az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 13 értelmezése tekintetében történő módosításáról

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

Az 1126/2008/EK rendelet melléklete az e rendelet mellékletében meghatározott formában kiegészül a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 13 Ügyfélhűségprogramok értelmezésével.

Az IFRIC 13 értelmezést az e rendelet mellékletében meghatározott formában minden társaságnak legkésőbb a 2008. december 31. után kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

MELLÉKLET

NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARDOK

IFRIC 13

IFRIC 13 Ügyfélhűségprogramokértelmezés

„Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.”

IFRIC 13 ÉRTELMEZÉS

Ügyfélhűségprogramok

HIVATKOZÁSOK

—	IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák

—	IAS 18 Bevételek

—	IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések

HÁTTÉR

A gazdálkodó egységek azért működtetnek ügyfélhűség programokat, hogy ügyfeleiket termékeik vagy szolgáltatásaik vásárlására ösztönözzék. Ha egy ügyfél termékeket vagy szolgáltatásokat vásárol, a gazdálkodó egység az ügyfélnek (gyakran „pontoknak” nevezett) jutalom-jóváírásokat juttat Az ügyfél a jutalom-jóváírásokat jutalmakra, például ingyenes vagy kedvezményes termékekre vagy szolgáltatásokra válthatja be.

A programok különböző módon működnek. Az ügyfelektől megkívánhatják, hogy egy megadott minimális számú vagy értékű jutalom-jóváírást gyűjtsenek össze, mielőtt beválthatnák azokat. A jutalom-jóváírások egyedi vásárlásokhoz vagy vásárláscsoportokhoz, vagy egy adott időszakon keresztül folytatott folyamatos vásárláshoz köthetők. A gazdálkodó egység saját maga is működtetheti az ügyfélhűség programot, vagy részt vehet egy harmadik fél által működtetett programban. A felajánlott jutalmak lehetnek a gazdálkodó egység által kínált termékek vagy szolgáltatások, és/vagy egy harmadik fél termékeinek vagy szolgáltatásainak igénybevételére vonatkozó jogok.

HATÓKÖR

Ez az Értelmezés olyan ügyfélhűség jutalom-jóváírásokra vonatkozik, amelyeket:

(a)	a gazdálkodó egység értékesítési tranzakciók, azaz termékeladás, szolgáltatásnyújtás, vagy a gazdálkodó egység eszközeinek az ügyfél által való igénybevétele részeként ügyfeleinek juttat; továbbá

(b)	amennyiben más minősítési feltételeknek is megfelel, az ügyfél a jövőben ingyenes vagy kedvezményes termékekre vagy szolgáltatásokra válthat be.

Az Értelmezés annak a gazdálkodó egységnek a számvitelével foglalkozik, amely az ügyfeleinek jutalom-jóváírásokat juttat.

KÉRDÉSEK

Ez az Értelmezés a következő kérdésekkel foglalkozik:

(a)

a gazdálkodó egység ingyenes vagy kedvezményes termékek vagy szolgáltatások („jutalmak”) biztosítására vonatkozó kötelmét a jövőben a következők közül mely módon kell megjeleníteni és értékelni:

(i)	az értékesítési tranzakcióból kapott vagy járó ellenérték egy részének a jutalom-jóváírásokhoz rendelése, és a bevétel elszámolásának elhatárolása (az IAS 18 standard 13. bekezdését alkalmazva); vagy

(ii)	a jutalmak nyújtására vonatkozó becsült jövőbeni költségek számításba vétele (az IAS 18 standard 19. bekezdését alkalmazva); és

(b)

amennyiben a jutalom-jóváírásokhoz ellenértéket rendelnek:

(i)	mekkora legyen a hozzájuk rendelt ellenérték;

(ii)	mikor szükséges a bevételt elszámolni; és

(iii)

amennyiben a jutalmakat harmadik fél nyújtja, hogyan kell a bevételt értékelni.

KONSZENZUS

A gazdálkodó egységnek az IAS 18 standard 13. bekezdését kell alkalmaznia és a jutalom-jóváírásokat azon értékesítési tranzakció(k) elkülönülten azonosítható összetevőjeként kell elszámolnia, amely(ek)ben azokat juttatják (ez a „kezdeti értékesítés”). A kezdeti értékesítésre vonatkozóan kapott vagy járó ellenérték valós értékét a jutalom-jóváírások és az értékesítés egyéb összetevői között kell megosztani.

6.	A jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket azok valós értékéhez viszonyítva kell értékelni, azaz azon az összegen, amennyiért a jutalom-jóváírások elkülönülten értékesíthetők.

Ha a jutalmakat a gazdálkodó egység maga nyújtja, a jutalom-jóváírások beváltásakor, és a jutalmak nyújtására vonatkozó kötelmének teljesítésekor, a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket bevételként kell elszámolnia. Az elszámolt bevétel összegének a jutalmakért beváltott jutalom-jóváírások számának a várhatóan beváltásra kerülő jutalom-jóváírások összes számához viszonyított arányán kell alapulnia.

