1.

E közösségi program alkalmazásában:

a)   Aktív hajók: a naptári év során halászati műveletekben (több mint 0 napig) részt vevő hajók. Az a hajó, amely az év során nem vett részt halászati műveletekben, inaktívnak tekintendő.

b)   Egyidejű mintavétel: a hajó fogásaiban vagy kirakodott zsákmányában található valamennyi faj vagy azok egy előre meghatározott csoportjának egyidejű mintavétele.

c)   Tengeren töltött napok: bármely olyan, 24 órából (vagy egy részéből) álló folyamatos időszak, amelynek során a hajó egy adott területen és kikötőn kívül tartózkodik.

d)   Flottaszegmens: az ugyanazon hosszosztályba tartozó és az év során ugyanazon fő halászeszköztípust használó hajók csoportja, a III. függelékkel összhangban. A hajók folytathatnak különböző halászati tevékenységeket a referencia-időszakban, de csak egy flottaszegmensbe sorolhatók.

e)   Halászati napok: a napok ahhoz a területhez társíthatók, ahol az adott tengeren töltött napon a legtöbb halászati időt töltötték. Mindazonáltal a passzív halászeszközök tekintetében, ha egy nap során a hajóról semmiféle műveletet sem végeztek, miközben legalább egy (passzív) eszköz benn volt a tengerben, akkor ezt a napot ahhoz a területhez kell sorolni, ahol az adott halászati úton a halászeszköz legutolsó kivetése történt.

f)   Halászati út: a halászhajók által egy szárazföldi helyszíntől a kirakodási helyig megtett bármely út, kivéve a nem halászati célú utakat (valamely halászhajó által egy adott helyszíntől a kirakodási helyig megtett olyan út, amely során a hajó nem végez halászati tevékenységet, és amely során a fedélzeten található bármely halászeszközt biztonságosan feltekerték és elrakták, és az közvetlen használatra nem áll rendelkezésre).

g)   Tevékenységcsoport: hasonló fajokra irányuló, hasonló halászeszköz használatával, az év ugyanazon időszakában és/vagy ugyanazon területen folytatott, hasonló módszerrel jellemzett halászati műveletek csoportja.

h)   Hajók sokasága: a közösségi halászflotta-nyilvántartásról szóló, 2003. december 30-i 26/2004/EK tanácsi rendeletben meghatározott közösségi halászflotta-nyilvántartásban szereplő valamennyi hajó (1).

i)   Kiválasztott fajok: gazdálkodási szempontból releváns fajok, amelyekkel kapcsolatban valamely nemzetközi tudományos testület vagy regionális halászati irányítószervezet igényt jelentett be.

j)   Merítési idő: a halászeszköz minden egyes részegységének kivetésétől egészen bevonásuk megkezdéséig számított idő.

2.

A következő fogalmak tekintetében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (www.fao.org/fi/glossary/default.asp) és a HTMGB fogalommeghatározásait kell alkalmazni: anadrom fajok, katadrom fajok, fogások, lábasfejűek, rákfélék, mélyvízi fajok, tengerfenéken élő halak, tengerfenéken élő fajok, kiaknázási módszerek, úszós halak, édesvízi fajok, halászeszközök, kirakodott mennyiségek, visszadobott halak, nagyméretű nyílt tengeri halak, kagylók, halászattól eltérő tevékenység, nyílt tengeri halak, kisméretű nyílt tengeri halak, célszervezetek.

1.

A halászati ágazat értékelésének modulja:

A halászati ágazat adatgyűjtési programja a következő szakaszokat tartalmazza:

2.

Az akvakultúra- és a feldolgozóipari ágazat gazdasági helyzete értékelésének modulja

3.

A halászati ágazat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásai értékelésének modulja

4.

Az adatgyűjtési keretrendszer hatálya alá tartozó adatok kezelésének és felhasználásának modulja

1.

Ha nem lehet mennyiségi célokat meghatározni a mintavételi programokhoz sem a pontossági szinteknek, sem a minta nagyságának a szempontjából, akkor statisztikai értelemben vett kísérleti felméréseket kell létrehozni. Ezek a kísérleti felmérések értékelik a probléma fontosságát, valamint a jövőbeli, részletesebb felmérések szükségességét és költséghatékonyságát is meg kell vizsgálni.

2.

Ha meg lehet határozni mennyiségi célokat, ezeket akár közvetlenül a minta nagyságával vagy a mintavételi gyakorisággal, vagy a pontossági szintek és az elérendő megbízhatóság meghatározásával lehet részletezni.

