e tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy vakvizsgálatot végeztek-e. Másrészt a kétségek a vizsgált minták kiválasztására és eredetére vonatkozó biztosítékokat illetően, nem pedig magával a vizsgálattal kapcsolatban merültek fel. Az exportáló gyártó érvei nem oszlatták el ezeket a kétségeket, mivel azok hiányosak és számos tekintetben pontatlanok voltak; így például az exportáló gyártó szerint a rotációs tekercsektől eltérő termékek felvétele adminisztratív hibákra vagy a beszállítók tévedésére vezethető vissza, akik adott esetben rossz mintákat szállítottak.

(28)

Mivel az állítólagosan vizsgált termékek forrása és mintái sem voltak egyértelműen azonosíthatók és a különböző felek által végzett vizsgálatok eredményei ellentmondóak voltak, úgy vélték, hogy az exportáló gyártó nevében eljáró külső laboratórium által benyújtott vizsgálati jelentés nem bizonyította egyértelműen, hogy a tépőszilárdság vizsgálata nem volt megfelelő a rotációs gyorssajtóban használható bevont finompapír és az íves nyomdagépekben használt bevont finompapír megkülönböztetéséhez. Ebből következően a vizsgálati jelentés nem igazolta, hogy a rotációs gyorssajtóban használt bevont finompapírt önkényesen zárták ki a vizsgálat hatálya alól.

(29)

Ami a tépőszilárdságnak mint a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercsek megkülönböztetésére szolgáló kritériumnak a jelentőségét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a fogalommeghatározás szerint a két termékcsoportot többek között a termékek végső felhasználása alapján különböztetik meg, tehát aszerint, hogy a termék – a megfelelő nyomdagépek által támasztott, többek között a tépőszilárdságra vonatkozó jellemzőkben megnyilvánuló követelmények alapján – rotációs gyorssajtóban vagy íves nyomdagépekben való használatra alkalmas-e. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a tépőszilárdság csak az egyik olyan tényező, ami megkülönbözteti a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas bevont finompapírt az íves nyomdagépekben való használatra alkalmas bevont finompapírtól; az ideiglenes rendelet (16) és (18) preambulumbekezdése további kritériumokat is tartalmaz, amelyeket az exportáló gyártó nem vitatott. Az exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében említett nedvesség nem tartozik a termékek megkülönböztetését lehetővé tevő alapvető jellemzők közé. E tekintetben azonban más felek eltérő állításokat képviseltek a vizsgálat során. Mindazonáltal minden esetben a merevséget és a tépőszilárdságot tekintették a legmeghatározóbb tényezőnek.

(30)

A panaszos válaszbeadványában elismerte, hogy lehetnek olyan tekercsek, amelyek nem felelnek meg teljesen az ideiglenes rendeletben meghatározott, a tépőszilárdságra vonatkozó valamennyi kritériumnak, mégis alkalmasak a rotációs gyorssajtóban való használatra. Fenntartotta azonban azt a nézetét, hogy a tépőszilárdság mérése az egyetlen olyan vizsgálat, amely révén teljes bizonyossággal megállapítható, hogy egy tekercs valóban alkalmas-e a rotációs gyorssajtóban való használatra, azaz amennyiben egy tekercs megfelel az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdésében említett tépőszilárdságra vonatkozó kritériumoknak, úgy az biztosan rotációs tekercs.

(31)

Az exportáló gyártó – a tépőszilárdságra vonatkozó fenti állítások alátámasztására – utalt azokra az érvekre, amelyeket az egyik panaszos uniós gyártó az Egyesült Államokban lefolytatott dömpingellenes, illetve szubvencióellenes vizsgálatokban felhozott, miszerint az uniós gyártó állítólag elismerte, hogy a rotációs tekercseket sem a tépőszilárdság, sem más egyéb mérés alapján nem lehet megkülönböztetni.

(32)

A panaszos vitatta az exportáló gyártó kijelentéseit és azt állította, hogy az Egyesült Államokban lefolytatott eljárásokból éppen az derül ki, hogy a rotációs tekercseket egyértelműen el lehet különíteni a bevont finompapírtól.

(33)

Meg kell jegyezni először is, hogy az exportáló gyártó által említett nyilatkozatokat egy másik joghatóság vizsgálatának keretében olyan felek tették, akik a jelenlegi eljárásban nem érintettek, így azok nem relevánsak. Másodszor, az Egyesült Államok hatóságai az említett vizsgálatokban azt állapították meg, hogy az íves nyomdagépekben használt bevont finompapírt egyértelműen meg lehet különböztetni a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercsektől. A felvágott tekercseket félkész termékeknek tekintették, míg a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercseket nem tekintették érintett terméknek. Az Egyesült Államok hatóságai a termékkörre vonatkozó meghatározásukban nem határozták meg pontosan a rotációs tekercsek fogalmát. A tépőszilárdság kritériuma ezért az említett vizsgálatban a termékkör meghatározása szempontjából nem volt lényeges.

(34)

A fenti észrevételek alapján a „tépőszilárdság” műszaki jellemzőről megerősítették, hogy megbízható jellemző a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas bevont finompapír leírásához.

(35)

A benyújtott észrevételekből azonban az is kiderült, hogy léteznek olyan rotációs tekercsek, amelyek akkor is használhatók rotációs gyorssajtóhoz, ha nem felelnek meg teljes mértékben a tépőszilárdság minden kritériumának. Ebből a célból szükségesnek tekintették a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercsek fogalommeghatározásának további pontosítását.

(36)

Annak érdekében, hogy további kritériumot határozzanak meg azon rotációs tekercsek megkülönböztetésére, amelyek a tépőszilárdság valamennyi kritériumának nem felelnek meg teljes mértékben, a panaszos azt javasolta, hogy tekintsék rotációs tekercsnek azt a tekercset, amelyik a tépőszilárdság vizsgálatán nem felel meg teljes mértékben, viszont a belső magmérete 80 mm-nél kisebb. A vizsgálat során a gyártóktól és az importőröktől származó észrevételek alapján megerősítést nyert, hogy ez a kritérium a rotációs tekercsek megfelelő alternatív fogalommeghatározása.

(37)

A kínai kormány és az exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy a magméretnek a termék meghatározásának új elemeként történő felvétele a rotációs tekercsek, ezáltal pedig az érintett termék meghatározásának felülvizsgálatát jelenti. Emellett a belső magméret nem megfelelő kritérium, mivel 80 mm-nél nagyobb magméretű rotációs tekercsek, illetve 80 mm-nél kisebb magméretű felvágott tekercsek is léteznek.

(38)

A Bizottság erőfeszítéseket tett arra vonatkozóan, hogy tovább pontosítsa a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercsek meghatározását, és további részleteket dolgozzon ki annak érdekében, hogy még egyértelműbben elkülönítse egymástól az érintett terméket és az egyéb termékeket, ezáltal többek között minimálisra csökkentve az intézkedések kijátszásának lehetőségét. A magméret megfelelő alternatív fogalommeghatározásként való alkalmazhatóságára irányuló bizonyíték azonban arra mutatott rá, hogy ez a kritérium az érintett termék, azaz a 80 mm-nél kisebb magméretű felvágott tekercsek lehetséges kizárásához vezetne. Ezért ezt a kritériumot mint a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercsek megkülönböztetésére szolgáló kritériumot elvetették.

(39)

A kínai exportáló gyártók csoportjának állításával ellentétben a fentiek nem érintik annak a módszernek a megbízhatóságát, amely alapján a rotációs gyorssajtóban való használatra alkalmas tekercseket kizárták ennek a vizsgálatnak a hatálya alól.

(40)

További észrevételek nem érkeztek a többrétegű papírnak a vizsgálati termékkörből való kizárására vonatkozóan.

(41)

A fentiek alapján megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (14)–(26) preambulumbekezdései.

