(1)

A Bizottsághoz 2002. május 27-i keltezéssel panasz érkezett, amely szerint a görög hatóságok állami támogatásban részesítették az ELVO – Hellenic Industry SA-t (a továbbiakban: ELVO).

(2)

A görög hatóságokkal folytatott részletes eszmecsere után a Bizottság 2005. december 7-i levelében értesítette Görögországot arról, hogy a támogatás ügyében elindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

Az eljárás elindítására vonatkozó bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a támogatással kapcsolatos észrevételeiket.

(4)

Az érdekelt felek egyike sem juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz.

(5)

Görögország 2006. március 1-jei levelében benyújtotta észrevételeit az eljárás elindításáról szóló bizottsági határozattal kapcsolatban. További információkat küldött 2006. július 26-i, 2006. július 28-i, 2006. augusztus 2-i, 2007. június 22-i, 2007. július 2-i, 2007. augusztus 31-i, 2007. szeptember 6-i, 2007. október 18-i, 2008. február 22-i és 2008. augusztus 20-i levelében.

(6)

2007. május 4-én a bizottság tisztviselői és a görög hatóságok között megbeszélésre került sor, amelyen az ELVO képviselői is részt vettek.

(7)

Az ELVO vállalkozás székhelye Thesszalonikiban (Görögország) található, és a cég katonai és polgári járművek, illetve alkatrészek előállításával foglalkozik. Az ELVO a görög fegyveres erők legnagyobb gépjármű-beszállítója.

(8)

Az eddig rendelkezésre álló információk szerint a vállalkozás a következő járműfajták előállításával foglalkozik: autóbuszok, trolibuszok, billenőplatós gépkocsik, szemétszállító járművek, vízszállító gépkocsik, tűzoltójárművek, hóekék, repülőgép-szállítók, daruszállítók, traktorok, tehergépkocsik, pótkocsik, városi terepjárók, harckocsik és páncélozott járművek.

(9)

A vállalkozás Steyr Hellas SA néven alakult 1972-ben, és eleinte traktorokat, tehergépkocsikat, kerékpárokat és motorokat gyártott. Az ELVO nevet 1987-ben vette fel, amikor részesedéseinek többségét a görög kormány szerezte meg.

(10)

Az ELVO részesedéseinek 43 %-át egy 2000. augusztus 29-i megállapodás értelmében, pályázati eljárást követően a Mytilineos Holdings SA szerezte meg (a továbbiakban: a részleges privatizáció). Jelenleg az ELVO 51 %-a van a görög kormány tulajdonában.

(11)

Az ELVO jelenleg körülbelül 672 főt alkalmaz (2007. évi adatok). 2007. évi forgalma 84 millió EUR volt.

(12)

Az 1999. december 16-i 2771/1999 törvény 15. cikkének (3) bekezdése alapján a görög állam elengedte az ELVO adóval és adóbírsággal kapcsolatos valamennyi köztartozását az 1988–1998 időszakra vonatkozóan (a továbbiakban: „A” adóelengedés). A görög hatóságok szerint az ELVO elengedett köztartozásainak összege ez alapján 1 193 753 186 GRD (3 503 310,89 EUR) volt (3).

(13)

A görög hatóságok ezenkívül az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás elindításáról szóló bizottsági határozatra benyújtott észrevételeikben még két további olyan intézkedésről tájékoztatták a Bizottságot, amelyet szintén az ELVO javára hoztak.

