18.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 75/33

(1)

A Tanács 2002 januárjában a 92/2002/EK rendelettel (2) a Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó karbamid behozatalára (vizes oldatban is) 7,81–16,84 EUR/tonna összegű végleges dömpingellenes vámot vetett ki. Ugyanez a rendelet az Észtországból, Litvániából, Bulgáriából és Romániából származó karbamidbehozatalra 6,18–21,43 EUR/tonna végleges dömpingellenes vámot vetett ki, amely 2004. május 1-jén, illetve 2007. január 1-jén, ezen országok Közösséghez történő csatlakozása napján, automatikusan hatályát vesztette.

(2)

A Bizottság 2006 áprilisában értesítést tett közzé a meglévő intézkedések közelgő hatályvesztéséről (3). Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében 2006. október 17-én a Bizottsághoz hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó kérelmet intéztek.

(3)

A kérelmet az Európai Műtrágyagyártók Szövetsége (European Fertiliser Manufactures Association, EFMA) (a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be azon gyártók nevében, amelyek a karbamid közösségi gyártásának jelentős hányadát – ebben az esetben több mint 50 %-át – képviselik.

(4)

A kérelmező azt állította, és állításának alátámasztására elegendő egyértelmű bizonyítékot is szolgáltatott, hogy az intézkedések hatályvesztése nyomán a Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából (a továbbiakban: az érintett országok) származó karbamid dömpingelt behozatala, illetve a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár folytatódása vagy megismétlődése valószínű lenne.

(5)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján, a Bizottság megindította a felülvizsgálatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő értesítés (4) közzétételével.

(6)

A Bizottság 2006 májusában a 901/2001/EK tanácsi rendelettel (5) megindította az Oroszországból származó karbamid behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámok felülvizsgálati eljárását (6) az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján. A Tanács e felülvizsgálat eredményeként a 907/2007/EK rendelettel (7) hatályon kívül helyezte az Oroszországból származó karbamid behozatalára kivetett dömpingellenes vámokat. A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár nem fog folytatódni, és az az intézkedések hiányában sem fog ismételten bekövetkezni.

(7)

A dömping és a károkozás folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2005. október 1. és 2006. szeptember 30. közötti időszakot ölelte fel (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak). A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002-től a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőt, a közösségi gyártókat, Fehéroroszország, Horvátország, Líbia és Ukrajna exportáló gyártóit (a továbbiakban: az érintett exportőrök), az importőröket, a kereskedőket, a felhasználókat és ismert érintett szövetségeiket, valamint az exportáló országok kormányainak képviselőit.

(9)

A Bizottság kérdőíveket küldött a fent említett feleknek és azoknak, akik a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül jelentkeztek.

(10)

A Bizottság a közvetlenül érdekelt feleknek arra is lehetőséget nyújtott, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(11)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(12)

Tekintettel a közösségi gyártók és a Közösségen belüli importőrök, valamint az ukrán exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikke szerint szükségesnek ítélték megvizsgálni, hogy kell-e mintavételt alkalmazni. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a fent felsorolt feleket az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján, hogy a vizsgálat megindításától számított tizenöt napon belül jelentkezzenek, és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(13)

A közösségi importőrök részéről igen csekély volt az együttműködés, mivel csak egy importőr jelezte együttműködési szándékát. Ezért úgy döntöttek, hogy az importőrök tekintetében nincs szükség mintavételre.

(14)

Tizenkét közösségi gyártó töltötte ki helyesen a mintavételi formanyomtatványt, és egyezett bele hivatalosan a vizsgálat során történő további együttműködésbe. E tizenkét vállalat közül négyet választottak ki a mintába: ezeket a közösségi gazdasági ágazat szempontjából a termelési mennyiség és a karbamid Közösségben történő értékesítése tekintetében reprezentatívnak találták. A mintában szereplő négy közösségi gyártó a felülvizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat össztermelésének körülbelül 60 %-át, míg a fenti tizenkét közösségi gyártó a közösségi termelés körülbelül 80 %-át tette ki. Ez a minta volt a Közösség karbamidtermelési és -értékesítési mennyiségének legnagyobb olyan reprezentatív mintája, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható volt.

(15)

Négy ukrán exportáló gyártó töltötte ki megfelelően, a határidő lejárta előtt a mintavételi formanyomtatványt, és egyezett bele hivatalosan a vizsgálat során történő további együttműködésbe. Ez a négy exportáló gyártó a felülvizsgálati időszak alatt a Közösségbe irányuló teljes ukrán export majdnem 100 %-át bonyolította. Tekintettel az együttműködő ukrán vállalatok alacsony számára, úgy döntöttek, hogy nem alkalmaznak mintavételi eljárást, ehelyett minden vállalatot kérdőív kitöltésére kértek fel.

(16)

A kérdőívet négy közösségi gyártó, egy importőr, két felhasználó és négy ukrán, egy-egy fehéroroszországi, horvát és líbiai exportáló gyártó töltötte ki. Továbbá számos importőr, felhasználó és ezek szervezetei tettek észrevételeket a kérdőív kitöltése nélkül.

(17)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy meghatározza a dömping és a károkozás folytatódásának valószínűségét és a Közösség érdekét. Ellenőrző látogatásokra került sor a következő vállalatok telephelyein:

(18)

Az érintett termék azonos az eredeti vizsgálat során meghatározott termékkel, nevezetesen a jelenleg a 3102 10 10 és 3102 10 90 KN-kódok alá besorolható, Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó karbamiddal (a továbbiakban: érintett termék).

(19)

A karbamidot főként ammóniából állítják elő, amelyet földgázból nyernek. Folyékony vagy szilárd halmazállapotú lehet. A szilárd karbamid mezőgazdasági vagy ipari célokra használható. A mezőgazdaságban a karbamid talajon való szétterítéssel műtrágyaként vagy takarmány-adalékanyagként használható fel. Az iparban a karbamidot egyes ragasztók és műanyagok nyersanyagaként használják. A folyékony karbamid műtrágyaként és ipari célokra egyaránt hasznosítható. Noha a karbamid a fent említett különféle formákban létezhet, kémiai tulajdonságai alapvetően megegyeznek, ezért különféle formái e felülvizsgálat céljából egyetlen terméknek tekinthetők.

