23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 193/27

(1)

A Bizottság 2007. július 9-én kapott egy azt állító panaszt, hogy Görögország két olyan intézkedést hozott, amelyek az Ellinikos Xrysos SA (a továbbiakban: Ellinikos Xrysos) számára állami támogatást valósítanak meg. A Bizottság információcserét követően 2008. december 10-én az állítólagos intézkedések tekintetében hivatalos vizsgálati eljárást indított.

(2)

Görögország 2009. február 23-án benyújtotta észrevételeit a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatára.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot 2009. március 10-én közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). Négy érdekelt féltől érkeztek észrevételek: 2009. április 10-én az Ellinikos Xrysostól, amely az állítólagos állami támogatás kedvezményezettje; 2009. április 10-én a European Goldfields Ltd-től, az Ellinikos Xrysos főrészvényesétől; 2009. április 2-án a kaszándrai bányáknál működő szakszervezettől; 2009. április 6-án a Hellenic Mining Watch elnevezésű görög szervezettől, melynek célja „a környezet és a lakosság bányászat káros következményeitől való védelme és a nemzeti vagyon őrzése” (4).

(4)

Az észrevételeket a Bizottság 2009. május 6-i és 2009. július 7-i levelével továbbította Görögországnak. Görögország a harmadik felek észrevételeire 2009. június 3-i, 2009. július 20-i és 2009. szeptember 23-i levelével válaszolt.

(5)

A Bizottság 2009. június 19-én, 2009. december 11-én és 2010. április 22-én további információkat kért a görög hatóságoktól, amire Görögország 2009. július 23-i, 2009. július 29-i, 2010. január 15-i, 2010. február 11-i, 2010. február 12-i, 2010. május 4-i és 2010. május 27-i levelében válaszolt. A Bizottság szolgálatai és a görög hatóságok között 2010 májusában további nem hivatalos információcserére került sor elektronikus levelezés útján. A Bizottság szolgálatai és a görög hatóságok között 2009. február 11-én és 2010. június 24-én, a Bizottság szolgálatai és az állítólagos kedvezményezett között 2009. február 2-án és 2009. június 26-án megbeszélések folytak.

(6)

A bányászati jog egy adott földterületre annak föld alatti feltárás vagy felszíni kifejtés útján történő megmunkálása céljából történő belépésre, annak ilyen célú elfoglalására, és az ott esetlegesen talált ásványi ércek kitermelésére vonatkozó jog. A jog a bányászat tárgyát képező ingatlannal együtt, annak elválaszthatatlan részeként kerül átruházásra.

(7)

A bányászati jog eltér a bányászati engedélytől, mely a bányászati műveletek végzésére vonatkozó engedély. Az engedélyt az illetékes hatóságok a benyújtott megvalósíthatósági jelentések és környezetvédelmi tanulmányok értékelését követően adják meg. A tárgybeli ügyben a 2003-as eladáskor a bányászati engedélyeket a Fejlesztési Minisztérium adta ki.

(8)

Az Ellinikos Xrysos egy nagy görög bányatársaság, amely arany, réz, ólom, ezüst és cink bányászatával foglalkozik. A cég árbevétele 2009-ben 44,7 millió EUR volt (1,7 millió EUR adózás utáni eredménnyel) és körülbelül 350 főt foglalkoztatott. A tárgybeli támogatás idején (lásd a 11. és a 16–18. pontot) az Ellinikos Xrysos nagyvállalatnak minősült, mivel kapcsolódott egy nagyvállalathoz. A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (5) szerint: a) a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) kategóriája olyan vállalkozásokból áll, amelyek kevesebb mint 250 személyt foglalkoztatnak, és amelyek éves forgalma nem haladja meg az 50 millió EUR-t, és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió EUR-t (Melléklet, 1. cím, 2. pont (1) bekezdése); b) ki kell venni a kkv-k kategóriájából azon vállalkozáscsoportokat, amelyek gazdasági ereje meghaladhatja a tényleges kkv-k gazdasági erejét, megkülönböztetést kell tenni a vállalkozások különféle típusai között attól függően, hogy autonóm vállalkozások-e (a (9) preambulumbekezdés); c) „autonóm vállalkozás” az, amely nem minősül kapcsolt vállalkozásnak (Melléklet, 1. cím, 3. pont (1) bekezdés); és d) „kapcsolt vállalkozás” az, amelyben a részvényesek, illetve tagok szavazati jogának többségét egy másik vállalkozás birtokolja (Melléklet, 1. cím, 3. pont (3) bekezdés a) pont). A vizsgált ügyben 2003 decemberében (a 2003-as eladás időpontjában), az Ellinikos Xrysos részvényeinek 53,3 %-a (az összesen 300 000. részvényből 160 000) volt a Greek Mines SA vállalat, az Aktor SA vállalat leányvállalatának tulajdonában. Az Aktor vállalat két legutolsó, azaz 2001. és 2002. évi árbevétele 120,9 millió EUR, illetve 302,6 millió EUR volt. Ugyanakkor a két legutolsó mérlegfőösszeg 151,9 millió EUR-t, illetve 260 millió EUR-t tett ki (6). Ezen adatok alapján az Aktor nagyvállalatnak minősül. Ekként a vizsgált támogatási intézkedések idején az Ellinikos Xrysos nagyvállalat volt.

(9)

Az Ellinikos Xrysos jelenlegi részvényesei: a European Goldfields Greece BV (a részvények 65 %-a), a Hellas Gold BV (a részvények 30 %-a), valamint az Aktor SA, egy görög építőipari és energiaipari vállalat (a részvények 5 %-a). A European Goldfields Greece BV és a Hellas Gold BV a European Goldfields Ltd, a balkáni államokban bányatelkek megszerzésével, feltárásával és fejlesztésével foglalkozó kanadai vállalat leányvállalata.

(10)

Az Ellinikos Xrysos a kaszándrai bányák tulajdonosa és üzemeltetője. Azokat és a hozzájuk tartozó bányászati jogokat 2003 decemberében vette meg a görög államtól. A kaszándrai bányák Észak-Görögországban találhatóak. A bányákhoz tartozik az Olympias, illetve a Skouries aranybánya, valamint a Stratoni réz-cinkbánya.

(11)

A kaszándrai bányák tulajdonosa 2003 előtt a TVX Hellas SA vállalat volt, amely 1995-ben szerezte meg azokat a görög államtól, nyilvános pályázat útján, 11 milliárd GRD (megközelítőleg 39,8 millió EUR (7)) összegért.

(12)

A görög Államtanács 2002-ben hatályon kívül helyezte a kaszándrai bányákra vonatkozó bányászati és aranyfeldolgozási engedélyeket, konkrétan az Olympias és Stratoni bányák tekintetében. Az Olympias bánya bányászati és aranyfeldolgozási engedélyét súlyosnak ítélt környezeti okokból helyezték hatályon kívül. A Stratoni bánya engedélyét amiatt helyezték hatályon kívül, mivel kiadása jogellenesen, egy arra nem jogosult hatóságon keresztül történt.

(13)

Az Államtanács általi hatályon kívül helyezést követően az illetékes Fejlesztési Minisztérium a következő két jogi aktust adta ki a Stratoni bánya vonatkozásában: 1) 2003. január 7-én a Stratoniban folyó műveletek abbahagyását elrendelő aktus; és 2) 2003. január 29-én a Stratoniban további biztonsági intézkedések bevezetését elrendelő aktus. A Fejlesztési Minisztérium – az Államtanács hatályon kívül helyező határozatának megfelelően – 2003. február 18-án egy további aktust adott ki, melyben engedélyezte a Stratoniban folyó műveletek újraindítását, és hatályon kívül helyezte 2003. január 7-i és 29-i aktusait. A 2003. február 18-i aktus a bányák Ellinikos Xrysosnak történő eladásakor érvényben volt.

(14)

Ugyancsak a kaszándrai bányák bányászati és aranyfeldolgozási engedélyeinek fentebb említett hatályon kívül helyezése következtében a Kinross (egy kanadai bányászati vállalat), a TVX Hellas tulajdonosa beszüntette a finanszírozást a részvényesi érték megőrzése érdekében. Ennek következtében a TVX Hellas a csődeljárás megindítására kényszerült.

(15)

A TVX Hellas 2003. december 12-én peren kívüli – kölcsönös követeléseik rendezésével kapcsolatos – egyezség alapján átruházta a kaszándrai bányákat a görög államra 11 millió EUR ellenében (a TVX Hellas Görögországgal szemben fennálló követelése 293,5 millió EUR-t tett ki). A görög állam még aznap eladta a kaszándrai bányákat az Ellinikos Xrysosnak 11 millió EUR-ért, előzetes vagyonértékelés vagy nyílt pályázat nélkül. Az adásvétel a következőkre terjedt ki: a) a Stratoni, Skouries és Olympias bányák, a vonatkozó bányászati jogokkal együtt; b) a földterület; c) az ásványtartalékok; és d) az állóeszközök (bányászati és feldolgozó berendezések, a munkavállalóknak fenntartott házak és ipari épületek). A görög hatóságok szerint az intézkedés célja olyan tulajdonos megtalálása volt, aki hajlandó a bányák üzemeltetésére, ezzel a foglalkoztatás fenntartására és a környezet védelmére.

(16)

A kaszándrai bányákat Görögország a két fél közötti szerződéssel adta el az Ellinikos Xrysosnak, melyet a 3220/2004 törvény (8) erősített meg. E törvény értelmében az Ellinikos Xrysos teljes adómentességben részesült. Egyben a jogi és más költségeket az általában megfizetendő összeg mindössze 5 %-ára csökkentették. A görög hatóságok szerint az intézkedés célja a potenciális vevők számára ösztönzés megteremtése volt, mivel a bánya értéke negatív volt.

(17)

A görög jog szerint (9) az ingatlanátruházás adója az átruházott ingatlan értékének első 15 000 EUR-ja tekintetében 7 %, a fennmaradó összeg tekintetében pedig 9 %. Egyben a görög bányászati kódex szerint (10) a bányászati jogok átruházását az átruházott jog értéke (azaz a bánya értéke) 5 %-ának megfelelő különadó terheli.

(18)

Ebben a határozatban a Bizottság az 1. és 2. intézkedés tekintetében összesen 15,34 millió EUR összegű állami támogatást állapított meg, az alábbiak vizsgálata alapján:

(19)

Az eljárás megindításáról szóló 2008. december 10-i határozatban a Bizottság megkérdőjelezte, hogy Görögország piaci értéken adta-e el a kaszándrai bányákat az Ellinikos Xrysosnak, mivel az eladás nyílt pályázat vagy független vagyonértékelés mellőzésével zajlott, valamint azt is, hogy a piaci érték alatti eladás összeegyeztethető volt-e az EUMSZ-szel. A határozat hivatkozott a kaszándrai bányák European Goldfields–az Ellinikos Xrysos részvényese–nevében kiadott vagyonértékelésére. E jelentés szerint a kaszándrai bányák reális piaci értéke 500 millió USD (ami 2004. június 30-án 411 millió EUR-nak felelt meg, az adott napi 1,2155 USD/EUR (11) számítva). A jelentést (a továbbiakban Behre Dolbear jelentés) a Behre Dolbear International Ltd.–a European Goldfields szerint (12)„igen kiemelkedő nemzetközi bányaipari tanácsadó cég”–készítette.

(20)

A Bizottság egyben azt is megkérdőjelezte, hogy az adóelengedés és a jogi költségek csökkentése az állam felé fennálló pénzügyi kötelezettségek alóli, az EUMSZ-szel összeegyeztethető elengedésének minősült-e.

(21)

Görögország és a kedvezményezett észrevételei nagymértékben átfedik egymást, ezért azokat a Bizottság együttesen ismerteti a 22–31. pontban.

(22)

A görög hatóságok és a kedvezményezett szerint Görögország csak közvetítőként járt el a 2003-as eladásban, mivel a TVX Hellas–a csődeljárás kellős közepén–nem adhatta el közvetlenül a bányákat az Ellinikos Xrysosnak. Állítják továbbá, hogy Görögország soha nem volt a bányák tulajdonosa, és nem részesedett a 2003-as eladás bevételéből, mivel a 11 millió EUR közvetlenül a TVX Hellas részére került kifizetésre. Egyben azzal is érvelnek, hogy 1995-ben az eladási ügylet a TVX Hellas és az előző tulajdonos, egy felszámolás alatt álló magáncég között jött létre, ezért a 2003-as eladás nem érintett állami forrásokat.

