18.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 75/22

(1)

2006. december 20-án a Bizottság dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést (2) tett közzé a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó, 80 mm-t meghaladó átmérőjű darabos kőszénkoksz (Koksz 80+) behozatalára vonatkozóan. 2007. szeptember 19-én a Bizottság az 1071/2007/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) a KNK-ból származó „Koksz 80+” behozatalára ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

Megjegyzendő, hogy az eljárást a „Koksz 80+” teljes közösségi termelésének jelentős részét, közel 40 %-át képviselő három közösségi termelő panasza alapján indították meg. Megjegyzendő, hogy az ideiglenes rendelet (2) preambulumbekezdésében a „több mint 30 %” alulbecsült érték kerül említésre; mindazonáltal a további vizsgálatok megállapították, hogy a panaszosok valójában a teljes közösségi termelés 40 %-át képviselték.

(3)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2005. október 1-jétől2006. szeptember 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata során a Bizottság a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozó adatokat elemezte.

(4)

A KNK-ból származó „Koksz 80+” behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően több érdekelt fél írásban észrevételeket nyújtott be. Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is.

(5)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését. A Bizottság különösen a közösségi érdek szempontjait vizsgálta behatóan. Ezzel összefüggésben az ideiglenes intézkedések elrendelését követően egy kiegészítő ellenőrző látogatásra került sor a következő vállalatnál:

(6)

Ezenkívül információszerző látogatásra került sor a következő vállalatnál: European Foundry Association (Európai Öntvénygyártó Szövetség, CAEF), Düsseldorf, Németország. Egyes állítólagos végrehajtási problémák tisztázása érdekében Antwerpen (Belgium) és Duisburg (Németország) vámhatóságainál is látogatásra került sor.

(7)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, melyek alapján a KNK-ból származó „Koksz 80+” behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését helyezték kilátásba. Egyúttal kijelöltek a felek számára egy, az e közzétételt követő határidőt is, melyen belül észrevételeiket benyújthatták.

(8)

Sor került az érdekelt felek által beterjesztett szóbeli és írásbeli észrevételek áttekintésére, és adott esetben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(9)

Az érintett, illetve a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (13)–(17) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(10)

A fentiek alapján végérvényesen arra lehet következtetni, hogy az érintett termék és az analóg országban, vagyis az USA-ban termelt és eladott „Koksz 80+”, valamint a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon termelt és eladott termék az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló.

(11)

Az együttműködés szintjére, az analóg ország kiválasztására és a rendes érték meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (18)–(28) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(12)

Az árösszehasonlítást illetően az egyetlen együttműködő exportőr kifogásolta, hogy a Bizottság elutasította a dömping kiszámításában az átvizsgálást követő műveletekre vonatkozó kérését, és azzal érvelt, hogy a kár kiszámításánál egy hasonló kérést korábban figyelembe vettek. Emiatt elfogadták a kérést, és a rendes értéket újból kiigazították.

(13)

Felülvizsgálták az ideiglenes szakaszban a különböző fizikai jellemzők kiigazításainak értékét annak érdekében, hogy az tükrözze az analóg országban termelt, illetve az exportált kínai termék fűtőérték-mutatóinak értékbeli és a termékek nagyságbeli eltéréseit.

(14)

Erre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(31) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(15)

A végleges dömpingkülönbözet meghatározása az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a gyártelepi rendes érték súlyozott átlagának és a gyártelepi exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján történt. A (12) és (13) preambulumbekezdésben említett kiigazítások elvégzése után a felülvizsgált, végleges, országos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli CIF közösségi határparitáson számított ár százalékában kifejezve 61,8 %.

(16)

A közösségi termelés és a gazdasági ágazat meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (34) és (35) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(17)

Mint az az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság folytatta a vizsgálatot, különös tekintettel a közösségi felhasználás egyik összetevőjére, nevezetesen a figyelembe vett időszak alatti behozatal mennyiségére. Mindazonáltal nem érkezett be új, megalapozott információ erre vonatkozóan. Emiatt és mivel az érdekelt felektől nem érkezett olyan kifogás, amely megkérdőjelezte volna a közösségi felhasználás meghatározásához használt módszert, az ideiglenes rendelet (36) és (37) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(18)

Mint az az ideiglenes rendelet (36) és (41) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság folytatta a figyelembe vett időszak alatti behozatal mennyiségére és az árakra vonatkozó vizsgálatot. Megjegyzendő, hogy gépelési hiba fordult elő az ideiglenes rendelet (42) preambulumbekezdésében, mivel 2004-től a vizsgálati időszakig az árak 43 %-kal, nem pedig 35 %-kal csökkentek, mint ahogy az az említett preambulumbekezdésben szerepel.

