19.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 274/15

(1)

A Bizottság egy hozzá benyújtott panaszt követően 2002. november 15-én tájékoztatást kért a portugál hatóságoktól a 2002. szeptember 25-i, 197/2002 sz. törvényerejű rendelet (1) (a továbbiakban: 197/2002 sz. törvényerejű rendelet) értelmében a vágóhídon az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének támogatására szánt adó jellegű járulékok bevezetéséről. A portugál hatóságok 2003. január 20-án kelt hivatalos levelükben adtak választ.

(2)

A rendelkezésre álló információk alapján a szóban forgó program a Bizottság előzetes engedélye nélkül hatályba lépett, és a hivatalosan közzé nem tett támogatások jegyzékébe NN 41 A-B/03 számmal bejegyzésre került.

(3)

2003. április 16-án és 30-án kelt leveleiben a Bizottság szolgálatai újabb tájékoztatást kértek a portugál hatóságoktól a fenti programról. A portugál hatóságoknak négy hét állt rendelkezésre a válaszadásra.

(4)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2003. május 5-én kelt és iktatott, valamint 2003. június 6-án kelt és 2003. június 10-én iktatott hivatalos levelében a portugál hatóságok nevében kérte a Bizottság által kért információk rendelkezésre bocsátására elrendelt idő meghosszabbítását, tekintettel az információk összegyűjtésének időigényes mivoltára.

(5)

A Bizottság szolgálatai 2003. július 25-én kelt levelükben a határidőt négy héttel meghosszabbították.

(6)

Mivel Portugália a fent említett négy hetes meghosszabbítási idő alatt nem adott választ, a Bizottság szolgálatai 2003. december 19-én hivatalos emlékeztető levelet küldtek a portugál hatóságoknak, melyben jelezték, hogy válasz hiányában érvényt szereznek azon joguknak, hogy javaslatot tegyenek a Bizottságnak egy, a tájékoztatásnyújtásra irányuló eljárás megindítására, az 1999. március 22-i, 659/1999/EK tanácsi rendelet 10. cikke (3) bekezdésének értelmében, mely magában foglalja az EK-Szerződés 93. cikkének (2) (az EUMSZ jelenlegi 108. cikke) végrehajtására vonatkozó szabályokat.

(7)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2004. február 5-én kelt és iktatott levelében tájékoztatta a Bizottságot a portugál hatóságok válaszáról a Bizottság szolgálatainak 2003. április 16-án és 30-án kelt leveleire.

(8)

2004. november 11-én kelt levelükben a Bizottság szolgálatai újabb tájékoztatást kértek a portugál hatóságoktól a fenti programról. A portugál hatóságoknak négy hét állt rendelkezésre a válaszadásra.

(9)

A Portugál Köztársaság Állandó képviselete az Európai Unió mellett 2004. december 30-án kelt és 2005. január 5-én iktatott levelében a portugál hatóságok nevében a Bizottság által kért információk közlésére elrendelt idő egy hónapos meghosszabbítását kérte, tekintettel az információk összegyűjtésének időigényes mivoltára.

(10)

A Bizottság szolgálatai 2005. január 17-én kelt levelükben a határidőt, a kérésnek megfelelő időtartamra, második alkalommal is meghosszabbították.

(11)

Mivel Portugália a fent említett négy hetes meghosszabbítási idő alatt nem adott választ a felvetett kérdésekre, a Bizottság szolgálatai 2005. április 12-én küldtek egy újabb emlékeztető levelet a portugál hatóságoknak, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a megállapodott négy hetes időszak leteltével válasz hiányában fenntartják a jogot, hogy javaslatot tegyenek a Bizottságnak egy, az információnyújtásra vonatkozó eljárás indítására, a 659/1999/EK rendelet 10. cikke (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

(12)

A fent említett határidő 2005. májusban lejárt. Mivel a határidő végéig sem érkezett válasz, a Bizottság 2006. február 21-én kelt határozatában (3) felszólította Portugáliát a kért információk közlésére, és felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a portugál hatóságoktól nem kap választ, érvényt szereznek joguknak az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás (lásd az információnyújtási rendelkezésre vonatkozó (80) bekezdést) megindítására.

(13)

Mivel a kért információk rendelkezésre bocsátása nem valósult meg, a Bizottság 2009. január 28-án az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott. A határozat megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottság felszólította a tagállamokat és az érintett feleket a szóban forgó támogatásokról alkotott észrevételeik benyújtására.

(14)

Mivel Portugália a megállapított határidőig nem nyújtotta be észrevételeit, a Bizottság 2009. március 18-án emlékeztető levelet küldött a portugál hatóságoknak. 2009. április 14-én Portugália továbbította észrevételeit a Bizottságnak, melyhez csatolta a 393-B/98 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet egy-egy példányát. 2009. június 15-én érkeztek meg az ETSA – Empresa de Transformação de Subprodutos Animais, SA., állati eredetű melléktermékek feldolgozásával foglalkozó vállalat) észrevételei.

(15)

Az ETSA észrevételeit a Bizottság 2009. július 1-jén továbbította a portugál hatóságok felé, melyhez a portugál hatóságok semmilyen megjegyzést nem fűztek a Bizottság irányába.

(16)

Az ETSA észrevételeire alapozva a Bizottság szolgálatai kiegészítő tájékoztatást kérve 2010. február 19-én hivatalos levelet küldtek a portugál hatóságoknak, melyre Portugália 2010. április 27-én kelt levelében válaszolt.

(17)

A Bizottság szolgálatai 2011. február 1-jei levelükben kérték a portugál hatóságokat további információk szolgáltatására, oly módon, hogy az információk teljes mértékben megválaszolják a szolgálatok által korábban felvetett kérdéseket.

(18)

A portugál hatóságok 2011. február 24-én kelt levelükben kérték a tájékoztatásnyújtási határidő 30 napos meghosszabbítását.

(19)

A Bizottság szolgálatai 2011. február 28-án kelt levelükben a határidőt 30 nappal meghosszabbították. Portugália a Bizottság szolgálatai által feltett kérdésekre 2011. április 1-jén válaszolt.

(20)

2011. június 20-án kelt hivatalos levelükben a Bizottság szolgálatai tájékoztatták a portugál hatóságokat arról, hogy kérni fogják a Bizottságot egy megengedő határozat meghozatalára, és kifejtették a döntés kiszabott feltételeit.

(21)

A portugál hatóságok információi alapján 1998. január 1. és október 14. között 66 esetben észlelték a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmát (a továbbiakban: „BSE”) Portugáliában. Tekintettel erre a köz- és állat-egészségügyi kockázatra, a Bizottság 1998. november 18-án sürgősségi intézkedésekre vonatkozó 98/653/EK határozatot hozott a Portugáliában előforduló BSE miatt szükségessé vált szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmával (BSE) szembeni védelem érdekében (5), és előírta a Portugáliában tapasztalt BSE esetek által megkövetelt sürgősségi intézkedéseket, melyben nevezetesen megtiltotta bizonyos állatok és állati eredetű melléktermékek Portugáliából más tagállamokba történő szállítását.

(22)

A BSE elleni küzdelem keretében elfogadott intézkedések következményeinek enyhítése céljából a portugál állam 1999 óta fedezi az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos összes költséget. Az 1998. december 4-én kelt 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet (6) (a továbbiakban: 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet) értelmében a Portugál Állam kötelezettséget vállalt a melléktermékek összegyűjtéséért, feldolgozásáért és megsemmisítéséért, valamint az azokkal járó költségekért.

(23)

A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 4. cikkének (3) bekezdése megemlíti a vágóhidaktól begyűjtendő, és bizonyos alapanyagok megsemmisítésének finanszírozására szánt adók rögzítésének lehetőségét. A portugál hatóságoktól kapott információk szerint azonban ezek az adók nem kerültek bevezetésre a vágóhidakon.

(24)

A portugál hatóságok arról számoltak be, hogy nem állt rendelkezésükre a specifikus eszközök megfelelő mennyisége ahhoz, hogy biztosítani tudják a hulladékok megfelelő kezelését, és ezért a magánszektorral kényszerültek elláttatni azokat a szolgáltatásokat, melyek természetüknél fogva az állam kötelessége lenne.

(25)

A portugál hatóságok azzal érveltek, hogy az említett közérdekű feladat átruházása a privát szektorra az 1999. június 8-i, 197/99 sz. törvényerejű rendeletben (7) foglaltaknak megfelelően történt, mely az Európai Parlament és a Tanács 1997. október 13-i, a szolgáltatásnyújtásra irányuló, illetőleg az árubeszerzésre irányuló, illetőleg az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK, illetőleg 93/36/EGK, illetőleg 93/37/EGK irányelv módosításáról szóló irányelvének (8) portugál nemzeti átültetésének eszköze. A szóban forgó szolgáltatások elvégzésével megbízott magánvállalatok technikai alkalmasságuk szerint kerültek kiválasztásra, a célból, hogy a rájuk bízott közérdekű feladatokat megfelelően elláthassák, beleértve a szóban forgó melléktermékek biztos, gyors és hatékony kezelésének igényét. A portugál hatóságok a 2004. szeptember 1. és december 31. közötti időszakban hatályban lévő szolgáltatási szerződései példásak.

(26)

A portugál hatóságok információi alapján, a nyújtott szolgáltatások ellentételezésének alapjául szolgáló értékek előzetesen megállapításra kerültek az 1999. január 25-i 96/99 együttes rendeletben (9). A rendelet tartalmát időszakosan felülbírálták, majd a 2001. április 6-i 324/2001 (10) és a 2002. február 19-i 124/2002 (11) együttes rendeletekkel módosították.

(27)

Az Európai Tanács 2000/766/EK (12) rendeletében megtiltotta majdnem minden állatfaj melléktermékének használatát az állatok élelmezésében, és bevezette ezen melléktermékek megsemmisítését valamennyi uniós tagállamban, Portugáliát is beleértve.

(28)

A portugál hatóságok megjegyezték, hogy az említett döntés következményeként a szóban forgó hulladék mennyisége nőtt, és ennek köszönhetően a hozzá kapcsolódó szolgáltatások költségei is megemelkedtek.

(29)

Az Európai Tanács 2001/376/EK (13) rendeletében úgy határozott, hogy a Portugáliával kapcsolatban hozott 98/653/EK határozatot fenntartja.

(30)

Az Európai Parlament és Tanács 2002. október 3-i, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 1774/2002/EK rendeletében (14) konkrét szabályokat fogalmaz meg a különféle állati eredetű melléktermékek összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére vonatkozóan.

(31)

A portugál hatóságok rávilágítottak arra, hogy az ezen a területen felvállalt kötelezettségeik tiszteletben tartása érdekében úgy döntöttek, hogy a környezetvédelmi szabályozás „szennyező fizet” elvének megfelelően, az említett tevékenységek költségeit a szektor gazdasági főszereplőire ruházzák át, figyelembe véve a közegészségügy védelmében megfogalmazott aggályokat, melyekért továbbra is kötelezettséget vállalnak, és azok biztosítását alapvető fontosságúnak tartják. Portugália ezáltal bevezette a 2002. szeptember 25-i 197/2002 sz. törvényerejű rendelet által előírt rendszert.

(32)

2002. októbertől, vagyis a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől kezdve, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha-, borjú- és sertéshús importőreitől, és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől beszedett adó jellegű járulékokból kerültek finanszírozásra.