(23)

Ezen túlmenően a görög hatóságok és a kedvezményezett azt állítja, hogy az eladás idején a kaszándrai bányák piaci értéke–a műveletek hosszadalmas felfüggesztése és a bányászati engedély hatályon kívül helyezése miatt–csökkent vagy akár negatívba is fordult. A bányák negatív piaci értéke igazolható azzal a ténnyel is, hogy a Kinross–a TVX Hellas tulajdonosa és piacgazdasági szereplő–a beruházásból eredő jelentős veszteségeinek feltőkésítésekor annak negatív értéket tulajdonított. Állítják, hogy az Ellinikos Xrysos–ugyancsak magáncég–által fizetett pozitív vételárat az elállási záradék indokolta, ami kiiktatta a vevő kockázatait. Ezen túlmenően hozzáteszik, hogy a bányatársaság által megszerzett telek csak bányászati célokra használható, és piaci értéke nincs, mivel a görög jog ilyen területeken a bányászatnak biztosít elsőbbséget. Végezetül azzal érvelnek, hogy a telek értékének csökkenését okozta a bányászati jogok értékének a műveletek hosszadalmas felfüggesztése és a bányászati engedély hatályon kívül helyezése miatti csökkenése is. Végül az Ellinikos Xrysosnak eladott eszközök részét képező aranytartalékokkal kapcsolatban azt állítják, hogy azok értéke 2003-ban negatív volt az arany viszonylag alacsony ára, és a szállítási, feldolgozási stb. költségek viszonylag magas szintje miatt.

(24)

A fentieken túl és az ügyletben figyelembe veendő piacgazdasági kritériumot illetően a görög hatóságok és a kedvezményezett azzal érvel, hogy e kritériumok körébe tartoznak a környezetvédelmi, illetve a vállalat külső megítéléséhez és a munkavállalói elégedettséghez kapcsolódó társadalmi megfontolások is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az adott ellenérték megfizetésekor a TVX Hellas piacgazdasági szereplőként is figyelembe vette a munkaügyi és környezetvédelmi kérdéseket. Érvük továbbá, hogy a bányák eladása nélkül a görög kormánynak jelentős, körülbelül 15,7 millió EUR-t kitevő környezetvédelmi költségeket kellett volna viselnie. Állítják ugyanakkor, hogy az Ellinikos Xrysos által fizetett árat piacgazdasági kritériumok is alátámasztják, mivel az megegyezett a TVX Hellas–egy magáncég–által kért árral. Görögország és a kedvezményezett szerint a TVX Hellas magasabb árat kért volna, ha ezt megtehette volna. Ezen túlmenően állítják, hogy az Ellinikos Xrysos által fizetett ár megegyezett az eszközöknek a TVX Hellas pénzügyi beszámolóiba beállított, könyv szerinti értékével. Állítják végezetül, hogy a 2003-as eladás keretében fizetett ár a bányák valós értékét tükrözte–ez alatt a Stratoni bányát értve, mivel ez volt az egyetlen működő bánya. A Skouries bányát illetően Görögország és a kedvezményezett azt állítja, hogy ott–a TVX Hellas által a 2003-as eladást megelőző bányászati kutatástól eltekintve–soha nem zajlott bányászati tevékenység vagy beruházás. Állítják továbbá, hogy Skouriesben a bányalétesítmény kialakítása jelentős beruházást igényel. A fenti okokra hivatkozással állítják, hogy a 2003-as eladás az Ellinikos Xrysos számára semmiféle előnyt nem biztosított.

(25)

A Behre Dolbear jelentés hitelességét illetően sem Görögországnak, sem a kedvezményezettnek nem voltak kétségei. A jelentést azonban mindketten kifogásolták, azt állítva, hogy nem vehető figyelembe, mivel annak célja a befektetők figyelmének felkeltése volt, és annak referencia-időpontja (2004 júniusa) sem egyezett meg az eladással (2003 decembere). Azzal is érvelnek, hogy a bányák Behre Dolbear becsülte értéke az eszközök és a vonatkozó bányászati engedélyek együttes értékére vonatkozik, miközben az Ellinikos Xrysos csak az eszközöket szerezte meg azzal, hogy a bányászati engedélyt a görög állam a későbbiekben adja meg. Ezen túlmenően állítják, hogy a jelentés nem az eladott eszközök értékére vonatkozik, hanem az Ellinikos Xrysos mint működő vállalkozás értékére, ezért az nem tükrözi a görög állam által 2003 decemberében eladott eszközök értékét. Végül állítják, hogy a jelentés 37. oldalán lévő 5.3. táblázatban a Behre Dolbear a termelési állapothoz közeli kaszándrai bányák nettó jelenértékét negatívnak, -2,59 millió USD-nek becsüli; ezért a ténylegesen fizetett ár (a 11 millió EUR) a piaci érték felett volt.

(26)

A Behre Dolbear jelentés felhasználásának esetére Görögország állítja, hogy a jelentésben szereplő három eltérő megközelítés közül csak a jövedelemmegközelítés módszere használható, mivel ez a nemzetközileg használatos elsődleges vagyonértékelési módszer, és ez is kizárólag a jelentés érvényességi időpontja tekintetében, a bányászati engedélyek megadása és jelentős beruházások elvégzése feltételével.

(27)

A görög hatóságok és a kedvezményezett elismerik, hogy Görögország nyílt pályázat és előzetes vagyonértékelés nélkül, közvetlenül adta el az eszközöket az Ellinikos Xrysosnak, a foglalkoztatás megtartása és a környezet védelme indokolta időszűke miatt. Állítják továbbá, hogy a TVX Hellasnak 293,5 millió EUR követelése állt fenn Görögországgal szemben a bányákban végrehajtott beruházásokból keletkező kára (mely bányák üzemelését a 2002-es hatályon kívül helyező határozatok után leállították) és a felmerült környezetvédelmi költségek miatt. Állításuk szerint az adásvételi szerződés nem tartalmazott kikötést a munkahelyek minimális számára vonatkozóan, mivel a bányászat munkaerőigényes, de ugyanakkor a munkahelyek megtartására vonatkozó kötelezettség előírásához nem számszerűsíthető. Végezetül állítják, hogy amennyiben a Bizottság visszafizettetési határozatot hozna, a szerződést meg lehetne támadni, ez esetben pedig a görög államtól kérni lehetne a 11 millió EUR vállalatnak való visszafizetését, az eszközöket pedig vissza lehetne számára adni.

(28)

Emellett a görög hatóságok azzal érvelnek, hogy lehetséges volt az 1995-ös nyílt pályázatban szereplő értéket hivatkozásként használni, és hogy a telek értéke változatlannak tekinthető. Állításuk szerint a Behre Dolbear jelentésben használt módszer (a jövedelemmegközelítéses módszer) elfogadható, de csak a jelentés időpontjára (2004. június 30-ra) vonatkozóan, és a bányászati engedélyek megadása és jelentős beruházások elvégzése feltételével. Végül a görög hatóságok elfogadják, hogy az eladás időpontjában a Stratoni bányának volt érvényes bányászati engedélye és ezért az üzemképes volt, valamint megfelelt a Behre Dolbear jelentés „termelési állapothoz közeli” kitételének.

(29)

Az adóelengedést és a jogi költségek csökkentését illetően: a kedvezményezett szerint a bányaátruházásra vonatkozó törvényi adó a vizsgált ügyre nem vonatkozott. Emellett Görögország szerint a bányák értéke negatív volt, ezért szükség volt a lehetséges vevők számára valamiféle ösztönzésre. Görögország állítja továbbá, hogy a görög bányászati kódex 173. cikke 5 % körüli adókulcsot ír elő, de csak a visszterhes ügyletekre („με επαχθή αιτία”), ami Görögország szerint a sajnálatos eseményekből (pl. a tulajdonos halálából) eredő ügyletek nem tartoznak ide, ezért az adó a vizsgált ügyre nem vonatkozott. A kedvezményezett egyebekben azzal érvel, hogy az adásvételi szerződés az elállási záradék miatt még nem ment véglegesen teljesedésbe, és ennek következtében bármiféle adókivetés idő előtti lenne. A kedvezményezett érve továbbá, hogy a jogi költségek csökkentése nem érint állami forrásokat, mivel az ügyvédek magánúton praktizálnak, a díjaikat terhelő adók és járulékok rendben megfizetésre kerültek.

(30)

Görögország elismeri, hogy a 7–9 % közötti összegű adót valóban minden telekértékesítésre kivetik, függetlenül attól, hogy vállalati eszközök vagy magántulajdon értékesítéséről van-e szó.

(31)

Végezetül Görögország és a kedvezményezett is azzal érvel, hogy még amennyiben a 2003-as eladás támogatást képezett volna az Ellinikos Xrysos javára, ez utóbbi a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás és a nagybefektetési projektek regionális támogatásának multiszektorális keretrendszeréről szóló 2002. évi iránymutatás alapján–az eladás idején mindkettő alkalmazható volt–támogathatónak minősült, mivel a vállalat az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint támogatható területen fekszik. A kedvezményezett azzal is érvel, hogy támogatásra lehet jogosult az általános csoportmentességi rendelet, a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2008. évi iránymutatás és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján, mivel a szóban forgó beruházás az ország szempontjából alapvető jelentőségű ágazathoz és területhez kapcsolódott. Az adóelengedést illetően a kedvezményezett szerint az adó 38 000 EUR-t tett ki; ennélfogva az nem érte el a de minimis küszöböt (bármely hároméves időszakban 100 000 EUR) (13), és nem származtatott semmiféle előnyt az Ellinikos Xrysos számára.

(32)

A Bizottság az eljárást megindító határozatra a Hellenic Mining Watch-tól (14) is kapott észrevételeket. A Hellenic Mining Watch állítja, hogy a kaszándrai bányák vagyonába beletartozik jelentős ingatlanvagyon is, amely a bányák értékét jelentősen növeli, viszont azt a Behre Dolbear jelentés nem vette figyelembe. A Hellenic Mining Watch elutasítja a bányák jogszabályi eljárások betartása nélküli átruházása indokaként felhozott, munkanélküliséggel kapcsolatos okokat, azon az alapon, hogy az adásvételi szerződésben nem szerepelt az Ellinikos Xrysos számára olyan kötelezettség, hogy meghatározott vagy minimumszámban kellene munkavállalókat alkalmaznia.

(33)

A Hellenic Mining Watch ugyanígy elutasítja a bányák jogszabályi eljárások betartása nélküli átruházása indokaként felhozott, környezetvédelemmel kapcsolatos okokat, azt állítva, hogy a 2003-as adásvételi szerződés 1. cikke mentesíti az Ellinikos Xrysost a környezeti károkért való bárminemű felelősség alól, amennyiben a kár vagy annak kiváltó oka az adásvételi szerződést megerősítő törvény közzététele előtt következett be. A Hellenic Mining Watch végül állítja, hogy a bányák vagyonába tartoztak a jelentős értéket képviselő–80 millió EUR-t kitevő–aranytartalmú ásványok, melyeket az Ellinikos Xrysosszal kötött adásvételi szerződés nem említ.

(34)

A Hellenic Mining Watch észrevételeire adott válaszában Görögország megismétli azon álláspontját, hogy az Ellinikos Xrysos semmiféle állami támogatást nem kapott. Görögország különösen azzal érvel, hogy nem volt sem a bánya tulajdonosa, sem annak eladója, mindössze közvetítőként járt két magánfél ügyletében. Görögország állítja emellett, hogy a Hellenic Mining Watch állításai zavarosak, pontatlanok és egymásnak ellentmondóak. Végül Görögország állítja, hogy a Hellenic Mining Watch azért törekszik a kaszándrai bányák állam számára való visszaszerzésére, mert végső célja a környezetvédelem.

(35)

Utolsóként: a Bizottsághoz észrevétel érkezett az eljárást megindító határozatra a kaszándrai bányáknál működő szakszervezettől is (15), kételyeinek adva hangot a tekintetben, hogy az intézkedések jogellenes állami támogatást jelentenének, és hivatkozva a bányák gazdasági és foglalkoztatási szerepére.

