26.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 127/11

(1)

A Bizottság egy panasz nyomán 2002. július 31-én levelet intézett Franciaországhoz, amelyben a „kampánytervek”, „stratégiai tervek” vagy „konjunkturális tervek” (a továbbiakban: kampánytervek) elnevezésű intézkedések keretében a gyümölcs- és zöldségágazatban Franciaország által több éve fizetett, be nem jelentett nemzeti támogatásokról kért tájékoztatást.

(2)

A francia hatóságok és a Bizottság szolgálatai 2002. október 21-én megbeszélést tartottak.

(3)

Franciaország egy 2002. december 26-án kelt és 2003. január 2-án iktatott levélben közölt információkkal megerősítette, hogy 2002-ig nyújtott ilyen támogatásokat.

(4)

2003. április 16-i levelében a Bizottság Franciaországot olyan átfogó kimutatás benyújtására kérte fel, amely a „kampánytervek” keretében nyújtott támogatásokat intézkedések és termelés szerint részletezi, valamint tartalmazza az egyes intézkedésekre fordított támogatási összegeket és a programok pontos időtartamát. 2003. április 30-i levelében Franciaország a Bizottság által kért információkra vonatkozó válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte. 2003. július 22-én kelt és 2003. július 25-én iktatott levelében Franciaország benyújtotta a finanszírozott intézkedések jellegére vonatkozó információkat és az 1998 és 2002 közötti időszakban a különböző termelési területeknek nyújtott állami hitelek megoszlását tartalmazó táblázatokat.

(5)

Az intézkedés ezt követően NN 57/05 szám alatt bekerült a be nem jelentett támogatások nyilvántartásába.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (1). A Bizottság felhívta a többi tagállamot és az érdekelt harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a szóban forgó támogatásokról.

(7)

2005. augusztus 5-én kelt és 2005. augusztus 9-én iktatott levelében Franciaország a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte. Franciaország 2005. október 4-én kelt és 2005. október 6-án iktatott levélben küldte el megjegyzéseit.

(8)

Egy 2005. október 22-én kelt és 2005. október 24-én iktatott levélben a Bizottság megkapta az egyik érdekelt harmadik fél, a gyümölcs- és zöldségágazatban működő mezőgazdasági bizottságok szövetségének (Fédération des Comités Economiques Agricoles rattachés à la filière de production des fruits et légumes, a továbbiakban: FEDECOM) észrevételeit, amely szövetség a gyümölcs- és zöldségágazatra szakosodott szövetségeket és mezőgazdasági bizottságokat tömöríti. Ezeket az észrevételeket a Bizottság 2005. december 1-jén kelt levélben elküldte a francia hatóságoknak. A francia hatóságok 2005. december 28-án kelt válaszlevelükben jóváhagyták a 2002. december 26-i és 2003. július 22-i levelek továbbítását a FEDECOM részére. A francia hatóságok ugyanebben a levélben a korábban közölt pénzügyi táblázatokra vonatkozó kiigazítást is benyújtottak. A szóban forgó leveleket a Bizottság 2006. január 18-án továbbította a FEDECOM részére.

(9)

Egy névtelen panasz nyomán a Bizottság több olyan dokumentum birtokába jutott, amely arról tanúskodik, hogy Franciaországban állami támogatásokat nyújtottak a gyümölcs- és zöldségágazatban. A panasz állítása szerint a gyümölcs- és zöldségpiac támogatására irányuló intézkedések megvalósítása érdekében a gyümölcs, zöldség és kertészeti ágazatokkal foglalkozó országos szakmaközi hivatal (a továbbiakban: ONIFLHOR) állami forrásait – a mezőgazdasági bizottságokon keresztül – termelők kapták meg.

(10)

A mezőgazdasági bizottságok egy adott ágazat mezőgazdasági termelőinek csoportosulásait tömörítik. E bizottságokat a francia jogszabályok (2) értelmében hozták létre, működésükre a Mezőgazdasági törvénykönyv 552-1. cikke és az azt követő cikk rendelkezései az irányadóak.

(11)

A gazdasági bizottságok feladata, hogy az áruk termelésére, forgalmazására, árára és forgalomba hozatalára vonatkozó előírások harmonizálása érdekében tagjai számára közös szabályokat állapítson meg (3).

(12)

A bizottságokat – noha megalakulásuk a magánjog hatálya alá tartozó társasági formák szerint történt – a Mezőgazdasági Minisztérium hagyja jóvá és állami szervek szigorúan felügyelik. A bizottság székhelyének régióját irányító prefektus ugyanis a szervek valamennyi döntéshozó ülésén részt vesz és azok valamennyi döntését jóváhagyja.

(13)

A gazdasági bizottságok működési költségeik biztosítása érdekében a termelői csoportoktól tagsági díjat, valamint a forgalomba hozott termékek értékének függvényében megállapított hozzájárulást szednek (4). E hozzájárulások a szóban forgó felek számára kizárólag a tagok és a bizottság között létrejött szerződés értelmében kötelezőek (szerződéses hozzájárulások).

