23.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 279/22

(1)

A színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) meghatározza az Európai Unióban felhasználható élelmiszer-adalékanyagok listáját és ezen anyagok felhasználásának feltételeit.

(2)

A 95/2/EK irányelv elfogadása óta technikai fejlődés ment végbe az élelmiszer-adalékanyagok terén. Ezt az irányelvet e fejlődés figyelembevétele céljából ki kell igazítani.

(3)

Az 1333/2008/EK rendelet 31. cikke értelmében mindaddig, amíg el nem készül az élelmiszer-adalékanyagoknak az említett rendelet 30. cikkében előírt uniós listája, a 95/2/EK irányelv mellékleteit a Bizottság által elfogadott intézkedésekkel szükség esetén módosítani kell.

(4)

A 95/2/EK irányelv jelenleg számos felhasználási területen engedélyezi a következő stabilizátorokat: agar (E406), karragén (E407), szentjánoskenyérliszt (E 410), guargumi (E 412), xantángumi (E 415), pektinek (E 440), cellulóz (E 460), karboxi-metil-cellulóz (E466), oxidált keményítő (E1404), monokeményítő-foszfát (E 1410), dikeményítő-foszfát (E 1412), foszfatált-dikeményítő-foszfát (E 1413), acetilezett-dikeményítő-foszfát (E 1414), acetilezett keményítő (E 1420), acetilezett-dikeményítő-adipát (E 1422), hidroxi-propil-keményítő (E 1440), hidroxi-propil-dikeményítő-foszfát (E 1442), keményítő-nátrium-oktenil-szukcinát (E 1450), acetilált-oxidált-keményítő (E 1451); és a következő emulgeálószereket: zsírsavak mono- és digliceridjei (E 471). Ezekre az élelmiszer-adalékanyagokra az élelmiszerügyi tudományos bizottság számértékkel nem korlátozott megengedhető napi bevitelt (ADI-t), határozott meg, ezért a fogyasztók egészségére semmilyen veszélyt nem jelentenek. Használatuk kiterjesztése a kevesebb mint 20 % zsírt tartalmazó, ízesítetlen, élő mikroflórájú, fermentált tejszínekre és az ezeket helyettesítő termékekre az emulzió stabilitása és állandósága érdekében technológiailag szükséges. Ez az alkalmazás előnyös a fogyasztó számára, mert a hagyományos termékekhez hasonló tulajdonságú, csökkentett zsírtartalmú fermentált tejszín termékek választékát biztosítaná. Ezért célszerű e további alkalmazás engedélyezése.

(5)

1990-ben az élelmiszerügyi tudományos bizottság értékelte a tejsav nátrium- és káliumsóit (E 325 és E 326), a kálium-acetátot (E 261), a nátrium-acetátot (E 262i), valamint a nátrium-hidrogén-acetátot (E 262ii), és arra a következtetésre jutott, hogy ezek az anyagok természetes összetevőként mind jelen vannak az élelmiszerekben, és bevitelük minden valószínűség szerint elhanyagolható a természetes forrásokból származó bevitellel összehasonlítva. Ezért ezekre együttesen egy „számértékkel nem korlátozott csoport ADI”-t (megengedhető napi bevitelt) állapítottak meg.. Ennek következtében ezen élelmiszer-adalékanyagok felhasználását általában minden élelmiszerhez engedélyezik, a 95/2/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében említettek kivételével. Javaslat született ezen élelmiszer-adalékanyagok felhasználásának az előrecsomagolt friss darált húshoz történő kiterjesztésére a mikrobiológiai patogének (pl. Listeria, e. coli O157) elszaporodásának meggátlása céljából. E technológiai indok alapján és figyelembe véve, hogy a felhasználás nem vet fel biztonságossági aggályokat, célszerű engedélyezni ezen élelmiszer-adalékanyagok előrecsomagolt friss darált húsban való felhasználását.