(36)

A fenti tényállás, illetve Görögország és más harmadik felek érvelése alapján a Bizottság a következő szakaszban fogja értékelni a szóban forgó intézkedéseket. A Bizottság elsőként értékelni fogja a vizsgált intézkedésen belül a támogatás fennállását, annak érdekében, hogy a támogatás megvalósult-e vagy sem (a IV.a. alszakaszban). Másodszor a Bizottság a valóban támogatást tartalmazó intézkedések tekintetében értékeli a belső piaccal való összeegyeztethetőséget (a IV.b. alszakaszban).

(37)

Annak eldöntéséhez, hogy egy adott intézkedés állami támogatásnak minősül-e, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a vitatott intézkedés megfelel-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. E rendelkezés kimondja, hogy „[h]a a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(38)

Az alábbiakban a Bizottság e rendelkezés fényében értékeli, hogy az Ellinikos Xrysos javára hozott vitatott intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e.

(39)

Amennyiben az állam valamely eszközt piaci ár alatt ad el, ez a vevő számára (aki az eszközhöz támogatott áron jut hozzá) előnyt biztosít, amely állami támogatást jelenthet. Viszont valamely eszköz akkor piaci áron eladott (és ennélfogva kizárt az állami támogatást), amennyiben az árat független értékbecslő állapítja meg, és az megegyezik az eladási árral, illetve ha az eladás nyilvános, átlátható és feltételek nélküli versenypályázaton keresztül történik, és a legmagasabb ajánlat kerül kiválasztásra (16).

(40)

A vizsgált ügyben a kaszándrai bányákat nyílt pályázat vagy bármiféle értékelés nélkül adták el. Az állami támogatás nyújtásának megelőzése érdekében az államnak ésszerű, profitmaximalizálásra törekvő tulajdonosként, azaz „piacgazdasági eladóként” kell eljárnia, és az eladásból a lehető legjobb pénzügyi eredmény elérésére kell törekednie. Ekként a vizsgált ügyben a Bizottság azt értékeli, hogy a görög állam piacgazdasági eladóként járt-e el.

(41)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azzal érvel, hogy a környezetvédelmi és társadalmi megfontolások is piacgazdasági kritériumok, mivel azok a vállalat külső megítéléséhez és a munkavállalói elégedettséghez kapcsolódnak. Álláspontjuk szerint érvelésüket alátámasztja az a tény, hogy a TVX Hellas–piacgazdasági szereplőként–ugyancsak figyelembe vette a munkaügyi és környezetvédelmi kérdéseket azzal, hogy alkalmazottainak kompenzációt fizetett, ideértve a múltbeli környezetvédelmi kötelezettségekért (a 2003-as eladást megelőző kötelezettségek) való kompenzációt. Állításuk szerint a piacgazdasági eladó a környezetvédelmi és társadalmi megfontolások kielégítése érdekében ugyanígy elfogadná a csökkentett árat.

(42)

A Bizottság a fenti érvelést nem tudja elfogadni. A környezeti és társadalmi megfontolások jellegükből adódóan a hatóságok által képviselt politikai megfontolások. A piacgazdasági eladó legfeljebb korlátozottan veheti figyelembe a munkanélküliséggel és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket a szociális vagy környezeti értelemben felelős gazdasági szereplőként meglévő üzleti jó hírnevének megóvására vagy javítására, ellenben nem pénzügyi érdekeinek jelentős kárára. Mindenesetre egy ésszerűen eljáró piacgazdasági eladó az eladással összefüggésben felmérné és számszerűsítené az e kérdésekből eredő kifizetéseket vagy költségeket annak eldöntéséhez, hogy ezek miként befolyásolhatják az elfogadható árat. A vizsgált ügyben a Bizottság megjegyzi, hogy a szerződésben nem szerepel semmiféle ilyen pénzügyi részletezés, és Görögország nem bizonyította, hogy az eladás idején felmérte volna az ilyen jellegű pénzügyi költségeket.

(43)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azt is állítja, hogy a bányák piaci értéke negatív volt, amit igazol az a tény is, hogy a Kinross–a TVX Hellas tulajdonosa és piacgazdasági szereplő–a beruházásból eredő jelentős veszteségeinek feltőkésítésekor annak negatív értéket tulajdonított.

(44)

A Bizottság a fenti érvelést nem tudja elfogadni. A TVX Hellas a kaszándrai bányákban végzett üzleti tevékenységét a bányák engedélyeinek az Államtanács általi hatályon kívül helyezése miatt szüntette be. A Stratoni bánya azonban a TVX Hellas által Görögországnak történő eladásakor (lásd a 13. pontot) rendelkezett érvényes bányászati engedéllyel, míg az Olympias bánya engedélye továbbra is hatálytalan volt. Ezért a Bizottság megítélése szerint a TVX Hellas kaszándrai bányák eladására vonatkozó döntése az Olympiasban végrehajtott jelentős beruházás kudarcához kapcsolódott. Ezért a TVX Hellas magatartása az Olympiasbeli befektetéshez, nem pedig a Stratoni bánya értékéhez kapcsolódott.

(45)

A görög hatóságok és a kedvezményezett elismerik, hogy Görögország nyílt pályázat és előzetes vagyonértékelés nélkül, közvetlenül adta el az eszközöket az Ellinikos Xrysosnak, a foglalkoztatás megtartása és a környezet védelme indokolta időszűke miatt. Ez utóbbit illetően azzal érvelnek, hogy a bányák eladása nélkül a görög kormánynak jelentős, körülbelül 15,7 millió EUR-t kitevő környezetvédelmi költségeket kellett volna viselnie. A foglalkoztatással kapcsolatban a görög hatóságok és a kedvezményezett elfogadja, hogy az adásvételi szerződés nem tartalmazott kikötést a munkahelyek minimális számára vonatkozóan, azonban érvelésük szerint a munkahelyek megtartására vonatkozó kötelezettség előírásához nem számszerűsíthető, és a bányászat nagyszámú munkavállalót igényel.

(46)

A fenti állítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az eladott eszközök értéke az eladást megelőzően semmilyen módon nem került felértékelésre, és az eladást nem nyilvános eljáráson keresztül, hanem a vevővel való közvetlen kapcsolatfelvétellel bonyolították le. Az állítólagosan Görögország által viselendő környezetvédelmi költségeket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy e költségeknek a szerződésben vagy az azzal egyidejűleg készült dokumentumokban nincsen nyoma. A Bizottság megjegyzi még azt is, hogy a vevőre nem róttak az irányadó jogszabályokban megállapítottakon túlmenő, további környezetvédelmi kötelezettségeket. A Bizottság megítélése szerint, ha a környezetvédelmi költségeket az eladási ár meghatározását befolyásoló tényezőnek tekintették, egy magáneladó az eladási ár meghatározása előtt ezeket a költségeket körültekintően felmérte és számszerűsítette volna. Görögország nem bizonyította, hogy az eladás idején ilyen felmérést vagy számszerűsítést végzett volna, vagy az ilyen környezetvédelmi költségeket egyébként figyelembe vette volna.

(47)

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy a 2003-as adásvételi szerződésben nem szerepelt a minimálisan megőrzendő vagy létrehozandó álláshelyek számára vonatkozó kikötés. Ezért a Bizottság nem tudja elfogadni azt az érvet, hogy a vevőt a gazdasági szempontból szükségesnél nagyobb álláshely fenntartásának kötelezettsége terhelte, mivel az adásvételi szerződésben nem szerepelt meghatározott számú álláshely fenntartására vonatkozó kötelezettség. Így a Bizottság álláspontja, hogy a magáneladó szemszögéből az álláshelyek számához vagy a foglalkoztatás fenntartásához kapcsolódó érv nem indokolhatja a bányák piaci értékénél alacsonyabb eladási árat.

(48)

Ekként–a 46. és 47. pont alapján–a Bizottság nem tudja elfogadni Görögország és a kedvezményezett 45. pontban kifejtett érvelését.

(49)

A foglalkoztatás és a környezetvédelem kérdéskörében (lásd a 45. pontot) a Hellenic Mining Watch elutasítja a bányák jogszabályi eljárások betartása nélküli átruházása indokaként felhozott, munkanélküliséggel kapcsolatos okokat, azon az alapon, hogy az adásvételi szerződésben nem szerepelt az Ellinikos Xrysos számára olyan kötelezettség, hogy meghatározott vagy minimumszámban kellene munkavállalókat alkalmaznia. A Hellenic Mining Watch azt is állítja, hogy az Ellinikos Xrysos előnyhöz jutott, mivel a 2003-as adásvételi szerződés 1. cikke mentesíti az Ellinikos Xrysost a környezeti károkért való bárminemű felelősség alól, amennyiben a kár vagy annak kiváltó oka az adásvételi szerződést megerősítő törvény közzététele előtt következett be.

(50)

A Hellenic Mining Watch fentiekben kifejtett második érvét illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 2003-as adásvételi szerződés valóban mentesíti az Ellinikos Xrysost a környezeti károkért való bárminemű felelősség alól, amennyiben a kár vagy annak kiváltó oka az adásvételi szerződést megerősítő törvény közzététele előtt következett be. A Bizottság álláspontja szerint a szerződés fenti rendelkezése nem juttat az Ellinikos Xrysosnak az eladási ártól elkülönülő előnyt. Magánjogi szerződésekben nem ritkák az olyan kikötések, amelyek arányosítják az eladó és vevő között a múltbeli pénzügyi kötelezettségeket. A szerződő felek az ilyen kikötéseket végső soron az eladási ár meghatározásakor veszik figyelembe. Ezért a vizsgált ügyben az a döntő kérdés, hogy az eladás–annak körülményeire tekintettel–tükrözte-e a bányák piaci értékét.

(51)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azzal érvel, hogy a 2003-as eladás nem juttatott előnyt az Ellinikos Xrysosnak, mivel az általa fizetett vételár megegyezett az eszközök TVX Hellas–amely a kaszándrai bányák tulajdonosa volt, mielőtt a görög államhoz kerültek volna–pénzügyi beszámolóiba beállított, könyv szerinti értékével.

(52)

A Bizottság a fenti érvelést nem tudja elfogadni. A Bizottság megítélése szerint a TVX Hellas által nyilvántartott könyv szerinti érték nem vehető figyelembe az eszközök értékelésekor, mivel ez a vállalati könyvekben az adózási célú (17) értékcsökkenés elszámolását követően alakul ki, és az eszközök számviteli értékét tükrözi. A kialakult ítélkezési gyakorlat (18) szerint a számviteli érték nem mindig egyezik meg a piaci értékkel, ha a cél az eszközök eladási árának meghatározásából történő értékelése. A szóban forgó eszközöket ugyanakkor önállóan értékesítették, és az értékcsökkenés előző tulajdonos általi elszámolása csak saját könyvelését és adózását érintette.

(53)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azt állítják, hogy az Ellinikos Xrysos által fizetett árat alátámasztják piacgazdasági kritériumok, mivel az megegyezett a TVX Hellas–egy magáncég–által kért árral. A TVX Hellas magasabb árat kért volna, ha megtehette volna.

(54)

A Bizottság a fenti érvelést nem tudja elfogadni. A Bizottság megjegyzi, hogy a Görögország által a TVX Hellasnak fizetett ár a két fél egymással szembeni követelései elszámolásának eredménye volt. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a TVX Hellas Görögországgal szembeni követelése 293,5 millió EUR-t tett ki (lásd a 15. pontot). Ugyanezen érvek mentén: ha a két fél követelései más összegűek lettek volna, az egyezség végkimenetele eltérő lett volna, még akkor is, ha ugyanazon eszközök eladásához kapcsolódott volna. Ezért a Bizottság álláspontja szerint a követelések elszámolása nem az eladott eszközök értékét tükrözte.

(55)

A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a követelések a két fél által előterjesztett kompenzációs igényekből származtak. Görögország igénye különösen az állítólagosan a TVX Hellas által okozott környezeti károkra vonatkozott. A TVX Hellas igénye a bányászati engedélyek 2002-ben történt hatályon kívül helyezése következtében a vállalat által állítólagosan elszenvedett környezetvédelmi kiadásokból és beruházási veszteségekből adódott. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az eszközök értékelésére a fenti elszámoláskor semmiféle módon nem került sor. Ennélfogva a kaszándrai bányák Görögországnak 11 millió EUR-ért történő eladása a két fél állított kötelezettségeihez, nem pedig az eszközök értékéhez kapcsolódott.

