a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletében található, a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához alkalmazandó további feltevésekről szóló II. rész módosításáról

tekintettel a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (a fogyasztói hitelről szóló irányelv) és különösen annak 19. cikke (5) bekezdésére,

A 2008/48/EK irányelv I. melléklete ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

(1) A tagállamok legkésőbb 2012. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

MELLÉKLET

A 2008/48/EK irányelv I. mellékletének II. része helyébe a következő lép:

„II.

További feltevések a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához:

a)	Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó szabadon hívhatja le a hitelt, a teljes hitelösszeget azonnal és teljes egészében lehívottnak kell tekinteni.

Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó általánosságban szabadon hívhatja le a hitelt, de a megállapodás a lehívás különböző módjai tekintetében hitelösszegre vagy időtartamra vonatkozó korlátokat határoz meg, a hitelösszeget a megállapodásban említett legkorábbi időpontban és az említett lehívási korlátok szerint lehívottnak kell tekinteni.

c)	Ha a hitelmegállapodás különböző módokat biztosít a lehívásra, amelyekhez különböző díjak és hitelkamatlábak kapcsolódnak, a teljes hitelösszeget a legmagasabb, az adott hitelmegállapodás esetében a leggyakoribb ügyletkategóriára alkalmazandó díj és hitelkamatláb mellett lehívottnak kell tekinteni.

d)	Folyószámlahitel esetében a teljes hitelösszeget teljes egészében, a hitelmegállapodás teljes időtartamára vonatkozóan lehívottnak kell tekinteni. Ha a folyószámlahitel időtartama nem ismeretes, a teljeshiteldíj-mutatót azzal a feltevéssel kell kiszámítani, hogy a hitel időtartama három hónap.

Olyan nyílt végű hitelmegállapodás esetében, amely nem folyószámlahitel, fel kell tételezni, hogy:

i.	a hitelt az eredeti lehívás időpontjától kezdődő egyéves időszakra nyújtják, és a fogyasztó az utolsó részlet kifizetésével rendezi a tőke-, kamat- és egyéb, esetleges díjtartozásokat;

ii.

a fogyasztó az eredeti lehívás után egy hónappal kezdi el törleszteni a tőkét egyenlő havi részletekben. Azokban az esetekben viszont, amikor a tőkét az egyes törlesztési időszakokon belül teljes egészében egyetlen részletben kell visszafizetni, azt kell feltételezni, hogy a teljes tőke egymást követő lehívásai és visszafizetései egy egyéves időszakon belül történnek. A kamatokat és más díjakat az említett tőkelehívásokkal és -visszafizetésekkel összhangban, valamint a hitelmegállapodásban foglaltak szerint kell alkalmazni.

E pont értelmezésében a nyílt végű hitelmegállapodáson olyan, határozott idejű tőketörlesztés nélküli hitelmegállapodás értendő, amely esetében a hiteleket egy adott időszakon belül vagy egy adott időszakot követően teljes egészében vissza kell fizetni, de ha már egyszer visszafizették őket, újra lehívhatóvá válnak.

Olyan hitelmegállapodások esetében, amelyek nem a d) és az e) pontban említett folyószámlahitelek és nyílt végű hitelek:

i.	ha a fogyasztó általi tőketörlesztés időpontja vagy összege nem állapítható meg, azt kell feltételezni, hogy a törlesztés a hitelmegállapodásban foglalt legkorábbi időpontban és az ott meghatározott legalacsonyabb összegben történt;

ii.	ha a hitelmegállapodás megkötésének időpontja nem ismert, azt kell feltételezni, hogy az első lehívás időpontja az az időpont, amely az ezen időpont és a fogyasztó általi első törlesztés időpontja közötti legrövidebb intervallumot eredményezi.

Ha a fogyasztó által fizetett törlesztés időpontja vagy összege a hitelmegállapodás, vagy a d), e) vagy f) pontban szereplő feltevések alapján nem állapítható meg, azt kell feltételezni, hogy a törlesztés a hitelező által meghatározott időpontoknak és feltételeknek megfelelően történt; amennyiben ezek nem ismertek:

i.	a kamatdíjak kifizetése a tőketörlesztésekkel együtt történik;

ii.	a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában egy nem kamatdíj egyetlen összegben történő kifizetésére kerül sor;

iii.	több részletben kifejezett, nem kamatdíjak kifizetésére kerül sor rendszeres időközönként, ami az első tőketörlesztéskor veszi kezdetét; ha ezen részletek összege nem ismert, azt kell feltételezni, hogy egyenlő összegekről van szó;

iv.	az utolsó részlet kifizetése rendezi a tőke-, kamat- és egyéb, esetleges díjtartozásokat.

h)	Amennyiben a hitel felső összeghatáráról még nem született megállapodás, azt 1 500 EUR-nak kell tekinteni.

i)	Ha egy korlátozott időszakra vagy összegre eltérő hitelkamatlábakat és díjakat kínálnak, a hitelkamatlábat és a díjakat a hitelmegállapodás teljes időtartama tekintetében a legmagasabbnak kell tekinteni.

Olyan fogyasztói hitelmegállapodások esetében, amelyek tekintetében a kezdeti időszakra rögzített hitelkamatlábat állapítanak meg, amely időszak végén új hitelkamatláb kerül meghatározásra, amelyet ezt követően a megállapodás szerinti mutatónak megfelelően, rendszeres időközönként kiigazítanak, a teljeshiteldíj-mutatót azon feltevés alapján kell kiszámítani, hogy a rögzített hitelkamatláb hatálya alá tartozó időszak végén a hitelkamatláb azonos a teljeshiteldíj-mutató a megállapodás szerinti mutatónak az adott időpontban érvényes értékén alapuló kiszámításának időpontjában érvényes hitelkamatlábbal.”