(6)

A 95/2/EK irányelv jelenleg engedélyezi a szorbátok (E 200, E 202, E 203) és benzoátok (E 210, E 211, E 212, E 213) élelmiszer-adalékanyagként való felhasználását. A penészgombák és élesztőgombák, valamint mikotoxinok elszaporodása meggátlásának érdekében javasolt ezen élelmiszer-adalékanyagok további, tartósítószerként történő alkalmazása olyan algaalapú, halanalóg termékekben (algakaviárok), melyeket különböző ételekben feltétként használnak. Az említett sók esetében a megállapított megengedhető napi bevitel 0–25 mg/testtömegkilogramm, illetve 0–5 mg/testtömegkilogramm. A legroszszabb esetet figyelembe vevő, a maximális koncentráció alapján végzett becslés szerint a bevitelre vonatkozó számítások nagyon alacsony értéket mutattak a megengedhető napi bevitelhez viszonyítva. A fogyasztó ennek következtében megvalósuló expozíciója nem ad okot a biztonságossággal kapcsolatos aggályokra. Ezért célszerű engedélyezni a szorbátok és benzoátok tartósítószerként történő használatát algaalapú, halhelyettesítő termékekben is, figyelembe véve a technológiai indokot és azt a tényt, hogy ez az új termék szűk piaci szegmenst képvisel.

(7)

A szorbátok (E 200, E 202, E 203) és benzoátok (E 210, E 211, E 212, E 213) olyan hordós sörökben való felhasználását kérelmezték, amelyekhez 0,5 %-nál nagyobb mennyiségű erjeszthető cukrokat és/vagy gyümölcslevet vagy gyümölcs sűrítményt adtak hozzá, és amelyeket közvetlenül csapolva szolgálnak fel. Ezek a hordós sörök huzamosabb ideig érintkezhetnek a sörcsappal. Mivel a hordó és csap érintkezése nem steril körülmények között történik, a hordó mikrobiológiailag szennyeződhet. Ez problémát jelent az olyan sörök esetében, amelyek továbbra is tartalmaznak erjeszthető cukrokat, mert veszélyes mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. Ezért az olyan csapolt sörökben, amelyekhez erjeszthető cukrokat és/vagy gyümölcslevet vagy sűrítményt adnak hozzá, szükség van mikrobaellenes anyagok jelenlétére. A bevitel szempontjából az ilyen gyümölcssörök csapolás útján történő fogyasztása továbbra sem számottevő, és a szorbát- és benzoát bevitelre vonatkozó, a legrosszabb esetet figyelembe vevő számítások szerint a bevitel a megengedhető napi bevitel alatt marad. Ezért célszerű a szorbátok és benzoátok használatának engedélyezése olyan hordós sörökben, amelyekhez 0,5 %-nál nagyobb mennyiségű erjeszthető cukrokat és/vagy gyümölcslevet vagy gyümölcs sűrítményt adnak hozzá.

(8)

A citrusfélék felületén jelentkező penészgomba képződésének megakadályozása érdekében engedélyezett a gyümölcsök szedés utáni kezelése peszticidekkel (pl. imazalil és tiabendazol). A citrusfélék kezeléséhez alkalmazott peszticidek használatát részben vagy teljesen fel lehetne váltani szorbátokkal (E 200, E 202, E 203). A szorbátok a hámozatlan friss citrusfélék felületén az engedélyezett viaszok (méhviasz, kandelillaviasz, karnaubaviasz és sellak (E 901, E 902, E 903 és E 904) segítségével alkalmazhatók. Biztonságossági szempontból nem aggályos a fogyasztó említett adalékanyagoknak való kitettsége. Ezért célszerű e további felhasználás engedélyezése.

(9)

A fogyasztók bizonyos tápanyagok bevitelét étrend-kiegészítők segítségével érhetik el. E célból a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott étrend-kiegészítőkhöz A-vitamin, valamint A- és D-vitamin keveréke adható. A biztonságos kezelés érdekében az A-vitamint, illetve az A- és D-vitamin keverékét készítményekké kell alakítani, ami magas nedvességtartalmat és magas hőmérsékletet igényelhet keményítők és cukrok jelenlétében. Az ilyen feldolgozás kedvezhet mikroorganizmusok fejlődésének.. E mikroorganizmusok elszaporodásának megakadályozása érdekében engedélyezik a szorbátok (E 200, E 202, E 203) és benzoátok (E 210, E 211, E 212 és E 213) hozzáadását a szilárd étrend-kiegészítőkben felhasznált A-vitaminhoz, valamint az A- és D-vitamin keverékeihez.