(14)

A görög hatóságok az 1892/90 törvény 49. cikke alapján határozatot (4) hoztak az ELVO 3 546 407,89 EUR összegű adókötelezettségének elengedéséről (a továbbiakban: „B” adóelengedés). Ez az összeg megfelel annak az adókötelezettségnek, amely 1998-tól (az utolsó adóellenőrzés éve) a Mytilineos-nak történő eladásig hárult az ELVO-ra. Az elengedésre olyan formában került sor, hogy az adóhatóság visszafizette az ELVO korábban már befizetett adóit. Az elengedett adók az alábbiak szerint oszlanak meg:

(15)

1997-ben az ELVO 23 008 134,635 EUR-nak megfelelő összegű kölcsönt vett fel a német Bayerische Hypo- und Vereinsbank AG banktól. A kölcsönre a görög állam garanciát vállalt (a továbbiakban: a hitelgarancia). Az ELVO nem adott biztosítékot a garanciára, de garanciadíjként az összeg 1 %-át fizette az államnak. A görög hatóságok közölték a Bizottsággal, hogy a kölcsönt a honvédelmi minisztérium közbeszerzési programjai útján megrendelt termékek – a görög hadsereg számára készült […] (*1) – előállításának finanszírozására fordították.

(16)

A Bizottság a fentieknek megfelelően 2005. december 7-i levelében tájékoztatta Görögországot arról, hogy elindította az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást az „A” adóelengedés tárgyában, amely nézete szerint állami támogatásnak minősül. A Bizottság a következő okokból vonta kétségbe, hogy a támogatás összeegyeztethető lenne a közös piaccal.

(17)

Az eljárás elindításáról szóló határozat meghozatala előtt folytatott eszmecsere során Görögország arra hivatkozott, hogy az ELVO teljes tevékenysége az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá tartozik, mivel az ELVO nagyrészt katonai járműveket állít elő a görög fegyveres erők számára. A Bizottság azonban megállapította, hogy az ELVO polgári, illetve kettős célú járművek gyártásával is foglalkozik. Görögország nem bizonyította be, hogy az adó elengedése kizárólag az ELVO katonai célú termelési tevékenységét érintette, és hogy az adó elengedésére Görögország alapvető védelmi érdekei szempontjából volt szükség.

(18)

Következésképpen a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ELVO-nak nyújtott pénzügyi támogatásnak csak egy részét fordították az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá tartozó katonai termelés támogatására, míg a termelés fennmaradó részéhez biztosított támogatást ki kell vizsgálni az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás keretében.

(19)

A Bizottság ugyanebben a levelében a 659/1999/EK tanácsi rendelet (5) 10. cikkének (3) bekezdése alapján felszólította Görögországot, hogy nyújtson be különböző információkat, többek között a következő kérdésekről:

(20)

Görögország a vizsgálati eljárás elindításáról szóló bizottsági határozatra benyújtott válaszában a következő észrevételeket tette:

(21)

Görögország a Bizottság felszólítására információkat közölt a „B” adóelengedésről és a fentebb ismertetett hitelgaranciáról. Kijelentette, hogy az ELVO semmilyen más, állami forrásból származó támogatásban nem részesült.

(22)

Görögország megerősítette, hogy az ELVO nem vezeti külön a civil és a katonai termelésre vonatkozó számlákat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ELVO elsősorban katonai berendezések gyártásával foglalkozik. 1987 és 1998 között a vállalkozás árbevételének 85 %-át tették ki az úgynevezett katonai programok. Bár 1999-ben a katonai termékek részesedése a teljes forgalom 54 %-ára csökkent, ez csak annak a kivételes körülménynek volt betudható, hogy egy 1997-től életbe lépett megállapodás szerint az ELVO autóbuszokat és trolibuszokat szállított különböző államháztartási szerveknek (ezután 2000 és 2002 között a katonai értékesítés ismét visszanyerte eredeti súlyát, és elérte a forgalom 64,61 %, 72,59 % és 98,40 %-át). Az 1999. év kivételével tehát az ELVO tevékenységének túlnyomó része katonai berendezések előállítására irányult, és ez a tevékenység az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá tartozhat.