(20)

E felülvizsgálat megerősítette az eredeti vizsgálat megállapításait, miszerint a fehéroroszországi, horvátországi, líbiai és ukrán exportáló gyártók által előállított és exportált termékek, az ezen országok belföldi piacain előállított és értékesített termékek, valamint a közösségi gyártók közösségi piacon előállított és értékesített termékei mind ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvetően ugyanazokra a célokra használják fel őket. Ezért ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(21)

A károkozás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét illető következtetések alapján csak a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét érintő fő érveket fejtjük ki a továbbiakban.

(22)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint megvizsgálták, hogy a felülvizsgálati időszak alatt történt-e dömping, és ha igen, valószínűsíthető-e, hogy az intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vezet.

(23)

A piacgazdasági státusszal rendelkező három exportáló ország – vagyis Horvátország, Líbia és Ukrajna – esetében rendes értéket állapítottak meg az alaprendelet 2. cikkének (1)–(3) bekezdése szerint. Fehéroroszország esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint állapították meg.

(24)

A dömpingkülönbözet meghatározása Horvátország egyetlen exportáló gyártója tekintetében a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának az összehasonlítása alapján történt, az alaprendelet 2. cikkének (5), (11) és (12) bekezdése szerint.

(25)

A felülvizsgálati időszak alatt Horvátország több mint 200 000 tonna karbamidot exportált a Közösségbe, amely a közösségi piac 2,3 %-ának felelt meg. A felülvizsgálati időszak vonatkozásában az egyetlen ismert és együttműködő exportáló gyártó továbbra is jelentősen dömpingelt árakon exportált a Közösségbe. A megállapított dömpingkülönbözet meghaladta a 20 %-ot.

(26)

Főként abban kételkedtek, hogy a gázzal – amely a karbamid-előállítás legfőbb nyersanyaga – kapcsolatos költségeket az exportáló gyártó megfelelően feltüntette-e könyvelésében. Megállapításra került, hogy a gázt valóban különleges körülmények között termelték ki, melyeket főként az a tény határozott meg, hogy mind az exportáló gyártó, mind a gázszolgáltató a horvát állam többségi tulajdonában volt, és a gázárak rendkívül alacsonyak voltak. A horvátországi belföldi piachoz kapcsolódó torzítatlan gázárak hiányában és az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése szerint a gázárakat „más megfelelő adatok alapján, többek között más reprezentatív piacokról származó információk alapján” kell megállapítani. Mivel az érintett termék előállításához használt gáz nagyrészt orosz eredetű, a kiigazított árat az orosz gáz német-cseh határparitáson (Waidhaus) exportra értékesített átlagárára lehetne alapozni (nettó szállítási költségekkel számítva, mivel Waidhaus az Európai Unióba irányuló orosz gázértékesítés fő csomópontja). Ez jelentősen megnövelné a dömpingkülönbözetet. Mivel a dömping ténye e kiigazítás nélkül is fennáll, valamint tekintettel a károkozás megismétlődésének valószínűségét illető következtetésekre, ez a kérdés nem részesült további figyelemben.

(27)

Mint ahogy az a (29), (38) és (45) preambulumbekezdésben kifejtésre kerül, a másik három érintett exportáló országból származó export mennyisége olyan alacsony mértékű volt, hogy arra a következtetésre jutottak: a kapcsolódó exportárak nem lennének kellőképpen megbízhatóak ahhoz, hogy pusztán ezekből kiindulva a dömping folytatódására vonatkozó megállapítást lehessen tenni.

(28)

Mivel Fehéroroszország nem minősül piacgazdasági státusszal rendelkező országnak, a rendes értéket egy piacgazdasági státusszal rendelkező harmadik országbeli gyártótól kapott információk alapján határozták meg. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az Amerikai Egyesült Államokat jelölték meg mint megfelelő analóg országot, mivel az eredeti vizsgálat során is ezt az országot használták. E tekintetben egy érdekelt fél sem tett észrevételeket. A rendes érték meghatározása annak az USA-beli gyártónak a kitöltött kérdőíve alapján történt, aki már az eredeti vizsgálatban is együttműködött.

(29)

Az egyetlen ismert fehérorosz gyártó kitöltötte a kérdőívet. Fehéroroszország összesen mintegy 25 000 tonna karbamidot exportált, ami 0,3 %-os közösségi piaci részesedésnek felel meg. Erre az alacsony piaci részesedére való tekintettel a Fehéroroszország kapcsán készített elemzés a dömping megismétlődésének valószínűségére összpontosít.

(30)

Fehéroroszország exportmagatartását valamennyi harmadik ország tekintetében elemezték. A világ összes régiójába irányuló export az analóg piacra megállapított rendes értéknél jóval alacsonyabb áron történt, ami azt mutatja, hogy az egyéb exportpiacok esetében alkalmazott árak dömpingeltek voltak.

(31)

Ezenkívül azt is megvizsgálták, hogy Fehéroroszország exportárai dömpingeltnek minősülnének-e, ha a Közösségben jelenleg jellemző árszinteken lennének meghatározva. Az olyan alapvető termékeket, mint a karbamid, feltehetően valóban nem lehetne a jelenlegi piaci árak fölött értékesíteni. Ennek az elemzésnek az eredményei is jelentős dömpingkülönbözeteket tártak fel.

(32)

Ugyanakkor a más exportpiacokra irányuló exportárakat kissé magasabbnak találták, mint az Európai Közösségbe irányuló exportok árait. Ezért megkérdőjelezhető, hogy a Közösség vonzóbb piacot jelentene az árak tekintetében, mint egyéb harmadik országok piacai.

(33)

A fenti tények és megfontolások fényében vannak arra utaló jelek, hogy a dömping az intézkedések hiányában valószínűleg megismétlődne.

(34)

Mint ahogy a (25) preambulumbekezdésben jeleztük, Horvátország Közösségbe irányuló exportjairól megállapították, hogy dömpingeltek voltak. Horvátország exportmagatartását valamennyi harmadik ország tekintetében elemezték. A világ összes régiójába irányuló export a rendes értéknél alacsonyabb áron történt, ami azt mutatja, hogy az árak még a fent említett kiigazítás hiányában is dömpingeltek voltak.

