(1)

A Tanács az 1212/2005/EK rendelettel végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó (a továbbiakban: Kína), jelenleg a 7325 10 50 , 7325 10 92 és ex 7325 10 99 (Taric-kód: 7325 10 99 10) alá tartozó, nem kovácsolható öntöttvasból készült, földben vagy föld alatt elhelyezkedő rendszerek lefedésére és/vagy megközelítésének biztosítására használt, géppel vagy nem géppel előállított, bevonattal ellátott, festett vagy más anyaggal készült öntvényeknek, a tűzcsapokat kivéve, valamint ezek részeinek (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára. Az együttműködő felek nagy számára való tekintettel az intézkedések meghozatalához vezető vizsgálatban a kínai exportáló gyártók közül minta kiválasztására került sor.

(2)

A mintában szereplő vállalatok esetében a vizsgálat során megállapított egyéni vámtételek kerültek bevezetésre. A mintában nem szereplő azon együttműködő vállalatok esetében, amelyeknek piacgazdasági elbánást ítéltek meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának megfelelően, a dömpingellenes vám nagyságát 0 %-ban határozták meg, akárcsak annak a mintában szereplő vállalatnak az esetében, amely egyedül részesült piacgazdasági elbánásban. A mintában nem szereplő azon együttműködő vállalatokra pedig, amelyeknek egyéni elbánást ítéltek meg az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban, azt a 28,6 %-os, súlyozott átlagnak megfelelő vámtételt vetették ki, amelyet a mintában szereplő, egyéni elbánásban részesülő vállalatok vonatkozásában állapítottak meg. Minden más vállalatra 47,8 %-os országos vámot vetettek ki.

(3)

Az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az ugyanezen cikkben meghatározott négy feltételnek megfelelő kínai exportáló gyártók számára, hogy ugyanabban az elbánásban részesüljenek, mint amelyben a fenti (2) preambulumbekezdésben említett, mintában nem szereplő, együttműködő vállalatok részesülnek (a továbbiakban: új exportáló gyártókkal szembeni elbánás).

(4)

Kilenc vállalat kérelmezett új exportáló gyártókkal szembeni elbánást.

(5)

Vizsgálatra került sor annak megállapítására, hogy az egyes kérelmezők megfelelnek-e az új exportáló gyártókkal szembeni elbánás megadására vonatkozó, az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében megállapított feltételeknek, ellenőrizve az alábbiakat:

(6)

Mivel a negyedik feltétel szerint a kérelmezőknek piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet kell benyújtaniuk, a Bizottság valamennyi kínai kérelmezőnek piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti igénylőlapokat küldött. Valamennyi kínai kérelmező piacgazdasági elbánást kérelmezett, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban.

(7)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban szerepel a piacgazdasági elbánásra vonatkozó követelmények összefoglalása:

(8)

A Bizottság valamennyi kérelmezőnek kérdőívet küldött, és bizonyítékot kért arra nézve, hogy megfelelnek a fent említett feltételeknek.

(9)

Az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján az e feltételeknek eleget tevő exportáló gyártókra a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra érvényes vám alkalmazható.

(10)

Egy, az új exportáló gyártókkal szembeni elbánást kérelmező kínai vállalat nem töltötte ki a kérdőívet, egy másik vállalat pedig nem válaszolt arra a hiánypótlásra felszólító levélre, amelyet a Bizottság a kitöltött kérdőívük kézhezvétele után küldött. Ennek következtében nem volt ellenőrizhető, hogy ezek a vállalatok megfelelnek-e az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételeknek, így kérelmüket el kellett utasítani. A vállalatokat értesítették arról, hogy kérelmükkel a továbbiakban nem foglalkoznak, és lehetőséget adtak nekik észrevételek benyújtására. Észrevétel nem érkezett.

(11)

Hét vállalat töltötte ki hiánytalanul a kérdőíveket. A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében megállapított negyedik (piacgazdasági/egyéni elbánás iránti) feltétel meghatározásához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokat tettek a következő hét vállalat telephelyein:

(12)

Mind a hét vállalat vonatkozásában ellenőrizték, hogy a fenti (5) preambulumbekezdésben említett négy feltétel teljesült-e.

(13)

A benyújtott információk vizsgálata kimutatta, hogy két kínai exportáló gyártó (a Maikesaier és a Yuehai) elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy teljesíti az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében megállapított négy feltételt, és hogy az utolsó feltétellel kapcsolatban megfelel a piacgazdasági elbánásra vonatkozó öt követelménynek. E két gyártóra ezért az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésével összhangban alkalmazható a mintában nem szereplő, együttműködő, piacgazdasági elbánásban részesülő vállalatokra érvényes, súlyozott átlaggal számított (0 %-os) vám, és e két gyártót bele kell venni az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő exportáló gyártók jegyzékébe.

(14)

Négy kínai exportáló gyártó (a Norlong, a XianXian, a Yan Yuan és a Loiselet) elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy teljesíti az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében megállapított négy feltételt. Az utolsó feltétellel kapcsolatban azonban nem tudták bizonyítani, hogy megfelelnek a piacgazdasági elbánás odaítéléséhez szükséges követelményeknek.

