(1)

A Bizottság 2000 márciusában arról értesült, hogy a Sociedad Estatal de Participaciones Industriales spanyol állami holdingtársaság (a továbbiakban: SEPI) három teljesítési biztosítékot nyújtott a Repsol/Gas Naturalnak (a továbbiakban: Repsol) három gázszállító hajó megépítéséről és átadásáról szóló szerződésekkel kapcsolatban, amelyeket az akkor az Astilleros Españoleshez (a továbbiakban: AESA) tartozó és később az Izar csoport tulajdonába kerülő két állami hajógyárral kötöttek meg. Az AESA és az Izar ekkor teljes egészében a SEPI tulajdonában állt.

(2)

A Bizottság 2003. július 9-én kelt levelében tájékoztatta Spanyolországot határozatáról, mely szerint a három be nem jelentett intézkedéssel kapcsolatban megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

A spanyol hatóságok 2003. augusztus 5-én és 2003. október 22-én kelt levelükben benyújtották a Bizottság levelére vonatkozó észrevételeiket. A Bizottság 2003 októberében és 2004 februárjában megkapta az egyik érdekelt fél (Repsol) észrevételeit. Ezeket továbbították Spanyolországnak, amelynek lehetősége volt megjegyzéseket fűzni az észrevételekhez. Spanyolország megjegyzéseit a 2004. január 12-én és 2004. május 10-én kelt levéllel kapták kézhez.

(4)

A jelen eljárással össze nem függő állami támogatásokról szóló két határozat (2) értelmében, amelyeket 2004-ben (vagyis a gázszállító hajók biztosítékaira vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után) fogadtak el, a Bizottság úgy vélte, hogy a korábban Spanyolország által az Izarnak nyújtott 864 millió eurós állami támogatás nem egyeztethető össze a Szerződéssel, és elrendelte visszatérítésüket.

(5)

Spanyolország 2004. augusztus 5-én kelt levelében a Szerződés 296. cikkére (3) hivatkozott azzal a céllal, hogy megmentse a hajógyár katonai tevékenységét az Izar előrelátható csődjétől, amely az említett visszatérítési felszólítás következménye. Az ezt követő levélváltás során a spanyol hatóságok bemutatták a Bizottságnak a katonai hajók gyártásával foglalkozó új vállalatnak, a Bazán utódának (a továbbiakban: Navantia) a tervezett működését, körvonalazták a versenyproblémákkal kapcsolatos kötelezettségeiket, és javaslatot tettek az említett kötelezettségek nyomon követése során alkalmazandó módszerre is.

(6)

Mindeközben az Izar függőben levő, összesen 1 200 millió euro összegű (4) visszatérítési felszólításai negatív hatást gyakoroltak a vállalat sajáttőkéjére és technikai csődhelyzetet eredményeztek számára. Mindezekre tekintettel Spanyolország 2005. április 1-jén felszámolási eljárás alá helyezte az Izar tulajdonában maradt polgári hajógyárakat (vagyis azokat, amelyek kívül estek az újonnan létrehozott Navantia tevékenységi körén: ezek Gijónban, Sestaóban, Manisesben és Sevillában találhatóak), és az említett hajógyárak esetében privatizációs eljárást kezdeményezett.

(7)

A Repsol 1999-ben bérleti szerződést kötött három hajótulajdonossal fejenként egy gázszállító hajóra vonatkozóan, további egy-egy tartályhajóra vonatkozó opcióval, hosszú távú ideiglenes bérleti rendszer alapján.

(8)

Ezt követően tárgyalások kezdődtek a hajótulajdonosok és hajóépítők között – többek között koreai hajógyárakkal is – a három gázszállító hajó megépítésére vonatkozóan. A gázszállító hajók megépítéséről szóló három szerződést 2000. július 31-én kötötték meg két spanyol állami hajógyárral, amelyek éppen ezt megelőzően kerültek át az AESA tulajdonából az Izarhoz (5), majd aláírták a végleges hajóépítési szerződéseket.

(9)

Ugyanezen a napon az AESA az egyes hajóépítési szerződésekhez kapcsolódó további záradékot írt alá, amelynek értelmében vállalja, hogy megtéríti a Repsol valamennyi felmerülő költségét, amennyiben – a hajógyárak felelősségéből következően – nem a szerződéses feltételeknek megfelelően adják át a hajókat.

(10)

Ugyancsak ezen a napon (2000. július 31-én) a SEPI teljesítési biztosítékokat adott a Repsolnak mindhárom hajóépítési szerződés vonatkozásában, amely biztosítékok ugyanazon kártérítéseket tartalmazták, melyek Repsolnak történő megtérítéséért korábban az AESA is felelősséget vállalt (6). A veszteségek felső határát hajónként körülbelül 180 millió euróban, tehát összesen mintegy 540 millió euróban állapították meg. A biztosítékokat a 2000. július 31-én kezdődő és az egyes hajók átadása utáni 12. hónapon lezáruló időszakra nyújtották (7).