(19)

Mindazonáltal nem érkezett be új, megalapozott információ a behozatali mennyiségekre és az árakra vonatkozóan. Emiatt és mivel az érdekelt felektől nem érkezett olyan kifogás, amely megkérdőjelezte volna az érintett behozatal mennyiségének és az importáraknak a meghatározásához használt módszert, az ideiglenes rendelet (38)–(42) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(20)

Az együttműködő exportáló termelő és egy felhasználó azzal érvelt, hogy az alákínálás tisztességes alapon történő kiszámítása érdekében kiigazítást kell tenni a fizikai tulajdonságbeli különbségek miatt, amikor a közösségi gazdasági ágazat által a hasonló termékre megállapított árat összehasonlítják az érintett termék importárával. Másfelől a közösségi gazdasági ágazat egyes termelői azzal érveltek, hogy míg elméletileg az egyes közösségi termelők által előállított „Koksz 80+” a különleges minőségi jellemzők miatt magasabb árakat tesz indokolttá, a Bizottság számára rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a felhasználók nem fizetnek magasabb árat az úgynevezett jobb minőségi jellemzőkért, különösen az „erőszakosan térhódító” dömping által eredményezett, leszorított árak közepette. A közösségi gazdasági ágazat e termelői szerint a felhasználói ipar vásárlási döntései azonban kizárólag a kínai termékre megállapított áron alapulnak. Emiatt nem indokoltak a fizikai tulajdonságbeli különbségek miatti kiigazítások. Mivel azonban az érdekelt felek által szolgáltatott, ellenőrzött információk arra utalnak, hogy a hasonló termék és az érintett termék között különbségek vannak a nedvesség-, hamu-, illékonyanyag- és kéntartalom tekintetében, ami rendes piaci feltételek között várhatóan hatást gyakorolhatna az árakra, elfogadták az együttműködő kínai termelő és a felhasználó kérését, és további kiigazításra került sor e különbségek figyelembevétele céljából.

(21)

Az érintett termék és az azonos kereskedelmi szinten közösségi gazdasági ágazat által előállított „Koksz 80+” összehasonlítása érdekében, az importőröknél az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdésében említett, az importot követően felmerült költségekhez képest kiigazítás történt az áralákínálás kiszámításakor a kirakodási költségekre vonatkozóan. Az egyértelműség miatt megjegyzendő az is, hogy már az ideiglenes szakaszban kiigazították az áralákínálás kiszámításakor a független importőrök haszonkulcsát, bár ezt az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdése kifejezetten nem említi. Ezt a kiigazítást az együttműködő független importőrök által a VI során bejelentett, ellenőrzött, 5–10 %-os nyereségesség alapján végezték (4).

(22)

Ennek megfelelően módosították a KNK ideiglenes alákínálási különbözetét, és megállapították, hogy a VI alatt a KNK-ból származó érintett terméket a Közösségben olyan árakon értékesítették, amelyek 5,7 %-kal alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak, ez utóbbi százalékában kifejezve.

(23)

Új és megalapozott információk, illetve a termelésre, termelési kapacitásra, kapacitáskihasználásra, értékesítési mennyiségre, piaci részesedésre, növekedésre, készletekre, beruházásokra és a dömpingkülönbözet nagyságára vonatkozó érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (46)–(50), (53)–(54) és (60)–(61) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(24)

Az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében említett, kiigazított közösségi eladási árakat az alábbi táblázat mutatja be. A csekély mértékű változtatások nem befolyásolják az ideiglenes rendelet (51) és (52) preambulumbekezdésében szereplő közösségi eladási árakkal kapcsolatos következtetéseket.

(25)

Felülvizsgálták az ideiglenes rendeletben szereplő nyereségességi számadatok kiszámítását, és egy hibát kijavítottak. Az alábbi táblázatban feltüntetett pontos számok nem befolyásolják a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége alakulásának általános tendenciájára vonatkozó következtetéseket, még ha azok a közösségi gazdasági ágazat helyzetéről zordabb képet festenek is: a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége 2005-ben még 16,2 % volt, ez drasztikusan – 3,8 %-ra csökkent a VI alatt. A kiigazítást követően a beruházások megtérülésére vonatkozó – a beruházások nettó könyv szerinti értékére jutó nyereség százalékában kifejezett – számadatokat is kiigazították. A pénzforgalomra vonatkozó számadatok változatlanok maradnak az ideiglenes rendelethez képest, az egyértelműség miatt azonban bemutatásra kerülnek az alábbi táblázatban.

(26)

Ezirányú új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében a közösségi gazdasági ágazat tőkebevonási képességére vonatkozó következtetések megerősítést nyernek.

(27)

Az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdésében említett, a közösségi gazdasági ágazat munkaerejének termelékenységi számadatait szintén kijavították, amelyeket az alábbi táblázat mutat be. E javított számadatok azt mutatják, hogy a közösségi gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége – amelyet az egy foglalkoztatottra jutó éves eredményként mérnek (tonnában) – 2003-tól a VI-ig kis mértékben nőtt. Ezenkívül az alkalmazottankénti éves bérköltségek az egyértelműség miatt részletesebb számadatokkal kerülnek bemutatásra, mint az ideiglenes rendeletben.

(28)

Az ideiglenes rendelet nyilvánosságra hozatalát követően az egyik felhasználó az ideiglenes rendelet (64) és (67) preambulumbekezdésére hivatkozva azt állította, hogy a Bizottság a kárra – és következésképpen az okozati összefüggésekre – vonatkozó ideiglenes következtetéseit kizárólag egyes piaci mutatók nagyon rövid időtartamon belüli, állítólagos kedvezőtlen alakulására alapozta ahelyett, hogy az általános gyakorlat szerint a kárt 3–4 éves időtartamra vonatkozóan vizsgálta volna. A felhasználó ezt az érvet arra a feltevésre alapozta, hogy a közösségi gazdasági ágazatot nem érte kár 2005 végéig, mivel a korábbi intézkedések 2005 végén jártak le. Mivel a VI 2006 szeptemberében lejárt, ez azt jelentené, hogy a közösségi gazdasági ágazat kárhelyzete 2006-ban csupán néhány hónapon át tartott.

