22.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 310/1

(1)

Az éghajlatváltozás korunk egyik nagy kihívása: a Koppenhágai Megegyezés (1) elismerte a 2 °C-ra vonatkozó célkitűzést, hangsúlyozta az üvegházgáz-kibocsátás jelentős mértékű visszafogásának szükségességét, és szorgalmazta az éghajlatváltozás hatásának minimalizálását célzó intézkedések meghozatalát.

(2)

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) soron következő ötödik értékelő jelentése (előreláthatólag 2014-ben teszik közzé) a tervek szerint összegyűjti és értékeli az új tudományos eredményeket, szilárd tudományos alapot teremtve ezzel a döntéshozatalhoz; a jelentés elsősorban a jövőbeli éghajlat-változási előrejelzésekre, az éghajlatváltozás regionális aspektusaira, az ezekhez kapcsolódó hatásra, az éghajlatváltozás mérséklését célzó különféle megoldások értékelésére és az egyes ágazatok – energia, közlekedés, mezőgazdaság, ipar stb. – által ezekben betöltött szerepre fog összpontosítani.

(3)

Az Európa 2020 stratégia egyértelművé teszi az európai uniós szinten már meghatározott kibocsátási célok teljesülésének szükségességét, valamint rámutat arra is, hogy növelnünk kell gazdaságaink éghajlati kockázatokkal szembeni ellenálló képességét, valamint katasztrófa-megelőzési és -elhárítási kapacitásunkat.

(4)

A kutatás és az innováció főszerepet játszik a fenti politikai célok megvalósításában. Mindenekelőtt megbízhatóbb éghajlat-változási előrejelzésekre van szükségünk, hogy képesek legyünk kezelni a szélsőséges események gyakoriságában és intenzitásában bekövetkező lehetséges jövőbeli változásokat. De nélkülözhetetlen a kutatás a globális célok Európán belüli és kívüli megvalósíthatóságának, következményeinek és végrehajtásának értékeléséhez is, valamint az ezekkel a célokkal összefüggő regionális hatások számszerűsítéséhez. A pontosabb ismeretek elengedhetetlenek az alkalmazkodás és a mérséklés lehetőségeinek felderítésére, továbbá e lehetőségek potenciális előnyeinek, hatásainak és költségeinek megállapítása terén (összehasonlításban azzal, ha a fellépés elmarad).

(5)

A társadalom és az ökoszisztémák éghajlatváltozással szembeni sérülékenységéről és ellenálló képességéről egyelőre keveset tudunk. Éppen ezért a változások eredményesebb felismerése, okainak feltárása (természetes vagy emberi tevékenységből adódó okok?), illetve az éghajlatváltozás és az éghajlati változatosság közötti különbségtétel érdekében jobban meg kell ismernünk a komplex éghajlati rendszert irányító alapvető folyamatokat.

(6)

Ahhoz, hogy megvalósítsuk a szén-dioxid-kibocsátások 2050-re kitűzött jelentős csökkentését, sürgősen meg kell kezdenünk a mérséklő technológiák, megközelítések és mechanizmusok alkalmazását, ideértve a megújuló energiaforrásokkal, a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással, az energia- és erőforrás-hatékonysággal, az alternatív tüzelőanyagokkal, a földhasználat megváltoztatásával, a fenntartható mobilitással, a mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással, valamint az emberi egészségre és a környezetre káros szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos kutatást és innovációt.

(7)

Klímaszolgáltatásokat kell kialakítanunk a tudományosan megalapozott éghajlati előrejelzések kidolgozására, rendelkezésre bocsátására és alkalmazására. Ehhez szükség lesz a hosszú távú megfigyelési rendszerek, adatelemző rendszerek, modellek és előrejelző rendszerek ki- és továbbfejlesztését célzó kutatásokra, valamint a szolgáltatók és felhasználók közötti sikeres együttműködés támogatására.

(8)

„Az éghajlati ismeretek összekapcsolása Európa számára” témakört a Versenyképességi Tanács 2010. május 26-i ülésén (2) olyan területként határozta meg, ahol a közös programozás jelentős – és a kutatás területén folytatott jelenlegi tagállami erőfeszítések széttagoltságát csökkentő – hozzáadott értéket teremthet. Ezért következtetéseket fogadott el, amelyekben megállapította, hogy e tárgyban közös programozási kezdeményezést kell indítani, és felkérte a Bizottságot, hogy vegyen részt ennek előkészítésében. A Tanács megerősítette továbbá, hogy a közös programozás folyamatát a tagállamok irányítják, a Bizottság pedig előmozdítóként vesz benne részt. A nemzeti kutatási tevékenységek szolgálati munkadokumentumban ismertetett elemzése megerősíti, hogy szükség van koordinációra a kutatás hatékonyságának és hatásának a növelése, valamint az uniós szinten végzett tevékenységekkel létrejövő szinergiák kihasználása érdekében: a közös stratégiai kutatási menetrend kidolgozása éppen ezt a célt kívánja szolgálni.