(33)

2003. január 20-án kelt levelükben a portugál hatóságok kijelentik, hogy az alábbi forgalmazók mentesülnek a járulékkötelezettség alól:

(34)

A járulékok beszedéséből eredő bevételek felhasználását illetően a portugál hatóságok kijelentették, hogy azokat kizárólag az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek, valamint a KVA-k összegyűjtéséből, feldolgozásából és megsemmisítéséből eredő tevékenységek finanszírozására fordítják.

(35)

A járulékok összege a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében került meghatározásra, az adott faj és súly arányában, az alábbiak szerint:

(36)

A KVA-k összegyűjtéséből, kezeléséből és megsemmisítéséből eredő költségek finanszírozására, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (2) bekezdése meghatároz egy csak és kizárólag a vágóhidak számára előírt 0,30 EUR/KVA kg fix járulékfizetési kötelezettséget.

(37)

Valamennyi járulék fordított adózási eljárással egy állami szervhez, az Instituto Nacional de Intervençăo e Garantia Agrícola-hoz, (INGA) folyik be. A forgalmazóktól beszedett járulékok összege az INGA bevételét képezte, és közvetlenül az intézményhez folytak be.

(38)

Amint az ennek a határozatnak a (32) és (33) preambulumbekezdésében szerepel, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 4. cikke pontosan meghatározza, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a vágóhidaknak lehetőségük van – akár harmadik fél szolgáltatásainak igénybevételével, akár saját kezdeményezéssel – a KVA-k kivételével – valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésére. Amennyiben a vágóhíd él a saját intézményében keletkezett melléktermékek összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésének lehetőségével – a KVA-k kivételével –, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. mellékletében meghatározottak értelmében az alább részletezett mértékű fix járulékfizetési kötelezettség vonatkozik rá:

(39)

Amennyiben a vágóhíd él akár a saját intézményében, akár a daraboló üzemekben – a KVA-k kivételével – valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtésének, feldolgozásának és megsemmisítésének megszervezésének lehetőségével, mentesül minden mértékű járulékfizetési kötelezettség alól.

(40)

A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 5. cikke szerint az INGA látja el a vágóhidak által fizetett járulékok ellenőrzését, ehhez a vágóhidak kötelesek naprakész nyilvántartást vezetni a hasított állatok mennyiségéről és súlyáról. Az INGA feladata továbbá az Európai Unióból származó termékek importja és átvétele után fizetendő illetékek befizetésének ellenőrzése, amihez az érintett forgalmazók/átvevők kötelesek a végrehajtott műveletekre vonatkozóan naprakész nyilvántartást vezetni.

(41)

Amennyiben a vágóhíd ezen alternatív rendszer alkalmazása mellett dönt, elfogadja, hogy az INGA kötelező jellegű előzetes értékelése alá veti az adott projektet, és egyben elfogadja az illetékes hatóságok által meghatározott ellenőrzési módokat.

(42)

A portugál hatóságok garanciát vállalnak arra, hogy az említett szolgáltatást kizárólag a kötelezően megsemmisítendő melléktermékeket előállító egységek részére biztosítják, és hogy a begyűjtött járulékok felhasználása ezeknek az intézményeknek az ilyen jellegű tevékenységének támogatására korlátozódik.

(43)

A járulékokból származó bevételek és az abból finanszírozott szolgáltatások közötti összefüggést illetően, a portugál hatóságok kifejtették, hogy valamennyi, a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. és 2. mellékletében szereplő járulék, akárcsak a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott KVA-kra vonatkozó járulék mértéke, az adott állatfajokból keletkezett melléktermékek természetének és jelentőségének figyelembevételével, a megvalósítandó szolgáltatás valós költsége alapján került kiszámításra.

(44)

A portugál hatóságok számára ez a finanszírozási mód minden szempontból a közérdekű szolgáltatások felhasználók által történő kárpótlását kínálja. Az adóköteles forgalmazók által befizetett összegek egyenesen arányosak a közszolgáltatóknak ténylegesen átadott hulladék mennyiségével, és azok megsemmisítésének valós költségével. Ezen állítások alátámasztására a portugál hatóságok bemutatták az 1999-től 2005-ig terjedő időszakra vonatkozó dokumentumokat, melyek bizonyítják a szolgáltatások költségeit, és 2003-ra vonatkozóan a különféle importált és nemzeti termékek melléktermékeinek járulékaiból származó bevételek értékét bemutató iratot.

(45)

Abban a kérdésben, hogy az importált termékek esetében ugyanolyan szintű hatékonysággal működik-e ez a rendszer, a portugál hatóságok biztosítják, hogy a „szennyező fizet” elvnek megfelelően, mind a vágóhidakon, mind az importálásnál, mind pedig a csontos hús közösségen belüli forgalmazásánál alkalmazott járulékok összhangban vannak az első lépéstől a végfelhasználásig keletkezett melléktermék összességének kezelésével kapcsolatos összköltséggel.

(46)

A portugál hatóságok szerint a csontos hús importálása során is keletkezik melléktermék, következésképp megvalósulnak az összegyűjtéssel, szállítással, feldolgozással és megsemmisítéssel kapcsolatos szolgáltatások, ami alátámasztja a kirótt járulék alkalmazását.

(47)

A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a finanszírozott intézkedések közérdeket szolgálnak, mivel a BSE-válsággal összefüggésben kifejezésre jutott, hogy a vágóhidakon keletkezett hulladékok megsemmisítése az államnak tulajdonítható közérdekű kötelezettség, mivel nagy jelentőségű az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme szempontjából.

(48)

A 2003. október 7-én kelt, és 2003. október 22-én jogerőre emelkedett 244/2003 sz. törvényerejű rendelet (15) (a továbbiakban: 244/2003 sz. törvényerejű rendelet) hatályon kívül helyezte a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben lefektetett rendszert, létrehozva egy általános és egy ideiglenes rendszert az emberi fogyasztásra alkalmatlan állati eredetű melléktermékekre vonatkozóan.

(49)

Az általános rendszer értelmében, a vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek az 1774/2002/EK rendeletben meghatározottaknak megfelelően az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság (ÁÁI) által előzetesen jóváhagyott megvalósítási terv segítségével kötelesek gondoskodni – vagy saját kezdeményezés útján, vagy harmadik fél szolgáltatásainak igénybevételével – a saját egységükben keletkezett 1., 2. és 3. kategóriájú termékek összegyűjtéséről, szállításáról, tárolásáról, kezeléséről, feldolgozásáról és megsemmisítéséről.

(50)

A vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek kötelesek a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet jogerőre emelkedését, vagy a tevékenység megkezdését követő 90 napon belül, az ÁÁI-nek jóváhagyásra bemutatni a 3. kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési vagy felhasználási tervüket. A 3. kategóriájú termékeket illetően – a tervek ÁÁI által történő jóváhagyásáig, a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően az INGA biztosítja a melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását, ideiglenes tárolását és megsemmisítését. A 3. kategóriájú termékekre vonatkozó tervek jóváhagyásáig a vágóhidak, a daraboló üzemek, a keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek tulajdonosai kötelesek a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében megállapított járulékok megfizetésére, kivéve azokat az intézményeket, melyek az alternatív rendszer alkalmazása mellett döntöttek – rájuk az említett törvényerejű rendelet 2. mellékletében megállapított járulékok vonatkoznak.

(51)

Az ideiglenes rendszer értelmében az INGA továbbra is biztosítja az említett szolgáltatásokat az 1. és 2. kategóriájú termékekre vonatkozóan.

(52)

Az 1. és 2. kategóriájú termékeket illetően a vágóhidaknak és a daraboló üzemeknek az ideiglenes rendszer 2005. novemberi megszűnését követő 30 napon belül be kell mutatniuk a termékeket érintő megsemmisítési vagy felhasználási tervet. A tervek jóváhagyásáig kötelesek az 1. és 2. kategóriájú termékek után 0,35 EUR/kg megfizetésére. A megsemmisítési vagy felhasználási terv jóváhagyását követően az adóköteles forgalmazók mentesülnek az illetékfizetési kötelezettség alól.

(53)

Amikor a vágóhidak és a daraboló üzemek elküldik az 1. és 2. kategóriájú termékek megsemmisítéséhez szükséges intézkedésekről készült tervüket az ÁÁI-nek, egyúttal kötelezettséget vállalnak az intézkedésekhez kapcsolódó feladatok ellátására, és elfogadják az illetékes hatóságok által meghatározott ellenőrzési módokat. A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikkének (4) bekezdése a rendszernek, a rendelet jogerőre emelkedését követően két évvel későbbi megszűnését rendeli el.

(54)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben létrehozott ideiglenes rendszer 2005. novemberben megszűnt. 2011. április 1-jén kelt levelükben a portugál hatóságok kifejtik, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben alapított ideiglenes rendszer megszűnése után a vágóhidakon és a daraboló üzemekben termelődött melléktermékek megsemmisítésére irányuló eljárások költségeit a forgalmazók vállalták magukra a hulladékok kiértékelése, bioüzemanyaggá alakítása, valamint húsliszt-exportálás által.

(55)

A Bizottság az eljárás megkezdéséről hozott döntésével egy időben kétségeit fejezte ki a szóban forgó termékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről gondoskodó vállalatok, a vágóhidak és daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, az állattenyésztők és a közösségen belüli forgalmazói számára nyújtandó támogatással, valamint annak esetleges összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(56)

A Bizottság újra kifejezésre juttatta a már korábban, az első információnyújtási rendelkezésben megfogalmazott kérdéseket. A szóban forgó termékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről gondoskodó vállalatok részére nyújtandó támogatással kapcsolatban kétségeit fejezte ki a szóban forgó tevékenységek közérdekű jellege felől, melyet a portugál hatóságok főként az Altmark Trans ítéletre (16) hivatkozva szándékoznak alátámasztani. A vágóhidak és daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrök, és a szektor közösségen belüli forgalmazói esetében a Bizottság azon kétségeit fejezte ki, hogy a szóban forgó adóból származó, az ágazat által kifizetett járulék mértéke ténylegesen egyezik az összegyűjtésre irányuló szolgáltatások valós gazdasági költségével, és kérte az ügyre vonatkozó számszerűsített adatok rendelkezésre bocsátását. Végül, az állattenyésztőknek adandó támogatásra kitérve a Bizottság kétségeit fejezte ki azon előnyökkel kapcsolatban, melyekhez az állattenyésztők jutnának a bevezetett rendszer által, mivel őket nem érinti a járulékfizetés terhe.

(57)

Miután a Bizottság előzetesen megvizsgálta a szóban forgó intézkedések és az 1998 óta alkalmazott elvek közötti összeegyeztethetőséget, az eljárás bevezetéséről szóló döntési folyamat aktuális fázisában úgy vélte, hogy nem áll rendelkezésére a szóban forgó intézkedések összeférhetőségével kapcsolatos következtetések levonásához szükséges megfelelő mennyiségű információ.

(58)

Észrevételei elején Portugália emlékeztetőül felhívta a figyelmet az ország 1998-as, BSE-nek köszönhető különleges helyzetére. A portugál hatóságok utalnak a 98/653/EK határozatra, mely betiltotta bizonyos termékek – nevezetesen a hús- és csontlisztet, és a hús- és csontlisztet tartalmazó termékek – Portugáliából más tagállamokba és harmadik országokba történő szállítását. A körülményeknek megfelelően Portugália kidolgozott egy tervet a BSE megfékezésére, szabályozására és felszámolására, melyet az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság jóváhagyott. 2001. április 18-i döntésében a Bizottság megerősítette az említett, Portugáliára vonatkozó kereskedelmi zárlatot, melyet csak 2004-ben a 1993/2004/EK (17) bizottsági rendelete érvénytelenített.