3.

Amennyiben a statisztikai szempontból meghatározott sokaságban a minta nagyságára vagy a mintavételi gyakoriságra történik utalás, a mintavételi stratégiáknak legalább olyan hatékonynak kell lenniük, mint az egyszerű szúrópróbaszerű mintavételnek. Ezeket a mintavételi stratégiákat a megfelelő nemzeti programokban kell bemutatni.

4.

Amikor a pontosság/megbízhatóság szintjére történik utalás, a következő megkülönböztetés alkalmazandó:

a)   1. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 40 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 20 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként;

b)   2. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 25 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 12,5 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként;

c)   3. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 5 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 2,5 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként.

1.

A gyűjtendő változókat a VI. függelék sorolja fel. Valamennyi gazdasági változót éves szinten kell gyűjteni, kivéve a VIII. függelékben megállapított keresztváltozókat, valamint a XIII. függelékben meghatározott, a halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak mérésére szolgáló változókat, amelyeket nagyobb bontási szint mellett kell gyűjteni a függelékben meghatározottak szerint. A sokaságba valamennyi olyan hajó beletartozik, amely január 1-jén szerepel a közösségi halászflotta-nyilvántartásban. Az aktív hajók tekintetében valamennyi gazdasági változót gyűjteni kell. Minden olyan hajó esetében, amelynél gyűjtik a VI. függelékben meghatározott gazdasági változókat, a VIII. függelékben meghatározott, megfelelő transzverzális változókat is gyűjteni kell.

2.

Az inaktív hajók tekintetében csupán a tőkeértékre (VI. függelék), a flottára (VI. függelék) és a kapacitásra (VIII. függelék) vonatkozó adatokat kell gyújteni.

3.

A nemzeti pénznemeket át kell váltani euróra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

1.

A gazdasági változóknak minden egyes flottaszegmens (III. függelék) tekintetében és régiók feletti szinten (II. függelék) kell szerepelniük a jelentésben. Hat hosszosztályt határoznak meg (a „teljes hossz” mértéke – LOA alapján). A tagállamok azonban adott esetben tovább is bonthatják a hosszosztályokat.

2.

A dominanciakritériumot kell alkalmazni az egyes hajók adott szegmensbe történő besorolására, az egyes halászeszközök használatával töltött halászati napok száma alapján. Ha egy adott halászeszközt többet használnak, mint az összes többit összesen (azaz a hajó halászati idejének több mint 50 %-ában e halászeszközt használja), a hajót abba a szegmensbe kell sorolni. Ettől eltérő esetben a hajót a következő flottaszegmensekbe kell sorolni:

3.

Amennyiben a hajó egynél több, a II. függelékben meghatározottak szerinti, régiók feletti területi egységben működik, a tagállamok nemzeti programjukban kifejtik, hogy a hajó melyik régiófeletti területi egységhez tartozik.

4.

Amennyiben a flottaszegmensben kevesebb mint 10 hajó található:

1.

A tagállamok meghatározzák az egyes gazdasági változók becsléséhez használt módszereiket, beleértve nemzeti programjaik minőségi szempontjait.

2.

A tagállamok biztosítják a gazdasági változók egységességét és összehasonlíthatóságát, amennyiben ezeket különböző forrásokból szerzik be (pl. felmérések, flottanyilvántartások, hajónaplók, értékesítési bizonylatok).

1.

A tagállamok éves jelentésükben információt szolgáltatnak a becslések minőségéről (helyesség és pontosság).

1.

A fogásokban található fajok hossz szerinti megoszlásának és a visszadobott halak mennyiségének értelésére mintavételt kell végezni. Az adatokat a IV. függelékben (1–5) foglalt mátrix 6. szintjéig meghatározott tevékenységcsoportonként és a VII. függelékben felsorolt fajok tekintetében kell gyűjteni.

2.

A szétválogatás nélkül kirakodott mennyiségek vonatkozásában adott esetben további biológiai mintavételi programok végrehajtására van szükség a következők megbecslése érdekében:

1.