(14)

Emellett az engedélyezett mezőgazdasági bizottságok a termelésre és a forgalomba hozatalra vonatkozó előírásokat dolgozhatnak ki, amelyek kiterjesztését a saját körzetükben tevékenykedő valamennyi termelőre kérhetik. E kiterjesztést a Mezőgazdasági Minisztérium rendeletben állapítja meg. A kiterjesztésre vonatkozó határozat értelmében a továbbra is függetlenként tevékenykedő termelők úgynevezett szabályok kiterjesztéséért fizetendő hozzájárulást kötelesek fizetni a bizottságoknak.

(15)

Nyolc mezőgazdasági bizottság (Rhône-Méditerranée, Grand Sud-Ouest, Corse, Val de Loire, Nord, Nord-Est, Bretagne és Normandie) több éven keresztül részesült – különösen az ONIFLHOR által biztosított, és a „kampányterveknek” nevezett támogatás finanszírozására fordított – állami forrásokból; e kampánytervek olyan, a Közösségen belüli és azon kívüli piacokon foganatosított intézkedéseket tartalmaztak, amelyek célja a Franciaországban betakarított mezőgazdasági termékek forgalmazásának megkönnyítése volt, különösen válság idején.

(16)

A panaszosok szerint ezt az eszközrendszert a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésének (KPSZ) 1996-os reformja előtt vezették be. Franciaország állítása szerint 2003. január 1-je óta az említett rendszer keretében egyetlen intézkedést sem finanszíroztak.

(17)

Az intézkedések pontos jellegét tekintve a francia hatóságok 2002. december 26-i levelükben kifejtették, hogy azok célja az volt, hogy a kereslethez képest felmerülő pillanatnyi túlkínálattal járó hatásokat három szinten – a külső piacokon, a belső piacokon és a feldolgozóipar területén – megelőzzék, illetve válság esetén enyhítsék.

(18)

A külső piacokon a cél a francia termékek piaci részesedésének megtartása volt azáltal, hogy az exportőrök megvethették lábukat a stratégiai jelentőségű piacokon, és hogy lépést tudtak tartani az árversennyel.

(19)

A belső piacon a finanszírozott intézkedések célja a piac tehermentesítése volt, amelyet kedvezőbb kínálati árakkal, a terméstöbblet egy részének megsemmisítésével vagy e többlet feldolgozóiparba való irányításával valósítottak meg. A francia hatóságok arról is említést tesznek, hogy a piac túltelítettsége idején a termékek átmeneti tárolására irányuló intézkedéseket hoztak, valamint támogatták a feldolgozóipari vállalkozásokat a friss gyümölcs- és zöldségpiaci feltételek javításában.

(20)

A francia hatóságok 2003. július 22-én kelt levelében olyan számszerűsített adatokat tartalmazó táblázatok szerepelnek, amelyekből kiderül, hogy mekkora összegű állami támogatás jutott a „feldolgozóipart”, a „piac tehermentesítését”, a „minőséget”, a „szerződéskötéseket”, a „külső piacokat”, illetve a „tárolást” célzó intézkedésekre.

(21)

A Bizottság rendelkezésére álló dokumentumokból és információkból – bár csak bizonyos termékek tekintetében – ennél pontosabb kép rajzolódik ki a feltehetően a „kampánytervek” keretében finanszírozott intézkedések jellegére vonatkozóan.

(22)

Például az almatermesztés vonatkozásában a Bizottsághoz 2002 áprilisában beérkezett levél említést tesz a Közösségen kívülre irányuló export céljára nyújtott olyan támogatásról, amelyet a levél szerint termékek reklámozása címén nyújtottak. A valóságban azonban az intézkedés arra vonatkozott, hogy a vevőnek nyújtott árengedményt a francia hatóságok térítették meg a vásárolt alma ládánkénti mennyisége szerint. Emellett más dokumentumokból kiderül az is, hogy a Bassin Rhône Méditerranée gyümölcs- és zöldség gazdasági bizottsága (Comité économique fruits et légumes du bassin Rhône Méditerranée – BRM) 2000-ben olyan intézkedéseket finanszírozott, mint „termelési költségek”, „eladási ár”, „feldolgozóipari politika”, „strukturális export”, „exportfejlesztés”, „termelési csúcsidőszakban megvalósuló export”, „feltörekvő piacok” és „belső piac fejlesztése”. Az őszibarack- és a nektarinágazatban úgy tűnik, hogy e támogatások odaítélése a termesztett mennyiség alapján történt.

(23)

A Bizottság birtokában levő egyes dokumentumok tanúsága szerint a francia hatóságok értesültek arról, hogy az említett intézkedések a közösségi jog tekintetében kétesnek minősülnek. Sőt az említett intézkedéseket e hatóságok „súlyosan közösségellenesnek” minősítették és jelezték: „fennáll a veszélye annak, hogy a termelőkkel visszafizettetik a jogtalanul folyósított összegeket” (5). A BRM egyik beszámolója is felhívja a figyelmet „a stratégiai tervek bizalmas jellegére és az e tervek közösségellenes alapelvei miatti titoktartás szükségességére” (6).