(29)

Ebben a tekintetben először is megjegyzendő, hogy az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdését – mely egyes kármutatók 2005 és a VI közötti alakulására hivatkozik – az előző (63) preambulumbekezdéssel – mely magyarázotot fűz a kármutatók 2005-ig tartó alakulásához – összefüggésben kell értelmezni. Az ideiglenes rendelet kármutatókra vonatkozó e preambulumbekezdéseiből kitűnik, hogy a Bizottság a szokásos gyakorlatának megfelelően járt el, és a kármutatók csaknem 4 éves időtartamra vonatkozó alakulását vizsgálta, azaz 2003 elejétől 2006 szeptemberéig. Mint az a (63) preambulumbekezdésből kitűnik, a 2004. év kivételes év volt a „Koksz 80+” piacán, mivel alacsony volt a piaci kínálat, ami egyrészt magyarázható a KNK-ból történő kevés behozatallal, másrészt egyes, korábban „Koksz 80+”-at előállító közösségi üzemek bezárásával. Egy érdekelt fél sem vitatta, hogy 2004-ben olyan kivételes volt a piaci helyzet, hogy az még a rákövetkező év mutatóiban is éreztette hatását. Pontosan a 2004-ben és 2005-ben tapasztalt e rendkívüli csúcsértékek miatt a Bizottságnak ebben az esetben különös figyelmet kellett fordítania a kármutatók 2003 és a VI közötti alakulására. Emlékeztetni kell arra, hogy a fő pénzügyi mutatók – különösen a nyereségesség – nem csupán 2005-től a VI-ig csökkentek drasztikusan, hanem 2003-tól a VI-ig is.

(30)

Ezenkívül megjegyzendő, hogy merő spekuláció lenne következtetéseket levonni a közösségi gazdasági ágazat 2005 végi helyzetére vonatkozóan abból, hogy a közösségi termelők nem kérték a korábbi intézkedések megszűnésének felülvizsgálatát.

(31)

Emiatt el kell utasítani azt az állítást, hogy a Bizottság csupán 2006 néhány hónapjára vonatkozóan elemezte a kárhelyzetet.

(32)

A fentiekben felülvizsgált tényezők – vagyis a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége, beruházásainak megtérülése és termelékenysége – nem érintik az ideiglenes rendeletben szereplő tendenciákat. A felülvizsgált alákínálási különbözet is jóval a minimum szint felett maradt. Ennek alapján megállapítható, hogy nem változtak az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárra vonatkozó következtetések. További új és megalapozott információ, illetve érvelés hiányában a következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(33)

A (22) preambulumbekezdésben említettek szerint arra a végleges következtetésre jutottak, hogy a VI alatt a KNK-ból származó behozatal átlagárai 5,7 %-kal alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat átlagárainak. Az alákínálási különbözet felülvizsgálata nem érinti az ideiglenes rendelet (67)–(69) preambulumbekezdéseiben meghatározott dömpingelt behozatal hatására vonatkozó következtetéseket.

(34)

Az egyik felhasználó azt állította, hogy a piac VI utáni alakulása azt mutatja, hogy a VI alatti helyzet kivételes volt, és hogy az árak újból elkezdtek emelkedni a VI után. E felhasználó azt állította, hogy az árak VI alatti átmeneti csökkenése főleg az USD/EUR árfolyam kedvezőtlen alakulásának tudható be, továbbá annak, hogy a „Koksz 80+” árát általában USD-ben fejezik ki a világpiacon, és hogy nehéz az általában évente tárgyalt árakat az új valutahelyzethez igazítani. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a vizsgálat szerint a közösségi gazdasági ágazat termelőinek eladási árait az Unión belül általában nem USD-ben adják meg, hanem EUR-ban vagy más európai valutákban. Ezenkívül az e felhasználó által említett magasabb árak VI utáni alakulása, ami állítólag egybeesett azzal, hogy az EUR-hoz képest gyengült az USD, ellentmond annak az érvelésnek, miszerint az USD–EUR árfolyam kedvezőtlen alakulása okozta a „Koksz 80+” árcsökkenését.

(35)

Az egyik felhasználó azt állította, hogy a csökkenő árak miatt a közösségi gazdasági ágazatnak okozott állítólagos kár főképp a kínai importárak alatt értékesítő egyes európai termelők agresszív árpolitikájának tudható be. A vizsgálat azonban nem bizonyította, hogy általános „agresszív árpolitika” terjedt volna el egyes európai termelők körében. Megállapították, hogy az európai termelők közötti verseny főleg a regionális piacokon, nem pedig közösségi szinten folyik, mivel a jelentős szállítási költségek miatt a termelők eladásai általában a hozzájuk földrajzilag közel eső területekre irányulnak. Így egyes termelők esetleges alacsonyabb árai nem okoztak kárt más európai termelőknek. Ezenkívül az, hogy egyes európai termelők között verseny van, nem jelenti azt, hogy a kínai dömpingelt importárak nem kényszerítették az említett termelőket, hogy még annál is jobban egymás alá kínáljanak – és így nem fenntartható árakon értékesítsenek –, mint abban az esetben, ha a kínai termelők tisztességes versenyben vennének részt.