(56)

Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy a TVX Hellas kaszándrai bányák eladására vonatkozó döntése az Olympiasban végrehajtott jelentős beruházás kudarcához–és emiatt az Olympiasban végrehajtott beruházás, nem pedig a Stratoni bánya értékéhez–kapcsolódott. Az Ellinikos Xrysos nem hajtott végre ilyen beruházást, és emiatt nem érintette annak kudarca sem. Így a Bizottság megítélése szerint a kaszándrai bányák Görögországnak 11 millió EUR-ért történő eladása csak a TVX Hellas és a Görögország közötti kereskedelmi kapcsolatot, nem pedig a TVX Hellas eladáskor fennálló sajátos helyzetét tükrözte. Ezért nem lehet reprezentatív egy olyan elkülönülő kereskedelmi megállapodás tekintetében, mint a Görögország és az Ellinikos Xrysos közötti.

(57)

A fentiekre (az 54–56. pontra) figyelemmel a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy nem volt kapcsolat Görögország és a TVX Hellas igényeinek elszámolása és az eszközök értéke között.

(58)

A fentiek alapján és annak megállapítása érdekében, hogy az eladási ár tükrözte-e az eszközök piaci értékét, a Bizottság az eszközöket három kategóriába sorolta: a) bányák; b) telek; és c) ásványi tartalékok. Az eszközök piaci értékének kiszámításához a Bizottság a Behre Dolbear jelentésre hagyatkozott (lásd a 19. pontot). A telek vonatkozásában a Bizottság a jelentésben szereplő árat az előző–1995-ös pályázatban a szóban forgó telekért fizetett–ár alapján ellenőrizte (lásd a 11. pontot).

(59)

Görögország és a kedvezményezett azzal érvel, hogy a Behre Dolbear jelentés nem vehető figyelembe, mivel annak célja a befektetők figyelmének felkeltése volt. A Bizottság ezt az érvelést nem tudja elfogadni, mivel a befektetők figyelmének felkeltése a pénzpiacokon forrást kereső piacgazdasági szereplők megbízásából készült minden értékelő jelentés szükségszerű és legitim célja. Minden értékelés érvényessége feltétlen ellenőrzést igényel, de a hitelesség megkérdőjelezéséhez nem elegendő az a puszta tény, hogy az értékelő jelentés a befektetők vonzásának szándékával készült.

(60)

Görögország és a kedvezményezett azzal is érvel, hogy a jelentés nem vehető figyelembe, mivel annak referencia-időpontja (2004 júniusa) nem egyezett meg az eladáséval (2003 decembere).

(61)

A Bizottság a fenti érvelést nem tudja elfogadni. A Bizottság megjegyzi, hogy a Behre Dolbear jelentés dátuma valóban 2004. június 30., de tartalma egyidejűnek tekinthető a 2003. decemberi eladással, mivel a jelentés a fémárak 1993–2003 közötti ingadozásán alapul.

(62)

A görög állam és az Ellinikos Xrysos érvelése szerint a jelentés nem az eladott eszközök értékére vonatkozik, hanem az Ellinikos Xrysos mint működő vállalkozás értékére, ezért az nem tükrözi a görög állam által 2003 decemberében eladott eszközök értékét. A Bizottság ezt az érvelést nem tudja elfogadni, mivel a vállalat teljes értékének megállapításához a jelentés az eladott eszközök tekintetében tételenként részletes értékelést nyújt.

(63)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azt állítja, hogy az eladás idején a kaszándrai bányák piaci értéke–a műveletek hosszadalmas felfüggesztése és a bányászati engedély hatályon kívül helyezése miatt–csökkent vagy akár negatívba is fordult. Azt is állítják, hogy a 2003-as eladás keretében fizetett ár a Stratoni bánya értékét tükrözte, mivel ez volt az egyetlen működő bánya. A görög hatóságok elfogadják különösen, hogy az eladás időpontjában a Stratoni bányának volt érvényes bányászati engedélye, és ezért az üzemképes volt, valamint megfelelt a Behre Dolbear jelentés „termelési állapothoz közeli” kitételének.

(64)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 2002-es hatályon kívül helyező határozat csak az Olympias bánya értékét érintette, mivel az eladás idején a Stratoni bányának volt érvényes bányászati engedélye, ennélfogva értéke is. Ugyanakkor a TVX Hellas amiatt szüntette be a működést, mert az aranykitermelési beruházása az Olympias bánya engedélyének hatályon kívül helyezésekor kudarcba fulladt. Ezért magatartása az Olympiasbeli befektetéshez, nem pedig a Stratoni bánya értékéhez kapcsolódott.

(65)

A Skouries bányát illetően a görög hatóságok azt állítják, hogy ott–a TVX Hellas által a 2003-as eladást megelőző bányászati kutatástól eltekintve–soha nem zajlott bányászati tevékenység vagy beruházás, és az ottani bányalétesítmény kialakítása jelentős beruházást igényel.

(66)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Skouries bánya nem rendelkezett bányászati engedéllyel vagy kiépített bányászati infrastruktúrával. A görög hatóságok és a kedvezményezett azonban nem nyújtott be olyan információt vagy érdemi érvelést, amely azt igazolná, hogy a Skouries bánya közigazgatási értelemben nem volt engedélyezett vagy gazdasági értelemben megvalósítható. A Behre Dolbear jelentés szerint a Skouries bányát érintő bányafejlesztés és -építés tőkeköltségei 2004-ben 268 millió USD-t, azaz kb. 220 millió EUR-t tettek ki. A Behre Dolbear jelentésében azon álláspontjának ad hangot, hogy a költségek „ésszerűek”. A Bizottság ezért úgy tekinti, hogy a bányászati engedély megadásának, illetve a Skouries bánya bányászati infrastruktúrájának megépítése és a bányászati műveletek megkezdése útjában közigazgatási vagy gazdasági akadályok nem álltak.

(67)

A fentiek (63–66. pont) alapján a Bizottság megítélése szerint az eladás idején az Olympias bánya piaci értékét valóban érintették a 2002-es hatályon kívül helyező határozatok, a Stratoni és Skouries bányáét azonban nem. Ezért a 2003-as eladáskor lehetséges volt becslést készíteni a kaszándrai bányák piaci értéke tekintetében.

(68)

A Bizottság a kaszándrai bányák értékének kiszámításakor az azokat alkotó bányákat (Stratoni, Olympias és Skouries) a következő két kérdés tekintetében vizsgálta: a) a bánya értéke, amelynek az eladás idején érvényesült gazdasági tényezőkön kell alapulnia; és b) a fent említett érték realizálása érdekében a bányák működőképessége. E két tényező alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Stratoni és a Skouries bányának volt bizonyos realizálható értéke, de az Olympias bánya értéke a 2003-as eladás idején nehezen meghatározható volt.

(69)

A bányák értékének megbecsléséhez a Bizottság a Behre Dolbear jelentést használta. A jelentés három módszert alkalmaz a kaszándrai bányák reális piaci értékének meghatározásához: a) a jövedelemmegközelítéses értékelése (19); b) a kapcsolódó ügyletek (összehasonlítható eladások) értékelése; és c) a piaci kapitalizációs módszer (20). A három módszer alkalmazásával kapott értékek: a) 130,3–402,5 millió USD vagy 107,2–331,1 millió EUR; b) 504,7 millió USD vagy 415,2 millió EUR; és c) USD 614,9 millió USD vagy 505,9 millió EUR. A jövedelemmegközelítéses módszerrel kapott tartomány a felhasznált különféle árképzési forgatókönyvekből ered (lásd a 72. pontot). A Bizottság a három módszer közül a jövedelemmegközelítés módszerét követte. Ennek okait az alábbi táblázat ismerteti:

táblázat

A jövedelemmegközelítés alkalmazásának indokai

(70)

Görögország elfogadja, hogy a Behre Dolbear jelentés felhasználásának esetére Görögország állítja, hogy a jelentésben szereplő három eltérő megközelítés közül csak a jövedelemmegközelítés módszere használható, mivel ez a nemzetközileg használatos elsődleges vagyonértékelési módszer, és ez is kizárólag a jelentés érvényességi időpontja (2004. június 30.) tekintetében, a bányászati engedélyek megadása és jelentős beruházások elvégzése feltételével.

(71)

A Bizottság a jövedelemértékelési módszer alapján a bányák 2003-as eladáskori értékére a következő becslést végzi el (lásd a 72–79. pontot).

(72)

A jövedelemmegközelítéses módszer a kaszándrai bányák értékére a bányák működése által igazolt termelési állapothoz közeli (21) szinten, jól körülhatárolt költségek, illetve bizonyított és valószínű tartalékok (22) mellett ad becslést. A jelentés az érték meghatározásához három eltérő forgatókönyvből indul ki, melyek alapját a következő időszakok árai alkotják: a) az 1993–2003 közötti időszak átlaga; b) 2004-ből csak az első félév; és c) az 1993–2003 közötti időszak átlaga 2004. első félévével együtt (kettővel elosztva). A Bizottság álláspontja szerint csak az 1993–2003 közötti időszak átlagát figyelembe vevő forgatókönyv vehető számításba (a másik kettő pedig nem), mivel ez alapul a 2003. decemberi eladás időpontjában ismert árakon és költségeken. Ezen túlmenően az 1993–2003 közötti időszak Behre Dolbear által felhasznált történeti árai nem mutatnak semmiféle különleges tendenciát az 1993–2003-as időszakban, azaz ingadozásuk különböző éveket érint, ezért a Bizottság álláspontja szerint az 1993–2003 közötti időszak átlaga megfelelőbben visszaadja a fémpiaci fejleményeket. Ugyanakkor a 2004 első félévi árak a bányák értéke szempontjából nem reprezentatívak, mivel csak pillanatfelvételt jelentenek, és nem veszik figyelembe az ingadozásokat. Az ingadozások vizsgálata lényeges a szokatlan változások vagy véletlenszerű események hatásának legkisebbre szorításához, és a bányák értékéről megbízható kép kialakításához.

(73)

Görögország és a kedvezményezett azzal érvel, hogy a Behre Dolbear a kaszándrai bányák termelési állapothoz közeli nettó jelenértékét negatív tartományban, –2,59 millió USD (a jelentés 37. oldalán található 5.3. táblázat) értéken határozza meg, így a ténylegesen fizetett ár (11 millió EUR) meghaladta a bányák piaci értékét.

(74)

A Bizottság megjegyzi, hogy a jövedelemmegközelítéses módszerrel a három bányához (termelési állapothoz közeli szinten) egyenként rendelt nettó jelenértékek a következők: a) az Olympias bánya tekintetében –28,79 millió USD, azaz –23,7 millió EUR; b) a Stratoni bánya tekintetében 10,48 millió USD, azaz 8,6 millió EUR; és c) a Skouries bánya tekintetében 15,72 millió USD, azaz 12,9 millió EUR. E három érték összesítése adja a –2,59 millió USD negatív értéket.

(75)

A Bizottság mindazonáltal nem fogadja el Görögország és a kedvezményezett fenti érvét. Elfogadja, hogy az eladás idején a Olympias bánya nettó jelenértéke (termelési állapothoz közeli szinten) valóban negatív volt. Mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az Olympias bánya negatív nettó jelenértéke azt jelenti, hogy az eladás idején a bánya elmúlt 11 évben megfigyelt árszint melletti üzemeléséből várható eredmény negatív lett volna. Az arany árát tekintve, bárki is lett volna az Olympias bánya tulajdonosa, a bánya üzemeltetésének beszüntetése mellett döntött volna, és törekednie kellett volna a veszteségek lehetőségek szerinti megelőzésére. Amint az bizonyításra került, a vevő a bánya üzemeltetésének beszüntetésével a veszteségeket 5,5 millió EUR-ra tudta korlátozni, amely összeg a vevő által a szerződés alapján környezetvédelmi és karbantartási célokra viselendő összegnek felel meg. Azonban pusztán ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az Olympias bánya értékét 5,5 millió EUR-ra kell becsülni, mivel egy bánya tulajdonának megszerzése elviekben opciós értéket is hordoz: a tulajdonos jó időkben (magas arányárak mellett) üzemeltetheti a bányát, míg rossz időkben (amikor az aranyárak nem elég magasak) dönthet az üzemeltetés felfüggesztése mellett. Ennek megfelelően az Ellinikos Xrysos juthatott arra a döntésre, hogy a bányát a kaszándrai csomag részeként veszi meg, vagy pedig abból a célból, hogy a későbbiekben képes lesz majd az ahhoz szükséges beruházásokra az Olympias bányában, hogy nyereségesen újraindítsa a kitermelést, ha az arányárak (lényegesen) az előző 1993–2003-as időszakban megfigyelt árak fölé emelkednek.