(24)

Franciaország 2002. december 26-án kelt levelében nyújtott magyarázata szerint az intézkedéseket 30 vagy 50 %-ban az érintett ágazatok, míg a fennmaradó részt az állami szervek finanszírozták.

(25)

A FEDECOM részletes magyarázattal szolgált a „kampánytervek” finanszírozási mechanizmusáról és a bizottságok szerepéről. E magyarázatokat Franciaország nem vitatta.

(26)

A FEDECOM szerint az alkalmazandó intézkedéseket kizárólag az ONIFHLOR határozta meg, a gazdasági bizottságok számára pedig kötelező volt azok alkalmazása. Az ONIFLHOR minden kampány idején és minden növényfajta esetében határozatot hozott a végrehajtandó intézkedésekről és az érintett nemzeti szervezetet megbízta azok végrehajtásával. Az ONIFLHOR döntött továbbá a szóban forgó tervnek juttatott összegekről, valamint a gazdasági bizottságok által fizetendő hozzájárulások összegéről is.

(27)

Az intézkedéseket a gazdasági bizottságok által kezelt működési alapból finanszírozták. Ez az alap a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1996. október 28-i 2200/96/EK rendelet (7) 15. cikkében meghatározott, közösségi támogatásokra vonatkozó elvekkel megegyező elvek szerint működött abban a tekintetben, hogy az alap részben állami támogatásból, részben a társult termelők szakmai hozzájárulásnak nevezett, az értékesített gyümölcs- és zöldségmennyiség alapján megállapított pénzügyi hozzájárulásaiból tevődött össze. A szakmai hozzájárulás összege nem tartalmazta a szabályok kiterjesztése szerint fizetendő hozzájárulást. Ezért fizetésük egy miniszteri rendelet értelmében nem volt kötelező.

(28)

A szakmai hozzájárulásokat a mezőgazdasági bizottságok hívták le és az ONIFHLOR azt állami támogatással egészítette ki. A termelői szervezeteknek azonban lehetőségük volt arra, hogy ne csatlakozzanak a kezdeményezéshez. A szakmai hozzájárulások nem fizetése egyet jelentett az ONIFLHOR támogatásainak elutasításával. Ebben az esetben az állami támogatást a gazdasági bizottság blokkolta és az ONIFLHOR utólagosan kérte annak visszatérítését. Mivel egyes termelői szervezetek – mint például a Roussillon Méditerranée, a Rambertfruits vagy a Vallées de l’Eyrieux – megtagadták a szakmai hozzájárulás fizetését, a „kampánytervek” címén folyósított támogatásokból sem részesültek.

(29)

Az alábbi táblázat az ONIFLHOR által 1992 és 2002 között „kampánytervek” címen EUR-ban folyósított összegeket tartalmazza (8). Az összegek éves és intézkedések szerinti bontásban szerepelnek. Kivéve az 1992. és az 1993. évet, amelyre vonatkozóan a táblázatban csak a támogatás teljes összegét tüntették fel. Franciaország magyarázata szerint e két esztendő vonatkozásában az ONIFLHOR nyilvántartása nem teszi lehetővé az adatok részletes bontását.

(30)

A Bizottság megindította a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt vizsgálati eljárást, mivel komoly kétségei merültek fel a tekintetben, hogy e támogatások a közös piaccal összeegyeztethetők-e, és mivel első látásra úgy ítélte meg, hogy azok egyszerű működési támogatásnak minősülnek. Emellett úgy tűnt, hogy az ilyen intézkedések súlyos hatással voltak a gyümölcs- és zöldségágazatban a közös piacszervezési mechanizmusokra.

(31)

A hivatalos vizsgálati eljárás keretében a panaszos nem nyújtott be észrevételeket.

(32)

A FEDECOM által eljuttatott dokumentum ismerteti e bizottságok összetételét, a finanszírozásukra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a „kampánytervekben” játszott szerepüket.

(33)

E magyarázatok hitelességét Franciaország nem vitatta.

(34)

A benyújtott – és a 32. pontban említett dokumentum 1. és 3. szakaszában szereplő – információk alapján a FEDECOM állítása szerint:

(35)

A mezőgazdasági bizottságok nem részesültek a „kampánytervek” keretében nyújtott összegekből. A bizottságok csak átvették a pénzeszközöket, majd azokat a végső kedvezményezettek (termelői szervezetek és ezeken keresztül a szervezet termelői tagjai) között osztották szét.

(36)

A „szakmai hozzájárulás” fizetése e termelői szervezetek részéről önkéntes volt, ennek elvét demokratikus eljárás keretében az érintett nemzeti szervezetek hagyták jóvá. Egyetlen dokumentumban sem szerepelt, hogy a termelői szervezetek kötelesek lennének közösségi támogatást igényelni. Ezért a FEDECOM szerint a szakmai hozzájárulások – azok magán és önkéntes jellege miatt – nem tekinthetők az állami források részének.