(59)

Portugália kitart azon álláspontja mellett, miszerint 1998 és 2004 között valamennyi meghozott intézkedés ennek a közegészségügyet veszélyeztető vészhelyzetnek az enyhítésére szolgált. A portugál közigazgatás célja tehát az intézkedések azonnali engedélyezése volt, míg a forgalmazók állami felügyelet alatt önállóan meg tudták valósítani ezeket a feladatokat. Portugália úgy véli, hogy a közegészségügy megóvása minden egyéb érdek fölött áll, ami igazolhatja az állami támogatásokról szóló szabályok módosítását.

(60)

A portugál hatóságok szerint a 98/653/EK bizottsági határozat és annak későbbi kiterjesztéseinek alkalmazása megakadályozta volna, ha a portugál állam BSE krízisre hozott intézkedései a piac torzulását okozták volna, és ezáltal befolyásolták volna a tagállamok közötti kereskedelmet. Portugália kifejezi, hogy mivel a fent említett termékek forgalmazására vonatkozó tilalom alatt állt, és nem vett részt a kereskedelemben, nem okozhatott versenytorzulást.

(61)

Portugália először is megjegyzi, hogy 1998-ban semminemű támogatás nem került megvalósításra, amit a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 1998. december 4-én történt hatálybalépésének időpontjával igazol, ugyanis a Portugál Állam ekkor vállalta fel kivételes és átmeneti jelleggel a melléktermékek – beleértve a kijelölt veszélyes anyagokat (KVA-kat) – összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére vonatkozó kötelezettséget.

(62)

A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépéséig terjedő időszakban a Portugál Állam kötelezettséget vállalt a melléktermékek összegyűjtésére, feldolgozására és megsemmisítésére. Erre vonatkozóan a portugál hatóságok kérték az intézkedések időszakos átvállalásának figyelembevételét, mivel a rendszer később módosításra került, és bevezették az emlősökből származó hús és a baromfihúsból származó melléktermékek – beleértve a kijelölt veszélyes anyagokat (KVA-kat) – összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének támogatására szánt adó jellegű járulékokat.

(63)

A felsorolt intézkedések költségeit illetően a portugál hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló értékek előzetesen megállapításra kerültek a Diário da República-ban közzétett rendeletben. Portugália három rendeletet (18) említ, melyek meghatározzák a szolgáltatások (összegyűjtés, szállításának, feldolgozás, big bag-ekben történő elhelyezés és megsemmisítés) kilogrammonkénti díját. A díjak megállapítása során figyelembe vették az intézkedésekhez kapcsolódó feladatokat is, melyeket a nem a vágóhidakon létrejött állati eredetű melléktermékeket feldolgozó üzemek látnak el, valamint a járulékos költségeket, mint az energiafelhasználás, üzemanyag, bérek, biztosítások stb. Minden szolgáltató esetében ugyanazon paraméterek az irányadóak. A portugál hatóságok szerint 30 %–39,5 % közötti haszon keletkezik, ami a gazdasági tevékenységek átlagának megfelelő, vagy akár az alatti érték. A portugál hatóságok mellékelték a rendeletben foglalt díjak alapjául szolgáló paraméterek alkalmazásáról szóló számításokat.

(64)

Összefoglalva, a Portugál Állam úgy véli, hogy az odaítélt támogatások összeférhetőnek nyilváníthatók, mert a „szennyező fizet” elv módosításán alapulnak, mert a megvalósított szolgáltatások költségeinek megfelelő mértékűek, és mert az akkor alkalmazott elvek (a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) megállapítására irányuló vizsgálatokkal, az elhullott állatokkal és a vágóhídi hulladékkal (19) kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások) lehetővé tették a valós költségek 100 %-os átmeneti jellegű támogatását.

(65)

2002. októbertől az eljárások kifizetésének jogalapja a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet lett. A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a szóban forgó járulékoknál figyelembe vették a tevékenységekért a melléktermékeket feldolgozó intézmények által fizetendő díjakat. Mivel a krízishelyzet továbbra is fennállt, a portugál hatóságok igazoltnak látták az állam közvetítőként történő beavatkozását.

(66)

Az akkoriban véghezvitt számításokban a szolgáltatók által nyújtott megbízások összességét és egy ésszerű mértékű hasznot vettek figyelembe. A portugál hatóságok elküldték a 2003-ra vonatkozó költségeken és megbízásokon alapuló számításokat, amelyek, véleményük szerint, bizonyítják az új jogrendszer által meghatározott összegek és az intézkedésekhez kapcsolódó feladatok közti egyensúlyt, valamint megállapítja az intézkedések finanszírozásának járulékait.

(67)

Emellett Portugália kijelenti, hogy a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nem a vágóhidaktól, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreitől beszedett járulékok által került finanszírozásra. A portugál hatóságok hangsúlyozzák, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározottakat (mely az 1. mellékletben foglaltakra utal) egyértelműen érvényre kell juttatni, tehát azt, hogy a húsból származó melléktermékek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének finanszírozása három féle intézményre vonatkozott: a marha-, sertés-, juh-, kecske- és baromfihússal foglalkozó vágóhidakra, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreire és közösségen belüli forgalmazóira. Tehát az 1. melléklet tartalmazta az azon baromfihússal foglalkozó vágóhidaktól beszedendő járulék mértékét, melyek nem indítványozzák az általuk termelt melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését, mivel általában az importált baromfihús bontása során nem keletkezik melléktermék.

(68)

A portugál hatóságok kijelentik továbbá, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. mellékletében meghatározott két járulék közti különbség a daraboló üzemekben keletkezett melléktermékekhez kapcsolódó költségek mértékének köszönhető.

(69)

Portugália kijelenti, hogy a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet értelmében a járulékok nem vonatkoztak az állattenyésztőkre, habár a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek valójában kihatással voltak az egész húsiparra. A portugál hatóságok azt bizonyítandó, hogy a vágóhidak által megfizetett melléktermékek összegyűjtésének, szállításának, feldolgozásának és megsemmisítésének költségei az állattenyésztőkre is kihatottak, kibocsátottak két számlát, az egyiket 2002. október 22-én, a másikat 2003. október 28-án.

(70)

Végezetül a portugál hatóságok garantálják, hogy semmilyen forrásátirányítás nem történt a szolgáltatást nyújtó vállalatok által esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére, mivel ezek az állati melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését kizárólagos tevékenységként végezték.

(71)

A portugál hatóságok ezenfelül kijelentik, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben létrehozott ideiglenes rendszer érvényességének 2005. novemberi megszűnése után, a melléktermékeket előállító intézmények teljes mértékben átvállalták az állam által korábban ideiglenes jelleggel helyettük ellátott kötelezettséget. 2005. november óta minden költséget a forgalmazók fedeznek, és megtérítést a hulladékok kiértékeléséért, bioüzemanyaggá alakításáért, valamint a húsliszt exportálásáért kapnak.

(72)

Összességében a portugál hatóságok úgy vélik, hogy az intézkedések megfelelnek az alkalmazott elvek által meghatározott feltételeknek, miután a mellékterméket termelő forgalmazók a bevezetett járulékok által fokozatosan átvállalták a melléktermékek megsemmisítésével kapcsolatos intézkedések költségeit.

(73)

Az ETSA 2009. június 15-én kelt levelében mutatta be észrevételeit. Az ETSA csoport az ITS – Indústria Transformadora de Subprodutos Animais, SA, és a SEBOL – Comércio e Indústria de Sebo, SA vállalatokból tevődik össze. Ezek a vállalatok 1., 2. és 3. kategóriájú állati eredetű melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak Portugáliában, és azon vállalatok közé tartoznak, akiket az említett időszakban a Portugál Állam megbízott a szóban forgó szolgáltatások elvégzésével. Az ETSA tehát az állami kifizetések címzettje, ezáltal érdekelt fél a C3/09 sz. eljárásban.

(74)

Az ETSA először is emlékeztetőül megemlíti a BSE krízist, mely kötelezte a Portugál Államot egy sor megelőző intézkedés meghozatalára (az 1., 2. és 3. kategóriájú állati eredetű melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások) a kór elleni küzdelem és annak visszaszorítása, valamint a közegészségügy és a környezetvédelem biztosításának érdekében. Ezen intézkedések bevezetése sok időt vett igénybe, és a közösségi jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelően zajlott.

(75)

1998 és 2005 között az INGA közvetlen felkéréssel megbízta az ITS-t és a SEBOL-t a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokkal. Az ETSA úgy nyilatkozik, hogy a szolgáltatások elvégzésére alkalmas valamennyi céget ugyanazokkal a feltételekkel szerződtették. A 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet 6. cikkében foglaltaknak megfelelően 2002. október 10-ig az INGA végezte az említett szolgáltatásokra jogosult vállalatok szerződtetését, és állta az ebből származó költségeket. A nyújtott szolgáltatások díjazásának feltételei a 96/99 sz. együttes rendeletben kerültek megállapításra, melynek értelmében a kiszabott árak az alapanyag súlyával arányos mértékűek, és a szolgáltatási körülményekben bekövetkező változások alkalmával módosításra kerülhetnek. A SEBOL-nak és az ITS-nek kifizetett díjaknál figyelembe vették a szolgáltatáshoz – vagyis az összegyűjtendő és kezelendő hulladék súlyához és mennyiségéhez, valamint az elhullott állatok összegyűjtésének megszervezéséhez és ügyintézéséhez (például az állat elhullásától számított rövid időn belüli begyűjtése) – kapcsolódó becsült kiadásokat.

(76)

Az ETSA hangsúlyozza, hogy habár a szolgáltatás odaítélése nem közbeszerzés útján történt, a szolgáltatásért fizetett díjak fedezték a hozzátartozó kiadásokat, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket, ezáltal a lehetséges haszon szabályos és elfogadható mértékű. Véleménye szerint a szolgáltatás díjazása mindig összhangban volt a hatékonyság elvével, mivel az INGA által kifizetett díjak az európai szolgáltatási átlagdíjnak megfelelő mértékű volt. Az ETSA szerint a 2005 előtt kifizetett összegek valójában alacsonyabbak voltak a később ugyanazokért a szolgáltatásokért megállapított szerződéses díjaknál, melyek a piaci feltételeknek megfelelően, az ellenszolgáltatások meghatározása céljából, közbeszerzés útján kerültek megkötésre.

(77)

2005 óta a szolgáltatás odaítélése nemzetközi téren, közbeszerzés útján történt. Három közbeszerzési pályázat került kiírásra: marha/ló (országos), juh/kecske (dél), juh/kecske (észak). Az ITS egy konzorcium keretén belül jelentkezett a pályázati kiírásokra, mely elnyerte a szolgáltatás ellátását. Az említett három területre három szolgáltatási szerződés kötöttek. Az ETSA a szerződési feltételek között megemlíti a hulladékok összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését, valamint a tevékenységekre vonatkozó nyilvántartás folyamatos és naprakész vezetését. A szerződésekből eredő kötelezettségek betartatásáért az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas (IFAP I.P.) lett felelős.