(42)

Mivel az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdésében foglalt következtetésekre vonatkozóan nem érkeztek észrevételek, a hasonló termékre vonatkozó ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(43)

A mintavételre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (28)–(30) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(44)

Az ideiglenes rendelet (29) preambulumbekezdésében említett, az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdésének meghatározása szerint az uniós ágazatra nézve reprezentatívnak tekintett négy gyártó megnevezése a továbbiakban: az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók.

(45)

Az ideiglenes intézkedések elrendelése nyomán egyetlen kínai együttműködő csoport (APP, az exportáló gyártó) nyújtott be észrevételeket a dömpingre vonatkozóan.

(46)

Az 1. kritériumra vonatkozóan az APP azt állította, hogy a Bizottság érvei kizárólag a kifizetés ellenőrzésének állítólagos lehetetlenségén alapultak. Ebből következően azzal érveltek, hogy a fél által alkalmazott módszerek megfelelnek a nemzetközi számviteli standardoknak.

(47)

Ezt az állítást el kellett vetni. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a vizsgálat feltárta, hogy nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy történtek-e kifizetések a vállalatok részvényeinek átruházásához és a nagyobb nyersanyagbeszerzések költségeihez kapcsolódóan. Az alkalmazott számviteli módszerekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a követett módszerek nem feleltek meg a nemzetközi számviteli standardoknak (ellentételezés és kapcsolatban álló felekre vonatkozó közzétételek).

(48)

Az 1. és 2. kritériumot illetően az APP azt állította, hogy a Bizottság rövid úton elutasította egy ismert könyvelési tanácsadó cég véleményét arra hivatkozva, hogy az irreleváns. Az ilyen elutasítás egy független tanú vallomásának nem megengedhető elutasítását jelentené, és ezáltal megsértené az APP tisztességes eljáráshoz való jogát. Az APP azzal érvelt, hogy könyvelési tanácsadói hibásnak találták a Bizottság számviteli eljárásokra és elvekre vonatkozó elemzését, míg a Bizottság által azonosított egyes problémás kérdések e tanácsadók szerint nem voltak lényegesek.

(49)

Az APP állításait nem támasztották alá bizonyítékok, ezért azokat el kellett utasítani. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a fenti preambulumbekezdésben említett könyvelési tanácsadók, úgy tűnik, nem vitatják az ebben a vizsgálatban megállapított konkrét tényeket, inkább egyes alapvető számviteli elvek – főként az óvatosság elve, a költség-haszon összevetésének elve, a tárgyilagos ismertetés elve és a lényegesség elve – elemzését kísérelték meg bemutatni. Megjegyzendő, hogy ezek a könyvelési tanácsadók nem voltak jelen a Bizottság által Kínában lefolytatott helyszíni ellenőrzésen, amelynek során a Bizottság első kézből szerzett ismereteket az APP-nek a piacgazdasági elbánás értékelésének szempontjából lényeges gyakorlatairól. A Bizottság írásban részletesen elmagyarázta a félnek a felismert hiányosságokat és azt, hogy azok hogyan kapcsolódnak a nemzetközi számviteli standardok számviteli elveihez. Ezen elveknek a könyvelési cég általi értelmezését nem alapozták meg megfelelően, azt nem támasztotta alá bizonyíték, és nem lehetett összeegyeztetni a megállapított konkrét tényekkel sem. Az aktákban szereplő bizonyítékok valóban megerősítették, hogy a fent említett számviteli elveket nem tartották be.

(50)

Az APP azt állította, hogy megsértették az alapvető jogait. Azzal érvelt, hogy a Bizottság túlzott bizonyítási terhet rótt a félre a piacgazdasági elbánás értékelése során.

(51)

Ezt az állítást el kellett vetni. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Bizottság teljes mértékben tájékoztatta az APP-t arról, milyen típusú információkat kér a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódóan, és törekedett arra, hogy az eljárás valamennyi szakaszában ellenőrizze a fél által szolgáltatott valamennyi információt. Az a tény, hogy a fél által szolgáltatott információk nem erősítik meg, hogy a fél számviteli módszerei megfelelnek a nemzetközi számviteli standardoknak, nem jelenti azt, hogy túlzott lenne a bizonyítási teher. A piacgazdasági elbánás kivétel a rendes rendszer alól a nem piacgazdasággal rendelkező országokban lévő vállalatok számára, és ilyen esetekben a felektől csak azt kérik, hogy bizonyítsák, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott szabályoknak, és az is elég a piacgazdasági elbánás elutasításához, ha csak egy kritérium nem teljesül. Ebben a konkrét eljárásban a vizsgálat megállapította, hogy az APP nem tudta bizonyítani, hogy megfelel a 2. kritérium követelményeinek.

(52)

Az APP arra is hivatkozott, hogy a piacgazdasági elbánás értékelése nem volt objektív. Azt állította, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést befolyásolhatta, hogy a Bizottság tudta, milyen hatással lenne a piacgazdasági elbánás elutasítása a csoport dömpingkülönbözetére.

(53)

Ezek az állítások megalapozatlanok, így azokat el kellett utasítani. Semmi nem utal arra, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést befolyásolta, hogy a Bizottság tudta, milyen hatással lenne a piacgazdasági elbánás elutasítása a csoport dömpingkülönbözetére. A piacgazdasági elbánás elemzése az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt egyértelmű kritérium teljesítésének a technikai elemzése, a piacgazdasági elbánás Bizottság által bemutatott elemzését pedig a piacgazdasági elbánás kritériumainak alapján végezték el, anélkül, hogy figyelembe vették volna, hogy az elemzés eredménye milyen hatást gyakorol az exportáló gyártó lehetséges dömpingkülönbözetére. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a helyszíni ellenőrzések különböző szegmenseinek ütemezése és a követett ütemtervek különbségei (piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó űrlapok, dömpingellenes kérdőívek, analóg ország adatai, kapcsolódó uniós feleken keresztül megvalósuló exportértékesítések), valamint azok az időszakok, amelyeken belül a felek a válaszaikat és a beadványaik azokat követő módosításait benyújtották, azt mutatják, hogy a piacgazdasági elbánás nyilvánosságra hozatala idején a Bizottság nem volt képes megállapítani a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntés semmilyen hatását a fél potenciális dömpingjére. Végezetül az APP a vizsgálat késői szakaszáig folyamatosan küldött új információkat a már az aktában szereplő információk helyett, így nem lehet helyt adni annak, hogy a Bizottság képes lehet kiszámítani dömpingkülönbözeteket olyan információk alapján, amelyekkel nem is rendelkezik.

(54)

Az APP azzal is érvelt, hogy a Bizottságnak nem kellett teljes mértékben ellenőriznie a felek válaszait ahhoz, hogy részletes képet kapjon a fél által a dömpingellenes kérdőívre adott válaszban szereplő adatokról, és hogy felmerül a gyanú, hogy a Bizottság minden szükséges adattal rendelkezett a dömpingkülönbözet kiszámításához.

(55)

Ezt az állítást el kellett vetni. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az alaprendelet 16. cikkének rendelkezéseivel összhangban a Bizottság a reprezentatív tények megállapítása céljából az érdekelt felek által benyújtott minden információt ellenőrzött. A vizsgálat megállapításai négy hónapot felölelő időszakra vonatkozó ellenőrzött tényeken alapultak, nem puszta sejtelmeken vagy bármilyen igazolatlan kijelentéseken vagy állításokon.

(56)

Az APP azt állította, hogy a piacgazdasági elbánás kritériumait annak fényében kell értelmezni, hogy a kritériumok célja annak biztosítása, hogy az árak rendes piaci erőviszonyok eredményét képezzék. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a piacgazdasági elbánás kritériumainak célját egyértelműen meghatározza az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése, és a Bizottság ezeket a világosan meghatározott szabályokat alkalmazta az APP kapcsán, amikor annak piacgazdasági elbánásra vonatkozó kérelmét elemezte.