(37)

A FEDECOM szerint a „kampánytervek” keretében megvalósult intézkedések a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében nem tekinthetők állami támogatásnak, mivel a szóban forgó esetben az állami forrásokból való finanszírozás kitétele nem teljesül.

(38)

Franciaország 2005. október 4-i levelében ismertette észrevételeit a Bizottság arra vonatkozó határozatával kapcsolatban, hogy be nem jelentett támogatásra vonatkozóan megindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást.

(39)

Franciaország nem határozta meg közelebbről a „kampánytervek” keretében finanszírozott intézkedések pontos jellegét, és a Bizottság azon előzetes elemzését sem vitatta, amely e támogatások közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét vizsgálta a közösségi jogszabályok szemszögéből.

(40)

Ugyanakkor a „kampánytervekre” fordított szakmai hozzájárulások jellegét tekintve Franciaország jelezte, hogy azokat az érintett ágazatok a „kampánytervek” keretében finanszírozott intézkedések ellentételezéseképpen fizették, és hogy e szakmai hozzájárulásokra nem vonatkozott a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló 2200/96/EK rendelet 18. cikkében előírt szabályok kiterjesztéséről hozott döntés. A francia hatóságok szerint olyan, az állami szervek által ki nem terjesztett önkéntes hozzájárulásokról volt szó, amelyekkel a gazdasági bizottságok szabadon rendelkezhettek. E hozzájárulások nem voltak kötelezőek. Franciaország következtetése szerint e hozzájárulások nem sorolhatók az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében meghatározott állami források közé.

(41)

Franciaország egy olyan táblázatot is benyújtott, amely az ONIFLHOR költségvetéséből az 1994–2002-ig terjedő időszakban a „kampánytervekre” lehívott hiteleket tartalmazza termelési ágazatonként és intézkedésenként (lásd feljebb). Ezek az összegek nem tartalmazzák az ágazat által fizetett „szakmai hozzájárulásokat”. Az említett táblázat 2002-re vonatkozó javított változatát 2005. december 28-i levéllel juttatták el a Bizottsághoz.

(42)

A Bizottság megállapítja, hogy a Szerződés 92., 93. és 94. (jelenleg 87., 88. és 89.) cikkeit a támogatások odaítélésekor érvényes, a gyümölcs- és zöldségágazatban a piac közös szervezéséről szóló, 1972. május 18-i 1035/72/EGK tanácsi rendelet (9) 31. cikke, valamint a 2200/96/EK rendelet 43. cikke értelmében a gyümölcs- és zöldségtermesztésre és azok kereskedelmére alkalmazni kellett.

(43)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ha a Szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(44)

Ahhoz, hogy egy intézkedés a 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási körébe tartozzon, a következő négy feltétel halmozott teljesülése szükséges: 1. az intézkedést az állam által vagy állami források bevonásával kell finanszírozni és az államnak betudható intézkedésnek kell minősülnie; 2. az intézkedésnek szelektív módon bizonyos vállalkozásokat vagy termelőágazatokat kell érintenie; 3. a kedvezményezett vállalkozások számára gazdasági előnyt kell jelentenie, valamint 4. hatással kell lennie a Közösségen belüli kereskedelemre és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.

(45)

Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a „kampánytervek” keretében megvalósított intézkedések kizárólagos (szelektív) módon részesítették-e előnyben az érintett francia megyék gyümölcs- és zöldségtermelőit.

(46)

A kedvezményezettek meghatározásához figyelembe kell venni a támogatás hatásait ahhoz, hogy megállapítható legyen a támogatás kedvezményezettjeinek köre. A támogatások kedvezményezettjei azok, akiknek abból tényleges haszna származott (10) és akiknek versenyhelyzete javult a támogatás odaítélése után.

(47)

A szóban forgó esetben a „kampánytervek” keretében foganatosított intézkedések jellegéből adódóan (lásd e határozat 17. és azt követő pontjait) azok célja a francia termékek forgalomba hozatalának megkönnyítése azáltal, hogy a termelők számára lehetővé teszik, hogy a vevő által fizetendő tényleges költségnél magasabb eladási árban (vagy az értékesítéshez kötött díjazásban) részesüljenek. Megállapítható tehát, hogy e támogatások végső kedvezményezettjei a termelők.

(48)

Ugyanakkor a FEDECOM – francia hatóságok által sem vitatott – magyarázatából az következik, hogy a kampánytervek keretében felhasznált alapokat kezdetben a mezőgazdasági bizottságok osztották szét azon termelői szervezetek között, amelyek csatlakoztak a kampánytervvel kapcsolatos kezdeményezéshez és fizették a szakmai hozzájárulást; e támogatásokból származó előnyöket a szakmai szervezetek a termelőknek utalták tovább.

