18.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 75/81

(1)

1997. június 26-án a Tanács elfogadta a hagyományos fegyverek tiltott kereskedelmének megelőzésére és leküzdésére irányuló EU-programot, amely arra kötelezi az EU-t és tagállamait, hogy összehangolt cselekvéssel támogassanak más országokat a tiltott fegyverkereskedelem megelőzésében és az ellene folytatott küzdelemben.

(2)

1998. június 8-án a Tanács elfogadta az Európai Unió fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét, amely nyolc kritériumot határoz meg a hagyományos fegyverek kivitelével kapcsolatban, meghatároz egy az elutasításokra vonatkozó értesítési és konzultációs mechanizmust, és magában foglal egy, a fegyverkivitelről szóló éves uniós jelentés közzétételén keresztül az átláthatóságot szolgáló eljárást. Elfogadása óta a kódex jelentősen hozzájárult a nemzeti fegyverkivitel-ellenőrzési politikák harmonizálásához, és annak elveit és kritériumait számos harmadik ország hivatalosan elfogadta.

(3)

Az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének 11. operatív rendelkezése értelmében a tagállamok legjobb tudásuk szerint törekszenek arra, hogy más fegyvert exportáló országokat is a kódex elveinek elfogadására ösztönözzenek.

(4)

Az állam- és kormányfők által 2003. december 12-én elfogadott Európai Biztonsági Stratégia öt kulcsfontosságú kihívást sorol fel, melyekkel az EU-nak a hidegháborút követően kialakult környezetben szembe kell néznie: a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a regionális konfliktusok, az állam összeomlása és a szervezett bűnözés. A hagyományos fegyverek ellenőrizetlen forgalma következményeinek az öt kihívás közül négy esetében van központi szerepe. A fegyverek ellenőrizetlen átruházása ugyanis hozzájárul a terrorizmus és a szervezett bűnözés súlyosabbá válásához, és a konfliktusok kirobbanásának és elterjedésének, valamint az állami struktúrák összeomlásának lényeges elemét jelentik. Ezen kívül a stratégia hangsúlyozza, hogy a kivitel-ellenőrzésnek fontos szerepe van a fegyverek elterjedésének mérséklésében.

(5)

Az ENSZ Közgyűlése által 2005. december 8-án elfogadott, az államok számára a tiltott kézi- és könnyűfegyverek kellő időben történő és megbízható azonosítását és nyomon követését lehetővé tevő nemzetközi egyezmény célja, hogy a meglévő kétoldalú, regionális és nemzetközi megállapodásokat kiegészítse és hatékonyságukat növelje a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelme minden formájának megelőzése, leküzdése és megszüntetése érdekében.

(6)

Az Európai Tanács által 2005. december 15. és 16-án elfogadott, a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek (SALW), valamint azok lőszereinek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégia előírja, hogy az EU-nak regionális és nemzetközi szinten támogatnia kell a kivitel-ellenőrzést és a fegyverkivitelről szóló magatartási kódex előírásait többek közt azzal, hogy segít harmadik országoknak a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás megalkotásában, és előmozdítja az átláthatóságot segítő intézkedéseket.

(7)

2006. december 6-án az Egyesült Nemzetek Közgyűlése az Európai Unió valamennyi tagállamának támogatásával elfogadta az „Egy fegyverkereskedelmi szerződés felé: A hagyományos fegyverek behozatalára, kivitelére és továbbadására vonatkozó, közös nemzetközi normák megállapítása” című, 61/89 sz. határozatot. A 2006 decemberében és a 2007 júniusában és decemberében elfogadott tanácsi következtetések hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy az EU és a tagállamok aktív szerepet játsszanak és együttműködjenek más államokkal és regionális szervezetekkel az Egyesült Nemzeteken belül elkezdődött folyamatban a hagyományos fegyverek behozatalára, kivitelére és továbbadására vonatkozó, közös nemzetközi normák megállapítása érdekében, melyek jelentősen hozzájárulnának ahhoz, hogy kezelni lehessen a hagyományos fegyverek elterjedését, amely nem kívánatos és felelőtlen folyamat, és amely aláaknázza a békét, a biztonságot, a fejlődést és az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását.

(8)

Az EU és a partnerországok által az európai szomszédságpolitika keretén belül kidolgozott cselekvési tervek közvetlen utalást tartalmaznak vagy az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexére, vagy a hatékony nemzeti kivitel-ellenőrzési rendszerek kifejlesztésére,

—

Európai Biztonsági Stratégia,

—

a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek, valamint azok lőszereinek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégia,

—

az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének 11. operatív rendelkezése,

—

a hagyományos fegyverek tiltott kereskedelmének megelőzésére és leküzdésére irányuló európai uniós program,

—

az államok számára a tiltott kézi- és könnyűfegyverek kellő időben történő és megbízható azonosítását és nyomon követését lehetővé tevő nemzetközi egyezmény,

—

az európai szomszédságpolitika keretében kidolgozott cselekvési tervek, és

—

a Tanácsnak a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződésről szóló következtetései

a)

az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexe kritériumainak és elveinek előmozdítása harmadik országokban;

b)

harmadik országok támogatása a fegyverkivitel hatékony ellenőrzését biztosító jogi szabályozás megalkotásában és végrehajtásában;

c)

harmadik országok támogatása az engedélyeket kiállító tisztviselők képzése terén a fegyverkivitel-ellenőrzés megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében;

d)

az országok támogatása a fegyverkivitelről szóló nemzeti jelentések kidolgozása és más vizsgálati formák előmozdítása terén a fegyverkivitel átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése érdekében;

e)

harmadik országok bátorítása arra, hogy támogassák a hagyományos fegyverek világméretű kereskedelmére vonatkozó, nemzetközi előírások megállapítását célzó, jogilag kötelező érvényű nemzetközi szerződés kidolgozására irányuló Egyesült Nemzeteken belüli folyamatot, és közreműködés annak biztosításában, hogy a harmadik országok képesek legyenek megfelelni ezeknek a közös előírásoknak.

—

a Szlovén Köztársaság Külügyminisztériuma nevében eljáró Szlovén Európai Perspektíva Központot, a nyugat-balkáni országokat és Törökországot érintő projektek vonatkozásában,

—

a Francia Köztársaság Külügy- és Európai Ügyi Minisztériumát, az észak-afrikai és mediterrán országokat érintő projekt vonatkozásában,

—

a Cseh Köztársaság Külügyminisztériumát, a nyugat-balkáni országokat és Ukrajnát érintő projektek vonatkozásában,

—

a Svéd Királyság Külügyminisztériuma nevében eljáró Stratégiai Termékek Svéd Felügyeletét, az Azerbajdzsánt, Belaruszt, Grúziát, Moldovát és Örményországot érintő projekt vonatkozásában.