A mintavételi programok optimalizálása érdekében a IV. függelékben (1–5) meghatározott tevékenységcsoportok összevonhatók. A tevékenységcsoportok összevonását (függőleges összevonás) statisztikailag bizonyítani kell. A hajók flottaszegmenseinek megfelelő szomszédos cellák összevonását (vízszintes összevonás) statisztikailag bizonyítani kell. E függőleges összevonást elsősorban a szomszédos LOA-hajóosztályok csoportosításával kell elvégezni – a domináns halászati technikáktól függetlenül – a különböző kiaknázási módszerek megkülönböztetése végett. A megfelelő regionális koordinációs találkozón regionális megállapodásra kell jutni az összevonásokat illetően, és azt a HTMGB-nek is jóvá kell hagynia.

2.

Nemzeti szinten egy, a IV. függelékben (1–5) foglalt mátrix 6. szintjéig meghatározott tevékenységcsoport tovább bontható több, pontosabb rétegre, azaz a különböző célszervezetek megkülönböztetésével. Az ilyen további rétegezés során a következő elveket kell követni:

3.

A tevékenységcsoportokra vonatkozó mintavétel térbeli egységeit az I. függelék 3. szintje szerint kell meghatározni, valamennyi régióra tekintettel, a következő kivételekkel:

4.

Az adatok gyűjtése és összesítése céljából a térbeli mintavételi egységek a 665/2008/EK bizottsági rendelet (2) 1. cikkében említett régiók szerint csoportosíthatók a regionális koordinációs találkozókon létrejött megállapodást követően.

5.

A III. fejezet B/B1. 1. 2. pontjában említett paraméterek tekintetében adatokat negyedévenként és a IV. függelékben (1–5) leírt, a flotta halászati tevékenységére vonatkozó mátrixszal összhangban kell szolgáltatni.

1.

A kirakodott mennyiségek tekintetében:

2.

A visszadobott halak tekintetében:

3.

A szabadidős horgászat tekintetében:

1.

A kirakodott mennyiségek tekintetében:

2.

A visszadobott halak tekintetében:

3.

A szabadidős horgászat tekintetében:

1.

Amennyiben a tagállamok nem tudják elérni a II. fejezet B/B1/4. 2. pontjának a) és b) alpontjában, valamint 3. pontjának a) alpontjában említett pontossági értékeket, illetve azokat csak túlságosan nagy költségek árán tudják elérni, a HTMGB ajánlása alapján eltérést kaphatnak a Bizottságtól a pontossági szint és a mintavételi gyakoriság csökkentésére, vagy kísérleti felmérés elvégzésére, feltéve, hogy ezt a kérést teljes mértékben dokumentálják és tudományosan alátámasztják.

1.

A VII. függelékben felsorolt állományok tekintetében a következő változókat kell gyűjteni:

a VII. függelékben előírt mintavevő rendszer felhasználásával.

2.

Az 1. pontban említett valamennyi egyedi információ gyűjtésének kapcsolódnia kell a térre és időre vonatkozó megfelelő információkhoz.

3.

Az ICES által meghatározott, viszonyítási alapul szolgáló, a Balti-tenger ICES III b–d körzetébe torkolló folyók vadon élő lazacállománya tekintetében a következő változókat kell gyűjteni:

1.

A szükséges bontási szinteket és az adatgyűjtés gyakoriságát minden változó tekintetében, és a mintavétel gyakoriságát a kor tekintetében a VII. függelék határozza meg. A mintavételi stratégiák és gyakoriságok tekintetében az I. fejezet B. részében (Pontossági szintek és a mintavételi gyakoriság) megállapított szabályokat kell alkalmazni.

1.

A kereskedelmi célú fogásokon lehetőség szerint kormeghatározást kell végezni a fajonkénti korösszetétel és adott esetben a növekedési paraméterek meghatározása érdekében. Amennyiben ez nem lehetséges, a tagállamok nemzeti programjukban megadják ennek indokait.

2.

Ha a tagállamok közötti együttműködés biztosítja, hogy a VII. függelékben felsorolt paraméterek átfogó becslése elérje a szükséges pontossági szintet, valamennyi tagállam biztosítja, hogy a közös adathalmazhoz való hozzájárulása megfelelő legyen e pontossági szint eléréséhez.

1.

Azon fajok állományai tekintetében, amelyek kora megállapítható, az átlagos tömeget és hosszt minden életkorra meg kell becsülni 3. pontossági szinten, olyan életkorig, hogy az összesített kirakodott mennyiségek a megfelelő életkorok esetében az adott állományra vonatkozóan a nemzeti kirakodott mennyiségek legalább 90 %-át elérjék.

2.