(76)

Az opciós értékre megbízható becslést készíteni meglehetősen bonyolult. Még fontosabb, hogy ezt az értéket korrigálni kéne annak (eshetőlegesen magas) valószínűségével, hogy még ha az aranyárak kellően magasak lennének is a nyereséges üzemeltetéshez, nem feltétlenül adják meg a bányára az engedélyt. Amint az fentebb szerepel (lásd a 12. pontot), az Olympias bánya bányászati és aranyfeldolgozási engedélyét súlyosnak ítélt környezetvédelmi okokból helyezték hatályon kívül. Ezért helyénvalónak tűnne az Olympias bányát opciós értékkel rendelkezőnek tekinteni, melynek értéke óvatos becsléssel zérusban állapítható meg. Ennek megfelelően az Olympias bánya nettó jelenértékét –5,5 millió EUR-val kell a becslésbe beállítani.

(77)

Ezzel szemben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Stratoni és Skouries bánya egyedi értéke 21,5 millió EUR, mely a két bánya Behre Dolbear jelentés szerinti értékének (8,6 millió EUR plusz 12,9 millió EUR, lásd a 74. pontot) összege, a következők miatt:

(78)

Görögország és a kedvezményezett azzal is érvel, hogy a bányák Behre Dolbear becsülte értéke nem vehető figyelembe, mivel az az eszközök és a vonatkozó bányászati engedélyek együttes értékére vonatkozik, miközben az Ellinikos Xrysos csak az eszközöket szerezte meg azzal, hogy a bányászati engedélyt a görög állam a későbbiekben adja meg. A Bizottság ezt az érvelést nem fogadja el, mert – amint az fentebb igazolást nyert – a Stratoni bánya az eladás idején érvényes bányászati engedéllyel rendelkezett. Fentebb ugyancsak igazolást nyert, hogy a Skouries bánya esetében a bányászati engedély megadásának útjában közigazgatási akadályok nem álltak. A Skouries bányára vonatkozó bányászati engedély kérelmezésének és megszerzésének költségei az engedélyhez szükséges tanulmányok elkészítéséhez a geológusok és más szakértők díjára, illetve az illetékes minisztérium által kért, garanciavállalási nyilatkozathoz kapcsolódó díjakra korlátozódtak. A görög hatóságok beadványa szerint a fenti költségek legfeljebb körülbelül 5 000 EUR egyszeri, illetve évente 600 000 EUR összeget (a garanciavállaláshoz kapcsolódóan) tesznek ki. A Bizottság ezeket az összegeket alacsonynak tartja a Skouries bányában felmerült összes bányászati fejlesztési és építési tőkeköltséghez képest, amely 2004-ben elérte a 268 millió USD-t, azaz 220 millió EUR-t (lásd a 66. pontot). Így a Bizottság megítélése szerint a bányászati engedéllyel kapcsolatos fenti költségek nem jelentettek akadályt a Skouriesben is beruházni hajlandó vállalatnak. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Behre Dolbear jelentés is figyelembe vesz „adminisztratív” költségeket a bánya nettó jelenértékének számításakor. A Bizottság megítélése szerint ennélfogva a fenti költségeket (a Skouries bánya tekintetében a bányászati engedély megkérése és megszerzése költségeit) a Behre Dolbear jelentés figyelembe vette.

(79)

Az eddigiek alapján a bányák becsült értéke mindhárom bányára vonatkoztatva 16 millió EUR (21,5 millió EUR – 5,5 millió EUR).

(80)

A görög hatóságok és a kedvezményezett azzal érvel, hogy a bányatársaság által megszerzett telek csak bányászati célokra használható, és piaci értéke nincs, mivel a görög jog ilyen területeken a bányászatnak biztosít elsőbbséget. Ezért a telek értékének csökkenését okozta a bányászati jogok értékének a műveletek hosszadalmas felfüggesztése és a bányászati engedély hatályon kívül helyezése miatti csökkenése is.

(81)

A fenti kérdést illetően a Bizottság a szóban forgó telket a bányavállalat eszközének és nem a szó tágabb értelmében vett ingatlannak tekinti, a bányászati műveletek sajátos jellegének (szennyezés, környezeti zavarok stb.) betudhatóan, amely megkérdőjelezhetővé teszi az ezen eszközökkel a bányáktól elkülönítve történő kereskedést.

(82)

A Bizottság azonban azt az álláspontot is osztja, hogy minden üzleti eszköz rendelkezik valamilyen értékkel, mivel hozzájárul vagy hozzájárulhat a vállalat műveleteihez és a bevételek realizálásához. A kaszándrai bányák az eladás idején működő vállalkozásnak minősültek, ezért a Bizottság megítélése szerint a telket használni lehetett a bányák műveleteihez, így annak volt értéke. A Bizottság ezért nem tudja elfogadni a Görögország és az Ellinikos Xrysos által előterjesztett érvelést.

(83)

A Hellenic Mining Watch állítja, hogy a kaszándrai bányák vagyonába beletartozik jelentős ingatlanvagyon is, amely a bányák értékét jelentősen növeli, viszont azt a Behre Dolbear jelentés nem vette figyelembe.

(84)

A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a Behre Dolbear jelentés igenis figyelembe veszi a telket, a bányáktól elkülönítve. A Behre Dolbear jelentés a telket a kaszándrai bányák nem ásványi eszközének tekinti és értékét – a jövedelemmegközelítéses módszertől függetlenül – 6 millió EUR-ban (23) határozza meg.

(85)

A Behre Dolbear jelentésben azonban az áll, hogy a telket maga nem értékelte fel, és a telekhez rendelt érték az Ellinikos Xrysos által megadott érték. Így a Bizottságnak ezt az értéket ellenőriznie kell.

(86)

A Bizottság ehhez azt az árat használta, amelyet a kaszándrai bányák TVX Hellas-nak 1995-ben, nyílt pályázaton történő eladásakor fizettek (lásd a 6. pontot). Ez nem egy elsődleges, hanem másodlagos számítás, melynek célja a Behre Dolbear jelentésben megadott érték (6 millió EUR) érvényességének vizsgálata.

(87)

A görög hatóságok elfogadják, hogy lehetséges az 1995-ös nyílt pályázatban szereplő értéket hivatkozásként használni, és hogy a telek értéke változatlannak tekinthető. A Bizottság megjegyzi, hogy a kaszándrai bányák TVX Hellas-nak 1995-ben történő eladásakor a telket 1,2 milliárd GRD értékkel vették figyelembe. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a kaszándrai bányatelkek – melyeket a bányavállalat eszközének és nem a szó tágabb értelmében vett ingatlannak tekintenek – vonatkozásában nincsenek érvényes áradatok vagy árindexek (lásd a 81. pontot). Ha rendelkezésre állnának érvényes áradatok vagy árindexek, lehetséges lenne egy naprakész referenciaérték kiszámítása. Ezek hiányában a Bizottság az 1995-ös árat tekinti a szóban forgó ügyben rendelkezésre álló legjobb becslésnek. Ezért a Bizottság kiindulásként az 1,2 milliárd GRD vagy 3,5 millió EUR (a Görögország euróövezethez való 2001-es csatlakozásakor irányadó 340,75 GRD/EUR árfolyamon) összeget veszi figyelembe a telek reális piaci értékeként.

(88)

A TVX Hellas 1995 után 70 további földrészletet szerzett meg (az 1997–2000 közötti időszakban, a legtöbbet 1998-ban és 1999-ben). A Bizottság megjegyzi, hogy e 70 további földrészlet szerzési értéke 1,1 millió EUR-t tesz ki, amint az a TVX Hellas pénzügyi beszámolóiban szerepel. A Bizottság álláspontja szerint ez a szerzési érték piacorientált, mivel a piac határozta meg. A fenti két érték (3,5 millió EUR és 1,1 millió EUR) összeadásával a telek reális piaci értéke 4,6 millió EUR-ra becsülhető.

(89)

Ez a 4,6 millió EUR képviseli a telek 2003. évi nominális értékét az 1995-ös, illetve 1997–2000 közötti árak alapján. A Bizottság megítélése szerint ezt az értéket korrigálni kell az 1995–2003, illetve 1998–2003 közötti időszakra vonatkozó görög általános ipari termelési árindexnek megfelelően. Az általános ipari termelési árindex használatát az indokolja, hogy a szóban forgó telek ipari vállalat eszköze, és a korrekciónak az ipari ágazat árváltozásait kell reprezentálnia. Az 1995-ös, illetve az 1997–2000-es eladási árak korrekciójából adódik a 2003. decemberi 5,9 millió EUR végleges számadat.

(90)

A Bizottság megjegyzi, hogy a fenti 5,9 millió EUR érték jól közelít a Behre Dolbear értékelő jelentésében megadott 6 millió EUR értékhez (lásd a 84. pontot). A Bizottság álláspontja szerint ez a közeli egyezés megerősíti a telek Ellinikos Xrysos általi, a Behre Dolbear jelentésben felhasznált értékelésének a 2003. decemberi reális piaci érték tükrözése tekintetében fennálló megbízhatóságát.

(91)

A 2003-as eladásnak részét képezte az ásványi tartalékok adott mennyisége, aranykoncentrátummal együtt (24). A görög hatóságok és a kedvezményezett azzal érvelt, hogy a 2003-as eladáskor a fenti tartalékok értéke negatív volt, az arany viszonylag alacsony ára, és a viszonylag magas járulékos költségek miatt.

(92)

A görög hatóságok számításokat adtak meg azon nullszaldós árpont tekintetében, melynél a fenti tartalékokkal való kereskedés nyereséges lenne. Figyelemmel az ásvány aranykoncentrációjára – ami tonnánként 0,7 uncia arany –, és az arany 2003. december 12-i árára – ami unciánként 407 USD – az aranytartalékban lévő arany értéke tonnánként 284,9 USD volt. A görög hatóságok megadták a fenti tartalékok kereskedelmével kapcsolatos költségeket is: a feldolgozási költség unciánként 245 USD, tonnánként pedig 171,5 USD; a szállítási költség tonnánként 50 USD; tisztítási szankció tonnánként 270 USD; a feldolgozási díj pedig unciánként 5 USD és tonnánként 4,1 USD. A fenti számítás negatív, tonnánkénti -210,7 USD eladási árat eredményez.

(93)

A Bizottság a fenti számítást ellenőrizte. Álláspontja szerint a fenti árak és költségek miatt a tartalékok ára az eladás idején nem volt jövedelmező. Az aranytartalékokkal folytatott kereskedelem esetleg jövedelmező lehetne, ha a szállítási költségek változnának vagy azok változása várható lenne, de ez nem volt elképzelhető. A Behre Dolbear jelentés nem adja meg az aranytartalékok értékét. Ezért a Bizottság megítélése szerint e tartalékok értéke nem számítható ki.

(94)

A Hellenic Mining Watch azt állítja, hogy az aranytartalmú ásványtartalékoknak jelentős, 80 millió EUR-t kitevő értéke volt. A Bizottság megjegyzi, hogy ezt a 80 millió eurós értéket semmiféle, a Hellenic Mining Watch által nyújtott adat vagy bizonyíték nem támasztja alá. Ezen az alapon és a fenti számításra figyelemmel (amelyből kitűnik, hogy az aranytartalékok értéke nem számítható ki) a Bizottság elutasítja a Hellenic Mining Watch érvét.