(23)

Amennyiben az „A” és a „B” adóelengedés nem tartozna az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá, meg kell vizsgálnunk az adóelengedések hátterét, azaz az ELVO részleges privatizációját. A privatizációra nyílt pályáztatás alapján került sor, amelynek során nyolc görög, illetve nemzetközi csoport jelezte érdeklődését. Végül négy olyan fél volt, amely elfogadható ajánlatot nyújtott be. A pályáztatók a Mytilineos ajánlatát ítélték a legjobbnak.

(24)

A privatizációs folyamat keretében a görög állam úgy határozott, hogy az ELVO-t úgy kell értékesíteni, hogy mentes legyen az adásvétel időpontjában ismert valamennyi adókötelezettség alól, és a görög államra háruljanak mindazok az adókötelezettségek, amelyek már az értékesítés előtt esedékesek voltak, de amelyek befizetésére csak a későbbiekben kerül sor. Ezek a feltételek a pályázati eljárás feltételei között szerepeltek, így valamennyi ajánlattevő tisztában volt velük (az ajánlattevők tehát abban a tudatban tették meg ajánlatukat, hogy ezeket a tartozásokat az állam le fogja írni). E döntés célja az volt, hogy az állam a lehető legmagasabb árat kaphassa a részesedésekért (figyelembe véve, hogy a vételárból le kell vonni az elengedendő adóköveteléseket).

(25)

A görög állam érvelése szerint hasonló adásvételi szerződések esetén bevett kereskedelmi gyakorlat, hogy az eladó magára vállalja az értékesített vállalkozás valamennyi olyan pénzügyi kötelezettségét, amelyet az ügylet létrejöttekor még nem teljesítettek. Ezenkívül a görög hatóságok kifejtették, hogy a Mytilineos által kínált ár (12 179 071 EUR) még akkor is jelentősnek számított volna, ha levonták volna belőle az elengedett tartozásokat (a nettó összeg 5 129 298,12 EUR).

(26)

Görögország tehát arra hivatkozik, hogy olyan magánszektorbeli eladóhoz hasonlóan járt el, aki eszközeinek értékesítésekor a nyereség maximalizálására törekszik, tehát az „A” és a „B” adóelengedés nem minősül állami támogatásnak.

(27)

A görög hatóságok hivatkoztak az N 11/91 állami támogatási programra is, amelyet a Bizottság 1991. július 11-i levelében hagyott jóvá. E támogatási program keretében 208 meghatározott, az állami szektorban tevékenykedő vállalkozás – köztük az ELVO – privatizációja kapcsán került sor állami támogatás nyújtására, méghozzá a tartozások elengedése vagy tőkésítése formájában. A program értelmében két olyan feltétel van, amelynek teljesülése esetén a támogatást előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak:

(28)

A görög hatóságok arra hivatkoznak, hogy az 1892/90 törvény alapján leírt adók is ezen program hatálya alá tartoznak. Az adók elengedéséhez szerintük nem volt szükség a Bizottságnak történő előzetes bejelentésre, mivel az ELVO részesedéseinek 43 %-át nyílt pályázati eljárással értékesítették. Ráadásul mivel az ELVO katonai berendezéseket gyárt, az állami támogatásra vonatkozó rendelkezések alapján tevékenysége nem tartozik a gépjárműiparhoz.

(29)

Mielőtt elvégezzük a támogatási intézkedések érdemi értékelését az állami támogatási szabályok alapján, meg kell vizsgálni Görögország állításait az EK-Szerződés 296. cikkével kapcsolatban.

(30)

Az EK-Szerződés 296. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok „megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a közös piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében.” E rendelkezés alkalmazása érdekében a Tanács összeállított egy terméklistát (lásd az EK-Szerződés 296. cikkének (2) bekezdését), amelyben többek között szerepelnek (a lista 6. pontjában) „harckocsik és kifejezetten harci járművek: … b) fegyverrel ellátott vagy páncélozott katonai jellegű járművek, beleértve a kétéltű járműveket is; c) páncélozott autók …”.