(11)

A Bizottság 2003. július 9-i, a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat) megállapította, hogy a három támogatási eszköz a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, és megkérdőjelezte az egységes piaccal való összeegyeztethetőségüket. A Bizottság úgy vélte, hogy a támogatás kedvezményezettjei a hajógyárak voltak, de nem zárta ki, hogy a Repsol is előnyre tehetett szert a támogatásból, ezért úgy határozott, hogy a 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásba a Repsolt is be kell vonni annak érdekében, hogy az említett kétségek eloszlatása miatt szükséges további információkat bemutathassák.

(12)

Észrevételeiben a Repsol ragaszkodik ahhoz, hogy különbséget tegyenek a biztosítékok nyújtotta szerződéses kedvezményezetti helyzete, valamint az állami támogatásból származó bármilyen feltételezett kedvezmény között. A Repsol szerint:

(13)

Spanyolország észrevételei megegyeztek a Repsol helyzetével kapcsolatban felsorolt érvekkel. A spanyol hatóságok tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a Repsolt nem lehet állami támogatás kedvezményezettjének tekinteni.

(14)

Az eljárást megindító határozat egyik célja az volt, hogy meghatározhassák a SEPI által nyújtott teljesítési biztosítékok kapcsán érintett állami támogatások bármilyen típusának kedvezményezettjét.

(15)

A Bizottság megállapítja, hogy – a polgári joggal összhangban – egy termék vagy szolgáltatás forgalmazója felelős a vásárlóval megkötött szerződés végrehajtásáért. Ez a felelősség ugyanúgy vonatkozik a termék minőségére, mint az átadás megállapított határidejére. Ha tehát a szerződéses megállapodást nem tartják tiszteletben és ennek következtében a vásárlót kár éri, ez utóbbi kártérítést követelhet. Jelen esetben a kártérítést a hajógyárnak vagy anyavállalatának, az Izarnak kellett volna teljesítenie.

(16)

Mindezekre tekintettel úgy tűnik, hogy a Repsol, amely az Izar (és ez utóbbi tulajdonában lévő hajógyárak) által épített hajókat bérelte, hitelezői pozícióban volt a hajótulajdonosokkal és az Izarral szemben. Ezért nem tartható felelősnek az ideiglenes bérleti szerződések és hajóépítési szerződések szerint, a kiegészítő záradékot is beleértve.

(17)

A fentiek figyelembevételével, valamint a Repsol és Spanyolország észrevételeivel összhangban, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Repsol nem tekinthető a támogatás kedvezményezettjének, mivel nem tett szert semmilyen jogtalan előnyre a polgári vagy kereskedelmi jog általános szabályai alapján.

(18)

A Bizottság megfelelő intézkedésnek tartja az Izar vagyonának önkéntes felszámolását a függőben lévő három visszatérítési döntés Spanyolország által történő végrehajtásának céljából. Különösen elegendőnek tartja a verseny negatív torzulásának megelőzése érdekében Spanyolország által tett kötelezettségvállalásokat és fellépéseket.

(19)

A Bizottság továbbá azon a véleményen van, hogy Spanyolország sikeresen bonyolította le a négy polgári hajógyár versenytárgyalását nyílt, átlátható és feltétel nélküli eljárás során. 2006. november 3-án a Minisztertanács jóváhagyta a sestaói, gijóni és sevillai hajógyárak eladását a nyertes ajánlattevőknek. A privatizációs szerződéseket 2006. november 30-án írták alá. A fennmaradó manisesi hajógyár tekintetében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felszámolási értéket teljes mértékben kihasználó ajánlat a hajógyár bezárásán és a megmaradt vagyontárgyak SEPI-nek történő átadásán alapult.

(20)

Az Izar felszámolási eljárásának és eladásának eredményeképpen a vállalat valamennyi gazdasági tevékenységét véglegesen megszüntette. Az Izar további működésének egyetlen oka az volt, hogy a tevékenységek megszüntetésével kapcsolatos feladatokat elvégezzék, különösen a személyzet elbocsátásának tekintetében. Amint ezeket a feladatokat elvégzik, az Izart felszámolják. E tevékenységek nem olyan természetűek, amelyek indokolnák a Szerződés versenyjogi szabályainak alkalmazását. Ezért – feltéve, hogy a kérdéses intézkedések előnyt jelentettek volna az Izar számára és a versenyt torzították volna – a Bizottság úgy véli, hogy a versenytorzulás az Izar gazdasági tevékenységének befejezésével és a hajógyárak bezárásával megszűnt. Ilyen körülmények között az említett intézkedések támogatásként való minősítéséről és esetleges összeegyeztethetőségről szóló bizottsági határozatnak nem lenne gyakorlati hatása.

(21)

A 88. cikk (2) bekezdése értelmében megindított hivatalos vizsgálat így tárgytalanná vált.

(22)

E megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Repsol nem tekinthető a vitatott támogatás kedvezményezettjének, és az Izar hajógyárak ellen folytatott eljárás tárgytalanná vált.