25.2.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 47/1

(1)

A Tanács (2009. december 2-án) megvizsgálta Belgium 2009. áprilisi aktualizált stabilitási programjának a 2008–2012 közötti időszakra vonatkozó kiegészítését (2) (a továbbiakban: a kiegészítés), amelyet a belga hatóságok a 2009. áprilisi programról szóló 2009. július 7-i véleményben foglalt tanácsi felkérésre nyújtottak be. Ez a vélemény a 2009. áprilisi program kiegészítésében szereplő információkat figyelembe véve aktualizálja a júliusi véleményt.

(2)

A világkereskedelem összeomlása a csökkenő bizalommal, a vagyonhatásokkal és a szigorodó hitelfeltételekkel együtt 2008 utolsó és 2009 első negyedévében a gazdaság hirtelen zsugorodásához vezetett. A második negyedévben a csökkenés nem volt számottevő, sőt, a negyedéves növekedési adat a nemzetközi környezet javulása miatt az év második felében várhatóan kismértékben pozitívra változik. A Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint a GDP 2009-ben éves szinten mintegy 3 %-kal zsugorodik, 2010-ben viszont pozitívan változik (0,6 %). A növekedési ráta 2011-ben várhatóan 1,5 %-ra emelkedik, így némiképp meghaladja a potenciális növekedés ütemét, amelyet a válsággal összefüggésben visszafog a beruházások csökkenése és a munkanélküliségi ráta növekedése. A visszaesés az államháztartásra is igen kedvezőtlen hatással jár; a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint a GDP-arányos államháztartási hiány a 2008. évi 1,2 %-ról 2009-ben mintegy 6 %-ra nő. A hiány 2010-ben és 2011-ben várhatóan stabilizálódik, figyelembe véve, hogy i. a 2008 végén az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott ösztönző intézkedések költségvetési hatása 2010-ben is a GDP 0,5 %-át teszi ki, mivel a csomag tartós intézkedéseket is tartalmaz; továbbá figyelembe véve ii. a különböző kormányzati szintek által a 2010-es, illetve a 2011-es költségvetéseik keretében elfogadott konszolidációs intézkedések (a GDP 0,75 %-a, illetve 0,25 %-a) hatását. Mindazonáltal a 2010. évi gazdasági növekedés kedvezőtlen összetétele, valamint a munkanélküliség további erős növekedése, a magasabb kamatkiadások, valamint a népesség idősödésével kapcsolatos kiadásnövekedés (amely a szociális juttatások, köztük a nyugdíjak növelését célzó elmúlt évekbeli intézkedések hatását is tükrözi) várhatóan teljesen semlegesítik a konszolidációs intézkedéseknek az államháztartási egyenlegre gyakorolt hatását.

(3)

A kiegészítés alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP a 2008. évi 1,1 %-os bővülés után 2009-ben 3,1 %-kal esik vissza, majd 2010-ben 0,4 %-kal ismét növekedésnek indul. Ezt követően 2011-ben 1,9 %-os, 2012-ben pedig 2,4 %-os GDP-növekedés várható. A program 2009. áprilisi változatához képest a növekedési előrejelzések lefelé módosultak, főleg 2009 tekintetében. A jelenleg rendelkezésre álló információk (3) fényében úgy tűnik, hogy az új forgatókönyv lényegében megalapozott; a 2009–2010-es időszak tekintetében inkább óvatos, a későbbi éveket tekintve – a legújabb potenciális kibocsátási előrejelzések fényében – kissé optimistának tűnik. Noha a kibocsátási rés a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint is fokozatosan záródik a recesszió után, a folyamat gyorsaságát illetően a kiegészítés meglehetősen optimistának tűnik. A kiegészítésben a tárgyidőszakra előre jelzett növekedés összetevői összességében hihetőnek tűnnek. A kiegészítés inflációs előrejelzése reálisnak tekinthető. A bérek előre jelzett növekedése ugyanakkor az egész időszak tekintetében túlbecsültnek tűnik, hiszen a munkaerőköltségek lassabb külföldi növekedése és a magas munkanélküliség a belga béreket is lenyomhatja. Végezetül, a foglalkoztatás 2011. évi növekedésére vonatkozó előrejelzés szintén kissé optimistának bizonyulhat.