(31)

Ez a jelen ügy vonatkozásában azt jelenti, hogy az EK-Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók mindazokra az intézkedésekre, amelyek az 1958. évi listában felsorolt termékekkel kapcsolatosak, amennyiben az intézkedést szükségesnek ítélik a tagállam alapvető biztonsági érdekeinek védelme szempontjából.

(32)

Az ítélkezési gyakorlat szerint annak a tagállamnak, amelyik az EK-Szerződés 296. cikkére kíván hivatkozni, bizonyítania kell, hogy a biztosított mentesség nem lépi át az ilyen kivételes esetekben megszabott határokat (7).

(33)

Görögország először arra hivatkozott, hogy az ELVO által előállított termékek kivétel nélkül vagy legalábbis igen nagy arányban az EK-Szerződés 296. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó katonai berendezések, ezért a Szerződés állami támogatási szabályai nem tiltják az ELVO javára nyújtott állami támogatást.

(34)

Ez a vélemény nem fogadható el. Az ügyben rendelkezésre álló információk alapján egyértelmű, hogy az ELVO nem kizárólag az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá tartozó termékeket állít elő, hanem kettős célú, illetve kizárólag polgári felhasználású termékeket is (lásd a (8) és a (17) preambulumbekezdést). Ezért a Bizottság nem fogadhatja el azt az általános kijelentést, hogy az ELVO tevékenységei kivétel nélkül az EK-Szerződés 296. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartoznak. A Szerződésben megfogalmazott kivétel alkalmazását minden támogatási intézkedés esetében egyedileg kell értékelni, figyelembe véve az intézkedés célját és alkalmazási körét.

(35)

Az „A” és a „B” adóelengedés esetében a Bizottság nem fogadhatja el azt az állítást, hogy ezek az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá tartoznának. Mivel nem állnak rendelkezésre külön számlák a polgári és a katonai célú termelésre vonatkozóan, semmi nem támasztja alá, hogy az intézkedések kizárólag a katonai célú termelésre vonatkoznának.

(36)

A hitelgarancia esetében más a helyzet. Görögország információi szerint a garancia olyan kölcsönre vonatkozott, amelyet az ELVO a görög hadsereg céljaira szóló járműmegrendelések teljesítésére vett fel. Az első megrendelés tárgya […] volt, amely egyértelműen szerepel az EK-Szerződés 296. cikke szerinti, katonai célokra szánt termékek listáján. A második megrendelés tárgya […] volt, amely első látásra kettős célú terméknek tűnik, és csak akkor tartozik az EK-Szerződés 296. cikkének hatálya alá, ha kifejezetten katonai célra szánták. E tekintetben Görögország hivatalos nyilatkozatot tett arról, hogy a […] terméket a […] görög hadsereg előírásai alapján készítették. A Bizottság elfogadja, hogy a […] jellemző tulajdonságai miatt a (30) bekezdésben említett listára, méghozzá annak 6(b) pontjába tartozik. Görögország továbbá biztosította a Bizottságot, hogy a […] terméket kivétel nélkül kizárólagosan […] katonai céljaira szállították, ahogy ezt a honvédelmi minisztérium levele is megerősítette. Görögország kijelentette továbbá, hogy a […] terméket katonai műveletekre szánták és ilyen célból támogatták, és úgy ítélték meg, hogy alkalmas a […] céljaira. A Bizottság elfogadja, hogy ezek a járművek szükségesek Görögország alapvető biztonsági érdekeinek védelméhez.

(37)

A Bizottság meggyőződött arról, hogy a hitelgarancia tárgyát képező megrendelés katonai termékekre vonatkozott az EK-Szerződés 296. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, és a garanciára szükség volt ahhoz, hogy ezt a terméket szállítani lehessen a görög hadseregnek. Következésképpen a Bizottság egyetért azzal, hogy a hitelgaranciára nem vonatkoznak az EK-Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései, mivel a hitelgarancia az EK-Szerződés 296. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében mentességet élvez.