(57)

Az APP azt is állította, hogy voltak hiányosságai a piacgazdasági elbánás értékelésének, mivel a dömpingellenes kérdőívre adott válasz ellenőrzése megállapította a gyártás „megbízható” költségét, miközben a piacgazdasági elbánás értékelése arra mutat rá, hogy nem lehet megállapítani a ráfordítások érdekében eszközölt kifizetéseket.

(58)

A megállapítások ilyen értelmezését el kell utasítani, mert hibás. Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet a piacgazdasági elbánás megadását, és így egy exportáló gyártó árakra és költségekre vonatkozó adatainak megbízhatóságát és azoknak a normál érték meghatározásához való felhasználását kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a vállalat sikeresen bizonyítsa, hogy teljesíti a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket. Ha az APP imént említett állítását elfogadnák, az – más típusú, más célokra gyűjtött információk felhasználásával – egyszerűen „megkerülné” a piacgazdasági elbánás értékelésének megállapításait és a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának rendelkezéseit. Ez nem felel meg az alaprendelet előírásainak.

(59)

Emlékeztetni kell arra, hogy az APP-re vonatkozóan a négy egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó közül kettőről megállapították, hogy csak többrétegű kartont gyártanak. Figyelembe véve, hogy a többrétegű kartont a fenti (40) és (41) preambulumbekezdésben megerősítettek szerint kizárták a termékkörből, megállapítást nyer, hogy az APP csoporton belüli, csak többrétegű kartont gyártó két kapcsolatban álló gyártóra vonatkozó piacgazdasági elbánási megállapítások nem relevánsak ebben az eljárásban.

(60)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (31)–(51) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(61)

Az egyéni elbánásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(55) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(62)

Egyetlen félnek sem volt ellenvetése az ellen, hogy az Amerikai Egyesült Államokat válasszák analóg országnak a végleges meghatározáshoz.

(63)

Az analóg ország kiválasztására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (56)–(63) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(64)

Emlékeztetni kell arra, hogy a rendes értéket az analóg országban (azaz az USA-ban) lévő egyetlen együttműködő gyártó által szolgáltatott adatok alapján számították ki. Így a rendes értéket egy USA-beli gyártó által az USA-ban gyártott hasonló termék belföldi értékesítéseinek árai alapján állapították meg. A vizsgálati időszak során ez a gyártó gyártotta és értékesítette az USA-beli piacon a hasonló termék típusainak túlnyomó többségét.

(65)

Az APP azt állította, hogy az analóg országbeli rendes értékkel kapcsolatban a Bizottság nem bocsátott rendelkezésre olyan szükséges információkat, mint amilyen a termékek összehasonlíthatósága, a reprezentatív jelleg, a költségszerkezet, a tisztességes összehasonlítás mechanizmusai és az annak érdekében történt kiigazítások.

(66)

Ezeket az állításokat elutasították. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy – a fenti (9) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a Bizottság közölt a féllel minden olyan, a rendes érték kiszámításához felhasznált releváns információt, amelyet ki lehetett adni anélkül, hogy megsértenék az alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseit, vagyis biztosítva, hogy az egyetlen USA-beli termelő által szolgáltatott minden bizalmas adatot ilyenként is kezeljenek, és ne közöljék azokat más felekkel. Az exportáló gyártónak szolgáltatott információk érthetőek voltak, és lehetőséget kínáltak neki arra, hogy megértse az alaprendelet 2. cikkének előírásaival összhangban alkalmazott módszert.

(67)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (64)–(67) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(68)

Az APP arra hivatkozott, hogy a vizsgálatban együttműködő egyik vállalatának exportértékesítéseit nem kellett volna figyelmen kívül hagyni a dömpingkülönbözet kiszámításánál, még akkor sem, ha nincsenek megfelelő termékek. Azt is állították, hogy e vállalat exportvolumene nem alacsony, hanem jelentős volt.

(69)

Ezen állításokat illetően megjegyzendő, hogy a szóban forgó ügyletek eladási értékeit figyelembe vették az exportárak meghatározásához, de ezekre az ügyletekre vonatkozóan nem lehetett normál értéket megállapítani, mivel az analóg országban nem léteztek összehasonlítható terméktípusok, így nem lehetett összehasonlítást végezni. E konkrét vállalat exportvolumenével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az APP teljes exportértékesítésének mindössze csekély részét teszi ki, és az árszintje is összhangban van az APP exportértékesítésének általános árszintjével. Végezetül ki kell emelni, hogy annak megállapításához, hogy az exportok dömpingeltek voltak-e, felhasználták az exportügyletek nagy többségét – azokat, amelyek pontosan megfeleltek az analóg országban megállapított rendes értéknek. Az APP exportárra vonatkozó állításait ezért el kellett utasítani, mivel azok – tekintettel arra, hogy a számítás alapja egyértelműen reprezentatív – nem kérdőjelezhetik meg a kárt okozó dömping megállapítását. Az, hogy nem feltétlenül létezik minden egyes exportügyletre vonatkozóan egy megfelelő rendes érték az analóg országban, benne rejlik egy ilyen megállapításban.

(70)

Az APP azt is állította, hogy a fent említett exportértékesítéseket fel kellett volna használni a dömpingkülönbözet kiszámításában, mivel a vizsgáló hatóságnak megvan a lehetősége arra, hogy azonosítsa a rendes érték kiszámításához használt hasonló terméktípusokat, és a rendes értékhez igazítsa az exportárat vagy egy rendes értéket képezzen a fent említett exportértékesítésekkel való összehasonlításhoz.

(71)

Ezeket az állításokat el kellett utasítani, mivel az analóg országban nem voltak olyan terméktípusok, amelyek elég közeliek lettek volna az exportált terméktípusokhoz ahhoz, hogy a fizikai tulajdonságbeli különbségek miatti kiigazítással kezelni lehessen a különbséget. Hasonlóképpen rendes értéket sem lehetett képezni az ilyen terméktípusokra vonatkozóan. Hasonló terméktípusok nem voltak azonosíthatóak más rendes értéken zajló ügyletekben, és nem állt rendelkezésre semmilyen alap sem a kiigazítások elvégzéséhez vagy ahhoz, hogy egyéb módon rendes értéket lehessen képezni az értékesítés, az általános adminisztratív kiadások és a nyereségre vonatkozó feltételezések felhasználásával.

(72)

Az APP egyértelműsítést kért az exportár képzésére az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően felhasznált ésszerű haszonkulcsot illetően.

(73)

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Bizottság az új fejleményeket követően visszatért erre a kérdésre. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdésében foglaltak szerint ésszerű, az uniós gazdasági ágazat célul kitűzött nyereségénél sokkal alacsonyabb haszonkulcsot alkalmaztak. A Bizottság felülvizsgálta a rendelkezésre álló adatokat, és az exportár képzésére használt haszonkulcs mértékét olyan mértékre – azaz 4,5 %-ra – csökkentette, amely megegyezik az érintett termék több független uniós importőre által jelentett súlyozott átlagos mértékkel.

(74)

További észrevételek hiányában a fenti módosítással megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (68)–(71) preambulumbekezdései.

(75)

Az APP azt állította, hogy képtelen megérteni bizonyos kiigazítások számításainak alapját a rendes értékre vonatkozóan (nevezetesen a kiigazítások típusait és azok rendes értékre gyakorolt hatását) és az exportárhoz kapcsolódóan (nevezetesen az alkalmazott módszertant és a több arány kiszámításához alkalmazott számításokat).