(78)

Az ETSA hangsúlyozza, hogy a megkötött szerződésekben objektív és átlátható módon előre meghatározásra kerültek a szóban forgó állatfajok tonnánkénti díjai. Véleménye szerint az díjakat a piaci körülményeknek megfelelően alakították ki, és a szolgáltatási szerződésben, valamint a vonatkozó jogszabályokban felsorolt közszolgálati kötelezettségek teljesítése során felmerült költségeket megfelelő mértékben fedezik.

(79)

Az ETSA az említetteket úgy összegzi, hogy nem részesült semmilyen jogellenes támogatásban, és a számára kifizetett díjazás az általa végzett közszolgáltatások törvényes ellenértéke volt.

(80)

Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében, ha a szerződés másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(81)

Az EUMSZ 107. és 109. cikkek alkalmazhatók a sertéshúságazatban a legutóbb az 1913/2005/EK tanácsi rendelettel (20) módosított, 1975. október 29-i 2759/75/EGK tanácsi rendelet (21) 21. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Alkalmazhatók a marhahúságazatban a legutóbb az 1152/2007/EK tanácsi rendelettel (22) módosított, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (23) 40. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Utóbbi rendelet meghozatalát megelőzően, a cikkekben megfogalmazottak a 805/68/EGK tanácsi rendelet (24) 24. cikkének értelmében voltak alkalmazhatók. Alkalmazhatók a juh- és kecskehúságazatban a legutóbb az 1913/2005/EK rendelettel módosított, 1998. november 3-i 2467/98/EK tanácsi rendelet (25) 22. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. Alkalmazhatók a baromfihúságazatban a legutóbb az 679/2006/EK rendelettel (26) módosított, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (27) 19. cikkének értelmében, mely ezen termékek közös piacának szervezését határozza meg. A Bizottság 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelete (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (28) – mely a mezőgazdaság közös piacszervezését és bizonyos mezőgazdasági termékekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket állapít meg – hatályon kívül helyezte ezeket a különféle rendeleteket, és a 180. cikke rendelkezik arról, hogy az állami támogatásokról szóló szabályok alkalmazhatók a fent említett termékekre.

(82)

A Szerződés meghatározza, hogy a támogatás jellege a vágóhidakon keletkezett hulladék összegyűjtési, szállítási, feldolgozási és megsemmisítési szolgáltatások valamennyi kedvezményezettjének figyelembevételével kerüljön meghatározásra. A Bizottság a Portugáliában bevezetett rendszer potenciális kedvezményezettjeiként az alábbi kategóriákat nevezte meg:

(83)

A támogatások kiértékelését illetően, az esetleges támogatási intézkedések vizsgálatához rendelkezésre álló közösségi rendelkezések figyelembevételével a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában négy időszakot különböztetett meg: 1998-tól 1999. december 31-ig: a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások hatálybalépését megelőző időszak; 2000. január 1-től2002. december 31-ig: a vágóhídi hulladékokkal és az elhullott állatokkal, valamint a TSE megfékezésének költségeivel kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások hatálybalépését megelőző időszak; 2003. január 1-től2006. december 31-ig: a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó új mezőgazdasági iránymutatások (29) hatálybalépését megelőző időszak; és a 2007. január 1-től napjainkig tartó időszak.

(84)

A portugál hatóságok által, a már fent említett 244/2003 sz. törvényerejű rendeletről és a lehetséges támogatások finanszírozási módjairól szolgáltatott újabb információk alapján a Bizottság enyhe mértékben módosítja az említett időszakokat, és az alábbi időszakokat veszi figyelembe az esetleges kedvezményezett csoportok kiértékeléséhez:

(85)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon beavatkozások minősülnek támogatásnak, melyek formájuktól függetlenül, közvetlen vagy közvetett módon, egyes vállalkozásokat előnyökhöz juttatnak, vagy olyan gazdasági előnynek tekinthetők, melyhez a kedvezményezett vállalkozás az átlagos piaci feltételek mellett nem jutott volna (30). Ezenfelül támogatásnak minősülnek azon beavatkozások, melyek különféle módokon felmentik a vállalkozást olyan kötelezettségek alól, melyek általában annak költségvetését terhelik, ezért, bár a szó szoros értelmében nem állami támogatás, mégis azonos jellegű és hatású (31).

(86)

A Bizottság úgy véli, hogy mivel a kérdéses anyagok összegyűjtése, szállítása, feldolgozása és megsemmisítése fizetés ellenében végzett szolgáltatás, gazdasági tevékenységnek minősül, és a közösségi piac számos gazdasági szereplője által elvégezhető. Ez a következtetés az ETSA által átadott, ennek a határozatnak a (73) preambulumbekezdésében összefoglalt információkon alapul.

(87)

Erre a gazdasági tevékenységre vonatkozóan a portugál hatóságok úgy érvelnek, hogy az említett szolgáltatásokat nyújtó vállalatok a közegészségügy és a környezetvédelem érdekében közérdekű szolgáltatást vittek véghez. A portugál hatóságok hangsúlyozták az ország BSE krízis által kialakult kivételes helyzetét. Portugália kitart azon álláspontja mellett, miszerint valamennyi intézkedést a közegészségügyet veszélyeztető körülmények megfékezésére hozott. A portugál közigazgatás célja következésképpen az intézkedések azonnali végrehajtása volt, míg a forgalmazók állami felügyelet alatt önállóan meg tudták valósítani ezeket a feladatokat (lásd e határozat (21) és (59) preambulumbekezdését).

(88)

AZ ETSA észrevételeiben kijelenti, hogy semmilyen jogellenes támogatásban nem részesült, és a számára kifizetett díjazás az általa végzett közszolgáltatások törvényes ellenértéke volt (Lásd e határozat (79) preambulumbekezdését).

(89)

A Bíróság Altmark ügyben hozott ítéletéből (32) következik, hogy a közszolgáltatás fejlődését szorgalmazó állami támogatások nem esnek az EUMSZ 107. cikkének hatáskörébe, ily módon szükséges a kedvezményezett vállalatok által végzett szolgáltatások ellenértékének meghatározása, azok közszolgálati kötelezettségei teljesítésének céljából. Tehát a Bíróság a következő feltételek teljesülését írja elő:

(90)

Az Altmark ítélet jelen ügyben történő alkalmazásával kapcsolatban a Bizottság az alábbiak figyelembevételét szorgalmazza:

(91)

Mindenekelőtt szükséges megvizsgálni, hogy a szóban forgó ügy esetében az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének értelmében vett valódi általános gazdasági érdekű szolgáltatással állunk-e szemben.

(92)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében – azon ágazatok kivételével, melyekben az érvényes közösségi jogszabály az irányadó – a tagállamok kiterjedt értékelési jogosultsággal rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősíthető lehetséges szolgáltatások jellegét illetően. Így a Bizottság hatásköréhez tartozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatás meghatározására irányuló értékelési folyamat hibátlan gyakorlatának biztosítása.

(93)

A 90-es évektől kezdve, egymástól függetlenül, különféle fertőző szivacsos agyvelőbántalmakat (TSE) észleltek mind embereken, mind állatokon. 1996 óta egyre több hasonlóságot fedeztek fel a BSE és a Creutzfeldt-Jakob kór új változata között. 1990 óta az Európai Közösség számos, az egészségügyi és környezeti politika intézkedéseire vonatkozó jogszabályok védelmi rendelkezésein alapuló intézkedést hozott a BSE-válság ellen a köz- és állategészségügy megóvása céljából. A 2000. december 4-i, a 2000/766/EK határozat értelmében a 90/667/EGK irányelv (33) alkalmazása, a Bizottság 97/735/EK határozata (34), valamint az 1999/534/EK tanácsi határozat (35) szerint a tagállamok kötelesek az állati hulladékok összegyűjtésére, elszállítására, feldolgozására, tárolására és megsemmisítésére. Ebben az értelemben az 1774/2002/EK rendelet meghatározta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályokat, valamint a tagállamok kötelezettségeit a szükséges intézkedések bevezetésének, és az állati melléktermékek összegyűjtéséhez, elszállításához és megsemmisítéséhez szükséges infrastruktúra kialakításának felügyeletére vonatkozóan.

(94)

Tekintettel arra, hogy a Bíróság elismerte, hogy a meghatározott hulladékok kezelése általános gazdasági érdekű szolgáltatások tárgya lehet (36), valamint a fent említett BSE-válság által okozott kivételes helyzetre, a Bizottság semminemű ellenvetést nem fogalmaz meg a szolgáltatások általános gazdasági érdekű szolgáltatás jellegével kapcsolatban, amelynek elismerését a portugál hatóságok kezdeményezték a hasított állatok és egyéb, fogyasztásra alkalmatlan állati eredetű hulladékok összegyűjtésével és későbbi megsemmisítésével kapcsolatos tevékenységekre 1999 és 2005 között, mely időszak alatt a Portugál Állam 1999-2003-ig teljeskörűen, majd 2003-2005-ig részlegesen gondoskodott ezekről az intézkedésekről. A közegészségügy és a környezetvédelem érdekében hozott határozatról lévén szó, az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdése értelmében kimeríti a általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmát.

(95)

Az Altmark ítélet szerint a közszolgáltatás végzésére a vállalkozást a nemzeti jogra alapozott egy vagy több hivatalos aktussal kell megbízni. Az Altmark ítéletben meghatározott első feltételt illetően bebizonyosodik, hogy a 393-B6/98 sz. és a 244/93 sz. törvényerejű rendelet kötelezővé tette az emberi fogyasztásra alkalmatlan állati melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését. A 393-B6/98 sz. törvényerejű rendelet 6. cikke meghatározza, hogy a fogyasztásra alkalmatlan állati melléktermékek összegyűjtéséért, szállításáért, feldolgozásáért és megsemmisítéséért felelős INGA hatáskörébe tartozik az említett szolgáltatásokat elvégző vállalatok kiválasztása. A 95/99 sz. együttes rendelet előzetesen megállapította a közszolgáltatások és egyéb, a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó kötelezettségek – mint pl. az egészségügyi jogszabályoknak megfelelően az ország egész területén keletkezett melléktermékek összegyűjtésére vonatkozó kötelezettség – díjazásának alapjául szolgáló feltételeket.

(96)

A portugál hatóságok egy, a Bizottság részére átadott, a 393-B/98 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelő módon készült, 2003-ra vonatkozó szolgáltatási szerződéssel bizonyítják, hogy a szolgáltatási szerződésekben egyértelműen meghatározásra kerültek a kérdéses szolgáltatást nyújtó vállalkozások kötelezettségei.

(97)

A Bizottság megállapítja, hogy a szolgáltatást nyújtó vállalkozás által vállalt, a portugál hatóságok által ráruházott kötelezettségei egyértelműen meghatározásra kerültek a szolgáltatási szerződésben. Tekintettel a 393-B/98 sz. törvényerejű rendeletben és az együttes rendeletben foglaltakra, valamint a részére átadott szolgáltatási szerződésmintára, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Altmark ítélet alapján meghatározott első feltétel teljesült.