(10)

A kén-dioxid és a szulfitok (E 220, E 221, E 222, E 223, E 224, E 226, E 227, E 228) a 95/2/EK irányelv szerint engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok, amelyek elsősorban mikrobaellenes szerként hatnak, és késleltetik a kémiai romlást.. Napjainkban a friss gyümölcsök – különösen tengeri úton történő – szállítása rendkívül jelentőssé vált. Az ilyen szállítás sokszor több hetet is igénybe vesz. A kén-dioxid és a szulfitok használata megvédi a friss áfonyát a gomba növekedésétől. A kén-dioxid és szulfitok e további felhasználását a friss áfonyán képződő gomba megjelenésének megakadályozása érdekében engedélyezik, szem előtt tartva, hogy a termék valószínűleg szűk piaci szegmenst képvisel. Figyelembe véve ezeket az új engedélyezéseket alátámasztó komoly technológiai indokokat, a világkereskedelem elősegítésének szükségességét és a kén- és szulfitbevitelben jelentkező elhanyagolható hatásukat is, célszerű engedélyezni a kén-dioxid felhasználásának kiterjesztését az áfonyára az ezen irányelv mellékletében meghatározott koncentrációs szinten.

(11)

A fahéjrudak (kizárólag Cinnamomum ceylanicum) előállításához a fahéjfa belső fakérgének frissen hántott darabjait használják fel. A lehántott kéreg az előállító országban mikrobiológiai szennyeződésnek és rovarok támadásának van kitéve, különösen trópusi, nedves éghajlati körülmények között. A kén-dioxiddal történő fertőtlenítés megfelelő kezelés az ilyen mikrobiológiai szennyeződés és rovartámadás ellen. 1994-ben az élelmiszerügyi tudományos bizottság 0–0,7 mg/testtömegkilogramm megengedhető napi bevitelt állapított meg, és úgy vélte, hogy a kén-dioxid és más szulfitok használatát a súlyos asztmatikus rohamok előfordulási gyakoriságának visszaszorítása érdekében korlátozni kell. Bár a kén-dioxid és a szulfitok használatát korlátozni kell, ez a speciális felhasználás elhanyagolható mértékben járul hozzá a kén-dioxid és a szulfitok beviteléhez. Ezért helyénvaló engedélyezni a kén-dioxid és a szulfitok (E 220, E 221, E 222, E 223, E 224, E 226, E 227, E 228) további felhasználását,kizárólag e konkrét fahéjtípusnál.

(12)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) értékelte a nizin használatának biztonságosságára vonatkozó információkat a folyékony tojás élelmiszer-kategóriájában, valamint a módosított gyártási eljárással előállított nizin biztonságosságára vonatkozó adatokat. Az EFSA 2006. január 26-i véleményében (5) megerősítette a korábban meghatározott 0–0,13 mg/testtömegkilogramm megengedhető napi beviteli értéket az új gyártási folyamattal és kivonási eljárással előállított, a hagyományosan használt tejalapú közeg helyett egy cukros kiindulási anyag erjesztésével készített nizinre is. Az EFSA véleményében azt is megerősítette, hogy a nizin élelmiszerekben való felhasználásától nem várható antibiotikum-rezisztencia kialakulása. Az EFSA szerint nincsenek adatok nizinnel szemben ellenálló bakteriális mutánsokról, melyek keresztrezisztenciát mutatnak a terápiás célú antibiotikumokkal. Az EFSA úgy véli, hogy ez valószínűleg a terápiás célú antibiotikumok és a nizin közötti, az antimikrobiális működés terén fellépő különbségnek tulajdonítható. Az EFSA emellett 2006. október 20-i véleményében (6) azt is megerősítette, hogy a nizin a tervezett felhasználási feltételek melletti (a maximális felső érték 6,25 mg/l) használata pasztörizált folyékony tojásokban biztonságossági szempontból nem aggályos, technológiai szempontból pedig a termék eltarthatóságának megnövelése és a pasztörizálást esetlegesen túlélő, ételmérgezést okozó, spóraképző fajok (például Bacillus cereus) képződésének megakadályozása érdekében indokolt. Ezért helyénvaló a nizin pasztörizált folyékony tojásokban való további kiegészítő használatának engedélyezése.