(76)

A rendes érték kiigazításait illetően a fenti (9) és (66) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a Bizottság közölt az APP-vel minden releváns adatot, amelyet közölhetett, figyelemmel az alaprendelet titoktartásra vonatkozó rendelkezéseire. A Bizottság továbbá megkérdezte az analóg országbeli együttműködő felet, hogy fel lehet-e fedni a kiigazításokra vonatkozó további információkat az átláthatóság fokozása érdekében. Az analóg országbeli gyártó beleegyezésének megszerzése után ténylegesen közöltek részletesebb információkat az APP-vel az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően, tovább részletezve a rendes érték kiigazításait.

(77)

Az exportár kiigazításait illetően megjegyzendő, hogy az APP teljes körű tájékoztatást kapott. Később az APP kérését követően magyarázatokkal látták el a felet az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után, tovább részletezve az exportár kiigazításait.

(78)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (72) és (73) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(79)

A dömpingkülönbözetre vonatkozó észrevételeket nem nyújtottak be. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(80)

Figyelembe véve az APP-re vonatkozó exportár képzéséhez használt felülvizsgált haszonkulcsot, valamint az ideiglenes rendelet (31)–(73) preambulumbekezdésében meghatározott módszertan alapján a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson kiszámított ár százalékában kifejezve a következők:

(81)

Az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében foglalt tények alapján a Kínára vonatkozó országos végleges dömpingkülönbözetet a legmagasabb egyéni vámtétellel rendelkező együttműködő vállalatok tekintetében megállapított végleges dömpingkülönbözet – azaz 63 % – alkalmazásával határozták meg. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(82)

A kínai kormány megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazatot képviselő egyik gyártó állítólag kapcsolatban áll egy kínai vállalattal, így ezt a vállalatot ki kellene zárni a vizsgálatban a gazdasági ágazatot képviselő csoportból. A vizsgálat azonban feltárta, hogy az említett kínai vállalat által gyártott termékek nem érintett termékek. Ezért a kapcsolatnak semmilyen hatása nincs a kárelemzésre, sem arra, hogy ezt az uniós gyártót beleértik-e az uniós gazdasági ágazat meghatározásába.

(83)

Az uniós gyártásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (77)–(79) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(84)

Az uniós fogyasztásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(85)

A Kínából származó uniós behozatal szintjére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (83)–(84) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(86)

Annak biztosítása érdekében, hogy a dömpingre, az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások következetes megközelítést kövessenek, valamint a (68)–(71) preambulumbekezdésben meghatározott okokból felülvizsgálták az alákínálás kiszámítását, hogy kizárják az együttműködő exportáló gyártók csoportján belüli egyik vállalat exportértékesítéseit.

(87)

A számításra használt módosított adatkészlet alapján, valamint egy kisebb számítási helyesbítés miatt némileg módosították az áralákínálás (87) preambulumbekezdésben szereplő mértékét. A dömpingelt importok átlagosan 7,6 %-kal kínáltak alá az uniós gyártók értékesítési árainak a vizsgálati időszakban.

(88)

Az együttműködő kínai exportáló gyártók egyike (APP) szerint a kárelemzést egy megfelelően meghatározott, a panaszt támogató és a vizsgálattal együttműködő uniós gyártókra korlátozott uniós gazdasági ágazat szintjén kellene elvégezni. A gyártó azt javasolja, hogy a jelentős kárra vonatkozóan tett megállapítások eltérőek lennének, ha néhány mutatót, mint például a piaci részesedést az ilyen „megfelelően meghatározott” uniós gazdasági ágazat szintjén határoznák meg. A kínai kormány megjegyezte, hogy a kárelemzés koherens és átfogó módon nem terjedt ki a panaszosok és az uniós gazdasági ágazat egészének valamennyi kármutatójára.

(89)

Először is meg kell jegyezni, hogy ez a gyártó a kijelentéseiket valószínűleg az ebben a vizsgálatban használt és bemutatott, valamint az ideiglenes rendeletben szereplő adatkészlettől eltérő forrásból származó információk felhasználásával kiszámított mutatók alapján tették meg. Ebből következően ezek a következtetések a tények tekintetében hibásak, és így irrelevánsak.

(90)

Másrészt a Bizottság a fent említettek szerint azt a gyakorlatot követi, hogy a makrogazdasági tényezők értékelését az uniós gazdasági ágazat egészének szintjén elszenvedett kár megállapítása céljából végzi, az ideiglenes rendelet (89) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint. Az uniós gazdasági ágazatot ebben a vizsgálatban a teljes uniós gyártást képviselő uniós gyártók szintjén határozták meg (az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdése), függetlenül attól, hogy a gyártók támogatták-e a panaszt, illetve együttműködtek-e a vizsgálatban. Erre a tág meghatározásra tekintettel az exportáló gyártók azon állítását, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem határozták meg „megfelelően”, elutasítják.

(91)

A mikrogazdasági tényezőket az uniós gazdasági ágazatot képviselő uniós gyártók szintjén elemezték, függetlenül attól, hogy ezek alátámasztják-e a panaszt vagy sem. Az ágazatot képviselő gyártók az uniós termelés 58 %-át képviselték. Egyik uniós gyártó sem állította, hogy a Bizottságnak a mikrogazdasági tényezőkkel kapcsolatban levont következtetései megbízhatatlanok vagy megalapozatlanok lennének. Ezért semmi sem indokolja, hogy a kizárólag az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók által adott tájékoztatás alapján tett megállapításokat meg kellene kérdőjelezni.

(92)

További észrevételek érkeztek az uniós gazdasági ágazatot képviselő egyik uniós gyártó együttműködésének szintjéről.

(93)

Azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot képviselő egyik gyártó csak részben működött együtt, mivel állítólagosan kapcsolatban állt egy másik gyártóval, amelyik nem működött együtt a vizsgálatban. A vállalatok állítólag azok miatt az átmeneti megállapodások miatt álltak kapcsolatban, amelyeket az együttműködő uniós gyártó a másik gyártó bevontfinompapír-üzletágának felvásárlásakor kötött. Az együttműködő uniós gyártó állítólag ezeknek az átmeneti megállapodásoknak a révén irányítja azokat a gyárakat, amelyek a részben felvásárolt másik gyártó tulajdonában maradtak. Az exportáló gyártó állításának alátámasztására utalt arra a bizottsági határozatra (5), amely a felvásárlás idején azt vizsgálta, hogy ez az ügylet a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet (6) alapján felvásárlásnak minősül-e.

(94)

Erre az állításra már kitért az ideiglenes rendelet (91) preambulumbekezdése. Emlékeztetni kell arra, hogy az említett átmeneti megállapodások nem utaltak arra, hogy a vállalatok közötti kapcsolat túlmutatna egy vevő és egy eladó közötti szokásos üzleti kapcsolaton. Az átmeneti megállapodások feltételei különösen a bevont papír értékesítésének szabályozására irányultak egy átmeneti időszak vonatkozásában, és ezen feltételek szerint az uniós gyártó az átmeneti időszakban mindössze egy értékesítési ügynökhöz hasonló feladatokat látott el. A vállalat ezenkívül az auditált összevont (konszolidált) beszámolóiban és a kitöltött kérdőívben az érintett gyárak vonatkozásában ellátott ügynöki tevékenysége miatt jutalékot tüntetett fel, és ezekkel a gyárakkal kapcsolatban semmiféle tulajdoni részesedés, így semmiféle költség sem jelenik meg az uniós gyártónál.

(95)

A fent említett bizottsági határozat szerint a vállalatok közötti ügyletet úgy kell tekinteni, amelynek a révén az uniós gyártó a másik vállalat egyik üzletágát vette meg, de nem vásárolta fel az egész vállalatot. A határozat nem utal arra, hogy az üzletág felvásárlása után a vállalatokat egy jogalanynak kellene tekinteni; és különösen nem mondható ki, hogy a vállalatoknak közös vállalkozásuk lenne. Megjegyzendő, hogy a fenti határozatban vizsgált földrajzi hatály az EGT-re és nem az EU-ra terjed ki. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Bizottság ebben a határozatban a vállalatok közötti kapcsolatot a 2454/93/EGK rendelet (7) 143. cikke szerint nem elemezte.