(35)

Ezenkívül azt is megvizsgálták, hogy Horvátország exportárai dömpingeltnek minősülnének-e, ha a Közösségben jelenleg jellemző árszinteken lennének meghatározva. Az olyan alapvető termékeket, mint a karbamid, feltehetően valóban nem lehetne a jelenlegi piaci árak fölött értékesíteni. Ennek az elemzésnek az eredményei is jelentős dömpingkülönbözeteket tártak fel.

(36)

Ugyanakkor a más exportpiacokra irányuló exportárakat kissé magasabbnak találták, mint a Közösségbe irányuló exportok árait. Ezért megkérdőjelezhető, hogy a Közösség vonzóbb piacot jelentene az árak tekintetében, mint egyéb harmadik országok piacai.

(37)

Tehát vannak arra utaló jelek, hogy a dömping az intézkedések hiányában valószínűleg megismétlődne.

(38)

Az egyetlen ismert exportáló gyártó nem teljesen kitöltött kérdőívet nyújtott be. Mivel néhány hiányzó információt nem közölt, adott esetben az alaprendelet 18. cikkéhez kellett folyamodni. A rendelkezésre álló információból kiderült, hogy Líbia a felülvizsgálati időszak alatt mintegy 70 000 tonna karbamidot exportált a Közösségbe, ami 0,8 %-os közösségi piaci részesedésnek felel meg. Erre az alacsony piaci részesedésére való tekintettel a Líbia kapcsán készített elemzés a dömping megismétlődésének valószínűségére összpontosít. A dömpingről és a dömping megismétlődésének valószínűségéről szóló elemzést a rendelkezésre álló információk alapján készítették.

(39)

A líbiai piacon történő reprezentatív belföldi értékesítések hiányában a rendes értéket – az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint – a származási országban felmerülő előállítási költségnek és az ehhez hozzászámított eladási, általános és adminisztratív költségeknek, valamint a nyereség ésszerű összegének az alapján állapították meg. A 8 %-os haszonkulcs ebben az esetben ésszerűnek tűnt.

(40)

Az együttműködő líbiai vállalat által benyújtott kérdőívből kiderült, hogy a vállalat fő tevékenysége az egyéb harmadik piacokra irányuló exportban állt. A felülvizsgálati időszak alatt körülbelül 570 000 tonnát exportáltak harmadik országok piacaira, azaz több mint a közösségi piacra irányuló teljes export nyolcszorosát. Az ezekre az exportokra felszámított exportárak és a fenti módon megállapított rendes érték összehasonlítása jelentős szintű dömpingre mutatott rá.

(41)

Főként abban kételkedtek, hogy a gázzal – amely a karbamid-előállítás legfőbb nyersanyaga – kapcsolatos költségeket az exportáló gyártó megfelelően feltüntette-e könyvelésében. A rendelkezésre álló információk alapján megállapításra került, hogy a gázt különleges körülmények között termelték ki, melyeket főként az a tény határozott meg, hogy mind az exportáló gyártó, mind a gázszolgáltató a líbiai állam többségi tulajdonában volt, és a gázárak rendkívül alacsonyak voltak. Az árkiigazítás jelentősen megnövelné a dömpingkülönbözetet. Mivel a dömping ténye e kiigazítás nélkül is fennáll, valamint tekintettel a károkozás megismétlődésének valószínűségét illető következtetésekre, ennek az (egyébként jogos) kiigazításnak az alkalmazása nem tűnt szükségesnek.

(42)

Ezenkívül azt is megvizsgálták, hogy Líbia exportárai dömpingeltnek minősülnének-e, ha a Közösségben jelenleg jellemző árszinteken lennének meghatározva. Az olyan alapvető termékeket, mint a karbamid, feltehetően valóban nem lehetne a jelenlegi piaci árak fölött értékesíteni. Ennek az elemzésnek az eredményei is jelentős dömpingkülönbözeteket tártak fel.

(43)

Ugyanakkor a más exportpiacokra irányuló exportárakat kissé magasabbnak találták, mint a Közösségbe irányuló exportok árait. Ezért megkérdőjelezhető, hogy a Közösség vonzóbb piacot jelentene az árak tekintetében, mint egyéb harmadik országok piacai.

(44)

A fentiek fényében vannak arra utaló jelek, hogy a dömping az intézkedések hiányában valószínűleg megismétlődne.

(45)

Négy gyártó együttműködést tanúsított a vizsgálat során. A felülvizsgálati időszak alatt csak kettejük végzett exportértékesítést a Közösség számára. Ukrajna összesen csupán mintegy 20 000 tonna karbamidot exportált, ami 0,2 %-os közösségi piaci részesedésnek felel meg. Erre az alacsony piaci részesedére való tekintettel az Ukrajna kapcsán készített elemzés a dömping megismétlődésének valószínűségére összpontosít.

(46)

Ami a gázzal kapcsolatos költségeket illeti, megállapították, hogy Ukrajna a karbamidgyártáshoz használt gázt túlnyomórészt Oroszországból importálja. E tekintetben minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy Ukrajna olyan árakon importál földgázt Oroszországból, amelyek a földgáz nem szabályozott piacain fizetett áraknál jóval alacsonyabbak. A vizsgálat rámutatott, hogy az Oroszországból származó földgáz ára a Közösségbe történő exportja során megközelítőleg kétszer olyan magas volt, mint az ukrán belföldi piacon tapasztalható gázárak. Ezért az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésében előírtaknak megfelelően a kérelmező gázköltségeit a más reprezentatív piacokról származó adatok alapján kiigazították. A kiigazított ár az orosz gáz német-cseh határparitáson (Waidhaus), nettó szállítási költségekkel számított, exportra értékesített átlagárán alapult. Mivel Waidhaus az Európai Unióba – amely az orosz gáz legfőbb piaca, és árai ésszerűen tükrözik a költségeket – irányuló orosz gázértékesítés fő csomópontja, ezért az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése értelmében reprezentatív piacnak tekinthető.

(47)

A kiigazítás három érintett vállalat esetében a költségek összegét el nem érő belföldi árakhoz vezetett, ezért az előállítási költség és egy 8 %-os ésszerű haszonkulcs együttesét használták rendes értékként. A negyedik vállalat esetében megfelelően kiigazított belföldi árakat használtak erre a célra.

(48)

Ezt követően az ukrán exportáló gyártók exportmagatartását valamennyi harmadik ország tekintetében elemezték. A világ összes régiójába irányuló export az ily módon megállapított rendes értéknél következetesen és jóval alacsonyabb áron történt.