(49)

Ugyanakkor a Bizottság megállapítása szerint a termelői szervezetek a Mezőgazdasági Törvénykönyv L 551-1. cikke szerint e szervezetek tagjai közötti társasági kapcsolatok szorosságától függően többféle jogi formát is ölthetnek. Ugyanígy bizonyos kivételes esetekben nem zárható ki az sem, hogy a támogatással járó kedvezményt a termelői szervezet nem továbbítja a tagjai felé, ennélfogva e rendkívül kivételes esetekben a támogatás végső kedvezményezettje a termelői szervezet.

(50)

Másodsorban a szóban forgó termelők különböző piactámogatási intézkedések finanszírozásának formájában gazdasági előnyhöz jutottak. Ennek az előnynek köszönhetően versenyhelyzetük javult. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ha az állam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás versenyhelyzetét javítja, az általában a többi, támogatásban nem részesülő vállalkozással folytatott verseny torzítását jelenti (11).

(51)

Harmadsorban: a támogatások odaítélésekor az intenzív, Közösségen belüli kereskedelemmel jellemezhető gyümölcs- és zöldségágazat teljesen nyitott volt a versenyre (12). A közös piacszervezés ágazatbeli jelenléte amellett, hogy alátámasztja a Közösségen belüli gyümölcs- és zöldségkereskedelem jelentőségét, azon szándék létezésére is bizonyíték, amelynek célja, hogy a közös piacon biztosítsa a verseny torzulását megakadályozó versenyfeltételek létrehozását. A szóban forgó intézkedések – amelyek célja az árak és a forgalomba hozott mennyiségek befolyásolása – tehát hatással voltak a kereskedelemre és torzították a versenyt. A Közösségen kívüli piacokat célzó intézkedések tekintetében a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében, figyelembe véve azon piacok egymástól való kölcsönös függését, amelyeken a közösségi piaci szereplők működnek, nem zárható ki, hogy egy ilyen támogatás a piaci szereplők versenyhelyzetének javításával torzíthatja a Közösségen belüli versenyt még akkor is, ha Közösségen kívüli exportra kerülő termékek részesülnek támogatásban (13). A kereskedelem befolyásolására és a verseny torzítására vonatkozó kritériumok tehát maradéktalanul teljesülnek.

(52)

Negyedszer: az állami forrásokból történő állami finanszírozás kitételének vonatkozásában mélyreható elemzést kell végezni, amelynek során többek között tanulmányozni kell a francia állam és a FEDECOM ágazati hozzájárulások állami forrás jellegével kapcsolatos érveit.

(53)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében ahhoz, hogy egy előny állami támogatásnak minősüljön, először az szükséges, hogy azt az állam közvetlenül vagy közvetve nyújtsa állami források felhasználásával, míg másodsorban az, hogy az államnak betudható intézkedésnek minősüljön (14).

(54)

A Bizottság megállapítása szerint az ONIFLHOR állami szerv. Ezért az ONIFLHOR „kampánytervekhez” nyújtott pénzügyi hozzájárulásai nyilvánvalóan állami források. A tervek keretében megvalósított intézkedések emellett az államnak betudható intézkedésnek minősülnek, mivel az egyes kampányok idején az ONIFHLOR határozta meg a szükséges intézkedéseket, bízta meg az érintett nemzeti szervezetet azok végrehajtásával, valamint határozott a nyújtott összegekről és az ágazat által fizetendő hozzájárulások összegéről.

(55)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján (15) a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az a tény, amely szerint az államnak betudható valamely intézkedést részben az érintett vállalkozásokat terhelő pénzügyi hozzájárulásokból finanszírozzák, nem csorbítja annak állami támogatási jellegét, mivel e jelleg a program részletes szabályaitól és hatásaitól függ. E hozzájárulások kötelező vagy önkéntes jellege semmilyen szerepet nem játszik ezen elv alkalmazásában. Következésképpen a FEDECOM azon állítását, amely szerint a „kampánytervek” keretében végrehajtott intézkedések az ágazat hozzájárulásainak magánjellege miatt nem tekinthetők támogatásnak, el kell utasítani.

(56)

A Bizottság ezért megállapíthatja, hogy a „kampánytervek” keretében megvalósított intézkedéseket vagy az állam finanszírozta, vagy finanszírozásuk állami források bevonásával történt, és az államnak betudható intézkedéseknek minősülnek.

(57)

Mindazonáltal a Bizottság ellenőrizni kívánta, hogy a Bíróság közelmúltbeli, állami források tárgykörében hozott ítélkezési gyakorlatának a szóban forgó esetre való esetleges alkalmazhatósága nem kérdőjelezi-e meg a fenti érvelést. Ezen a helyen érdemes röviden ismertetni a Bíróság Pearle-ügyben tett legfontosabb megállapításait (16). Ítéletében a Bíróság jelezte, hogy egy adott tevékenységi ágazatban működő valamennyi vállalkozás számára kötelező, és egy állami közvetítő szerv által beszedett hozzájárulás nem tekinthető állami forrásnak, amennyiben a következő négy halmozott kitétel teljesül: a) a kötelező hozzájárulásokból finanszírozott intézkedéseket az érintett ágazat határozza meg, b) a finanszírozás 100 %-ban az ágazatban tevékenykedő vállalkozások hozzájárulásaiból történik, c) a hozzájárulásokat kötelezően az intézkedés finanszírozására fordítják, anélkül, hogy az államnak e források felhasználásának meghatározásával vagy módosításával lehetősége lenne a beavatkozásra, és d) a hozzájárulásokat fizetők is az intézkedés kedvezményezettjei.