(96)

Ebben a tekintetben következésképpen nincs indok arra, hogy felülvizsgálják az ideiglenes következtetéseket, vagyis hogy a két vállalat a 2454/93/EGK rendelet 143. cikke értelmében nem áll egymással kapcsolatban, és hogy a szóban forgó uniós gyártó teljes mértékben együttműködött a vizsgálatban.

(97)

Az exportáló gyártó azt is állította, hogy az uniós gyártó valamennyi leányvállalatának külön kérdőívet kellett volna kitöltenie, mivel különálló jogalanyok. Az exportáló gyártó diszkriminációra hivatkozott, mivel felkérték, hogy a csoporton belül minden egységre vonatkozóan külön piacgazdasági elbánást igénylő kérelmet nyújtson be.

(98)

Megjegyzendő, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó kérelmek esetén a vállalatcsoportot terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a csoporton belül minden vállalat megfelel a piacgazdasági elbánás kritériumainak, mivel a piacgazdasági elbánás megadására vagy megtagadására vonatkozó döntés a csoportra vonatkozik. Az uniós gyártóknak szóló kérdőívek esetén a cél annak eldöntése, hogy a vizsgálati időszakban fennáll-e az uniós gazdasági ágazatra (mint egészre) vonatkozó jelentős kár. A diszkriminációra való hivatkozás figyelmen kívül hagyja a kár vizsgálatának célja és a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntés célja közötti egyértelmű különbséget.

(99)

Mindenesetre a szóban forgó uniós gyártó esetében úgy ítélték meg, hogy az egyértelmű válaszhoz és a kárral kapcsolatos szempontok elemzéséhez egyetlen kérdőív kitöltése is elegendő. A válasz részletes információkat tartalmazott az egyes papírgyárak szintjére lebontva, és az ellenőrző látogatás során a hasonló termék valamennyi kapcsolatban álló gyártójára/eladójára vonatkozó összes adatot ellenőrizni lehetett.

(100)

Később az exportáló gyártó arra is hivatkozott, hogy az említett vállalat nem működött együtt teljes mértékben, ugyanis a kérdőívet egy nem létező szervezet nevében adta le, és hogy a vállalat auditált pénzügyi kimutatásai nem tükrözik a kérdőívre adott válaszában szolgáltatott adatokat. A fenti preambulumbekezdés következtetései e tekintetben is mérvadóak.

(101)

A (88)–(91) preambulumbekezdésekben szereplő következtetések tehát változatlanok maradnak.

(102)

A kínai kormány arra hivatkozott, hogy az elemzéshez használt makrogazdasági adatok hiányosak és pontatlanok, így nem használhatók a jelentős kár egyértelmű bizonyítékaként.

(103)

A panaszosnál végzett helyszíni ellenőrzés megerősítette, hogy a makrogazdasági mutatók megállapításához használt adatokat közvetlenül a teljes uniós termelés nagyjából 98 %-át kitevő uniós gyártóktól gyűjtik, és kellően részletesek ahhoz, hogy azonosítsák az érintett termékre vonatkozó információkat. A felhasznált feltételezések és/vagy becslések ésszerű és indokolt alapon nyugszanak, így például a felvágott tekercseket nem vették figyelembe azon nyilvánvalóan jelentéktelen mennyiségek miatt, amelyeket azok az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók teljes értékesítési volumenében arányosan képviselnek. A fenti állítást ezért elutasították.

(104)

A kínai exportáló gyártók egyik csoportja azt állította, hogy az uniós gyártók piaci részesedésébe bele kellene számítani a Svájcból származó behozatalt is, mivel ezek a termékek az uniós gazdasági ágazatot képviselő egyik gyártó tulajdonában lévő gyárból érkeznek.

(105)

A dömpingellenes vizsgálatok földrajzi hatálya az Európai Unióra terjed ki. A fenti állítást ezért elutasították.

(106)

Azt is állították, hogy a panaszosok piaci részesedése a figyelembe vett időszakban jelentősen emelkedett.

(107)

A piaci részesedés egy makromutató, amelyet nem a panaszosok, hanem az uniós gazdasági ágazat egészének a szintjén elemeznek. Másrészt a panaszos piaci részesedésére vonatkozó állítás ténybeli hibán alapul.

(108)

Erre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (92)–(98) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(109)

Az exportáló gyártó megjegyezte, hogy a kárelemzés hibás, mivel a (93) preambulumbekezdésben említett uniós gyártó által felvásárolt papírgyárakra vonatkozó információkra nem terjedt ki a 2006–2008. évekre vonatkozó mikrogazdasági mutatók elemzése.

(110)

Ez a fél által előadott érveket követően a mikrogazdasági mutatókat úgy igazították ki, hogy minden vizsgált évre vonatkozóan kizárták a felvásárolt gyárakra vonatkozó adatokat, annak érdekében, hogy a mutatók az évekre vonatkozóan teljes mértékben összehasonlítható tendenciát mutassanak be.

(111)

A gazdasági ágazatot képviselő uniós gyártók gazdasági helyzetének elemzésére használt adatok – az előző preambulumbekezdésben ismertetettek szerinti – módosított körét követve a mikrogazdasági mutatókat véglegesen az alábbiak szerint állapítják meg:

(112)

A némileg módosított számok ellenére megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdésében szereplő alapvető tendenciák és megállapítások, amelyek következtetése az, hogy a bevont finompapír ára az elmúlt években stabil maradt.

5.   táblázat

Az uniós gyártók árai

(113)

A vizsgálati időszakban a készletek körülbelül a gyártási volumen 10 %-át tették ki. A gazdasági ágazatot képviselő uniós gyártók a készleteik szintjét a figyelembe vett időszak alatt 10 %-kal emelték, különösen 2006 és 2007 között, valamint később, 2008 és a vizsgálati időszak között. Ez pontosan egybeesett az alacsony árú dömpingelt kínai behozatallal.

6.   táblázat

Készletek

(114)

A papírgyárak bezárása és az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók egyesülése következtében a figyelembe vett időszak alatt az alkalmazottak száma jelentősen, 20 %-kal csökkent (ez csaknem 1 600 munkahelyet jelent). A gyártók növelték a hatékonyságot azáltal, hogy egy alkalmazottra nézve magas kibocsátási szintet valósítottak meg és tartottak fenn még a jelentős elbocsátásokkal járó időszakokban is. A munkaerőköltségek folyamatosan növekedtek – a figyelembe vett időszak alatt összesen 8 %-kal.

(115)

Az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében ismertetett következtetéseket így alátámasztják a némileg módosított számok is.

(116)

A teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan korrigálták a nyereségességi rátát, hogy pontosabban tükrözze a nyereségesség szintjét. Ez a változás azonban nem változtatja meg a nyereségesség alapvető tendenciáját. Az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártókat 2006–2008-ban veszteségek érték, és a pénzügyi helyzet csak 2009-ben fordult jobbra, amikor a gazdasági visszaesés következtében a fő nyersanyagnak számító rostanyag világpiaci ára kivételesen jelentősen csökkent. A rostanyag árának (– 19 %-os) csökkenése szokatlanul nagy visszaesésnek számít, amely közvetlenül hozzájárult a pénzügyi helyzet vizsgálati időszak alatti javulásához. Megjegyzendő, hogy a vizsgálati időszak után a rostanyag ára visszaállt a vizsgálati időszakot megelőző szintre.

(117)

A számok kisebb változtatása mellett a pénzforgalomra, a beruházásokra és a beruházások megtérülésére vonatkozó, az ideiglenes rendelet (104) és (105) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások megerősítést nyernek.