(36)

E felhasználó azzal is érvelt, hogy a közösségi termelők, nem pedig a kínai behozatal képviselte a legnagyobb arányt 2003 és a VI között a felhasználás-növekedésben. Míg ez igaz lehet abszolút értékben, nem igaz relatív értékben: a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai behozatal – amelynek piaci részesedése 2003-ban 24 % volt – képviselte 2003 és a VI között a felhasználás-növekedés csaknem felét.

(37)

Ugyanez a felhasználó azt is állította, hogy növekvő felhasználás mellett a közösségi gazdasági ágazat azért nem tudta növelni piaci részesedését, mert nem növelte termelési kapacitását. Ennélfogva a közösségi felhasználás növekedését kínai behozatalból kellett fedezni. Mindazonáltal az, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem növelte kapacitását a növekvő felhasználással egy ütemben, inkább tekinthető a dömpingelt kínai behozatal okozta árleszorítás miatt kialakult bizonytalan befektetői környezet következményének, mintsem a közösségi gazdasági ágazatot ért kár okának.

(38)

Megjegyzendő, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak közel 120 000 tonna tartalék kapacitása volt a VI alatt, amelynek kihasználása gazdaságilag nem volt megvalósítható a dömpingelt kínai behozatal okozta árleszorítás miatt. Ezenkívül az egyik közösségi termelő 2005-től a VI-ig jelentősen csökkentette termelését, a VI-ot követően pedig leállította a „Koksz 80+” termelését. E gazdasági ágazat különleges jellege azt jelenti, hogy a termelési folyamat átmeneti leállítása a termelőberendezések (kemencék) megsemmisülését eredményezi, az újraindítás pedig jelentős többletberuházásokat igényelne. A nagy mértékű árleszorítással jellemezhető piaci helyzetben gazdaságilag nem volt ésszerű a lezárt kemencék újraindítása vagy újak építése.

(39)

Az egyik érdekelt fél azt állította továbbá, hogy a megnövekedett bérköltségek voltak a közösségi gazdasági ágazatot állítólagosan ért kár fő okozói. A vizsgálat azonban rámutatott, hogy a közösségi gazdasági ágazatban foglalkoztatottak számának összességében való növekedése csupán egy olyan termelőnél volt tapasztalható, aki ezzel párhuzamosan növelte termelékenységét. A közösségi gazdasági ágazat többi termelőjének foglalkoztatási szintje viszonylag stabil maradt annak ellenére, hogy termeléscsökkenéssel kellett szembenézniük. Ez a gazdasági ágazat termelési folyamatának jellegével magyarázható, vagyis azzal, hogy a termelőlétesítmények működtetéséhez szükséges személyzet gyakorlatilag nem változik, függetlenül attól, hogy a vállalat teljes kapacitással működik-e, ami azt eredményezi, hogy a termelés csökkenésének megfelelően csökken a termelékenység is.

(40)

Mindenesetre még ha a közösségi gazdasági ágazat egyes termelői szükségtelenül magas bérköltségekkel szembesültek is, miközben csökkent a termelés, ez nem lehet a kár egyik fő okozója, tekintettel arra, hogy a bérköltségek változásai minimális hatást gyakoroltak a közösségi gazdasági ágazat össznyereségességére. Szemléltetésképpen: a bérköltségek növekedésével (1,8 millió EUR) magyarázható a közösségi gazdasági ágazat össznyereségességének kevesebb, mint 1 százalékpontos vesztesége, ami a 2005. évi 16,2 %-ról – 3,8 %-ra zuhant a VI-ig (ez közel 39 millió EUR nyereségcsökkenést jelent).

(41)

Az ideiglenes rendelet (75) preambulumbekezdésében részletezett nyersanyagárakat illetően megjegyzendő, hogy a felülvizsgált számítások kimutatták, hogy a figyelembe vett időszakban a „Koksz 80+” termelésében használt alapvető nyersanyag, a kőszénkoksz a közösségi gazdasági ágazat „Koksz 80+” előállítására fordított költségeinek közel 60 %-át tette ki.

(42)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a legfontosabb nyersanyag, a kőszénkoksz költségeinek emelkedése súlyosabban érintette a közösségi gazdasági ágazatot, mint a kínai gazdasági ágazatot, mivel ez utóbbi könnyen hozzájutott a nyersanyaghoz, és így a közösségi gazdasági ágazat versenyképtelenné vált, még dömpingelt behozatal nélkül is. E tekintetben először is megjegyzendő, hogy figyelembe véve a kínai exportáló termelők részéről mutatkozó nagyon csekély együttműködést, nem vonhatók le általános következtetések a kínai exportáló termelők nyersanyagokhoz való hozzáférését illetően. Megjegyzendő továbbá, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyik termelője, amely a közösségi gazdasági ágazat teljes termelésének jelentős részét teszi ki, helyileg előállított kőszénkokszot használ. Ezenkívül, mint az az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdéséből kitűnik, a VI-ig a közösségi gazdasági ágazat érvényesíteni tudta az eladási árakban a nyersanyagárak emelkedését. Ezen túlmenően megjegyzendő, hogy a rendelkezésre álló piaci információk szerint Kína is részben behozott nyersanyagot használ fel, jelenleg nagy mennyiségű kőszénkokszot importál Ausztráliából.

(43)

Egy másik érdekelt fél arra célzott, hogy nem helytálló az okozati összefüggés elemzése, az említett fél ugyanis kétségbe vonja, hogy a 2003-ban még nyereséges közösségi gazdasági ágazat veszteségeket szenvedett a VI alatt, és többé nem volt képes fedezni a magas nyersanyagköltségeket, még ha a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak 2003 és a VI közötti emelkedése sokkal jelentősebb volt is, mint a nyersanyagárak növekedésének hatása.