(98)

A második feltételt illetően a Bizottság a birtokában levő információk alapján úgy véli, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló értékek objektív és átlátható módon előre meghatározásra kerültek. A portugál hatóságok által benyújtott együttes rendeletek valóban meghatározzák a díjazás kiszámításának módját (lásd e határozat (26) preambulumbekezdését). Ezeket az adatokat a korábbi gyakorlat fényében időről időre ellenőrizték és 2005 óta közbeszerzési pályázatok kerültek kiírásra. A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja, hogy az Altmark ítélet alapján meghatározott második feltétel teljesült.

(99)

A harmadik feltétellel kapcsolatban a portugál hatóságok és a harmadik érdekelt fél akként nyilatkozik, hogy az ellentételezés sem részben, sem teljes egészében nem haladja meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítése során keletkezett költségek fedezéséhez szükséges összeget, figyelembe véve az elért bevételeket, és az intézkedéseknek megfelelő ésszerű haszon mértékét.

(100)

A Bizottság több alkalommal, többek között a vizsgálat kezdetén, kért információkat a portugál hatóságoktól a szolgáltatások valós gazdasági költségének kiszámítási módjáról. A portugál hatóságok átadták az 1999-2005-ig terjedő időszakra vonatkozó éves kiadásokat tartalmazó dokumentumokat, melyeket összehasonlítottak az INGA által a szolgáltatások elvégzéséért kifizetett összegekkel. A dokumentumok igazolták, hogy az INGA által kifizetett ellentételezés nem haladta meg sem részben, sem teljes egészében a közszolgálati kötelezettségek teljesítése során keletkezett költségek fedezéséhez szükséges összeget. Az említett iratok alátámasztják, hogy az ellentételezés megállapításakor, az adott évnek megfelelően, 30 %–39,5 % közötti hasznot vettek figyelembe (lásd e határozat (62) preambulumbekezdését).

(101)

A portugál hatóságok biztosítanak a felől, hogy az esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére semmilyen forrásátirányítás (kereszttámogatás) nem történt, mivel a kiválasztott szolgáltatók nem foglalkoztak más tevékenységekkel.

(102)

Mindazonáltal, a portugál hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk alapján a Bizottság úgy véli, nem áll módjában megállapítani, hogy a figyelembe vett haszon az Altmark ítéletben meghatározottak szerint elfogadható mértékű volt-e.

(103)

Az ETSA saját észrevételeiben kijelenti, hogy a szolgáltatásért kapott díjazás megegyezett a felmerült költségekkel, és olyan haszon szerzésére volt elegendő, amely semminemű kivételes előnnyel nem járt, és hogy a 2005 előtti időszakban a közszolgáltatásért kifizetett díj az európai szolgáltatási átlagdíjnak megfelelő mértékű volt, és alacsonyabb a későbbi, közbeszerzés útján megkötött szerződésben meghatározott díjnál.

(104)

A Bizottság megállapítja, hogy sem a portugál hatóságok, sem az érdekelt fél nem bocsátott rendelkezésére a fenti információkat alátámasztó dokumentumokat.

(105)

Következésképpen, a Bizottság nem tudja megállapítani az Altmark ítélet alapján meghatározott harmadik feltétel teljesülését.

(106)

Mivel 2005 előtt a közszolgálati kötelezettségek teljesítésére szóló megbízás nem közbeszerzési eljárással történt, az Altmark ítélet értelmében el kell végezni egy átlagos vállalakozás költségeivel történő összehasonlító értékelést. A portugál hatóságok nem szolgáltattak átlagos vállalkozás költségeinek értékelését igazoló adatokkal.

(107)

A Bizottság tehát kénytelen összefoglalni, hogy a szóban forgó ügyben nem teljesül az Altmark ítélet alapján meghatározott valamennyi (négy) feltétel, ezáltal nem zárható ki, hogy a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépése és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben kialakított, majd 2005-ben megszűnt, ideiglenes rendszer bevezetése közötti időszakban a szolgáltatást ellátó vállalatok előnyben részesültek.

(108)

Az állami kifizetésekben bizonyos, a szolgáltatással megbízott vállalatok részesültek. Így megállapítható, hogy kivételes intézkedéssel állunk szemben.

(109)

A Bizottság összegzése szerint tehát nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy az 1998 és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben kialakított, majd 2005-ben megszűnt ideiglenes rendszer bevezetése közötti időszakban a szolgáltatást ellátó vállalatok szelektív előnyben részesültek.

(110)

A Bíróság GEMO-ügyben (37) hozott ítélete értelmében, az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék magánvállalatok által történő összegyűjtésének és eltávolításának ténye, melyből a vágóhidak és az állattenyésztők hasznot húznak, nem veszélyeztetheti az állami támogatás esetleges odaítélését, tekintettel arra, hogy a hatóságok az említett tevékenységekre irányuló rendszer bevezetését szorgalmazzák.

(111)

Jelen esetben a portugál hatóságok a 393-B/98 sz., a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben megállapított tevékenységekre és annak finanszírozására irányuló rendszer bevezetését szorgalmazzák. Ebben a stádiumban a Bizottság a szóban forgó rendszereket az államnak tulajdonítja.

(112)

A Bíróság GEMO-ügyben hozott ítéletében meghatározza, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának pénzügyi terhét az állattenyésztők és a vágóhidak gazdasági tevékenységéből eredő költségnek kell tekinteni (38). A Bíróság ezért úgy határozott, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a termelők és a vágóhidak részére az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtését és eltávolítását térítésmentesen biztosító rendszer az állattenyésztők és a vágóhidak részére nyújtott állami támogatásnak minősül.

(113)

A szóban forgó esetben megállapítható, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának költsége nem csak a vágóhidak és daraboló üzemek, hanem a csontos marha-, borjú-, sertés- és baromfihús importőrei és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóinak/átvevőinek tevékenységéből is ered. A Bizottság úgy véli, hogy az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos költségek állami költségvetésből történő finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően azt eredményezte, hogy a szolgáltatást igénybe vevők mentesültek a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek felvállalásától.

(114)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulék bevezetését megelőző időszakban szelektív előny esete állt fenn.

(115)

A 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését követően a fent leírt tevékenységek finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által módosított adó jellegű járulékra épül. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet értelmében mentesültek a járulék fizetése alól azok a vágóhidak, melyek előmozdítják, akár a saját létesítményükön, akár a daraboló üzemekben, a KVA-k kivételével valamennyi keletkezett melléktermék összegyűjtését, feldolgozását és megsemmisítését, mivel ezek az intézmények önálló körülményekkel rendelkeztek a melléktermékek kezelésére (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. sz. mellékletének (2) bekezdését); valamint a csontos hús importőrei és Közösségen belüli forgalmazói, mivel az ő tevékenységeik nem termelnek a közösségi és a nemzeti törvények hatálya alá eső kötelező kezelést igénylő melléktermékeket. A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet az említett forgalmazók részére mentességet biztosított a különböző kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési vagy az előírt kivételes feltételek melletti felhasználásról szóló terv készítése által.

(116)

A vágóhidak, daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazói/átvevői által történt szelektív előnyben való részesülés esete fennállásának megállapítása céljából szükséges kivizsgálni, hogy a járulék által megvalósult hozzájárulás mekkora mértékben van összhangban a szolgáltatás elvégzésével járó valós költségekkel.

(117)

A Bizottság észrevételezi, hogy a portugál hatóságok 2003. január 20-án kelt levelükben kijelentették, hogy az adott állatfajokból keletkezett melléktermékek természetének és jelentőségének figyelembevételével a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. és 2. mellékletében meghatározott állandó járulékok, és a 2. cikk (2) bekezdésében a KVA-kra kiszabott járulékok a megvalósítandó szolgáltatás valós költsége alapján kerültek kiszámításra.

(118)

A portugál hatóságok számára ez a finanszírozási mód minden szempontból a közérdekű közszolgáltatás felhasználók által történő kárpótlását kínálja. Az adóköteles forgalmazók által befizetett összegek nem fixen meghatározottak, hanem egyenesen arányosak a közszolgáltatóknak ténylegesen átadott hulladék mennyiségével, és azok megsemmisítésének valós költségével.

(119)

Ezen állítások alátámasztására a portugál hatóságok bemutatták a 2003-ra vonatkozó adatokat tartalmazó dokumentumokat, melyekben összehasonlítják az elvégzett szolgáltatások valós gazdasági költségét a járulék beszedéséből keletkezett összeggel. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2002. októberi hatálybalépését követő, 2002. év fennmaradó részére vonatkozóan a portugál hatóságok nem szolgáltattak adatokat a befolyt járulékok összegéről.

(120)

A portugál hatóságok bemutatták a 2004–2005-re vonatkozóan az elvégzett szolgáltatások költségeit tartalmazó dokumentumokat. Nem adtak azonban információt az azon forgalmazókra kirótt járulékkötelezettségek mennyiségéről, amelyek még nem rendelkeztek a megsemmisítési és felhasználási terv érvényes engedélyével, így még a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által meghatározott ideiglenes rendszer szerinti járulékokat voltak kötelesek fizetni.

(121)

A 2002., 2004. és a 2005. évre vonatkozóan a Bizottság a portugál hatóságok által rendelkezésére bocsátott iratok alapján nem tud határozni abban a kérdésben, hogy az adóköteles felek által befizetett járulékok egyenesen arányosak-e a ténylegesen leadott hulladék mennyiségével és annak megsemmisítésének valós költségével.

(122)

A 2003. évre vonatkozóan a Bizottság megállapítja, hogy szelektív előny esete nem állt fenn, mivel az adóköteles felek által befizetett járulékok egyenesen arányosak voltak a kapott szolgáltatások költségeivel.

(123)

Ezzel szemben a Bizottság nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy 2002. október és 2003. január 1. között a vágóhidak, daraboló üzemek, a csontos marha-, sertés- és baromfihús importőrei, és a Közösségen belüli forgalmazók, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazói/átvevői szelektív előnyben részesültek.

(124)

A szóban forgó esetben megállapítható, hogy az állati tetemek és a vágóhídon keletkezett hulladék összegyűjtésének és eltávolításának költsége nem csak a vágóhidak és daraboló üzemek, hanem az állattenyésztők tevékenységéből is ered, ezért a piaci szabályok értelmében őket is terheli a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek legalább egy része. A GEMO-ügyben hozott ítélet alapján a Bizottság azon a véleményen van, hogy a fent leírt, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos költségek állami költségvetésből történő finanszírozása a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően azt eredményezte, hogy a szolgáltatást igénybe vevők mentesültek a szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek vállalásától.

(125)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulékok bevezetését megelőző időszakban szelektív előny esete állt fenn.

(126)

Amint az említésre került, a portugál hatóságok által végrehajtott, az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, kezelésével és megsemmisítésével kapcsolatos intézkedések eredményezhették az állattenyésztők szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettségek alóli mentesülését, melyek normális körülmények között részben őket is terhelnék. A 197/2002 sz. törvényerejű rendelet és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által életbe léptetett ideiglenes rendszer értelmében az állattenyésztőkre nem vonatkozik a bevezetett járulékfizetési kötelezettség. A portugál hatóságok állítása szerint 2005. év vége előtt az összegyűjtéssel kapcsolatos költségek a teljes iparágat érintették. A Bizottság megállapítja, hogy a portugál hatóságok által részükre bemutatott 2002. októberi és 2003. októberi két számla valóban igazolja a járulék kihatását a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet alapján kiszabott járulék állattenyésztők felé történő továbbszámlázása által. A portugál hatóságok állítását, miszerint a piaci törvények alapján a költségek a teljes iparágat érintették – beleértve az állattenyésztőket is – a bemutatott iratok alátámasztják. A Bizottság tehát úgy véli, hogy az állattenyésztők fedezték a saját tevékenységüknek megfelelő költségrészt, ezáltal semmilyen különleges előnyben nem részesültek.

