12.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/5


H6. sz. HATÁROZATA

(2010. december 16.)

a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 6. cikke szerinti időszakok összesítésére vonatkozó egyes elvek alkalmazásáról

(EGT-vonatkozású és az EK–Svájc-megállapodást érintő szöveg)

2011/C 45/04

A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZEREK KOORDINÁCIÓJÁVAL FOGLALKOZÓ IGAZGATÁSI BIZOTTSÁG,

tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 72. cikkének a) pontjára, amely szerint az igazgatási bizottság foglalkozik az összes igazgatási jellegű, illetve a 883/2004/EK és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) rendelkezéseiből eredő értelmezési kérdésekkel,

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknek megfelelően,

mivel:

(1)

A 883/2004/EK rendelet 1. cikkének t) pontja határozza meg a „biztosítási idő” fogalmát. A 883/2004/EK rendelet 1. cikke t) pontjának megszövegezéséből az következik, hogy az ilyen „más hasonló időszakok” a biztosítási idővel egyenértékűek és nem szükséges, hogy a járulékfizetési időszakokkal egyenértékűek legyenek.

(2)

A 883/2004/EK rendelet 6. cikke rendelkezik az időszakok összeszámításának elvéről. Az elvet egységes módon kell alkalmazni, amely magában foglalja azon időszakok összesítését is, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében csak az ellátásra való jogosultság megállapítása, illetve az ellátás összegének kiszámítása tekintetében számításba vehető időszakok.

(3)

A 883/2004/EK rendelet 10. preambulumbekezdése rendelkezik arról, hogy a bizonyos tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód elve nem sértheti az időszakok összesítésére vonatkozó alapelvet.

(4)

Biztosítani szükséges, hogy a 883/2004/EK rendelet 6. cikkében az időszakok összesítésére meghatározott elv alkalmazásakor az egyik tagállam által közölt biztosítási időket a fogadó tagállam elismerje anélkül, hogy annak jellegét megkérdőjelezné.

(5)

Ugyanakkor fel kell ismerni azt az elvet, hogy továbbra is a tagállamok jogosultak a szociális biztonsági ellátások nyújtására vonatkozó nemzeti feltételeik meghatározására – amennyiben ezeket a feltételeket diszkrimináció – mentesen alkalmazzák –, és biztosítani kell, hogy ezt az elvet ne sértse az összesítés elve. A fogadó tagállamnak első lépésként el kell fogadnia az összes közölt ilyen időszakot, hogy elhárítsák a potenciális akadályokat a jogosultság megnyílta elől, ezután második lépésként meg kell vizsgálnia, hogy a különös nemzeti feltételek teljesülnek-e.

(6)

A „biztosítási idő” fogalommeghatározása változatlan maradt a 883/2004/EK rendelet 1. cikkének t) pontjában az 1408/71/EGK rendelet 1. cikkének r) pontjához képest.

(7)

Mivel a határozat célja, hogy a jogbiztonságot erősítse, ezért csak a hatályba lépését követően elbírált ügyekben kell alkalmazni.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

(1)

Minden biztosítási idő, akár járulékfizetési időszakokról, akár a nemzeti jogszabályok értelmében a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintett időszakokról is van szó, megfelel a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletében alkalmazott „biztosítási idő” fogalmának.

(2)

Minden, a releváns esethez kapcsolódó olyan időszakot, amelynek teljesítése egy másik tagállam jogszabályai szerint történt, kizárólag az időszakok összesítésének a 883/2004/EK rendelet 6. cikkében és a 987/2009/EK rendelet 12. cikkében meghatározott elv alkalmazásával kell figyelembe venni. Az időszakok összesítésének elve megköveteli, hogy a másik tagállam által közölt időszakok azok minőségének megkérdőjelezése nélkül kerüljenek összesítésre.

(3)

A tagállamok mindazonáltal továbbra is megtartják arra vonatkozó hatáskörüket, hogy – az összesítés elvének a fenti 2. pont értelmében történő alkalmazását követően – a szociális biztonsági ellátások nyújtására vonatkozóan egyéb saját feltételeket állapítsanak meg a 883/2004/EK rendelet 5. cikkére figyelemmel – amennyiben ezeket a feltételeket diszkrimináció – mentesen alkalmazzák – és ezt az elvet nem érinti a 883/2004/EK rendelet 6. cikke.

(4)

A határozat csak a hatályba lépését követően hozott döntések esetén alkalmazható.

(5)

A határozat 1., 2., és 3. pontjának gyakorlati alkalmazására vonatkozó mellékelt példák a határozat részét képezik.

(6)

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő második hónap első napjától kell alkalmazni.

az Igazgatási Bizottság elnöke

Keyina MPEYE


(1)  HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(2)  HL L 284., 2009.10.30., 1. o.


MELLÉKLET

A HATÁROZAT 1., 2. ÉS 3. PONTJÁNAK GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ PÉLDÁK

A határozat 1. és a 2. szakaszának alkalmazásáról szóló példa:

Az A. tagállam jogszabályai értelmében a biztosított személy 10 év járulékfizetési időszakkal és 2 év ezzel egyenértékű időszakkal rendelkezik, amely 2 éves időszak az A. tagállam jogszabályai szerint csak beszámításra alkalmas.

A határozat 1. pontjában megállapítottak értelmében 12 éves időszakot kell a B. tagállammal közölni.

A határozat 2. pontjában (és 2. preambulumbekezdésében) megállapítottak szerint a B. tagállamnak 12 évet kell figyelembe vennie összesítés céljából.

A határozat 2. és a 3. szakaszának alkalmazásáról szóló példa:

Az A. tagállam jogszabályai értelmében a biztosított személy 30 év járulékfizetési időszakkal rendelkezik, amelyhez valamely foglalkozás tényleges folytatása kapcsolódik. Az A. tagállam jogszabályai a korengedményes nyugdíjjal szemben azt a nemzeti feltételt támasztják, hogy az érintett személynek legalább 35 év, valamely foglalkozás tényleges folytatásához kapcsolódó járulékfizetési időszakot kell igazolnia.

A B. tagállam jogszabályai értelmében a biztosított személy 2 év tanulmányi időszakkal (amelyet tanulmányok folytatására tekintettel egyenértékű időszakként közöltek), valamint 3 év járulékfizetési időszakkal rendelkezik, amelyhez valamely foglalkozás tényleges folytatása kapcsolódik.

A határozat 2. szakaszában megállapítottak szerint az A. tagállamnak ezt az 5 évet figyelembe kell vennie összesítés céljából (első lépés).

A határozat 3. szakaszában megállapítottak szerint az A. tagállam ezt követően megvizsgálja, hogy a jogszabályaiban lévő egyéb nemzeti feltételek teljesülnek-e (ebben az esetben valamely foglalkozás tényleges folytatása) és ezeket a feltételeket megkülönböztetéstől mentes módon alkalmazzák-e (második lépés).

Mivel B. tagállamban csak 3 év járulékfizetési időszak kapcsolódik a foglalkozás tényleges folytatásához, a valamely foglalkozás tényleges folytatásának 35 éves követelménye az A. tagállam jogszabályai értelmében nem teljesül. Feltételezve, hogy nincs szó az állampolgárság szerinti (közvetett) diszkriminációról, az A. tagállam jogszabályai értelmében nem köteles korengedményes nyugdíjat megállapítani.