Az olyan állományok esetében, amelyeknél kormeghatározás nem lehetséges, de a növekedési görbét meg lehet becsülni, az átlagos tömeget és hosszt az egyes pszeudoéletkorokra (azaz a növekedési görbéből származtatott korokra) vonatkozóan a 2. pontossági szinttel kell megbecsülni, olyan életkorig, hogy az összesített kirakodott mennyiségek a megfelelő életkorok esetében az adott állományra vonatkozóan a nemzeti kirakodott mennyiségek legalább 90 %-át elérjék.

3.

Az ivarérettségi, termékenységi és nemi arányok tekintetében választani lehet az életkorra vagy a hosszra történő hivatkozás között, feltéve, hogy azok a tagállamok, amelyeknek le kell folytatniuk a megfelelő biológiai mintavételt, megállapodtak a következőkben:

1.

Egy tagállam nemzeti programja kizárhatja az állományokhoz kapcsolódó változók becslését azon állományok tekintetében, amelyekre teljes kifogható mennyiségeket (TAC) és kvótákat határoztak meg, a következő feltételek mellett:

2.

Ha a fenti 1. a) pontban megállapított feltétel teljesül, de az 1. b) pontban megállapított feltétel nem, az érintett tagállamok összehangolt programot készíthetnek az összes kirakodott mennyiségeik tekintetében közös mintavevő rendszer létrehozására, illetve a tagállamok egyenként is kidolgozhatnak külön-külön, de azonos pontosságú nemzeti mintavevő rendszereket.

3.

Amennyiben szükséges, a nemzeti programok minden év február 1-jéig kiigazíthatók, hogy figyelembe lehessen venni a tagállamok közötti kvótacseréket:

4.

Azon állományok esetében, amelyekre nem határoztak meg teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint kívül esnek a Földközi-tenger térségén, ugyanazokat – az 5. 1. pontban meghatározott – szabályokat kell alkalmazni a megelőző három év során kirakodott mennyiségek átlaga alapján, egy adott állomány tekintetében hivatkozva az összes közösségi kirakodott mennyiségre.

5.

A Földközi-tengerben élő állományok esetében a földközi-tengeri tagállamok tömeg szerinti kirakodott mennyiségei az adott fajra vonatkozóan a Földközi-tenger térségéből az összes közösségi kirakodott mennyiség legfeljebb 10 %-ának vagy 200 tonnánál kevesebbnek felelnek meg, kivéve a kékúszójú tonhalat.

1.

A gyűjtendő változókat a VIII. függelék sorolja fel. Az adatokat az abban a függelékben szereplő gyakoriságnak megfelelően kell szolgáltatni.

2.

Elhanyagolható késedelem előfordulhat a flottaszegmentációról és a halászati erőkifejtésről szolgáltatott információ között.

1.

A bontási szintet a VIII. függelék adja meg, az V. függelékben meghatározott kritériumokkal összhangban.

2.

Az aggregálás szintje megfelel az előírt legnagyobb bontású szintnek. E rendszerben sor kerülhet cellák csoportosítására, feltéve, hogy megfelelő statisztikai elemzés bizonyítja annak alkalmasságát. Ezeket az összevonásokat a megfelelő regionális koordinációs találkozón jóvá kell hagyni.

1.

Amikor csak lehetséges, a transzverzális adatokat kimerítően kell gyűjteni. Amennyiben ez nem lehetséges, a tagállamok nemzeti programjukban meghatározzák a mintavételezési eljárást.

1.

A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

1.

A IX. függelékben felsorolt valamennyi felmérés ide tartozik.

2.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti programjaikon belül az előző felmérési tervekkel való folyamatosságot.

3.

Az 1. és 2. pont ellenére a tagállamok javaslatot tehetnek a felmérési erőkifejtési vagy a mintavételi terv módosítására, ha ez nem rontja az eredmények minőségét. Bármely módosítás Bizottság általi elfogadásának feltétele a HTMGB jóváhagyása.

1.

A X. függelékben felsorolt valamennyi változót évente, szegmensenként kell gyűjteni, a XI. függelékben meghatározott szegmentációval összhangban.

2.

A statisztikai egység a „gazdasági egység”, amelyet a könyvelési szempontból legkisebb jogi egységként határoznak meg.

3.

A sokaság olyan gazdasági egységeket jelent, amelyek elsődleges tevékenysége az Eurostat NACE 05.02. kódja szerinti meghatározással írható le, amely a „halgazdálkodás, haltenyésztés”.