(127)

A Bizottság megállapítja, hogy az adó jellegű járulékok bevezetését megelőző időszakban az állattenyésztők nem részesültek szelektív előnyben.

(128)

Az említettek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az állati eredetű melléktermékek összegyűjtése, szállítása, feldolgozása és megsemmisítése által a vágóhidak és az importőrök a 2003. évet kivéve valamennyi időszakban szelektív előnyben részesültek; míg az állattenyésztők csupán a járulékkötelezettség bevezetése előtti időszakban részesültek előnyben.

(129)

Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése szabályozza a tagállamok által és az állami forrásokból nyújtott támogatásokat. Vagyis a szóban forgó támogatásnak az államnak tulajdoníthatónak kell lennie és azt állami forrásokból kell nyújtani.

(130)

Jelen esetben az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, átalakításával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek 1999 és 2002. október között direkt állami bevételekből, és 2002. októbertől a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől, és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha-, borjú- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől, beszedett adó jellegű járulékból kerültek finanszírozásra.

(131)

A szolgáltató vállalatok direkt állami bevételekből történő kifizetése állami forrásokból finanszírozott előnynek minősül. Az 1999-től a 2002-ben megállapított járulék bevezetéséig ez a közszolgáltatás állami költségvetésből került finanszírozásra, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatást végző vállalatok a szolgáltatásokból eredő kiadásokat közpénzből fedezték.

(132)

A 2002. szeptember és 2005. november között alkalmazott járulékokra nem vonatkozik az EUMSZ állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazási területe, kivéve, ha a támogatási intézkedés finanszírozási módját képezi, és ennek következtében az adott támogatás szerves része (39).

(133)

A járulékok fordított adózási eljárással az INGA-hoz folynak be. A forgalmazóktól beszedett járulékok összege az INGA bevételét képezte, és közvetlenül az intézményhez folytak be.

(134)

Annak megállapításához, hogy egy járulék szerves részét képezi a támogatási intézkedésnek, a vonatkozó jogszabályok értelmében léteznie kell közvetlen kapcsolatnak a járulék és a támogatás között, olyan értelemben, hogy a járulék tárgyát szükségszerűen a támogatás finanszírozására kell fordítani (40).

(135)

Mivel a járulékok az INGA bevételét képezték és közvetlenül az intézményhez folytak be, a Bizottság úgy véli, hogy a támogatási eljárás szerves részét képezték.

(136)

Ami annak a kérdését illeti, hogy a jelen esetben az adó jellegű járulékokból származó bevételek állami forrásnak számítanak-e vagy sem, fontos megjegyezni, hogy az állami forrásokat tekintve nem szükséges megkülönböztetni az államtól közvetlenül teljesített támogatásokat azon esetektől, melyekben az állam által létesített állami vagy magánszerv közvetítésével juttatott támogatásról van szó. A Bíróság 2004. július 15-i, Pearle BV ügyben (41) hozott ítéletében úgy határozott, hogy a közvetítő szerveken vagy egy adott szakmai ágazat valamennyi gazdasági szereplőjén keresztül beszedett kötelező járulékok csak az alábbiakban meghatározott feltételek teljesítése mellett tekinthetők állami forrásoknak:

(137)

A rendelkezésre álló információk alapján a Pearle BV ítélet első feltétele nem teljesül, mivel az intézkedés az állam által, törvényerejű rendelet értelmében került bevezetésre, a BSE megfékezésére kidolgozott politika megvalósítása céljából.

(138)

Ezenkívül, a harmadik és negyedik feltétel nem teljesül, figyelembe véve, hogy a finanszírozás módját az említett törvényerejű rendeletek szabályozzák. Következésképpen, a portugál hatóságoknak lehetősége van beavatkozni az intézkedés finanszírozási módozatainak meghatározásába.

(139)

Tekintettel arra, hogy a Pearle BV ítélet valamennyi feltétele nem teljesül, és hogy a Portugál Állam meghatározó kontrollt gyakorolt a támogatásról szóló intézkedések finanszírozásának módozataira, a Bizottság megállapítja, hogy az adójellegű járulékból befolyt bevételek valójában az Államnak tulajdonítható állami forrásnak minősülnek.

(140)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egy vállalkozás versenyhelyzetének valamely állami támogatás hatására jelentkező javulása általában a versenynek az ilyen támogatásban nem részesülő más vállalkozások hátrányára bekövetkező torzulását jelzi (42).

(141)

Az intézkedés közvetett hatással lehet Portugália húsipari vesenyhelyzetére (43). Mivel az érintett portugál vállalkozások erős versenynek kitett nemzetközi piacon vannak jelen, az intézkedés torzítja vagy torzíthatja a versenyt. Az intézkedés befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet is.

(142)

A portugál hatóságok úgy érvelnek, hogy mivel Portugália az élő marha, a hús- és csontliszt, valamint a hús- és csontlisztet tartalmazó termékek külföldre történő szállítási tilalma alatt állt, nem vett részt a kereskedelemben, ezáltal nem okozhatott versenytorzulást.

(143)

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében (44), egy támogatás hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és okozhat versenytorzulást anélkül is, hogy a más tagállamok gazdasági szereplőivel versenyben levő, kedvezményezett vállalkozás maga részt venne az exporttevékenységben. Valójában, azáltal, hogy egy adott tagállam állami támogatásban részesít egy vállalkozást, a hazai kínálat szinten tudja tartani magát vagy akár növekedhet, aminek következményeként a tagállam piacán más tagállamok piaci szereplői által nyújtott szolgáltatások lehetőségei lecsökkennek.

(144)

Ennek fényében, a Bizottság úgy véli, hogy a fent említett termékek Portugáliából más tagállamokba történő szállításának betiltása nem okozott versenytorzulást, és a kereskedelemre közvetett hatást nem gyakorolt.

(145)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 393-B/98 sz., a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben szabályozott, állati eredetű melléktermékek összegyűjtéséről, szállításáról, feldolgozásáról és megsemmisítéséről hozott intézkedés a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett ideiglenes rendszer hatálybalépéséig terjedő időszakra vonatkozóan, a vágóhidak, darabolóüzemek és az importőrök részére adott állami támogatásnak minősül. Kivételt képez a 2003-as év, melyre vonatkozólag a portugál hatóságok igazolták, hogy semmilyen előny nem keletkezett.

(146)

Az állattenyésztőket illetően a Bizottság úgy véli, hogy a járulék bevezetése előtti időszakban az intézkedés a 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(147)

A szolgáltatást ellátó vállalkozások szempontjából a Bizottság úgy ítéli, hogy a 393-B/98 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépésétől a 2005-ben megszűnő ideiglenes rendszert bevezető 244/2003 sz. törvényerejű rendelet érvénybe lépéséig terjedő időszakra vonatkozóan az állami támogatás meglétének lehetőségét nem lehet kizárni.

(148)

A Bizottság megállapítja, hogy az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésében foglalt jelentési kötelezettségnek Portugália sem az 1999 óta nyújtott támogatásokról szóló intézkedéseket, sem a 197/2002 sz. és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszereket illetően nem tett eleget. A 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontja „jogellenes támogatásnak” minősíti a Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének megszegésével megvalósított valamennyi új támogatást.

(149)

Tekintettel arra, hogy a Portugália által véghezvitt intézkedések tartalmaznak állami támogatás-jellegű elemeket, megállapítható, hogy a Bizottság felé nem jelentett, új, ezáltal az EUMSZ értelmében jogellenes támogatásról van szó.

(150)

Az esetleges támogatások összeegyeztethetőségi vizsgálata két részből tevődik össze: az elsőben a Bizottság a szolgáltatást ellátó vállalkozásoknak nyújtott támogatások összeférhetőségét; a másodikban a vágóhidaknak, daraboló üzemeknek, az iparág importőreinek, a Közösségen belüli forgalmazóinak, és az állattenyésztőknek nyújtott esetleges támogatások összeférhetőségét vizsgálja.

(151)

2002 óta adó jellegű járulékból finanszírozott támogatásról van szó, és amikor a finanszírozás szerves részét képezi a támogatási intézkedésnek, a Bizottság köteles kivizsgálni mind a finanszírozott intézkedéseket, vagyis a támogatásokat, mind azok finanszírozását. Amint azt a Bíróság kinyilvánította, amennyiben egy támogatás finanszírozási módja – jelen esetben kötelező jellegű hozzájárulás által – a támogatási intézkedés szerves részét képezi, a Bizottság által végzendő vizsgálat során szükségszerűen figyelembe kell venni a támogatás finanszírozási módját (45). Amint az a jelen határozat (135) preambulumbekezdésében megállapításra került, a támogatás finanszírozási módja a támogatási intézkedés szerves részét képezi.

(152)

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól vannak kivételek.

(153)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében – bizonyos feltételek teljesülése mellett – a közszolgáltatások ellentételezése nem minősül állami támogatásnak (lásd e határozat (89) preambulumbekezdését). Amennyiben a közszolgáltatások díjazása nem teljesíti ezeket a feltételeket, de az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének általános alkalmazási feltételei teljesülnek, az említett díjazás mégis az EUMSZ-szel összeegyeztethető állami támogatásnak nyilvánítható – annak 106. cikke (2) bekezdése által, – amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellátásához szükséges, és az uniós érdekek akadályoztatásával a kereskedelmet nem befolyásolja. A Bizottság ennek az egyensúlynak a megteremtésére pontosította a teljesítendő feltételeket. 2001-ben, Az általános érdekű szolgáltatások Európában című bizottsági közleményben  (46) meghatározta, hogy az EK-Szerződésben foglalt szabályok szigorításánál – különös tekintettel a belső piaci szabadság korlátozására és a versenyt érintő megszorításokra – biztosítani kell, hogy a szigorítás ne haladja meg a közszolgáltatások hatékony megvalósításához szükséges mértéket. Ez jelen esetben magában foglalja azt, hogy a díjazás ne haladja meg a szóban forgó megbízott vállalkozás járulékos költségeit. A Bizottság ezeket a feltételeket később Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjában  (47), és a 86. cikk (2) bekezdésének alkalmazásáról 2005. november 28-án hozott határozatában (48) is részletezte. A díjazás mértékének kiszámítását illetően a Bizottság meghatározta, hogy annak összege nem haladhatja meg a közszolgálati kötelezettség elvégzése során keletkezett költségek kiadásait, figyelembe véve az elért bevételeket és az intézkedéseknek megfelelő ésszerű haszon mértékét. Az ésszerű haszon jelen esetben magában foglalhatja a szóban forgó vállalatok egy meghatározott időszak alatt megvalósított nyereségét vagy annak egy részét, az állam által rábízott szolgáltatás minőségének csökkentése nélkül.