(4)

A kiegészítésben 2009-es hiánycélként a GDP 5,9 %-a szerepel (a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzésével összhangban). A 2008. évben még 1,2 %-os GDP-arányos hiány 2009. évi növekedése főként az automatikus stabilizátorok hatását mutatja. Ez a hatás főként a társasági adókból származó bevételek erős visszaesése miatt sokkal jelentősebb, mintsem az standard rugalmasságokat feltételezve várható lenne. A költségvetés 2009. évi expanzív intézkedései (a GDP 0,5 %-a), valamint a regionális és szövetségi kormányzatok által bevezetett költségvetési ösztönző csomagok (a GDP 0,5 %-a) aránylag visszafogottak voltak, tekintettel arra, hogy a magas eladósodottság miatt korlátozott volt a mozgástér. Végül, a költségvetési egyenleg romlásáért – a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben – kedvezőtlen hatású egyszeri intézkedések is felelősek, főként két bírósági ítélet (4) eredményeként. Az egyszeri intézkedések és az automatikus stabilizátorok vártnál nagyobb hatása miatt – annak ellenére, hogy nem hoztak további expanzív intézkedéseket – a jelenlegi GDP-arányos hiánycél 2,5 százalékponttal magasabb, mint a stabilitási program 2009. áprilisi aktualizált változatában. A kiegészítésben szereplő információk alapján a Bizottság szolgálatai által a közös módszertannak megfelelően újraszámított strukturális hiány (a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a 2008-as 2,3 %-ról 2009-ben a GDP 4,7 %-ára emelkedik. A Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése a strukturális hiány valamelyest kisebb (2,4 helyett 2 százalékpontos) növekedésére számít 2009-ben, főként mivel a kiegészítés nem vette figyelembe, hogy a 2009. évi bírósági határozatok miatt bekövetkező, a GDP 0,5 %-ának megfelelő hatás egyszeri jellegű.

(5)

A kiegészítésben meghatározott középtávú költségvetési stratégia fő célja, hogy 2015-re fokozatosan egyensúlyba hozza a költségvetést. A kiegészítés nem tesz kifejezett említést a középtávú célkitűzésről és nem irányozza elő Belgium eredeti középtávú költségvetési célkitűzésének (a GDP 0,5 %-át kitevő, ciklikusan kiigazított és egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított többletnek) az elérését sem a kiegészítés tárgyidőszaka alatt. Az államháztartás hiánya a GDP 0,5 %-át kitevő korrekciós intézkedéseknek köszönhetően 2010-ben a tervek szerint a GDP 6 %-a körül stabilizálódik, majd 2012-re fokozatosan (a GDP 1 %-át, illetve 1,25 %-át kitevő, 2011. és 2012. évi konszolidációs intézkedések révén) a GDP 4,4 %-ára javul. A kiegészítés megemlíti, hogy 2013-ra a hiányt a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá kell szorítani, de az év tekintetében nem tartalmaz részletes forgatókönyvet (5). A kiegészítés szerint a közös módszertannak megfelelően újraszámított strukturális hiány 2010-ben és 2011-ben egyaránt 0,25 százalékponttal, 2012-ben pedig 0,5 százalékponttal javul. Mivel a kiegészítés nem vette figyelembe, hogy a 2009. évi bírósági határozatok miatt bekövetkező, a GDP 0,5 %-ának megfelelő hatás egyszeri jellegű, a strukturális egyenleg 2010-ben valójában a GDP 0,25 %-ának megfelelő mértékben fog romlani (a 2009. évi – 4,2 %-ról – 4,4 %-ra 2010-ben). A kiegészítésben tervezett strukturális kiigazítás jelentősen kisebb, mint a fent említett tervezett intézkedések összege. Ennek oka, hogy a gazdasági növekedés kedvezőtlen összetétele, a magasabb kamatkiadások és a népesség idősödésével kapcsolatos kiadásnövekedés (amely a szociális juttatások, köztük a nyugdíjak növelését célzó elmúlt évekbeli intézkedések hatását is tükrözi) eredményeként a strukturális egyenleg változatlan politikát feltételezve évente automatikusan a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben romlana. A kiegészítés szerint a tervezett konszolidációs erőfeszítés azonos mértékben épül az adóbevételek (különösen a jövedelmi és vagyonadók) növekedésére és a kiadások (különösen a közvetett fogyasztás, a munkabérek és a természetbeni szociális juttatások) csökkenésére. A kiegészítésben foglalt becslés szerint az államadósság 2008-ban a GDP 89,6 %-a volt, szemben a 2007. évi 84 %-kal; a növekedés főként a bankok megmentésére irányuló műveletek miatti egyéb tételek (stock flow adjustment, a GDP 6 %-a) eredménye. A kiegészítés alapján a GDP-arányos adósságráta 2011-ben 104 %-ot elérve tovább emelkedik, és végül nagyrészt ezen a szinten stabilizálódik; ez az érték (leginkább a magasabb hiányadatoknak köszönhetően) jóval magasabb, mint az áprilisi programban. A Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése az adósságráta hasonló mértékű növekedésére számít.