(44)

E tekintetben megjegyzendő, hogy bár igaz az, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árai magasabbak voltak a VI alatt, mint 2003-ban (lásd az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdését), a nyersanyagárak – amelyek a termelési költségek fő összetevői – viszont arányosan még magasabbak voltak (lásd az ideiglenes rendelet (75) preambulumbekezdését és a fenti (41) preambulumbekezdést). A kérelmet ezért elutasították.

(45)

További új, illetve megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(80) preambulumbekezdései megerősítést nyernek, a (67) és (75) preambulumbekezdéshez tett, fentiekben említett módosítások kivételével.

(46)

A fentiekre való tekintettel megerősítést nyer az az ideiglenes megállapítás, amely szerint a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal között okozati összefüggés van.

(47)

Mind a közösségi gazdasági ágazat egyes termelőitől, mind az együttműködő exportáló termelőktől és felhasználóktól érkeztek olyan észrevételek, amelyek szerint figyelembe kell venni a VI utáni egyes fejleményeket. Ezen észrevételek különösen a „Koksz 80+” piaci árának jelentős emelkedésére vonatkoztak, a kínai behozatal árainak és a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak viszonylatában.

(48)

Az említett érdekelt felek az importárak emelkedését főleg annak tulajdonították, hogy a kínai kormány nemrégiben az energiaigényes anyagok – beleértve a kokszot – kivitelének visszaszorítását célzó intézkedéseket vezetett be, például emelte az exportvámot, és megszigorította a kiviteli engedélyek kiadását. Az egyik felhasználó azzal érvelt, hogy a szóban forgó intézkedések tartósnak tűnnek a kínai politika szerkezetében történt változásokat figyelembe véve, miközben a félnyers energiatermékeket – mint a „Koksz 80+” – a belföldi piac számára tartják fenn, helyileg előállított hozzáadott érték létrehozása céljából. A közösségi gazdasági ágazat termelői egyfelől azt is állították, hogy a jelenlegi magas árszint átmeneti, és csakis a KNK kormányától függ, hogy mikor változik újra. Ugyanez a felhasználó azt is állította, hogy a közösségi termelők nyereségessége jelenleg magas, az eladási árak vizsgálati időszak utáni jelentős növekedése miatt. E felhasználó szerint a közösségi gazdasági ágazat eladási árai hosszú távon emelkedő tendenciát mutatnak, mivel a kőgyapotgyártás felhasználása jelentősen nőtt, az Unióban egyáltalán nem növekedett a termelési kapacitás, a kínai politikában történt drasztikus változások következtében pedig jelentősen csökkent a KNK kivitele.

(49)

Ha e felhasználó célzott is rá, hogy az állítólagosan tartós természetű i. korlátozott kínai kivitel és ii. a közösségi gazdasági ágazat állítólagos nagy nyereségessége cáfolja a dömpingellenes intézkedések elrendelésének indokoltságát, először is megjegyzendő, hogy igaz ugyan, hogy a kínai kormány az energiaigényes anyagok kivitelének visszaszorítására intézkedéseket vezetett be, de nem áll rendelkezésre információ olyan következtetés levonásához, hogy az említett intézkedések tartósak lennének. Ellenkezőleg, a korábbi – különösen a 2004. és 2005. évi – tapasztalatok azt mutatják, hogy a kivitelt befolyásoló politika meglehetősen gyorsan változhat. Másodsorban az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a vizsgálati időszakot követő időszakot illetően a dömpingre és a kárra vonatkozó információkat rendszerint nem veszik figyelembe.

(50)

Mindazonáltal az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdése rámutat a „Koksz 80+” kínai behozatalában megfigyelt jelentős áremelkedésre, amelyet figyelembe is vettek az intézkedési forma – vagyis egy minimum importár bevezetése – kiválasztásakor. Egyrészt közzétett piaci jelentések, másrészt az ideiglenes intézkedések elrendelését követően a KNK-ból származó „Koksz 80+” behozatalára vonatkozó, a Bizottság rendelkezésére álló információk megerősítették, hogy az ideiglenes rendelet megjelenését követően is fennmarad az a tendencia, hogy az importárak meghaladják a káros szintet meghaladó mértéket. E körülmény tükröződik a javasolt végleges intézkedés – vagyis egy minimum importár – megválasztásában, mint azt a lenti (75) preambulumbekezdés is mutatja.

(51)

A közösségi gazdasági ágazat egyes termelői azt állították, hogy a VI után megfigyelt magas importárszintek az ömlesztett árukra érvényes tengeri fuvardíjaknak is tulajdoníthatók, mely díjak a VI után jelentősen nőttek, megemelve az érintett termék CIF-árát. Érvelésük szerint mivel a minimum importárat a CIF-ár alapján állapítják meg, ez nem oldja meg a dömpingelt árakon történő behozatal problémáját, ugyanis az importárak akkor esnek egybe a minimum importárral, amikor magukban foglalják a tengeri fuvardíjat is. E tekintetben először is megjegyzendő, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a dömpingre vonatkozó, VI utáni információkat általában nem veszik figyelembe. Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazat említett termelői még azt is elmulasztották részletesen kifejteni, hogy véleményük szerint hogyan kellene figyelembe venni a tengeri fuvardíjak állítólagos emelkedését.