(58)

A szóban forgó esetben nem mondható el, hogy a finanszírozás 100 %-ban az ágazat vállalkozásai által fizetett hozzájárulásokból történt. Ez azt jelenti, hogy a Pearle-ügy kitételei nem teljesülnek. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Pearle-ügyben hozott ítéletben a Bíróság más tényállással kapcsolatban és más céllal rendelkezett. A Bíróság közelebbről meg kívánta határozni azokat a kritériumokat, amelyekkel megállapíthatók azok a körülmények, amelyek fennállása esetén egy teljes egészében a kedvezményezett ágazat hozzájárulásaiból támogatott intézkedés foganatosításában játszott állami szerepvállalás oly marginális, hogy a szóban forgó intézkedés nem tekinthető olyannak, mint amely teljesítené a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében szereplő valamennyi kritériumot.

(59)

A szóban forgó esetben az állam a tervek végrehajtásának valamennyi fázisában (az intézkedések megválasztásától egészen azok társfinanszírozásáig) egyértelműen központi szerepet játszott. A két helyzet (azaz a jelen eset és a Pearle-ítéletben tárgyalt eset) tehát nehezen hasonlítható össze.

(60)

Az Elsőfokú Bíróság egyébiránt a közelmúltban döntött a francia állam által egy a mezőgazdasági ágazatot érintő másik támogatási programban játszott lényeges szerepről, amely alapján a Bíróság megállapította, hogy egy adott ágazati hozzájárulásból származó bevétel állami forrás volt – többek között azért, mert hatásának kifejtéséhez állami hatóság által hozott jogi aktus elfogadása volt szükséges (17).

(61)

A szóban forgó esetben a termelői szervezetek számára mindenekelőtt két lehetőség kínálkozott: vagy csatlakoznak, vagy nem az állami kezdeményezéshez. Amennyiben a termelői szervezetek úgy döntöttek volna, hogy nem csatlakoznak, akkor az érintett termelők elveszíthették volna az ONIFHLOR által a kampánytervekre megítélt alapokkal járó kedvezményeket, ami meglehetősen erős ösztönzést jelentett a szóban forgó kezdeményezéshez való csatlakozásra.

(62)

A fent kifejtett megállapításokat figyelembe véve a Bizottság megállapítja, hogy a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében szereplő négy kritérium fényében végzett elemzéssel minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a „kampánytervekkel” összefüggő intézkedéseknek juttatott támogatás állami támogatás volt.

(63)

A Bizottság megállapítja, hogy a francia hatóságok elmulasztották a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően értesíteni a Bizottságot a szóban forgó támogatás bevezetésére vonatkozó intézkedésekről. Az intézkedések tehát az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatásnak minősülnek (18).

(64)

Meg kell jegyezni, hogy a 659/1999/EK rendelet 15. cikke értelmében a Bizottság által végzett vizsgálat ebben az esetben kizárólag az 1992. július 31-ével kezdődő és a mai napig tartó időszakra vonatkozik, amely azt is jelenti, hogy a támogatások visszatérítésére vonatkozó jogvesztő határidő 10 év. Amennyiben a Bizottság arra a megállapításra jutna, hogy e vitatott jogellenes támogatások összeegyeztethetetlenek, az elévülési időszakra vonatkozóan nem rendelhetné el azok visszatérítését. Az elévülési időszak a Bizottság által a jogellenes támogatás kapcsán hozott bármely intézkedéssel megszakítható. A szóban forgó esetben a jogvesztő határidőt a Bizottság által 2002. július 31-én Franciaországnak küldött levél szakította meg. Következésképpen az 1992. július 31-ét megelőző időszakot a Bizottság nem vette figyelembe.

(65)

A Szerződés 87. cikke néhány kivételt állapít meg az állami támogatások és a Szerződés összeegyeztethetetlenségének általános elve alól.

(66)

A Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy a francia hatóságok egyetlen olyan érvet sem terjesztettek elő, amely igazolta volna, hogy a vizsgált támogatások a közös piaccal összeegyeztethetőek.

(67)

Ezek után meg kell állapítani, hogy a Szerződés által előírt eltérések némelyike a szóban forgó esetben nem alkalmazható, többek között a 87. cikk (2) bekezdésében előírt eltérések, amelyek többek között a szociális jellegű támogatásokat, a természeti csapások által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásokat, valamint a Németország újraegyesítésével kapcsolatos támogatásokat célozzák. Ugyanez mondható el a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és d) pontjaiban előírt eltérésekről is, mivel a szóban forgó támogatások nem az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások voltak, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, nem voltak valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatások, és nem voltak a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdítására nyújtott támogatások sem.