(6)

A költségvetési célszámok mindegyike valamelyes mértékben lefelé mutató kockázatoknak van kitéve, főkénta 2011 utáni időszakra vonatkozóan. Először, a makrogazdasági környezet bizonytalansága miatt nem zárható ki, hogy 2011-ben és 2012-ben a kiegészítésben vártnál rosszabban alakul a helyzet. Másodszor, a kiegészítés nem részletezi kellőképpen a célszámok alátámasztásául említett intézkedéseket. Noha 2010 tekintetében még úgy tűnik, hogy a korrekciós intézkedések meghaladják a kiegészítésben tervezett, a GDP 0,5 %-ának megfelelő összeget – erre a különböző kormányzati szinteknek a kiegészítés benyújtása után elfogadott 2010. évi költségvetés-tervezeteiből lehet következtetni –, mivel a bejelentett intézkedések jelenleg a GDP 0,75 %-át teszik ki, a későbbi évek tekintetében már kevés információ áll rendelkezésre a tervezett intézkedések jellegéről. Végül, a kormány tekintélyes nagyságrendben vállalt kezességeket a bankszektor adósságaiért, amelyek lehívása a jövőben a hiány és az államadósság növekedését eredményezheti, bár a pénzügyi ágazatnak nyújtott állami támogatások egyes költségei később megtérülhetnek. Másfelől, a vártnál erősebb 2009. évi bevételkiesést figyelembe véve nem zárható ki, hogy az adóbevételek dinamikusabban alakulnak, mintsem az standard rugalmasságokat feltételezve várható lenne. Tekintettel a költségvetési célokkal kapcsolatos kockázatokra, az adósságráta alakulása a kiegészítésben előre jelzettnél kedvezőtlenebb is lehet.

(7)

A költségvetési irányvonal, amely a fent említett kockázatok figyelembevételével, a kiegészítésben újraszámított strukturális egyenleg változása alapján 2009-ben az európai gazdaságélénkítési tervnek megfelelően expanzív, a programidőszak további részében lényegében semleges. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához kapcsolódó kockázatok – így az államadósság rendkívül magas szintje, amely a programidőszak alatt amúgy sem közelít megfelelő mértékben a referenciaértékhez, és a pénzügyi rendszer stabilizálását szolgáló intézkedésekből eredő jelentős függő kötelezettségek – miatt a konszolidációs pálya 2011-től kezdve jelentős megerősítésre szorul.

(8)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a kiegészítés közelít a magatartási kódex előírásainak teljesítéséhez, de az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben még mindig hiányos (6).