(52)

A közösségi gazdasági ágazat szóban forgó termelői azt is állították, hogy a nyersanyag VI alatti költségén alapuló minimum importár nem szünteti meg megfelelőképpen a dömpingelt behozatal okozta kárt, mivel a tengeri fuvardíjak VI utáni jelentős emelkedése hatással lenne a fő nyersanyag, a kőszénkoksz költségére, amely nyersanyagot a közösségi gazdasági ágazat főleg a tengerentúlról szerez be. E tekintetben újra hangsúlyozandó, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a VI után beérkezett információkat általában nem veszik figyelembe. Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazat termelői nem számszerűsítették ugyan, hogy milyen hatással volt a tengeri fuvardíjak állítólagos emelkedése a közösségi gazdasági ágazat „Koksz 80+” termelési költségére, de bemutattak néhány közzétett, a tengeri fuvardíjakra vonatkozó piaci jelentést. Ezek azonban nem teszik lehetővé, hogy kellően részletes számításokat végezzenek a közösségi gazdasági ágazat egészére gyakorolt hatásról, különös tekintettel arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelői több különböző forrásból szerzik be nyersanyagukat, valamint arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyik fő termelőjét nem érinti a tengeri fuvardíjak emelkedése, mivel helyileg előállított nyersanyagot használ. Emiatt el kell utasítani a közösségi gazdasági ágazat termelőinek érvelését.

(53)

A (47)–(50) preambulumbekezdésben kifejtett, VI utáni fejleményekre vonatkozó észrevételeken kívül az egyik felhasználó azt is állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat intézkedések elrendeléséhez fűződő érdekének elemzése kizárólag a VI-re vonatkozó megállapításokon alapul, nem terjed ki a teljes kárvizsgálati időszakra. E tekintetben megjegyzendő, hogy annak elemzése, hogy a közösségi gazdasági ágazatra nézve milyen lehetséges következményekkel jár, ha elrendel vagy nem rendel el dömpingellenes intézkedéseket, arra a kárelemzésre támaszkodik, amelyet a Bizottság végzett a (28) és (29) preambulumbekezdésben említett kármutatók alakulásáról a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan. Az állítást ezért elutasítják.

(54)

E tekintetben új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (82)–(84) preambulumbekezdésében szereplő, a közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó következtetés megerősítést nyer.

(55)

Az importőröktől/kereskedőktől érkező további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (85)–(87) preambulumbekezdésében szereplő következtetések megerősítést nyernek.

(56)

E különleges tekintetben új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (89)–(91) preambulumbekezdései megerősítést nyernek. Következésképpen megerősítést nyer az is, hogy az alákínálási küszöb szintjének megfelelő vámnak nagyon korlátozott hatása lenne az együttműködő kőgyapotgyártó termelési költségére, azt feltételezhetően maximum körülbelül 1 %-kal növelné, mint azt az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdése említi.

(57)

Az ideiglenes szakaszt követően a Bizottság intenzívebben vizsgálta az intézkedéseknek a felhasználókra, különösen az öntödékre gyakorolt lehetséges hatását. E célból további információkat kértek a CAEF-től és a nemzeti öntödei szövetségektől. A kapott információk megerősítik a felhasználók kérdőívekre adott válaszain alapuló ideiglenes megállapítást – mint azt az ideiglenes rendelet (93) és (94) preambulumbekezdése említi –, miszerint a „Koksz 80+” viszonylag mérsékelt hatással van az öntödék teljes termelési költségeire. Bár a „Koksz 80+”-nak a felhasználók termelési költségeiből való részesedése a terméktől függ, megállapították, hogy a részesedés általában 2 és 5 % közötti.

(58)

Megállapították, hogy az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében említett öntödék nyereségessége 2 és 6 % közötti. Ez összhangban van a CAEF által szolgáltatott információval – mely 93 öntöde 2006. évi nyereségességét vizsgáló tanulmányon alapul –, mely szerint az öntödeipar átlagos nyereségessége 4,4 % volt (az autóipar számára termelő öntödék esetében az átlagos különbözet 2,8 %, a gépipar számára termelők esetében 6,4 % volt).

(59)

A fent említett kiegészítő információ azt az ideiglenes megállapítást is megerősítette, hogy az alákínálási küszöb szintjének megfelelő vámnak nagyon korlátozott hatása lenne az öntödék termelési költségére, azt feltételezhetően maximum 1 %-kal növelné. Megjegyzendő, hogy az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében említett elemzésben szereplő öntödék nagy része esetében ez az arány jóval 1 % alatt van.

(60)

Egyes érdekelt felek azonban úgy érveltek, hogy tekintettel az európai öntödék alacsony átlagos haszonkulcsára, az érdekelt felek nem tudják fenntartani a „Koksz 80+” jelentős áremelkedését, mivel ezt alig tudják áthárítani a vevőikre. E tekintetben megállapítható, hogy nem zárható ki, hogy egyes öntödék nem lesznek képesek fenntartani a „Koksz 80+” jelenlegi árszintjét. A VI utáni áremelkedés azonban úgy tűnik, nem tulajdonítható a dömpingellenes intézkedéseknek, mivel egyrészt az ideiglenes rendelettel kivetett minimum importvám jóval a jelenlegi piaci árszint alatt van, másrészt az áremelkedés már az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően kezdődött.

