20.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/81

(1)

A tagállamok többsége vet ki adókat a személyek elhalálozásához kapcsolódóan, konkrétan öröklési adókat és hagyatéki adókat, míg más tagállamok az öröklést és a hagyatékot más adónemek alatt, például jövedelemként adóztatják. A továbbiakban a személyek elhalálozásához kapcsolódó összes adófajta öröklési adóként szerepel.

(2)

Az öröklési adókat alkalmazó tagállamok többsége megadóztatja az élő személyek közötti ajándékozást is.

(3)

A tagállamok különböző „kapcsolati” tényezők alapján adóztathatják az öröklést. Az adóztatás történhet olyan személyes kapcsolat alapján, mint az elhunyt tartózkodási helye, lakóhelye, állampolgársága vagy az örökös tartózkodási helye, lakóhelye, állampolgársága vagy mindkettőé. A tagállamok egy része ezen tényezők közül többet is alkalmaz, vagy olyan visszaélés elleni intézkedéseket alkalmaz, amelyek az adóügyi illetőség megállapításához a lakóhely vagy a tartózkodási hely fogalmának tágabb értelmezését teszik szükségessé.

(4)

A személyes kapcsolat alapján történő adóztatás mellett a tagállamok az öröklési adót kivethetik a joghatóságuk alatt álló területen található vagyontárgyakra is. Ezen az alapon akkor is ki lehet vetni az adót, ha sem az elhunytnak, sem az örökösnek nincs személyes kapcsolata a fellelhetőség szerinti országgal.

(5)

Élete folyamán egyre több uniós polgár költözik egyik uniós országból egy másikba, hogy ott éljen, tanulmányokat folytasson, munkát végezzen vagy nyugdíjas éveit töltse, és közben hazájuktól eltérő országokban lévő ingatlanokat vásárolnak és ott található vagyontárgyakba fektetnek.

(6)

Amennyiben ezek az esetek az érintett személy elhalálozása folytán több országot érintő örökléshez vezetnek, előfordulhat, hogy több tagállamnak is joga van az öröklési adót kivetnie a szóban forgó hagyaték után.

(7)

A tagállamok néhány bilaterális egyezményt kötöttek az öröklés kettős vagy többszörös adóztatásának elkerülése érdekében.

(8)

A tagállamok többsége egyoldalúan, nemzeti szinten elfogadott jogszabályokon vagy igazgatási eszközökön keresztül biztosít kedvezményeket a külföldi öröklési adók tekintetében.

(9)

A külföldi öröklési adók tekintetében adott kedvezmények nemzeti rendszereinek ugyanakkor megvannak a maguk korlátai. Korlátozott lehet például a hatályuk a lefedett adók és személyek körét tekintve. Előfordulhat, hogy a tagállamok által működtetett rendszerek nem teszik lehetővé adókedvezmények érvényesítését az adott hagyaték után korábban már befizetett ajándékozási adó, vagy az országos szint helyett helyi vagy regionális szinten kivetett adók, vagy a halálesemény kapcsán más országok által kivetett összes adó után. Előfordulhat, hogy csak bizonyos külföldi vagyontárgyak után megfizetett külföldi adók tekintetében biztosítanak kedvezményeket. Adott esetben nem nyújtanak kedvezményeket az örökös vagy az elhunyt hazájától eltérő országban lévő vagyontárgyra kivetett külföldi adó tekintetében. A tagállamok által működtetett rendszerek kizárhatják a kedvezményt biztosító tagállam területén található vagyontárgyak külföldi adóztatását. A tagállami rendszerek azért is elégtelennek bizonyulhatnak, mert nem veszik figyelembe a tagállamok öröklési adóra vonatkozó szabályai közötti eltéréseket, különösen abban a tekintetben, hogy mi számít helyi vagyontárgynak a külföldi vagyontárgyakhoz képest, továbbá a vagyontárgyak átruházásának időpontja és az adó megfizetésének esedékessége vonatkozásában. Végezetül az adókedvezmény az illetékes hatóság döntésétől függhet, és így nem feltétlenül garantálható.

(10)

Az öröklés többszörös adóztatását kezelő megfelelő módszerek hiánya azt eredményezheti, hogy adóztatás mértéke összességében érzékelhetően magasabb lesz, mint azokban az esetekben, amikor kizárólag csak egy tagállam érintett.

(11)

Ez akadályozhatja az uniós állampolgárokat abban, hogy teljeskörűen élvezhessék az EU határain belüli szabad mozgás és letelepedés nyújtotta előnyöket. A tulajdonos elhalálozása esetén nehézségek merülhetnek fel a kisvállalkozások átruházásánál is.

(12)

Miközben az öröklési adókból befolyó bevételek viszonylag kis részét adják a tagállamok összes adóbevételének, és a nemzetközi esetek önmagukban még sokkal kisebb részt tesznek ki, az öröklés kettős adóztatásának súlyos következményei lehetnek az érintett egyénekre nézve.

(13)

Az öröklés kettős adóztatása jelenleg nincs átfogóan kezelve sem a tagállami rendszerek, sem a kétoldalú megállapodások, sem az uniós jog keretében. A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében a nemzetközi öröklési esetekben felmerülő kettős adóztatás elkerüléséhez egy átfogóbb rendszer megalkotását kell ösztönözni.

(14)

Sorrendet kell felállítani az adóztatási jogok, vagy – éppen ellenkezőleg – a kedvezmények között azokban az esetekben, ahol kettő vagy több tagállam vet ki öröklési adót ugyanazon örökség után.