4.

A nemzeti pénznemeket át kell váltani euróra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

1.

Az adatokat fajonként és akvakultúra-technikánként kell szegmentálni, a XI. függelékben említettek szerint. A tagállamok szükség esetén további szegmentálást végezhetnek a gazdasági egység mérete vagy más vonatkozó kritérium alapján.

2.

Az édesvízi fajokra vonatkozó adatgyűjtés nem kötelező. Amennyiben azonban gyűjtenek ilyen adatokat, a tagállamoknak a XI. függelékben meghatározott szegmentálást kell követniük.

1.

A tagállamok ismertetik a nemzeti programjaikban szereplő gazdasági változók becslésére alkalmazott módszerüket, a minőségi szempontokat is beleértve.

2.

A tagállamok biztosítják a más forrásokból (pl. kérdőívekből, pénzügyi elszámolásokból) származtatott gazdasági változók konzisztenciáját és összevethetőségét.

1.

A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

1.

A sokaságra vonatkozóan a XII. függelékben felsorolt valamennyi változót évente kell gyűjteni.

2.

A sokaság olyan gazdasági egységet jelent, amely elsődleges tevékenysége az Eurostat NACE 15.02. kódja szerinti meghatározással írható le, és amely „halfeldolgozás (gyártás és tartósítás)”.

3.

Iránymutatásként, a tagállamok által az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK tanácsi rendelet (4), az állati eredetű élelmiszerek higiéniai szabályairól szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK tanácsi rendelet (5), és az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezéséről szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK tanácsi rendelet (6) szerint használt nemzeti kódokat ezen felül keresztellenőrzésekre, és a NACE 15.20. kód alá sorolt gazdasági egységek azonosítására is használják.

4.

A nemzeti pénznemeket át kell váltani euróra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

1.

Az adatgyűjtés tekintetében a statisztikai egység a „gazdasági egység”, amelyet a könyvelési szempontból legkisebb jogi egységként határoznak meg.

2.

A halfeldolgozást nem főtevékenységként végző gazdasági egységek tekintetében a következő adatokat kell gyűjteni az egyes programozási időszakok első évében:

1.

A tagállamok ismertetik a nemzeti programjaikban szereplő gazdasági változók becslésére alkalmazott módszerüket, a minőségi szempontokat is beleértve.

2.

A tagállamok biztosítják a más forrásokból (pl. kérdőívekből, pénzügyi elszámolásokból) származtatott gazdasági változók konzisztenciáját és összevethetőségét.

1.

A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

1.

A XIII. függelékben felsorolt valamennyi mutató kiszámításának lehetővé tételére az e függelékben meghatározott adatokat évente gyűjtik, kivéve azokat az adatokat, amelyeket a meghatározás szerint nagyobb bontási szintnek megfelelően kell gyűjteni.

2.

A XIII. függelékben meghatározott adatokat nemzeti szinten kell gyűjteni annak érdekében, hogy a végfelhasználók a II. függelékben megadott, vonatkozó földrajzi lépték szerint számíthassák ki a mutatókat.

1.

A XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott bontási szint alkalmazandó.

1.

A tagállamok a XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott ajánlásokat alkalmazzák.

1.

A tagállamok a XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott ajánlásokat alkalmazzák.

1.

Az e közösségi program hatálya alá tartozó adatok tekintetében ez a szakasz az adatbázis-fejlesztésre, adatbevitelre (tárolás), az adatok minőségének ellenőrzésére és hitelesítésére, valamint a 199/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a törzsadatok részletes vagy összesített adatokká történő átalakítására terjed ki.

2.

Magában foglalja a társadalmi és gazdasági vonatkozású törzsadatoknak a 199/2008/EK rendelet 13. cikkének b) pontjában említett metaadatokká alakítását.

3.

A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság kérelmére megadják a (2) bekezdésben említett átalakítási folyamatról szóló információt.

1.

Ez a szakasz a 199/2008/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerint adatállományok előállítására és azoknak a halgazdálkodásra vonatkozó tanácsadás alapját képező tudományos elemzések támogatására történő felhasználására terjed ki.

2.

Magában foglalja a VII. függelékben felsorolt állományok biológiai paramétereinek (kor, tömeg, nem, ivarérettség, termékenység) becslését, állományfelmérés és bioökonómiai modellezés céljából adatállományok készítését, valamint a megfelelő tudományos elemzést.

A függelékek listája