(118)

Az exportáló gyártó szerint a nyereségesség javulását kivételes esetnek kellene tekinteni, ami – az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – a nyersanyagköltségek szokatlanul nagy visszaesése miatt következett be. A költségek csökkenéséből mindkét oldalnak előnye származott: valamennyi helyi és kínai gyártónak egyaránt, nem csak a panaszosoknak, ezért a nyereségességben elért áttörés nem csak a költségek csökkenése, hanem inkább a panaszosok árképzési módszerének változása miatt következett be.

(119)

Az exportáló gyártó továbbá arra hivatkozott, hogy a nyereségességet nem a rostanyagárak, hanem a bevont finompapír árai befolyásolják. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a rostanyagárak 2009-es drasztikus esésével egyidejűleg a bevont finompapír ára stabil maradt, és ennek következtében a nyereség is növekedett. Mivel az árak stabilak maradtak, e konkrét időszakra nézve nem hozható létre összefüggés az árak és a nyereségesség között.

(120)

A nyereségesség szintje egy olyan mutató, amelyet – a fél javaslatától eltérően – nem a panaszosok, hanem az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók szintjén elemeznek. Az összegyűjtött információk elemzése azt mutatta, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a fő nyersanyagnak számító rostanyag árának szokatlan visszaesése és a nyereségesség javulása között, ugyanakkor a késztermékek stabil árai szintén szerepet játszottak a nyereségesség javulásában. Noha a piacon lévő más gyártók is valószínűleg hasonló helyzetben voltak, ez nem befolyásolja azt a következtetést, hogy a nyereségesség átmeneti javulása a vizsgálati időszakban a nyersanyagárak szokatlan visszaesésének tulajdonítható.

(121)

Az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók tőkebevonási képességére vonatkozó, az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

(122)

Egy exportáló gyártó és a kínai kormány azt állította, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a panaszos uniós gyártók jelentős kárt szenvedtek volna. A panaszosok – éppen ellenkezőleg – stabil gazdasági teljesítményt mutattak a vizsgálati időszakban és a nyereségességük is javult.

(123)

Először is az uniós gazdasági ágazat helyzete egy olyan mutató, amelyet – a felek javaslatától eltérően – nem a panaszosok, hanem az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók szintjén elemeznek.

(124)

Másrészt – a fenti (89) és (107) preambulumbekezdésben említettek szerint – ezek a felek a következtetéseiket valószínűleg az ebben a vizsgálatban használt és fentebb, valamint az ideiglenes rendeletben bemutatott adatkészlettől eltérő forrásból származó információk felhasználásával kiszámított mutatók alapján vonták le. Ennek eredményeként ezek a következtetések ténybeli hibán alapulnak. Ezenkívül a felek elemzései a két különböző adatkészletből származó makro- és mikromutatók felhasználása miatt nem következetesek.

(125)

Azt is állították, hogy a nyereségesség javulását az ágazat által tett szerkezetátalakítási törekvések, többek között a termelés, valamint a foglalkoztatottak létszámának csökkentése és a termelékenység növelése következményének is kellene tulajdonítani. Ebben az esetben az utóbbi tényezőket nem lehetne a kár egyedüli mutatóinak tekinteni, hanem valamennyi kármutatót együttesen kellene vizsgálni.

(126)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése felsorolja azokat a gazdasági tényezőket és mutatókat, amelyeket a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatások vizsgálatakor értékelni kell. A 3. cikk (5) bekezdése kifejezetten leszögezi, hogy a tényezők felsorolása nem teljes, illetve hogy ezek közül a tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen ad döntő iránymutatást. Ezért míg a mutatókat egyesével kell értékelni, a következtetéseket az összes tényező elemzése alapján kell levonni.

(127)

Az exportáló gyártó fent bemutatott állításai összességében nem befolyásolják az ideiglenes szakaszban levont következtetést, amely ezért megerősítést nyer, azaz az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(128)

A felek a további jelentős kár lehetséges veszélyével kapcsolatban is ismételten észrevételeket tettek, tekintettel a kínai gyártók által az állami intézkedések és támogatások hatására kiépített hatalmas kapacitásokra. A vizsgálat hatálya a jelentős kár megállapítására és nem a további jelentős kár lehetséges veszélyére terjedt ki. Ezért ezek az észrevételek nem befolyásolták a megállapításokat, és azokat nem vették figyelembe.

(129)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(130)

A Bizottsághoz számos észrevétel érkezett a dömping és a kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban.

(131)

A dömpingelt behozatal hatására vonatkozó ideiglenes megállapításokat számos fél vitatta. Az előadott legfőbb érv az volt, hogy a kínai behozatalnak a volumenek és az árak tekintetében nem volt jelentős hatása. Arra hivatkoztak, hogy kínai behozatali rohamra nem került sor, a behozatal fokozatosan nőtt az évek során, így a hatása meglehetősen korlátozott volt, és azt nem kellene eltúlozni a kár meghatározása céljából. Azzal is érveltek továbbá, hogy még ha a kínai árak alatta is maradtak az uniós áraknak, nem gyakoroltak semmilyen hatást az uniós gazdasági ágazat viszonylag stabil áraira. Az egyőttműködő kínai exportáló gyártók egyike megkérdőjelezte a Bizottság azon megállapítását, hogy a kínai árak lenyomták a többi árat. Kiemelte, hogy 2009-ben, amikor a kínai árak tovább csökkentek, az uniós gazdasági ágazat árai nemcsak emelkedtek, hanem még lehetővé is tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy nyereséget realizáljon.

(132)

A kínai behozatal alakulását részletesen elemezte az ideiglenes rendelet (84) és (114) preambulumbekezdése. Megállapították, hogy a behozatal majdnem megháromszorozódott a figyelembe vett időszak során, különösen 2006-tól 2007-ig (+ 118 %) és 2008-tól a vizsgálati időszakig (+ 81 %). A volumen növekedése ezért nem tekinthető jelentéktelennek.

(133)

A Kínából behozott termékeket az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók áraihoz képest 7,6 %-os áralákínálással értékesítették, ami jelentősnek tekinthető egy olyan piacon, ahol az árátláthatóság magas. A fenti (112) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók árai a figyelembe vett időszakban valóban változatlanok maradtak, kivéve a 2007-es évet, amikor a kínai export nem emelkedett. 2009-ben az uniós gyártók úgy tudták csak szinten tartani az áraikat, hogy közben tovább veszítettek a piaci részesedésükből és a változatlan árak, valamint az alacsonyabb nyersanyagköltségek együttes hatásából eredő nyereségességükből.

(134)

Az exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy a bevont finompapír Kínából származó behozatalai nincsenek hatással az uniós ágazat áraira, mivel e termékek nem hasonlíthatók össze az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók által előállított és értékesített bevont finompapírral, ugyanis az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók értékesítéseinek mindössze 10 %-át vetették össze az alákínálás és a kárt nem okozó ár szintjének meghatározása során. Meg kell jegyezni, hogy e meghatározások során olyan teljes mértékben összehasonlítható termékeket vettek alapul, amelyek valamennyi jellemző tekintetében közvetlen egyezést mutatnak, ami lehetővé tette a tisztességes összehasonlítást. A kínai, illetve az uniós gyártók által előállított bevont finompapír azonban – amint azt a (42) preambulumbekezdés is megállapítja – összehasonlítható termékeknek tekintendők, amelyek így közvetlenül versenyben állnak egymással az uniós piacon.

(135)

Azt állította továbbá, hogy nem helyénvaló az a megállapítás, amely szerint a bevont finompapír piaca egy nagyfokú átláthatóság jellemezte árupiac, mivel az uniós gyártók termékeiknek mintegy a felét közvetlenül a végfelhasználók számára értékesítik. Ezzel szemben azonban az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók termékeik nagyobb részét – közvetlenül vagy közvetve – kereskedőkön keresztül értékesítették (úgynevezett indentértékesítések révén: ezek során a termékeket egyenesen a felhasználónak szállítják ki, a megrendelés és a számlázás azonban kereskedőn keresztül történik). A kereskedők valóban lényeges szerepet töltenek be a termékek raktározása és a piaci árak átláthatóságának biztosítása szempontjából.