(15)

A Norlong esetében bebizonyosodott, hogy közterület-használati jogból származó jelentős visszatérítéseket kapott. A piacgazdasági elbánásra vonatkozó harmadik követelmény ezért nem teljesült. Tekintettel arra, hogy a harmadik követelmény nem teljesült, az a döntés született, hogy az első követelmény sem tekinthető véglegesen teljesítettnek. Nem álltak azonban rendelkezésre bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy ez a vállalat ne teljesítette volna az egyéni elbánásra vonatkozó öt feltételt.

(16)

A XianXian esetében bebizonyosodott, hogy nem teljesítette a piacgazdasági elbánásra vonatkozó első, második és harmadik követelményt. A vállalat nem szolgált elegendő bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy piacgazdasági viszonyok között működik, és hogy költségei a piaci értékeket tükrözik. Kiderült továbbá, hogy a vállalat nem olyan egyetlen átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabványoknak megfelelően ellenőriznek. Végezetül pedig bebizonyosodott az is, hogy a vállalat abszolút és relatív értelemben egyaránt rendkívüli alacsony áron kötött földhasználati szerződést.

(17)

A Yan Yuan vállalat nem teljesítette a piacgazdasági elbánás odaítéléséhez szükséges második követelményt. A vállalat 2006-os számláit a kínai jogszabályokkal és a nemzetközi számviteli szabványokkal ellentétben nem vizsgálták meg, és bizonyos számvitellel kapcsolatos egyéb szabálytalanságokra is fény derült, nevezetesen hogy a nyersanyagokat magánszemélyektől, számla nélkül szerezték be.

(18)

A Loiselet vállalat esetében a piacgazdasági elbánás odaítéléséhez szükséges második és harmadik követelmény nem teljesült. Kiderült elsősorban, hogy a vállalat legfontosabb tárgyi eszközei nem szerepelnek a vállalat számlái között. Bebizonyosodott továbbá, hogy a gyártelepre és az épületekre vonatkozó bérleti szerződést nem tartották be.

(19)

A XianXian, a Yan Yuan és a Loiselet vállalat számlázási gyakorlatával kapcsolatban levont következtetések fényében nem lehet kijelenteni, hogy exportáraik annyira megbízhatók, hogy felhasználhatók lennének az egyéni dömpingkülönbözet kiszámításához, és ebből kifolyólag e vállalatok nem teljesítik az egyéni elbánás odaítélésére vonatkozó második feltételt. Az egyéni elbánás odaítélésére vonatkozó további négy feltétel teljesült. Figyelembe véve ugyanakkor azt a tényt, hogy ha erre a három vállalatra az egyéni elbánást élvező és a mintában szereplő vállalatokra az eredeti vizsgálatban kiszámított 28,6 %-os, súlyozott átlaggal számított vám lenne érvényes, akkor a három vállalat exportárai nem szolgáltak volna a dömpingkülönbözet kiszámítására, így azt a következtetést vonták le, hogy e vizsgálat összefüggésében e vállalatoknak megadható ugyanaz az elbánás, amit a súlyozott átlaggal számított vám hatálya alá tartozóknak adtak meg.

(20)

Ezért az 1212/2005/EK rendelet 1. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Norlong, a XianXian, a Yan Yuan és a Loiselet esetében alkalmazható lehet a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatokra érvényes (azaz 28,6 %-os) vámtétel, és e vállalatok bekerülhetnek az exportáló gyártóknak az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő jegyzékébe.

(21)

A Wuxing nem szolgált elégséges bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy gyártója a Közösségbe exportált érintett terméknek. Ennek következtében ez a gyártó nem teljesítette az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott harmadik feltételt, így az új exportáló gyártókkal szembeni elbánás iránti kérelmét el kellett utasítani.

(22)

Figyelembe véve a vizsgálat eredményeit – és amint az a fenti (13) preambulumbekezdésben is szerepelt – a Maikesaier és a Yuehai vállalatot 0 %-os vámtétellel fel lehet venni az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett egyéni vállalatok jegyzékébe.

(23)

A Norlong, a XianXian, a Yan Yuan és a Loiselet vállalat esetében – és amint az a fenti (14)–(20) preambulumbekezdésben is szerepelt – e vállalatokat 28,6 %-os vámtétellel fel lehet venni az 1212/2005/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett egyéni vállalatok jegyzékébe.

(24)

Figyelembe véve a fenti (21) preambulumbekezdésben ismertetett vizsgálati megállapításokat, a Wuxing vállalatnak nem ítélhető meg az új exportáló gyártókkal szembeni elbánás, és ezért erre a vállalatra továbbra is az 1212/2005/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelő 47,8 %-os maradékvám-tétel alkalmazandó.

(25)

A Bizottság tájékoztatta az összes kérelmezőt és a közösségi gazdasági ágazatot a vizsgálat eredményeiről, és lehetőséget adott észrevételek benyújtására. A közzétételt követően a Norlong, a XianXian és a Loiselet vállalat nyújtott be észrevételeket. Nem szolgáltak azonban olyan további információkkal, amelyek e három vállalat valamelyike számára eltérő következtetés levonásához vezettek volna,