(61)

Egyes felhasználók újból megerősítették a „Koksz 80+” tekintetében az ellátás biztonságára vonatkozó korábbi állításaikat, és azzal érveltek, hogy az intézkedések drasztikus hatással vannak az EK felhasználói iparára, melynek számára a „Koksz 80+” stratégiai jelentőségű nyersanyag. Ugyanakkor azonban azt állították, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése csupán kis mértékben – vagy egyáltalán nem – fog hatni a kínai exportra. Ezenkívül az ebben az esetben elfogadott dömpingellenes intézkedéseket olyan formában és szinten kell bevezetni, hogy védőhálóként működjenek a közösségi gazdasági ágazat számára, anélkül hogy mesterségesen torzítanák a piacot a felhasználói ipar rovására. A vizsgálat rámutatott, hogy az ellátás hiányosságának bármely kockázata – ha egyáltalán felmerül ilyen – a kínai belföldi kereslet lehetséges növekedésére, illetve az energiaigényes anyagok kivitelének visszaszorítását célzó jelenlegi kínai politikára vezethető vissza, nem pedig a dömpingellenes intézkedésekre.

(62)

A közösségi felhasználók érdekeinek fenti kiegészítő elemzése ebben a tekintetben nem módosította az ideiglenes következtetéseket. Még ha egyes esetekben a teher teljes mértékben a felhasználóra/importőrre hárul is, az utóbbit érintő kedvezőtlen pénzügyi hatás mindenképpen elhanyagolható. Ennek alapján megállapítható, hogy nem változtak az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó következtetések. Egyéb észrevételek hiányában ezért a következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(63)

Az ideiglenes rendeletben a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításához ideiglenesen használt, adózás előtti haszonkulcs a közösségi gazdasági ágazat által 2003–2005 között elért átlagos haszonkulcson alapult, ami megfelelt a forgalom 15,3 %-ának. Ezt az adózás előtti haszonkulcsnak tekintették, amelyet egy ilyen jellegű ipar rendes versenyfeltételek között – vagyis dömpingelt behozatal nélkül – ésszerűen elérhet az adott ágazatban.

(64)

Több érdekelt fél is kifogásolta az ideiglenesen alkalmazott haszonkulcs mértékét. Az egyik felhasználó azt állította, hogy a 15,3 %-os profitarány túlzottan magas, és azzal érvelt, hogy a közösségi gazdasági ágazat által 2004-ben és 2005-ben elért haszonszintek kivételesen magasak voltak akkor, amikor a kínai „Koksz 80+”-ból olyan hiány mutatkozott, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedéseket felfüggesztették. E felhasználó azt állította, hogy nem volt indokolt az előző vizsgálat során használtnál lényegesen magasabb haszonkulcsot alkalmazni. Megjegyzendő, hogy az előző vizsgálat döntő szakaszában 10,5 %-os haszonkulcsot alkalmaztak.

(65)

Az együttműködő kínai exportáló termelő ismételten azzal érvelt, hogy 2004-ben és 2005-ben a rendkívüli piaci feltételeknek köszönhetően elért magas haszon eltorzítja az ideiglenesen alkalmazott haszonkulcsot. Ezen exportáló termelő azt állította, hogy a „Koksz 80+” árujellegű termék és hogy az 5 %-os haszonráta jobban összhangban lenne a korábban az árujellegű termékekre alkalmazott haszonkulcsokkal.

(66)

Másfelől a közösségi gazdasági ágazat egyes termelői azt állították, hogy a 15,3 %-os haszonkulcs nem alkalmas a kár megszüntetéséhez, mivel az említett termelők korábban – amikor nem volt a dömpingelt behozatal okozta árleszorítás – magasabb haszonszinteket értek el. Azt állították, hogy a 15,3 %-os haszonkulcs nem elegendő ahhoz, hogy a közösségi termelők elvégezhessék a szükséges beruházásokat a kötelező környezetvédelmi szabványoknak való megfeleléshez, valamint a bezárt termelőüzemek felújításához vagy újraindításához. Megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat ilyen jellegű modernizálása lehetővé tenné a közösségi termelők számára, hogy kielégítsék a „Koksz 80+” iránti megnövekedett keresletet. A szóban forgó közösségi termelők azonban nem adtak meg pontos számértéket arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű haszonkulcsot tekintenének ésszerűnek.

(67)

Először is a (25) preambulumbekezdésben szereplő, a nyereségességre vonatkozó, felülvizsgált megállapítások figyelembevételével megállapítható, hogy az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében említett 15,3 % helyett a 2003–2005 között elért, súlyozott átlaggal számított nyereségesség valójában 13,1 % volt.

(68)

Másodszor a beérkezett észrevételek alapján újra megvizsgálták a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt módszert. Megállapították, hogy a viszonyítási alapként használt évek rendes körülmények között nem tekinthetők reprezentatívnak, mivel 2004 a nyereségesség (15 %) szempontjából kivételesen eredményes év volt, tekintve hogy jelentős piaci hiány mutatkozott kínai „Koksz 80+”-ból. Ez a rendkívüli helyzet 2005-ben megismétlődött (16,2 %). Másfelől 2003-ban a közösségi gazdasági ágazat valószínűleg még nem épült fel a korábbi dömpingből, így valamivel alacsonyabb (8,1 %-os) haszonkulcsot ért el. Valójában az előző vizsgálat során használt, 10,5 %-os elérendő haszonkulcs három egymást követő éven (1995–1997) alapult, a kínai import megnövekedett piaci térhódítását megelőzően. Emiatt úgy tűnik, megfelelőbb módon tükrözi az ilyen jellegű ipar által – dömpingelt behozatal nélküli helyzetben – elérhető nyereségességet.