(15)

Általános szabályként, és összhangban a nemzetközileg leginkább elfogadott gyakorlattal, elsődlegesen azon tagállamé kell, hogy legyen az öröklési adó kivetésének joga, ahol az ingatlan vagy az állandó telephely vállalkozási vagyona található, hiszen ezen államnak van a legszorosabb kapcsolata az adott vagyontárggyal.

(16)

Mivel az állandó telephely vállalkozási vagyonának kivételével az ingóvagyon könnyen mozdítható, annak a tagállamnak a vagyontárgyhoz fűződő kapcsolata, amelyikben a vagyontárgy az elhalálozás időpontjában fellelhető, általában lényegesen kevésbé szoros, mint azok a személyes kapcsolatok, amelyek az elhunyt vagy az örökös és egy másik tagállam között fennállnak. Annak a tagállamnak tehát, ahol az ilyen ingóvagyon fellelhető, mentesítenie kell a vagyontárgyat az öröklési adó alól, ha ilyen adót az a tagállam is kivet, amelyikkel az elhunytnak és/vagy az örökösnek személyes kapcsolata áll fenn.

(17)

Az örökséget az elhunyt sok esetben egész élete folyamán halmozta fel. Amennyiben az elhunytat és az örököst eltérő tagállamokhoz fűzik személyes kapcsolatok, valószínűbb, hogy az öröklés által érintett vagyontárgyak abban a tagállamban fellelhetők, amelyhez az elhunytat kötötték a személyes kapcsolatok. Az öröklésnek a tagállam területéhez való személyes kötődés alapján történő adóztatásakor a tagállamok többsége az elhunyt kötődéseire és nem az örökösére hivatkozik, jóllehet számos közülük akkor is adóztat, vagy csak akkor adóztat, ha az örökösnek van személyes kötődése az adott tagállamhoz. Az elhunyt személyes kötődésének fenti jellege és jelentősége miatt, továbbá gyakorlati megfontolásokból kifolyólag, az elhunytnak és az örökösnek különböző tagállamokkal fennálló személyes kötődése miatt felmerülő kettős adóztatás esetében annak a tagállamnak kell kedvezményt biztosítania, amelyikkel az örökösnek áll fenn személyes kapcsolata.

(18)

A több tagállammal fennálló személyes kötődésből fakadó ütközéseknél a legszorosabb kötődést közös megegyezésre épülő, a kérdést véglegesen eldöntő szabályok alapján határozható meg.

(19)

Mivel az öröklési adó alkalmazásának időzítése az egyes érintett tagállamokban eltérhet, és a nemzetközi elemeket tartalmazó esetek rendezése a több jog- és/vagy adórendszer alapján bonyolított eljárás miatt lényegesen hosszabb időbe telhet, mint a hazai öröklési adó alá tartozó eseteknél, a tagállamoknak ésszerű időkeretet kell biztosítaniuk az adókedvezmények iránti kérelmek rendezésére.

(20)

Ez az ajánlás a többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogok érvényesülését segíti elő. Ilyen jog például a tulajdonhoz való jog (17. cikk), amely külön garantálja a jogszerűen szerzett tulajdon örökül hagyásának jogát, vagy a vállalkozás szabadsága (16. cikk), illetve az uniós polgároknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz való joga (45. cikk),

a)

„öröklési adónak” minősül a személyek elhalálozása kapcsán tagállami, föderális, regionális vagy helyi szinten kivetett minden adó, függetlenül az adó elnevezésétől, az adókivetés módjától és az adóalanytól. Ide tartozik különösen a hagyatéki adó, az öröklési adó, az átruházási adó, a vagyonátruházási illeték, a bélyegilleték, a jövedelemadó és a tőkenyereség-adó;

b)

„adókedvezmény” alatt olyan jogszabályi és/vagy általános igazgatási utasításban vagy útmutatóban rögzített rendelkezést kell érteni, ami alapján egy tagállam egy másik tagállamban megfizetett öröklési adó alapján kedvezményt nyújt oly módon, hogy a külföldi adót leírja az adott tagállamban kivetett adóból, vagy a megfizetett külföldi adót elismerve a hagyatékot vagy annak egy részét mentesíti az adott tagállam szerinti adóztatás alól, vagy más megközelítés alapján nem vet ki öröklési adót;

c)

„vagyontárgynak” minősül minden olyan ingó és/vagy ingatlan vagyon és/vagy jog, amelyre öröklési adót vetnek ki;

d)

„személyes kapcsolat” alatt az elhunytnak vagy az örökösnek egy adott tagállamhoz fűződő kapcsolatát kell érteni, amelynek alapja lehet a lakóhely, a tartózkodási hely, az állandó lakcím, az elemi érdekközpont, a szokásos lakóhely vagy a tényleges ügyvezetési központ.

a)

a másik tagállamban található ingatlan;

b)

a másik tagállamban található állandó telephely vállalkozási vagyonát képező ingóság.

4.4.1.

Egy személy szorosabb személyes kapcsolata az alábbiak alapján állapítható meg:

4.4.2.

Természetes személytől eltérő jogalany, például egy jótékonysági szervezet esetében, úgy tekinthető, hogy azt szorosabb személyes kapcsolat fűzi ahhoz a tagállamhoz, amelyben a tényleges ügyvezetés zajlik.