(68)

A szóban forgó esetben az egyetlen potenciálisan alkalmazható eltérés a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt eltérés, amely előírja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az említett pontban meghatározott eltérés alkalmazásához a támogatásoknak meg kell felelniük az állami támogatásokról szóló vonatkozó közösségi szabályoknak.

(69)

A jogellenes állami támogatások értékelésére alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (19) értelmében a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontjában meghatározottak szerint jogellenesnek minősülő támogatást a támogatás odaítélésekor hatályban levő iránymutatások és szabályok szerint kell megvizsgálni.

(70)

Ezért a 2000. január 1. és a támogatások folyósításának megszűnése, azaz 2002. december 31. között nyújtott támogatásokat a mezőgazdasági szektor állami támogatásáról szóló iránymutatásokban (20) szereplő szabályok alapján kell megvizsgálni. Ezzel szemben az említett időpont előtt nyújtott valamennyi támogatás értékelését a 2000. január 1-je előtt alkalmazott gyakorlat és rendelkezések fényében kell elvégezni.

(71)

A Bizottság birtokába jutott információk szerint a „kampánytervek” olyan intézkedéseket is előirányoztak, amelyekkel leküzdhető a francia termékek közösségi piacon jelentkező túlkínálatából fakadó válság; ilyen intézkedés többek között az eladási árak támogatása, a tárolásért fizetett támogatás vagy a termés egy részének megsemmisítése, valamint a frissáru-feldolgozásához nyújtott pénzügyi ösztönzés. Az Európai Unión kívüli piacokon az exporttámogatások szintén hozzájárultak a francia termékfelesleg piaci elhelyezéséhez és a piaci szereplők versenyhelyzetének megerősítéséhez. E támogatásokat úgy tűnik, hogy az ár és a termelt mennyiség alapján ítélték oda.

(72)

E támogatásokat sem a fent említett iránymutatások, sem a vonatkozó egyéb közösségi szabályok nem írták elő. Nyilvánvalóan működési támogatások voltak, amelyek célja a francia termékek piaci elhelyezése volt az eladási ár vagy a piacokon kínált mennyiségek befolyásolásával. Az ilyen intézkedéseket az állami támogatással kapcsolatos közösségi szabályozás határozottan tiltja.

(73)

Ezért emlékeztetni kell arra, hogy amint arról a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezett, a működési támogatások – azaz azok a támogatások, amelyek célja, hogy a vállalkozásokat olyan költségek alól mentesítse, amelyek általában tevékenységük szokásos irányítását terhelik – elvileg torzítják a versenyt, amennyiben egyfelől egyetlen gazdasági ágazat „fejlődését” sem könnyítik meg és másfelől a kedvezményezettet olyan mesterséges pénzügyi támogatáshoz juttatják, amely tartósan torzítja a versenyt és a közös érdekekkel ellentétes módon befolyásolja a kereskedelmet (21).

(74)

Az Európai Unió mezőgazdasági piacait átfogó közös piacszervezések (KPSZ) útján szabályozzák. A KPSZ feladata többek között, hogy az Európai Unión belül az érintett ágazat piaci szereplői között tisztességes versenyt teremtsen. Az olyan piactámogatási intézkedések, mint a Franciaország által bevezetett és finanszírozott, az áron, valamint a termelt mennyiségen alapuló intézkedések ellentétesek a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésének céljaival és annak működését komolyan megzavarják. A szóban forgó esetben az érintett KPSZ a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezése, amelynek alapjául az 1992–2002 közötti időszakban az 1035/72/EGK, illetve a 2200/96/EK rendelet szolgált.

(75)

Amint azt a Bíróság több ízben is hangsúlyozta (22), minden tagállam által a piac működésébe történő beavatkozás – azokat kivéve, amelyeket egy közösségi rendelet egyedileg meghatároz – azzal a veszéllyel jár, hogy gátolja a közös piacszervezés működését, és jogosulatlan előnyökben részesít néhány közösségi gazdasági csoportot. Különösen újabb ítélkezési gyakorlatában (23) a Bíróság még egyszer emlékeztetett arra, hogy a közös szervezés hatálya alá tartozó területeken – különösen akkor, ha ez a szervezés közös árrendszeren alapul – a tagállamok egyoldalúan hozott tagállami rendelkezések útján többé már nem avatkozhatnak be azon árak alakulásának mechanizmusába, amelyeket a közös szervezés a termelésnek ugyanazon a szintjén szabályozott.