(13)

A dimetil-dikarbonát (DMDC, E 242) élelmiszer-adalékanyagot a 95/2/EK irányelv tartósítószerként engedélyezi az alkoholmentes ízesített italokban, alkoholmentes borokban és folyékony teakoncentrátumokban. Az élelmiszer-adalékanyagot azt követően engedélyezték, hogy az élelmiszerügyi tudományos bizottság 1990-ben kedvező véleményt adott róla, amelyet 1996-ban újra megerősített. Az élelmiszerügyi tudományos bizottság nem tudott megengedhető napi beviteli értéket megállapítani, mivel a DMDC gyorsan lebomlik szén-dioxidra és metanolra. 2001-ben felkérték az élelmiszerügyi tudományos bizottságot, vizsgálja meg a DMDC borban történő felhasználásának biztonságosságát. Az élelmiszerügyi tudományos bizottság akkor úgy vélte, hogy a dimetil-dikarbonátnak az alkoholtartalmú italok és borok kezelésére szolgáló használata során képződő metanol és más reakciótermékek (pl. metil-karbamát) hasonlók a nem alkoholtartalmú italokban kialakuló anyagokhoz, és még jelentős borfogyasztás sem eredményezne semmiféle veszélyt a metanol és a metil-karbamát miatt. A DMDC felhasználása azért szükséges, hogy megelőzze a még fel nem bontott, nem sterilen töltött palackban tárolt almabornak, körtebornak és gyümölcsboroknak, csökkentett alkoholtartalmú boroknak, boralapú italoknak és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet (7) hatálya alá tartozó minden egyéb terméknek a fermentáció következtében bekövetkező romlását. E további használat nem ad okot a fogyasztók biztonságával kapcsolatos aggályokra. Ráadásul a DMDC használata hozzájárulhat a kén-dioxid-expozíció csökkentéséhez. Ezért célszerű a DMDC e további használatának engedélyezése az almaborban, körteborban, gyümölcsborban, csökkentett alkoholtartalmú borban, boralapú italokban és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó egyéb termékekben.

(14)

Az EFSA értékelte a rozmaringkivonatok élelmiszerekben antioxidánsként történő felhasználásának biztonságára vonatkozó adatokat. A rozmaringkivonatok a Rosmarinus officinalis L.-ből származnak, és számos antioxidáns hatású összetevőt tartalmaznak (elsősorban fenolsavakat, flavonoidokat, diterpenoidokat és triterpéneket). Bár a rozmaringkivonatokra vonatkozó toxikológiai adatok nem voltak elegendők ahhoz, hogy az EFSA számszerű megengedhető napi bevitelt állapítson meg, az EFSA 2008. március 7-i véleményében (8) úgy vélte, hogy a biztonsági tartomány elég nagy annak a következtetésnek a levonásához, hogy a javasolt felhasználásból és a felhasználási szintekből származó étrendi bevitel a biztonságosság szempontjából nem aggályos. A rozmaringkivonatok használata ezért megengedhető, ha a felhasználásuk technológiailag indokolt. A rozmaringkivonatok antioxidánsként történő, javasolt felhasználását engedélyezik, és a rozmaringkivonatokhoz hozzárendelik az E 392 E-számot.

(15)

A tejsavó a sajtgyártás mellékterméke. A fehérjében kellően gazdag étrend biztosítása érdekében tejsavó fehérjét tartalmazó italokat fejlesztettek ki. Annak érdekében, hogy a fehérjék az ilyen italok hőkezelése során szuszpenzióban maradjanak, nagyobb foszfátmennyiségre van szükség, mint amennyi a szokásos alkoholmentes ízesített italokban van. A foszfátokat engedélyezik a tejsavófehérjét tartalmazó sportitalokban.

(16)

A méhviaszt (E 901) jelenleg fényezőanyagként engedélyezik a csokoládéval bevont, kisméretű finom pékárukban. Ez az engedély nem vonatkozik a csokoládéval be nem vont jégkrémostyákra. Azon túl, hogy a méhviasz a csokoládé alternatívájának tekinthető az előrecsomagolt jégkrémostyák esetében, az ostyák méhviasszal történő bevonása megakadályozza a víz migrációját az ostyákba, biztosítja az ostya ropogósságát, és meghosszabbítja a termék eltarthatóságát, ezért használata technológiailag indokolt. Ezért a méhviaszt fényezőanyagként engedélyezik a jégkrémmel töltött, előrecsomagolt ostyák csokoládé bevonatának teljes vagy részleges kiváltására.

(17)

Az EFSA értékelte a méhviasz további felhasználásának biztonságosságára vonatkozó adatokat aromák hordozójaként, alkoholmentes ízesített italokban történő alkalmazás esetén. Bár a méhviaszra vonatkozó, rendelkezésre álló adatok nem voltak elegendők a megengedhető napi bevitel megállapításához, az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a méhviasz alacsony toxicitása következtében a meglévő élelmiszer-ipari felhasználások és a méhviasz javasolt új felhasználása nem ad okot biztonságossággal kapcsolatos aggodalmakra. Ezért célszerű a méhviasz alkoholmentes ízesített italokban aromák hordozójaként való felhasználásának engedélyezése.