(9)

Az éghajlatváltozás kutatása és az éghajlattal összefüggő kutatás központi jelentőséggel bír az Európai Unió kutatási keretprogramján belül, és – tekintettel az éghajlatváltozás globális érvényű hatásaira – kiemelt stratégiai szerepet játszik az európai uniós politikai folyamat támogatásában. Meg kell valósítani a közös programozási kezdeményezés tevékenységeinek az Európai Unió 7. kutatási keretprogramjával, illetve az Európai Unió további hasonló programjaival, különösen a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogrammal való hatékony koordinálását.

(10)

Az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek összekapcsolását célzó közös kutatási programozási kezdeményezés nemcsak ehhez a koordinációhoz járulna hozzá, de elősegítené az éghajlatváltozás kutatására irányuló, teljes egészében működőképes Európai Kutatási Térség létrehozását is, megerősítve ezzel Európa vezető szerepét és versenyképességét a szóban forgó kutatási területen.

(11)

Az ebben az ajánlásban megállapított célok megvalósítása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a Bizottsággal olyan lehetséges bizottsági kezdeményezések azonosításában, amelyek segítséget nyújthatnak a tagállamoknak a stratégiai kutatási menetrend további kidolgozásában és végrehajtásában.

(12)

Annak érdekében, hogy a Bizottság jelentést tudjon tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös programozási kezdeményezésekkel kapcsolatosan elért eredményekről, a tagállamoknak rendszeresen be kell számolniuk a Bizottságnak e programozási kezdeményezés eredményeiről,

1.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös jövőképet arról, hogy az uniós szintű kutatási együttműködés és koordináció miként járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérséklésével és a hozzá való alkalmazkodással kapcsolatos probléma kezeléséhez a tudományos, a politikai, a gazdasági és a társadalmi szempontok együttes figyelembevétele mellett. Kívánatos a tagállamok teljes körű bevonása, különösen azoké az országoké, amelyeket az éghajlatváltozás hatásai előreláthatólag erősen érintenek.

2.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki operatív stratégiai kutatási menetrendet, amely az éghajlatváltozás terén rögzíti a közép- és hosszú távú kutatási célokat és szükségleteket. A szóban forgó menetrendnek célszerű tartalmaznia egy olyan végrehajtási tervet, amely megállapítja a prioritásokat és a határidőket, és pontosan meghatározza a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket, eszközöket és forrásokat.

3.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az operatív stratégiai kutatási menetrendbe és a végrehajtási tervbe építsék be a következő intézkedéseket:

4.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás területén tartsanak fenn és fejlesszenek tovább egy hatékonyan működő közös irányítási struktúrát, amelynek feladata az együttműködésre és a koordinációra vonatkozó közös feltételek, szabályok és eljárások megállapítása, valamint a stratégiai kutatási menetrend végrehajtásának nyomon követése.

5.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy többek között nemzeti kutatási programjaikon és más nemzeti kutatási tevékenységeiken keresztül és a közös programozás keretfeltételeiről a közös programozással foglalkozó magas szintű tanácsi csoport által elfogadott iránymutatásokkal (3) összhangban közösen hajtsák végre a stratégia kutatási menetrendet.

6.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal olyan lehetséges bizottsági kezdeményezések feltérképezése érdekében, amelyek segítséget nyújthatnak számukra a stratégiai kutatási menetrend kidolgozásában és végrehajtásában, továbbá a közös programoknak az e területet érintő egyéb uniós kezdeményezésekkel való összehangolásában.

7.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a stratégiai kutatási menetrend lehetséges nemzetközi vonatkozásainak kialakítása és végrehajtása terén tartsanak fenn szoros kapcsolatot a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fórumával (SFIC), és biztosítsák a SFIC kezdeményezéseivel való összhangot a harmadik országok tekintetében.

8.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy éves jelentések formájában rendszeresen számoljanak be a Bizottságnak a közös programozási kezdeményezéssel kapcsolatosan elért eredményekről.