(76)

Ki kell emelni, hogy a szóban forgó esetben vitatotthoz hasonló nemzeti ártámogatási mechanizmusok veszélyeztetik a közös árrendszert, és általában a közös piacszervezésre vonatkozó közösségi rendelkezések által létrehozott mechanizmusok végső célját, még akkor is, ha ezek a nemzeti termékek harmadik piacokon való elhelyezésének megkönnyítését szolgálják. Valójában e rendelkezések érintik a közösségi termékek harmadik piacokon való elhelyezését is, és e tekintetben összhangba hozzák a közösségi termelők között fennálló verseny feltételeit.

(77)

A fenti megállapítások fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az ismertetett támogatási intézkedésekre a Szerződésben előírt egyetlen eltérés sem vonatkozik, mivel torzítják a versenyt és a közös érdek szempontjából sem igazolhatók.

(78)

A „kampánytervek” formájában Franciaország által a francia gyümölcs- és zöldségtermelők javára 1992 és 2002 között nyújtott állami támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

(79)

A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Franciaország a szóban forgó támogatásokat a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének sérelmével hajtotta végre.

(80)

Amennyiben a jogellenes támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A támogatás e visszavételére a korábbi helyzet visszaállítása érdekében van szükség, megszüntetve minden olyan pénzügyi előnyt, amiben a jogellenesen nyújtott támogatás kedvezményezettje a támogatás kezdete óta jogosulatlanul részesülhetett.

(81)

A 64. pontban ismertetettek szerint a 659/1999/EK rendelet 15. cikkének értelmében a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtották. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt. A jogvesztő határidő minden megszakítástól számítva újra indul. Mivel a Bizottság első intézkedésére 2002. július 31-én került sor, a szóban forgó esetben a Bizottság 1992. július 31-ig visszamenően kérheti a támogatás visszatérítését.

(82)

A jogellenesnek minősített támogatás visszatérítésére vonatkozó kamatlábat, valamint e kamatlábak alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 271/2008/EK bizottsági rendelettel (24) módosított, az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (25) V. fejezete határozza meg.

(83)

A támogatásokat a francia jogszabályok által előírt eljárásokkal összhangban kell visszatéríteni, amennyiben azok e határozat azonnali és eredményes végrehajtását lehetővé teszik.

(84)

A támogatást a támogatás kedvezményezettjeitől kell visszaigényelni. A fentiekben ismertetetteknek megfelelően a támogatás végső kedvezményezettjei elvileg a kampánytervekben részt vevő szakmai szervezetek termelői tagjai. Kivételes esetekben azonban előfordulhat, hogy a támogatással járó kedvezményt a termelői szervezetek nem juttatták el hozzájuk. A támogatást tehát a termelőktől kell visszaigényelni, kivéve ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy a támogatást a termelői szervezet nem juttatta el a termelőkhöz: ebben az esetben a támogatást a termelői szervezetektől kell visszaigényelni.

(85)

A támogatás számszerűsítése tekintetében az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottság nem köteles a visszatérítendő jogellenes támogatás pontos összegét meghatározni (26). A szóban forgó esetben a „kampánytervek” keretében foganatosított intézkedések (lásd e határozat 17. és azt követő pontjait) jellegéből adódóan azok célja az volt, hogy a termelők számára a vevő által fizetendő tényleges költségnél magasabb eladási árat (vagy az értékesítéshez kötött díjazást) állapítsanak meg. A visszatérítendő összeg tehát e két összeg különbözete. A termés egy részének megsemmisítéséhez nyújtott támogatások esetében a visszatérítendő összeg a megsemmisítésért folyósított teljes összeg. Bizonyos esetekben – különösen a termékek ideiglenes tárolásának egyedi esetében – a végrehajtott intézkedések arra is irányulhattak, hogy a kedvezményezetteket a szokásos esetben őket terhelő költségektől (különösen a tárolási költségektől) mentesítsék. A támogatás összege tehát megfelel a támogatás kedvezményezettjeitől átvállalt költségeknek.

(86)

Franciaországnak közösségi kötelezettségvállalásai keretében meg kell kezdenie a szóban forgó összegek visszatéríttetését. Amennyiben Franciaország a visszatéríttetés során nehézségekbe ütközne, emlékeztetni kell arra, hogy ezeket a problémákat a Bizottság elé terjesztheti, amelyeket a Bizottság mérlegel. Ilyen esetben a Bizottságnak és a tagállamnak – többek között az EK-Szerződés 10. cikkében előírt tisztességes együttműködésre vonatkozó feladatuknak megfelelően – a nehézségek leküzdése érdekében jóhiszeműen együtt kell működnie, a Szerződés – különösen az állami támogatásokra vonatkozó – rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartása mellett,

a)

az 1. cikkben említett program keretében támogatásban részesült kedvezményezettek jegyzékét és a nekik juttatott támogatás kedvezményezettenkénti teljes összegét;

b)

a kedvezményezettektől behajtandó teljes összeget (tőke és visszatérítési kamat);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott vagy tervezett intézkedések részletes leírását;

d)

olyan dokumentumokat, amelyek tanúsítják, hogy a kedvezményezettek számára előírták a támogatás visszafizetését.