(136)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (113)–(117) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(137)

Az együttműködő kínai exportáló gyártók egyike és a kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártás csökkenése a globális pénzügyi válság és az uniós piacon hirtelen visszaeső fogyasztás következménye volt, amelyet tanúsít az uniós gyártók belföldi értékesítéseinek, kapacitáskihasználásának, foglalkoztatásának és a készleteik szintjének negatív tendenciája is, és ezt nem kellene a kínai behozatalnak tulajdonítani.

(138)

A kínai kormány – állításának alátámasztása céljából – a papíripar és rostanyaggyártás által 2009 júniusában közzétett Manifesto for Competitiveness and Employment (Kiáltvány a versenyképességért és a foglalkoztatásért, a továbbiakban: kiáltvány) című kiadványból idézett. Ez a dokumentum a papíripar és a rostanyaggyártás valamennyi ágazatára kiterjed és általános szakpolitikai célokat szolgál. Az ebben a dokumentumban foglalt információk alapján az érintett termék termelésére és értékesítésére vonatkozóan nem lehet különböző következtetéseket levonni. Ezért nem lehet megállapítani, hogy a kiáltványban szereplő kijelentések vagy megállapítások egyenként vonatkoznak-e az érintett termékre. Ezenkívül mivel a vizsgálat nem derített fényt a pénzügyi válság, valamint az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti szoros összefüggésre, ezt az állítást elutasították.

(139)

Nem merültek fel új, az ideiglenes rendelet (120)–(122) preambulumbekezdésében és e rendelet (118) preambulumbekezdésében levont következtetések újbóli mérlegelését célzó érvek.

(140)

A (110) preambulumbekezdésben ismertetett mikrogazdasági mutató kiigazítása kihatott az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók exportteljesítményének elemzésére annyiban, hogy a figyelembe vett időszak alatt exportértékesítéseik 16 %-kal csökkentek. E vállalatok független felek számára történő értékesítései a teljes értékesítések 26 %-át tették ki.

(141)

Az egyik exportáló gyártó állításával ellentétben az ideiglenes rendelet a (123)–(124) preambulumbekezdésben kitért az érintett termék uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártók általi exportjának alakulására. Az említett kiigazítás nem érinti ezeket az ideiglenes szakaszban levont következtetéseket.

(142)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményére vonatkozóan előterjesztett érvek és bizonyítékok ezért nem adtak okot az ideiglenes szakaszban levont következtetések megváltoztatására.

(143)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal hatásaira vonatkozóan előterjesztett érvekre már kitért az ideiglenes rendelet (125)–(127) preambulumbekezdése.

(144)

Azt állították, hogy az uniós gyártókat ért károkat a szerkezeti kapacitásfelesleg okozza. Ezt a tényezőt már elemezte az ideiglenes rendelet (128) preambulumbekezdése.

(145)

Az erre vonatkozóan előterjesztett fő érv az, hogy az uniós gazdasági ágazat szerkezetátalakítási törekvései a két nagy gyártó 2009-ben végrehajtott egyesülésével lezárultak, ami az uniós gazdasági ágazat helyzetének azonnali javulását eredményezte. Ahogyan az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében szerepel, szerkezetátalakítási törekvésekre sor került 2000-től egészen a vizsgálati időszakig. Az említett egyesülés kedvező hatásainak meg kellett volna jelenniük a kapacitáskihasználás javulásában és az értékesítési volumen legalább stabil szinten maradásában, ezek a mutatók azonban a vizsgálati időszakban romlottak. Másrészt megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat nyereségességének javulását a vizsgálati időszakban elsődlegesen és közvetlenül a rostanyagárak kivételes visszaesése okozta. Így fenntartják az ideiglenes rendelet (128) preambulumbekezdésében levont azon következtetéseket, hogy a gazdasági ágazat szerkezetátalakítási törekvéseit aláásta a dömpingelt behozatal.

(146)

A fentiek alapján fenntartják az ideiglenes rendelet (129)–(132) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat, amelyek szerint a Kínából származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Megerősítést nyertek azok az ideiglenes megállapítások is, amelyek olyan egyéb ismert tényezők hatására vonatkoznak, amelyek okozhatták volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárt: ezek a tényezők nem szüntetik meg a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(147)

Nem érkeztek további észrevételek vagy információk az uniós gyártók, importőrök és kereskedők érdekeivel kapcsolatban. Így az ideiglenes rendelet (134)–(138) preambulumbekezdéseiben foglalt, e csoportok érdekére vonatkozó ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(148)

Nem érkeztek további észrevételek vagy információk az importőrök és kereskedők érdekeivel kapcsolatban. Így az ideiglenes rendelet (139)–(143) preambulumbekezdéseiben foglalt, e csoportok érdekére vonatkozó ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(149)

Az ideiglenes intézkedések közzététele után három további nyomda és egy európai nyomda- és kiadószövetség jelentkezett. Azt állították, hogy az intézkedéseknek kedvezőtlen hatásai lennének az értékteremtési lánc későbbi szakaszaiban található iparágakra nézve, mivel az áremelkedések a nyomdaiparon belül vállalatáthelyezésekhez vezethetnek, ami az értékteremtési lánc későbbi szakaszaiban a nyomtatott anyagok behozatalának növekedését eredményezheti. Ezt az támasztotta alá, hogy az elmúlt években a Kínából származó nyomtatott anyagok behozatala gyorsan növekedett, és úgy tűnik, az összes nyomtatott anyagra vonatkozóan jelentős piaci részesedésre tett szert az európai fogyasztáson belül.

(150)

Azt is állították, hogy az intézkedések elrendelése áruhiányhoz vezetne a piacon, és meghosszabbítaná a felhasználók részére való teljesítések határidőit.

(151)

Ezen állítások többsége nem volt vállalatspecifikus, és hasonló volt a vizsgálat ideiglenes szakaszában már megtett azon állításokhoz, amelyekkel az ideiglenes rendelet (146) és (150) preambulumbekezdése foglalkozik. Emlékeztetni kell arra, hogy a nyomdák együttműködése korlátozott volt; a kapott kevés mennyiségi információ alapján megállapítást nyert, hogy a nyereségességi szintjük és a bevont finompapírnak a költségeiken belüli aránya miatt a nyomdák valóban érzékenyek az árnövekedésre. A legtöbb nyomda azonban egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben szerzett be közvetlenül kínai papírt a vizsgálati időszakban; a nyomdák által felhasznált kínai papír mennyisége általában véve kevés, így a vám közvetlen hatása elhanyagolható lenne. A legtöbb nyomda azt is kijelentette, hogy a rövid szállítási határidőre vonatkozó igénye miatt harmadik országokból továbbra is csak kis mennyiségben vásárolna közvetlenül árut.