(38)

A következőkben tehát csak az „A” és a „B” adóelengedést vizsgáljuk az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerint.

(39)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint „[…] a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”, hacsak a támogatás nem indokolható a Szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdése szerint. Az állami támogatás fogalmába nemcsak az állami források közvetlen átruházása (például a pénzbeli támogatás) tartozik bele, hanem azok az esetek is, amikor az állam elenged a kedvezményezettel szembeni bizonyos követeléseket, és így bevételtől esik el.

(40)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az „A” és a „B” adóelengedés állami támogatásnak minősül, mert az adók állami források, és az intézkedés szelektív módon részesíti előnyben kifejezetten az ELVO-t, amelynek az intézkedés hiányában ki kellene egyenlítenie a kötelezettségeit. Az is egyértelmű, hogy az adók elengedése az államnak tulajdonítható, mivel olyan intézkedések révén valósult meg, amelyeket állami szervek hoztak (az „A” adóelengedés esetében a törvény, a „B” adóelengedés esetében az adóhatóság visszafizettetési határozata). Mivel a járműiparban a tagállamok között verseny és kereskedelem folyik, az ELVO-nak a versenytársaihoz képest nyújtott pénzügyi előny torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, és érinti a tagállamok közötti versenyt.

(41)

Görögország arra hivatkozott, hogy az „A” és a „B” adóelengedés nem minősül állami támogatásnak, mivel nem részesíti az ELVO-t olyan előnyben, amelyhez ne tudott volna piaci körülmények között is hozzájutni. Amint az a (23)–(26) preambulumbekezdésből is kiderül, Görögország úgy érvelt, hogy hasonló körülmények között bármely magánszektorbeli eladó hasonlóképpen járt volna el.

(42)

Ez az állítás nem fogadható el.

(43)

Egyrészt a Bizottság megállapítja, hogy bár Görögország azt állítja, hogy ugyanúgy járt el, ahogyan hasonló körülmények között bármely magánszektorbeli eladó tette volna, mégis olyan eszközökre támaszkodott az ELVO-nak nyújtott támogatási intézkedés odaítélésekor, amelyek kizárólagosan az állam hatáskörébe tartoznak: az „A” adóelengedés esetében törvényt hozott, a „B” adóelengedés esetében adóhatósági határozatot adott ki. Ezek olyan eszközök, amelyekkel magánszektorbeli eladó soha nem tudna élni. Ezért a dolog természetéből adódik, hogy a görög állam nem úgy járt el, mint egy rendes feltételek között működő piaci szereplő (8).

(44)

Ezenkívül a Bizottság megállapítja azt is, hogy semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre Görögország azon állításának igazolására, hogy az adókövetelések elengedésével sikerült magasabb nettó árat (a részesedések becsült vételára mínusz az elengedett adóbevétel) érvényesítenie az ELVO-ban birtokolt részesedéseiért, mint ha a részesedéseket az adókövetelések leírása nélkül értékesítette volna (nem áll rendelkezésre például a részesedések tényleges vételárának és az alternatív forgatókönyv szerinti becsült vételárának összehasonlítása), ezért ez az állítás nem több, mint bizonyíték nélküli puszta feltételezés. Mivel az állítást semmi nem látszik igazolni, nem fogadható el Görögország azon állítása, hogy az adó elengedése üzleti előnnyel járt.

(45)

A Bizottság következésképpen nem fogadja el Görögország azon állítását, hogy piacgazdasági eladóként járt el, és úgy ítéli meg, hogy az „A” és a „B” adóelengedés olyan előnyhöz juttatta az ELVO-t, amelyet rendes piaci körülmények között nem tudott volna megszerezni.

