4.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 111/27

(1)

A mezőgazdasági és az erdészeti ágazatot nagymértékben érinti az éghajlatváltozás, hiszen ezek közvetlenül függnek az éghajlati feltételektől, ugyanakkor pedig az uniós mezőgazdaságból származó kibocsátás aránya a globális üvegházhatású gázkibocsátásnak kb. 14 %-a.

(2)

Az éghajlatváltozás a mezőgazdaság előtt álló egyik legfontosabb kihívás a világ népességének élelmezését illetően, a népesség 2050-re ugyanis várhatóan 9 milliárd főre növekszik.

(3)

A globális élelmiszerigény 2030-ra várhatóan 50 %-kal nő, 2050-re pedig megkétszereződik, ráadásul ez időben egybeesik a nem élelmezési célú biomassza iránti igény várhatóan erős növekedésével.

(4)

A mezőgazdaság és az erdészet nem élelmezési célú biomassza iránti igénye erősen növekszik, más ágazatok mérséklési erőfeszítései és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás igénye miatt.

(5)

Egyes alapvető élelmiszerek esetében csökkent a globális készletek mennyisége, és egyre gyakoribbá válhat az élelmiszerárak magasba szökése – a 2008-ban tapasztaltakhoz hasonlóan –, ha a növekvő keresletet a kínálat nem képes megfelelően fedezni.

(6)

Az éghajlatváltozás érintheti a terméshozamot, az állatállomány-gazdálkodást és a termelési helyszíneket is, emellett pedig jelentős következményekkel járhat a mezőgazdasági üzemek bevételére, a földhasználatra és a vidéki gazdaságokra nézve az Unió egyes részein.

(7)

A trópusi és szubtrópusi – főleg a szubszaharai Afrikában található – országok mezőgazdasági ágazatát különösen fenyegeti az éghajlatváltozás, és az ezekben a régiókban bekövetkező jelentősebb élelmiszerválságok Európára is kihatnak.

(8)

Összehangolt intézkedések szükségesek annak megakadályozása érdekében, hogy az említett kockázatok együttesen visszafordíthatatlan károkat okozzanak, és hogy a változó éghajlati feltételek mellett is fenntartható élelmiszer-ellátást lehessen megvalósítani.

(9)

Ez a közös programozási kezdeményezés a közös agrárpolitika fejlődése szempontjából is fontos.

(10)

A Versenyképességi Tanács 2009. december 3-i ülésén elismerte, hogy a „Mezőgazdaság, élelmiszer-biztonság és éghajlatváltozás” olyan terület, ahol a közös programozás jelentős hozzáadott értéket teremthet a kutatás területén folytatott jelenlegi, széttagolt tagállami erőfeszítésekhez képest. Ezért következtetéseket fogadott el, amelyekben elismerte, hogy a témát illetően közös programozási kezdeményezést kell indítani, és felkérte a Bizottságot arra, hogy vegyen részt ennek elkészítésében. A Tanács megerősítette továbbá, hogy a közös programozás folyamatát a tagállamok irányítják, a Bizottság pedig előmozdítóként vesz benne részt.

(11)

A mezőgazdasággal, az élelmiszer-biztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás közös programozása biztosíthatja az említett területen a készségek, a tudás és az erőforrások összevonását, az élelmiszer-biztonság kihívásával és az éghajlatváltozás, a világ népességének növekedése és az élelmiszerek és a nem élelmiszerek iránti igény jelentette kockázatokkal foglalkozó kutatások előmozdítása céljából is.

(12)

Az ebben az ajánlásban megállapított célok megvalósítása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a Bizottsággal olyan lehetséges bizottsági kezdeményezések azonosításában, amelyek segítséget nyújthatnak a tagállamoknak a stratégiai kutatási menetrend kidolgozásában és végrehajtásában. A tagállamoknak emellett együtt kell működniük az Agrárkutatási Állandó Bizottsággal a közös programozási tevékenységek és a tágabb értelemben vett kutatási menetrend összehangolása biztosításának érdekében.

(13)

Annak érdekében, hogy a Bizottság jelentést tudjon tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a tagállamoknak rendszeresen jelentést kell tenniük a Bizottságnak a közös programozási kezdeményezéssel kapcsolatosan elért eredményekről,

1.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy dolgozzanak ki közös elképzelést arra vonatkozóan, hogy az uniós szintű kutatás területén folytatott együttműködés és koordináció hogyan segíthet az élelmiszer-biztonság kihívásának és az éghajlatváltozás, a világ népességének növekedése, továbbá az élelmiszerek és a nem élelmiszerek iránti igény jelentette kockázatoknak a kezelésében.

2.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy dolgozzanak ki – az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásaihoz való igazodást és azok enyhítését tartalmazó – közép- és hosszú távú kutatási szükségleteket és célkitűzéseket megállapító közös stratégiai kutatási menetrendet az élelmiszer-biztonság területén. A stratégiai kutatási menetrendnek célszerű tartalmaznia egy olyan végrehajtási tervet, amely megállapítja a prioritásokat és a határidőket, és pontosan meghatározza a stratégiai kutatási menetrend végrehajtásához szükséges fellépéseket, eszközöket és forrásokat.

3.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy a stratégiai kutatási menetrendbe és a végrehajtási tervbe építsék be a következő intézkedéseket:

4.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy hozzanak létre a mezőgazdaság, az élelmiszer-biztonság és az éghajlatváltozás területén közös irányítási struktúrát, amelynek feladata az együttműködésre és a koordinációra vonatkozó közös feltételek, szabályok és eljárások megállapítása, valamint a stratégiai kutatási menetrend végrehajtásának nyomon követése.

5.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy hajtsák végre közösen a stratégiai kutatási menetrendet, többek között nemzeti kutatási programjaik vagy más nemzeti kutatási tevékenységek útján.

6.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy működjenek együtt a Bizottsággal olyan lehetséges bizottsági kezdeményezések felderítése érdekében, amelyek segítséget nyújthatnak a tagállamoknak a stratégiai kutatási menetrend kidolgozásában és végrehajtásában, továbbá a közös programoknak az e területet érintő egyéb uniós kezdeményezésekkel való összehangolásában.

7.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy működjenek együtt a Bizottsággal annak megvizsgálásában, hogy a gazdálkodó közösség és más érdekelt felek hogyan vonhatók be az elért eredmények alkalmazásába, továbbá annak átgondolásába, hogy a közös programozási kezdeményezés miként integrálható a legjobban a közös mezőgazdasági politika fejlesztésébe.

8.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy működjenek együtt a Bizottsággal valamennyi fontos innovációs politikai eszköz alkalmazásában a kutatási eredmények termékekké és szolgáltatásokká való alakításának előmozdítása céljából, ideértve különösen azt, hogy valamennyi innovációs lehetőséget a kis- és középvállalkozások – többek között a mezőgazdasági termelők – rendelkezésére bocsássanak.

9.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy működjenek együtt a Bizottsággal a témával kapcsolatosan a megfelelő nemzetközi szintű szervekkel vagy csoportokkal folytatott konzultáció és együttműködés lehetséges formáinak megvizsgálásában.

10.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy működjenek együtt az Agrárkutatási Állandó Bizottsággal a közös programozási tevékenységek és a tágabb értelemben vett kutatási menetrend összehangolása biztosításának érdekében.

11.

A tagállamokat ezen ajánlás arra ösztönzi, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a Bizottságnak a közös programozási kezdeményezéssel kapcsolatosan elért eredményekről.