Ha a jutalmakat harmadik fél nyújtja, a gazdálkodó egységnek kell megítélnie, hogy a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenérték beszedése a saját számlájára (azaz a tranzakció megbízójaként) vagy a harmadik fél nevében (azaz a harmadik fél ügynökeként) történik.

(a)

Ha a gazdálkodó egység az ellenértéket a harmadik fél nevében szedi be, akkor:

(i)	a bevételét a számláján maradt nettó összeg alapján értékeli, vagyis a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenérték és a harmadik félnek a jutalmak nyújtásáért fizetendő összeg közötti különbség lesz; és

(ii)

a nettó összeget bevételként akkor számolja el, amikor a harmadik fél kötelessé válik a jutalmak nyújtására, és jogosulttá válik az ezért járó ellenérték átvételére. Ezekre az eseményekre akkor kerülhet sor, amikor a jutalom-jóváírások juttatása megtörténik. Ellenben, ha az ügyfél választhat, hogy a jutalmakat a gazdálkodó egységtől vagy a harmadik féltől veszi-e igénybe, ezekre az eseményekre csak akkor kerülhet sor, amikor az ügyfél azt választja, hogy a harmadik féltől veszi igénybe a jutalmat.

(b)	Ha a gazdálkodó egység az ellenértéket a saját számlájára gyűjti, a bevételt a jutalom-jóváírásokhoz rendelt bruttó ellenértékként kell értékelnie, és akkor kell a bevételt elszámolnia, amikor a jutalmakra vonatkozó kötelmét teljesíti.

Azokban az esetekben, amikor a jutalmak nyújtására vonatkozó kötelmének teljesítése során felmerülő elkerülhetetlen költségek várhatóan meghaladják a kapott és járó ellenértéket (azaz a kezdeti értékesítés idején a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket, amelyet még nem számoltak el bevételként, plusz azokat a további ellenértékeket, amelyek a jutalom-jóváírások ügyfél általi beváltásakor járnak), a gazdálkodó egység hátrányos szerződésekkel rendelkezik. Az IAS 37 standard alapján a különbséget kötelezettségként kell megjeleníteni. Az ilyen kötelezettség megjelenítése akkor válhat szükségessé, ha a jutalmak nyújtásának várható költségei megnövekszenek, például azért, mert a gazdálkodó egység módosítja várakozásait a beváltandó jutalom-jóváírások számát illetően.

HATÁLYBALÉPÉS IDŐPONTJA ÉS ÁTTÉRÉS

10.	A gazdálkodó egységnek a jelen Értelmezést a 2008. július 1-jén vagy az azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység az Értelmezést egy 2008. július 1-je előtt kezdődött időszakra alkalmazza, ezt közzé kell tennie.

11.	A számviteli politika változásait az IAS 8 szerint kell bemutatni.

Függelék

Alkalmazási útmutató

A jelen függelék az Értelmezés elválaszthatatlan részét képezi.

A jutalom-jóváírások valós értékének értékelése

AG1.	A Konszenzus 6. bekezdése előírja, hogy a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket azok valós értékéhez viszonyítva értékeljék; azaz azon az összegen, amennyiért a jutalom-jóváírások elkülönülten értékesíthetők. Ha a valós érték nem állapítható meg közvetlenül, becslést kell alkalmazni.

AG2.

A jutalom-jóváírások valós értékét a gazdálkodó egység azon jutalmak valós értéke alapján becsülheti meg, amelyekre azok beválthatók. Ezeknek a jutalmaknak a valós értékét csökkenteni kellene figyelembe véve:

(a)	azoknak a jutalmaknak a valós értékét, amelyet azoknak az ügyfeleknek ajánlanak fel, akik a kezdeti értékesítés során nem szereztek jutalom-jóváírásokat; valamint

(b)	a jutalom-jóváírások azon részét, amelyet az ügyfelek várhatóan nem fognak beváltani.

Ha az ügyfelek különböző jutalmak közül választhatnak, a jutalom-jóváírások valós értéke az elérhető jutalmak teljes körének valós értékét fogja tükrözni, súlyozva az egyes jutalmak kiválasztásának várható gyakoriságával.

AG3.

Bizonyos körülmények között egyéb becslési módszerek is alkalmazhatók. Ha például harmadik fél nyújtja a jutalmat, és a gazdálkodó egység a harmadik félnek az általa kiadott minden egyes jutalom-jóváírás után fizet, akkor a harmadik félnek fizetett jutalom-jóváírások összegéből egy ésszerű haszonkulcs alkalmazásával becsülheti meg a jutalom-jóváírások valós értékét. A becslési technika kiválasztása és alkalmazása alapos megfontolást igényel, hogy az megfeleljen a konszenzus 6. bekezdésében foglalt követelményeknek, és hogy az adott körülmények között a legmegfelelőbb legyen.