(154)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjának 18. pontja meghatározza továbbá, hogy az „ésszerű haszon” a saját tőkehozamnak az a mértéke, amely figyelembe veszi a tagállam beavatkozása következtében a vállalkozást érő kockázatot vagy kockázatmentességet, különösen, ha a tagállam kizárólagos vagy speciális jogokat biztosít. Ez a mérték általában nem haladhatja meg az érintett ágazat utóbbi években mért átlagát. Azokban az ágazatokban, ahol nem működik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellátásával megbízott vállalkozáshoz hasonlítható vállalkozás, az összehasonlítást más tagállamok vagy szükség esetén más ágazatok vállalkozásaival kell elvégezni, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait. Az ésszerű haszon meghatározásakor a tagállam ösztönző kritériumokat állapíthat meg, többek között a nyújtott szolgáltatás minőségére és a termelési hatékonyság javulására vonatkozóan.

(155)

Amint azt e határozat (99) preambulumbekezdése és azt követő pontjai összefoglalják, a Bizottság a portugál hatóságok által rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tud arra következtetni, hogy az ellentételezés az ágazat átlagának mértékét meg nem haladó ésszerű nyereség figyelembevételével történt. A Bizottság szolgálatai több alkalommal kérték a portugál hatóságok segítségét az általános gazdasági érdek értelmében alkotott állami támogatásokról szóló szabályok módosítására vonatkozó feltételek jelen esetben való teljesítésének értékeléséhez. A portugál hatóságok által szolgáltatott információk alapján semmilyen, más vállalatokat összehasonlító elemzés nem készült a szóban forgó ágazat átlagának mértékét megállapítandó.

(156)

A Bizottság nem következtethet az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének értelmében a szolgáltatást ellátó vállalkozásoknak nyújtott támogatások összeegyeztethetőségére.

(157)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők azok a bizonyos tevékenységek vagy gazdasági területek előmozdítására szánt támogatások, melyek az általános érdekek akadályoztatásával a kereskedelmet nem befolyásolják. Az ebben a pontban meghatározott módosítás érvényesíthetőségéhez a támogatásoknak hozzá kell járulniuk az adott ágazat fejlesztéséhez.

(158)

A szóban forgó esetben a portugál hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy a Portugál Állam 1999 óta fedezi az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos összes költséget. 2002. október óta ezek az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, szállításából, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől és a Közösségen belüli forgalmazóktól – azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől – beszedett adó jellegű járulékból kerülnek finanszírozásra, kivéve, amikor ők maguk látják el a fent nevezett szolgáltatásokat.

(159)

A Közösségi iránymutatások az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról, 2000-2006 (a továbbiakban: „Iránymutatás”) (49) 23.3. pontjának, a Jogellenesen nyújtott támogatások értékelésére vonatkozó szabályok meghatározása című bizottsági közleményben  (50) foglaltak és a 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontjának értelmében minden jogellenes támogatás a támogatás nyújtásának idején hatályos szabályoknak és iránymutatásoknak megfelelően kerül felülvizsgálatra. 2002-ben a Bizottság elfogadta A fertőző szivacsos agyvelőbántalom megállapítására irányuló vizsgálatokkal, az elhullott állatokkal és a vágóhídi hulladékkal kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatást. Ez az iránymutatás volt érvényben 2003. január 1. és 2006. december 31. között (51). Ezen utóbbi iránymutatás 44) pontja meghatároz egy módosítást, melynek értelmében a jogellenes támogatásokat – többek között a vágóhidaknak nyújtandó támogatásokat – a támogatás nyújtásának idején hatályos szabályok és iránymutatások alapján kell kiértékelni. Az említett iránymutatás (47) bekezdésének megfelelően 2002. év végéig, a vágóhidaknak hulladékkezelésre nyújtott jogellenes támogatások esetére a Bizottság az „Iránymutatás” 11.4 pontjában foglalt elveket alkalmazza, következésképpen a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése képezi az 1999 óta nyújtott támogatások felülvizsgálatának jogalapját.

(160)

Az Közösségi iránymutatások az agrár-, és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról, 2007-2013 (194) bekezdése c) pontjának értelmében, a 2007-2013 időszakban az agrár-, és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások 2007. január 1-i hatálybalépésétől kezdődően a Bizottság már nem alkalmazta a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatásokat, kivéve a 2007. január 1. előtt nyújtott jogellenes támogatások esetét, amit az iránymutatások (43) és azt követő bekezdései tartalmaznak. Következésképpen, a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése továbbra is az alkalmazandó szabály a 2003. január 1-jét követően, a vágóhídi hulladékokkal kapcsolatban nyújtott állami támogatások esetében.

(161)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése meghatároz egy sor vágóhídi hulladékokra vonatkozó rendelkezést.

(162)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése értelmében, a vágóhídi hulladékokra vonatkozó állami támogatásokat illetően, 2001. január óta a Bizottság különböző egyedi döntéseket hozott, melyek engedélyezik a kijelölt veszélyes anyagok, a hús- és csontliszt, és hús- és csontlisztet tartalmazó állateledelek (melyek eltávolítását a TSE-re vonatkozó új közösségi szabályozása kötelezővé tett) eltávolításának költségeit legfeljebb 100 %-ban fedező állami támogatásokat. Ezen döntések hátterében elsősorban az agrárágazati iránymutatások 11.4 pontja áll, figyelembe véve a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását. A Bizottság kivételesen elfogadta, hogy ezekben a támogatásokban részesüljenek más, nem az élő állatok tenyésztésével foglalkozó vállalkozások is, mint például a vágóhidak. A Bizottság ugyanazon elveket alkalmazza 2002. év végéig, a TSE-re vonatkozó új közösségi szabályozással kapcsolatos hasonló költségekre nyújtott jogellenes támogatások esetére is, melyek során a közösségi szabályozás rendelkezései nem sérültek.

(163)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése hivatkozik arra, hogy a Bizottság kivételesen elfogadta, hogy ezekben a támogatásokban részesüljenek más, nem az élő állatok tenyésztésével foglalkozó vállalkozások is, mint például a vágóhidak. A múltban a Bizottság döntése alapján ezek a kivételek kiterjedtek az élő állatok tenyésztésével szoros kapcsolatban álló feladatokat ellátó vállalkozásokra, például az állati eredetű melléktermékek előkészítésével foglalkozó vállalatokra.

(164)

Az agrárágazati iránymutatások 11.4 pontjára alapozva a Bizottság engedélyezett olyan intézkedéseket, mint az egészségügyi felügyeleti intézkedések, tesztek és egyéb szűrővizsgálatok, valamint gyógyszerek, növényvédő szerek beszerzésének valós költségeit legfeljebb 100 %-ban fedező állami támogatásokat, az alábbi feltételekkel:

(165)

A fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdése értelmében ezek az elvek alkalmazhatók.

(166)

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma a közegészségügyre veszélyes fertőző betegség. Olyan állati kórról van szó, melynek elsődleges gócpontját közvetlenül jelenteni kellett a Bizottság és a tagállamok felé (52). A támogatási intézkedés célja a hulladékok összegyűjtéséhez, szállításához, feldolgozásához és megsemmisítéséhez szükséges megelőzési intézkedések a húsiparban 1999–2005 között hatályos állat-egészségügyi jogszabálynak megfelelő alkalmazásának biztosítása volt.

(167)

A Bizottság ezen célból megjegyzi, hogy Portugália úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság emlősökből származó hús- és csontliszt, valamint hús- és csontlisztet tartalmazó termékek exportját megtiltó 98/653/EK határozatában jóváhagyott sűrgősségi intézkedések értelmében, 1999-től 2002 végéig fedezte az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos valamennyi költséget. Emellett a Bizottság megjegyzi, hogy a marhahúsra vonatkozó, Portugáliát érintő tilalmi intézkedéseket az 1993/2004/EK rendelet elfogadása hatályon kívül helyezte.

(168)

A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (33) és (34) bekezdése értelmében a vállalkozások a piaci elveknek megfelelően, megkülönböztetés nélkül kerültek kiválasztásra és díjazásra (lásd e határozat (21) és azt követő preambulumbekezdéseit). Figyelembe véve az intézkedések meghozatalának sürgősségét, a Bizottság kész elfogadni, hogy a portugál hatóságok közbeszerzési pályázat kihirdetése nélkül, az 1999. június 8-i 197/99 sz. törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően választott ák ki a szolgáltatást ellátó vállalkozásokat, mely a portugál hatóságok szerint a 97/52/EK rendelet nemzeti átültetésének eszköze (lásd e határozat (24) preambulumbekezdését).

(169)

A Portugál hatóságok jelezték, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet a „szennyező fizet” elv tekintetében figyelembe vette Portugália 2000/766/EK határozat keretében hozott elkötelezettségeit (lásd e határozat (65) és (66) preambulumbekezdéseit). A portugál hatóságok megerősítették, hogy az esetleges konkurens tevékenységek elvégzésére semmilyen forrásátirányítás nem történt, mivel a kiválasztott szolgáltatók kizárólagos tevékenysége az állati eredetű melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére korlátozódott.

(170)

A Bizottság szintén megállapítja, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet értelmében vett átmeneti idő figyelembevétele mellett a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét átruházták a szolgáltatókra.

(171)

Az ország kivételes körülményeire és az 1999-2004 közötti BSE krízis által kialakult vészhelyzetre tekintettel, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszernek köszönhetően, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a Bizottság megállapítja a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását.

(172)

A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy véli, hogy az 1999 és 2002. év vége között nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(173)

A 2003 és 2005. november közötti időszakban nyújtott támogatásokra vonatkozóan a Bizottság úgy véli, hogy a bizonyítottan 2004. év végéig tartó krízishelyzetnek és a fent hivatkozott törvényerejű rendelet által bevezetett rendszernek köszönhetően, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a támogatások a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésével összeegyeztethetőnek és annak megfelelőnek nyilváníthatók, amennyiben a megvalósított szolgáltatások valós költségeivel megegyeztek.

(174)

Amint e határozat (100) preambulumbekezdében szerepel, a portugál hatóságok bebizonyították, hogy 1999 és 2005 között a támogatások megegyeztek a szolgáltatást nyújtó vállalkozások által megvalósított szolgáltatások valós költségeivel.

(175)

Következésképpen, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja, hogy a 2003 és 2005. november között, a szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(176)

Amint a Bizottság e határozat (166) preambulumbekezdésében utalást tett rá, az 1999-2004 időszakban a BSE elterjedésének veszélye Portugáliában kivételes körülményeket és krízishelyzetet teremtett. Ennek a kivételes helyzetnek köszönhetően, és a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett rendszerre való tekintettel, mely meghatározza, hogy a szolgáltatás és annak finanszírozásának kötelezettségét fokozatosan terheljék az ágazat szereplőire, a Bizottság megállapítja a támogatások „rövid időtartamú” jellegét, és hosszú távon a „szennyező fizet” elv szükségességének tiszteletben tartását. Korábbi következtetéseinek vonalát követve a Bizottság úgy véli, hogy a fertőző szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének értelmében a támogatásokat kivételes jelleggel kaphatták az ágazat más szereplői, többek között a vágóhidak, daraboló üzemek, importőrök, valamint a közösségi forgalmazók.

(177)

Amint azt a szolgáltatást ellátó vállalkozások esetében a Bizottság megállapította, a támogatásokat a szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének megfelelően nyújtották.

(178)

A vágóhidak, daraboló üzemek, valamint az ágazat importőrei és közösségi forgalmazói vonatkozásában a Bizottság ezúton megállapítja, hogy a nyújtott támogatások az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(179)

Az állattenyésztőket illetően, e határozat (160) és az azt követő preambulumbekezdéseiben foglaltakat figyelembe véve, a Bizottság szintén megállapítja, hogy a támogatásokat a szivacsos agyvelőbántalomra vonatkozó iránymutatások (47) bekezdésének megfelelően nyújtották, és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott módosítások hatálya alá esnek.