(95)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 2003 decemberében eladott eszközök között volt kettő ólom és cinktartalék. A Behre Dolbear jelentésben szerepel becslés a meglévő ólom- és cinkkoncentrátumok 2004. június 30-i értékéről (25). Ez a becslés elkülönül a bányák nettó jelenérték-számításától, és nem képezi a jövedelemmegközelítésű módszer szerinti számítás részét sem. Megadja a bánya tulajdonosa számára elérhető nettó olvasztóműi forgalmi jutalékot (26): először is az aktuális árak és a rendelkezésre álló mennyiség alapján kiszámításra kerül a fémtartalom (ólom, ezüst és cink) értéke; másodszor az „olvasztómű kifizetési ütemtervét” (a továbbfeldolgozás költsége, melyet az ásványok vevője a termelőnek felszámít) érvényesítik, figyelembe véve az adott költség levonásának sajátos körülményeit (sajátos leírási kulcs, feldolgozási és finomítási díjak és teherszállítási költségek); végezetül az olvasztómű kifizetési ütemtervét levonják a fémtartalom fenti értékéből (27).

(96)

A Bizottság megjegyzi, hogy a fenti módszer a fémkifizetések számításának bevett módszere. Ezért a Bizottság a fenti módszert fogja használni azon fémtartalékok értékének megbecslésére, amelyeket az Ellinikos Xrysos 2003 decemberében megszerzett, a fémtartalékok mennyisége és a 2003. decemberi fémárak alapján (28). A fenti módszernek az ásványmennyiségre, a 2003. decemberi fémárakra és az Ellinikos Xrysos olvasztómű kifizetési ütemtervének egyedi feltételeire való alkalmazásával a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az Ellinikos Xrysos 2003 decemberében szerzett ásványtartalékainak értéke 3,7 millió USD-t, azaz 3 millió EUR-t tett ki (az ásványok Ellinikos Xrysosnak történő eladása napján, konkrétan 2003. december 12-én érvényes 1,2254 USD/EUR árfolyamon számolva).

(97)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kedvezményezett beadványa szerint a 2003 decemberében megszerzett ólom és cink ásványi tartalékokat 2004 decemberében (2004. december 1-jén és 2004. december 31-én, azaz a Behre Dolbear jelentés elkészülte után) eladták. Így a Bizottság megítélése szerint a fenti módszerre vonatkozó sajátos feltételek (a tartalékok 2004. júniusi értékének kiszámítása, lásd a 95. pontot) vonatkoznak az ásványi tartalékok 2003. decemberi értékének számítására is, mivel 2003 decembere és 2004 júniusa között nem került sor olyan ásványeladásra, amely új feltételeket határozhatna meg.

(98)

A fenti számítás a kaszándrai bányák teljes értékére 25 millió EUR-t eredményez, ami a bányák (16 millió), a telek (6 millió EUR) és az ásványi tartalékok (3 millió EUR) összesített értéke.

(99)

Ez a teljes érték lényegesen alacsonyabb, mint a Behre Dolbear jelentésben a kaszándrai bányák reális piaci értékeként megjelölt összeg (500 millió USD avagy 411 millió EUR, lásd a 19. pontot). A Bizottság 2008. december 10-i, hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozata a Behre Dolbear jelentésben megadott értéket említi annak érzékeltetésére, hogy az eladási ár a bányák piaci ára alatt volt.

(100)

A Behre Dolbear jelentésben megadott értéktől (500 millió USD) való eltérés oka az, hogy ez az érték a vizsgált ügyhöz nem illő két értékelési módszer – nevezetesen a kapcsolódó ügyletek és a piaci kapitalizáció – alkalmazásából ered (lásd a fenti 1. táblázatot), ami a következők miatt nem fogadható el: a) a kapcsolódó ügyleteken alapuló értékelés alapja megkérdőjelezhető, mivel két különböző bánya nem lehet egyforma: minden ásványi tartalék – még azonos áru esetén is – eltér bizonyos mértékig más tartalékoktól; b) a piaci kapitalizáció módszere másodlagos értékelési módszerként ajánlott, vagy pedig főszabályként az elsődleges (mint például a jövedelemmegközelítési) módszerekkel végzett értékelések ellenőrzésére; a vizsgált ügyben a piaci kapitalizáció módszere még csak másodlagos értékelési módszerként sem használható, mivel csak a 2004. első felében történt piaci kapitalizációból eredő, jövedelemmegközelítéses módszerrel kapott értékeket ellenőrzi, ami nem elfogadható, mivel ezek az adatok az eladás utáni időszakra vonatkoznak; valamint c) a Behre Dolbear nagyobb megbízhatóságot tulajdonít a jövedelemmegközelítéses módszerrel kapott értéknek.

(101)

A Bizottság által kapott teljes érték (25 millió) is sokkal alacsonyabb, mint a jövedelemmegközelítéses módszerben megadott ártartomány (ami 107,2 millió–331,1 millió EUR közötti, lásd a 69. pontot). Ennek oka az, hogy ez utóbbi ár tartalmazza a következőket: a) a 2003 decemberében át nem ruházott eszközök (pl. követelések, pénzkészlet és ásványi tartalékok) értékét (a 2004. júniusi értékek eltérnek a 2003. decemberi értékektől, lásd a 91–97. pontban szereplő számítást); és b) a Behre Dolbear jelentés az ásványi erőforrásokat spekulatívként és bizonytalanként (bányászható anyagként vagy kitermelési potenciálként) jellemzi (29). Ez utóbbi nem része a pénzforgalomnak a jövedelemmegközelítéses módszer szerinti nettó jelenérték-meghatározás szempontjából (lásd a 72. pontot), ami csak a bizonyított és valószínű tartalékokat veszi figyelembe, minden más erőforrás kizárásával. Ezen túlmenően a fenti értéktartomány a három eltérő árképzési forgatókönyv esetében eltérő értékeket tartalmaz az Olympias bánya tekintetében. A Bizottság ezeket az értékeket nem fogadja el (lásd a 72–76. pontot). Végezetül a fenti értéktartományt befolyásolják az eltérő árképzési forgatókönyvek, melyek közül a Bizottság csak egyet fogad el (lásd a 72. pontot).

(102)

A Bizottság következtetése az, hogy a kaszándrai bányák eszközeinek piaci értéke az Ellinikos Xrysosnak történő eladáskor 25 millió EUR-t tett ki.

(103)

A Bizottság álláspontja szerint az Ellinikos Xrysos számára juttatott előny a kaszándrai bányák eszközei összesített reális piaci értéke (25 millió EUR) és az eladáskor fizetett ár (11 millió EUR) különbözete.

(104)

A Görögország és a kedvezményezett által előterjesztett érvek fenti elemzése alapján, és figyelemmel az eladott eszközök piaci értékének kiszámítására, valamint e piaci árnak az Ellinikos Xrysos által fizetett árral való összevetésére, a Bizottság álláspontja szerint az előnnyel kapcsolatos kritérium teljesül.

(105)

A görög hatóságok és a kedvezményezett érvelése szerint Görögország csak közvetítőként járt el a 2003-as eladásban, és a bányák soha nem voltak a tulajdonában. Állítják továbbá, hogy Görögország nem részesedett a 2003-as eladás bevételéből, mivel a 11 millió EUR közvetlenül a TVX Hellas részére került kifizetésre. Végezetül a görög hatóságok és a kedvezményezett azzal is érvel, hogy 1995-ben az eladási ügylet a TVX Hellas és az előző tulajdonos, egy felszámolás alatt álló magáncég között jött létre.

(106)

A Bizottság megjegyzi, hogy Görögország aktív részes fél volt mindkét ügyletben, melyeket két eltérő szerződéssel hajtottak végre. A második szerződésben Görögország felvállalta az eladó kötelezettségeit, de egyben jogosult volt az eladásból származó bevételre is. Ezt a bevételt közvetlenül a TVX Hellasnak fizették ki a görög állam adott kötelezettségének fedezése érdekében, ami ismételten igazolja Görögország közvetítői szerepet meghaladó eladói szerepét. Azon érvelést illetően, hogy az 1995-ös eladás a TVX Hellas és egy magáncég között jött létre, a Bizottság megítélése szerint ez nem bír jelentőséggel a vizsgált ügyben az állami erőforrások jelenlétének kérdésében, mivel e kritérium vizsgálata csak a 2003-as eladás tekintetében folyik.

(107)

Így a Bizottság nem fogadja el a görög hatóságok és a kedvezményezett által előterjesztett érveket, és megítélése szerint az állami forrásokkal kapcsolatos kritérium teljesül.

(108)

A kaszándrai bányák az Ellinikos Xrysosnak kerültek eladásra, és az Ellinikos Xrysos ennélfogva szelektíven részesült az eladott eszközök eladási ára és piaci értéke különbözetéből. Így a Bizottság megítélése szerint az intézkedés szelektív, mivel csak ezt az adott vállalatot részesíti előnyben.

(109)

Ezt a pontot Görögország és a kedvezményezett sem vitatta.

(110)

Az Ellinikos Xrysos olyan ágazatban tevékenykedik, amelynek termékeivel széles körben folyik tagállamok közötti kereskedelem. Görögországon kívül tizenegy tagállamban folyik cink, réz, ólom, arany és ezüst bányászata, nevezetesen az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Finnországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Spanyolországban, Írországban, Portugáliában és Svédországban (30). A cink, réz, ólom, arany és ezüst kereskedelme valamennyi tagállamban zajlik (31). Ezen túlmenően a szóban forgó támogatási intézkedések az Ellinikos Xrysos számára a versenytársaival szemben nyújtottak előnyt (lásd a 39–104. pontot). Ha az állami támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét más versenytárs vállalkozásokéhoz képest a tagállamok közötti kereskedelemben, az utóbbi vállalkozásokat a támogatás által érintett vállalkozásoknak kell tekinteni. Ekként a verseny torzításához és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatáshoz kapcsolódó kritérium teljesül.

(111)

Ezt a pontot Görögország és a kedvezményezett sem vitatta.

(112)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy a kaszándrai bányák Ellinikos Xrysosnak történő 2003-as eladása az Ellinikos Xrysos javára az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül. A támogatás összege 14 millió EUR, ami a 2003-as eladásban fizetett ár – azaz 11 millió EUR – és az eladott eszközök eladás idején fennállt piaci értéke – azaz 25 millió EUR – különbözete.

(113)

Görögország és a kedvezményezett szerint a jogi költségek csökkentése nem érint állami forrásokat, mivel az ügyvédek magánúton praktizálnak, és nem állami alkalmazottak, valamint a díjaikat terhelő adók és járulékok rendben megfizetésre kerültek. Görögország szerint továbbá a jogi költségeket nem az állam fizette. Mindazonáltal a jogi költségek csökkentését az adásvételi szerződés 5. cikke írja elő, amely úgy rendelkezik, hogy a jogszabályi jogok és jogi költségek „a vonatkozó jogszabályban meghatározott minimumösszeg 5 %-ára csökkennek”.

(114)

A Bizottság egyetért azzal az állásponttal, hogy az ügyvédek nem állami alkalmazottak. Másfelől azonban megjegyzi, hogy a közjegyzők valójában köztisztviselők. A közjegyző azonban nem fizetést kap, bevétele kizárólag ügyfeleitől, és nem az állami költségvetésből származik.

(115)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az adásvételi szerződések során a jogi költségeket a felek viselik. A vizsgált ügyben a Bizottság elfogadja a görög hatóságok azon érvelését, hogy a fenti díjakat az állam nem fizette meg a vevő helyett.

(116)

Így a Bizottság megállapítja, hogy a jogi költségek csökkentése nem érint állami forrásokat, és ezért nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak.

(117)

Az adóelengedést illetően: az adók célja az állami költségvetés finanszírozása. Emiatt az adóbeszedés mellőzése az államot erőforrásoktól fosztja meg. Így a Bizottság álláspontja szerint az adóelengedés ténylegesen érintett állami forrásokat.

(118)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kaszándrai bányák eladása kapcsán két adót kellett felszámítani: 1) a bányák átruházását terhelő, 5 %-os kulcsú adót; és 2) a telek átruházását terhelő, 7–9 %-os kulcsú adót.