(152)

Az értékteremtési lánc későbbi szakaszaiban Kínából érkező nyomtatott anyagokat érintő állításokat illetően meg kell jegyezni, hogy a nyomtatott anyagokra vonatkozó importstatisztikák a termékek széles körére vonatkoznak, amely magában foglal olyan kész nyomtatott anyagot is, amelynek nem bevont finompapír az alapja. A rendelkezésre álló információk alapján nem lehetett eldönteni, hogy a Kínából importált termékek melyik részét nyomtatták az érintett termékre, és melyik részét nyomtatták más típusú papírra. A benyújtott információkból azonban ismert, hogy a Kínából származó nyomtatott anyagokat nagyrészt könyvek, gyermekkönyvek, naptárak, csomagolóanyagok és üdvözlőkártyák egyes konkrét kategóriái alkotják. Az „időérzékenyebb” termékeket, mint amilyenek a heti/havi folyóiratok és egyéb újságok, a szállításhoz szükséges idő miatt jellemzően nem Kínából importálják. Míg egyes nyomtatott termékek nyomtatását könnyebben telepítik át új helyszínre, más termékek esetén életbevágóan fontos a közelség és a kézbesítés, így ezeket nem érintené a külföldi verseny. Emellett, noha a papír lényeges költségelem a nyomdaiparban, ez az ágazat igen munkaerő-igényes is, ezért a munkaerőköltség fontosabb tényező lehet a vállalatáthelyezési trendek alakításában. Összefoglalva nem zárható ki, hogy növekedni fog a bevont finompapírra nyomtatott termékek behozatala, de lehetetlen pontosan megbecsülni, milyen szintű lenne a növekedés, és hogy az mennyiben befolyásolná a nyomdaipari termékek gyártóinak versenyképességét, továbbá hogy ezáltal milyen közvetlen hatása lenne az árnövekedésnek az értékteremtési lánc későbbi szakaszában lévő uniós nyomtatási iparágra.

(153)

A benyújtott információkból az is ismert, hogy a nyomtatási ipar szerkezeti kapacitásfelesleggel küzd, ami az ágazat további szerkezetátalakításához vezet. A szerkezetátalakításra ösztönző egyik erő a papírgyártók értékláncon belüli konszolidációja volt. A nyomdaipar valamennyi áremelési kényszerét nagyrészt a nyomdaiparon belüli ezen szerkezeti kapacitásfeleslegnek tulajdonítják.

(154)

Ezek az érdekelt felek azonban nem számszerűsítették az esetleges áruhiány mértékét, illetve arra vonatkozóan nem adtak becslést. Az állításokat mindenesetre nem támasztja alá az uniós gyártók vizsgálati időszak alatti 83 %-os kapacitáskihasználtsági szintje, amely mintegy egymillió tonnányi szabad kapacitást jelent. Ezen az alapon nem valószínű, hogy áruhiány lépne fel.

(155)

A fentiek fényében megerősítést nyernek az uniós érdekre vonatkozó ideiglenes megállapítások, vagyis hogy nincsenek kényszerítő erejű okok a Kínából származó bevont finompapír behozatalára vonatkozó végleges intézkedések elrendelése ellen.

(156)

A kínai exportáló gyártók egy csoportja további részleteket kért a kárt nem okozó ár kiszámításához használt 8 %-os elérendő nyereség kiszámításánál alkalmazott módszerről. A panaszra hivatkozott, amelyben az elérendő nyereség alacsonyabb volt.

(157)

A panaszos ugyanakkor azt kérte, hogy az elérendő nyereséget legalább 10 %-ban határozzák meg; érveit a független hitelminősítő intézetek által osztályozási módszereik keretében alkalmazott várható haszonkulcsra, valamint egy olyan gyártó nyereségességére alapozta, amely a kínai behozatalok által nem érintett papírgyártási szegmensben tevékeny.

(158)

Ebben az összefüggésben tisztázni kell, hogy a panaszban szereplő elérendő nyereséget a kitöltött kérdőívek és az uniós gazdasági ágazatot képviselő gyártóknál tett ellenőrző látogatások alapján vizsgálták. Konkrétan a gépberuházások költségeit vették figyelembe. Az utóbbi alapon meghatározott elérendő nyereségről megállapították, hogy – dömpingelt és/vagy támogatott behozatal nélkül – jobban tükrözi ennek a tőkeigényes iparágnak a magas előzetes beruházási igényeit és a magas kockázatát. Ezért 8 %-os nyereségcél minősül annak a nyereségnek, amelyet az ágazat dömpingelt behozatal hiányában elérhetne. Ahogyan a fenti (86) preambulumbekezdésben szerepel, annak biztosítása érdekében, hogy a dömpingre, az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások következetes megközelítést kövessenek, valamint a (68)–(71) preambulumbekezdésben meghatározott okokból felülvizsgálták a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítását, hogy kizárják az együttműködő kínai exportáló gyártók csoportján belüli egyik vállalat exportértékesítéseit.

(159)

Az ideiglenes rendelet (153)–(161) preambulumbekezdései minden más tekintetben megerősítést nyernek.

(160)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban fent levont következtetéseket figyelembe véve és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban a bevont finompapír Kínából származó behozatalára végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, a megállapított dömping- és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – a kisebb vámtétel szabályával összhangban. Ebben az esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(161)

Megjegyzendő, hogy a Kínából származó bevont finompapír behozatalára vonatkozóan a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan szubvencióellenes vizsgálatot folytattak le. Mivel az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 24. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez, szükségesnek tartották annak megállapítását, hogy a támogatás összegei és a dömpingkülönbözetek ugyanabból a helyzetből adódnak-e, és ha igen, milyen mértékben.

(162)

A támogatási rendszereket illetően, amelyek a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében vett exporttámogatásokat képeztek, a két kínai exportáló gyártó esetében megállapított végleges dömpingkülönbözetek részben (ez 0,05 %-ot jelent) a kiegyenlíthető exporttámogatások meglétével magyarázhatók. Ami az egyéb támogatási rendszereket illeti, tekintettel a kisebb vámtétel szabályának ebben az esetben történt alkalmazására, valamint a párhuzamosan lefolytatott szubvencióellenes vizsgálat során megállapított támogatás összegére, nem tartották szükségesnek annak további vizsgálatát, hogy ezeket a támogatásokat kétszeresen ellentételezik-e, és ha igen, akkor milyen mértékben, amikor ugyanazon importált termékre vonatkozóan egyszerre vetnek ki dömpingellenes és kiegyenlítő vámot.

(163)

Ami az országos végleges dömping- és támogatási szinteket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ezeket a legmagasabb egyéni vámtétellel rendelkező együttműködő kínai exportáló gyártók tekintetében megállapított végleges dömpingkülönbözet és végleges támogatási különbözet – azaz 63 % illetve 16 % – alkalmazásával határozták meg.

(164)

Emlékeztetni kell arra, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint ugyanaz a dömpingellenes és a szubvencióellenes vizsgálatokra vonatkozóan is. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint alacsonyabb, mint a végleges dömpingkülönbözetek, de magasabb, mint a végleges támogatási különbözetek. Ezért indokoltnak tűnik végleges kiegyenlítő vám kivetése a megállapított végleges támogatási különbözetek szintjén, majd végleges dömpingellenes vám kivetése a kár megszüntetéséhez szükséges vonatkozó szintig.

(165)

A fentiek alapján és figyelemmel a Kínai Népköztársaságból származó bevont finompapír behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2011. május 6-i 452/2011/EU rendeletben (9) meghatározott megállapításokra, valamint az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának fényében az említett vámot az említett mondat rendelkezéseinek megfelelően nem vetik ki a szükséges mértékben; a Kínára vonatkozó végleges dömpingellenes vámtételek és az ilyen kivetendő vámtételek a következők:

(166)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára, és az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékének fényében, valamint figyelembe véve, hogy a párhuzamos szubvencióellenes vizsgálatban nem rendeltek el ideiglenes intézkedéseket, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket a kivetett ideiglenes vám összegének mértékéig véglegesen beszedjék.

(167)

Az együttműködő kínai exportáló gyártók egyike szerint az ideiglenes vámnak az 1042/2010/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott vámtételek alapján történő végleges beszedése ellentétben állna az alaprendelet 10. cikke (3) bekezdésének második mondatával. Azonban – amint azt ez a rendelet és különösen az 1. cikk (2) bekezdése pontosítja – az e rendelettel kivetett végleges vám magasabb a kivetett ideiglenes vámnál. E körülményekre tekintettel az ideiglenes vámot az 1042/2010/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott vámtételek szerint véglegesen be kell szedni,