(180)

2002. október óta, vagyis a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet hatálybalépése óta az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos költségek a vágóhidaktól, a csontos marha- és sertéshús importőreitől és a Közösségen belüli forgalmazóktól, azaz a csontos marha- és sertéshús forgalmazóitól/átvevőitől beszedett adó jellegű járulékból kerülnek finanszírozásra.

(181)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően (53) a Bizottság általában úgy véli, hogy egy állami támogatás kötelező járulékok által történő finanszírozása kihatással lehet a támogatásra, mivel a támogatáson túlmenő védő hatása lehet. A szóban forgó terhek valójában kötelező járulékoknak minősülnek. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság megállapítja, hogy egy támogatás finanszírozása nem történhet más tagállamokból származó termékeket is sújtó adó jellegű járulékok által.

(182)

Figyelembe véve ezen ítélkezési gyakorlatot és a tényt, miszerint a támogatás állami forrásokból fedezett, mely ezáltal az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak minősül, szükséges megállapítani, hogy a támogatásnak lehet-e az EUMSZ 110. cikkével ellentétes megkülönböztető jellege, vagyis az intézkedés értelmében járulékfizetési kötelesség érinti-e a más tagállamokból származó termékeket is.

(183)

A portugál hatóságok szerint az importált csontos húsok adóztatása, amennyiben érinti a csontos hús feldolgozása során keletkezett melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokat, megalapozott, mert ebben az esetben a hazai termékek mellett ezekre az importált termékekre is kiterjedhet a rendszer.

(184)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vágóhidak, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőrei is fizették a járulékot (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 2. cikke (2) bekezdését), mely az emlősökből származó hús és a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások finanszírozásának része volt (lásd a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdését).

(185)

Ezen információk alapján a Bizottság kételkedni kezdett az adókötelezettektől beszedett járulékok és az általuk igénybe vett szolgáltatások közti arányos mérték felől. A Bizottság megállapította, hogy nem lehet kizárni a rendszer potenciálisan megkülönböztető jellegét a más tagállamokból származó termékeket illetően, melyekre a járulék szintén vonatkozott.

(186)

A portugál hatóságok később biztosítottak afelől, hogy a baromfihús melléktermékeinek összegyűjtésével, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatások nem a vágóhidaktól, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreitől beszedett járulékok által került finanszírozásra, hanem a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. sz. mellékletének megfelelően, azon baromfihússal foglalkozó vágóhidaktól beszedett járulékok által, melyek nem indítványozták az általuk termelt melléktermékek összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és megsemmisítését. Mivel az importált baromfihús bontása során általában nem keletkezik melléktermék, a hasított baromfi importőrei és forgalmazói mentesültek a járulékkötelezettség alól.

(187)

Ezzel szemben, a részben vagy teljesen hasított állatok, és más csontos marha- és sertéshúsok importőreit és forgalmazóit illetően a portugál hatóságok bizonyították, hogy ezeknek az importált csontos termékeknek a feldolgozása során keletkezik melléktermék.

(188)

A Bizottság már az információnyújtási felszólításában, majd később az eljárás megkezdésekor is kérte a portugál hatóságokat, hogy biztosítsák afelől, hogy a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is részesülhetnek a rendszerben, és hogy számszerűsített adatokkal támasszák alá a meghatározott referencia-időszakra vonatkozóan a más tagállamokból származó csontos marha- és sertéshúsok után beszedett járulékok, valamint a kizárólag őket érintő szolgáltatások költségeinek egyenértékűségét (lásd az eljárás elindításáról szóló határozat (37) bekezdés h) pontját).

(189)

A portugál hatóságok garantálták, hogy a hazai termékekhez hasonlóan az importált csontos hústermékek is élvezik a melléktermékek összegyűjtésével, szállításával, feldolgozásával és megsemmisítésével kapcsolatos szolgáltatásokat, azonban ezt számszerűsített adatokkal nem támasztották alá.

(190)

A Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján nem tudja megállapítani, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben bevezetett, importált termékekre is alkalmazott járulék megegyezett az importált termékekből keletkezett melléktermékeket érintő szolgáltatások összegével, és ezáltal a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is élvezték a támogatási intézkedés által finanszírozott szolgáltatásokat.

(191)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikke (2) bekezdése szerint a vágóhidak, daraboló üzemek, keltető központok és a tojástermékekkel foglalkozó egységek kötelesek fizetni a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet 1. mellékletében megállapított járulékot, kivéve azokat az intézményeket, melyek az alternatív rendszer alkalmazása mellett döntöttek – rájuk a 3. kategóriájú termékekre vonatkozó megsemmisítési tervek jóváhagyásáig az említett törvényerejű rendelet 2. mellékletében megállapított járulékok vonatkoznak. Az említett intézmények a tervek jóváhagyásáig az 1. és 2. kategóriájú termékek után 0,35 EUR/kg megfizetésére kötelezettek (244/2003 sz. törvényerejű rendelet 5. cikk (1) bekezdése).

(192)

A 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által a járulékrendszert érintő módosításokkal kapcsolatban a Bizottság kérte a portugál hatóságoktól annak bizonyítását, hogy az importált termékek a hazai termékekhez hasonlóan részesülhettek az említett szolgáltatásokban.

(193)

A portugál hatóságok megerősítették, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett járulék a ténylegesen keletkezett melléktermékek alapján került megállapításra, és az importált termékek a hazai termékekhez hasonlóan részesülhettek az említett szolgáltatásokban. Azonban a Bizottság megállapítja, hogy a portugál hatóságok állításaikat számszerűsített adatokkal nem támasztották alá.

(194)

Az értékelési adatok hiányában a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a 244/2003 sz. törvényerejű rendeletben bevezetett, importált termékekre is alkalmazott járulék megegyezett az importált termékekből keletkezett melléktermékeket érintő szolgáltatások összegével, és ezáltal a hazai termékekhez hasonlóan az importált termékek is részesültek a támogatási intézkedés által finanszírozott szolgáltatásokban.

(195)

A Bizottság megállapítja, hogy a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet, és az átmeneti időszakban a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikk (2) bekezdése, és 5. cikk (2) bekezdése alapján alkalmazott járulékrendszer nem felel meg az EUMSZ 110. cikkének, a rendszer a más tagállamokból importált termékeket – amelyekre a járulék szintén kiterjedt – érintő, potenciálisan megkülönböztető jellege miatt.

(196)

A Bizottság sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy Portugália az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdését megsértve, jogellenesen nyújtott támogatásokat a vágóhidakon keletkezett hulladékok összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére.

(197)

A vágóhidakon keletkezett hulladékok összegyűjtésére, szállítására, feldolgozására és megsemmisítésére nyújtott támogatások a kedvezményezettek szempontjából megfeleltek az alkalmazandó közösségi rendelkezéseknek. Ezzel szemben a 197/2002 sz. törvényerejű rendelet, és az átmeneti időszakban a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet 3. cikk (2) bekezdése, és az 5. cikk (2) bekezdése alapján alkalmazott járulékrendszer értelmében a támogatások finanszírozási módja a rendszer más tagállamokból importált termékeket – amelyekre a járulék szintén kiterjedt – érintő, potenciálisan megkülönböztető jellege miatt a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

(198)

A Bizottság a szóban forgó esetben érdemesnek tartja a 659/1999/EK rendelet 7. cikke (4) bekezdése szerinti megengedő határozat megítélését, melyben a Bizottság olyan feltételeket határozhat meg, amelyek teljesítése esetén egy támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül, és olyan kötelezettségeket állapíthat meg, amelyek biztosítják a határozat betartásának ellenőrzését.

(199)

Az EUMSZ 110. cikke megsértésének helyreállítása, és ezáltal visszamenőlegesen a potenciális megkülönböztetés kiküszöbölése céljából Portugália köteles a Bizottság által meghatározott határidőn belül, és a megszabott feltételek teljesítésével a más tagállamokból származó termékek után beszedett járulékok egy részének visszafizetésére. A sérelem helyreállítása által a szóban forgó támogatások a Szerződéssel összeegyeztethetőnek minősülnek.

(200)

A fent említett visszafizettetés feltételeit a Bizottság határozza meg. Portugália tehát köteles visszafizetni a járulékot megfizető személyeknek a 197/2002 sz. törvényerejű rendeletben meghatározott járulékkötelezettség alkalmazásának kezdetétől a 244/2003 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett ideiglenes rendszer hatálybalépésének dátumáig beszedett járulékoknak a más tagállamokból származó termékekre vonatkozó részét. Ennek érdekében a Portugália által tiszteletben tartandó feltételek az alábbiak:

—

amennyiben a járulékot megfizetett személy bizonyítani tudja, hogy a járulék más tagállamból származó termékekre került alkalmazásra, jogosult a kizárólag a nemzeti termékekre vonatkozó támogatás egy részét képező járulék adott termékeket érintő arányos részének visszatérítését kérni. Ezek a visszatérítési kérelmek a nemzeti jogszabályoknak megfelelően meghatározott határidővel kerülnek bevezetésre, mely határidő nem lehet korábban, mint a jelen határozat nyilvánosságra hozatalától számított hat hónap,

—

Portugália köteles meghatározni az esetleges megkülönböztetés importált termékekre eső mértékét. Ennek érdekében Portugália feladata megvizsgálni egy meghatározott referencia-időszakra vonatkozóan a megállapított járulék címén a nemzeti termékek után beszedett teljes összeg és azon előnyök közötti egyenértékűséget, melyekben a termékek kizárólagosan részesültek,

—

a visszatérítéshez rendelkezésre álló idő a kérelem benyújtásától számított legfeljebb hat hónap,

—

a visszatérített összegeket a járulék megfizetésének dátumától a tényleges visszatérítésig felhalmozódott kamat függvényében módosítani kell. A kamat a Bizottság által a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb meghatározásának módszerében foglalt referencia-kamatláb alapján kerül kiszámításra (55),

—

a portugál hatóságoknak el kell fogadniuk az adóköteles felek által benyújtott bármilyen ésszerű bizonyítékot a más országokból származó termékek után befizetett járulékkal kapcsolatos összegekről,

—

a visszatérítésre való jogosultságnak egyéb feltételt – többek között, hogy a járuléknak nem volt kihatása – szabni nem lehet,

—

amennyiben az érintett felek még nem fizették be a kiszabott járulékot, a portugál hatóságok hivatalos formában lemondanak a kizárólag a nemzeti termékekre vonatkozó támogatás egy részét képező járulék más tagállamból származó termékeket érintő arányos részének visszatérítéséről. Szintén lemondanak az összegre vonatkozó esetleges késedelmi kamatról,

—

amennyiben a Bizottság kéri, Portugália elkötelezi magát a visszatérítés végrehajtását bizonyító teljes jelentés bemutatására,

—

amennyiben más tagállamban ugyanazon termékekre vonatkozó, hasonló célú járulék alkalmazása van érvényben, mint Portugáliában, a portugál hatóságok kötelezettséget vállalnak arra, hogy azon tagállamból származó termékek után kifizetett járulékot a járulékot kifizető személyeknek visszatérítik,

—

Portugália kötelezettséget vállal arra, hogy a jelen határozatot valamennyi járulékköteles féllel megismerteti.