(49)

Ezenkívül azt is megvizsgálták, hogy az ukrán exportárak dömpingeltnek minősülnének-e, ha a Közösségben jelenleg jellemző árszinteken lennének meghatározva. Az olyan alapvető termékeket, mint a karbamid, feltehetően valóban nem lehetne a jelenlegi piaci árak fölött értékesíteni. Ennek az elemzésnek az eredményei is jelentős dömpingkülönbözeteket tártak fel. Ugyanakkor a más exportpiacokra irányuló exportárakat a Közösségbe irányuló export áraival összehasonlítható szintűnek találták. Ezért megkérdőjelezhető, hogy a Közösség vonzóbb piacot jelentene az árak tekintetében, mint egyéb harmadik országok piacai. A fenti tények és megfontolások fényében vannak arra utaló jelek, hogy a dömping az intézkedések hiányában valószínűleg megismétlődne.

(50)

A rendelkezésre álló információk szerint Fehéroroszországnak a felülvizsgálati időszak alatt legfeljebb körülbelül 150 000 tonnányi tartalékkapacitása volt. Ezenkívül az egyéb harmadik országokba irányuló exportok mintegy 225 000 tonnát tettek ki.

(51)

Nem kizárt, hogy a tartalékkapacitás egy részét a Közösségbe irányítják az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Az egyetlen fehéroroszországi exportőr jól fejlett értékesítési csatornákkal rendelkezik a Közösségben, a közösségi piac mérete pedig általában vonzó, különösen a földrajzilag közel elhelyezkedő országok számára.

(52)

Azonban nem lehet kizárni, hogy e mennyiségek egy részét más harmadik országokba is exportálni fogják, mivel az ezeken a területeken várható árszintek olyan gyártelepi árakat adnak, amelyek hasonlóak a Közösségbe irányuló export során elérhető árakhoz, vagy még meg is haladják azokat. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére irányuló jelenlegi törekvések fényében ráadásul azt sem lehet kizárni, hogy a világ más tájain növekedni fog a karbamidfelhasználás. Összességében nem várható, hogy az export eléri a tartalékkapacitás teljes mennyiségét az intézkedések hatályvesztését követően, de valószínűleg túl fogja lépni a de minimis szinteket.

(53)

Az exportok harmadik országokból a Közösségbe történő esetleges átirányítására ugyanezek az érvek vonatkoznak, melyek szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben az intézkedések hatályvesztését követően jelentős kiegészítő mennyiségeket exportálnának a közösségi piacra.

(54)

A rendelkezésre álló információk szerint Horvátországnak a felülvizsgálati időszak alatt legfeljebb körülbelül 120 000 tonnányi tartalékkapacitása volt. Ezenkívül az egyéb harmadik országokba irányuló exportok mintegy 60 000 tonnát tettek ki. Nem kizárt, hogy a tartalékkapacitás egy részét a Közösségbe irányítják az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Az egyetlen horvát exportőr jól fejlett értékesítési csatornákkal rendelkezik a Közösségben, a közösségi piac mérete pedig általában vonzó, különösen a földrajzilag közel elhelyezkedő országok számára.

(55)

A dömpingellenes intézkedések azonban nem gátolták Horvátországot abban, hogy jelentős mennyiségeket exportáljon a Közösségbe. Nincsenek arra utaló jelek, hogy ezek az intézkedések akadályt jelentettek volna abban, hogy további mennyiségeket exportáljon a Közösségbe. Mivel ez nem következett be, nem valószínű, hogy a Közösségbe irányuló jelentős kiegészítő exportokat eszközölnének e kapacitások aktiválása által. Azonban nem lehet kizárni, hogy e mennyiségek egy részét más harmadik országoknak is exportálni lehetne, mivel az ezeken a területeken várható árszintek olyan gyártelepi árakat adnak, amelyek hasonlóak a Közösségbe irányuló export során elérhető árakhoz, vagy valamennyire még meg is haladják azokat.

(56)

A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére irányuló jelenlegi törekvések fényében ráadásul azt sem lehet kizárni, hogy a világ más tájain növekedni fog a karbamidfelhasználás. Összességében nem várható, hogy a horvát tartalékkapacitás jelentős részét a Közösségbe irányuló kiegészítő exportokra fogják fordítani, de tekintettel a jelenlegi exportszintekre, a Közösségbe irányuló exportmennyiségek várhatóan a de minimis szintek fölött maradnak.

(57)

Az exportok harmadik országokból a Közösségbe történő esetleges átirányítására ugyanezek az érvek vonatkoznak, melyek szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben az intézkedések hatályvesztését követően jelentős kiegészítő mennyiségeket exportálnának a közösségi piacra.

(58)

A rendelkezésre álló információk szerint Líbiának a felülvizsgálati időszak alatt legfeljebb körülbelül 140 000 tonnányi tartalékkapacitása volt. Ezenkívül az egyéb harmadik országokba irányuló exportok mintegy 570 000 tonnát tettek ki. Nem kizárt, hogy a tartalékkapacitás egy részét a Közösségbe irányítják az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Az egyetlen líbiai exportőr jól fejlett értékesítési csatornákkal rendelkezik a Közösségben, a közösségi piac mérete pedig általában vonzó, különösen a földrajzilag közel fekvő országok számára.

(59)

Azonban nem lehet kizárni, hogy e mennyiség egy részét más harmadik országokba is exportálni fogják, mivel az ezeken a területeken várható árak olyan gyártelepi árakat adnak, amelyek hasonlóak a Közösségbe irányuló export során elérhető árakhoz, vagy még meg is haladják azokat. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére irányuló jelenlegi törekvések fényében ráadásul azt sem lehet kizárni, hogy a világ más tájain növekedni fog a karbamidfelhasználás. Összességében nem várható, hogy az export eléri a tartalékkapacitás teljes mennyiségét az intézkedések hatályvesztését követően, de valószínűleg túl fogja lépni a de minimis szinteket.

(60)

Az exportok harmadik országokból a Közösségbe történő esetleges átirányítására ugyanezek az érvek vonatkoznak, melyek szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben az intézkedések hatályvesztését követően jelentős kiegészítő mennyiségeket exportálnának a közösségi piacra.