(119)

Az Ellinikos Xrysos azzal érvel, hogy a 2003-as eladásban bármiféle adókivetés idő előtti lenne, mivel az elállási záradék miatt az adásvételi szerződés nem végleges. A Bizottság nem fogadja el ezt az érvet, mivel ez az elállási záradék az adásvételi szerződés felmondását – a szerződés joghatásainak védelme céljából – csak olyan esetekben írja elő, amikor a felek meghatározott kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. Ez a legtöbb szerződésben általánosan használatos kikötés, és nem jelenti azt, hogy a szerződés ne lenne végleges. Ezen túlmenően a szerződés rendelkezik hatályosulásának módjáról is: a 9. cikk írja elő, hogy a szerződés azon a napon lép hatályba, amikor az azt megerősítő törvényt a görög kormányzati közlönyben közzéteszik. Végezetül a szerződésben nem szerepel semmiféle utalás a szerződés esetlegesen nem végleges jellegére. Így a Bizottság álláspontja szerint a szerződés valójában végleges volt, és a vonatkozó adókat ki kellett volna vetni.

(120)

A görög hatóságok és a kedvezményezett érvelése szerint a bányák értéke negatív volt, ezért szükség volt a lehetséges vevők számára valamiféle ösztönzésre. Ezen érvelést illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a bányák eladáskori értéke nem negatív, hanem pozitív volt, és 16 millió EUR-t tett ki (a 68–79. pontban szereplő számítások szerint).

(121)

A Bizottság megjegyzi, hogy a görög bányászati kódex szerint a bányák átruházását az értékük 5 %-ának megfelelő adó terheli, és ez minden „visszterhes ügyletre” („με επαχθή αιτία”) vonatkozik. A görög hatóságok érvelése szerint visszterhes az olyan ügylet, amelyet sajnálatos események (pl. a tulajdonos halála) vált ki, így az 5 %-os adó csak az ilyen esetekre vonatkozik, a vizsgált ügyre azonban nem. A Bizottság ezt az érvelést nem tudja elfogadni, mivel vizsgálódása szerint a visszterhes ügylet az, amelyben a vagyonszerző személy valamiféle ellenszolgáltatást ad kompenzációként, általánosabban pedig az olyan ügylet, amelyben a vagyonszerzés ellenszolgáltatás fejében történik. Ez a kialakult és elfogadott értelmezés (32).

(122)

A bányák piaci értéke 2003-ban 16 millió EUR volt (a 68–79. pontban szereplő számítás szerint). Így a Bizottság megítélése szerint a 2003-ban eladott bányák tekintetében a vonatkozó adónak 0,8 millió EUR-nak kellene lennie.

(123)

Ezen túlmenően Görögország elismeri, hogy a 7–9 % közötti összegű adót valóban minden telekértékesítésre kivetik, függetlenül attól, hogy vállalati eszközök vagy magántulajdon értékesítéséről van-e szó. A Bizottság e kérdéshez két különböző és egymásnak ellentmondó levelet kapott: az egyiket a Pénzügyminisztériumtól, a másikat pedig a Környezetvédelmi, Energiaügyi és Éghajlatváltozási Minisztériumtól (amely bányászati kérdésekben illetékes). A Bizottság felhívta a görög hatóságok figyelmét erre az ellentmondásra, azonban nem érkezett a végső véleményt tükröző levél. Így a Bizottság az adózási kérdésekért felelős Pénzügyminisztérium által megadott információkat fogadja el.

(124)

A bányatelek piaci értéke 2003-ban 6 millió EUR volt (a 80–90. pontban szereplő számítás szerint). Így a Bizottság megítélése szerint a 2003-ban eladott bányák tekintetében a vonatkozó adónak 0,54 millió EUR-nak kellene lennie (33).

(125)

Mivel a 2003-as adásvételi szerződés az átruházásra 0 %-os adót ír elő, a Bizottság álláspontja szerint a fenti összegek (összesen 1,34 millió EUR) képezte az Ellinikos Xrysos számára juttatott előnyt.

(126)

Görögország és a kedvezményezett azt állítja, hogy az adóelengedés 38 000 EUR-t tett ki, és ezért nem érte el a de minimis küszöböt (34), és nem juttatott előnyt a vevőnek. A Bizottság nem tudja elfogadni ezt az érvelést, mivel a de minimis küszöb – amely a 2003-as eladás idején 100 000 EUR volt – a támogatás formájától vagy annak céljától függetlenül érvényesül. Ennélfogva nem lehet a vizsgált különféle támogatási intézkedéseket – például az 1. és 2. intézkedést – először elkülöníteni, majd csak a 2. intézkedés egy részét, az adóelengedést vizsgálni. A Bizottság megvizsgálta a vizsgált két támogatási intézkedést, és azt állapította meg, hogy a 100 000 EUR küszöböt meghaladó támogatási összeggel járnak, és emiatt álláspontja szerint a nyújtott támogatás nem felel meg a de minimis támogatás feltételeinek. A fentiek alapján a Bizottság fenntartja 125. pontban levont következtetését.

(127)

A szelektivitással kapcsolatos kritérium a 108. ponthoz hasonló módon teljesül.

(128)

Végezetül a verseny torzításához és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatáshoz kapcsolódó kritérium ugyanúgy teljesül, mint a 110. pontban.

(129)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy az adóelengedés az Ellinikos Xrysos javára 1,34 millió EUR összegű, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül. Másfelől a Bizottság megállapítja, hogy a jogi költségek csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak.

(130)

Amennyiben az intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek, értékelni kell azok összeegyeztethetőségét az említett cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított kivételekre figyelemmel.

(131)

Az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése kivételeket fogalmaz meg a 107. cikk (1) bekezdésében foglalt általános szabály alól, miszerint az állami támogatások összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

(132)

Az alábbiakban a Bizottság e kivételek alapján értékeli az intézkedések összeegyeztethetőségét.

(133)

Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében foglalt mentességek a jelen ügyben nem alkalmazhatók, mivel ez az intézkedés nem szociális jellegű, nem magánszemély fogyasztónak nyújtották, nem a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtották, valamint nem a Német Szövetségi Köztársaság felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtották.

(134)

Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése további kivételeket állapít meg. A 107. cikk (3) bekezdésének b), d) és e) pontjában szereplő kivételek egyértelműen nem alkalmazhatóak, és azokra a görög hatóságok sem hivatkoztak. Az alábbiakban a Bizottság értékeli az intézkedések a 107. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjában szereplő kivételek szerinti esetleges összeegyeztethetőségét.

(135)

A 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal, vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság”. A kaszándrai bányák az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatható térségben fekszenek, és emiatt az Ellinikos Xrysos jogosult lehet regionális támogatásra.

(136)

A 2003-as eladás idején a regionális támogatásokról szóló iránymutatás (a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás (35)) határozta meg a regionális beruházási támogatás jóváhagyásának feltételeit.

(137)

A regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás szerint a regionális támogatás célja, hogy biztosítsa vagy a jövedelmező beruházást (induló beruházás) vagy a munkahelyteremtést, amely a beruházáshoz kapcsolódik.

(138)

Az intézkedések munkahelyteremtési célú támogatásként történő vizsgálata lehetőségét illetően hangsúlyozni kell, hogy a regionális támogatás alkalmazásában a munkahelyteremtés a vizsgált vállalkozáson belüli munkahelyek számának egy adott időszak átlagához képest értékelt nettó növekedését jelenti, és emiatt az adott időszakban létrehozott munkahelyek számából le kell vonni az ugyanabban az időszakban megszűnt munkahelyek számát Emellett a támogatás összegét a bérköltségek alapján kell kiszámítani, és annak mértéke nem lépheti túl az alkalmazott személy kétéves időszak alapján kiszámított bérköltségének bizonyos százalékát.

(139)

E követelményekkel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az adásvételi szerződés csak homályos kikötést tartalmazott, amely szerint az Ellinikos Xrysos belátása és igényei szerinti számú munkavállalót alkalmazhat, és ennélfogva a fenti feltételek nem teljesülnek. A Bizottság ennélfogva arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem rendelkeztek az iránymutatás értelmében vett munkahelyteremtésről.

(140)

A regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás az induló beruházást olyan fizikai állóeszközökbe történő beruházásként határozza meg, amely egy új létesítmény létrehozásával, egy meglévő létesítmény bővítésével, vagy egy meglévő létesítmény termékének vagy termelési folyamatának az alapvető megváltozását (ésszerűsítés, diverzifikálás vagy korszerűsítés útján) előidéző tevékenységgel függ össze. (36)

(141)

A Bizottság elfogadja, hogy az iránymutatás szerinti, fenti fogalommeghatározás értelmében a Skouries bánya megszerzése induló beruházásnak minősül. A 2003-as eladás idején Skouriesben nem volt kiépített bányászati infrastruktúra, és az új bánya beindítása céljából szükség volt állóeszköz-beruházásra (lásd a 66. pontot).

(142)

A Stratoni bányát illetően a Bizottságnak kételyei vannak afelől, hogy az eszközeladás az iránymutatás értelmében vett induló beruházásnak minősül-e (37).

(143)

A regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás szerint azonban, ha az állóeszközbe történő beruházás olyan létesítmény megvételének a formájában történik, amely már bezárt vagy bezárt volna, ha nem vásárolják meg, akkor azt is induló beruházásnak lehet tekinteni.

(144)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy Görögország ténylegesen igazolta, hogy a bányákat bezárták vagy bezárták volna, ha azokat az Ellinikos Xrysos nem veszi meg (38). Ezért az ilyen beruházás induló beruházásnak minősülhet.

(145)

Mindazonáltal az a tény, hogy a kaszándrai bányák eladását induló beruházásnak kell tekinteni, nem jelenti azt, hogy ez a beruházás a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás értelmében összeegyeztethető lenne. Az iránymutatásokban meghatározott két feltétel nem teljesül, amint az lentebb a 146–152. pontban kifejtésre kerül:

(146)

Először is, a kaszándrai bányák eladása egyszeri intézkedés. E tekintetben a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás kifejezetten rendelkezik a következőkről: „A Szerződés [107. cikkének (1)] bekezdésében rögzített összeegyeztethetetlenség elvétől való eltérés regionális támogatás esetében kizárólag akkor engedélyezhető, ha biztosítható az egyensúlyi helyzet a verseny támogatásból következő torzulása és a támogatás hátrányos helyzetű régió fejlődését érintő előnyei között … a csak egyetlen vállalatnak adott, egyetlen ad hoc támogatás is jelentős kihatással lehet a versenyre az érintett piacon, viszont lehetséges, hogy csak csekély mértékben járul hozzá a regionális fejlődéshez. Az ilyen támogatás általában valamely speciális vagy ágazati iparpolitika keretébe tartozik, és gyakran nem követi a regionális támogatás szellemiségét. A regionális támogatásnak semlegesnek kell maradnia a termelő erőforrások különféle gazdasági ágazatok vagy szereplők közötti elosztásakor. A Bizottság álláspontja szerint az ellenkező bizonyításáig az ilyen támogatás nem felel meg az előző bekezdésben (az iránymutatás 2. pontjának második bekezdése) meghatározott követelményeknek”.

(147)

Azon tény ellenére, hogy az eljárást megindító, 2008. december 10-i bizottsági határozat idején Görögországot felkérték arra, hogy fejtse ki véleményét a támogatás az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése és a regionális támogatásról szóló 1998. évi iránymutatás szerinti összeegyeztethetőségéről, a Bizottság megjegyzi, hogy Görögország semmiféle módon nem igazolta, hogy a kaszándrai bányák eladása tiszteletben tartotta az egyensúlyi helyzetet a verseny támogatásból következő torzulása és a támogatás hátrányos helyzetű régió fejlődését érintő előnyei között.

(148)

Másodszor, a regionális támogatásnak ösztönző hatásúnak kell lennie, azaz való ösztönző hatást kell gyakorolnia a beruházásokra, amelyeket egyébként nem valósítanának meg a támogatott területeken. Az iránymutatás ebben a szellemben említi, hogy „a támogatási programoknak ezenkívül meg kell határozniuk azt, hogy a támogatást még a projekt megkezdése előtt kell kérelmezni” (39). Ez a feltétel érvényesül az eseti támogatási intézkedések esetében is (40). Görögország nem igazolta, hogy a kedvezményezett a fenti követelményt teljesítette, és azt sem, hogy a projekt megkezdése előtt támogatási kérelmet nyújtott volna be.