(46)

A Bizottság úgy tekinti, hogy az „A” és a „B” adóelengedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(47)

A vizsgálat során Görögország kifejtette, hogy ha megállapítást nyerne, hogy az „A” és a „B” adóelengedés állami támogatásnak minősül, az intézkedések akkor is a fenti, a Bizottság által N 11/91 számon engedélyezett program hatálya alá tartoznak, és következésképpen összeegyeztethetők a közös piaccal. A Bizottság azonban nem tudja elfogadni Görögországnak a (27) és (28) preambulumbekezdésben kifejtett érvelését.

(48)

A Bizottság elöljáróban megjegyzi, hogy az N 11/91 bizottsági határozat tárgyát képező 1892/90 törvény csak a vállalkozásoknak vagy vállalkozások teljes eszközállományának vagy a vállalkozások többségi részesedésének értékesítésére vagy bármely más formában történő átruházására vonatkozik (az 1892/90 törvény 49. cikke). Ugyanakkor a jelen esetben csak az ELVO részesedéseinek 43 %-át értékesítették a magánszektorbeli félnek, míg 51 %-ot megtartott a görög kormány. A Bizottság emiatt már önmagában is kétségbe vonja, hogy az ELVO részleges privatizációja a program hatálya alá tartozik-e.

(49)

Még ha az érvelés kedvéért elfogadnánk is, hogy a részesedések értékesítése az N 11/91 program hatálya alá tartozik, a szóban forgó ügyben akkor sem teljesülnek az e programban előírt feltételek.

(50)

Ha például – ugyancsak az érvelés kedvéért – elfogadnánk is, hogy a gépjárműipar program értelmében vett definíciója nem terjed ki a katonai járművek előállítására, akkor is tény, hogy az ELVO (ahogy korábban láttuk) a kimondottan katonai célú termelés mellett többféle kettős célú, illetve polgári járművet is gyárt. Az, hogy az ELVO polgári célú termékeket állít elő, már önmagában elegendő ahhoz, hogy az ELVO a program értelmében gépjárműgyártónak minősüljön.

(51)

A program értelmében a gépjárműipari vállalatok (például az ELVO) privatizációjakor a közös piaccal való összeegyeztethetőség elengedhetetlen feltétele, hogy az intézkedést előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak (9). Görögország nem jelentette be az ELVO részleges privatizációját. A program értelmében következésképpen az „A” és a „B” adóelengedés nem tekinthető összeegyeztethetőnek a közös piaccal.

(52)

Görögország nem javasolt más jogalapot az összeegyeztethetőséghez, és a Bizottság úgy találja, hogy a támogatás semmilyen más jogalap alapján nem tekinthető összeegyeztethetőnek a közös piaccal.

(53)

Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ELVO-nak nyújtott állami támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(54)

A közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást vissza kell fizettetni az ELVO-val. Ugyanakkor amint azt a Bizottság az eljárás elindításáról szóló határozatában is elismerte, az ELVO tevékenységének az a része, amely katonai berendezések előállítására irányul, az EK-Szerződés 296. cikkének (1) bekezdésének b) pontja hatálya alá tartozónak tekinthető. Amennyiben a támogatás a termelés ezen részére irányult, nem tekintendő állami támogatásnak, mivel a támogatásra szükség volt Görögország alapvető katonai érdekeinek védelmében. Felmerül tehát a kérdés, hogyan oszlik meg a támogatás a két termelési ág között.

(55)