(61)

A rendelkezésre álló információk szerint Ukrajnának a felülvizsgálati időszak alatt legfeljebb körülbelül 375 000 tonnányi tartalékkapacitása volt. Ezenkívül az egyéb harmadik országokba irányuló exportok mintegy 3 500 000 tonnát tettek ki. Nem kizárt, hogy a tartalékkapacitás egy részét a Közösségbe irányítják az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Az ukrán exportőrök jól fejlett értékesítési csatornákkal rendelkeznek a Közösségben, a közösségi piac mérete pedig általában vonzó, különösen a földrajzilag közel elhelyezkedő országok számára. Azonban nem lehet kizárni, hogy e mennyiség egy részét más harmadik országoknak is exportálni fogják, mivel az ezeken a területeken várható árak olyan gyártelepi árakat adnak, amelyek hasonlóak a Közösségbe irányuló export során elérhető árakhoz. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére irányuló jelenlegi törekvések fényében ráadásul azt sem lehet kizárni, hogy a világ más tájain növekedni fog a karbamidfelhasználás. Összességében nem várható, hogy az export eléri a tartalékkapacitás teljes mennyiségét az intézkedések hatályvesztését követően, de valószínűleg túl fogja lépni a de minimis szinteket.

(62)

Az exportok harmadik országokból a Közösségbe történő esetleges átirányítását illetően a kérelmezők azzal érveltek, hogy más régiók (különösen a Közel-Kelet) várhatóan növekvő kapacitása főként Ázsiában, de Afrikában és Dél-Amerikában is 3 000 000 tonnát meghaladó nagyságrendben kiszorítaná az ukrán exportokat, amelyeket a Közösségbe irányítanának át. A rendelkezésre álló információk alapján azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ilyen átirányításra kerülne sor, többek között azért, mert a globális felhasználás növekedése igenis elnyelné ezeket a kiegészítő mennyiségeket, ha azok kijutnának a piacra. Ráadásul azt sem lehet kizárni, hogy a kapacitásnövekedések hosszabb idő alatt mennének végbe, mint ahogy azt a kérelmező állította. Összességében nem lehet megerősíteni, hogy az intézkedések hatályvesztését követően a közeljövőben jelentős kiegészítő mennyiségeket irányítanának át a közösségi piacra.

(63)

A fent említett elemzés alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy nem valószínű, hogy Horvátország továbbra is jelentős karbamidmennyiségeket dömpingelne, mint ahogy az sem, hogy a másik három érintett ország esetében megismétlődne a dömping az intézkedések hatályvesztését követően.

(64)

A Közösségen belül a hasonló terméket 16 gyártó állítja elő: ezek termelése becslések szerint az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében a teljes közösségi termelést alkotja. Ezek közül nyolc gyártó az EU 2004. májusi kibővítése után vált közösségi gyártóvá.

(65)

A 16 közösségi gyártó közül 12 egyezett bele, hogy együttműködik a vizsgálat során, három pedig a mintavétel céljából ugyan megküldte a kért információkat, de további együttműködést nem ajánlott fel. Egyetlen közösségi gyártó sem ellenezte a felülvizsgálat iránti kérelmet.

(66)

Ennek megfelelően a 12 együttműködő gyártó a következő:

(67)

Mivel a felülvizsgálati időszak során ez a 12 vállalat tette ki a teljes közösségi termelés körülbelül 80 %-át, úgy tekinthető, hogy ők felelősek a hasonló termék teljes közösségi gyártásának jelentős részéért. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot, és a továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként történik rájuk hivatkozás. A négy együtt nem működő közösségi gyártó megnevezése a továbbiakban: egyéb közösségi gyártók.

(68)

A fentiekben jelzettek szerint a mintavétel céljára négy vállalat került kiválasztásra. Valamennyi kiválasztott közösségi gyártó együttműködést tanúsított, és a határidőkön belül elküldte a kitöltött kérdőívet. A fennmaradó nyolc együttműködő gyártó is rendben benyújtott bizonyos, a kárelemzéshez szükséges általános adatokat.

(69)

A feltételezett közösségi felhasználást a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon történő értékesítéseinek mennyisége, az egyéb közösségi gyártók közösségi piacon történő értékesítéseinek mennyisége és az EU teljes importjára vonatkozó Eurostat-adatok alapján állapították meg. Mivel 2004-ben az EU-t kibővítették, az elemzés egyértelműsége és egységessége érdekében a felhasználást az EU-25 piaca alapján állapították meg a figyelembe vett időszak egészére. Mivel a vizsgálatot Bulgária és Románia uniós csatlakozása előtt indították meg, az elemzés az EU-25 helyzetére korlátozódik.

(70)

A közösségi felhasználás 2002 és 2003 között 3 %-kal nőtt és a felülvizsgálati időszak alatt ez a szint nem változott.

(71)

Fehéroroszország, Horvátország, Líbia és Ukrajna esetében az importvolumenek, a piaci részesedés és az átlagárak az alábbiak szerint alakultak. Az adatok az Eurostat statisztikáin alapulnak.

(72)

Fehéroroszország tekintetében az import 2002 és 2003 között némi növekedést mutatott, majd a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkent (összesen 81 %-kal az egész időszak alatt). Piaci részesedése szintén enyhén nőtt 2002 és 2003 között, majd folyamatosan esett, és a felülvizsgálati időszak idejére 0,3 %-ra csökkent. A volumenek 2004-től kezdve de minimis szinten voltak. Az árak a figyelembe vett időszakban 107 EUR/tonnáról 190 EUR/tonnára emelkedtek.

(73)

Ukrajna esetében az importszintek végig a de minimis küszöb alatt maradtak, míg az importárak 2002 és a felülvizsgálati időszak között 65 %-kal nőttek.

(74)

A horvát importok 2 %-os piaci részesedés mellett meglehetősen stabilnak mutatkoztak a figyelembe vett időszakban, az importárak viszont 48 %-kal nőttek.

(75)

A Líbiából származó import 2003-ban nőtt, de aztán a felülvizsgálati időszak végéig folyamatosan esett. Az egész időszak alatt az import 49 %-os csökkenést mutatott, piaci részesedése pedig a 2002-es 1,6 %-ról a felülvizsgálati időszak idejére 0,8 %-ra esett vissza. Csakúgy mint a többi érintett ország esetében is, a líbiai importárak 2002 és a felülvizsgálati időszak között 77 %-kal növekedtek.