(18)

A trietil-citrátot (E 1505) az EU a 95/2/EK irányelv értelmében jelenleg aromák hordozójaként és szárított tojásfehérjében engedélyezi. Az élelmiszerügyi tudományos bizottság 1990-ben a megengedhető napi bevitelt 0–20 mg/kg-ban határozta meg. A trietil-acetát felhasználásának kiterjesztését javasolták étrend-kiegészítő tabletták fényesítő anyagaként. A trietil-citrát növeli a bevonat ellenállását, védi a tablettát a külső behatásoktól, és megnöveli a termék forgalombantarthatóságának idejét. A legrosszabb esetet figyelembe véve a trietil-citrát bevitelének ezen újabb forrása elhanyagolható (0,25% ) a megengedhető teljes napi bevitelhez képest. Ezért célszerű a trietil-citrát étrend-kiegészítő tabletták fényesítő anyagaként történő felhasználásának uniós szintű engedélyezése.

(19)

Az EFSA értékelte a polivinil-alkohol (PVA) étrend-kiegészítők filmbevonószerként történő felhasználásának biztonságosságára vonatkozó adatokat, és 2005. december 5-én megfogalmazta véleményét (9). Az EFSA megállapította, hogy a polivinil-alkoholnak a kapszula és tabletta formájú étrend-kiegészítők bevonataként történő felhasználása biztonság szempontjából nem aggályos. Az EFSA véleménye szerint a polivinil-alkoholnak való potenciális kitettség a felhasználás tervezett feltételei mellett várhatóan csekély lesz. A jelentések szerint a polivinil-alkohol a szájon át történő bevétel után minimális mértékben szívódik fel. A legnagyobb felhasználási szintet 18 g/kg-ban rögzítették, a legrosszabb eset bekövetkezését alapul véve, amelyet az EFSA kockázatbecslése során alkalmazott. A polivinil-alkohol jó tapadási tulajdonságának és az általa képzett filmbevonat erősségének köszönhetően ez az új élelmiszer-adalékanyag várhatóan technológiai szerepet tölt majd be étrend-kiegészítők filmbevonataként, különösen abban az esetben, ha a felhasználás során a nedvességnek ellenálló és a nedvességtől védő tulajdonságokra van szükség. Ezért célszerű az ismertetett alkalmazás uniós szintű engedélyezése. Az új élelmiszer-adalékanyaghoz az E 1203 E-számot rendelik hozzá.

(20)

Az EFSA értékelte a polietilén-glikolok hat típusának (PEG 400, PEG 3000, PEG 3350, PEG 4000, PEG 6000, PEG 8000) étrend-kiegészítők filmbevonataként történő használatára vonatkozó adatokat, és 2006. november 28-án közzétette ezzel kapcsolatos véleményét (10). Az EFSA megállapította, hogy a polietilén-glikol e típusainak étrend-kiegészítő tabletták és kapszulák filmbevonó anyagaiban fényesítő anyagként történő használata a tervezett felhasználási feltételek mellett nem jelent biztonságossági kockázatot. Az EFSA kockázatbecslésében azt is figyelembe vette, hogy az említett polietilén-glikoloknak való kitettség egy másik forrását a gyógyszerkészítmények jelentik, és úgy vélte, hogy a PEG 6000 édesítőszerek hordozójaként már engedélyezett felhasználása, valamint a PEG alkalmazása élelmiszerekkel érintkező anyagokban csak korlátozott mértékben növeli a bevitelt. Ezért célszerű az ismertetett új alkalmazás uniós szintű engedélyezése. Emellett a PEG 6000 édesítőszerek hordozójaként történő korlátozott bevitele, valamint toxikológiai jellemzőinek a polietilén-glikolok más típusaival mutatott hasonlósága (a hat polietilén-glikol típushoz egyetlen csoport TDI-t, vagyis tolerálható napi bevitelt rendeltek) következtében célszerű a PEG 6000 alternatívájaként, az EFSA által értékelt PEG-ek használatának édesítőszerek hordozójaként való engedélyezése. A PEG-ekhez az E 1531 E-számot rendelik hozzá.