(149)

Ezen túlmenően a támogatás ösztönző hatását illetően a Bizottság megjegyzi, hogy Görögország nem folytatott le nyílt és feltétlen pályázatot a kaszándrai bányák eladása vonatkozásában. A Bizottság álláspontja szerint az ilyen nyílt és feltétlen pályázat lett volna annak a próbája, hogy vannak-e a piacon a bányára jelentkező érdeklődők. Mivel ilyen pályázatra nem került sor, a Bizottság álláspontja az, hogy Görögország nem ellenőrizte a kaszándrai bányákba történő beruházásra vonatkozó piaci hajlandóság szintjét, és így nem is ellenőrizte az ösztönző hatású támogatás szükségességét.

(150)

Ezen túlmenően a Bizottság megjegyzi, hogy a kaszándrai bányák megszerzése a bányászati ágazatba történő beruházást jelent. Az ágazat tőkeintenzív iparág, amelyben az üzletfejlesztéshez és üzemeltetéshez jelentős összegű beruházás szükséges. A vizsgált ügyben a Behre Dolbear jelentés szerint a Skouries bányát érintő bányafejlesztés és -építés tőkeköltségei 220 millió EUR-t tettek ki (lásd a 66. pontot). A Bizottság megjegyzi, hogy ez az összeg lényegesen magasabb, mint a szóban forgó támogatási összeg (ami 15,34 millió EUR) (lásd a 111. és 124. pontban szereplő összegeket együttesen). A fent említett támogatás a bányák egyikéhez szükséges beruházásnak is csak 7 %-át teszi ki. Emellett a Bizottság nem kapott bizonyítékot arra, hogy az Ellinikos Xrysos a támogatás nélkül nem lett volna képes a beruházás elvégzésére. Éppen ellenkezőleg: Görögország és az Ellinikos Xrysos megállapodott abban, hogy az utóbbi valóban el fogja végezni a bányák fejlesztéséhez szükséges tőkeberuházásokat (41). Így a Bizottság megítélése szerint a szóban forgó támogatásnak semmiféle ösztönző hatása nem volt, és nem volt szükséges a kaszándrai bányákat megszerezni kívánó befektetők számára.

(151)

Végezetül Görögország semmilyen tekintetben nem igazolta a szóban forgó támogatás ösztönző hatását.

(152)

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kaszándrai bányák eladása nem felel meg a regionális támogatásról szóló 1998. évi iránymutatás azon tesztjén, mely szerint a támogatás induló beruházási támogatásként összeegyeztethető lehet.

(153)

Vizsgálni lehet azt is, hogy a támogatás összeegyeztethető lehet-e a regionális támogatásról szóló 1998. évi iránymutatás szerinti működési támogatásként. Az iránymutatás a működési támogatást egy vállalkozás folyó kiadásainak csökkentésére irányuló támogatásként határozza meg. Az iránymutatásnak megfelelően az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régióknak kivételesen működési támogatás adható.

(154)

Az iránymutatás szerint azonban a működési támogatás „egy vállalkozás folyó kiadásainak csökkentésére irányuló támogatás” (a 4.15. pont). A folyó kiadások nem tőkejellegű és rendszerint visszatérő, az üzleti vállalkozás működéséhez szükséges kiadások. A szóban forgó támogatás nem ilyen értelemben vett folyó kiadásokat finanszírozott, hanem állóeszközberuházást (a bányák és a telek megszerzése) és a beruházást terhelő adók (az átruházást terhelő adó) alóli mentesítést. Ennélfogva a szóban forgó támogatás nem folyó kiadásokat finanszírozott. Így a Bizottság álláspontja az, hogy a szóban forgó támogatás nem felel meg az iránymutatás értelmében vett működési támogatás fogalommeghatározásának.

(155)

Ezen túlmenően az iránymutatás szerint a működési támogatás a támogatható régiókban adható, feltéve, hogy annak szintje arányban áll az enyhíteni kívánt hátránnyal, és a tagállamnak kell igazolnia a hátrány fennállását és számszerűsítenie annak jelentőségét. A vizsgált ügyben Görögország nem nyújtott be semmiféle mérést vagy számítást a régió hátrányait vagy a támogatás szintjét illetően annak igazolása érdekében, hogy a kettő egymással arányban áll.

(156)

Végezetül az iránymutatás szerint a működési támogatásnak időben korlátozottnak és progresszíven csökkenőnek kell lennie. A Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó eladás semmiféle határidőhöz vagy progresszív csökkentéshez nem volt kötött. Valójában az adásvételi szerződésben rögzített eladási ár és adóelengedés meghatározása és érvényesítése bármiféle határidőre vagy csökkentésre való hivatkozás nélkül történt.

(157)

Így a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a támogatás az iránymutatás alapján nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek.

(158)

A Bizottság következtetése, hogy a támogatás a regionális támogatásról szóló 1998. évi iránymutatás alapján nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek.

(159)

A támogatásnak a támogatások egyes kategóriáit az EUMSZ 107. és 108. cikkével összeegyeztethetőnek minősítő (42) általános csoportmentesítés szerinti összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság álláspontja, hogy a görög hatóságok által megadott számadatok szerint az Ellinikos Xrysos nagyvállalat, amint azt a fenti 12. pont is ismerteti. Az általános csoportmentesítési rendelet 1. cikkének (5) bekezdésével összhangban nem tartoznak a rendelet hatálya alá a nagyvállalatnak nyújtott eseti támogatások.

(160)

Az általános csoportmentesítési rendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban, amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó támogatást nagyvállalatnak nyújtják, a tagállamnak igazolnia kell a támogatás ösztönző hatását egy olyan dokumentum alapján, amely elemzi a kedvezményezett projekt vagy tevékenység támogatással vagy a nélkül fennálló életképességét. A Bizottsághoz ilyen bizonyítékot nem juttattak el.

(161)

Végezetül az általános csoportmentesítési rendelettel összhangban az olyan létesítményhez közvetlenül kapcsolódó tőkeeszközök megszerzése, amelyet bezártak vagy bezárnának, akkor minősül támogatható költségnek, ha az ügyletre piaci feltételekkel kerül sor. A görög hatóságok elismerik, hogy az ügyletre nyílt, feltétlen és átlátható pályázat vagy a kaszándrai bányák eszközei piaci értékének független felértékelése nélkül került sor. Így a Bizottság megítélése szerint a szóban forgó ügylet nem piaci körülmények között zajlott le.

(162)

Következésképpen az Ellinikos Xrysos-nak nyújtott támogatás az általános csoportmentesítési rendelet szerint sem összeegyeztethető.

(163)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.”

(164)

A Bizottság álláspontja szerint a szóban forgó ügyre nem vonatkozik a 107. cikk (3) c) pontja szerinti kivétel, és hogy az Ellinikos Xrysos nem jogosult megmentési és/vagy szerkezetátalakítási támogatásra. A 2003-as eladás idején hatályos, a nehézségekkel küzdő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló 1999. évi közösségi iránymutatás (43) 7. pontjával összhangban „az újonnan alapított vállalkozások nem jogosultak megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásra még akkor sem, ha induló pénzügyi helyzetük bizonytalan. Ez az eset áll fenn például akkor, ha egy új vállalkozás egy korábbi vállalkozás felszámolásával jön létre, vagy egyszerűen csak átveszi egy ilyen vállalkozás vagyonát.” Az Ellinikos Xrysos olyan vállalat, amelyet a kaszándrai bányák megszerzése előtt három nappal hoztak létre. Ezen túlmenően a szerkezetátalakítási támogatásnak feltétele egy megbízható szerkezetátalakítási terv megléte is, és Görögország ilyen tervet nem nyújtott be. Következésképpen az Ellinikos Xrysosnak nyújtott támogatás a megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatás szabályai alapján sem összeegyeztethető.

(165)

Végül – a környezetvédelmi támogatást illetően – az Ellinikos Xrysos köteles volt a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartására. Köteles volt különösen a környezet védelmét szolgáló beruházásokra, és bányászati műveleteinek a görög és az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelő folytatására. Mivel a fentiek jogszabályi kötelezettségek, nem volt szükséges támogatást adni az Ellinikos Xrysos számára a jogszabály betartása érdekében.

(166)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság következtetése, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés az EUMSZ-szel nem összeegyeztethető.

(167)

A Bizottság úgy ítéli meg különösen, hogy a kaszándrai bányák eszközeinek piaci értéke és azon ár különbözete, amelyen azokat az Ellinikos Xrysosnak eladták, az Ellinikos Xrysos összeegyeztethetetlen támogatásának minősül. A Bizottság megítélése szerint az az adóösszeg, amelyet az Ellinikos Xrysosnak a bányák és a telek megszerzéséért fizetnie kellett volna, az Ellinikos Xrysos összeegyeztethetetlen támogatásának minősül.

(168)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az Ellinikos Xrysosnak nyújtott, szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek. A Bizottság úgy ítéli meg különösen, hogy a kaszándrai bányák eszközeinek piaci értéke és azon ár különbözete, amelyen azokat az Ellinikos Xrysosnak eladták, az Ellinikos Xrysos támogatásának minősül, valamint az Ellinikos Xrysos támogatásának minősül az az adóösszeg is, amelyet az Ellinikos Xrysosnak a bányák és a telek megszerzéséért fizetnie kellett volna.

(169)

Ezen túlmenően a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések a belső piaccal nem összeegyeztethetőek. A Bizottság úgy ítéli meg különösen, hogy a kaszándrai bányák eszközeinek piaci értéke és azon ár különbözete, amelyen azokat az Ellinikos Xrysosnak eladták, az Ellinikos Xrysos összeegyeztethetetlen támogatásának minősül, továbbá az Ellinikos Xrysos összeegyeztethetetlen támogatásának minősül az az adóösszeg is, amelyet az Ellinikos Xrysosnak a bányák és a telek megszerzéséért fizetnie kellett volna.

(170)

Az EUMSZ és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – amennyiben meggyőződött arról, hogy a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen – a Bizottság jogosult annak eldöntésére, hogy az érintett tagállamnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell a támogatást (44). Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében az államra a támogatás megszüntetését illetően kirótt kötelezettség célja az eredeti állapot visszaállítása (45). A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaáll a támogatás juttatása előtti állapot (46).

(171)

Az említett ítélkezési gyakorlat nyomán a 659/99/EK tanácsi rendelet (47) 14. cikke előírja, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”.

(172)

Így, tekintettel arra, hogy a vizsgált intézkedések jogellenes és részben összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülnek, a támogatás összegét vissza kell fizettetni annak érdekében, hogy a piacon a támogatás nyújtását megelőző állapot visszaálljon. A visszafizettetés ezért attól az időponttól teljesítendő, amikor a kedvezményezettnél az előny felmerült, vagyis amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, és a tényleges visszafizetés időpontjáig visszafizettetési kamat terheli.

(173)

A támogatás nem összeegyeztethető eleme a következők összege: a) a kaszándrai bányák eszközeinek piaci értéke és azon ár különbözete, amelyen azokat az Ellinikos Xrysosnak eladták (14 millió EUR), és b) az az adóösszeg is, amelyet az Ellinikos Xrysosnak a bányák és a telek megszerzéséért fizetnie kellett volna (1,34 millió EUR). Az összesítés eredménye 15,34 millió EUR.

(174)

A visszafizettetést illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 2003-as adásvételi szerződés 4. cikke két elállási rendelkezést tartalmazott, melyek szerint az Ellinikos Xrysos az adásvételtől a következő esetekben állhat el: a) a görög hatóságoknak a bányászati engedély jogállását megváltoztató közigazgatási vagy jogi aktusa; vagy b) (a bányászati engedély jogállásához kapcsolódó) bírósági határozat, amely a műveletek vagy a beruházási terv megvalósításának leállítását írja elő. Az Ellinikos Xrysos mindkét esetben visszaadná az eszközöket a görög államnak, és visszakapná a teljes 11 millió EUR-t, esetleges további kifizetésekkel.

(175)

A görög hatóságok beadványukban közölték, hogy a Bizottság összeegyeztethetetlen támogatást visszafizettető határozata aktiválhatja ezt a két rendelkezést. Ennek fennállása a szerződés és a nemzeti jog értelmezésétől függ. A rendelkezések aktiválása azonban nem érinti Görögországnak az e határozatban feltüntetett támogatási összeg visszafizettetésére irányuló kötelezettségét,

a)

a kedvezményezettel visszafizettetendő teljes összeg (tőke és visszafizettetési kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

az azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.