(76)

A négy ország árainak alakulása arányában vagy meghaladja a közösségi gazdasági ágazatban tapasztalható eladásiár-növekedést, vagy ahhoz fogható.

(77)

A felülvizsgálati időszak ár-alákínálási szintjének kiszámítása céljából a közösségi gazdasági ágazat független fogyasztóinak felszámított gyártelepi árait összehasonlították Horvátország egyetlen együttműködő exportáló gyártójának CIF közösségi határparitáson számított importárával, amelyet a kirakodási ár figyelembevétele érdekében megfelelően kiigazítottak. Az összehasonlítás kimutatta, hogy az import 4,7 %-kal alákínált a közösségi gazdasági ágazat árainak. Ezek az árak azonban hasonlóak voltak a közösségi gazdasági ágazat esetében megállapított, kárt nem okozó árhoz.

(78)

Mivel a négy ország közül háromnak a piaci részesedése (egyénileg vagy együttesen) a de minimis szint alatt maradt, úgy tekintették, hogy a Közösségbe irányuló exportjaik nem okoztak kárt, és ezért az alákínálási különbözet vizsgálata nem releváns a károkozás folytatásának elemzése szempontjából.

(79)

A figyelembe vett időszakban a más harmadik országokból származó import mennyiségét a lenti táblázat tartalmazza. Az alábbi mennyiségek és ártendenciák szintén az Eurostat adatain alapulnak.

(80)

Meg kell jegyezni, hogy a harmadik országokból származó behozatalok mennyisége a teljes időszak alatt összesen 4,4 %-kal nőtt. Ez az eredmény főként az Oroszországból származó importok növekedésének köszönhető (9,4 %), mely ország messze a legnagyobb exportőr. Megjegyzendő továbbá, hogy az Oroszországból származó importok az egész időszak alatt minimumimportár-szabályozás tárgyát képezték, mely intézkedést a 907/2007/EK rendelet helyezte hatályon kívül (lásd a (6) preambulumbekezdést). 2002 és a felülvizsgálati időszak között az Egyiptomból származó import 7,7 %-kal növekedett, míg az egyéb harmadik országokból származó import ugyanilyen nagyságrendben csökkent – ezen importok több mint 40 %-a Romániából származott. Ami az exportárakat illeti, az összes fent említett ország olyan árakon exportált a Közösségbe, amelyek nem kínáltak alá a közösségi gazdasági ágazat árainak a felülvizsgálati időszak alatt és/vagy a közösségi gazdasági ágazat esetében megállapított, kárt nem okozó ár fölött vannak.

(81)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorol a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(82)

Megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat legtöbb együttműködő gyártója a hasonló terméket további feldolgozásnak veti alá kevert vagy szintetikus műtrágyatermékek létrehozása céljából, amelyek olyan feldolgozott nitrogéntartalmú műtrágyák, amelyek a nitrogénen kívül olyan egyéb anyagokat tartalmaznak, mint a vízben oldódó foszfor és/vagy a vízben oldódó kálium.

(83)

A karbamidtermelés belső átcsoportosítása a vizsgálat eredményei szerint nem érinti a szabad piacot, és így nincs versenyben az érintett termék importjával. A vizsgálat rámutatott, hogy a kötött felhasználás a közösségi gazdasági ágazat teljes termelésének stabilan mintegy 20 %-át teszi ki. Ezért megállapítható, hogy ez a felhasználás nem tudja a közösségi gazdasági ágazatnak okozott károkat jelentősen befolyásolni.

(84)

A bevált gyakorlatnak megfelelően abban az esetben, amikor mintavétel történik, bizonyos kármutatókat (termelés, termelési kapacitás, készletek, értékesítés, piaci részesedés, növekedés és foglalkoztatás) a közösségi gazdasági ágazat egészére nézve elemeznek („közösségi gazdasági ágazat” az alábbi táblázatokban), míg az egyes vállalatok teljesítményével kapcsolatos kármutatókat, nevezetesen az árat, a termelési költségeket, a nyereségességet, a béreket, a beruházásokat és azok megtérülését, a pénzforgalmat és a tőkebevonási képességet a mintába felvett közösségi gyártók szintjén összegyűjtött információ alapján vizsgálják meg („a mintába felvett közösségi gyártók” az alábbi táblázatokban).

(85)

A közösségi gazdasági ágazat termelése, ideértve a kötött felhasználás volumenét, 2002 és a felülvizsgálati időszak között gyakorlatilag stabil maradt, csak 2003-ban nőtt 5 %-kal, majd 2004-ben ugyanennyivel csökkent. 2005-ben és a felülvizsgálati időszak alatt alacsony, 2 %-os, illetve egy százalékpontos növekedést jegyeztek fel, amelynek köszönhetően a közösségi termelés elérte a 4,45 millió tonnát.

(86)

A termelőkapacitás 2002 és a felülvizsgálati időszak között kis mértékben (5 %-kal) növekedett. Tekintettel a stabil termelési volumenre, az ebből adódó kapacitáskihasználás enyhén csökkent: a 2002-es 84 %-os szintről a felülvizsgálati időszak 81 %-os szintjére. A kapacitáskihasználásra a termelésnek ebben a típusában és ebben a gazdasági ágazatban hatással lehet olyan egyéb termékek előállítása is, amelyeket ugyanazon gyártóberendezésekkel állítanak elő, így ez a kármutató kevésbé mérvadó.

(87)

A közösségi gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje 2002 és 2004 között elég stabil volt, majd hirtelen növekedésnek indult (2005-ben 24 százalékponttal, majd a felülvizsgálati időszak végére további 13 százalékponttal). Mivel azonban a kötött felhasználásokra szánt karbamidot együtt tárolják a szabad piacon értékesített termékkel, a készletek szintjét kevésbé mérvadó kármutatónak tekintjük. Megjegyzendő továbbá, hogy a felülvizsgálati időszak vége egybeesik az idényjellegű értékesítések kezdetével.

(88)

A közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon végzett értékesítései kis mértékben, azaz 3 %-kal csökkentek 2002 és a felülvizsgálati időszak között.

(89)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2002 és a felülvizsgálati időszak között szintén enyhe csökkenést mutatott: 36,5 %-ról 34,3 %-ra csökkent.