(69)

Egyes közösségi termelők azon igényét illetően, hogy kerüljön meghatározásra egy haszonkulcs, mely lehetővé teszi a beruházásokat, megjegyzendő, hogy nem lényeges az ilyen kritérium a kár megszüntetéséhez szükséges szint kijelöléséhez. Valójában a szóban forgó kár megszüntetését célzó irányár kiszámításához használt haszonkulcsnak arra a haszonkulcsra kell korlátozódnia, amelyet a közösségi gazdasági ágazat ésszerűen elvárhatna rendes versenyfeltételek között, vagyis dömpingelt behozatal nélküli helyzetben.

(70)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazat reálisan 10,5 %-os, adózás előtti haszonkulcsra számíthatna, ha nincs dömpingelt behozatal, így a végleges megállapításokban ezt a haszonkulcsot alkalmazták.

(71)

Az alákínálás (lásd a (20) és (21) preambulumbekezdést) kiszámításához kiigazított kínai importárakat a VI tekintetében összehasonlították a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termék kárt nem okozó árával. A kárt nem okozó árat úgy számították ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árát kiigazították annak érdekében, hogy tükrözze a most felülvizsgált (lásd a (70) preambulumbekezdést) haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó különbség a teljes CIF importérték százalékában kifejezve 25,8 %-ot tett ki, ami alacsonyabb a megállapított dömpingkülönbözetnél.

(72)

Tekintve, hogy egyetlen exportáló termelő sem nyújtott be egyéni elbánásra vonatkozó kérelmet, a kár megszüntetéséhez szükséges egységes, országos szintet állapítottak meg a KNK valamennyi exportőrére.

(73)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a megállapított dömping- vagy kárkülönbözetnek – attól függően, melyik alacsonyabb – megfelelő végleges dömpingellenes vámot kell kivetni az alacsonyabb vám szabályával összhangban. Ez esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(74)

A fentiek alapján a végleges vámnak 25,8 %-nak kell lennie.

(75)

Az ideiglenes rendelet minimum importvám formájában dömpingellenes vámot vetett ki. Tekintettel arra, hogy egyrészt még érvényes az a megfontolás, amely szerint egy minimum importárat kell kiválasztani az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdésében említett intézkedés formájaként, másrészt hogy nem érkezett semmilyen kifogás e választás ellen, ezúton megerősítik a minimum importárat az intézkedés formájaként.

(76)

Mint az az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság tovább elemezte a minimum importárra alkalmazandó indexálási rendszer megvalósíthatóságát. E célból a Bizottság különböző indexálási lehetőségeket vizsgált meg, különös tekintettel a kőszénkoksz – vagyis a „Koksz 80+” fő nyersanyaga – árának alakulására. A közösségi gazdasági ágazat egyes termelői is azt állították, hogy a minimum importárat a kőszénkoksz költségéhez kell kapcsolni. Megállapították azonban, hogy a „Koksz 80+” áringadozását nem magyarázza kellőképpen a kőszénkoksz vagy más fő költségtényező árának alakulása. Ezért az a döntés született, hogy nem indexálják a minimum importárat.

(77)

A minimum importár értéke a kárkülönbözetnek a VI alatt a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításakor használt exportárakra történő alkalmazásából adódik. Az így kiszámított végleges minimum importár 197 EUR/tonna.

(78)

Az intézkedések végrehajtására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (114)–(116) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(79)

Aggályok merültek fel azt illetően, hogy ezen intézkedések alkalmazhatók-e a koksz mérési módszere tekintetében egy kevert szállítmányban a „Koksz 80+” és a „Koksz 80–” arányának meghatározásához. A vizsgálat rámutatott, hogy a „Koksz 80+”-t importálók szigorú követelményeket írnak elő többek között a méretre és a nedvességtartalomra, továbbá hogy az importőr a szóban forgó kritériumoknak való megfelelés biztosítása céljából ellenőrző méréseknek veti alá a megvásárolt terméket annak Közösségbe érkezésekor. A koksz fő közösségi felhasználóit az ISO 9001:2000 vagy ezzel egyenértékű olyan minőségirányítási rendszerek alapján hitelesítik, amelyek minden rakomány esetében származási bizonyítványt és megfelelőségi igazolást írnak elő. A vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzése céljából a végrehajtó vámhatóságok kérhetik e megfelelőségi igazolások bemutatását, amelyek a méretre vonatkozó előírásoknak való megfelelést is megerősítik.

(80)

A gazdasági ágazat által alkalmazatott két ISO-szabvány az ISO 728:1995 és az ISO 18238:2006, amelyek meghatározzák a mérési módszert és a lemérendő koksz mintavételi módszerét. Az, hogy az importáló gazdasági ágazat már alkalmazza e szabványokat, azt mutatja, hogy e szabványok alkalmazhatók, és emiatt relevánsak a szóban forgó intézkedések végrehajtása szempontjából.

(81)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára, és figyelembe véve a közösségi gazdasági ágazatot ért kár szintjét, szükségszerű, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vámok mértékéig véglegesen beszedjék. Mivel a végleges vám alacsonyabb, mint az ideiglenes vám, a dömpingellenes vám végleges összegét meghaladó, ideiglenesen biztosított összegeket fel kell szabadítani,