A jelen határozat tárgyát képező állami támogatást nem konkrét tevékenység céljaira ítélték oda, azaz nem egy adott projekt finanszírozására különítették el. A Bizottságnak ezért meg kell határoznia, milyen mértékben részesítette előnyben a támogatás a katonai tevékenységeket, és milyen mértékben a polgári tevékenységeket. Ennek megállapítását nehezíti, hogy az ELVO nem vezetett külön számlákat a polgári és a katonai tevékenységek vonatkozásában. Emiatt a Bizottság az elemzést az egyes tevékenységek relatív súlyára alapozza. Ehhez tehát meg kell állapítania az egyes tevékenységek relatív súlyát. A Bizottság megállapítja, hogy minden olyan állami támogatás, amelyet az ELVO-nak nyújtottak, és nem valamely konkrét tevékenység finanszírozására különítettek el, egyúttal a korábbi tartozásokat fedezte, és előnyhöz juttatta az ELVO-t a későbbi tevékenységeinek finanszírozása során. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy annak megállapításakor, milyen mértékben részesítette előnyben az állami támogatás a polgári, illetve a katonai tevékenységeket (azaz az egyes tevékenységek relatív súlyának megállapításakor) nem elegendő csupán azt vizsgálni, hogy a támogatás évében hogyan különült el egymástól a polgári és a katonai termelés, hanem kellően hosszú időt figyelembe véve kell megállapítani a két tevékenység megoszlásának átlagát. A többévi átlag figyelembevétele azért is fontos, mert a két tevékenység relatív súlya évről évre nagyon különböző volt. Semmiképpen nem lehet egyetlen év reprezentatív abból a szempontból, hogy hogyan oszlott meg hosszú távon átlagosan a két tevékenység.

(56)

Mivel a polgári és a katonai termelés vonatkozásában nem vezettek külön számlákat, ezért ezek megoszlását szükségszerűen becslés alapján kell meghatározni. A Bizottság úgy véli, hogy Görögország adatai az ELVO katonai programok céljaira, illetve polgári vevőknek értékesített termékeinek forgalma közötti különbségről elfogadhatók lehetnek annak hozzávetőleges megállapításához, hogyan viszonyult egymáshoz az ELVO polgári és katonai célú termelése, és ennek megfelelően kell felosztani az „A” és a „B” adóelengedésből származó jövedelmet (10).

(57)

Görögország benyújtotta az ELVO katonai programokra, illetve civil vevőknek értékesített termékeire vonatkozó információkat. Az 1987–2000. közötti időszak alapján (amikor az adók elengedésére sor került) a katonai programokra vonatkozó értékesítés súlyozott átlaga 79,9 % volt. A polgári termelés aránya ebből következően 20,1 %.

(58)

Amennyiben ezt az arányt alkalmazzuk az elengedett adókra, a következőképpen alakul az ELVO által visszafizetendő, a közös piaccal összeegyeztethetetlen adók összege (a számítás során az összegeket mindig egész devizaegységre kerekítettük): az „A” adóelengedés esetében 1 193 753 186 GRD × 0,201 = 239 944 390 GRD, a „B” adóelengedés esetében pedig 3 546 407,89 EUR × 0,201 = 712 827,99 EUR.

(59)

Ugyanakkor ha a Bizottság abból indul ki, hogy valamennyi befolyt állami forrás 79,9 %-a az ELVO katonai tevékenységeire irányult, azt is fel kell tételeznie, hogy a vállalkozásból kifolyó pénzek 79,9 %-ának alapja is a tevékenységek katonai része volt. Mivel az ELVO tevékenységeinek nagyobbik része katonai jellegű, és mivel az ELVO nem vezet külön számlát a polgári tevékenységeiről, fennáll annak a veszélye, hogy a polgári tevékenységekhez juttatott támogatás visszafizetését nagyrészt azokból a pénzeszközökből finanszírozza, amelyeket máskülönben a katonai tevékenységek finanszírozására fordított volna. Következésképpen annak érdekében, hogy visszaálljon az a versenyhelyzet, amely az állami támogatás nélkül is fennállt volna, és annak érdekében, hogy a polgári tevékenységek ne részesüljenek további támogatásban, Görögországnak biztosítania kell, hogy a támogatást kizárólag az ELVO polgári bevételeiből fizetik be (11).

(60)

Ez a határozat nem érinti a Bizottság esetlegesen kialakítandó álláspontját a közbeszerzés és a koncessziók vonatkozásában a szóban forgó intézkedéseknek a közös piac szabályaival való összeegyeztethetőségéről,