(90)

A figyelembe vett időszakban stabil piac mellett a közösségi gazdasági ágazat elvesztette piaci részesedésének kis részét. A négy érintett ország importjai nem vették át azt a piaci részesedést, amelyet a közösségi gazdasági ágazat elvesztett – 2002 és a felülvizsgálati időszak között az ő piaci részesedésük is 5,8 %-ról 4,4 %-ra csökkent.

(91)

A közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 2002 és a felülvizsgálati időszak között 6 %-kal csökkent, míg a termelés enyhe növekedést mutatott; ez a közösségi gazdasági ágazat azon törekvését tükrözi, hogy termelékenységét és versenyképességét folyamatosan növelje.

(92)

A közösségi gazdasági ágazat alkalmazottankénti éves termelése 2002 és 2003 között 6 %-kal nőtt, és a felülvizsgálati időszakig ezen a szinten állandósult, ami a foglalkoztatás csökkenése és a közösségi gazdasági ágazat termelésének növekedése által együttesen gyakorolt kedvező hatásról árulkodik.

(93)

A felülvizsgálati időszak alatti tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető jelentősnek és kármutatóként sem mérvadó, mivel i. a Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó import volumene nem lépte túl a de minimis szinteket; ii. a Horvátországból származó import stabil maradt, ára az EU-ban jellemző eladási árakkal egy ütemben növekedett; valamint iii. a közösségi gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzete igen kedvező volt.

(94)

A fentebb és az alábbiakban megvizsgált mutatók egyértelműen azt mutatják, hogy a közösségi gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete jelentősen javult.

(95)

A mintába felvett közösségi gyártók átlagos nettó eladási árai 2004-től a felülvizsgálati időszakig lényegesen megemelkedtek, ami a nyersanyagköltségek következetes és folyamatos növekedését, valamint a karbamid nemzetközi piacán ugyanebben az időszakban uralkodó kedvező feltételeket tükrözi.

(96)

2002 és a felülvizsgálati időszak között az alkalmazottankénti átlagbér 13 %-kal nőtt, mint ahogy azt az alábbi táblázat is mutatja. Figyelembe véve az inflációs rátát és a foglalkoztatás általános csökkenését, ez a bérnövekedés mérsékeltnek mondható.

(97)

A mintába felvett négy gyártó által előállított hasonló termékhez kapcsolódó éves beruházások a figyelembe vett időszakban kedvezően alakultak, vagyis 74 %-kal emelkedtek, noha megfigyelhetők voltak bizonyos ingadozások. E beruházások főleg a gépek modernizálását és a környezetvédelmi előírásokat érintették. Ez a közösségi gazdasági ágazat arra irányuló erőfeszítéséről tanúskodik, hogy folyamatosan javítson termelékenységén és versenyképességén. A termelékenység alakulásával kapcsolatban elért eredmények nyilvánvalóak, hiszen a termelékenység ugyanebben az időszakban jelentősen növekedett (lásd a (92) preambulumbekezdést).

(98)

A mintába felvett közösségi gyártók nyereségessége 2002 és 2005 között zavartalan növekedést mutat, mikor is eléri az eladási érték több mint 19 %-át. A gázárak 2006 elején kezdődő folyamatos emelkedése miatt azonban az érték a felülvizsgálati időszak alatt 10,7 %-ra esik vissza. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy az eredeti vizsgálatban 8 %-os haszonkulcsot állapítottak meg, amelyet káros dömping hiányában is el lehet érni. A befektetések megtérülése – a befektetések nettó könyv szerinti értékére jutó nyereség százalékában kifejezve – a teljes figyelembe vett időszak során nagyjából a jövedelmezőségi tendenciát követte.

(99)

A pénzáramlás 2002 és 2005 között jelentősen növekedett, de a felülvizsgálati időszak alatt folyamatosan csökkent. Ez összhangban van az általános nyereségesség alakulásával a figyelembe vett időszakban.

(100)

A vizsgálat nem tárt fel olyan nehézségeket, amelyekkel a mintába felvett közösségi gyártóknak a tőkebevonás során szembe kellett volna nézniük.

(101)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése és a közösségi piacon történő értékesítések volumene 2002 és a felülvizsgálati időszak között kis mértékben csökkent. A közösségi gazdasági ágazat általános helyzete azonban javult a figyelembe vett időszak alatt.

(102)

A készletvolumenek növekedésétől eltekintve szinte minden más kármutató kedvezően alakult: a közösségi gazdasági ágazat termelési volumene és eladási egységára növekedett, a nyereségesség pedig 2002 után jelentősen meghaladta azt a nyereségszintet, amelyet az eredeti vizsgálatban célul tűztek ki.

(103)

A beruházások megtérülése és a pénzáramlás szintén kedvezően alakult. A bérek kis mértékben emelkedtek, és a közösségi gazdasági ágazat folytatta beruházásait. A termelékenység is jelentősen növekedett, ami a termelés kedvező alakulását és a közösségi gazdasági ágazat azon erőfeszítéseit tükrözi, hogy beruházások segítségével növelje a termelést.

(104)

A kérelmező szerint a karbamidágazat vonatkozásában a hosszú távú nyereségességi követelményeknek (értékesítési hozammal számolva) adófizetés után 25 %-osnak kellene lenniük. Ez körülbelül 36 %-os, adófizetés előtti forgalmi nyereségnek felelne meg. A kérelmező azt állította, hogy ezt egy új ammónia/karbamidüzem létesítési költsége indokolja, amely 11 %-os beruházási megtérülést kívánna meg (ami az állítások szerint a 36 %-os, adófizetés előtti forgalmi nyereséggel egyenlő). Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy a kérelmező ezen eljárás során eddig ilyen magas nyereségszint kitűzését nem kérte, és az eredeti vizsgálatban azt állapították meg, hogy káros dömping hiányában 8 %-os haszonkulcs érhető el. Továbbá az Elsőfokú Bíróság T-210/95 sz. ügyben hozott ítéletében megerősítette, hogy „a kérdéses kárt megszüntető kitűzött irányár kiszámítása során a Tanács által alkalmazott haszonkulcsnak arra a haszonkulcsra kell korlátozódnia, amelyet a közösségi ipar a dömpingelt import hiányában és rendes versenyfeltételek között ésszerűen el tudna érni” (8). Ugyanebben az ügyben azt is megerősítették, hogy „az alaprendelet alapján nem igazolható az az érv, amely szerint a közösségi intézményeknek azt a haszonkulcsot kellene alkalmazniuk, amely biztosítja a közösségi gazdasági ágazat fennmaradását és/vagy a megfelelő tőkehozamot.”