(21)

Az EFSA értékelte a kassziagumi mint új élelmiszer-adalékanyag zselésítőként és sűrítőanyagként történő használatának biztonságára vonatkozó adatokat, és 2006- szeptember 26-án megfogalmazta véleményét (11). Az EFSA megállapította, hogy a kassziaguminak a meghatározott feltételek melletti felhasználása nem jelent biztonságossági kockázatot. Bár az EFSA a kassziagumi esetében rendelkezésre álló toxikológiai adatokat nem tekintette elégségesnek a megengedhető napi bevitel megállapításához, úgy vélte, hogy a meglévő adatok nem adnak okot biztonsággal kapcsolatos aggodalmakra. Az EFSA külön kiemelte azt, hogy a kassziagumi kevéssé szívódik fel, és ha teljesen hidrolizál, olyan összetevőkre bomlik le, amelyek a normál anyagcsere-folyamatok révén ürülnek a szervezetből. A kassziagumi felhasználása technológiailag indokolt, tekintve szinergista zselésítő hatását, melyet más, élelmiszerekben használatos gumikhoz adva fejt ki. Ezért célszerű e felhasználásokat uniós szinten engedélyezni, és a kassziagumihoz az E 427 E-számot hozzárendelni.

(22)

Az EFSA értékelte a neotám mint ízfokozó biztonságosságát, és 2007. szeptember 27-én közzétette a véleményét (12). Az EFSA következtetése szerint a neotam ízfokozóként történő javasolt felhasználása nem aggályos biztonságossági szempontból, és 2 mg/testtömegkilogramm/nap megengedett napi bevitelt állapított meg. Ezért célszerű engedélyezni a neotám ízfokozóként való felhasználását.

(23)

Az EFSA értékelte az L-cisztein (E 920) egyes, csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekben való felhasználásának biztonságára vonatkozó adatokat. Az EFSA 2006. szeptember 26-i véleményében (13) arra a következtetésre jutott, hogy az anyag felhasználása feldolgozott, gabonaalapú élelmiszerekben valamint csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekben (különösen babakekszekben) nem aggályos biztonságossági szempontból.. A csecsemőknek és kisgyerekeknek szánt kekszeknek megfelelő összetevőkből kell állniuk, beleértve az ellenőrzött cukor- és zsírtartalmat. Az alacsony zsírtartalmú kekszek azonban fokozottan morzsálódnak, így a keksz a gyermek szájában eltörik, ami növeli a fulladás és légcsőelzáródás veszélyét. Az L-cisztein javítja a tészta minőségét,, szabályozza a végtermék szerkezetét. Ezért célszerű az L-cisztein csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekben való felhasználásának uniós szintű engedélyezése.

(24)

Az EFSA értékelte a szarvasmarhafélékből és/vagy sertésekből kivont fibrinogénen és, trombinon alapuló enzimkészítmény élelmiszerek összeállításához alkalmazott élelmiszer-adalékanyagként történő használatának biztonságosságát, és 2005. április 26-i véleményében (14) azt a következtetést vonta le, hogy az enzimkészítmény e felhasználása, amennyiben a véleményben szereplő módon állítják elő, nem jelent veszélyt biztonságossági szempontból. Ugyanakkor az Európai Parlament a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról szóló bizottsági irányelvtervezetről szóló, 2010. május 19-i állásfoglalásában úgy vélte, hogy az említett enzimkészítmény élelmiszerek összeállításához alkalmazott élelmiszer-adalékanyagként történő felvétele a 95/2/EK irányelv IV. mellékletébe nem egyeztethető össze az 1333/2008/EK rendelet céljával és tartalmával, mivel nem teljesíti az 1333/2008/EK rendelet 6. cikkének általános feltételeit, különösen a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja tekintetében.

(25)

A 2004/374/EK bizottsági határozat (15) felfüggesztette a moszatokból és egyes gumikból származó, gélképző élelmiszer-adalékanyagokat (E 400, E 401, E 402, E 403, E 404, E 405, E 406, E 407, E 407a, E 410, E 412, E 413, E 414, E 415, E 417 és E 418) tartalmazó mini poharas, ún. jelly mini-cups zselék forgalomba hozatalát és behozatalát az e termékek miatt jelentett fulladásveszély miatt. A 95/2/EK irányelvet a 2006/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16). ennek megfelelően módosította. A 2004/374/EK bizottsági határozatot ezért hatályon kívül helyezik, mivel rendelkezéseit már beillesztették a 95/2/EK irányelvbe.

(26)

Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, azokat sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte,