2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/18

(1)

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 2. cikkének b) pontja a munkavállalók és a lakosság egészségének védelme érdekében egységes alapvető biztonsági előírások kidolgozásáról rendelkezik.

(2)

A Szerződés 30. cikke kimondja, hogy a Közösségen belül alapvető előírásokat kell megállapítani a lakosság és a munkavállalók egészségének az ionizáló sugárzásból eredő veszélyekkel szembeni védelmére vonatkozóan.

(3)

A munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv (3) alapvető biztonsági előírásokat állapít meg. Az irányelv rendelkezéseit különös jogszabályok egészítik ki.

(4)

Ahogy azt az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlatában (4) elismerte, a Közösség a tagállamokkal együtt, megosztva rendelkezik hatáskörökkel a nukleáris biztonságról szóló egyezmény (5) hatálya alá tartozó egyes területeken.

(5)

Ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, a Szerződésnek az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó 3. fejezetében foglalt rendelkezések koherens egészet alkotva ruháznak jelentős mértékben hatásköröket a Bizottságra a lakosság és a környezet nukleáris szennyezésből eredő kockázatokkal szembeni védelme érdekében.

(6)

Ahogy azt a továbbiakban a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, a Szerződés 2. cikkének b) pontjában a Közösségre ruházott, a lakosság és a munkavállalók egészségének védelme érdekében egységes biztonsági előírások megállapítására vonatkozó feladatok nem jelentik azt, hogy az ilyen előírások megállapítását követően a tagállamok nem írhatnak elő szigorúbb védelmet.

(7)

A radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásról szóló, 1987. december 14-i 87/600/Euratom tanácsi határozat (6) megállapította a tagállamok által radiológiai veszélyhelyzet esetén a lakosság védelme érdekében alkalmazandó értesítési és tájékoztatási keretet. A lakosságnak a radiológiai veszélyhelyzet esetén alkalmazandó egészségvédelmi intézkedésekről és a védekezés során irányadó magatartási szabályokról történő tájékoztatásáról szóló, 1989. november 27-i 89/618/Euratom tanácsi irányelv (7) kötelezettségeket határozott meg a tagállamok számára a lakosság radiológiai veszélyhelyzet esetén történő tájékoztatásával kapcsolatban.

(8)

A nukleáris létesítmények nukleáris biztonsága tekintetében a tagállamok által viselt nemzeti felelősség az az alapelv, amelyre a nemzetközi szinten kidolgozott nukleáris biztonsági szabályozás épül, amint azt a nukleáris biztonságról szóló egyezmény is megerősíti. Kívánatos, hogy ezen irányelv rendelkezései megerősítsék a nemzeti felelősség említett elvét, valamint a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságáért az illetékes nemzeti szabályozó hatóság felügyelete alatt az engedélyest terhelő elsődleges felelősség elvét, továbbá a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok szerepét és függetlenségét.

(9)

Az egyes tagállamok vonatkozó nemzeti politikáiknak megfelelően dönthetnek energiaszerkezetükről.

(10)

Az ezen irányelv szerinti megfelelő nemzeti rendszer kidolgozásakor figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat.

(11)

A tagállamok már végrehajtottak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számukra a nukleáris biztonság magas szintjének elérését a Közösségen belül.

(12)

Noha ezen irányelv elsősorban a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságára vonatkozik, a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék biztonságos kezeléséről is fontos gondoskodni, többek között tároló és a végleges elhelyezésre szolgáló létesítményekben.

(13)

A tagállamoknak – adott esetben – célszerű értékelniük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által megállapított vonatkozó biztonsági alapelveket (8), amelyeknek ezen irányelv végrehajtása során a tagállamok által betartandó gyakorlati keretrendszert kell képezniük.

(14)

Hasznos arra a folyamatra alapozni, amelynek keretében a területükön atomerőművel rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) keretében együttműködnek, és számos biztonsági referenciaszintet megállapítottak az erőművek reaktoraira vonatkozóan.

(15)

Egy uniós magas szintű csoport létrehozására vonatkozó, a nukleáris biztonságról, valamint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló 2007. május 8-i következtetésekben foglalt, Tanács általi felhívást követően a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű csoport létrehozásáról szóló, 2007. július 17-i 2007/530/Euratom bizottsági határozattal létrejött a Nukleáris Biztonsággal Foglalkozó Európai Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) (9), amelynek feladata a nukleáris biztonság területére vonatkozó közösségi célkitűzések eléréséhez való hozzájárulás.

(16)

Hasznos megállapítani az ezen irányelv végrehajtására vonatkozóan a tagállamok által a Bizottság részére benyújtandó jelentések egységes szerkezetét. Tekintettel tagjainak széles körű tapasztalataira, az ENSREG értékes hozzájárulást tudna nyújtani ebben a tekintetben, megkönnyítve ily módon a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt és együttműködést.

(17)

Az ENSREG 2008. október 15-i, 5. ülésén a nukleáris biztonságról szóló irányelv kidolgozásakor felhasználandó tíz alapelvet fogadott el, amint az 2008. november 20-i jegyzőkönyvében szerepel.

(18)

A nukleáris technológia új eredményeinek, az üzemeltetés során szerzett tapasztalatoknak és a biztonsággal kapcsolatos kutatásnak, valamint a szabályozási keretek fejlődésének köszönhetően tovább javulhat a biztonság. A biztonság fenntartása és erősítése iránti elkötelezettségnek megfelelően a tagállamoknak figyelembe kell venniük ezeket a tényezőket nukleáris programjuk kiterjesztésekor, vagy amikor első ízben határoznak az atomenergia használatáról.

(19)

A nukleáris létesítmények erőteljes biztonsági kultúrájának kialakítása a biztonságos működés megvalósításához szükséges biztonsági üzemeltetési alapelvek egyike.

(20)

A nukleáris biztonsággal kapcsolatos szaktudás és szakmai képességek fenntartásának és továbbfejlesztésének többek között a korábbi üzemeltetési tapasztalatokból levont tanulságokon, valamint adott esetben a módszertan és a tudomány új eredményeinek alkalmazásán kell alapulnia.

(21)

A múltban a tagállami önellenőrzésekre a NAÜ égisze alatt, a Nemzetközi Hatóság-felülvizsgálati Csoport (IRRT) vagy az Integrált Hatóság-felülvizsgálati Szolgálat (IRRS) missziói keretében végzett nemzetközi szakértői értékelésekhez szorosan kapcsolódva került sor. Az önértékelések elvégzésére és a missziók meghívására a tagállamok által önkéntes alapon, a nyitottság és az átláthatóság szellemében került sor. A jogi, szervezeti és szabályozási infrastruktúra önértékelésének és kapcsolódó szakértői értékelésének a tagállami rendszer erősítését kell céloznia, a tagállamoknak a saját területükön lévő nukleáris létesítményei nukleáris biztonságának a garantálását érintő hatáskörei elismerésével. Az önértékelés – amelyet nemzetközi szakértői értékelés követ – nem jelent ellenőrzést, sem auditot, hanem egy olyan kölcsönös tanulási mechanizmus, amely elfogadja a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok szervezetére és gyakorlataira vonatkozó eltérő megközelítéseket, miközben figyelembe veszi az adott tagállamban felmerülő azon szabályozási, műszaki és politikai kérdéseket, amelyek hozzájárulnak az erős nukleáris biztonsági rendszer garantálásához. A nemzetközi szakértői értékeléseket olyan alkalomnak kell tekinteni, amely lehetőséget teremt a szakmai tapasztalatok, a levont tanulságok és a bevált gyakorlatok cseréjére a nyitottság és az együttműködés szellemében, a szakértők adta tanácsok, nem pedig ellenőrzés vagy ítéletalkotás révén. Mivel az egyes tagállamok eltérő rendszerei tekintetében rugalmasságra és testreszabott megközelítésre van szükség, a tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy maguk határozhassák meg rendszerük azon részeit, amelyekre az adott szakértői értékelés kiterjed, a nukleáris biztonság folyamatos növelésének céljából.

(22)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (10) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

közösségi keretrendszer létrehozása a nukleáris biztonság fenntartása, valamint a nukleáris biztonság és annak szabályozása folyamatos javításának előmozdítása céljából;

b)

annak biztosítása, hogy a tagállamok a magas szintű nukleáris biztonságra vonatkozóan megfelelő nemzeti előírásokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy a munkavállalókat és a lakosságot megvédjék a nukleáris létesítmények ionizáló sugárzásából származó veszélyektől.

a)

dúsítóüzem, nukleáris üzemanyagot gyártó üzem, atomerőmű, újrafeldolgozó üzem, kutatóreaktor, kiégett fűtőelem tárolására szolgáló létesítmény; valamint

b)

radioaktív hulladék tárolására szolgáló, ugyanazon a telephelyen található és az a) alpontban felsorolt nukleáris létesítményekhez közvetlenül kapcsolódó létesítmények;

a)

nemzeti nukleáris biztonsági követelmények elfogadása. Elfogadásuk módjának és alkalmazásuk eszközének a meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

b)

a nukleáris létesítmények engedélyezési rendszerének működtetése és a létesítmények engedély nélküli üzemeltetésének tilalma;

c)

nukleáris biztonsági felügyeleti rendszer működtetése;

d)

végrehajtási intézkedések, az üzemeltetés felfüggesztését és az engedély módosítását vagy visszavonását is beleértve.

a)

az engedélyesek számára a nukleáris biztonságra vonatkozó nemzeti követelményeknek és az adott engedélyben szereplő feltételek teljesítésének megkövetelése;

b)

e teljesítés bemutatásának megkövetelése, a 6. cikk (2)–(5) bekezdése szerinti követelményeket is beleértve;

c)

e teljesítés ellenőrzése rendszeres hatósági értékelések és vizsgálatok révén; valamint

d)

hatósági végrehajtási intézkedések meghozatala, beleértve nukleáris létesítmények üzemeltetésének a felfüggesztését a 4. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szabályozói rendszerben meghatározott feltételekkel összhangban.