(105)

A kérelmező ezenkívül azt állította, hogy a műtrágyaipar esetében az értékesítések megtérülése a nyereségek terén nem annyira megfelelő kárindikátor, és a befektetett tőke és/vagy a beruházások megtérülése minőségileg alkalmasabbak egy ilyen becslésre. Ezenkívül elhangzott az az érv, hogy a közösségi gazdasági ágazat a fenti mutatók alapján kárt szenvedett.

(106)

A műtrágyaipar sajátos jellemzőinek (többek között tőkeigényességének) és a műtrágyapiac természetének (a nyersanyagárak és végtermékárak ingadozásainak) köszönhetően egyet lehet érteni abban, hogy az értékesítések megtérülése önmagában nem feltétlenül a legmérvadóbb mutató a nyereségességet illetően, valamint ki kell egészíteni olyan mutatókkal, mint a befektetett tőke és a beruházások megtérülése. Ugyanakkor a kérelmező nem szolgált bizonyítékkal arról, hogy a dömpingelt import hiányában a közösségi gazdasági ágazat képes lett volna az említett szintű eredmények elérésére. Arra sem mutatott rá, hogy a közösségi gazdasági ágazat mekkora haszonkulcsot tudott volna elérni a dömpingelt import hiányában. A kérelmet ezért elutasították.

(107)

Ezért megállapításra került, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár nem folytatódott.

(108)

Mivel az érintett országból származó import által okozott jelentős kár nem folytatódik, az elemzés arra összpontosított, hogy a meglévő intézkedések megszüntetése esetén mennyi a valószínűsége a kár megismétlődésének. E tekintetben két fő paramétert vizsgáltak meg: i. az érintett országok lehetséges exportvolumenét és –árait; ii. az érintett országok feltételezett exportvolumenének és -árának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását.

(109)

Az elemzést általános piaci összefüggésben kell szemlélni, amelyre nem csak a Közösségben, de világszerte is folyton növekvő árak és nyereségek jellemzők. Mindez nagyrészt a kínálatot meghaladó keresletnek köszönhető. Nincsenek arra utaló jelek, hogy ez az általános háttér rövid vagy középtávon jelentősen megváltozna.

(110)

Mint ahogy az fent is megállapításra került, az ukrán exportáló gyártók valószínűleg legfeljebb további körülbelül 375 000 tonna karbamidod fognak exportálni a Közösségbe az intézkedések hatályvesztését követően. A Líbiára és Fehéroroszországra vonatkozó számok legfeljebb 140 000, illetve 150 000 tonnát mutatnak. Horvátország esetében is hasonló a helyzet: az exportvolumen valószínűleg nem növekedne jelentősen jelenlegi szintjéhez képest.

(111)

A Közösségbe és a harmadik országokba irányuló exportok árait fentebb elemeztük. Az alábbiakban ismertetett piaci feltételek és a kulcsfontosságú költségtényezők (pl. gáz) valószínű alakulásának figyelembevételével ez az elemzés azt valószínűsíti, hogy az exportárak továbbra is magasak maradnak. Tehát nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az árak várhatóan jelentős mértékben alákínálnának a közösségi gazdasági ágazat árainak vagy költségeinek.

(112)

A karbamidpiac az előrejelzések szerint a következő években jelentősen növekedni fog, mind a Közösségben (9), mind világszerte, főként a mezőgazdasági termelés növekedésének, de az AdBlue (10) egyre fokozódó ipari felhasználásának köszönhetően is. Az Európai Unió mezőgazdasági piacainak 2007–2014 közötti várható fejlődéséről szóló előrejelzés, amelyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság adott ki 2007 júliusában, például megerősíti, hogy a gabonatermelés az említett időszakban várhatóan 20 %-kal nőni fog. A kérelmező saját elemzésében 10 %-os növekedést említ. Az 1107/2007/EK tanácsi rendelet (11) 2007 szeptember végén ezen kívül pedig eltérést tett lehetővé a 2008. évi területpihentetés tekintetében. A közösségi piac előre jelzett növekedése (további körülbelül 1 millió tonna) valószínűleg túllépi azokat a maximális mennyiségeket, amelyeket az exportáló országok exportálni tudnak a Közösségbe. Ezért az említett kiegészítő exportok nem vezetnének jelentős mennyiségi egyenlőtlenségekhez, nem utolsósorban azért, mert a lehető legnagyobb közösségi termelés és felhasználás közötti különbséget körülbelül 2 millió tonnára becslik, és semmi sem utal arra, hogy ezt a különbséget más exportokkal (többek között Oroszországból származó exportokkal, mint ahogy azt a 907/2007/EK rendelet leírja) oly módon ki lehetne egyenlíteni, hogy a túlkínálat megszorítaná vagy lenyomná a piaci árakat.

(113)

A fentiek fényében nem valószínű, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak olyan mértékben csökkentenie kellene értékesítéseit, termelését vagy árait, hogy az jelentős hatással lenne nyereségességére és általános helyzetére. A nyereségek tehát várhatóan megmaradnak jelenlegi szintjükön, és a kedvező piaci feltételeket tükrözik, amelyeket főleg 2004-től a felülvizsgálati időszakig lehetett tapasztalni.

(114)

A fenti okok miatt nem mondható el, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése esetén a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár valószínűleg megismétlődne.

(115)

A Bizottság minden felet tájékoztatott azon lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján ajánlást szándékoznak tenni a meglévő intézkedések hatályon kívül helyezésére. A Bizottság határidőt is biztosított számukra, hogy a tájékoztatást követően ismertessék észrevételeiket. Nem érkeztek olyan észrevételek, amelyek a fent ismertetett következtetések módosítását indokolták volna.

(116)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó karbamid behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni, és az eljárást le kell zárni.

(117)

A fent leírt körülményekre, azaz a költségszerkezetben és mind/vagy a négy ország exportőreinek exporttevékenységeiben tapasztalható jelentős torzulásokra való tekintettel szükségesnek tűnik a Fehéroroszországból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó karbamidimport alakulásának szoros figyelemmel követése, szükség esetén a megfelelő intézkedések gyors meghozatalát elősegítendő,